36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Sárközi Norbert Dorián
INAKTÍV


#fatherofthecentury | #sukhar_deddi
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 800
Írta: 2017. augusztus 31. 18:46 | Link

Mr. Leroux
Honvédkorház
Estefele


Zsong a fejem, és nem attól, mert valami nyomja, hanem azért, mert napok óta és megállíthatatlanul hangok cikáznak benne. Nem gondolatok, vagyis nyilván gondolatok, de biztos vagyok benne, hogy nem a sajátjaim. Olyan ez, mint abban a filmben, amikor a férfiba belecsap egy villám, és elkezdi hallani a nők gondolatait. Én azonban nem csak a nők gondolatait hallom, hiszen vannak itt férfiak is. „Szerencsétlen pára”, „Pedig olyam masszívnak tűnik”, „Kimagasló életösztöne van.” Mintha egy lovardában lennénk, és egy egykoron tekintélyes csődör végszenvedését kellene végighallgatnom húsz különböző hangon. Agyon kéne ütniük szegény párát.
Meg akartam nézni a lovat. Érdekelt, hogy milyen. Vajon arany szőre van-e, vagy ébenfekete. Jó, az arany túlzás, tekintve, hogy a mágia csak dajkamese. Hosszú idő telik el így – öt nap is, bár az időt nem tudom mérni –, időről időre próbálom a szemeimet kinyitni, ám sikertelenül. Mikor végre megtörténik, hajnalodik. A hangok megváltoznak. Már nem a ló a téma, hanem az, hogy kinyitottam a szemem. Szerintem is szép eredmény, de nem értem, miért olyan nagy esemény ez. Aztán szépen lassan estére megértem. Kórházban vagyok. Lehet, hogy lovagoltam? Nem, nem ló volt az, motor.
A levegőt csak fájdalmasan tudom venni, marja a torkomat minden. A testem, ha megmozdulok, összerándul, a fejemen kötés. A hangok miatt zsong, de már nem olyan vészes. Mintha kezdenének kimászni a fejemből. Szerencsére, mert már attól féltem, hogy felrobban a fejem a sok idegen gondolat miatt.
Amikor éppen nem vizsgálnak, alszom, és van, hogy akkor is alszom, amikor vizsgálnak. Gyenge vagyok és zavart. Próbálom felidézni a nevem, a korom, a lakcímem. Kérdezgetnek, tárgyakat mutogatnak, játéknak tűnnek. Egy bot, egy igazolvány. Lehet, hogy van egy gyerekem, vagy egy unokaöcsém, akivel a baleset előtt játszottam. Lehet, hogy óvoda közelében dolgozom, sőt, az is lehet, hogy szatír vagyok, vagy gyerekrabló. Ennyi furcsa játékkal nálam. Különben is, mi az, hogy auror? Nevetséges egy szó. Talán bohóc vagyok. Nem tudom. A lemenő nap a szemembe süt, de nem zavar, élvezem, ahogy lassan újra alhatok.
Hozzászólásai ebben a témában

Jamie Leroux
INAKTÍV


ginzd || möszjő dzsimi
offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 258
Írta: 2017. augusztus 31. 22:31 | Link

Sárközi Norbert Dorián


A kórház mugli recepciósának minisztériumi engedéllyel Sárközi Erikként, a még mindig intenzív osztályon fekvő Norbert végtelenül aggódó fiaként mutatkoztam be. Elnézést kértem, amiért csak most értem ide, és a család külföldön tartózkodására hivatkozva gyorsan a bent fekvő varázslóra tereltem a szót. Alkarommal a hűvös pultot támasztottam, és bármit, amit elém tettek, szó nélkül aláírtam. Természetesen mindent elolvastam, a magáról nem tudó auror állapotát lejegyző papírokat és azokat az iratokat is, amelyek a férfinál talált tárgyakat szedték listába. A doktornő, aki érkezésem hírére odasietett az információhoz, apám mentális egészségéről érdeklődött, mire én megnyugtatóan elmosolyodtam, és ujjaimmal végigszántottam frissen borotvált arcélemen. Azt mondtam neki, hogy édesapám már hosszú évek óta egy amatőr színtársulat tagja, ahol az utóbbi időben egy varázsló bőrébe kellett bújnia, és aznap is, mikor a sajnálatos baleset történt, éppen egy előadására tartott. Úgy tűnt, a doktornő minden kétségét eloszlattam, ami Sárközi úr mentálhigiénéjével kapcsolatban felmerült benne, ugyanis zavartan kuncogva kezdett bólogatni, és megértően a vállam után nyúlt, hogy futólag megsimogatva elszakítson a pulttól, és a folyosó másik oldalára vezessen. Ott visszafojtott hangon elmondta, mire számítsak, hogy apám sajnos nagy eséllyel nem emlékszik sem rám, sem a család többi tagjára, és ami, tudja, megrendítő lehet számomra, édesapám egyelőre a saját személyazonosságával sincs tisztában. Elmondta, hogy erősnek kell lennem, és ahelyett, hogy esetleg olyat tennék, amit később megbánok, forduljak Istenhez, mert a hit fontos, és a fentiek megsegítenek, érezzük a helyzetet bármilyen reménytelennek is. Még kifejezte együttérzését, és szomorú mosolyra húzta olcsó rúzzsal kifestett száját, majd a vállamat újra meg újra megsimogatva a negyedik emeletre kísért. A cipőmre felhúztam az útközben kezembe nyomott lábzsákot, és noha kaptam egy arcmaszkot is, annak viselésétől eltekintettek. Hálás, mély hangon köszöntem meg a doktornő és a többi orvos addigi áldozatos munkáját, a kedvességet és figyelmességet, amellyel apám életéért küzdöttek, majd hátrahagyva őt beléptem az ajtón, és azt csendben bezárva Norbertre pillantottam.
Amit már első ránézésre láttam, az az volt, hogy nincs jó bőrben. Egyáltalán. Sápadt volt, dehidratált, a testéből pedig csövek lógtak ki. Úgy tűnt, magától levegőt sem képes venni. Az igazság az, hogy soha ezelőtt nem láttam még mugli gyógyítói módszert, nem jártam kórházban és csipogó, folyton szörcsögő gépek között, a látvány pedig, bevallom, sokkolt. Talán percek is elteltek, mire elengedtem a kilincset, és beljebb sétálva a férfi ágyához húztam egy négylábú, támla nélküli fehér széket. Leültem rá, csendben vártam. A paplanjára meredve hallgattam Norbert nehézkes, szaggatott légzését, és csuklóját átfogva, némán számoltam. Csontot kellett volna forrasztanom, ezt már a minisztériumtól megtudtam, de ilyen körülmények között nem tehettem. Az egy igen nagy fájdalommal járó folyamat, amit, ha most el is kezdtem volna, később, mikor az auror lyukas tüdővel ordítani kezd az éjszaka közepén, a fejüket kapkodó nővérek még véletlenül megölték volna. Nem kockáztathattam.
- Jó estét - köszöntem neki halkan, mikor lehunyt szemei megrezzentek, és levegővételeinek üteme és hangja is megváltozott. Ébren volt. Türelmesen vártam, vajon kinyitja-e a szemét, és ha igen, hogyan reagál majd a jelenlétemre.
Nem siettünk sehová. Az egyetlen cél az volt, hogy az auror visszanyerjen mindent, amit a baleset elvett tőle: ép testet, emlékeket, önazonosságot.
Hozzászólásai ebben a témában

Sárközi Norbert Dorián
INAKTÍV


#fatherofthecentury | #sukhar_deddi
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 800
Írta: 2017. szeptember 1. 15:15 | Link

Mr. Leroux

Éppen csak elszundítottam egy kicsit, érzem, hogy szinte még csak most történt, mert nem vagyok se frissebb, se fáradtabb, mint az álom eljövetelének pillanatában. Álmomban hallok hangokat, most nem azokat, akik körülöttem sétálnak, hanem gyereknevetést, majd egy vörös hajzuhatagot, ami a következő pillanatban szőke, aztán éjfekete, majd hirtelen barna, és a végén a korábbi rézvörös helyett intenzív vörösként ér véget. Legalább háromféle gyerekhanggal. Talán ötször voltam nős, és mindenhol gyerekem is született? Lehet, hogy arab vagyok, vagy mi, ahol olyan sok neje lehet az embernek. Remélem szép háremem van.
Aztán az álomban, ahol mintha táncot lejtenének az öröm hangjai, vegyül valami más is. Mintha valaki belépett volna a szobába. Az álom szertefoszlik, a gondolataim kiürülnek, és helyükbe lépnek egy férfi gondolatai. Valakié, aki nem én vagyok. Csendesen várakozok, de olyan, mintha csak az állapotomat vizsgálná. Egy orvos. Az kell most nekem. Kinyitom a szemem, és felé fordulok. Köszön.
- Helló, doktor úr.
Feltételezem, hogy azért tapogatja a csuklómat, mert ellenőriznie kell, hogy jól vagyok-e. Azt nem hiszem, hogy romantikus értelemben közöm lenne hozzá, főleg nem az öt feleségről alkotott álomkép után, és valahogy azt is nehezen hiszem, hogy ekkora gyerekem lenne. Ha van is, szerintem nem több tíz évesnél, maximum tizenöt. Én is még csak negyvenhat vagyok. Ennyit mondtak, meg azt, hogy Norbert a nevem, de szerintem ez nem igaz. Nem érzem magaménak ezt a nevet.
- Mit gondol, megmaradok?
Lassan beszélek, mint aki minden szót megfontol, de igazából csak fáj, ahogy összeraktak. Nincs virág, se üdvözlőkártya vagy lufi, mint a filmekben, épp csak emiatt bizonytalanodom el, hogy van-e családom. Lehet aztán, hogy rossz ember vagyok, és elhagytak, hogy az öt feleségem azt várja, hogy kipurcanjak, és a vagyonomat – a játékbotot meg a játékigazolványt – szépen elmarakodhassák a másiktól. Megvallom, elég kellemetlen ez a bizonytalanság.

Hozzászólásai ebben a témában

Jamie Leroux
INAKTÍV


ginzd || möszjő dzsimi
offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 258
Írta: 2017. szeptember 8. 20:46 | Link

Sárközi Norbert Dorián


A kérdésre elmosolyodtam, és pillantásomat a fehér, hyposzagú kórházi paplanra szegezve lassan bólintottam. Nem is volt kérdés, hogy túléli, ahogy az sem, hogy idővel teljesen felépül. Ami engem igazán érdekelt, és ami ebben a helyzetben különös jelentőséggel bírt, az az volt, hogy mikor. Ezelőtt ugyanis még soha nem kellett varázstalan környezetben, a saját módszereim nyílt használata nélkül gyógyítanom. Ez pedig nemcsak megnehezítette a dolgom, és természetesen a hozzátartozók helyzetét is, de jóval meg is hosszabbította a gyógyulás egyébként sem rövid folyamatát.
Azt viszont már most tudtam, hogy kedvelem ezt a férfit. A belőle áradó kedélyesség és a humor, amin keresztül a saját életére tekintett, őszintén megnevettetett és bizakodóvá tett. Az elismerésemet máris elnyerte. Ez a férfi élni fog, mert élni akar. Akárhogy is, nekem megoldást kellett találnom minden felmerülő problémára. Minél hamarabb.
- Ez vitán felül áll - feleltem halkan, biztató mosollyal. Visszafojtott hangom ellenére is biztos voltam benne, hogy Sárközi úr tökéletesen hallja, amit mondok. Habozva pillantottam barátságos szemeibe, s közben előredőlve térdeimre könyököltem. Kezeimet szorosan összefűztem, jobb hüvelykujjam erősen dörzsölte bal mutatóujjam bütykét. Habár szélesen mosolyogtam, fogalmam sem volt, mivel kezdjem, honnan, milyen irányból közelítsek. A fejemet elárasztó megannyi gondolat hatalmas összevisszaságban, nyugtalanul csapongott. Vacilláltam. És nem csak, mert ez az eset igazi kihívást jelentett a számomra. – A motorjáról sajnos nem tudom elmondani ugyanezt. Hallott róla?
Érdeklődve fordultam Norberthez, államat imaformára fűzött ujjaimon támasztottam meg. Tudtam, hogy a válasz igen. Az itteni mugli orvosok néhány napja már beszámoltak neki a balesetéről és annak feltételezett körülményeiről, így a totálkáros gépjárműről is tudnia kellett. Engem valójában az érdekelt, hogy a memóriája milyen állapotban van. Szemeit fürkésző tekintetem nem árult el semmiféle hátsószándékot, most csupán egy voltam az érdeklődő, kedves orvosok közül, akik a hogyléte felől kérdezősködtek.
Hozzászólásai ebben a témában

Sárközi Norbert Dorián
INAKTÍV


#fatherofthecentury | #sukhar_deddi
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 800
Írta: 2017. szeptember 17. 14:24 | Link

Mr. Leroux

A férfi a motoromra tereli a szót, ami érzékenyen érint. Nem sok mindenre emlékszem, de vannak érzések, amik elöntenek. Tudom, hogy például a motoromhoz nagyon ragaszkodtam, és nagyon fájt, amikor azt mondták, hogy minden, ami megmaradt belőle egy reklámszatyorban is elfér. Nem akarom viszontlátni, mégis tudom, hogy ha megengedik, akkor haza fogom vinni.
- Idejét se tudom, hogy mióta volt már a tulajdonomba, doki.
Tényleg nem, szó szerint. Nem emlékszem ugyanis rá, de az biztos, hogy régóta. Van viszont egy pár dolog, ami zavar, szintén emlékkép-szerű megjelenések, amikről nem tudom eldönteni, hogy valóban igazak-e, vagy csak az én túl élénk fantáziám szülte őket. Ha igazak, akkor valami nagyon nagy zűr van a világban, ha meg nem, akkor meg nagyon csúnyán beüthettem a fejemet. Nem is merem leírni azokat a különleges dolgokat, amik olyan természetesen szövik be az agyamat, mint a pók az ablakkeretet.
- Mikor mehetek haza innen? El kell intéznem pár dolgot.
Hogy mit, azt, nem tudom. Abban biztos vagyok, hogy állatokat kell etetnem. Rémlik egy nyáladzó kutya, ami természetes, elég sok embernek van kutyája. Egy csúnya, gonosztekintetű macska, azt mondom, ez is rendben van, meg egy páva, ami viszont nagyon nincs rendben. Mármint, ki tart pávát? Az ilyen gazdag majmok kiváltsága az, engem meg egy húsz éves, kopott bőrnadrágból vágtak ki, amikor ide behoztak. Minden bizonnyal én nem tartozom azok közé az úri népek közé, akiknek olyan hobbijaik vannak, mint a pávatartás.
- Nem mondanak amúgy semmit itt. Maga máshonnan jött, nem? Maga talán mondana is nekem valamit, ha már ők nem teszik.
Legalábbis nagyon remélem, mert nem rossz ez a fekvés, olyan, mintha a testem már sikított volna érte, de most már azért szeretném tudni, hogy mikor fogok emlékezni, mikor járkálhatok ki, és úgy egyáltalán, mi lesz velem.
Hozzászólásai ebben a témában

Jamie Leroux
INAKTÍV


ginzd || möszjő dzsimi
offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 258
Írta: 2017. szeptember 17. 16:01 | Link

Sárközi Norbert Dorián


Türelmesen vártam a választ, és közben az arcát figyeltem. Egyetlen rezdüléséről sem akartam lemaradni, legyen az egy megremegő szájszél, dupla pislantás vagy elmélyülő ránc, bármi, ami alátámasztja azt, amit mond.
Még beszélni sem kezdett, máris megkaptam, amit akartam. Az arca és a hangja árulkodóbb is volt, mint az, amit mondott, de ezzel nem volt gond, sőt. Ilyen esetekben gyakran találkozni azzal a jelenséggel, hogy a beteg bár pontos adatot, nevet és dátumot még nem tud felidézni, de egy illatról, fényképről vagy tárgyról, mint most a motor, el tudja mesélni, milyen érzelmeket ébreszt benne. Könnyen elmondja, hogy milyen a kapcsolata egy szerinte ismeretlen személlyel, akit a kezébe adott képen lát, és hogy az illat, amit érez, melyik életszakaszából való, milyen céljai és várakozásai voltak akkoriban, milyen tájat lát maga körül. Rengeteg apróság felrémlik előtte, amit még nem tud hova tenni a nagy egészben, és ami így csak lebeg a semmiben. Ez pedig nagyon idegesítő tud lenni, a türelmetlenebb betegnek igazi rémálom kivárni, hogy a kirakós minden darabkája a helyére kerüljön végre.
- Hamarosan vehet egy újat, Norbert - egyenesedtem ki, és a nevét említve jól láthatóan ráncolni kezdtem a homlokom. A szemöldökeimet összehúztam, és kíváncsi szemekkel, élénk hangon folytattam. - Apropó, ha már a nevénél tartunk. Melyiket szereti jobban, a Norbertet vagy a Doriánt?
Biztos voltam benne, hogy ha a nevét ő maga most még nem is tudta volna elárulni nekem, azzal kapcsolatban erős érzelmei voltak, hogy melyik áll közelebb hozzá. Azt is sejthette, hogy a baleset előtt melyiket használta többször, általában melyiken ki és mikor szólította, talán még azt is meg tudta volna mondani, hogy a hangok a fejében mifélék. Kedvesen szólítják, vagy épp ingerülten, amitől megfagy a vér az ereiben. Mondjuk, mikor egy nő azt mondja: beszélnünk kell.
- Még ma szólni fogok a felettesemnek, hogy szállítható állapotban van - mondtam neki a féligazságot, miközben felálltam, és az ágy melletti szekrény körül kezdtem nézelődni. Kihúztam az első, majd a második fiókot is, de egyikben sem találtam a férfi azon ingóságait, amelyek most nekünk kellettek.
- Onnan jöttem, ahol ön is él - pillantottam rá futólag, majd leguggoltam, és kihúztam a legalsó fiókot. A szemem felcsillant, egyelőre azonban nem vettem ki belőle semmit, csak felálltam, és a szekrény tetején lévő bögrét félig töltöttem gyümölcslével. - Pár napon belül hazajön. Nagyszerű hely, szerintem szereti. Ott minden, az emberek és a helyek is eltérnek egy kicsit az itteniektől, tudja, felénk minden sokkal varázslatosabb.
Míg beszéltem, végig tartottam vele a szemkontaktust, hogy, ha esély volt rá, ne vegye észre a mozdulatot, amivel a nadrágzsebemből egy aprócska, barna fiolát húztam elő, és tartalmát ujjaim rejtekéből az üdítőjébe öntöttem. A cseppek segítettek emlékezni, az eddigi zavaros foszlányok között rendet tenni. Néha pedig elkélt egy kis plusz ahhoz, hogy képesek legyünk különbséget tenni képzelet és valóság között.
- Ha nem nagy probléma... - adtam kezébe a bögrét, és miután megitta, visszaguggoltam a fiókhoz. Erősen dobogó szívvel vettem elő pálcáját, hiszen sohasem lehettem teljesen biztos a dolgomban. Aztán újra felálltam, és a tekintetét keresve felé nyújtottam a fát. Éreztem, hogy a vér egyre gyorsabban dobol a fülemben. - Milyen érzés? Hiányzott?
Hozzászólásai ebben a témában

Sárközi Norbert Dorián
INAKTÍV


#fatherofthecentury | #sukhar_deddi
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 800
Írta: 2017. október 15. 09:37 | Link

Mr. Leroux

- Doriánt.
Nem tudom, hogy miért mondom ezt ilyen határozottan, de tudom, hogy így van. Sosem szerettem a Norbertet, nem volt hozzá közöm. Kaptam egy nevet, de még a szüleim sem hívtak így. Nem tudom, miért, de tudom, hogy nem. Én nem vagyok Norbert. Amióta itt vagyok, azóta tudom, hogy így van. Nem tartozom ide.
- Azt hiszem doki, egy kicsit most leállok a motorozással.
Azt mondják persze, hogy ha leesel a lóról, akkor az a legjobb, ha visszaülsz rá menten, mert különben kialakulhat a félelem valamitől, amit korábban szerettél csinálni. Hááát, nem tudom, belegondolva abba, mennyire fáj a bal lábam, nem most lesz az, amikor én visszaülök. Majd talán egyszer, de nem most.
- Honnan jött? Írországból?
Rángatom ki magam a gondolatmenetből, és fordulok érdeklődve a férfi felé. Azt tudom, hogy az ír vidék valami mesésen gyönyörű. Valahogy tudom, hogy valami fontos út vitt oda egyszer, de nem tudom felidézni. Viszont lehet, hogy ott élek, és azért volt fontos az út, mert akkor kezdtem új életet, amikor odakerültem? Nem tudom, de tudom, hogy visszavágyom oda. Maga a varázslatos szó nem igazán érint meg, nem úgy, ahogy az ember gondolná. Tudod, nem az a „Varázslat, kacsint, kacsint” féle megmozdulás. Számomra elég sok minden lehet varázslatos, az is, hogy még életben vagyok azok után, hogy a motorom elfér egy reklámszatyorban.
- Hogy igyak? Dehogy, ezek a nővérkék amúgy is arra mennek itt, hogy kiszáradjon az ember. Meg, hogy éhen haljon. Reggelire egy kicsi májkrémet kaptam két vastag szelet kenyérhez. Persze ez nem az ő hibájuk, nem költ a kormány szinte semmit az egészségügyre.
Hogy ezt honnan tudom? Nem, nem onnan, hogy ilyen politikus vagy aktivista, vagy bármely oldalhoz is tartozó lennék, hanem mert a szobatársam, aki most éppen mindenféle ellenőrzéseken van, folyamatosan hírekkel kapcsolatos adókat néz. Csak ezért tudom. Könnyedén elfogyasztom a narancslevet, pedig alapból nem szokásom elfogadni semmit. Munkaköri ártalom, most viszont, hogy azt se tudom, ki vagyok, nem igazán hat meg a gondolat sem, hogy bármikor megmérgezhetnek. Van jó oldala is a tudatlanságnak, csökkent az enyhe üldözési mániám, és ahogy a gyümölcslé a gyomromban landolt, mintha a fejemben cikázó sok hang elkezdett volna csökkenni, a helyére kerülni. Nem is értem.
- Ez egy fadarab doki.
Nézek rá gyanakodva, amikor felém nyújtja. Láttam már korábban is, de hozzá nem nyúltam, mert minek. Azt gondoltam, hogy valamimbe beakadhatott a balesetnél, aztán meg csak úgy bedobták a többi cuccom közé. Nagy ügy. Most viszont, mert a doki kéri, nem a többi, amelyik csak morgott valamit, és továbbment, hanem az, aki azt mondta, hogy hazamehetek, átveszem a fadarabot, és abban a pillanatban megtörténik az a varázslat, amit most szó szerint kell érteni.
Érzem, ahogy az egész testemet elönti a forróság, a szívem hevesebben ver, mintha az egész szoba fénybe borulna. Közben képek villannak be, olyanok, amik ott voltak eddig is. Gyerekként találtam egy csúf, sérült macskát, anyám ellenkezett, de apám szerint sok mindenre megtaníthat az ápolása, a gondoskodás róla, tudom, hogy ez a macska a mai napig velem van. Látok egy kisbabát, lila fejjel ordít, benne vagyok a jelenettel, a saját számmal ejtem ki, hogy ő lesz a feleségem, miután az érintésemtől megnyugszik. Látom, ahogy az iskolában próbálkozom a megszelídítésével, de esélytelenül, mert olyan önfejű. Látom a sikeres felvételi lapomat, az auror akadémiára. Látom azt, ahogy folyamatosan kitüntetéseket kapok a tanoncok között, mert olyan kitartó vagyok. Látom, ahogy a makacs nő végül igent mond, könnyek szöknek a szemembe, amikor meglátom őt az oltár felé lépkedve, látom, ahogy két barátom meghal azon az éjjelen, amikor a fiam megszületett, látom, ahogy a lányom megszületik, a vonásaiban, a bőre színében a két nagyanyját és magamat vélem felfedezni az első pillanatban. Látom a vérfarkast, amely megmarta Levit, látom, ahogy Kanadába megyünk, és látom azt a sok kegyetlenséget, amit azért követtem el, mert valaki bántotta a családomat. Érzem, hogy élveztem a bosszút, ami megrémít jelen pillanatban. Tudom, hogy ezt más nem tudja. Tudom már, miért hallottam gondolatokat, miért láttam emlékeket, látom a kislányt, akit véres-szétmarcangolt karjaimban hozva hazahoztam. Látom, ahogy növekszik, ahogy Levi féltő gonddal, Lexa irigykedve tekint rá. Látom a kutyákat, az ellopott pávát, látok mindent, és mindenkit. Kívülről talán csak egy perc, nekem viszont egy egész élet pergett le a szemeim előtt most.
- A családom Budanekeresden lakik, a szomszédaink Loveguardék és Kelemen Farkas, aki egy tó közepén lakik.

Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek