36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2019. április 1. 00:17 | Link

Mei
#Maja | Budapest | március 26.


Már három teljes hete megy ez, azaz ment. Minden reggel, miután elment otthonról a Nyuszó edzésre vagy boltba, felhívtam Hannaht és megkérdeztem, hogy most már tudja-e és lehet-e. Nekem nagyon úgy tűnt, hogy csak le akar mindig rázni, de ne legyen igazam! Mindenesetre annyit elértem, hogy ma végre jött és kocsival felvitt Pestre még ő is ott van intézni a dolgát, addig kicsit én is csinálhatok ezt-azt. Nyilván mindketten - azaz hárman, de Meiről később - tudtuk, hogy mit szeretnék, de ha nem egyezett bele és nem figyelt oda, ő nem vehető elő érte. Vagy hasonló, ezt megpróbálta nekem elmagyarázni, de csak annyit értettem, hogy szerinte rossz ötlet.
Kicsit megsimogattam a hasam, ami olyan volt véleményem szerint, mintha vagy négy breki úszna benne, pedig csak ketten voltak és nem is volt akkora, hogy ezt gyanítsák. Szerettem, mikor mocorognak, nyilván nem a legkényelmesebb dolog, de azt jelenti, hogy jól vannak és boldogok, az meg mindennél fontosabb. Még kiszürcsöltem ezért a dobozos innivalóm, majd megnéztem a képet, amit anya küldött a lányokról, mert éppen elmentek Helmuttal kirándulni, még meg is írtam, hogy nagy puszikat küldök, hogy aztán az időt figyelve várakozzak a kviddicses lányra. Meire.
Egyik délután futottunk össze még mikor Lewyt vártam a kicsikkel, aztán ő nem volt furi, meg bántó vagy akaratos, mint mások, így beszélgettünk pár szót. Éppen nagyon benne voltam ennek a tervezgetésébe, így az adományozásos dolgot is mutattam neki. Fogalmam sincs hogy ment bele vagy beszéltem rá. De reggel már tudta, hogy ma nekifutunk a fodrásznál.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Mei Watts
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. április 1. 11:20 | Link

Maja Bojarska
#adományozzunk || #fodrásznál || #before



A fodrászat felé battyogva vidáman vigyorgok magam elé. Tuti az ilyen emberek miatt szokták hívni a pszichiátriát, de gyorsan haladok, nem figyelhetnek fel rám annyira. Amúgy is alacsony ázsiai csajszi vagyok, Budapesten tökéletesen jellemtelennek számítok.
Kivételesen nem kötöttem fel a hajamat, ha nem kifejezett céllal mennék fodrászhoz, tuti lófarokban lenne már. Nem is értem, hogy miért nem vágtam le korábban, mindig csak útban volt.
- Maja! - szólítottam meg a lányt, ahogy megláttam. - Szép jó reggelt - szinte már énekelni tudtam volna, annyira izgultam. Persze csak pozitív értelemben.
Le akartam csekkolni a helyet, de a kirakatot rengeteg matrica díszítette, hacsak nem volt valakinek röntgen szeme, nehezen lehetett átlátni rajtuk. Az igazság az, hogy nem voltam még fodrásznál, a kisebb igazításokat mindig magamnak csináltam eddig. Szóval emiatt is izgultam, meg hát mégiscsak teljesen új frizkót kapok.
- Ők teljesen megbízhatóak akkor, ugye? Olyan sűrűn hallani, hogy átverik az embereket, és csak kevés pénzt küldenek a rászorulóknak - egészen elszomorodtam ettől. A megélhetés persze fontos mindenkinek, de a fair play is az kellene legyen.
Utoljára módosította:Mei Watts, 2019. április 1. 11:20
Hozzászólásai ebben a témában
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2019. április 2. 16:29 | Link

Mei
#Maja | Budapest | március 26.


Nem volt azért már annyira kellemes a nagy pocis mozgás, mint mondjuk pár hónapja, de tudtam szeretni, nagyon. Még most is, mikor olyan melegem volt, hogy legyezgetnem kellett magam egy kézzel, még egy didergő nő elsétált mellettem. Foghatnám a combomig érő hajamra, ami nagyon szépen megnőtt az elmúlt években, de nem ez a helyzet csupán, szimplán csak vannak ilyen ingadozásaim, el fog múlni.
- Szia - köszöntem neki széles mosollyal, és nagy örömmel is magamon, mert tényleg olyan felpezsdítő volt. Lehet hogy egyedül kisebb bátorsággal megyek be. Mikor meséltem múlt szerdán a kis programon a lányoknak sokan mondták mennyire jó ötlet, meg biztos csinos lesz a rövidebb haj is, szóval reméltem igazunk lesz és majd Lewy is így gondolja.
- Teljesen, megnézte nekem az egyik barátnőm - mondtam neki, hogy amint lehet, meg is nyugtassam, bizony itt tényleg azoknak a kisgyerekeknek készíttetnek parókát, akik betegség miatt elvesztették a hajacskájukat, amit pedig nem használnak fel, eladják és a pénzt is megkapja az alapítvány, akikkel dolgoznak. Én sem szeretném, ha az adományom nem érne célba, elkeserítő lenne, végtelenül szomorú.
- Szerintem menjünk be, azt olvastam üzenetben, hogy Petrának hívják, akihez jövünk. Ő fogja az új frizurát is megcsinálni, miután levágta ilyen copfban, amit mi odaadunk. Nagyon szép a hajad amúgy - néztem is meg közelebbről a lányt, legutóbb is össze volt neki fogva, de végül csak kinyitottam az ajtót, hogy akkor menjünk is be, majd hangosan köszöntem, hog még éppen hajat szárítanak leüljek a kínált helyre és várjam a levitás lányt is.
- Te mennyire gondoltál? Mármint meddig vágatod?
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Mei Watts
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. április 2. 20:35 | Link

Maja Bojarska
#adományozzunk || #fodrásznál || #before



Ahogy integetett, majdnem megtorpantam egy pillanatra. Így felém fordulva már láttam, hogy mekkora a pocija, és őszintén, minden tiszteletem az övé. Nem tudom, hogy képes végigcsinálni ezt újra és újra, azt hiszem ez lesz neki a harmadik alkalom. Ha lenne bátorságom, tuti megkérdezném, hogy képes így aludni, mert olyan kényelmetlennek tűnik. Látszik rajta, hogy amúgy vékony lány lenne, most pedig minden, csak épp nem vékony.
- Az jó, ennek nagyon örülök. Szerintem nem lesz olyan sok hajam, hogy paróka készülhessen a piciknek, de a pénzből tuti kapnak valami klassz játékot. - Sosem festettem a hajamat, teljesen egészséges, még csak nem is töredezett a vége, szóval ahhoz képest, egész sokat meg lehet menteni belőle. Fura volt belegondolni, hogy talán majd egyszer szembejön velem az utcán egy másik nő póthajaként, de akkor már úgysem fogom felismerni.
Egészen eddig biztos voltam a dolgomban, elég régóta zavart a kviddicsben és a főzésben is ez a hossz. Lófarokban rosszabb volt, mint leengedve, a konty pedig akkora méretű volt, mintha valami fura cucc nőtt volna a fejemre. Egyiket sem szerettem, sapkát pedig majdnem esélytelen volt hordanom. De akkor is megszoktam már, egy darabig biztosan hiányolni fogom.
- Szóval Petra lesz az, akit imádni fogunk - bólogattam finoman. -És köszönöm.
Megnyugtatott, hogy Maja ennyire felkészült és mindenféle infót tudott. Az üzletben szintén köszöntem, majd Maja mellett foglaltam helyet. A tükörbe nézve próbáltam - sikertelenül - elképzelni, milyen lesz majd a frizurám.
- Azt hiszem, egészen eddig - mutattam valamennyivel a vállam fölé. Óriási váltás lesz, az biztos. - Neked milyen terveid vannak? Mit szólt a családod egyébként ehhez?
Azzal tisztában voltam, hogy a férje véleménye számít neki a leginkább. Csak pár sztorit hallottam róluk, meg a múltkor láttam őket először élőben, ezért is érdekelt annyira. Ha csak egy picit, de beleláthatok egy normális család életébe.
Hozzászólásai ebben a témában
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2019. április 3. 21:38 | Link

Mei
#Maja | Budapest | március 26.


Óvatos voltam az esetek többségében és vigyáztam is magamra, magunkra. Persze tudtam azért, mert már tapasztaltam, hogy egy dolog, ha én figyelek, és más, mikor külső történés is lehet. Ütközhetnek a pocimnak, aztán ha rosszul érik még jól be is kékülhet. Tudom, mert sajnos a játszótéren jártunk így még januárban, de semmi baj. Jól bírják a pici Lewyk a strapát.
- Igazából ahogy hallottam, egész minimális mennyiségből is szép, csak rövid frizurás, csodát tudnak művelni. Sok kislány választ rövid hajat, mert olyan, mintha csak levágták volna. A kisfiúk meg eleve - billegtettem a fejem, mert bizony utánanéztem, nekik is csinálnak, mert köztük is akad, aki nehezen viseli, persze van aki erős és bátor. De mindenképpen szomorú szerintem, hogy erre van szükségük. Az is, hogy ezek a betegségek nem válogatnak. Nem is tudom mit tennék, ha bármelyik kicsi kincsünkkel történne valami. Azt hiszem nagyon rosszul érintene. Meg is akadt a torkomban egy gombóc és a pocim alját fogva ültem már le az üzletben. Ez a Petra se tűnt olyan ijesztőnek, így inkább megérdeklődtem a lányt, mi a pontos terve.
- Bátor vagy, de én is a vállamat néztem ki, az még talán nem lesz annyira... nem tudom, kicsit azért félek - vallottam be a számra harapva és le nézve. Nem lenne boldog ha egészen addig, még megint szebb, hosszabb nem lesz, nem tetszenék mondjuk a férjecskének. Rengeteg gyönyörű, hosszú hajú lány ugrál a pálya mellett is nap mint nap, aztán itt leszek én, így is akkora vagyok, mint egy elefánt, meg még ez is. De szeretném, annyira szeretném, ha egy breki, akinek erre van szüksége, boldogabb lenne. Tudom, hogy ha az enyémekért tenné valaki hasonló esetben is örülnék, ha lenne ilyen ember.
- Őszintén szólva, nem annyira tudják, ez olyan meglepetés. Beszélgettünk róla sokat már Lewyvel régebben, jártunk kórházakban is együtt, ő nagyon sok pénzt szokott adni is, ha van hely, ami megbízható, és biztos nem teszik rossz helyre. Ez ilyen saját, hogy én is tehessek, úgy pluszban - vonogattam a vállam, mikor a lány megszólított minket és megkérdezte ki lesz az első, majd a székre mutatott. - Szeretnél vagy menjek?
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Mei Watts
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. április 5. 21:33 | Link

Maja Bojarska
#adományozzunk || #fodrásznál || #before



Sosem gondoltam volna, hogy fiúknak is készülnek parókák, pedig tényleg olyan evidens. De Maja megnyugtatott ezzel, mert sokkal szívesebben adnám a hajam a piciknek, mint valami divatmániás csajoknak. Ez az egész adakozósdi kényes téma, mindig félek, hogy rossz helyre rosszat adok. Elsőre felszínesnek tűnhetek, mert csak meghallom ezt a szót és azonnal beindulok, gondolkodás nélkül belemegyek bármibe. Igen, én vagyok az, akit mindig lehúznak a pályaudvarok előtt beteg gyerekek képeit mutogató emberek.
De végre nem nyúltam mellé, végre találtam egy olyan körülményes embert, amilyen én is szeretnék egyszer lenni.
- Nem érdemes félned - ráztam meg a fejem enyhén. - Nagyon szép az arcod formája, lehet, hogy még jobban is fog állni a rövid. Az olyan különleges, szerintem kevesen tudják csak hordani - egyszerre győzködtem őt is, meg magamat is. Hiába határoztuk el a gyerekek kedvéért, azért nehéz döntés lemondani valamiről, ami évek óta ugyanolyan.
Halványan mosolyogva dőltem hátra, miközben Maja mesélt, lopva lepillantottam megint a hasára. Óriási. Egy nagyon nem helyzethez illő film jut eszembe, mire kicsit félteni kezdem a lányt. Meg úgy magamat is, mert talán egyszer ugyanúgy végig kell szenvedi ezt a herce-hurcát.
Csak bólogattam, de válaszolni már nem tudtam, mivel eljött a mi időnk. Felpattantam, még egyszer hátradobtam a hajam a vállam mögé.
- Megyek én, most érzem az erőt - zongoráztam végig a levegőn, aztán lecsüccsentem a másik székbe.
Petrának is megmutattam, mit szeretnék, ő is mondott pár aranyos dolgot, de akármennyire próbáltam, nem tudtam tökéletesen figyelni. Szerintem nem lepte meg a dolog a fodrászt, egész gyorsan nekilátott a munkának Összefogta a hajamat, és az a nyissz szerintem még egy darabig kísérteni fog.
Talán észrevette, hogy fogalmam sincs melyik feladat után melyik jön, vagy már csak megszokásból, de végig mondogatta, mit fog csinálni. A végső simításoknál már nem figyeltem, egyben akartam látni az új frizurát. Amikor levette rólam a fodrász köpenyt, pislogás nélkül meredtem magamra a tükörben.
- Köszönöm - habogtam, aztán szélesen mosolyogva álltam fel.
Szerintem mestermunka lett, különösen imádtam ezt a fazont, de azért érdekelt más véleménye is.
- Szerinted? - kérdeztem Maját, mielőtt ő következett volna.
Hozzászólásai ebben a témában
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2019. április 7. 12:55 | Link

Mei
#Maja | Budapest | március 26.


Kicsit elszomorodtam, éreztem is, ahogy megtelik a szemem könnyel, de pár nagy pislogással meg némi szipogással szerencsére nem lett baj. Sosem éreztem magam jól a beteg gyerekek hallatán, de most egy picit talán jobban is érzem és ez nem mindig szerencsés. Múltkor is csak úgy sírtam otthon, mert rajta volt a kekszes csomagoláson, mennyi kutya otthontalan. Hirdetés volt meg ilyen információ, de annyira nagy volt és annyira szomorú. És még el is fogyott a süti.
- Ez nagyon kedves tőled, köszönöm - mosolyodtam el valóban hálásan, tényleg jól jött ez most, kicsit kevésbé görcsösen tettem le magam a székbe. Abban azért nem voltam biztos, hogy könnyű lesz a felállás, mert éreztem, hogy puha és süppedős. Ami nagyon menő és öröm, de nem akkor, mikor egy hatalmas labdát hordasz, amitől nem nagyon tudsz erőből felegyenesedni. Duh, reggel is úgy kelek, hogy Lewy szó szerint felhúz ülő helyzetbe az ágy szélére, én nem nevetnék mások helyében! Meg még a haj is. Tényleg szeretném, ha büszke lenne rám, hogy jó dolog miatt vágatom le és azt is, ha ami lesz helyette szeretné. Olyan nagy kérés ez?
Láttam, ahogy a pocim figyelte én meg elmosolyodtam. Mert az ott egy csoda, akkor is, ha vannak kicsit nehezebb és problémásabb csodák az életben. Rá is mosolyogtam a lányra.
- Pont annyira kényelmes néha, mint ahogy látszik - vontam meg kicsit a vállam, mert nincs ezen mit hazudni vagy hasonló. Sokszor kérdezik meg, miért járkálok még nap közben, miért nem fekszem vagy pihenek. MERT NEM TUDOK. Szerintem napok óta az alvás se egyszerű. A lányok se voltak semmik, de most tényleg érzem, vagy csak belém beszélték, hogy két babával nem könnyebb, sőt. De legalább ez is csak 9 hónap és nem 18. Mondjuk imádom. A pocit is, akkor is, ha néha megijedek nem-e vagyok túl nagy a férjecskének. A végét nem szeretem, de az még nem jött el.
- Én drukkolok - tettem hozzá még csuriba is téve az ujjaim, hogy aztán nevetve figyeljem, ahogy lezajlik, sőt, még lestem is kicsit oldalra dőlve, hogy lássam a tükörben milyen arcot vág a lány. Érdekelt az ő reakciója is, vajon én megijedek majd? Phu, nehéz. Mint felkelni, de ahogy végeztek én már előrébb csúsztam a széken és a karfánál fel is toltam magam.
- Jaj, nagyon csinos vagy így is - mosolyodtam el és nem bírtam ki, hogy ne érjek a hajához. Na nem kócoltam vagy hasonló, csak végighúztam rajta a kezem meg kicsit elsepertem a vállánál. - Nekem nagyon tetszik - mondtam beharapva az ajkam, majd rám nézett kedvesen a lány és mentem én is lecsücsülni a székbe. Ez megint nem lesz egyszerű, de megcsináltam! Aztán még becopfozta a hajam és elkezdte a tükörből néztem a levitásra.
- Volt már korábban rövid a hajad?
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Mei Watts
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. április 7. 17:35 | Link

Maja Bojarska
#adományozzunk || #fodrásznál || #after



Kivételesen nem jöttem zavarba, amiért rajta kaptak, hogy mást bámultam. Ez persze illetlenség, de mégis miért érezném magam rosszul, ha Maja ennyire könnyedén kezelte. Picit olyan érzésem volt, mintha a gondolataimban olvasna, de hamar rájöttem, hogy biztos az arcomra volt írva. Most leszek húsz éves, szerintem teljesen oké, hogy egy gyereket más pocijában cukinak találok, a sajátomra gondolva pedig kiráz a hideg. Van néhány barátnőm, akik már most el tudják képzelni az életüket anyaként, de én nem. És nem is bánnám, ha ez egy jó darabig nem változna.
- De nem olyan félelmetes a valóságban, ugye? - kérdeztem picit bátortalanul. Nem olyan, hogy leszedné a fejemet, de az előbb is láttam picit elérzékenyülni. Nem lehet egyszerű terhesen beteg gyerekeknek segíteni, ezért duplán tiszteletre méltó.
Mire kiszálltam a székből, már majdnem isteni magasságokba emeltem a nőt magamban, szóval még jobban esett, hogy neki is tetszik a hajam. Lényegében csak most ismertem meg, mégis annyira őszintének tűnt, hogy elhittem neki.
- Köszi - feleltem csendesen. Nem igazán ehhez vagyok hozzászokva. - Lehet, hogy így be is fog göndörödni! - vetettem fel vidáman. Persze japán felmenőkkel erre elég kicsi az esély, de ha csak a vége lesz hullámos, már azt is imádni fogom. Az egyenes haj olyan snassz, erre meg nem szeretek időt fecsérelni. Ha magától olyan lesz király, de ha nem, akkor se fogok sírni.
Maja mögött foglaltam újra helyet, árgus szemekkel figyeltem, mit csinál Petra. Az előbb nem láttam jól, de most premier plánban itt van előttem.
- Még soha, eddig csak magamnak vágtam le a végeit - szólaltam meg kis fázis késéssel. - Kislányként egyszer azt mondták, hogy fiúsan nézek ki rövid hajjal, ezért sosem mertem levágatni.
Pedig akkor csak össze volt fogva, de ez sosem érdekli a gonosz fiúkat. Végül azt hiszem ilyen berögzülés lett nálam, hogy akkor vagyok nőies, ha hosszú a hajam. Sokat nem időztem a külsőmmel, talán ezért is maradt meg így.
- És neked? Jó régóta növesztheted, meg nagyon egészségesnek tűnik. - Végig is néztem a tincsein, aztán vissza rá a tükörbe. Sokkal karakteresebb lett már most az arca, pedig még nincs is készen. Egy rosszindulatú kviddicses fórumon olvastam, hogy nem értik mit esz rajta Bojarski, ami amúgy butaság. Szép, kedves és őszinte, ennél több pedig szerintem nem is kell egy férfinak se. Legalábbis az eddigi haverjaimból kiindulva ezek a tapasztalataim.[/jusitfy]
Hozzászólásai ebben a témában
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2019. április 17. 14:20 | Link

Mei
#Maja | Budapest | március 26.


- Hát - kezdtem bele és elgondolkodtam azon, amit mondott a boojiboo ezzel kapcsolatban. Nem kéne rémsztorikat mesélgetni, mikor nincs is baj. Majdnem sírt egy lány, mikor hallotta, hogy a terhestornán szörnyülködtem, hogy én tuti biztos meg fogok halni mert legutóbb is majdnem sikerült. Persze nem így volt. Nyilván van az a pár óra, ami nagyon nagyon nem jó és kellemes, kicsit sem vattacukorban csücsülsz és mosolyogsz, ettől még az előtte lévő hónapok, és az a pillanat, amikor ott van ez a kis csoda... nos, mind megéri. - Nem szoktam hazudni, nem olyan, mintha egy cukorkaboltban kellene ücsörögni így a legvégén meg majd mikor érkezik. De ezen kívül... én imádom. Olyan jó, hogy ott van, érzed, tudod, hogy boldog, és hamarosan már itt lesz. Foghatod a kezedbe, szeretheted - vonogattam a vállam kicsit. Imádtam a piciket, a sajátjaim nyilván mindnél jobban, de úgy az összeset is tudtam volna.
- Ez előfordulhat, nekem alapból ilyen, szóval nem is tudom milyen lesz röviden, lehet mint egy spánielnek ilyen ázott - nevettem is el magam a hajamba túrva kicsit, de aztán csak szépen előre sétáltam és belepréseltem magam a fodrászszékbe. A tükörbe kicsit figyeltem magam azért, mert nekem sem lesz kevésbé furcsa ez a változás. De nem tudtam mások hogy lesznek vele. A brekik majd biztos jól megnézik, Lewy nem kevésbé, a kérdés az, hogy majd tudnak-e velem örülni annak, amiért csinálom. Vettem is egy nagyobb levegőt, ahogy a tükörben láttam az új copfom, majd nyisszant az olló és feltartotta a lány a végeredményt. Fura volt fel is szisszentem, pedig semmi nem fájt ebben!
- Biztos féltékenyek voltak, anya szerint, akik kritizálnak valamit a külsőn, azok mind irigylik azt, amilyen valójában vagy - mondtam mosolyogva, és nem akartam kedveskedni, ezt komolyan is gondoltam. Nem értem sokszor az emberek miért olyanok egymással, amilyenek. Sokkal könnyebb élete lenne mindenkinek ezek nélkül a harcok nélkül.
- Egy időben, mikor muszáj volt levágatni, olyan 12 éves koromtól 14 éves koromig rövidebb volt. Aztán azóta nem. A táncversenyeken kellett, hogy meglegyen a kötelező frizura, a kviddicsben meg hála az égnek sosem zavart. Meg hát... szeretik - vonogattam kicsit a vállam. Mert ha másban nem, abban nagyon is biztos voltam, Lewy mennyire szereti a hajam rajtam, erre meg büszke voltam. Ezért is tartottam ettől az egésztől, nem akarnék olyantól megválni, amit képes bennem szeretni. Közben készen voltunk, elkezdte lesepregetni a hajat a vállaimról, meg még a pocim is megdicsérte, mire el is nevettem magam, mert megjegyezte, hogy jó nagy baba úszhat odabent. Ha tudná!
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Mei Watts
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. április 21. 21:15 | Link

Maja Bojarska
#adományozzunk || #fodrásznál || #after



Imádom Maja hasonlatait, így legalább én is közelebb kerültem a valósághoz, azt hiszem. Eddig olyan sarkalatos volt számomra a terhesség dolog, vagy nagyon csúnya, vagy nagyon édes. De a lány rámutatott, hogy azért ennek a kettőnek is egész aranyos az egyvelege. A kedvemet továbbra sem hozta meg, viszont egy picit megnyugtatott.
- Nagyon szerencsés vagy genetikailag - bólogattam teljesen komolyan. - Akarom mondani, nagyon szép vagy - helyesbítettem, ahogy leesett, hogy talán nem túl kedves a mondanivalóm. Pedig becsületemre szóljon, tényleg kedvességnek szántam, csak néha furán fejezem ki magam.
Akaratlanul is a hajam végével kezdtem el játszani, olyan különös volt. Nagyon puha lett, amit igazán szeretek, meg az illata is olyan jó. Kicsit sajnáltam, hogy az nem fog sokáig megmaradni. Majd megmutatom a levitában a többieknek, hátha ők is kedvet kapnak efféle adakozáshoz. Nagyon sok szép hosszú hajú lány van most nálunk, bár azt nehezen hiszem, hogy könnyen rávehetőek lennének.
Csak halványan mosolyogtam Majára, még ha nem is értettem vele teljesen egyet. Ez a féltékenykedős dolog nekem mindig is csak kifogásnak tűnt, amivel az áldozatok lelkén lehet enyhíteni. Nem hiszem, hogy bármi ilyesmi vezérelte volna őket, a gyerekek csak szimplán gonoszak. Persze lehet, hogy csak én vagyok rosszindulatú velük szemben.
- Umm, igen, meglehet - válaszoltam végül. - Pedig igazából mindenkinek magának kell tetszenie, ez a kulcs. - Más esetben nehezen tudom elképzelni, hogy bárki is szépnek gondolná az illetőt. Előbb a tükörrel béküljünk ki, utána jöhetnek mások.
- Te is kviddicseztél? - érzem, hogy azonnal felcsillannak a szemeim. Azt hittem, hogy tudom ki Maja, de itt is tökéletesen visszaütközik, hogy egyetlen magazin, vagy iskolai pletykaáradat sem képes visszaadni valaki igazi énjét. - A táncos múltadról már hallottam, és le a kalappal. Gondoltál már arra, hogy másokat is oktatni fogsz?
Hozzászólásai ebben a témában
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2019. április 22. 12:08 | Link

Mei
#Ruha & before ~ after | Budapest | március 26.


Mindig is nagyon szerettem a brekikről beszélni, főleg a sajátjaimról. A várásuk meg éppen ebbe a témakörbe tartozott. Persze vannak esetek, mikor csak úgy érzem, nem a jót akarják kihozni. A buta kérdéseik arról, miért nem tanultam, miért nem ezt vagy azt csinálom. Nem-e túl korai, miért nem várt Lewy. Nem is ő volt, igazából ez az egész dolog nekem köszönhető, ha a rossz oldalát keresik, közben pedig nincs is benne semmi olyan. Remélem mindig, hogy ebben igazam is van. Szép ohanát akartam egészen régen, csak nem hittem, hogy lehet, aztán jött a hercegem és bumm, csak úgy elkezdődött az élet. Kicsit olyan volt, mintha addig én is a toronyban lettem volna, csak nem anyu zárta be, hanem én magamra.
- De cuki vagy - vigyorodtam el kicsit elvékonyodó és elcsukló hangon is mondva ezt, mint alapvetően beszélek. Az se kevésbé vinnyogós, ha bárkit kérdeznek. Kicsit meglepett, mármint szoktak jókat mondani, de olyan konkrét bókokat azért nem sokan tesznek, egyrészt mert sokakra csúnyán néz Lewy, a másik fele meg ha gondolja se mondogatja úgy sejtem én. - Még bármi történhet, azt mondják húsz évesen nem lehet tudni szép vagy csúnya néni leszek-e. Szóval még kiderül - vontam a vállamon kicsit mosolygálva is azért. Nem fogtam fel én ezt tragikusan. Szerintem anyukám is nagyon szép és már negyven éves, az unokanővéreim is azok, ez biztos valami családi vonás.
- Én is szeretem, de jólesik, mikor azt látom, más is - vallottam be, bár egészen elhalkulva, ahogy magamra néztem a tükörbe. Nem volt olyan természetes a mosolyom, mint az imént, de igyekeztem nem izgulni a tényen, hogy mi jön. Hannah lát majd elsőre, tudom, hogy el fogja mondani, mi is várható hazafelé.
- Igen, az iskolában kezdtem én is, aztán kapitány voltam, majd a... tizenhatodik, azt hiszem, szülinapom előtt a Visegrádi Viperákhoz kerültem. Hajtó voltam, a brekiink is nagyon jól dobnak - nevettem el magam már a lány felé fordulva. Szeretem a kviddicset minden tekintetben, sosem fordult meg bennem, hogy ez ne lenne az életünk része akkor is, ha én kikerülök, hiszen Lewynek is ez az élete, ez volt és biztos vagyok benne, hogy jócskán lesz is. Jó abban amit csinál, én meg szeretem is, hogy ettől boldog.
- De édes vagy. Igen, azzal nem, de igen. Ez kicsit bonyolult - közben megkaptuk a borítékokat a hajunkkal, mi zárhattuk le és alá is írhattuk, már meg voltak címezve hova kerülnek elkészítésre, örültem, sőt, annál több, boldog voltam, hogy végre ezzel is adhatok.
- Elkezdtem az egyetemen az oktatóit, de sok volt éppen minden, így az most nem olyan cél. Szívesen tanítgatok most is kicsiket, de jobban szeretek otthon lenni a sajátjaimmal. Mehetünk? - kérdeztem a lányt, ahogy elköszöntem Petrától és megköszöntem a segítségét meg rendeztem mindkettőnk helyett, amit kellett. Bár elmondta a lány, hogy szívesen megcsinálná csak úgy, azért mégis csak munka volt.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Mei Watts
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. április 23. 20:16 | Link

Maja Bojarska
#adományozzunk || #fodrásznál || #after



Ki akar szépen kinézni, amikor megöregszik? Én mindig úgy képzeltem, hogy az nem fog számítani, akkor már csak az unokákra kell koncentrálni. Ha idős leszek, azt szeretném, ha a kedvességem vagy a sütijeim miatt jegyeznének meg az emberek, nem a szépség miatt.
- Húsz évesen még semmit nem tud az ember - sóhajtottam egy nagyot, kicsit már másra is gondolva.
De várjunk. Maja húsz éves? Talán a pocak miatt, de én egy picivel többre tippeltem. Ha tehetném, vissza is szívnám, amit az előbb mondtam. Tudom, hogy ez csak egy szám és nem változtat semmin, mégis meglepődtem. Lesütöttem a szemeim és csak bólogattam. Mindenkinek jól esik, ha megdicsérik, pláne ha a szerettei.
Már egy fokkal jobban éreztem magam, amikor a kviddicses múltjáról mesélt. Mosolyogva hallgattam, még egyszer utoljára megnéztem magam a tükörben. Utána persze kapkodhattam a lábam, hogy lezárjam a borítékot. Még ha hiányozni is fog a hajam, ezért az érzésért már megérte az egész. Kicsit értetlenül néztem Majára, amiért fizet helyettem is, de nem álltam le vitatkozni.
- Persze, menjünk - bólogattam, majd mosolyogva integettem Petrának. Igazán kedves volt velünk, ráadásul nagyon jó szakember.
Az utcán szembefordultam Majával, szélesen mosolyogva néztem a szemébe.
- Szerintem nagyon jó anyuka lehetsz, ne is add fel - mondtam végül. Bent nem volt alkalmam elmondani, és még ha nem is kíváncsi a kéretlen véleményemre, egy kis pozitív megerősítés nem árthat senkinek. - Biztos vagyok benne, hogy a brekijeid is ugyanolyan jó emberek lesznek, mint a szüleik.
Félre néztem, hirtelen teljesen zavarban éreztem magam. Nem is értettem az egészet, inkább csak megráztam a fejem, majd vidáman tekintettem újra rá.
- Jönnek érted, vagy kísérjelek el esetleg valameddig?
Hozzászólásai ebben a témában
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2019. május 1. 16:38 | Link

Mei
#Ruha & before ~ after | Budapest | március 26.


- Anyukám szerint nem a kortól függ, hogy amink lehet, azt megteremtjük-e magunknak. Tudod nem a pénz meg ilyesmik, inkább a szeretet, a jó élmények, az okosság - vonogattam a vállam, mert annak ellenére, amennyi szülinap van mögöttem, nem éreztem én sem úgy, hogy mondjuk elég ész szorult volna a fejembe. Megvolt, hogy mihez értek és azt is jól tudtam, mihez nem, az ohanám meg van olyan édes, hogy nem emlegetik, pedig tényleg így van. - Meg mindig viccelget, hogy neki ennyi idősen még csak én voltam, és nézzek körül, nekem mennyi szeretet jutott - amiben nagyon igaza van. Boldog, mert az vagyok, mert mind azok vagyunk Lewyékkel, én meg tudok ennek örülni és annak is, hogy a kezdeti dolgok ellenére így állunk. Sokáig féltem, hogy én vagyok csak más és mindenkivel, akivel csak akarok kompatibilis, de úgy érzem a családom is jól állt össze. Legalábbis merem remélni. Nehezen válok meg a rossztól, a kudarcoktól és a negatív dolgoktól, van hogy évek telnek el, nekem meg csak eszembe jut és bumm. Ebben se vagyok elég ügyes, hiába vagyok embereknél elvileg idősebb, másokhoz meg túl fiatal, akik ugyan ennyi idősek.
- Igyekszem, szeretek az lenni nekem fontosak ők és az, hogy legyen itthon a boldogságuk - mosolyogtam le a pocimra, majd a lányra, aki az imént mondta a sok szépet. Megnyugtató volt a gondolkodása, nem azért, mert ennyi jót mondott, inkább azért mert tényleg úgy gondoltam, komolyan hiszi azt, amit én. Hogy tényleg van még ilyen jó dolog meg nem is tűnt lenézőnek vagy ítélkezőnek.
- Jönnek, nem olyan sokára, sőt - kotortam ki a telefonom, és ott már volt is üzenetem Hannahtól, hogy pár perc és itt van, így nem is nagyon néztem tovább, mennyi az idő, csak visszatoltam a zsebembe, majd a lányra néztem. - Te is rendben leszel? Tényleg nagyon jól áll az új frizura, majd meglátod, biztos sok bókot kapsz rá - mondtam boldogan, és aztán fel is tűnt a szőke ciklon, én meg integettem, hogy itt állok, még kicsit késve ugyan, de felénk is mosolygott, bár a másik lánytól olyan furcsán méregetett minket. Sosem értem meg azt hiszem, mire fel ez a nagy gyanakvása.
- Köszönöm, hogy eljöttél velem. És... sok sikert a kviddicshez - tettem még hozzá, mert bizony figyeltem ám, hogy aztán integetve neki meginduljak a kocsi felé. Miután beszálltam még egyszer kiintettem, hogy aztán Hannah hazavigyen és szembenézzek a többiekkel. De jót tettem, tényleg. Becsület szó.


//Köszönöm a segítséget**//
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek