36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2018. február 18. 19:47 | Link

Eliades Nesztor



Mi van? Nagy szemekkel nézek az újságra, melynek címlapján egy jó pár évvel ezelőtti képem díszeleg. Legszívesebben a környék összes kiadványát begyűjteném, ugyanis a kép, hogy is mondjam. Többet mutat, mint kellene, s nem is azért készült, hogy a külvilág meglássa. A cikk pedig, amit hozzá kanyarítanak egyenesen felháborító. Részleteznek különböző találkákat és említenek neveket, persze egyik sem igaz. De előkotortak egy olyan pontot az életemből, mellyel árthatnak az apámnak. Mire a cikk végére érek, már a telefonom fel akar robbanni. Rá se merek nézni, hiszen tudom, hogy ki van a vonal másik végén. Apuka kitalálta, hogy feljebb tör és vannak ellenségei, akik úgy tűnik, hogy minden hülyeséget előkotornak a családról. Na, de hogy éppen velem kezdik..
Én a táskámban kutatok, keresem a noteszemet, amelyben Nesztor elérhetősége megbújhat. Ő az, ki a képet készítette és ő az, kit számon szeretnék kérni ezért. Mivel a beszédtéma nála eléggé nehézkes, ezért érkezésemről egy smsben értesítem. Pontosabban értesíteném, ha lenne olyan elérhetősége, melyre érdemes lenne egy üzenetet küldeni. De ennek hiányában, csak fel - alá trappolok, míg mérgem enyhén alábbhagy. Azonban ez eléggé nehéz, hiszen Ő jelenleg a szememben egy átokfajzat, aki eladta a képet, hogy több lóvéja legyen, na de jajj neki, ha odaérek hozzá.
Fél óra. Nem kell több, hiszen nem kifejezetten figyeltem most oda a megjelenésre. Melegítő nadrág, kócos haj, fáradt és dühtől égő arc, az ajtót szinte berúgom. Csupán a „This is Spartaaa!!” felkiáltás hiányzik mellőle.
– NESZTOR! – úgy keresek, mint egy veszett kutya az áldozatát, s mikor megtalálom a drága fotós uraságot, az újságot úgy vágom hozzá, mintha egy kiélesített gránát volna. Gyakorlatilag most az is. – Mi ez? – szépen artikulálok, bár szerintem anélkül is tudná, hogy mit akarok, hogy felteszem a kérdést.
Utoljára módosította:Drávecz Krisztina, 2018. február 18. 22:31
Hozzászólásai ebben a témában
Eliades Nesztor
INAKTÍV


Szinkronizált-Siket-Fotós
offline
RPG hsz: 42
Összes hsz: 52
Írta: 2018. február 20. 22:42 | Link

Krisztina

-Azt a rohadt! - gondolom, egy nyögéssel kísérve, amikor derült égből a képemben landol egy újság, és még a szívroham is kerülgetni kezd. Épp dobozolom befelé a holmimat, mint Tóték, mert megtaláltam Bogolyfalván az új műtermemnek való helyet és pár nap múlva viszik el a cuccokat. Zsömle persze ekkor szalad be hozzám elhaladva alattomos támadóm mellett. Jókor jön, tényleg...Pedig az volna a dolga, hogy figyelmeztessen, ha érkezik valaki, vagy, ha mondjuk felforrt a teavíz. De ez a jámbor merlincsapása, néha igencsak fáziskésésben van, mint a mellékelt ábra is mutatja. - Megvesztél? Mi franc van? Miért vágtad ezt hozzám!? - vésem rá zsebemből reflex szerűen előkotort jegyzettömbömre a kérdést a velem szemben álló dühös szőkeségnek, és az orra alá dugom, miután kihámoztam arcomból a bulvárlapot. Míg válaszára várok rápillantok arra a cefet papírhalomra, ami majdnem kárt tett bennem, mert olyan erővel jött, hogy be is törhette volna az orrom, ha rossz szögben kap el. Messziről és ezer közül is felismerem a munkáimat, és amit látok az bizony az egyik igen khm...érdekes, okés igen ledér, de még tűréshatáron belüli képem róla, Krisztáról, aki modellt állt nekem. - Na basszus! - nem jut más eszembe, csak néhány igen ízes káromkodás, mert már értem mi lelte és hozta ki belőle a némbert. Ha jól kombinálok, akkor azt hiszi én tetettem bele a képet ebbe a veszedelembe. pedig nem így van, viszont tippem akad rá, hogy hogyan került bele mégis. Ha nem vág hozzám megint valamit akkor igyekszem majd elregélni neki, de addig is lehet jobb volna fedezékbe vonulnom?
Hozzászólásai ebben a témában


"A fényképezőgép objektívje az, amely igazi valójában megmutatja a világot"

Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2018. február 21. 10:42 | Link

Eliades Nesztor



Szerintem gőz is száll fel belőlem, hiszen szinte érzem a bőrömön, hogy mennyire ég. Lassan fútatok is egyet, ezzel intem magamat türelemre, hogy várjam már meg, míg a fotósok mestere sikeresen rájön, mi is a helyzet. Nézem a lapra vésett szavait, de egyelőre nem szólalok meg, fejemmel az újság felé bökök. Vannak olyan helyzetek, mikor nem kell szavakat használni, ez most éppen olyan. Az újságban ott virít minden, ami a dühömet kiváltotta és ami miatt újfent eljöttem hozzá.
– Na szépen csicseregj – kezemmel felé nyúlok, s fejét fordítom magam felé, hogy szépen artikuláltan adjam ki neki a „parancsot”. Ő az első számú gyanúsított, s amint átléptem a küszöböt és felfedeztem, hogy éppen pattanni készül innen, már teljessé is vált a kép. Hiszen nem kevés összeget zsebelhetett be azzal a képpel, főleg így, hogy a legjobbkor sikerült az újságokhoz eljuttatni.
Hozzászólásai ebben a témában
Eliades Nesztor
INAKTÍV


Szinkronizált-Siket-Fotós
offline
RPG hsz: 42
Összes hsz: 52
Írta: 2018. február 21. 20:39 | Link

Krisztina
(Segítőm:Zsömle)

 A véreb, nem, nem a kutyám...A modellcsaj...Nagyon pipa. Oké értem én, hogy az idomain járathatja szemét mindenki, aki megvette azt a lapot, de nem én tehetek róla és ezt, miután odafordítja fejemet szembe az övével igyekszem neki is elmondani. Utálok beszélni, nagyon, de most jobban járok, ha megpróbálom. Jelelek is artikulált szavaim mellé, ez nálam automatikus, ha nem írok. - Nem... Én... Adtam el... A segédem lehetett, akit azóta kirúgtam... - nagyon furcsán beszélhetek, mert nem hallom magam, a hallásom alig 5%-os és az is csak a jobb oldalra korlátozódik. Ez a csekélyke mennyiség meg annyi, mint egy marék lepkefing. No szóval a lényeg az, hogy ellököm magamról a kezét, elnyöszörgöm a mondandómat, majd intek neki - Gyere! - mutatok előre a sötétkamrám felé. Zsömle ekkor a lábam mellé szegődik és követ bennünket. Ha jön a felpaprikázott leányzó, akkor csak az után szakad le, hogy adott esetben figyelmeztessen bármire, ha már mindketten benn vagyunk. Felkapcsolom a normál fényt, a vörös most kevés lenne. Egy papír után kotorászok az egyik dobozban, amin a szerződések felirat áll. Kitúrom az övét és az orra alá dugom. - Olvasd! - követelem tőle. A leiratban ugyanis az áll, hogy ha eladom a képeket azzal jogot sértek, amiért baromira megüthetem a bokám. - Van elég munkám, pénzem, szerinted kell nekem a balhé? Ettől is kiver a víz, aranyom! -írom le, majd ezt a cetlit is a szerződés tetejébe nyomom. Remélem felfogja, mert ahogy emlékszem csak hajügyileg szőke.
Hozzászólásai ebben a témában


"A fényképezőgép objektívje az, amely igazi valójában megmutatja a világot"

Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2018. február 28. 21:38 | Link

Eliades Nesztor


Általában pörgök. Mindenen túl szeretnék lenni, amilen gyorsan csak lehet. De megtanultam már, hogy Eliades Nesztor mellett egy kicsit be kell lassulni, annak érdekében, hogy megértsük egymást. Ezért míg ő beszél én mély lélegzetvételekkel nyugtatom magam. Bár, mikor a segédet említi, azért elpattan egy húr és hatalmas mennyiégű vér tódul az agyamba.
Szavakat egyelőre nem formálok. Némán követem őt és hű társát a sötétkamra felé. Mutatóujjam körmével dobolok az ajtófélfán, míg ő keres. Tulajdonképpen nehezemre esne bevallani, de nem vagyok annyira dühös, mint látszik. Az tény, hogy az én életem egy pontja lett kiforgatva, s eladva, de a támadás nem ellenem irányult, így nincs okom hatalmas balhét csapni.
Összeráncolt homlokkal nézem a lapot, amiből nyilván nekem is volt anno egy példányom, már olyan, ami max másolat volt. Ha nem lennék olyan szétszórt, talán meg is találtam volna, mikor keresem. Értem én minden szavát, meg valószínű, hogy ilyen kötött szerződés nélkül, nem is mentem volna bele a képekbe. Ám ez az egész, akkor is felzaklat.
– Jó, ne haragudj – sóhajtok egy nagyot. – De nem értem, hogy vihette el innen bárki is – miért nem tárolja olyan helyen, ahol más nem férhet hozzá. Miért ad engedélyt a segédnek, hogy bizalmas dolgokhoz hozzáférjen? Aki idejön, az Őt bízza meg, neki ad bizadalmat, erre tessék. Egy kis mitugrász tönkre vág egy szépnek ígérkező lapot. – Hol az a segéd?  Mi a neve? – semmi indulat nincs a hangomban. Azért akarom tudni ki az, mert én szeretném elsőként elkapni. Ő is jobban jár, ha velem társalog és elmondja az okait, míg én eldöntöm, hogy élhet-e. Az  és a slepje nem lesz ilyen kegyes hozzá az biztos.
Hozzászólásai ebben a témában
Eliades Nesztor
INAKTÍV


Szinkronizált-Siket-Fotós
offline
RPG hsz: 42
Összes hsz: 52
Írta: 2018. március 1. 14:04 | Link

Krisztina

 Sóhajtása láttán kicsit lenyugszom, mert baromira felhúzta az én agyamat is, csak mivel nem vagyok egy tapló gyökér nem kezdek el pörögni mint a búgócsiga. Az más tészta, hogy legszívesebben a saját két kezemmel fojtanám meg azt a kis tetvet, aki ekkora slamasztikába húzott bele. - Már akkor bejöttél neki, amikor megcsináltuk a képeket, vagy csak megjátszotta mert kellett neki a lóvé... Gondolom a tudtom nélkül lemásolta őket... Bejárása volt ugyan a sötétkamrámba, de...Biztos kifigyelte a gépem jelszavát, amikor nem vettem észre...- írom le gyorsan és adom oda a következő cetlit a szép nőnek, mert basszus, tényleg az. A haja a szeme az arca, látok én attól függetlenül, hogy nem tanácsos. - A neve, Piski Donát, vagyis Dodó... De mit akarsz vele csinálni? Ha akkorát szakított, mint gondolom, akkor az a rohadék már biztos eltolta a biciklit valami olyan helyre, ahol még az anyja sem talál rá!- adom oda következő papírkát a lánynak és már fogok is bele a harmadikba. Ez a gáz ezzel, hogy ha sok a mondandód fogy a papír mint az istenátka - Ez hülyén fog hangzani, de bízd rám! Ne hempergőzz meg a sárban, ha még csak bokáig vagy benne! Oké? - nézek rá és utolsó szavamat le is jelelem és meg is formálom ajkammal, majd egy mosolyt is odafűzök rá. Tényleg nem látom értelmét, hogy ő indítson a csávó ellen személyes hajtóvadászatot. Nekem viszont megvannak az eszközeim arra, hogy, ha már így kiderült az igazság, akkor a nyomába eredjek..és ha megtalálom, azt a napot is megbánja, amikor betette a lábát hozzám. Álszent mocsok! Ezzel engem is tönkre tud vágni. Lehet ez volt a célja eredetileg is? Vajon hány ember képeit másolhatta le? Hamarosan ki fog derülni, attól tartok. - Kriszta, gyere, igyunk egy kávét erre a nagy ijedtségre, mit szólsz? - kérdezem az utolsó cetlimen és azt is átadom neki. Már több fecni van nála, mint egy iskolai memótáblán, de sajnos nincs jobb megoldásom, ő pedig tudtommal nem tanult meg az én nyelvemen beszélni. Kezdem azt érezni, hogy fel kellene vennem egy tolmácsot, de ezek után bízik meg a fene bárkiben is. Úgyhogy marad a papírozás. Remélem a velem szemben álló lehiggadt annyira, hogy nem gerjed rá a kávé témára, nincs benne semmi rossz szándék.
Utoljára módosította:Eliades Nesztor, 2018. március 1. 14:05
Hozzászólásai ebben a témában


"A fényképezőgép objektívje az, amely igazi valójában megmutatja a világot"

Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2018. március 3. 13:31 | Link

Sűrűn pislogva olvasom a következőket. Meglep? Igen. Nem vagyok az a lány, akinek gyakran mondogatnák, hogy bárkinek is bejön. Gondolom a természetem is közrejátszik ebben, hiszen míg az egyik pillanatban madarat lehetne velem fogni, a másikban már meg is tudnék fojtani bárkit. De a tényeken ez nem változtat. Az az alak kihasználta a pozícióját és gondolom, most vígan sütkérezik valamerre. Merthogy ezért kaphatott nem kevés összeget, főleg, hogy egészen jó pillanatban időzített.
– Csak beszélgetni – vonom meg a vállaimat. Mit akarnék vele? Megfojtani? Addig verni, míg a lelkét ki nem leheli? Az nem én lennék. Sokkal szelídebb teremtés vagyok, mint amilyennek jelenleg látszom. – Jobban jár, ha én találom meg hidd el – teszem ezt még hozzá. A nevet tartalmazó cetlit zsebembe dugom, nehogy véletlenül szerencsétlenné váljak és elhagyjam. Bár azt hiszem, ez a név álmaimban is kísérteni fog egy darabig. – Ne nevettess, nem fogom rád hagyni, ezt is elcseszted – halkan nevetek. Értem én, hogy nem szánt szándékkal tette, de mégis őt tartom hibásnak, hiszen rá voltak bízva a képek, s csak úgy hagyta őket eltűnni. – Szerintem ezek után reménykedj, hogy más képeid nem lettel elvéve – mert biztos, hogy vannak olyan fotói, melyek magasabb rangú emberekhez tartoznak. Akkor viszont rosszabbul fog járni, mint egy szőke lányka pattogása, abban biztos lehet.
– Nézd Nesztor, ha ezt apám látta, már pedig biztos, hogy látta. Akkor annak a fickónak meg vannak számlálva a napjai – ugyanis Drávecz papa nem idejött volna elsőnek ez biztos. Az újságnál fenyegetőzve, valakinek a golyóit szorongatva, szedte ki az információt. Ha nem így lenne, akkor ez a helység már lángolna.
Nézem a kezemben lévő lapokat, újra olvasok pár sort, hogy ezzel lefoglaljam magamat, s ne akarjak neki esni szerencsétlen fotósnak. Kicsit enyhíti lelkemet az, hogy nem ő adta el, azonban haragom nem múlik csak úgy el. Bár a kávé egész jól hangzik. – Menjünk – egyezek bele végül. Nem tudom, hogy ez mennyire jó ötlet, hiszen már indulnom kéne elkapni azt a gerinctelen férget. Ám olyan érzésem van, hogy Nesztor megérdemel egy halovány esélyt, mégsem orrolhatok rá életem végéig.
Utoljára módosította:Drávecz Krisztina, 2018. március 3. 13:32
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek