36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: [1] 2 3 » Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. július 14. 23:01 | Link


ííígy-így | július 25. | ZOO *-* és a nyunny ._.


Sokszor van velem, hogy reggel nem vagyok hajlandó felkelni, de most nem is kívántam ilyet tenni. Ha tudnék napot ugrani, már megtettem volna. Nem mondanám, hogy nyuszi lennék, de sem az orvosokat, főleg az ismeretleneket, se a vizsgálatokat nem szeretem. Ijesztőek, néha fájdalmasak és kellemetlenek is, semmi jót nem tartogatott a nap, ráadásul délután volt csak a nagyobb így fél nap semminek tűnt. Bár Lewy azt mondta megoldjuk. Elhittem neki, mire kiimádkozott az ágyból és hajlandó voltam felöltözni is rendesen. Szépen, és viszonylag időben indultunk el, hogy felérve Pestre, a klinikát megtalálva bejelentkezzünk. Nem éreztem magam túl jól, de leginkább mert ideges voltam. Amikor pedig felvilágosítottak, hogy mindez egy vérvétellel kezdődik reggel, hát eléggé lesápadtam. Lecsücsültettek, aztán úgy megcsapoltak, hogy reménykedtem benne, hagytak valamennyi vért bennem is, azt hiszem az egy szükséges alkotóelemem. Zavartan lóbáltam az ágyról lelógó lábaim, nem nagyon sikerült odanéznem, mit csinálnak. Csak, mikor megszabadítottak a kis eszköztől és kiengedtek lélegeztem fel. Szegény férjecske kezét addigra szerintem pici mazsolává szorongattam.
De ennek a rémálomnak is vége lett, ehettem is végre, amitől legalább morcos nem voltam. Aztán kiderülhetett volna, hova is készülünk, még várni kell. De ez úgy tűnt várat még magára.
- Addig mit fogunk akkor csinálni? Mármint, én eleszegetek itt, de az sokba kerülne, és úgy kéne visszaguríts oda. - Mutattam a nagy épületre, ami majd még egy csúnya körben érdeklődik irántunk. Széles mosollyal bújtam hozzá, aztán kicsit fintorogva hajlítottam be a kezem, hogy még a bucit oda szorítsam, ahogy mondták. Ugyan oda ragasztották a kezemhez, nem tudtam, hogyan is jó. De még nem mertem kidobni.
- Szerinted mire visszamegyünk, már megmondják az eredményt?
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. július 15. 03:16 | Link


#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*


A nap kifejezetten döcögősen indult, máskor sem egyszerű a nőt kiugrasztani az ágyból, de ma reggel még azt sem mondhattam, hogy gyere nyuszi, csinálok reggelit. Szóval a dolgok igencsak bonyolódtak, ahogyan ketyegett az óra ébredés után. De a szép szó és a szeretet megtette a hatását, sikerült kiédesgetnem a párnák közül, sőt, még időben el is indultunk, hogy a dokiktól se késsünk el. Szegény szívemet majd szétvetette az ideg, és én sem voltam elragadtatva a vérvétel hallatán, de kis hősiesen kibírta, én meg cserébe hagytam, hogy szétszorongassa a kezemet. Még cirógattam is finoman a hüvelykujjammal, néha megjegyezve, hogy "semmi baj", illetve, hogy "mindjárt vége". Bár kis híja volt, hogy ne ájuljak le a székről a vér láttán. Más, mikor az emberből folyik, meg mikor egy csomó kicsi ampullában lóbálják előtted, hogy hmmm, fincsi.
Mély szusszanással az asszonykára néztem, majd felvontam a szemöldököm. Kissé elkalandoztam, talán nem ártott volna jobban figyelni rá.
- Hm? Ja, nem, nem akarlak sehova gurítani, szóval kénytelen leszel felemelni a popód és kilejteni majd innen, ha befejezted a reggelit. Nem kérsz mást? - érdeklődtem, miután az üres zöldteás poharamat odébb toltam magam elől, jelezve a pincérnek is, hogy én itt befejeztem. - Arra gondoltam, sétálhatnánk egyet. Persze, csak ha van kedved.
Mert ugye ma miatta voltunk itt, nem azért, hogy az én igényeim tartsunk számon, kicsit még meg is ölelgettem, biztos-ami-biztos. A karjára pillantottam elgondolkozva, majd kissé tanácstalan arccal ráztam meg a fejem.
- Halvány gőzöm sincs, de elég ügyesek szoktak lenni, az a bácsi javasolta őket, aki összelegózott. Szóval azt hiszem. - pillantottam én is az épület felé, kis fintorral. Sok minden, de nem szívet melengető látvány.
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. július 15. 12:52 | Link


ííígy-így | július 25. | ZOO *-* és a nyunny ._.


Sokkal jobb így, hogy már részben túlestem a nehezén. Még mindig tiszta libabőr vagyok, ha belegondolok a tűszúrásba, meg ahogy kipaszírozták majdnem a lelkem is egy üvegcsébe. Azt hiszem dicséretnek vehettem a nővérke megjegyzését, annak kapcsán, hogy nem ájultam el vagy lettem rosszul. Azt hiszem nagyobb volt a félelem, mint a tényleges gond. Nagyot szusszantama  mondandóm közepén a két utolsó falatom felett, mikor visszakérdezett pislogtam rá kicsit, aztán megettem a hamit és csak utána beszéltem.
- Jóó, majd szépen riszálom. Minden okés, Szívecske? - Közben megráztam a fejem még meg is simizve a hasam, hogy totál tele vagyok éppen. Általában ebédig nem is szokott gond lenni velem, a reggeli lendülete kitart. Bár nem ettem valami normálisan az elmúlt időben, mert mindig vagy volt valami, vagy idegeskedtem, vagy nem is volt étvágyam és így, csak muszáj lenne megint rendesen csinálni, mert bárhogy is lesz, nem fognak edzésen megdicsérni. - Szeretek sétálni, menjünk. Amúgy sem tudok itt ücsörögni olyan sokat még történik valami. Ééés végeztem is.
Azt hiszem jól leírja a türelmességi képességeim abban, ami nagyon leköt, hogy mennyi időt hagyok szerencsétlen férjemnek, miután hazaesik a letámadásom és az első otthon levegővétel között. Nem sokat. Vagy semennyit. Változó. Az ölelésre nagy vigyorogva simultam hozzá, aztán a kezem kinyújtogatva elhúztam a szám, mert ahogy mindig, most is bepirosodott és kékült meg lilult az a csúnya folt. De legalább már nem fájt.
- Akkor biztos jók, azért remélem a délutáni se lesz vészes. - Lehet egy picit féltem, szerintem nem akart senki megijeszteni, de mikor elkezdte ecsetelni az adataim felvétele után a nénike, hogy miket meg hogyan fognak megvizsgálni, megállt bennem az ütő, és úgy éreztem magam, mint mikor a prérifarkas a gyalogkakukkban lefagy a zuhanás előtti pillanatban. Tudja, mi van odalent és hova tart, de még kapaszkodna vissza, hogy inkább valami más módon halna meg, ha lehet, és nem most. Azt hiszem a nagy gondolkodásba elég fura fejeket vághattam, így csak lehunyt szemmel hozzábújtam mielőtt felkeltem és összeszedtem a táskámat. - Merre sétálunk?
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. július 15. 15:50 | Link


#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*


Szerencsére hamar vége lett a vérvételnek, nálunk is szoktak tartani, de valahogy mindig túlélem. Talán azért, mert közben szórakoztatni szoktak, amúgy teljes szívemből gyűlöltem az egész procedúrát. Mi élveznivaló van ebben? És akkor vannak emberek, akik önként s dalolva mennek vért adni. Bolondosok.
Maja viszont most már sokkal nyugodtabban ücsörgött és eszegette a reggelijét, amit végre megehetett.
- Légyszike, akkor addig majd itt maradok, hogy jobb legyen a kilátás és kint találkozunk - intettem a fejemmel az ajtó felé, majd halkan felnevettem, az ujjammal az üres teáscsésze szélén körözve lassan. Ez is amolyan pótcselekvés volt, ami megnyugtatott. - Persze, hogy rendben van, miért ne lenne?
Ma nem volt gond, tényleg minden rendben volt. A sétára ő is rábólintott, hogy jó ötlet, szóval kissé elmosolyodva jeleztem a felszolgálónak, hogy jó, akkor én most fizetnék. Közben Maja is befejezte a reggelijét, szóval csak feltápászkodtam, lerendeztem a dolgokat a pincérrel, hogy aztán ismét a figyelmem százötvenkettőésfél százalékát a feleségem felé fordítottam. Az ölelés azért kellett, szóval kissé elmosolyodtam.
- Én is, nem szeretek sok időt dokikkal tölteni - ráztam meg a fejemet kissé rosszallóan. Még ilyen okkal sem érte meg. Még kicsit megszeretgettem, majd nyomtam egy csókot a hajába, hogy aztán tegyek egy lépést hátra. - Ömmm, az állatkertre gondoltam, úgysincs vészesen messze...
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. július 15. 17:27 | Link


ííígy-így | július 25. | ZOO *-* és a nyunny ._.


Sokkal jobb programnak éreztem az evős ücsörgést, mint a nap kezdetét és azt hiszem, ezért senki nem hibáztathatott. Bár azért a rossz érzésem nem nagyon akart múlni a dolgokkal kapcsolatban, egy kicsit megmaradt az a félsz még a délutánihoz, csak átmenetileg nem ütközött ki rajtam. Sóhajtottam egyet és összeráncoltam a homlokom, majd ingatni kezdtem a fejem a kis viccére. Persze, pont ilyen kis műsoron gondolkodtam éppen. Nem akartam kiriszálni a popóm a szoknya alól csak úgy. Aztán válaszolt és nem értette a kérdésem, ami annyira nem lepett meg.
- Csak… nem tudom. De akkor jó.
Megrántottam a vállam, aztán a hosszas szemezés után leszedegettem a csúnya ragtapaszt a bucival együtt, majd egy zsepibe csomagolva kihajítottam a közeli kukába. Kicsit megsimiztem a beszínesedett könyökhajlatom, aztán visszafordultam felé, hogy jól megszeretgessem, vagy én legyek megszeretve. Ez nem volt tiszta számomra, de jól esett, így nem is gondolkodtam túl.
- Furik, kórház szaguk van és némelyik nagyon morci is. - A megjegyzésemnek hitelt adni sem kellett, ezek olyan átlagos meglátások szerintem mindenkitől, aki futott már mogorva bácsiba. Azért azt nem mondanám, hogy kihagynám a mai muszáj vizsgálatot mert valahol eléggé izgatott voltam és már szerettem volna hallani, mi is a helyzet pontosan. De az állatkert elterelte a figyelmem aprót vinnyogtam örömömben, aztán vigyorogva indultam meg elé kerülve, hogy kimenjünk az utcára és elinduljunk. Még kicsit piszkálva a megjegyzéséért meg is ráztam a popsimat, csak aztán léptem ki és fordultam vissza, hogy megfogjam a kezét. - Szeretem ezt az állatkertet, úúú, ugye megyünk a macikhoz, megint?
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. július 15. 23:13 | Link


#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*


A buksiingatás és a vállvonás megerősített a hitemben, miszerint a nők biztosan más bolygóról származnak, mint a pasik, mert sokszor nem egy nyelvet beszélnek. Ő volt vérvételen, igaz, hogy az én kezemet szorította össze a meglepően erős, apró kacsójával, de attól még minden rendben volt. Miért ne lett volna?
- Minden jó, persze, hogy az. Azért megmaradsz, ugye, nyuszi? - pillantottam a karjára, miután leszedte a sebtapaszt róla. Láttam már rajta hasonlóan csúnya foltokat, de azok láttán nem fogott el ennyire rossz érzés. Azok amúgy sem a karján, jellemzően inkább a nyakán szoktak díszelegni. Figyeltem, ahogyan eltipeg a kukáig, letudtam a cehhet, majd ismét felé fordulva megölelgettem kicsit, az arcom a hajába nyomva. Az a bizonyos vaníliás sampon azóta sem lett lecserélve és én ettől minden egyes alkalommal felvidultam.
- Igen? Mogorvák voltak? Hát, pedig ilyen fizetésért igazán rájuk férne egy-egy mosoly - biccentettem elismerően füttyenvte. Mert hogy nem kis summát kaptak érte. Én nem emberekkel dolgozok, nekem nem kell mosolyogni, de ha rajongókkal kell találkozni, még én is képes vagyok megerőltetni magam.
A javaslatomra viszont kiült a nő teljes lényére a megelégedés, hogy ő most állatkertbe megy és azzal a lendülettel el is indult kifelé. A fenékrázás valószínűleg piszkáló célzattal történt, de azért széles vigyorral hagytam neki két-három lépés előnyt, hogy jobb legyen a kilátás.
- Hm? Ja, jegessmaci? Persze, ha szeretnéd... Bár szerintem  most a saját lábadról is látod őket - nevettem el magam, kissé visszagondolva, milyen rohadt csúnyán nézett ránk szinte mindenki. Azzal az ujjaim az övéi közé kulcsoltam és kissé lóbálva a kezünket, az adott irányba tájoltam magunk. - Azóta sem öltözöd túl magad....
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. július 16. 01:44 | Link


ííígy-így | július 25. | ZOO *-* és a nyunny ._.


- Persze, nem is fáj már, csak jó csúnya lett. Pedig szorítottam rendesen…
Igyekeztem betartani, amit kértek tőlem. Behajlított kar, a buci jól hozzányomva a kis sebhez, elszorítva a vér útját, meg akkor elvileg annyira nem is kékül be. Hát, én rosszul lehetek akkor összerakva, mert ez olyan, mintha körbepuszilta volna a kezem egy gurkó. Mondjuk volt is olyan érzésem, mikor megszúrtak az első percekben. És azt hiszem lesz is, a tapizós vizsgálatrésznél még. Mire visszaértem a kukától, már minden teljesen flottul ment, gyakorlatilag a táskám hiányzott rólam, meg a férjem ölelése, aztán a kezei, amit szorongathatok séta közben remélhetőleg.
- Valószínűleg, bár aki a vérvételhez nézegette a kezem, ő rendes volt. - A nővérekre nem lehetett panaszom, mosolyogtak, meg tényleg segíteni igyekeztek, hogy gyorsan végezzünk és a legkevesebb kellemetlenség érjen. Csak hát ettől még, hogy ők ott rendesek voltak, a beszélgetős bácsi még nem volt az. Ilyen ez. Egy sóhaj után mosolyodtam csak el és indultam meg kifelé, picit riszálva csak azért is módon. Otthon legalább csinálhatom rendesen.
- Ahham, jeges-smacik. - Vigyorogva fordultam felé, ahogy a szót újratagolva megismételtem. Nagyon kis aranyos volt így, de mulatságos is, ezt nem lehetett tagadni. A nevetést azért elfojtottam, majd kicsit szomorúan bámultam a földet. Már feleség vagyok, meg ki tudja még mi leszek pár hónap múlva, így már nem is jár a cipelés. Ez szomorú. Bár tényleg többet látok, mint régen, meg a topogóimon lévő pipellő is dob pár plusz centit nekem. Ettől még nem az igazi, na. Szépen és okosan követtem, ahogy a szoknyámon átkötött masnit piszkálgattam.
- Meleg van, és nyár. Szerintem szépen felöltöztem, nem tetszik? Majd legközelebb jövök, ahogy alszom. - Grimaszolva jegyeztem meg, egyrészt, mert úgy én se szeretnék libegni bárhol, hiszen nem vagyok oda a túlöltözött alvásért sem, másfelől most tényleg nem értettem, hogy nem tetszik neki a rucim meg én, vagy csak viccel. Ezeket nem díjaztam annyira, mert jobban szerettem, ha azt gondolja esetleg, hogy csinos vagyok, mintha azt, hogy nem, ma nem.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. július 16. 06:12 | Link


#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*


Az ő szerencséjével az a csoda, hogy nem esett le egyből a karja. Amilyen kis ügyesen választ bele a dolgokba, a néni tuti valami kemény anyagot tol és nem is a jó helyről vette a vért. Finoman az alkarjára csúsztattam a tenyerem, majd felemeltem kissé, hogy jobban szemügyre vegyem a véraláfutásokat. Hát, mit ne mondjak, láttam bár sokkal bizalomgerjesztőbb lila foltokat! A pillantásom végigfuttattam a karján, hogy aztán szelíd mosollyal állapodjak meg az arcánál.
- Hát, még szerencse. És annyira nem vészes. Így is szívdöglesztő vagy, babygirl - közöltem azon a tipikus, kissé dorombolós, apucis hangon. Azt hiszem, ez valami új, rettenetes beidegződés lehet a részemről. Az ujjaim az övéi közé fűztem, legalább addig is eltereli valami a figyelmemet. Főleg az iménti jelenetről, ugyanis hiába jár a fejemben az, hogy terhes, ha egyszer ennyire... kedvező idomokkal áldotta meg a teremtés, mellé meg még rázni is tud.
- Hé, mi lenne, ha nem piszkálnál, asszony? - tettettem felháborodást a kis paródiájára. Bár teljesen igaza volt, tényleg így szoktam meg a kiejtését a szónak és valahogy így maradtam. De legalább ki tudom mondani!
Az elszontyolodott földre bámulás felért egy rakás síró nyuszival, szóval finoman oldalba böktem, próbálva felhívni magamra a figyelmet. - Most még felvehetlek, ha akarod, na...
Mert ugye rám nagy befolyással szokott lenni az, hogy mit kéne mások szerint és mit nem. Rendesen letargiába tudok esni mások előítéleteitől. A ruhára is csak azért tettem megjegyzést, mert a combja felért egy egy hónapos ingyen-triallal a Netflixből.
- Dehogynem tetszik! És j... mi? Neeeeeeeeeeeeeem, nem, nem, most felejtsd is el az ötletet! - ráztam a fejemet vehemens tiltakozással, mert az már tényleg több lett volna a sok(k)nál. - Nagyon kis dögös vagy, na de most gondolj bele, hova fog ez felcsúszni, ha a nyakamba veszlek!
Sokatmondó pillantással néztem a combjára, de mivel a kezem épp elfoglalt volt, nem illusztráltam, hogy meddig is. Helyette a szabad pénztárhoz húztam az asszonyt és vettem két belépőt, had örüljön a lelke.
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. július 17. 00:38 | Link


ííígy-így | július 25. | ZOO *-* és a nyunny ._.


Különösebb bemozdulás nélkül hagytam, hogy a karom után nyúljon, közben pedig csak azt figyeltem, hogyan reagál rá. Nekem sem tetszett, de azért így utólag már nem volt olyan tragikus a helyzetem, talán magamhoz képest is egy kicsit túlizgultam a reggelt, de egyelőre ez nem nagyon akart elmúlni. Szóval csak egy mély levegő kíséretében megszabadultam a bucitól, majd az éttermet is magam mögött akartam hagyni némi risza kíséretében. A többit meg megtartottam későbbre, nem jó az összes energiát eltáncikálni már így a nap kezdetén, hát, hogy jut majd a nap végére, mikor túlélőként végre hazamehetünk Volthoz és újra együtt lehet a család.
Zavartan mosolyodtam el a bókra, aztán csak kicsit közelebb húzódtam, mikor megfogta a kezem. Nem volt szándékomban megbántani, de az az apró kis elszólás eléggé élt a fejemben ahhoz, hogy ne hagyjam csak úgy.
- Jól van, smackó, befejeztem. Még itt maradnánk a végén a melegben és kiolvadnak a jégkockák, ha folytatom.
Egy kicsit úgy érzem most, nem bírtam a szájacskámmal, mert nagyon ki kellett ezt mondanom, ha már ilyen jegesben tapicskoltam. Persze egyből megtorpantam, hogy egy nagy, békülős puszi után soroljak csak be mellé újra, végre viselkedve is. Bár a kedvem hamar csökkenő tendenciába ment, mikor felmerült, hogy bizony két lábikóval a földön kell maradni, mert már nagy vagyok. Éreztem, hogy az elszomorodásom adta a löketet, így nem villanyozott fel úgy hirtelen az ajánlat, hogy de mégis. Ha nem szeretné, hát sétálunk. Merthogy én mit akarok? Még mindig nem lettünk nagy barátok a szóval. - Talán, majd meglátjuk bent.
Egyelőre jobbnak láttam ennyiben hagyni, így is bőszen a ruhámmal babráltam ahelyett, hogy visszanéztem volna rá. Amikor viszont szóba került a ruhám, akkor már felfigyeltem. Megnyugtató volt, hogy szerinte is szép vagyok így.
- Hm? Miért? Nem is értem.
A fejemet elég látványosan ráztam meg ahhoz, hogy érthető legyen, tudom a problémát. Persze én sem masíroznék egy sál semmiben sehol, de akkor is, nem ér beszólni erre, nem hosszú ruha, legalább meg sem sül benne az ember ropogósra. Meg a szoknyákban nem látszik nagynak a fenekem, az sem hátrány. - Hát, úgy körülbelül ide és ide, itt meg egy kicsit be kell tűrni magam alá. Elől meg, hát, napellenző neked?
Igazából beszéd alatt végig járt a kezem, mutogattam felfelé pár centit mindkét oldalamon, meg hogy rá kell csücsizni és nem lóg ki a popóm se, aztán elől meg. Mókás lenne, ha a szoknyám alatt lenne a buksija, azt teljesen viccnek szántam. De ahogy méregetett, arra csak összeráncoltam a homlokom. Nem olyan csúnya a lábikóm, hogy baj legyen, ha kilóg.
- Hozol térképet? Melyik irányba menjünk? Ééés, mennyi időnk lesz?
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. július 17. 02:52 | Link


#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*


Hagyta, hogy közelebbről is megnézzem a karját, és hát, tényleg nem nézett ki mesésen, de volt már rosszabb. Például a nyaka. Mint valentin-napkor. Az határozottan rosszabb szokott lenni. De végül is nem számít, most kis csinos volt, úgy kékfoltostul, mindenestül. Az, hogy megfogtam a kezét az utcán, már egy ideje természetes volt, pedig anno én voltam ennek a legnagyobb ellenzője. Miért jó az bárkinek is? A fotósok is csak a pletykára használják fel az egészet... Most meg?
- Egy ideje csak sima kockák vannak, nem jegelem őket, csak ha cryo-szaunázunk a fiúkkal, de az is nagyon ritkán van - ráztam meg a fejemet, még mindig grimaszolva, de tudtam, hogy csak piszkálódik és nem komolyan mondja a dolgot. Vagyis hát, neki is kellett valami, amivel nyúzhat, nem én vagyok az egyetlen, aki néha örömét leli az ilyesmiben. A puszira elmosolyodtam, de aztán jött az a kis szomorka pofi, mikor megemlítettem, hogy már nagylány és lát a saját tappancsairól is. - Nem, cica, most már csak azért is eldőlt kérdés...
Mert ugye nincs az az isten, hogy ő most emiatt itt kesereg és én ezután nem próbálom meg jóra fordítani a dolgokat. Mindig ez szokott következni, hát, nem ez az alkalom lesz, ami kivételként erősíti a szabályt.
Tényleg szívdöglesztő volt ebben a ruciban is, szóval nem is értettem, hogy mit problémázik, nagyon jól állt neki... bár, ezt szinte bármilyen ruhadarabra el lehet mondani, ami valaha hozzáért.
- Ááááá, én sem! - ingattam meg a fejem hasonló vehemenciával. Így is épp eleget látott belőle a nagyvilág, hogy néha igen csúnya pillantásokkal nézzek a suhancok után, nem, majd még pont az "alvóscucca" jót tenne az imidzsének. Egy-kettőre körberajonganák, az már biztos. Közben ő vizuálisan is érzékeltette, hogy mi merre fog csúszni, ha a nyakamba ül, mire az ajkamba haraptam kissé. - Hmmm... hát, jó, nem bánom. Ameddig a csinos hátsód nem villogtatod, nekem oké.
Közben megvettem a jegyeket is és az egyiket átnyújtva a mellettem magassarkúban topogó hercegnőnek, besétáltunk. Arra, hogy végigmértem, összeráncolta a homlokát, mire ártatlan mosollyal pislogtam rá hatalmasakat a kiskutyaszemeimmel.
- Megállapítottam, hogy a feleségemnek még mindig szexi alakja van, gondot okoz? - érdeklődtem, majd elengedtem a kezét, annyi időre, hogy a közelben lévő kis állványról szerezzek egy térképet. Visszasétálva ki is nyitottam előtte és ismét az arcára pillantottam érdeklődve. Vártam azt a bizonyos mosolyt, mert hát, ha Maja boldog, akkor a szeméből is visszacsillan az a mosoly. - Attól függ. Mi a mai sláger, hercegnő? Vidrák? Ééééés legjobb tudomásom szerint legalább 3 óránk van.
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. július 17. 04:13 | Link


ííígy-így | július 25. | ZOO *-* és a nyunny ._.


- Az nagyon helyes, az a sok hideg egészségtelen, mondtam már. Még megfázol, aztán mit csinálunk? Nem játszunk ilyennel.
Nem mintha lett volna válaszom saját magamnak, hiszen egy kis betegség bárkinél becsúszhat, de nem szándékos önpusztítástól mondjuk. A sport miatt tett erőfeszítéseket meg engedjük szépen el, az külön lapra tartozik ezt én is tudom. Szívesen vagyok ápolónénin, ha az a szükséges, de jobb, még egészséges a családocska és boldog. De legalább ennek köszönhetően a piszkálást abbahagytam, és aranyos maradtam. Általában ez az alapállapot, így minden rendben is szokott lenni. Még a szomorkodásom is képes vagyok vele egyszer-egyszer ellensúlyozni, de ma láthatóan ebben nem voltam a toppon.
- Eldőlt? De én… - Nem hagyott időt, vagy esélyt, hogy komolyabb okot felszedjek megint a hárításon kívül, így csak becsuktam a számat végül. Persze szerettem volna, de nem mindenáron, az milyen csúnya dolog már. Viszont úgy tűnt, megint életbe lépett az én nem jutok dűlőre, Lewy meg elhatározta magát opció. Ezzel igazából én eléggé ki voltam békülve, szerettem, ha úgy mennek a dolgok, ahogy neki is jó, ebben meg úgy voltam vele, akkor lehetek biztos, ha tudom, hogy dönt. Vagy eleve a végső szót a férjem mondja ki.
- Sejtettem, de azokat a jól összerakott szetteket megtartom otthonra, ha nem baj.
Nagyon szépen tudtam rá nézni, mikor érdekelt, hogy éppen mi lehet a gond pár dologgal, ami nekem elsőre nem volt egyértelmű, eddig ezzel is így álltam, persze tudtam, hogy nem szereti, ha mások nézegetnek. Táncversenyes tapasztalatból okulva, én sem szeretném. Közben a rögtönzött illusztrációm is célba ért, és úgy tűnt megegyeztünk, hogy a ruhám is csini, és baj sincs vele egy esetleges nyakiba ülés esetén se.
- Ahham, az nem baj. Csak ne csináld sokat, mert a piros nem annyira megy a ruhámhoz. - Tudom, hogy ha sokat néz, előbb utóbb nagyon zavarban leszek, és azt nem szeretném most. Ami az alakom illeti, leszámítva miféle evéseket csinálok a tábori koplalás óta, jól megvagyok az eredménnyel, bár kellettek a plusz körök és felülések. Fúj. Viszont, ha úgy áll a helyzet és estére ezt már pontosan fogjuk tudni, akkor csak most. Még egyelőre, aztán ki tudja, milyen leszek.
- Vidrááák, igen, arra a játszótér felé menjünk, utána mehetünk a fókás-pingvines részhez, onnan meg egy köpés a medvék. Meg útba esik egy csomó másik is.
Figyelmesen szemléltem a térképet, hogy mi és merre van, a számok csak zavartak, inkább a képeket figyeltem meg mi és merre. A három szabad óra jól hangzott, bár a gyomrocskám kezdett mogyoróvá zsugorodni, hogy még ennyi. Jó is meg rossz is. Ennek ellenére a mosolyom egyre szebb lett, ahogy elindultunk befelé a vidrákat megkeresni.
- Úgy szeretnék látni egy párt aludni a vízben, akik fogják egymás mancsiját.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. július 17. 19:06 | Link


#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*


Nem hiszem, hogy egy mezei megfázás lehetne a legrosszabb dolog, ami valaha egy emberrel történik. Bőven voltak már más gondok, problémák, amik tényleg zavartak, egy kis tüsszögés nem az.
- Nem tudom, hozhatsz nekem csirkés instant levest és nézhetünk takaró alá bújva valami rettenetes, romantikus rémálmot - nevettem fel a képre, mert folyton fújnám az orromat és még csak nem is azért, mert a film megható. Ez baromi nagy átverés.
Nem tetszett ma neki, hogy én döntöttem helyette, azaz, inkább az nem, hogy még csak meg sem mondtam, hogy mire jutottam végeredményben. Az ilyesmit én sem kedveltem, de helyettem nem igen próbált meg senki határozott lenni. Szóval eldőltnek tekintettem a kérdést, majd vigyáz ő, hogy ne csekkolják a hátsóját túl sokan.
- Hát nem is tudom, felcsigáztál... de ha ennyire ragaszkodsz hozzá, persze, maradhat a dolog négy fal közt - a hangom lemondó hangszínt ütött meg, de illett volna már tudnia, hogy engem az zavar jobban, ha mások is látják, nem az, ha nem.
A kijelentésre ismét felvontam a szemöldökömet.
- Szerintem illene lassan megszoknod, hogy bámullak. Ez olyasvalami, ami remélhetőleg megmarad - fojtottam el egy mosolyt, de aztán csak megvontam a vállamat. Pasiból vagyok, ha egy nő szép, akkor megnézem, pláne, ha aktuálisan épp a feleségemről van szó. Aki lehet, hogy terhes? Mellékes információ. Helyette kinyitottam előtte a térképet, hogy eldönthesse, hova is szeretne menni először.
- Nekem megfelel, egészen terv-szerűen hangzik - nevettem el magam, de aztán csak kis, bocsánatkérő mosollyal kerestem a pillantását. Nem akarom én folyton piszkálni, csak van, mikor egyszerűen kicsúszik, akár akarom, akár nem.
Közben ő felvázolta, hogy milyen szívesen látna egy pár a vízben aludni, én pedig próbáltam elképzelni.
- Hm... fura lehet. De biztos aranyos - tettem hozzá, miközben a térképet a zsebembe csúsztattam, hátha a későbbiekben szükség lesz rá.
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. július 17. 21:38 | Link


ííígy-így | július 25. | ZOO *-* és a nyunny ._.


Nem tudtam elképzelni, hogy ő betegen fekszik a takaró alatt a kanapén, én meg mellé fekszem és valami olyan filmet nézzünk, mait eddig maximum a lányokkal vagy anyával ültem le, és még engem sem kötöttek le. Lehet nem voltam teljesen tökéletes ízléssel rendelkező, de inkább valami olyanra voksoltam volna, ami le is köt, vagy vicces, esetleg izgi.
- Szívesen csinálok neked levest, az nem csak zacsisan megy ám! De a film… hát, ha olyat szeretnél.
 Nálam se csak a mesék léteznek, hiába azt favorizálom. Például volt egy időszak, mikor sokat voltam beteg, akkor végignéztem a legtöbb szuperhősös csodát, amit Isten nekünk hagyományozott elsőre képregény, majd sorozat vagy film formájában. Azt hiszem a Szerelmünk lapjai és a Pókember csatáját, egyértelműen a pók csípte fiú nyerte, ilyen ez. Bár belegondolva, van olyan, ami ilyen romcsis és egész szerettem, de ezeket gyorsan félre szoktam tenni.
Annyira elkalandoztam ebben, hogy hirtelen nem is értettem, hogy fordultunk a nem kéne úgy öltöznömből addig, hogy ha én szeretném, nem kell kijönni benne. Értetlenül pillogtam rá kicsit, aztán megráztam a fejem.
- Majd húzok fel nagykabit, és reméljük, hogy nem sülök meg, mint a grillpipik forgatás közben - mondtam neki vigyorogva, de persze ráztam a fejem. Megértettem ám a dolgot, csak néha fel kell fognom, hogy nem ugyan azt látjuk egy-egy dologban. Azt hiszem ezért is nem ő az első, aki a fellépőruhák próbáit látja. Lehet pár már akkor le lett volna szavazva, mikor még rám se alakította a varrónő.
- Nem azzal van a baj. Mármint. Nincs semmivel gond, csak…  Szeretem, de mégse, de mégis.
Magamban nagyon nehezen megy, hát még kimondva a döntés. Nem tudtam megmondani, hogy nagyon jól esik a lelkecskémnek, és édes is, meg olyan, mikor komolyabban méreget, mintha cukorból lennék és éppen jól karamellizálni készülnének. Olvadozós. Csak ilyenkor elég furin reagálok, akaratlanul is. Van ami nem változik, például amiket kivált belőlem, pedig szeretnék viselkedni a legtöbbször.
- Terv? Hát olyanom sem sokszor van. Deee, legyen ez akkor - helyestem, miközben újra összefűzve az ujjainkat soroltam be mellé, egyből fordulva is balra, a játszótér irányába, arra a leggyorsabb a kis cukikhoz, ezt a érképen is láttam. Onnan azért majd lehet nem nekem kéne navigálni, de az odébb van.
- Hát, így elmondva az, tényleg. De okosak ám, azért. Tudod mikor nem fogságban élnek, olyan vizekben vannak sokat, ahol erős sodrás van, legalábbis számukra. Így mikor a vízen alsziznak, hogy ne sodródjanak el egymástól, így össze szokták akasztani a mancsukat. Ami tök cuki és mintha fognák egymás kezét, mert nagy szeretet van.
Ezen fontos infó pedig már évekkel ezelőtt kiütötte mondjuk a tíztől felfelé lévő számok szorzótábláját a buksimból, de megérte. Miközben beszéltem, mutogattam is, például a kezeinket megemelve, ahol éppen az övét szorongattam be is mutattam, hogyan kapcsolódnak össze a kis cukik.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. július 18. 05:34 | Link


#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*


Talán az elénk festett jövőkép egy kicsit túlzás volt, de attól még el tudtam képzelni magunkat. És nekem senki ne mondja, hogy a smack tészta nem finom, mert ha valaki azt hazudja, pénzen nem lehet boldogságot venni, szívem szerint arcon ütném egy karamellával, smack-tésztával, nutellával és ingatlan-szerződésekkel teli zsákkal.
- Igen, tudom, hogy tudsz, mert ügyi vagy, de mikor beteg vagyok, jobb szeretném, ha mellettem lennél, leves helyett. És fúj, vicc volt! Nem akarok undi, nyál-filmeket nézni! - horkantam fel, rettenetesen kiábrándult fejjel rebegtetve meg a pilláimat Maja felé. Az értetlen pillantására elfojtottam egy mosolyt, mert úgy tűnt, fogalma sincs, hogyan is jutottunk addig, hogy ő ellenzi a kijövetelt, nem pedig én. Egyértelműen azért, mert nem történt meg.
- Jó, odaadom az enyémet a hosszítottat és az neked legalább térd alá fog érni. Vicces lesz - közöltem elképzelve a jelenetet magam előtt. Amúgy meg nem értettem, hogy az embereknek mit kell rögtön furcsán nézni, ha az embernek jó kedve van. Talán ez valami különös anomália a számukra? Ha mosolygó embert látsz, fordulj utána! Ha nevet is, fordítsd el a fejed 180 fokban, hogy biztosan lásd!
- Mondtam már, hogy bonyolult vagy? - pislogtam értetlenül, hisz akárhogy is magyarázta, ennek bizony nem volt semmi értelme! Már, ha azt nem vesszük, hogy biológiai folyamat és nem döntheti el csak úgy, hogy többé nem pirul el.
A térképen akaratlanul is terv készült, azt illetően, hogy innét merre is tovább és ez egészen meglepő volt, de csak a beszélgetés lezárta után vetettem ezt fel az asszonykának, mielőtt még sokkot kap, hogy ő határozott volt. Az ujjait az enyémek közé fűzve baktatott mellettem, mert hát, sikerült kiegyezni abban, hogy a vidrák felé indulunk el.
- Jó... jó, egye fene ez tényleg aranyos és legalább értelme is van. Azzal ellentétben, hogy miért kelek az esetek kilencven százalékában úgy, hogy köréd vagyok gabalyodva. Ott az egyetlen sodró erő az Volt - közöltem kissé felnevetve, mert hát, a nagyfiú néha fogta magát és befeküdt közénk, mint baba korában... csak még nem tűnt fel neki, hogy nem baba. Valószínűleg sosem fog. - Ugye most nincsenek kavicsaid?
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. július 18. 14:17 | Link


ííígy-így | július 25. | ZOO *-* és a nyunny ._.


Megérkezett a határozottan nem halk és nem is túl diszkrét nevetésem, mikor a filmdolog felmerült, nem is tartott sokáig, hogy az undizás is előkerüljön, ami pláne ezt okozta volna. Újra kellett gondolnom, hogy ha mi ehhez az állatkerthez többször jövünk, biztos lesz-e valami undizás a jövőre nézve még, vagy egyszer elfogy-e. Mikor végre beszédképes lettem, akkor néztem rá nagy szemekkel, majd ráharapva picit a számra komoly kérdést tettem fel neki. - Akkor most meg sem nézed velem Az 50 első randit? Pedig már azon gondolkoztam meg van-e DVD-n.
Próbáltam látványosan elszomorodni, de annyira az most nem ment, nem is nagy baj ez. Igazság szerint más ilyen filmet lehet nem is tudok, ezt láttam is és egész aranyos volt, de azt hiszem becserélném inkább az X-Menre, ha lehet.
- Persze, és egyből becsavarhatnál még egy takaróba is, vagy nagy poncsóba, hogy úgy érezzem magam, mint egy burrito. Biiiztos jó lenne - megráztam a fejem, hogy mindezt inkább el se képzelje. Nem akartam így csücsikélni otthon a kanapén Volt meg közte. Már amikor ez lehetséges, mert ugye a kis drága szeret középen lenni, vagy valamelyikünkön heverészni ilyen „enyém, nem adom” hozzáállással. Azt hiszem lehet ő nem annyira örülne, hogy valaki négy végtagon mászizna mellette a télen már. A kérdésére eközben csak megrántottam a vállam, mert, ha mondta is, nem nagyon emlékszem. Sosem voltam szerintem valami rendben, bár nem ilyen értelemben csak.
- Mondtam, hogy okoskák, csak cukik is közben, az meg vuuu, be-le-halok olyan kategória. Mint a Gruban. Ami mondjuk jó furcsa mese, de mindegy.  - Őszintén szólva rendesen kirázott a hideg, mikor elsőre láttam, és a koporsóbacsukós jelenetnél folyt a piros lötyi alul… hála isten csak a szőlőlé vagy mi volt. De juj. És azt mondják, ez mese! - Ühhüm, hát szeret ott aludni. Bár lassan egyedül elfoglalná az ágyat. Nem lehet, hogy az övé túl kicsi és ezért is lóg annyit ott?
A kérdésem jogos is lehetne igazából, de pontosan tudom, hogy ennyire kis ragaszkodó. Én is szeretem a gyerkőcöt, még akkor is, ha reggel a számba rakja a mancsát „jó reggelt” üdvözletként. Közben lassan hagytuk el a gyerekkacagós játszót és befordulva én már láttam is, ahova tartunk. Szerencsére nem voltak kétmillióan, hála a hét eleji napnak.
- Naga, nem fértek el a táskában ma - húzom el a számat, aztán vigyorogva nézek rá. - Hiányoznak? Ígérem, nem veszek el és fogdosom más kezét.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. július 19. 03:09 | Link


#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*


A film címe ismerős volt, mintha már hallottam volna róla, vagy láttam volna  a plakátját valahol, de valahogy nem nyerte el a szimpátiám. Nem mintha bárminek sikerülne elsőre, ha olyan passzomban vagyok. Viszont Majáról volt szó, aki viccelt és ezek után meg pláne felkeltette a kíváncsiságomat. Most büntet valamiért? Pedig én jó voltam! Amennyire lehetek...
- Sose láttam? Milyen? Szomorú vagy vicces vagy... mi az? - kérdeztem felvonva a szemöldökömet, mert hát, tényleg érdekelt most már, miről is beszélünk. A látványos elszomorodása kissé félresikeredett, de én azért még láttam, hogy próbálkozott.
Maja kis csilingelő beszéd közepette írta le, hogyan is nézne ki, mikor ráadom a kabátom, meg még utána csavarjam be egy takaróba is. Az volt az egyetlen baj ezzel az egésszel, hogy előttem volt a kép és eléggé validnak tűnt.
- Nem értem mi bajod, azok finomak. Gondolom te is az vagy - ezt a témát inkább nem boncolgattam tovább, voltak neki buktatói. Inkább csak  baktattunk kis romcsin a vidrák felé, néha közelebb léptem Majához, vagy éppen távolabb tőle, mert bizony akadtak olyan gyerekek, akikre a szüleik elfelejtettek nyomkövetőt vagy pórázt rakni és csoda lesz, ha visszatalálnak majd. Végülis, az ő dolguk, ameddig nem  ugrasztják ki a térdemet.
- Nem szeretem a Grut. Olyan nagyon bizarr nekem az egész, az unikornison kívül nincsen benne szimpatikus karakter - közöltem, ezt most kivételesen elutasító hangszínben. Az a fajta film volt, aminek még a létezését is ignoráltam, még azután is, hogy a harmadik rész kijött.
Még a fehér kis hurrikán is szóba jött, persze, az is szabad asszociáció volt a részemről a vidrák tényéről. - Szerintem az ágya túl kevés ölelést és puszit ad neki, az a gond vele...
A játszótér zsivalya lassan elhalkult és már nem is voltunk olyan messze a vidráktól. A tömeg éppen fagyit tömött a bucijába, vagy a hintán szeretett volna megtanulni repülni, így a "kifutónál" nem volt nagy a tömeg. A kavicsos kérdést egyszerűen nem tudtam kihagyni, a kezem a korlátra csúszott és Majára pillantottam.
- Naga bootifa... Most hogy szedsz fel, ha elkeveredsz, hm? Van már nagyszerű pasizós trükköd? - vonogattam a szemöldökömet, de muszáj volt elnevetnem magam és azért csekkoltam, nem sértődött-e meg a kis nyomi. Csak piszkálom, de nem bántásból. - Megnyugtatóbb volt a gondolat, hogy vannak. Tényleg ne vessz el, nekem csak zöldtea van a pocakomban, arra nem kiváncsi a doki.
A pillantásom akaratlanul is az arcáról a hasára vándorolt, sőt, ott is időzött pár pillanatig, míg meg nem ingattam kicsit a fejem, hogy eszméljek.
Utoljára módosította:Lewy Bojarski, 2017. július 19. 04:43
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. július 19. 15:12 | Link


ííígy-így | július 25. | ZOO *-* és a nyunny ._.


Sokáig nem tudott kitartani a szomorkodásom, kénytelen voltam elnevetni magam, pláne a visszakérdések hallatán. Aprót rántottam közben a vállamon, mert a legtöbb filmről, ami nem volt a kedvenc kategóriában, vagy nem mese, nem volt különösebben kiforrott véleményem. Ez is véletlen ugrott be a repertoárba az egyik tánctábor alatt.
- Az nem baj, ha az Aranyhaj  Örökkön örökét nem láttad volna, na az már az lenne. - Nekem biztosan, én szeretem azt a mesét, és ez egy sürgősen pótlandó dolog lenne. - Hát olyan romcsis, mint amilyet mondtál az ápolás mellé. És olyan vegyes, én nem tudtam eldönteni, hogy szomorú-e a vége vagy sem. Asszem nem olyan mesés happy end a vége és ez megzavart.
Belegondolva tényleg nem, mivel én azt várnám, hogy minden meg is oldódik, nem csak a szerelem teljesül be. Persze szép párocska, elhajóznak, mindenki ott van, akit szeretni kell, de a lány ígyis ugyan azon a napon él, minden tudás nélkül újra és újra. Összességében elég furika, de most nem tudtam más példát hozni, na.
Közben fejben már áteveztem a burritokra, ami máskor nem lett volna baj, most viszont éppen nem erősítette a kedvenc ételeim listáját, így csak húztam a számat egy kis grimasszal. Én sem értem mi bajom, hogy nem akarok élő kajatekercs lenni a melegben. Ami azt illeti az, hogy finom vagyok-e nem az én megítélésem kérdése, nem kóstizgatom magam, lehet már nem lenne meg a karom másként, amennyit régebben is nasiztam.
- Nem bizarr. Egyenesen félelmetes, én már ott majdnem sírtam - igazából pityeregtem az első közeli után Gruról, aztán sírtam is bizonyos jeleneteknél - hogy a koporsós-becsukós-üdítőelfolyós rész volt. Még a szemem is eltakartam inkább, csak ne.
Ha az embert ki tudja rázni egy gondolat többször is, nekem ez sikerült most, kétszer jutott eszembe ez az elmúlt percekben és nem volt jó érzés. Felüdülés volt ezután Volt helyezkedését tárgyalni. Szerettem azt a nagy babát, akkor is, ha mostanság mikor fel akar ugrani, hogy felvegyem, inkább ő tudna engem. Nem kis darabka életkém. - Előfordulhat, lehet egyedül érzi így magát. Tudod milyen szomorúan néz, mikor véletlenül nem jöhet be a szobába, vagy ki, vagy hasonló… olyan bánatos.
Nagyon aranyos tud lenni a szőrmók, múltkor például felraktam rá a pórázt, aztán mire kettőt pislogtam a szájban volt és elindult elvinni magát sétálni mert lassan szedtem össze a cuccaim hozzá. Kis önálló. Bár nem lep meg, az lepne, ha amennyire szeretjük, nem ilyenné tenné. Jó kutyi, csak nem mindig.
- Naga? Nukasha. Ha tudtam volna, hogy jövünk ide, lehet elrakom, de valaki ezt reggel a „muszáj menni” és a „ne akard, hogy én vigyelek” között kihagyta. Lehet gyorsabb lettem volna pedig - mondtam neki kicsit dünnyögve mindezt. A kérdésekre csak zavartan babráltama nyakláncot a korláton támaszkodva. Azt a szívecskét nem szoktam levenni még nem nagyon-nagyon muszáj, többet volt velem már, mint a kavicsaim egyhuzamban. - Tudod jól, hogy a legnagyobb trükköm az, hogy egyedül el tudok tüntetni egy eeegész pizzát. Nem tudom, hogy szednélek fal, vagy mi. Hogy csináltam elsőre?
A vállamnak döntöttem a buksimat, úgy fordultam felé, egészen jól viseltem ezeket, de lehet csak azért mert ezen a téren nem is nagyon akartam virítani. Sokáig nem érdekelt egyáltalán, ahogy a buta fiúk sem, aztán meg lassan, de biztosan, szükségét vesztette számomra, hogy ilyet keljen kitalálnom. Inkább leülnék valahol sírni, még megtalál. Mondjuk a maciknál, ha odataláltam. Közben észrevettem, hogy figyel, vagyis inkább a pocimat, egy pillanatra én is lenéztem, de aztán a vidrák felé mosolyogtam.
- Pedig lehetnél még orvosi csoda, ha kiderülne, hogy igazából odabent van baba - böktem meg a hasát, miközben egy gyors puszit adtam az ajkaira. Még mindig nehezen tudtam elhinni és tudtam, hogy hallanom is kell biztosra. Érzésnek fura volt, hogy bizony, lehet odabent már lakik valaki. Már nálam, nem nála.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. július 19. 19:43 | Link


#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*


Persze, az Aranyhaj kis kiegészítése kötelező darab volt, ezt szerintme mindenki tudta, aki egy kicsit is ismeri Maját. Nem baj, ha nem láttad a Gyűrűk urát vagy a Ponyvaregényt, az Alient, ha kárpótolod Micimackóval és Verdákkal. Ez utóbbit még mindig nem pótoltam be.
- Sose jó az olyan film, amiről nem lehet eldönteni, hogy most vidám, vagy sem. Csak nem és nem - ráztam meg a fejem tiltakozólag. El is dőlt ezzel a sorsa a mozinak, mert ha beteg leszek, nem ezt nézzük. A betegség és a sírás nem működik egyszerre.
Az a Grus leírásból nyilvánvalóvá vált, hogy ha egyszer elvinném Maját egy horrorfilmre a moziba, egész végig a kicsi kacsóival a nagy boci szemei előtt ülne, hogy látnia se kelljen mi történik. Nem akartam ismét piszkálni, szóval csak egy puszit nyomtam a halántékára, hogy érezze a törődést.
- Igen tudom, a gyerek egy profi érzelmi zsarnok. Azt hiszem, elkapattuk, legalábbis más babájához képest biztosan. De legalább boldog és okos - vigyorodtam el, tipikusan olyan büszke apásan. Nem sokan értették, hogyan is kezelhetünk úgy egy fehér németjuhászt, mint egy gyereket, de biztos vagyok benne, hogy ez is azért van, mert sosem volt még olyanjuk.
- Soka. Én sem tudtam, hogy ide jövünk. És ha egyesek kimásznak maguktól az ágyból, nem kellett volna azzal fenyegetőznöm, hogy én hozlak... - néztem rá sokatmondó pillantással, de ez nem igazi vita volt, sokkal inkább piszkálódás és ez nekem bőven belefért a házasságunkba. Sőt, néha még kis szépítő jellege is volt rá. A nyakláncra néztem, belül pedig kicsit olyan érzés volt, mint mikor forrócsokit iszol. - Tudod, ez a skilled igen lenyűgöző, szerintem vonzóbb vagy tőle. Hogy csináltad? Nem tudom, agyondobtál kövekkel.
Kis elbűvölő pillantással felém fordult, én meg rákacsintottam, mert ugye miért ne tehetném. Aztán a pillantásom egy kissé elkalandozott és viszonylag hosszú ideig ott is maradtam a pociját figyelve. Az agyam igyekezett feldolgozni, hogy hoppá, lehet, hogy ott van valaki.
- Igen, de nem szeretnék, nem lennék ideális kismama, nem tudok a seggemen maradni és a kviddicset is abba kéne hagynom miatta. Remélem csak zöldtea van bent - néztem le a hasamra, amit gyorsan be is húztam, kissé görnyedve, mikor megbökött. A csókra elvigyorodtam, majd a kezem a derekára téve a kifutó felé fordítottam. - Nézd a vidrákat, asszony!
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. július 20. 02:12 | Link


ííígy-így | július 25. | ZOO *-* és a nyunny ._.


Ha mesékről volt szó, akkor lehetett velem egy lapon említeni a kívánságokat, ugyanis azok terén akadtak ilyenek. Volt kedvencem, olyan is, amit legalább heti négyszer tuti meglestem, vagy ha nem volt idő, hétvégén pótoltam, egy nap alatt. És az örök szerelmek, azok, amik kihullajtották a hajam, ha utalok valamire, azt például életem szerelme nem érti meg. De nagyon-nagyon szerencsés lány vagyok, olyan, aki elmondhatja, hogy a férje nem horgászni viszi büdi halak közé vagy éppen valami uncsi baráti társaságba, ahol hangosak és mindenáron beszélgetni akarók az emberek. Nem bizony, az én Boojiboom a legjobb. Nézhetünk mesét, PS-ezhetünk, nincs baja a tánccal, mondjuk addig biztosan, még csak én űzöm, a kviddics meg amúgy is közös szerelem Volt mellett. Ezek után az, hogy hasonlóan nem nyerte el valami romantikus film nézésének ötlete a tetszésünket meg sem lepett. El is engedtem a dolgot elég hamar, és még a Grut is próbáltam nézelődve, hátha út közben is látni állatkát, nem csak combközépig érő és szaladó totyogókat. Akiknek próbáltam nem útban lenni, mert ők nem vettek észre, pedig hozzájuk képest kicsi se vagyok!
- Nagyon ügyes és okos bizony, de már nem is baba. Már vagy nyolc hónapos, lassan kipotyognak az első fogai, ha még nem hagyta el a tudtunk nélkül az elsőt valahol. Mi van, ha lemaradtunk?!
Eddig bele sem gondoltam jobban abba, mennyire nagyfiú a kis drága, de most sikerült. Kicsit aggodalmasan néztem magam elé ezen agonizálva, meg a reggelünkön.
- Felkeltem volna…. Valamikor. Csak nem lennék képes egy egész napot ágyban tölteni - illetve de, képes lennék. Ezt viszont már megtartottam magamban, azt hiszem így is nyilvánvaló. Tűről volt szó, orvosokról, vizsgálatról és amúgy is már reggel forgott tőlük a hasam és gombóc volt a torkomban. Inkább csak somolyogva igyekeztem odafigyelni a kis odaszúrásokra. Néha megijedtem egyik vagy másik miatt, talán mert komolyan vettem a vicc helyett, de sosem neheztelek rá ezekért. Tudom ilyenkor is, hogy mennyire figyel rám, ami pedig nagyon édes.
- Igen? Keve egyszer azt mondta, hogy csúcs, de ijesztő is mennyi be nem fér a számba. Nem is értem - ráztam meg a fejem kicsit értetlenül, aztán nevetve fordultam az irányába.
- Nem dobtam, kipotyogtak véletlenül, te meg… hát ott álltál, nem tudtak tovább gurulni máshoz! De látod, most mi lenne, ha lennének, és más lábához gurulnának? Én azt nem szeretném - a fejem ráztam nyomatékosítva, hogy nem, ez szörnyű lenne. A kacsintásra felkacagtam, aztán meg megpróbáltam elképzelni, hogy a hasában a zöldteát vizsgálják. Bizarr lenne. Gondolom olyan ultrahangosan csinálnák, mint amivel a szívet is szokták sportorvosin. A lötyi egyáltalán látszana?
- Ühm. Mert én az lennék? - Kicsit belém szorult minden más mondanivalóm éppen egy sóhaj kíséretében. A mosolyom ugyan nem távozott, de be kellett valljam, hogy eddig igazán át se gondoltam ezt. Hogy nincs kviddics, és….a tánc. Szófogadóan fordultam vissza a vidrák felé, hogy figyeljem, ahogy páran egész közel merészkedtek hozzánk így leguggolva a korlát alatt figyeltem őket szembe. Kis cukik, sajnálom, hogy nem lehet simizni őket még mindig. - Menjünk a fókához, pingvinekhez meg a macikhoz? Vagy másfelé megyünk tovább?
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. július 20. 21:54 | Link


#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*


Ha műholdról lekövetnénk az útvonalunkat, mióta bejöttünk az állatkertbe, biztos, hogy azt hinnék, részegek vagyunk. Az igazság az, hogy csak rengeteg törpike rohangált, mi meg igyekeztük a kis fenegyerekeket tisztességgel kikerülni. Mondhatjuk, hogy többé-kevésbé sikerült is, már amikor a törpik épp nem váltottak hirtelen irányt, hogy nekirohanjanak a lábunknak, majd mintha mi sem történt volna, felkelve tovább szaladjanak.
- Igen, tudom, hogy szalad az idő! Tiszta ijesztő az egész... várj! Már 8 hónapos lesz? Te jó ég. - ez most olyasmi volt, ami miatt le kellett volna üljek, de se közel, se távol egy élhető pad. Szóval csak álltam ott, hatalmasakat pillázva magam elé és igyekeztem feldolgozni, hogy bizony, a kicsifiú már nem is baba. - Neeeem, azt észrevettük volna. Annyit nincs a kertben, hogy nagy rizikója legyen, hogy ott elhagyja és észre sem vesszük...
Valójában csak reménykedtem benne, hogy nem nyelte le és pottyantotta ki az egyik sétánk alkalmával, az elég kellemetlen élmény lehetne.
Magam elé képzeltem, ahogyan Maja ma "valamikor" felkel és muszáj volt elnevetnem magam. Biztos voltam benne, hogy ameddig a doki szó is képben marad, magától csak mélyebbre mászott volna a takaró alatt, csendesen nyünnyögve, hogy ő ezt nem akarja. Épp eleget piszkáltam már és nem akartam átlépni egy határt, így csak megzaboláztam kicsit a mimikám és nem szóltam egy szót sem Ms. Sörényhez.
- Oh, én nagyon is értem. Tényleg kicsit creepy, de imádom nézni - nevettem el magam, szinte majdnem vele egy időben. Túl sok olyan barátnőm volt, aki az étteremben késsel-villával ette a pizza negyedét, ahhoz, hogy ne becsüljek meg egy nőt, aki betöm egy egészet.
Közben elém festette a képet, hogy lehet, ha itt lennének a kavicsai, más lábához gurulnának, aztán azzal az emberrel menne kézen fogva sétálni, én meg a szemem forgattam kicsit. Nem tetszett ez az ötlet, még feltételezés szintjén sem igazán.
- Vörös hajjal lófrálnék utánad, hogy térden csúszva kérjem meg a kezed.
 Gondolom. Elvégre, ezzel még mindig az adósod vagyok. Szomorú, nem?
- sóhajtottam fel enyhén színpadiasan, de ami azt illeti, megérdemelte volna. A lánykérés, amiben része volt, sok mindennek nevezhető, de nem volt különösebben romantikus. Már, más pasikhoz képest, önmagamat felülmúltam.
- Hát, gondolom igen? Különben nem akarnék veled közös gyereket, ha nem lennék oda érted és bíznék benned? Gondolom. - pillogtam magam elé pár pillanatig elgondolkozva, de aztán csak rántottam egyet a vállamon. Megint sikerült egy kevésbé pozitív aspektusát megcsípni a dolognak. Szóval inkább csendben maradtam kicsit és a korlátra támaszkodva figyeltem a vidrákat elgondolkozva. Kis vizes, formás szőrmókok voltak, tipikusan úszóbajnokok. Aztán inkább a feleségem figyeltem, amint őket nézi. - Neeeeem, nekem jó a fóka-pingvin-maci helyzet, te is tudod...  Kividráztad magad?
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. július 21. 01:10 | Link


ííígy-így | július 25. | ZOO *-* és a nyunny ._.


Nagyon kell igyekeznem, nehogy rossz helyre lépjek folyamatosan, mert mintha a lábam alá került volna minden tipegő. Az egyikre rámosolyogtam, mert éppen nagyban ette a fagyit és jobban megijedt tőlem, mint én tőle. Szerencsétlen. De a fagyija az elég jól nézett ki.
- Bizony, elég nagy fiúcska már. Olyan gyorsan megnőtt… eddig fel tudtam emelni, most már négyszer kell nekifutnom, mire rendesen ölbe tudom venni. És úgy se túl könnyű - jegyeztem meg, bár nem volt vele gondom, csak elég vicces helyzeteket teremtett. Ettől én még nem adtam fel és ugyan úgy megdögönyöztem néha a kis drágát, pedig lassan már nem leszünk egy súlycsoportban megint, csak nem az én javamra. Jól megértjük egymást, ő is szeret lustizni és aludni, én is, meg játszani a kertben és dolgozunk a víz szeretete dolgon is.
- Ez valami lengyel izé akkor, vagy csak mert ő is fiú? - Nem tudtam eldönteni egyelőre, hogy a kérdésem bután hangzik-e vagy csak értékelni kell benne az őszinteségem és érthető. Éppen ezért túl is lendültem hipi-hopi rajta. - Az a vörös, az… azt még mindig nehezen sikerült megérteni. De nekem az is tetszett ám, nem volt vele baj - ráztam meg a fejem is mellé, mert tényleg így gondoltam. Azon csak jót mosolyogtam magam elé, amit utána mondott, de ennek is szólhatott volna. Nem voltak elvárásaim, vagy szerettem volna bármit behajtani. Én megkaptam már elég régen azt a bizonyos kérdést. Nem olyan volt, mint a filmekben meg mesékben, de ez miért kéne zavarjon? Olyan Lewys volt, ami nekem tökéletesen megfelelt. Igazából pár napig utána még azt sem igazán fogtam fel, hogy ezt nem csak úgy mondta. Most meg? Ott van az a bizonyos jegygyűrű is az ujjamon. Akaratlanul is arra siklik a tekintetem, aztán a földet nézegetem, miközben felegyenesedem a guggolásomból.
- Szeretlek, és azt hiszem az sem zavarna, ha még nem gondolnád úgy, hogy jó lennék. Majd igyekszem az lenni mikor kell és nem lehet baj, nem? - fordultam felé, majd a keze után nyúltam, ahogy még utolsó pillantásokat vetettem a kis szőrös tüneményekre.
- Ühhüüüüm. Mehetünk tovább, biztos nincs más, amit szeretnél megnézni? Most nem hoztam nasit piknikhez, azt szalasztanunk kell…
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. július 21. 05:27 | Link


#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*


A fagyis kislány kivételével nem történt hatalmas baleset, itt is az ijedtség volt nagyobb, mint a tényleges gond. Mert hogy nem történt semmi, csak frászt kaptak egymástól, nekem meg muszáj volt elmosolyodnom ezen. Édesek voltak.
Volt viszont túl hamar lett hatalmas gyerkőc, azt hiszem, hogy én valahol félúton leragadtam, azt gondolva, hogy ő még mindig kicsi és cipelhető.
- Mert neked már nem kéne ölbe venni, tudod... az az én reszortom. Nektek most már illik ott maradni, hogy te ülsz valahol és félig rád tesped, tudod, hogy hajlamos rá. Főleg, ha kilátásban van egy kis vakargatás vagy nasi is. Vagy esik az eső... - ez utóbbi felfedezést akkor tettem, mikor a legutóbb vihar volt, ő az első villámlás láttán végigkopogott a lakáson, halk nyüszítéssel, majd benyomta a fejét Maja térdhajlatába és a másik felét meg rám pakolta. Ő sem volt egy átlagos személyiség, azt hiszem, ez valami családi dolog lehetett nálunk. Azt már meg sem említem, mennyire szeret mesenézés közben rágcsálni valami fincsit.
- Szerintem inkább fiú dolog, de lehet, hogy részben lengyel is. Itt elég sok kórosan vézna lányt láttam már az évek során és mindig csorgatják rájuk a nyáluk - mélyet sóhajtottam, felidézve pár példát magamban. Szofi sem volt egyszerű eset, de voltak olyanok, akik tényleg csak azért csinálták, hogy valakit magukba bolondítsanak. Ez pedig egyszerűen baromság. - Hé, fiatal voltam, aki igyekezett megbotránkoztatni a szüleit, mert nem engedtek neki ezt, meg azt. Még jó, hogy csak vörös lettem, nem kék!
Tudtam, hogy nem várta el tőlem, hogy térden csúszva kérjem meg, de néha visszagondolva lehet, hogy illett volna. Ugyanakkor biztos, hogy még egy pasi sosem fog neki így ajánlatot tenni, ez valami nagyon Bojarski volt, csak neki. A tekintete a kacsójára csúszott, ezzel egy időben nagyjából az enyém is a sajátomra, de aztán visszanéztem a közönségkedvenc kis szőrmókokra. Az összes gyerek imádta őket, ha éppen erre hozták, szerintem ez volt a fókák és az állatsimogató után a leghangosabb kifutó.
- Nem, tudom, hogy menni fog. Ha pedig baj van, tudod, hogy itt leszek - fontam az ujjaim az övéi közé kis mosollyal. Jó volt így, szerettem, még a bizarr pillantásokat is, amiket néha a kisnyugdíjasoktól kaptunk.
- Talán a zsiráfokat... de őket megnézhetjük majd visszafelé menet, mikor indulunk visszafelé. Igazából én most nem is nasiznék, túlzásokba estem az utóbbi hetekben, teázok. De ha szeretnél valamit, szólj! Üccsi, ilyesmi? Meleg van... - és tessék, megint azon kaptam magam, hogy pofázok, mintha muszáj lenne. Gyorsan be is csuktam a szám és kissé bocsánatkérő pillantással néztem rá. Nem így terveztem.
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. július 21. 16:08 | Link


ííígy-így | július 25. | ZOO *-* és a nyunny ._.


A kutyánk valahogy úgy, ahogy az apukája is mintha kicsit ott tartanának még, ahol mondjuk a tanév elején voltunk. Mikor pici volt, a négy mancsa elfért az egész ebbel együtt egy ölelésben és kis könnyűke volt. De megnőtt, gyorsan és kíméletlenül. Még mindig iszonyúan édes persze, de ez nem segít a megoldandó gondokon, mint a miként tudunk örülni egymásnak, meg azon, hogy megszokta a napirendet, amit kicsit kinőtt.
- De milyen szomorú lenne már akkor! Meg még én is. Különben ez is meg szokott történni, de ettől még, ha véletlenül én érek haza előbb felmentve őt az egész napos egyedüllét okozta kínokból, ugyan úgy rám veti magát, mint rád szokta - vagy szoktuk. Nézőpont kérdése a tény, szóval csak vigyorgok egy kört inkább és nem fejezem be a mondat ezen részét, csak gondolatban. Ami Volt viselkedését egyébként illeti, túl sok dolgot tanult el tőlünk. A legtöbb emberre, aki séta közbe beszél hozzám, ha ketten vagyunk morog, állandóan enne és a meséket tűri, minden máson legtöbbször alszik. Nem is értem kiktől tanulhatott.
- Háát igen, akad pár, akik már kicsit furin vékonykák, van, aki szép, de az azért más - picit grimaszoltam mellé, de nem volt bajom, csak olyan volt az egész téma, amilyen. Láttam már seprűn is ülni ilyen embereket, na az az igazán ijesztő szerintem.
- Nem szereted a kéket? Pedig a hupikék törpikék még pont menők voltak abban az időben - haraptam be azzal az alsó ajkam, hogy ne nevessek nagyon fel azon, ahogy ezt elképzeltem. Ami a szülős részt illeti, én inkább azon voltam, hogy ne legyen rám senki se mérges, pláne anya, ha már szinte csak vele találkoztam minden nap, meg a nagyiékkal, ha éppen ott ebédeltem, mert ő nem volt otthon az iskolai dolgai miatt. Mindezek ellenére, meg lázadozás és hasonlók, nem hittem, hogy bármivel tartozna nekem, eg tulajdonképpen már teljesült ígéret nyomán. Mert így van. Itt van velem, szeretem, szerethetem. Ő nem bunkó és buta, én meg nem undizok… Olyan sokat, azt gondolom.
- Tudom, mert szuper vagy, ebben is - mosolyogtam rá, hogy aztán a kezünket figyeljem. Engem nem különösebben bántott az, ha furán néznek, az igen ha sokan figyelnek, de most úgy el voltam foglalva, ha így is volt, ezt nem vettem észre, másként lehet kicsit rosszul érezném magam, arra meg most semmi szükség.
- Jó, ők is nagyon édikék, menjünk oda is. Ühhüm, hát jó, vigyázol a kockákra, értem én - bólintottam párat nagy meggyőződéssel, hogy ez így van rendjén. Nekem se ártana néha ráülni a kezemre, mikor éppen nyúlok az otthoni édesség felé, vagy készülök repetázni a spagettiből. Belegondolva ez életem örök problémája. - Az, elég meleg van, ilyenkor an az, hogy kimész a napra és vagy leégsz, vagy úgy jössz vissza az árnyékba, mintha bekentek volna étcsokival. Nem finom leszel, csak elég barna - magyaráztam kicsit talán túl is a dolgot, de a fejem időközben megráztam, nem vagyok szomjas éppen, abban biztos voltam. És amennyit bereggeliztem a pocim se háborgatnám többel egyelőre, akkor se, ha van, amire nem mondanék nemet. Közben elindultam, hogy megkereshessük a többi cukiságot, meg amúgy is, ha jól emlékszem ott van ilyen fagyis-üccsis, ha mégis kéne valami. - Taaaalán kééésőbb fagyizhatnánk, az esetleg.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. július 21. 21:43 | Link


#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*


Javasolhatok én bármit, a kis feleségem az esetek nagy többségében úgyis nemet fog mondani a dologra, éppen mint most tette, arra, hogy ha lehet, ne emelgesse a gyereket! Erről még úgyis számolni fogunk később, mert ha most felemeli, az nem annyira gázos... na de egy két hónap múlva? Van, amivel jobb nem kísérletezni.
- Igen, tudom, hogy imád téged, de ugye tudod, hogyha hatalmas pocid lesz, illik nem emelgetni semmi nehezet, beleértve a fehér szőrmókot is? - kérdeztem kérdőn felvont szemöldökkel rápillantva. Jobbnak láttam, ha ezt már most letisztázzuk, mielőtt félreértés történne. Amúgy meg nem a kutyus szokott az egyetlen lenni, aki rám veti magát, mikor hazaérek.
Még a vékony lányok dolog is szóba került, ami kicsit fura volt, de igazából nem zavartattam magamat miatta. Csak nekem nem volt zsánerem a kilátszó borda és medencecsont.
- Persze, hogy más. De nekem te tetszel, nem más - forgattam meg a szemeim kissé, mert bár ez egyértelmű, néha úgy tűnt, hogy én vagyok az egyetlen, akinek ez leesett eddig. Meg talán még egy-két, happy endet kedvelő rajongómnak, de ők ugye nincsenek túl sokan.
Elképzeltem magamat kék hajjal és abban a pillanatban meg is ráztam a fejemet. Lewyhez, mint gyerek, még csak passzolt volna, de mint kviddicsjátékos, olyasvalami volt az ilyen lázadás, amit nem engedhettem meg magamnak.
- Nem hiszem, hogy jól állt volna... meg a klubom sem értékelte volna, jó voltam én úgy, vörösen - nevetgéltem egy sort, miközben a hajamba túrtam. Mennyivel egyszerűbb a varázslóknak, hiszen egyetlen varázsigével már változik is a hajszín, semmi vegyszer, semmi szenvedés és várakozás. Bár az ősz hajszálaimmal nem feltétlenül voltam mindig boldog.
- Az egóm köszöni kérdésed, már kezdi összeszedni magát a hétvégiek után, nem feltétlenül kell legyezgetni - nevettem el magamat halkan. Közben én is az összefűzött ujjainkra pillantottam, finoman megszorítva a kezét, miközben tovább bandukoltunk a fókák és smacik felé.
Közben közölte, hogy vigyázok a kockákra, én pedig csak kissé beszívtam az alsó ajkam, vonva egyet a vállamon. Valakinek azt is kellett, mert hát hogy nézne ki, ha egy nap úgy kelnénk, hogy neki lufija van, nekem meg tök nagy pocakom.
- Ha nem figyelek, ki fog? Hogy állnának rajtam a cuccaim, ha ilyen kis pocok lennék? - pillantottam le a hasamra, ami köszönöm, szép volt így. Amúgy engem rettenetesen meg szokott fogni a nap és akkor ilyen nagyon szexi bronz színem van, ami általában fáj, majd hámlik és nem mellesleg még csak nem is szeretem. De ez van, nincs mit tenni. - Jaj elő se hozd, tudod, milyen szexi színem szokott lenni amúgy is... mint egy homár...
Kissé ugyan sunnyogott, mielőtt kibökte volna, hogy azért egy fagyi jó lenne, én meg csak somolyogtam magam elé. Gondoltam, hogy valami hasonlóra azért vevő lesz.
- Jó, egye fene, lehet róla szó... - közöltem, hogy aztán a pillantásommal keressem, merre is van az a fagyis. Azt tudtam, hogy a smacik után van egy, de így hirtelen másik nem igen ugrott be.
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. július 22. 01:27 | Link


ííígy-így | július 25. | ZOO *-* és a nyunny ._.


Szeretem Voltot, szóval már a mondat azon szakaszában, hogy tudom-e, ha megnő a pocim, hogy kell viselkedni szomorúan sóhajtottam fel és bólogattam is. Nem, igazából csak sejtettem, de ez most egy és ugyan az. Sok dolog lesz azt hiszem még, amit nem illik vagy egyenesen tilos lenne csinálni és ettől azért előre félek egy picit. Nyilván ezzel jár, de azért, ha kiderül, hogy minden elfogy körülöttem, mit fogok csinálni? Nem lóghatok Lewyn sem állandóan és nem tudom, biztos megoldom, d ez nem olyan felvillanyozó része az egésznek sajnos.
- De azért még bírom, csak lehet, nem? Egyelőre még biztos, bárhogy is van, ugye?
Nem tudtam eldönteni, hogy reménykedem, vagy csak szeretném, hogy így legyen, mindenesetre a tény elfogadásával még nem lesz számomra kedvesebb a dolog. Most kénytelenek leszünk a napi programot napozásra több napozásra és hempergésre cserélni. Olyankor legtöbbször én borulok rá szegénykére. El is eveztünk róla, mint témáról, hogy aztán megkapjam azt a bizonyos szemforgatást, amit mindig szinte, ha lassan esik le valami, vagy értetlen vagyok. Jogos persze, de hé, én eddig sok ilyenből kimaradtam. Sosem dicsérgettek, örültek úgy nekem, mint ő, vagy hát úgy minden, szóval nehéz volt a felfogásom, igen. Úgy, hogy azt észrevetted volna? Úgy valóban nem tették veled.
Csak mosolyogtam egyet aprót rántva a vállamon, mintha ez mindegy is lenne, pedig amúgy nem volt az, örültem neki és boldog voltam tőle, hogy ez így jó neki és szereti.
Nem volt baj a pumukli hajjal, ahogy a Papa mondta, csendese vigyorogtam rá a Drágára, mert azért halványan rémlik, hogy ezt a megnevezést még hallottam az eset után párszor. Lehet nagyapának jobban beakadt a „focista”, mint hittem.
- Jó, ha ilyen vagy, akkor majd megtartom magamnak - dugtam ki azzal a nyelvem rá, még kicsit össze is ráncolva a homlokom és a nózim. Én szeretek vele kedves lenni és nem az egóját bizergálom, csak szeretném néha, ha tudná, hogy én így tartom őt a legjobbnak, akkor is, mikor néha előjön, hogy szerinte ezt meg azt ő sem csinálja jól. Inkább csak bandukoltam előre, és hamar sikerült a fókák közelében lévő pingvineknél kiszúrnom a tömeget. Meg tudtam érteni őket, a kis öltönyös madarakat én is imádom. Meg Lewyt is kockákkal is, meg szerintem anélkül is szeretném, bár így azért helyesebb, tény.
- A pockok is cukik, de nem tudom, furán. Bár a kispapáknak nem lesz pocija?
Igen, ebben a pillanatban remekül sikerült elfojtanom a vigyorgásom és egész komolykás fejjel pillognom rá, mintha halálosan komolyan kérdezném, hogy majd ő is növeszt-e, ha ez a sorsocskánk. Aztán ahogy kifejtette, hogy mindig leég, mert tényleg ez a helyzet vele, elnevettem már magam. Én jól elvoltam, én csak csinin szoktam barnulni, bár az zavaró, ha ott marad a bikini helye, de ezt már megtanultam orvosolni ügyesen. Most sem látni sehol pánthelyet, nem igaz?
- De még nem tudooooom ám, most sokat ettem úgy is, menjünk inkább nézzük a fókát, már mindjárt jönnek a smaciid is úgy is - közöltem nevetgélve, ahogy felgyorsítva befodultam elé, és óvatosan hátrálva húztam végig rá vigyorogva.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. július 22. 03:32 | Link


#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*


Lehet, hogy ezt nem most kellett volna bedobnom a köztudatba, ha jó napot akarok, de azt hiszem, hogy most már mindegy. Nem akartam lehúzni a hangulatát, vagy elvenni a kedvét, de ez is olyasmi volt, ami azt hiszem a lufi-lét velejárója.
- IIiiiigen, szerintem rendben van a dolog, de majd megkérdezzük. Biztos, ami biztos... nem akarom, hogy bajod legyen, tudod - vontam meg a vállamat. Mert hát az a dolog, hogy van egy quaxink, de mi van, ha neki lesz baja? Nem akarom, hogy bármi történjen.
Elég sok dologról volt szó, mint hogy milyenek a nagyon vékony lányok, meg a hajam, meg ilyesmik. Alapvetően nem voltam valami bőbeszédű, de az olyanokkal, akik fontosak, ez mindig másképp volt. Szóval ahogy pörögtek el mellettünk a napok, így került Maja is egyre közelebb. Most is csak piszkáltam, az egom rendben volt, nagyobb, mint az átlag, de én így szerettem.
- Jaj már! Cica, ne dünnyögj, tudod, hogy csak piszkállak! - horkantam fel, de aztán a grimasz láttán muszáj volt kicsit elnevetnem magam. Jól állt neki, nem is akartam ezt elvitatni tőle, túlságosan cuki volt, ahogy ráncolta a nóziját.
A tömegből már tudható volt, hogy valami hipercuki ólálkodik a közelben és mint kiderült, az öltönyös madárkák voltak igen jó passzukban. Ott totyogtak jobbra s balra, a tömeg meg teli szájjal örült nekik. A szó valahogy pedig a pocokságom felé terelődött és elképzeltem, hogyan is néznék ki jó pár kiló plusszal. Mindig is a kockáimat akartam, így azt hiszem, ez a "nie" listán csücsült.
- A pocok pockok, akik kicsik, szőrösek és aranyosak, vagy a pockok, akiknek jó pár mérettel nagyobb ruháik vannak, mint nekem? - érdeklődtem felvont szemöldökkel, a következő kérdésére pedig kissé kirázott a hideg. Nem, ez olyasmi volt, ami nem fért bele az elképzeléseimbe egykönnyen. - Nie, nem hinném. A természet ennyire nem otromba velem. Miért, talán ez a zsánered?
Csak piszkáltam, mert hát, nem hiszem, hogy komolyabban gondolkozott már ilyeneken. Már egyáltalán azon, hogy van-e neki kedvenc típusa. Ha volt is, velem nem éreztette, hogy bármi nem stimmelne.
- Jahj, a smacik! - csillant fel a pillantásom egyből és tovább bandukoltam vele, hogy megnézzük vele a fókákat. A cirkuszos madagaszkár óta még jobban kedveltem őket, szóval muszáj volt. - Ugye azóta nem szedtél fel semmilyen focistát az állatkertben cipekedni?
Utoljára módosította:Lewy Bojarski, 2017. július 22. 03:33
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. július 22. 05:51 | Link


ííígy-így | július 25. | ZOO *-* és a nyunny ._.


Jobban is reagálhatnék talán, vagy nem is tudom, hogyan kellene. Nem akarok ebből az ilyenek mellett sem valami negatívat kanyarítani, mert igazából bármennyi lemondással is jár az, ha két embernek az ohanájába kisbaba költözik, megéri azt mondják. Én meg elhiszem nekik, csak furcsa, hogy ami eddig olyan jól elfért, arra oda kell figyelni. Azt meg jól tudja a Drága is és bárki, hogy ebben néha nem jeleskedem. Szóval erőt vettem magamon és nem hagytam, hogy nagy búba másszon a pofim és én sem.
- Tuuudom. És rendben van, majd az okosok megmondják, gondolom.
Bíztam benne azért, hogy nagy baj ebből nem lehet. Én sem akartam, hogy baj legyen, semelyikünkkel, pláne a békucinkkal, ha odabent van már. De azt hiszem, még ott tartok, hogy csak kezdem kapizsgálni mi is kezdődött el, az meg sosem egyszerű.
Picit el is vesztem a témáink között, mire eszméltem, addigra meg már ott tartottunk, hogy én csak nagyban nyunnyogtam grimaszolva, ő pedig még ki is nevetett. Szépen vagyunk.
- Pontosan tudom, de ettől még dünnyöghetek, hogy miért ne legyezgethetnélek... - mondtam kicsit morcosabb hangon, de ez egészen hamar elmúlt szerencsére, inkább nézelődtem, nem akartam megsértődni, csak nem szeretem, hogyha nem lehetek kedves, mert úgyis mindegy alapon. Ez olyan kicsit, mintha azt mondaná, úgyis tudja, hogy szeretem, nem kell mondogatni. Bármennyire is éles példa. Meg különben is. Csinálja inkább más? Borzalom. És most nem az állatkákra célzok.
Természetesen nem gondoltam komolyan, hogy majd jól kipocisodik, hiszen nem vagyunk csikóhalak, de ahogy láttam jól elgondolkodott, ami nem tudtam mennyire jó.
- A pocok pockok feltétlenül azok, a pocakos bácsik meg nem tudom, nem ismerek túl sokat, hogy ezt megmondjam - gondolkodtam el kicsit a kérdésen jobban. Alapból nem sok bácsit vagy férfit ismerek, így nem volt bonyolult átszaladni az ismeretségi körömön fejben, kivel és mi a helyzet, de semmire nem jutottam. - A zsánerem? Mármint te pocival?
Kicsit hunyorogva csóváltam a fejem, mert nem tudtam erre mit mondjak, pedig nem akartam kikerülni a választ, csak annyira elmerültem, hogy nem fogtam fel asszem mit kérdez, de a válaszom is jól mutatja, hogy nem nagyon gondolkodtam soha senki másban. Mivel előtte azt sem tudtam, hogy ilyennek kéne legyen.
- Biiizony, őket is várom már nagyon. De előbb a fókák, pacsival vagy anélkül - integettem kicsit felé a szabad kezemmel a széles fogkrémreklámos vigyorom mellé, aztán befejeztem a mini műsorozást, mikor valaki rám nézett és még észre is vettem.
- Naaaagaaa. Miért? Ha csak nincs még egy Lewy, aki focista, azt hiszem erre nem sok esély van… van még egy?
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. július 22. 07:16 | Link


#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*


Az ügy majdnem zátonyra futott, de aztán közösen elkormányoztuk addig, hogy majd a nagyon okos dokinénibácsik megmondják, hogy mit szabad és mit nem és akkor majd jól megfogadjuk a dolgot. Legalábbis, gondolom, egyszer majd csak nekiállunk...
- Legyezhetsz, ha szeretnél, jól is esik, csak segg vagyok, ismersz... - sóhajtottam fel, miután kissé a hajamba túrtam, megint csak a megszokás miatt, mert egy jó ideje egész normálisan állt a helyén. Vagyis, a mozdulat előtt még biztosan. Lehet, hogy pont most esett szét atomjaira.
Elképzeltem a jelenetet, mármint magamat, pocokként, így a kilencedik hónap táján, majd utána, mikor rájövök, hogy hoppá, Maja megint slank tündérke, nem ártana lefogyni. Csak. Nem.
- Hát, jó neked, én ismerek egy párat, a bácsik általában kedvesek, de a fiatalabb pockok... mindig a féltékenység! - horkantam fel, majd a szabad kezemmel kicsit megkocogtattam a kockáimat. Boldog voltam velük, nem szívesen csomagoltam volna el őket a világ elől, ilyen puha, de undi cuccba. - Nem, nem feltétlenül magamra gondoltam, csak a pocikra úgy általában. Engem úgy nem fogsz látni még legalább... 40 évig.
Merész kijelentés lenne, ha nem tudnám, hogy az aktív karrierem, mint topjátékos még akár 15 évig is eltarthat, a hiúságom pedig bőven túl fogja azt élni.
A fókák amúgy ászak voltak, olyan kis cukik, fényesek és selymesnek tűntek és kedves fejük volt. Pedig elvileg nem mind ari, de akkor is annak látszottak. Mint Sebby. Ő is ilyen. Arinak látszik, de ha rossz percben kapod el, lelök a rönkről és meghalsz. Mert te nem vagy panda.
- Csaaak érdeklődtem. De ez kifejezetten sértő rám nézve! Hát belőlem csak egy van. Én! - böktem a saját mellkasomra rosszalló arccal, de a hangom nagyon drámai volt, hallhatta, hogy nem gondolom komolyan a dolgot. Aztán mikor megürült egy hely a fókák mellett, oda besoroltam, beprotezsálva magam elé Maját, hogy jobban lássa a lényecskéket. Elég cukik voltak, imádtam nézni, mikor úsztak. - Szerinted nekik nincs melegük?
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. július 22. 07:52 | Link


ííígy-így | július 25. | ZOO *-* és a nyunny ._.


Mondhatnám biztos, hogy nem, nem így van, de nem akartam belemenni abba, hogy én ettől még nem tartom őt annak. Inkább csak a szemem forgattam, még kicsit lóbáltam a kezeinket majd oldalra lépve a vállának koccantam kicsit vigyorogva. Láttam, hogy megint a hajában jár és kényszerem lett volna visszaturizni, mert olyan furin előre állt, mai amúgy cuki volt és csini, de nem az igazi. Észre se vettem, hogy milyen sokáig bámultam a haját, mielőtt a lábam elé néztem volna végre inkább. Most szerencsére nem volt térdmagasságban lévő törpe, akin áteshettem volna.
- Ühhüm, abban nem kételkedem, hogy ők rendesek. De féltékenyek? Ha szeretnek pockok lenni, akkor meg minek?
Sokszor bonyolult és magas nekem néhány ember. Ha szeret az lenni, miért irigyel bármit. Ha meg nem szeret, miét nem tesz ellene? Én sem szeretném, hogy akkora legyen a popsim, mint egy ház, ezért is csinálom rendesen az edzős gyakorlatokat, hiába hámizok néha sokat.
- Hát nekem mindegy mikor és hogyan, vagy éppen milyen leszel, csak te maradj meg nekem.
Nem tudom azt sem, és nem is vagyok elég bátor elképzelni, hogy mi lesz velem mondjuk 5 év múlva, nem még arra tíz évre rá. Kicsit távolinak tűnt, talán túl utópisztikusnak is, mert hát minek járjunk a jövőben, ha a jelenben is szép dolgok vannak? Mint az ohanánk. Szeretem ezt a kis családot és nem akarok semerre az időben mozdulni tőle nagy ugrással. Éppen ezért is örültem, mikor a fókához értünk. Rendes irányba fordultam, aztán a kis noszogatásra egy nagyon jó kis helyre kerültem, ahonnan tök szépen látszott minden.
- Örülök, és arra az egyre meg igényt tartanék, ha lehet - néztem hátra rá a vállam felett, kicsit nekidőlve a hátammal a mellkasának. Csak az állított most meg ebben a bújós mindenemben, hogy túl meleg van és őt se, meg magamat se kéne még forralni és tovább termelni a hőt az ölelős dolgokkal. - De, biztos, nem is szeretik a napfényt annyira, árnyékban szoktak úszni és nem is meleg vízben. Gondolom nyáron sűrűbben cserélik a pancsivízet is.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. július 22. 08:12 | Link


#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*


Láttam, hogy a hajamat bámulja, sőt, még néztem is vissza, hogy most mi van, de annyira lefoglalták a barna tincseim, hogy a nézését idő előtt feladtam. Egész biztosan csodálatos vagyok, ha ennyire lefoglalom, vagy legalábbis irritálja valami, csak nem mer szólni. Maja being Maja.
A kérdésre egyből hatalmas bólogatásokkal válaszoltam, nehogy nekem azt mondja, hogy nem vagyok elég készséges.
- Iiiiigen, tudod, vannak azok az emberek, akik nem akarnak pockok lenni, de nincs elég akaraterejük, hogy tegyenek is ellene. Szomorú sztori, de ez a valóság. - Valahogy nem tudtam őket sajnálni, ha annyira érdekelné őket, hogy is néznek ki, akkor tennének érte vagy épp ellene. És így is találni fognak valakit, aki szeretni fogja őket. Valaki olyat, mint Maja, aki túl bizz hozzá, hogy érdekelje az illető kinézete, vagy így szereti. Persze, nem az én Majámat, mert őt szeretném megtartani. Grr.
- Édes tőled... tudod, hogy maradok, rossz pénz nem vész el... vagy ez a hazugságos esethez tartozik? Ahj, nyomorult közhelyek! - Általában jobban otthon vagyok a magyar nyelvben, de a nem túl pihentető családi idill, meg ma még a napsütés is... minden sok volt egyben a kicsi buksimnak.
El is engedtem inkább a dolgot, helyette kerítettem az asszonynak egy jó helyet, hogy nézhesse a fókákat, akik leginkább az árnyékban csücsültek, úgy egy kupacon, vagy ha nem, akkor úsztak.
- Az az egy már foglalt, a tiéd - közöltem, majd nyomtam a vállára egy puszit, miközben egy fókát figyeltem. Csobbanás nélkül surrant be a vízbe, tiszta menőség volt. - Ez érdekes, vagyis hát nem tudom, sosem gondoztam fókát, de biztos hideg meg tiszta víz kell nekik... már úgy nem állott és algás. Gondolom.
A fóka nem sokkal előttünk húzott el a vízben, én meg kis vigyorral figyeltem. Azt hiszem, túl gyerek vagyok még ahhoz fejben, hogy unjam az állatkertet.
Utoljára módosította:Lewy Bojarski, 2017. július 22. 08:13
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] 2 3 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek