29. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Nadine Rohr
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 101
Összes hsz: 179
Írta: 2019. szeptember 16. 15:54 | Link

Arie • Budanekeresd, Kulturális Központ • dress up

Szóval itt van ez a fiatalember, Márk, aki meghallgatta a mondanivalómat a konferencián és rögtön a téma szakértőjének érzi magát. Udvariasan hümmögök, de valójában már percek óta nem tudom  (vagyis inkább nem akarom) követni, hogy mit mond. Nem úgy tűnik, mint aki hajlandó lenne egyhamar lemondani a társaságomról, ami elég kétségbeejtő. Még akkor sem, mikor már három gratulációval később a sokadik pohár rozémat fogyasztom. Én nagyon türelmes és megértő vagyok, de kezd egy cseppet fárasztani a „kolléga“.
- Nem, egyelőre semmilyen könyvet nem áll szándékomban kiadni, csupán jelentkeztem egy előadásra, mivel sokat foglalkoztam ókori varázsigék kutatásával - Nem hittem volna, hogy az állandó dumája közben jut ideje még kérdezni is. A csendesen morajló tömegben kezd olyan érzésem lenni, mintha ez a férfi egyszerre tudna beszélni és hallgatni is. Nem tudom, hogy csinálja, de lassan már Leonie-n is túltesz. Azt meg nem állítom, hogy a legjobb technika a menekülésre, ha rozéba kapaszkodva igyekszem túlélni ezt az egészet. Talán be kéne zárkóznom a mosdóba, bár vannak kétségeim, hogy ez mennyire tartaná vissza. Bizarr.
Újabb udvarias mosoly mellett segítségkérően jártatom végig a szemeimet a tömegen. Aztán elkapok egy ismerős barna pillantást. Arie. Felcsillannak a szemeim, ahogy egy „kérlek“ szócskát artikulálok felé, fejemet pedig alig láthatóan megbillentem (a még mindig beszélő) Márk irányába.
Frank Arie Martin! Ha most nem szabadítasz meg, akkor esküszöm… hát nem tudom mivel árthatnék neki, de remélem veszi a lapot.
Megindulok az italok felé egy újabb pohárért (az eddigiek is kezdenek kellemesen zsibbasztóan hatni), de Márk nem tágít, és úgy lohol utánam, mint valami hűséges kiskutya… Vajon ha elkezdek futni milyen gyorsan ér utol? Vagy inkább az a kérdés, hogy hány lépés után vágódom hasra a magassarkúban…
Hozzászólásai ebben a témában
Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
offline
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. szeptember 24. 11:28 | Link

Nadine.


Nem nagyon van nekem ehhez kedvem, mégis, olyan széles és kedves mosolyt vagyok képes felölteni az arcomra, amekkorát csak megkövetel a haza. Én inkább elüldögélek az előadásokon, aztán pihenek és élvezem, ha már az egyetem ilyen szép szobát és wellness részleget is fizet. De nem, csak szépen menjünk el, húzzunk nyakkendőt, és mondjuk el, hogy mennyire jó minden. A legutolsó dolgot szívesen megteszem, mert tényleg minden jó. Szeretem az egyetemet, szívesen tanítok ott, szívesen végzek kutatómunkát, de a nyakkendő egy ideje már nem kimondottan az erősségem.
Nem, nem elhanyagolom magam, szó sincs róla, csak jobban érzem magam a lazább megjelenésben, amikor bármelyik pillanatban be tudok állni pizzát sütni, és ehhez nem kell előtte levetkőznöm, majd átöltöznöm. Oké, egy kicsit mondjuk bekényelmesedtem, az tény.
- Nem, erről nem hiszem, hogy érdemes volna beszélni, tekintve, hogy minden mást mennyire elhanyagolunk, ami egyáltalán ehhez a jelenséghez vezetett.
Értek egyet az előttem szólóval, kezemben pezsgőspohár, arcomon elgondolkodó kifejezés, egészen addig, amíg meg nem jelenik az érzés, hogy figyelnek. Megengedek magamnak egy körbepillantást, és elmosolyodom, amikor meglátom, hogy ki is az, aki néz. Csak biccentek egyet, mert megértettem az üzenetet, amit közvetített, és egy percnyi visszafordulás, majd bocsánatkérés után, ráérősen indulok el az irányába, szépen átgondolva minden lépést. Milyen kis gonosz is vagyok én, ugye?
- Márk! Lenyűgöző észrevételekkel élt az ókori varázsigék modernizációja előadáson. Wright professzor szinte áradozik magáról.
Miközben beszélek hozzá, végig a szemébe nézek, de nem vagyok rest lazán, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, Nadine csípőjére tenni a kezem, átölelve őt. Érzem rajta, hogy sokat ivott, de remélem, nem ugrik meg, hiszen azt kérte, segítsek, és én lovag vagyok, fényes páncélban.
- Miről beszélgettetek?
Hozzászólásai ebben a témában

Nadine Rohr
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 101
Összes hsz: 179
Írta: 2019. szeptember 28. 17:08 | Link

Arie • Budanekeresd, Kulturális Központ • dress up

Nos, lassan kezdek elérni arra a pontra, ahol fel kell tennem a kérdést, vajon Márkot a szakmai Nadine vagy a nő érdekli? Valószínűleg mindenki más egy pillantásból meg tudná ezt állapítani, de hát én olyan vak tudok lenni az ilyen jelekre, Merlinre, lehet, hogy nem kéne túl kedvesnek lennem mindenkivel.. De amúgy ez mikortól minősül zaklatásnak?
Egy cseppet megnyugodva veszem tudomásul, hogy Arie vette az adást, és el is indul. Persze miért is tenné ezt gyorsan, úgyhogy míg ideér élvezheti a sürgető pillantásaim kereszttüzét, mert ez nem fair, és miért szórakozik ilyen jól az én szerencsétlenségemen?
Aztán érkezik a megmentőm, és ahogy keze a derekamra csúszik ösztönösen húzódok hozzá közelebb, szemeimet még mindig Márkon nyugtatva, és meglepetten konstatálva, hogy Arie szavaira csendben maradt. Újabb kortyot iszom a rozéból, és valahol tudom, hogy most már minden rendben lesz, vagy csak remélem? Hm.. kezdek összezavarodni.
- Nos éppen azt vitattuk meg, hogy… öhm, Márk azt kérdezte, hogy.. - oké, határozottan nem emlékszem, hogy mit mondott, ami arra késztet, hogy összeráncolt homlokkal kérjek segítséget Márktól, aki úgyis olyan szívesen beszél, szóval most kihasználhatná ezt és elmesélhetné miről jártatta a száját az elmúlt órák alatt. A kelleténél pont egy kínos perccel többe telik, mire leesik neki, hogy arra várok, hogy folytassa a mondandómat.
- Szóval azt magyaráztam, hogy Rohr kisasszonnyal milyen hasonló elképzeléseink vannak a nemrég feltárt egyiptomi tekercseket illetően, ugyanis a múlt héten megjelent cikkemben éppen azt a dilemmát feszegettem, amit… - és akkor megint kezdi, de Arie előző mondatába (meg a jelenlétébe) kapaszkodva félbeszakítom.
- Arie éppen Wright professzort emlegette, ha ilyen nagyra tartja az ön munkáját Márk, udvariatlan lenne, ha nem köszöntené őt - bökök poharammal a professzor irányába, remélve, hogy ha Márk figyelmét akár csak egy pillanatra is leköti az öreg, akkor lehetőségünk nyílik lelépni. Igen, ezen a ponton már azt a felettébb udvariatlan dolgot is képes lennék megcselekedni, hogy köszönés nélkül távozok. (Gyorsan ki is hörpintem a maradék italom.) Szóval készülj Arie, mert lehet, hogy nem lesz több lehetőségünk!!
Hozzászólásai ebben a témában
Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
offline
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. szeptember 30. 19:06 | Link

Nadine


Édes, ahogy próbálkozik, nem is állítom le, gonosz vagyok tudom, de nagyon élvezem, hogy szenved. Részben az alkoholtól, részben pedig attól, hogy egy cseppet sem figyelt arra, amit a srác magarázott neki, mert ha valakinek a teremben üveges tekintete volt, akkor az Nadine Rohr kérem szépen. Engem megmosolyogtat a szerencsétlensége, tudom, hogy nem szép dolog, elvégre nagyon kellemetlen helyzetbe került, de mégis, kicsit kiélvezem, szigorúan a mellkasom alatt, hogy szerencsétlen. Az arcomon más van, a hős lovag, aki megmenti a hercegkisasszonyt a sárkánytól. A páncélom fényes, éppen most fényesítettem, amíg ő dumcsizott a sárkányával.
Most viszont már biztonságban van, hiszen én állok az oldalán, az én karom fogja át, és az én tenyerem pihen a derekán. Márk pedig, látványosan megilletődött. Ha nem sérteném meg Nadine jó hírét vele, még egy kacsintással azt is odaszúrnám, hogy: “Na szerinted, miért hoztam magammal az egyik diákomat? Egész éjjel keményen fogunk _dolgozni_.” De nem teszem, hiszen nyilván, nem szeretnék Nadine-nak ártani, így inkább lenyelem a nyelvem, és csak úgy csinálok, mint aki igyekszik felvenni a fonalat azzal kapcsolatban, hogy miről is van szó.
- Áh, igen, az egyiptomi tekercsek!
Oké, megvan, és éppen szólásra nyitnám a számat, amikor a kisasszony ajkai is elnyílnak, és valami egészen mást mond, valami olyasmit, amitől Márk arcán vívódás jelenik meg, és látszik rajta, hogy menne is, de maradna is. Én pedig csak megértően elmosolyodom, hogy megértem a helyzetet.
- Csak nyugodtan, holnap a reggelinél megvitatjuk. Büféreggeli héttől kilencig. Ha hét tízre megyünk, egész kellemesen elüthetjük az időt kilencig.
Vetem fel neki az opciót, hogy ha gondolja, akkor én ráérek, és gondolja, mert elköszönve el is indul a professzor felé, én pedig Nadine-t felé fordítom, hogy lássuk a találkozást. Lopva közelebb húzom magamhoz a nőt, és a kezéből az üres poharat is kifordítom.
- Nézd, milyen zabszem van a fenekében. Nem rossz arc, de nem illik hozzád. Jobbat érdemelsz.
A poharat el elhaladó tálcára teszem, és lejebb hajolva a fülébe suttogok.
- De amíg nincs jobb, addig sétálhatnál velem egyet.
Túl sok alkoholt ivott, kellene neki a friss levegő, ebben határozottan biztos vagyok.
Hozzászólásai ebben a témában

Nadine Rohr
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 101
Összes hsz: 179
Írta: 2019. október 6. 00:05 | Link

Arie • Budanekeresd, Kulturális Központ • dress up

Azt hiszem ez az a pillanat, amikor egy kicsit megbánom, hogy az első ismerős szempárban Arie-t találtam, és kétségbeesett tekintetem őt kérte segítségül. Mert hát, ahelyett, hogy kulturáltan lekoptatná Márkot, rögtön kezdené adni alá a lovat. Na de ehhez már azt hiszem nincs türelmem, így kénytelen vagyok közbevágni, aminek meg is lesz az eredménye. Amíg beszélek végig Márk arcát figyelem, de amint megüti a fülem a reggeli ajánlat tekintetem Arie arcára kapom, és ugyan a kényelmesen semmitmondó mosolyom még tartja magát a szemeim az „ezt ugye nem gondolod komolyan?!“ üzenetet közvetítik. Vagy hát nagyon remélem, hogy csak a maga nevében beszél, merthogy én nem szándékozom megvitatni semmit reggel hétkor vele, az teljesen biztos.
Amint Márk eltávolodik egy megkönnyebbült sóhajt eresztek utána, és vállaim is egy leheletnyivel lazábbnak tűnnek. A poharat szorító ujjaim engedelmesen engednek Arie kezének, szavaira pedig mosoly kúszik az arcomra. Talán nem is igazán fogom fel mit akar mondani, olyannyira nagy a megkönnyebbülésem.
Viszont most, hogy a pohár-kapaszkodóm eltűnt, már csak a derekam köré fonódó karokra támaszkodhatok, és ahogy Arie közelebb hajol megcsap az illata.
- Milyen jó illatod van - pillantok az arcába, majd amint tudatosul, hogy ezt nem szándékoztam hangosan is kimondani, úgy kúszik fel orcáimra a pír. Határozottan sok volt az a rozé…
- Menjünk sétálni - bólintok egyet, mert jobban járok, ha addig sikerül kislisszolnunk a teremből, mielőtt Márk visszatér, vagy valami jóval kínosabbat teszek nagyközönség előtt annál, hogy megdicsérem Arie illatát. - El ne engedj - súgom még oda pár lépés után, ahogy kezemet a derekamon pihenő kézre simítom. Nem vagyok benne biztos, hogy méltóságteljesen sikerülne megtalálnom a kijáratot, ha nem támaszkodhatnék rá.
- Köszönöm, én nem is tudom mit gondoltam… - nevetek fel kínosan, kerülve a tekintetét amint túllépünk a küszöbön. Még itt is vannak beszélgetők, de közel sem annyi, mint odabent. Egy óvatos pillantással nézek még hátra, de úgy tűnik egyelőre Márk figyelmét csakis Wright professzor kapja.
Utoljára módosította:Nadine Rohr, 2019. október 17. 20:44
Hozzászólásai ebben a témában
Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
offline
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. október 14. 10:04 | Link

Nadine


Sokszor megkérdezik, hogy ennyi idősen miért nem vagyok még házas, és hát komolyan mondom, ez az este lenne a tökéletes alkalom, hogy ehhez készítsek egy fotómontázst. Hogy miért? Mert bár Márkot nézem, olykor óhatatlanul is rátéved a tekintetem Nadine arcára, és bármennyire is gyönyörűnek tartom, mert annak tartom a csillogó szemeivel, széles, telt ajkaival, ilyenkor elkezdek félni tőle. Mert pont úgy néz rám, ahogy csak három kötőjel öt év házasság után szeretném, hogy rám nézzen. Tudjátok, amikor már elszállt a rózsaszín köd, a kockák a hasamon kicsit inkább sörtartályra kezdenek emlékeztetni, és ő leszid, mert nem tudom a mosogatóig elvinni a tányérom, és különben is, mit képzelek én magamról, hogy két gyerek után harmadszor is teherbe ejtettem, hihetetlen, hogy nem tudok figyelni. Igen, uraim, ez a tekintet, pont az a tekintet, amiről mind tudjuk, hogy el fog jönni, amikor az a méregdrága, de szerintünk felesleges gyűrűt kiválasztjuk, vagy amikor már hatodik hete esszük a vajaskenyeret, de volt egy jó napunk, ahol minden haverunk szétitta az agyát. Igen, teljesen pozitívan állok a házasság intézményéhez, tényleg.
Szóval megkapom az asszonyi "nincs a sárcokkal ivás hétvégén, mert anyámhoz megyünk" pillantást a nőtől, akit még csak meg se kaptam, és engedelmesen mosolyodok el, mint egy jó férj. Az biztos, hogy Nadine erős személyiség, jaj lesz nekem, ha nem figyelek oda. Azért valljuk meg, nagyon élvezem a helyzetet, hogy bosszanthatom, mert persze, én sem szeretném fél reggel hallgatni, hogyan áradozik Márk, de valljuk be, inkább reggel, még kómásan, mint most, amikor láthatóan a BJH-m éppen spiccesből kezd átmenni ittasba. Nem kellene neki az, hogy a karrierje és a feje teljesen roncs legyen, szóval eltűröm a tekintetét, és megvédem a becsületét, hogy aztán térden állva ismerje el, hogy mennyire nagy mázlija van velem. Huh, oké, ezt elképzeltem, és most szépen át is terelődök arra, hogy mennyire impozáns az a csillár ott fent, a filmekben az ilyenek zuhannak le és nyomják agyon a szereplőket. Oké, rossz terelés, de ezzel egyidejűleg ösztönösen a nőt is arrébb terelem.
- Ó, köszönöm, fürödtem.
Felelem neki teljesen nyugodtan, de aztán pimasz mosoly húzódik az arcomra, és még a nyelvem hegyét is kicsit kidugom. Gonoszkodós vagyok na, mert nekem mindig ilyen az illatom, de örülök, hogy a sok-sok rozé a rejtett adottságaimat is felszínre hozza. Elindulok vele kifelé, ujjai ujjaim közé siklanak, mert szétnyitom a sajátjaimat, és rájuk szorítva, nyugodt tempóban haladok kifelé vele oda-odabiccentve embereknek.
- Ugye tudod, hogy ezután nem fogjuk tudni letagadni, hogy a viszonyunk nem csak szakmai?
Suttogok a fülébe úgy, hogy a meleg leheletem megborzongásra késztesse. Egy aljas szemétláda vagyok, semmi több. De nem állok meg vele, egy csendesebb részre viszem, hogy tényleg kitisztuljon a feje. Azért vannak nekem is korlátaim, nyilván nem fogom kihasználni. A zakómat levéve, finoman a vállára terítem, amikor már biztos vagyok benne, hogy nem fog eldőlni, de azért közel maradok, hogy elkapjam, ha kell.
- Szóval olcsón betudsz rúgni. Ezt a férfiak szokták értékelni.  
Hozzászólásai ebben a témában

Nadine Rohr
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 101
Összes hsz: 179
Írta: 2019. október 17. 21:24 | Link

Arie • Budanekeresd, Kulturális Központ • dress up

Tudjátok van az az állapot, amikor mondjuk az alkohol úgy kellemesen kezdi elzsibbasztani az agyad. És akkor úgy pont jó. Aztán vagyok én, aki ilyen esetekben pontosan tudom, hogy akkor most kell megállni. Erre, mit teszek? Iszom még egy pohárral. Meg még eggyel. Szóval mennyire kínos már, hogy mikor kicsit becsiccsentek, még akkor is tudatában vagyok, hogy mikor kellett volna nem elvenni a következőt. Viszont onnantól kezdve szépen lassan kezd minden összemosódni, és van egy olyan sejtésem, hogy még az is lehet, hogy holnap nem emlékszem majd mindenre. Amiről meg kell mondanom, hogy egyszerre szórakoztató és rémisztő is. Na meg az is kicsit kétségbeejtő, hogy az összeszedett kommunikációnak sem állok ilyenkor a magaslatán. Szóval hagyom, hogy Arie végül magával sodorjon, és ez az a pillanat, amikor tényleg engedem felülkerekedni a rozét.
- Én nem úgy értettem, csak.. hát szóval… - ismét egy értelmes habogás, a roppant kínban lévő arckifejezés mellé. Remélem holnapra ezeket is elfelejtem. - Azt hiszem ebből már nem jövök ki jól - vonom meg a vállam, és talán jobb lenne, ha a továbbiakban csendben maradnék. De a támaszom viszont nem marad szótlan, és a suttogása a nyakamtól kiindulva végigborzongatja minden egyes porcikámat. És Merlinre, hogy ez milyen aljas húzás. Halkan felnevetek.
- Csak szimplán nem kell mondani semmit. Az emberek arról is beszélnek, amit nem is láttak - pillantok oldalra Arie arcára. Egy pillanatra azért átfut az agyamon a gondolat, hogy mi lenne ha… ha mondani kéne valamit. Ha mondhatnék valamit…? Egy picit megrázom a fejem, csak úgy magamnak válaszolva és amíg kiérünk végig az összekulcsolt ujjainkba kapaszkodom. Mert biztonságot ad.
Hosszan fújom ki a levegőt, megtámaszkodva a falon az egyik tenyeremmel, amint Arie karjai elengednek. Nem akarok ránézni, mert pontosan jól tudom, hogy milyen szórakoztatóan festek számára. De most… most egy kicsit engem is mosolyra késztet a saját helyzetem, a holnapi szégyen meg egyelőre elkerül. Az a majd problémája.
- Köszönöm - pillantok fel végül hálásan a barna szemekbe, amikor rám teríti a zakót. Majd az én szemeim el is kerekednek a meglepettségtől.
- Nem is volt olyan olcsó az a bor! - csattanok fel némiképp hevesen, mert ez egy kicsit olyan, mintha olcsó nőnek titulált volna, és én nem.. és nem úgy… szóval. Hm. Majd ismét kínosan elnevetem magam, összehúzva magamon a zakót. (Jelzem, ezúttal van annyi lélekjelenlétem, hogy ne közöljem, hogy ennek is Arie-illata van, szóval remélem valaki értékeli ezt rajtam kívül.)
- Szóval ezt te értékeled? Vagy csak ki akarod használni? - nézek rá félrebillentett fejjel, hátamat a falnak támasztva, mert maradjunk annyiban, hogy nem hátrány, ha van valami biztos pontom jelenleg.
Hozzászólásai ebben a témában
Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
offline
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. október 19. 11:14 | Link

Nadine


Próbálom visszafojtani a nevetésemet, és az talán sikerül is, viszont a mosolygásom így is vigyorrá változik, ahogy próbálkozik, majd végül feladva az egészet, elengedi a problémát, és inkább hagyja, hogy csak úgy megtörténjen az elengedés. Valóban nem jönne ki jól belőle, de azért amellett nem mehetek el szó nélkül, hogy a szívem mennyire vidáman dobbant kicsit gyorsabban párat, ahogy rám nézett, és egy pillanat alatt avanzsált át azzá a bizonyos páncélos herceggé, aki megmenti az ő BJH-ját, vagyis a bajba jutott hölgyét. Szóval ezért vagyunk most itt, hogy megmentve őt, a megmentés fennálljon, hogy ne akarjon visszamenni, és nagyon kínosan élni az elkövetkezendő hónapokat. Tudom milyen az. Tudom milyen hónapokig szégyenkezni, és tudom milyen a szekunder szégyenérzet is, hiszen mindig, amikor némi időt töltök a nagyszüleimmel, eszembe jut, hogy azért nem tudják, hogy az unokájuk vagyok, mert szégyenkezek anyánk miatt. Pedig csodálatos unokáik vannak, főleg Luna, ő a legcsodálatosabb ember a világon. Egy kicsit, abban a természetes mértékben, ahogy testvér testvér iránt érezhet, szerelmet érzek a nővérem iránt. Ő az etalon, a minden, és aki látta őt táncolni, majd látja őt aurorként, aztán anyaként, tudja, hogy igazán csodálatos és jó példakép.
- Gondolj mindig arra, mikor kibeszélnek, hogy szegényes életüket ez teszi teljessé. Az információ nem csak hatalom, de kielégítés is.
Én is szoktam másokról beszélni, és elismerem, hogy életem több szakaszán is kiváló eredménnyel, vagy, ha nem is kibeszélni, de gondolni. Néha irigykedve nézem a párokat, akik összepasszolnak, máskor a veszekedőket, megint máskor a kisgyerekeseket. Elképzelem, ahogy én csinálom ezeket, csak  a másik fél alaktalan, arctalan, és így nem annyira tiszta a dolog. Nem akkora élmény. Én ezeket már megélném. Furcsa, hogy ilyenekre vágyom, tudom, mégis vonz a dolog.
- Szóval, ha jól értelmezem, kisasszony, ön olyan, akit egy férfi csakis drága itallal kényeztethet.
Állapítom meg, egy lépést téve felé, így Nadine a fal és közém szorul, de nem szorosan, csak nem akarok kiabálni, és nem akarok lemaradni arról, hogy érte tudjak nyúlni, ha bármi baj lenne. Azért elég sokat ivott, amit nem csodálok olyan emberek mellett, mint szegény Márk, de nem is hagytam volna, ha előbb észreveszem, mi is zajlik éppen.
- Szerinted képes lennék kihasználni a helyzetet?
Hozzátenném, hogy “veled sosem tennék ilyet”, de egy ilyen helyzetben, egy kicsit jobban spicces lánnyal, aki fontos nekem, nem szerencsés ez a kijelentés, mert megsérthetem vele, pedig pont az nem lenne a célom. Viszont fölé hajolok, és még egy fél lépést teszek felé, de többet nem, mert nem szabad.
- Talán le kellene pihennünk.
Utoljára módosította:Frank Arie Martin, 2019. október 19. 11:15
Hozzászólásai ebben a témában

Nadine Rohr
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 101
Összes hsz: 179
Írta: 2019. október 20. 21:20 | Link

Arie • Budanekeresd, Kulturális Központ • dress up

Azt hiszem holnap mérhetetlenül hálás leszek Arie-nak, amiért kivezetett a teremből, és megszabadított Márktól. Még akkor is, ha eközben remekül szórakozott. Sőt, talán örömmel is tölthetne el, hogy lekötöttem annyira a figyelmét, hogy okozzak neki egy jó estét.
Mosolyra késztetnek a szavai, mert volt, aki mondta már, hogy legalább annyira a helyén kéne legyen az önértékelésem, hogy mások pletykái nem ingatnak meg, és esküszöm, hogy fejlődtem ezen a téren! Még Kevin is büszke lenne rám, de sajnos teljesen elengedni még nem tudom, így inkább nem felelek a férfi szavaira, csak lehajtom a kesernyésen mosolygó arcomat.
Heves felcsattanásomra aztán megemelem a tekintetemet is, hogy aztán meglepő közelséggel nézzek bele a barnákba. Ajkaimra ismét mosoly kúszik és egy kicsit megrázom a fejem.
- Nem állítottam, hogy kizárólag azzal - nézek derűs sejtéssel Arie arcába, és a gondolat másik felét ezúttal a fantáziájára bízom. Amit talán más helyzetben inkább nem tennék, de most… most elengedtem magam. De nem úgy a falat, még mindig biztos támaszt nyújtva simul hűvösen a hátamhoz, amit még egy picit a zakón keresztül is érzek, de inkább frissítő, mint zavaró.
- Azt hiszem itt az udvarias válasz az lenne, hogy semmiképpen nem hinnék rólad ilyet, de őszintém… - fürkésző tekintetem kutatja a férfi arcát és a mondatot egy könnyed hatásszünet után fejezem be. - …nem vagyok benne biztos - bököm ki végül. Nem akarok kegyetlen lenni, és azt kéne hinnem, hogy Arie igazi úriember, mégis időnként a legnagyobb lovagok gyalázzák meg a hercegnőket. Csak nehogy ezt Leonie megtudja, menten kiszaladna a világból, Keith meg futhatna utána. És a tudatom valamelyik része hevesen tiltakozik a gondolat ellen, hogy Arie bármikor visszaélne egy ilyen helyzettel, ha logikusan gondolkodom, mégiscsak férfiból van…
A közelsége ellenére kitartóan állom a tekintetét, és nem fordítom el a szemeim, csupán ajkaim nyílnak el kissé, ahogy megnedvesítem őket. Majd felkacagok, nem sértően hangosan, éppen csak olyasfajta nevetéssel, ami jólesően végiggurul az ember gerincén. Megrázom a fejem, néhány tincs az arcomba is hullik.
- Pihenni? - kérdezem hitetlenkedve? Ahhoz túl sok az energiám, és hogy ezt be is bizonyítsam elslisszolok Arie mellett (a szűk hely miatt persze elképzelhetetlen, hogy ne érjek hozzá), és megpördülök magam körül. - Látod, még táncolni is tudok! Tele vagyok energiával - hangomon hallatszik, hogy a mosoly még mindig ott virít az arcomon, viszont a fordulat végére, már önkéntelenül is Arie karjai, válla, mellkasa, bármije után kapok, mert azért egy pörgés következtében nem annyira jó az egyensúlyérzékem, mint azt számítottam. Mégis… elképesztően jó érzés, egy kicsit nem azt csinálni amit kell, nem megfelelni, és újra gyereknek lenni.
Mindezt csupán azért tehetem meg, mert tudom. Tudom, hogy ő vigyázni fog rám ma este.
Hozzászólásai ebben a témában
Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
offline
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. október 21. 15:25 | Link

Nadine


Szeretnék vele máshogy viselkedni, mint másokkal. Tudom, ez most furcsán hangozhat éppen akkor, amikor én vagyok az élet császára, de azt hiszem a Scarlettel történtek eléggé fejbe kólintottak ahhoz, hogy tudjam, vége van, hogy van egy pont, aminél megálljt kell magamnak parancsolni. Ez így nem mehet tovább! Az, hogy következmények nélkül csak élek bele a nagyvilágba. Ez a pont pedig itt és most, ezen a folyosón történik meg, ebben a pillanatban, ahogy nézem őt, ahogy érzem, látom mellkasa finom emelkedését és süllyedését. Nem azért mert túl sokat ivott, egy kicsit sem azért. Ez valami más. Elkezdtem félni. Azt hiszem, amikor az egyik nagyon jó barátságod lesz a tét, átértékelsz mindent, és akaratlanul is elkezded másként látni magad ebben az egészben.
Nem akarom elveszíteni Nadine-t, ahogy Scarletet se szeretném, éppen ezért kell megállnom. Nem akarom egy nap azt mondani, hogy ennyi voltam, egy megsértett férfi, aki nem tisztelte a nőket, csak egyre másra hajtotta őket. És amikor mások ünnepelnek, vagy éppen hosszúhétvégére készülnek a családdal, én csak gyúrom a tésztát, és nézem, ahogy a listámon szereplő minden nő elmegy a szerelmet ünnepelni. Én pedig ott vagyok egyedül, barátok nélkül. Hát jó ez? Azt hiszem nagyon nem.
- Szóval nem?
Mégis azt hiszem, hogy nem lennék képes azonnal átállni, talán csak a játék maradjon meg, némi ártatlan flört, és a tény, hogy Márk ne menjen Nadine, Nadine szobája, Nadine ágya, sőt Nadine aurája közelébe se. Csak simán ne. Többek között ezért is ugrok oda, és ölelem át a nőt, aki szórakoztatóan vidám, és szemet gyönyörködtetően gyönyörű. Nadine szeme és szája a legszebb, olyan érdekes és egyedi összképet ad, mely sokszor jelenik meg álmaimban. Szívesen nézek ezekbe a szemekbe, és bevallom, álmaimban olykor csókolom ezeket az ajkakat. De most, hogy itt lenne minden gátlás mentesen az alkalom, most valahogy mégsem mozdulok, mégsem teszem meg. Nem felnőttem, szó sincs róla, de ő Nadine.
Nadine, aki ellépve tőlem táncra perdül, bizonyítva, hogy ő még tele van energiával, még táncolni is tud, mosolyog, sőt, szinte sugárzik, de azért ebben szerepe van az alkoholnak is, ami miatt az egyensúlya már nem a régi, és ahogy mellkasom felé kap, úgy kapom rendesen kezeim közé, és tartom meg őt, amíg vissza ne nyeri az egyensúlyát.
- Ajánlok egy egyezséget Nadine Rohr.
Halkítom le kissé a hangom, mosolyogva nézem őt, a kezemben tartott törékeny nőt.
- Aludj ma velem, filmezzünk, beszélgessünk, és cserébe holnap te irányíthatod a napom.
Alvás. Na ezt se mostanában ajánlottam egy lánynak. De ha velem alszik, ha nálam alszik, akkor kicsi lesz az esélye annak, hogy bárki bemenjen hozzá. Meg szeretném védeni, ahogy így a kezeim között tartom, érzem, hogy nem akarom, hogy bárki más hozzáérjen, hogy bepróbálkozzon nála. Nem akarom, hogy bárki mással legyen. Ismerem magam, tudok megálljt parancsolni, de férfi vagyok, vagyis semelyik férfiba se bízok.
Hozzászólásai ebben a témában

Nadine Rohr
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 101
Összes hsz: 179
Írta: 2019. október 30. 22:07 | Link

Arie • Budanekeresd, Kulturális Központ • dress up

Egyre inkább eluralkodik rajtam egy olyan sejtés, hogy holnapra ezek az emlékek nem lesznek ilyen tiszták. Kiesik egy-két perc, mozdulat, és ez izgalmas. Mert új, mert ebben az esetben itt és most kell megélnem a pillanatot, nem fogom tudni visszaidézni minden apróságát. Csak egy hang, egy lépés, egy érzés marad meg. És egy illat, Arie illata. De kicsit előreszaladtam, mert ezek már a holnap gondolatai, nekem pedig itt a helyem. A mostban, egy olyan férfival, akinek a ma estét életem végéig köszönni fogom, mert nagyon valószínű, hogy ezen múlik a karrierem.
A kérdésére csak megrázom a fejem. A válaszom nem, de emellé a szokásosan levakarhatatlan mosolyom is társul, és azt akarom, hogy ez a mosoly, ez a boldogság, bearanyozza Arie-t. Egy kicsit olyan tiszta szikrát kapjon a szeme, ami talán mostanában nem volt rá jellemző. Még akkor is, ha ez a boldogság nagyrészt az elfogyasztott rozénak köszönhető. Mert mindez itt volt bennem, az alkohol csupán segített kibontani.
Talán csak pár pillanattal ezelőtt történt, de már nem teljesen emlékszem az elhatározásra. Csak arra, hogy forog körülöttem minden, és aztán két biztos kar megtart.
- Hoppá - nevetek fel ismét, visszahúzva a vállamra a zakót, ami le akart csúszni a lenyűgöző táncmozdulatok közben. Tekintetem elkomolyodik, mikor meghallom a vezetéknevem is. Ezt általában ilyen komolyabb helyzetekben szokták mondani az emberek. Például, ha valahol előadást tartok, vagy bemutatnak, vagy csak… ha Arie fel akarja éppen kelteni a figyelmemet én meg többet ittam a kelleténél. Hát jó, figyelek. Aztán ismét óvatosan megrázom a fejem. Pár pillanatig csak figyelem azokat a mélységes barna szemeket, amik annyi melegséget képesek árasztani.
- Nem akarlak irányítani. Nem akarom megmondani, hogy mit csinálj.. - kezdem halkan, szemeimet mindvégig Arie tekintetébe fúrva, éppen csak egy szívdobbanásnyi időre pillantva le ajkaira. - Nem akarom megtervezni az idődet, de… ha nem terhes számodra a társaságom, szívesen töltöm veled a holnapot - fejezem be lepillantva, halvány mosollyal az arcomon. Kezemmel összehúzom magamon a zakót. Sosem akartam birtokolni, irányítani másokat, túlzottan tisztelem a saját döntéseiket, plusz azt hiszem teljesen zavarban lennék, hogy mit is mondjak Arie-nak, mit csináljon, és valószínűleg állandóan azt kérdezgetném, hogy nem baj-e, vagy azt, hogy nem unatkozik-e… és így nem sok értelme lenne, azt hiszem.
- Szóval így már áll az alku, Frank Arie Martin - pillantok bele ismét a barnákba, és ahelyett, hogy kezet nyújtanék az egyezségre, inkább közelebb húzódva lehelek egy puszit Arie jobb arcára. Egy szempillantásnyi ideig még közel maradok, beszívom az illatot, amit ezentúl a ma estéhez fogok kötni, majd hátrébb lépve elhúzódok, bal kezemmel ismét megtámaszkodva Arie vállán. Nem, határozottan nem biztos, hogy rendesen működnek a lábaim.
- Nos, merre is megyünk? Mielőtt még Márknak eszébe jut errefelé keresni - pillantok az ajtó felé, mert ugyan már jó ideje nem láttam, de a leglehetetlenebb időpontokban tud felbukkanni ez a szerencsétlen.
Hozzászólásai ebben a témában
Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
offline
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. november 5. 08:21 | Link

Nadine


Aranyos. Most is és mindig is az. Nadine szerintem a világ legártatlanabb teremtményeinek egyike, és biztos vagyok benne, hogy ha nem embernek születik, akkor a világ legjámborabb állatainak egyike volna most. Talán jobban is járt volna, mint az emberek világában, mégis, azt érzem, hogy egy kicsit sem bánom, hogy ember lett, ahogy azt sem, hogy felvette az órámat, és látott, amikor a legnyomorultabb voltam. Innen szép nyerni, nem igaz? Nem volt velem sosem ellenséges, nem nevetett ki vagy tett megjegyzést arra, hogy mennyire szánalmas is ennyire összeomlani, dekoncentráltnak lenni. Barátokká lettünk, anélkül, hogy tett volna bármi drasztikusat is, felkapart a földről a puszta jelenlétével. A kedves hangjával, nyíltságával. Pont ő volt az, akire szükségem volt, egy független, mindenmentes ember, aki meg tudta mutatni nekem, hogy az élet nem csak csupa orrlógatás.
- Hoppá.
Válaszolom neki én is vigyorogva, és tartom őt, ameddig csak szeretné. Az kellene még, hogy itt a folyosó közepén essen össze, és akkor aztán egyrészt megsérül, másrészt megsérülök én is, mert nem tudtam megtartani, harmadrészt meg kijön valaki, és meglátja, hogy egy nő fekszik előttem a padlón, még elterjed, hogy kinyírtam, mert egy másik pasival beszélt, pedig velem jött, és éppen azon agyalok, hogy hova temessem a hulláját. Csodás szakmai konferencia zárás lenne, ha bilincsben vinnének el.
- Hű.
Hirtelen nem tudok mit mondani, mert az eleje teljesen olyan volt, mint egy lánykérés nyitánya. Te vagy a minden, de azt akarom, hogy legyen szabad akaratod, vagy éppen férjkérés, sőt inkább az. Vegyél el, de nem vagyok egy házisárkány, de jó lenne, ha már cselekednél, mert itt elmegy melletted az egész fiatalságom. Csodálatos lenne, nem? Egy ilyen kapcsolatban lenni. Viszont én nem akarok teszetosza lenni, ha odajutok, hogy egy lányt megkérjek, mert nagyon romantikus vagyok, tudom, az a bénán romantikus, aki hősiesnek állítja be magát, amikor a másik romantikus filmet akar nézni, de titkon nagy fan. Nincs abban semmi rossz, vagy de?
- Szóval nem vagy egy domina típusú nő, kár, pedig szerintem jól állna az ostor.
Próbálom elviccelni a dolgot, mert hát ez a kisebb vallomás hirtelen meglepett, de valljuk be, nem is biztos, hogy kellettek volna szavak, elég lett volna, ha csak a szemembe néz, és én máris mindent megígérek neki. Nadine, ha nem is irányító típus, nagyon nagy hatással van az érzelmi állapotomra. Rendkívüli módon, és én nem tudok eléggé hálás lenni azért, hogy ő van, hogy az életem részévé vált. Jó csak állni, a kezeimben tartani, és nézni azokba a hatalmas szemekbe, amik teljesen megbabonáznak mindenkit, de mégsem akarom, hogy más is lássa őket ilyen közelről.
- Veszélyes vagy.
Suttogom a fülébe mosolyogva, hiszen a puszi mosolyra késztetett. Egy röpke pillanatig még azon is elmerengek, hogy csak egy hangyányit kellene megdöntenem a fejem, hogy "véletlenül" félremenjen az a puszi, de nem. A világ legnehezebb kihívása, amikor sikerszériában behúzod a kéziféket, és nekem most ezt kell tennem. Behúzni a kéziféket. Mert ő Nadine. Nem csak egy lány, hanem egy olyan személy az életemben, akinek a veszteségét nem tudnám elviselni. Nem akarok semmi olyat, amit megbánnék, tisztességes akarok lenni, mint régen. Ő ezt váltja ki belőlem.
- Mondok neked valami furcsát.
Tényleg furcsa lesz, de hátsószándék mentes, esküszöm. Csak nagyon hülyén fog hangzani a dolog. A könyökeinél fogom meg, és megkeresem a tekintetét, hogy lássa, tényleg nem az lesz ez most, amire gondolna bárki.
- Töltsük együtt az éjszakát. Az lenne a legjobb, ha inkább te aludnál nálam és nem én nálad, mert simán elmondtad ennek a szerencsétlennek a szobaszámodat. Jobb lenne ennyi alkohol után, ha valami kényelmesbe bújnál, amiben nem töröd ki a bokád pörgés közben, és ha meguntad a pörgést, egy ágyra ájulnál és nem a földre. Mit szólsz? Vigyáznék rád, hogy ne történjen valami baj.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek