36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2017. július 19. 21:52 | Link

Krisztina

Olykor, mint kisegítő alkalmazott, egy - egy húzósabb éjszakán kisegítek itt is. Mivel olyan a munkám, hogy az estéim szabadok, így csak azt kell eldöntenem, hogy alvással, társasággal vagy az itteni munkával töltöm-e. Jó pénzt fizetnek, és bár jelen pillanatban igen vagyonos ember vagyok, azért nem szállok el rögtön magamtól. Azt tudom, hogy a pénz, amit az az idegen az információért fizetett, valódi arany, be is tettem a bankba úgy, hogy háromszor mentem be, így nem volt olyan feltűnő sem. Nem akartam belemenni, de a polgi azt mondta, ebből még jól is kijöhetünk, az a pénz meg nekem csak jól jön. Végül is, nem követtem el bűncselekményt, mert a károsult beleegyezésével tettem, miután alaposan összeválogattuk a kiadható információkat.
Ezt a munkát ugyan elhagyhatnám, de fellelkesít, és ha visszamegyek az egyetemre, akkor muszáj lesz megtartanom ezt a bevételi forrást. Nem akarok biztonsági háló nélkül maradni. Amúgy az este legnagyobb hulláma lement, elég gyorsan arrébb álltak azok az emberek, akik hangosak, de tiszteletlenek is, így most már kissé hígult a társaság, inkább a vidámabb egyetemisták vannak itt, akik kihasználják az italakciót, majd ennek következtében elhiszik, hogy tudnak énekelni, ami fokozza a hangulatukat, és még több alkoholt rendelnek. Teljesen ideális ez így nekem, mert akad olykor pár érdekes beszélgetésem, vagy kapok érdekes ajánlatot, amit megvallom, a legtöbbször elteszek és kihasználok.
- Tessék, a ház ajándéka.
A pultnál ülő lány elé tolok egy nagy, menta színű italt, amibe aranyszínű, rendezetlen minta vegyül. Pont ettől lesz olyan izgalmas. Az ital az egyik újításunk, még csak teszt alatt áll, éppen ezért fel vagyok hatalmazva rá, hogy ha arra alkalmas embert látok, akkor készítsek neki egyet. A göndör hajú fruska volt az első ma, akinél úgy gondoltam, hogy illene hozzá egy ilyen teszt.
Hozzászólásai ebben a témában

Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. július 19. 22:24 | Link

Ervin
Let's make a party



Leugrottunk egyet lazítani, mivel holnap kivételesen nem kell beállítani korán az apám irodájába, így megengedhetem magamnak. A fesztivál szezon közepette, sajnos én nem élhetem a gondtalan egyetemisták és tinik életét – lévén az már nem is vagyok -, szóval most egy kissé vissza kellett vennem. Így a társaságomat is alaposan jól megválasztva a kulturáltabb példányokkal jöttem el mulatni, máskülönben már valamelyik sarokban adnám el a helységet, talán még az asztalon is táncolnék a hamisan éneklő fiatalok által szolgáltatott zenére. De mivel ez az állapot elmaradt, így a pultnál vagyok kénytelen ücsörögni és hallgatni a hatalmas sztorikat, melyek nem másról, mint szerelemről, családról és munkáról szólnak. Nekem ez nagyon unalmas, így kihúzok a társaságból, nem tudom, hogy ezt vette-e észre a srác, vagy azt, hogy már hosszú percek óta figyelem tevékenységét, mindenesetre valamelyik csak bejött. Egy fél percig csak nézem őt, az arcán játszó mimikát próbálom megfejteni, miközben ő leteszi a poharat én csak a provokálás végett is megérintem a kezét, ahogy érte nyúlok.
- Óóó, köszönöm – egy mosolyt villantok a pult mögött álló felé, amely hamar el is illan az ital láttán. Megnézem jobbról, meglesem balról, még felülről is belekukkantok, hogy jobban szemügyre vegyem. Aztán szemeimet visszatáncoltatom a srácra és összeráncolt homlokkal tekintek rá. – Mi a trükk benne? – hogy az italban vagy abban, hogy idetolta elém, mint a ház ajándékát, döntse el ő. Megfogom inni, ha kapok valamelyikre némi magyarázatot.
Hozzászólásai ebben a témában
Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2017. július 20. 21:16 | Link

Kriszta

Ahogy hozzáér a kezemhez a keze a mosolyom teljes fogsort villantós, ám valahol mélyen szégyenlős kisfiússá válik. Ez az én csodafegyverem, ha szabad ilyet mondani, mert valahogy ezzel a kisfiúsággal szoktam a leginkább megnyerni a lányokat. Persze tudom, hogy a mosolyom meg pont az ellenkezőjét mutatja, vagyis azt, hogy egész nyugodtan közeledhet felém, hiszen én is közeledni akarok felé. Ez amolyan szótlan felkérés táncra. Ervin vagyok, így hódítok.
- Nincs benne semmilyen tudatmódosító, az nem az én asztalom.
Emelem fel még mindig mosolyogva a kezeimet, mint aki éppen védekezik. Tényleg nincs benne, ha én akarok valakitől valamit, azt megmondom, persze idővel, és nem lerohanva őt, hogy így „Szeva tecce’”, mert abból semmi jó nem származhat, meg hát engem nem is így neveltek, és különben is, a nagymamám odáig meg vissza lenne bánatában, ha kiderülne, hogy ilyeneket kiabálok lányoknak. Alap esetben is lehet, kifeküdne, ha tudná, hogy most éppen milyen életet élek. Jaj de nagyon nem kell az nekem most.
- Elméletileg váltakozóan bújnak elő belőle az alkoholok, és hozzá mindig olyan gyümölcsös íz keveredik, mellyel a legjobban passzol. Az arany meg csak szimpla plusz, amitől vagányabbnak néz ki. Akarnak belőle majd színváltósat is, ha egyáltalán bejön, most még csak teszteljük, meg várjuk a visszajelzéseket. Az a feladatom, hogy szimpatikus embereknek osztogassam. Helló, mit adhatok?
Miközben ráfordulok a másik két lányra, még kacsintok egyet Kriszta felé, majd egy pillanattal később már gyártom is a cosmokat. Annyira tipikus, hogy akár ki is találhattam volna.

Hozzászólásai ebben a témában

Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. július 21. 10:06 | Link

Ervin
Let's make a party



Kissé megzavarodva nézem a mosolyt, melyet érintésem váltott ki belőle. Látom benne a csibészt és a gyermeki ént is, amelyet nem vártam. Állíthatnám, hogy lehengerel, de ez még nem az, több kell némi bájos mosolynál. Inkább megnyerő, még ha az ötéves unokaöcsém is jut róla eszembe, akkor is az, legalábbis a mellettem ücsörgőknek biztosan. Az egyik majdnem mellé ül a széknek, ahogyan nézi a srácot, hát ez fenomenális produkcióvá válhat még, ha tovább figyelem.
- Hát, akkor mi a te asztalod? A bájos pofi és egy fogsort villantós mosoly? – halk kuncogásba kezdek. Nem feltételeztem tudatmódosítószert az italban egészen addig, míg meg nem említette. Most már még gyanúsabb a dolog, s szemeim kis kínai üzemmódban összeszűkülnek, így vizslatom tovább az italt és a benne lévő arany színnek a hívogató táncát.
– Hmm, egyszer élünk – megvonom a vállamat. Nem tudom eldönteni, hogy a különböző alkoholok említése vagy éppen a beszédstílus és a mellé társuló szép pofi győzött-e meg, de valami biztosan, hiszen elkezdem pusztítani az italt. Arcomra némely kortynál fintor ül ki, hisz a torkomat marja az alkohol és kifejezetten nem az én ízlésemnek tetszelegnek. De aztán jön a gyümölcsös is, mely enyhíti undorom, ez pedig meg kell hagyni nem is olyan rossz ötlet.
Fejemet közben arra fordítom, ahova a pultos figyelme irányul. Éppen ahhoz a két lánykához érkezett, amelyeket már említettem. Kedvem lenne meglökni egy kicsikét, az egyiket, hogy ’Hé ne nyáladdz már annyira, mert tök gáz vagy!” helyette, azonban inkább csak külső szemlélőként veszek részt a műsorban és poharamat szorongatva, egész testemmel fordulok arra, hogy mindent lássak. Egyelőre. Cuki viháncolás, szempilla rebegtetés, egy kis ajak csücsörítés, minden van itt, kérem szépen, a srác örülhet, hiszen a női praktikák széles tárházát sorakoztatja fel elé a két lány. Már csak az hiányzik, hogy mellkasukat megvillantva közöljék vele, hogy akkor fizethet. Komolyan kezdem sajnálni,bár megjegyzem nem tűnik egy elveszett báránynak, de azért úgy döntök, a magam módján kimentem. Az ital maradékát lehúzom, feltornászom magamat a pultra, aztán át a másik oldalára. Látom ám én, hogy a másik pultos tátogva mutogat felém, hogy kapjanak már el, de ezzel sem igazán törődök. Elindulok csini pofi felé, a lányokra vetek egy szánakozó pillantást, majd két kezem közé fogom a srác arcát és nyomok az ajkaira egy olyan csókot, amelytől még én is elszégyellném magam, ha kívülről kéne néznem.
– A műsorért nem számítunk fel felárat, de a két italt fizessétek csak ki – elválok a sráctól és a két lányka felé fordulok, hogy hűvösen közöljem velük a szomorú tényt, miszerint ma hiába is vágyakoztak az ingyen körre, az nem mindenkinek jár.
Hozzászólásai ebben a témában
Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2017. július 22. 07:42 | Link

Kriszta

- Valami olyasmi, legalábbis ez az alap, de ezt bárkinek meg tudom tenni, amolyan munkahelyi kötelesség.
Kicsit még vállat is vonok hozzá, mintha nem tartanám olyan sokra, hogy szép a fogsorom, pedig be kell vallanom, ez az egyik kedvenc tulajdonságom. A szemem szerintem túl kicsi, de a fogaimmal tudok hódítani. Azt nem mesélem el, hogy nem ez az elsődleges munkahelyem, nem szoktam a polgármesteri hivatallal kérkedni Bogolyfalván, pedig ott inkább megtalálható vagyok, mint itt.
- Hajrá!
Nem mintha sok bíztatás kellene, már amikor odaadtam neki, tudtam, hogy bele fog inni. Ma este ő a harmadik, akit ilyen italra „csábítok”, nincs megkötés, hogy hány vendéggel kóstoltassam meg, csak legyen visszajelzés, hogy tudjunk fejleszteni. Ez lesz majd az augusztusi újítás, és addigra azt akarják, hogy tökéletes legyen. Megnyugvással, hogy az ital fogy, fordulok hát a másik két lányka felé, és látom, hogy mit akarnak. Mondjuk engem annyira nem hat meg a vonaglásuk, de igazán ígéretes kezdet. Ettől függetlenül, nyilván ki akarom élvezni a helyzetemet. Hatalmam van, én adom az alkoholt, kvázi a hely Isten császárává tettek meg.
Épp leütném a dúsabb keblű lányka felcsapott labdáját, amikor érzem, hogy elfordítják a fejemet, és olyan csókot kapok, hogy meg kell kapaszkodnom, erre pedig a legalkalmasabb a hölgy feneke, illetve a pult. Lehetetett volna csak a pult is, de ha már hirtelen itt van a lehetőség, hát akkor élek vele. Magamhoz vonva őt, a csók utáni megjegyzésre csak ciccegek egyet.
- Ne legyél ilyen szigorú velük, tudod, hogy mindig arra vágytam, hogy bevonjunk valakit a buliba. Akár lehetnének ketten is.
A lányokra kacsintok, akiknek mintha elszállt volna az önbizalmuk, mert olyan gyorsan fizetnek, mintha az életük múlna rajta és lépnek le. Hát igen, nem minden a határozott kiállás. Elengedve a lányt, érdeklődve pillantok rá.
- Szóval, te így ismerkedsz?
Hozzászólásai ebben a témában

Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. július 22. 12:37 | Link

Ervin
Let's make a party



Az ital elfogy, az arcomon mimikája pedig érzelmek sokaságát tárja azok felé, akik éppen véletlenül rám pillantanak. Hogy ízlett-e az ital egyelőre nem tudom megmondani. Még várok az utóízre, meg arra, hogy visszatérjen hozzám az ember és a kérdőívet elém vágva megbizonyosodjon arról, hogy mi a véleménye a vendégeknek az újításról. Bár tudom, hogy ez nem így megy, de azért maga a szituáció biztosan vicces pillanatokat hozna.
Unott fejjel nézem a produkciót, s bár biztos vagyok benne, hogy a srác hiúságát simogatja legalább egy picikét az, amit lát, engem az egész csak elszomorít. Ezért is kerülök oda mellé és hívom táncba a nyelvét, amelyet meglepetésemre még viszonoz is. Testemmel szorosan hozzásimulok, legfőképpen azért, hogy tartást adjon, mert hiába indítottam el én a dolgot, bizony még az én lábaim is elgyengülnek. A csuda vigye el, jól csinálja és én erre nem voltam eléggé felkészülve.
Tekintetemet le s fel jártatom a két lányon, méregetem őket, mint egy kiéhezett vad a prédáját, Közben jobb kezemmel végigsimítok a srác arcán, mintha tényleg azon gondolkoznék, hogy vajon melyikük lenne a jobb választás. – A bögyösebb jöhetne – adom meg végül a kegyelemdöfést egy mosoly kíséretében. Kíváncsi lennék, hogyan mennem tovább ez a játszma, ha tényleg belemegy a lányka, de sajnos ezt ma sem tudom meg. Az italuk gyorsan elfogy és a pénz is hamar előkerül, én pedig ellépek a pultosok gyöngyétől és nevetve széttárom a karjaimat.
– Van az, az állapot, amikor igen – vállam fölött hátra pillantok, még mindig nem tetszik másoknak, hogy a pult ezen oldalára kerültem, így feladom a dolgot és visszamászok a korábbi helyemre. – Fájdalmas volt nézni, amit művelnek –lassan helyezkedek vissza a székre. – Tudom, hogy te megszoktad és biztosan még élvezted is, de na – nem tudom befejezni a mondatot, mert talán nincs is jó vége.  Meg az olyan rosszul hangzana, hogy ki akartam sajátítani legalább egy kis időre a figyelmét, hiszen nincsen ilyesmire jogom.
- Szóval az ital, amit elém toltál... - kell valami más téma, bár nem érzem magam kellemetlenül a helyzet miatt, mégis úgy érzem szükséges egy kis mentés. - Azt hiszem nem is volt olyan rossz, bár ha kapnék még egyet, könnyebb lenne a döntés - angyalian mosolyogva nézek rá. Kifizetem én, ezen nem múlik, tényleg csak a helyes válasz érdekében döntenék magamba még egyet.
Utoljára módosította:Drávecz Krisztina, 2017. július 22. 12:47
Hozzászólásai ebben a témában
Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2017. július 30. 09:12 | Link

Kriszta

- Jaj, akár mind a ketten.
Ha már játék, hát játsszunk, élvezem a helyzetet, eleve ez a lány elég tisztességgel bevállalós, másrészt nem egy unalmas este ez. Ha már ilyen szépen itt simul hozzám, hát kihasználom, és magam mellett tartom, a hátát és a fenekét simogatva nézek hol rá, bele a szemeibe, hol a két lányra, aki inkább meglép.
- Pedig azt mondják, a mai lányok bevállalósak. Kár érte.
Annyira mondjuk nem, mert ha már ez sem tetszik nekik, akkor valószínűleg egy mellvillantás se nagyon fért volna bele, egy csipkés melltartó meglebegtetésével meg mit kezdjek? Elengedem, hagyom, hogy visszamásszon, pedig egy ilyen kezdés után nem abba az irányba kellene terelgetnem, hanem hátra, hogy szépen befejezzük, amit elkezdett, és amit én viszonoztam.
- Van az, amit élvezek, és van az, ami kínos, de mosolyognom kell. A mosolyomért kapom a fizetésem.
A szokásos „Ervin vigyort” küldöm felé is, mert nem lehet azt mondani, hogy ne lennék ellenállhatatlanul bájos, és megnyerő ezzel. Konkrétan azért vettek fel, és ha valaki megnézi, hát nincs bennem semmi rosszindulat sem, egy minimális se. Pedig ha tudnák, hogy mi minden játszódik le ilyenkor a fejemben, hát akkor nem, hogy nem alkalmaztak volna, de a környékre se engednek be.
- Ennél azért egy bővebb véleményt kell adnod kettő után.
Fordulok vissza a magam kis pultja felé, hogy elkészítsem neki a második adagot. Ezt pénzben nem lehet megfizetni, így azt semmiképp sem kérhetek érte, viszont bármi mást kitalálhatok, és amint az első összetevő a pohárban landol, már tudom is, mi az.
- És mit érdemes rólad tudni, csókos nőci?
A munkámból felpillantva nézem a reakcióját, de többnyire az összeállításra koncentrálok.

Hozzászólásai ebben a témában

Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. július 31. 17:56 | Link

Ervin
Let's make a party



Hmm, mind a ketten? Szóval a drága így szereti? Elismerően hümmögök párat, nekem ugyan nincsen ellenemre, el tudok lenni én bárkivel, ha éppen olyanom van. Vigyorogva nézem a két lánykát, akiknek a mi szórakozásunk nem tetszik annyira. S nem is szánok árjuk több időt, hiszen különös mód azt kell érzékelnem, hogy ez az idegen, nem hogy eltolna magától, de még ő is élvezkedik. Mosolyogva nézek rá, nyomok az arcára még egy puszit éppen a szája sarkába, amelyet akárminek is vehet. Én egy kimondatlan ígéretnek szánom, amelyben meglengetem a folytatás lehetőségét ennek a kis játéknak. Élvezném, nagyon is.
- Lehet nem tetszettem nekik eléggé, mert nagyon úgy tűnt, hogy csak veled bevállalták volna – nem tör le a dolog, nekem csak jót tettek azzal, hogy lekoccoltak, mert így nem kellett őket szép szavakkal leépíteni. Popsimat kicsit megmozgatom, hogy tökéletesen el tudjak helyezkedni a széken, közben figyelmesen hallgatom a szövegét. Teljesen olyan, mintha valami betanult szöveget nyomna itt nekem, ezt én meg nem szeretem. Tény, hogy a mosolya lehengerlő, de azért tudom én is, hogy nem emiatt fizetik. Azoknál a libáknál talán ezzel befutott volna, de nálam többet kell villantania.
– Ne aggódj. Olyan értékelést, véleményt és elemzést fogsz kapni, hogy azt kívánod majd, hogy bárcsak ne elém tetted volna le azt a poharat – hogy miről kapja majd azt nem mondom meg. Nem éppen az italra gondolok, mást sokkal inkább szeretnék megvitatni vele, ez csak egy jó lehetőség volt arra, hogy a figyelmét még tovább fenntartsam. Néha nekem is be kell vetni egy-egy ilyen női praktikát.
– Melyik sztorit szeretnéd hallani? – kicsit előre dőlök, mintha egy olyan sztorit akarnék eladni neki, melyet mások nem hallhatnak meg. – Az egyiknek már a közepe környékén azt fogod kívánni, hogy bárcsak elcipeltél volna oda - egy ajtó felé mutatok, amely mögött fogalmam sincsen mi rejtőzik. – A másiknak csak a végén jutunk el erre a pontra – vigyorogva adom elő a dolgot. Nem az italnak köszönhetően vagyok felbátorodva, én szeretek a pillanatnak élni, s meg kell hagyni, hogy ott a pult mögötti az nagyon is bejött. A srác pedig nem úgy viselkedett, mintha nehezére esett volna, hogy a karjaiban tartson és finom érintésekkel próbáljon elvarázsolni. Megjegyzem bejött, felpezsdült tőle a vérem és szívesen feszegetem a határt, hogy meddig szeretne elmenni. Kifejezetten élvezem a cicázását, pedig legtöbbször szeretek a lényegre térni.
Utoljára módosította:Drávecz Krisztina, 2017. július 31. 17:57
Hozzászólásai ebben a témában
Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2017. augusztus 2. 23:41 | Link

Kriszta

A hümmögésére elvigyorodom, mert hát valljuk be, én tudom, hogy minek szól a hümmögés, és mit tagadjak? Pontosan tudom, hogy a Bagolykő Mágustanodának melyek azok a pontjai, ahol nincs se festmény, se kukkoló szellem. Legalábbis tudom, melyek azok a részek, ahova nem szívesen mennek, így kicsi az esélye annak, hogy beléjük fussak. Régi szép idők, ugyebár. A puszira fordulok, épp csak annyira, hogy az orrom érintse az orrát. Igen, ebből még elég sok minden lehet, és megvallom, tetszik ez a felállás. Semmi dráma, semmi nagy ígéret, csak az, amit mind a ketten tudunk, ami ott lóg a levegőbe, és amit mi alakítunk.
- Inkább a konkurenciát nem szeretik. Miért is tennék? Utálnám, ha lenne ott még egy pasi, aki érezhetően verne engem, minden téren.
Ez egy bók akar lenni, mert valljuk be, Kriszta sokkal dögösebb és izgalmasabb, mint két friss lányka, akik esetleg melltartót villantanak egy korsó sörért. Az ilyen könnyen kapható hús jó, mert jó, de igazából csak legyint az ember, és továbbhalad. A pult másik felén időről időre rám pillantó lány viszont érezhetően megmozgatott bennem valamit, és hevesen jár az agyam, még ha nem is látszik, azon, hogy merre vigyem innen tovább.
- Nem félek, legalább valami használhatót is tudok mondani a főnöknek azon túl, hogy „cukcsi ötlet ez az arany melír” vagy „annyira trendi most ez a szííííííín”
Az í-t jól megnyomom, fejhangon, hogy érzékeltessem, milyen nagyszerű visszajelzéseket kap egy teszt ital. Pedig gondosan szoktam kiválogatni az embereket, akiknek adom, remélve, hogy ők nem csak kinézetre, hanem fejben is ott vannak, de hosszútávon a mostani alany a legígéretesebb, így akár dicsér, akár lehúz, tudom, hogy olyat fog mondani, ami előrébb viszi a tökéletesítést. Felpillantok rá, majd el az ajtó felé, amit mutat, ami nem más, mint a raktár, ami ismert arról, hogy egy – egy vendég besétál oda olykor, majd mikor visszatér széles a mosolya. Ezt a főnök is tudja, de eddig még nem próbáltam, pedig állítólag a helynek varázsa van.
- Óránként tíz perc pihenőm van.
Teszem hozzá a mellékesnek ható, de egyáltalán nem mellékes információt. Vagyis kezdjük azzal, amelyiknek már a közepe izgalmas. Aztán jöhet az is, aminek majd a vége. Imádom a mocskos történeteket, és azt is, ha egy lány nem szégyellős. Azt hiszem, ma este megfogtam az Isten lábát. Az italt lerakva elé lépek egyet, hogy hozzá legyek közelebb, és a zene ellenére is halljam, amit mesél.

Hozzászólásai ebben a témában

Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. augusztus 3. 11:42 | Link

Ervin
Let's make a party



Nem olvadok a kezébe azért, mert egy bókszerűséget ejt meg. Kedves, meg cuki, de ennél azért több kell, ahhoz, hogy a tényleg olyan helyzetbe kerüljünk amerre haladunk. Azt hiszem szerencsém van, hiszen pont azt az embert fogtam ki, aki nem kezdett el hápogni azért, mert kapott egy csókot, mennyire gáz lett volna a helyzet.
– Kinőttem már abból, hogy így nyilvánuljak meg – bár van az italnak annyi mennyisége, miután lealacsonyodok erre a tini szlengre és ugrálva, vigyorgok, miközben szupcsinak és mencsinek titulálom magamat. Hála az égnek, ma nem vagyok ezen a szinten, nem ittam annyit, mivel gondoltam épeszű társalgásra fogok vetemedni azokkal, akikkel érkeztem. De hát már azt se tudom merre kóricálnak, meg hát a család, gyerek, párkapcsolat és monogámia téma nem az én asztalom, még akkor sem, ha az sulykolják belém, hogy ideje lenne. Hagyjuk már.
– Lehet egyben kéne kivenned jó pár tíz percet… – vigyorogva nyúlok az italért, melynek színe még mindig nem győzött meg. Bár tudom, már mit hoz, mégis ugyanazzal a kétkedéssel indulok neki, mint elsőre. Szürcsölök egy nagyobbat, arcomon az érzelmek széles tárháza lejt piszkos táncot. Valószínű úgy festhetek, mint aki éppen strokeot fog kapni, kellemetlen. Éppen ezért próbálok egy mosolyt villantani, a közelebb került pultosnak, hát nehogy már véletlen egy ital miatt elijesszem itt.
- Szóóval a rövid sztori.. – kihúzom magamat, közben az italban található gyümölcsöt igyekszem kihalászni a pohárból. – Zárdába vonulok holnap és szeretném kiélni az utolsó estémet – halál komolysággal állok neki, de a végére elnevetem magamat. Én, mint apáca? A legszörnyűbb rémálmok egyike, bár megérné csak azért, hogy lássam apám arcát, hogy éppen elveszíti az egyik pincsikutyáját. – Komolyra fordítva a dolgot, nem vagyok lekötve, szeretek élni, van egy noteszem, amiben húzom a strigulákat és nem villantok azért, hogy egy korsó sört dobj ide – beszédem közben végig fogva tartom a tekintetét, enyémbe egy kis ravaszság csillan meg. Nem hazudok, eddig sem viselkedtem egy visszafogott lányként, ezután se állok neki. – Ja és nem fogok sipákolva visszajárogatni ide, hogy az őrületbe kergesselek… Bár azt nem ígérem, hogy nem jövök még, mert jó a hely – elmosolyodom. Többször is voltam már itt, de nem szoktam nagy figyelmet fordítani arra, hogy ki van a pult mögött. Főleg azért, mert nem sokszor járok a környékén, ez is most egy kivételes eset, amit az elején még bántam, de most már azt hiszem, egyre jobban élvezem. – A hosszú sztori meg abból áll, hogy próbálok kiugrani a család által felállított morálokból és ezért lázadok, gyanútlan helyes pultos fiúkra vetem ki a hálómat, hogy találjak valami szórakozást – nevetve mondom a sztorit, ami nem igaz, nem csak a pultosok az áldozataim. Szerencsére felelőtlenül belemehetek az ilyen dolgokba, bár ezt nem kötöm senki orrára sem, elég ha csak én tudom, hogy nem lehetnek következményei az ilyen afféroknak.
Hozzászólásai ebben a témában
Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2017. augusztus 13. 10:46 | Link

Kriszta

- Szerencsére már én is.
Pedig volt időszak, amikor ez is bejött, valószínűleg akkor voltak a hormonjaim a csúcson, és úgy voltam vele, ahogy bármilyen apró interakció beindít nálam mindent, amit csak be lehet indítani. Most viszont egészen más már a helyzet, az igényes megkínálást valahogy sokkal többre becsülöm. Hogy is van ez? Öregszem.
- Végül is, én zárok. Az utolsó óra már elég lagymatag szokott lenni.
Imádom azt az időszakot. Amikor az utolsó vendégek még támasztják a pultot, belekezdenek egy – egy történetbe, amit sosem fejeznek be, majd nagy nehezen elvánszorognak a nekik hívott taxiig. Aztán már csak én maradok, pakolászom egy kicsit, hogy a reggel érkező két lány, aki a helyet takarítja, ne kapjon frászt elsőre. Elég nekik majd akkor, amikor meglátják a férfi mosdót.
- Úgy vélem, lesz mit meggyónnod Istennek.
Vigyorgok vissza. Nagyon halál komolyan mondja az elejét, de aztán nevet. Nevetek én is, mert meg kell vallanom, nagyon nehéz elképzelni őt apácaruhában, konszolidált kinézettel, áhítatos megnyilvánulással. Nem sok apácával volt eddig dolgom, de biztos, hogy még csak egymás közelében sem járnak.
- Ez a strigulázós tetszik, most én is így élek.
Bár nekem ott van Lexa, de azt mondta, hogy csináljam nyugodtan. Az elején ő is csinálta, aztán a családja nyomására vagy mi, már nem teszi. Ezt mondjuk, hatalmas hibának tartom, és félek, hogy rá fog menni a mi kis kellemes kapcsolatunk, de amíg nem akad ki látványosan, és nem kezd el hisztizni, addig rendben van. Majd ha már nincs ekkora ingerenciám a dologra, akkor nyilván én is visszaveszek, de a fiatalságomat elég hamar lezártam egy komoly kapcsolattal, és lám mi lett a vége, Claire sír és szomorú. Ezt pedig még egyszer nem szeretném ellőni.
- Van itt más is, aki a noteszembe került, viszont meg nem mondanád róla.
Kettő is, akik egymásról se tudnak, és még ez a szerencsém, mert valószínűleg akkor már egymásnak estek volna, a főnök meg kicsinálna, hogy a két legjobb pincérnőjét ki kell rúgnia miattam. Ők viszont úgy nézem, hogy tényleg csak egy kis mókát akartak, és máris továbblendültek a helyzeten. Kölcsönösen hálásak voltunk egymásnak, és ennyi.
- Még a végén tüntetnem kell ellened, hogy megvédjem szegény pultosfiúkat a ragadozó karmaidtól.
Rosszallóan megrázom a fejem, de mivel még mindig vigyorgok, tudhatja, hogy nem komoly a gondolat. Kedvelem őt, laza és erkölcstelen, pont amilyen emberek társaságát az utóbbi időben keresem.
- Hány pultos akadt már a horgodra?
Kérdezem kíváncsian, miközben két korsó sört mérek ki egy igen méretes úriembernek, aki látványosan végigméri Krisztát várakozás közben.
Hozzászólásai ebben a témában

Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. augusztus 13. 23:51 | Link

Ervin
Let's make a party




– Hát ez nagyon jól hangzik – miért ne hangzana? Igaz nem terveztem, hogy addig maradjak, de ezt egy lehetséges ígéretnek veszem, ami pedig igencsak jó mókának ígérkezik. Ostoba lennék kihagyni ezt az ajánlatot. – Máris kibírom, ha nem veszel ki egyben több tízest – csábos mosolyt villantok felé, aztán eltűntetem azt a fránya italt, ha már annak köszönhetően keveredtem eme remek társaságba. Arcomra újfent fintor ül ki, sőt még ki is borsódzik a bőröm, azt hiszem ez a nedű, nem lesz az én kedvencem.
– Figyelj, én nem tudom mi ez a keserű ebben az italban, de az nem való oda – a poharat finoman helyezem vissza a pultra, ajkaimat lenyalogatom, hogy még az utolsó cseppeket is bejuttassam a szervezetembe. – Amúgy nem rossz, íz kavalkádnak tudnám mondani, a végén lévő keserűségre keresnék valami megoldást – keresek megfelelő szavakat, ez csak a felvezetés. Megígértem, hogy normális elemzést fog kapni, így be is fogom tartani a szavamat, nem kell azt hinnie, hogy nem vagyok szavahihető.
– Hát, ha te is így élsz, akkor ez Isten akarata volt… Látod, mégiscsak van valami ebben az apáca és zárda dologban – nevetve ejtem ki a szavakat a számon. Valami mégis csak van itt, ha ennyire egy hullámon van az életünk jelen pillanatban. Bár én nem igazán hiszek az ilyenekben, de nem vetem meg az olyan népeket, akik igen.
– Jobb is, ha nem tudja megmondani az ember, szerintem – elmosolyodom. Nem mintha érdekelne, hogy kivel volt vagy kivel nem. Ez nem az én ügyem, nekem nem kell róla beszámolni, ha képes velük együtt dolgozni, akkor pedig emelem kalapomat, én ezt nem biztos, hogy tudnám.
– Áhh, csak nem tennél ilyent, nem foszthatsz meg másoktól - komolyan nézek rá, még akkor is, ha tudom, hogy ő ezt poénnak szánta. – Na meg magadtól sem veheted el az újabb élményt – a viszontlátás öröme lehet akár még pozitív is, bár ugye én nem várok és nem is ígérek semmit.
- Hmm innen? Várjál.. – előkotrom a telefonomat és úgy teszek, mintha veszettül keresgélni kezdenék. – A lányokat is számoljuk? – angyalin mosolyogva pillantok fel rá. Csak kérdés, mindegy, hogy mit felel rá, nem akartam ezzel megijeszteni, vagy kiábrándítani. – Ja és csak ez a hely játszik? – ismét felé nézek, mintha tényleg számolgatnám az embereket, pedig közben csak a pofim minőségét ellenőrizem a kamerában. Na hát, nő vagyok és nincs kedvem kimenni a mosdóba ilyesmi miatt, így hát cselhez folyamodva kell megoldanom ezt az egyszerű mutatványt. – Hmm, hmm, – leteszem a telefont, a kijelzőjén egy gyermekkel vagyok látható, amint éppen elefántnak vagyunk beöltözve. Nem rejtem el, mert büszke vagyok rá, nem az enyém mégis aképpen szeretem, s megmutatja a világnak, hogy mennyire bolond is tudok lenni néha, ha éppen arról van szó. – A helyzet az, hogy szerintem még eggyel se.. Nem vagyok én ám olyan lány.. annyira.. – fogsorvillantós mosolyomat vetem be nála. Amúgy is olyan lány vagyok, hogy ami a szívemen az a számon, de így hogy már ittam is még inkább. Tényleg nem volt még pultos, ez pedig csak azért lehet, mert nem szoktam a pultnál várakozni, de ezt azt hiszem már részleteztem.
Hozzászólásai ebben a témában
Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2017. augusztus 28. 21:23 | Link

Kriszta

- Mindig tudom, hogy mivel vegyem le a lányokat a lábukról. Elárulok neked egy titkot. Záráskor a kamerákat kikapcsolják, mert körülbelül két óra alatt menti le a felvételeket.
Régi technika, és elég fura. Mugli holmi, én meg nem vagyok egy Cameron, hogy értsek hozzá. Szóval inkább csak elhiszem nekik. Ők valami ilyesmit mondtak, mert azt mondták, hogy amikor zárok, akkor két óráig oda kell figyelnem, mert nincs kamera, zárjak be mindent rendesen.
- Szóval abban a két órában nincsenek figyelő szemek. Táncolhatsz akár itt a pulton is, ruhát sem kell viselned.
Pimasz mosollyal nézek a szemébe. A szemébe, és nem máshova. Pedig más azt tenné, lepillantana a dekoltázsára, és úgy, hogy igazából belemászott a számba, simán megtehetném én is, mégsem teszem. Pont ettől vagyok másabb, mint az a tipikus nagydarab fickó, aki leül mellé, és üdvözlésként röffent egyet. Ez az öcsém, ezzel befutó leszel. Elszakítom tőle a tekintetemet, és kitöltök egy újabb adag aranyló whisky-t a drága barátunknak, aki lecsapja az árát meg a kis extrámat, már ismerem, de most nem megy el, csak nézi Krisztát, mintha szellemet látna. Én csak vigyorgok és megrázom a fejem.
- Már nincs közöttünk, annyit ivott. Nem tud beszélgetni a lányokkal. Fél tőlük.
Elég érdekes, amikor egy férfi, akiről azt hiszed, hogy minimum egy fél maffiacsapatot vezet, kiönti neked a szívét, és kiderül, hogy például a női ideálja még csak a közelébe se jön egy olyan helynek, mint ez. Szomorú, hogy a külső alapján ítélnek, pedig rendes srác, csak szegényem tényleg eléggé elveszett.
- Szóval valami keserű. Hm. Nyald meg, ez az?
Egy ujjnyi bazilitát adok neki, valószínűleg nem illik bele az összeállításba a keserű likőr, de azért biztosnak kell benne lennem. Barátunk, akit csak Johnnynak hívunk, még mindig Krisztát nézi, de végre pislog egyet. Egy kicsit zavaró lehet, de szerencsés, hogy nem erőszakos. Lassan hívhatok neki egy taxit, mint mindig. Kár érte, mert eszes gyerek.
- Umm, egy kicsit szégyellem magam. De mocskosul izgat az, hogy milyen lennél apácaruhában.
Ez a lány veszélyes, nagyon, nagyon veszélyes, és élvezem, hogy vele elmerülhetek egy ilyen beszélgetésbe. Ha ezt a nagymamám hallaná, valószínűleg a fülemnél fogva rángatna ki erről a helyről, mondjuk ő már azért is, mert itt dolgozom.
- Ez gonosz ám. Nekem csak lányok vannak, neked lányok és fiúk is? Nem szép dolog. Bár kíváncsi vagyok, hogy van-e annyi neked, mint nekem.
Az elején látványosan lekámpicsorodik a szám, aztán a végére már vigyorgok. Izgalmas. Közben azért előveszem a mobilom, és gyorsan leadom a rendelésemet egy taxira, ami hazaviszi a barátunkat.
- Helyes kölyök. Rokon, saját?
Nekem valahogy az se baj, ha saját. Szeretem a gyerekeket, mondjuk az már másnak biztos necces, ha mondjuk egy férj is tartozik hozzá, de az se érdekel, ha őt sem.

Hozzászólásai ebben a témában

Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. augusztus 28. 22:02 | Link

Ervin
Let's make a party




Két óra.. Mennyi minden belefér abba az időbe, a fantázia világom már életre is kelt, teljesen máshová visz, egy pillanatra el is veszek benne. – Talán nem lesz kevés.. – incselkedve nézem őt. Az elején még töprengtem azon, hogy vajon csak játszik-e és tesztel, meddig megyek, de most már, ha kényszerítenem kell, akkor sem fogom hagyni, hogy meghátráljon. Ó.. túlságosan is felkeltette az érdeklődésemet, a galád. Ködös vágyaim tengeréből egy idegen érkezése ébreszt fel. Nem csak fejemmel, hanem testemmel is felé fordulok, s mivel jó kedvem van még egy mosolyt is küldök felé. Különös egy szerzet, de nem tűnik annyira félelmetesnek. Látom az elhomályosult tekintetét, de mivel szavakat nem intéz hozzám, így teljesen hidegen hagy, hogy a továbbiakban mit művel. Nem vagyok egy félős alkat, s reménykedem abban is, hogyha véletlenül megindulna felém, akkor lesz, aki megvéd.
– Szegény ember, még ha iszik, se tud? Tudod, mint az Agymenőkben az indiai – erősen gondolkozom a tag nevén, de nem jut eszembe. Azt se tudom, hogy Ervin képben van-e azzal, hogy miről fecsegek, ha nem akkor majd legyintünk egyet a dologra, hiszen úgysem olyan fontos.
Kérdőn pillantok rá, először nem értem, hogy mit szeretne, de amikor meglátom az ujját, már minden világos. Megemelem a hátsómat, előre dőlök, szinte belemászom megint az arcába, s még mielőtt neki állnék, elidőzöm egy keveset a tekintetében. Aztán megint az elém nyújtott testrészre nézek, kicsit megdöntöm a fejemet és elhessegetem a mocskos gondolataimat.
– Öhm – ott az ujja előttem, én pedig nem vagyok a szégyenlős kislány, szóval bekapom és kicsit játszom is vele, mert hát miért is hagynám ezt ki. De persze még azelőtt elhúzom a számat, mielőtt még kínossá válna a szitu, bár én egyáltalán nem annak szánom.. –Igen, ez az, bár így az ujjadon…hmm – alsó ajkamat kicsit beharapom, szemeimben furcsa csillogás lejt táncot. Legszívesebben újra átmásznék a pult másik oldalára, de nem biztos, hogy megállnék egyetlen egy csóknál. Az már édes kevés lesz. Előre dőlésem közepette oldalra pillantok a férfira, akinek nem tudom, hogy a produkció vagy a fenekem tetszik-e, de egy pislogással legalább életjelet ad. Amíg nem indul meg felém, addig nem érdekel, hogy mennyire bámul, figyelmemet úgyis más irányába kell fordítanom.
- Ha tudtam volna, hogy valakinek ennyire megmozgatja a fantáziáját, magammal hozom - kajánul vigyorogva dőlök vissza a helyemre, s popsimat leteszem a székre. Vannak ám otthon ilyen beöltözős ruhák, bár abban nem vagyok biztos, hogy apáca szerkó is található a szekrény mélyén. De ezen ne múljon, ha szeretne egy ilyen showt, akár még össze is hozok neki, úgy egy fél órán belül.
– Óóóó, tényleg kíváncsi vagy? Semmi fújjolás, meg fintorgás és ilyenek? - meglepődve nézek rá. Hát ilyesmire nem számítottam, a végén még tényleg elő kell vennem azt a listát és elkezdeni összehasonlítgatni az övével. – Milyen vicces lenne a tiéden és az enyémen ugyanazokat a neveket megtalálni – egy másik helyen és időben ez még tényleg érdekelne is. Mert hát ugye vannak olyanok, akik jönnek a szöveggel, hogy ők aztán ilyet soha.. Aztán mégis.
- Hmm.. Ha azt mondanám, hogy az enyém az lendítené vagy visszavetné azt, ahova tartunk? – érdeklődve nézek rá. Nem mintha a válasza bármit is változtatna az enyémet, csupán kíváncsi vagyok. – Nem az enyém, de úgy szeretem, mintha az lenne – hangom a mondat végére kissé halkabbá válik. Az oka az, hogy én tudom, hogy sajtom soha nem lesz, de hát ezt mégsem kötheti az ember mindenkinek az orrára. Vetek még egy utolsó pillantást a képre , aztán visszacsúsztatom a telefont a zsebembe, s figyelmemet újra a szépfiúnak szentelem.
- Mennyi is van még a zárásig? – nem mintha sietnék, csak hát, na.. Olyan szép ígéret lebeg a szemem előtt, hogy mielőbb szeretnék hozzájutni.
Utoljára módosította:Drávecz Krisztina, 2017. augusztus 28. 23:40
Hozzászólásai ebben a témában
Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2017. augusztus 29. 21:44 | Link

Kriszta

- Talán nem csak itt lehet lenni.
Elvégre számos hely van, ahol az ember meg tudja oldani a szükségletei kielégítését, ha éppen úgy hozza a helyzet. Sosem aggódtam azért, hogy esetleg a megfelelő helyszín hiánya miatt hiúsul meg a terv. A tekintetét állom, sőt vágyok rá, hogy még inkább kiélvezhessem. A kérdésére lassan megrázom a fejem, és barátunk felé fordulok.
- Ööö Rajesh?
Ha jól emlékszem, de most nem vagyok benne biztos. Olyan régen nem néztem már Agymenőket, hogy nagyon. De most, hogy felemlegette, határozottan kijelenthetem, hogy hiányzik. Feljegyzem magamnak, és csak remélem, hogy nem felejtem el, hogy meg kell néznem pár részt. Még mielőtt teljesen bekebelez az egyetem, meg a várható költözés, mert elég esélyes, hogy Bogolyfalvát elhagyva, áttérek Pestre.
- Egyáltalán nem. Ha lesz olyan ismerősöm, aki neki esetleg ideális lenne, össze fogom hozni őket. Ez az én életem küldetése.
Elhivatottan kihúzom magam, komoly arccal tekintve a távolba, mint a filmekbe az emberek, akik éppen nagyon nagy – és a valóságban nagyon lehetetlen –, kihívás előtt állnak, és utolsó alkalommal még az agyunkba véshetjük, hogy milyen csinos pofijuk volt. Éppen kifejteném az elméletem erről, amikor a következő pillanatban a lányka szemei az enyémbe fúródnak, finom, alkoholos leheletét érzem az arcomon. Aztán ahogy a szájába veszi az ujjam, a másik kezemmel muszáj megszorítanom a pult szélét. Nem tudok betelni a látvánnyal.
- Bolondos vagy.
És bátor, tekintve, hogy nem csak ketten vagyunk itt a pultnál. Ahogy nézett rám, ahogy az előbb cselekedett, ahogy az alsó ajkába harap… szemét, nagyon szemét. Azt akarom, hogy vége legyen végre ennek a napnak. Köhintek egyet, amikor a főnököm megjelenik, és elkezdem törölni a pultot. Cicceg egyet, és elismerően végigpillant Krisztán, majd egész közel hajol hozzám, a figyelmemet kénytelen vagyok felé fordítani. Csak néhány egyeztető kérdése van, nem zavarja az, amit a kamerán lát. Végül megveregeti a vállam, és távozik. Megvárom, amíg eltűnik a bejárati ajtón. Már közel sincsenek olyan sokan.
- Azt mondta, ha megszorulnál, és pénz kell, jöhetnél ide pincérnőnek, mert bulis csajnak tűnsz.
Nem viccelek, tényleg ezt mondta, meg azt is, hogy ne felejtsem el a taxit, és hogy úgy riasszak be, hogy holnap jönnek a takarítónők a heti nagytakarításra.
- Nem vicces lenne, motiváló. Gondolatébresztő.
Tekintve, hogy a listáinkon az egyező nevek csakis nőket rejthetnek, nekem csak jó. Ez a felállás teljesen kényelmes és kihívással teli, de mégis nekem a legjobb, ha azt vesszük. Persze ezt nem fejtem ki jobban, mert van egy olyan érzésem, hogy a gondolatébresztő, mint kifejezés, éppen elég neki.
- Miért fintorognék?
Nem olyan gyerek vagyok én, aki csak azért, mert valami nem hétköznapi, már nem is nyúl hozzá, én szeretek kipróbálni új dolgokat, szeretem bővíteni az ismereteimet.
- Nem befolyásolná, ha mondjuk, a drága apukája itt lófrálna, akkor ő lehet, de maga a kiskölyök nem. Kedvelem a kicsiket. Van egy nevelőotthon, árva gyerekek vannak benne főleg, szoktam ott önkénteskedni. Főleg játékokban segítek, meg, ha mondjuk, rendezvényük van, akkor én is ott vagyok, és magamra vállalok ezt-azt. Egy gyerek nevetése és boldogsága igazi öröm.
Zavarban vagyok. Nem tűnök olyannak, mint aki képes lenne gondoskodni egy gyerekről, pedig nem igaz, mert képes vagyok. Lexáéknál is ott van Kincső, de amúgy is, hiszem, hogy amikor majd eljön az idő, becsukom a kis listámat, akkor majd jó apja leszek a gyerekeimnek.
- Öhm… tíz perc.
Az eltérő téma, és az eltérő gondolatok egy pillanatra kirántottak a valóságból, így most gyorsan próbálom összeszedni magam, miközben ittas barátunkat a szokásos taxisofőr kikíséri. Lassan elszivárognak az utolsó emberek is, szépen lassan ketten maradunk.
- Eléggé másabb lesz ez a hely, ha eltűnnek az emberek.
Jegyzem meg visszarázónak. Viszont még mindig van nyolc perc, előbb nem zárhatok be, csak pontban egészkor, így csak a pultra könyökölök, és most én hajolok bele Kriszta aurájába, szinte a szájába suttogva a szavakat:
- Vicces lenne, ha most bejönne valaki.
Hozzászólásai ebben a témában

Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. augusztus 29. 22:31 | Link

Ervin
Let's make a party




Nem csak itt, kecsegtető, elgondolkodtató és vágykeltő ajánlat. Záróra gyere olyan gyorsan, amennyire csak lehetséges, mert én bizony ezt már nem bírom sokáig.
– Igen, igen ő az, vagy valami ilyesmi. De jó vagy – küldök felé egy puszit örömömben. Apróságokkal is lehet nekem boldogságot szerezni, ez pont ilyen. Mert ezer százalék, hogyha ezt most nem mondja meg, akkor ezen kattogtam volna egy darabig. Az meg kinek lett volna jó? – Szép kis cél – mosolyogva vetek még egy pillantást az említett úriemberre, aztán a továbbiakban én már nem kívánok sokat foglalkozni vele. Van jobb dolgom, méghozzá egy elég jó.
Csak pár pillanatig játszadozom, de az olyan hatással van rám, hogyha nem könyökölnék a pulton, biztosan lefolynék a székről. Végignézem, az összes rezdülését jól megjegyzem. Állati, amit kivált belőle ez a kis játék, teljesen elvesztem tőle az eszemet, s ha most nem lenne itt más…
– Szerintem neked éppen ez tetszik most – kacéran mosolyogok rá. Lássuk be, ha póló felhúzós, nyáladzó tiniként jöttem volna, akkor szerintem most nem lennénk ebben a helyzetben.
Ujjaimat megmozgatom, így köszönök a főnöknek, akit látásból már van szerencsém ismerni. Nem zavartatom magam, pironkodni sem állok neki. Úgy gondolom, hogy látott ő már ennél meredekebb produkciókat is, szóval nem hiszem, hogy kivetnivalója lenne ellenem. Ja és mellesleg én legalább nem az italért csináltam, hiszen még fizettem is, azért amit én magam kértem, a csuda vigye el.
Míg társalognak, rendezem soraimat. Az ember jöhetett volna előbb, mert éppen egy olyan valaminek a kezdetét zavarta meg, amibe hosszas cicázgatás után, sodródtunk bele. Nagyon remélem, hogy ez nem fogja Ervint visszavetni, mert nagyon is kár lenne érte. Mikor a főnök távozik, ugyanazzal a kézmozdulattal köszönök el tőle, s nézem, ahogy férfiasan kirázza magát a klubból. Végül szemeim visszatérnek Ervinhez és nevetve hallgatom őt végig.
– Nem járna jól.. Túl sokszor tűnnék el, s lehet, vinném magammal egy régebbi alkalmazottját is – sőt biztosan, nem is egyszer. De szerencsére ilyennel nem kell törődni. Ha apám véletlenül csődbe megy, akkor majd keresek valami olyan állást, amit szeretek is. Hát, ha már egyetemi végzettségem van, csak felvesznek valami gyors kajáldába, nem?
– Komolyan mondom, elkezdek csak ezért vezetni egy listát – mosolyom nem tűnik el. Nincsenek feljegyezve a nevek, szerintem van, akiért nem is tudom. Erre pedig nem vagyok igazán büszke. Volt sajnos olyan időszak, amikor túlzásokba estem, manapság maximum a szám nagy, de cselekedés szintjén, nem vagyok a toppon. – Nem tudom, van aki ránézni se bír azokra, akik csak említés szintjén felhozzák ezt – megvonom a vállaimat, nem lényeg. Örülök, hogy ez nem hátráltat egyikünket se.
– Ahh, de cuki vagy. Hihetetlen. Komolyan nem néztem volna ki ezt belőled, ahogy beszélsz, hűű. Ide neked egy gyereket, de gyorsan – persze csak viccelek. Meg az is lehet, hogy már van neki, ezt nem tudom. Viszont azt teljesen komolyan gondolom, hogy cuki ahogy beszél. Jó hallgatni, manapság az ilyen férfi eléggé ritkaság számba megy.
– Sok – tíz perc jelenesetben rengetem, de majd talán gyorsan lefolyik a homokóra és jöhet az, ami már egy ideje itt lebeg. Milyen szívás lenne, ha éppen most ütne be valamelyik pia és kidőlnék. Isteni sugallat volt az, hogy kevés menjen e és ne is keverjem. Ó majd egy imádban, megköszönöm.
– Nem biztos, hogy túlélné – suttogom vissza szavaimat, majd megszüntetem azt a kevés távolságot is és egy apró csókot lehelek az ajkaira. – Vaaagy, ha jó bőr, akkor marasztaljuk – a majdnem meghitt pillanatból szélvész gyorsasággal váltok, s elbolondozom, ahogy mindig. Fel is pattanok a székből, körbeforgok egyszer, hogy szememet végigjártassam a kiürült helyen, majd újra visszafordulok a pult felé. Tekintetemmel elkapom az övét, közben lassan haladok egyre közelebb. Kezeimmel megtámaszkodok a pulton, szemeim még mindig nem szakítom el, mélyen a tüdőmbe szívok egy nagyobb levegő adagot, majd lassan adagolva engedem ki. Megveszek. Még jó, hogy ez a pult kettőnk között van, különben már ráugrottam volna.
Jobbom mutatóujját lassan végigtáncoltatom a pulton, majd újra mindkét tenyeremmel megtámaszkodom, hogy felnyomjam magamat, s lábaimat szépen átvessem az akadályon. Most azonban nem mászok le mellé. Leülök, lábaimat azon az oldalon lógatom le, ahol ő áll. Még mindig nézem. Egyetlen egy pillanatra sem szakadtam el a tekintetétől, teljesen rabul ejtett, vagy esetleg én őt? Nem tudom. Viszont egyelőre több lépést nem teszek, most ő jön. Bele akarok sétálni a csapdájába és elveszni, meglátni azt, hogy ő hogyan csinálja, hogy éri ezt el.
Utoljára módosította:Drávecz Krisztina, 2017. augusztus 29. 23:04
Hozzászólásai ebben a témában
Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2017. szeptember 1. 20:39 | Link

Kriszta

Közben persze végzem a dolgom is. Azt mondták, hogy amíg a kezem jár, addig számukra mindegy, hogyan tartom meg a kuncsaftokat. Pontosan tudják, hogy mit csinálok, sőt mi több, a többiek sem különbek. Ők mondták meg, hogy ez nem bűn itt, főleg, ha mindenkivel le van tisztázva előtte. Ebből nem lesz nagy szerelem, nem csak vele vagyok itt vagy csak vele leszek. Ha ezt tartani tudja, akkor rendben. A botrányra senki se kíváncsi. Az elején kételkedtem a helyzetben, most azonban azt látom, hogy ez működik. A munkát csak az után vállaltam el, hogy szakítottam Claire-rel. Ez is egy volt a sok apróság közül, ami az elköszönéshez vezetett. Ennek így kellett lennie, minden alkalommal egyre jobban érzem, hogy ide tartozom.
- Az lehet, nem tetszene neki, de ami azt illetni, az alkalmazott nem bánná. Úgy hallottam.
Kacsintok rá a pult letörlése közben. Legalább valamit csináljak. Az utolsó percek mindig a legnehezebbek. Az utolsó vendégek távoznak a leglassabban, a zárás szinte maga a csigamenet. Most ráadásul itt van ez a lány is, akivel szeretnék már nagyon privát programot űzni.
- Amatőr. Nekem már az első után volt listám. Büszke kiskamasz voltam, meg eléggé aktív is.
Nem tagadom, elvégre elég sokáig váratott magára a dolog, aztán jött Ella, és olyan dolgokkal ismertetett meg, hogy csak néztem. Akkoriban, pontosabban a vele való esetekről naplóm is van. Lejegyeztem mindent, mintha órán lettem volna, és azóta is múzsámként tartom számon a vöröskét. – Azért ráérünk még arra, elvégre most még a „hülye gyerek” szindrómámból igyekszem kigyógyulni, de valóban, ha itt lesz az ideje, akkor mindenképp jöhet, akármennyi.
Imádom a gyerekeket, ha tehetem, meglátogatom a barátaimat, akiknek már van. Szerencsés vagyok, mert jó sok gyerek növekedését kísérhetem szemmel. Sok gyerekkel játszhatok, ismerhetem meg a szokásaikat. Persze, a saját az más. De akkor is. Nem félek attól, hogy apa leszek, sőt, az akarok lenni. Beállni a jó fej apukák csapatába, akik lazának tűnnek, amíg nem jön egy udvarló, vagy egy uralkodó típusú lány. Viszonzom a csókját, majd ahogy kipördül, elnevetem magam. Nem várt fordulat. Tele van ezzel ez a lány. A következő pillanatban szemkontaktust keres, megadom neki, szinte pislogás nélkül mélyítem el a tekintetem az övében. Érzékelem, hogy mozog, de nem fordítom el a tekintetem, élvezem a kapcsolatot, ami kialakult közöttünk. Ahogy leül a pultra, fölém magasodik, kétoldalt mellette megtámasztom a kezem, és most először elszakítva a tekintetem tőle, nézek szembe a valósággal.
- Van nevük is a csajoknak?
Merthogy igencsak mellbevágó élményt szereztem egy pillanat alatt, de nem mondhatnám, hogy sajnálom. Amíg a válaszát várom, lejjebb hajolok, és apró csókot hintek a combjaira, hogy aztán a tekintetem visszavándoroljon az övébe. A bejárat pedig észrevétlenül, varázsütésre bezáródik közben. Így kell lennie.
Hozzászólásai ebben a témában

Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. szeptember 2. 19:09 | Link

Ervin
Don't be so shy
- zárás -



Cinkos vigyorral az arcomon nézem őt. Én sem bánnám, sőt mi több, biztosan élvezetes lenne úgy a munka, de hát ezek csak ábrándok és egy képzeletbeli játék. Nem hiszem, hogy valaha be fog következni, bár a hecc kedvéért az őrült elmém lehet, hogy még bejátssza ezt.
– Mi lenne, ha segítenék és hamarabb készen lennél? – tisztességes és fer ajánlat, még mulathatunk is közben és legalább nem mondják majd azt neki, hogy nem végezte el a munkát. Hogy ajánlatom komolyságát is bebizonyítsam, odanyúlok a rongyért, amivel törölgeti a pultot és a segítségére sietek.
– Nem gondoltam, hogy valaha, valakivel majd versenybe kell szállnom.. Főleg nem egy ilyen casanovával – mosolyogva magyarázom, hogy listám miért nincsen. Amúgy is, ki tudná bizonyítani, hogy tényleg igaz-e, ami rajta szerepel. Sok ember képes annak érdekében hazudni, hogy jobb színben tetszelegjen. Bár ez nekem nem stílusom, de azért jobb, ha nincsen írásos bizonyíték arról, hogy miket műveltem. Mindenkinek jobb ez így.
– Nem tűnsz egy hülye gyereknek – határozottan nem. Jó kiállású, veszi a hülye humoromat, nem kertel, főnyereménynek tűnik, s biztosan az is lesz egyszer valaki számára. Majd a mi kis közös ügyünk után, talán megsúgom ezt neki, de most inkább elvetem. Kár lenne egy ilyen témával kizökkenteni magunkat.
Tekintete megbabonáz, csábítóan hívogat. Ha akarnék, se tudnék szabadulni. A rongyot ledobom távolabb a pultra, lehet később még hasznát vesszük, főleg akkor, ha eddigi munkánk véletlenül kárba vész. Mert én nem garantálom, hogy ami következik, az finom és nőies énemet fogja megmutatni neki. Hosszú volt számomra ez a huzavona, bár felettébb élvezetes, teljesen elszédített. Közelségének köszönhetően újra megcsap az illata, melyet mélyen letüdőzök, miközben fejemet egy pillanatra a vállába fúrom, mielőtt kérdésére válaszolnék.
– Persze az egyik Csábító, a másik meg Dög – nevetve nézek rá. Annyira magas volt ez a labda, hogy bármennyire is próbálok komoly lenni, nem megy. Tetszik ez a fesztelen csevegés, hogy semmiféle következménye nem lehet annak, ami itt most történik.
Csókjai nyomán bőröm libabőrös lesz, s egy vágyakkal teli sóhaj szakad ki belőlem. A bohókás, az őrült és az energia túltengéses nőci lassacskán elillanni látszik. Helyére pedig letelepszik a komoly, a vágyakozó, a szerető, aki semmit nem vár el és semmit nem ígér.
Lábaim óvatosan kezdtek a csípője köré fonódni, finom lökéssel közelebb kényszerítem magamhoz. Kezeimmel finoman megcirógatom az arcát, majd egy újabb csókot lopok tőle. Ám ez most nem olyan elhamarkodott. Hosszasan élvezem ajkainak ízét, s játékosságot csempészve az érzéki pillanatba, gyengéden megharapom alsó ajkát. Jobb kezem ujjai, végigtáncoltatom arcán, egészen a hajáig, melybe beletúrok a csók alatt. Balommal pedig a mellkasán támaszkodom meg. Erre a pillanatra vártam azóta, hogy elkergettem a két kislányt, ezért biztos lehet benne, hogy nem eresztem olyan könnyedén.
Utoljára módosította:Drávecz Krisztina, 2017. szeptember 14. 19:57
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek