Végre visszaérkeztem Magyarországra. Kaptam egy szabad hosszú hétvégét Madame Gassariótól, mert szerinte nem pihenek eleget. Szinte egész nap főzünk vagy tanulunk, csak a hétvégék szabadok. De az utóbbi másfél hónapban egyszer se pihentem, mert bőven volt mit behoznom. A többiek nem túl segítőkészek, így egyedül tökéletesítettem a régi és az új recepteket. Ennyi kaját még sose dobtam ki, de hát a célért mindent. Mostanra egész jól behoztam magam, így el is küldött egy kis pihenőre. Így gondoltam, hogy megnézem Pestet, még úgyse töltöttem itt hosszabb időt. Egy szállodában foglaltam helyet, svédasztalos étkezések, finom ételek vannak, szóval most tényleg pihenek. Ma se csináltam semmi értelmeset, csak a várost járom, vásárlok és kipróbálom a legjobb éttermeket és kávézókat. A közelben vásároltam, ezért ide ültem most be.
Amint belépek, rögtön egy üres helyet keresek, ami persze nem olyan egyszerű szombat délután. A hely tele van, szóval biztos finom a kávé. Találok is egy szabad asztalt, közben jobban szemügyre veszem a berendezést. Elég nívós hely, jó a kialakítása, profi a kávégép, a sütik jól behűtve. Az asztalomra pillantva keresem a kávélapot, pont előttem van, így ki is nyitom. Nagy a választék, így kissé nehéz dolgom lesz. Kontinensek szerint vannak elrendezve a kávék, így szépen elolvasom mindet. Lassan lapozgatom a kávélapot, majd megakad a szemem az egyiken. Mivel meleg van, ezért egy Cannes-i fagylaltkávéra esik a választásom. Mire felpillantok, a pincér már ott áll előttem.
- Jó napot! Hozhatok valamit?
- Jó napot! Igen, egy Cannes-i fagylaltkávét szeretnék - hátralapozok a süteményekhez, végülis az is jólesne.
- És még lesz egy zimbabwei vadbarack torta diózselével.
- Rendben, azonnal hozom! - mondja, majd megy is vissza a pulthoz. A rendelés után újra megnézem a kávézót, bőven van, amit nem fedeztem még fel. A baristák dolgoznak, a pincérek felszolgálják a rendelést. Jól összeszokott csapatnak tűnik, nincs sehol fennakadás. Közben Marcira gondolok, nem is beszéltünk azóta, hogy összejöttek. Küldtem egy-két baglyot, de mindegyik válasz nélkül jött vissza. Biztos boldogan megvan Kamillával, akivel amúgy nem is illenek össze. Marcinak kell az érintés és az, hogy kifejezze, hogy szereti a másikat. Kamillától kétlem, hogy ezt megkapná. Ezen gondolkodva ráncolom össze a szemöldököm, a bal lábam pedig a jobbra helyezem. Jó lenne valami izgalom, vagy hír a Bagolykőből, de most nem oda mentem vissza. Kell még egy kis idő, hogy egyedül legyek, majd utána úgyis vissza kell mennem az utolsó évem miatt intézni a dolgokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=724914#post724914][b]Carolina Eleonore Bellini - 2018.06.04. 17:35[/b][/url]

Végre visszaérkeztem Magyarországra. Kaptam egy szabad hosszú hétvégét Madame Gassariótól, mert szerinte nem pihenek eleget. Szinte egész nap főzünk vagy tanulunk, csak a hétvégék szabadok. De az utóbbi másfél hónapban egyszer se pihentem, mert bőven volt mit behoznom. A többiek nem túl segítőkészek, így egyedül tökéletesítettem a régi és az új recepteket. Ennyi kaját még sose dobtam ki, de hát a célért mindent. Mostanra egész jól behoztam magam, így el is küldött egy kis pihenőre. Így gondoltam, hogy megnézem Pestet, még úgyse töltöttem itt hosszabb időt. Egy szállodában foglaltam helyet, svédasztalos étkezések, finom ételek vannak, szóval most tényleg pihenek. Ma se csináltam semmi értelmeset, csak a várost járom, vásárlok és kipróbálom a legjobb éttermeket és kávézókat. A közelben vásároltam, ezért ide ültem most be.
Amint belépek, rögtön egy üres helyet keresek, ami persze nem olyan egyszerű szombat délután. A hely tele van, szóval biztos finom a kávé. Találok is egy szabad asztalt, közben jobban szemügyre veszem a berendezést. Elég nívós hely, jó a kialakítása, profi a kávégép, a sütik jól behűtve. Az asztalomra pillantva keresem a kávélapot, pont előttem van, így ki is nyitom. Nagy a választék, így kissé nehéz dolgom lesz. Kontinensek szerint vannak elrendezve a kávék, így szépen elolvasom mindet. Lassan lapozgatom a kávélapot, majd megakad a szemem az egyiken. Mivel meleg van, ezért egy Cannes-i fagylaltkávéra esik a választásom. Mire felpillantok, a pincér már ott áll előttem.
- Jó napot! Hozhatok valamit?
- Jó napot! Igen, egy Cannes-i fagylaltkávét szeretnék - hátralapozok a süteményekhez, végülis az is jólesne.
- És még lesz egy zimbabwei vadbarack torta diózselével.
- Rendben, azonnal hozom! - mondja, majd megy is vissza a pulthoz. A rendelés után újra megnézem a kávézót, bőven van, amit nem fedeztem még fel. A baristák dolgoznak, a pincérek felszolgálják a rendelést. Jól összeszokott csapatnak tűnik, nincs sehol fennakadás. Közben Marcira gondolok, nem is beszéltünk azóta, hogy összejöttek. Küldtem egy-két baglyot, de mindegyik válasz nélkül jött vissza. Biztos boldogan megvan Kamillával, akivel amúgy nem is illenek össze. Marcinak kell az érintés és az, hogy kifejezze, hogy szereti a másikat. Kamillától kétlem, hogy ezt megkapná. Ezen gondolkodva ráncolom össze a szemöldököm, a bal lábam pedig a jobbra helyezem. Jó lenne valami izgalom, vagy hír a Bagolykőből, de most nem oda mentem vissza. Kell még egy kis idő, hogy egyedül legyek, majd utána úgyis vissza kell mennem az utolsó évem miatt intézni a dolgokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=726220#post726220][b]Wittner Stella - 2018.06.23. 16:48[/b][/url]

Alig kezdődött meg a június, teljesen olyan, mintha nyár kellős közepe lenne már, az időjárást nézve. Meg lehet kukulni ebben a melegben, szóval én se vittem túlzásba az öltözködést az utolsó órám után. Persze még szétfetrengtem Dávid ágyát indulás előtt, meg hagytam neki egy csomag félig megevett kínait, gondoltam ő értékeli, nekem meg már tele volt a pocim. Arról nem beszélve, hogy holnap szülinapja van, és mint mindent, ezt is mostanra hagytam. Sürgősen ajándék után kell néznem!
Szerencsére a suli viszonylag jó helyen van, így egy óra alatt már a pesti forgatagban találtam magam és jártam boltokról boltokra. Voltak undi dolgok, amiket tudom, hogy sose venne fel, iszit venni neki meg olyan semmilyen lenne. Így kénytelen voltam erőt venni magamon és ha már a neten rendelés remek lehetőségeivel egy ideje nem tudok élni, betopogtam egy képregényboltba. A srác nagyon méregetett, meg előbb majdnem kiestek a szemei, pláne mikor elég konkrét kérdéseket tettem fel neki, mit is szeretnék megszerezni. Leizzadt, a tenyerét vakargatta meg dadogott is kicsit. Jól ki is nevettem, tényleg olyan volt a szitu. De jó negyed óra alatt sikerült valamire bukkannom, így megfáradva, de törve nem a kis csomaggal a hátizsákomban ballagtam tovább. Éppen elsétáltam volna a kávézó előtt, amikor a két órája még dugig tele pocim megkordult. Fújtattam is egyet, majd fordulva be is tértem oda.
Nem voltam ismerős a helyen, de ez kit zavar. Elég sűrű volt minden, szóval a pultnál várakoztam egy itallapot lapozgatva, amíg valaki a táskám nem kezdte taperálni.
- Héééé... öcsi, az az enyém! - csattantam fel, mire a srác megemelve a kezeit el is hátrált a morgásomra. Helyes. Olyan közegben növögetek fel, ahol semmi sem lehetetlen, szóval nekem csak ne nyúlkáljanak a dolgaimhoz engedély nélkül. - Ó, helló... egy ilyen narancsos-étcsokis koffeinmentes kávés fagyis cuccot szeretnék. Van ilyen rolettitek is? Azt is lehetne?
Szerencsére a pincérlány megértett, mert bólintott párat majd intett, keressek bent helyet, ki fogja hozni, így lassan nyújtogatva a nyakam nézelődtem bent jobbra meg balra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=732460#post732460][b]Carolina Eleonore Bellini - 2018.08.20. 15:32[/b][/url]

Már leadtam a rendelést, úgyhogy csak nézelődök itt bent. A pultnál látom, hogy egy lány táskáját tapogatja egy srác, de szerencsére ügyes a lány, így a srác hátrál és elhagyja a terepet. Felvonom a szemöldököm, ha nem muglik közt lennénk, kivarázsoltam volna innen, az biztos. A lányka leadja a rendelést, majd hely után nézelődik. Egy hirtelen ötlettől vezérelve intek neki, hogy üljön mellém. Ha lecsüccsen, akkor nyújtom is a kezem és bemutatkozok.
- Szia, Lina Bellini vagyok, láttam a srácot, aki a táskádat tapizta, mindened megvan, nem bántott? - pillantok rá, bár úgy tűnik, minden rendben. Biztos valami zsebtolvaj volt, de most rossznál próbálkozott.
A kávézóban sokan vannak, így még időbe telik, míg elkészül a rendelés. Addig meg lehet beszélgetni, persze ha a partnerem is benne van.
- Olyan ismerős vagy, véletlenül nem a Bagolykőbe jársz? Mintha hallottam vagy olvastam volna rólad - Elgondolkodok, mert tényleg ismerős. Az Edictumban biztos benne volt, azt kintre is járatom magamnak, de nemsokára úgyis kiderül.
Közben megjön a sütim, a pincérnő még kér egy kis türelmet a kávéhoz, mert sokan vannak. Megértően bólintok, majd magamhoz húzom a sütit és eszem egy falatot. Hmm, isteni, úgy tűnik, megvan a magyar kedvenc kávézóm.