36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. május 29. 22:49 | Link


| |



Ha eddig valami gondja akadt, egyszerűen hazaugrott, kért magának egy jó erős kávét és megitta a tengerparton. A hullámzó víz mindig lenyugtatta annyira, hogy visszatérve megoldja a problémáit higgadtan. Már apróbb varázslatokat simán megcsinált, a hoppanálással még azonban várt, és nincs az az isten, hogy repülőre üljön. Nem fél a magasságtól, sem a mugli tákolmányoktól, csak az a röpke 14 órás út tette volna tönkre idegileg. Már ha az még a jelenlegi állapotában lehetséges. Szóval maradt az, hogy a munkába temetkezve átvészeli a nehezét. Nem fog megállni a világ csak azért, mert Eleonore Santos sikerszériája kicsit alábbhagyott.
- Halihó - huppant le a férfival szemben, amikor végre kiszúrta a megbeszélt kávézóban. A táskájában ott lapultak a papírok, amiket csak álcának használt. Igazából csak helyszínváltozást akart, kicsit levegőhöz jutni az otthoni dolgok után.
- Bocsi, hogy így ide rángattalak, nem akartam zavarni - villantott rá egy elnézést kérő halvány mosolyt. - Mi a helyzet egyébként? - kezdett bele egyszerűen. A legunalmasabb kérdés a világon, de a kreatívságát elhagyta valahol Bogolyfalván időközben. Majd azt is vissza fogja szerezni.
Hozzászólásai ebben a témában
Bremzay A. Eugén
INAKTÍV


Lovardatulaj
offline
RPG hsz: 68
Összes hsz: 78
Írta: 2019. május 29. 23:20 | Link

Ellie
Termékbemutató | BP; WarmCup kávéház >>A Zayongó Fogadóiroda büszkén prezentálja...

Mostanság viszonylag sokat jártam Pesten, ilyen meg olyan üzleti ügyekben. Mondjuk az utóbbi napokat leginkább külföldön töltöttem, mert Kölntől nem messze voltak Military napok és ugye, ami halaszthatatlan, az halaszthatatlan. De mikor megkaptam Eleonore üzenetét, természetesen pozitív visszajelzést kapott, holott két és fél napja nem aludtam. Nem színtiszta mazochizmusból, de valakinek haza kellett vezetni is a lószállítót és a verseny utolsó napja előtt mindig sok a stressz.
De most itt voltam, felöltözve, egy nagy bögre kávéval, meg egy könyvvel az egyik asztalnál, mikor megjelent a Nő.
- Helló -  emeltem rá a tekintetem, majd bebiggyesztettem a könyvjelzőt a kötetbe és be is csuktam azt.
- Nem zavartál - közöltem rezzenéstelen arccal, holott nem volt igaz, lett volna jobb dolgom is - aludni -, de gondolom fontos volt az ügy. Különben nem keresett volna meg. - Semmi különleges vagy fontos, hajnalban értem haza Németországból. És feléd?
Elé is toltam az itallapot, mert gondolom nem csak azért jött, hogy a társaságomat élvezze.
- Nem szeretem körbejárni a szart, miért is vagyunk itt, Ellie?


Utoljára módosította:Bremzay A. Eugén, 2019. május 29. 23:26
Hozzászólásai ebben a témában

Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. június 4. 23:28 | Link


| |


Pont erre a laza hangnemre volt szüksége, amivel Eugén egy németországi kiruccanásról beszélt. Hiányzott az életéből a kirándulás, más országok megismerése. A rendes életet nem neki találták ki, de lelépni sem tudna. Szereti a gyerekeket.
- Elég jól hangzik - bólintott egy aprót, majd jobban megnézte a férfit. Nem tudta eldönteni, hogy csak azért látta fáradtnak, mert vele kellett találkozni, vagy az utazás miatt. Amúgy meg minek parázik?
- Próbálom összerakni a papírokat a kaszinóhoz. Már elkezdték építeni a helyet, szerintem napokon belül meglesz - mondta mosolyogva. Rendszeresen felügyelte az építkezőket és különösen imádta, ahogy varázslattal alkotnak.
Az ajkába harapva nézett le az itallapra, ahogy megakadt a szeme a forró csokin, tudta, hogy az kell neki.
- Beszélni szerettem volna veled, ennyi - vonta meg a vállát, mintha mi sem lenne egyszerűbb. A fű zöld és társai. De nem fog pont Eugénnek hazudni, vagy terelni. - Ki kellett mozdulnom otthonról, már nem bírtam. Tuti csak paranoia, de akárki néz rám, azt hiszem, hogy tudja, hogy terhes vagyok. - A végére felnézett, egyenesen a férfi kékjeibe. Számtalan ember megérdemelné, hogy tudjon erről, Ellie mégis hozzá rohant.
Utoljára módosította:Eleonore Santos, 2019. június 4. 23:30
Hozzászólásai ebben a témában
Bremzay A. Eugén
INAKTÍV


Lovardatulaj
offline
RPG hsz: 68
Összes hsz: 78
Írta: 2019. június 5. 19:04 | Link

Ellie
Termékbemutató | BP; WarmCup kávéház >>A Zayongó Fogadóiroda büszkén prezentálja...


- Versenyem volt, szerintem említettem is. Tudod, a szokásos, szezon van - vontam egyet a vállamon, nem volt ebben semmi átlagtól eltérő. Pár hetente, havonta még nekem is akadt valami, a kis vörösről, meg a színesről nem is beszélve, bőven akadt mire készülniük.
A kaszinó más lapra tartozott, az üzlet volt, amit nem szerettem másba keverni, de Ellie szép nő volt. Férfi vagyok, szemem is van, nem volt nehéz észrevenni.
- Lehet, hogy majd kinézek oda valamikor én is. De azért vannak fontosabb dolgok is. - Said nobody, never, ha volt egy kis üzleti érzéke és egy nagyobb befektetéséről volt éppen szó. De szerintem biztosan vissza fogja majd hozni az árát.
Az itallapon elég hamar sikerült megtalálnia, hogy mit akar inni, ez pedig kicsit könnyített a lelkiismeretemen, ha máson nem is. Kedveltem a nő társaságát, szót tudtunk érteni egymással, még ha nem is igazán volt hasonló a stílusunk.
- Ha ezt tudom előre, lehet, hogy előtte kivikszolom magam kicsit - jegyeztem meg szórakozottan, mert hát, tényleg voltam már jobb állapotban is, de siettem. Nem kellett volna ennyire, így is sikerült korábban befutni a kelleténél. - Terhes? Nocsak. Mik nincsenek... Gratulálok.
Felvontam a szemöldökömet kicsit, meglepett az információ, nem igazán voltam képben vele, hogy gyereken projektezik. Pláne azzal a nyakigláb szerencsétlen szarral.
- Az apja tudja már?
Hozzászólásai ebben a témában

Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. július 3. 14:42 | Link


| |



- Igen, igen, hát persze - bólogatott párat, közben egy tincset a füle mögé tűrt. - Csak a dátumra nem emlékeztem pontosan. A számok meg én nem jövünk ki túl jól - megvonta a vállát, mintha nem bántaná annyira. Pedig igenis számított neki, mert Eugénról van szó. Azon kevesek közé tartozott, akiknek szerette követni az életét, még ha nem is személyesen.
- Kézben tartom a dolgokat egyébként - kacsintott játékosan a férfira. Tudta jól, hogy most nem becsülik alá, ezért is viccelte el a dolgot. - De azért én is örülnék, ha ránéznél. Szerintem jól néz ki. Csak ez - azonnal eltűnt az arcáról a mosoly, ahogy a papírok felé mutatott. Ha Ellie találkozna egy mumussal, szinte biztosan könyvelésként jelenne meg előtte. Talán majd megkeresi egyszer Bencét, hogyha van ideje nézze át ezeket, vagy passzolja le valakinek, aki ért hozzá. Csak hogy biztos legyen, mert itt most nem akar semmilyen buktatót.
Újabb 180 fokos fordulatot vett a hangulata Eugén válaszát hallva. Röviden felnevetett, közben megvonta a vállát.
- Ugyan már, nem az számít igazán - jegyezte meg finoman. Nem tudná elmondani, hogy ez csak a kisugárzás kérdése, ami még ilyen fáradtan is varázslatossá teszi őt. Karizmatikussá, vagy valami hasonló, ami egyébként nem közelíti meg a valóságot.
Az asztal lapjára pillantott, halk sóhaj hagyta el a száját, de azért mosolygott. Erről szólt ez a kaland számára; alkalmazkodni valakihez, aki még meg sem érkezett.
- Köszönöm - felelte csendesen. Még mindig a fülében csengett az első igazi gratulálás. - Ó, hát az apja... Nem vagyok benne biztos, hogy ki az - újra megvonta a vállát, ezúttal már könnyedebben. - De nem számít, mert egyedül szeretném felnevelni. Jelenleg nincs olyan férfi az életemben, aki... nos, aki hajlandó lenne alárendelni magát neki. Én pedig nem fogadok el kevesebbet a tökéletesnél.
Pontosan tudja, hogy nem létezik tökéletes, de kíválóan palástolja ezzel, hogy nem bízik másban. Magában sem bízik még gyereknevelést illetően, de a legjobb tudása szerint fog dönteni, ehhez pedig nem kell neki sem megerősítés, sem ellenvélemény.
Hozzászólásai ebben a témában
Bremzay A. Eugén
INAKTÍV


Lovardatulaj
offline
RPG hsz: 68
Összes hsz: 78
Írta: 2019. július 3. 19:20 | Link

Ellie
Termékbemutató | BP; WarmCup kávéház >>A Zayongó Fogadóiroda büszkén prezentálja...


- Nem vagy vele egyedül, akad még ilyen ismerősöm. Igazából annyira nem volt lényeges - ráztam meg a fejemet, rezzenéstelen arccal. Nem körülöttem forog a világ, nem kell mindenkinek megjegyezni, hogy mikor és merre járok. Persze, tud praktikus lenni, de nem létszükséglet. Kedveltem a nőt, a magam módján, még ha ez nem is tűnt fel neki.
- Bíztam benne, az én kezem eléggé tele van... Szeretnéd, hogy átnézzem? - feleltem, miközben becsúsztattam a könyvjelzőt a helyére, majd becsuktam a kötetet és félretoltam az útól. Annyira nem volt most fontos, jobb szerettem a figyelmemet egy irányba tudni. Tudtam tapintatlan és kifejezetten egoista f.sz lenni, de ez nem az a nap.
- Ilyet is ritkán hall az ember - vontam fel elegánsan az egyik szemöldökömet, aztán összefűztem az ujjaimat a bögre körül. Megint ki voltak hűlve az ujjaim, egyszerűen semmi nem javítja meg, amit a lovaglás egyszer szétkapott.
- Nem? Hozzávetőleges elképzelés sincs? - érdeklődtem, felpillantva rá az asztallapról, majd hátradőltem kicsit, a tekintetemet rajta tartva. Nem mondanám, hogy meglep a dolog. Egy ilyen kisfiú mellől én is eljártam volna másfelé, boldogságot keresni. - Szép elgondolás, tiszteletre méltó. Azért, ha bármiben segítségre van szükséged...
Nem zártam le a mondatom, nem tudom, mi lett volna a helyes megfogalmazása a dolgoknak, így a szemüvegem letéve csak megdörgöltem az orrnyergemet kicsit és vontam egyet a vállamon.
- Tudod már, mit iszol? - Amennyiben a válasz pozitív volt, le is intettem az első felszolgálót és kértem neki egyet, mielőtt elmerengve bámultam volna kicsit át a válla fölött.
Hozzászólásai ebben a témában

Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. július 5. 20:17 | Link


| |


Fél szemöldökét megemelve nézett a férfira. Még hogy nem lényeges? Aki ezt állítja, sosem volt szenvedélye, nem empatikus és-vagy soha nem volt barátja.
- Dehogynem, ez nem valami kis póniklubbos verseny volt, ahol a totyogók futószáron próbálnak nem leesni a félig alvó paciról - vágta rá gondolkodás nélkül. Igazából egy ilyen versenyen volt, ott is arról szólt minden, hogy az edzők azon izgultak, melyik gyerek tud szebb karkörzést csinálni, az apukák - Chris-szel az élen - azon versenyeztek, ki tud többet inni, az anyukák meg mindent is lefotóztak. Nem járt még hivatalos versenyen, de gyanította, hogy ott azért nem ilyen a légkör.
- Dehogyis. Vagyis pihenj nyugodtan, majd megvesztegetem valahogy Mitzingert - vonta meg a vállát. Nagyon is jólesett neki ez a lelkesedés, már ha lehet így hívni, de inkább segíteni akart a férfin, mintsem jobban terhelni.
Röviden felnevetett Eugén hangsúlyán, ahogy az apa felől érdeklődött. Még nagyon sok kört le kell játszania, de végre nem veszi olyan halálosan komolyan a dolgot. Elvégre kevés dolog van, amit nem tud egyedül megcsinálni, a babóca felnevelése pedig nem szerepel ezen a listán.
- Persze, hogy vannak elképzelések. Úgyis máshogy fog kinézni, mint ahogy elképzelem, de jó lenne azért valami támpont - vonta meg a vállát szelíden. - De azért örülnék, ha leginkább az én véremet örökölné.
Párszor csak megilletődve pislogott a férfira. Sok mindenre számított, de erre azért nem. Nagyon rövid ideje ismerik csak egymást, sokkal inkább a munkakapcsolat dominált eddig, most pedig felajánlja, hogy segít neki?
- Köszi, majd észben tartom - bólintott egy aprót végül.
Készségesen kikérte magának a válaszott italt, hogy elgondolkozva Eugén könyvén felejtse a tekintetét. Nem sokáig maradt így, de hirtelen kapta fel a fejét, mintha ezer éve szólalt volna meg.
- Nem azért hívtalak egyébként, mert tanácstalan vagyok - kezdett bele a magyarázkodásba. Akárhogy gondolkozott, csak arra tudott gondolni, hogy a férfi túlságosan jószívű. - Azt hiszem, csak a véleményedre voltam kíváncsi. Meg azt sem akartam, hogy egy ezredik forrásból tudd meg, azt nem lett volna túl fair.
Hozzászólásai ebben a témában
Bremzay A. Eugén
INAKTÍV


Lovardatulaj
offline
RPG hsz: 68
Összes hsz: 78
Írta: 2019. július 5. 21:15 | Link

Ellie
Termékbemutató | BP; WarmCup kávéház >>A Zayongó Fogadóiroda büszkén prezentálja...

Ellie furcsán állt ehhez az egészhez. Nem vártam el tőle, hogy megértse vagy érdekelje az életem bármely szegmense, de közben mégis sikerült neki. Vagy legalábbis nagyon látványosan próbálkozott, a lovardán kívüliek közül kevesen voltak így.
- Tényleg nem ennyiből áll, de akkor sem hinném, hogy ez létfontosságú infó - zártam le ennyivel a dolgot. Sok ismerősöm  nem foglalkozott vele, hogy mikor és miért tűnök el, csak természetesnek vették, hogy ez hozzám tartozik.
- Ha mégsem sikerül, tudod, hol találsz. -  Nem ajánlat volt, megállapítás. Közös üzlet volt, értettem a dolgomat, amit még nem, ahhoz volt elég ismeretségem, hogy megoldjam más módon.
A nevetésre kicsit felszaladt a szemöldököm, nem értettem hirtelen, mi volt ebben olyan vicces. Ha a pasija azon a listán van, akkor az a gyerek megérdemel egy pár imát, hátha tényleg mástól van. És ezt egész nyugodtan állítom csupán azok alapján, amiket eddig hallottam.
- Gondolom majd úgyis kiderül, ha érdekel a dolog - vontam egyet a vállamon, kicsit hátra is dőlve a széken, ismét a kávémba kortyolva.
- A véleményemre? Arról, hogy gyermeket vársz? És ez engem azért érint, mert..? - kérdeztem, a kékjeim a nőre szegezve. Sokan mondták, hogy a legnagyobb jóindulattal is nyugtalanító tud lenni, ahogy bámulok. Szerintem csak annak, akinek rossz a lelkiismerete.
Utoljára módosította:Bremzay A. Eugén, 2019. július 6. 01:27
Hozzászólásai ebben a témában

Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. július 14. 21:53 | Link


| |



Tisztán érezte, hogy egy kicsit túltolta a témát, így egyelőre annyiban hagyta. Ezt a részét egyébként is kimerítettnek ítélte, inkább hallgatta volna még, hogyan élték meg ezt az egészet, mi minden történt ott. Valószínűleg nem sokat értett volna a mondandójából a kötőszavakon kívül, ez mégsem vett volna el az élményből.
- Persze, a baglyom szerintem már bekötött szemmel is megtalál - nevetett fel röviden. Később leesett neki, hogy egy egészen parányit creepy volt, de igazából felesleges lett volna letagadni ezt az egyszerű tényt.
Szeretné azt hinni, hogy soha nem fogja kitalálni, ki az igazi apa, annyira magát akarja a gyerekben látni. Egyfajta önzés dominált benne; ha már egyedül fogja felnevelni, látszódjon mindenki számára, hogy Elle babája.
- Nem tudom - felelte őszintén, egy darabig még állta is azt az átható tekintetet. Pislogott végül egyet, előbb a plafonra szegezte a tekintetét, majd újra maga elé meredt. - Te vagy az egyetlen férfi az életemben, aki képes önámítás és szépítés nélkül bevallani az igazat. - Nem akart túl messzire menni, kicsit félt, hogy ezek után Eugén teljesen megszakítja vele a munkán kívüli kapcsolatot. De még csak varázsolnia sem kellett a férfinak, Ellie úgy dalolt, mint egy kismadár. - Nem mintha bátorításra lenne szükségem, vagy bármi. Csak jó tudni, hogy mellettem is vannak, nem csak ellenem. Ellenünk - sóhajtott egy aprót.
Egy egész pillanatra azt kívánta, bárcsak Eugén lenne a pici apukája. Ha félretesszük a kék szem mániáját, az egyenessége és céltudata is irigylésre méltó.
Hozzászólásai ebben a témában
Bremzay A. Eugén
INAKTÍV


Lovardatulaj
offline
RPG hsz: 68
Összes hsz: 78
Írta: 2019. július 14. 22:46 | Link

Ellie
Termékbemutató | BP; WarmCup kávéház >>A Zayongó Fogadóiroda büszkén prezentálja...


Azt hiszem, hogy ez az, amire egyesek már a bizarr jelzővel reagálnának. Nem azért, mert Eleonore ne lenne jó nő, kifejezetten az, kedveltem is, mert mindemellé okos is volt. De azért az a határ, mikor a bagoly rezzenéstelenül talál meg sötétben is, csukott szemmel, mégis túl van egy szinten.
- Lassan azt hiszem, egyszerűbb és kevésbé ijesztő lenne, ha szereznék egy mobiltelefont. - Nem mintha értenék hozzá. Persze, Bonnie folyton nyomogatta, képeket készített vele, meg nyavalygott, hogy Olivér nem ért hozzá és megint az asztallapot látja, de ettől nem lettem sokkal okosabb. A dolgok technikai része nem az én asztalom volt.
- Nem tudom eldönteni, hogy ez inkább imponáló, vagy neked szomorú. - Annyi biztos, hogy kellemetlen. Ahogy a tekintetét kapkodja ide-oda, biztos voltam benne, hogy ő sem különösebben van oda ezért a felállásért, de az élet most épp ezeket a lapokat osztotta. A legtöbb, amit tehet, hogy azokból a kártyákból épít várat, amik épp a kezében vannak. Vagy jól blöfföl. A legjobban. - Ha nem így lenne, most nem lennék itt.
Odéb is toltam a kötetet magam elől, a tekintetemet a nőre függesztve tartósan, majd egy apróbb sóhajt elnyomva dőltem hátra. A kezeim összefűztem a mellkasom előtt, hogy ne nyúljak az övé után az asztallap felett.
- Csak azért, mert egy hisztis p.csa, aki férfinak hiszi magát, nem tudja kezelni a kialakult helyzetet, még nem áll meg a világ, Ellie. Csak rá kell jönnöd, merre tovább - ráztam meg a fejem végül, kifejezéstelen arccal. Erre már magától is rá kellett jönnie. - Mit csinálsz két hét múlva, szombaton?
Hozzászólásai ebben a témában

Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. augusztus 5. 21:26 | Link


| |



Halványan mosolyogva vonja meg a vállait. Sosem vetette meg a mugli eszközöket, és kivételesen könnyű a kommunikáció, ha az ember családja az óceán túloldalán táborozik.
- Igazából csak a játékfelkérésekről maradsz le egyébként - legyintett egyet. - Minden mást el lehet intézni hagyományosan is, csak néha körülményesebb.
Nem figyel arra, hogy túllépett egy határon, elvégre Eugént olyan embernek tartotta, aki szól, ha valami nem tetszik neki. Bár már belekezdtek egy közös üzletbe, ami fixen összeköti az életüket még egy jó darabig remélhetőleg, nyugodtan le tudná rázni Elliet, ha akarja. Nem tette, szóval felesleges ezen pörögnie.
Korábbi idegessége alább hagyott egy kissé, amikor észrevette, hogy már meg is kapta a kért italt. Ujjaival az üvegen dobolni kezdett, de csak mintha zongorázna.
- Szomorú lenne? - kérdezett vissza elrévedve. - Eddig nem vettem észre ezt. Mármint megtanultam, hogyan kell kihámozni a valós mondanivalót a felesleges körítés mögül, amit mindig megkapok. Ezzel is csak tanítottak.
Elcsodálkozott saját magán, hogy mégis mikor lett ennyire optimista. Amikor megérkezett Magyarországra, talán akkor szemlélte utoljára ennyire vidáman a helyzetét, azóta csak rosszabb lett minden. Vagyis egyre több sikert ért el, mindene megvan, amire vágyott, de ugyanakkor felesleges stresszt pakolt magára.
Hogy kizökkentse magát az egoista pillanatból, inkább újra Eugénra szegezte tekintetét. Hiába egy szerettéről volt szó, nem tudta megállni, hogy ne kuncogjon. Nem fájt (neki legalábbis) az igazság, viszont annál inkább jól esett hallani.
- Igazából csak én vártam el többet, mint amit teljesíteni lehet - helyesbít egy kicsit. Talán mindig is védeni fogja, talán nem. De jó pár dolog miatt hálás lehet, és majd egyszer ezt fogja látni.
Egy kósza tincset a füle mögé tűrt, ajkaira végre őszinte mosoly kúszott.
- Azt még nem tudom, egyelőre nem vagyok beosztva sehová. Te mit terveztél?
Hozzászólásai ebben a témában
Bremzay A. Eugén
INAKTÍV


Lovardatulaj
offline
RPG hsz: 68
Összes hsz: 78
Írta: 2019. augusztus 30. 18:55 | Link

Ellie
Termékbemutató | BP; WarmCup kávéház >>A Zayongó Fogadóiroda büszkén prezentálja...


- Játékmicsodák? - A hangom kissé talán magasabbra emelkedett, a szemöldökeimmel egyetemben, ahogy hátradőlve összefontam a karjaimat a mellkasom előtt. Nem hiányzott, hogy egy zsebben hordható ketyerén üzengessenek nekem, az egyetlen dolog, amire a telefont használom, az az, amire feltalálták. Telefonálok. Nyomógombos, meg minden.
- Kicsit - doboltam az ujjaimmal az asztallapon. Nem arról vagyok híres, hogy udvarias vagy kedves lennék az emberek nagy részével. - Akkor azt hiszem, időt spórolok neked. Vagy valami ilyesmi. Szerintem egyszerűbb így.
Azt hiszem, hogy pont ezért nem kézenfekvő Ellienek, hogy ha kell, itt vagyok, mert kicsit máshogy kezelem az érzelmeim és a magánéletem, mint az emberek nagy része. Többször is beszélhetnék róluk, de nem teszem, nem vallom azt, hogy előrébb vinne az életben.
- Azt vártad el, ami elvárható egy hímnemű egyedtől minimális túlélési-ösztönnel - fújtam ki a levegőt hangosabban, mint feltétlenül szükséges lett volna, meg is forgatva a szemeimet.
A nő visszakérdezett, hogy én mit is csinálok, mire lesepergettem a zakóm válláról pár szöszt.
- Versenyem lesz Erfurtban, arra gondoltam, eljöhetnél... persze, nem kötelező, csak egy ajánlat - még a torkom is megköszörültem, a szemüvegem megigazítva és az asztallapot fixírozva.
Hozzászólásai ebben a témában

Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. október 3. 11:24 | Link


| |



Most egy picit megfogta ezzel Eugén, nem igazán tudja, hogyan írhatná körbe a játékfelkéréseket. Maga sem használta túlzottan, már ha lehet használásnak nevezni azt, hogy egyszer kipróbálta, amikor reggeli műszakot tolt a pubban.
- Hasztalan funkció, már ha van valakinek rendes élete - vonta meg a vállát.
Fejét oldalra billentve nézett mélyen Eugén szemeibe, ahogy elgondolkozott a mondanivalóján. Ritka kincs az ilyen ember, és Ellie ez egyszer nem szeretné elmarni magától a barátságát.
- Köszönöm - jelentette ki őszintén, már nem is volt olyan heves. - Több ilyen férfira lenne szüksége a világnak - fűzte még hozzá. Komolyan gondolta, az őszinte ember mostanság eléggé hiánycikk lett az életben.
Amikor ide hívta Eugént, olyan tipikus nőies okokból tette; legyen valaki független mellette, akinek elsírhatja a bajait. De a férfi rávilágított, hogy csak akkor baj, ha Ellie úgy áll hozzá, ezen pedig bármikor változtatni lehet. Ha az egy évvel korábbi énje szembejönne vele, bizonyára kinevetné. Akkor még ambiciózus volt, magabiztos és független másoktól. Denis olyan lett neki mint egy drog; szép lassan lerombolta az egykor felépített értékeit, a helyébe pedig valami teljes mást tett, ami függővé tette Elliet. Sosem tudna emiatt dühös lenni a fiúra, mert egy teljesen új világot mutatott neki. Csak nélküle ez a világ összeomlik, és ez az igazán félelmetes a nőnek.
Válasz gyanánt csak megvonta a vállát, réveteg mosoly ült ki az arcára. Még mindig védeni szerette volna, hiába beszélte már ezt meg ezerszer Stellával is.
- Nagyon örülnék neki - bólintott egyet vidáman. Nagyszerű témaváltás volt, és ahogy az órájára nézett, végszó is egyben. - Szeretnék menni, majd esetleg el tudod küldeni a részleteket? Nem szeretnélek tovább lefoglalni, meg nekem is órám lesz nemsokára - forgatta meg a szemeit játékosan. Imádott az egyetemen tanítani, pláne, hogy már meg vannak számlálva az ottani napjai is. Azt biztosan tudta, hogy a baba mellett nem szeretne tanítani, az AMS-en legalábbis biztosan.
Megvárta Eugén válaszát, a búcsúzásnál legszívesebben átölelte volna, annyira hálás volt neki ezért a kis beszélgetésért.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek