Jóval hűvösebb ősz van, mint azt bárki várná, ezért is kaptam fel a kabátom is, na meg egy sapit, mikor elindultam otthonról. Sötétedés után már amúgy is olyan gyorsan hűl a levegő, meg még egy kis szél is volt, borzongató. Ennek ellenére kicsit kipirosodott arccal és nagy mosollyal léptem be a budapesti bárba, ahova Jennel beszéltük meg a találkozónkat. A kabátom, zsebében a sapimmal a fogasra került én pedig a pulthoz ültem rendelve egy kört, még a barna lány betipeg az ajtón szintén.
Nem különösebben éreztem magam soha rosszul egyedül sem, ugyanis többször jártam így el, aztán út közben csapódtak hozzám. Szeretek ismerkedni, ilyen ez. Most is próbált velem egy srác szóba elegyedni, de szerencsétlen már világt nem tudta, szóval adtam neki tüzet, aztán arrébb támolygott a kijárat felé dohányozni. Én is a zsebemben turkáltam a cigarettatartó után, ám ekkor mintha ismerős alakot láttam volna érkezni, így hagyva a francba a poharainkért nyúltam közelebb húzva, majd mosolyogva fogadtam őt az italokkal.
- Azt hittem ide sem találsz. Na, mire szeretnél inni?
Inkább viccesen, mint kérdőn tekintettem rá, a hangomból is érezni lehetett, hogy nincs mögötte semmi komoly piszkálódás, inkább csak olyan kis megszokás volt ez. Nem is tudom mióta nem volt barátom, akivel kettőnél több alkalommal találkoztam. Jennel meg mióta a suliba kerültem szobatársak vagyunk, valahogy ennek azt hiszem így kellett lennie.
- Mi a helyzet feléd, Jen?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=706839#post706839][b]Daisy Blue Berry - 2017.10.28. 18:09[/b][/url]

Jóval hűvösebb ősz van, mint azt bárki várná, ezért is kaptam fel a kabátom is, na meg egy sapit, mikor elindultam otthonról. Sötétedés után már amúgy is olyan gyorsan hűl a levegő, meg még egy kis szél is volt, borzongató. Ennek ellenére kicsit kipirosodott arccal és nagy mosollyal léptem be a budapesti bárba, ahova Jennel beszéltük meg a találkozónkat. A kabátom, zsebében a sapimmal a fogasra került én pedig a pulthoz ültem rendelve egy kört, még a barna lány betipeg az ajtón szintén.
Nem különösebben éreztem magam soha rosszul egyedül sem, ugyanis többször jártam így el, aztán út közben csapódtak hozzám. Szeretek ismerkedni, ilyen ez. Most is próbált velem egy srác szóba elegyedni, de szerencsétlen már világt nem tudta, szóval adtam neki tüzet, aztán arrébb támolygott a kijárat felé dohányozni. Én is a zsebemben turkáltam a cigarettatartó után, ám ekkor mintha ismerős alakot láttam volna érkezni, így hagyva a francba a poharainkért nyúltam közelebb húzva, majd mosolyogva fogadtam őt az italokkal.
- Azt hittem ide sem találsz. Na, mire szeretnél inni?
Inkább viccesen, mint kérdőn tekintettem rá, a hangomból is érezni lehetett, hogy nincs mögötte semmi komoly piszkálódás, inkább csak olyan kis megszokás volt ez. Nem is tudom mióta nem volt barátom, akivel kettőnél több alkalommal találkoztam. Jennel meg mióta a suliba kerültem szobatársak vagyunk, valahogy ennek azt hiszem így kellett lennie.
- Mi a helyzet feléd, Jen?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=706959#post706959][b]Jeanette Bergström - 2017.10.29. 18:48[/b][/url]

Valamiért jobb kedvem van, mióta hidegebb az idő. Talán otthonra emlékeztet, már ha apám közvetlen környezetét és Svédországot otthonnak lehet hívni. Tetszett az a hely, de sosem fogott meg benne semmi igazán, csak Max miatt költöztem oda. Most meg bár hideg van, de a bátyám sehol.
De legalább van egy szobatársnőm, akivel kiléphetek egy kicsit a mindennapjaim szürkeségéből. Bár már egészen összeszedett vagyok, önállósodtam és képes vagyok úgy szórakozni, mint bárki más, azért mégis egy fontos lépésnek tartom az ilyen kis kiruccanások megkezdését a mai nappal. Valahogy egyre inkább magaménak érzem ezt a szocializálódás dolgot, még ha az elején irtóztam is tőle, pont a kényszer miatt. Most izgatottan vágok neki a pesti éjszakának, azaz kora estének.
Nehézségbe ütköztem az eligazodás kapcsán, de végül is meglett a bár, vagyis ennek reményében nyitok be nagy lelkesen és meg is találom, akit keresek. Ő is észrevesz, aztán ahogy látom akármit is csinál rögtön befejezi és poharakért nyúl. Nem rám vall, de örülök is neki, hogy ennyivel is előrébb vagyunk és már rögtön az italainkkal fogad.
- Én is azt hittem, szóval mondjuk most arra, hogy sikerült..
Tudom, hogy nem komolyan lehordani szeretne ezért, de ha nem hoztam volna fel is biztos megemlítem, milyen gonoszul cserbenhagytak a navigációs képességeim. Jelen pillanatban azonban már nem aggódom miattuk, ahogy lecsúszik a poharam tartalma, és érzem, hogy később sem kell majd, mert csak rosszabbak lehetnek innentől.
- Meglátogatott anyám, ezen kívül semmi izgalmas nem történt. Akar valami nagy békülős ajándékot adni, mondjuk venni egy házat, de egyelőre nem tudom hogyan érezzek a dologgal kapcsolatban, csak úgy hidegen hagy - fejezem is be a nagyon gyors összefoglalómat az utóbbi időszakról, aztán témát váltok. - De bőven elég ennyi a családi drámáimból. Mondd, hogy veled történt valami érdekes. Élek-halok az izgalmakért..
Elég ironikus hanglejtéssel sikerül a vége, de azért tényleg nagyon lelkes vagyok és érdeklődő, ha már egyszer velem nincs semmi. Szóval most nagyon figyelek, miközben azért már épp ideje levennem a kabátom és talán, de csak talán elgondolkozni egy következő körön.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=707116#post707116][b]Daisy Blue Berry - 2017.10.30. 22:13[/b][/url]

Őszintén szólva a pubba való betérés pillanatától ült rajtam némi kétség, hogy talán lehetne valami B tervem is az estére, ha esetleg magamra maradok. Mondjuk az még sosem fordult elő, mármint persze, ültettek már fel, de elég hamar akadt valaki, akivel el lehet szórakozni az időt, sőt, a legtöbbször olyan ember, aki több rosszba vitt, mint addig életemben. Valamelyik ilyen alkalommal szokhattam rá a füstölésre is, de ki tartja számon? Egyszerűen élek, mindenki másnak is ezt kellene tenni, mert így csak elvesztegetik az idejüket. Néha úgy érzem a négy fal csak közre akar zárni, de az is lehet, hogy csak a folyamatos mehetnékem csipkedi a hátsóm, hogy szedd a lábaid kisanyám. Mindenesetre én feldobtam a kiruccanás ötletét, Jen pedig cuki volt és egész könnyedén csatlakozott az elképzeléshez. Örültem valahol, hogy pont vele kerültem össze a suliban, voltak már nagyon rossz szobatársaim, de vele úgy érzem megvan az a közös hang már, amire szükség van. Ettől talán a bátor piszkálódásom is indulásként.
- Bele lehet szokni, - legyintettem - az első két napomon nekem is sikerült itt elkeveredni, de aztán meglett a menet - mondtam vállat rántva, majd emeltem is fel a poharat picit ráfogva a száján ficegő citromocskára mielőtt útnak indul a padlóra. Onnan azért öt másodperc ide vagy oda még nem vagyok elég jól, hogy felegyem. Bólintva koccintottam a poharam az övének, nekem megfelelt az ok, aztán két elég nagy korttyal köszöntöttem magam meg az italt gyorsan.
- Igen? Nocsak. Egy házat? Hát, nem aprózza el, jó nagy méretű bűntudata lehet. Ez olyasmi mint a pasiknál ha hoznak mondjuk 40 szál virágot? - érdeklődöm, és azt hiszem lerí rólam, hogy nem a normális fajtákkal sodort eddig össze az élet. Ami azt illeti nem 40, szerintem még egy szálat se kaptam soha, nem mintha reklamáltam volna. A piát általában állták, egyszer az egyik meg a szülinapom is majdnem eltalálta, csak 5 napot késett és romlott volt a csoki. A szándék a fontos, nem?
- Én elfogadnám. Már a házat a helyedben - de én csóró vagyok a többséghez képest, én egy négy falból álló viskót is elfogadnék, ha elég olcsó lenne. Néha elég nagy paradoxon vagyok kívül meg belül összevetve.
- Hát, azt hiszem nem szolgálhatok túl zaftos dolgokkal. Nálunk csak áll a bál otthon mindig, milyen rossz kislány vagyok, pedig T-rex szerint sem vagyok - rázom a fejem vehemensen, ahogy a kacsám tekintete elém kúszik. Na, ő legalább támogat. - De tudom, hogy dobhatlak fel. Le se kapd azt a kabátot. Levegőzzünk egyet a kövi kör előtt - vigyorogtam rá, ahogy a magam holmiiért keltem fel és sétáltam a fogashoz.