36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Cassandra McNeilly
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 61
Összes hsz: 78
Írta: 2019. július 22. 14:00 | Link


×××

Egy mosoly, két intés, három ember? Valami ilyesmi, ahogy kilépek Mitzinger házából és elköszönök a workwifeymtól, akivel már lassan elváltnak számítunk. Örülök a boldogságának és azt hiszem nagyban segített az egész nő lelki világán az, amibe belekerült, de azért nem igen cserélnék vele, lehet csak Bencét viselném rosszul, de sok az, amit ezek ketten művelnek. Legközelebb lehet arra jövök, hogy már házasok. Nem mintha hibáztatnék bárkit, harminc évesen normális életcéljai vannak, micsoda hiba! Oh, nem. Mindegy is, inkább a táskámból kitúrtam a belemélyesztett mentost és két szemet rágcsálva sétáltam át az utcán, még éppen kellemes fények között a sötétedés kezdeti szakaszában.
A környék csendes, de ahogy kiértem a főúthoz gyakorlatilag a szokásos Budapest tárult elém. Tömegnyomor, hangos partiba indulók és az undorító szagok egyvelege. Attól, mert valaki laza, az igénytelenség nem feltétel, ezt nekik valaki elmondta? Úgy érzem magam mintha a nagyanyámmá váltam volna, többet panaszkodom mint nem. Sóhajtva inkább csak elindultam gyalog egy olyan megálló felé, ami kevésbé szokott forgalmas lenni. Meg a látképért is megérte, szerettem, szép hely alapvetően és kevésbé éreztem a kényszerét annak, hogy egyedül üljek otthon. Nem, véletlenül se fogok venni valami állatot, amire aztán ha elhúzok dolgozni 3 hétre a halál vár. Legutóbb egy "túlél mindent" kaktusz is megjárta velem. De az unalom legmagasabb szintjeit élem, ha ezeken vagyok képes fejben sakkozni.
Az utam ezért is lett kacskaringós, előbb csak elindultam egy villamossal, majd pár megálló után meggondoltam magam és haza helyett csak elindultam, éppen amerre vitt az egész érzés. Aztán csak felbukkantam a Madách Színház körül, pedig még csak az irány sem stimmelt semmihez.
Hozzászólásai ebben a témában
Ulreich Henrik Márk
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 51
Írta: 2019. július 24. 14:26 | Link


XxF.ckboyXx | Once again


Az ember azt hinné, hogy a munkatársai képességeit nem haladja meg, hogy beszívnak egy nagy levegőt, elmondanak három sort, illetve ha még maradt ben levegő, kifújják. A mellékelt ábra szerint ez mégis kurvára megterhelő egyesek számára, így vagy ötször próbáljuk el a jelenetet, mielőtt bármi történhetne. Itt normális darabokban lépek fel, olyan best of both worlds stílusúakban, most épp a Virágot Algernonnak van terítéken, de egyszerűen nem tudok túllépni a dolgon, hogy a nő nem tud két sort elmondani hihetően.
Másfél óra kínszenvedés után utunkra engednek minket, lenyalom magamról a másik darab próbasminkjét, majd megszabadulok az ingtől is és átvedlek a fekete pólóba, amit a padra készítettem. Jó ez így.
Összerakom a cuccaimat a táskámba, majd az oldalamra vágom, miközben kifelé igyekszem a helyről. Micsoda kár lenne, ha valaki rágyújtaná a próbatermet az ott lebzselőkre...
Inkább megszaporázom a lépteimet, haladok kifelé nagy lelkesen, még a napszemüvegemet is felteszem, hogy odakint ne szenvedjek látáskárosulást. Egész jó az idő, megdögleni éppen nem kell, de kicsi híja van. Aztán meglátlak. Nem gondoltam, hogy pont ma, pont veled fogok összefutni, kicsit érzem is, ahogy felgyorsul a pulzusom. Ki gondolta volna, hogy erre jársz? Egy pillanatra meg is torpanok, a kezem a táskám szíjára kulcsolom, miközben a másik kezemmel intek, az arcomon laza félmosoly. Más kérdés, hogy szívem szerint futnék egy kört. Nem teszem. Az furcsa lenne.
- Hát te mit csinálsz itt? Újabb jóslattal jöttél? Bukás a következő darab? - teszem fel a kérdést, a tekintetem az arcodon tartva, téve pár lépést közelebb.
Utoljára módosította:Ulreich Henrik Márk, 2019. július 24. 14:29
Hozzászólásai ebben a témában
Cassandra McNeilly
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 61
Összes hsz: 78
Írta: 2019. augusztus 1. 04:20 | Link


×××

Kelletlenül, avagy sem, de több embert küldtem el melegebbre egy rövid séta alatt, mint máskor egy átlag hétfő reggelen, mikor nem kocsival érkezik meg a nemes hátsó felem munkába. A tömegközlekedés és a gyalogosság átka azon emberi interakciók felvétele, amihez se ideg, se gyomor. Mindenesetre én igyekszem, de a legkevésbé se vágytam rá, hogy a makulátlanul tetszelgő ruhám valami csöves megtaperálja, mert gyenge és kapóra jövő nőt lát bennem. Azt ha eltöröm a kezét még meg van lepődve, mint a sárga villámpatkány abból a rajzfilmből.
A fejem a színház környékén emeltem fel elsőre a telefonból, ami el is került vissza a táskámba, aztán a kifelé jövő arcokat néztem, néha grimasszal kerülve el az útjuk kereszteződését. Volt egy hosszú, barna hajú lányka, akinek az arca olyan volt, mint amit egy T-Rex rendezett át. És ezek a "Szépségek" a szörnyetegek mellett? Arról már különösebb tudomást sem vetem, ahogy az egyik férfi, bár nem nevezném annak a szemem láttára próbált meg az autójával elvillogni mindenkinek a környéken. Vajon neki szóltak, hogy ettől nem nő meg semmi még 5 centit, hogy elérje a nyolcat összesen? Na ugye. Vissza is emeltem a tekintetem egyenesbe, és éppen egy intő kézre, majd a hozzá tartozó arcra találtam, amitől egyből jóval derűsebben torpantam meg, még széles vigyorral elbillenő csípővel vissza is integettem, mielőtt tovább lépdelve meg nem álltam szemben vele.
- Milyen kellemes meglepetés - és még csak nem is hazudtam vagy szépítettem. Vannak emberek, akikre csalódások okán emlékszünk, és vannak, akikkel eltolnánk még egy emléket, mert megér pár Mi Atyánkat a dolog. - Ha azok ide tartoztak - mutattam magam mögé - már az autós nagymenő középkorúra meg a szamárfejű kislány, akkor az ország is halálra ítélt, nemhogy a darab.
Nyilván volt ebben némi költőinek mondható túlzás, de még csak nem is zavartattam magam, sőt a fejem kicsit oldalra billentve minden beleegyezés kérése nélkül nyúltam a nyakához és igazítottam ki a pólója felráncolódását még végig is simítva a vállán. Alig szándékosan.
- Hogy vagy ma? Ha tudom, hogy erre ebbe is lehet botlani, nem csak a tarháló csövesekbe, akkor veszek melltartót - közöltem egyszerűen, de még viccnek is elég silány lenne. Na nem mintha ezen múlna a döntés. Vagy mintha ne lehetne opció ez is meg az is már a mai viseletemet illetően is. Vannak mély nyomok, amiktől nem szeretek szabadulni csak úgy az emlékeim közül.
Hozzászólásai ebben a témában
Ulreich Henrik Márk
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 51
Írta: 2019. szeptember 5. 22:17 | Link


XxF.ckboyXx | Once again


Nem számítok rá, hogy ma itt látlak. És mégis, csak besétálsz, mintha minden jogod meglenne hozzá, hogy felforgasd a napom és a gyomrom. Mert érzem, ahogy bukfencet vet, miközben teszek feléd még két lépést, nem tudom lenyomni a kikívánkozó sóhajt.
- Ezt nekem kéne mondanom, rossz a súgód - közlöm veled nemes egyszerűséggel. Mert annak az esélye, hogy itt leszek, a színházban, ahol dolgozom, elég magas. Annak, hogy te itt leszel, a városrészben, ahol nem laksz, olyan időpontban, mikor más dolgozik, elég valószínűtlen. - Az autós a rendező, a lófejű a nője, aki ezért főszerepet kap. Idióta kurva.
Azt hiszem, hogy ez a legőszintébb és kedvesebb megnyilatkozás, amit Mirandáról tettem. Máskor volt már hevesebb kifakadásom róla. De nem akarlak ezzel terhelni, nem hiszem, hogy ez még szükséges infó neked. A tekintetem a kezedre téved, nem is értem, miért simogatsz, de nem különösebben bánom.
- Jól. Jobban. Nincs rajtad? Nem mondtam volna meg. - De. Mármint, annyira nincsen meleg és verőfény, látszik, hogy nincs rajtad, de ezt most nem emelem ki külön. - Mit is keresel errefelé, mistress? Ide szünnapokon még a madár se jár.
Hozzászólásai ebben a témában
Cassandra McNeilly
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 61
Összes hsz: 78
Írta: 2019. szeptember 6. 01:17 | Link


×××

Meglepetések márpedig vannak. Nem mindig történhetnek véletlenül vagy sorsszerűen, sőt, ha teljesen őszinte akarok lenni, ilyen kezekben az életemnek már vagy négyszer vetettek volna az Égben véget. Nem vagyunk olyan alkatok se én, se a bátyám, akik megérdemlik a kegyeletet hosszútávon. Ez mondjuk sosem zavart vagy akadályozott, szeretek élni, és igazából magam nélkül unatkoznék, még a tökkelütött mentes életben is. Ha nem próbál kirabolni fél évente egészen megijednék.
- Oh, hiányoztam - billent oldalra a fejem, egész vágyakozó és kérdő hangsúlyra sikeredő kijelentéssel. Már egészen azt hittem el is révedek, de ennél egy kicsit több van mögöttem, mint előttem. Valahogy mint a mai napon az utam, az is csak így vitt. Előre, valahova, ide.
Felnevettem, kellően hangosan azt hiszem, mert egy közeli fiú rám is emelte a tekintetét, de nem különösebben törődtem vele, két ujjamat a szám elé emelve néztem rá és próbáltam kitalálni, hogy ami benne van csalódás, féltékenység vagy szimpla düh-e, de rá kellett jöjjek, hogy építkezni bármelyikből lehet, nekem is mindig sikerült azt használni, ami éppen kellett.
- Ezért veszt annyi nézőt a színház - nem feltétlen pont emiatt a nő miatt, inkább mert egyáltalán nincs már elég elhívatott ember. Nem kevésbé van így a minisztérium laborja a megbízásokkal, vagy egyszerű emberek a szakmájukban. Amúgy is, legalább ezer éve nem jártam színházban, ki vagyok én ehhez?
- Jól? Jobban? Fokozható? - érdeklődtem meg széles mosollyal, ahogy igen lassan, de elvettem róla a kezeim, nem mintha nem kellett volna ehhez is megerőltetni magam, de ugye már több ránc sem akadt. - Nem vagyok egy madár alkat egyébként sem. Sétáltam hazafelé, ilyenek a véletlenek...
Utoljára módosította:Cassandra McNeilly, 2019. szeptember 6. 02:37
Hozzászólásai ebben a témában
Ulreich Henrik Márk
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 51
Írta: 2019. október 3. 21:37 | Link


XxF.ckboyXx | Once again


Édes vagy a magad arrogáns módján. Néha csak szeretném letépni az arcomat tőled, de attól még nagyon is kedvellek. Jobban, mint terveztem, reméltem is, hogy mostanság újra láthatlak, de nem gondoltam volna, hogy pont itt foglak. Komolyan nem számítottam rá, hogy itt fogsz felbukkanni.
- Talán - felelem neked kis mosollyal, miközben az arcodat figyelem hatalmas szemekkel.
A közelben álló csávó rád néz és szeretném, ha most azonnal meghalna. Nem azért, mert úgy teszi, vagy méregetne, egész egyszerűen a puszta ténytől, hogy rád mer nézni felmegy a pulzusom. Ez elég kiakasztó, nagyon rég óta nem éreztem már így senkivel, nem is hozza ki belőlem a legjobbat, nem vagyok büszke rád ezért.
- Így is mondhatjuk - bólintok egyet feléd, mert könnyebben átlátod a dolgot, mint mondjuk az igazgatóság bármelyike. Ez pedig szomorú kéne legyen, de ugyanott meg lenyűgöző is.
- Igen, persze - bólogatok kicsit, miközben a kezed után nyúlok, akár akarod, akár nem, a kezem az végigcsúszik a csuklódon, majd a kezedre fogok. Jól esik érezni a bőrödet. Találkoznom kellett veled és jóval könnyebben megkönnyíted a dolgomat, nem nekem kellett utánad menni, magadtól jöttél ide. - VéLeTlENeK. Akarsz inni egy kávét? Vagy teát? Tudod, hogy nem ezen van a  hangsúly.
Hozzászólásai ebben a témában
Cassandra McNeilly
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 61
Összes hsz: 78
Írta: 2019. október 4. 00:09 | Link


×××

Talán. Az egy tökéletes szó lehetne az egész életre, az életemre, talán az övére is, de közben ott van az a ki nem mondott határozottság, benne is láttam már. Tisztában vagyok ezzel is. Ha nem így lenne, biztosan nem maradok csak egy percre, csak egy cigarettára, csak egy sírgyalázásra. Nem mintha  amorális egészségemnek vagy az etikai épségemnek ártott volna, annak nagyon régen nem sok minden tud. Pedig nem indultam én ennyire elbaszottnak, kérdezzünk meg bárkit. Bárkit, aki számít.
- A reformok nem az én asztalom, de elég elkeserítő. Ezer éve nem jártam színházban, de ez nem tette vonzóbbá - pillantottam még félre, srégen hátra, de el is engedtem ezt az egészet. Menjen, amerre lát az indulat, a kedv. Igazság szerint nem is tudtam erre figyelni. A tekintetét kerestem, a kezem pedig a nyakát, akkor is, ha azon nem volt mit elsimítani a saját érintésemen túl. Idegborzoló a kezemen innen lenni is, de aligha lehet közömbös onnan sem, vannak dolgok, amikről ha ő nem is akarna árulkodni, a test megteszi. Ki is szélesedik a mosolyom, aztán amint a kezemre fog még sóhajtok is egyet. A másik karom is megemelkedik, lassan fogok az állára és húzom közelebb, de az ujjbegyeim végül erősen szorítják, ahogy az ajkaim az övére találnak, akaratosan, nem kopogtatnak a házba; betörtek. Majd azzal az elégedettséggel, amivel az utolsó leheletfoszlány is kivész elhajolok.
- Véletlenül innék egyet, bár kibaszottul nem tudom pontosan mi van itt, mert nem vagyok helyi - nevettem el magam végül, aztán a kezem elhúzva, de csak azt, ami az arcához vándorolt, néztem rá, megvárva merre tovább. Én véletlenül pont szerettem volna a hangsúlya nélkül is folytatni a napot, délutánt, estét. Mennyi is az idő? - Az egyetlen jóslatom az emberiség bukása nem mellesleg.
Hozzászólásai ebben a témában
Ulreich Henrik Márk
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 51
Írta: 2019. november 23. 13:36 | Link


XxF.ckboyXx | Once again


Nem csak neked nem vonzó a színház, nekem sem. Vannak annyira modern rendezők, színházak, hogy még csak a szövegkönyvet sem kérem el, nem megyek el a válogatóra, mert nem érzem indokoltnak, tudom, hogy nem fogunk tudni együtt dolgozni. Persze, ezzel nem foglak untatni, csak szórakozott mosollyal vágom zsebre a kezeim, figyelve a gyönyörű arcodat. Nem is emlékeztem rá, hogy ennyire rikító a szemed színe. Lehet, hogy nem azzal voltam elfoglalva.
- Ne haragudj, nem akartam elvenni a kedved tőle - harapom be az ajkam, pár pillanatig a cipőmre bámulva, majd huncut mosollyal az ajkaim szélén nézek fel vissza rád. Érzem, hogy talán átléptem egy határt, olyat amit nem kellett volna. A tenyered a nyakamra csúszik, mire apró sóhajjal rezzenek össze, túl sok az emléktöltet abban az érintésben, a szervezetem amúgy is mindig ki van faszulva a próbák után.
Az ujjaid az államra kulcsolódnak és közelebb húzol, ami ellen nem tiltakozom, csak az ajkaim a tiédre préselem, akaratosan, követelőzőn, miközben a kezem a derekadra csúszik.
- Szerencsédre én igen - csúszik le a kezem a csuklódról, majd az ujjaim a tieid közé fűzöm, el is indulva, akár akarsz, akár nem. Ez most nem kívánságműsor. - Hát ez nem hangzik jól. Mikor is lesz az?
Be is fordulunk a sarkon, mert nem szeretem a túl mainstream dolgokat, ez így van a kávézóval is, nem csak a darabokkal.
Utoljára módosította:Ulreich Henrik Márk, 2019. november 23. 13:37
Hozzászólásai ebben a témában
Cassandra McNeilly
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 61
Összes hsz: 78
Írta: 2019. november 28. 18:03 | Link


×××

Elvenni a kedvem? Szinte előttem van Mrs Mitzinger, ahogy szétterül a kanapén igen mozgáskorlátozott jelenlegi valójában és annyira röhög, hogy idő előtt megindul nála a szülés. Szerintem még ő sem hitte el, hogy van olyanom. Pedig látta, de azt hiszem ő is meg én is elhagytuk azt egész más miatt. Régen nem boldogságot, örömöt vagy éppen elégedettséget kerestünk kombinálva. Az utóbbi elég volt a túléléshez.
- Ugyan az ilyenek arra vannak, hogy rá legyen cáfolva, nem? - billentettem oldalra a fejem kicsit. Ami azt illeti szerintem neki nem is kell példát hozzak rá, hogy lehet bizonyos eseményeket megreformálni. Soha nem láttam még temetésről boldogan távozni embert, aki nem bilincsben végezte. Jó, ezt is még megcáfolhatom, mondjuk inkább azt, börtönben.
Teljesen ösztönös volt a fogás, az, hogy hozzáérjek, és maga a csók is. Nem tudom ezen értelmében ennek nevezzem-e, de. De. A vallomás ezek után inkább komikus volt, de szerintem egész eddig tény volt, hogy nem minden teljesen véletlen, amúgy sem hiszek benne, néha a vallási nevelésünkből is megkérdőjeleztem dolgokat, nem ez lenne az első.
- Meg vagyok mentve - vigyorogtam el magam, ahogy megszorítottam a kezét, és léptem is után szinte azonnal. Nem különösebben szorultam soha noszogatásra, így még csak meg sem rendített a hirtelen váltás vagy a tény, hogy nem én, hanem most ő visz valamibe. - Na ez a jóslat még nem most jön el ilyen pontosan - néztem rá sokat sejtetően, hogy aztán csak megigazítva a táskám kövessem őt, igazából éppen az sem érdekelt, iszunk-e valamit. Nem vagyok valami romantikus randi alkat, de mégis idejöttem egy alkalom után. Ide. Én. Fogalmam sincs mi van benne, de tudom, hogy van valami. Visszafelé még láttam pár csövest az iménti kéregetőkből de ezúttal se néztem rájuk különösebben. Csak Budapest teszi. Látkép.
Hozzászólásai ebben a témában
Ulreich Henrik Márk
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 51
Írta: 2019. december 28. 01:34 | Link


XxF.ckboyXx | Once again


Furcsa vagy. Kifordítod a világomat a sarkaiból, akár hagytam volna, akár nem, nem kérdeztél, csak megtetted. Azt akartad, hogy figyeljek rád, de nem is tudok másra és ez egyre több embernek nyilvánvaló a környezetemben. Még akkor is, ha én ezt egy szóval sem tettem egyértelművé, senki - még András -, előtt sem.
- De, valahogy úgy - bólintok pár nagyobbat, az arcodat figyelve, teljesen hajlítod a teremet, nem tudok másra koncentrálni, pedig érdekelnek a zajok, a kolléga, aki az ajtón kilépve köszön, de még csak azt sem tudom, hogy női vagy hímnemű egyedhez tartozott a hang.
Tudom, hogy viccelődsz velem, de hagyom, nem akadok ki vagy veszem magamra a dolgot, csak úszom az árral és bárgyú mosoly árnyékával az ajkamon hagyom, hogy sodorjanak az események.
- Bármikor, csak szólj, ha mentésre szorulsz, ez a szakterületem - nevetek fel jókedvűen, tetszik, hogy a segítségemre szorulsz és nem mindenben vagy az a nagyon önálló és mindent tudok nő. Még ha valahol imponál is a dolog. - Talán legközelebb? Majd megint rákérdezek.
A kezed fogva kalauzollak a kedvenc helyem felé, ahol finom pörkölésű a kávé, a színházasok pedig kedvezményt kapnak. Nem sok ott az ember, mert nem tévednek be csak úgy, de ha tudod, mit keresel, nem lehet eltéveszteni.
- És mi is a terved mára? Nem sietsz sehová, igaz? - Még az ajtót is kitárom neked, szélesre, hogy beinvitáljalak a kávéházba, ahonnét kellemesen illatos levegő száll kifelé.
Hozzászólásai ebben a témában
Cassandra McNeilly
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 61
Összes hsz: 78
Írta: 2019. december 28. 21:34 | Link


×××

A környékhez képest nyüzsögnek, még ha csak azok is, akik a helyi erőnek mondhatóak, akkor is. Nem kedvelem ezt, nincs bajom az emberekkel, de nem szeretek nekik időt adni és figyelmet szentelni, ezt jobban élem arra korlátozni, ami tényleg érdekel, és kivételesen ilyen is van. Nem azt mondom hogy ritka, de jóideje az. Sokszor próbálkozom és még többször esem ugyan olyan hibákba. Külsőre elviszem én a nyolc és felet, de aztán agyban van egy kettes és még az utcám előtt repül a rossz számmal a kezében. Ha eljut valahova, az tuti egy minisztériumi bérlakás, aminek véletlen maradt nálam a kulcsa. A lakásomnál ennél jobban odafigyelek. De ebben sem vagyok sikeres. Ez miért fontos most? Mert nem megyek soha senki után. Erre itt vagyok.
- Túl sokszor, túl gyakran - nevettem is el magam. Ha ennyin múlna nem dolgoznék, azt meg mégsem kéne. A fizetésemért sem lennék hálás. Mondjuk nem mintha többet lennék bent mint néha Kreßler és keresünk rendesen. Jót tesz, ha a z a munkád lényege, hogy ne legyél szem előtt. A tanítás más kérdés, de hála az Istennek nincs túl sok órám és az egyetemisták lame egy banda. Úgysem jelennek meg, akkor meg én is mehetek a dolgomra. - Meglátjuk, meglátjuk - néztem rá még végig is simítva a borostáján a szabad kezemmel, aztán csak mentem tovább amerre irányított.
- Nem, semmi dolgom, igazság szerint holnap sem, még csak nem is sietek - vontam vállat, ami ugyan kellően meggyőzővé tett, de igazából teljes hazugság volt. Volt egy ígért esti segítésem Arthurnak, és holnap úgy volt helyettesítek valakit. De változhat a terv, nem? De. - Kellemes - állapítottam meg belépve, aztán széles mosollyal haladtam egy asztal felé a tekintetem le sem véve róla.
- És te? Esti program? Korai reggel? Sürgős színházi találkozó?
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek