Ivócimbi.
//friends// //Pestseholse//

Rég volt már. Talán egy alakalom, talán több. Nem is tudom pontosan, de valahol megismertem ezt a nőszemélyt félig ittasan. Na jó. Tök részegen. Fogalmam sincs, arról hogy mit csináltunk a piáláson kívül. De nem is lényeg, amire nem emlékszem, azt én meg sem történtnek veszem. Tudjátok, hogy megy ez. … Mielőtt bárki, bármire gondolna, FOGALMAM SINCS. Te kis mocskos. Csak volt annyi esze, hogy nem kezd ki velem. Ha meg igen, hát…. nagy kár. Nem emlékszem, ez van. Bár egy valamit magabiztosan állíthatok: nem fecsegtük ki egymásnak lányos titkainkat vagy szapultuk szar családi helyzeteinket. Magamból kiindulva, legyek akármennyire berúgva, soha az életben nem sajnáltatnám magam, és ahogy mást sem érdekel az én összes nyűgöm-bajom, ugyanannyira engem sem érdekel másé. Jaj, apu nem vette meg a legújabb mittdoménmilyenmárkájú seprűt, amelyet kiadott két napja a legnagyobb nevű gyártó Európában, pedig pénzesek vagyunk.
Undorító.
Ahogy itt ültünk egy Pestseholse belvárosában lévő kis névtelen kocsmában, néha el-elveszve tengerkék szemeiben s elgondolkodtam, hogy vajon hogyan is keveredetünk mi össze, mert sehogy sem emlékszem. És ez zavar.
Gáz lenne megkérdezni, mi?
Szánalmas vagyok, tudom. De ne hidd, hogy különb vagy nálam.
Mélyen a poharam fenekére néztem és már csak a jégkockák maradtak a lángnyelv whiskeym után. Jobb kézzel ragadtam meg a törékeny üvegpoharat, amelyet a pultos irányába nyújtottam nyeglén, pont mikor ránk pillantott. A benne lévő jégkockák hangosan koccantak a hajszálvékony üvegfalnak, bár ez elenyésző zaj volt a körülöttünk zsizsegő mágusok és boszorkányokhoz képest. Még egy kört kértem magamnak. Eszterre néztem és fejemmel a pultos felé biccentettem párszor, arra utalva, hogy kért-e még egy kört. Ha esetleg nem is értette volna a hirtelen epilepsziás rohamhoz hasonlító fejrázásom – jelzem, nem habzott a szám -, csengőként kocogtattam meg előtte is a félig olvadt jéggel teli poharam.
Még mindig nem némultam meg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=753895#post753895][b]Takács Milán Dániel - 2019.04.01. 21:19[/b][/url]

Ivócimbi.
//friends// //Pestseholse//

Rég volt már. Talán egy alakalom, talán több. Nem is tudom pontosan, de valahol megismertem ezt a nőszemélyt félig ittasan. Na jó. Tök részegen. Fogalmam sincs, arról hogy mit csináltunk a piáláson kívül. De nem is lényeg, amire nem emlékszem, azt én meg sem történtnek veszem. Tudjátok, hogy megy ez. … Mielőtt bárki, bármire gondolna, FOGALMAM SINCS. Te kis mocskos. Csak volt annyi esze, hogy nem kezd ki velem. Ha meg igen, hát…. nagy kár. Nem emlékszem, ez van. Bár egy valamit magabiztosan állíthatok: nem fecsegtük ki egymásnak lányos titkainkat vagy szapultuk szar családi helyzeteinket. Magamból kiindulva, legyek akármennyire berúgva, soha az életben nem sajnáltatnám magam, és ahogy mást sem érdekel az én összes nyűgöm-bajom, ugyanannyira engem sem érdekel másé. Jaj, apu nem vette meg a legújabb mittdoménmilyenmárkájú seprűt, amelyet kiadott két napja a legnagyobb nevű gyártó Európában, pedig pénzesek vagyunk.
Undorító.
Ahogy itt ültünk egy Pestseholse belvárosában lévő kis névtelen kocsmában, néha el-elveszve tengerkék szemeiben s elgondolkodtam, hogy vajon hogyan is keveredetünk mi össze, mert sehogy sem emlékszem. És ez zavar.
Gáz lenne megkérdezni, mi?
Szánalmas vagyok, tudom. De ne hidd, hogy különb vagy nálam.
Mélyen a poharam fenekére néztem és már csak a jégkockák maradtak a lángnyelv whiskeym után. Jobb kézzel ragadtam meg a törékeny üvegpoharat, amelyet a pultos irányába nyújtottam nyeglén, pont mikor ránk pillantott. A benne lévő jégkockák hangosan koccantak a hajszálvékony üvegfalnak, bár ez elenyésző zaj volt a körülöttünk zsizsegő mágusok és boszorkányokhoz képest. Még egy kört kértem magamnak. Eszterre néztem és fejemmel a pultos felé biccentettem párszor, arra utalva, hogy kért-e még egy kört. Ha esetleg nem is értette volna a hirtelen epilepsziás rohamhoz hasonlító fejrázásom – jelzem, nem habzott a szám -, csengőként kocogtattam meg előtte is a félig olvadt jéggel teli poharam.
Még mindig nem némultam meg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=754863#post754863][b]Vajda Eszter - 2019.04.09. 10:05[/b][/url]

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy még csak meg sem próbált figyelni az elmúlt pár percben, esetleg órában, bármennyi idő is telt el azóta, hogy elfoglalta helyét a pulttal szemben felsorakoztatott székek egyikén. Ez nem is feltétlenül Mihály - Milán - személyének szól - bár az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy neki, személy szerint, elképzelése sincs afelől, mégis miért, hogyan, és legfőképp miért kezdett bármit is ezzel a kisfiúval Eszter, már az igazi, de ez most részletkérdés - egyszerűen csak Aida, mint a fajtája igen sok tagja, képtelen elviselni a zajt és a túl sok embert. Miért van akkor itt, kérdezné bárki értelmes ember. Milán elég határozottnak tűnt, amikor írt, olyannak, aki ismeri a lányt, hát különösebben nem volt sok választása.
Ha legilimentor lenne, most mindenképp érezne némi szánakozást, egyedül azt nem sikerült még eldöntenie, egészen pontosan ki irányába. Egyrészt, csak egy szűz kisfiú lenne képes ennyire túlmagyarázni egyetlen homályos estét, és már távolról bűzlik róla, hogy hiába parancsnok alezredes helyettes, bármilyen nagykutya is az apja, Mihály - Milán - még csak közelébe sem jutott annak a társaságnak, ahol ő maga mozog. Ahol bármelyik sznob, aranyvérű, gazdag csemete mozog.
Micsoda szégyen.
Megemeli jobb szemöldökét, tekintete először megragad a fiúéban, majd tovább csúszik le a karján, végül megakad a megmoccanó pohár élén. Egy újabb igazság, hogy valójában fogalma sincs, milyen hatással lehet a százfűlére az alkohol. Elhúzza kicsit száját, végül megrázza fejét, de nem szándékozik magyarázat nélkül hagyni a fiút, hiszen ismeri a fajtáját, addig nem fog megnyugodni, amíg nem kap valamit. Válla fölött hátraseperve hosszú haját int neki, hogy hajoljon kicsit közelebb, míg ő maga is megteszi ugyanezt, és kezét szájához emelve rövidíti le a hang útját Mihály füléig.
- Épp kipróbálok egy új, alkoholmentes diétát.
Végül is, jobb, mint a semmi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=754890#post754890][b]Takács Milán Dániel - 2019.04.09. 17:00[/b][/url]

Ivócimbi.
//friends// //Pestseholse//

Nyeglén csengettem a hirtelen készült csengőmet, amely alapanyaga egy üvegpohár volt néhány darab jéggel megtöltve. Legalább kétszer én is felhúztam a szemöldököm gyorsan, egymás után. Egyértelműbbé szerettem vonla tenni az ajánlatom.
Muszáj voltam a bájosabb oldalam mutatni a világ felé szinte folyamatosan, nem akartam, hogy megismerjék ki az igazi Dani.
Tincsei mozgását követte alkoholtól csillogó tekintetem, majd ahogy kérte, közelebb is hajoltam hozzá. Kíváncsi voltam, mégis mit szeretett volna nekem mondani. Nem csodálkoztam, hogy sugdolózásba próbált bonyolódni velem. Csak így érthettem tisztán azt, amit ő akart, vagy ő amit én. Amíg mutogattam fogyatékos fóka módjára, az nem sokszor egyértelmű mindenki számára, csak az olyan pubszökevényeknek, mint én vagy ő. Eszter a legutóbbi alkalomkor igencsak nem vetette meg az alkohol fogyasztását, amiből leszűrtem, hogy nem kispályás a csaj.
Az, amit mondott fintorra kényszerítette az arcom összes izmát. Tekintetem mindent elárult arról, amit ott helyben gondoltam róla. Jó, nem volt világvége a kijelentés, de akkor mi a bánatért jött el velem kocsmázni, ha alkohol mentes diétázik? Bullshit.
- Minek diétázol? - visszahátráltam, jobban szemügyre akartam venni testfelépítését, ezt eddig nem tettem meg. Tökéletes volt.
- Hülyeséget csinálsz - jegyeztem meg ismét a füléhez visszahajolva s addigra a pultos az újabb kört kitöltötte számomra végül kérdőn nézett a mellettem ülő Vajda lányra.
- Egy pohár nem fog megártani, pláne ha bekajáltál előtte. Ne szomoríts már el, hogy te is be vagy farsulva, mint a legtöbb velünk egykorú, hogy: Jajj, az alakom! - gonosz mosollyal az orrom alatt húzódtam vissza a helyemre és jobb kezemmel a poharam megemeltem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=756382#post756382][b]Vajda Eszter - 2019.04.24. 18:35[/b][/url]

Aidát alapvetően sosem zavarta, ha az emberek megnézték - tekintve, hogy Eszter lényegében modell, és nem csak a kisvárosi fajta, őt sem igazán - ennek fényében pedig az elvárt zavar, amit Milán vizslató tekintetének kellene keltenie benne, nos, elmarad. Helyette viszont megemelkedik szemöldöke, saját, kék íriszei szinte már hidegen várják vissza a fiú szemeit, ha végzett az ő stírölésével, nincs ebben semmi személyes, egyszerűen csak nincs kedve most cukormázas esővel ellepni őt.
Különösebben nem is érdemelné meg.  
- Oké - nem érti. Nyilván nem érti, és nincs is ezzel semmi baj, az emberek nagy része nem érti - ugyanezek az emberek szokták az Eszterhez hasonlóknak ajánlani, hogy egyenek meg pár cheesburgert, pont azért, mert nem értik, a fiú szerencséjére itt van ő, Aida, aki imád erről beszélni. - Figyelj - ujjait összefonja egymás között a pult hűvös felületén, ahogy a félig a fiú felé fordul.
- Az megvan, amikor különböző termékek megkeresnek embereket, hogy promoválják őket, mert sok követőjük van, az emberek valamilyen ismeretlen oknál fogva bíznak bennük és az egészséges életmódjukban - megemeli szemöldökét, ahogy magyaráz, végig Milán arcát nézi, keresi a rezdüléseket, keresi a jellegzetes kifejezést, amikor rájön. - Na most, a modelleknek általában megvan egy specifikus étrendjük, amit követnek, hogy megőrizzék a súlyuk. Na most, ezt nem szakíthatják meg, mert akkor történnek... problémák - apró fintor jelenik meg arcán, ahogy befejezi a gondolatot, de már suhan is tovább - Na mindegy, a lényeg annyi, hogy vannak esetek, amikor nem lehet betartani a promoválandó dolgot, viszont mégis promoválni kell, és be kell tartani a szabályait, ezért nem ihatok most, és ezért diétázok.
Az igazságnak persze köze sincs ehhez. Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy Aida különösebben soha nem ért el nagy sikereket a modell karrierben - szép, persze, hogy szép lány, de az esetek többségében ez nem elég, kell valami, ami megfogja az emberek tekintetét, kell gyediség, belőle ez pedig mindig is hiányzott.
- Persze, hogy nem fog ártani - nem, még mindig nem érti. Aprót szusszan. - De ha valaki meglátja, akkor az el fog terjedni, és mindenki szemében egy megbízhatatlan, senki alak leszek, nem lesznek fotózásaim, nem lesznek munkáim, ami már ártani fog nekem - hogy elégedettséggel töltené el, ha Eszter karrierje befuccsolna? Természetesen. De ez így túl átlátszó lenne.
- Mindegy. Beszéljünk másról. Mit is csinálsz te itt.. pontosan?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=757051#post757051][b]Takács Milán Dániel - 2019.05.02. 09:42[/b][/url]

Ivócimbi.
//friends// //Pestseholse//

Fejemet támasztva a tenyeremmel hallgattam végig a lány ecsetelését a modellszakmával kapcsolatban. Sajnos ebben annyira nem voltam jártam, mint mondjuk másban, de volt egy bizonyos elképzelésem róla. Arcom vonásai eléggé szárazak voltak s csinos ajkai járását figyelve próbáltam megérteni, hogy miért ilyen fontos neki a diéta. Ezt a múltkor nem mondta, sőt ő erőltette, hogy igyunk még. Akkor is már biztos modell volt ez nem egy olyan állás, ahova bárkit felvesznek. Ezt már akkor is tudnia kellett, hogy nem ihat. Szóval a múltkori találka után nekem ne most próbálja bemagyarázni, hogy egy pohár valamitől tönkremegy az egész karriere, mert ha valóban így lenne, még a kocsmák környékét is messziről elkerülni, de amint látjuk: Itt ült mellettem fizikailag is, ha akartam volna, hozzáértem volna. Arról nem is beszélve, hogyha az alkohol tönkreteszi a karrierjét, akkor miért lóg olyan alakokkal, mint én?
Erőltettem magamra egy mosolyt, mint aki elfogadja azt a sok baromságot, amelyről tíz percen át próbált kiselőadást tartani. Jó, akkor éljen a kis álomvilágában és legyen boldog modell. Vagy mi.
Ajkaimhoz emeltem a nemrégiben kikért italom és belekóstoltam halk szürcsöléssel, ám a szemöldököm is felszaladt a kérdése hallatán. Miva'?
- Iszom...? - válaszoltam az itt, és most kérdésre - és egy kedves ismerősömmel trécselek - tettem hozzá utólag nyájasan, asszem ez a kedvesség megjátszás egész jó maszkot biztosít nekem másokkal szemben.
- Egyébként a múltkori ivászatunk óta semmi sem változott, amit akkor elmondtam. Csak megvalósítottam a céljaim, hát ennyire nem emlékszel, Eszterke? Sok volt az a vodka, mi? - mézes-mázos hanglejtésemet felcserélte a pimaszság, hátha eszébe jut, hogy mégis miért keveredtem haza és most mi a jó Merlint csinálok itthon.
- Cigiznem kell, jössz velem?