36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. szeptember 24. 19:42 | Link

Andrej



Nagyon örültem, hogy sikeresen teljesítettem a vizsgáimat és annak is, hogy túl voltam a nehezén, végre nem kellett hajtanom. A szünetben végre sikerült meglátogatnom Timit egy rövid időre, mivel most nem volt fontos fellépése. Nagyon jó volt újra látni egymást, sokat beszélgettünk a történtekről és kellemes érzés volt megint otthon lenni. Persze anyámat nem említettem neki, hiszen nem akartam, hogy emiatt rossz kedve legyen vagy izguljon, úgyse tudtam még, hogy egyáltalán lesz-e valami a találkánkból vagy sem. Miután találkoztunk, megbeszéltük, hogy szabadon mozoghatok a fővárosban, hiszen szerettem volna jobban szétnézni, Timit pedig lefoglalta a munkája, de hogy ne egyedül menjek városnézésre, küldtem egy baglyot Andrej-nak, hogy tartson velem, ha úgy tartja kedve. Nagyon szerettem a városban kóricálni, beülni a kedvenc helyeimre, sétálni a Váci utcában, hajókázni a Dunán, ehhez pedig még jobban jött egy jó társaság. Anyám felbukkanása miatt még mindig feszült voltam kissé, de azért reméltem, hogy amíg a fővárosban tartózkodom, sikerül őt kiverni a fejemből. Noha tudtam, hogy teljesen nem tudok megfeledkezni róla, azért reméltem, hogy egy kicsit sikerül majd kikapcsolódnom anélkül, hogy rá gondoljak. Bíztam benne, hogy Andrej eljön velem a városnézésre, hiszen annyi minden volt, amit meg akartam osztani vele, amit meg akartam mutatni neki. Jól esett távol lennem a sulitól, úgy gondoltam, hogy ez a kis környezetváltozás kifejezetten a hasznomra vált. Nagyon is ideje volt annak, hogy végre elszakadjak az intézménytől és egy kicsit lazíthassak. A nevelőanyámnak még azt sem említettem, hogy én bizony a mágusvilágban szeretnék maradni a későbbiek folyamán, egyelőre nem akartam vele konfrontálódni és úgy éreztem, hogy nem volt még itt az ideje annak, hogy ezekről az eget rengető dolgokról beszéljek vele. Arra gondoltam, hogy idővel majd megtudja, hogy mik a szándékaim a jövőre nézve, de egyelőre nem akartam a gondjaimmal és az elképzeléseimmel terhelni őt.
Hozzászólásai ebben a témában

Andrej Scotti
INAKTÍV


palánta
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 273
Írta: 2017. szeptember 25. 20:41 | Link



A főszezon előtt anyáék megengedték, hogy a nyilvános hopp pontokat használva - természetesen külön írásos engedéllyel - visszatérhessek Magyarországra. A vakációt szeretném az ország részletesebb megismerésével tölteni, ami nem jelenti azt, hogy kivonnám magam a fogadó körüli teendőkből, vagy hogy elhanyagolnám az otthoni barátaimat, csupán néhány rendkívüli alkalmat kaptam városnézésre. Sajnos szállásom nincs, az már elég drága mulatság lenne, úgyhogy csak kora estig kószálhatok az utcákon, utána vissza kell térjek a faluba.
Ezeket a látogatásokat nem akarom túlságosan megtervezni. Az elsőnél pont kapóra jött, hogy kaptam egy levelet Alíztól, miszerint szívesen összefutna velem. Nagyon örültem, ezért automatikusan elfogadtam az ajánlatot. Otthon is nyugodtabbak, ha tudják, hogy nem egyedül fedezem fel Budapestet. Őt különben is tapasztalt idegenvezetőnek ismerem. Na meg hiába voltam már itt átutazóban, még mindig zavarba ejtő tud lenni az az iszonyatos embertömeg a villamosokon, aluljárókban, pályaudvarokon, meg ahol még az eddigiek során megfordultam. Remélem, hogy nyáron csillapodik a forgalom, nincs annyi járókelő, mint mondjuk Velencében, s ha más nem, akkor a tapasztalt helybeli kísérőm segít majd kiigazodni itt.
A Deák Ferenc téren beszéltük meg a találkozót. Időben érkezem, kissé meg is izzad a hátam ebben a melegben, hiába jöttem fehér pólóban, hozzá rövid farmernadrággal és kényelmes sportcipővel.  Mázli, hogy néhány hétre mellőzhetem a szigorú iskolai egyenruhát. Napszemüvegben vagyok, remélem fel fog ismerni. Igazi turista megjelenésem van szerintem, legalábbis büszkén mérem össze öltözékemet a varázstalan korombeliekkel, habár ki tudja, lehet ők is csak álcázott varázslók. Ki mondaná meg rólam, hogy idegen számomra a világuk, így, pálca nélkül?
Szerencsére nem kell sokáig várakoznom, hamar kiszúrom a közelemben.
- Hali! Idetaláltam - mosolyodom el büszkén, miután melléérkezem. Hangom nyugodtabb az átlagosnál, talán a vizsgaidőszak utáni felszabadulás, vagy csak az iskolamentes környezet az oka.
Hozzászólásai ebben a témában
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. szeptember 29. 23:04 | Link

Andrej



A fiúval a Deák téren beszéltem meg a találkozót, roppant jó kedvem lett, amint megláttam őt a megbeszélt helyen.
- Szió! Örülök, hogy végül eljöttél. Látom eléggé turistásként öltöztél - kóstolgattam a srácot, de tényleg igazi turistaként nézett ki, mint aki még ne járt az országban és számos felfedezés várt rá, szóval úgy éreztem, hogy nem tévedtem nagyot.
- Mit szeretnél látni? Menjünk fel a Budai-várba? Vagy esetleg üljünk fel az óriáskerékre? - kérdeztem tőle jókedvűen.
Mindig is szerettem hintázni, ezért is nagyon sajnáltam, hogy megszüntették Pesten a Vidámparkot, avagy hozzácsaptak pár megmaradt hintát az állatkerti részhez. Azóta néha Búcsúkban sikerült hintáznom, de azért a Vidámpark sokkal jobb volt.
- Vagy menjünk el az Állatkertbe? - kérdeztem tőle csillogó szemekkel. Azt a helyet is imádtam, már rég volt lehetőségem arra, hogy elmenjek oda. A kedvencem a tigrises rész volt, na meg a pingvines... nagyon jó pofa show-kat produkáltak időnként az Állatkertben. A papagájos, szabad repülős részt is kedveltem, mert ott lehetőségem volt arra, hogy a kezemből egyenek a madarak. A papagájok egyszer egy ilyen alkalomkor épp megtaláltak, pontosabban egy almaszeletet ettek a kezemből, úgyhogy most is volt rá lehetőség, hogy sikerüljön közel engednem magamhoz őket. Sok érdekes állat volt még az Állatkertben, ráadásul a büféjük is nagyon jó volt, lehetett venni finom hamburgert, hot-dogot és egyéb finomságokat is. Persze kicsit drágábban árulták ezeket az ételeket, mint a városban, de ez egyáltalán nem lepett meg, hiszen mégiscsak egy különleges helyen voltunk.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2017. szeptember 30. 00:11
Hozzászólásai ebben a témában

Andrej Scotti
INAKTÍV


palánta
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 273
Írta: 2017. október 14. 16:14 | Link



Elmosolyodom a megjegyzésére. Tényleg szerettem volna minél jobban beleolvadni a budapesti tömegbe. Tulajdonképpen nem különbözhet annyira az öltözködés a két ország között, azért nem vagyunk messze egymástól földrajzilag. Eleget tapasztaltam a varázstalan európai divatból, de az ilyen alkalmakkor tényleg nagy elégedettséggel tölt el, ha elvegyülök, és nem csak én gondolom így. Meg szerencsére otthon se vagyunk azok a süveges, tradicionális aranyvérű viseletben járkáló család, bár a faluban látok néha furcsaságokat, amik már szerintem is idejétmúlt göncök. Szóval varázstalan világ ide vagy oda, a két megjelenésem között nincs drasztikus eltérés.
Kérdésével elbizonytalanít, méghozzá elég hirtelen. Fogalmam sincs, melyiket válasszam. Azt hittem, hogy komplett városvezetést kapok, de persze hogy is lehetne egy nap elég erre a fővárosra? Örülök tulajdonképpen, hogy rám hagyja a választás lehetőségét, így tényleg csak oda vinne el, ami engem is őszintén érdekel. De még így se könnyű meghoznom a döntést, na... Hümmögök párat, míg végre megszólalok.
- Igazából mindegyik jól hangzik - mosolyodom el. - Az Állatkert merre is van? Felőlem lehet az a befutó...
Ha jól rémlik az a térkép, akkor van a közelében egy tök nagy park, meg útba esik a Hősök tere is, szóval csomó minden nevezetességet láthatok az odaút során, az aranyos állatkákról már nem is beszélve. Azt hiszem van nálam annyi mugli pénz, hogy ne legyen gond kifizetni, diákoknak amúgy is szoktak adni az ilyen helyeken kedvezményt. Legalábbis ezt hallottam, meg erről tanultunk is órán. Szóval lehet az állatkert, mert talán oda menne a legszívesebben. Intek a karommal, hogy részemről indulhatunk. Jó kérdés persze, hogy merre is kell mennünk, de ma minden ilyen problémát a társaságomra bíztam, nem nekem kell törnöm a fejem.
- Te egyébként messze laksz innen? - jut eszembe hirtelen a kérdés.
Hozzászólásai ebben a témában
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. október 20. 15:27 | Link

Andrej



- Igen, rengeteg látnivaló van itt, sajnos egy nap alatt nem is végeznénk minddel... legalább egy hét kéne ahhoz, hogy mindent láss, de akkor úgy, hogy sűrű programokat bevállalva rónánk a várost - állapítottam meg. Reméltem, hogy legközelebb majd több időnk lesz, hogy megmutathassak mindent Andrej-nak, vagy legalább a főbb nevezetességekig eljussunk.
- Jaj, imádom az Állatkertet! A Városliget felé kell mennünk. Melyiket választod a trolit vagy a kisföldalattit? A trolival láthatod a város egy részét, lehet nézelődni, ha ablak mellé ülünk,  kisföldalattinak is megvan a maga sajátos hangulata, de ott max. az állomásokat látod - vázoltam fel neki a választási lehetőségeket közlekedési eszközök terén.
- Az Állatkertbe van klassz büfé is, isteni finom ott a hamburger, de lehet enni mást is, van például palacsinta is, meg jó kávé, kóla stb. - folytattam lelkesen a mondandómat.
- Melyik a kedvenc állatod amúgy? Vagy melyik érdekel legjobban? -tettem fel egy újabb kérdést levegőt se véve. Kicsit felpörögve éreztem magam.
- Én külvárosban lakom, szóval mondhatni messze. A 17. kerületben, Rákosborzasztón. A nevelőanyám régen a belvárosban lakott, aztán kiköltözött Keresztúrra, hogy zöldebb övezetben lehessen. Mindig azt mondja, hogy neki a jó levegő, a kertes ház, a csend az első. Olyan utcában lakunk, ami negyed órára van a buszmegállóktól és csendesebb helyen van, alig járnak arra kocsik és echte zöld övezet - válaszoltam a fiúnak.
- Te melyikre tennéd a voksod? Belváros vagy külváros? Lakás vagy kertes ház? - érdeklődtem kíváncsian, hiszen mindenkinek megvolt erről a dologról a saját véleménye pro és kontrákkal.
Hozzászólásai ebben a témában

Andrej Scotti
INAKTÍV


palánta
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 273
Írta: 2017. október 27. 23:54 | Link



- Sebaj, majd máskor - szomorkodás helyett megvonom a vállam, majd legyintek egyet az egészre. Biztosan lesz még alkalmam megcsodálni a fővárost, előbb-utóbb pedig az ország többi részét is. Most már itt tanulok, talán több napot töltve a kastélyban, mint odahaza, még nem számoltam ki pontosan. Elég ciki, hogy alig tudok valamit a fő nevezetességekről. Türelmetlen vagyok, de tudom magamról, hogy hamar kimerülnék egy erőltetett körbevezetés során, és inkább jobban teszem, ha mindenre hagyok elég időt a későbbiekben.
-  Hm, nehéz kérdés. Föld alatt még nem utaztam - árulom el a lánynak, és bár mindkét közlekedési forma izgalmasan és rejtelmesen hangzik előttem, inkább az utóbbi mellett tenném le a voksomat, ha lehet. Még mindig ő rendelkezik itt nagyobb helyismerettel, így abszolút jogában áll felülírni a döntéseimet, ha szükségesnek érzi.
Lelkesen bólogatok a beszámolójára, habár étel-ital terén inkább visszafognám magam. Direkt bekészítettem indulás előtt egy üveg vizet, ja meg csomagoltam néhány szendvicset is, hogy ne erre költsem a pénzem, nem jó, ha az apróságokon csúszik el az ember költségvetése. De persze beülhetünk majd valahova, ha úgy jön ki a lépés. Egy perec, vagy a sokat emlegetett kürtőskalács... Azt hiszem, ha még pár percig gondolkodnom kell, megkordul a gyomrom.
- Majmok! - vágom rá vigyorogva, de persze sok más állatért is rajongok. Mintha a faluban is lenne valami kereskedésféle, amit a jövőben meglátogathatnék. - Na és neked? Remélem nem a közelmúltban voltál ott utoljára, miattam ne járd be kétszer ugyanazt - mentegetőzöm, bár van egy olyan érzésem, hogy nagyon is menne oda.
Sajnos nem vagyok pesti, ezért nem sokat mondanak ezek a kerületek. Próbálom felidézni a belvárosi térképről az elnevezéseket, de nem ugrik be semmi, szóval tényleg kijjebb lehet. Egyszer megnézném a város másik arcát is, na nem az életveszélyes zónákat, hanem az átlagos lakóövezetet.
- Attól függ. A lényeg igazából a jó közlekedésen van, meg hogy minden legyen közel. Mi most nagyjából pont a két véglet között vagyunk. Kertes házban nőttem fel, de a lakást is meg tudnám szokni, úgy gondolom - mosolyodom el. - Nos, akkor hogy is megyünk?
Hozzászólásai ebben a témában
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. november 11. 15:57 | Link

Andrej


- Rendben, ha több időd lesz, akkor szívesen körbevezetlek a városban. Így több időnk lesz körbejárni minden nevezetességet - feleltem neki lelkesen. Nagyon szeretettem ezt a várost és egész jól kiismertem magam itt, úgyhogy szívesen vállaltam némi fajta idegenvezetést is.
- Oké, akkor legyen a kisföldalatti, ha még nem utaztál azzal, az egyenesen a városligetbe visz, onnan meg egy kis sétával az állatkertbe érünk - feleltem neki vidáman. Én mindig szerettem utazgatni, ezzel a jármúvel is sokszor utaztam már, úgyhogy számomra nem volt újdonság, szinte az összes állomásától kívülről ismertem már.
- Azok is aranyosak! Nekem a nagymacskák és a pingvinek a kedvenceim! - válaszoltam neki mosolyogva, majd hozzátettem:
- Ugyan! Szívesen körbevezetlek! Amúgy is tavaly jártam ott utoljára, nem most volt. Azóta történt pár fejlesztés is!
- Értem. Hát igen, a közlekedési lehetőségek valóban fontosak. Szerencsére Rákosborzasztóról elég sűrűn megy az Örsre buszjárat - mondtam határozottan. Annyiból szerettem azt a helyet, hogy zöld övezet vett körül és mégse volt olyan nagyon messze a belvárostól. Ráadásul elég sok fejlesztés történt az elmúlt években, szóval egy szavam se lehetett panaszra.
- Szóval akkor kisföldalattival megyünk. Itt helyben fel is tudunk szállni rá, ugyanis ez a végállomása, csak be kell mennünk az alagútba. Ugye nincs semmilyen fóbiád? Mármint bírod a föld alatti utazást? - kérdeztem tőle körültekintően, mert ismertem olyan embereket, akik pánikrohamot kaptak a föld alatti utazástól, bár mivel a srác lelkesnek bizonyult, így nem tűnt olyannak, mint akinek bármilyen fóbiája is lenne ezzel kapcsolatosan.
Hozzászólásai ebben a témában

Andrej Scotti
INAKTÍV


palánta
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 273
Írta: 2017. november 25. 14:58 | Link



Elmosolyodom, majd finoman megrázom a fejem. Nem választottam volna ezt a fajta utazást, ha félnék a föld alatt való tartózkodástól. A mélység nem, inkább a magasság válthat ki belőlem durvább reakciókat. Megeshet, hogy leszédülnék odafenn, de a repülést önmagában bírom, ha nem seprűn kell száguldanom. Talán ezért is maradtam meg egyszerű kviddics-szurkolónak, s nem léptem be egy csapatba sem.
Örülök, hogy nem egyedül kell itt császkálnom, eléggé elveszett lennék a horvát városokhoz képest ebben a világvárosban. Egyszer azért társaság ide vagy oda, egyedül is mindenképpen megtapasztalnám a felfedezés élményét. Valahogy egészen más. Kicsit az önmegvalósítás, önmagam megismerése is játszik a dologban, meg az önállóság-szabadság érzésének furcsa és mámorító egyvelege.
A térnek búcsút intve elindulunk a metró felirat felé, egészen pontosan az aluljáróhoz. Alíz segít nekem a jegyvásárlásban, hiszen miért is lenne bérlete az alkalmi utazónak, s mivel akad is nálam mugli pénz, rövidesen a jegyet szorongatva lépünk be a földalatti világába. Amennyire forgalmas és koszos volt az aluljáró maga, olyannyira hangulatos és egyedi a földalattié. Igazi nosztalgia-vonal lehet.
Pillanatok alatt érkezik a nekünk megfelelő szerelvény, amire felpattanva izgatottan várom, hogy mikor indulunk meg az alagútban. Elég hangos, azt kell mondjam, de nem ülhetünk végig némasággal egymás mellett - ja, mert most épp nincsenek annyian, és mivel elég sokat megyünk a Deák térről, leülünk egymással szemben, kényelmesen.
- Miért ilyen zajos? - hajolok közelebb a lányhoz némi értetlenkedéssel. - Na meg hogy telik eddig a szüneted?
Hozzászólásai ebben a témában
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. december 3. 12:26 | Link

Andrej



Persze, ez elég logikátlan kérdés volt részemről, hiszen bizonyára nem választotta volna a kisföldalattit, ha félne a föld alatti tartózkodástól. Időnként azon kaptam magam, hogy elég hülyeségeket zagyválok vagy túl hamar közlöm a mondandómat. Pedig jobban járnék, ha csak azután nyitom ki a szám, miután alaposan átgondoltam, mit is akarok mondani.
- Rendben, gyere vegyük meg a jegyet! - invitáltam a föld alá, ahol az állomás közepére volt elhelyezve egy kis fülke, amelyben egy mogorva néni ült jegyárusítás céljából. Látszott rajta, hogy nyűg neki a melója, illetve az is, hogy inkább máshol lenne, mint itt, de egyébként sem tűnt túl emberbarátnak. Kértem két vonaljegyet tőle, de egyáltalán nem ment simán a dolog. Közel tíz percbe telt neki, mire kiszolgált minket. Nehezen akarta megérteni, hogy mit akarok, pedig világosan elmondtam neki, ráadásul végig azt éreztette velünk, hogy örülne, ha már eltűnnénk a fenébe, hogy hallgathassa Rúzsa Magdi zenéit, amely a háttérben szólt. Miután kelletlenül odaadta a jegyet, egyből elfordult tőlünk és feltekerte a hangerőt ezzel jelezve, hogy hagyjuk végre békén.
- Hú, hát nem volt valami barátságos, de sebaj, sok ilyen ember van. Az is lehet, hogy csak rossz napja van - vontam meg a vállamat, majd odaálltam a peronra - szigorúan a csík mögé -, hogy jöjjön a szerelvény. Nem kellett sokat várnunk, a szerelvény pillanatokon belül megérkezett, majd helyet foglaltunk egymással szemben.
- Hát ez már elég öreg harcos szerelvény meg a BKK nem arról híres, hogy normálisan karban tartsa a területét. Addig örülj, amíg nem gyullad ki a kocsi. Sajnos a 3-as metróval ez gyakran megesik, vagyis a régi ruszki szerelvényekkel.
Nem akartam riogatni a fiút, de úgy voltam vele, hogy jobb, ha felkészül mindenre. Na meg ez azért eléggé köztudott volt a mugli világban, hogy a jegy- és bérletárak nincsenek egyenlő arányban a kapott szolgáltatással a BKK-nál.
- Hát elég unalmasan telt, nem sok mindent csináltam. Sokat aludtam, Timivel elmentem az egyik táncos fellépésére, meg vásároltam magamnak pár cuccot, ami kell. Néhány új ruhát, cipőt, tudod, csajos dolgokat - válaszoltam neki vigyorogva.
- Kezdem úgy érezni, hogy már tényleg semmi sem köt ide ehhez a világhoz, de még mindig nem beszéltem erről a nevelőanyámmal. Pedig már nincs sok időm, végzős vagyok... - biggyesztettem le az ajkaimat.
- Na, és neked hogy telt idáig a "szabadság"? - kérdeztem tőle érdeklődve. Reméltem, hogy neki eseménydúsabban telt idáig a szünet, mint nekem.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2017. december 3. 12:49
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek