36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Evena Noxen
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
Írta: 2017. szeptember 4. 12:51 | Link

Liam Laoiseach

 Miután Juan Alberto bácsi és Eva néni megérkeztek ők vették át a temetés intézését, nekem most már jut időm, hogy elkezdjem kialakítani itt a saját életem alapjait. Bizakodó vagyok, mert a sürgős bagolyban, amit visszakaptam a minisztériumból az áll, hogy ha benyújtom a megfelelő kérvényeket, akkor honosítani tudják a gyógyítói oklevelemet. Sőt még a muglik közt megszerzett toxikológusi diplomámat is. - Nem lenne rossz, ha tényleg sikerülne. Bár a bürokráciában annyira azért nem vagyok nagy bizalommal. Na mindegy, marosan úgyis kiderül, mert épp most ballagok kifelé a hivatalból. Az ott dolgozó ügyintéző azt ígérte, hogy tizenöt napon belül választ fogok kapni. - Kíváncsi leszek.
 Lesétálok a magas lépcsősoron ami az épülethez vezet és utamat a közeli park felé veszem, ahol szeretnék megreggelizni, de ahogy elhaladok egy sikátor szerű, szűk utca mellett, észrevétlenül a nyomomba szegődik valaki. Olyan ügyesen csinálja, hogy pár méter alatt mögém ér és kezét már a hátizsákomra is tette. Ekkor szinte tudat alatt egy kis nyomást érzek a vállamon, ezért hátra fordulok, vagyis próbálok de a tolvaj már rántja is elfelé szinte velem együtt a zsákomat és inalni kezd, akár a villám. - Mit tesz ilyenkor egy boszorkány?
 Konkrétan, hogy a holló csípné meg semmit, mert muglik vannak mindenütt, így hát kiabálni kezdek, mint akinek a tyúkszemére léptek.- Segítség! Fogják meg! Tolvaj! -csak úgy zeng tőlem az utca és remélem lesz valaki, aki tényleg segít is, mert az a mocskos nyomoronc árkon-bokron túl lesz, mire én fel tudom vele venni a tempót varázslat nélkül. Sosem voltam jó futó, sőt mit ne mondjak a lábaim piszkafák a felső testem meg begyben erős, egy szóval nem vagyok egy sprinter alkat. Na meg minek rohangálni, ha van seprő, vagy más egyéb, nem igaz? De most azért örülnék ha menne 50 alatt a 100. Azért nekilódulok hátha és közben továbbra is, már amennyire a lihegéstől tudok, kiáltozom és mutogatok felé.
   
Hozzászólásai ebben a témában
Liam Laoiseach
INAKTÍV


† lawful chaotic †
offline
RPG hsz: 210
Összes hsz: 512
Írta: 2017. szeptember 7. 17:17 | Link

Evena Noxen


Úgy érzem, mintha egy hetet töltöttem volna odabent. A mugli törvényszéknek hatalmas hátránya, hogy nincs rácsatlakoztatva a hopp-hálózatra. Az épület félhomálya és a neonok zúgása eltompít, a percek megnyúlnak, mintha a gravitáció is más lenne. Más esetben egyébként imádok odabent lenni - a tárgyalások szenvedélyét, a meghallgatásokat, a bátorság-próbákat, a győzelmet. Otthonosan mozgok benne. De az esetek többségében csak zárt ajtók mögötti megbeszélések sora váltja egymást. Aztán ha már nincs kivel tartani a megbeszéléseket, akkor átmegyek az irodámba, hogy a papírmunkával is haladjak. Most is ez a helyzet. Szeretnék megállni előtte egy kávéra, esetleg enni is valamit, mert a gyomrom már csak régi legendákból ismeri az étel fogalmát.

Egy nő kezd el kiáltozni valahol az utca elején, 40-50 méterrel előttem. Még nem látom a tömegen át, de megindulok felé szaladva. Hallom a cipőkopogását, amint ő is igyekszik gyorsabban haladni, de annyira nem jön neki össze. Szlalomozva kerülgetem az embereket, akik természetesen a fülük botját se mozdítják, csak nézik a telefonjuk képernyőjét üveges tekintettel, vagy jobb esetben kíváncsian forgolódnak, hogy miért nem csinál senki semmit. Ez a baj a tömegekkel. Mindig azt hiszik, hogy majd valaki más segíteni fog.
Az a valaki más hamar beéri a nőt és a kezébe nyomja a saját aktatáskáját. Fogja meg egy kicsit, ha lehetséges. Szólni már nincs időm, visz a lendület tovább. Előttem már lazább a tömeg, így könnyebben fogom sprintre a dolgot. Néhányan csavargatják a nyakukat egy oldalsó kis utca felé, úgyhogy gondolkodás nélkül befordulok. Egy alak rohan keresztül rajta, a tűzfalak visszaverik lépteinek zaját, galambok kapnak szárnyra előtte. Az utcában kettőnk között van egy jobb oldali leágazás, ami később összeér egy másikkal, ami ugyancsak innen nyílik. Előttünk főút van, ami egyfelől tömeget, de másfelől rendőrt jelent. Behúzok jobbra és gyorsítok. Az utca végében, ahol összeér a másikkal, felkészülök a becsapódásra, ami el is érkezik. A tolvaj repül néhány métert, vele együtt én is és kicsúszunk az út közepére. Egy idős házaspár rémülten bámul minket, a nő gyorsabban reagál és remegő kezekkel kezd kotorászni a telefonja után.
Feltérdelve megállapítom, hogy a férfi elvesztette az eszméletét. Ma szerencsém van. Felveszem a hátizsákot mellőle, őt pedig a legközelebbi villanyoszlophoz húzom, háttal nekitámasztom s hátracsavart karjait a saját nadrágövével odakötözöm.
- Hölgyem! - szólok a házaspárhoz. A nőt már kapcsolták és épp suttogónak szánt kiabálással közli a helyzetet, vagyis hogy verekednek itt az utcán fényes nappal, hát ezekben egy csepp jóérzés nincs?! - Mondja meg nekik, hogy egy keresett tolvaj itt aaaz - felpillantok a falra. - 53-as számú ház előtt várja őket. - Fogalmam sincs, hogy ki ez a pofa, akit elütöttem, de amilyen gyorsan sprintelt, biztos több évnyi gyakorlata van. És nem tűnik annak a hosszútávfutó-típusnak.
Ami engem illet, megigazítom a zakómat, a vállamra kapom a táskát és kocogva elindulok azon az úton, ahol jöttem. Remélem, nem tűnt el a nő közben. Vagy nem lett rosszul. Vagy nem rabolták ki megint.
Hozzászólásai ebben a témában

Evena Noxen
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
Írta: 2017. szeptember 7. 17:50 | Link

Liam Laoiseach

 A sok vakegér telefonnyomogató, közösségi hálón lógó, agyhalott mugli...Komolyan, néha ilyenkor úgy odamennék és kikapnám a kezükből azt a nyomorult kütyüt, aztán földhöz vágnám és addig taposnám míg csipog. Na mindegy. Kezdek lemondani a zsákomról, pedig tiszta bőr és tele volt fontos dolgokkal, mint két tábla csoki, három szendvics, hét deci bodzás üdítő, diplomamásolatok... Hiába szaladok lélekszakadva, lassú vagyok és a tolvaj már el is tűnik majdnem előlem, amikor elviharzik mellettem egy alak és egy aktatáskát nyoma kezembe. Szó szerint köpni-nyelni sem tudok, bár a tüdőmet majd kiköpöm, így még utána sem tudok kiáltani, mert elinal ő is. Irdatlan gyors a fickó! Talán mégis vannak még rendes emberek ebben a városban, akik segítenek ha baj van?
 Lelassítok és próbálok levegőt préselni magamba, nem sok sikerrel. Köhögök, zihálok és kicsit még el is lilulok, na meg persze elkap a légszomj miatti vertigo. Megtorpanok és még mielőtt bajom esne gyorsan leülök egy kapualjba. Már bánom, hogy vonattal jöttem és nem motorral, ahogy terveztem. Mogyorószín farmer, barna éktalpú, bőr félcipő, barna v nyakú felső és bőrdzseki van rajtam, hajam felkontyolva tarkómnál. Kiengedve csípőm alá érne és kicsit kényelmetlen volna, ezért tettem ma fel. Pihegek de lassan helyreáll az oxigénellátásom így ismét talpra emelkedem és lassabb tempóban megindulok arra amerre a két futóbajnok tartott. Hátha az egyik visszaszerezte azt nekem, amit a másik ellopott tőlem.
Hozzászólásai ebben a témában
Liam Laoiseach
INAKTÍV


† lawful chaotic †
offline
RPG hsz: 210
Összes hsz: 512
Írta: 2017. szeptember 11. 10:34 | Link

Evena Noxen




Kiérve a főútra, lelassulok s figyelni kezdem a tömeget. Semmi különös. A szokásos jövés-menés, újabb rablásnak, rosszullétnek, rendőri jelenlétnek nyoma sincs. Mélyet lélegzek s lassan engedem ki a számon a levegőt. Felbukkan a nő apró alakja, felém tart, úgyhogy én is megindulok az irányába. Nincs valami jó bőrben. Ziláltabb, mint én, mintha ő futkorászott volna össze-vissza. Beletúrok a hajamba, megpróbálom hátrafésülni az ujjaimmal. Még mindig kicsit lihegek, ami nálam azt jelenti, hogy fújtatok, mint egy bika. Megnyalom az ajkamat és lesímitom a nyakkendőmet. Nem épp futó-ruhában vagyok, mindenem összegyűrődött, az ingem félig kijött a nadrágomból. Épp azt próbálom visszagyömöszölni, amikor elém ér a nő.
- Cserélünk? - kérdezem elmosolyodva, s befejezve az öltözködést, leveszem a hátizsákot a hátamról s kinyújtva elé tartom. Az egészet igyekszem lazán, félvállról venni, mintha teljesen normális dolog volna, hogy valaki üldözőbe vegyen egy tolvajt, amikor nincs az egészhez személyesen semmi köze. Jó volna, ha ez tényleg ilyen hétköznapi jelenség lenne. Sajnos nem az. A tanítványaimat arra ösztönzöm mindig, hogy legyenek együttérzőek, ne engedjenek az ignorancia kényelmének, és a tudást, amit a teremben elsajátítanak, használják jóra, segítsenek másoknak vele, ha megtehetik. És alkalom mindig akad, ha keresi az ember. Akár egy ügyvéd is megteheti. Miért ne? A jog embere vagyok, logikus lépés, hogy nem nézek tétlenül egy bűncselekményt. És bárki lehet gyors szaladó, nem?
Úgy érzem, biztonságban vagyok. Egy pillanatig akár másfele is kanyarodhatott volna a történet, de nem tette. Minden rendben van. Lassan megnyugszom, bár továbbra se szűnik az az ösztönös feszültség, ami egy pillanatig se hagy ellazulni, soha.
Utoljára módosította:Liam Laoiseach, 2017. szeptember 11. 10:39
Hozzászólásai ebben a témában

Evena Noxen
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
Írta: 2017. szeptember 11. 18:17 | Link

Liam Laoiseach

 Már kezdem azt hinni, hogy tévedtem és a mellettem elszaladó férfi táskája valami elterelő kamu dolog és ő is a banda tagja. Erős késztetést érzek, hogy belekukkantsak a motyójába, de mivel alapvetően nem így neveltek, na jó azért nem kell a szomszédba mennem kurázsiért és furfangért, de nem teszem meg. Megállom, ahogy azt is hogy tovább induljak keresgélni és esetleg elkerüljük egymást. Inkább megvárom egy jól látható helyen.
 Nem is kell soká álldogálnom, mert megérkezik. Kezében a zsákmányolt zsákom, melyet átnyújt nekem. Nagyon erős hálaérzés fut el, főleg amikor gyorsan cserélünk és én kitapintom véletlen benne felejtett pálcám jellegzetes vonalát. Nagyon felelőtlen voltam, de amikor átvizsgálták a minisztériumi őrök nem a nadrágomba tettem vissza, hanem csak beraktam a táskámba. Mondjuk így aztán le is bukhattam volna előtte, aki biztosan mugli. De várjuk ki a végét. - Nagyon köszönöm. -mondom kedves mosollyal, miközben hátamra vetem bőr tatyómat. - Manapság még a zsaruk sem futnak utána az ilyen zsiványoknak, nem, hogy a civilek. Lekötelezett. Dr. Evena Noxen vagyok és nagyon hálás. -nyújtok kezet a férfinak, aki nagyon jól öltözött, viszont irtó fáradt küllemével szakvizsgára készülő éveim alatti önmagamra emlékeztet.  Nem hiszem hogy orvos volna, bár ki tudja, az aktatáska alapján, amit a markomba nyomott inkább hinném hivatalnoknak. Lehet, hogy inkább az, mert közel vannak a mugli minisztériumok. - Ha meg nem sértem, megvendégelhetném, amiért megmentette a diplomáimat az enyészettől? - nézek rá különböző színű szemeimmel, a bal sötét, acélkék, a jobb vöröses, fahéj barna, éljen a heterokrómia. - Szereti esetleg a kínai konyhát? - tudakolom kíváncsian és fürkészni kezdem a férfit, akinek önzetlensége példaértékű. Nem szoktam soká kertelni, kimondom, amit gondolok és most az jár a fejemben, hogy szívesen összedobnék egy kis csípős-ananászos kacsát magunknak.
Hozzászólásai ebben a témában
Liam Laoiseach
INAKTÍV


† lawful chaotic †
offline
RPG hsz: 210
Összes hsz: 512
Írta: 2017. szeptember 12. 17:41 | Link

Evena Noxen




Lenézek zavart mosollyal a cipőmre; sose tudtam, mit kell ilyenkor csinálni vagy mondani. Szívesen? Persze, hogy szívesen. Nem azért teszem, mert rosszul esik tenni, s efféle mazochista inklinációim volnának. A táskám pántjába akasztom a hüvelykujjam s végre felnézek rá. Hmm. Heterokrómia. Érdekes.
- Valakinek futnia kell utánuk - vonom meg a vállam, s kicsit hintázni kezdek a talpamon. - Liam Laoiseach, szolgálatára - nyújtom a jobbomat felé. A nyakamban hordott talizmán miatt értem, amit mond, s én is magyarul felelek, de amikor kiejtem a nevemet, akkor előbukkan az a galwayi akcentus. Rendszerint néhány szapora pislogás erre a válasz, amikor az illető próbálja feldolgozni a kapott információt, de az agya hibaüzenetet dob fel. Ha ő nem mondta volna végig titulussal együtt a nevét, akkor én is maradtam volna a Liamnél, az még emészthető idegeneknek is.
Az ajánlatára kissé idétlenül elnevetem magam, jobb válasz híján. Távol áll a megsértéstől, csak aztán… mi lesz, ha kérdezősködni kezd rólam? Hogy máskor is vettem tolvajokat üldözőbe? Mivel foglalkozom? Hogyan beszélek ilyen jól magyarul? Rég élek Budapesten? Tudom, hova vezethet. Hatványozottan nehezített pálya ez.
- Kínai? - kérdezek vissza teljesen értelmes módon, mint aki nem csak hülye, hanem süket is. Mindig ezt csinálom, időhúzásként, amíg kitalálok valami jobb választ. Ami érkezik is a gyomrom részéről egy hangos korgás formájában. Ez még a holtakat is felébreszti. Mosolyogva felvonom a vállaim.
- Tudok egy jó éttermet a közelben - ajánlom segítőkészen, megadva magam. Legalább ha én választom a helyet, akkor talán a számlát se fogja elorrozni előlem.
Hozzászólásai ebben a témában

Evena Noxen
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
Írta: 2017. szeptember 12. 18:37 | Link

Liam

 Az igazság az, hogy rokonaim révén én valóban folyékonyan beszélek magyarul, és spanyolul és angolul és inuitul is. Ez van ha az ember egy szem leánya mondhatni idézőjeles népek olvasztótégelyében nevelkedik. Nem szeretek hivalkodni ezzel, mert nincs értelme, hiszen nekem ebben érdemem, csak annyi van, hogy kicsi koromtól figyeltem a családtagjaimra és eltanultam minden szót, amit kiejtettek a szájukon. Mondjuk a Rubya fiúktól hamarabb sikerült néhány ízes spanyol káromkodást összeszednem, mint értelmes dolgokat, de ez az én titkom. Az iskolában ehhez még hozzá jött az orvosi latin és a választott nyelvem, az orosz. No de most pont nem erre kellene figyelnem, hanem a férfira itt előttem.
 Szóval a neve Liam, szép név, az akcentusa meg olyan, hm...kellemesen hozzáillő...vagy nem is tudom. Viccesen ingatja magát, valahogy úgy fest nem állja, ha valaki hálálkodik neki. Szerénysége még éppen nem zavaró, de ha jobban belegondolok valami oka biztosan van, hogy ennyire kerüli a köszönetnyilvánítást. - Rejtőzködni próbál talán, pedig szeret jót cselekedni, ez látszik rajta. A hőskomplexus persze nem itt kezdődik....Jaj egek, megint kitört belőlem a pszichiáter...basszus.. Tessék, na mit mondtam? Kikerüli a meghívásomat. Nem nagyon értem miért, de legyen. Azért a gyomra korgását meghallom és el is mosolyodom rajta. - Igaza van, mire én megfőzném az egyébként az étterminél azért valamivel jobb menüt, minden bizonnyal éhen halna. - jó itt konkrétan vissza kell fognom magam, hogy ne röhögjek egy nagyot, de azért mindenki megnyugtatására közlöm, hogy sikerül. - Önre bízom magam, mutassa az utat! - emelem kezem felé megadón - Amúgy a rövidtávfutáson és idegenek táskájának megmentésén kívül mivel foglalkozik? - érdeklődöm, mert tényleg kíváncsi vagyok, nincs mögöttes szándékom de izgat, ennyi.
Hozzászólásai ebben a témában
Liam Laoiseach
INAKTÍV


† lawful chaotic †
offline
RPG hsz: 210
Összes hsz: 512
Írta: 2017. szeptember 14. 22:50 | Link






Csak aprót nevetve lesütöm a szemem, érdemben semmit se reagálok a beszúrására. Remélem ő is ejti aztán a témát. Nyilván megteheti, hogy nem, hisz mégiscsak elutasítottam egy udvarias és nagyvonalú meghívást. Mondanám, hogy ennél jobb neveltetésben volt részem, de nem volna igaz. Mindenesetre tisztában vagyok vele, hogy ez már minimum határos a pofátlansággal, mégse vonom vissza. A gondolat, hogy valaki, akit körülbelül tíz perce ismerek, csak az én tiszteletemre egy egész ebédet legyárt az otthonában, egyszerűen arra késztet, hogy kibújjak a bőrömből, hogy kicsire zsugorodjak, míg eltűnök a lefolyó rácsai között, hogy sarkon forduljak és az előző mutatványnál is gyorsabban elrohanjak innen.
Egy vendéglő más. Semleges terület. Valaki más főz mindkettőnkre, valaki, akinek ez a munkája, nem pedig hálából teszi. Aztán ha engedi, legalább a saját részemet kifizetem - az övét nem erőltetném, ha nem akarja, elvégre ő hívott meg és egyenlő jogok meg minden -. Úgyhogy elviselem ezt a kis beszólást, megérdemlem és meg is értem.
Előre mutatok, amerről mindketten jöttünk, s meg is indulunk lassan egymás mellett.
- Ügyvéd - felelem bólintva egyet, mint aki csak most mutatkozott be, s kiveszek egy névjegykártyát a táskámból. Az egyik oldalán a budapesti irodám címe szerepel, a másikon azonban láthatatlan tintával egy mondat áll - mágusokat is fogadok. A szálkás betűk csak akkor tűnnek elő, ha az illető tudja, hogy valamit keresnie kell. Általában tudják, már amennyiben varázsló az illető. Nem ritkaság az ilyen, ha valaki mindkét oldalon dolgozik - bár kevesen kapnak speciális engedélyt rá, a legtöbb mágus számára tilos muglik között munkát vállalni. Nem lehetetlen, csak annyi utánajárás és ellenőrzés jár vele, ami ritkán éri meg bárkinek is. Közben jelzem, hogy át kell menjünk az út másik felére, ahol már láthatóvá is válik a vendéglő. Odaérve kinyitom neki az ajtót, aztán követem én is. Csak néhány asztal foglalt, már lejárt a csúcsforgalom. Tökéletes. Egy oldalsó asztalra mutatok a fal mellett, ami nincs ablaknál, de nincs is hátul a sarokban. Általában az ajtó közelében szeretek lenni, jó rálátással az utcára, hogy két falat közben is szemmel tarthassam a nagyvilágot. Most azonban úgy érzem, tartozok egy annyival neki, hogy ne az ablakot bámuljam egész végig.
Hozzászólásai ebben a témában

Evena Noxen
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
Írta: 2017. szeptember 15. 11:33 | Link

Liam

 Nem épp bőbeszédű megmentőm mellett kullogok és a névjegyét nézem, amit az imént adott át nekem. Hirtelen zsigeri ötlettől vezérelve megfordítom, nem mintha lennie kellene ott valaminek, csak kedvtelésből és hogy ne kelljen újra megszólalnom. Hisz láthatóan nem szeret beszélgetni és én vagyok olyan udvarias, hogy nem erőltetem a dolgot. - És boszorkányokat nem fogad? -fordulok hozzá mégis, mivel felfedeztem a kis kártya hátulján lévő írást. Nem mondok semmi mást, had főjön kicsit a saját levében, bár gondolom, ha valaki el tudja olvasni a titkos üzenetet az számára egyértelműsíti, hogy kivel is áll szemben. Azonban ez fordítva is igaz. Viszont azt valahogy kétlem, hogy ezek után megoldódna a nyelvére kötött csomó, de egy próbát megér persze.
 Kisvártatva elérünk az étterem elé. Hangulatosnak tűnik kívülről és ahogy előre engedve belépek az enteriőrt is kellemesnek találom. Nincsenek sokan, így egy remek helyet választunk, és abban a kegyben részesít...-Fujj de genyó vagyok...Szóval leül velem szemben. Róla pedig simán azt képzelném, hogy kifelé vizslatna a vállam fölött, csak, hogy ne kelljen velem kommunikálnia. Megkajálnánk szótlanul, aztán adios, többet az életben nem látnánk egymást. Lehet, hogy félreismerem, főleg, hogy alig húsz perce ismerem, de ő valahogy az a tipikus szende legény, akinek megalszik még a sütőtöklé is a szájában, legalábbis ebből a szempontból mindenképp. Szóval leülünk és jön is a pincér, hogy felvegye a rendelésünket. - Jó napot! Szeretnék kérni egy kis  adag csípős levest és egy, szintén kis adag nyolc ízű kacsát sült tésztával és három deci gyömbért. Köszönöm. - mondom a fiatal férfinak, majd mindketten Liamra nézünk. Kíváncsi leszek mit kér és hogyan. Sokat elárul egy emberről, ahogyan egy szolgáltató beosztottjával beszél.
 
Hozzászólásai ebben a témában
Liam Laoiseach
INAKTÍV


† lawful chaotic †
offline
RPG hsz: 210
Összes hsz: 512
Írta: 2017. szeptember 15. 16:56 | Link






Figyelem a szemem sarkából, amint a kártyámat forgatgatja. Általában jók a megérzéseim. Nem mintha annyira befolyásolna, hogy az illető bír-e varázserővel vagy sem. Amíg nem ügyfél, addig igazából még szakmai érdeklődést se mutatok. Mit számít nekem, hogy az életem hány százalékát kell elrejtsem? Már csak megszokásból is a lehető legkevesebbet árulom el, azt is ködösítve. Hidegháborús időben szovjet kém nem rejtegette ennyire valódi identitását. Engem nem veszélyeztet a vörös csizma, amely a nyakamra tapos, ha kilengek a sorból, de én se járnék annyira jól, ha nem fognám be a számat. A szabadságomhoz túlságosan ragaszkodom, akárcsak a munkám során börtöntől szabadult, vagy épp börtönbe általam bekerült személyek sorsa. Az egész kártyavár elemeire hullana szét. Úgyhogy nem annyira antiszociális nyavaja miatt, hanem inkább pragmatikus megfontolásból vagyok ilyen bőbeszédű.
- Nem diszkriminálok - válaszolok mosolyogva. Igazából a mágus szó nemtelen, de megtartom magamnak most a kioktatást, ami mindig ösztönösen jön. Szakmai ártalom. Ez most nem az a pillanat. Ennyivel mindketten jeleztük diszkréten hovatartozásunkat, amit túl látványosan úgyse tudnánk Budapest forgalmas utcáin - vagy vendéglőiben - megbeszélni. Úgyhogy egyelőre a válaszom kimerül ennyiben, és csak arra figyelek, hogy hova üljünk s mit rendeljek.
A hozzánk lépő pincér, miután felvette Evena rendelését, rám mosolyog, nevemen köszönt s érdeklődik, hogy a szokásosat óhajtom-e.
- Köszönöm, de ma nem - A szokásos alatt azt érti, amit minden egyes alkalommal eszek, amióta ide járok. Nem vagyok oda az újításokért. - Kipróbálnám, amit a hölgy kért, a kacsát. És egy pohár vizet, kérem - biccentve megköszönöm, egyúttal jelzem, hogy ennyi volna részemről.
Visszafordulok a nőhöz, aprót mosolygok, amolyan mentális vállvonogatást küldve felé, aztán kinézek az ablakon. Nem, ablak nem. Lenézek az asztalra, megigazítom a tartóban összegyűrődött szalvétákat, majd a só- és bors szórókat is katonásan egymás mellé sorakoztatom.
- És mi járatban a város ezen részén? - érdeklődök, felpillantva rá, de még mindig a fűszerekkel babrálva. - Ritkán látni... nem muglikat errefele. - Ugyan a körülöttünk lévő asztalok üresek, de soha nem lehet tudni. Bár ismerem a helyet, tudom, hogy becsületes család a tulajdonosa. Ha bevallanám nekik, hogy varázsló vagyok, valószínűleg azt kérdeznék, hogy mennyire szeretném pikánsan a kacsát?
Hozzászólásai ebben a témában

Evena Noxen
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
Írta: 2017. szeptember 15. 21:44 | Link

Liam

 Rövid válaszát, amit névjegyének rejtett üzenetével kapcsolatban tettem fel még odakinn, egy kedves mosollyal honorálom. Odabenn pedig egyre több dolgot tudok meg róla. Ismeri a pincér, semmi kétség, minden bizonnyal sűrű vendége az étteremnek, aki a szokásai rabja. De most átlép képzeletbeli komfortzónájának határán és azt rendeli, amit én. Míg ételeinkre várunk elkezd molyolni a szalvétákkal és a fűszertartókat is sorba állítja. Ezekből azt veszem ki, hogy szereti a rendet, a káoszban valószínűleg nem találná a helyét. Talán így nevelték, talán eleve ilyen a személyisége. Ezt nem tudhatom. Minden esetre nem várt fordulat gyanánt ő kérdez tőlem.
 Ez meglep, és örülök is neki, de ezt nem jelzem neki, nehogy ezzel elbátortalanítsam. - A diplomáimat igyekszem honosítani, mivel itt szeretnék az ország egyik hozzánk hasonlói által lakott falujában praktizálni. - közlöm tényszerűen a helyzetet, de kérdést nem teszek fel ugyanerről, hagyom, hogy ő irányítsa a beszélgetés fonalát és azért sem mert azt érezhetően nem díjazza. - Gyógyítói és toxikológusi oklevelem van. - innen a titulusom, amire ugyan nagyon büszke vagyok, de nem határoz meg a legkisebb mértékben sem. Ugyanolyan boszorkány vagyok, mint bárki más. Csak bemutatkozásnál és hivatalos helyeken használom azt a bizonyos két betűt amit általuk a nevem elé kaptam, amit szintén nem teljes hosszában szoktam viselni a hétköznapokon.
 Időközben megérkezik az ennivalónk. - Jó étvágyat! -mondom és belekanalazok a forró és méregerős levesbe. Nagyon szeretem, főleg így az őszi náthás időszak elején. Végigmarja a torkom az első korty és a csili összehasonlíthatatlan aromája ott ég ajkamon. Elismerően csettintek nyelvemmel. - Ez nagyon finom... - jegyzem meg, majd folytatom az evést. A tüdőm is kitisztulni érzem ahogy haladok a levessel. A velem szemben ülőre csak néha nézek, szemem csillog de inkább a paprika erejének hatásátől, mintsem bármi más okból kifolyólag.
Utoljára módosította:Evena Noxen, 2017. szeptember 16. 10:09
Hozzászólásai ebben a témában
Liam Laoiseach
INAKTÍV


† lawful chaotic †
offline
RPG hsz: 210
Összes hsz: 512
Írta: 2017. szeptember 23. 17:11 | Link






Amennyire divatos a muglik körében innen elvándorolni Nyugatra, a varázslóknál mintha pont fordítva lenne. Nyilván az is fontos tényező, hogy nekünk egyszerűbb és gyorsabb nagy távokat megtenni. Gyakoribb a kétlakiság is. Viszont valahogy nehezebb is elköltözni, teljesen idegen szokások, idegen arcok, idegen hangok, törvények.
- Miért pont itt? - A kérdésem kétélű - nyugodtan visszafordíthatja, ha úgy érzi, itt az ideje, hogy én is válaszolgassak. Remélem nem teszi. Nekem teljesen megfelel, ha ebéd közben csak róla beszélgetünk, meg esetleg valami harmadik, semleges témáról. A munkámról például nyitottabb vagyok - illetve lennék, ha tehetném. Vagy ha az embereket úgy általában érdekelné az ilyesmi.
- Egy éve én is lefutottam ezeket a köröket - jegyzem meg, hátha így majd a bürokrácia kilenc köréről kezdünk el csevegni. Arról van mit. - Hajlamosak elfelejteni kiküldeni az értesítő baglyot, érdemes kicsit felrázni őket álmukból, ha nem jelentkeznek maguktól. - Még nekem is, aki úgy érkeztem, hogy tisztában voltam a miként és hogyanokkal, nehezemre esett átlátni mindent s nem elveszni a csinovnyikok uralta rengetegben.

Érkezik neki a leves, nekem a kacsa meg a víz. Néhány pillanatra lehajtom a fejem, amíg magamban elmondom az asztali imát. Ugyanazt, amit az elmúlt harminc évben mindig, ugyanúgy, gallul - bár ha hangosan mondanám, magyarul szólnék. Furcsa lenne. Mikor befejeztem, ráérősen az ölömbe terítem a szalvétámat, s csak ezután nézek fel. Ez egy elég fölösleges szokás - mármint a szalvétaterítés -, de megszoktam, amikor mugli ügyfelekkel étkezek. Csak nem használhatok előttük suvickust. Otthon persze mehet a kanapén evés melegítőnadrágban, az más. Ott senki se látja.
- Jó étvágyat - kívánom viszont, s végre én is nekilátok az evésnek. Pont annyira csíp, mint szeretem. Nem csorog tőle a könnyem, de érzem, hogy élek. Remek választás volt, bár sok közöm hozzá nem volt azon túl, hogy rákontráztam. - Azt hiszem, bekerül a repertoárba - bökök rá a villámmal a tányérra két falat között. A repertoár eddig szecsuániból és az esetenkénti gong baoból állt, úgyhogy igazán ráfért az újítás.
Hozzászólásai ebben a témában

Evena Noxen
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
Írta: 2017. szeptember 24. 18:51 | Link

Liam

 Miután elmeséltem, hogy elhunyt unokanővérem kérése miatt költöztem Bogolyfalvára és, hogy meg is tetszett a hely, tovább falatoztunk. Örömmel vettem tanácsát a bürokráciával kapcsolatban és azt is, hogy bejött neki az az ízvilág, amit miattam kóstolt meg. A csendes étkezésünk végeztével még egy kicsit hagytuk ülepedni az ételeket. Lassan, kortyonként elfogyasztottam a gyömbéremet, míg pár szót azért csevegtünk és ő, talán véletlenül, talán nem, de elkottyintotta, hogy van egy dojoja itt Pesten. Lelki szemeim igencsak felcsillantak, de nem hagytam, hogy ez látszódjon is rajtam, Liam pedig rájöjjön mennyire elszólta magát. Szóval elvoltunk mint befőttek a vakablakban, majd jött a pincér.
 Nálam meg elmentek otthonról és feladva legfőbb elveim egyikét, hagytam hogy a férfi fizesse ki az egész számlát. Látványos örömet okoztam ezzel neki. Hát milyen ember volnék én, hogy más boldogságába tapossak harminchatos tappancsaimmal, ugye? Na ugye. Így volt egy jó ebédem ingyen és bérmentve, ennek meg a pénztárcám azért nem volt ellene. szóval mindenki jó érzésekkel távozott a végén. Mi odakinn kezet fogtunk, én még egyszer megköszöntem a tolvajkergetést, ő ismét ingadozott lábain és elváltak útjaink. Én visszatértem szálláshelyemre, ő meg fene tudja, talán a dojojába. Amit hamarosan meglátogatok majd.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek