[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=754803#post754803][b]Vajda Richárd - 2019.04.08. 18:06[/b][/url]
A Mikecz csaj
Mostanra már kezdenek összefolyni a napok; rég világos van, mikor a Rellon felé szédelgek, és rég sötét, mikor kezdetét veszi a party. Fogalmam sincs hányadikát írunk, hogy mikor láttam utoljára Lilit, vagy, hogy mikor megyek el hozzá, és pakolom össze a cuccaim.
Hope felajánlotta, hogy elintézi helyettem, de alig fél perccel azután, hogy a szivarom fölött meggondolatlanul rábólintottam, egyszerre kaptuk fel a fejünket és néztünk egymásra, hogy rögtön utána heves fejcsóválásba kezdjünk. Nem, az kéne még, hogy Lili azt higgye, több van közöttünk, mint...
mint?Az elmúlt évben feltűnően kerültem Payne-t, pont, mint akinek piszkos kis rejtegetnivalói vannak, holott éppen vele kapcsolatosan nincs semmi, amit titkolnom kellene a világ - élén Lilivel - elől. Persze, a pipa ott van az ő neve mellett is, de az xbox-szal töltött délutánjainkra nagyobb elánnal gondolok vissza.
-
Remek - mormogom az orrom alatt, mikor feltűnik mellettem az anorexiás csaj, majd az üres poharamat ide-oda tologatva a pulton elpillantok a mosdó felé, amerre eltűnni láttam Hope-ot. Ötletem sincs, vajon mit bénázik ennyi ideig. Visszafordulok a háztársnőm felé, pillantásom arcáról meztelen köldökére esik. -
Képzeld, visszautasítottak. Állításuk szerint valaki pont beelőzött...Végigsimítok világosszőke borostámon, s közben rápillantok a pultosfiúra, aki félreérthetetlen vigyorokat küldözget a jobbomon álló lányra.
Mi a...? Értetlenül összeszaladó szemöldökökkel fordulok Mikeczhez, hogy a következő másodpercben már ismét a pult mögött vigyorgó srácot bámuljam értetlenül. Komolyan?
-
Kösz a gondoskodást - hajolok közelebb az anorexiáshoz, hogy hallja is, amit mondok. -
Viszont elárulok egy titkot: nagyfiú vagyok, és tudom, hihetetlen, de általában sikerül megrendelni magamnak az italaimat...Flegma vigyorral keresem Mikecz tekintetét, majd a szavaimnak tökéletesen ellentmondva a sajátom helyett az ő tequilájáért, sóért és egy szelet citromért nyúlok, majd mindenféle udvariassági kör lefutása nélkül pipálom ki az éjszaka első tequila-szeánszát.
-
Na mi van, lemaradtál? - kérdezem hangomban túljátszott szomorúsággal, míg ajkaim féloldalas, gonosz mosolyra húzódnak. Angyali vállvonással folytatom. -
Talán, ha nem tátanád úgy a szád, mint egy háborodott...