36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: « 1 [2] 3 » Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. július 22. 08:53 | Link


ííígy-így | július 25. | ZOO *-* és a nyunny ._.


Talán kicsit tovább tartott a bambulásom, mint azt beterveztem, főleg, mivel éppen elfordult, mire kiszúrtam, hogy figyel, mit is furáskodok. Nem akartam, esküszöm, de a haj. Szóval a haj, nem kifogás, de mégis. Csak megtörtént. Inkább foglalkoztam a pockokkal, mikor végre tudtam másfelé is nézni.
- Szóval a lusták - egyszerűsítettem le a dolgot. Én is az voltam sokszor, így értettem miért nem éreznek motivációt, de nekem meg szokott jönni, mikor belegondolok, hogy nem akarok nagydarab, meg undi és tánctalan lenni. Mert ugye, ha kiesem a versenysúlyból, kinézem a koreográfusunkból, hogy lefokoz teremtakarítónak, vagy aminek tud. Az viszont, hogy más, hogy néz ki, annyira nem éreztem úgy, hogy az én dolgom lenne, mármint még Lewynél sem azzal foglalkoztam elsőre, hogy úgy… mindegy is. Persze helyeske, meg magas, meg kockák, de ezektől én elég messze álltam például decemberben.
- Akkor meg teljesen mindegy mi és hogy lesz olyan sok idő múlva - közöltem könnyedén, majd csak legyintettem, hogy a közmondásoknak egyébként is mindig más értelmeket adnak függően attól éppen ki és mire használná. A figyelmem én is a kis cukikra fordítottam, mint sokak körülöttünk szintén. Jól elvoltak, úgy tűnt nagy műsorra nem készülnek, de azért éppen elég szórakoztatóak voltak így is.
- Szeretem, hogy az enyém.
Miközben mondtam egészen széles mosoly költözött az arcomra, de nem fordultam hátra, csak magam elé figyeltem, ahogy pancsikál az egyik fóka. Egyrészt irigyeltem, mert a melegben ez baromi jó érzés lehet, másrészt azért ilyenkor kicsit mindig sajnálom az összes állatot. Azért ide be vannak zárva. Bár legalább nem jön a bálna és nem hamizza meg őt. Biztonságos itt.
- Egyszer láttam, mikor cserélik a vizüket, de amúgy én sem tudom. Azt sem, akkor hova teszik őket. Furi.
Persze ez nem jelenti azt, hogy ne kapaszkodtam volna éppen nagy elánnal a korlátba és hajolgattam volna előre, hogy lássam, amint a szélen éppen halacskát kapnak enni a gondozójuktól. Biztos éhesek már.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. július 23. 19:40 | Link


#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*


A hajam bámulása nála valami külön begyakorolt produkció lehet, asszem, mert nagyon ment neki. Csak meredt a tincsekre, én meg majdnem lehajtottam a buksimat, hogy belenyúlkálva rendbe rakhassa.
- Iiiiigen, leginkább azok - biccentettem végül, mert hát róluk volt szó és más magyarázat erre nincsen. Nekem más volt, én sosem akartam pocok lenni, épp elég volt látni, hogy apám, miután abbahagyta az aktív karrierjét egy sérülés miatt, az lett. Intő példa. Félt valaha is visszaülni a seprűre, edző lett. Egy szar edző.
- Végül is, igen, mondhatjuk, a nyugdíjazásom még eléggé odébb van. Majd lesz valahogy - jegyeztem meg szórakozottan, majd ismét Maja felé pillantottam. Kissé hihetetlennek tartottam, hogy addigra lehet, hogy lesz egy tini korú gyerekem. Mármint... nekem. Gyerekem. Mi a fene?
Ebből a gondolatmenetből az rántott ki, hogy a fókákat kezdtük nézni, akik közül egy-kettő éppen evett, a többiek meg vagy egy kupacon fetrengtek, vagy lefoglalta őket az, hogy lehűtsék magukat a nagy melegben.
- Hát azt én sem. Gondolom nem a fürdőkádba egy nagy vödörben, mint anyám anno a teknőseit. Az nagyon fura lenne... Gondolom valami másik vizes helyre... vagy nem tudom - pillogtam pár pillanatig értetlenül az állatkákra, aztán a gondozókra. Azt hiszem, hogy legközelebb meg kell ezt kérdeznem az első utamba akadó fóka-specialistától. - Furcsik a fókák.
Olyan hatalmas barna szemük van és mindig úgy néznek, mintha valaki sértegetné őket.

A megállapítás egy pillanat alatt kint is volt, inkább az ajkamba haraptam és elhatároztam, hogy nekem kell egy szívószálas üccsi, ha megállunk fagyiért.
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. július 23. 21:57 | Link


ííígy-így | július 25. | ZOO *-* és a nyunny ._.


Minekután megbeszéltük, hogy sokan csak lusták, ezért lesz belőlük pocok, újra kellett értelmeznem, hogy a navinések ezen alaptulajdonsága után, hogy nem növesztettünk még pocit a lányokkal, meg nagy popsit. Rejtélyes, de azt gondolnám, hogy valami okos ember erre is tudná a választ, én egyelőre nem lelek rá. Túlteljesítettük a tipikus alulmotivált diákokat.
- Nem is vagy annyira öreg, hogy ezen kelljen gondolkodnod - tettem hozzá, nem mintha engem bármikor annyira érdekeltek volna azok a bizonyos számok. Sokakat meg túlságosan is a környezetemben, ami frusztráló lehetne, de én csak butaságnak tartom. Ráadásul a utóbbi időben a jövőt se szeretem firtatni, most kicsit úgy vagyok ezzel, tényleg jobb, ha az ember nem ismer előre dolgokat, még ha szeretne sem. Nyugodtabb lélekkel van úgy mindenki, pont mint az oldalt kifeküdt fókácska, aki lazán tapicskolt a vízbe az egyik uszonyával, még a kis golyó fejét emelgette a közönség irányába.
- Tuti nem, hát hogy férne bele egy vödörbe? Teknőőőős? Volt teknőse?
Valahol elvesztem, de teljesen. Mármint nekem most a fókákat illene tovább figyelnem, de helyette nagy lelkesen fordultam Lewyvel szembe, a korlátnak már a hátam feszült nem a kacsóim, aztán úgy folytattam, mintha tök normális lenne. - Azok rohadt édik, nem szabadott azt sem soha tartanom, de egyszer titokban hazavittem egy olyan zöldet, ami ilyen meztelen. Vagyis nincs táskája..mi az az izé. Páncélja. Pedig a tininindzsateknősöket csípem - vettem levegőt, de aztán várakozás nélkül mondtam tovább. - Jaj az milyen? Te tudod? Segííts. Olyan, mikor levegőt vesz, mintha felfújták volna. Ilyen nagy hasa lesz, tuuudod, mint a quaxik, csak rondább és nem finom. Az utóbbit nem tudom, na, csak gondolom. Sooosem nyaltam meg a békákat, az azért már undi, vagyis igazából a papa azt mondta mérgező. De mindegy.
Egészen elfáradtam a nagy beszédbe és a szám is kiszáradt, ráadásul rájöttem, hogy megint csak úgy kiborult belőlem egy fél mesekönyv, szóval összepréseltem a számat és zavartan vigyorodtam el a lábikóim felé nézve le inkább. Csak akkor figyeltem fel újra, mikor beszélni kezdett a fókákról. Ekkor elvigyorodtam, aztán csücsörítve gubbasztottam - mindig ezt mondták, mikor ezt csinálom - a szememmel. Engem nem sértegetett senki, de nem értettem mi baj ezzel, tök cukik a kis golyófejűek.
- Ühhhm, leeehet hogy szomjas vagyok, vagy fagyizhatnánk még a macik meg a pingvinek előtt…
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. július 23. 23:55 | Link


#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*


Megnyugtatott az asszony, hogy nem kell aggódni, azért annyira nem vagyok öreg, én meg csak elvigyorodtam kicsit. Igazából annyira fiatal sem voltam, de éppen belefért a dolog.
A fókákat figyeltük még egy darabig közösségileg és valamikor akkor jött fel a teknőc téma. Ez meg igen felkeltette az érdeklődését, nem is számítottam rá, hogy majd ennyire érdekli. De ugye Maja szeret ilyenekkel sokkolni, elég sűrűn megesik, hogy olyasmire lelkes, amire az ember nem is számít.
- Nem tudom, lekicsinyítve. Minifóka. Ööööö volt, vettem neki, mikor elköltöztem. Kicsit megviselte a dolog - vontam meg a vállamat, minta mi sem történt volna. Már a Bagolyköves bentlakásosságom sem tűrte jól, aztán meg közöltem, hogy elég volt és elcuccoltam. Maja közben felém fordult, a hátát a korlátnak billentve és már kezdődött is az elsőre végtelennek tűnő szóáradat. A nő a némaság és a pletykás néni szint közt ingadozott, szerintem maga sem tudta eldönteni, most épp melyik is ő.
Elsőre igen hülye fejet vágtam, ebben biztos vagyok, de nem sikerült beazonosítanom a táskátlan brekit, egész addig, míg ki nem bökte, hogy quaxi.
- Őőőő nem tudom, varangy? Talán - még a pofim is felfújtam, hogy látszódjon, melyik brekire gondoltam. Az szokott ilyen nagyon csúnya lenni, és van, aki ilyet tart háziállatként! Hát fúj. - Amúgy meg helyes. Nem egészséges és a legtöbből nem lesz herceg sem.
Bár ha lenne, akkor most nem lenne itt velem, gondolom. Az meg meglehetősen szomorú lenne, egyből megkavarodik az idővonal és csak pillázok maga elé, mint egy bambi.
A kis bmbulástól muszáj volt felnevetnem, kicsit még a fejem is megcsóváltam, hogy ejj, mit csinálsz asszony, de aztán léptem egyet hátra és a kezem nyújtottam neki, hogy jöjjön.
- Nem bánom, vegyünk neked inni, mielőtt kiszáradsz és olyan leszel, mint egy aszalt-barack. - intettem a buksimmal abba az irányba, majd arra indultam sétizve. Vagy megfogta a kezem, vagy kis stílusosan zsebre vágtam, mert ezt így illik. Végül csak az egyik kis üccsis-bódés néninél kanyarodtunk le, ahol két igen tanácstalannak tűnő család állt már sorba, én pedig Majusra néztem. - Akkor?
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. július 24. 04:00 | Link


ííígy-így | július 25. | ZOO *-* és a nyunny ._.


Talán egy egészen kicsit túlzásokba estem, ami nem volt szándékos, tényleg. Csak úgy jöttek a szavak én meg úgy voltam, hogy ez most nem marad meg csak úgy a buksimban. Láttam, hogy megint sikerült meglepetést okozni, legalábbis az első nagy levegővételnél észleltem, ennek ellenére csak szaladt tovább a paci. Szerencsére nem reggelig tartott a kis beszédem.
- Minifóóóka. Az milyen halálosan cukika lehet. Úgy úszna a vödör víz tetején ilyen kétségbeesett pofival, hogy jujj, de megnőttek ezek az emberek. - Az a gond ezzel csupán, hogy tökéletesen el tudtam a jelenetet magamban képzelni és iszonyúan tetszett. Nem csak a tények miatt, hogy aranyos állat, cuki pofival, de azért is mert tökre viccesnek tűnt. Persze közben figyeltem a kevésbé boldog dologra is, ami a tekiket illette. Ez azért szomorú volt, lehet én azért álltam úgy anyával, ahogy, mert nem kapott tőlem semmi háziállatot. Mondjuk nem szerette az én „kiskedvenceimet” se nagyon, így nem is gondoltam, hogy kéne.
- Varangyosbéka…ah, igen, az, olyan pufis lesz, iiigen, úúgy.
Nem volt mit tenni, kényszert éreztem rá, így megnyomtam a pofiját, amit megtöltött levegővel és nevettem. Megvolt miről beszélek, ennek azért örültem, elég kínos lett volna legyinteni, miután egy kisebb könyvet ledaráltam. Meg is fájdult a pocim tőle, szóval inkább abbahagytam ügyesen.
- Azt mondod? Tudod, sose puszilgattam őket, gondoltam, hogy ha herceg jön, akkor majd meglesz annak a puszinak a helye, nem kell csúnya, nyálkás és mérgező izékat. De azért ők is aranyosak valahol persze…
Nem szépítettem sokat a dolgon, mert nem volt min. Egyszerűen csak úgy voltam ezzel az egésszel, hogy olyan eszméket kergetek folyamatosan, amitől mások már cukormérgezést kaptak volna, vagy szimplán agyvérzést az értelmetlenség miatt. A fókás pofim már nagyobb tetszést aratott, ha nem is volt maradéktalan sikere, ennek meg tudtam örülni. Aztán szépen megfogtam a kacsóit, hogy mehessünk.
- Ez nem hangzik szépen… nem akarok aszalt lenni, meg barack se - ingattam meg a fejemet. Séta közben nem bírtam ki, hogy ne leselkedjek erre vagy arra, de azért viselkedtem, és a célnak kitűzött iszis helyet kerestem, és idő közben elment a kedvem a fagyitól is, ahogy egy kisgyerek éppen magára kente az egészet. Magamat ismerve… nem akarok fagyisan visszamenni a morci orvosok közé.
- Ühm. Hát ömm. - Nem vagyok penge a válogatás és döntés kettősében. - Valami szénsavmenteset, mondjuk szőlőlét vagy almalét szeretnék szerintem.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. július 24. 05:51 | Link


#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*


Egyet kellet vele értenem, hogy a minifóka tutira cuki, én szívesen tartanék egyet otthon, de mindig dicsérném, hogy ne legyen olyan "i hate my life" feje. Mert ugye az összes fóka úgy néz ki, mint aki könnyezik, mert folyamatosan inzultálják őket, nem szeretem, ha rám néznek, bűntudatom van tőlük.
- Iiiigen, rettenetes lenne a valódi ijedt arca, ha a kamu ennyire valósághű... csóri fóka - ráztam meg a fejem, mert ki akar egy életet leélni olyan fejjel, mintha épp most láttad volna, hogy anyád lehúzza az aranyhalad a klotyón?
Lassan átterelődött a téma a tekikre és megemlítettem, hogy vettem anyámnak párat, mikor kiköltöztem tőlük. De nem ezen maradt a hangsúly, hanem azon, amit Maja hazavitt, de nem adhatott neki puszit, mert hát, az nem egészséges. Elsőre nem vágtam, miért nincs táskája csóri tekinek, de aztán megfejtettem. Egy varangy volt, még a pofim is felfújtam, hogy illusztráljam, milyen állatkáról volt szó. Ő meg elégedetten dorombolta, hogy hát iiigen, az lesz az, majd megnyomta a pofim, én meg ráfújtam a levegőt.
- Iiiiigen, igen, tak, aranyosak, ameddig nem puszilgatod őket, mert lesz ilyen nyálcsík a szátok között, meg még beteg is lehetsz tőle. Fúj - fejeztem ki az ellenérzéseimet a dologgal kapcsolatban. Na, nem mintha mással nem lehetne nyálcsíkod, de az egy békuccal elég undi. A fókás bambulása nagyon cuki volt, kicsit felnevettem, de azért járt a fejcsóva is, mert nehogy nekem elbízza magát.
- Nem, én sem szeretném, ha bármelyik is lennél. A barack finom, de Bojarskaként valahogy jobban szeretlek, tudod - még egy csillivilli mosolyt is megengedtem magamnak, miközben a kezecskéjét fogva sétáltunk a nénis bódé felé. Elég meleg volt, mi meg szinte sosem voltunk elég kussban ahhoz, hogy ne kelljen az az üdítő. Közben muszáj volt jobbra-balra pillognia, meg jeleznie, mennyire tetszik neki egy-egy látványosság, én pedig általában egyetértettem vele. Ha nem is nyűgözött le, imádtam, mennyire odavan dolgokért.
- Fagyi, ropi? Valami? - érdeklődtem, miközben kissé nyújtóztattam a nyakam és a néni mellett elsandítva csekkoltam, milyen üdítői voltak. Volt szavannás capri sonnéja, szóval a részemről el is dőlt a dolog, már túl sokat járt a fejemben a szipókás üdítő. Mikor végre sorra kerültünk, kikértem a narancsos, oroszlános üccsit magamnak, neki egy alma és egy szőlőlevet, meg egy csomag ropit is és kifizettem a néninek, szigorúan pókerarccal. Aztán visszafordultam az asszonykához, odaadva neki az almalevet. - A másik jó lesz később.
A másikat az oldalsó zsebembe csúsztattam és csak utána álltam neki a narancsos rémálmomnak.
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. július 24. 18:02 | Link


ííígy-így | július 25. | ZOO *-* és a nyunny ._.


Jót szórakoztam azon, ahogy szerencsétlen fókácskák arcát kitárgyaltuk, én azért nem tartottam ennyire tragikusnak a helyzetüket, nem lehet minden állatnak fülig érő vigyora, de attól még boldogok tudnak lenni. Reméltem és hittem ezt, de még sosem beszéltem egy kis uszonyossal se, hogy elmesélje hogyan telik az élete, ami nagy kár. Majd mikor egyszer eljutok oda, hogy esetleg kapjak valamelyiktől egy pacsit, akkor rákérdek erre is. Ha nem felejtem el.
A békákkal is voltak még befejezetlen ügyeim, de ezek sokkal kevésbé mozgatták egy fókához képest a fantáziám, ettől még jó volt kifejteni az aggályaim. Pár éve lemondtam már róla, hogy dolgokat tegyek. Nem puszilgatok gyíkokat, szeretgetek szöcskét és viszek haza kóbor szentjánosbogarat, meg hontalan csigabigát. Vagyis a házba nem. Haladás. Múltkor Volt eltaposta Flórát, a csigát, vagy Flóriánt, nem eldőlt dolog, a csiga amúgy se tudja ő maga se mi, szóval Flót. Azóta vigyázok ezzel az állatkatartással. Volt nagy lett, régen nem taposta össze egy érintéssel, most kicsit nehezebb.
- Nem fogom, hiába szerette Stitch is meg a békucit, meg ugye a kacsácskákat is. Azok mondjuk hót arik, főleg még kisebb totyogósok és nem akarnak megkergetni a Balatonparton két morzsáért. Papit egyszer megcsípte egy hattyú is. Eh, madarak.
Azt hiszem az utolsó adag ilyen semmi és valami hagyta el a számat. Néha nem tudom, honnan van bennem ennyi szó, hang és mondanivaló, máskor meg olyan természetesen csicsergek a fontos emberek mellett, mintha mindig ilyen lennék.
- Nem szeretnék mamut lenni, kis békával sem a pocimban. Lehet leszek, de attól még inkább maradnék Maja - közöltem, de hallottam ám azt a varázsszót. El is mosolyogtam magam, miközben megtorpantam, hogy még a néni előtt, nem feltartva a sort sem majd akkor adjak neki egy puszit. Szépen összekaptam magam és választottam, majdnem sikeresen inni magamnak, a fagyira életemben elsőre talán elég biztosan megráztam a fejem, a ropira meg csak néztem, néztem, aztán meg már ott volt nála. Szépen mosolyogva köszöntem el én is az eladótól, hogy aztán arrébb állva elvegyem az almalét. Kibontottam a szívószálat, majd a szemetet a kukába dobva összeszereltem az üccsim, hogy beleihassak.
- Ühhüm, jó lesz. De neked nem kell másik? Vagy ez most célzás, hogy sokat dumálok? Nem direkt volt, nem is tudom, hogy volt - néztem rá kicsit lebiggyesztve az ajkaim. Nem féltem attól, hogy ne hallgatna szívesen, mert mindig elmondja, hogy nyugodtan beszéljek, csak fura még nekem is, gondolom akkor neki is. Vagy aztán a fene tudja. Belegondoltam abba is, mi van, ha csak az izgalom teszi. Általában, ha jó ér vagy a lámpaláz ütközik nálam így ki verseny előtt, akkor is vagy plusz bemelegítést csinálok, vagy valakihez beszélek, de szinte megállás nélkül, meg leginkább motyogva, mert nem szeretem az embereket. Nehéz velem.
- Mik legyenek előbb a pingvinek vagy a macik? Szívecske, azért örülsz, hogy megint itt vagyunk?
A szemeit kerestem a tekintetemmel, mikor sikerült elkapni, akkor rámosolyogtam, csak az érdekelt igazából, hogy csak én nyunnyogok-e ezen most ennyit a buksimban is. Még mindig nehezemre esett elviselni, ha valami csak miattam van.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. július 25. 01:46 | Link


#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*


Nem gondoltam volna, hogy a mai egyik fő témánk majd pont a varangyosbékák és azok csókja lesz, de hát, nem kell mindent előre tudni. Ha előre látnám a jövőt, valószínűleg már elmentem volna egy dokihoz hogy nyissa fel a buksim és bármi is az, szedje azt ki onnan, mert a lehetséges jövők az agyamra mennek.
Az asszonyra megint rájött a szóf.sás, de igazából nagyon édes volt, szóval nem terveztem megállítani benne. Ha szeretne, csak mondja, én meg majd csendesen hallgatom... már amikor nem röhögöm ki a papáját azért, mert a hattyú megcsípte.
- Azok a madarak szemetek, nem szabad velük szarakodni - ráztam meg a fejem rosszallóan, a hattyúk sosem voltak kedvesek. Kacsák és pipik akadnak aranyosak, de a hattyú az külön téma, csúnya, hangos és agresszív. A mamut dologra meg megint csak vigyorogtam, mert hát, az a mamut még egészen édes is volt, nem értettem, mi baja van barackkal.
- Szerintem mamutnak is aranyos lennél, de én is jobban szeretlek Majaként - bólintottam rá a dologra, hogy felőlem aztán maradhat, én nem kényszerítem semmire. Sőt.
Egészen produktív napja volt, mert azon kívül, hogy rengeteget lotyogott, még üccsit is majdnem választott magának, ez pedig rendesen siker a részéről. Nagyon ritkán szokott egyről a kettőre jutni, most örültem is, hogy kicsit önállósította magát.
Leüzleteltem a dolgokat a nénivel, majd átnyújtottam Majának a kis dobozt, aztán magamnak is összeszereltem az üccsit, aztán elégedett dünnyögéssel nyeltem le az első kortyot. Közben közölte, hogy hát ő nem direkt beszél ennyit, nem kell célozgatni, mire megingattam a fejemet. Semmi bajom nem volt vele.
- Nyuszika, ha nekem kell inni, majd megállok és veszek. De én reggel is csak ittam, szóval kicsit jobban állok, mint te. Beszélj nyugodtan, tudod, hogy én inkább hallgatok - vontam meg a vállam halvány mosollyal, pár pillanatig a földet bámulva, de aztán visszanéztem rá. Nem volt könnyű megérteni Maját, de ez is olyasmi volt, ami pluszban járt a kapcsolatunkhoz, de tudtam róla és nem bántam. Kicsit talán kevésbé is voltam lelkes, mint illett volna, de nem szerettem érzelmeskedni ekkora rakás ember előtt.
- Persze, hogy örülök cica. Ha nem lenne szimpi az ötlet, vihettelek volna moziba is. Ott még aludni is lehet - közöltem, lefékezve satuba egy ilyen tekerős játék mellett, amiben ilyen rémes műanyag gyűrűk voltak, hogy aztán egyet kitekerve lasztistól zsebre vágjam. - Menjünk a pingvinekhez...
A csípőmet kissé az övének koccantva jeleztem neki, hogy arra megyünk, hogy aztán lepillantva rá elmosolyodjak kissé. Szerettem ezt a kis zizit, még akkor is, ha néha túlkombinálja a dolgokat.
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. július 25. 17:35 | Link


ííígy-így | július 25. | ZOO *-* és a nyunny ._.


- Azért ha legközelebb találkozunk vele, neki ne említsd majd, hogy ezt elmeséltem. Nem szereti, ha reklámozom, hogy mennyire sikongatott és káromkodott.
Nekem is nevetnem kellett, bármennyire próbálkoztam komoly lenni a témában. Azt hiszem a családom valóban a „nem százas” kategória, de szerintem a papival ketten egy ötvenest se mindig teszünk ki, bár ez nem feltétlenül gond. A kora ellenére sok olyan dolgot csinált velem, amit utólag belegondolva nem neki illett volna, csak nekem nem jutott más, aki pesztráljon. Szerettem, hogy értem megtette ezeket, meg azokért is, amiket inkább magáét, de vitt és megmutatta. A pecázás nagyon nem lett például a kedvencem, de hajózni szerettem vele menni és hasonlók. Találtam mindenben valami jót.
- Nem tudom, Barack az, de ő annak született, én nem érezném jól magam olyan nagynak… - vontam meg a vállam. Örültem, hogy ő is jobban szeret Majának, mint ahogy én magamat is, ez legalább egy biztos dolog volt. Majdnem annyira, mint az, hogy én általában nem tudok választani és csendes vagyok. Mindkettő megdőlni látszott, de nem igazán maradéktalanul. A számra az üccsivel végre ráültem és azért a kettőre szűkítés még nem döntés. Én mindenesetre igyekeztem, de már a dobozzal a kezemben gondoltam ebbe csak bele. Bekaptam a szívószálat és nagyot szürcsöltem ahogy a tekintetemmel az útba eső makis ketrecekre lestem. Őket is csipázom, de nem olyan sokáig kötnek le. Bár az egyiknek volt az ölében egy minike maki, ők nagyon édesek voltak, ott vigyázott rá, meg lesétált előre, hogy ha adnak be nekik hamit, ők kapják. Ha lett volna nálam nekik való, biztos én is adok, de nincs.
- Jól van, nem rosszból mondtam, tényleg. Értetteeem. Majd, ha megint rám jön, akkor nem problémázok.
Igazából valószínűleg fogok, mert mindig ezt teszem, hiába értem meg és tudatosítom magamban, még nem sikerült teljesen megszoknom, így ilyen sok idő után se, hogy mellette nem kell vigyázzban állni, vagy kötelezően beszél, illetve adott esetben hallgatni. Nem is tudtam néha, hogy ez jó-e nekem vagy sem. Már az, hogy szabad volt majdnem minden. Általában valamilyen keretek közé szorított a környezetem én meg alkalmazkodtam kerülve az esetleges gondokat, itt is csak azt szeretném, meg ha minden tetszene neki is.
- Jól van, boldog vagyok ám. - Nem szoktam csak úgy ezt is dobálgatni, de egy pillanatra megtorpantam, hogy az oldalához bújjak és csak aztán folytassam az utam előre, csak akkor meg ő állt meg. Arra figyeltem, hogy ne nyomkodjam ki és ezáltal magamra a maradék almalevem, szóval egyelőre próbáltam tiszta és foltmentes maradni. Legalább ma. - Szuuupcsi, remélem még nem léptek meg Kowalskyék - vigyorogtam rá, aztán elég gyorsan át is értünk ahhoz a kifutóhoz, ahol még hely is akadt legalább. Bár népszerű állatok lévén volt egy csomó rajongójuk.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. július 26. 01:49 | Link


#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*


Az ajkamba harapva kuncogtam még egy sort, mert hát, akárhogy is nézem, elképzelve, ahogy a papi rohan a hattyú elől és káromkodik, nem lesz kevésbé vicces a dolog. Ettől még persze nem terveztem ezzel szórakoztatni őt, vagy magamat a szabadidőmben.
- Nem, nem említem, lakat a számon, ígérem - még egy látványos mozdulattal le is zártam a kis lakatot az ajkaim fölött, majd eldobtam a kulcsot egy látványos mozdulattal. Aztán átterelődött a beszédtéma barackra, a kis mamutra, meg arra, hogy ő nem akar akkora lenni. Azt hiszem, hogy furcsa is lenne a nőm mamut méretben, pláne, hogy most alapban nem arról híres, hogy egy égimeszelő lenne. Sosem ragaszkodtam a létra nőkhöz, nem tettek jót az önérzetemnek, mikor magassarkúban fölém tornyosultak.
- Jó, legyen, maradj ilyen kis méhecske... - mosolyodtam el, majd puszit nyomtam az arcára, kiosztva azt a bizonyos üccsit, a másikat meg jóóóó mélyen a zsebembe süllyesztettem, hogy véletlenül se tűnjön el. A sajátomnak neki is láttam, az övét neki adtam, majd indultunk is az utunkra tovább, nehogy ne jusson idő pont a smacikra. Az hatalmas veszteség lenne a részünkről, pláne, hogy legfőképp miattuk voltunk itt. A makik mellett is elhaladtunk, de itt csak lassítottam a lépteimen, ő sem nézett ki úgy, mintha meg akarna állni bámulni a kis szőrösekre. Megértem, igazából sokkal érdekesebb állatkák felé tartottunk, hát pártoltam a döntését.
- Úgyis fogsz, de azt hiszem, hogy kezdem megszokni - nevettem el magamat halkan, miközben még a vállam felett vetettem egy uccsó pillantást a makikra, majd tovább sétáltam A Nő mellett. Ha ettől jobb neki, hogy néha megkérdezi, mit akarok, hogy akarom, akkor csak hajrá.
Kis, elégedett biccentéssel jeleztem, hogy akkor rendben is volnánk, hiszen  azért jöttünk ide, hogy jobb napja legyen. Alapban ez amúgy egy katasztrofális, dokis nap lett volna. Kicsit elmosolyodtam, mikor hozzám bújt, de amúgy nem nagyon csináltam belőle jelenetet.
- Nem, egyelőre nagyon úgy tűnik, hogy még itt vannak. De lehet, hogy ezek már csak dublőrök. - mutattam az egyik madárkára a szívószálas ücsimmel.
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. július 27. 17:23 | Link


ííígy-így | július 25. | ZOO *-* és a nyunny ._.


Vigyorogva figyeltem, ahogy az a bizonyos lakat bezáródott, aztán boldogan és elégedetten tudomásul vettem, hogy biztonságban van a kis történet. Valószínűleg papi pont tőle nem venné ezt rossz néven, de biztos nem örülne, hogy ilyeneket kifecsegek csak úgy. Bár szerintem, ha csak mamut lennék nem ilyen néha fecsegi, attól még szeretne. Ettől még ezen babérokat messze el akartam kerülni.
- Bizz-zizzz-zzzzüüü - búgtam felé igen fura hangkiadásokkal, aztán csak elégedetten hümmögtem a puszira magam elé. A saját kis iszim megszerezve neki is estem és le is kötötte a teljes figyelmem az első pár korty meg az, hogy imádom a szürcsölős dobozhangot, mikor megdöntve azt, a dobozt szívod meg és ilyen furi. Szóval azt. Haladtunk is, és igazság szerint már eléggé vártam a jeges világot, mind a pingvinekkel, mind a macikkal együtt. Hát lehet őket nem szeretni? Nem, egyértelműen ez a válasz. Inkább addig a makikra koncentráltam, majd a kis megtorpanáskor arra, hogy le ne igyam magam. De ügyes voltam én is, így a pingvinekhez teljesen rendben sikerült eljutni.
- De… de azért igyekszem, csak, hát így sikerül - vontam meg a vállam. Nem tartottam annyira rossz dolognak, de jó szokás se volt sajnos, túl sok ilyennel rendelkeztem, ami szerintem több türelmet igényelt, mint bármi más. Ez elég sajnálatos.
Próbáltam a napban a jó dolgokat összerakni, hiszen nem indult fényesen és még vissza volt egy adag borzalom, bár ki tudja, lehet azt sokkal kevésbé fogom félelemmel és kétségbeeséssel lefújogatni. Igazából még nem tudom mi vár, ez aggaszt inkább.
- Mint a filmekben? Olyan…kaszkadőrök? Csak itt ők nem vállalnak túl meredek dolgokat, talán. Vicces lehet, hogy miket tervezgetnek pizsiidőben, mikor minden látogatót kitessékelnek és magukra maradnak. - A kis öltönyösöket figyelgettem egy-egy szónál a férjemre pillogva, aztán lassan az üdítőm is kivégeztem. Nem volt jó jel, mert így egy óra múlva meg pisilnem kell majd, ami a másik eh, ezért nem iszom sokat túrák alatt, nem jó ez úgy.
- Tök jó lehet itt dolgozni…
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. július 28. 02:33 | Link


#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*


Nem gondoltam volna, hogy ha le-méhecskézem, majd egyből bősz bizzegésbe kezd, de ugye Majáról beszélünk, miért is csinálna bármit úgy, mint a legtöbb lány vagy éppen nő? Mert hát, a kettő között volt különbség, a koleszos fiúk, az elköteleződést kiröhögők meg a sugar daddyk lányt kerestek. A valódi pasik nőt. Én egy lányt kerestem, meg is találtam, aki mellettem nő lett.
Lassan, de biztosan haladtunk a pingvinek felé, én pedig közöltem, hogy hát valószínűleg akkor is fog problémázni, ha most azt mondja, hogy nem. Ez nem jelentette azt, hogy baj, csupán tényt közöltem, mert ha valamit kapott - esetleg túl sok figyelmet -, már abból is akadt gond néha.
- Mondtam, hogy nem baj, ez is hozzád tartozik. Ha zavarna bármi, vagy szólok vagy eleve nem tartott volna eddig a kapcsolatunk - köszörültem meg a torkomat, mert ez az utóbbi opció manapság már nem tűnt valósnak. Nem volt megoldás a problémákra, hogy megint szedem a cuccomat és tovább állok, mintha nem történt volna semmi. Túl sokáig futottam így is a problémák elől. Belefáradtam.
Inkább a madarakra koncentráltam, ahogyan jobbra-balra totyogtak egymás mellett, néha belevetődtek a vízbe és tettek egy nagy kört. Aranyosak voltak.
- Hm? Iiiiigen, igen, az. A dublőr közismert embereket helyettesít bizonyos helyzetekben. Most ebben az esetben pingvineket. Tuti van valami jégbe karcolt tervük, vagy loptak valakitől papírt - bólintottam aprókat, elképzelve, ahogy a táljukat odébb tolva ott van egy hatalmas, ördögi tervrajz. Maja hatalmas szürcsögéssel adta a köznép tudtára, hogy az üccsije üres.
- Igen, biztos jó. Bár nekem túl... kötött. Ismersz, nehezen bírom a helyhez kötöttséget - egy nevetés kezdett megformálódni a mellkasomban, de aztán csak egy szusszanás lett belőle, félúton a morranás és a sóhaj között. Afféle "hmpf" hang. - De aranyos, igen.
Kiittam a zacsiból a gyümölcslé maradványait, majd a kezem az üres dobozért nyújtottam Maja felé. Elég, ha csak az egyikünk szorongat szemetet.
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. július 28. 03:05 | Link


ííígy-így | július 25. | ZOO *-* és a nyunny ._.


Nem akartam megint nagyon furáskodni, de azok a zizegések csak úgy kicsusszantak a számon nagy vidáman. Legalább a kezem széttárva, mintha szárnyak lennének repülést nem imitáltam. Pedig a fejemben megfordult, sőt, el is képzeltem, hogyan fogom kerülgetni az idős néniket és bácsikat az unokáikkal. Legalább a figyelmességem értékelnék, ha mást nem is.
Persze a figyelmem elvonódott, ez is sokat segített, hogy nem csináltam magunkból hülyét még teljesen. A kis totyogókat nézegettem nagy lelkesen, aztán ahogy Lewcsi rátért arra, hogy ha nem viselné el vagy jól, lehet ma itt se lennénk.
- Igazad van, azért örülök, hogy az utolsó nem történt meg. Nem tudom mit csinálnák - rántottam aprót a vállamon. Se máshol, se mással, se másként nem tudtam már magamnak szép jövőt összeképzelni. Nem csak nem lennénk pár, vagy nem lennének azok a fontos kis gyűrűk az ujjainkon, hanem lehet az a kis breki, aki odabent éppen várakozhat se lenne úton. Sőt, lehet nem is lenne jövő, ahol ő közénk cseppenhet. Az meg nagyon szomorú, ha egy ohana törött, kicsi, hiányos vagy sérült. Az nem igazi, szép család. Egyből le is biggyedt a szám kicsit és a szabad kacsómmal az övét kerestem, hogy újra összefűzzem az ujjaink. Itt voltunk, együtt, velem van és nagyon szeretem, ennél több lendülés vissza az idilli, jót tartogató világomba most nem is kellett.
- Úúú, igen, kész haditerv. Rajta van mindenki külön kis feladata, beosztva időrend szerint és helyekre bontva. Szerintem csak azért nem léptek még meg, mert fini lehet a kajcsijuk. Azért csak maradnak…
A pingvinek nem csak aranyos, de szerintem okos állatkák is. A fix étellel és alvóhellyel járó helyekről csak nem mondanának le egykönnyen. Közben az elfogyott iszim dobozát lóbálni kezdtem, meg azzal mutogattam éppen melyik öltönyös madárka izgis.
- Szerintem lassan elindulhatunk a macikhoz, mert nem lesz sok időnk. Meg arra van ám kuka, láttam az előbb - jegyeztem meg okosan, miközben hagytam, hogy elvegye a dobozkát. Még utoljára a kis szárnyasokat szemléltem, aztán el is indultam vele tovább lassan.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. július 28. 04:24 | Link


#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*


Engem a bizzegés sem zavart, mert édes volt és ha a bizzegés neki szériatartozék, bánom is én. Legyen boldog vele és akkor én is az leszek. De aztán a szó inkább arra terelődött, hogy a gondokat meg lehet oldani, mert ha nem lehetne, most nem állnék itt. És ez tényleg így igaz. Kicsit a korlátot piszkáltam, szoros figyelemmel követve, ahogy az ujjaim végigsiklanak a fémen.
- Nem, én sem tudom... - közöltem egészen halkan, még mindig csak a korláton doboló ujjaim figyelve, de végül apró sóhajjal néztem a nőre. Valószínűleg ugyanúgy a munkámba temetkeztem volna, mint Maja előtt és ha magányos vagyok, összeszedtem volna valami luvnyát egy vagy két éjszakára. Nem lett volna benne semmi meglepő. Maja a kezem után nyúlt, én pedig már szinte kétségbeesetten fűztem az ujjaim az övéi közé, hogy aztán finoman megszorítsam. Itt van. Minden rendben.
- De akkor miért terveznek ilyen lelkesen? Hogy ha egyszer rossz, hal ízű száraz kekszre cserélik a valódit, akkor majd készen álljanak az indulásra? - kérdeztem felvonva kissé a szemöldökömet. Mert én is szoktam kis terveket fabrikálni ilyen-olyan helyzetre, de nekem az esetek nagy többségében szükségem volt rájuk. Közben átpasszolta nekem az üres dobozt, én meg a tenyerembe gyűrtem azt is, hogy a következő kukánál majd mind a kettőtől együtt szabadulhassak meg. Az asszonyka javasolta, hogy menjünk a macikhoz, én meg biccentettem egyetértően, hogy menjünk, miért is ne, éppen ideje lenne.
- Milyen kis figyelmes valaki. Na, felvegyelek a nyakamba vagy mi legyen? - érdeklődtem, mikor a kuka mellett lefékeztem, mert hogy ugye tök higiénikusan ott volt mindig mellette az ülőalkalmatosság, arra az esetre, ha úgy érzed, egy semmire való, szemét alak vagy.
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. július 28. 13:38 | Link


ííígy-így | július 25. | ZOO *-* és a nyunny ._.


Sokszor fordul elő egy ideje, hogy talán túl komoly témák kerülnek elő, és bármennyire nem értek hozzájuk - vagy gondolom ezt én másokkal egyetértésben -, mégis sikerül átgondolnom és jutnom egyről a kettőre valami módon. Tudom, hogy már ez is az életünk része, ha nem így lenne, az a bizonyos igen se került volna kimondásra, nemde? A felesége vagyok, ő az én férjecském, számíthatok rá, nem akar itt hagyni, megígérte, hogy soha nem is lesz ilyen. Van egy kutyusunk, akit imádunk, és lehet, hogy hamarosan egy babánk is érkezik. Nem láttam ebben semmi rosszat vagy negatívat és nem is szerettem volna. Mindig rossz kedvem lett, ha belegondoltam, hogy esetleg mennyivel másabb, vagy lehet esetenként jobb élete is lehetne neki mások mellett. Én csak boldognak akartam őt tudni és ezek néha nem csak engem fagyasztottak meg az örülésben. Rápillantottam még a kezét szorítva, aztán viszont csak elnevettem magam a felvázolt terven.
- Szegééééények, egyem meg őket. Hát én is tuti felmondanék mindennek, ha valaki lecserélné a kedvenc zöldséges és paradicsomos spagettiszósz-alapom valami porból készültre. Csak ne, az nem finom és nem is igazi - ráztam a fejem nagyokat grimaszolva magam elé. Hát milyen rossz lenne már, pedig azt éppen eléggé szerettem ahhoz, hogy ne akarjanak megfosztani tőle inkább. A kukához érve ezúttal a nózim húztam el, mert lehet nem volt nagyon szaga, de valaminek volt a környékén, amit nagyon nem tudtam éppen tolerálni. Inkább felvetettem, hogy irány a smacikhoz.
- Valakinek azt is kell - vigyorogtam rá, mintha ez olyan átlagos lenne, pedig nem, csak most eléggé rendben volt a megfigyelőkém éppen. - Hááát, de ugye tudod, hogy nagyon nem fogytam a legutóbbi óta sem, nagyon csúnyán fognak azok az idős nénik nézni ott szebben és nem biztos, hogy le akarok majd jönni?
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. július 29. 16:57 | Link


#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*


Elég hamar sikerült letudni ezt az elhagyásos témát is kivételesen, talán lassan, de biztosan tudatosult benne, hogy ha nem akarnám őt az életem hátralevő részében, akkor eleve nem kérem meg a kezét, nem mondok igent az oltárnál és költöztetek kis brekit a pocakjába. Épp ideje lett volna, hogy feltűnjön neki.
A kezem szorongatva pillantott fel rám, én pedig elfojtottam egy mosolyt, hagyva, hogy megszorítsa az ujjaim. Szerettem, a kis hülyeségeivel együtt, talán ezért is ment olyan könnyen, hogy ne viselkedjek mellette átlagosan. Mert ugye normál-Lewy szerette az állatokat és a meséket, de sosem állt volna neki elemezni, hogyan szöknek az öltönyös madárkák.
- Pedig elég sokan esznek poros spagettit. A válogatottban egyszer csináltunk olyanból medencét. Ne akard tudni... - grimaszoltam, felidézve az emléket, ahogy Czerny arcába nyomtam az első adag paradicsomos paszta állagú valamicsodát.
Gyorsan megszabadultam a két már funkcióját vesztett doboztól és aztán rápillatottam, hogy uram fia, akkor most szeretne a nyakamban utazni, vagy sem? Mert hogy most még nem féltem különösebben, akkor ezt is most kéne megejteni, nem majd akkor bűvészkedni, ha esetlen nagyobb pocakja lesz, mint a fejem.
- Nem érdekel, legutóbb sem voltál egy bálna. Nézzenek csúnyán, az ő kedvük lesz csak rossz tőle. Ha nagyon akarlak, akkor pedig úgyis le tudlak rakni - közöltem, majd a pad elé térdeltem, annak háttal, hogy fel tudja magát pakolni a nyakamba. A fejemmel még intettem is a biztonságot jelentő deszkák felé, hogy tessen felmászni.
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. július 30. 02:19 | Link


ííígy-így | július 25. | ZOO *-* és a nyunny ._.


Megesett már, hogy azt éreztem, túl sok vagyok, más úgy igazán, mint a félelmeimmel, mikor éppen rám borul az, hogy de a múlt ismételheti magát dolog és az is, hogy milyen tehetetlen vagyok. Ilyenkor abban a sok jóban, ami ért és elért engem nem látok annyi pozitívumot, mint kellene. Ez elég szomorú, és erősen nyom a padlóra, ahonnan fel kell másznom, de utána minden rendben van. Most is így van valahogy, hiába került szóba a mi van, ha jelenleg nem láttam más jövőt, mint a közöst, pláne így, nagyon ohanásan. A kezén szorítva egy picit felmosolyogtam rá, hiszen nem volt okom búslakodni, arra még a bennem lévő izgalom se adott.
- De az nem olyan finom, csak jobb az igazi, mint mindenből. Úúúúú, tudod mit kaptam múltkor? Ilyen pici, színes tablettákat zacsiban, vannak rajta szép betűk is, jelzésként - kezdtem magyarázni, miközben azon agyaltam, hova tettem a vízben oldódó dinóim a lakásban. Nagyon menők, van minden színben tényleg és fajtában. A V az velociraptor, a t meg t-rex, ezt már tudom, a többinek még nem néztem utána. - Bele kell őket dobni a vízbe, és akkor dinók lesznek belőle, annyira cukiik. Múltkor Volttal kipróbáltuk a kerti medencében, neki is tetszett. Majd megmutatom otthon. Na, abból menő dolog a zacskós vízzel csinált, de a kajcsi az kajcsi, azt ne rontsuk le.
A fejem egyre jobban ingatva magyaráztam még elvonultunk a  kukáig. Némi levegővétel és picit odébb totyogás után figyeltem csak rá, majd kifejtettem az aggályaim is. Engem ezek ugyan nem tartottak vissza, de úgy láttam helyesnek, ha tisztázzuk. Mikor kimondta, hogy őt bizony nem érdekli, akkor csak elmosolyodva kulcsoltam össze az ujjaim magam előtt billegve a lábaimon, majd mellé léptem. Nyomtam egy puszit a halántékára, majd a pad segítségével felmásztam a nyakába. A legnehezebb az volt az egészben, hogy ne csússzon ki a popsim alól a szoknya, mert az egy dolog, hogy elől a buksija eltakart, de a popsimat nekem kellett megvigyázni.
- Azt hiszem megvagyoook. És most smaciiik?
Néztem lefelé rá, várva mi a terv, közben óvatosan kapaszkodtam a buksijába megcirógatva a buksiját. Jó magasan sikerült helyet találnom a műsorhoz, és biztos voltam benne, hogy sokan irigyelnék, mert hát menő, és jó, és Lewcsi.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. július 30. 04:15 | Link


#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*


Nem gondoltam volna, hogy valaha színes tablettákról hallok majd Majától, amiket úgy kapott, pláne nem, hogy ezt majd egy állatkert kellős közepén vezeti fel, társalgó hangerővel, ahol bárki meghallhatja. Persze, zizzencs volt egy cseppet, de az ilyen bogyókkal csak a baj volt. Szóval furcsa pillantással, enyhén felvont szemöldökkel néztem rá, várva, hogy befejezze a sztorit, de közben tartott egy kis hatásszünetet is, biztos, ami biztos.
Szinte már kínosan megkönnyebbült sóhaj hagyta el az ajkaimat, mikor kinyögte végre, hogy csak dínóvá változnak.
- Mondja a lány, aki hat éves korában fogadta csak meg, hogy nem eszik több homokot - néztem le rá sokatmondó pillantással, de aztán csak elnevettem magam és átkaroltam kicsit a vállát, hogy puszit nyomjak a buksijára. Nem kell a sértődés.
Utána kis hezitálás után, de kiegyeztünk benne, hogy ne is gondolkodjon tovább, csak tessék már felülni a nyakamba és letérdeltem, hogy könnyebb legyen neki felcsüccsenni. Nem volt egyszerű szülés, mert hát, a ruhája nem éppen erre volt most optimalizálva, de megoldottuk. Akkor keltem csak fel, mikor közölte, hogy már rendben ül és indultam is a jegessmacik felé.
- Ühüm, smacik bizony. Az a kedvencem, mikor a nénik ott néznek csúnyán - nevettem fel halkan, mert hát olyan deja vum volt egy kicsit ettől az egésztől. Aztán elindultam a macikhoz, mert ők sem maradhatnak ott örökre, meg nekünk is menni kell még a dokibácsikhoz. Szóval csak a szokásos tempóban sétiztem, nem különösebben hatott meg, hogy Majus ott csücsül.
- Milyen a kilátás, nyuszó?
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. július 30. 15:22 | Link


ííígy-így | július 25. | ZOO *-* és a nyunny ._.


Nagyon lelkesen meséltem el neki azokat a feloldódós kis lényeket, észre sem véve, hogy furinak tűnik a mese. Amikor láttam az arcán, hogy furin néz rám, akkor még gyorsan befejeztem a történetet, hogy amúgy mi azt már Volttal teszteltük is és juhu. A felsóhajtásra csak ránéztem, hogy de mégis mi a baj a dinóimmal? Nem harapnak, nem bántnak senkit!
- Naaa, ez nem ér és nem is igaz - próbáltam elhinni, hogy nekem van igazam, de az hazugság lett volna. Így végül csak mosolyogva elhallgattam, a puszira meg lehunyt szemmel villantottam egy olyan vicsorgósan Stitches vigyort. Nem volt bajom a szurkálódással, csak néha egy-egy percre morogtam, ha olyat mondott, de igyekeztem abban is érteni a poént.
De ugye kinek van ideje arra, hogy szomorkodjon vagy morcizzon, mikor olyan ajánlatot kap, mint én? Felléptem a padra a fenekemre szorítva a szoknyát, mielőtt bemutatom a csini barackszínű fehérneműm és aztán majd nézhet rám Lewcsi csúnyán. Kis időbe beletelt a jó pozíció, meg a ruha eltűrése, de csak sikerrel jártam. A vádliimat a karjai alatt húztam hátra és az oldalára szorítva kapaszkodtam, miközben megsimizve a buksiját kiadtam a felszállási engedélyt. Ha nem aggódnék mennyire kényelmes neki, szuperül elrepülőznék itt megint, de csak nyugisan nézelődtem ahogy elindultunk.
- Úúú, szeretem őket, nagyok, puhák, cukik, hidegek meg világosak is, tiszta cuuukik - jegyeztem meg, hogy aztán felnevessek, még az egyik kezem a szám elé is kaptam, hogy ne hangoskodjak nagyon.
- Szóval a csúnyán néző nénik a kedvenceid? Szerintem te is nekik, biztos ők is szeretnének menni egy kört és féltékenyek…
A következtetéseim nem mindig voltak a toppon, ennek ellenére, mikor belebonyolódok, mindig születik valami eszméletlen dolog, de ettől én még ezt nem tartottam lehetetlennek. Sőt. A néniknek is van szeme, hogy lássák, ami szép meg jó. Közben kicsit előre borultam, vigyázva, hogy ne zuhanjon rá nagy súly, mert még borulás lesz a vége, az arcát simiztem oldalt úgy figyeltem a macikat.
- Nagyon menő, ha nem esnénk tutira orra én is felvennélek ám! Úúú, nééézd ott pihiznek.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. július 31. 01:10 | Link


#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*


Jó, talán egy egészen kicsit túlreagáltam a tablettás sztorit de nem direkt és nem is vetettem a szemére semmit, csak kussban ítélkeztem. Aztán persze összeszedtem magam és egy szót sem szóltam, míg meg nem hallgattam a sztori végét. Hálistennek, mert a tablettás dínók igen édesek. Mármint, gondolom, nekem mondjuk nem voltak, csak talán egyszer, tizenhat évesen, de vodkában feloldva olyan büdik szerencsétlenek. Ráadásul Czerny megette az egyiket... Azóta ilyenekkel nem kísérletezek.
- Jó, akkor nem ér... maradjunk annyiban, hogy az instant dínók jók - tartottam fel a kezeim megadóan. Ettől még tudtam a homokos incidensről, mert papa is elmesélte a dolgot. Ha hazaviszel valakit, utána nincs menekvés, a család az összes szennyes kis titkodat ki fogja teregetni. Közben egy gyerek majdnem bezuhant a pingvinekhez, csak úgy viccből, mert belógatta a fagyiját, hogy közelebb csaljon egyet - sikertelenül. De azért egészségére... Gondolom. Ha nekünk gyerekünk lesz, ilyet nem csinál. Csóri pingvin meg is betegedhetett volna.
- Ebből azt hiszem velem csak a világos stimmelt és a hideg - nevettem el magam, ahogy eszembe jutott a Valentin-nap meg a jegessmacik. Itt már kényelmesen a nyakamban csücsizett, remélhetőleg úgy, hogy a hátsója sem látszott ki, de ugye ezt az ember sosem tudhatja. Vagyis én tutira nem, ameddig nincs egy tükröm. Szóval a kezeim a lábikóin nyugtattam, miközben szlalomoztam a gülü szemekkel bámuló nénik mellett.
- A nénik nem az eseteim, nagyon sajnálom. Legfeljebb nagyinak, de abból meg már van sajátom, szóval asszem ez veszett fejsze nyele - sóhajtottam drámaian.  Arról nem is beszélve, hogy amilyen szerencsések a nénik, ahogy ülne fel, már eltörne a csípője, oszt futhatnék vele az ügyeletre. Nem, köszönöm. Szóval a buksim kicsit a kezének döntöttem, miközben a zsebemben szétpattintottam a kis lasztikát.
- Iiiigen tudom. Szeretlek ám, nyuszó - vigyorodtam el kicsit, miközben a pihiző macikat figyeltem én is.
Utoljára módosította:Lewy Bojarski, 2017. július 31. 01:10
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. július 31. 21:06 | Link


ííígy-így | július 25. | ZOO *-* és a nyunny ._.


Rosszallóan méregettem kicsit a feltartott kezeit, de aztán hamar elengedtem a dolgot. Sejtettem, hogy nem akar rosszat, de azért elég furin nézegetett rám, nem is értem mi baja van néha. Vagy csak megint elkalandoztam, mindenesetre legalább a dínók neki is tetszenek, mert ezek szerint nem fog sikítófrászt kapni, ha hazaértünk és meglátja, hogy a fürdőben a mosdókagylóban benne volt a dugó, és a belecsorgatott vízben hagytam pár tabit, csak mert mire hazaérünk kész lesz. Meg amúgy sem tudtam milyen kedvem lesz a végére, a fogorvos után is mindig két napig csak ülnék a szekrény aljában. Ezek meg jó kedvet hoznak. Legalább valami, ugyebár.
- Szerintem cuki is vagy, meg a puha helyett volt jégkockád is. Meg kólás, ami fontos és finom, csak ugye nem szabad inni - még bólogattam is magamban mindenhez, amit szépen elmondtam. Elvigyorodtam, pontosan emlékeztem mikor is mondtam előre, illetve második elsőre a társaságában a szót. Így utólag belegondolva, lehetett volna furi a közös kedvenc már akkor is. Közben én nézelődtem odafent vidáman, meg az arcát is simiztem, ami csak akkor maradt abba, mikor az egyik tenyeremmel a hajába tapiztam, még a másikkal mutogattam merre is vannak a fehérkék, és hogy jó lenne arra állni. Mondjuk. Talán.
- Az nekem is van, a nagyik menők. Bár szerintem ő nem szeret nyakiban lenni, vagy sose vitta a papa, lehet neki is azt mondta sózsák - gondolkodtam el pár pillanatra ezen, annyira, hogy már csak a szeretlek zökkentett ki.
- Én is téged, nagyon. Meg Voltot is, még ha haragszik esetleg tovább egy kicsit, meg… a kisbrekit is - beharaptam az ajkam, tudom, hogy nem hangzott szépen, hogy mindig csak feltételesen emlegettem. De valahogy, ha így kimondom, nagyon rossz lenne, ha aztán a doktorbácsi meg mást mondana. Kicsit rá is tapasztottam a kezem újra a pofijára, a hüvelykujjammal megsimizve őt úgy nézelődtem ki magam. - Ühm, életke, ha leszálltam, akkor megihatom a szőlőset is?
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. július 31. 23:31 | Link


#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*


Én csak reméltem, hogy a nap végén nem úgy fogunk hazamenni, mint akinek a szeme láttára ütötte el egy kamion a szobagörényét. Mert hát, én tutira valami hasonló lelkiállapotban bandukoltam volna végig az utcánkon, ha kiderül, hogy az egész csak egy makrancos diáklány és egy napszúrás összese, némi inkompetens terhességi teszttel.
- Hát ha te mondod asszony, én csak csendesen bólogatok. Mondjuk, a jégkocka is igaz, de a hajam meg puha, szóval nem értem mit izélsz... A kólás is jó, csak azt nekem se szabad esténként. Utána nem tudok aludni és hülyeségeket kattog az agyam. - Maja olyan volt, mint egy kihangosító. Felcsücsizett a nyakamba, meg már ömlöttek is belőlem a szavak, mintha muszáj volna. Pedig nem volt az.
Már-már elrévedve hagytam, hogy a pofimat simizze, kicsit nekibiccentve a buksimat is a tenyerének, de aztán az ujjait a hajamba futtatta és mutogatott, hogy merre vannak a smacik. Szóval mint engedelmes magasles, bontottam a tábort és arrébb helyeztem a központunkat, lecsapva egy járókeretes néni által elhagyott üres helyre.
- Lehetséges, nem tudom, a nagypapád elég zsémbes, ha nyakbacipelésről van szó. Szerintem pedig jót tenne a házasságuknak - horkantam fel halkan, de aztán ismét inkább csak a jegessmacikat figyeltem kissé elgondolkozva. Vajon jó dolguk lehet itt?
Közöltem Majával, hogy szeretem, aki erre rögtön minifelsorolásba kezdett, hogy engem is, meg a gyereket, sőt, a potenciális pocaklakónk is. Halványan elmosolyodtam, az ajkamba harapva, majd aprókat bólintottam.
- Nem, asszony, épp az előbb adtam oda egy héja módjára köröző néninek, aki vérre szomjazott. Persze, hogy megihatod. Uuuuuu néééézd, adott neki puszit! Hát ezek nagyon babák.
Talán kicsit jobban is rajongtam a smacizó jegessmacikért, mint kellett volna, de na... én csak lelkesedtem, még mutatva is arra kicsit.
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. augusztus 2. 23:41 | Link


ííígy-így | július 25. | ZOO *-* és a nyunny ._.


Mostanában a legtöbb napunk úgy telt, hogy még én sem csak az a kis optimista voltam, aki régen. Ezt nagyon nem szerettem valahogy, nem tudtam dűlőre jutni magamban, de úgy éreztem vagy így, vagy úgy, de ennek a keddnek a végére mindent tudni fogok. Sokszor kúsztak be elém olyan ha-k, amik lehet sosem kellettek volna. Plusz nyomás volt a buksimban, a pocimban és a torkomban is. Még mindig nem kedveltem meg az orvosokat, és bármennyire próbálok ügyes nagylány lenni, egy kicsit nagyon tartok még a nap maradék részétől. Pedig már mindjárt itt van, inkább csak a dinócskákra gondoltam, meg a jegesmacikra és sikerült elmosolyodni.
- Meg finom az illata és szép is. De azt hittem itt a macik a lényegek - nevettem fel, miközben a kóla dolgon jót somolyogtam magamban. Ugyan ez a helyzet velem is, illetve én tényleg minden mennyiségű koffeintől túl vagyok pörgetve, olyan leszek, mint egy búgócsiga. Elég kicsit több erős teát inni nem még kávét vagy kólát.
Szerettem simizni a pofiját, mert olyan jó érzés volt, hogy tudja, ha nem is mondszizom neki, mennyire szeretem. Meg kicsit olyan pótcselekvés is, hogy ne kezdjek agy karrierbe, mint a Repcsikben a permetezős gép. A tekintetem a macikon pihent, akik egyébként is édesek és ha semmit nem mozdulnának is jó sokáig tudnám őket bámulni.
- Csak egy kicsit, fáj tőle a dereka, tudod. Jót? A sajátunknak is? Bár gondolom most majd nem szeretnéd, szóval majd legközelebb csak sokára… - vontam aprót a vállamon, aztán inkább bámultam. Közben cukika volt és megemlítette, hogy szeret én meg megörültem, szóval gyorsan el is mondtam, hogy én is bizony mindannyiunkat. Ha vagyunk ennyien, ha nem.
- Tényleg? - rebegtem sírós és kétségbeesős hangon, de aztán a mondandója felénél sikerült felfognom, hogy nem is, szóval csak csendben maradtam gyorsan leszegve a fejem. Ez annyira nem volt jó ötlet, mert egyrészt így pont rá néztem, másrészt a smacikat se láthattam. Egy kisebb kuncogással figyeltem a macipárt, mielőtt végül mégis kinyitottam volna a szám. Közben azért én már eléggé azért a szőlős üdítőért epekedtem.
- Szó szerint smacik. Most akkor ők is undik?
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. augusztus 9. 18:19 | Link


#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*


Kicsit kihalt a hétköznapokból az az általános jó hangulat, de én nem csüggedtem, mert attól még boldogság volt meg szeretet, csak kicsit nehezebben lehetett megtalálni a szivárványt az esőben. Ő viszolygott az orvosoktól, nekem meg liftezett a gyomrom a gondolattól, hogy mi is lesz, ha egyszer csak benyögik, hogy "hohó, nincs itt szó semmilyen gyerekről, csak egy...". Csak nem. Nem voltam kíváncsi erre az alternatívára.
- Én is az vagyok, nem? Vagy legalábbis voltam, akkor megérdemlem a külön kis említésemet - biggyesztettem le az ajkaim pár pillanatra, de mivel fent csücsült magason, ezért nem láthatta, nem sokáig tartottam a gesztust. Tudtam, hogy ő sem áll a helyzet magaslatán, mikor koffeinre kerül a sor, így nem is erőltettem a dolgokat. A macikat figyeltük mind a ketten, miközben ő finoman cirógatta az arcomat, én pedig kissé az apró kezének döntöttem a fejemet. Csak óvatosan.  
- Ja, nekem nincs vele bajom, csak nem hiszem, hogy neked jót tenne a dolog. Meg a pocid el se férne a csodás fejszerkezetemtől - nevettem fel halkan, kissé a hajamba túrva, de aztán ismét a térdén nyugtattam a kezeim. Apró közjáték során megemlítettük, hogy igen, még mindig dúl a love, én szeretem őt, ő engem, mi Voltot, Volt minket.
Azt hitte, hogy az üdítőjét tényleg másnak adtam, amit nem is értettem, mert mégis kinek adhattam volna? Egy néninek? Közben a macikat rajtakaptuk, mikor éppen náluk is dúlt a szerelem. Maja megkérdezte, hogy tényleg smacik-e, mire elvigyorodtam.
- Ennyi nyelv meg nyál mellett? Smacik. For real. Szerinted is azok? - nevettem fel, megcirógatva kicsit a lábát, de aztán előszedtem a szipókás üccsit.
Utoljára módosította:Lewy Bojarski, 2017. augusztus 9. 18:19
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. augusztus 9. 19:35 | Link


ííígy-így | július 25. | ZOO *-* és a nyunny ._.


Igyekeztem a lehető legtöbb rózsaszín és szép dologra gondolni, ami ugyan jó lassan ment, de legalább sikeresen. Így viszonylag jól elengedtem, mi is lesz hamarosan, aztán csak nyeltem egy nagyobbacskát mosolyogva.
- Deee, nagyon szeretem az illatod is meg téged is, naaa, csak macik. De téged azért jobban - nyünnyögtem a feje fölé hajolva, aztán amennyire előre tudtam hajolni, összefűztem a kezem az álla alatt, ügyelve, hogy se a torkát se a nyakát ne szorongassam túl, aztán puszit leheltem a buksija tetejére. Nem vagyok egy guminő, pedig akkor biztos jobban menne ez az ide is meg oda is hajolok. Végül lassan eresztettem el őt tovább simizve a pofiját, de a mondottakon csak összehúztam a szemöldökeim.
- Szóóval túúúl nagy leszek és nehéz, ééértem én - jegyeztem meg kicsit elhúzva a szám, igazából én sem arra gondoltam, hogy majd mikor már naaagyon babavárósak vagyunk a nyakában tartva kéne sétiznünk, de most akkor is. Ez csúnyán hangzik így. - Miért ne tenne jót? Ha jó kedvem lesz, akkor ha… szóval ha ott a baba, neki is, gondolom. Az miért rossz?
Kíváncsi lettem volna, szerettem volna megkérdezni már az első „ha” kicsúszásánál, hogy vajon csak én érzem-e magam ennyire rosszul attól, hogy mi van akkor, ha most nem kapunk szép híreket. De nem tettem, most már egészen jó volt a hangulat és én is megnyugodtam a doktorbácsi léte ellenére is. Inkább csak azt ecseteltem, hogy minden szeretet megvan és jóság, meg az az üdítő is nagyon szeretve lenne a kacsóimban. Ezért is érintett volna rosszul, ha idő közben elajándékozza. De tudom, hogy nem akarná, hát szeret, akit szeretünk, azzal meg nem csinálunk rossz dolgokat, igaz? Mint a macik, az előbb odaadta a halacskát a kis párjának, most meg már a nyelvük tapadt össze. Cuki undik igazából.
- Iiigen, van elég nyelv is meg nyál is, de nagyon kis aranyosak. Csiiiinálsz kééépet? Meeg le is tehetsz ám, majd megyek a lábikóimon tovább, tuti nem kényelmes azért így… Össze fogunk ragadni ebben a melegben - mondtam nevetve, aztán ha beleegyezett, akkor amint segített rajtunk és leguggolt vagy olyasmi, elkezdtem lemászni a nyakából hatalmas vigyorral. - Szóóóóval…szőlőlé?
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. augusztus 10. 16:53 | Link


#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*


Nem teljesen sikerült letisztázni a sorrendet, a Macik túlságosan is előkelő helyet foglaltak el, ahhoz képest, hogy csak medvék. Szóval apró szusszanással konstatáltam, hogy igen, azért jobb helyen vagyok, mint a macik. Ez megnyugtató. Halk, céltalan morranással mosolyodtam el, mikor a kezeit összefűzte az állam alatt.
- Még szerencse - közöltem, de aztán jött megint azzal, hogy túl nagy lesz, meg nehéz, mire lemondó sóhajjal legyintettem, hogy én ezt most tisztelettel elengedném, ha szabad. Mégis hogy magyarázod el a nőnek, hogy mondjuk egy orraesés nem a legkellemesebb, mikor terhes vagy?
- Még cipelhetlek párszor, ameddig tényleg nincs nagy lufi hasad. Majd utána ráérek aggódni a többi miatt. Szóval van egy-két hónap addig még - zártam le a mondandóm, mert én nagyon szívesen cipeltem, ha ez boldoggá teszi, de azért az más, mikor - Nem rossz, csak veszélyes.
Bele se akartam gondolni, hogy mi van akkor, hogyha kiderül, hogy nincs is semmiféle negyedik breki, csak mi hárman vagyunk. Valahogy elég rossz kedvem lett tőle.
Az undi macik közben előadást tartottak a népnek és még undibbak lettek, de én igazából szimpiztem velük. Maja is, mert nyünnyögve közölte, hogy csináljak képet, szóval elővéve a telefonom egy szelfit lőttem, majd utána kaptam lencsevégre a jó tüdejű macikat. Aztán, mint aki jól végezte dolgát leguggoltam, hogy lemászhasson.
- Nekem nincsen bajom veled, szeretem, ha a közelemben vagy. Ez meg azért elég közel van - közöltem, majd a nózim majdnem az övét súrolta, mikor a dereka mellett átnyúlva lejjebb rángattam kicsit a szoknyáját pimasz vigyorral. - Nesze, igyál, hercegnő. Akkor zsirik?
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. augusztus 10. 19:38 | Link


ííígy-így | július 25. | ZOO *-* és a nyunny ._.


Én igyekeztem rendet tenni, mert hát macik ide vagy oda, meg vidrák, vagy kutyusok, azért nem ők voltak ott legelöl természetesen. De úgy tűnt hirtelen, ezt csak egyedül tudom, ami nem volt jó érzés. Amikor átkaroltam picit a buksiját azért már úgy tűnt, minden okés is. Szeretem őt, meg sok dolgot még, de ez nem jelenti azt, hogy mondjuk azt, mikor megkapom a reggeli köszönős puszim, azt elcserélném egy macisimire. Vonzó dolog, de nem ennyire, bizony.
Aztán én megpróbáltam okot keresni, miért lehet baj, valószínűleg a felszínen ragadtam hozzá képest, de nem is mertem mélyebbre menni a témában, még akkor sem, mikor megpróbáltam elmagyarázni, szerintem miért nincs baj ezzel.
- Üüüüühüm, akár. De mindegy is, nem akarok bajt senkinek, tudod. Csak na… - Lassan, de be kellett látnom, hogy sok dolog fog változni, nem biztos, hogy ezt szomorúan kell felfognom, de azért biztos nem lesz egyszerű. Itt már nem csak a cipelésen járt a buksim, kicsit bele is bambultam a semmibe mielőtt még lekéredzkedtem volna megéljenezve a macikat és képet kérve.
- Undiskodni akarsz? Fúúúúúj - nyújtottam el nevetve, mikor már annyira közel volt, kicsit be is bandzsítottam ahogy néztem rá előre. Aztán a fejem a keze után fordítottam, de csak éreztem a rántást a szoknyámon, aztán az egyik kezem a számhoz emeltem. - Azért szeretlek ám. És… Upika, popsi. Bár így mindjárt érteném az előbb miért vigyorgott úgy ránk az a bácsi.
Nagy vidáman bontottam ki az üccsit, beleszúrtam a szívószálat is, hogy aztán nekikezdjek bólogatva. Mehetünk a vicces-foltosokhoz. A kezecskémet kitartva nyújtottam felé, mert hát én szerettem volna, ha azt úgy fogja és úgy megyünk tovább, ahogy előtte. Meleg és izzadós tenyerek ide vagy oda.
- Úúú, hallod, a zsiráf mit mond? Mármint tudod, a tehén múúúúzik. A hal meg blupblup. A kecske mekeg…érted, de a zsiráf?
Utoljára módosította:Maja Bojarska, 2017. augusztus 10. 19:39
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. augusztus 16. 03:14 | Link


#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*


Ez a cipelés dolog nagyon beakadt az asszonynál, mert hát persze, most még simán viszem erre-arra, de ugye ez már nem ennyire egyszerű, ha az ember nője terhes. Nagy a poci, nem lehet elférni, meg amúgy is vigyázni kell, mert ott az a kis breki és csúnya nagy hiszti lenne belőle, ha baj érné. Mármint, ott van, nem? Gondolom.
- Majd ráérünk erről beszélgetni pár hónap múlva, azt hiszem... - zártam le végül a témát kedves hangon, de azért határozottan jelezve, hogy itt elég is lesz a dolog, nem kell ezen kattogni különösebben. Legalábbis, addig biztosan nem, ameddig semmi nem biztos.
Közben készült egy pár kép az undi smacikról, de aztán leszállítottam a nyakamból, ha már egyszer ezt kérte és átnyújtottam a hőn áhított szőlőlevét is. Aztán, hogy ne szolgáltasson prémium nézelődési-élményt az unott családapáknak, a dereka mellett hátra nyúlva rántottam lejjebb a szoknyáját, elégedett vigyorral az arcomon.
- Én? Mindig. Azt hittem, ismersz már - közöltem egy pillanatra az ég felé pillantva. Jellemző. Csak ilyenkor lassú életem. A kezét a szája elé kapta, én pedig rosszalló pillantással ingattam meg kissé a fejemet. A bácsik csak ne nézegessék a feleségem... - Azért ezt szeretném inkább csak én nézni, ha nem baj...
A zsiráfok felé vettük az irányt, miközben ő halkan szürcsölte a szőlőlevet a kis dobozból és úgy tűnt, jó döntés volt megvásárolni. A kezét felém nyújtotta, mire felé pillantottam, de aztán csak az ujjaim az övéi közé fűzve sétáltam tovább vele. Ez azt hiszem, már amolyan állandó dolog volt, ha nem kézenfogva közlekedtünk, a lehetőség nem volt adott, vagy gond volt.
- Abszurd kérdéseid vannak, dziewczynka. Sosem beszélgettem zsiráfokkal,
úgyhogy azt hiszem, nem tudom megadni neked a választ
- biggyesztettem le az ajkamat, a környező kifutókat figyelve, csak amolyan futó informálódásként. - Te tudod?
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. augusztus 16. 22:39 | Link


ííígy-így | július 25. | ZOO *-* és a nyunny ._.


Egyetértettem vele persze, de egy picit éreztem azért, hogy jobb is ha nem fejtegetem ezeket tovább. Biztos vagyok benne, hogy nem az én pocim ugrik csak össze a gondolatra újra és újra, ez pedig nem tetszik. Nem az a jó érzés, aminek lehet lennie kéne helyette. De ráfoghatom ezt egyelőre a doki nénikre és bácsikra.
Lefoglaltam magam inkább a macikkal, amik hiába undiztak, túlságosan is édesek voltak ahhoz, hogy ne kezdjek képekért petíciózni a férjecskémnél. Nem is kellett sok, hogy megszülessenek azok a fotók, meg nem csak azok, szóval nagy vigyorgósan pillogtam lefelé rá, míg meg nem álltunk. Lekászálódtam, majd minden mást figyelmen kívül hagyva szépen elvettem a dobozos iszit, majd beleszúrva a szívószálat be is kaptam azt.
- Hááát, talán egy picit tudtam - mondtam beharapva a szájacskám, aztán az üdítős kezem a hátam mögé húztam a másikat pedig magunk közé emeltem, majd a mutatóujjammal lassan kezdtem magam felé hívogatni őt, vagyis közelebb inkább. Amikor abbahagytam az arcára simult a tenyerem, egy pár pillanatig azokba az élénkkék szemekbe bámultam, majd az ajkaim puhán az övére nyomtam vigyorogva, amit azért a csók közepén befejeztem ám. De nem szerettem volna, ha ezért most sokan megnéznek minket vagy hasonló, így picurit zavarban el is húzódtam végül. A megjegyzésre boldogan mosolyogtam magam elé, még a kezem nyújtottam, hogy megfogja, de még mögöttem jött megriszáltam a csípőm meg a popsim egyszer, pont mint reggeli után. - Ez nem is jár másnak...
Néha amúgy tényleg nem értettem, hogyan merül fel benne, hogy bárki más számítana. Mármint, engem nem érdekelnek, és szerintem az is túlzás hogy annyian észrevennének egyáltalán, ha csak nem miatta teszik.
- Kááár, sose tudja senki megmondani, biztos akkor beszélgetnek csak, mikor más nem hallja - vagyis magyarul fogalmam sincs nekem sem. Ennek ellenére érdekelt ez is, mint sok apró, de mások szerint bugyuta dolog. Ahogy sétáltunk és jobbra és balra tekintgettem lassan az üdítőmnek megint a végére értem és a foltoskák is meglettek. Tudtam, hogy már nincs sok vissza, mire mennünk kell vissza, ettől pedig egy picit az arcomra fagyott a mosoly.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. augusztus 17. 04:01 | Link


#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*


A szőlőlé ugye központi szerepet töltött be, kicsit fontosabbá is vált, mint amennyire azt elsőre gondoltam, összességét tekintve, hála az égnek, hogy megvettem és nem kell megint visszaszafarizni a nénihez árkon-bokron át, hogy szomjas a nő.
- Talán? Egy picit? - szegtem le a fejem, nagyon szépen pillázva felfelé rá, miközben megtettem nagy kegyesen azt a két lépést felé és hagytam, hogy a tenyere az arcomra simuljon. Pár pillanatig bámult rám, a nagy, barna bociszemeivel, olyan nagyon szépen, mielőtt az ajkai vigyorogva az enyémekre simultak volna. Ugyan hagytam, hogy "belevigyen a rosszba", de semmi túl sok nyelv, mint a smaciknál és nem is húztam magamhoz közelebb. Így könnyebb volt megtennie azt a lépést hátra, mikor úgy érezte, hogy elég volt mára. A kezét felém nyújtotta, én meg az ujjaim az övéi közé fontam, utána bandukolva még egy pár lépésen át. Itt volt szerencsém ahhoz a bizonyos fenékrázáshoz, mire elégedetlenül felszusszantam. - Kegyetlen egy boszorkány vagy, tudod?
Szóval inkább két lépéssel felzárkóztam mellé és tovább sétáltunk a zsirikhez, akiknek fogalmam sincs, milyen lehet a hangja. Ez összességében kicsit kétségbe ejtő.
- Hát, lehetséges. Én sem szeretek mások előtt beszélgetni, de túl sokat vagyok körülvéve emberekkel, hogy mindig hallgassak - vontam egyet a vállamon, elhúzva kissé a számat. Bár volt olyan időszak, mikor abból csinált a válogatott ivójátékot, hogy mikor szólalok meg az este során. A kemény mag csak jól érezte magát, a gyengébbje megfeküdt. Elég sokan toporogtak, hogy láthassák a hosszúnyakúakat, nem egy család is, babával, meg minden, mire halványan elmosolyodtam, mielőtt visszapillantottam volna az asszonykára. - Minden rendben, Zajaczek?
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 [2] 3 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek