36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. november 30. 17:36 | Link

Demyan
A járda, majd az úttest, végül ki tudja.
nov. 15.



Nem szeretem az őszt. Reggel fázom, délután meg neki kell vetkőzni és a kezemben cipelni mindent. Ma már az ébredéskor tudtam, hogy nem lesz ez egy jó nap, egy fúria hozzám képest kis angyal lehetett. Amibe lehetett belekötöttem, amit lehetett elrontottam, akit lehetett megsértettem. Igaz lett a mondás, 'bal lábbal ébredt'. Még az apámat is elküldtem melegebb éghajlatra, bár azt hiszem ez manapság nem olyan meglepő, az lett volna a csoda, ha vele legalább normálisan el tudok társalogni.
Ennek a csuda hangulatnak köszönhetően, úgy határoztam, hogy ma még előbb el kell lépnem a munkából, mint szoktam. Gondoltam legalább sétálok egyet, kiélvezem a napsugarak gyógyító hatását. Talán még kávét és valami pékárút is veszek magamhoz, így lesz lehetőségem lecsillapodni. De hát, amit én eltervezek az...
S csatt.
Nem figyeltem, körbe se néztem, s mi lett belőle? Egy taxi olyan szépen sodor el, ahogy az a filmekben lenni szokott. Annyi szerencsém van, hogy valamit érezhetett a sofőr, mert nem jött olyan gyorsan. De az ütközés elkerülhetetlen volt, s én csak kiterülve fekszem a földön, a kabátomat pedig úgy szorongatom, mintha az életem múlna rajta.
Utoljára módosította:Drávecz Krisztina, 2017. november 30. 17:41
Hozzászólásai ebben a témában
Demyan Golitsyn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 10
Összes hsz: 26
Írta: 2017. november 30. 17:54 | Link

Krisztina

Csak néhány napja voltam a városban, hogy meglátogassam a nagyszüleimet, és az unokahúgomat, aki színésznőként próbálgatta szárnyait Budapest szívében. A leányzó olyannyira tehetséges volt, hogy az egyik ismert színház egyik főszerepére is felkérték, amire kiemelt meghívást kaptam, és egy kikötést is, miszerint mindenképp ott kell lennem, mert ha nem jelennék meg az előadáson, akkor örökre megharagszik rám. Emiatt szükségem volt egy öltönyre, ezért is jártam már másfél órája Budapest utcáit, de a tüdőm már porzott, és szükségem volt arra, hogy magamba döntsek egy nagy pohár citromos vizet, meg egy jó erős kávét.
Az utca mentén el is terült egy viszonylag jó minőségű feketét áruló bolt, ami azért nem tűnt felső kategóriásnak, amit már ne tudnék kifizetni az aurori fizetésemből.
A forró italt elvitelre kértem, mellé egy zacskóba croissant is vettem, és ezzel akartam tovább indulni, hogy a közelben elhelyezkedő plázát megcélozva, végre megtaláljam magamnak a legmegfelelőbb öltönyt. Azonban, ahogy elindultam, hirtelen éktelen dudálásra kaptam fel a fejemet, fékcsikorgásra, s láttam , ahogy egy nő elterül a járda szegély szélén, miközben egy taxis villámgyorsan tova hajt.
- Fenébe - Nem törődve a kávéval, és a péksüteménnyel, a közeli kuka tetején hagyva a frissen vásárolt terméket, sietve ugrottam oda a lányhoz és leguggoltam mellé.
- Jól vagy, mi fáj? - Aggodalmasan vettem szemügyre testhelyzetét, és óvatosan helyeztem stabil oldalfekvésbe, míg nem tudtam eldönteni, hogy mennyire lehet súlyos a helyzete. A többi ember jellemzően csak a száját tátotta, többen el is sétáltak mellette, de egyik sem vette volna elő a telefonját, hogy mentőt hívjon. Nálam meg nem volt olyan készülék, varázsolni pedig nem varázsolhattam.
- Merlinre, remélem jól van - Suttogtam magam elé,miközben próbáltam elkapni a fiatal nő pillantását.
Hozzászólásai ebben a témában
Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. november 30. 18:07 | Link

Demyan
A járda, majd az úttest, végül ki tudja.
nov. 15.



Legalább kényelmes lenne. Pihe puha, mint az ágyikóm, amelybe ha belesüpped a hátsóm, úgy ölel körül, mintha egész nap engem várt volna. De nem, ez kemény és hideg, poros és büdös.
Ráadásul valaki mozgat, mintha egy bábu lennék. Nekem pedig minden egyes mozdulat fáj és ezt nyüszögve, adom tudtára a jóakarómnak. Aki láthatóan egész jól megtanulta azt, hogy miképpen kell ilyenkor cselekedni. Ha majd feltápászkodom meg is tapsolom érte, mert a stabil oldalfekvést nagyon jól prezentálja.
- Az élet - lassan mozdulok, nem kívánok ebben a helyzetben fetrengeni, hiszen nem érzem, hogy bajom lenne. Ha meg mégis, akkor majd otthon rendbe teszem magamat.
- Ha továbbra is így hajolsz fölém, még azt hiszem, hogy valamit szeretnél - egy apró mosolyt erőltetek az arcomra. Igen, én az a fajta vagyok, akin akár az úthenger is átmehet, még utána is viccelődni fog.
A hőslovag teret ad, akkor lassan felülök és hatalmas szemekkel pislogok rá. - Köszönöm - ez a nap úgy látszik még tartogatott meglepetéseket. - Megleszek, menj csak tovább - majdnem hozzáteszem, hogy úgy ahogy a többi nép tette. De inkább lenyelem ezt a gondolatot, hiszen éppen hálálkodnom kellene, mert ő legalább idelépett.
Hozzászólásai ebben a témában
Demyan Golitsyn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 10
Összes hsz: 26
Írta: 2017. november 30. 18:19 | Link

Krisztina

- Mi?- mintha nem hallottam volna tisztán, úgy idéztem vissza magamban a fiatal szőke válaszát, mire még a szemöldökeim is összeakadtak egy pillanatra. Aztán végre látva, hogy mozog és nyöszörög, már tudtam hogy van még benne életerő, és talán nem is olyan nagy a baj, mint ahogyan azt gondoltam.
Néhány hajtincset is félresöpörtem az arcából, ahogy közelebb hajoltam, és vizslattam vonásait, keresve tekintetét.
- Szeretnék is - váratlanul ért a nő megjegyzése, de egyúttal mosolyt is csalt az arcomra, és már én is nyugodtabban kezelhettem a helyzetet, látva, hogy nincs nagy baj.
- Gyere, felsegítelek - mondtam, miközben a kezemet nyújtottam felé, és ha engedte, akkor ülő helyzetbe segítettem őt.
- Nincs mit, de nem hagynálak magadra, vérzik a fejed. Nem szédülsz?- Csak most vettem észre a sérülését, emiatt azonnal zsebkendő után kutattam, és a homlokához szorítottam azt.
- Kezed, lábad? Járni tudsz? Mert kocsim ugyan nincs, de szívesen hazakísérlek, vagy akár kórházba, ha úgy érzed. Nos?- Igazából magam sem tudtam eldönteni azt, hogy a nő mennyire van jó vagy épp rossz állapotban. Nem voltam orvos, de nem nagyon akartam magára hagyni ilyen állapotban.
Hozzászólásai ebben a témában
Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. november 30. 18:36 | Link

Demyan
A járda, majd az úttest, végül ki tudja.
nov. 15.



Legalább nem fapofa, mekkora szerencsém van. Micsoda cudar világ lenne, ha nem értené a poént. - Legalább egy kávéra hívj meg előtte - mosolyom ott marad, a kávét komolyan gondolom. Mit meg nem adnék érte, talán a fejem se sajognak ennyire.
- Ahh köszi - engedem neki, hogy segítsen, mert hát nem vagyok olyan nő, aki elnyomja a férfiak lovagias vonásait. Maximum nem tudok mit kezdeni velük, bár ebben a helyzetben egyértelmű a dolog.
Kezemet odateszem, ahol a legjobban fáj, s szemeim is arról árulkodnak, amit szavaival intéz nekem. Tényleg vérzik. Elhúzom a számat, majd kezemet visszateszem a sebre és úgy pillogok az ismeretlenre.
- Megvagyok, nem olyan nagy gáz ez - ha használhatnám a pálcát, akkor még kisebb ügy lenne. Hmm, lehet el kellene kezdenem pánikolni, hogy normálisabbnak tűnjek?
Előre nyújtom a kezemet, meg is tapogatom a fejét, hogy érezze a törődést, meg lássa azt is, hogy még mindig tudok poénkodni. Lábaimat is megmozgatom, behajlítom, kinyújtom és forgatom, de nem érzek semmit.
- Azt hiszem egyben van mindenem - ha tört volna, akkor nem így állnának a végtagjaim. Cudarabb látványt nyújtanék, mint a vérző fej és szénaboglya hajkorona.
- Kórház? Ugyan, megoldom otthon - csak jussak addig el, anélkül, hogy ismét elcsapnak. Ennek érdekében, ha hagyja, lassan fel is kelek, s magamhoz veszem a táskámat, meg a kabátot. Ruhámat pár mozdulattal tisztítgatom és kisimítom, majd jobb híján a sálamat kezdem a fejemhez szorítani.
- Egyből hazakísérnél mi? Hát ez szép - halkan kuncogok. - Megleszek, ne aggódj - nézek rá immár komolyan. Nagy lány vagyok, volt már és lesz is még ennél nagyobb bajom.
Hozzászólásai ebben a témában
Demyan Golitsyn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 10
Összes hsz: 26
Írta: 2017. november 30. 18:49 | Link

Krisztina

-Kávéra mi? Fogadjunk, hogy direkt ugrottál a taxinak - Nevetve csóváltam meg a fejem, miközben segítettem rajta.
- Aha, én is úgy látom - jegyeztem meg egy könnyed mosollyal, miután alaposabbra is szemügyre vettem a fiatal nőt, akit az első néhány percben a pánik miatt nem tudtam megnézni magamnak. Ez azonban utólag nem maradt el, és ami azt illeti, tényleg egyben volt.
- És én is jól vagyok - tettem hozzá, mikor éppen a fejemet tapogatta. Azt hiszem, sikerült egy igazán jó humorú lányba futnom, ami pozitív volt, hisz szívesebben hallgattam a poénokat, mint a hisztérikus viselkedést. Nem, mintha nem segítettem volna akkor, ha mondjuk egy zokogó vagy riadt nő hevert volna az úttesten, de így rajtam is kevesebb volt a feszültség.
- Szegény sál - Sóhajtva figyeltem, ahogyan a kötött anyaggal igyekezett eltüntetni a sérülés nyomait, miután a zsebkendő már használhatatlanná vált, és nem tudtam őt újabb darabokkal elhalmozni.
- Még szép - szemtelen mosollyal néztem rá, szimpatikusnak tűnt az, hogy ennyire nyugodtan kezelte a baleset utáni pillanatokat. Ennek ellenére jobbnak láttam, ha még mellette maradok.
- Van egy ajánlatom, hazakísérlek, mert úgy sem tudnék nyugodt lenni, ha nem tudom, hogy szédelegsz-e még az úton, veszélyeztetve a többi taxist. Aztán cserébe te főzhetsz nekem egy kávét, mivel...- Hát igen, amíg a kis mentőakció tartott, addig a kukára helyezett kávémat, és a croissantokat egy szemfüles csöves markolta fel, aki már csak a távolból intett felénk.
- Szóval jössz nekem egy kávéval - közben segítettem a talpra állásban, magam is leporoltam a térdeimet, majd a karomat nyújtottam, ha szédülne a hölgy.
Utoljára módosította:Demyan Golitsyn, 2017. november 30. 18:49
Hozzászólásai ebben a témában
Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. november 30. 19:03 | Link

Demyan
A járda, majd az úttest, végül ki tudja.
nov. 15.



– Persze, gondoltam tök menő lenne kamikázénak lenni – mosolyogva nézek rá. – Nem volt repülő, így meg kellett oldanom egy taxival – megvonom a vállaimat, miközben beszélek. Hogy én mennyi hülyeséget vagyok képes összehordani, hihetetlen. – Menő volt nem? – érdeklődve nézek rá. Nem kell komolyan venni, csak hülyéskedek. Tudom én, hogy ebben semmi figyelemreméltó nem volt.
– Örülök, hogy jól vagy. Nem érezném jól magam, ha hirtelen bajod lenne azért, mert vérzik a fejem – elhúzom a számat. Van, aki bizony nem bírja a vörösfolt látványát, teljesen megértem, én ezt. Szerencsére én magam, nem tartozom ezek közé az emberek közé, hát milyen gyógyító lennék, ha elájulnék a látványtól?
– Lennél a sál helyében, mi? – vigyorgok. Nem sajnálom, majd Lénának jó lesz, úgyis mindig lenyúlja a holmijaimat. Aztán kegyese halált ad nekik, a fogai által. De hát én nem tudok ezért haragudni rá.
– Van merszed? – elkerekedett szemekkel nézek rá, majd ismét kuncogok. Bár ezt jobb lenne, ha nem tenném, mert fáj, nem is kicsit. – Az előbb ütöttek el és még én csináljak kávét? – megcsóválom a fejemet. – Jöhetsz, de a kávét te oldod meg – ebből nem adok le. Nem fogok én kávét főzni, hát az én fejem vérzik, nem az övé. – De, ha meg szeretnéd ezt úszni.. Hazának van egy pékség, elég vacak kávé, de süti meg valami kaja is van – ha már nem enged a dologból, hát akkor legyen értelme elkísérnie. Otthon maximum sajt van, meg talán pár szalámi, esetleg kutya kaja, viszont ezen kívül. Semmi érdemleges.
Hozzászólásai ebben a témában
Demyan Golitsyn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 10
Összes hsz: 26
Írta: 2017. november 30. 19:41 | Link

Krisztina

- De, határozottan menő volt. Igaz, én már csak azt láttam, ahogy földet érsz, mint egy szárnya szegett hattyú - Elmosolyodva idéztem vissza a pillanatot, ami azért közel sem tűnt ennyire veszélytelennek. Az a taxis nagyon gyorsan hajtott, és pofátlanul hagyta figyelmen kívül a járda felé tartó lányt.
- Ugyan, emiatt ne aggódj, hozzászoktam már a vérhez, nem szoktam ettől rosszul lenni. Meg amúgy is, láttam már rosszabbat - A mosolyom azért elhalványult, mert eszembe jutottak nagyon is súlyos esetek, melyekben nyomoznom kellett. Nem egy véres incidenst láttam már, sőt, horrorfilmekbe illő áldozattal is volt már dolgom. Ezt azonban nem akartam az ismeretlen hölgy orrára kötni, így inkább elhallgattam.
- Nem, dehogy, a sál helyében nem - kérdésére ismét elmosolyodtam, szerencsére elég jókedvűnek tűnt ez a fiatal nő ahhoz, hogy elterelje a gondolataimat a hirtelen előbukkanó múltról.
- Van hát, és igen - Tovább mosolyogtam, végül belé karoltam, hogy úgy segítsem, ha szédülne és úgy indultam el vele, ott hagyva a járdaszegélyt.
- Ez jó ötlet, üljünk akkor be abba a kávézóba, remélem itt laksz a környéken-mosolyogva pillantottam rá, és jobb kezemet felé nyújtottam.
- Egyébként Demyan Golitsyn, téged hogy hívnak?
Hozzászólásai ebben a témában
Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. november 30. 22:01 | Link

Demyan
A járda, majd az úttest, végül ki tudja.
nov. 15.



Nincs rosszul, ez még jó is lehet. Legalább nem fogunk, felváltva összepottyanni itt az utcán. Az milyen kellemetlen lenne, meg vicces. Szerintem hirtelen nem is tudnám eldönteni, hogy sírjak-e vagy nevessek.
Kissé meglepődve érzékelem, hogy belém karol. Ezt az arcomról is könnyen le lehet olvasni, s ha véletlenül onnan nem tudná, nem vagyok rest csendben maradni sem. – Kíséret nélkül már nem is tudsz haladni? Ennyire vén vagy? – nyilván nem mondom azt, hogy ’hé, engedj már el, ne vagyok szarul’. Drávecz Krisztina a nehezebb utat választja, s a maga módján igyekszik az ember tudtára adni, hogy eressze már el.
– Nem gondolod, hogy vérző fejjel beülök valahova ugye? – érdeklődve pillantok rá. Tény, hogy én lazán kezelem a szitut, s láthatóan ő is bírja a dolgot, de azért lehet, hogy nem kellene így tetszelegni mások előtt. Na, meg akkor mi lenne az amúgy is leáldozóban lévő imidzsemmel?
  – Elindulunk, szépen szerzünk kávét, meg harapnivalót és tovább megyünk. Én pedig megígérem, hogy ezen idő alatt maximum kétszer fogok összeesni – legalábbis megpróbálok. Mert hiába mutatom azt, hogy minden rendben, ez csak terelés. A saját gondolataimat igyekszem más felé terelni, azért, hogy ne kezdjek el pánikolni vagy összeesni.
– Az első dolog, hogy fognunk kell egy taxit, merthogy én nem fogok így vezetni az biztos. Vagy… – nagy szemekkel nézek rá. – Van jogsid? – ha nagyon muszáj átpasszolom neki a lehetőséget. Autó van, gyalogolni pedig nem fogok Budanekeresdig, ennyire nem koppant nagyot a fejem. – Ha nincs az se baj, de akkor viszont telefonálnom kell párat – legvégső megoldás  Bálint. A nagy és erős bátyó, kinek fejét elcsavarta egy némber. Annyi maradt benne, hogyha hívom, legalább felveszi és igyekszik segíteni. Tőle mondjuk kérhetnék egy autót, meg nyilván egy alapos fejmosást is. De jó lesz ez.
– Ja izé, Kriszta – a nevét meghallva már tudom, hogy a vezetéknevemet meg se próbáljam elmagyarázni. Veszett ügy, amibe beletört már a késem, nem is egyszer.
Hozzászólásai ebben a témában
Demyan Golitsyn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 10
Összes hsz: 26
Írta: 2017. december 1. 10:40 | Link

Kriszta

-Vénnek tűnök? – Szemöldökömet felvonva kérdeztem vissza, és talán még egy mosolyt is megeresztettem közben. Úgy tűnt, hogy a fiatal hölgynek még sincs szüksége támasztékra, ezért ezt tiszteletben tartva, elengedtem karom fogságából.
-Azért, ha baromira szédülnél , szólj, mert nem szívesen nézném végig, hogy újra elhasalsz – Nem akartam erőltetni a segítséget, de azt sem akartam, hogy baja legyen, így azért a közelében maradtam, ha mégis csak igényelni a karomat.
-Én nem, te ajánlottad ezt a lehetőséget – Nevetve csóváltam meg a fejem, egyre humorosabbnak tűnt ez a lány, csak épp azt nem tudtam eldönteni, hogy vajon ez zsigerből jön, vagy ezzel próbál kompenzálni valamit? Mindenesetre tetszett a lazasága és a nyíltsága, nem tűnt egy szívbajos nőnek.
-Egyezzünk meg egyszer se-ben, amúgy itt van a közelben egy jó kis pékség, egész pontosan ott – Rámutattam arra az épületre, ahol a korábbi kávémat szereztem, és ha a lány nem ellenezte, akkor meg is indultam annak az irányába, odafigyelve persze a hölgyre, ha netán szédelegne.
-Egyébként elég jól bírod, azt kell, hogy mondjam. Más nők már orvosért kiáltottak volna, hogy kiélvezzék a szakszerű gondoskodást. És hogy mindezek után te kávét kívánsz, még nagyobb adrenalin löketet… -Csak mosolyogva csóváltam meg a fejemet, majd érdeklődve hallgattam a hölgyemény terveit.
-Igen, van jogsim, mondjuk ritkán vezetek – Hogy is magyaráztam volna el, hogy a napjaim nyolcvan százalékát varázsvilágban töltöm, a maradék húszban pedig nem mindig ülhetek az unokahúgom autójának volánja mögé. Ennek ellenére tudtam vezetni, és nem okozott volna gondot, hogy eljuttassak egy négykerekű masinát A pontból a B pontba.
-Kriszta…illik hozzád. Gyere, itt tudunk vásárolni. Milyen kávét kérsz, eszpresszó, hosszú, capucchino? – A kávéshophoz érve, előhalásztam a pénztárcámat, hogy a kiadó ablakon keresztül megvásároljam a forró italokat, még mielőtt elindulnánk.
-És hová siettél Kriszta, hogy nem vetted észre azt a hatalmas sárga taxit? – Kicsit cukkolni próbáltam, valójában az érdekelt, hogy mivel foglalkozhat egy ilyen csinos hölgy.
Utoljára módosította:Demyan Golitsyn, 2017. december 1. 10:50
Hozzászólásai ebben a témában
Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. december 1. 19:45 | Link

Demyan
A járda, majd az úttest, végül ki tudja.
nov. 15.



- Vénnek? Ha te annak, akkor én is - talán pár évvel idősebb. De nem hiszem, hogy ez eget rengető különbség lenne közöttünk.
– Amikor már baromira szédülök, akkor szerintem tök mindegy – elmosolyodom, majd mélyen magamba szívok egy nagyobb levegő adagot. – Mást nem, bele omlok a karodba – ahh, amilyen szerencsés vagyok, még azt is elvéteném. Az lenne ám csak a parádé, kétszer padlót fogni egy nap alatt…
– Remek ötlet, de beülni, nem fogok – annál azért jobban pánikolok a dologtól, még ha ez nem is látszik. Lassú léptekkel elindulok, hálás vagyok azért, hogy megértette, nem kell kísérgetni. Nem vagyok öregasszony, sem részeg, boldogulok én a támaszték nélkül is, csak nem annyira sebesen, mint szoktam.
– Gyógyító.. – nyelek egy nagyobbat, elhúzom a számat, majd gyorsan javítok. - Mármint ilyen ápolószerű vagyok papíron – igen, csak papíron. Nem dolgozok ebben a formában, s nincs is nagy valószínűsége annak, hogy valaha ez lesz a munkám. – Elég ciki lenne, ha rosszul lennék a vértől, vagy ilyesmitől – elmosolyodom. Láttam ennél szörnyűbbet, történt is már velem rosszabb. Kellett már bemennem a kórházba, hogy a bátyámat tegyem össze, s szerintem lesz is még ilyen. Meg amúgy sem vagyok egy hisztérikus nőszemély.
– Amúgy is kávéért és ennivalóért igyekeztem, szar egy nap ez a mai – megvonom a vállaimat. Itt nem az adrenalin a fontos, a kávé mindenek felett, még akkor is, ha a kórházban fekszem és éppen vénásan kötik be.
– Ahh remek, akkor el tudod az én kicsi kocsimat is vezetni – lazán odaadom neki a kulcsot. Ha soha nem látom majd többet a kocsimat, az sem érdekel. Majd veszek egy újat, elvégre Drávecz uraság ivadéka vagyok, sosem nélkülöztem. A szövegelés közepette, megérkezünk a kávéshophoz és én gondolkodás nélkül válaszolok a kérdésére.
– Lattet kérek, laktózmentes tejből és édesítőszerrel – a cukort már régen elhagytam, a laktóz pedig úgy döntött, hogy akárhányszor elcsábulok, becsap és megszívat. Így tőle is könnyesbúcsút vettem.
- Siettem? Nem sietek, ez a megszokott tempóm. Vagyis nem ez, amit most látsz. Hanem, ami még a tornagyakorlat bemutatása előtt volt – elnevetem magamat, majd mielőtt lehetősége lenne fizetni, megelőzőm.
– Nem hagyhatom, hogy te fizess – apró, ám őszinte magyarázat. Nem sétált tovább és még mindig nem tágít, nem vagyok olyan nő, aki hálátlan. Egyelőre ezzel a kávéval és pékáruval igyekszem ezt meghálálni.
– Mond csak, melyik országból származol? – ilyen névvel nem lehet magyar. Mi ez már, hogy mostanság a legtöbb ember, akivel összefutok külföldi? Valamiféle invázió van és nekem elfelejtettek szólni erről?
Utoljára módosította:Drávecz Krisztina, 2017. december 1. 19:45
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek