Azt mondják, ha egy nő szomorú, vásárol. Ám legyen. A szomorúság a napok előrehaladtával egyre inkább eluralkodik rajtam, egyre inkább reményvesztettnek élem meg az órákat. Felkel a nap, eltelik, lenyugszik. Van, hogy csak nézek ki a fejemből, és nem vagyok képes kikelni az ágyból sem. Ma nem így van. Hosszú fürdőt vettem, és és közben elhatároztam, hogy ma boldoggá teszem magam. Új cipők és kiegészítők.
Ha nagyon drasztikus lennék, a hajammal kezdeném, levágatnám, de nem, sosem leszek rá képes. A legnagyobb értékem. Szoros fonatba fogom, majd konttyá formálom. Az egyetlen kiegészítőm a gyűrű, amit Ricsitől kaptam, és ami mindig rajtam van. Nem vagyok képes még levenni. Szoknya, póló, jó idő van.
Nem tudom pontosan, hogy mire vágyom, majd az ösztöneim fognak vezetni, és csak úgy elköltöm a pénzem. Enni amúgy sincs sok kedvem, szóval legalább az öltözködésem legyen változatos. Cipők. Nyárra kell majd, mindenképpen ott indítok, és hárommal távozom, majd ha már úgyis itt van mellette egy fehérnemű üzlet, oda is betérek, az embernek sosem lehet elég melltartója, ráadásul az enyémek egy része balesetet szenvedett az elmúlt hónapok alatt. Mindenképpen újak is kellenek. Épp egy csodálatos kék felett hezitálok, amikor a tükör egy sarkában megpillantom őt. Eszter. Remek. Neki még ígértem egy magyarázatot, csak nem tudom, hogy akarok-e erről beszélni. Inkább úgy csinálok, mint aki nem vette észre. Remek stratégia.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=754709#post754709][b]Révay Lili Athalie - 2019.04.07. 19:52[/b][/url]

Azt mondják, ha egy nő szomorú, vásárol. Ám legyen. A szomorúság a napok előrehaladtával egyre inkább eluralkodik rajtam, egyre inkább reményvesztettnek élem meg az órákat. Felkel a nap, eltelik, lenyugszik. Van, hogy csak nézek ki a fejemből, és nem vagyok képes kikelni az ágyból sem. Ma nem így van. Hosszú fürdőt vettem, és és közben elhatároztam, hogy ma boldoggá teszem magam. Új cipők és kiegészítők.
Ha nagyon drasztikus lennék, a hajammal kezdeném, levágatnám, de nem, sosem leszek rá képes. A legnagyobb értékem. Szoros fonatba fogom, majd konttyá formálom. Az egyetlen kiegészítőm a gyűrű, amit Ricsitől kaptam, és ami mindig rajtam van. Nem vagyok képes még levenni. Szoknya, póló, jó idő van.
Nem tudom pontosan, hogy mire vágyom, majd az ösztöneim fognak vezetni, és csak úgy elköltöm a pénzem. Enni amúgy sincs sok kedvem, szóval legalább az öltözködésem legyen változatos. Cipők. Nyárra kell majd, mindenképpen ott indítok, és hárommal távozom, majd ha már úgyis itt van mellette egy fehérnemű üzlet, oda is betérek, az embernek sosem lehet elég melltartója, ráadásul az enyémek egy része balesetet szenvedett az elmúlt hónapok alatt. Mindenképpen újak is kellenek. Épp egy csodálatos kék felett hezitálok, amikor a tükör egy sarkában megpillantom őt. Eszter. Remek. Neki még ígértem egy magyarázatot, csak nem tudom, hogy akarok-e erről beszélni. Inkább úgy csinálok, mint aki nem vette észre. Remek stratégia.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=754864#post754864][b]Vajda Eszter - 2019.04.09. 10:29[/b][/url]

Hanni kis szőke fejében egyre inkább kezd megfogalmazódni a gondolat, ami barátnőit egyelőre még kerülni látszik: Vajda Eszternek lenni leginkább egy olyan játékra hasonlít, amiben mindig csak két opció közül választhatsz, de bárhogy is dönts, a vége nagyon, nagyon rosszul fog kisülni. Feltéve, ha te magad nem vagy Vajda Eszter.
Ő nem volt Vajda Eszter.
Fogalma sincs, egészen pontosan mit szeretne vásárolni, valami szépet, valami olyat, ami aztán csodálatosan áll rajta, és, amit megmutathat az egész világnak, de, hogy egészen pontosan micsodát, azt nem tudná megmondani. Épp egy bordó, csipkés bralette-ről pillant fel, hogy megkeresse Eszter méretét a modellek között, amikor megpillantja Lili hosszú, szálegyenes haját. Kétsége sincs arról, hogy ő az, elég sokat hallott már róla, és elég sokat látta már őt ahhoz, hogy bárhol, bármikor képes legyen felismerni. Idegesen lesüti pillantását, alsó ajkát rágcsálni kezdi, ahogy elmélyülten tologatni kezdi a darabokat maga előtt, csak, hogy elfoglaltnak tűnjön. Mit tenne Eszter? Mit tenne most Eszter? Tudja, hogy a kapcsolatuk nem mondható rossznak, ahogy azt is, hogy Ricsi már szakított a lánnyal - amit Eszter maga már nem látott. Ezt a gondolatmenetet követve pedig valójában teljesen mindegy is, mit tett volna Eszti.
Elméletileg.
Mélyet szusszan, a kezében tartott melltartót visszailleszti a többi közé, majd, összevonva maga előtt kezeit indul el Lili felé. Ha ignorálná őt, abból minden bizonnyal csak rossz sülne ki, azt hinné, haragszik rá, talán elkezdene gyanakodni, amire most végképp nincs egyiküknek sem szüksége. Súlyát fél lábára helyezve áll meg végül a matató nőszemély mellett.
- Szia, Lili - igen, egészen biztosan ezzel kezdett volna ő is. - Hogy érzed magad?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=755012#post755012][b]Révay Lili Athalie - 2019.04.10. 17:35[/b][/url]

~ Csak menjen el.~
Magamban fohászkodom, hogy ne vegyen észre, de elég nehéz, ha olyan ruhában vagyok amit együtt vettünk, vagy olyan táskával, amit ő adott nekem. Meg amúgy is, az elmúlt majdnem egy évben elég sokszor el kellett viselnie engem, szóval nem hiszem, hogy ne ismerne meg.
Mondjuk azt inkább, hogy nem akarna megismerni. Végre az öccse csak az övé, nincs közöm hozzá, nem kell tennie semmit annak érdekében, hogy vele legyen. Emlékszem hányszor biggyesztette le az ajkát a tényre, hogy együtt érkeztünk meg a Vajda birtokra. Csak sétálj el Eszter, mint a testvéred, nem kell tudomást venned rólam, tudom kezelni a csődjeimet.
~ Azonban nem, te nem olyan vagy igaz? Te ezt élvezed. ~
Odalép hozzám, látom a szemem sarkából, és még ad egy pofont az eddigiek mellé. Ajkaimat egy pillanatra összepréselem a hangjára, arra, hogy kiejti a nevem. Feltűnően lágyan, él nélkül. Még a végén az a kósza feltételezésem támad, hogy sajnál engem. Kizárt. Csak érdeklődik, nem azért mert érdekli, Eszti nem olyan.
- Szia Eszti.
Köszönök vissza, rá emelve a tekintetem, nem zavartatva magam azon, hogy épp egy olyan gyönyörű mélyzöld, fekete csipkés melltartót tartok a kezemben, amelyet a legtöbben csak különleges alkalmakra vesznek fel. Imádom a szép fehérneműt, de ez akár azt is sejtetheti, hogy máris van más. pedig ugyan, miért lenne?
- Érdekesen.
Felelem, mert nem tudom, mi a jó válasz. Rosszul, jól, sehogy? Olyan nincs, hogy az ember sehogy se legyen, mert valahogy lennie kell. Én is vagyok valahogy, most leginkább zavarban, mert valami hiányzik, valamit nem érzek, ami mindig megvan kettőnk között: Eszti kisugárzását.
- És te? Vásárolgatsz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=756398#post756398][b]Vajda Eszter - 2019.04.24. 21:41[/b][/url]

Egy valami közös Hanniban és Eszterben - legalábbis, közös lenne egy olyan alternatív univerzumban, ahol ők ketten egyszerre vannak jelen ennél a jelenetbél, két különálló testben: valóban nem sajnálja egyikőjük sem Lilit. Bár Hanni maga jótét lélek, és saját felindulásból sosem bántana senkit - tekintsünk el a ténytől, hogy az egész Vajda Eszter elrablása projekt az ő fejéből pattant ki -, a saját barátnőit mégis többre tartja, így kicsit még örült is, amikor megtudta a híreket.
Eszter többnyire nem tud arról, hogy mi történik a világban nélküle.
Kíváncsian billenti oldalra fejét, szemöldöke hajszálnyit megemelkedik ahogy várja a választ, tekintete akaratlanul is megakad a lány kezében tartott darabban, és már nyitná ajkait, hogy rákérdezzen, mégis kinek szeretné megmutatni, de Lili - szerencsére - kimenti magát a helyzetből - egyelőre.
- Érdekesen - kissé értetlenül ismétli meg, ahogy szemei visszatalálnak Lili arcához. Nem teljesen erre számított. A fejében levetített forgatókönyv szerint Lili azt mondja, rosszul, ő mond valami olyat, hogy ha igaz a szerelmük, még egymásra fognak találni, miközben pontosan tudja, hogy ez nem fog megtörténni, Lili talán pityereg kicsit, amiért az élet ennyire unfair, és vége a történetnek.
Érdekesen.
- Hogy érted ezt? - Hanni alapvetően egy kíváncsi személyiség, és mint olyan, bűntudat, vagy a jövőre való gondolkodás nélkül kérdez rá arra, ami érdekli - vagy épp nem teljesen érti. Mutatóujjával épp csak hozzáérve a finom anyaghoz, arrébb tol egy melltartót a fém fogason, csak, hogy csináljon valamit, és ne érezze magát olyan hülyén, amiért csak áll.
- Igen, valami olyasmi - aprót bólint, miközben válaszol, szeme sarkából pillant fel a lányra, halkan szusszan fel. Nem, egyszerűen képtelen magában tartani a kérdést.
- Kinek szeretnéd megmutatni? - fejével a navinés kezében pihenő műalkotás felé biccent.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=756433#post756433][b]Révay Lili Athalie - 2019.04.25. 09:10[/b][/url]

Bólintok egy aprót, amikor utánam mondja a szót "érdekesen". De ez az ami a legjobban leírja a dolgokat. Hogyan is érzem magam? Fáradt vagyok, mert rosszul alszom. Rosszul teljesítek, mert fáradt vagyok. Ideges vagyok, mert rosszul teljesítek. Ördögi kör. Ezen túllépve, ott van az üres ház. Nem nagy, és éppen ezért, folyton Ricsibe botlok. Az utolsó szennyes ruháit tegnap teregettem ki, a kupáját ma töröltem tisztára. A hülye pizzás dobozait nemrég tömködtem a kukába. Az illata ott van a párnán, melyet magamhoz ölelek. Néha csak fekszem. Máskor többnek érzem magam ennél, mozdulok, élek, tovább kell lépnem. Ez is ilyen, hogy most itt vagyok, és új fehérneműt vásárolok. A visszakérdezésére sóhajtok egy aprót.
- Szokatlan az egyedüllét, de közben meg a világ nem áll meg, halad, és nekem is haladnom kell, csak néha nagyon motiválatlan vagyok.
És ott van a rengeteg "ha" az életemben. Ha Ricsi velem lenne újra, ha visszajön, ha örökre vége, ha tényleg igazgatóváltás lesz a színháznál, ha megnyerném a következő versenyt, ha többet foglalkoznék a lovaglással inkább. Rengeteg a "ha", és minden egyes döntés, minden egyes lépés befolyásol minden továbbit.
Nem tudom, hogy melyik lépés a helyes és melyik a helytelen, hogy mi lesz velem a tanév végén, mihez kezdek majd. Felnőtt vagyok, felnőttként kéne viselkednem, de mégis, most egy vagyok veszve, mint egy kisgyerek, és közben egyre azon jár az agyam, hogy Eszter miért beszél velem ilyen szokatlan hangon. Nem hinném, hogy bánja a szakítást, hogy Ricsi nincs a közelemben, hogy nem kell bánatos és sértett porcelánbabaként néznie, amiért elvettem a kedvenc barátját, a testvérét. Már nincs oka rám haragudni, de inkább hiszem, hogy egy ilyen döntés után megszűnök a Vajdák számára, és nem kérdeznek. Azon a szinten, ahol Eszter van, nem számít egy magamfajta, az ő szinte messze magasabban van.
- Senkinek, csak szeretem ezeket viselni. Mindig magabiztossággal tölt el a tény is, hogy ilyenek vannak a ruháim alatt.
Ha valamire, akkor erre nem sajnálom a pénzt. Ez Ricsi előtt és Ricsi után is így van. Szeretem, hogy szép, hogy benne vonzónak és kívánatosnak érzem magam, hogy magabiztosságot kölcsönöz. Felemelek a mélykék mellé egy sötétzöldet, és egy bordót is.
- Csak nem tudom, hogy melyik legyen. Több fazont szeretnék venni, de ez a három ebből gyönyörű.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=756908#post756908][b]Vajda Eszter - 2019.05.01. 10:33[/b][/url]

Ha Eszter közöttünk lenne, és netalán, hallaná Lili gondolatait, most mérhetetlenül dühössé válna. Az egy dolog, hogy különösebben sosem fogadta el Lilit, sosem értette meg őt, az életről alkotott képét, a felfogását, nem feltétlenül a közöttük feszülő mérföldes különbségek miatt. Ő maga sem tudná megfogalmazni, melyik az az egyetlen, döntő vonás, ami miatt inkább viselkedik vele ellenségesen - ha ez enyhe túlzás is -, mint semlegesen, a barátságosról már ne is beszéljünk. Azt viszont soha nem bírta elviselni, ha valaki meghajol, ha mások felé irányuló viselkedése és véleménye alapján formálja a saját, önmagáról alkotott képét, bármennyire is legyen neki ellenszenves az adott személy.
Eszter viszont nincs itt, Hanni pedig előbb kezdi el sajnálni, ápolgatni Lili összetört lelkét, mint a talpára állítani a lányt. Elbiggyeszti ajkait, ahogy oldalra billen feje, szeretné megsimogatni a navinés haját, de az talán már tőle is túlzás lenne, elvégre nem barátnők - ugyanakkor, a tény, hogy szakítottak, neki csak jó, hát annyira nem viszi túlzásba az együttérzést.
- Van erről egy mondás - túlzás lenne mondásnak nevezni azokat az okosságokat, amiket az utóbbi tíz évben találtak fel a tumblr-ön szenvedő, szíveszakadt tizennégy éves lányok, de most ne akadjunk fel ezen. - Ha szereted, engedd el, ha viszont szeret, úgyis visszatér hozzád - hogy miért ilyen bátran mondja ezt ki? Mert szent meggyőződése, hogy a történet végén az ifjú Richárd herceg rájön majd, valójában mindig is az ő barátnőjére vágyott a szíve, és majd ellovagolnak a naplementében, Lili pedig csak egy történet marad a fakuló múltban.
- A saját tapasztalatom szerint - nem, neki nincs saját tapasztalata, és még azt sem tudhatja, hogy Eszternek van-e, elvégre a Bartók botrány igazságalapja, valamint annak mélységei sosem kerültek napvilágra, így mindenkinek maradt a találgatásokon való csámcsogás, amíg el nem felejtették ezt is - az elején nem is kell motiváltnak légy - micsoda életigazságok - elég, ha csak azért csinálsz valamit, mert nem bírod elviselni magad, utána meg már jön minden - von egyet vállain, ahogy befejezi a gondolatot. Ki hitte volna, hogy ennyi mindenre jó lesz majd a Cosmo.
- Oh - van benne némi logikusság. Ugyanakkor, Hanni biztos abban, hogy előbb-utóbb valaki úgyis látni fogja, és ha ez bekövetkezik, valaki más ott lesz, és elégedetten fogja megjegyezni, hogy lám, látod, Liliána, mégsem olyan nehéz túllépni Vajda Richárdon.
- Nos - tekintete a kérdéses darabokra vándorol. - A bordó alapvetően elég szimbolikus szín, ha rám hallgatsz. A kék szerintem eléggé semleges,  zöldet rendszerint asszociálják mérgező dolgokkal. Te mérgező vagy?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=756952#post756952][b]Révay Lili Athalie - 2019.05.01. 16:17[/b][/url]

- Bölcs mondás.
Ilyet mondanak azok, akik, mint hűséges barátnő ülnek melletted, míg te végigzokogod a napokat. Nagy kijelentések, melyek igazából nem mondanak semmit. Nem jelentenek semmit, és olyan emberek találták ki, akik nem érezték még az igazi szerelmet, de minden kapcsolatuk két perc alatt az örök szerelemmé válik. Én éreztem, minden pontjában ott voltam. Borzalmas dolog úgy beleszeretni valakibe, hogy pontosan tudod, az a valaki azért van veled, mert letette a megszeghetetlen esküt. Én beleszerettem Ricsibe, szerettem benne mindent, szerettem akkor is, amikor veszekedtünk, és akkor is, amikor a tükörből nézett engem, miközben megpróbáltam egyformára kihúzni a szemem. Azt, hogy ő is szeressen engem, álmomban sem képzeltem.
Hiszen gyerek voltam, a kapcsolatunk elején. Szórakoztatott az, ahogy ajánlatot tett, szórakoztatott mindennel. Nevettem azon, amikor bosszantottam, amikor zavarta, hogy vörösödik a fejem, mert egy fáról lógtam le fejjel lefelé. Gyerek voltam, aki őszintén meglepődött, gyerek, aki a napfénnyel egyre vidámabbá vált. Ricsi mellett, nővé értem. Azzá a nővé, akire büszkén pillantott le. Azzá a nővé, akit a támaszának tartott, aki a társa volt. Nem csupán a kampányban. Társa voltam mindenben, az ébrenlétben és az álomban is. Társak voltunk. Szerelmesek voltunk. Egyek voltunk.
Mellette váltam igazán nővé, szerepek nélküli, őszinte nővé. Már nem lógtam le fejjel lefelé a fáról, már nem lepattogzott körömlakkal, gördeszkán közlekedtem a faluban. Minden lépésemmel felé léptem. Minden lépésemet érte, értünk léptem meg.
A színházat értünk hagytam ott. Hogy bármikor a szemébe tudjak nézni, hogy engem lásson, ne azt, akit ott lát a színpadon. Érte háziasabb lettem, a jövőmet rá alapoztam. Hogy egy olyan nő mellett éljen, aki méltó a szerelmére. Ezt hívhatja bárki megalázkodásnak, tarthat bárki szánalmasnak, nem érdekel. Én szúrtam el, elismerem. Mást reméltem a választások estélyétől. Csalódni akartam a magam gondolatában. Azt akartam, hogy kiderüljön, rosszul gondolom, hogy Ricsi hisz bennünk, ahogy én hiszek. Tévedtem, és ennek következményei vannak. Viszont, akkor is, ha nyálas vagyok, akkor is, ha undorítónak gondolják az emberek azt, amit én érzek, kitartok amellett, hogy ez a szerelem a legmélyebbek egyike. Hogy talán sosem kapom őt vissza, hogy talán sosem szeretek már így senkit. De az enyém. Az érzést megtapasztalhattam, és ezért végtelenül hálás vagyok neki.
- Igen, ezt is teszem. Lekötöm magam. Figyelj, valamivel adós vagyok még Ricsinek, odaadhatom neked valamikor? Megígértem neki egy ideje, de már nem nagyon találkoznék vele.
Valahogy el kell juttatnom hozzá a pénzt, fontos, hogy visszaadjam, mindet az utolsó knútig. Csak zárjuk le ezt a dolgot, és nem érdekel, hogy nem magamra költöttem, vegye vissza, és zárjuk le. Én egy Vajdának se leszek az adósa.
- Attól függ Eszter, hogy mire. Gondolom rád igen, pontosabban arra, hogy Ricsi miatt kevesebbet voltatok együtt. Alapvetően azonban nem tartom magam mérgezőnek, de ezt úgysem én ítélem meg, hanem a környezetem. Ha te mérgezőnek látsz, akkor mérgező vagyok, mert a te szemedben ez így jön le, én pedig, amennyiben így érzel, elfogadom.
Nem, nem vagyok hajlandó védekezni és magyarázkodni. Egyáltalán nem vagyok hajlandó. Én biztos, hogy nem fogom megváltoztatni Vajda Eszter véleményét, és igazából Ricsi bárkit is vitt volna haza, Eszter ellenségként tekintett volna rá. Ez az egész nem a személyemnek, hanem a titulusomnak szólt.
- Akkor a kék. Ez egy szép kék. És mondjuk ez a bézs?