36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: « 1 [2] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. július 10. 21:30 | Link


dat vörös | 12 évvel ezelőtt...|pesti állatkert


Pár pillanatra eltöprengtem, hogy a Balatont vajon eszik-e vagy isszák, de aztán felrémlett, hogy a nagyiék mellette laktak és ezért összepréseltem az ajkaim, mielőtt megráztam volna a fejemet.
- Nem, annál egy kicsit messzebb. Varsóban, Polska...ban - gondolkoztam el egy kicsit, hogyan is kéne mondani, de aztán elengedtem a dolgot, mert rájöttem, hogy már mindegy neki. Ritkán kavarodok bele a mondatokba, de akkor nagyon durván.
A kérdésre aprókat bólintottam, mert én viszont ott szoktam aludni. Elég nagy voltam hozzá, már hét éves korom óta mindig ott aludtam és hát, évi többször is mentem oda.
- Vidra és jegessmaci -   ingattam meg egy kicsit a fejemet, hogy nem, nem a teve volt a mai nap sztárja. Aztán sikerült egy egészen kicsit kiakasztanom azzal, hogy közöltem, hogy márpedig én elveszem a kicsilányt, de összességében támogatta a projektet... Azt hiszem.
Én is ledobtam magam a lány mellé és szép mosollyal figyeltem, ahogyan elkezdett kipakolni és a szemem felcsillant a karaizé hallatán. Szóval türelmesen vártam, amíg kipakolta a táskát és az adott tasira böktem.
- Az karamella? - kérdeztem és amennyiben felajánlotta, hajlandó voltam kettőt kivenni és elrágcsálni. Bocsánatos bűn, mert rettenetesen szerelmes voltam bele. - De ne tessen a lelkére venni. Sokat edzek, hogy ne fájjon.
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. július 10. 22:16 | Link


volt egyszer... | 12 évvel ezelőtt | ZOO *-*


Hát nem jött be a tippem, pedig egy picurit reménykedtem, hátha ő is onnan jön, mint mi a papival. Akkor lehettünk volna barátok, vagy valami. De mindegy, annyira nem fontos, gondolom. Jó, azért de, de elengedtem a dolgot. Figyelni próbáltam, honnan jött, de csak azt jegyeztem meg, hogy nem édes helyről. Meg valami poloskát magyarázott. Nem értettem mi köze a büdibogaraknak ahhoz, ahol lakik. Nem piszkáltam érte, aranyos volt, biztos nem szeretné ő sem.
- Gondolhattam volna, hogy a szőrös dolgok találóak… És viselkedett a kishölgy? - A papi asszem most magában motyogott, majd a pajtimhoz beszélt, még én csak röhögcsélni kezdtem, nem rosszból, csak mókás volt, ahogy a jegesmacikat kimondta. Én azért még lesegettem a nyakam nyújtva a macik felé, ahogy néha elfogyott a tömeg még rájuk lehetett innen is látni. A legszupibb csücsihely volt. A nasiktól meg csak még jobb lett. Mikor visszakérdezett lelkesen bólintottam és felszakítva a zacsit a felét sikeresen az ölembe borítottam, de azért meg tudtam a többiből is kínálni.
- Igen, szereted? Mást is kérsz? - Azt se sajnáltam tőle, ami a lábaimon volt, csak anya azt mondta, hogy magunkról meg a szánkból senkit nem kínálgatunk. Nem értem néha mi baja, mintha ezt csinálnám. Jó, de csak néha fordult elő!
- A te korodban még én is szívesebben cipeltem szép lányokat, ma már kapnék egy nyaklevest a mamától érte. - Rám nézett én meg cinkosan nevettem vele, bár nem értettem lehet mindent. Szeretem a nagyszüleimet, tulajdonképpen ők a második szüleim. Vagy lehet az elsők, nem is tudom néha. - És mik a terveid az unokámmal?
- Papiiiii, csss, egyél. Azt mondta messze lakik, szóval nem is lehetünk barátok. Lehet többet nem is látjuk. - Ezt már kicsit szomorúan közöltem még mielőtt ránéztem volna Lewyre.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. július 10. 22:51 | Link


dat vörös | 12 évvel ezelőtt...|pesti állatkert


Szinte biztos voltam benne, hogy nekem szól a kérdés, szóval kis hezitálást követően lassú bólogatásba kezdtem. Igazából nem volt baj vele, aranyos volt, nem kért szinte semmit, csak hogy mutassam meg neki, hol vannak a vidrák. A többi már grátisz volt hozzá, nem ő kérte.
- Aha, persze, hercegnős volt - jelentettem ki magabiztosan, párat biccentve, majd rántottam egyet a vállamon. Arra a látványra, hogy a karamellát kissé bénázva kibontja, nagyon akartam nevetni, de helyette inkább köhögtem egyet és úgy tettem, mintha mi sem történt volna. Igazából aranyos volt tőle.
- Ühüm,  szeretem. Igazából az egyik kedvencem - közöltem elégedetten kibontva egyet és már rágcsáltam is, a pillantásomat én is a jegesmedvékre szegezve, mert legalább a kilátás jó volt. Innen én is jobban láttam őket, mert nem akart egy kisnyugdíjas sem megölni és megetetni a macikkal. - Köfönöm nem.
A szám tele volt a ragacsos édességgel, de kénytelen voltam megelőzni a bajt, azaz a még több felülést. Halkan felvihogtam, ahogy elképzeltem, hogy a bácsi mondjuk a lámpafelengedős partyn egy lánykával a nyakában csápol és jön az agresszív mama és lecsapja.
- Azt hittem egyértelmű. Ha már nagyobbak leszünk és én kevésbé elfoglalt,
megkérem a kezét!
- és még csak a szemem sem rebbent, ahogy ezt előadtam nekik, mert én így gondoltam. Még ha a kishercegnő úgy is tartotta, hogy nem találkozunk többet. - Azért Varsó nincs olyan messze... vagyis hát... meg tudom oldani.
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. július 11. 00:20 | Link


volt egyszer... | 12 évvel ezelőtt | ZOO *-*


- Azt mondtad hercinő? - Hatalmasakat pislogtam a vaníliás karikám kóstizása előtt, széles vigyorral. Ezt is csak a papi mondta eddig nekem maximum. Ők úgy olyan hasonló fiúnak tűntek, mármint jó, Lewy fiatal volt, és nem öreg, meg cukibb és inkább pajti volt, mint olyan apuka forma. De mindkettő vicces volt és rendes. Én csak utóbbit produkáltam a bénázással erőteljesen, de amíg ő karamellázott, én visszamertem a zacsiba a maradékot és kettőnk közé tettem, hogy hozzáférjen. Sőt, egyet én is kibontiztam és az egyik karika után nyammogni kezdtem rajta. Kicsit ragacsos, meg egyszer benne maradt majdnem a fogam, az azóta is mozog. Elég szerencsétlen dolog. De lehet ha ma fog nélkül megyek haza, többet tényleg nem jöhetek el.
- Tényleg? Fini is, én reggel inni szoktam karamellástejet, az is az. Mondjuk ma reggel kakaó volt, de majd holnap. - Vigyorogva meséltem persze mindezt, aztán a macikra koncentráltam leginkább. Egy néni jól megnézett minket, nem értettem a dolgot, így csak oldalra dőltem, hogy mellette ellássak. Igen, tulajdonképpen látványosan kikerültem. De hát kicsoda ő, hogy rá figyeljek? Mindegy is. Inkább a papira nézegettem, aki nagyon mosolygott rám és mutogatott. Nem értettem mit akar.
- Legalább megköszönte neked a sétát? Egyébként meg, nagyon rendesnek tűnsz, de azért ne hitegess majd túl sok lányt, ha itt vár rád. - Ó, hogy ezért, már a megköszönés, a többi nekem annyira nem volt egyértelmű. Erre a homlokomra csaptam, még csattant is. Értelmet nyert valamennyire a bámizás. - Köszönöm szépen, a nyakiba cipelést is, az tetszett.
Persze közben kicsit aggályosan kifejtettem, mit gondolok, ő pedig aranyos volt és próbált javasolni. - Nem azért mondtam ám, biztos te se tudsz repülni, hogy bárhol ott legyél, mint senki. De majd egyszer, mondjuk ha majd nagyok leszünk, azért találkozhatunk tényleg.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. július 11. 01:34 | Link


dat vörös | 12 évvel ezelőtt...|pesti állatkert



Nem is értettem, mi olyan fura a hercinőben, mert az unokahúgomat is ugyanúgy le szoktam hercegnőzi, amikor nem viselkedik úgy, mint az anyai nagyi, aki egyszer csak furcsa hobbikat vett fel és a családdal is érdekesen kezdett viselkedni. Mert ugye ő fiatal. Nem értettem Rózi nénit, de ő kellett érezze a szánsájnt.
- Tak. Aham - bólogattam kis mosollyal, mert igen, én az előbb tényleg azt mondtam. Talán titkolnom kellene?  Szóval én csak nyammogtam ott a vajkaramellán nagy boldogan, hallgatva, ahogyan hupog a zacskó és a papa fogai alatt hangos sercegéssel pusztul a nápolyi. Nem tudom, lehet, hogy talán túlságosan is figyeltem, de hajlamos voltam rá, hogy csak a hangokra figyeljek. Goromba gurkók!
A karamellástej olyan luxus volt már reggelire, amit nem szívesen engedtem meg magamnak, a cikóriakávé is csak akkor fért bele, ha éppen nem volt más, de akkor is inkább vízzel. Bizony.  Nincs rosszabb a vizes macis kávénál, pedig elvileg a háborúban is ilyet ittak. Nem akarok háborút. Nincs cukor, tehát nincs karamella. A nő bámulását inkább ignoráltam látványosan, még a szemöldököm is felvontam, hogy most mégis mi baja, aztán inkább Maját figyeltem.
- Nem azért csináltam, amúgy sem volt semmi dolgom, nem okozott gondot. És mi az, hogy vár rám? Az is kész csoda lesz, ha pár hét múlva emlékszik rá, hogy nem magával volt. Az unokahúgom is ilyen. Persze, nem azt jelenti, hogy nem tartom be a szavam, csak... megjegyzés - sunytam le a fejemet, majd a hajamba túrtam és egy tincset kezdtem piszkálni kissé zavartan. Legalább addig sem történik semmi katasztrofális.
A nem tudsz repülni más esetben szíven ütött volna, most is éreztem a mellkasomban azt a rossz csomót, de visszanyeltem, mert hát, végül is nem tudhatta, hogy nekem ez az életcélom.
- Hát, ha addig ki nem megy a kicsi fejedből, én várok... - vontam egy aprót a vállamon, miközben pár szál füvet tépkedtem apróbb cafatjaira. Nem vártam, hogy bármit megígérjen, csak... igyekeztem reálisnak lenni, mert a papa  mindig azt sulykolta.
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. július 11. 02:28 | Link


volt egyszer... | 12 évvel ezelőtt | ZOO *-*


Megint valami fura szó, de most se nem édes, se nem sós. A fejemet oldalra biccentve lestem őt, hogy tessék? De aztán ezen is túl tudtam lépni, főleg mert tele volt a pofim a nasival. Azt hiszem talán tényleg vissza kéne magam fogni, de miért? Annyira jó enni, szeretek, főleg finomakat és sokszor. Igaz, hogy azt mondják, nagy lesz a popóm, meg a combom és a pocim, de nézzük meg a néniket. Nekik ez már mind nagy. Nekik nem szólt senki? Mondjuk szerintem éppen eleget pörgök bemelegítéseknél és a szabad koreográfiákban ahhoz, hogy ne legyen erre gondom. Bár furi, hogy a többi lány milyen kínosan figyel, mit eszik. Én meg ülök mellettük a hamburgeremmel és csúnyán méregetnek a legtöbbször.
- De azért tényleg jó volt. - Jegyeztem meg a papi szavaiba vágva, még kicsit lekonyult a szám hallva, hogy azért nem bízik nagyon a dologban. - Az lehet, hogy mindenre nem fogtok emlékezni, de ha megígérte, igyekezni fog.
Nem értettem miért kezeskedik értem, mondjuk egyébként is a papi emlékeztet engem mindig, mindenre. Erre is biztosan fog, hogy mikor és hogyan, azt nem tudom. De tutira a mi titkunk marad, mert ugye azt is megígértem, hogy anyuéknak otthon egy szót sem szólok. De nem bírtam azért magammal, rossz érzésem lett, azért feltérdelve közelebb csúsztam az új pajtimhoz. - Hé, figyusz, én sokszor elfelejtek dolgokat, de mindig segítenek emlékezni, és nem akarom elfelejteni ezt. Azt mondtad, nem vagyok buta lány, akkor biztos tudni fogom, mikor kell, mit ígértem.
Eléggé halk voltam és sutyorgós, de leginkább csak azért, mert nem szeretem reklámozni, hogy az ovis csoportunk aranyhala is jobban emlékszik arra, mi történt tegnap az oviban. De tényleg igyekezni fogok, majd valahogy. Aztán persze visszaültem a fenekemre és csak nyammogtam, aztán elmosolyodtam a nózim alatt. Azt hiszem bíztam abban, hogy ez tényleg így lehet. Miért ne? A meséknek is van eleje, egy kicsit nehéz közepe, aztán egy nagyon szép egymásratalálós vége. Azért nem minden hercinőt szeretek, de legalább az életük szép.
- Lehet addigra jó nagy fejem lesz, szóval… - Elhúztam a számat, mert ki tudja, lehet meglát és inkább elsétál máskor mellettem. Mi lesz, ha kiesnek elől a fogaim, mert ugye majd cserélődik, ezt már tudom, és nem lesz szép mosolyom. Szóval azért vannak bukfencek. De ne legyen igazam. - Téged nem fognak keresni, amiért itt csücsizel velünk?
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. július 11. 14:05 | Link


dat vörös | 12 évvel ezelőtt...|pesti állatkert


Azért az biztató volt, hogy a papa közölte, hogy szerinte a kislány próbálkozni fog, mert megígérte. Sok embernek még ez sem jelent túl sok mindent, ez meg elég szomorú.  Legalább a családon belül, ha valaki megígér valamit, akkor azt betartja.
- Örülök, hogy jól érezted magad - mondtam halkan, mert hát nem kell világgá kiabálni, hogy tudok normális is lenni. Az nagyon ijesztő lenne, főleg anyám számára, mert ugye ő évekkel ezelőtt elvesztette a fonalat a nevelésemben.
Szóval ő is ott bizonygatta, hogy majd emlékezni fog, semmi baj, én meg csak mosolyogtam magam elé, hogy remélhetőleg tényleg így lesz és nem készít ki teljesen. A néni lassan tovább settenkedett, én meg kis mosollyal ingattam meg a fejemet, hogy hát nem, nem kell vele foglalkozni, akármilyen csúnyán néz is.
A jó nagy feje lesz dologban nem igen hittem, mert hát kinek van akkora feje, hogy nem tetszik az embernek? Leginkább fiúknál fordul elő, akkor is csak azért, mert kövérek.
Szóval ahogy ott csücsültünk, elég békés volt minden és lehetett látni a macikat és nyugi volt. A kérdése meg teljesen abszurd.
- Hát, igazából már azelőtt kerestek, hogy veled találkoztam... de még nem találtak meg, szóval nincs gond. Tudod, én már nagyfiú vagyok.
Azzal bocsánatkérő pillantást vetettem a papára, amiért ilyet tanítok az unokájának.
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. július 11. 14:47 | Link


volt egyszer... | 12 évvel ezelőtt | ZOO *-*


Már egészen elhittem, hogy tényleg ennyire rendes fiú ő, szóval teljes szívvel-lélekkel köszöngettem meg neki a segítséget és komolyan is gondoltam azt. Ahogy a bizonygatással is így voltam, nem akartam, hogy azt gondolja én majd bizony nem tartom be a szavamat, vagy meg se próbálom. Az emlékezés más tészta, de erre van például az a ragacsos papírka, amit anyu mindig hagy a hűtőn is. Igaz rendszeresen leszedem és színes szíveket meg virágokat csinálok belőle, és annak annyira nem örül, de úgy szebb. Néha le szoktam tépkedni a fontos infókat, az meg nem túl jó. Szomorú lesz tőle ő is, én is és ezt nem kívánom senkinek.
Nagy sóhajjal kínálgattam tovább a nasit a macikat lesizve, aztán mivel nyomta a popóm meg a combom a kőrengeteg a zsebemben, kicipzároztam, hogy átmerjem a táskám pici zsebébe szépen és ügyesen. Két pirosat elől hagytam, aztán a markomba szorítva emelkedtem el a sarkaimról Lewy felé dőlve. A keze után nyúltam, hogy a tenyerét felfelé fordítva belepottyanjon a két kis piroska.
- Tessék, ezeket neked adom. Akkor majd emlékszel, és én is, mert tudni fogom, mi hiányzik. - Nagy határozottan bólogattam, mert a holmiimra és játékaimra mindig jól figyeltem, nem szerettem, ha valamim nincs meg. Most tudom, miért nem lesz, és az pont jó azt hiszem.
- Te is eltévedtél? És nem lesz baj? Neked nem kell sarokba állni ilyenért? - Nagy szemeket meresztettem rá, ahogy kérdeztem. A nagyoknak ilyen előnyei is vannak? Én is akarok ilyen nagy lenni, akkor talán elenged anya a táborba is, és nem lesz baj, ha egyedül próbálom megnézni az állatokat. Meg lehet nem dobja ki a cuki, kicsi gyíkomat, amit a fürdőbe vittem. Elég nagyot sikított tőle… A papi asszem rám hagyta a fecsegést mert csak nagyon vigyorgott az orra alatt, ahogy figyelt. De azért megkérdeztem meddig szabad maradni inkább.
- Nekünk mikor van menszi? - Nézegette az óráját, aztán azt mondta még maradhatunk kicsit a vonatig, én pedig boldogan estem neki még pár vaníliáskarikának Lewy orra alá is tolva a dobozt. - Ez nagyon jó ám, biztos neeeem kérsz?
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. július 12. 00:34 | Link


dat vörös | 12 évvel ezelőtt...|pesti állatkert


A karamellát csendesen rágcsálva figyeltem a medvéket, mikor a kishölgy elkezdett zörögni ismét a kavicsaival. Azokkal a kis kövekkel, amik miatt találkoztam vele, szóval csak követtem a pillantásommal, hogy most mit is csinál velük. Lassan átmerte őket a táskába, majd felém hajolt, mire kissé értetlenül vontam fel a szemöldökömet, de hagytam, hogy felfelé fordítsa a tenyerem. Aztán az ujjaim a kis kavicsok köré zártam és gondosan a zsebembe csúsztattam őket, hogy el ne tűnjenek.
- Köszönöm, hercegnő - mosolyogtam rá, majd kérdő pillantással a papájára, hogy mik nem történnek! Kavicsokat kaptam egy lánytól, aki aranyosnak tart. Elkezdődik az élet?
Az eltűnésem nem véletlen volt, még csak nem is kértem engedélyt, hanem míg eltűntek a mosdó feneketlen bugyraiban, szépen szedtem a sátorfámat és felszívódtam a tömegben. Nem akartam megnézni a madárházat, épp eleget láttuk a kabalákat kviddicsen, nem kell több madár!
- Neeem, én tudom hol vagyok, azt is tudtam, a többiek hol vannak és nem akartam oda menni. Öm... régebben nem akartak elengedni edzésre, de rájöttek, hogy ez nálam nem megy semmire, ezért általában nincs süti, ha elkallódom. Szilvás süti van otthon. Utálom a szilvát és így a nagyi sem bántódik meg - vezettem le a dolgokat, viszonylag gyorsan és tömören. Mert ugye ki akar balhét, ha akár meg is úszhatja? Win-win.
Figyeltem a kis eszmecserét, majd vettem egyet a vaníliás karikából és elgondolkozva kezdtem rágcsálni.
- Hm, tényleg nem rossz... Vonattal mentek? Az vicces, de a mama nem szereti, ha vonatozunk. Szerinte túl lassú... - biggyesztettem le az ajkamat kicsit.
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. július 12. 02:08 | Link


volt egyszer... | 12 évvel ezelőtt | ZOO *-*


Észre sem szoktam venni, ha dúdolgatok, de most is ez történt addig, még pakolgattam a dolgaim. Éppen az egyik mese dala ment a buksimban, és bár a szöveget sokszor elrontom, a dallamra elmozgatom a buksim teljesen pontosan. Mire nem jó egy kis táncos tudás, örültem, hogy ez megy, szeretem. De addig élt csak ez bennem, még fel nem emelkedtem az utolsó két kaviccsal és át nem ruháztam az új pajtimnak. Rámosolyogtam, aztán csak nyugisan nézelődtem. Az emberek annyira nem érdekeltek, sok volt és elég mogorván tudtak nézni, de mivel kitakartak állatokat néha rájuk pillantottam, akkor meg jól megbámultak. Brr, ettől a hideg is kirázott. Inkább a pofim tömtem a nasimmal.
- Ahhhaaam. Nem szereted a szilvás sütit? Uh, olyan bleh lehet, mint a gesztenye akkor. - Annál rosszabb dolog a földön nincs, de nálunk télen rendszeresen sütibe, magában, ételekhez ott van az asztalon én meg még a szagát sem kedvelem. Azt szokták mondani válogatós vagyok, pedig nem is, csak olyan undi egy kaja. Hallottam nagyjából a többit is, amit elmondott, csak követni nem sikerült.
- Nem bizony, nagyon vanis és nyami. Igen, mindig sihuhuzunk, megyünk vele majd haza. Régen mesélték, hogy buszoztak is erre, de anyu nem bírta, és leszoktak róla. Ha meg ő nem ér rá, akkor nem jöhetünk kocsival. - Nem tartottam furcsinak, hogy mindezeket elmesélem, sőt, a papi csak megsimizte a hátam, én meg tudtam, hogy örül. Nem nagyon szoktam így beszélgetni, ő meg mindig erre biztat, azt hiszem most ügyes voltam, de ezt majd otthon megkérdezem tőle. Ő közben nem volt lusti és fotózgatott minden dolgot, én meg elfoglaltam magam a nasival. - Lassú? Miért, neki van űrhajója, amivel tök gyorsan tud menni? Úúúúú, kísérleti lényetek nincs?
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. július 12. 02:31 | Link


dat vörös | 12 évvel ezelőtt...|pesti állatkert


A halk dúdolást nem különösebben vettem figyelembe, mármint ez olyan lány dolog volt, vagy csak úgy érezte, szívesebben élne egy filmben, ahol mindig van háttérzenéje. Azt mondjuk megértettem volna, mert nekem is lehettek volna olyan menő edzéses jeleneteim, ami alatt ACDC szól. Így meg? Hát, legfeljebb, ha magammal vittem a kis elemes cd-lejátszóm.
- Nem, nem szeretem. Olyan fura mellékíze van és karácsonykor is mindig azt erőltetik. Öregnek érzem magam tőle - közöltem felhúzva az egyik térdemet és átkaroltam azt, az államat rátámasztva. A gesztenyével nem volt bajom, azt szerettem, főleg sülten vagy főve. Az volt az egyetlen dolog, amit szerettem a karácsonyi vásárokon a... jó, ez hazugság, elég sok dolgot szerettem, de leginkább akkor, ha nem anyámékkal mentem, hanem egyedül. Vagy a papával.
- Busz? Sosem buszoztam, furin hangzik. Ha a csapattal megyünk, akkor mi mindig... öm... gyalogolunk. - Mert ugye hogy is hangzana, ha azt mondanám, hogy beállunk a kandallóba és hopp-porral utazunk? Nem hiszem, hogy hinne nekem, ráadásul a minisztériumiak nem is dicsérnének meg. A bácsi közben fotózgatott, az egyiken még épp időben vettem észre, hogy a kezem diszkréten felemelve túrjak a hajamba, így a kezem kitakarta az arcom abban a pillanatban, mikor kattant a gép.
- Nem, nincsen, csak ő ilyen furcsi. Gondolom... autóval gyorsabb és azért akarja minden áron elkerülni a vonatozást.- És még csak nem is hazudtam olyan nagyot. Anya autóval jött, csak én, meg a mama jöttünk hopp-porral és ha megyek a táborba, engem is autóval visz. - Kísérleti lények?
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. július 12. 16:04 | Link


volt egyszer... | 12 évvel ezelőtt | ZOO *-*


- Miért? Te mennyi sok éves vagy most? - Érdeklődtem meg nagy lelkesen, én se közöltem mondjuk, hogy hány ujjamat kell már felmutatni, mikor számolni tanulunk az oviban és megkérdezik, a korunkat. De ha szeretné, neki megmutatom, csak ebbe bele se gondoltam, még én fel nem tettem a kérdést. Ő már elég nagyfiúnak tűnt, biztos menő és iskolás, de azért annyira nem nagy, mint a papi, abban biztos vagyok. Közben fintorogtam pár kört még a gesztenye említésén, sokan szeretik, de én nem tartozom közéjük. Előbb eszem meg a répát meg a sütőtököt, ami sokak szerint rosszabb, pedig legalább édesek és finomak.
- Tényleg? Pedig vicces, egyszer végighorzsoltam az eeeegész karom, mert fékezett én meg felnyaliztam a padlót. Nem is sírtam ám, ügyesen viseltem. - Vagyis de, egy egészen kicsit, vagyis a papi éppen nevetgél, mert akkor is azt mondta anya, hogy úgy hisztiztem, hogy más országokban is hallani lehetett. Ezt viszont nem reklámozom, csak hogy hősiesen túléltem, az a lényeg. Aztán a fényképezéskor elfordult, én meg csak néztem rá, hogy mi a baj? - Nem akarsz velünk képen lenni?
Kicsit értetlenül billentettem meg a fejem, mielőtt még továbblendültem volna számomra oly kedves témához. A visszakérdésre jól elkerekedett a szám meg hűháztam, aztán a Papi kezét rángatva elkértem az albumaim, amik bizony minden hova jönnek velem. Volt itt illatos, púpos, simis, csillogó, matt és fényes matrica is. Szóóval tényleg minden. Gyorsan átlapoztam az első pár oldalt, ahol csak macik, nyuszik meg egyéb állatok voltak, majd a nagy Stitchel kezdődő oldalnál hangosat szusszantam és jó kezel ülve hozzá toltam félig az ölébe. - Szóóóval. Igen, van a mese, a Lilo és Stitch. A kislány, meg az ő kísérleti lénye, aki egy űrlény, és kék, és négy keze is van, és nagyon cuki. A koffeintől tökre bepörög és grrr rombol, amúgy is rombolós, de jó is ám. Mert ugye mindenkiben van egy csomó jó.
Ahogy mondtam a magamét mutogattam, meg a neveknél rámutattam egy-egy matricára, de mire az alapsztorin végig értem, szépen kezdhettem a lényekre térni. - … és Jumba nem csak 626-ot készítette ám, sorban vannak, az első a 000, és az utolsó lény pedig a 629, aki Stitch naagyon gonosz és még rosszabb ikre. Ő is itt van. Jaj, látod őt itt, ő például ilyen szirénás, jelzi, ha van más lény a közelben. Ő meg ott, tök idegesítő, tudja, mikor hazudnak az emberek és jelzi. A puszilkodós rózsaszín meg Angel, ő Stitchnek aaaa… hát ő, ők ilyen boojibook. Nézd meg a mesét, tök jó ám!
Szerintem még alig meséltem el valamit, a sorozatból pláne, éppen megsimiztem a púpos Stitchet, amin készül lerombolni a világot, jól elvigyorodtam, aztán lapozgattam egyelőre céltalanul.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. július 12. 20:48 | Link


dat vörös | 12 évvel ezelőtt...|pesti állatkert


Pár pillanatig elgondolkoztam, de annyira, hogy végül az ujjaimon számoltam, egyenként, mert az istennek nem jutott eszembe, magyarul hogy is kell mondani. Ha pedig ezt anya megtudná, lehet, hogy még táborba sem engedne el...
Végül felderült az arcom és széles mosolyt villantottam rá.
- Tiszenhárom - jelentettem ki elégedett mosollyal. Mert ugye én okos vagyok már, meg nagy, de a magyar nyelv sokszor megzavar és néha nem is találom a keresett szót.
Nem tudtam elképzelni, hogy miért nyalta fel a padlót, mikor csak fékezett a busz. Nem hiszem, hogy túlzottan okos ötlet az. Nem is finom, meg még egészségtelen is mellé sokszor! Mindenki a mocskos cipőiben összetapicskolja...
- Jaj, nem, nem az a baj. Minden képen nagyon hülyén nézek ki... De ha akarod... - sóhajtottam, majd halványan elmosolyodva közelebb hajoltam hozzá, míg a papi csinált egy képet. Azután pedig csendesen figyeltem, ahogyan lapozgat az albumban és elkezdett mesélni róla, hogy ki micsoda. Szerintem kb a fele ragadt csak meg a fejemben, de már ez is nagyon jó eredménynek látszott a szememben úgy, hogy nem láttam a mesét soha.
- Jó, majd megnézem és akkor megbeszéljük - bólogattam aprókat, beleegyezőn, hogy majd ha egyszer lesz elég életem hozzá, akkor megnézem.
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. július 12. 23:32 | Link


volt egyszer... | 12 évvel ezelőtt | ZOO *-*


Jól elképedtem, mikor számolni kezdett, úgy, ahogy én is szoktam. Mármint, ezt azt hittem, csak nekünk kell, később, aki nagyobb, annak már nem. Aztán ezek szerint mégis, vagy nem is tudom én már hogyan van, lehet nem is fontos. Észre se vettem, ahogy a gondolatomra legyintettem. Mintha valami társalgáshoz szólnék hozzá. Aztán észrevéve magam kínos mosollyal visszahúztam a kacsóm. Hallottam a számot is végül, bár a macihoz hasonló volt. Mintha olyat csinálna, aminek nem tudom a nevét, de anya szokta mondani a beszédben hibás csoporttársaimra. Ő a tanárnéni, ért hozzá. Közben a fénykép dologra elvigyorodom, aztán szépen én is odahajolok és úgy nézek a gépbe, aztán a kép után visszatérek a kis nasiimhoz átmenetileg.
- Szerintem nem nézel ki hülyén… csak nem vagy ugyan olyan, mint a többiek. Az mért baj?
Na anyu a tanárkodáshoz, papi a képekhez, Lewy meg a nagyfiús dolgokhoz azt hiszem ért. Én csak ahhoz, hogy miként törjem össze magam, vagy éppen nevettessem ki magam, nem csillogok általában sajnos. Kivéve, ha Lilo és Stitch a téma. Meg is érződik, mert nem nagyon sikerül abbahagynom, és kicsit úgy érzem, ennyire azért nem érdeklem a fiút. Így mikor rávágja, hogy hát persze, majd egyszer megnézi, visszacsusszanok a táskámhoz, becsukom a matricáim és visszateszem a táskába, az enyémbe sajnos nem fér már bele, ami szomorú.
- Azt jól teszed, tényleg megéri, nem olyan hercegnős meg uncsi ám, tényleg. - Nem tudtam eldönteni szükség van-e meggyőzésre, avagy sem, én egy kicsit azért próbálkoztam még. Na, ezért a meséért még akár a kulacsom is elajándékoznám, pedig nagyon szeretem.
- Kísérjünk el egy darabig majd mielőtt megyünk? - A papi kedvesen érdeklődött én meg közben a kulacsom szürcsöltem és a lábikóim kinyújtva és ingatva dőltem hátra. Éppen valami etetés lehetett, vagy csak késői tízórai, de valamit kaptak a macik és kezdett a tömeg gyűlni, el is vesztettem a látványt. Hiába nyújtóztam, szóval csak szomorúan figyeltem, hogy mára vége a mókinak úgy tűnik.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. július 13. 00:19 | Link


dat vörös | 12 évvel ezelőtt...|pesti állatkert


Nem voltam túl érett, ahogyan számolgattam a kezemen, de egyszerűen nem jutott eszembe tíz fölött semmi magyarul. Ez a hátránya, ha az ember két nyelven is tanul egy időben, mert hát anyu ragaszkodott hozzá, hogy "tiszteljem a magyar gyökereim is". Sőt, még azt is felvetette, ha egyszer viszem valamire a kviddicsben, akkor majd szépen igazoljak Magyarországra. Persze, ez nem volt tervben.
- Nem baj, csak nem különösebben szeretem - vontam meg a vállamat ismét zavart mosollyal. Nem szerettem, mikor fotóztak, de apu egyik kedvenc hobbija volt, rengeteg képe volt rólam, ahol aludtam. Leginkább azért, mert az iskola és az edzések mellett néha már alig volt szabadidőm. Megírtam a házimat, majd gyakran elaludtam a kanapén a nappaliban.
Persze, amennyi szabad idegszálam volt, azzal  mind a mesés leírásra koncentráltam, csak néha az már nem elég.
- A hercegnőkkel sincsen baj, csak a legtöbb fiú nem elég magabiztos hozzá, hogy bevallja, hogy tetszik neki - vontam meg a vállamat, mert az unokatesóm is ilyen volt. Folyton fujjogott, de volt, mikor azon kaptam rajta, hogy dünnyögi maga elé a szépség és a szörnyeteg főcímdalát. És akkor azt hitte, hogy ezt nem veszem észre!
- Lehetséges, hogy az jó lenne... innen már úgysem látni semmit - keltem fel, majd a kezemet a kishölgynek nyújtottam, hogy felsegítsem, ha szeretné.
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. július 13. 01:17 | Link


volt egyszer... | 12 évvel ezelőtt | ZOO *-*


Áhh. Látványos és hanghatással ötvözött megvilágosodásom volt, miközben választ kaptam, mi is volt a gond a képekkel. Igazából nem szeretheti mindenki, ezzel nem is vitázom, de nem rossz dolog az. Segít megőrizni a szép emlékeket, és a vicceseket is. Van egy képem, amin a nagyira ráugrott az udvarban az egyik pipi és lelopta a kendőjét. Az nagyon mókás darab, de nem szabad reklámoznom, így most se példálózok vele.
Inkább törődtem a mesékkel, ami bár nem aratott osztatlan sikert, én nagyon értékeltem, hogy kivárta a végét. Nem pisszegett közbe, intett le, vagy szólt be, ha éppen összeakadt a nyelvem. Mert ugye velem az is megesik.
- Tényleg? Az én uncsitesóim nagyon undokok. De bezzeg egyszer láttam, hogy a 101 kiskutyán az egyikük pityergett, bár tagadja. - Nagy büszkén meséltem el, mintha legalább valami szuper-hiper-mega titkos kémkedés eredménye lenne, amire büszke vagyok, mert sikeresen véghez vittem. Pedig csak hangosak voltak evés közben és felkeltem, aztán kisétáltam hozzájuk és bumm. Megtörtént.
- Mehetünk együtt. Vagy gondolom ti nem sihuhuztok arra, de azért egy darabig biztos szabadna! - Kicsit jobban örültem, az új ismeretségnek, mint lehet illene, a papi össze is borzolta a hajam, amire grimaszoltam egyet. Aztán a táskám összeszedve belekapaszkodtam a felajánlott kézbe és talpira álltam, pont a fiú előtt. Összekulcsoltam magam mögött, a táska alatt a kezeim és szépen néztem fel rá.
- Leeeeewy. Köszönöm szépen. - Úgy tanultam, hogy így illik, én meg tudok ilyen kislány is lenni, magamtól is eszembe jut, no. És hogy mégis mit? Hát sétáltunk, segített megtalálni mindent és mindenkit, meg még piknikeztünk is. Úgy mindent.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. július 13. 15:47 | Link


dat vörös | 12 évvel ezelőtt...|pesti állatkert


Ő elég hamar megvilágosodott, hogy miért nem szeretem a fotózást, de nem hiszem, hogy különösebben meghatotta volna. Az emberek nagy részét nem szokta érdekelni. Mint most engem sem, így elég hamar lapoztunk és inkább a mesék kerültek szóba.  Én nem nyünnyögtem, mocorogtam vagy bámultam másfelé, csak figyeltem és igyekeztem minél több infót elraktározni arról, hogy ki kicsoda és mit csinált, meg miért. Nem hiszem, hogy túl jól sikerült, de esküszöm, hogy én megpróbáltam!
- Jaj, az én uncsijaimmal is vannak bajok. Mindig morognak, közben meg soha nem is látták... Nem elég nyitottak - csóváltam meg a fejemet enyhén rosszallóan. Bár én így voltam a mugli vízilabdával. Hiába mondják, hogy jó, meg izgi... nem az. Vízben dobálják a labdát és még úszni is tudnak. Cápa sincs. Akkor minek?
Én közben feltápászkodtam, majd bólogattam aprókat, hogy felőlem mehetünk együtt egy darabig, majd gyors leporoltam magam, mielőtt a kezem a pöttömnek nyújtottam volna.
- Felőlem lehet róla szó. A kijáratig biztos elkísérlek, aztán majd még meglátjuk - szívtam be az alsó ajkam pár másodpercre, majd halványan elmosolyodtam. Nagyon kis szépen nézett rám, sőt, még meg is köszönte, mire csak vontam egyet a vállamon.
- Nagyon szívesen, kicsilány - közöltem, majd a kezem nyújtottam neki, hogy ha már egyszer kikísérem, ne tébláboljak mellette tök esetlenül. Úgyse biztos, hogy látom még valaha.  
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. július 13. 18:29 | Link


volt egyszer... | 12 évvel ezelőtt | ZOO *-*


Kicsit megnyugtatott, hogy nem csak az én ohanámban vannak fura szerzetek, mármint nálam is érdekesebbek. Az meg azért elég durva, szerintem érezte, hogy nem vagyok olyan általános, vagy mit mondanak? Átlagos, az lesz az. Csak bólogattam a megállapítására, mert amíg valaki meg nem nézi a legtöbb mesét, nem mondhatja, hogy ezt vagy azt utálja, meg fúj. Nekem is van, ami nem tetszik, de legalább már láttam és meg tudom mondani, miért rossz.
- Okos vagy, ez jó dolog. - A megállapításom nem biztos, hogy csak a meséknek szólt, de azt hiszem már kijárt. Beszélgetett velem, tudott olvasni meg számolni, ő nem veszett el és gondolkodott bután, mint más fiúk. Szóval igen, ő biztosan nagyon okos. A papi nevetve bólogatott mellettem. Reméltem, hogy egyetértően, és nem azért mert szerinte nagyon pozitív vagyok.
Összepakoltam és talpra ügyeskedtem magam kis segítséggel, hogy aztán a hátim felvéve szépen megköszönjem. Mikor válaszolt büszkén elmosolyodtam aztán mellé sétáltam a táskám pántját szorongatva. Mikor felajánlotta a kezét néztem egy kicsit a kézfejét, aztán a papit, aki beleegyezett, én meg a tenyerébe csúsztattam a sajátom, hogy megszorítva induljak el kifelé.
- A gyűrűsfarkú makik felé megyünk ki, ugyeeee? - A kérdésem talán mindkettejüknek szólt, de persze én csak szófogadóan követtem őket, mára nem terveztem többször elveszni, más barátot se akartam ezzel keresni, megfelelt ez így nagyon. Kicsit szökdécseltem is, aztán mikor észrevettem magam, meg azt hogy kicsit húzom erre-arra a fiú kezét, abbahagytam. Nem akartam én rosszat.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. július 14. 00:03 | Link


dat vörös | 12 évvel ezelőtt...|pesti állatkert


Azt mondta, hogy okos vagyok, amit legutóbb talán a mamától hallottam, tőle is akkor, mikor éppen írni tanultam. Nem igen szoktak dícsérni és ez néha rosszul is esett, mert mindig jobbat vártak el tőlem és ezért néha fel is merült benne, hogy én talán nem vagyok elég jó? Mások miért annyival jobbak? Őket miért ölelik meg a szüleik őket büszkén a suli után, ha engem szülinapkor is csak félszegen vállon veregetnek?
- Én, öm... dziękuję, mármint köszönöm - bólogattam aprókat, de a mosoly már nem tellett mellé, csak egy kicsit később, mert túl sok volt a hirtelen rá mhalmozódott érzelem.
Végül elindulva felajánlottam, hogy foghatja a kezem és már ééppen azon voltam, hogy de nem erőszak, csak sétizzen nyugodtan egyedül, mikor a kezét az enyémbe csúsztatta. Halányan elmosolyodva szorítottam meg óvatosan a kezét, mert tök aranyos volt, miközben a táblák szerint mutatott kijárat felé vezettem.
- Nem tudom, nekem mindegy. Arra megyünk? - kérdeztem felvont szemöldökkel a nagypapájára pillantva, majd az általa választott útvonalon haladtunk tovább hármacskán. Mikor abbahagyta a szökdécselést, halvány mosollyal pillantottam rá.- Csináld csak, nem zavar.
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. július 14. 02:30 | Link


volt egyszer... | 12 évvel ezelőtt | ZOO *-*


Tudok nagyon bután nézni, meg annál is butábban, meg úgy, mintha egy bagoly szemeit nagyítóval néznéd, mikor oldalra dönti a fejét értetlenül. Na pont ez utóbbi fázis ért el, mikor azt a fura szót mondta. Percekig pislogtam, aztán leesett, hogy nem külön dolog, hanem utána fordításként mondta a köszönetet. Na, eleve nem értettem, ezt miért kell megköszönni. Csak elmondtam, mit gondolok róla igazából, másfelől meg... ez majdnem olyan mókás, mint Stitchék saját nyelve.
- Mi az a szó vagy mi, amit mondtál? Ez milyen országban van? - Sikerült elég jól, nem, csak Majásan megkérdezni, de talán megértette. Jobban leragadtam ennél végül, mint azon, hogy miként reagált az okosságára. Tényleg az, hát beszél ilyen más nyelvet is a többi ügyessége mellé, nekem senki ne mondja, hogy nem.
Közben sikerült egymás kezeit tapicskolnunk, mert hát a papi most meg is engedte, meg ő is rendes volt és akarta. Ilyen amikor minden szép és jön a happy end, nem? Csak ugye általában a hercegek és hercegnők együtt élnek boldogan, még meg nem halnak. Mi meg... lehet hogy nem is lesz több séta. Ami egy kicsit azt hiszem rossz lenne, mármint úgy érzem a pocimban, hogy egy ilyen hír nem tenne boldoggá. De ugye ezt nem dönthetem el egyedül.
- Meeenjünk. Csak egy kicsit meglessük, aztán kéész. - A papa nem volt ennyire lelkes, de végül belement, így jobbra fordult, nem pedig balra én pedig lelkesen figyeltem a nyakam nyújtogatva, hol jönnek már. Igazából nem tudtam merre vannak, csak láttam a térképen a ház felé rajzolva a képüket. A házikó meg az, ahol ki lehet menni, azt mondták. - Biztike? Amúúúúúúgy, ha majd egyszer, talán, esetleg, megint találkozunk... az biztos jó lenne.
Közben elértünk azokhoz a bizonyos makikhoz, én meg egy kicsit közelebb settenkedve figyeltem őket jó lassan ballagva. Ketten a rácsokhoz sétálva kapaszkodtak fel, én meg felnevettem, ahogy a jobb oldali visszaborult. De sajnos a kijárat és az idő is közeledett. Ettől pedig lefelé görbült a szám sarka.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. július 14. 08:35 | Link


dat vörös | 12 évvel ezelőtt...|pesti állatkert


Kicsit néha bonyika volt magyarul beszélnem, mert akaratlanul is lengyelül szólaltam meg, mint például most is. Ezért pedig Maja nagyon hatalmas szemekkel bámult rám, gondolom úgy hangozhattam, mintha egy külön bolygóról érkeztem volna hozzá.
Szóval csak rámosolyogtam, kissé összeturkálva a hajam, majd visszaejtettem magam mellé a kezem és rántottam egyet a vállamon.
- Azt jelenti, köszönöm. Lengyelül. Lengyelországból jöttem. Lengyel vagyok. Lewy Bojarski - mosolyogtam egy jót ezen az egészen, mert hát kis elismerés, hogy legalább eddig nem derült ki, hogy máshonnan jöttem. Ez már majdnem rekordidő volt, ami alatt nem kérdeztek rá, hogy honnan is jöttem.
Szóval kézenfogva sétáltam vele a kijárat felé, mintha ez így rendben lenne, a beleegyezést követően a makik felé véve az irányt a másik kijárat helyett. Nem hiszem, hogy a nagypapája el volt bűvölve az ötlettől, de nagyon szereti a kicsit, mivel hajlandó volt mégis így dönteni.
- Csak egy egészen kicsit, pár... perc lesz - fojtottam el egy kis mosolyt, mert ha úgy vesszük, akkor a jegessmaciknál is csak pár percet voltunk. Egy jó pár percet, amit mások talán húsznak is mondtak volna, meg túl soknak egy állathoz. Kicsit rosszul éreztem magamat a kijelentésétől, mert hát elég valószínű volt, hogy nem fogok csak úgy beállítani hozzájuk és fordítva, de bólintottam pár aprót. - Igen, az tényleg jó lenne. Akár itt is találkozhatnánk, csak később. Később is nézheted a nyakamból a jegessmacikat meg a vidrákat.
Szóval figyeltem vele a makikat olyan kis elkámpicsorodva, de legalább ők cukik voltak.
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. július 14. 09:55 | Link


volt egyszer... | 12 évvel ezelőtt | ZOO *-*


Egyszerre volt kicsit zavaró és mókás, hogy nem értettem minden szót meg, amit kimondott. Eddig azt hittem, hogy elég speciális, hogy Stitch annyit motyog a mesében és hol rendesen beszél, hol a sajátján. De eddig így rendeses élőben még nem volt ilyenhez szerencsém. Szegényt jól megnéztem, mikor pedig válaszolt, akkor kicsit elfordultam, ne legyek már még furább a nézéssel. Bólintottam párat, mintha megértettem volna, aztán a papi közel volt, hogy a pólóján rántsak egyet, mikor megálltunk és győzködtük őt.
- Hol van az a Lengyelország? - Butának éreztem volna magam, ha Lewyt kérdezem, de gondolom úgyis hallotta, de azért én igyekeztem. Az, hogy pár perc vagy óra, még én megnézek egy állatkát sok dologtól függ, leginkább attól, meddig szabad. Most mondjuk tényleg nem akartam olyan sokat, tudtam hogy már sietősbe vagyunk. De most hagytam volna ki, ahogy lehuppan a popójára a maki, majd összeveszik a társával? Na nem, azt nem szabad, olyan jót nevetgéltem, hogy mutogattam, hogy oda ni, mi történik. A papit nem nagyon kötik le az állatok, ő csak nézett be mereven és szerintem várta, hogy elmúljon. Még álltunk, addig se ugrándoztam, így senkinek nem kellett elnézni ezt nekem, bár a kezet nem engedtem el, szépen és ügyesen szorítottam, bár nem akartam undin összeizzadni, észre sem vettem.
- Az állatkertibe? Szoktál ide máskor is jönni? Vagy fogsz? Papiii, mi is jöhetünk még, ugye? - Egyébként is szeretem ezt a helyet, meg mindent, ami állatos, így nagyon jól hangzott volna, ha jövök egyszer, ő meg itt van és megint megnézhetjük. Vagy még sokszor. Nem vagyok olyan telhetetlen, csak ez úgy , azt meg ki nem szereti? - Remélem, hogy lesz majd még ilyen.
Aztán láttam, hogy int nekem a nagyapa, hogy ideje menni kifelé, mert ha lekéssük a sihuhut, akkor bizony anya fel fog robbanni, bumm, mint a lézerpisztolytól bármi.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. július 14. 22:10 | Link


dat vörös | 12 évvel ezelőtt...|pesti állatkert


A kérdés ugyan nem nekem szólt arról, hoigy hol van Lengyelország, de rögtön elkezdtek kattogni a fogaskerekek, hogy ha kéne, el tudnám-e mesélni, hogy merre kell menni. Annyira nem volt messze, de közel sem és azt hiszem, nem elegendő a földrajzi ismeretem ahhoz, hogy elmagyarázzam neki.
- Igazából Varsó elég messze van, ha minden igaz, busszal 7 vagy 8 óra... arra - fordultam abba az irányba nagyjából betájolva, merre is lehet és mutattam a kezemmel is. A makik elég édesek voltak, ahogyan zsongtak a ketrecben, jobbra-balra ugrálva, néha egymásnak is nekimenve. Otthon az állatkertben egyszer megsimogathattam egy ilyet.
A kérdésre aprókat biccentettem, mert hát anya magyar volt és ha tehette, mindig itteni helyekre akart átrángatni, hátha attól majd jobban kedvem támad idejönni, mint otthon maradni.
- Igen, néha szoktunk idejönni. De nem csak rajtam múlik - pillantottam a kishercegnőre, majd a nagyapjára. Hajlandó lettem volna miatta még párszor bámulni a vidrákra negyedórát. Nem lett volna különösebben rossz időtöltés.  - Igen, én is. Még elkisérlek a kijáratig, jó? - kérdeztem kissé zavartan pillantva rá, de a kezét nem engedtem el. Aztán a nagyapjára néztem, hogy hát őt sem zavarnám-e. Mert nem csak a kicsilányon múlik.
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. július 15. 01:14 | Link


volt egyszer... | 12 évvel ezelőtt | ZOO *-*


Várakozóan pillantgattam a papára, közben kicsit türelmetlenül meg is köszörültem a torkom, de nem nagyon lett válaszom. Vagy nem hallotta, vagy nem is akarta. Aztán már le is mondtam volna róla, mire Lewy megszólalt. Egy kicsit elmosolyodtam, mert próbált válaszolni, én meg komolyan érdeklődtem és aranyos volt tőle. Még a mutogatás is.
- Ó, az jó sok. És te hogy tudsz ilyen sokat mindig végigülni, bármilyen járműben? Én a vonaton is mindig felkelek, amiért leszúrnak, de nem lehet ennyit csücsizni. Megfájdul a popsi.
Látványosan próbáltam a saját fenekemre nézni, de hiába vagyok hajlékony, megkerülni tudnám csak ezzel magam, meg ott a tasim is. Szóval befejeztem a nézelődést és szépen fogtam a kezét, amíg csak lehetett mosolyogva.
- Az anyukád intézi nálad is ezeket? Nekem is mindig ő dönt, vagy néha hagyja, hogy a papi meg a mami, de máskor erre is mérges. De az állatkertbe biztos elengednek téged is, meg te már nagy vagy.
Nem igazán lehetett szerintem követni engem, de az egyértelmű volt még nekem is, hogy mintha arról győzködném, hogy ő is akarjon ide többször jönni. Akkor akár még tényleg össze is futhatunk egyszer. Persze lehet soha sem, ezt is el kell fogadni. Azért én úgy gondolom a kövecskéim biztos helyen vannak. - Ühhüm, az jó lenne.
Nem figyeltem nagyon, de azt hiszem a papi se ellenkezett és bizony közeledett az a kapu. Egyre lassabban lépegettem, amit a papi karba font kézzel figyelt a kijáratnál megállva. Elhúztam a számat, nem akartam menni, hát most na. Megálltam, aztán felnéztem a nagyfiúra, majd vigyorogva meglóbáltam a kezünket és csak utána engedtem el.
- Köszönöm szépen a sétit. - Aztán a papához szaladtam, hogy még integessek befelé, de kövessem őt, mert nekem haza kell menni sajnos. Ilyen a még kisnagylányok élete.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. július 15. 01:56 | Link


dat vörös | 12 évvel ezelőtt...|pesti állatkert


Szóval nagyjából megpróbáltam elmagyarázni, hogy mi hogyan merre, miként, több-kevesebb sikerrel. Azt a nyolc órát én sem bírtam volna elviselni, mert hát az nem embernek való mennyiség, pláne nem ha egy helyben kell tölteni. És mi van, ha éppen pisilni kell, mert megittam egy liter vizet? Akkor így imádkozok a helyemen, hogy minden rendben legyen?
- Nem nagyon tudok... túl sok idő ahhoz, hogy az ember csak úgy végigülje - ráztam meg a fejem kissé tiltakozóan. Kissé érdeklődve figyeltem, ahogyan megpróbálta megvizslatni a popóját, de aztán nem jött össze neki, így hát csak megfogta a kezem inkább. Nem igazán számítottam erre az egész kis kiruccanásra a mai napomban, de legalább nem voltam egyedül és nem is idegesítettek fel.
- Iiiigen, főleg ha eljövünk Lengyelországból. Akkor mindig neki kell tervezni a programot... múltkor templomokat néztünk három napon át... nagyon unalmas volt - biggyesztettem le az ajkamat, mert az első kettőnél még kis lelkes voltam, de mindenhol meg kellett állni imádkozni meg misére, meg minden és csak nem. Hagyjon békén!
Aztán szépen, lassan, de biztosan ott is voltunk annál a bizonyos kapunál, a papája már igen menni akart, szóval nem húztam az időt, csak elmosolyodva hagytam, hogy kicsit meglóbálja a kezünk, majd elengedtem.
- Jó légy, hercegnő! - intettem kis mosollyal, még szemmel tartva, ameddig el nem tűnt, majd kis sóhajjal vágtam zsebre a kezem és elindultam megkeresni anyámékat. Lassan idő volt, nem ártott volna elindulni kifelé. Azért néha-néha még elővettem a piros kavicsokat, hogy kis mosollyal elmerengjek, mi is volt ez az egész. Egyszer volt, hol nem volt, a mese elkezdődött...

//köszönöm, nyuszi *-*//
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 [2] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek