37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bagolykőtől távol→Magyarországi helyszínek
Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
offline
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2018. március 9. 18:47 | Link
Zsé | megjelenés | Budanekeresd, március 8.


Amikor négy éves voltam, megtudtam egy lehangoló, lélekpusztító valóságot. Addig abban a meggyőződésben éltem, hogy minden fiú lány lesz, amikor felnő. A bácsik pedig csak félresikerült példányok, mert ők sose lettek lányok. Nagyon szófogadó gyerek kellett legyek, mert tudtam, hogy rossz kisfiúkból csak ronda bácsik lesznek. Aztán puff, nesze neked valóság.
De azóta is úgy gondolom - és ez mostmár nem tévhít -, hogyha nők vezetnék a világot, sokkal jobb hely volna. Valószínűleg már több bolygót betelepítettünk volna és ez az eredeti is egészséges és tiszta volna, nem ilyen teleszemetelt, haldokló golyóbis.

Ennek örömére minden évben alaposan megünneplem március nyolcat. Kezdve természetesen egy gyors hazalátogatással, ahova nem érkezhetek meg egy hatalmas csokor virág nélkül, aztán az egyetem és a falu következik. Idén azonban elég hamar lerendeztem ezeket az ügyeket, úgyhogy visszatérve Bogolyfalvára még volt időm beugrani a piacra egy újabb adag virágért. Eléggé kétségbeesett arccal fogadtak, biztosan nem könnyű nekik ez az időszak, főleg ez a nap, de végül csak találtunk a raktárban még egy ládányi aprófejű rózsát. Néhány gyakorlott mozdulattal hamar koszorúkat formáltak belőle, a végén már nekem is sikerült a varázslat anélkül, hogy ne legyen az egészből valami felismerhetetlen maszlag. A legutolsót felraktam a saját fejemre, kifizettem a munkájukat és sietősen megindultam a kandallóm felé.

Budanekeresden még nem akcióztam eddig. Ami azt jelenti, hogy a helyiek még nem ismernek s esetleg örömmel fogadnak. A bogolyfalviak reggel úgy vették át a virágcsokraimat, mint valami kötelező házimunka eszközét, ami nem túl kellemes, de gyorsabban túlvannak rajta, ha egyszerűen hagyják magukat. A bagolykövesek örültek csak igazán, meg az egyetemen a diákjaim.
A főtér közepén lepakoltam a ládámat és megigazgatva a koronámat, szétnéztem. Egy “A világnak több fantasztikus/gyönyörű/bátor/trágár/parázna nőre van szüksége” feliratú pólóban feszítettem, a felirat pedig néhány másodpercenként váltogatta a jelzőket, olykor bedobva egy-egy meglepőbbet is. Felül csak egy vékony kabát, hogy ne takarja nagyon ki a szöveget.
Na, akkor osztogassunk virágkoszorúkat. A karomra akasztottam néhányat, hogy legyen tartalékban s mindkét kezemben egyet-egyet megfogva közelebb léptem egy szekerét húzó nénikéhez. Széles mosollyal felköszöntöttem, ő meg morogva felnézett rám, aztán valósággal felragyogott az arca, amikor meglátta, mit szorongatok a kezemben. Mosolyogva, virágkoszorúval a fején csoszogott tovább, folytatva útját ki tudja merre. Ezek a nők, ugye megmondtam?
Hozzászólásai ebben a témában
Légrádi-Manó Zselyke
INAKTÍV


Dimi lánya
offline
RPG hsz: 47
Összes hsz: 424
Írta: 2018. március 20. 23:34 | Link
Dimi Love
viselet

Minden ünnepet szeret, az adott témához illő díszeket készít saját kezűleg és ha ajándékozós, akkor a meglepetéseket is kézzel csinálja. Elpepecsel az apró virágokkal, a színekkel. Minden pillanatát élvezi. Aztán pedig az ünneplését.
Ez a nap nem az a nap amikor bármiféle kedvességgel kellene készülnie. Ez az a nap, amikor a nagypapája már korán reggel az éjjeliszekrényére helyez egy kaspó virágot, melyet később elültetnek az anyjával és a nagymamájával közösen. Egészen kicsi kora óta így megy ez, el sem tudná képzelni a nagypapa köszöntése nélkül a nőnapot.
Szabad napocska lévén napját a városban tölti, elnézi a kirakatokat teli virággal és ilyen-olyan köszöntőkkel, na meg a plakátokat, melyek az esti bulira invitálják a hölgyeket. Van, ami szigorúan tizennyolc év felettiek számára van. Pont olyan, amire bár szívesen bemenne, valószínűleg arcának pirossága elárulná; semmi keresnivalója a lenge ruhás férfiak között.
Mosolyogva fordul sarkon és pillantja meg a férfit, aki virágkoszorút oszt és a távozó néni után pillant. Mosolya kiszélesedik, szökellve indul meg a férfi felé. Úgy érzi, egyáltalán nem idegen számára ő, mindenféle zavar nélkül szólíthatja meg.
- Ön készítette a koszorúkat? - pislog Dimire érdeklődve. - Mert ha igen, engem is megtaníthatna rá. Szeretem a virágokat a hajamban.
Hozzászólásai ebben a témában
Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
offline
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2018. március 21. 20:19 | Link
Zsé | megjelenés | Budanekeresd, március 8.


Még alig távolodik el a néni a szekerével, már rögtön megrohamoznak. Jó, csak egy ember, de annyival másabb itt a reakció, mint a faluban, hogy hirtelen tömegnek érzem azt az egy embert is. Rávigyorgok az elém toppanó lányra. Nem sokat köntörfalazik, tetszik.
- Én… is. Ezt… - megkeresem a karomon azt, amiről biztos vagyok, hogy az én alkotásom. Hogy miért? Mert csámpás szegény. De legalább egyénisége van. - Ezt én, meg még néhányat - emelem fel a csodás példányt. Egy szirom épp most dönt úgy, hogy könnyes búcsút vesz a többiektől és bánatos lassúsággal kezd aláhullni. Figyelem egész addig, amíg földet nem ér, aztán megköszörülöm a torkomat. - A többi jobban sikerült. De tudom, hogyan kell, legalábbis elméletben, csak körülbelül fél órája kezdtem el ezt az egészet tanulni, nem vagyok még profi benne.
Közben a fejére biggyesztek neki is egy koronát s gyorsan arrébb suhanok, hogy egy siető nőnek is adjak egyet, akinek az arcából ítélve újra hálát adhatok, hogy tekintettel nem lehet ölni. Mindegy, nem tudok mindenkit boldoggá tenni, s nem is akarok. Visszafordulok a lányhoz inkább, ő legalább értékeli a művészetemet.
Hozzászólásai ebben a témában
Légrádi-Manó Zselyke
INAKTÍV


Dimi lánya
offline
RPG hsz: 47
Összes hsz: 424
Írta: 2018. március 21. 21:48 | Link
Dimi Love
viselet

Nem ismeri a férfit, de ez nem tántorítja el attól, hogy barátkozásba kezdjen. Zselyke sosem volt olyan típusú ember, aki visszariadt volna a kapcsolatok kialakításától. Teljesen normálisnak tartja, hogy amikor valaki szimpatikus számára, azzal megpróbál kapcsolatba lépni. Már egészen kicsiként is ilyen volt, pusziosztó cukorfalat.
Most pedig cukiságával és kíváncsiságával a koszorús férfit támadja le, aki nagy szerencséjére nem reagálja rosszul le a dolgot. Sőt! A lányka széles mosollyal nézi meg magának a karján tartott koszorúkat, majd a pólójára is vet egy pillantást. Halkan kuncog fel.
- Azok a legszebbek - mutat az ő általa készítettekre és nagy büszkén húzza ki magát amint a fején landol egy ilyen kicsit csálé, de ettől tökéletes alkotás. Minden formában, színben, fajtában imádja a növényeket, így elképzelhető, hogy virágkoszorúval a fején fog addig járni, amíg le nem hervad onnan.
- Nekem is így menne ilyen hamar? - csodálkozik el. Lelkesen emelkedik lábujjhegyre egy pillanatra. Vigyorog ott magának még úgy is, hogy a mellettük elsuhanó idegenek furcsa szemmel néznek rá. Nem értik a boldogságot.
- Jaj! Egyébként Zselyke vagyok és köszönöm a virágot - pillog a férfira mikor az visszafordul felé. Kezet is nyújt, úgy hivatalos. Hiszen új ismeretséget kötöttek.
Hozzászólásai ebben a témában
Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
offline
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2018. március 22. 21:08 | Link
Zsé |megjelenés | Budanekeresd, március 8. |
flower power


A legszebbek? Hmm. Ránézek a koszorúkra, amik közül egyértelműen kitűnik, hogy melyiket alkotta profi, s melyiket én. De igaza van. A szépség relatív, s egyébként is, túlértékelt. Az egyéniség többet ér. Meg… meg azokat én csináltam, nem valaki kötelességből, azért mert fizettem érte.
- Nem - felelem halálkomolyan, aztán elkezdek vigyorogni. - Neked sokkal jobban menne.
Nincsenek szálas rózsáim, csak ha szétszedek egy koszorút, de esetleg kerítünk valahonnan, biztos találunk ma virágárusokat. Vagy szétszedünk egy koszorút. Végülis minden szálban benne van a lehetőség, hogy korona legyen! Újra lehet őket alkotni. És biztos sokkal szebbek lennének.
- Dimitri és szívesen - rázom meg a felém nyújtott kezet, ami mellett az enyém egy medvemancsnak tűnik. Pedig nem az, nagyon nem, csak kicsit durva meg heges.
- Segítesz ezekkel? - bökök a ládámra, amiben soksok koszorú vár szétosztogatásra, csak nem volt elég karom, hogy mindegyiket felakasztgassam.
- Né, ott jön egy csapat lány - intek a közelben beszélgetve-nevetve sétáló lányokra, aztán várakozva Zselykéhez fordulok. Most adhat ő virágot, ha akar. Az hülyeség, hogy férfi kell adja. Igazából én férfiaknak is osztogatnám, csak lehet, hogy hozzám vágnák, s kár a virágokért. Pedig mindenkin jól mutat egy rózsakorona. Csak rám kell nézni! Egy esztétikai gyönyör vagyok.


Utoljára módosította:Krushnic Dimitri, 2018. március 22. 21:15
Hozzászólásai ebben a témában
Légrádi-Manó Zselyke
INAKTÍV


Dimi lánya
offline
RPG hsz: 47
Összes hsz: 424
Írta: 2018. március 23. 08:30 | Link
Dimi

Kiszélesedik a mosoly arcán. Kezeit összefűzi maga előtt és egy kissé felhúzza a vállát. Sejtette, hogy nem véletlenül találkozott ma a férfival. Feldobta a napját már azzal, hogy ott ácsorgott és koszorút osztott, az ilyen emberek sosem lehetnek rosszak. Zselyke pedig imádja az ilyeneket, minden egyes találkozás hozzátesz valamit a boldogságához. Boldogságmanója a fejében örömtáncot jár.
- Hűha, neked aztán szép a kezed - elcsodálkozva, résnyire nyitott ajkakkal figyeli a férfi kezét és húzza vissza két kezével fogva. Vékony ujjait végighúzza a bőrén, majd egy kis idő után elengedi. Fel sem tűnt a lánynak, hogy letegezte az egyébként láthatóan nála jóóóval idősebb férfit. Nem számít. Ha mégis, majd szól.
- Azta! Persze - felcsillan a szeme amint meglátja, mennyi koszorú vár még kiosztásra. Most már nem az az elsődleges, hogy megtanítsa a készítésükre, sokkal inkább a közeledő lányok, akik elé már be is perdül. Édes mosollyal köszön rájuk és kérdezi, hogy elfogadják-e ezeket a szépségeket. Elég megnyerő tud lenni, nem túl rámenős, de ahhoz eléggé, hogy elérje; mindannyian színes virágokkal a fejükön nevetgéljenek tovább.
Zselyke büszkén kihúzva magát, fején a koszorút félkézzel megigazítva reppen vissza Dimihez és újabb adagot helyez a karjára. Beáll mellé és nézi, kinek adhatnának.
- Van feleséged? Ha nincs, lehetne ő. Szép az aurája - mutat az ujjával a közeledő, csinos szőke nőre. Határozottan el tudná képzelni a medvemancsú mellett.
Hozzászólásai ebben a témában
Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
offline
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2018. március 23. 20:25 | Link
Zsé |megjelenés | Budanekeresd, március 8. |
flower power


Úgy vigyorog itt nekem, mintha azt mondtam volna, hogy az egész élet kiskutyákból és csokitortákból áll, és soha nem halunk meg. De ragályos a jókedve, s nem csak rám, hanem úgy látom, mindenkire átragad, akihez hozzászól. Lüke törpe.
A kezemet olyan áhitattal csodálja, amitől nagyon furcsán kezdem érezni magam. Nem szoktam furcsán érezni magam. De a kezemet se szokták csodálni, úgyhogy ez egy ilyen nap. Ma minden szép. Vagy legalábbis ennek a lánynak az.
- Az enyémek, megtartanám őket - jelzem diszkréten, de azért mosolyogva. Közben megpróbálok nem röhögni, amitől egy túlérett padlizsánra emlékeztet a fejem.
Úgy látom, nekem ma már sok dolgom nem lesz itt. Koszorú-osztogató menedzser lettem. Kérném a fizetésemelést, köszöntem.
- Szerintem ehhez neki is lenne néhány szava - nézek el a nő felé. Oké, tényleg csinos. Kicsit megbököm a törpét, hogy most majd én. Teszek néhány lépést a nő fele, aki erre észrevesz s meglepődve kis mosolyt küld felém. Oké, Töpszli, ne vigyorogj. Átadok egy koszorút a nőnek, aki teljesen jól reagálja le a helyzetet, pukedlizve teszi fel a fejére, aztán siet is tovább.
- Szerinted a tavaszi vagy az őszi esküvőket szereti jobban? - lépek vissza Zselyke mellé, még mindig a távolodó nőt bámulva.
Hozzászólásai ebben a témában
Légrádi-Manó Zselyke
INAKTÍV


Dimi lánya
offline
RPG hsz: 47
Összes hsz: 424
Írta: 2018. április 4. 09:58 | Link
Dimi

Zselyke egy kis álomvilágban él, mégsem egy elvarázsolt hercegnő. Csak örül mindennek, ami olyan hatással van a fejére. Ilyen például a férfi, meg a kezei. Sok mindent elárul az emberről a keze, egyből rengeteg gondolat fogalmazódik meg a lány buksijában arról, vajon mivel foglalkozik Dimi.
Elengedi a férfi kezeit, nem is igazán veszi a lapot. Általában csak azzal csinál ilyet, akivel azonnal megtalálja az összhangot, szóval tessék, Dimitrinek van egy új kis barátja Manócska képében. Persze ki tudja, talán csak néhány percre, néhány órára amíg virágot osztogatnak.
- Hajrá - súgja utána amikor a nő közelebb ér és most a kisasszony helyett maga a készítő teszi a fejére a koszorút. Ő meg csak ott áll és vigyorogva nézi őket. Drukkol neki, mert a nő a mosolyából ítélve is egy igazi, emberré vált tündér.
Integet a nőnek amint elsuhan, aztán kíváncsian felvonva szemöldökét fordul szembe Dimivel. Elgondolkodva pillant a hosszú, lebegő hajzuhatag után.
- Tavasztündér volt. Ha jobban megnézed, látni fogod a szárnyait, figyelj - mutatóujjával a távolodó nőre mutat és körberajzolja a képzelt szárnyait. - Miért nem mész utána? Én osztogathatom tovább a koszorúkat. El fogod szalasztani, ha nem sietsz - a férfira pislog és már oda is ugrik a ládához, hogy újabb alkotásokkal repdessen a közeledő hölgyek elé.
Hozzászólásai ebben a témában
Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
offline
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2018. április 5. 09:38 | Link
Zsé |megjelenés | Budanekeresd, március 8. |
flower power


Furcsa a kislány. De a furcsa az jó. Nálam az a normális. A normális meg a furcsa. Jó lenne, ha többen lennének normálisak - mármint furcsák -, de ne mindenki, mert akkor az válna a furcsává - vagyis a normálissá. Azt meg nem akarom. Akkor visszafele kéne csinálni az egészet s én nem akarok normálissá - vagyis akkor furcsává - válni. Érted. Úgyhogy nem bánom, ha csak egy páran vagyunk ilyenek. A töpszli, meg én, meg esetleg az a nő. Meg még egy páran, nagyon exkluzív a klub.
- Csak volt? Mi lett vele? - azért utána nézek, mármint eddig is utána néztem, de most azt figyelem, hogy hol vannak a szárnyai. Esküszöm, hogy csak a szárnyait nézem.
- Hagyjál, nem megyek utána, még a végén feljelent zaklatásért - morgom oda a lánynak, de azért a lábaim izegnek-mozognak, mennének meg nem is. Elkérhetném a… számát? Vagy a nevét? Sose tudom a varázslókkal. Felhívni sokkal egyszerűbb, de a legtöbb még mindig merlinkáromlásnak tartja a telefonokat. Ja, mert sokkal normálisabb hozzákötni a leveledet egy madárhoz s kidobni az ablakon. Megint ez a hülye normalitás.
Aztán azon kapom magam, hogy szedem a lábaim és kiabálok, mint egy marha. A nő megfordul, csodálkozva, de nem tűnik mérgesnek vagy ijedtnek. Épp becsúszok elé, amikor a pólóm a “parázna” szóra vált s a nő felkacag. Zavartan vigyorgok neki, meg vakargatom a tarkóm, de aztán csak kibököm. A telefonszámát kérem. És lássanak csodát, van neki. Meg is adja, én pedig lelkesen pötyögöm be az én készülékembe, s mire megvagyok, ott is hagyott. Így a nevéig nem jutok el, s csak bámulom a telefon képernyőjét, miközben visszasétálok Zséhez. Tavasztündér. Így mentem el a számát és büszkén a lány fele fordítom, hogy ő is lássa.
Hozzászólásai ebben a témában
Légrádi-Manó Zselyke
INAKTÍV


Dimi lánya
offline
RPG hsz: 47
Összes hsz: 424
Írta: 2018. április 5. 14:13 | Link
Dimi

- A szerelmet keresi. Biztosan nem talált rá tündérként. Hogyha egy tündér emberré szeretne válni, elveszíti a szárnyait - kissé szomorkásan sóhajt fel, de közben mosolyog. Hiszen a szárnyáért cserébe szerelmet kaphat. Ha pedig ő ehhez hozzásegítheti a nőt, akkor meg fog tenni ezért mindent. Például utána küldi a virágos férfit, Zselyke érzi, hogy nem lehet rossz vége.
- Elszalasztanád? Azt hittem, te nem olyan vagy - elhúzza a száját miközben egy kicsit talán ezzel akarja rávezetni a férfit a helyes útra. Nem is kell sokáig küzdenie érte, nagy vigyorral az arcán figyeli, amint Dimi meglódul a nő után.
A lányka szemei követik, épp csak annyi időre néz máshová, amíg egy koszorút nagy vidáman felrak egy babakocsit tologató anyuka vörös fejére. Jól állnak neki a kék virágok. Majdnem annyira, mint a tavasztündérnek, akinek a mosolya még így a távolból is elvarázsolja Zselyt.
Figyeli az eseményeket. Megesküdne rá, hogy az ellibbenő tündérnek egy pillanatra a szárnyait is látta. Dimitri pedig diadalmasan mutatja neki a telefont, melyben a megszerzett zsákmány most a nő telefonszáma. Zselyke vigyorogva öleli át a férfit, talán meg is bökdösi a virágokkal.
- Remélem megtalálja a szerelmet a Tündér - huncutság csillan a szemében amint felpillant az ölelésből a férfira.
Hozzászólásai ebben a témában
Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bagolykőtől távol→Magyarországi helyszínek