[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=713571#post713571][b]Damien Delacroix - 2018.02.05. 15:09[/b][/url]
Ónodi kisasszony
Egy budapesti bárban
Az irodám kezdett szűkössé és fullasztóvá válni, az utóbbi napokban egyre kevésbé voltam képes a papírmunkára koncentrálni és úgy tenni, mintha száz százalékban ott lettem volna fejben. A munka elborított és törvényszerűen másra sem vágytam, mint hogy kiszakadhassak onnan, vagy egyszerűen csak a falat figyeljem, mert az annyira lenyűgöző. Ennek ellenére pontosan érkeztem és általában utolsóként távoztam, mert bármennyire is szerettem volna leereszteni egy kicsit maximalista voltam.
Néhány órával ezelőtt kaptam csupán a telefont, hogy egy ügyfelem találkozni kíván velem, mert bizonyos jogi problémái adódtak, de ha van rá lehetőség mindezt ne az irodámban bonyolítsuk. Később persze már értettem, hogy a nyolc fős társaság nehézkesen fért volna el odabent. Két legyet ütöttem egy csapásra –kiszabadulhattam a munkahelyemről és egy pohár whiskyvel az ujjaim között dolgozhattam tovább.
Nem kedveltem különösebben ezeket az embereket, de nyilvánvalóan elég befolyásosak voltak hozzá, hogy muszáj legyen jelen lennem és csevegnem velük ameddig csak igényt tartanak rá. A figyelmem el-elkalandozott és így találkozott össze a tekintetem első alkalommal a szőkével, aki tőlem csupán néhány asztalnyira foglalt helyet, előtte egy magazin és olyan gyorsan kapta el rólam a tekintetét, mintha az élete múlna rajta. A helyzet mosolygásra késztetett. Udvariasan nevettem, amikor a többiek is, de már régen nem rájuk figyeltem; a kisasszony sokkal inkább lekötötte a figyelmemet.
A poharam felett követtem a mozdulatait, ahogy lapozott egyet az újságban, ahogy fellesett a szempillái alól egy röpke pillanatra és, ahogy ismét felém nézett. Fogalmam sem volt róla, mikor kezdte el ezt, azt sem láttam, amikor belépett, de bizonyára már jó ideje itt lehetett, legalábbis a koktélja igencsak fogyóban volt.
Elkaptam a tekintetét, amikor ismét felém nézett és felvontam a szemöldökömet, mielőtt esélye lett volna elfordulni tőlem. Megköszörültem a torkomat, majd a társaságtól elnézést kérve a pulthoz léptem és szinte várakoznom sem kellett a tömeg ellenére.
- Még egy whiskyt szeretnék és egy koktélt a hölgynek – intettem a fejemmel a megfelelő irányba, hogy a pultos srác is értse, kire gondolok.
Hátamat a pultnak vetve vártam, hogy elkészüljenek az italok, közben szándékosan nem fordultam ismét a nő felé, aki első ránézésre lényegesen fiatalabbnak tűnt nálam, de persze tévedhettem is. Az ügyfeleim asztalától nevetés szállt felém, senki sem igényelte a társaságomat.
A két pohár idő közben megérkezett, én pedig magamhoz ragadva őket indultam meg a kisasszony asztala felé, remélve, hogy nem landol majd a fekete zakómon a cukros és ragacsos ital. Kikerültem egy kisebb csoportosulást és a szőkével szemben álltam meg.
- Egy italt?
Felé nyújtottam a koktélt és féloldalas mosolyt villantottam rá.