36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Eszterházy Diána
Egyetemi hallgató, Végzett Hallgató



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 683
Írta: 2019. október 6. 14:40 | Link

Archie
-megjelenés-

A lelátón bár sok ember foglalt helyet, valahogy mindenkinek volt elég hely, még akár a nyilvánvalóan nem túl olcsó ételeknek és italoknak is némelyik ülés mellett. Végül is, ez a fajta lóverseny mégsem egy kőbányai focimeccs volt, hogy a vendégeknek nyomorognia kelljen. Odalenn a versenyzők készülődtek idefenn, aki élt a fogadás lehetőségével, egy cetlit gyűrögetett vagy épp vágott zsebre hanyagul. Ez már csak ilyen volt. Dia meg mondjuk egyedül azért jött el, mert már nagyon-nagyon-nagyon régen ígérgette odahaza, hogy valamilyen programra akkor csak elkíséri őket, úgyis olyan keveset találkoznak. Zsófi szerencsésen kimentette magát. A maga módján Diána is, mert amint lehetőséget látott rá, rögtön ismerős mellé dobta le magát az üléseken a kikért száraz fehér társaságában egy szusszanós "fuhh" hang kíséretében. Tőlük két sorra szerencsétlenkedik tőlük egy barna hajú, kissé pufók, márkás, elegáns ruhákat viselő srác. Szerencsétlenkedik, mert abból, ahogy néha-néha felnéz Dia irányába, aztán vissza a ülésekre, nyilvánvaló, valahogy diszkréten igyekszik megoldani azt, hogy mellé ülhessen a futamok idejére.
Behúzza a nyakát, egyik kezével felkönyököl és úgy támasztja meg a fejét, hogy pont arra az oldalra ne kelljen rálátnia, majd a mellett ülő Archibaldra pislog halvány kétségbeeséssel.
- Garai még mindig jön? - Nem utálja a srácot, csak nagyon nem jön be neki. Ha még csak a külsejével lenne baj, de arra Dia nem igazán finnyás, ha valakinek szimpatikus személyisége van szerinte. Viszont Garaitól mindig kirázza a hideg valamiért.

Hozzászólásai ebben a témában

Society: Be yourself.
Society: No. Not like that.
Archibald Napoleon Crawford
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 43
Írta: 2019. október 6. 14:49 | Link

DIÁCSKA| goddamnit

Alapvetően, talán meglepő módon én sem vagyok az a fajta selyemfiú, aki minden hétvégéjét hasonlóan puccos előkelőségek között tölti - persze vannak azok a fajta meghívásos vacsorák, amik alól aligha lenne célra vezető kimentenem magam, most nem erről van szó.
Leginkább unatkoztam. A srácok bizonyos mértékben elkezdték előkészíteni a beavatási szertartás körülményeit, amiken ugyan mindenképp illene nekem is részt vennem, stílusosan kivontam magam belőle erre hagyatkozva. Addig is kiélvezik kicsit a saját kis játszóerük, az adott határokon belül teljes szabadságban. Win-win.
Diána lénye tulajdonképpen akkor is feltűnő, ha ő maga nem szánja annak. Először az élénk, nem teljesen környezetbe illő lila folt kúszik be perifériámba, majd, ahogy reflexszerűen felé fordítva fejem megpillantom a - nem túl gyakori vendégnek mondható - lányt, mosolyom kiszélesedik. Oldalra billenő fejjel helyezem át pezsgőspoharam balomba, miközben jobbom kinyújtom az imént a kishölgy által elfoglalt szék támlájának élén. Pár szálat mutató- és hüvelykujjam közé csippentve kezdek morzsolgatni, miközben bele is vág a közepébe.
- Garai? - összevonom szemöldököm, némileg gyanakodva szalad végig tekintetem a lány alakján ahogy hasonlóan felé fordulok, majd félreérthetetlen kifejezéssel fókuszálok át a mögötte szöszmötölőre. Pillantásunk találkozik, az én arcomon átsuhan valami egészen sokatmondó kifejezés, miközben gondolatban újra megállapítom, esetében a ruha aligha kompenzálja az embert. - Szerintem akadtak kétségei - vonok végül vállat, ahogy figyelmem újra a lánynak szentelem. - Miért, történt köztetek valami? - szinte már szórakozottan kezdem ujjamon az egyik aranygyűrűt csavargatni Dia háta mögött.
Utoljára módosította:Archibald Napoleon Crawford, 2019. október 8. 19:34
Hozzászólásai ebben a témában
Eszterházy Diána
Egyetemi hallgató, Végzett Hallgató



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 683
Írta: 2019. október 6. 15:06 | Link

Archie
-megjelenés-

- Sokkoló lesz, amit mondani fogok, de.. nem. - Jó, erre azért el kell vigyorodnia, mert mégiscsak, némi önkritika fért ám bele, pontosan tudja, hogy mit csinál, vagy legalábbis hogyan csapódik ez le a külvilágnak.
Amikor Archie közli, hogy ezt a hajszát egyelőre megúszta, szemmel láthatóan lejjebb ereszkednek a vállai.
- Uh, köszi. Egyébként tényleg nem, csak nekem ő fura. Olyan kellemetlen, ahogy néz meg gesztikulál és úgy néz, mintha élve fel akarna boncolni. - Abszolút nem rossz szándék cseng a hangjában, nem is túloz költőien, csak hogy gonoszkodva kiélje diszkriminatív hajlamait a testesebb emberekkel szemben. Valóban őszintén ez a benyomása a srácról. Csak annyira emeli fel a fejét, hogy elnézzen az üldözője irányába, de már csak a hátát látja, amint épp mégiscsak egy négy sorral fentebbi ülés mellett dönt.
- Megmentettél. Ma se boncolnak fel, yay! - Ez olyan ünneplésre ad okot, hogy bele is iszik a borba.
Hozzászólásai ebben a témában

Society: Be yourself.
Society: No. Not like that.
Archibald Napoleon Crawford
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 43
Írta: 2019. október 6. 15:16 | Link

DIÁCSKA| goddamnit

Röviden felnevetve ingatom meg fejem a válaszát hallva, kékjeimmel még végigkövetem a tag láthatóan nem tervezett távozását, mielőtt visszafordulnék kis barátnőm felé. Meg tudom érteni, bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy nekem többnyire olyan jelzők jutnak eszembe a szóban forgóról, mint, hogy undorító. Ehhez nincs semmi köze semmilyen társadalmi vagy vagyonbeli megkülönböztetésnek, csak rá kell nézni az öltönyére - ugyanakkor, a pénzével is egy szociális söpredék marad. Kellemetlen.
- Akkor jó, már kezdtem aggódni - jogosan felmerülő kérdés, hogy egészen pontosan miért és melyikőnknek lenne kínosabb, ha az ellenkezője derül ki. Na nem mintha hasonlót feltételeznék.
Aztán megint nevetni kezdek, ezúttal már jelzésértékűen hátrafordul az előttem ülő hölgy, mire bólogatva intek neki, hogy igyekszem nem megzavarni a nyugdíjas elfoglaltságát - hiszen nyilván különleges alkalom, mikor ideje van ilyenekre.
- Azért ha valami gáz van, tudod... Megbeszéljük - állammal a szóban forgó felé intek. Épp csak, halványan kiérezhető ebből egy olyan szekunder fenyegetésre utaló altónus, ami ugyan jelzi, hogy komolyabb baja semmiképp sem esne barátunknak, anélkül is egészen biztosan meggyőzénk arról, mennyire és mit szeretne a lánytól.
- Ugyan - legyintek ismét, és ha már ennyit használom a kezem, már-már testvériesen csípem mutató- és középső ujjam közé Dius arcát.
- Na és mivel vettek rá, hogy megjelenj itt?
Utoljára módosította:Archibald Napoleon Crawford, 2019. október 8. 19:34
Hozzászólásai ebben a témában
Eszterházy Diána
Egyetemi hallgató, Végzett Hallgató



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 683
Írta: 2019. október 6. 15:17 | Link

Archie
-megjelenés-

Most veszi csak észre, hogy talán zavarják az előttük ülőt, bár nem nagyon érti, hogy mire háklis ennyire a néni (akinek biztosan tudnia kéne a nevét valahonnan, de még csak arról sincs fogalma, hogy a köreiknek melyik halmazába sorolja, melyik ismerősük nagynénje, nagymamája lehet) - szégyenlős vigyorral formál a szájával egy nem túl felsőtízezerbeli "bocsi"-t.
- Awww, tudoom. A hercegi városőrség készen áll.. - Amúgy sem romlott el igazán a kedve, de ez a barátságos és bizalmas mozdulat azt a kevés kellemetlenséget is kimossa belőle, amit az iménti közjáték generált.
- Ez egy hosszú és bonyolult történet, tele árulással, intrikával, zsarolással és megvesztegetéssel. Szóval csak a szokásos, szerintük keveset járok. Hallottam, hogy elnök lettél a klubban? Tényleg? - Annyira talán nem is meglepő, hogy Diához visszajut az ilyesmi, nem azért, mert tényleges befolyása lenne, inkább csak azért, mert jó embereket ismer.
Hozzászólásai ebben a témában

Society: Be yourself.
Society: No. Not like that.
Archibald Napoleon Crawford
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 43
Írta: 2019. október 6. 15:25 | Link

DIÁCSKA| goddamnit

- Szolgálunk és védünk - bár tény, hogy vannak helyzetek, ahol effektívebb munkát végzünk a magyar rendőrségnél. Végig mosolyogva kicsit még meg is hajolok, épp csak annyira az aurájába kerülve ezzel, hogy az még ne legyen feltétlenül kényelmetlen, elvégre régi jó barátok vagyunk mi ketten. Ugye, Dia?
- Ccc -  elhúzva szám ingatom meg fejem, egyenesen borzalmas, hogy ilyenek még vannak. Szinte el sem tudom képzelni, hogy bírhatja ezt a mértékű elnyomást. Az már meg sem lep, hogy erről is tud.
- Tényleg, bár ez még elég unofficial, szóval tudod... - nem kell befejeznem a mondatot, tudja ő magától is, hogy nem lenne túl egészséges szétkürtölni, máris eleve több dologról van fogalma, mint ahogy az egyesek szerint kéne. Tény, hogy az igazán lényeges dolgok továbbra is az asszisztálása nélkül működnek és léteznek ugyan - szerencsére őt ezek már nem is érdeklik.
- Tettél valakire? Nincs kedved a hétvégén leugrani valahova?
Utoljára módosította:Archibald Napoleon Crawford, 2019. október 8. 19:34
Hozzászólásai ebben a témában
Eszterházy Diána
Egyetemi hallgató, Végzett Hallgató



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 683
Írta: 2019. október 6. 15:31 | Link

Archie
-megjelenés-

Annyira nem kényelmetlen a hirtelen támadt közelség, hogy még egy kicsit bele is helyezkedik, súlypontját ültében oda helyezve. A levegőben hagyott megjegyzés végén cinkos mosollyal pillant oldalra.
- Jó-jó, tudom, ez még ... - Szépen manikűrözött mutatóujját mosolyra húzódó ajkai elé illeszti, jelezve, hogy az ő száján lakat. Aztán tenyérrel előre felemeli mindkét kezét, megadóan. Suttogva folytatja, aminek semmi jelentősége, de az előbbiek után ez illik jobban.
- De attól még gratulálok, jó cucc. - Itt jobban oldalra fordul ezúttal már a felsőtestével is, és ezúttal rajta a sor, hogy nagyisan visszacsipkedje.
- Olyan gyorsan felnőnek, még csak tegnap volt, hogy gólya voltál, aztán tessék, nagy ember lett a mi Archibald Napoleon Crawfordunk. - Bár neki ez a klub igazából nem jelent annyinál többet, minthogy kívülről, az ő szemszögéből jó szórakozásnak tűnik a srácok számára, a bátyja is élvezte.. mind a kettő. Neki meg velük lógni szórakoztató, a titkaikat nyugodtan megtarthatják, sosem firtatta, nem is most tervezi elkezdeni.
- Hogyne, legyen már értelme eljönni, akár win-akár lose. És naná, hova? - Mit lehet mondani... Diát sose volt nehéz meggyőzni ilyesmiről.
Hozzászólásai ebben a témában

Society: Be yourself.
Society: No. Not like that.
Archibald Napoleon Crawford
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 43
Írta: 2019. október 8. 21:04 | Link

DIÁCSKA| goddamnit

A beszűkülő térben oldalra billen fejem, állam Dia felé emelkedik, ám eszem ágában sincs esetleg hátrébb húzódni. Mosolyom árnyalatnyit szélesedik, arcomon elmélyülnek a meghúzódó ráncok, szemhéjam félárbocra ereszkedik a keletkező testhelyzet változás nyomán, miközben kékjeim továbbra is a lány arcán ragadnak. Kicsit el is nevetem magam a mozdulatai láttán, azzal a halk mozdulattal, amibe már belerezzennek a vállak, de összességében még mindig belefullad egy szusszanásba - lehunyva szemeim ingatom meg fejem.
- Köszönöm - hasonlóan suttogva válaszolok, a szó megformálása közben az előttem ülőre pillantok, majd vissza is fordulok Diána felé. - Szerintem is jó cucc - már ha a napos oldalát nézzük, ideális esetben pedig pár épp-csak-huszonéves kölyöknek csak a napos oldalával kellene találkoznia. Eddig szerencsére nem is volt baj, az én felelősségem alatt, de túl rövid ideje vagyok még elnök ahhoz, hogy ilyen kijelentéseket tehessünk.
Ő az ilyenekből különben is kimarad.
Arcom kissé a kézfejére hajtom, ahogy ujjai közé csípi a bőrt - közel sem feltűnő mozdulat, egy rezzenésben ki is merül az egész.
- Hamar kirepülnek - jellegzetes, egyszerre melankolikus és nosztalgikus sóhaj hagyja el ajkaim, a végére megforgatom szemeim, és a kezemben szorongatott pezsgőt is lehajtom.
- Mintha csak ennyi értelme lenne - futólag, lazán mellkasomnak támasztom ujjbegyeim a szívem táján, majd le is eresztem kezem. - Van még valami hely, ahol nem jártál?
Hozzászólásai ebben a témában
Eszterházy Diána
Egyetemi hallgató, Végzett Hallgató



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 683
Írta: 2019. október 8. 21:58 | Link

Archie
-megjelenés-

Van egy olyan nagyon gyanúsan baljós sejtése, hogy őt itt nem veszik komolyan az arccsipkedésével. Nagyon helyes. Igaz, a gratulációja őszinte, még ha nem is akkora súlyú, mintha átérezné a súlyát ennek a csoportosulásnak. Tudni, tudja, amennyit a józan ész és diszkréció határain belül mesélni lehetett, annyit hallott a bátyjától is, de mégiscsak ez valami olyasmi, amit csak akkor fogsz fel ténylegesen, amikor benne vagy - amikor része vagy. Ezt leszámítva nem kevésbé tartja kúl dolognak azt, hogy valaki elnöke legyen valaminek. Már csak azért is, mert Diána valószínűleg sosem lesz semminek az elnöke, amelynek több tagja van kettőnél, amibe nem számolódik bele ő - és másik tag nem az anyja. A világnak minden eséllyel jobb így. Hiába, a felelősségtudat valahogy nem erőssége, hát még hogy másokért feleljen.
- Ne felejtsd el majd hívni az első nyilvános bulira, ahova mehet más is, le akarom csekkolni, hogy bekerültek-e az én imádnivaló évfolyamtársaim is.
Mint mindig, a fizikai kontaktus a világ legotthonosabb dolga, sokkal komfortosabb számára, mint az -ahogy körülbelül akárki más fogalmazna- illedelmes, udvarias távolságtartás és diszkréció. Persze, ha látná, hogy a másik félnek kellemetlen, akkor nyilván elhúzódna, nem akar senkit bántani, de Polo reakciói pont kedvérevalón egyetértőek e tekintetben. Nincs hát oka, hogy kimásszon a személyes teréből, marad aztán is, hogy ujjai szorítása teljesen enged a fiú arcán és csak játékosan megpiszkál a halántékánál egy belőtt tincset.
- Igazad van - színpadiasan feldobja a cetlit, ami lassan pörögve, forogva a levegőben esik le a földre közvetlenül előtte. - Áh, de várj, nagyon sokmindent tudnék venni belőle, ha nyernék.
Végül tényleg elhúzza a kezét és beleiszik a poharába, amiből az előbbiek után csak azért nem löttyent ki semmi, mert mindegyiket elátták ezt gátló bűbájjal. Ezekben a körökben nem fordulhat elő, hogy valakinek boros legyen a drága blúza, inge, ruhája. A népszerű netes meme-ből ismert "áh, erre még szükségem van" mozdulattal hajol le az eldobott cetliért és lengeti meg a kezében.
Egyik lábát átveti a másikon, bár az Archibald felé eső kezével visszakönyököl a köztük lévő kartámaszra.
- Biztos egy csomó mostanában nem utazgattam valami sokat, szóval lepj meg, tuti imádni fogom.
Hozzászólásai ebben a témában

Society: Be yourself.
Society: No. Not like that.
Archibald Napoleon Crawford
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 43
Írta: 2019. november 13. 10:42 | Link

DIÁCSKA| goddamnit

- Mindenképp - lusta mosollyal biccentek a felszólításra. Igazság szerint van valami végtelenül bájos abban, ahogy Dia a saját térfelén rendezkedik - pontosan tudja, hogy vannak határvonalak, amiken nem léphet túl, ahol nem lehet több beleszólása vagy -folyása bizonyos dolgok menetelébe. De ő nem is akar tovább terjeszkedni, ő azt mondja, ez így, itt, tök jó. Nem kelti az emberben azt az érzetet, hogy elvárásai vannak felé, és azt sem, hogy valamit tennie kell. Dia csak úgy van. Ez pedig a lehető legkényelmesebb dolog, amit adhat egy magamfajtának.
És én pofátlanul kihasználom.
- A kilencvenes évek Johnny Depp stílusom - futólag elhúzom szám szélét, mintha legalábbis érdekelne, hogy mit csinál a hajammal - nagyon is érdekel bizonyos környezetben, bizonyos körülmények között, de annak nem itt van a helye. Tekintetemmel követem a cetli útját, ajkaimon halvány mosoly játszik, ahogy először a fecnit, majd a lány arcát figyelem.  
- Nem mintha neked akadály lenne az ilyesmi - csak mellékes megjegyzés ez - ugyanakkor szent meggyőződésem, hogy valóban nem lenne problémás számára az anyagi háttér. Néha arra gondolok, milyen zseniálisan tud úgy tenni, mintha társadalmi szempontból ugyanolyan lenne mint bárki más, szinte már átlagos (azzal a különbséggel hogy Dia minden, csak nem átlagos). Nekem soha nem ment ez a dolog.
Amíg lehajol, megfontoltan a környezetet figyelem, a még üres pályát meg az idegesítően mormoló-durozsoló embereket. A személyiségfejlődésem bizonyítja, hogy megállom, és nem szólok rá, hogy következőre ezt inkább ne - legalábbis ne itt -, mert.... mert.
Fejem némileg oldalra billen, ahogy hallgatom, szemöldökeim finom ráncokat húzva csúsznak előre, mintha máris gondolkoznék. Valójában pedig
- Tudod, hogy a lepj meg kijelentések után kissé el szoktam vetni a sulykot, szóval azért szabjunk ki egy földrajzi határt.
Hozzászólásai ebben a témában
Eszterházy Diána
Egyetemi hallgató, Végzett Hallgató



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 683
Írta: 2019. november 13. 13:42 | Link

Archie
-megjelenés-

Talán valahol tudat alatt tisztában van azzal ő is, mennyire 'kényelmes' a hozzáállása ilyen téren, de Diána előtt valóban áll egy olyan női, illetve anyakép ebből a szempontból, ahonnan volt mit tanulnia. Az édesanyja az a fajta felsőtízezerbeli asszony, aki bár aktív szociális közösségszervező szerepet tölt be, mondhatni prominens személy a mágustársadalom tehetősebb és befolyásosabb rétegében, mégsem az a filmekben gyakran ábrázolt femme fatale, aki háta mögé utasít minden férfit. Dia anyja feleség, méghozzá szerető és kötelességtudó feleség, ugyanakkor nem a szó szolgai és pejoratív értelmében - az a fajta okos nő, aki tudja, hogy jelen században, jelen társadalom konvenciói szerint az ő pozíciójában meddig terjed a territóriuma, s azt teljes mértékben belakja és kihasználja, ugyanakkor nem hozza olyan kellemetlen helyzetbe a férjét, hogy szemtelenül ét akarjon tolakodni oda, ahol nincs helye.
Lehet öntudatlanul is, de ezt az ügyes lavírozást eltanulta Dia is a maga módján, na nem a mintafeleség képet, hanem azt, hogy lányként-nőként miként maradjon független, önmagát beteljesítő és egyben önazonos, ugyanakkor hogyan kivitelezze ezt úgy, hogy ne nyomjon el másokat. És hogy meghagyja a fiúknak a maguk játékait, ahogy egyszer-egyszer édesanyja kacsintva, mosolyogva megjegyezte neki, miközben átterelgette a szalonból az udvari pavilonhoz.
- Azért sosem árt, ha nem kell mindenre otthonról kapni vagy kérni, tudod, ilyen kis sutyipénz. - Mintha valaha gondja akadt volna azzal, hogy otthonról kapja a költőpénzét, ugyan már. A családja szereti, a legkisebb gyerek rangját és kegyét élvezi, túl sok elvárás nincs már felé sem gyerek, sem hivatás tekintetében, önmegvalósíthat annyira, amennyire csak akar bizonyos kereteken belül. És hát semmi problémája nincs a családjával, amiért büszkeségével szemben menne a családi vagyon rá eső részének elköltése. Attól még azért izgi lehet a gondolat, hogy van egy nagyobb összeg, ami úgy a saját-sajátja.
Mozgolódás támad lenn, elkezdik bevezetni az első futamon résztvevő lovakat a start-karámokhoz. Szélesen oldalra mosolyog Polora, szinte biztos benne, hogy nem fog nyerni, nem akart sok pénzt pakolni semmire, így a lehető legesélytelenebb, szóval legnagyobb szorzós lóra rakott valamennyicskét - ha netán nyerne, akkor még így is szakíthatna, de úgysem fog. Csodák mindenesetre történhetnek!
- Teljesen igaz, legutóbb olyan jetlagem volt Saint Lucia után... - Polo azt mondta, hogy meglepetés lesz, erre a világ másik felén, másik napszakban, mediterrán éghajlaton voltak. Persze, mondta, hogy tegyen fürdőruhát, szóval számított valami ilyesmire, de azért az akkor is vad húzás volt. Igaz, attól még Dia..
- Imádtam! Mármint nem a jetlaget, nyilván. - beleiszik az italába, némelyik ló már elfoglalta a helyét a karámokban. Az "övé" is, kis pöttyös, aranyos, kevésbé magas, mint a többiek, már kezdi érteni, miért nagyobb rá a szorzó.
- De a zsupszkulcs után rögtön pálmafákba, tengerbe, napsütésbe botlani élmény volt. - Szabad kezével szélesen széttárt karok helyett csak tenyérrel felfelé int egyet.
- Akkor maradjunk Nyugat-Európán belül, na? Tudom, hogy tiszta sablonos, de egy jó kis Olaszország? Vagy Prága, az óváros varázslónegyede mindig olyan izgalmas arra.
Kényelmesen elszörfölget a lehetőségek között, ha már Polo felhozta a földrajzi határokat, de összességében mégiscsak lehet tudni, hogy Diának valójában mindegy, sosem a tényleges helyszíneket, inkább az élményeket hajkurássza, az pedig társaságfüggő számára. Egy picit elcsendesetve, némi szünet után már valamivel moderáltabb és dallamosabban békés hangszínen szólal meg, kényelmesen hátradőlve ültében.
- Az is jó, ha csak beülünk a kocsiba és csak úgy elindulunk valamerre és csak megyünk..
Hozzászólásai ebben a témában

Society: Be yourself.
Society: No. Not like that.
Archibald Napoleon Crawford
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 43
Írta: 2019. december 5. 16:43 | Link

DIÁCSKA| goddamnit

Szemöldököm fokozatosan emelkedik meg, ahogy beszél, ezzel párhuzamban pedig az arcomon már-már állandónak nevezhető mosoly is újra felüti fejét, majd, ha ez nem lenne elég, válik egyre szélesebbé. Szóval sutyipénz, mi?
- Ha nem ismernélek, azt hinném, valami olyanra szeretnéd költeni - nem mintha eddig lett volna problémája azzal, mire és hogyan szórja el a heti zsebpénzét, de ennyi csipkelődés még bőven belefér. Nem ez az első, nem is lesz az utolsó, és alapvetően már más témában is előfordultak már - olyan viccesen, kedvesen, amiktől az ember vele nevet, és nem rajta, hogy a gonoszkodás gyanúja véletlenül se merüljön fel.
Ahogy a figyelmét lekötik a lovak, halántékom befelé hajlított ujjaim élére támasztom, és az előbbi mosoly árnyékával szegezem tekintetem az arcára. Nem jut eszembe semmilyen klasszikus, örök romantikus arról, ahogy a napfény fogócskázik a festett hajában, vagy, hogy hány és hány helyszínen, helyzetben el tudnám képzelni ugyanezt (amik végül is mind megtörténtek már), egyszerűen csak leköt az vonásai között megülő leplezetlen izgalom - hogy  aztán ez az egész tovatűnjön, ahogy újra felém fordul, és úgy nézzek rá, ahogy mindig is szoktam. Vagy ahogy bárki szokott Diára nézni.
- Oh - egészen gyenge nevetés-félével egybekötve hajtom le félig, és csóválom meg fejem, ahogy ujjaim homlokomra simulnak, majd kézfejem átcsúsztatva arcomon támasztom meg állam tenyerem élén. - Igazából nem sajnálom - szemhéjaim összeszűkülnek, ahogy finom, mégis érezhetően szemtelen vigyorra húzódnak ajkaim. Szeretem, amikor bosszankodik, és szeretem, amikor olyan dolgok miatt bosszankodik, amiket élvezett. Édes.
- Szeretek meglepetéseket okozni - kicsit felhúzom vállam, majd vissza is eresztem eredeti pozíciójába. Ez nem teljesen volt igaz - az általános köztudat szerint, ebben azt is szeretnem kellene, ha engem lepnek meg, amit már aligha állíthatnánk ilyen biztosan. Ugye, Blair?
- Hmmm - összeszaladó szemöldökkel gondolkodom el. - Mi lenne, ha most te lennél a főnök? - persze, ez sem teljesen igaz. A kérdés betonbiztos elképzelése ellenére nehezen lennék képes bárkinek is átadni bármilyen gyeplőt, de ez olyan dolog, amit nem is lenne értelme Dia orrára kötni. Tekintetem követi mozgását, fejem is az alakja után fordítom, ahogy a periféria szélére úszik.
- Amit csak szeretnél, kisasszony.
Hozzászólásai ebben a témában
Eszterházy Diána
Egyetemi hallgató, Végzett Hallgató



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 683
Írta: 2019. december 13. 11:59 | Link

Polo

Nem nehéz teljesen fesztelenül és természetesen viselkednie Polo mellett, közelében vagy vele. Alapvetően nem esik nehezére a közvetlenség senkivel, de ehhez hozzátartozik ahhoz, hogy a fiú társasága mondhatni megszokottan otthonos még a nyilvánvaló flörtjeikkel együtt is. Van az a viszony, van az az attitűd, mikor két ember mint a mágnes, vonzza egymást, de túlságosan is ráfeszülnek a megfelelni akarásra vagy úgy egyáltalán az érezhető vonzalomra, ami miatt nyögvenyelőssé és erőltetetté válik egy viszony, az interakciókban lesz valami izzadós muszáj-jelleg, hogy szemsarokból mindig nézi mi a reakció, mert "mi van ha". Diának nincsenek "mi van ha" gondolatai Poloval kapcsolatban, leginkább azért, mert a fiú eddig mindig kifejezte meglehetősen egyértelműen, ha valami nem volt kedvére való. A lánynak meg kényelmesek ezek az apró, lowkey adok-kapok játékok.
- Persze, hogy nem sajnálod, sose sajnálod. Na minnndegy. - Kicsit hangsúlyosabban megnyomja az 'n' és 'gy' hangokat a mindegyben, de a szája mosolyra áll, mert nem mintha valódi megbánást várna.
- Mi? Én vagyok a főnök? Nagy bátorságra vall ám ez az ajánlat. - Ki is húzza magát jobban ültében és a közben elrajtoló lovakról most először irányítja vissza ténylegesen a tekintetét Polora, kiszélesedő vigyorral. Lerakja a poharat maga mellé, és rákészülve összedörzsöli a kezeit.
- Csináljunk egy túrát. Menjünk végig a 66-os úton, Chicagotót Los Angelesig, kocsival. Van egy csomó szállás meg programok - és amúgy meg milyen mood már. - Minden valószínűség szerint egyszerűen arról van szó, hogy látott a napokban egy neki tetsző mugli filmet, amiben megjelent egy-két jellegzetes Route 66 helyszín, meg elkapta az amerikai tájak hangulata.

Hozzászólásai ebben a témában

Society: Be yourself.
Society: No. Not like that.
Archibald Napoleon Crawford
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 43
Írta: 2019. december 17. 19:11 | Link

DIÁCSKA| goddamnit

Halk nevetésnek adok teret a megjátszott sértettségét hallva, karom a szék támlájáról vállaira emelem, így közelebb húzva őt hajolok le kicsit, hogy lábam mellett helyezzem el a pezsgős poharat, majd felszabaduló tenyeremmel simítsam le haját (karma) és nyomjak egy felületes puszit feje búbjára.
- Azért élek, hogy gyötörhesselek, nincs ezen mit szépíteni - mielőtt még elengedném, elégedetten mormogok bele a színes tincsekbe, majd, alkarom visszasimítva a támla élére egyenesedek vissza saját helyemre. Bal lábam kényelmesen átvetem a jobbon, pillanatnyilag kihúzva magam ültömben fordítom félig fejem újra Dia felé, szabad kezem pedig bokámon támasztom meg.
- Nos, feltételezem nem tervezel project X-et tartani a nagykövetségen - szemöldököm kérdőn megemelkedik, de választ sem kell tulajdonképpen adnia. Tudom, hogy nem, ha pedig mégis, nos, ahhoz másoknak is lenne egy-két szava. De ő nem buta lány, sem pedig elvetemült... ennyire. - Nem kell ám elsietned a döntést, van időnk.
Hát persze. Ahogy felém fordul és minden gesztusa arról árulkodik, hogy már ki is gondolta a nagy terv részleteit. Kézfejem félig felfelé ívelő mozdulatával jelzem, hogy hallgatom, karom könyékből behajlítva támasztom meg állam alatt, miközben beszél.
Tehát mégsem fogja vérig sérteni a brit államot, remek, ez jó hír.
- És olyan klasszikusan onnan szeretnél kölcsönözni autót? Milyet? - arcomra halvány mosoly ül ki, mert, végtére is, ez egész aranyos tőle. Ahhoz képest, hogy az előbb még Európán belül akart maradni.
Hozzászólásai ebben a témában
Eszterházy Diána
Egyetemi hallgató, Végzett Hallgató



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 683
Írta: 2020. január 16. 18:55 | Link

Polo

Viszonylag ritka, hogy a felé intézett bizalmas mozdulatok, hát.. mondjuk ki, ennyire ártatlanok legyenek, mint például egy fejpuszi. Nem mintha zavarná, Dia pont elég touchy-feely típus ahhoz, hogy minden ilyesmivel rendben legyen. Ugyanakkor a "barátságos" kifejezés is túlzásnak tűnik annak fényében, hogy a rövid gesztus után kitartott mormogásra akaratlanul helyezkedik kicsit. De nem is, baj, az ilyen pillanatok inkább szórakoztatóak és tetszetősek, mintsem kellemetlenek.
- Fú, ja, apa ki is nyírna azonnal, pedig azért ismerd el, némelyik öltönyösre tökre ráférne egy jó kis laza este, egy kis buli, zenee..
Nyilvánvalóan csak viccel annak ellenére, hogy a véleménye viszont esélyesen valóban ez, nem tudja hogy lehet olyan karótnyelten végigcsinálni a napokat, mint ahogy azt némelyik csinovnyik teszi. Nem, neki tuti nem menne. Meggyőződése, hogy ők is csak azért ilyenek, mert nem tudják, lehet máshogy is. Na mindegy, azt azért huszonévesen már Diána is elismeri, hogy nem mindenkit dolga megtéríteni a mozgalmas élet szépségeire. Csak majdnem mindenkit.
A terv kész, ugyan túlzás tervnek nevezni valamit, ami hirtelen jutott az eszébe, de hé. A legtöbb jó élménye váratlan impulzus alapján hozott döntésből származik.
- Nem tudom, azt nem én fogom vezetni, hanem te, szóval a te részed választani.. én meg hozom a soundtracket hozzá.
Belekortyol az italba, közben elstartol a verseny, de csak fél szemmel nézi, hogy valóban hol is áll a ló, amire fogadott. Lényegtelen, nem figyelt rá, hogy jó reputációja legyen vagy hogy kire érdemes, kiválasztotta a legaranyosabbat. Nagyon professzionális.
- Ezt meg kell csinálni, komolyan, elvileg motorral az igazi, de az nem annyira tetszik. - Túlzottan függ az időjárástól, egy kicsit ami azt illeti, fél is a motorokon, ha őszinte akar lenni, meg.. a motornak nincs hátsó ülése.
Hozzászólásai ebben a témában

Society: Be yourself.
Society: No. Not like that.
Archibald Napoleon Crawford
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 43
Írta: 2020. január 18. 11:40 | Link

DIÁCSKA| goddamnit

Dia rendelkezik azzal a ritka tehetséggel, mi szerint minden második mondatával képes mosolyt csalni az ember arcára – ehhez hűen lassan talán aggódnom kéne, hogy ha folytatja a csacsogást, előbb-utóbb fájó görcsbe fognak rándulni az arcizmaim. Szerencsére én viszont magaménak mondhatom a tulajdonságot, amivel szükség esetén bármikor, probléma és felesleges panaszkodás nélkül elhallgattathatom – de ez pillanatnyilag nem képez  prioritást.
- Annyira azért nem kell félteni őket – halványan ráncolva homlokom hagyom, hogy újra lefoglalja minden figyelmem. Mondhatnánk, hogy szinte kényszeresen védem meg a fajtám, verbálisan, igazság szerint mint a legtöbb szóba eső dolog, ezt is a bőrömön tapasztaltam. Illetve, tapasztalta a bátyám. – Bár tény, a legtöbbjük valóban nem tudja, hogyan kell rendesen szórakozni.
A pozitív visszacsatolás fontos, neki is tudnia kell, hogy nem áll olyan távol az igazságtól – lényegében elég közel nőtt fel hozzá.
- Reméljük, hogy én sem válok majd ilyenné – aprót szusszanva fordítom át a témát. Személyes szemszögből valóban ez az egyik legfontosabb cél, mások különösebben nem érdekelnek, amíg nem leszek egy velük. Kibírhatatlan. Valaki, akiről rossz szájízzel beszélnek.
- Hmmmm, rendben – apró mozdulatokkal biccentek párat, miközben fejben már tovább is gondolom. Ha igazán hozni szeretnénk a USA hangulatát, gondolkodás nélkül egy Mustang vagy egy Camaro közül kell választani. Ezt ráér majd ott eldönteni.
- Nem is lenne túl kényelmes – rövid fintorral adok jelet egyetértésemről, futólag a pálya felé pillantva. Ujjaim között kezdem forgatni saját cetlim – nem mintha túl nagy jelentősége lenne az elenyésző, fogadásra költött összegnek, egyszerű pótcselekvés, hogy lefoglaljam kezem.
- Bérelhetnénk egy szobát az első motelben is. Eljátszhatnánk, hogy megszöktettelek a szüleidtől, és most a legtávolabbi államba rabollak... vagy Mexikóba – arcomon széles, sokat mondó vigyor terpeszkedik el. Ha valaki, hát Diána szereti az ilyen játékokat.
Hozzászólásai ebben a témában
Eszterházy Diána
Egyetemi hallgató, Végzett Hallgató



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 683
Írta: 2020. január 18. 13:57 | Link

Polo

- Jah, tudom, hogy van olyan, akit nem, de hallod, mikor felvettek elemis nyilvántartásba annál a balesetnél, ugye bementem apával a minisztériumba előbb és bent vártam, míg nem volt időpontom.
Most már kevésbé beszél felzaklatottan arról az esetről, viszont még jól emlékszik, hogy mennyire utálta lényegében az elemét és az elemi mágiáját és a tényt, hogy nem tudta jól kontrollálni. Az a kitörő ablak meg a néhány karcolás, amit a közelben lévők szereztek belőle sokkal rosszabbul is elsülhetett volna. Tudja ezt jól a lány is. Most már viszont jóval tudatosabb, ügyesebb benne. Visszatérve a beszélgetés fonalához gondolatban is:
- Szöörnyű volt. Lehozott az életről teljesen, eskü, megszólalni sem mertem olyan ilyen... nem tudom, feszes, vonalzóval húzott volt az egész atmoszféra. Hosszútávon megőrülnék ott.
Egyik kezével gesztikulál a magyarázata mellé, és hát jelen pillanatban -meg úgy általában is- nehéz elképzelni, amit a lány mondott. Mármint, hogy vannak helyzetek, mikor megszólalni sem mer.
- Tuti nem, te nem vagy ez az alkat, vagy ha mégis elkezdenél átesni valami jelentősebb személyiségváltozáson, amitől ilyen kis zabszemseggű csinovnyik leszel, majd jól fenékbe billentelek.
Gyengén megpöccinti Polo állát szórakozottan, mintegy előre figyelmeztetve, hogy bizony, komoly megtorlásokra lehet tőle számítani "unalmassá válás" bűne esetén. Igaz, tapasztalatai alapján, nem saját, inkább csak ugyebár egyszerű nézőként, mint az előző elnök húga - szóval abban a fiúklubban, amit Archiék játszanak, nehéz lenne arra szocializálódni. A bátyja is jófej maradt, hiába dolgozik már ő is felelős pozícióban a minisztériumon belül.
Egyértelmű, hogy az autókhoz a fiú jobban ért, Diának elég, ha utazhat bennük, varázslógyerekként megvan annak az élménynek az egzotikuma, még ha nem is olyan sokkolóan nagy kulturális sokk, mint amekkora mondjuk 20 éve lett volna.
- Úristen, akarom.. este is napszemüveget fogok viselni, hogy ne ismerjenek fel, és mikor elmegy mellettünk egy másik autó, majd jól lelapulok, tudod, just in case. És azért kellett megszöktetni, mert ellenezték, hogy együtt legyünk.
Kár volt Polonak felvetni ezt az agyában száz ötlet pörög már, és nem mindegyik decent és ártatlan. Kicsit lejjebb is veszi a hangját és közelebb hajol Polohoz. Nem lenne illendő mégsem itt az arisztokrata elit gyűrűjében, ha világgá kürtölné a következőket.
- De hát a nagy úton, szökés közben már szabad ember lennék. - Képtelenség nem kihallani a hangjából azt a jellegzetes "you know what i mean" hangsúlyt, bár kicsit belenevet a dologba.
Utoljára módosította:Eszterházy Diána, 2020. január 18. 14:00
Hozzászólásai ebben a témában

Society: Be yourself.
Society: No. Not like that.

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek