- Ricsiiiiii!!! - hallatszik a fiatal lány  fülsiketítő visítása, amint szinte szó szerint feltépi bátyja szobájának ajtaját a jó öreg családi lakásban, Pesten. És hogy mi ennek a hangzavarnak az oka? A válst egyszerű: így juttatja a legidősebb Lepsényi tudtára, hogy valami nagyon fontos megbeszélni valója lenne vele. Igen, vele és senki mással. Persze más esetben inkább az anyjához menne, vagy épp Zalánhoz, de ezt most nem teheti meg. Most ez ilyen kivételes alkalom, hisz ez a bizonyos fontos megbeszélni való éppen a fiatalabbik bratyóval kapcsolatos. Na meg az apjával. Mert hiába fiatal még, azt ő is látja, ha valami nincs rendben. Márpedig a fentebb említett két hím között valami nem stimmel. Egyszerűen érzi. Persze azt tudja ő is, hogy kettejük kapcsolata amúgy sem volt a legjobb soha, de most valami mégis másabb. Az a tekintet, amivel az öreg a fiát illette, valahogy más, mint eddig.
És Veró egész biztos benne, hogy mindenki tudja, hogy mi az újabb feszült hangulat oka, csak ő nem. Mert hát a kicsi, éretlen lánykának, a kölyöknek miért is mondjunk el bármit is? Teljesen biztos benne, hogy Ricsi is tudja, mi folyik itt, és azt is tudja, most ki is fogja belőle szedni. Hisz elég csak azt az édes, szomorú tekintetét bevetni, máris megenyhül az öreg szíve, és elmond mindent, amire csak kíváncsi. Nem egyszer használta már ki a lágy szívét arra, hogy elérjen dolgokat, s talán csak ez az oka annak, hogy most is őt rohamozza meg. Csupán csak egy nyugodtabb időpontot kellett kivárnia, mikor a szülők nincsenek itthon...
- Ricsiiii!! - egy újabb, bár már sokkalta halkabb megszólítás, ahogy testvérére csimpaszkodik mint egy koala, mert hát azért még ő sem akarja megsüketíteni szerencsétlent. Az sem érdekli, ha épp aludt, vagy tanult, vagy esetleg... valami egészen más dolgot művelt - bár ez esetben a húgi teljes sokkolása várható. - Ricsi... ugye tudod, min kaptak össze megint apáék? Most nagyon furán viselkedik Zalánnal... Furábban mint eddig...
Pislog rá azzal az ellenállhatatlan tekintetével, hogy még csak eszébe se jusson az idősebbnek, hogy elzavarja Verót. Mert ő válaszokat akar. És most, nem tűr halasztást...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=708108#post708108][b]Lepsényi Veronika - 2017.11.13. 13:48[/b][/url]

- Ricsiiiiii!!! - hallatszik a fiatal lány  fülsiketítő visítása, amint szinte szó szerint feltépi bátyja szobájának ajtaját a jó öreg családi lakásban, Pesten. És hogy mi ennek a hangzavarnak az oka? A válst egyszerű: így juttatja a legidősebb Lepsényi tudtára, hogy valami nagyon fontos megbeszélni valója lenne vele. Igen, vele és senki mással. Persze más esetben inkább az anyjához menne, vagy épp Zalánhoz, de ezt most nem teheti meg. Most ez ilyen kivételes alkalom, hisz ez a bizonyos fontos megbeszélni való éppen a fiatalabbik bratyóval kapcsolatos. Na meg az apjával. Mert hiába fiatal még, azt ő is látja, ha valami nincs rendben. Márpedig a fentebb említett két hím között valami nem stimmel. Egyszerűen érzi. Persze azt tudja ő is, hogy kettejük kapcsolata amúgy sem volt a legjobb soha, de most valami mégis másabb. Az a tekintet, amivel az öreg a fiát illette, valahogy más, mint eddig.
És Veró egész biztos benne, hogy mindenki tudja, hogy mi az újabb feszült hangulat oka, csak ő nem. Mert hát a kicsi, éretlen lánykának, a kölyöknek miért is mondjunk el bármit is? Teljesen biztos benne, hogy Ricsi is tudja, mi folyik itt, és azt is tudja, most ki is fogja belőle szedni. Hisz elég csak azt az édes, szomorú tekintetét bevetni, máris megenyhül az öreg szíve, és elmond mindent, amire csak kíváncsi. Nem egyszer használta már ki a lágy szívét arra, hogy elérjen dolgokat, s talán csak ez az oka annak, hogy most is őt rohamozza meg. Csupán csak egy nyugodtabb időpontot kellett kivárnia, mikor a szülők nincsenek itthon...
- Ricsiiii!! - egy újabb, bár már sokkalta halkabb megszólítás, ahogy testvérére csimpaszkodik mint egy koala, mert hát azért még ő sem akarja megsüketíteni szerencsétlent. Az sem érdekli, ha épp aludt, vagy tanult, vagy esetleg... valami egészen más dolgot művelt - bár ez esetben a húgi teljes sokkolása várható. - Ricsi... ugye tudod, min kaptak össze megint apáék? Most nagyon furán viselkedik Zalánnal... Furábban mint eddig...
Pislog rá azzal az ellenállhatatlan tekintetével, hogy még csak eszébe se jusson az idősebbnek, hogy elzavarja Verót. Mert ő válaszokat akar. És most, nem tűr halasztást...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=713317#post713317][b]Lepsényi Richárd Dávid - 2018.01.31. 21:57[/b][/url]

Nem csinálok semmit. Tényleg, az égegyadta világon semmit, csak fekszem az ágyon és bámulom a plafont, meg néha megnyomok egy gombot a gépen, ami a következő videóra ugrik. Ez a napi mozgásom, amit két órája csinálok. Ma nem nagyon akarok semmi egyebet tevékenykedni, túl fáradt vagyok hozzá, illetve én is megérdemlek egy kis pihenést a sok táncolás közepette.
Hallom, ahogy a húgom a nevemen szólít, pontosabban ordítja azt, viszont, ha akar valamit, majd idejön és mondja. Abban a pillanatban ugrik fel egy chat ablak a gépemen, mikor rám töri az ajtót, én pedig sóhajtva nézek rá. Most ő fontosabb, a család mindenek előtt áll.
- Mondjad, mi az a halaszthatatlan dolog, ami miatt ennyire kiabálod, hogy Ricsi? – kérdezem ránézve. Fontos dologról lehet szó, ha így keresett, szóval mosolyogva nézek rá, remélem, nem baj van. Kérdésre rögtön felkapom a fejem, már egy kissé zavartabban nézek rá. Alsó ajkaimat beharapom, kissé gondolkodnom kell, mit válaszoljak. Nem az én reszortom megosztani Veronikával a dolgot, azonban hazudni sem szeretnék az egy szem húgomnak. Láthatja rajtam, hogy elgondolkozom, akkor szoktam átgondolni mit mondjak, ha nem lenne kényes a téma, rögtön válaszoltam volna valami hülyeséget. Sóhajtok egy nagyot, majd megadom az általam legjobbnak vélt választ.
- Majd ő elmondja, ha akarja, én nem tehetem – nézek rá komolyan, most a cuki pillantása sem fog meggyőzni, erős leszek, és legyőzhetetlen, bár ha sokáig próbálkozik szükségem lesz segítségre, és Zalánt fogom hívni. Ahelyett, hogy a továbbiakban is az arcára koncentrálnék, inkább a képernyőre csúsztatom tekintetemet, és inkább pötyögök egy választ. Nem szeretek titkolózni, vagy hazudni, megértem a lányt is, mert szeretné tudni, miért van megint családi viszály. Másrészről meg kell adjam Zalánnak a lehetőséget, nem beszélhetek egyedül a húgunkkal, főleg mert nem rólam van szó. Fordított esetben, ő sem mondaná el neki, míg én nem érzem megfelelőnek a pillanatot. Ez így fair. Miután elküldtem az üzenetet, felnézek rá, ugyanis ő nem tágít mellőlem, célja a meggyőzés, és az elgyengítésem. Nem Veronika, most aztán nem!