Bonnie hajthatatlan volt, és azt hiszem kicsit olyan is, mint akivel senki nem hajlandó beszélgetni. Ez utóbbin jókat mosolyogtam, ahogy folyamatosan mesélt Olivérről, adott versenyről, bocsokról meg arról, hogy sokkal jobb, mióta a férje nem tud róla, de egészséges sütiket etet vele. Nem tudom szeretnék-e azon az oldalon lenni, igazából nem is annyira értem mi az és mi nem. Mármint van egy csomó édesség, amit sosem kóstoltam, pedig amúgy érdekelnek, de ez nem fontos. Ma azért jöttünk, mert jó idő van, biztos hirtelen jön majd a tél és Bonnie szerint, amit eddig viseltem, meg a gumicsizma, az nem hozzám való és nézzünk valami sokkal... nőcisebbet. Kicsit értetlenül álltam előtte, de a ruhavásárlásokat már megszoktam, nagy baj nem lehet. Szóval fogtam a teámat, amit vettünk és sétáltam a polcok között, próbáltam rá figyelni, miket mondd, vagy javasol, de végül egy ilyen elég hosszúban kiegyeztünk, hogy meg kéne próbálni. Megkereste a legkisebb méretet, én pedig elindultam a kevésbé tömött része felé a boltnak a dobozzal.
És megálltam.
Ott volt a doboz, nem csak hanggal, de mozgó képekkel is. Körbe is néztem, mert még nyilván egy mozgó újság se olyan fura nekem, de ez egy mugli hely, itt nem kellene ilyennek lennie. Két gyerek nevetve szaladt el, kiabálva egymáshoz, hogy kapcsoljuk el én meg pont ekkor ütköztem egy.... nagyon magas lányba.
- Ne haragudj - kértem elnézést az ölembe húzva a dobozt az útból, de a tekintetem csodálkozóan terelődött vissza arra, ami zajlott abban a zenélő masinában.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=778937#post778937][b]Rhédey I. Pandora - 2019.10.24. 17:28[/b][/url]

Bonnie hajthatatlan volt, és azt hiszem kicsit olyan is, mint akivel senki nem hajlandó beszélgetni. Ez utóbbin jókat mosolyogtam, ahogy folyamatosan mesélt Olivérről, adott versenyről, bocsokról meg arról, hogy sokkal jobb, mióta a férje nem tud róla, de egészséges sütiket etet vele. Nem tudom szeretnék-e azon az oldalon lenni, igazából nem is annyira értem mi az és mi nem. Mármint van egy csomó édesség, amit sosem kóstoltam, pedig amúgy érdekelnek, de ez nem fontos. Ma azért jöttünk, mert jó idő van, biztos hirtelen jön majd a tél és Bonnie szerint, amit eddig viseltem, meg a gumicsizma, az nem hozzám való és nézzünk valami sokkal... nőcisebbet. Kicsit értetlenül álltam előtte, de a ruhavásárlásokat már megszoktam, nagy baj nem lehet. Szóval fogtam a teámat, amit vettünk és sétáltam a polcok között, próbáltam rá figyelni, miket mondd, vagy javasol, de végül egy ilyen elég hosszúban kiegyeztünk, hogy meg kéne próbálni. Megkereste a legkisebb méretet, én pedig elindultam a kevésbé tömött része felé a boltnak a dobozzal.
És megálltam.
Ott volt a doboz, nem csak hanggal, de mozgó képekkel is. Körbe is néztem, mert még nyilván egy mozgó újság se olyan fura nekem, de ez egy mugli hely, itt nem kellene ilyennek lennie. Két gyerek nevetve szaladt el, kiabálva egymáshoz, hogy kapcsoljuk el én meg pont ekkor ütköztem egy.... nagyon magas lányba.
- Ne haragudj - kértem elnézést az ölembe húzva a dobozt az útból, de a tekintetem csodálkozóan terelődött vissza arra, ami zajlott abban a zenélő masinában.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=778974#post778974][b]Juniper Delaney Iredale - 2019.10.24. 22:05[/b][/url]

Nagyon ritkán szabadulok meg cipőktől, tényleg. Túlságosan hozzám nőnek, beléjük szeretek és nem akarok lemondani róluk. Elég szomorú, nem? Miután ma a kedvenc bokacsizmám atomjaira hullott a lábamon, végül kénytelen voltam, még pár könnycseppet is elhullajtottam, mielőtt a kukában kötött volna ki. De aztán csak az egyik szandálom felvéve sasszéztam el az egyik mugli cipőboltba, hogy vegyek magamnak egy új párat, bejártam három üzletet is, de nem találtam olyat, ami tetszett volna annyira, hogy megvegyem.
Ez volt a negyedik, csak aztán meghallottam a hangot és automatikusan abba az irányba vettem a séta irányát, nem is nagyon nézelődtem, csak mentem előre, mint a szemellenzős lovak, vicces, nem? Ha úgy vesszük, annyira nem.
Ott voltak a játszó gyerekek, meg a tévé is, előtte azzal a kicsi paddal, amire le lehetett ülni, hogy nézd a mesét. Mindig lenyűgözőnek tartottam Hollywoodot és hogy mennyire sok időt és energiát ölnek az ilyen művekbe. Arról nem is beszélve, hogy lesz olyan kicsi? Sosem értettem, de imádom.
Aztán nekem jött véletlenül az alacsony, szőke csajszi, őszintén, kicsit talán meg is ijedtem.
- Oh. Semmi baj. Nem gond. Ugyan. Én csak... - megköszörültem a torkom és a tévére mutattam, majd inkább leültem a pici padra elvörösödve, mert nem hiszem, hogy itt kellett volna lennem, de közben meg ez valahogy jobban érdekelt, mint a bakancs-keresés. - Kicsit jobban leköt a tévé, mint kellene.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=779102#post779102][b]Rhédey I. Pandora - 2019.10.27. 01:33[/b][/url]

Nem kellene meglepjenek az emberek, az sem, hogy szerintem egy hölgy megkérdezte merre hagytam el az anyukám, én mégis itt vagyok. Az arcomról olvasható a döbbenet. Azaz az is, többek között. ezen kívül még a csodálat is ideköltözött, mert csak néztem, észre sem vettem, ahogy a lábam előre vitt. Meg is történt a baj úgymond. Néztem fel nagy szemekkel a lányra, aztán csak vissza előre. Fejben lassan dekódoltam amit hallottam azt hiszem.
- Te is látod? - kérdeztem vissza a be nem fejezett mondatra. Gondoltam akkor most ő is ledöbbent, az már kérdéses min. Neki is új? Ő se érti miért van mugli helyen varázslat? Vagy egyszerűen csak... nem is tudom mi lehet még, csak néztem, kicsit őt is, ahogy lassan de biztosan leült én meg még mindig a cipős dobozt szorongattam és bámultam tovább. Aztán az egyik kisgyerek megnyomkodott pár kör alakú foltot rajta és hagos lett én meg összerezzentem. Inkább kiijedt belőlem a lélek, ha őszinték akarunk lenni. Ezt hogy csinálta?
- A micsoda? - eszméltem fel rá, hogy nevet adott ennek az egésznek. Nem azt mondom, hogy elveszett tudok lenni a világban, de ez előfordul. Most meg bután néztem rá, majd a zenélő, képvillantó dobozra.
- Márhogy ez? Sosem láttam - tettem hozzá még mindig teljes áhítattal nézve, de lassan a lány mellé indultam és a másik végére a pici, színes ülőhelynek én is lecsücsültem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=779853#post779853][b]Juniper Delaney Iredale - 2019.11.03. 15:54[/b][/url]

A cipővásárlásban eléggé megállított az, hogy megláttam a tévét és nem tudtam tovább menni. Mint akinek a földbe gyökerezett a lába, lenyűgözőnek tartottam, hogy a muglik mi mindenre képesek, hogy szórakoztassák magukat az unalom helyett. Rengeteget dolgoznak, amiből mozgókép lesz, méghozzá színes, hanggal és utána azt tömegek nézik meg! És élvezik!
Szóval csak leültem, a szoknyámat magam alá simítva, a szemeimet a képernyőre szegezve.
- Mi? Persze, mindenki látja, csacsi - ráztam meg a fejemet kicsit, aztán felhorkantam. Jó, ez nem volt teljesen igaz, az, aki vak és gyengénlátó, azt nem láthatta, de rajtuk kívül elvileg mindenkinek kellett.
Láttam is, ahogy a hangosítástól összerezzent, mire kicsit oldalra döntöttem a fejem és meglapogattam a vállát, hogy hát semmi baj nincsen.
- Tévé. Amiben ilyen mozgóképek mennek, hanggal - magyaráztam, az itteni készülék felé mutatva egy hanyag mozdulattal, de vissza is terelődött rá a tekintetem.
- Sosem? Oh, pedig szórakoztató tud lenni. Nézd meg, mindjárt tök másik helyszínen lesznek! - lelkesedtem rá a dologra kicsit jobban a kelleténél, nem sokkal később meg is történt a váltás. - Szeretem a meséket. Juniper vagyok, amúgy.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=780083#post780083][b]Rhédey I. Pandora - 2019.11.05. 02:36[/b][/url]

Bonnie egészen elveszett a látókörömből, kicsit rémülten is vettem tudomásul, hogy se a vörös hajat, se a kék felsőt, amiben van nem szúrtam ki sehol. Kicsit nyugtalanul sóhajtottam így, aztán elvonták a figyelmem. Előbb a lány ténye. Ismerek másokat is, persze majdnem mindenki nagyobb is nálam, de ő még hozzájuk képest is elég magas volt, meg az a fura, járhatatlan cipője is megvolt, amilyet kaptam Bonbontól anno. A DÖK-ös rendezvényt inkább mezítláb fejeztem be. Féltettem az életem egy kicsit.
- Én...úgy értem ez eléggé... varázslatos... - próbáltam kijavítani magam, de azért mondani is valamit, végül csak magamhoz szorítottam zavartan a dobozt. Éreztem a kellemetlen bizsergést az arcomban, tudtam, hogy ki is ült a helyzet kezelése az arcomra. De az a bizonyos tévé csak felszegésre biztatta a fejem. Érdekes volt, olyan színes, látványos és új. Szívesen megnéztem volna, hogy is tud működni, de csak csendesen figyeltem a kisebb ijedtségem ellenére is. A lány keze a vállamon elsőre fel sem tűnt.
- Nem, soha. Nekünk nem volt ilyen... meg sok dolog. Nagyon kicsi helyről jövök - határoltam be olyan semlegesen, ahogy kényszeresen húztam a hajam az arcom köré. Nem voltam annyira kirívó, inkább csak kicsit deformáltnak mondanának, mégis mindig azt éreztem a kicsit hegyesebb fül, az arcom,a  hajam színe vagy éppen a szemem csak rossz értelemben kelti fel a figyelmet. Kérdéseket hoz, amire nem akarok és néha nem is lehetne felelnem.
- A meséket én is, bár könyvekből ismerem. Meg párszor láttam, ahogy előadják rendezvényeken - mosolyodtam el, mert kedves emlékek. Nem mondanám nagy színházinak, mert kevés ember és nem is rendes színészek, de tényleg jó volt. - Pandora a nevem - mondtam ki, miközben Bonnie felénk intve mutatott fel cipőket én meg nagyon furcsán nézhettem rá, mert lemondóan letette mindkettőt és tovább keresett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=780611#post780611][b]Juniper Delaney Iredale - 2019.11.12. 11:41[/b][/url]

- Aha, tényleg az... már, ha azt nem vesszük, hogy mu... ltkor is itt volt már - korrigáltam magamat, mert a legtöbb ember nem tudom, mennyire értené vagy venné jó néven a mugli szót magára és vagy a környezetére. Én sem vagyok piskóta, de a csajszi rendesen meresztette rá a szemét, mintha most látna életében először ilyet. Ez persze nem kizárt, vannak szegényebb családok, én nem vagyok elutasító csak... na.
Meg is erősítette az elméletemet, mire bólintottam párszor, igaz nem a teljes figyelmem szenteltem neki... de a nagy részét, az már elég, nem? Én mindent megtettem, hogy figyeljek rá.
- Én meg jó messziről, de a szüleim sose szerették az ilyeneket. Szerintük az olvasás hasznosabb - böktem hanyagul a tévé felé, mert többek között ezért nem lett nekünk otthon soha ilyen csodamasinánk. Anya azt mondta, nem hajlandó semmi ilyesmit a lakásba engedni, mert a muglik dolgai nem minket érintenek, inkább foglalkozzak olyannal, ami tényleg értelmes és kifizetődő. Látszott, hogy valami kínos neki, de nem teljesen értettem, hogy most éppen mi. Nem csináltam semmit, nem éreztem indokoltnak.
- A színi előadásokat kedvelem, elég sokat jártam, főleg... egy időben - zártam rövidre a témát jóval hamarabb, mint ahogy továbbfutott a gondolat a fejemben. Nem kellett ezt még magamban sem tudatosítani, nem igazán lelkesedtem érte. - Nagyon örülök, Pandora... egyedül vagy itt?
Még körbe is pillantottam, de nem nagyon láttam senkit a közelben, csak egy nagy vörös hajtömeg közeledett vagy öt dobozzal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=780750#post780750][b]Rhédey I. Pandora - 2019.11.13. 14:33[/b][/url]

- Hát én most jöttem ide elsőre - mondtam ki végül, mert íg is volt. Ahova korábban mentem a cipők miatt, ott kicsi volt a hel, sok polc volt, de semmi hasonló. Ott is lehetett valami gramofon, mert zene az szólt, de más annyira nem tűnt fel, vagy nem figyeltem eléggé. Igazából ültem a kicsi puffon, és próbálgattam, amiket javasolt Bonó.
- Igen, az olvasás az nálunk is népszerű - meg még elég sok dolog, például a növények vagy állatok gondozása, azokban sokat segítettem otthon. Meg az utazás, anya nekem mindig valahogy az volt, egy kirándulás, egy kis vakáció, ahogy sokan nevezik. Egyszerre volt élmény és boldogság, közben meg szomorúság és hiányérzet. De nem akartam rossz dolgokra gondolni, igazából semmit, kicsit kellemetlenül is éreztem magam az egészben, de a doboz nagyon érdekelt, szóval hamar leülve találtam magam és Bonnie cipőkeresését el is felejtettem kicsit. Persze tudtam hol vagyok és miét jöttünk, ettől még valahogy nem tudtam nem a képet figyelni. Még meg is ijedtem kicsit, ahogy hirtelen felhangosodott valamiért.
- Igen? Van kedvenc darabod is? Én apukámmal voltam mindig, nem sok ideje van, de mikor akadt, elvitt - meséltem el kis mosollyal, aztán csak visszaemeltem a szőke lányról a tekintetem a mozgó képekre. - Nem, a barátnőm hozott el, hogy keressünk valami új cipőt - meséltem el röviden, miért is az egész, de odáig nem jutottam, hogy beszámolhassak Bonnieról, mert meg is jelent mellettünk és miközben letette a dobozokat teljesen úgy köszönt a mellettem ülőnek, mintha ismerné, nem is értettem, de elszaladt, mikor látta, hogy túl nagyot hozott egy fekete csizmából, hogy ő most kicseréli. - Szóval a szobatársam és barátnőm, Bonnie. Biztos visszajön.