36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2017. december 23. 18:13 | Link

Okoska


A zene olyan hangosan szólt, hogy a saját gondolataimat sem hallottam, mondjuk, annyi pohár italtól, amennyi az elmúlt egy órában megfordult a kezemben, az Edictum azt is csodaszámba menő hírmorzsaként hozhatta volna le, hogy egyáltalán voltak. Merthogy rendkívül jól voltam, a szám fülig ért, ahogy az étkező és konyha közötti boltív falának dőlve Balázzsal, a házigazdával beszélgettem. Alig értettem, amit mondott, de mint általában, úgy most is valami kihagyhatatlan üzletről áradozott, amibe már holnap bele kellene vágnunk, és amelyhez elsődlegesen tőkeként kellenék. A szeme csillogott a lelkesedéstől, de én, ahogy azt el is mondtam neki, évek óta minden knútomat az erdélyi tanulmányútjaimra és a sárkányokra költöttem.
- Ezt majd megbeszéljük, Ba... - a hangom idejekorán halt el. A szám úgy ahogy volt, eltátva maradt, kikerekedett tekintetemet a sarokban csókolózó húgomra függesztettem. Nem azzal volt a baj, amit csinált - jó, hát annak sem örültem -, hanem azzal, akivel. A srác, tudniillik, jól láthatóan nem Ricsi volt. - Bocsáss meg.
Jobbommal meglapogattam Balázs vállát, majd ellöktem magam a faltól, és Borit a karjánál fogva húztam el ittas párjától. Nem akartam jelenetet rendezni, főleg nem a többiek előtt, így a röhögcsélő lányt az emeleti mosdóba vittem fel. Hosszú, barna haja az arcába lógott, zöld tekintete párás volt az elfogyasztott alkoholtól. A kád szélére ült le, és vállvonogatva, a nevetést abba nem hagyva pillantgatott fel rám. Én a fejemet csóválva kezdtem el kioktatni, kezdve azzal, hogy ne legyen olyan, mint amilyen én is voltam, egészen odáig, hogy Ricsi az egyetlen srác, akit el bírok mellette viselni, és ha mással nem is törődik, legalább velem ne toljon már ki, legyen szíves.
A mosdó ajtaja csak nagy sokára nyílt ki, és először a nevetgélő barnaság lépett ki rajta. Én csak kisvártatva, kezemben üres üvegpohárral követtem őt, és az erkély felé indultam. Rossz érzés volt látni, hogy a testvéreim éppen olyan esendőek, mint én, és pontosan úgy követnek el hibákat, mint ahogyan én is tettem. Hiába, azonkívül, hogy néhanapján megráztam őket, nem tehettem semmi mást.
Hozzászólásai ebben a témában

Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. december 23. 18:24 | Link

Szépfiú



Mégiscsak ez az a hely, ahol igazán otthon érzem magam. Pécs is csodás, ott is már van sok ismerős, de Budapest az igazi. Olyankor meg kifejezetten szeretem, amikor van benne élet. Az ünnepek ideje alatt mindig akad a társaságban legalább egy valaki, akinek eszébe jut, hogy jó lenne összezörrenni egyet. Hát így van ez ma is. Már nem tudom kinek a fejéből pattant ki, s hogyan lett kiválasztva a helyszín, de nekem éppen kapóra jött ez a kis banzáj. Legalább nem kell tovább bájologni a családdal, nem kell hallgatni, hogy mennyire elcseszett egy alak vagyok, s nem kell az apám szúrós pillantásai közepette inni az alkoholt. Hiszen én már csak így viselem el a családot.
Ruhaválasztásom most az egyszerűség hívében történt. Egy koptatott farmernadrágot, s egy fekete felsőt veszek magamra. Mivel nem egy hivatalos partin kell megjelenni, így a sminkelést és a haj belövését sem viszem túlzásba. Kifejezetten azt a módit képviselem, amellyel könnyedén el lehet veszni egy nagyobb tömegben. Manapság nekem ez éppen megfelel.
Jó kedvűen nevetgélek, társalgok, még a bájolgás is olyan könnyedén jön, hogy magam sem hiszem el. Vannak itt ismerősök, ismeretlenek, fiatalabbak, idősebbek, mégsem érződik az, hogy bárkit kinéznének innen. Ez pedig kifejezetten tetszik. – Bocsáss meg –nézek a velem szemben lévő vöröskére, s a zsebemben rezgő készülékemmel oldalazok kifelé az üres erkélyre. A kijelzőn egyetlen bátyám neve villog, s hiába nyomom már másodjára a telefont, ő kitartóan hívogat. – Hagyjál már – veszem fel végül a készüléket, majd leteszem az erkély korlátjára, s hagyom, hogy az idősebb, okosabb és bölcsebb Drávecz had prédikáljon, míg én a kilátást élvezem. Néha benyögők neki egy ’igen’-t meg ’igazad van’-t, majd öt perc után inkább csak kinyomom a telefont, s úgy röptetem meg azt lefelé, mintha egy madár lenne. Kell a bánatnak, hogy egész este az ostobasággal zargassák.
- Így már jobb – jegyzem meg halkan magamnak, s elégedetten nézek a telefon maradványai után, majd a kezemben lévő italból egy nagyot kortyolok.
Utoljára módosította:Drávecz Krisztina, 2017. december 23. 22:14
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2017. december 23. 18:46 | Link

Okoska


Az erkély tolóajtaját halkan csúsztattam a helyére, és a telefonáló lánytól udvarias távolságot tartva, tőle néhány méterre támaszkodtam rá a korlátra. Noha a gondolataimat teljes egészében kitöltötte a Bori-probléma, a bongyi hangjából így sem volt nehéz kihallani, hogy ott sincs minden rendben.
A város fényeiről felé sandítottam, de csak a haját láttam. Összeszűkült szemekkel, csendben hallgattam velős válaszait, a húgomról úgy feledkezve meg közben, mintha a világon se lenne. Azt nem tudtam, hogy a szösszencs kivel beszél, de a stílusból ítélve a vonal túlsó végén kizárásos alapon csakis le nem koptatható exbarát vagy családtag lehetett.
Aztán a telefon elrepült.
- Az szép - jegyeztem meg kiszélesedő vigyorral, miután a szárnyakat növesztő mobil útjáról visszapillantottam a bongyorra. - Tippelhetek? A volt barátod volt, akit azért dobtál, mert megcsalt, és most leígérte a csillagos eget is, csak fogadd vissza, mert ő bizony soha többé, és te vagy álmai nője, aki nélkül az élet nem élet...
Pontosan azt mondtam, amit én is előadtam volna, ha lett volna barátnőm és telefonom. Utóbbi még soha nem volt. Na, ez a nem mindegy.
Még a hangomat is elváltoztattam, a szavak végén pedig bánatos kiskutyaszemekkel sóhajtottam egyet, és karjaimat a korláton csúsztatva végig közelebb araszoltam a lányhoz.
Az alkarjaimat takaró fehér alapon kék-piros pöttyös ingem valószínűleg minden koszt összeszedett a ki tudja mikor takarított korlátról, de most még azzal sem foglalkoztam. Alulról, oldalasan néztem fel a bongyorra. Egyébként kemény vonásaimat egészen finommá varázsolta a mosoly.
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2017. december 23. 18:50
Hozzászólásai ebben a témában

Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. december 23. 18:58 | Link

Szépfiú


Nézem a szépen táncikáló fényeket, miközben nagyokat sóhajtok.. Azt huss és elmúlik az egész, s én reménykedem, hogy az előbbi jelenetnek senki sem volt tanúja. De hát hiába.
Férfias orgánum kellemes dallama zavarja meg nagy magányomat, s én hunyorogva pillantok felé. Te is szép vagy. Vigyorgok magamban, majd meghallgatom a csodálatos tippjét és vigyorgásom, halk kuncogássá válik.
– Ne lottózz – köszörülöm meg végül a torkomat, s felegyenesedek, hogy mégse a pucsítós formámban legyek bájos. – Okoskodó báty, aki a tökéletesség mintaképe a szülők szemében – jó kapcsolatunk volt, komolyan bálványoztam Bálintot, aztán jött a szőkedémon, aki elcsavarta a fejét. Most meg már olyan puhatestű, akivel nem szívesen mutatkozom.
  – Hé, én ismerem ezt az arcot – így, hogy közelebb érkezik, jobban megnézem magamnak, s a felismerés pillanatától, majdnem cigánykereket vetek itt helyben. – Síelők gyöngye – bájosan mosolygok rá. – Hát te mit keresel itt? – ennyire kicsinyke lenne a világ? Egyik héten még Eplény csodás lankáin találkozunk, másikon meg már egy pesti házibuliban. Egész hihetetlen ez a sors dolog, vagy minek nevezik.
Utoljára módosította:Drávecz Krisztina, 2017. december 23. 22:13
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2017. december 23. 19:27 | Link

Okoska


Okoskodó báty.
Úgy sejtettem, egy emelettel lejjebb az én húgom is éppen ezt súgta az előbbi srác fülébe. De hát a fiútestvérek már csak ilyenek voltak; mindent jobban tudtunk, mindenbe beleszóltunk, és úgy jelöltük ki a járandó utat szeretett húgaink számára, mintha nekik sem vágyaik, sem döntésjoguk nem lett volna.
- Úgysincs pénzem lottóra - vigyorogtam a távolinak tűnő pesti látványba, majd oldalvást fordultam a végre rám néző lányhoz. Pillantására szemöldökeim összeszaladtak, vonásaimba némi értetlenség költözött. Először csak néztem őt, a hangomat keresve, sután.
- Ezt én is kérdezhetném tőled... - szólaltam meg néhány pillanattal később. Bár a sötétbe boruló város felé fordultam, a mosoly nem volt hajlandó eltűnni az arcomról.
- Az egyik húgommal vagyok itt. A legkisebbel - mondtam, és csak egy félszeg sandítást engedtem meg magamnak Kriszta felé. - Három testvérem van. Mind lány.
A mosolyom vigyorrá szélesedett, vállaim alig láthatóan vontam meg. Gyerekként ki nem állhattam őket, Sárán kívül persze, de mostanra már nemcsak, hogy megbékéltem a létezésükkel, talán még hiányoznának is, ha nem lennének.
- Jó ismerősöm a házigazda, néha megfordulok itt - fűztem tovább a szót, majd úgy, a támaszkodásban kissé meggörnyedve fordultam a lányhoz. - És... Kriszta, mondd, pesti lány vagy?
Hozzászólásai ebben a témában

Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. december 23. 19:40 | Link

Szépfiú


Pedig lottóra mindenkinek futja, szerintem még a legszegényebbek is szoktak feladni, hátha bejön a szerencséjük. Na mindegy, ennek kifejtésébe inkább nem mélyedek bele, mindkettőnk számára jobb lesz az.
– A házigazda testvére szaktársam volt – magyarázat arra, hogy mit keresek itt. Többel nem tudok szolgálni, egyikkel sem volt affér, gyerekem sincs tőlük. Hmm, hirtelen unalmasnak is találom magamat, emiatt.
– Jajj, fújj. Akkor te is abba a fajba tartozol, mint az én testvérem? – látszólag elszomorodok, de azért a mosolyom ottmarad. Amíg nem nekem okoskodik, s mondja meg, hogy mit hogyan, addig felőlem lehet ő maga az ördög is. Ettől még nem fogok elrohanni előle.
– Három húg.. Igen rossz gyerek lehettél, hogy a karma így megátkozott – halkan kuncogok. Mi ketten követtük Bálintot, de ő mindenkit átkoz ezért. Mondjuk én meg is adtam rá az okot, mert ahol lehetett megkeserítettem az életét.
– Hmm, most éppen pesti – mosolyogva ittam bele újra az italomba. – Pécsen is elég sokat megfordulok mostanában, meg itt és ott – kezdem kiegészíteni a válaszomat, aztán még mielőtt tényleg befejezném, elgondolkozom, hogy most akkor tényleg mit is nevezhetnék az otthonomnak. Hiszen sehol se érzem igazán azt a megnyugvást, amit egy otthonnak nyújtania kellene.
– Szeretek utazgatni, eddig a munkának köszönhetően volt rá alkalmam. Most meg annak lesz köszönhető, hogy már nincsen – mosolyom nem tűnik el. Nem bánkódom amiatt, hogy így alakultak a dolgok. Okosan csináltam, s amit lehetett félretettem. Így nem jutok olyan hamar azon örökösök sorsára, akik csak a családon élősködve tudnak élni. Szomorú egy vég lenne.
– Na és te? Hol töltöd napjaid többségét? – érdemes megtudni, hogy merre ne vigyen az utam, ha el szeretném kerülni őt. Bár, egyelőre nem érzem azt, hogy errefelé mutatna az iránytű.
Utoljára módosította:Drávecz Krisztina, 2017. december 23. 22:13
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2017. december 23. 20:15 | Link

Okoska


Míg emlékeimben a válasz után kutattam, hogy Balázs testvérei vajon melyik egyetemre is jártak, észrevétlen haraptam be a szám, és a kezeim között tartott üres üvegpoharat figyeltem. Ha jól tudtam, egyikük sem volt kvibli, így az, hogy Kriszta melyikük szaktársa volt, többé nem is számított. A lényeges egyedül az volt, hogy neki minden kétséget kizáróan boszorkánynak kellett lennie. Pompás. Győztes mosollyal pillantottam fel a városra, majd már konszolidáltabb vonásokkal fordultam az elszomorodó nőhöz.
- Nem - ingattam meg a fejem, a hangom lágyan csengett. - A nővéremmel kifejezetten szoros a kapcsolatom, és Borival is, aki most itt van velem. A nagyobbik húgom meg...
...nos, Nelli világéletében érdekes személyiség volt. Hirtelen nem is tudtam, mit merjek elmondani róla Krisztának, hogy ne hagyjon itt és rohanjon el fejvesztve valami rögtönzött kamu kifogással. Az, hogy Nelli elhivatott mugligyűlölő, vasággyal negyven kiló és combközépig érő fekete haja van, a hangja mély és rekedt a túlzásba vitt dohányzástól, hogy stílusával és megjelenésével kisgyerekeket lehetne rémisztgetni, nem tartozott azok közé az információk közé, amelyekkel az ember szívesen hozakodik elő.
Kriszta pillantását fürkészve húztam végül félre a szám, jelezvén, hogy jobb, ha a nagyobbik húg témát hagyjuk, azonban megjegyzésére elnevettem magam. Igen, ezen már én is gondolkodtam, és mindig ugyanoda lyukadtam ki: Merlinre, hogy valamit már nagyon, de nagyon korán elrontottam. Lehet, hogy nem kellett volna annyit játszani a tűzzel.
- Mit tanultál? - kérdeztem, csak, hogy újabb bizonyosságot szerezzek a kilétéről. Addig ugyanis, míg boszorkányságában nem voltam biztos, nem is lehettem vele teljesen őszinte. - Én jelenleg egy magániskolába járok, felsőoktatásba. Különleges lényekkel foglalkozok.
A pillantását, a reakcióit figyeltem, és bár szívesen meséltem volna még, nem akartam áthágni egyetlen mágusjogi passzust sem éppen itt, egy muglilakta övezetben, egy olyan buliban, ahol egy varázslóra öt varázstalan jutott.
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2017. december 23. 20:25
Hozzászólásai ebben a témában

Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. december 23. 20:27 | Link

Szépfiú


– Nekem is jó volt a kapcsolatom vele, de aztán jött egy nőszemély.. – színpadias sóhajt, s tovább már nem is magyarázom. Bálintnak elkapták a lába között fityegő testrészét, s bizony onnan soha a büdös életben nem fog szabadulni. Így járt.
A csend jótékonyhatását kiélvezve nézelődöm körbe. Különös érzéseket nem tapasztalok, nem hatnak meg a karácsonyi fények, az utcáról feljövő zajok sem. Nem érzem magamat abban a meghitt valamiben, amiben kellene. Pedig én régen kifejezetten szerettem az ilyen ünnepeket. Lehet, hogy a családdal való balhézás egy kisebb bélyeget tett az öröm és szeretet ünnepére? Szörnyű.
Tekintetem végül megállapodik Noelen, s úgy pislogok rá, mintha gondolataim nem lennének ezerfelé.
– Emlékszel, hogy azt mondtam, hogy befoltozlak, ha bajod lesz? Hát orvosféleség vagyok – féle, mert hát nem olyan hagyományos, mint a muglik körében. S bár van egy sejtésem róla, mégsem oszthatom meg vele olyan könnyedén a foglalkozásomat, mint a haszonszőrűekkel. – De nem abban dolgoztam, hanem ilyen kis mitugrásza voltam az apámnak – voltam, lényeges. Már szerencsére nem és soha többé nem is leszek.
- Milyen cuki, hogy ilyen finoman fogalmazol – elmosolyodom. Tényleg dicséretes a dolog, minden elismerésem az övé. – Miféle különleges lényekkel? – annyira hajt a kíváncsiság. Hogyan is adja elő magát egy olyan ember előtt, akiről nem tudja, hogy miféle? A muglik világában nem is tudom, hogy melyik állat számít különlegesnek, ahh remélem, hogy még titokzatoskodik egy kicsit.
– Hmm, szerezzünk neked is italt, mert nem szeretek magában iszogató szamár lenni – vetek végül pillantást a poharára, s ha rábólint, elindulok befelé. A sejhajom már úgyis fagyoskodni kezdett, így a meleg is rám férne már.
Utoljára módosította:Drávecz Krisztina, 2017. december 23. 20:28
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2017. december 23. 21:07 | Link

Okoska


- Szóval féltékeny lettél - fordítottam meg Kriszta előbbi szavait, és tűnődve gondoltam vissza a saját életemre. Sára idősebb volt és egyébként is mindig éretten gondolkodott, Nelli szóba sem állt a barátnőimmel, mondjuk sokszor velem sem, Bori viszont igen, így belegondolva, egyszer-egyszer rendezett jelenetet. Akkoriban kis semmiségnek tűnt, egyszerű hisztinek, amit anya simított el, de néhány év távlatából már másként gondoltam.
- Gyógyító vagy? - eddig tartott a köntörfalazás. A türelmem az idők során noha sokat javult, még mindig véges volt. Nem akartam bajt, olyan saját-félét, hát inkább rákérdeztem, és a poharat a korlátra téve kiegyenesedtem. Így jóval Kriszta fölé magasodtam. Hátrébb léptem, majd a vállaimat és hátamat kiroppantva visszamosolyogtam a nőre.
- Tetszik a szemed, mikor mosolyogsz - jegyeztem meg mielőtt a kérdésére válaszoltam volna, és a pohárért nyúlva az ajtó felé intettem. - Gyere, nehogy megfázz.
Elég volt elhúznom az ajtót ahhoz, hogy a zene ismét bekebelezzen minket. A szobák közti folyosók zsúfolásig teltek, úgy tűnt, az emberek egyre csak érkeztek. Hátrapillantottam a bongyorra, és szabad kezemmel a keze után nyúltam.
- Kihaltnak hitt állatokkal - lassítottam lépteimen, és a szőke füléhez hajolva egy percre még visszakanyarodtam a megválaszolatlanul hagyott kérdéséhez. Zöldjeimben semmihez sem fogható izgalom csillant, a szám szegletében csibészes vigyor bujkált.
A lépcsőn lefelé megláttam Borit, de a srác, akivel volt, nem volt vele. Valószínűleg már másik lányt fűzött. Küldtem felé egy bátorító mosolyt, aztán a konyha irányába kezdtem húzni Krisztát.
- Ha hallanánk egymást, azt mondanám, van egy játékom - kiabáltam a hangszóró mellől, míg megtöltöttem a poharat whiskyvel. - De így... - először a nappaliban twisterező társaság, majd a konyhaasztalnál pókerezők felé pillantottam, tekintetem végül Krisztán állapodott meg. - Add a poharad.
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2017. december 23. 21:09
Hozzászólásai ebben a témában

Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. december 23. 21:21 | Link

Szépfiú


Sűrű pislogás és hang nélküli hápogás a kijelentésének jutalma. Még hogy féltékeny, hagyjuk már. Végeláthatatlan magyarázkodás helyett, azonban csak belenyugszom ebbe a megállapításba, s úgy teszek, mintha telibe talált volna. Pedig én aztán nem vágyom arra, amit a bátyám és a nővérem birtokol. Nem szeretnék a tökéletes családi idilli képben tetszeleg, miközben megy a furkálás és a harc a hatalomért. Meghagyom nekik.
– Ühm igen, így nevezik – és így lehull az a csodálatos lepel, mely egy kis érdekességet vitt a dologba. Pedig jó játéknak ígérkezett, kár, hogy ő ennyire türelmetlen. Ellöktem magamat a korláttól, ahogy ő felegyenesedett. Nem vagyok egy pici termet, de mellette mégis törpillának érezhetem magam. Kellett volna a magassarkú.
– Érdekes, nem sokan nézik a szemet, ha a másik mosolyog – csak megállapítom. Nálam ritka, hogy azt figyelem, sokkal jobban szokott érdekelni az arcmimika, mert az is sokat árul el a másikról. Elindulok utána, s ahogy az ajtó nyílik, nem csak a zene lök meg, hanem a kifelé áramló meleg és italszag. Máris nem vagyok biztos abban, hogy én tényleg erre vágyom, de mielőtt ellenkezhetnék, már lépünk is be.
Meglepődve kaptam a felém nyúló kézért, szorítottam is rajta egyet, jelezve, hogy nem veszek el. – Jól hangzik – tényleg. Mindig is csodáltam azokat, akiknek van ilyesmihez türelme, meg affinitása. Majd, ha lehetőségem lesz rá, tovább boncolgatom vele ezt a témát, mert bizony sok kérdésem akadna még.
A tömegben haladva köszönök jobbra balra, meg bocsánatot kérek attól, akit majdnem fellökök, sőt van, akit sikerül le is öntenem, no sebaj. Megérkezvén, felhuppanok a pultra. Lábaimat lassan lóbálgatom, míg várom, hogy poharamba kerüljön végre valami.
– Miféle játékod? – kiabálom vissza. Persze, hogy érdekel, tudom én, hogy azért kellett felhoznia, hogy „beizgasson” rá. Hát mindenki beveti ezt a trükköt.
Miután a pohárba kerül, nyújtom felé, hogy koccintsunk. Mellékelnék mellé valami csodálatos szöveget, melyben felmagasztalom magunkat és a viszontlátás örömét, de olyan feleslegesnek tartom ezt, hogy csak mosolygok rá, a lehető legszelídebben, majd lehúzom az egészet, had adjunk az érzésnek.
Utoljára módosította:Drávecz Krisztina, 2017. december 23. 21:22
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2017. december 23. 22:00 | Link

Okoska


Nem voltam benne biztos, hogy Kriszta úgy értelmezte a szavaimat, ahogy én azt szerettem volna, de az arcát elnézve jobbnak láttam hagyni a testvértémát. Semmi kedvem nem volt elrontani az egyébként jól induló estét, azt meg végképp nem kockáztattam meg, hogy idő előtt megutáljon, ha már az élet ismét egymás útjába sodort minket.
- Engem a tekintet érdekel a leginkább - mondtam, mikor elvettem tőle a poharat, és néhány kockányi jeget dobtam az aljára. Persze, nem tagadtam volna le azt sem, hogy mi minden mást is megnézek egy nőn, de kellethette volna magát nekem a világ legjobb testű modellje is, ha a pillantásában nem látok semmit. Gondolatban futólag felidéztem egy-két emléket, viszont a kezem közben járt, és csakhamar átnyújtottam Krisztának az italát.
- Állítok rólad valamit - mondtam a nőnek, miután ittam egy kortyot a tiszta whiskyből. A jégdarabok össze-összekoccantak, ahogy a poharat ringattam. - Ha igazam van, iszol. Ha tévedek, én iszok.
Kihívóan néztem végig rajta, szemeimben visszacsillant a konyha fénye. Szabad kezemmel megtámaszkodtam Kriszta mellett a pulton, majd elgondolkodást színlelve hümmögni kezdtem.
- Lássuk csak - még tovább húztam az időt, de az arcomon kirajzolódó huncut mosolyomat leplezni sem tudtam volna. - Azt mondom, már csaltad meg a párodat.
Kíváncsi szemekkel vizslattam; nemcsak a válasza érdekelt, hanem az is, hogy a negatív élű feltételezésemre hogyan reagál.
Hozzászólásai ebben a témában

Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. december 23. 22:10 | Link

Szépfiú


– Mert az sok mindent elárul? – nézek rá mosolyogva. Én ezért szoktam a mozdulatokat, az arcnak a rezdüléseit figyelni. Ha a száj hazudik, a test akkor is elárul, bármennyire is tiltakozni igyekszünk ellene.
– Jó, de így csak rólam fognak kiderülni dolgok – az pedig nem tetszik. Ne csak engem égessünk és vesézzünk ki, én is szeretnék több mindent megtudni róla. – Szóval mi lenne, ha egyszer te állítanál valamit rólam, egyszer meg én rólad? – ez így már fer lenne, s talán egy kicsit izgalmasabb is. – A szabályok meg ugyanúgy lennének, ha igazat mondok te iszol, ha nem én –milyen csúnya vége lesz ez valakinek. S a szerencsémet nézve valószínűleg nekem. Mindig pórul járok ilyen játékokban.
Lábamat lóbálom, s gyermeki kíváncsisággal nézek rá, míg várom az első kérdését. S szemem csillogása lassan változik, ahogy elhangzanak a szavai. Bár mosolya eléggé felcsigáz, azért indításnak mégsem ilyesmire számítottam. A közepébe, ez igen.
– Hmm, ahhoz, hogy ez igaz legyen, kellett volna lennie olyan személynek, akit páromnak nevezek, igaz? – pillantok rá elgondolkodva. Siralmas-e vagy nem, nem érdekel. A helyzeten nem változtat, bizony ilyen személy nem létezik ezen a földön szóval.. – Igyál csak, nem csaltam én meg senkit – elhúzom a számat. Nem zavar, hogy ilyet feltételez rólam, néztek már ki belőlem sok mindent. ez talán nem is annyira durva dolog, mint a legtöbbje.
– Bár, velem már csaltak meg mást, az számít? Vagy ilyenkor mi van? – érdeklődve pislogok fel rá, s magamhoz veszem az üveget, hogy töltsek a poharamba. Mert ugye én mohó, már a játék előtt eltüntettem a muníciómat.
Utoljára módosította:Drávecz Krisztina, 2017. december 23. 22:13
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2017. december 23. 22:37 | Link

Okoska


A kérdésére nem válaszoltam azonnal. Tűnődve ingattam a fejem, a mozdulataim végtelenül lassúak voltak. Sokáig kerestem a megfelelő szavakat.
- Is - pillantottam fel a pulton ülő nőre, és csak kisvártatva, hogy a lehető legkifejezőbb szavakat megtaláltam, folytattam. - És van benne valami megfoghatatlan. Egy női pillantás igazán bizsergető tud lenni. És szexi.
Ahogy a szemébe néztem, jobb szemöldököm árnyalatnyit feljebb araszolt, kiszélesedő mosolyomat azonban még idejében elbújtattam a számhoz emelt pohár mögé. Ittam egy kortyot, majd rábólintottam a feltételeire.
- Benne vagyok - végtére is, ez így volt igazságos. Ha pedig szerencsém van, akkor a múltam nagyon rizikós dolgaira sem derül fény. Nem hazudnék róluk, ha már vállaltam a megváltozott játékszabályokat, de... az ember általában meggondolja mit hol árul el magáról.
- Hm - nem szóltam mást, csak halkan hümmögtem, és a szemeit keresve emeltem ajkamhoz a poharat. Ittam belőle két nagyobb kortyot, azután Kriszta kiegészítésére felnevettem. - Tudtál róla? Hogy a másiknak van valakije.
Érdeklődve figyeltem, és az italomat az asztalra téve két ujjal a nő kezében lévő üveg alá nyúltam, és kisfiús vigyorral megtolva azt elértem, hogy a kelleténél kicsit több alkohol kerüljön abba a bizonyos pohárba.
- Igyál - mondtam ki a nyilvánvalót, de gondolataim már a következő kérdés körül forogtak.
Hozzászólásai ebben a témában

Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. december 23. 22:49 | Link

Szépfiú


Elgondolkozva hümmentek egyet. Ilyen magyarázatot még soha nem kaptam. Eddig mindenki csak a felszínt, a szokásos kliséket kapargatta, de Noel olyan szépen csűri – csavarja a szavakat, hogy komolyan felkelti vele az érdeklődésemet. A fene. Még a mozdulatai is párhuzamban vannak szavaival, mennyivel másabb a pufajka és a síszemüveg nélkül. Ott nem éreztem magamat bajban tőle.
– Úúúú, ez jó buli lesz – egy pillanatra leteszem a poharamat, hogy kezeimet össze tudjam dörzsölni.  S máris kérdések sokaságát pörgetem le elmémben, s kutakodok a legmegfelelőbb után. Amely éppen olyan mélységeket kerget, mint amit ő tett fel nekem, de mégsem túlságosan tolakodó. Míg gondolataimba merülök, jobban felmérem. Arcának minden rezdülését megfigyelem, testtartását, beszédét ízlelem. Nekem erre szükségem van ahhoz, hogy olyan állítást tegyek fel, amivel beletalálok, nem lehet csak úgy a semmiből penderíteni valamit.
– Nem szoktam azzal indítani, hogy hé haver van csajod? – elég messziről közelítem meg a választ, de ezzel is legalább megosztok valamit magamról. – Szóval, csak azután tudtam meg, hogy a csaj sipákolva ütögetni kezdte a srácot – megvonom a vállaimat. Nem szégyellem magam érte, szerintem mindenkivel esett már meg ilyesmi. Aki pedig azt állítja, hogy nem az egy szentfazék. Amúgy is csak olyannal tud kezdeni az ember, aki hagyja magát. Nehogy már én legyek a rossz.
– Nem tudom feltűnt-e már, de nem kell leitatnod ahhoz, hogy szókimondó legyek – nevetve emelem a számhoz a poharat. Ő hozzá a szabályokat és, ha szerinte ezért vezekelnem kell hát legyen. Iszok egy nagyobb kortyot, majd elfintorodok. Elsőre könnyebben ment, mint illett, most meg is szenvedem a dolgot.
- Szerintem neked volt egyszerre több csajod is - puff neki, máris sutba ment a terv, hogy ne a közepébe. De hát ő kezdte.
Utoljára módosította:Drávecz Krisztina, 2017. december 23. 22:49
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2017. december 23. 23:22 | Link

Okoska


Kínos lehetett. Már nem Krisztának, hanem a srácnak. Az egyik percben még ő a világ ura, barátnő és szerető is kijut, a másikban meg már senkit sem érdekel. Szerencsére ilyen csúnya lebukásban még nem volt részem, hiszen abban a néhány esetben, mikor úgy döntöttem, hogy kipróbálom az élet addig még ismeretlen szegmenseit, és kockáztattam a biztosat, akkor is úgy csináltam, hogy arról senki se szerezzen tudomást. Fontos volt, hogy a kerülőutaimban senki se sérüljön meg, főleg ne az, aki a fájdalmat korántsem érdemelte meg.
- Ha le akarnálak itatni, nem így csinálnám - jegyeztem meg egy sejtelmes pillantás kíséretében. Ha a célom az lett volna, hogy Kriszta félig-meddig öntudatlan állapotig igya magát, nem időztem volna ennyit kérdésekkel és játékkal, sőt, egyáltalán nem adtam volna jelét érdeklődésnek. Egészen máshogy, sokkal egyszerűbben oldottam volna meg, bár nem tagadom, az is élvezetes lett volna, a beszélgetés mégsem képezte volna a dolog szerves részét.
A kijelentésére nem válaszoltam. Csak néztem őt, fürkésztem a szemeit, majd szavak nélkül adva feleletet neki, a pulton pihenő pohárért nyúltam, és többször kortyoltam belőle. Míg ittam sem vettem le Krisztáról a tekintetem; látni akartam, ahogy azt is, hogyan reagál. Azt ugyan nem tudta meg, hogy hány lány volt egyszerre az életemben, de azt igen, hogy volt ilyen. Azt meg majd látjuk, ez elegendő-e számára.
A pohár vastag üvegalja hangosan koppant a márványon, mire én a levegőt békésen,  már-már egészen ráérősen kifújva cuppantottam egyet.
- Nos, kedves Kriszta - mindkét kezemmel a pultra támaszkodtam, és oldalra billentett fejjel felmosolyogtam rá. A huncutság megcsillant rászegeződő zöldjeimben. - Szerintem neked volt már dolgod lánnyal is.
Hozzászólásai ebben a témában

Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. december 23. 23:40 | Link

Szépfiú


– Hogy csinálnád? – tényleg érdekel. Szeretem hallani a férfiak titkos praktikáit, mert így összehasonlíthatom azzal, amiket mi nők bevetünk. Na meg ő olyan szépen tudja megfogalmazni, hogy még csak nem is tartom felháborítónak azt, amit mástól annak vélnék.
Iszik. Tipikus. Csak rá kell nézni. Elég jó kiállású, magabiztosnak is tűnik, persze, hogy olyasvalaki, aki nem áll meg egyetlen egy nőci mellett. Csak azt nem tudom eldönteni, hogy ez most zavar-e vagy sem. Mert igazából semmi közöm sincsen a dologhoz.
Állom a tekintetét, nem jövök zavarba, sőt egész különösnek tartom, hogy ennyire érdekli a reakcióm. Mosolygok erre, őszintén, nincsen miért játszadoznom, hiszen éppen erről ez az ivászat.
– Hahh – csak ennyi, s a poharat csigatempóban emelem a számhoz. Nem tudom, hogy ez jó pont-e vagy nem, de ha már igazat mondok játék van, hát akkor tudja csak meg. Amúgy sem szégyellem magam miatta, sok mindent ki kell próbálni, míg élsz, s míg lehetőséged van rá. – Részleteket is szeretnél hallani? – nézek fel rá érdeklődve. Nem mintha olyan nagy sztori lenne, hiszen én sem tudom, hogy történt, meg azt se, hogy mi.
Töltök mindkettőnk poharába, közben úgy döntök, hogy jobb lenne a saját lábaimon állni. Ezért lecsúszok a pultról, s hátamat neki támasztva, nézek továbbra is Noelre.
– Hmmm, nézzük csak – körbepillantok, mintha a jelenlévőktől várnék valami csodálatos tippet, hogy mi is legyen a következő. Ám, hiába várok ilyesmit, az okos fejem legmélyebb bugyraiból kell előkaparni egy olyan állítást, mely elég jó lehet ehhez a játékhoz.
– Azt hiszem, hogy volt már olyan gyenge pillanatod, hogy sikerült belebújnod valamelyik lánytestvéred ruhájába – gyenge? Lehet. Viszont valamiért él bennem egy olyan elképzelés, hogy vannak olyan férfiak, akiknek eljön egy ilyen pont. A lányok is szoktak flangálni a bátyjuk pólóiban, képtelenség, hogy ez fordítva ne lenne igaz.
Utoljára módosította:Drávecz Krisztina, 2017. december 23. 23:40
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2017. december 25. 20:06 | Link

Okoska


Felszisszenve hajtottam hátra a fejem, és széles vigyorral futólag a mennyezetre pillantottam. Cö-cö-cö, kisasszony, hát nem tudja, hogy nem eszik olyan forrón a kását? Kriszta kérdése bármily őszinte is volt, eszem ágában sem volt válaszolni rá. Szavak helyett elnevettem magam, majd egy elnyújtott sóhajjal visszafordultam hozzá, és hagytam, hogy ráfüggesztett huncut-játékos tekintetemből - ha akarta - könnyedén kiolvashassa: tanulnod kell még egyet s mást a férfiakról.
- Úriember nem beszél efféle alantas témáról - mondtam halkan, beszéd közben direkt játszva a nő tekintetével; hol kerültem a bongyor csokoládéfényeit, és az arcomat elfordítva az ebédlőasztalnál pókerezők felé pillantottam, hol visszanéztem rá, és jobboldalas, fülig szaladó mosollyal húztam fel szemöldökömet. Kisvártatva aztán továbbfűztem a gondolatot, de a hangom úgy csengett, mintha az csupán egy jelentéktelen megjegyzés lett volna. - Inkább cselekszik.
Néhány perccel később Kriszta felemelte a poharat, és míg ivott, ajkaim elismerően összesimultak, és italomat felkapva a pultról, a tiszteletére én is kortyoltam egyet a whiskyből. Talán mégis vennem kellett volna egy szelvényt...
- Hát - halkan nevetve hajtottam le a fejem, éreztem, hogy a pultot támasztó kezeimből kifut az erő. Elég volt egyetlen eltévedt, kósza gondolat ahhoz, hogy tudjam, hamarosan a talaj is ingoványossá válhat a talpam alatt. - Szívesen hallanám, hogy a viharba ne, de... - küldtem egy beszédes pillantást a többiek felé, majd visszafordultam a szőkeséghez - talán nem itt és nem most.
Csak az hiányzott, hogy elveszítsem az eszem, pont mikor a húgom is velem van. Olyankor ugyanis, mikor Borit is magammal vittem, sem nők, sem balhék nem fértek bele. Engem nem láthatott összeforrva táncolni, vagy a sarokban romantikázni, de előtte pénzről sem beszéltem senkivel. Ezt pedig az ismerősök is tudták és tiszteletben is tartották. A szabály egyszerű volt: ha a kis barna az oldalamon van, majdhogynem minden tabu. A gyeplőt szorosan fogtam, minden pillanatomat szigorú felügyelet alatt tartottam. Legalábbis azt gondoltam, hogy így van.
- Hééé! - elnyíló ajkakkal kiáltottam rá a nőre, és a fejemet csóválva, tettetett sértettséggel fordultam meg, és támasztottam én is a pultnak a csípőm. Oldalvást pillantottam le rá. - Minek nézel te engem?!
Egyébként vicces volt, hiszen Kriszta nagyon beletrafált. Habár egy csúnya átoknak köszönhettem, és valójában nem is fiúként viseltem női ruhákat, két hónapon keresztül sajnos több, mint elégszer bújtam lányos szettekbe.
- Érdekes, hogy épp ezt hoztad fel - tértem a lényegre, majd ajkamat megnedvesítve folytattam. - Az alapképzés során egy átoknak köszönhetően testet cseréltem egy lánnyal. Szóval, a válaszom...
Minden további magyarázat nélkül ittam. Kifejthettem volna, és egészen nyugodtan mesélhettem volna a rendkívüli és valóban szokatlan élményeimről, úgy döntöttem, most inkább nem teszem. Majd egy másik alkalommal, ha úgy hozza az élet.
Aztán felcsillant a szemem, és a farzsebembe nyúltam, hogy elővegyem a báránybőrből készült tárcámat.
- Mutatok valamit - mondtam, s a poharamat letéve az egyik nyílásból kihúztam az elemi mágikus igazolványomat. A rajta vigyorgó fényképemre rá se pillantva nyújtottam át Krisztának. Zöldjeimet mindvégig a nőn tartva, élénk kíváncsisággal vizslattam a vonásait, a számszegletében aprócska mosoly húzódott.  
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2017. december 25. 20:20
Hozzászólásai ebben a témában

Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. december 25. 20:31 | Link

Szépfiú


Elnyíló ajkaim között egy aprócska sóhajt szakad ki. Ez a férfi úgy játszik, hogy közben nem is szégyelli magát. Nem szoktam én ehhez hozzá, általában én vagyok az, aki szépen lassan beveti a legpraktikusabb módszereket, hogy a gyanútlan másik, belesétáljon a hálóba. Ugyanakkor tetszik a dolog, mert végre láthatom és átélhetem azt, hogy miképpen csinálja egy férfi. Ő pedig kifejezetten jól forgatja a kártyákat, minden elismerésem.
– Nem tudod, mit hagysz ki – legyintek egyet. Én csak örülök, hogy nem kell kanyarítanom valami hülyeséget, de azért ezt mégsem adhatom a tudtára. Hát hol lenne akkor a témában megbúvó izgalom és érdekesség? Csak úgy elszállna, azt meg nem szeretném.
– Had ne fejtsem ki, hogy minek – alsó ajkamat beharapom, hogy ne törjek ki olyan röhögésben, ami az egész házat megrázza. Ha elképzelem Noelt tütüben, meg kivágott topban, akkor nem éppen egy erős kisugárzású úriember képe villan be. Mondjuk inkább azt, hogy egy udvari bolondé, főleg, ha még smink is van rajta. – Micsoda történet, nem vághatod el csak úgy a végét – felháborodottan toppantok egy kisebbet. Ilyen mocsadék nem lehet, pont a legizgibb részt eltitkolni? Pofátlanság.
- De ez most nem activity, nincs mutogatás – elnevetem magamat. Tudom, hogy nem olyan nagy poén ez, én az italnak köszönhetően, meg amúgy is, nevetek. Hát jól érzem magam, ezt pedig szeretem mások tudtára is adni.
Elveszem az igazolványt, először csak a képet vizslatom, mert nyilván az fog meg a leginkább. Aztán felfogom az it, hogy mi van odaírva. – Óóó – szám egy kissé elkerekedik. Találkoztam én már ilyennel, de mindig rácsodálkozom, ha az ismeretségi köröm újból bővül egy hozzáhasonlóval.
– Már értem miért vagy ilyen tüzes – vigyorogva nyújtom neki vissza sebesen az igazolványt. Nem akarom, hogy mások felfigyeljenek rá, meg én képes vagyok bármit elveszíteni, így sokkal jobb kezekben van nála. – Ez tök király –teszem még hozzá, majd kiiszom a pohárkám alján bujkáló maradék cseppeket. – Én nem vagyok ennyire menő, helyette szépen tudok nézni és mosolyogni –be is mutatom, ha már a mutogatás résznél tartunk. Az a vicces, hogy ilyenkor az ismeretlenek már azt feltételezik rólam, hogy sok volt az alkohol. Pedig az a helyzet, hogy én alapjáraton is ilyen vagyok. Sajnos.
Utoljára módosította:Drávecz Krisztina, 2017. december 25. 20:32
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2017. december 26. 18:41 | Link

Okoska


Kijelentésére ajkaim elnyíltak, és egy amolyan na jó, én tényleg nem hiszlek el vigyorral felemeltem balomat, és meghúzogattam egy hosszabb, göndör tincsét. Hát nézd már, milyen kis szemtelen boszorkány, és ráadásul hogy élvezi!
- Nem gondoltam volna, hogy ilyen gonosz nőszemély vagy - komolykodva jegyeztem meg, még néhány aprót is bólintottam hozzá, és karjaimat a dráma nevében sértetten összefontam mellkasom előtt. Aztán egy sunyi pillantást küldtem felé, és az arcomon kibontakozni készülő mosolyt elfojtva csípőmmel arrébb csúsztam tőle. Tessék, máris lehet próbálkozni a kiengesztelésemmel...
A köztünk megnövekvő távolság csupán egy méter lehetett, de már így is sokkal alacsonyabbnak éreztem a hőfokot. Szinte hűvös volt, pedig sem az ajtó, sem az ablakok nem voltak nyitva. Egész egyszerűen Kriszta energiái, egész lényének kisugárzása volt forró, és noha ezt könnyű volt érezni a közelében, a hiánya feltűnőbb volt, mikor eltávolodtam tőle. Izzott az egész nő.
- Egyszer elmesélem az egész sztorit - ígértem, és a nappaliba átpillantva megláttam a húgomat a házigazdával beszélgetni. Úgy tűnt, jól érzik magukat együtt; Balázs intenzíven bókolhatott, hiszen Bori zavarát leplezve a hajával babrált és somolygott. A jelenetre én is elmosolyodtam, egy perccel később, Kriszta beszólására viszont már hangos nevetésben törtem ki. Magabiztos vonásokkal fordultam vissza hozzá, és míg büszkén kihúztam magam, megvétózhatatlan hangon folytattam. - Ha tudnád, milyen jó vagyok activityben is...
Nem, korántsem voltam az. Sőt. Általában gyatra teljesítményt nyújtottam, és önszántából soha senki nem akart velem egy csapatba kerülni, mert az – ha bevallottam, ha nem – az este végére egyet jelentett az évtized vereségével. Se rajzolni, se mutogatni nem tudtam - de én ezt hajlamos voltam egy másik nézőpontból szemlélni, és szenzációs teljesítményem után a játékostársakról elnézően azt gondolni, hogy azok bizony még nem nőttek fel a művészetemhez.
- Neeem - ráztam a fejem türelmesen, és elvéve tőle az igazolványt, az izgő-mozgó, balra is, jobbra is mosolygó képemre mutattam. - Félreértesz. Csak szerettem volna megmutatni, hogy néztem ki régen.
A hosszú hajam ugyanis védjegyemnek számított, és néha a mai napig előfordult, hogy egy-egy üres percben elgondolkodtam azon, vajon hiba volt-e levágatni. Szerettem, én voltam, és akkoriban nem éreztem, hogy hátrányom származna belőle, ugyanakkor azt sem tagadhattam le, hogy mióta a nővérem levágta, sokkal könnyebb dolgom volt a munkában és a lányok körében. Érdekelt, hogy Kriszta miként vélekedett a néhány évvel ezelőtti Noelről, azt hittem, meglepem a képpel, ám nagyon úgy tűnt, hogy tévedtem.
- Visszatérve hozzád - rámosolyogtam a nőre, és közben becsúsztattam az igazolványt a helyére. A bongyor szemeit és száját figyelve gondolkodtam el egy pillanatra, azután kiszélesedő mosollyal, hangomban pajzán éllel folytattam. - Szerintem féltékeny típus vagy, hirtelen haragú, akivel hatalmasakat lehet veszekedni.
A hangos veszekedéseket pedig, mint tudjuk, hangos békülés szokta követni. A tárcámat eltettem, majd a nő felé fordulva balommal rátámaszkodtam a pultra. Kíváncsi pillantásom őt fürkészte, a házban tartózkodók lassan ismét ködbe vesztek.
Hozzászólásai ebben a témában

Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. december 26. 19:08 | Link

Szépfiú


– Éppen olyan gonosz vagy, mint én – biggyesztem le az ajkaimat, mintha tényleg bántana a dolog, pedig aztán. - Nem harapok ám - mutatóujjamat mozgatva, hívogattam szépen vissza magamhoz. Eddig is hangosan kellett beszélni, hiszen a zenének köszönhetően nem sokat hallok belőle. De, ha még el is lép tőlem, s viszi magával a kellemes légkört, akkor el leszek veszve. Azt meg csak nem akarjuk. – Jól tudsz mutogatni? – nevetem el magamat. Igen, sajnos kétértelmű ez a dolog és én bizony nem éppen azt az oldalát nézem, amelyiket illene. De, majd megszokja, vagy nem. Mindegy is.
– Jaaa, hogy ja – nézem meg a képet jobban. Sajnos el tudok siklani a fontos részletek felett, ha a szemeim megakadnak valami olyan részleten, amely jobban felkelti a figyelmemet. Barnáim ide-oda cikáznak a kép és Noel arca között, néha hangosan hümmentek egyet, majd, mint aki jól végezte a dolgát, adom is neki vissza a kártyát. – Határozottan jobb így – jegyzem meg úgy mellékesen. Nem volt rossz a hosszú haj sem, de a rövid nem rejti el az egyre férfiasabb vonásait. Meg én nem igazán vagyok oda a hosszú hajú férfiakért, sajnos maradi vagyok ezen a téren. Hosszú haja a nőnek legyen, a férfinak pedig rövid.
– Hmm, nem tudom Noel – elhúzom a szám szélét, mintha hatalmas bajban lennék. Érdekes állítás, azt hiszem külső szemmel én is így látnám magamat. – Milyen féltékenységről beszélünk? – pillantok fel rá érdeklődve. Mert én szerintem bőven van ennek formája.   – Ha szerelmi, akkor el kell keserítselek.. Mivel nem igazán sikerül olyan kapcsolatot kialakítanom a másik nemmel, ami közelebbinek nevezhető, így hát ilyesmit nem éltem még át – sem nővel, de hát ebbe ne menjünk bele. Nem hiszem, hogy lesz olyan pillanat, amikor arra d öntésre jutok, hogy oké én itt most akkor megállok és vele szeretnék lenni. Vagy lehet, hogy én így döntök, de hogy a világon nincsen olyan lény, aki így határozna, ha rólam van szó, az már biztos.
– Veszekedni azt tudok, nem is kicsit. Ha valamiben ezer százalék, hogy a másiknak van igaza én akkor is addig forgatom a szavakat, míg én nem nyerek – megvonom a vállaimat. Még olyan nyelven is lyukat beszélek bárki hasába, amit nem is beszélek. Megtörtént eset. – De nem vagyok hirtelen haragú. Begyűjtő vagyok.. Tudod, mindent megjegyzek és egyszer csak zudítom – rossz szokás tudom én, de mégis ebben lelem nagyobb örömömet, mint abba, hogy hirtelen mindenért ugorjak. A gyűjtögetés sokkal szórakoztatóbb, mert a másik nem számít arra, hogy mikor fogsz robbanni.
– Azt hiszem, ihatunk mindketten – kezemmel nyúlok is a saját pohárkám után, a szabaddal pedig mutogatom neki, hogy fenékig. Ha jól számolom, akkor ez így éppen egyenlő. S bár érzem már egy kissé az italt, sőt talán túlságosan is, nem hagynám itt abba ezt a remek játékot.
– Szerintem olyan bátor emberke vagy, aki már ébredt fel valaki mellett, akit nem is ismert – bár ez nem bátorság, velem is előfordult már. Én azt vallom, hogy aki ilyesmit nem tett, az nem is élt még igazán, vagy nem volt olyan bánatos, hogy túl sok alkoholt vigyen be a szervezetébe, aminek köszönhetően eléggé felszabadult lett. Végül is, majdnem egyre megy.
Utoljára módosította:Drávecz Krisztina, 2017. december 26. 19:12
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2017. december 27. 11:08 | Link

Okoska


- Soha? - kacéran vontam fel a szemöldökömet, majd megadóan visszacsúsztam hozzá. Biztos voltam benne, hogy léteztek olyan helyzetek, ahol okoska, ha nem is úgy, hogy az a másiknak komoly fájdalmat okozzon, de használta a fogait. Az ilyesmi - felém - elkerülhetetlen volt, én pedig különösen imádtam.
Kriszta hajamhoz fűzött megjegyzésére már nem válaszoltam, csak egy halvány mosollyal hallgattam őt, és magamban ismét fejet hajtottam Saci előtt, aki volt olyan bátor, és ollót ragadott, mikor egy lelki mélypont kellős közepén megkértem rá.
- - billentettem meg kissé a fejem, és apró bólogatásokkal a nő felé emeltem a poharam, hogy azt futólag összeérintsem az övével. A mozdulat gyors és határozott volt, minden további nélkül is elismerésről árulkodott. Tekintetem a csokoládészín fényekben időzött, szavaimat a legkomolyabban gondolva ejtettem ki. - Veszélyes lehetsz.
Ebben megingathatatlan voltam, és annak ellenére, hogy alig ismertem Krisztát, abban a kis szegletben, amit a pesti ház ütemes zenétől reszkető falai között birtokoltunk, úgy éreztem, hogy többet tudok róla, mint néhány barátomról. És mint egy volt barátnőmről, akivel igaz, az utolsó időszakban a gyakornoki munkám miatt ritkán találkoztunk, de együtt éltünk, és őszintén, úgy kellett volna ismernünk egymást, mint a saját tenyerünket. Mégis távol voltunk egymástól, és nemcsak akkor, mikor országhatárok választottak el minket, hanem akkor is, mikor egy ágyban feküdtünk.
A poharat a számhoz emelve húztam le az utolsó kortyokat, majd a hirtelen kiüresedett whiskys üvegre pillantottam. Persze, egy ideje éreztem már az alkohol hatását, de az eltüntetett mennyiség így is meglepett. A nő következő kijelentésén elmosolyodtam, de ezt már nem láthatta, hiszen kikerülve őt a pult másik oldalához sétáltam, és ráérős mozdulatokkal bontottam egy másik üveg italt.
Komótosan, halkan dúdolva sétáltam vissza hozzá, de mielőtt bármit is válaszoltam volna, teletöltöttem mindkettőnk poharát. Aztán letettem az üveget, karjaimat összefűztem mellkasom előtt, és Krisztával szembe állva, állammal a kezében pihenő ibrikre böktem.
- Igyál - mondtam, akasztani való vigyoromat le se lehetett volna törölni. - Soha életemben nem voltam együtt olyannal, akit ne ismertem volna.
Hozzászólásai ebben a témában

Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. december 27. 11:42 | Link

Szépfiú


Látszólag gondolkodóba esem, ám a mosolyom könnyedén elárul. Soha? De. Van olyan alkalom, amikor preferálom ezt a módszert, de nyilván nem fogom itt kiteregetni a praktikákat. Ennyire közeli élményt nem kívánok a mai estére.
Tekintetemet lassan jártatom végig a jelenlévőkön, s rádöbbenek, hogy sokkal több az ismeretlen, mint az ismerős arc. Sőt, ahogy szemeim ide-odacikáznak, az is feltűnik, hogy majdnem idősnek számítok közöttük. Ez pedig egy kissé elszomorít. Eljutottunk a whiskey ezen szintjére, amikor indokolatlanul bármin képes vagy elszomorodni. A fenébe.
– Veszélyes? Hiszen nézz rám, egy földre szállt angyalka vagyok – már csak a glória hiányzik a fejem tetejéről és tökéletes is lenne ez az álca. Nyilván nem vagyok az, vannak rosszabb pillanataim is, de mindig igyekszem a mérleget úgy billenteni, hogy a jó cselekedetek legyenek többségben.
Tekintetemmel végig követem minden mozdulatát, melyek mintha semmi jót sem sejtetnének. Olyan, mint aki valami rosszban sántikál, aki kész a támadásra, ez pedig felkelti a kíváncsiságomat. Szinte látom magam előtt, hogy ebből egy olyan sztori lesz, melyet nem bírok majd követni. Még akciót is képzelek köré, ám mindhiába. Szavaival egyből földbe döngöli az elképzelésemet, s megtöri a varázst. Bár a tény, hogy olyannal nem fekszik össze, akit nem ismer, azért egy kis elismerést érdemel. Okos fiúcska ő, tudtam én már a sípálya tetején is.
– Az, hogy valaki mellett ébredsz, nem feltétlen jelenti azt, hogy együtt voltál vele – elmosolyodok. Nem fogok szentbeszédet és hosszas érvelést tartani erről, mert hát nem az én dolgom. Így hát iszom, azt mondta ezt tegyem, hát eltüntetem az italt, had örüljön.
– Szóval, ez az állítás most nem rólad fog szólni – felvezetésem egy kissé homályosra sikeredik. Beszédem egyre pörgősebb, amúgy sem vagyok egy lassú csiga, de ha lecsúszik pár pohárral, akkor a duracell nyuszi hozzám képest, csak egy kis szaros lesz, aki lesi, amint elhaladok mellette. – Nekem levegőre van szükségem, különben alád fordulok – számhoz emelem gyorsan a kezemet, s még mielőtt hatalmas nevetésben törnék ki, pontosítok. – Mármint a pult alá, szóval érted – legyintek. Ha nem érti, hát így járt. Semmi kétes megjegyzést nem kívántam közölni, csak a saját stílusomban adtam tudomására, hogy az italnak, a bent lévő melegnek és neki köszönhetően, lassan elmegy az eszem. Azt meg csak nem akarjuk.
Üres poharammal fordulok egyet, szénsavmentes vizet töltök bele. Mindenkinek tudnia kell, hogy mely határokat lépheti még át. Nos én az alkohollal olyan viszonyban vagyok, hogyha még egy pohárkával lecsúszik, akkor ki kell bérelnem az egyik ágyat, mert haza nem jutok. Jó kislány lévén pedig, most az a célom, hogy az este egy bizonyos pontján, mikor már úgy érzem, hogy nincs tovább, behuppanjak egy taxiba és hazaérjek. Nem kívánok más mellett ébredni reggel.
– Örültem a viszontlátásnak Noel – egy rám jellemző mosollyal fordulok felé, sőt még egy ölelést is adok neki. Tudom, hogy hirtelen jön a ’búcsú’, de nem szeretném, ha rám pazarolná a valószínűleg értékes idejét. Így hát elszakadván tőle, elindulok kifelé, s ismét birtokba veszem az erkélyt, hogy a fejem kicsit tisztuljon.

//Visszahoztál.  Love  Kiss //
Utoljára módosította:Drávecz Krisztina, 2017. december 27. 11:43
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek