36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Maróti Fanni
INAKTÍV


Noelé, most, mindig, örökké
offline
RPG hsz: 112
Összes hsz: 731
Írta: 2018. május 21. 18:08 | Link

- Valahol Pesten egy délután

- Ehhez mit szólsz? - kérdem legjobb barátnőm felé fordulva, magam elé tartva egy amúgy egészen jó színű - a kék egy kellemes árnyalatában pompázik -, de egyértelműen férfiak számára kihelyezett ruhadarabot.
Valószínűleg lógna rajtam, mint tehénen az a bizonyos, de pont ezért tetszik. Meg mert az elején egy stilizált lófigura vágtat balról jobbra. Persze csak képletesen, elvégre képes voltam egy mugli ruhaboltba cipelni Adélt, hogy segítsen már kezdeni valamit a ruhatárammal, mert bár nekem semmi bajom vele, és bizonyos férfiak sem emeltek még kifogást a különféle feliratos pólóim ellen, ha netán még ebben az életben megtörténik, hogy valódi randira megyek, mégsem állíthatok be oda egy "Az ember előtt volt az erdő. Utána már csak a pusztaság." feliratú felsőben meg egy rongyos farmerban.
Szóval most próbálok úgy tenni, mint aki ért hozzá, közben pedig teljes mértékben rá akarok támaszkodni. Mégiscsak ő a nőiesebb kettőnk közül. Sőt! Nem is értem, miért nem rohan utána legalább három pasi egymás sarkát letaposva. Én meg az a furcsa csaj vagyok ott mellette. És ez nekem eddig teljesen meg is felelt.
Hozzászólásai ebben a témában
Ónodi Adél
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 57
Írta: 2018. május 21. 18:34 | Link

Fancsi
Valahol Pesten egy délután


Oldalra húzott szájjal vetek egy pillantást az elém tartott pólóra, majd egy "ezt már számtalanszor megbeszéltük" pillantással és a hozzá illő fancsali arccal nézek fel Fannira.
- Ez a stílus már harmadikos korunk óta tiltólistán van - emlékeztetem, és míg tovább keresgélek a felakasztott ingek másik oldalán, elnyomok egy feltörni készülő sóhajt. Azóta sem tudtam kiverni a fejemből a tegnap este történteket; leginkább azt, hogy megtudtam, Anna épp valahol Egyiptomban tengődik, Nikolai meg olyanokat mond a távollétében, hogy...
- Fanni! - egyetlen rutinos mozdulattal tolom két irányba a vállfákon ólomsúlyként lógó férfi felsőket, így pont szembe kerülve a barnával, kérdő tekintettel pislogok rá. - Kezdek szétesni. Most Mr. Néhanapjánfelbukkanok úrnak keresünk valamit, amit meg sem érdemel, vagy miattad vagyunk a férfi osztályon?
Egyelőre nem akarom hangosan is kimondani, hogy bár oké, tegyük fel, hogy nem tartom lehetetlennek, de gondolkozzunk reálisan: valószínűleg nem itt fogjuk megtalálni álmai randiszerkóját. Persze, ami késik, nem múlik, hamarosan úgy is ki fogom bökni. Addig viszont meg se rezzenő vonásokkal, tökéletes pókerarccal figyelem a másikat azzal a ronda kék pólóval, amit még apám se venne fel.
- Ajj, Fanni, tedd már azt le! - szólok rá suttogva kiabálva, és gyorsan átnyúlok a pólóért az ingek között, hogy minél előbb megszabaduljak tőle. Az anyagát érintve még a hideg is kiráz. - Az kéne még, hogy ezt hordd...
Hozzászólásai ebben a témában
Maróti Fanni
INAKTÍV


Noelé, most, mindig, örökké
offline
RPG hsz: 112
Összes hsz: 731
Írta: 2018. május 21. 18:44 | Link

- Valahol Pesten egy délután

- Olyan régóta? - kerekednek el a szemeim, majd felhúzott szemöldökkel pislogok a felsőre, mintha azt várnám, hogy majd ő válaszol. Bár szerintem akkor is csak a vállát vonogatná, ha varázsfelső lenne, és képes lenne rá.
 - Öööö - villantom meg intelligenciámat, miközben fülig vörösödöm az említésétől is. - Megszokásból fordultam erre - vonom meg végül a vállam. Na meg mert belépéskor a frászt hozta rám az a rózsaszínben tündöklő sarok, ahol gyanúm szerint a női ruhák találhatók. Úgyhogy gyorsan a biztonságosabb férfi részlegre menekültem.
 - De eskü, tavaly hordtam még ilyet - morgom, miközben hagyom, hogy Adél eltüntesse a kezemből a pólót. Egyébként meg hazudok, mert szerintem tegnap is a kezembe akadt egy hasonló a reggeli öltözésnél, csak végül nem mellette döntöttem. Ha abban lépek be a konyhába, barátnőm lehet hogy szívrohamot is kap. Hm... lehet megszabadulok tőle, ha hazaértem. De olyan cuki zebra van rajta! Ezt még megfontolom.
Hozzászólásai ebben a témában
Ónodi Adél
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 57
Írta: 2018. május 21. 19:10 | Link

Fancsi
Valahol Pesten egy délután


- Nem elég régóta - javítom ki csendesen, de az az elnéző, kedves mosoly, amivel egyedül Fannira tudok nézni, ezúttal sem bírja ki, csak előbukkan a szám szegletében.
- Gyere, menjünk át a női ruhákhoz - intek állammal az üzlet másik felébe, és közben úgy teszek, mint aki még véletlenül sem hallotta a művésznő utolsó megjegyzését. Közel másfél évtizede ismerjük egymást, így az, hogy bevallja, tavaly még felvette a dédmamája buggyos naciját, nem olyasmi, amiről ne tudnék. Lassan egyébként sem marad semmi, amivel meg tudna lepni, hacsak... hacsak nem Noelről van szó. Azt a dolgot ugyanis képtelen vagyok értelmezni, mintha két össze nem illő puzzle darabot próbálnék egymásba gyömöszölni, mindhiába. És mivel ma még nem firtattam, éppen itt az ideje, hogy rácsapjak a témára.
- Én nem akarom, hogy elcsaljon sárkányeleségnek - kezdem halkan, ahogy kiérek a sor végére, és a melleim alatt tüntetőleg összefűzött karokkal bevárom őt is. A hangom lehet, hogy kicsit dacos, de az biztos, hogy szánt szándékkal csupán minimális hisztit csepegtettem bele. Tényleg. Becsszó. - Figyeld meg, hogy ez lesz. Elmész, aztán soha többé nem veszel ecsetet a kezedbe, nem festesz, nem fényképezel, nem esel fel a saját lábadban, egyszóval nem Fanniskodsz tovább, mert... mert egycsapásra Sárkányné leszel egy csomó sárkányfiókával.
Ráadásul, felteszem, nélkülem fog valamelyik térképről is lelógó rezervátumba költözni, hogy egy szép napon valami bazi nagy, irgalmatlanul büdös jószág gyomrában találja magát. Mondjuk, ehhez a jövőképhez nem is lett volna olyan rossz választás az az előző, ronda kék póló.
Utoljára módosította:Ónodi Adél, 2018. május 21. 19:18
Hozzászólásai ebben a témában
Maróti Fanni
INAKTÍV


Noelé, most, mindig, örökké
offline
RPG hsz: 112
Összes hsz: 731
Írta: 2018. május 21. 19:26 | Link

- Valahol Pesten egy délután

Mondjuk, szerintem már régen voltunk harmadikosok, még ha rajtam ez nem is látszik, de sejtem, hogy ő nemhogy annyi éve, de soha az életben nem akart volna ilyen ruhákban látni. Hagyom hát inkább, hogy átvezessen arra a részre, ahol úgy érzem magam, mintha valami ormótlan bogár lennék.
 - Ezt nem tudom elképzelni - rázom meg a fejem. - Mármint azt, hogy valami nagy szörnyeteg keresztben lenyel, még egész jól, de azt, hogy többé nem esek hasra... lehetetlen.
Rávigyorgok barátnőmre, akinek a sárkányfiókás beszólásával újfent sikerül zavarba hoznia. Rendes randin se voltunk még, nem tudom miért sárkánynézik itt.
 - Te is tudod, hogy nem passzióból festegetek - húzom a szám egy keskenyebb mosolyra, és elkezdem nézegetni a kivágottabb, tüllösebb, fodrosabb és pasztellesebb, vagyis nőiesebb varrományokat. - Mostanra ez az egyetlen dolog, ami a nagyapámhoz köt. Ha abbahagynám, elveszíteném őt is.
Épp ezért fogok festeni még akkor is, ha netán megvakulok vagy lebénulnak a karjaim. Mindegy hogyan, milyen módon, de mindenképp alkotnék ecsettel vászonra. Ha kell egy sárkány gyomrában is.
 - Ez jobb? - rántok magam elé egy vékony pántos, v nyakkivágású mályvaszín felsőt.
Hozzászólásai ebben a témában
Ónodi Adél
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 57
Írta: 2018. május 27. 17:39 | Link

Fancsi
Valahol Pesten egy délután


A kezemet tüntetőleg csak akkor engedem le, mikor Fanni Tóni bácsiról kezd beszélni, és nagypapája említésére a szívem összefacsarodik. Az érzés futólag átrajzolja vonásaimat; szemöldökeim megrándulnak, egymáshoz tapadó ajkaim lefelé görbülnek. Ahelyett, hogy válaszolnék elfordítom arcomat, és hagyom, hogy előreomló világos tincseim eltakarják a hirtelen jött, mardosó lelkiismeretfurdalásomat. Érzem, hogy túl messzire mentem, és nem szabadott volna felhoznom a festészetet. De hát, ha egyszer annyira féltem őt!
- Hiszen tudod, hogy soha nem fogod őt elveszíteni – motyogom az orrom alatt elvörösödve, míg a ceruzaszoknyák között bogarászok. Szeretnék egy újat, púderszínűt vagy krémeset, puha pamutanyagból, a hátulján cipzárral. Azután felnézek, és a felmutatott blúzra elmosolyodom. Tóni bácsi azóta is közöttünk, már-már velünk él, és ezt pontosan tudván inkább úgy döntök, hogy ezennel, itt és most átevezek egy könnyedebb témára. Ha Fancsi szeretné, úgyis folytatja, és akkor legfeljebb beülünk az egyik próbafülkébe, és kisírjuk magunkat. Kiszélesedő, fényes mosollyal szólalok meg. – Sokkal jobb! És ebből a fazonból már jöhet a kék árnyalat is.
Bal alkaromon egyre csak gyűlnek a szoknyák, rövidebbek és hosszabbak egyaránt, de akármilyen elhivatottan is szöszmötölök velük, csak nem hagy nyugodni a gondolat, hogy Fannin kívül egy másik barátnőmet is el fogom veszíteni. Bár, ha jobban belegondolok, lehet, hogy Annát már hetekkel ezelőtt elnyelte a sivatag, a szoknyák másik felén álló barátnőmet meg csak ezután fogja valami hétfejű szörnyeteg. Kivagyok ettől. Meg magamtól. Hogy a viharba lehetek ilyen figyelmetlen és nemtörődöm? Rám eddig ez egyáltalán nem volt jellemző! Precíz voltam, pontos, összpontosítani képes, a környezetével figyelmes és törődő fiatal nő. Most meg? Fanni szerelmi élete túlságosan is bezavart. Haj, a manóba is.
- Anna Egyiptomban van – kezdek bele váratlanul, miután a kikívánkozó gondolathalmot hiába próbálom visszanyelni, és továbbra is csak türelmetlenül tologatni a vállfákat jobbra-balra. Panaszosan felsóhajtva hagyok abba mindent, és két kézzel feltámaszkodva a ruhatartó állványra, feldúltan nézek át Fannira. – Összevesztek valamin Niko-val, és elment. És ezt onnan tudtam meg, hogy tegnap lementem Niko új csárdájába, hogy odaadjam neki a legutolsó lesifotó adagot, hogy ha végez, vigye már haza Annának, legyen szíves. Erre közölte, hogy Anna Egyiptomban van, ő meg nem beszél vele.
Oldalra pillantva fújom ki magam, számat egy ideig ide-oda húzogatom, majd szinte felkiáltok, ahogy mérgesen folytatom.
- És! - nagyra nyíló szemekkel viszem fel a hangsúlyt, ahogy a tetőponthoz érek. - Azt mondja, menjek el vele fürdőzni! Fürdőzni! Mikor a felesége a barátnőm. És ő meg úgy néz rám, tudod... Mekkora szemét! Én nem is értem.
Mi tagadás, eléggé kivagyok. Persze régóta tudom már, hogy a férfiak mind bunkó parasztok, és sajnos tenni sem lehet ellene semmit, csak örülni, hogy nőnek születtünk. Milyen igazságtalan ez...
Hozzászólásai ebben a témában
Maróti Fanni
INAKTÍV


Noelé, most, mindig, örökké
offline
RPG hsz: 112
Összes hsz: 731
Írta: 2018. május 28. 15:45 | Link

- Valahol Pesten egy délután

Hiába mondja halkan, hallom, amit mond, és igazán hálás vagyok érte, de tudom, hogy most nincs igaza. Minden egyes nappal egyre többet felejtek el belőle. Már nem vagyok benne biztos, hogy fel tudnám idézni, milyen érzés, amikor megsimogatja a fejemet, már nem hallom a nevetését. És nem csak a felejtés bánt, de a változás is. Az emlékek idővel módosulnak, és ahogy kétségbeesetten próbáljuk betömni a keletkező lyukakat, mi magunk is torzítjuk az eredeti képet. Tényleg ilyen volt a hangja? Így szokott nézni rám, ilyen melegséggel a tekintetében? Valóban olyan türelmes volt? Tényleg emlékszem még rá?
Fáj, nagyon fáj, ez a téma, ezért is próbálom elterelni, és Adél, mint mindig, most is ért engem. Előkeresem hát a kezemben tartott ruha kék verzióját, majd kutatok tovább. Közben azért feltűnik, hogy barátnőm nincs egészen itt. Mégsem kérdezek rá, hagyom, hogy magától kezdjen bele. És nem is kell sokáig ezt tennem.
 - Egyiptomban? - szűröm le a lényeget a mondanivalóból. Én mondjuk sose mennék oda. Ott csak homok van, tevék, meg romok. Pláne nem egy pasi miatt. Ha összevesznénk Noellel... Eddig jutok a gondolataimmal, amikor érzem, hogy sikerül totál elvörösödnöm. Közben Adél még csak most ér a történet fő részéhez.
 - Lehet csak cukkolni akart, és nem is gondolta komolyan - próbálom védeni az általam nem nagyon ismert srácot. Aztán felrémlik előttem egy este abban a bizonyos csárdában, és már megint kezdem nagyon hülyén érezni magam. - Nem mintha én értenék ehhez - motyogom a ruháknak kissé szemlesütve.
Hozzászólásai ebben a témában
Ónodi Adél
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 57
Írta: 2018. június 12. 08:23 | Link

Fancsi
Valahol Pesten egy délután


Látom és érzem is, hogy nincs teljesen itt. Alkarjaimmal a vállfákat tartó rúdra támaszkodom, és arcomat jobb karomra fektetve, szelíd, várakozó tekintettel nézek fel Fannira. Szerencsére én nem tudom, milyen elveszíteni egy szerettet, aki ennyire fontos és ilyen közel áll, hiszen apai nagyapám születésem előtt meghalt, az anyai meg hála Merlinnek! még mindig azzal tölti a kívülálló szemnek nyugodalmas és több, mint tökéletes napjait, hogy követi szegény Kocsonya minden lépését; ellenőrzi az ételeket, a szőlőkacsokat, a gyomot és mindent, amihez az öreg házimanónak köze lehet. Mamikám ilyenkor nem szól semmit, csak a fejét csóválja és alkalomadtán anyának panaszkodik.
Habár vérszerinti családtagot nem temettem, Fanni mellett én is át- és megéltem a veszteséget. Akkor döbbenve csak rá igazán, mit is jelent a tiszta, igazi barátság. Ha neki fáj, nekem is fáj. Ha ő boldog, én is az vagyok. Csak... ne menjen el sárkányeleségnek abban a nagy boldogságban.
- Ott - emelem fel a fejem, és a vállfákat hátrahagyva kapom fel az eddig összeválogatott darabokat, és sétálok át velük Fanni oldalára. - Arra gondoltam, hogy meglátogatom.
Abba persze egy pillanatig sem gondoltam bele, mikor a nagy utazást kitaláltam, hogy egyébként szorgalmi időszak van kötelező óralátogatással és olyan tanárokkal, mint Felagund professzor, aki még akkor is elvárja a jelenlétet, mikor az ember lánya éppen nyomorultul feküdne az ágyában, és szépen csendben, a macskáiba kapaszkodva, cicaszőrben lehelné ki a lelkét.
- Ha kérdezik, majd azt mondom, elkaptam valami csúnya, modernkori bubópestist - adok magyarázatot a kezemben fekvő szoknyáknak, aztán elkerekedő szemekkel pillantok fel Fannira. - Hidd el, hogy komolyan gondolta! Ez az egészben a legrosszabb. Ha én igent mondok, ki tudja mi lett volna az estéből... szent szalamandra!
Undorító. Blah. Még a hideg is végigfut a testemen, és egy pillanatra le kell hunynom a szemem, hogy elkergessem a kéretlen képzelgéseket arról a bizonyos - szerencsére - soha meg nem történt estéről.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek