36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Kreßler Gábriel Benett
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 76
Összes hsz: 101
Írta: 2019. május 28. 02:31 | Link


Gabe 🎯 Május 2. 🎯 Otthon, nálam 🎯 New month, new me...


Nem sokszor van tele  a tököm helyekkel, de akkor viszont cserébe nagyon. Ezzel a választási időszakkal végeztem Bogolyfalvával, slussz-passz, finito, a nemkívánatos elemek nagy részét eltávolítottam a hivatalból, a feladatom elvégeztetett. Szóval a munka ünnepét azzal tettem emlékezetessé, hogy bevittem az osztályvezetőnek a lezárt jelentéseim, a megfigyeléseim a helyiekről és a javaslatom, hogy Bencénét ugyan már rakják vissza Pestre. Ha már egyszer ő is volt szíves pozitív visszajelzést csapatni rólam.
Elég hamar ment az átcuccolás, de Stella ma még valamit ügyködött a kastélyban, meg a lányokkal a faluban, szóval én addig kihasználtam az alkalmat és rendezkedtem. M
Most is éppen ezt teszem. Az ábrázatomat igyekeztem rendbe tenni, mielőtt végérvényesen elunom és letolom a hajam nullással, középen egy szép csíkban. Összességében elég jól sikerült,  mármint nem a letolás, az upgrade, szerintem elégedett lehetek magammal. Előszedem pár régebbi, alig használt göncöm is a szekrényből és átöltözöm, még közvetlenül azelőtt, hogy a macskákért mennék, ez a nap egy véget nem érő rohanás. Szeretem, leköt, megmozgat, lefoglalja az agyam és nincs okom vagy időm arra, hogy szarságokon kattogjak.
Még épp időben haza is érünk a két kislánnyal, mielőtt Stella megjelenhetne, rá is gyújtok egy cigire a kávém mellé, miközben figyelem, ahogy Bubu a lábával Sunny felé nyúl. Édesek ezek.
Hozzászólásai ebben a témában
Wittner Stella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2019. május 28. 12:32 | Link


május 2. ¤ nálad, Otthon(?) ¤ #outfitElla


KapHaTSz úJ sZObaTárSaKat. Hogyne, pont ehhez van kedvem, szóval egész nap csak fintorogtam, mire vége lett az óráimnak és végre kisétálhattam a kastélyból. Dobtam is egy nagyot és látványosat a hajamon, aztán a szürcsögésig fogyasztott shake-es poharam repült a kukába én meg elindultam Celhez, hogy még megbeszéljünk ezt-azt a ruhája aljáról. Csinos, de ahhoz, hogy nagyon stimmeljen, nagyon mérni kell minden millimétert. De eléggé hamar elrendeztük meg beszélgettünk is, így időben fent csücsült a fenekem a vonaton.
Igazából furcsa volt az egész, talán meg is ijedtem, amikor elsőre topogtam be a társaslakásba és minden, amit eddig láttam Gabe-ből, dobozokban hevert. Beleértve a Bubunk holmijait is. Értetlenül álltam és azt hiszem szomorúan is, hogy mi történik. Láttam már ilyen "elköltözést" eleget, egyik sem esett jól és hagyott bennem túl kellemes emlékeket, de ez nem tartozik ide ugye. Bár be kell lássam, nekem amúgy sincs kifejezetten egy otthonom, költözök jobbról balra. Anyánál már egész más a szitu, Dávidtól is tovább álltam, az eridonból is, Ezránál is megfordultam napokat, de az ugye más. Aztán itt volt ez a hely, ahol viszonylag sokat időztem. Többet, mint pár ember szerint normális, de szerettem. Mert szeretek Gabe-bel lenni. Szeretem őt, mindegy hol és azt hiszem, mikor közölte, hogy ő úgy gondolta én is jövök, sokkal megnyugtatóbb volt, mint bármi más.
- Buta kulcs - nyekeregtem az ajtónál, mert nem állt kezemre melyik való még
a zárba és harmadikra találtam csak el, de bejutottam. Aztán...sziaBubutenemBubuvagyjajdeszépvagy. Szóval vinnyogva futottam helyben - meglepően nem lépet meg a macska, csak bután nézett a tisztes távolból -, hogy aztán levágódjak a térdeimre, jó nagy huppannással a cicát közelítve.
- De gyönyörű vagy, te honnan jöttél? - éreztem a füstöt, így tudtam, hogy nem vagyok egyedül, de egyelőre nem jutottam sokkal beljebb.
Hozzászólásai ebben a témában

Kreßler Gábriel Benett
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 76
Összes hsz: 101
Írta: 2019. május 28. 23:17 | Link


Gabe 🎯 Május 2. 🎯 Otthon, nálam 🎯 New month, new me...


A kedvencem a lakásban a gombnyomásra kész, iható, finom kávé és az élhető kávézó a közelben. Mármint, komolyan, iszonyatosan nagy motiválóerő tud ez lenni, mikor reggel fel kell kelni és ki kell mászni az ágyból. Illetve, jót tesz az is, hogy Márti nem járt még a légtérben.
A kinézetemnek meg nem ártott meg az a váltás. Persze, általában tartom magam hozzá, hogy egy hely, egy ruhatár és stílus, most is ez volt, így nem is igen variáltam, míg vissza nem helyeztek. De most szabad vagyok. Szabad és boldog.
Ezért is megyek el a macskákért, akik már ki vannak fizetve, meg le vannak papírozva, csak a költöztetésük okoz még megoldandó feladatot, de az is viszonylag hamar megy, miután betuszkolom őket az autóba. Már hogy a dobozuk, a cicák annyira nem kövérek, hogy gondot okozzanak.
Fel is pakolom a lábam a dohányzóasztalra a nappaliban, ahogy ellazulok kicsit, aztán meghallom, ahogy nyílik az ajtó.
- Remélem, hogy ez pozitív zaj volt és nem epilepsziás görcsöd van az előtérben - jegyzem meg talán kicsit epésen, a hamutál széléhez ütögetve a cigarettám, miközben megvakargatom a félig az ölemben fekvő Bubu füle tövét. Úgy dorombol, mint egy rossz, 82-es MTZ traktor.
- A konyhából, még nem tudja, hogy nem illik összejárni a pultot. Hát te?
Hozzászólásai ebben a témában
Wittner Stella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2019. május 29. 00:37 | Link


május 2. ¤ nálad, Otthon(?) ¤ #outfitElla


Rá kellett ébrednem már az ajtóban azt a bizonyos új kulcscsomót nézegetve, hogy igazából az életemben sosem voltam egyedül. Nem is vágyom rá, szerintem nem is menne, de mindig volt mellettem valaki, szükségem volt erre. Most pedig már ez se az igazi, szeretem Ezrát és Dávidot is, de ahogy kicsit tovább vagyok nézegetem a telefont meg bennem van, hogy haza kell menni. Haza?
A kérdésre viszont nem volt sok időm, mert csak becsuktam a hátam mögött a bejáratit, mire elém sétált bentről az a csodacica. Az az ismeretlen vendég. Hát mennyire csoda szép? És milyen szemekkel néz. És milyen baba. Fel sem tűnt a hang, amit kiadtam, és az se, milyen hangosan zuhantam meg, hogy térdelve és könyökölve csússzak felé. A popsit legalább csak ő tolta égnek, na.
- Epi...mi? - kiabáltam befelé, de nem is nagyon értettem, bármit akart vele. Aztán csak gügyögtem a picihez, és egész gyorsan meg is környékezett, így bár nem szíve vágya volt, fel tudtam venni az ölembe, hogy simogatva vele sétáljak befelé. - Bubu tudja, mégis csinálja. Meg teszteli a pohár mennyire törékeny - billentettem oldalra a fejem, de aztán csak ledöbbentem. Mint mikor a filmben jön a baljós zene, aztán az a DJ-s csúsztatós bevágás, hogy wat.
- Úr-IS-TEN - mármint értitek, nem hívom le a teremtőt, és most éppen nem is olyan a helyzet, hogy ezt az imát magáénak érezhesse Gabe - bár most is neki szól és kísérteties ahogy a végén még nyögök a dolgon, mert a vinnyogást elvitte a cica. Az a kéz. Az a haj. Macska. Meg kellett kapaszkodnom, ez most dráma, de meg!
- Én... hát... voltam már ilyen csöndes? - Költői kérdés. Nem. Csak össze akartam fogdosni, mindenhol, de a cicát is. Jézus, mennyi minden egyben.
Azt hiszem gyorsabb voltam, mint mikor reggel azzal keltett, hogy van hambi. Egyszer csak ott voltam mellette-rajta. Inkább utóbbi, mert bevetődtem, és Bubu ismer mert már a kanapé másik végébe suhant. Kinek s mi, de a kezét úgy szakítottam el magamhoz, mintha vétkes lenne, meg is nézett a kis pufi, de csak megsimiztem a másik kacsómmal, miközben a nálam lévő szőrmókot is lepakoltam szépen. Ú, a puszi. Nyitott szemmel meg mindennel hajoltam oda, hogy mikor éppen nem zavart be a cigi megcsókoljam. De gyakorlatilag a másik felénk odatotyogó cica - MACSKÁK! -, a haja, a minden... Duh. Én se értem. Ti se. Akkor jó. - A cicák? A hajad... a tetkó? Ez mikor... hogy...honnan? Miiiiiii.
Utoljára módosította:Maja Bojarska, 2019. május 29. 13:01
Hozzászólásai ebben a témában

Kreßler Gábriel Benett
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 76
Összes hsz: 101
Írta: 2019. június 1. 22:20 | Link


Gabe 🎯 Május 2. 🎯 Otthon, nálam 🎯 New month, new me...


- Mindegy, magamban beszéltem! - legyintek, nem mintha meglepnek a dolog, vagy látná a kézmozdulatot, de én legalább megpróbáltam. Majd legközelebb jobban fog menni, gondolom. Aztán jönnek befelé a kis cicával, aki az előbb elindult felfedezni a lakásban. - Már megbeszéltük, hogy azt sem szabad, mert udvari macska lesz belőle.
Nem mintha értené. Szerintem rohadtul nem tudja miről van szó. De ettől még szeretem, meg is simogatom azt a bozontos fejet lelkesen. Stella meg totál lesokkol, részben értem, másfelől nem tudom hova tenni, nem zuhant le senki az égből.
- Akarod, hogy válaszoljak? - kérdezek vissza, de szerintem tudom a választ és ezért nem is nagyon teszem meg. Egyértelműen nem hallgat magától ilyen sokat egyszerre, csak ha külső tényező kényszeríti arra.
Én ilyen gyorsan mozogni még nem láttam, hipphopp itt terem és a macskát szélnek eresztve taperolja össze a kezem, bámulja a hajam, engem. A csókot viszonzom, de elnevetem magam.
- Hosszú napom volt, unatkoztam, tudod... Mit lehet ilyenkor tenni? Jártam fodrásznál, megnéztem Dávidot, a cicákat. Soká jöttél.
 
Utoljára módosította:Kreßler Gábriel Benett, 2019. június 1. 22:20
Hozzászólásai ebben a témában
Wittner Stella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2019. június 1. 23:26 | Link


május 2. ¤ nálad, Otthon(?) ¤ #outfitElla


MiNdEgY. Blahblahblah. Nem vagyok értelmi foggyos, csak kicsit süket, meg nagy ez a ház, meg a cica, és a figyelmem se nagyon volt meg. Szóval tök jók az okaim, akkor is, ha utólag jut eszembe az is, hogy a táskám is felakasztottam a kabátommal, pedig az nem oda való. Shit.
- Szerintem nem is figyelt - tettem hozzá, de még a kiscicát figyeltem és picit megdörgöltem a mancsijait, olyan pici, és puha és szépek a körmöcskéi is amúgy. Nem csendesen, de mégis. Legalábbis szavak szűkébe kerültem, egyszerre voltam izgatott, meglepett, kíváncsi, ledöbbent, meg imádtam is persze, de egyelőre kavarogtam az egészben. Azt hiszem. Megingattam a fejemet, de aztán elég hamar lekerült a mini cic, meg Bubu is Gaberől, én meg rá. De mint a villám, megirigyelne McQueen is, simán elmehetnék a Dinocohoz, tuti leszerződtetnének.
- Most min nevetsz? - háborodtam fel kicsit el is hajolva, meg elég morgósan is nézve. Kicsit sem vicces, én nem így hagytam itt reggel! Elég biztos, mert az utolsó négyzetcentijéig ismerem, elég jól. Pontosan fel tudnám mondani az összes anyajegyet is, nem még egy ekkora mintát. És nem vagyok madárka, legalábbis az a nem tudós, nem ver át. Ez nem csak rámászott két óra alatt. ÉS DÁVID. Ezért még meglátogatom!
- És még mindig unatkozol? - kérdeztem rá, de azt hiszem egyértelmű volt a dolog, én már itt voltam, ha velem is ezt érzi, régen bajban vagyunk. Közben a kacsóim a nyakára csúsztak, aztán feljebb a lenyírt részre kicsit billegtettem a fejem, ahogy széles mosollyal hajoltam közel, az orrunk is majdnem összeért.
- Én sem akartam menni, nehogy azt hidd - közöltem egyszerűen mielőtt még egy csókot adtam volna neki, remélhetőleg ezt már nem tartja annyira viccesnek, az előzőt sem annak szántam. Megérdemelné mindig, de ugye nem tudok óránként betipegni hozzá. És előre rossz belegondolni ebbe a sUlIba KelL meNnI dologba.
- De tényleg, mikor? És eddig miért nem láttam? - néztem rá, talán számonkérően is, de csak kicsit elfordulva az ölében az enyémbe húztam a kezét a combjaimra, úgy jártak az ujjaim lassan a mintán széles mosollyal.
Hozzászólásai ebben a témában

Kreßler Gábriel Benett
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 76
Összes hsz: 101
Írta: 2019. július 30. 21:00 | Link


Gabe 🎯 Május 2. 🎯 Otthon, nálam 🎯 New month, new me...


- Sosem figyel semmire, amit mondok - tárom szét a karjaim tanácstalanul, mert az a szőrcsomó maga a Sátán. De vele együtt élni megtisztelő, meg engem szeret, szóval asszem ez is afféle részletkérdés, ahogy Ward mondaná.
Ismerem már Stellát, tudom, milyen hangot ad ki, mikor meglát egy Korsi táskát, hogy rándul meg a szemöldöke, mikor éhes, így az sem kerüli el a figyelmemet, ahogyan rámozdul az új macskákra. Legalább annyira imádja őket, mint én, mikor először megláttam őket a tenyészetben. Nem akartam elválasztani őket, mert már csak ők voltak ketten az alomból. Nem volt olcsó.
- A tényen, hogy a mekis krumplievő-verseny óta nem láttalak még ilyen gyorsan mozogni - rázom meg a fejemet, miközben a kezem ismét végigcsúszik a derekán, nyugtatóan, mintha csak Bubut próbálnám csitítani a hevesebb hangulatakor. Ez is megesett már nem is egyszer. Az a macska jóformán két naponta felrántja magát valamin.
- Ugyan. Már itt vagy - grimaszolok, miközben a fejemet a keze felé billentem, de nem sok időre, csak pár pillanatra, a szemeibe bámulva, jóformán pislogás nélkül.
Tudom, hogy nem akar menni, leginkább sehova, ha tehetné, akkor itthon lenne, vagy a mekiben, vagy vásárolna és ez egy ilyen szent triumvirátus. Stellának pedig maga a mennyország, főleg, ha jár hozzá macska. Vagy én.
- Pár hete álltunk neki az ötletnek, aztán lebontottuk három alkalomra, csak... le lett rejtve, míg nincs kész, így egyszerűbb volt - vonom meg a vállamat lazán. Persze, érzékeny még, de annyira nem, hogy ne tudjak így létezni. Másrészről, homokoztam nem is kevés időt Afganisztánban, nem egy karfirka fog ki majd rajtam. - De tetszik?
Hozzászólásai ebben a témában
Kreßler Stella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2019. július 31. 14:53 | Link


május 2. ¤ nálad, Otthon(?) ¤ #outfitElla


- Ez azért biztos nem igaz - szóltam Bubuka védelmében, mert én azért eléggé úgy gondoltam, ha akarna, lehetne okos cica, egyszerűen néha nem szeretne, máskor viszont nem ez a helyzet. Például mikor szól neki, hogy alvásidő van, akkor szépen le szokott cammogni az ágyból. Az más kérdés, ha nyitva marad az ajtó éjjel visszajön. Én mondjuk megértem mikor bemászik Gabe mellé, ha engem is leküldene aludni, én is visszajönnék.
DE CICÁK. Most már nem Bubu vagy én vagyok itt a lényeg, hanem a tény, ami hirtelen így rám szakadt. Mint mikor bemész egy új boltba és minden finom és szép akciós és kell, azonnal. Én is mindennel ezt éreztem éppen. De most nem bevásárlás terveztem, csak a cicákat megismerni, megfogni, megsimogatni, megnézni minden mancsukat. Illetve, ez még ugye nem volt minden, mert miután lesikoltottam volna a csillagokat Gabe miatt kicsit félreszorultak a kisállatok.
- Most azt mondod lassú vagyok vagy hogy lusta? Az utóbbival mondjuk nem vitatkozom - tártam el a kezeim, hogy aztán csak nevetve másszak közelebb összetapogatva amennyire ment így a kezét, őt, a haját, meg azért Bubu felé is pilláztam, mielőtt még nagy haragot kötünk a berepülésemért, az addigi személyes foteljébe. Nekem ne mondja, hogy nem annak tekinti.
- Pontosan - nyomtam egy pillanatra a nózijára a mutatóujjam, hogy aztán meg is csókoljam, de most még rengeteg volt a kérdésem, a felfedezni valóm, igazából rendesen azt éreztem, hogy sietek, mintha muszáj lenne, még a beszédemmel is, lehet hadartam. Aztán kicsit kiengedve a levegőt simogattam a hajába meg néztem rá, örültem, hogy hazaértem, annak is, hogy itt vagyok, mindennél jobban. Talán még a táskáim is beáldoznám ha arról lenne szó.
- Ez nem volt... kevés hozzá? - néztem kicsit összeszorítva a fogaim. Nem akartam vicsorogni, de a legelső tetkóm másnak 10 perc munka, nekem egy óra volt a... szünetekkel. Meg még megvertem remegő kézzel Bubut, amiért végigvideózta mikor elsőre besírtam. Szerintem nem volt vicces. Honnan tudtam volna mi vár? Akkor még. Végül csak elfordultam az ölében oldalasan, hogy a karját magam elé húzhassam, mint mikor megölel, így rendesen beláttam, még akkor is, ha látszott néhol hogy még gyulladt vörös a bőr, nekem is volt ilyen, elmúlik. Aztán csak széles vigyorral dőltem neki és pusziltam az állára meg a nyakába.
- Nagyon tetszik, mindenhol is. Mikor találtad ezt ki? Nem is tudtam, hogy te is akarsz.
Hozzászólásai ebben a témában

Kreßler Gábriel Benett
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 76
Összes hsz: 101
Írta: 2019. augusztus 27. 01:20 | Link


Gabe 🎯 Május 2. 🎯 Otthon, nálam 🎯 New month, new me...


Még ha nem is maradéktalanul, de féligazság, mert akárhányszor mondom a nyomorult macskának, hogy figyeljen erre, vagy arra, nem hallgat rám, sőt, még valamit le is lök, biztos ami tuti alapon. Nem vagyok mintaszülő, ez tény, de hogy ennyire nem?
- Demotiváltat akartam mondani, de néha kurva lusta vagy. Mint én. Passzolunk - jelzem neki elég egyértelműen, nem szánom sértésnek, de ha annak veszi, hát istenem, nem halok bele ebbe az egészbe. Mármint, komolyan. Nem fogok neki csak azért hazudni, hogy jobban érezze meg magát. Hagyom, hogy végigtaperolja a kezemet, mintha valami múzeumi darab lennék, pedig erről kibaszottul szó sincsen, nagyon is inkább praktikus, mint esztétikai értékem van.
- Akkor miért kérdezed? Tudod, hogy nincs időm unatkozni. - Ahogyan macskát venni, fodrászhoz menni és kivarratni magam sem, but here we are, Karen. Egyensúlyba kellett hoznom a magamra és a munkára szánt időt, még ha nem is hangzott a legjobban ez az egész. Legalábbis a múltéli Gabe tuti kiborult volna a picsába.
- Nem kifogás, eredmény kell - tárom szét a karjaimat, mert ha akartam volna sem megyek háromnál többször, túl sok idő és energia, akkor inkább gyűrjük le ennyi idő alatt, szívva a fogunk. Mindenkinek jobb ez így.
Hagyom, hogy az ölembe fészkaljon, nekem is dőljön, a karomat maga elé húzva, így tanulmányozva le alaposabban is. Bőven volt mit megnéznie.
- Nem volt konkrét elképzelésem sokáig, aztán mégis, ezzel pedig be is mentem Dávidhoz. Nem dolgozik olcsón - jegyzem meg szórakozottan. Tőlem mondjuk nem kért bődületesen sokat, de hallottam már ezt vissza. - És veled mizu, kicsi?
Utoljára módosította:Kreßler Gábriel Benett, 2019. augusztus 27. 01:41
Hozzászólásai ebben a témában
Kreßler Stella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2019. szeptember 3. 19:16 | Link


május 2. ¤ nálad, Otthon(?) ¤ #outfitElla


- Pedig jóóól meg tudsz motiválni - húzódott az arcomra széles mosoly, ahogy még közelebb csúsztam hozzá azelőtt a csók előtt. És ezt még csak el se akartam mismásolni, komolyan is gondoltam. Lehet hagytam volna csak úgy megint valamit, ha akkor nem jön, de elfoglaltam magam, mert nem akartam útban lenni - vagy mert szerettem volna, hogy figyeljen rám vagy a dolgaimra mindegy is. Ezért is haladtam jobban, mint korábban az ékszerekkel és kezdtem el a kisállatosokat, meg ajándékba azt a pár piciknek valót a környezetünkben. De különben ugye nem csak én hallottam, hogy azt mondta passzolunk? Apróbb vinnyogással nyomtam a fejem a nyakába, lehet meg is haraptam őt, de úgy tettem, mint aki ilyet sosem tudott vagy csinált, mert hát... nyilván nem, beképzeli, és inkább csak a kezén futottak végig az ujjbegyeim. Szépen lassan, az egyik mintarészen indulva haladtam egy újabba majd vissza. Bele is bambultam kicsit.
- Remélem. Ha úgy lenne, valamit régen nagyon-nagyon-nagyon rosszul csinálnék - billent le a fejem, mintha volna min szégyenkezzek, de szerintem nincs, ettől még a feltételezés kellemetlen. De az, ha az ember mellett nincs valami kis plusz, beleunnak aztán mehet mindenki amerre lát, engem ez úgy éreztem nem fenyeget, de szerettem tőle hallani a biztosat. Nem hazudik, különben nem mondana olyanokat se, hogy dE lUStA vAGy. Meg azt sem, hogy kiba... - kivág, ha Dustin kérdezi - az ágyból ha nem indulok el az iskolába. Megérdemeltem.
- Nem fájt? - jó, alap kérdés, de komolyan érdekel, nem mintha bárki bevallotta volna nekem eddig, ha igen, de fel sem néztem rá, még kicsit fogdostam a kezét, aztán csak magamra húztam, hogy szépen engem fogdosson, ne a levegőt és a bátortalanul közeledő világosabb új cicára néztem, még előre is hajoltam, hogy ha hagyja elemeljem az ölünkbe. Csodaszép egy teremtés, rá is mosolyogtam a lehető legszebben, ahogy a fején párszor végighúztam a tenyerem.
- Iiigen, ezt tudom, láttam mennyit fizettek neki a ribancrendszis lányok is legutóbb - bólintottam magam elé nagyokat. - Duh, nem sok... undorító nap volt még haza... nem jöttem - álltam meg egy pillanatra a szóban, de végül csak befejeztem. Ez most nem az az alkalom, hogy ezen filozofáljak.
- Azt mondták kaphatok új szobatársakat, meg az órarendet ott ne hagyjam, meg kezdődnek a VAV felkészítők. Kinek van erre ideje meg indíttatása?
Hozzászólásai ebben a témában

Kreßler Gábriel Benett
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 76
Összes hsz: 101
Írta: 2019. október 11. 16:49 | Link


Gabe 🎯 Május 2. 🎯 Otthon, nálam 🎯 New month, new me...


Az ajkaira tapadok egyből, a kezem a tarkójára csúsztatva, közelebb is húzva, mire Bubu egy megvető nyávogással hagyja el a kanapé területét. Ő erre nem kíváncsi, úri macska, mit is képzelünk! Aztán az arcát a nyakamnak tolja, én meg egy csendesebb baszki konstatálom, mikor megharap. Nem mintha fájna, nem is kifejezetten rossz, de azért az állára fogok mérsékelt határozottsággal.
- Viselkedj, ne kelljen téged is megnevelnem! - nézek rá megvillanó tekintettel, de aztán csak nyomok még egy csókot az ajkaira, mielőtt elengedném.
- Oh, hogy személyes küldetés, hogy életem hátralevő részében ha akarnám se legyen időm unatkozni? - nézek rá érdeklődve, igazából Stelláról beszélünk, ha így lenne sem rázna meg különösebben, ismerem a fajtáját, kurvára köre vagyok véve velük. De szeretem így, édes nő. Gondolom, ha nem lenne az, nem vettem volna el?
- Nem életem legszebb élménye volt, ebben biztos lehetsz. De összességében megérte. Éltem én már át rosszabbat is. Tudnád mi van a katonaságnál, ha az ember allergiás kb az egyetlen gyógyszerre, ami kéznél van - nevetek fel, mert most viccesnek tűnik, de ha akkor megkérdeztek volna, lehet, hogy párszor közöltem volna, hogy mindenkinek jobb lesz, ha véletlenül golyót kapok. Csak úgy egész véletlenül, álmomban. Ilyesmi.
- Baj van? - kérdezem mikor megakad, Stelláról beszélünk, ő nem fogja be a száját csak úgy, pláne nem ennyire hirtelen. Gyanús.
- Új szobatársat? Felkészítő? Ew. Nem lehet ezt valahogy csak skippelni? Gusztustalanul hangzik - fanyalgok egy sort az elképelésre is.
Hozzászólásai ebben a témában
Kreßler Stella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2019. október 14. 18:44 | Link


május 2. ¤ nálad, Otthon(?) ¤ #outfitElla


Kiprovokálja, a létével is, ha elismeri ezt, ha nem. Az egész ebből indul, ez minden alapja, azt hiszem ezért működünk ilyen jól, ezért tartunk itt, ezért kaptam azt a gyűrűt, ezért itt érzem a dinget és emiatt engedem meg magamnak, hogy csak úgy az aurájában ténferegjek és tegyem, ami eszembe jut. Mint akinek nincs következményre lehetősége. Pedig van, tudom, buta nem vagyok, a látszat ellenére se. Csak bámulok a szemeibe, ahogy maga felé fordít... és kinevetem. Túl természetesen jön, pedig tudom, hogy komolyan gondolja, ismerem már annyira, hogy szereti, ha úgy működik minden, ahogy az az elképzelései szerint le van festve. Mikor sikerül nagyon komolyan visszanéznem rá csak adok egy puszit az állára, még oda is motyogva neki.
- Ne? - néztem rá, de aztán a csók elterelt, még magamtól is, nem még a világból. Szeretem, jobban, mint hittem, vagy bárki, és ez nem nyilvánul meg annyiban, hogy itt vagyok és szórakoztatom, vagy abban, hogy nő vagyok ő meg férfi. Ez valahogy ezeken túl mutat. Mondjuk úgy az első - a találkozásunk nem véve - alkalommal már eléggé bemutatkoztam, nem volt zsákbamacska, mégsem érte be senki annyival.
- Nem lesz. Pont, semmi küldetés és munka, ez így lesz és kész - közöltem nagyon határozottan, ígéret inkább mint cél. Azoktól eltérhet az ember, módosulhatnak, olykor változtatni is kell. Az ígéret már más tészta, ahhoz tartod magad, főleg, ha fontos, akkor mindenen át azt tartod szem előtt. Én biztosan. Meg amúgy a lányok is, erről eleget folyik a szó, ha kell, ha nem.
- Kéééépzelem. Rosszabb...? - nem mintha eljutnék a kérdésig, közbevágva se, mert már meg is tudom a választ rá. Sóhajtanom is kell egyet, ahogy a tekintetem a cicákra siklik, egyikről a másikra. Valahol, mélyen, de rosszul érzem magam kicsit azért, amit így rá hoztam, közben pedig büszke is vagyok magamra. Ki érti ezt? - Itt vagy, szóval ha akartak se tudtak ártani neked - vigyorogtam el még oda is bújva kicsit, ahogy az ölébe simultam és odaemeltem az egyik új kislányt.
- Nem, dehogy. Ne foglalkozz vele, még meg kell szoknom ezt-azt - vontam kicsit a vállamon, de csak lendültem tovább, mintha muszáj lenne csipognom. - Naaagyon uuuundorító. Igen, tudod, eddig Dáviddal laktam, aztán az első hónapokat még kihúzhattam egyedül, de most már lennének szobatársaim - forgattam is a szemeim látványosan.
- Igen, plusz órák, nehogy valaki segghülye maradjon és megbukjon. A skippelésben elég jó vagyok, azt hittem ez már feltűnt. De ez itt már komoly, a túl sok hiányzás után jár a dádá meg a kimaradsz egy körből.
Hozzászólásai ebben a témában

Kreßler Gábriel Benett
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 76
Összes hsz: 101
Írta: 2019. november 25. 16:53 | Link


Gabe 🎯 Május 2. 🎯 Otthon, nálam 🎯 New month, new me...


Kinevet, mindenféle gondolkodás, vagy mérlegelés nélkül, mire felvonom a szemöldökömet, ennek nem így kéne működnie! Én halálosan komoly vagyok, erre a nőm fogja magát és kinevet, mintha muszáj lenne, vagy egyáltalán csak normális.
- Ne! - kontrázom rá, összefonva a karjaimat a mellkasomon, még elítélően is nézek rá, meg minden, mert Stella, ez nem így működik, nem tudok három macskát és egy nőt is nevelni, nekem egy gyerekre van képesítésem és... ennyi.
- Oh, értem - nevetek fel, még az orrom is kicsit ráncolódik, ahogy grimaszolok közben, mert nem számítottam rá, hogy ilyen gyorsan eljutunk erre a pontra. Neki ez nem küldetés, hanem egy tény, szerinte életem hátralevő részét én már úgy fogom tölteni, hogy fogalmam sincs róla, mi az az unalom. A legijesztőbb ebben, hogy valószínűleg igaza is van.
- Nem azt mondom, hogy akartak, de szerintem ne menjünk bele, hogy jöttünk rá, hogy allergiás vagyok az ibuprofenre... is - javítottam ki magam, mert nem ez az egyetlen allergiám, bően akadt más is, ami ugyan odakint nem jelentett túl sok gondot, ám itthon annál inkább. Mint a macskaszőr, amivel szintén nem nagyon szoktam büszkélkedni.
- Milyen szobatársak? - kérdezem grimaszolva, mert szerintem nem normális, hogy egy szobába kényszerítenek másokkal, tisztára, mint a katonaság. Közben meg a mestertanoncokat nem kötelezik rá, akkor milyen eljárás ez? Fair? Nem.
- És ha magántanuló lennél? Nem azt mondom, hogy ez egy opció, de ha mégis az lenne? Akkor lehetne hiányozni...? - bámulok a nappali másik felébe elgondolkozva.
Hozzászólásai ebben a témában
Kreßler Stella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2019. december 8. 20:53 | Link


május 2. ¤ nálad, Otthon(?) ¤ #outfitElla


- Kár - sóhajtottam olyan hatalmasat és drámait, hogy ebbe minden éhező gyerek, elhagyott kisállat, kihaló félben lévő faj és tinilány problémája benne volt. Képes vagyok néha ilyenekre, esküszöm nem csinálom sokszor, de akkor mikor igen, hatalmas beleéléssel. Mert vagy így vagy sehogy. Kicsiben élni se éri meg, nekem aztán mindenki elhiheti, amúgy is, ha úgy tettem volna valaha az utamon, most nem itt ülnék rajta. Nem a pozíciót kétlem, a tényt, hogy vele lennék, hogy lenne nekem. Igazából elég sok párnát sírtam volna még tele, és elég sok dolgot kellett volna Dávid kitaláljon, mert a bejelzős körömlakk meg tetkó se véd meg magamtól. De ebbe bele se kell már gondoljak ugye.
- Na, ne csináld már - forgattam meg a szemem, ahogy a kezeim becsúsztattam a nagy keresztezésébe, hogy megbontsam és inkább magam köré tegyem. Sokkal jobb az úgy, nincs senkinek kedve vagy ideje ilyen körökre.
- Te viccnek gondolod? - billentettem oldalra a fejem. Nem tetszett az a nevetés. Nagyon nem. Aztán csak hallgattam a dolgokat, a gyógyszer nem volt új, erről már beszélgettünk egyszer, mikor ő hozta a lázcsillapítóm. Még jó, hogy nem ő volt beteg. Hogy lehet így élni? De jobban leakadtam az alig kint lévő, és elsumákolt isen. El is hajoltam kicsit, és ugyan a cicát simiztem nagyon meregettem rá a szemeim, hogy akkor mi is az az is?
- Nem tudom, gondolom újak, vagy valami régi csapatba besúvasztanak. Nem érdekelt annyira, hogy megnézzem - vonogattam a vállam. És ez nem volt teljesen igaz, érdekelhetett volna, de tettem rá magasról. Csak ne. Egyszerűen nem tartottam akkora bulinak olyanokkal élni, akiket nem is szeretek. Más, hogy a pizsibulikat akkor is szeretem, ha vannak új arcok, de az egy éjszaka, nem hetek, hónapok... akármennyi idő.
- Akkor nem is kéne ott lennem. Maximum vizsgázni, mesélte Maja, Bogna meg Cel is az milyen, elég jó. De indokok kellenek. Én meg nem vagyok se labilis se terhes, azt hiszem nem igen van okom - döntöttem oldalra a fejem, mert ezek ugye tények voltak. Fogalmam se volt amúgy mi kell hozzá, de ők ezeket mesélték.
Hozzászólásai ebben a témában

Kreßler Gábriel Benett
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 76
Összes hsz: 101
Írta: 2019. december 23. 01:48 | Link


Gabe 🎯 Május 2. 🎯 Otthon, nálam 🎯 New month, new me...


Nem tudom, hogy vagyunk képesek elviselni egymást, legalábbis, nagyon sokan kérdezik, mert én vonzom a drámát... ő meg gerjeszti. Mármint, komolyan, szerintem lehet, hogy ezért voltunk jó páros, csak van akinek ez fájdalmat okoz, nem mindenki tudja elfogadni, hogy tényleg passzolunk. Nem úgy, mint a legók, az egy kurvaszar szám.
Hagyom, hogy maga köré vonja a karjaim, nem tiltakozok nagyon, csak éppen annyira, hogy kellessem magam. De aztán feljön az allergia téma, én meg látom rajta, hogy meregeti a szemeit, nem azért, mert muszáj lenne, hanem azért, mert valamit gyanakszik. Sosem jön rá magától. Nem, míg egy allergiagyógyszer is van a szervezetemben.
- Mindent, kislány - rázom meg a fejemet, mert ha komolyan venném magam, lehet, hogy már nem élnék. Nem lepne meg, nagyon furcsa dolgaim vannak. Life. Nem lehet minden szivárvány és lepkék.
- Nem hangzol lelkesnek - jegyzem meg az arcát figyelve, de nem lep meg, faszomnak sem lenne kedve egy rakás ismeretlennel összeköltözni. Nem nekem, ez is teljesen biztos, szóval megértem őt. Ő is ragaszkodik bizonyos dolgokból a beválthoz, mint a cicakaja, vagy az ismerősök.
- Hát... biztos van valami kibúvó... munka, sport, akármi? Akár szerezhetek neked valami papírt... ha nagyon nem akarod - túrtam el egy tincset az arcából, mert milyen kurva jófej férfi vagyok én. Irigylem magam tőle. Janem. - Végeredményben, ha nem is jön össze, egy táskát még vehetünk neked.  
Hozzászólásai ebben a témában
Kreßler Stella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2019. december 28. 22:38 | Link


május 2. ¤ nálad, Otthon(?) ¤ #outfitElla


- Mindent? Engem is?
Nem teszi egyszerűvé a napom, mit ne mondjak. Rendesen annyit ráncolom ma az arcom, hogy még a végén el kéne gondolkozzak a botoxon! De mindig eszembe jut a szerencsés genetikám, hogy akkor sem lenne rá szükségem ha öregebb lennék, pont elég szép vagyok. És anyukám se néz ki többnek, mint 22, pedig. Nem illik megmondani a korát, így maradjunk annyiban, hogy a legnagyobb bátyám idősebbnek néz ki mint anyukánk. A nagynéném is csinos és fiatalos, ez valami plusz boszorkányság lesz, tudom én. Szóval csak szépen mosolygok itt rá, mikor már a kezei rajtam vannak, nem a vicceit csavargatja keresztezve a mellkasára velük. Még mozgok is kicsit tekeregve, hogy szépen elhelyezkedjek de kicsit megzavar a viccein túl az allergia kérdésköre. Mindig érzem, hogy van még valami a dolgok mögött, és ilyenkor igazam is szokott lenni, de most nagyon leköt a saját nyomorom így nem mentem bele.
- De, pont olyan lelkes vagyok, mintha be kéne mennem mosogatni egy étterembe a friss manikűrömmel - forgattam is meg a szemeim ismét. Lassan annyit csinálom külön olimpiai tornaszámot kéne kapnom hozzá. Az aranyéremnek bérelt helye lenne. Az én megmozdulásomnak még hangja is van, nem csak esztétikai értéke.
- Sport - nevettem fel hangosan, azt hiszem még véletlenül olyan fura hang is kijött a számon amire csak még jobban kellett nevetnem. Jaj, ez fáj, Gabe fáj amit teszel. De szeretem. De fáj. - Milyen papírra gondolsz? Ehhez gondolom kell valami normális indok, nem? Nem értek hozzá, de én bárhol aláírom!
Eléggé elgondolkodtam, de be kell látnom, hogy nem értek ehhez, sosem volt közöm hozzá és még csak nem is érdeklődtem ezekről, így a papírok asztala nem elém való. Sajnos eddig terjedtem. Ellenben a táskával, aminél széles vigyorral állt meg a kezem a tarkója cirógatásában és kicsit a hajába túrva hajoltam közelebb. Előbb csak bele voltam hajolva az aurájába, majd előbb egy puszit adtam a szája sarkába, aztán rendesen megcsókoltam.
- Csak mond újra, hogy táskát veszünk és nem megyünk ma már sehova - nevettem is fel mielőtt teljesen a száján felejtettem volna magam.
Hozzászólásai ebben a témában

Kreßler Gábriel Benett
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 76
Összes hsz: 101
Írta: 2019. december 29. 14:32 | Link


Gabe 🎯 Május 2. 🎯 Otthon, nálam 🎯 New month, new me...


- Téged nem - korrigálom magam gyorsan, mielőtt még kínos helyzetet szül az, hogy én őt viccnek veszem. Mert nem, ha így lenne, nem élne a nyakamon, konkrétan leszarnám, hogy mikor és mit csinál, nem majd még pont macskákat veszek valakivel, aki nem érdekel. Miről beszélünk? Az allergia miatt még mindig furcsán néz, lehet, hogy beszélnem kellene vele erről az egészről, de nem akarok hisztit, abból meg tuti az lesz, miért nem szóltam soha, hogy allergiás vagyok a macskaszőrre.
- Jó, nekik nem kell tudniuk, hogy nem jársz, szerinted utánanéznek bárminek alaposabban? Majd az igazgató kijár megnézni, játszol-e meccsen - forgatom meg a szemeimet nagyon látványosan, mert nem hiszem, hogy egy ilyen putri intézmény majd rájár, hogy mi is történik. Néha még arra is lusták, hogy azt lecsekkolják, amit tényleg illene. - Ebben nem kételkedtem.
Ismerem Stella határait, hogy mit meg nem tenne azért, hogy ne kelljen arra a viszonylag kevés órájára se bejárnia. Mert mondjuk volt olyan, amit el tudott sunnyogni, ha kihagyott, de nem mindent.
- Miért? Csak azt mondtam, táskát veszünk, nem azt, hogy mondjuk, felújítjuk a ruhatáradat - ejtem a szavakat nagyon hangsúlyosan, még rá is kacsintva.
Utoljára módosította:Kreßler Gábriel Benett, 2019. december 29. 14:33
Hozzászólásai ebben a témában
Kreßler Stella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2020. január 3. 20:08 | Link


május 2. ¤ nálad, Otthon(?) ¤ #outfitElla


- Nagyon-nagyon reméltem, hogy jól felelsz - néztem is rá szigorúan, és próbáltam úgy is tenni, mint aki ezt tudta és hitte is, hogy így lesz. Akkor is, ha néha én is megingok, mint más a létra tetején. Én szeretnék neki mindent elhinni, örökre és tovább, és eddig is így álltam hozzá. Már egészen elfelejtettem mennyiszer hazudták le a csillagokat. Ő sosem mondta hogy hoz egyet, vagy mást tenne, de tett eleget ahelyett is. Nincs okom kételkedni szerintem.
- És bele lehet írni az önéletrajzomba, ha egyszer lenne, hogy tökre sportoltam? Hát ez milyen zsír már. De akkor valami szexi sportot találj ám! Szerinted a rúdtánc elfogadható? Azt beszéltük már a lányokkal, hogy elkezdhetnénk. Meg volt még valami, de most nem jut eszembe - meséltem el, ahogy az államon doboltam az ujjaimmal aprókat nagy gondolkodva. Hiába ráncoltam az arcom, sehogy nem jutott eszembe, mi is volt, de azt hiszem ez nem is olyan fontos. Értettem az igyekezetet és jobban is örültem neki, mint azt bárki hinné. A hálám sem kétséges. Vissza is tettem rá jól mindkét kezem, majd csak riszáltam kicsit nagy büszkén, hogy ő is tudja, milyen sokra vagyok képes. Főleg ha ki kell magam húzni dolgok alól. Jó vagyok ebben. Nagyon.
- Csak - ciccegtem fel, ahogy közelebb hajolva a szám az övére tapasztottam, de nem csak a kislányosan ügyes puszimat kapta, hanem elvettem azt, ami igenis nekem jár. Azt a csókot, amit ritkán sajnál, és reméltem most sem teszi. - Lehet a ruhatár előtt ideje lennem jobban körülnézni itthon, a tetkóid sem ártana újraszámolnom. Mindenhol - vigyorogtam rá kissé elhajolva tőle a kezem meg előbb a tarkóját cirógatta pár pillanatig, aztán elemelve tettem rá a mancsaim és az oldalain csúsztak végig a tenyereim.
- Rossz vagy, kínzóan...
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek