36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Ónodi Adél
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 57
Írta: 2018. február 3. 19:19 | Link

Damien Delacroix
Esti órák egy budapesti bárban


Tényleg jóképű. Nem hittem el, amikor a szerkesztőségben azt mondták, most viszont, hogy már vagy húsz perce bámulom a meglehetősen édes és piszkosul drága koktélom fölött, azt hiszem, a lányoknak igazuk volt. Kollégákkal, vagy üzlettársakkal beszélget, még innen messziről, a félreeső asztal biztonságából is látom az arcán, hogy azok a férfiak, akikkel a pultnál cseveg, nem tartoznak a baráti társaságába. Biztos vagyok benne, hogy az a mosoly, amellyel egy-egy gondolatukat nyugtázza, nem őszinte. Ahhoz túl hivatalos, túlságosan is jól komponált. Művi és mesterkélt. De az igazság az, hogy még így is megkapó.
A szemeimet le sem veszem róla, egyedül csak akkor nézek el másfelé, ha felém fordul, de másodperceken belül ismét rá pillantok. Koktéllal a kezemben dőlök hátra, megigazítom a szoknyámat, és újra ráemelem a tekintetem. Elmosolyodok, bele a csokoládészemekbe, majd lesütöm kék íriszeimet, és belelapozok az előttem fekvő divatmagazinba.
Akár oda is mehetnék hozzá, meghívhatnám egy italra, és elmondhatnám neki, miért vagyok itt, mégsem állok fel és indulok el felé. Az egyszerűbb út helyett mint általában, úgy most is inkább a bonyolultabbat választom, és a farsangi kollekcióról a színes, ámde illatmintamentes parfümkínálathoz lapozok.
Azután, ahogy felcsendül egy idegen dallam és a hely atmoszférája megváltozik, ismét felpillantok rá, és beleszürcsölve a hideg koktélba, újra elmosolyodok.
Utoljára módosította:Ónodi Adél, 2018. február 3. 19:52
Hozzászólásai ebben a témában
Damien Delacroix
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 9
Összes hsz: 11
Írta: 2018. február 5. 15:09 | Link

Ónodi kisasszony

Egy budapesti bárban


Az irodám kezdett szűkössé és fullasztóvá válni, az utóbbi napokban egyre kevésbé voltam képes a papírmunkára koncentrálni és úgy tenni, mintha száz százalékban ott lettem volna fejben. A munka elborított és törvényszerűen másra sem vágytam, mint hogy kiszakadhassak onnan, vagy egyszerűen csak a falat figyeljem, mert az annyira lenyűgöző. Ennek ellenére pontosan érkeztem és általában utolsóként távoztam, mert bármennyire is szerettem volna leereszteni egy kicsit maximalista voltam.
Néhány órával ezelőtt kaptam csupán a telefont, hogy egy ügyfelem találkozni kíván velem, mert bizonyos jogi problémái adódtak, de ha van rá lehetőség mindezt ne az irodámban bonyolítsuk. Később persze már értettem, hogy a nyolc fős társaság nehézkesen fért volna el odabent. Két legyet ütöttem egy csapásra –kiszabadulhattam a munkahelyemről és egy pohár whiskyvel az ujjaim között dolgozhattam tovább.
Nem kedveltem különösebben ezeket az embereket, de nyilvánvalóan elég befolyásosak voltak hozzá, hogy muszáj legyen jelen lennem és csevegnem velük ameddig csak igényt tartanak rá. A figyelmem el-elkalandozott és így találkozott össze a tekintetem első alkalommal a szőkével, aki tőlem csupán néhány asztalnyira foglalt helyet, előtte egy magazin és olyan gyorsan kapta el rólam a tekintetét, mintha az élete múlna rajta. A helyzet mosolygásra késztetett. Udvariasan nevettem, amikor a többiek is, de már régen nem rájuk figyeltem; a kisasszony sokkal inkább lekötötte a figyelmemet.
A poharam felett követtem a mozdulatait, ahogy lapozott egyet az újságban, ahogy fellesett a szempillái alól egy röpke pillanatra és, ahogy ismét felém nézett. Fogalmam sem volt róla, mikor kezdte el ezt, azt sem láttam, amikor belépett, de bizonyára már jó ideje itt lehetett, legalábbis a koktélja igencsak fogyóban volt.
Elkaptam a tekintetét, amikor ismét felém nézett és felvontam a szemöldökömet, mielőtt esélye lett volna elfordulni tőlem. Megköszörültem a torkomat, majd a társaságtól elnézést kérve a pulthoz léptem és szinte várakoznom sem kellett a tömeg ellenére.
- Még egy whiskyt szeretnék és egy koktélt a hölgynek – intettem a fejemmel a megfelelő irányba, hogy a pultos srác is értse, kire gondolok.
Hátamat a pultnak vetve vártam, hogy elkészüljenek az italok, közben szándékosan nem fordultam ismét a nő felé, aki első ránézésre lényegesen fiatalabbnak tűnt nálam, de persze tévedhettem is. Az ügyfeleim asztalától nevetés szállt felém, senki sem igényelte a társaságomat.
A két pohár idő közben megérkezett, én pedig magamhoz ragadva őket indultam meg a kisasszony asztala felé, remélve, hogy nem landol majd a fekete zakómon a cukros és ragacsos ital. Kikerültem egy kisebb csoportosulást és a szőkével szemben álltam meg.
- Egy italt?
Felé nyújtottam a koktélt és féloldalas mosolyt villantottam rá.
Hozzászólásai ebben a témában

J.

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek