Budapest

Kolos
Budanekeresd

Érett már ez a dolog jó ideje, valójában az első különtöltött estétől fogva. Az a két alkalom Kristóffal pedig mit sem segített. Szerencsére egyikük sem gondolta túl a történteket, és kimondottakat.
Céllal érkezik a fogadóba, ami nem éppen egy ötcsillagos hotel, de nem vészes. Az ajtó szépen zárható, de direkt nyitva hagyja, aztán mielőtt üzenne Kolosnak, a szobában néhány világító füzért helyez el és gyümölcslevet pakol az éjjeliszekrényre. Nem viszi túlzásba, éppen csak egy kis hangulatot akar teremteni ahhoz, amire készül.
Frissítő zuhanyát követően az ajtóval szemben helyezkedő franciaágyon helyezkedik el. Elfekszik, forgolódik, nedves haja már kezd kócolódni. Éppen azt simogatja feltérdelve amikor szíve nagyot dobban a meglepetéstől. Csak reménykedett benne, hogy Kolos jönni fog.
Nagy szemeket mereszt rá, arcáról lerí, hogy meglepetésként éri és egyben bocsánatot is kér amiért iderángatta. Keze megáll a hajában,majd ölébe ejti és kicsit kihúzza magát.
- Tudom mit gondolsz - szólal meg azonnal, amint tekintete találkozik a fiúéval. - Sajnálom, ha megijesztettelek, esküszöm nincs semmi baj és jól vagyok - hadarja a mondandóát, kezd zavarban lenni és rájönni, hogy ez mégsem volt olyan jó ötlet. De hamar az éjjeliszekrényre kihelyezett italra mutat, amiről Kolos is könnyen megállapíthatja, hogy öltözéke és gondolatai nincsenek alkohollal befolyásolva.

Kolos

Miután belekezd a mondandójába, kis szünetet tart. Ajkába harap, és ismeretségük alatt talán először elkezd vörösödni az arca. Zavarban van a helyzet miatt, még keresnie kell a magabiztosságát. Nem éppen arra számított, hogy majd az ágyon térdelve fog rátörni a hercege. Bár arra tétet tett volna, hogy ez lesz a reakciója.
Amolyan pótcselekvésként hátraigazítja haját ujjai segítségével, szemeit pedig továbbra sem veszi le Kolosról. Hiszen pont azért hívta, mert sosem tud betelni vele.
- Gyere - kérleli halkan, miközben kinyújtja felé a kezét is int, hogy legalább lépjen közelebb az ágyhoz. Ő maga is kicsúszik a szélére és ha a fiú is megteszi, sarkairól feljebb emelkedve néz fel rá.
- Kimondom, oké? - pillog rá, majd nagy levegőt vesz. - Megőrülök érted. - Hangjában érezhető, hogy félti ezt az érzését, halkan jelenti ki, mert elijeszteni sem akarja a másikat, valamint tudja, hogy ezt nem lenne muszáj elmondania.
- Csak veled jó. És csak veled akarom. Most, itt, és nem csak azért... Hanem mert szeretlek, minden porcikámmal. Ugyanúgy, ahogy az elmúlt két évben, nem múlik, csak a hiányod erősödik...minden értelemben - szinte levegővétel nélkül mondja el érzéseit és mindeközben majd' megőrül egyetlen érintésért.

Kolos

A szavak csak úgy jönnek, nem gondolja át mit mond ki. Most már amúgy is mindegy alapon cselekszik csak, legalább a kezeit visszafogja és csak beszéddel kommunikál. A barátság exek között nem létező dolog. Együtt éltek, egy pár voltak, olyanokat tudnak egymásról, amit más nem. Ezeket nem lehet a szőnyeg alá söpörni, ahogy az érzéseket sem, melyeket a lány azóta is táplál Kolos iránt.
Beszél és beszél, majd nagyot nyel miközben a fiúra néz. Figyeli, de a szíve összeszorul azt a tekintetet látva. Torkában érzi, mely pillanatokon belül szemét is elhomályosítja. Nem sír, nem könnyezik, de csak azért nem, mert olyan erősen szorítja össze fogsorát.
Percek telnek el némaságban. Megmerevedve ül ott mellette, mutatóujjával harisnyáját piszkálja. Nem néz Kolosra, mert nem akarja, hogy lássa, hogy sikerült magát összetörnie. Hiszen nem a fiú hibája. A szülők is elmondják a gyereknek, hogy ne játsszon az ollóval...
- Te már nem - töri meg a csendet nagy nehezen. Ajka széle kicsit megemelkedik. Legfőként a saját butaságán, fájdalmasan mosolyog. És persze azért, hogy Kolos ne aggódjon miatta. Mert nincs baj.