36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Amira Loveguard
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2013. január 21. 20:23 | Link

Jo és Amanda
jan. 17.
Ispotály

Egy nap telt el azóta, hogy Amira lement a faluba Jo bájitalboltjába, hogy vizsgálja meg. Nagyon rosszul volt már akkor is, és az, amit megállapított, egy cseppet sem javított a helyzeten. Legszívesebben kikapcsolta volna az agyát, mert már nem csak a betegség miatt volt rosszul, hanem a gondolatai miatt is.
Szépen bevette a bájitalokat amiket kapott, és várta az üzenetet, ami szerencsére hamar meg is érkezett. Mira azonnal összekészülődött amennyire tudott, és a lehető legnormálisabb formáját öltötte. Amandát kérte meg, hogy menjen vele, ha már egyszer amúgy is látta, milyen állapotban van.
A faluba menet elmondta neki a baját, megbízott benne már annyira, hogy rámerje bízni. Útközben pedig kitalálta, hogy ha valaki kérdezi, hol van az legyen a válasz, hogy hazautazott, és az az ő dolga, hogy mi okból.
Szerencsére gyorsan történtek a dolgok, Joanne elvitte a lányokat a Budapesten levő ispotályba. A szüleié, így könnyű volt elintézni. Amira nagyon hálás volt a nőnek.
Találkoztak egy ott dolgozó javasasszonnyal, aki nagyon kedves volt a feketeséggel, és elvállata, hogy gondozásába veszi, így szerencsére a bájitalboltos lánynak sem kell otthon hagyni a családot meg a boltot, és Mira sem érzi, hogy túl nagy szívességet kért. Persze a nő irányítja tovább a dolgokat, de csak néha betér majd a lányhoz.
Mirát elhelyezték, és szinte azonnal elvégezték újból a vizsgálatokat. Vérvétel, lázmérés, és a többi. Az állapota csak annyival javult, hogy a kedve jobb lett barátnője jelenlétének köszönhetően.
Ahogy az ágyon feküdt, úgy érezte, jobb lenne visszapörgetni az időt. Amanda felé fordította a fejét, és nagy nehezen elmosolyodott.
-Köszi, hogy itt vagy -mondta neki cseppet sem a szokásos Mirásan. Ezt az oldalát, a kedveset még tutira nem ismerte a lány.
Hozzászólásai ebben a témában
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
offline
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2013. január 23. 18:17 | Link

Miru és Annie

Ispotály

Január 17


2013 megkezdődött, nem is akárhogyan. Az első hetei nem teltek túl fényesen, de ezen még valahogy csak túllép. Hallgat, mint a néma gyerek. Körülbelül Mirával beszélgetett, amúgy nagyban készül a vizsgákra, meg tanul és tanul, illetve tanul! Január közepe van, Amanda meg magával nagyon mit sem tud kezdeni, de inkább törődik az új barátsága építésével, mint bármi mással. Mióta együtt szilvesztereztek sokat beszélgettek Amirával és most már ténylegesen össze is barátkoztak. Sokkal jobb a viszony köztük, mint azt előzetesen bárki várta volna, vagy akár ők maguk. Egy egészen hideg délutánon, éppen egy hosszú sétát követően tért vissza a Kastélyba, majd a Rellon körletébe, mikor a szobában találta Amirát, aki éppen csomagolt. A napokban már látta a lányon, hogy nincs valami jól, de ő nem akart eddig beszélni róla túlságosan, most viszont nem hagyta szó nélkül. Megbeszélték, hogy mit javasoltak neki és azt is, hogy Amanda készséggel elkíséri őt. Minden szó nélkül ment és magának is becsomagolt pár dolgot, majd elutaztak egy Ispotályba. Annie, a bájitalbolt tulajdonosa Budapestre vitte a lányokat, elég hamar, és el is helyezte őket. A vizsgálatok lezajlása alatt Amanda kint várakozik a folyosón ülve, néha dobolva a lábain. Nem mindig az a türelmes fajta. De ahogy véget értek a vizsgálatok, bemegy hozzá. Nagyon nem jó így látni őt, ahogy ott fekszik erőtlenül arról nem beszélve mennyire más a tekintete. Ez nem az a megszokott erős, ravasz és gonosz tekintet... ez valami más. Olyan kedélyes és jóindulatú. Ez meglepi egy szinten, de csak egy kedves mosolyt mutat, meglepődésének jelet sem adva. Leül az egyik oldalára, hamarosan felé is fordul egy mosoly kíséretében és köszönetet nyilvánít neki a barátja.
- Ne butáskodj, nincs mit megköszönni, itt vagyok, és ez így jó. Hogy érzed magad most? Változott valami az elmúlt napokhoz képest? Mit mondott mikor a bájitalos boltban jártál?
Érdeklődik barátnője állapota felől némi aggodalommal a hangjában. Nem letámadó jelleggel, szépen lassan, egy kicsit vontatottan mondja a kérdéseket. Annie azt mondta nekik még mikor megérkeztek, hogy majd jönni fog beszámolni az eredményről. Addig kettecskén ellesznek itt. Mosolyog továbbra is, bár cseppet sem vidám a helyzet.
- Kristóf tud róla, hogy itt vagyunk? Mielőtt bármit gondolnál, nem, tőlem senki sem tud róla, hogy itt vagyunk…  
Utoljára módosította:Magyar Ákos, 2013. február 5. 13:29
Hozzászólásai ebben a témában

Joanne Annie Kingston
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 542
Írta: 2013. január 24. 15:11 | Link

Amira, Amanda az ispotályban

*Szerencsére könnyen el tudta intézni, hogy a lányt még egy kicsit tovább vizsgálhassák az ispotályban, a felvétel is nagyon könnyen ment. Azt már valamivel keményebb dió volt elintézni, hogy anélkül kezelhesse, hogy nem dolgozik ott, és persze a napja nagy részét sem tölti az ispotály falai között. Normál esetben havonta egyszer néz be, meglátogatni a régi kollégákat, meg persze akkor is, ha valami különleges eset érkezik. Most az egyik fiatal javasasszony kezeli hivatalosan, de Joanne irányítja a dolgokat. Igaz, hogy ez nem is a szakterülete, meg ő maga sem mondható tapasztalt javasasszonynak, de mivel ő a tulajdonos lánya, ezért sok mindent könnyebben megkap, amit szeretne. Nem követeli, vagy ilyesmi, egyáltalán nem olyan a mentalitása, de megmondja, hogy mit szeretne, és általában teljesül. Nem megy ilyen téren túl messzire, de Amira kezeléséhez mindenképpen ragaszkodott volna.
Elvégeztek néhány vizsgálatot, meg megbeszélték, hogy ez alapján milyen kezelés javasolt a lánynak, Joanne ezeknek az adatoknak a birtokában lépett be, ahol a két lány már várta. Amira nem volt túl jó bőrben, de persze ezen semmi meglepő nincsen.*
- Sziasztok. Amira, megjöttek a vizsgálati eredmények, ugyanazt mutatták, amit nálam a teszt. Mononucleosis infectiosád van. *Kezd bele a mondókájába. Igazából nincs mit részletezni ezen, már előző nap elmondta, hogy ez mivel jár, hogy mennyi idő a gyógyulás, és a többi.* - Akkor két választás van. Az egyik, hogy pár hétig csak a tüneteidet kezeljük, és magától elmúlik,  ha ezt választod, akkor most egy kicsit megtámogatjuk a szervezeted, hogy erősebben tudjon harcolni a fertőzéssel szemben. * Magyarázza tárgyilagosan, majd egy kis szünet után folytatja.* - A másik, amit beszéltünk, hogy egy bájital segítségével küzdöd le a fertőzést, de akkor minden tüneted 1 napra fel fog erősödni, el is ájulhatsz, ettől is magasabb lázad lesz, és még erősebb fájdalmaid. Persze ekkor is szükséges a szervezetedet megerősíteni.

Hozzászólásai ebben a témában


Bájitalbolt tulajdonos javasasszony

exprefektus, exNavinés
Amira Loveguard
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2013. január 24. 20:21 | Link

Jo, Mangó, ispotály
jan. 17.

Amanda nagyon aranyos volt ahogy sorban tette fel a kérdéseit. Pont ez kellett Amirának, hogy valaki törődjön vele.
-Nem igazán -ingatta meg a fejét -, pocsékul vagyok. Mint akire rálépett egy troll és kifújta az orrán. Csak hogy csókbetegség, és majd itt kapok bájitalt. Nagyon aranyos volt Joanne -a beszéd végén nagy nehezen nyelt egyet, és nyögdécselve mocorogni kezdett. Kényelmetlenül feküdt, mindenhogy rossz volt.
-Kristóf...nem tud még semmit, és nem tudom, hogy mit mondjak neki -a szemében egy olyan érzés jelei mutatkoztak, amit csak a barátnője érthetett. Ő tudta, vagyis ő élte meg Mirával az estét, amire utalt. Persze első sorban a betegségről és az ispotályról mondta, hogy nem tudja, de érezhető volt a rejtett dolog is benne. Bűntudata volt, ami egyre nagyobb lapátokkal tett rá a fájdalmára.
-Tudom, és köszönöm -lágyan pislogott és elmosolyodott, majd felszusszant.
-Mesélj, milyen volt a heted? Vagy valami érdekes? -hogy valami vidámabbra terelje a szót, kérdezősködni kezdett. Így legalább nem neki kell beszélnie, és több információval lesz gazdagabb.
Kicsit később aztán megérkezett a bájitalboltos Jo is. Csak intett neki, majd figyelmesen hallgatta a mondandóját. Bólogatott, és elfogadta a tényeket.
-Szeretnék minél előbb hazamenni, bevállalom még az ájulást is.
Sokkal szimpatikusabb volt neki az egy napig tartó erős fájdalom mint a több hétig való kínlódás. Hát kinek van kedve egy hétnél tovább az ispotályban feküdni?
-Ha nem élem túl, vigyázz Ecsetre és Leora -kicsit próbált viccelődni, és ezt egyébként nem a javasasszonynak mondta, hanem Amandának. Ezután visszapillantott Jora, hogy most akkor hogy és mint lesz.
Hozzászólásai ebben a témában
Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2013. január 25. 20:03 | Link

Amanda, Jo és a kis beteg

Yar végre kijöhetett a könyvek közül, lerázhatta magáról a tanulás terhét. Mostanában eléggé el volt maradva mindennel, muszáj volt bezárkóznia és a tanulásra koncentrálnia. Legszívesebben órákra sem járt volna, de ugye, akkor csak még több tanulnivalója lenne. Amandával is keveset találkozott, nem is nagyon kérdezte ki, hogy mi van vele, csak némelyik szünetben loptak egymástól néhány csókot, de általában még ennyire sem futotta. Yarnak mostanában az is elég, volt, hogy Candy hozzábújt és csendesen elüldögélhettek. Nyilván a Kedves is észrevette, hogy Yar túl van terhelve az edzések és a sok minden miatt, úgyhogy csak kedves társként enyhítette a fiúra nehezedő súlyokat. De most már vége a tanulósdinak, viszont egy újabb probléma jött, Amanda elszólta magát, hogy Amira az ispotályba került. Sajnos ez már pont becsengetéskor volt, és külön órákra mentek, azóta pedig nem találkoztak, így egyedül ballagott az beteg baráthoz. Mostanában egész jól kijöttek megint, távolinak tűnik – vagy meg sem történtnek – a szakításuk, lenyugodott a kedély kettejük közt, sőt talán még szorosabb is lett a kapocs, mint azt sejtették volna. Úgyhogy, ha már Mira beteg, muszáj meglátogatnia őt. Bár fogalma sincs, hogy mi baja, de azért betért egy kis boltba és vette egy tábla csokit a lánynak. Lassan pedig megérkezik a bejárathoz, és megkísérli felkutatni a lány fekvőhelyét. Igazából nem is találná meg, ha nem éppen ott lenne Amanda is, aki vélhetően a szobatársa mellett álldogál. Apró mosoly jelenik meg a fiú arcán, és máris odasiet a hármashoz, a javasasszony lehet a harmadik, aki éppen beszél valamiről.
- Szép napot mindenkinek! – azonnal magához vonja Amandát és egy rövid csókkal köszönti Kedvesét. Aztán Amirához fordul.
- Veled mi történt Mirácska? Tessék, ezt neked hoztam, hogy elősegítsem a gyógyulást. – átnyújtja a lánynak a csokit, ha pedig nem bírja átvenni, leteszi mellé valahova egy szekrényre.
- Nincs nagy baj, ugye? – kérdezi a javasasszonyt, és elég vidám áll hozzá a témához. Nem hiszi el, hogy bármi rossz lehet a lánnyal, hiszen ő is túlélt már egyet, s mást, akkor Mirának is kötelessége ezen a földön maradnia. Persze lehervad a mosolya, amikor kicsit komorabbnak látja a társaságot, de érdeklődve várja a válaszokat, és átöleli a derekán a cicalányt. ~ Remélem nem annyira komoly… ~ fohászkodik magában.
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
offline
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2013. január 26. 18:33 | Link

Miru, Annie és Yar

Ispotály

Január 17


Nem volt kérdéses, hogy eljön a prefektuslánnyal, de persze az sem, hogy itt majd foglalkozik vele. Nem kellene most egyedül hagynia. Így az utóbbi évek tapasztalata, hogy néha ez a jó oldala, egyem a fene jó szívét, amivel ilyen odaadó és törődő talán a legrellonatlanabb dolgait emeli ki, de ez cseppet sem zavarta soha. A kérdéseit lassan, nem siettetve a válaszokat tette fel, amikre egy mosoly kíséretében válaszokat is kapott.
- Egyáltalán nem hangzik fényesen. Nem csodálom akkor, hogy ilyen cudarul vagy. Segíthetek bár miben, szükség van valamire, amit hozzak esetleg? – Ajánlja fel segítségét, közben a lány kitér a javasasszony kedvességére. – Valóban nagyon kedves nőnek tűnik.
Elmosolyodik, majd végignéz a lányon, aki pontosan úgy néz ki ahogy érzi magát, persze azért nem az utolsókat rúgja de igen kellemetlenül ledöntötte a betegség a lábáról. A nyögdécselések, amik a mozdulatait kísérték azért nem mutathattak túl sok jó felé, aztán jött a folytatás. Hanglejtést váltotta a lány, különös mégis teljesen érthető volt, amit érzékeltetni akart vele.
- Biztos, hogy aggódik, nem? – Kezdi, első körben még csak arra célozva, hogy itt vannak az ispotályban és nem a kastélyban, és akár honnan nézzük, nincs olyan csoda ital, amivel egy nap alatt ezt meg lehetne oldani. – Én sem tudom, mit lehetne,-vagy éppen mit kellene-, mondani. Yarival mi sem beszéltünk az óta …
Az „az óta” részre helyezve a hangsúlyt mondja végig, majd egy sóhajt követően kicsit elhúzza a száját. Nagyon ideje se volt a kviddicsesre, meg nem is nagyon szánta rá magát, hogy legyen ideje. Próbálta is elkerülni meg nem is azt a bizonyos beszélgetést, de az a belső késztetés, nevezetesen az a kedves kis lelkiismerete, nem hagyja nyugodni. Rosszul is érzi magát miatta. De ez egy más történet, nem akarja rányomni ezzel is még a bélyegét a lány hangulatára, így a pár percnyi csendet követően egy fél mosollyal ránéz.
- De szerintem, ha visszamentünk beszélni fogok vele…
Zárja le egy kis időre a témát, majd a köszönetnyilvánításra csak legyint egyet. A kedvesség az, ami olyan különös és ijesztő most egyszerre. Ez az ami még új Mirutól számára, de egyszer ennek az oldalának is meg kellett mutatkoznia.
- Rohanás volt az egész. Tanulás, órák, szorgalmik meg lenéztem kicsit a pályára is valami edzésfélét produkálni.
A mondata végére befutott a már említett javasasszony is Annie. Kedvesen mosolyog, majd köszön neki. Már idefelé úton bemutatkoztak.
- Szia Annie. - Nagyon kedves és jólelkű ember, biztos abban Amanda, hogy a szobatársa nála jó kezekben van. Hamarosan a lehetőségeket kezdi el Amira elé felsorakoztatni, aki a kissé komolyabb ám hamarabb lezajló kezelést választja. Nem szól bele, ha a lány így látja jónak ebben támogatja. Érkezik is az indok, ami teljesen érthető, ha Meggien múlna ő is minél előbb szabadulna. Ezek után szegezi felé kérését, amire elmosolyodik.
- Ugyan, nincs akkora szerencséje a rosszakaróidnak, hogy te oda ne térj vissza…
Mondja viccesebbre véve a figurát. e közben hall egy ismerős hangot és a döbbentségtől majdnem, hogy az állát kell a padlóról visszatennie. Nem más, mint a Drága libegett be azon az ajtón, amin nemrégiben a javasasszony. Halkan a javasasszonyt nem megzavarva odasúgja neki.
- Te… hogy kerültél ide?- Elkapja, és egy csókkal üdvözli őt, valahogy még mindig nem tér elsőre magához aztán egy pár pillanat után köszön neki. – Szia Drágám…
Egy olyan takargatós mosoly jelenik meg az arcán, nagyon jól csinálja, szinte észrevehetetlenül leplez vele bármit, talán Amira kiszúrja, de még az sem biztos. Aztán a Kicsi szív a betegről érdeklődik, és Amiráékra figyel. Átöleli Amanda derekát, a lány pedig áll ott mellette és inkább hallgat a mosollyal az arcán. Azért a gondolataiban pár Ó, mamám és Ó, papám elhangzik, de ezzel most kicsit sem akar törődni.  
Utoljára módosította:Amanda Meggie Philips, 2013. január 27. 13:20
Hozzászólásai ebben a témában

Joanne Annie Kingston
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 542
Írta: 2013. január 26. 23:22 | Link

Ispotály

Amira, Amanda (Y)ar

* Szótlanul bólogatni kezd a lány választására, majd elveszi a kórlapját az ágya végéből, és írogatni kezd rá. Leírja, hogy melyik bájitalból, holnap pontosan hánykor és pontosan mennyit adjanak a Rellonosnak, meg persze, hogy miféle mugli, illetve varázs módszerrel segítsenek a szervezetének átvészelni a betegséget, meg leginkább a gyógyuláshoz vezető utat. Az lesz a keményebb, nem is maga a gyógyulás. De tényleg jó választás volt ez a bájital, hiszen ez megszünteti azt, hogy a lány hordozó legyen, ráadásul a későbbiekben sem fogja felütni a fejét a kórság, hacsak megint el nem kapja valahonnan.* - Rendben, akkor így lesz. * Feleli kurtán befejezve az írást, majd elkezdi felvázolni, hogy mi minden fog történni a lánnyal.* - Most megszúrlak, kapni fogsz infúziót, mint ahogy a mugliknál szokás. Ez azt jelenti, hogy a vénádba szúrunk egy tűt, aminek a külsején gumicső van, a tűt kiszedjük, és a gumin keresztül kapsz folyadékot, mert most arra van szükséged. *Teszi hozzá, mivel nem tudja, hogy a lány mennyire ért a muglikhoz, az egészségügyükhöz meg pláne nem. Mindenesetre a múltkor nem ijedt meg a vákuumos vérvételtől, ez pozitívum.* - Abban fogsz kapni láz- és fájdalomcsillapítókat, amiket a bájital hatása alatt is megkapsz, szeretnénk mérsékelni a kellemetlenségeket. Adunk még egy bájitalt még ma, ami megtámogatja az immunrendszeredet. * Magyarázza teljes átéléssel. Szereti ő a bájitalos boltot, de az igazi szenvedélye mégis csak a gyógyítás. De sajnos máshogy nem tudnák volna megoldani a kislányuk nevelését, így sokkal rugalmasabb az időbeosztásuk, valaki mindig tud a kicsivel lenni. Az ispotályban sok az éjszakázás, a hétvégéik sem szabadok legalább havonta egyszer. Ha majd Milla megnő, akkor rossz lenne azt mondani, hogy nem kicsim, nem megyünk kirándulni, dolgozni kell. Nem, nincs jó éjt puszi anyutól, dolgozik. * - Ha nagyon felszökne a lázad, akkor kaphatsz még vizes ruhát, vagy esetleg ülőfürdőt, az kíméletesebb. * Folytatja, majd Amanda beszólására megereszt egy félmosolyt, és megrázza a fejét. Valóban nincs, túlzottan is gyógyítható a probléma. Súlyos, de megoldják, mégis csak ezt tanulták.* -Holnap reggel 8-kor kapod meg a bájitalt, aminek a hatása 10 órára már tombolni fog, délután 6 magasságában éli a tetőpontját. Akkora megérkezem. *Az egyik javasasszony-tanulóval behozatja az infúziós állványt, amin már rajta volt egy tasak gyógyszeres oldalt, és a vénaszúráshoz szükséges. Joanne elszorítja a lány karját a könyöke alatt egy speciális gumis csattal, majd az alkarjában keres egy szúrható vénát. Sokan a könyökhajlatot szeretik, de ott kényelmetlen az eszköz, a kézfejben pedig gyengék a vénák falai, így ez az ideális hely.* - Bocsi, hogy állandóan szurkállak. * Mondja, miközben fertőtleníti a lány karját. Ahol jónak látja a vénát, egy határozott mozdulattal a karjába döfi, majd miután jól helyezkedett el a branül, kihúzza belőle a tűt, és hozzáköti az infúzióhoz.* - Nem szabad lógatni a karod, mert visszafolyik a vér, és eldugul a szerelék. Khm… a cső. Igyekezd vízszintesen, és egyhelyben tartani, amíg ez lecsepeg. Nem sokára megkapod a bájitalt is, amiről beszéltem. *Ekkor betoppan egy fiú, akit a lányok szemmel láthatóan ismernek. Amira felől érdeklődik, Joanne meglepődik, hiszen még nem is látta, elvileg az is kivételezés volt, hogy Amanda előtt mondta el a lány állapotát.* - Szia, hát benned meg kit tisztelhetek? *Kérdi meglepődve, miközben visszarakja a lány kórlapját a helyére. Majd Amira elárulja a fiúnak, hogy mit mondott.* - Én most megyek, holnap reggel itt leszek, amikor megkapod a bájitalt. Sziasztok! * Köszön el, majd hazahoppanál Bagolyfalvára. Amira gyógyítója rövid időn belül meghozza az immunerősítő bájitalt.*

***

*Yar és Amanda még aznap hazamentek. Amira másnap reggel megkapta a kezelést, amit viszonylag jól viselt-nem ájult el. Még pár napig bent tartották, hogy megerősödjön, aztán tünetmentesen, picit gyengécskén, de visszatérhetett az iskolába.*
Utoljára módosította:Joanne Annie Kingston, 2013. február 2. 23:38
Hozzászólásai ebben a témában


Bájitalbolt tulajdonos javasasszony

exprefektus, exNavinés

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek