28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Aki még szeretné zárni évnyitós játékát, november 17-én éjjelig van rá lehetősége! (utána a téma pihenni tér a jövő tanévig)

Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: [1] 2 » Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Lewy Bojarski
Tanár, Világalkotó, Végzett Hallgató


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1183
Összes hsz: 2247
Írta: 2017. július 6. 15:37 | Link


dat vörös | 12 évvel ezelőtt...|pesti állatkert


Tizenkét teljes perce bámultam a folyamatosan csobbanó, majd partra mászó fókákat. Azt hiszem, hogy ez rekordidőnek számít, amit egy kifutónál töltöttem, anélkül, hogy ingerem támadt volna hazamenni. Anyámék úgy döntöttek, hogy egy serdülőkorú sportolónak nincs jobb közös családi program, mint a fővárosi állatkert. Ha nem vesszük, hogy ez nem az én fővárosom és amúgy is elég állat vesz körbe. Végül is mindegy, mert ha egyszer itt végzünk, kivehetem a táskámat a megőrzőből és elmehetek végre az edzőtáborba. Ezt vártam az egész nyárban, mert hiába az edzések, attól még nem csiszolódik össze a társaság. Azért pedig kibírható a tömeg.
Azután sikerült meglógnom a csigatempóban közlekedő idősebb generáció mellől, mikor csoportosan elvonultak a mosdóba. Ez ilyen tréning lehet a nőknél. Azóta viszonylag csend és béka van. Én pedig bámulom a fura vizikutyákat, mintha muszáj lenne. Vajon nagyon szúr, ha puszit adnak?
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
Művészetis tanonc, Világalkotó, Független boszorkány


méhecske° | mom, the bee°| Queen-bee°
offline
RPG hsz: 1292
Összes hsz: 4895
Írta: 2017. július 6. 15:38 | Link


volt egyszer... | 12 évvel ezelőtt | ZOO *-*


Jobbra és balra forgattam a kezemben lévő térképet, de sehogy nem sikerült megtalálnom, hogy merre is van az arra. Igazából se a madarak nem érdekeltek, se azok a nagy cicák éppen. Biztosan ők is totál cukik és édesek, de szerettem volna vidrákat és fókát látni. Papi nem volt valami nagy segítségemre, mert mindenáron sorban akart menni. Nagy duzzogva szorongattam a kezét egy darabig, aztán az egyik makis területnél elengedett, hogy körbeszaladgálhassam a helyet. És itt valahogy minden olyan gyorsan történt.
Mire a második körömnek vége lett - vagy a hatodiknak -, nem láttam őt sehol. Egy pillanatra meg is ijedtem, úgy nézegettem körbe, aztán a térképem szorongatva inkább elindultam előre. Ő a felnőtt, erős és ügyes, megtalál. Ugye megtalál? Kicsit kevésbé boldogan tipegtem el pörgések közepette a fókák felé, amikor is egy nagyobb csoport majdnem elsodort. Akkor vágódtam a korláthoz és szóródtak ki a színes köveim a zsebemből. Leguggoltam felszedegetni őket és visszatömködni, mikor is az utolsó darabok egy fiú lábai alatt értek véget. Nagy szemekkel néztem fel rá, szerencsétlent jól meg is bámulva.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
Tanár, Világalkotó, Végzett Hallgató


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1183
Összes hsz: 2247
Írta: 2017. július 6. 15:39 | Link


dat vörös | 12 évvel ezelőtt...|pesti állatkert


Ha tudnék biztosabb helyet, ahova anya nem követ, mindenképpen az lett volna a következő úticél. Így is idegesítően sokat lógtak a nyakamon, képtelenek voltak megérteni, hogy nekem nincs szükségem rá, hogy babusgassanak. Az edzésemet így is le kellett mondani miattuk és utána még azt sem értették, miért vagyok dühös. A felnőttek hülyék.
A kis térképet gombóccá gyűrtem mérgemben, és éppen eldobtam volna, vissza se nézve, mikor apró koppanások hallatszottak és valami a perifériás látásom területén alkotóira zuhant. Mint a karrierem fog, ha anya továbbra sem enged el az edzéseimre.
- Te mit csinálsz? - kérdeztem talán kicsit értetlenebbül a szükségesnél, miközben a barna hajú kislányt figyeltem. Valami kavicsokat szedegetett, legalábbis olyasminek tűntek. Szóval mély sóhajjal guggoltam le és kapkodtam össze a vékony, sápadt ujjaim közé a színes mütyüröket. - Na, tartsd a kezed...
Sosem értettem, hogy ilyenkor a szülők - akik még mindig értetlenek és hülyék -, miért nem segítenek a kislánynak. Igazán összeszedhetnék maguk.
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
Művészetis tanonc, Világalkotó, Független boszorkány


méhecske° | mom, the bee°| Queen-bee°
offline
RPG hsz: 1292
Összes hsz: 4895
Írta: 2017. július 6. 15:40 | Link


volt egyszer... | 12 évvel ezelőtt | ZOO *-*


Elég kétségbeesve nézegettem körbe, de mivel elég kicsi vagyok és a magasságom is a korommal arányosan nem éppen túl nagy, el voltam veszve a tömegben. Mindez olyannyira sok volt, hogy pár pillanat alatt ragadtam egy szembejövő csoportba, majd vágódtam ki onnan kisebb balesetet okozva magamnak a kövekkel. Nagy sóhajokkal szedegettem össze a drágákat, amiből a bámulásom felfelé a kérdés törte meg.
- Én? - Ijedten kérdeztem, sosem szoktak hozzám szólni, se idegenek, se olyanok, akik nem azok, de nem családtagok. Picit próbáltam úgy tenni, hog ha nem nekem szólt, se nézzen hülyének, ezért még felkaptam párat a földön heverőkből. Amikor meg ő is leguggolt, akkor ránézve elmosolyodtam. - Köszönöm. Kedves vagy.
Elvettem a köveim és a zsebembe tuszkoltam, majd ezúttal jól behúztam a cipzárt rajta. A saját térképem után észrevettem, hogy az egyik kezében gyűrött papír van, ezért felé nyújtottam az enyém.
- A tiéd gyűrött. Kéred? - Igazából nekem nem kell, nem nagyon tudom használni, vagy a képeken kívül jutni bármire vele.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
Tanár, Világalkotó, Végzett Hallgató


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1183
Összes hsz: 2247
Írta: 2017. július 6. 15:42 | Link


dat vörös | 12 évvel ezelőtt...|pesti állatkert


Bármennyire is akartam megszabadulni a lányoktól, nagyon úgy tűnt, hogy ez egyhamar nem fog bekövetkezni. Mindenhol ott vannak és kínosan sok figyelmet igényelnek.
Mint ez a pöttömpanna, aki csak így szétszórta a kavicsait, miután nekinyomódott a fókás üvegnek. Mivel más nem segített neki és ugye illik jól neveltnek lenni, vagy mi, összekapkodtam a kavicsokat, majd a kicsi kezébe adagoltam őket.
- Én... csak... vigyázz rájuk! - horkantam fel, mert hát ő is kicsit figyelhetett volna. Ha már a buta szülők nem tették. A másik kezemben továbbra is ott pihent a gyűrött galacsin és ezt ő is észrevette, mert a kicsi kacsó felém nyújtotta a saját térképét. Nem mintha szükségem lett volna rá, de pár másodperc hezitálás után elvettem a kezéből. Talán még hasznos lesz, ha nem akarom folyton a táblákat figyelni, mint azok a fura nénik. Nem mindig értem őket.
- Köszönöm - mondtam halkan és már éppen indultam volna az utamra, hogy esetleg vegyek egy üveg vizet, de a gyomrom gubanccá ugrott össze az idegességtől. - Te egyedül vagy?
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
Művészetis tanonc, Világalkotó, Független boszorkány


méhecske° | mom, the bee°| Queen-bee°
offline
RPG hsz: 1292
Összes hsz: 4895
Írta: 2017. július 6. 15:46 | Link


volt egyszer... | 12 évvel ezelőtt | ZOO *-*


Eléggé furcsán méregettem a fiút, aminek az egyetlen oka az volt, hogy nem csak hozzám szólt, de még beszélt is. Eléggé megilletődve vettem el a köveimet, majd beleegyezően bólogattam is a kérésre. Nem tudtam mit szólhatnék ehhez, mindig vigyázok arra, ami az enyém. Vagyis inkább igyekszem.
- Rendben. - Mondtam kicsit bűnbánóan, közben elléptem az üvegtől és a fókákat nézve vigyorogtam kicsit, ahogy az egyik éppen közeledett. Kellett egy kis idő, hogy a kezemből kikerült térkép után pillantsak és el tudjak szakadni az állatoktól. Legszívesebben az üveget taperáltam volna, hátha idejön a tenyeremhez, de egy nagy kanyarral eltávolodott én meg csalódottan elhátráltam, hogy valamerre menjek, így, magamban. A kérdésre viszont felkaptam a fejem.
- Nem... - mondjuk de. Igazság szerint körbenéztem és sehol nem volt Papi. A karjaimat magam köré fontam, aztán végül bólintottam egyet. - Nem tudom hova lett a nagyapa, de majd biztos megtalál, gondolom. Csak meg akarom nézni a vidrákat, meg a macikat.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
Tanár, Világalkotó, Végzett Hallgató


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1183
Összes hsz: 2247
Írta: 2017. július 6. 15:47 | Link


dat vörös | 12 évvel ezelőtt...|pesti állatkert


A kislány meglehetősen érdekesen viselkedett, de ki vagyok én, hogy elítéljem? Ha a fókák teszik boldoggá, felőlem végig is nyalhatja az üveget s alakban, csak ne engem! Halk szusszanással vettem ismét szemügyre a térképet és éppen az utamra indultam volna, mikor az a bizonyos rossz érzés tudatosította velem, hogy Bojarski, marad! Még azt is megkérdeztem a magát karoló kisasszonytól, hogy egyedül van-e. Valószínűleg ez a vörös haj mellékhatása, vagy azé, hogy túl sok időt töltöttem a napon. Ez már egészen kérdéses, de nem most kell rá választ keresnem.
- De... de várj! Ez nem jó. - Morális válság futott végig a kicsi lelkemen, mert ha most hátat fordítok és elmegyek, ehetek egy fagyit és láthatom a tigriseket a mamáék nélkül. DE! Akkor itt hagyom a pöttömöt egyedül és ki tudja, meglesz-e a papa. Szóval mély sóhajjal emelkedtem kicsit feljebb a guggolásból, a térdemen támaszkodva hajoltam le hozzá.
- Hogy hívnak, kiscsillag? - sóhajtottam fel, majd kis szünetet követően a hajamba túrtam, egy tincset eltűrve a homlokomból. - Segítek megkeresni, na.
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
Művészetis tanonc, Világalkotó, Független boszorkány


méhecske° | mom, the bee°| Queen-bee°
offline
RPG hsz: 1292
Összes hsz: 4895
Írta: 2017. július 6. 15:48 | Link


volt egyszer... | 12 évvel ezelőtt | ZOO *-*


Tudom, hogy milyen sokszor elmondták már, ne álljak szóba idegenekkel, de valamiért ezzel mindig hadilábon álltam. Ennek vagy az volt az oka, mert nemhogy idegennel, de ismerőssel se beszéltem, vagy mert elég könnyen elkezdtek beszéltetni, bár utóbbi emberek elég kevesen voltak. Most mégis sikerült. A hátamon lévő hátizsákból kihalásztam a Stitches kulacsom, aztán megrántottam a vállam mikor hozzám hajolt. Igazából az iszire koncentráltam, de azért nem akartam kuka lenni és csendben csak bámulni őt. Az nagyon fuuura lett volna.
- Nem tudom meg szabad-e mondanom. Te nem vagy rossz ember? - Mert ugye a jóknak meg lehetne, azzal csak nem lesz baj. A cipőm orrával a földet piszkálgattam, aztán a szemeimmel az arcát nézegettem. Lehet egy picit túl sok lesz a bámiszkodás. - A vidrákat és macikat? Az jó lenne, láttam a képüket, de nem tudom elolvasni merre...
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
Tanár, Világalkotó, Végzett Hallgató


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1183
Összes hsz: 2247
Írta: 2017. július 6. 15:52 | Link


dat vörös | 12 évvel ezelőtt...|pesti állatkert


Lehetett látni az arcán, hogy valahogy úgy vívódik magában valamin. Vagy megzavarodott azt illetően, hogy akar-e a fókák mellett maradni, nem tudom, nem egészen egyértelmű. A lányok furák. Ezt nekem senki nem magyarázza meg!
A kislány képes volt megkérdezni, hogy én nem vagyok-e rossz ember, mire elgondolkoztam egy kis időre. Mert hát ezt az ember nem tudja meghatározni magáról, főleg nem, ha olyan kevés ideje él a földön, mint a korosztályom.
- Ha rossz is vagyok, még senki nem mondta... - mosolyodtam el szélesen, majd a fókák felé pillantottam. - Lewy vagyok.
Szóval figyeltem, ahogyan tépelődik azon, hogy szeretné-e, ha segítenék, de végül csak elhangzott a kérdés. Kis szusszanással nyújtottam felé a kezemet végül. Még csak az hiányozna, hogy egy második ember mellől is elkeveredjen! Majd ha megnéztem vele a jegesmacikat, elkísérem az információhoz, hogy kerítsék elő a családot.
- Igen. Igen, pontosan - bólogattam aprókat.
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
Művészetis tanonc, Világalkotó, Független boszorkány


méhecske° | mom, the bee°| Queen-bee°
offline
RPG hsz: 1292
Összes hsz: 4895
Írta: 2017. július 6. 15:56 | Link


volt egyszer... | 12 évvel ezelőtt | ZOO *-*


Furi volt, de nagyon. Mások ilyenkorra már minimum kis ufónak néznek a hihetetlen kérdéseimért, vagy válaszok helyett visszakérdeznek, ő mégsem ezt tette. Kedves volt, pedig fiú, és a köveimet se bántotta vagy szólta le. A papi szerint ilyen nem lányok nincsenek is. Kicsit bebambultam úgy pislogtam a kulacsom fölött, aztán pedig eldöntöttem, hogy hát én ezt elhiszem neki.
- Engem Majának hívnak. - Elárultam végül a nevem, hol felnézve rá, hol a földet figyelgetve. Aztán kicsit megijedtem a felém tartott kéztől. Tudtam, hogy egyedül nem boldogulnék, de én csak anya meg a nagyiék kezét szoktam fogni. Párszor a barátnőimét is az oviban, meg az óvó néniét, de hát ez nem olyan sok, igaz? Bátortalanul csúsztattam a kacsóm az övébe, aztán elpirulva kezdtem követni, ha elindult.
- Te is szereted őket? - Az állatok kapcsán elég kíváncsi tudtam lenni mindig, de nem hagyott nyugodni azért más sem. Kicsit nézelődtem, mielőtt rákérdeztem volna arra, ami bántotta a lelkecskémet. Féltem ettől azért. - Mi történik, ha nem talál meg a papa?
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
Tanár, Világalkotó, Végzett Hallgató


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1183
Összes hsz: 2247
Írta: 2017. július 6. 15:58 | Link


dat vörös | 12 évvel ezelőtt...|pesti állatkert


Azt hiszem, eldőlt, hogy nem vagyok rossz embert, mert csak elárulta, hogyan is hívják. Azért ez rendes volt tőle. Vagyis hát nem tudom, van olyan, hogy egy lány rendes? Néha erősen kételkedem benne.
A kezem felé nyújtottam, mire kissé rémülten bámult rám, én pedig azonnal felvontam a szemöldököm. Nem akartam én senkit megijeszteni, pláne nem egy kislányt, de ezt neki kellett éreznie. Szóval már azon voltam, hogy visszaejtem a kezem magam mellé, mert úgyis mindegy ez nekem, mikor a tenyere az enyémnek simult. Arról a piros arcról meg már szót sem ejtek.
- Persze, hogy szeretem - közöltem, finoman megszorítva a kacsóját és a vidrák felé indultam vele, mert azok voltak közelebb. Ha már minden áron látni szeretné őket... - Ne aggódj, biztosan megtaláljátok egymást! Csak a papáddal vagy?
Hozzátehettem volna, hogy itt, de még most is akadtak gondjaim a nyelvvel és ha egy mondat nem akart úgy alakulni, ahogyan azt én akartam, sokszor inkább csak legyintettem, hogy hagyjuk. Most viszont elég értelmes volt. Asszem.
Utoljára módosította:Lewy Bojarski, 2017. július 6. 16:00
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
Művészetis tanonc, Világalkotó, Független boszorkány


méhecske° | mom, the bee°| Queen-bee°
offline
RPG hsz: 1292
Összes hsz: 4895
Írta: 2017. július 6. 16:04 | Link


volt egyszer... | 12 évvel ezelőtt | ZOO *-*


Szótlanul lépdeltem, ahogy a kezem szorította. Éreztem, hogy kicsit izzad a tenyerem, de szerencsére nem volt ebből baj, legalábbis ő nem szólt rám és el sem engedte. Nem igazán tudtam, hogy ez mennyire van így rendben, ő biztos tudja, hiszen nagyobb. Gondoltam segít eligazodni, ahogy kell és akkor a Papa is előkerül. Már egészen hiányzott és nehéz lett volna azt mondanom, hogy csak az állatok érdekelnek, mert nem így van. Nem akartam elkeveredni így, azt hittem jön mögöttem, aztán mire egyszer megfordultam nem volt ott.
- Mi a legkedvencebb állatod? - Ránéztem még mielőtt kiszúrtam volna az információs táblán a vidrák képét, akkor kicsit gyorsabb és nagyobb lépésekkel kezdtem közeledni, lehet picit meg is rántva a kezét magam után. Izgatott voltam és örültem, hogy ideértünk. - Szeretném, ha megtalálna. Ő hozott ide, igen, csak ő ért ma rá.
Meséltem el, miközben én már a vizes részeket nézve kerestem a cukika lényeket, még a kulacsomról is megfeledkeztem, amiből így kicsöpögött a víz magam mellé egy kicsit. - Ilyen magas, sötét haja van és olyan mint egy nagypapa, nem láttad?
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
Tanár, Világalkotó, Végzett Hallgató


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1183
Összes hsz: 2247
Írta: 2017. július 6. 16:08 | Link


dat vörös | 12 évvel ezelőtt...|pesti állatkert


Láthatóan izgult, de nem akartam miatta bántani, mert ha bármit megtanultam az utóbbi években, akkor az az, hogy a hisztis lányoknál rosszabb a földön nincsen! Nem éri meg, bármennyire is vágysz valamire.
- Hm... Állatkerti vagy otthoni? Kutya vagy jegesmaci - húztam el a számat, mert nem volt egyszerű eldönteni, hogy most melyik a kérdés. Arról nem is beszélve, hogy néha nagyon elbizonytalanodtam, hogy jól értettem-e mindent. Mi van, ha nem?  - Ez elég szomorú... vagy nem tudom. Én örültem volna, ha csak egy ember jön velem.
A több ember már társaság és velük együtt kell mozogni és az lassú. A maximális két fővel tudtam aktívan dolgozni, de néha azokkal is csak kínkeservesen. Akár a pályán, akár a magánéletben.
Én is szemügyre vettem a vidrákat nagy szemekkel, mert azért a kertben nem futkoznak otthon, bármilyen szomorú is.
- Nem egészen tudom, hogy az milyen, de... de majd figyelek - közöltem aprókat bólogatva, majd kissé a mellettünk állókra tekintettem. - Látsz rendesen?
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
Művészetis tanonc, Világalkotó, Független boszorkány


méhecske° | mom, the bee°| Queen-bee°
offline
RPG hsz: 1292
Összes hsz: 4895
Írta: 2017. július 6. 16:18 | Link


volt egyszer... | 12 évvel ezelőtt | ZOO *-*


Nem igazán gondoltam bele, hogy esetleg értelmetlen lenne a kérdésem, így meglepődve kaptam felé a fejem, mikor visszakérdezett. Nem nagyon tudtam eldönteni, hogy mire is gondoltam én sem, csak érdekelt, úgy teljesen. Az állatok jók, aranyosak, mindegyik olyan kis imádnivaló. Mint a kis gyík, akit a nagyiéknál tarthatok, hiába rohanna a mama ki a világból tőle. Azért megengedte, hogy maradjon.
- Úgy mindegyik. Azok aranyosak, a kutyik naaaaagyon szuperek. Én is szerettem volna, de nem szabaaad. - Kicsit letörten és elszontyolodva figyeltem előre ennek a ténynek a közlése után, mert nem valami jó, mikor hiába szereted a cukikat, de nem engednek egy sajátot. - Szomorú? Ti hogy jártok ide? A szüleiddel?
Lehet buta kérdések, de nem értettem teljesen azt, mit mondott. Most szomorú, de örülne? Az milyen, ráadásul kicsit bele is zavarodtam azt hiszem. Jobb volt, hogy inkább azért ágaskodtam a korlátot szorítva, hog belássak a vidrák medencéjéhez, ahol a legtöbb volt.
- Akkor biztos nem láttad te se. De ha nem lesz meg, hogy megyek haza? - A kérdésem még egészen nyugodt volt, kicsit hadarós talán, de aztán csak nagy szemekkel pislogtam a kérdésére. Megráztam a fejem, mert annyira nem volt az igazi, de nem értettem ezen hogy segítene.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
Tanár, Világalkotó, Végzett Hallgató


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1183
Összes hsz: 2247
Írta: 2017. július 6. 17:46 | Link


dat vörös | 12 évvel ezelőtt...|pesti állatkert


Kicsit olyan Monty Python beütése volt az egész visszakérdésnek, aki a fecskéket feszegette, helyette nekem sima mezei állatokról volt szó. A kérdésre felkapta a fejét, nekem meg az járt az eszemben "vajon neki ettől nem fájdult meg a nyaka?". Mert így elképzelhetetlen volt, hogy kényelmes így nézegetni felfelé.
- Nem lehet? Miért nem? - Nem sok értelmét láttam ennek a kijelentésnek, elvégre ha van hol lakniuk és pénzük is van, akkor miért ne lehetne egy kutyájuk? Egy akármilyen, egy pici vagy nagy, esetleg közepes, ilyen puha vagy rövid szőrű. Aztán persze igyekeztem inkább elterelni a figyelmét, mielőtt még tényleg komolyabban elszomorodik. - Nem, nem. A szüleim nem szívesen járnak együtt sehova. Anyukám és a nagymamám vannak itt velem.
Így volt az lehetséges, hogy egyszerre volt szomorú, hogy csak a papája ért rá, de én irigyeltem ezért még egy egészen kicsit.
Azért persze aggasztotta, hogyan is fog majd hazajutni, amit meg is értettem, mert elveszni kicsiként egy ilyen zsufis helyen rossz. Figyeltem, ahogyan lábujjhegyen pipiskedve próbálta a vidrákat figyelni, majd az ajkamba haraptam.
- Megoldjuk, manócska - közöltem, majd apró sóhajjal hajoltam le hozzá és felkaptam, hogy közelebbről is szemügyre vehesse a vidrákat. Korábban is vigyáztam a családban gyerekre, szóval ez nem volt újdonság. - Jobb így?
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
Művészetis tanonc, Világalkotó, Független boszorkány


méhecske° | mom, the bee°| Queen-bee°
offline
RPG hsz: 1292
Összes hsz: 4895
Írta: 2017. július 6. 18:11 | Link


volt egyszer... | 12 évvel ezelőtt | ZOO *-*


Ha igaziból bele kellett gondoljak, nem nagyon tudtam mit mondani a fiú kérdéseire. Talán ezek olyanok, amire tényleg csak anyácska tudja a választ, de ő leginkább csak nemet mondd az ilyen ötleteimre magyarázkodás nélkül. Nem szeretem a vitákat, így ennyiben marad mindig sajnos. De valamit csak momdanom kellene, úgy éreztem legalábbis.
- Azt nem tudom rendesen, nem mondta meg az anyukám. Csak hogy szerinte beleunnék, és akkor mehetne új ohanát keresni neki. Pedig nem iiis. - A vállaim rángattam sóhajtva, aztán szürcsölve beleittam az iszimbe.
- Velem el sem akart más jönni... a felnőttek buták. - Persze ez nem volt igaz mindegyikre, de néha elég érthetetlenek. A papit szeretem és biztos vagyok benne, hogy nagyon keres már és hamarosan megérkezik. Jó lenne azért. Közben érdeklődve nézelődtem, aztán kicsit meglepődtem, mikor a lábikóim elemelkedtek a földtől. Felnevettem, aztán erősen kapaszkodva a kulacsba meg a korlátba nyújtózkodtam. Így tényleg sokkal-sokkal jobb vooolt.
- Jajajajaj, ott vannak, de soookan, meg kicsi is. Őket mért nem lehet simizni, mint a kecskéket?

Utoljára módosította:Maja Bojarska, 2017. július 7. 11:16
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
Tanár, Világalkotó, Végzett Hallgató


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1183
Összes hsz: 2247
Írta: 2017. július 8. 01:52 | Link


dat vörös | 12 évvel ezelőtt...|pesti állatkert


Lehet, hogy inkább a papáját kéne megkérdezni a kutya kérdésről, de bármennyire is tűnik ez most jó ötletnek, nincs kéznél a bácsi. Ez elég szomorú, inkább elengedtem a dolgot. Lehet, hogy úgy gondolják, még túl kicsi egy kutyához.
- Majd ha nagyobb leszel egy kicsit, biztos beleegyezik, na. Nekem is azt mondták anno, hogy nem kéne... sportolni, mégis fontos része lett az életemnek - vontam meg a vállamat kicsit, miután gyorsan korrigáltam a majdnem vétett hibát. Anya és a minisztérium is hisztiztek volna, ha egy varázstalan kislány előtt elszólom magam róla, hogy különlegesebb vagyok a nagy átlagnál.
- Igen, a felnőttek buták. Mindig csak a munka, meg a pénz. És utána meg sírnak, mikor a gyerekük el akar költözni. - Bizony, ez megtörtént. Már az elköltözés, nem a sírás. Egyelőre a nagypapáékkal lakom Varsó szélén, de ha betöltöm a tizenhatot, veszek majd egy sajátot és akkor tényleg azt csinálok, amit akarok. Kezdhetem majd a desszerttel az ebédet és ha akarok, három lányt is áthívok pizsamapartira. Persze csak akkor, ha addigra már nem lesznek ilyen buták és csökönyösek.
De ez az egy aranyos volt, szóval mikor jelezte, hogy nem igen lát, apró sóhajt követően kaptam fel a földről, hogy jobban szemügyre vehesse a vidrákat.
- Nem tudom, biztos félősek. Vagy túl nagy lenne a tömeg - gondolkoztam el pár pillanatig, továbbra is tartva. Igazából nem okozott gondot, nem volt különösebben nehéz. - Ugye te nem leszel olyan buta, ha nagy leszel, mint a többi lány?
Utoljára módosította:Lewy Bojarski, 2017. július 8. 01:53
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
Művészetis tanonc, Világalkotó, Független boszorkány


méhecske° | mom, the bee°| Queen-bee°
offline
RPG hsz: 1292
Összes hsz: 4895
Írta: 2017. július 8. 02:36 | Link


volt egyszer... | 12 évvel ezelőtt | ZOO *-*


- Lehet. - Ugyan nem örültem, hogy ki volt úgymond tiltva egy kutyi az életemből, ennek ellenére azért nem szomorodtam úgy el szerencsére. Kicsit grimaszoltam magam elé, de be kellett látnom, hogy igaza van, lehet, ha majd nagyobb kislány leszek, akkor átgondolják újra. Mondjuk a következő szülinapomon, az már mindjárt itt van. Már csak aludni kell pár nagyot addig, múltkor az Andi nénivel tanultuk is megszámolni mennyit, csak most nem emlékszem. Azt már tudom viszont, hogy ott lesz miiindenki, Papiék, anyu, apa és az uncsitesók, mert mindenki megígérte, hogy jön és jót fogunk enni.
- Sport? Lasztizol, mint a többi fiú? Én táncolok, az jó, szeretem. - Miközben megkérdeztem őt, figyeltem tovább, ami azért elég nehezen szokott menni, most se volt könnyű, sőt, eléggé nem is értettem, milyen költözés meg pénz, de inkább csak bólogattam, gondoltam ő biztos tudja, miről is van szó és igaza van. Meg éppen az égnek emelt, ami kicsit elbizonytalanított, nehogy rosszat mondjak, mert nem akarom beütni a lábikóm. Hogy megyek úgy táncizni?
- Biztos félnek, olyan kis kicsik még, én is félnék, vagyis szoktam, igazuk van. De azért egyszer szívesen megsimizném őket. Vagy a fókát. Vagy egy macit. Olyan édik, tudod mikor úgy odanyomja a... fejét a ide. - Felé tartottam a kezem, nem jutott eszembe hirtelen, hogy a tenyerembe, ezért megmutattam. A kérdést viszont kicsit ízlelgettem.
- A nagylányok mind buták? Akiket láttam, hangosan nevetnek, bántóak és olyan furán belemásznak a fiúk arcába, undik. Nem akarok ilyen nagylány lenni. Buta sem.
Miközben végigmondtam a kezemmel a korlátot piszkáltam és úgy figyeltem azt, mintha nagyon érdekes lenne, pedig csak nem voltam jóban azzal, ha beszélgetni kell valakivel. Nehéz dolog ám! - De lehet tévedek, a fiúkra is azt mondta a papi is, hogy bunkók meg azt is, hogy csak bántanak. De te kedves vagy.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
Tanár, Világalkotó, Végzett Hallgató


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1183
Összes hsz: 2247
Írta: 2017. július 8. 03:37 | Link


dat vörös | 12 évvel ezelőtt...|pesti állatkert


Lasztizok... végül is, más fiúkkal együtt foglalkoztunk különböző labdákkal, úgyhogy nem füllentettem nagyot neki, mikor elkezdtem lelkesen bólogatni. Anya mindig azt mondja, hogy nem szabad hazudni, főleg nem a lányoknak, mert akkor Isten megharagszik és mehetek megint gyónni. De a bácsi múltkor is creepy volt a szomszéd szobában, folyton kérdezgetett, mikor nem is tartozik rá a dolog. Szóval mostanság igyekszem őszinte lenni.
- A tánc is jó, bár én nem szoktam. Mindig megbotlok a lábamban - közöltem összepréselve az ajkaim, majd megráztam a fejemet, jelezve, hogy nem is akarok róla tovább beszélni.
Nem teljesen értettem a macis dolgot, de azért elnevettem magamat, mert nem mondhatjuk, hogy nem volt elég aranyos, ahogyan megpróbálta elmesélni a dolgot.
- Biztos lehet fókát simizni... most megígérném, hogy majd egyszer elviszlek, de nem tudom, találkozunk-e még - közöltem elgondolkozva, mert hát a fókát én is megsimiztem volna szívesen. És akkor miért ne jöhetett volna? Bár anya szerint a lányokat ritkán engedik el nagyfiúkkal bárhova.
A kérdés pedig teljességgel jogos volt. Mert hát honnét kéne neki tudni, hogy milyenek a nagylányok, ha nincs neki nagytesója? Még tuti nem jár iskolába. A kis mázlista.
- Nem tudom, elég sok buta lánnyal találkoztam. Nagyon hangosak, mindig igazuk kell legyen és tényleg belemásznak a fiúk arcába. Néha egy nap többébe is - sóhajtottam fel, mert ott volt például Joanna, aki aranyos lánynak tűnt. Hát... Pawel is ezt gondolta róla. Mikor azt mondta, hogy kedves vagyok, csak megingattam kicsit a fejemet, majd lepakoltam a földre,
intve a fejemmel, hogy menjünk. - Megnézzük a macikat? Ha akarod, viszlek a nyakamban. Onnan is biztos látsz.
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
Művészetis tanonc, Világalkotó, Független boszorkány


méhecske° | mom, the bee°| Queen-bee°
offline
RPG hsz: 1292
Összes hsz: 4895
Írta: 2017. július 8. 04:33 | Link


volt egyszer... | 12 évvel ezelőtt | ZOO *-*


Kicsit felnevettem, de aztán csak bámiztam őt, majd újra az állatokat. Sokan mondják, hogy nem megy nekik a tánc, pedig szerintem nem is bonyi. Van zene, egy csomó szép mozdulat, ha meg egymás után csinálod kijön egy egész nagy. Pörgés, forgás, csini ruhák és dicséret. Szeretem ezeket, olyan jó, mikor azt a nagy tapsot megkapjuk, mondjuk a legjobban mindig anyunak meg a nagyinak örülök, ha kijönnek megnézni. Szeretek olyankor táncolni és jobban is megy, ha van kiért mindezt csinálnom.
- Lehet? Tényleg? Írták valahol? Vagy csak úgy mondod... áh. - Kicsit elszontyolodtam, nem miatta, csak a tényen, hogy ez lehet csak úgy felmerült, de nincs is ilyen. Mindegy lehetett volna, de nekem azért lényeges volt ez is. - Szerintem, ha valamit nagyon szeretnék, megtörténik, de nem kell megígérni ha nem gondolod komolyan, Én is csak akkor teszek kisujjesküt, ha komolyan megígérek valamit. Mint azt, hogy undi dolgokat nem csinálok csak úgy.
Elgondolkodtam, hogy igaza is lehet és megeshet, hamarosan elindul haza én meg itt maradok keresni a nagyaput, ha meg nem lesz meg, leülhetek sírni a makik előtti padra. Mondjuk az is, hogy előfordul, nem látom őt máskor, az kár lenne, tényleg rendesnek tűnik és a többi fiúhoz képest, akik megrúgnak vagy meghúzzák a hajam, meg ragasztót tesznek bele sokkal cukibb is.
- Fúj, ez nagyon-nagyon undi. Miért kell ilyet csinálniuk? De... szerinted én is buta lány vagyok? - Kicsit rémülten kérdeztem, nem nagyon voltam biztos benne, hogy most én mi lettem, mert lehet nem csináltam sem gusztustalant, de ki tudja, mi mást sem kéne még. A kiizadt tenyerem a nacimban letöröltem, a kulacsom meg visszacsúsztattam a táskámba, mikor a földre kerültem.
- Igen, igen, igen... Tényleg? Szabad? Oda nem enged fel a papi, mindig azt mondja sózsák vagyok és megfájdul a háta. Neked nem?
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
Tanár, Világalkotó, Végzett Hallgató


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1183
Összes hsz: 2247
Írta: 2017. július 8. 06:06 | Link


dat vörös | 12 évvel ezelőtt...|pesti állatkert


A nevetés jó dolog, így már írható egy jó pont a számlámra, a kamuzás mellé is. Egy időben anya azt mondta, olyankor, mikor hazudok, puha az orrom. Aztán rájöttem, hogy ő is hazudik, mert mindig puha az nózi.
- Szerintem biztos, hogy van ilyen, csak lehet, hogy nem itt - közöltem bizonytalanul visszasandítva a fókák ketrece felé, majd ismét Majára. Aztán persze figyeltem, mert nem csak őszintének, de udvariasnak is kell lenni, ezt a nagyi mondta mindig. Rá jobban hajlamos vagyok hallgatni.  - Megígéred nekem, hogy nem leszel undi, buta lány? Akkor én is megígérhetek valamit...

Mert ugye az undi kiscsajokat megcsókolják, a jókat meg feleségül veszik. Legalábbis a papa ezt mondta. Meg hogy tigris lesz belőlük, de ezt nem igazán értettem. Akkor a mama nem volt jó lány, mert még mindig nem csíkos.  
Még éppen feleszméltem a kérdésre, majd heves fejrázásba kezdtem, miközben leraktam őt a tappancsaira. Ő még kicsi volt és aranyos, az teljesen más, ilyenkor még nem bántják a kicsi lelkem.
- Nem, te most néztél velem vidrákat és nem hajoltál furin az arcomba. De te amúgy is kicsi vagy - állapítottam meg, mintha egyértelmű lenne, hogy ha kicsi, akkor nem lehet undi. Pedig vannak olyan lányok is, és olyankor sírnak a bébinyuszik.
A lelkesedés szinte már önmagában válasz volt, szóval intettem a fejemmel, majd az első padhoz sétáltam vele és letérdeltem, hogy a padról a nyakamba tudjon ülni. A mama nem fog megdícsérni a koszos térdemért, de addig még lesz egy edzőtábor, sosem kell megtudnia, hogy lett a fehér nadrág sötétszürke.
- Persze, szabad, csüccs fel, aztán menjünk! Nem akarlak bajba keverni.
Amúgy meg én nem vagyok olyan hátfájós
- közöltem, ha kellett, segítettem neki feltápászkodni, majd elmosolyodva lassan felkeltem. - Kapaszkoodj!
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
Művészetis tanonc, Világalkotó, Független boszorkány


méhecske° | mom, the bee°| Queen-bee°
offline
RPG hsz: 1292
Összes hsz: 4895
Írta: 2017. július 8. 15:20 | Link


volt egyszer... | 12 évvel ezelőtt | ZOO *-*


Próbáltam ügyesen a nagyfiúra figyelni, de ahogy megemlítette a fókás dolgot, én azzal voltam elfoglalva, hogy elképzeljem, milyen lehet velük pacsizni, meg tényleg csúszósak-e, mint ahogy kinéznek messziről. Előttem volt a kép, ahogy megpróbáljuk megölelni és kicsúszik a kezecskéink közül az állat. Egyszerre vicces és szomorú, még egy nagy ölelést se tudnék neki adni rendesen, szegén fókácska. Bár ez a gondolatdolog addig tartott csak, még fel nem vetődött, hogy ígérjem meg, sosem leszek olyan gusztitlan, mint ezek a nagylányok, akiket látni lehet.
- Nekem akarsz ígérni? - Az anya szerint hatalmas, bambi szemeimmel meredtem rá, mert nem egészen értettem, amit mond. Nekem sosem szoktak ígéretet tenni, olyat legalábbis, amit be is tartanak. Anyu nem teszi, hogy ne kelljen megbántania, apa rendszeresen mond dolgokat, de mindig akad más dolga helyettem, a papi csak szimplán áldozata, ahogy ő mondja a dolgaimnak. Ilyen ez. Felemeltem a bal kezemet vigyorogva, a másikat meg a szívecskémre tettem, miközben már a talpiimon felé fordultam. - Becsszó, sosem leszek undi és buta lány, az nagyon fúúúj.
Közben persze figyeltem arra, amit rólam mond és meg is nyugodtam, hogy szerinte nem vagyok buta lány, meg gondolom undi se akkor, bár az oviban már csúfoltak engem is, szóval nem értem miért nem ugyan azt gondolja mindenki, nem szoktam ott sem más lenni, mint most itt.
- És ez rossz? Márhogy kicsi vagyok. A papi azt mondta még nőhetek és lehetek magasabb. Hiányzik, tényleg nem láttad?
Ilyenkor kicsit olyan vagyok, mintha nem tudnám, hogy már kérdeztem, pedig de, csak reménykedem, hogy a válasz egyszer nem az lesz, mint korábban. Azt hiszem kezdtem aggódni. Csak az dobott fel éppen, amit felajánlott. Igaziból tetszett az ötlet nagyon és fel is akartam a nyakába csücsülni, ő magas volt, onnan tuti nagyon jól lehet látni!
- Akkor neked jófej a hátad is. De puha a hajaaaad. - Igen, a nagy kapaszkodás közben a haját nyomogattam, ami olyan jó puhi volt, el is foglalt, még nem láttam macikat elég jól. Mikor szólt, hogy kapaszkodjak, előrébb hajoltam, és az álla alatt összefűztem az ujjaim, de nem szorítottam össze a karjaim, nem akartam én fojtogatni. Vigyorogva nézelődtem és mintha egy ismerős pólót is láttam volna, de aztán… - Ooott vannak a maciiiik!
Utoljára módosította:Maja Bojarska, 2017. július 8. 15:36
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
Tanár, Világalkotó, Végzett Hallgató


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1183
Összes hsz: 2247
Írta: 2017. július 8. 19:11 | Link


dat vörös | 12 évvel ezelőtt...|pesti állatkert


Azt hittem teljesen egyértelmű, hogy nem ígérek bele a vakvilágba. Magamnak szoktam, de azt halkan teszem és általában négy fal között, nem pedig egy rakás vidrának. Szóval rántottam egyet a vállamon.
- Persze, hogy neked. Miért, minek tűnik, kivel beszélgetek? - kérdeztem enyhén értetlen fejjel. Figyeltem, ahogyan a bal kezét ünnepélyesen felemeli és halványan elmosolyodtam, mikor megígérte, hogy nem lesz undi lány. Helyeslően bólintottam, hogy hát igen, az elég fúj, majd elvigyorodva a jobb kezem a szívemre tettem. - Cserébe megígérem, ha nem leszek buta, bunkó fiú, majd esetleg térden csúszva kérem meg a kezed.
Még egy kicsit fel is nevettem az elképzelésre, mert ugye én nem olyan fiú vagyok. Egész biztos, hogy én soha nem fogok megházasodni. De persze, ha ő nem lesz buta lány, én is lehetek okos fiú, aki nem bántja lelkileg.
Nem egészen egy dologról beszéltünk, de oda se neki. Előbb-utóbb ő is nagyobb lesz, még elég pöti egy kislány.
- Nem, tényleg nem láttam, de mondom, megkeressük, ha ráuntál a macikra. Én még ráérek. - Mert ugye úgy szólt a megállapodás, hogy délután kettőig kell mézelődni és még nem volt annyi idő, dél felé járhatott talán. Akkor meg kimaxolom a jegyem, körbemászkálok egy kislánnyal a nyakamban.
Szóval hagytam, hogy  nyakamba másszon, majd feltápászkodtam a földről és már indultam is, hogy közelebbről megnézzem magamnak a jegessmacit.
- Örülök, sok munkám van benne - bólogattam egyetértően, majd hagytam, hogy kapaszkodjon és figyeltem a jegesmacikat. - Azt tudod, milyen ruhája volt a nagypapa kinézetű nagypapádnak?
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
Művészetis tanonc, Világalkotó, Független boszorkány


méhecske° | mom, the bee°| Queen-bee°
offline
RPG hsz: 1292
Összes hsz: 4895
Írta: 2017. július 8. 21:39 | Link


volt egyszer... | 12 évvel ezelőtt | ZOO *-*


Azért be kell vallanom, elég furi a nagyfiú, nem mintha zavarna, rám is szoktak ilyet mondani, de nem egészen értettem hogy lehet velem ilyen. Pár perce gyalogoltam a lábaihoz, most meg már sétáltunk, segített vidrákat nézni és még ez is. Kicsit azt hiszem még mindig zavarban voltam, mint mikor megszorította a kezem, le is sütöttem a szemem.
- Velem, csak… csak nekem nem szoktak ígérgetni, vagy aki mégis megesküszik mindenre, az sosem tartja be. - A vállaimon rántva párat lendültem ezen át és inkább elvigyorodtam magán az ígéreten, én úgy gondoltam, hogy vagyok olyan ügyes, hogy be tudjam tartani, de amikor ő is kimondta, akkor félrebillentett fejjel pislogtam rá, aztán vigyorogva kaptam a kacsóim a szájam elé. - Nagyon vicces fiú vagy, ez aranyos. Anya azt mondta, hogy huszonnegyvenhat éves korig ilyenre gondolni se szabad, az messze van ám nagyon. Addig biztos nem csak ilyen undis lányokat ismersz meg, lesz más, nem?
Soha nem beszélgettem még ilyesmiről, azt se igazán értettem, a felnőtteknél ez hogy megy. Nekem nem is volt igazán ilyen szülős-házasos dolgom a családban. Anya mindig azt mondta apa nem ér rá, sokat dolgozik, máshol van dolga, szóval ránk nincs elég ideje, mikor pedig megkérdeztem, miért nincs olyan karika az ujján, mint a többi néninek a szülőiről, csak leintett.
- Ha megtaláljuk, és még lesz időd, leülhetünk piknikezni, van egy csomó és csomó finom nasi a táskámban ám. - Szeretek enni, a mami szerint ez a világ legjobb dolga, a papi szerint meg kinövöm ez majd még elválik. De az biztos, ha ideges vagyok, vagy szomorú, akkor ez mindig előkerül. Közben én már a magasban nézelődtem, nagyon tetszett odafent, észre sem vettem, mikor a lábaimmal kalimpáltam egyet-egyet. Ahogy Lewy álla alatt összefűztem a kezem és kapaszkodtam a buksim az övére támasztva meredtem előre. Kicsit hunyorogtam is, hátha a papit is kiszúrom, nem csak a macikat. De a drágák előbb meglettek.
- Olyan zöld, tudod, mint az erdős bujkálós, az a… az a… katonais! Olyan, meg nála van a pónim is ha a kezében van, úgy tuti megismerem. - Nem, amúgy is felismerem a papit, csak, mindegy, ahogy a kezem hozzáért az arcához, kicsit belezavarodtam a mondatomban és inkább picit elhúzódva tőle néztem körbe. Aztán mintha valaki méregetett volna minket, de lekötött a maci, hogy odaforduljak…
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
Tanár, Világalkotó, Végzett Hallgató


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1183
Összes hsz: 2247
Írta: 2017. július 9. 14:07 | Link


dat vörös | 12 évvel ezelőtt...|pesti állatkert


A lányoknak velem is szokott bőven bajuk lenni, mert túl sok időt töltök a kviddiccsel, ahelyett, hogy, mondjuk velük mennék moziba vagy vásárolni. Milyen szomorú... Maja meg már attól zavarba jött, hogy megfogtam a kezét. Furi világban élünk, nem? És akkor még nem is meséltem az igérgetéses részéről.
- Jó, de én nem olyan nem betartós fiú vagyok, bármennyire is szeretnéd. Én figyelek rá, hogy mit mondok - persze nem kellett hinnie nekem, nem volt garancia a szavam semmire.
Azért én is tettem neki egy ígéretet, amire valószínűleg pár év múlva nem is fog emlékezni. Túl kicsi és gondtalan még ahhoz, hogy ilyeneket komolyan vegyen. A kezét a szája elé kapta, én meg megingattam a fejemet.
-Persze, sok lánnyal találkozom, de az nem jelenti, hogy tetszenek majd. Türelmes vagyok, ha megéri várni. - Túl sok buta lányt láttam már ahhoz, hogy bármelyiket komolyan vegyem a jövőben. Hiába mondtak anyáék mást.
Az én szüleim már jó ideje együtt voltak, de bár ne lettek volna! Sokszor azért imádkoztam este, hogy egy nap egyikük csak ne jöjjön haza többet, maradjon, ahol van. De sosem tartoztam Isten kegyeltjei közé.
- Nem tudom a papád mennyire örülne, ha egy idegen fiút kéne a délután hátralevő részében nézegetni. De köszönöm... amúgy sem szabad édeset ennem, az edzőm mérges lesz - ráncoltam össze kissé az orromat a gondolatra. Ritkán ettem édességet, anyáék amúgy is folyton beleszóltak. Sem a kalimpálásért, sem azért nem szóltam, hogy a fejét az enyémre támasztotta. Ha neki így kényelmes, csak tessék.
Ezek után persze kicsit jobban kezdtem figyelni az emberek ruháit, hátha kiszúrom a bácsit a kamuflázsban.
- Milyen póni? - érdeklődtem, majd kicsit megsimogattam a kezét, közelebb sétálva a jegesmacik kifutójához. Beletellett pár percbe,mire észrevettem, hogy figyelnek minket. - Cicám, nem ő a papád?
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
Művészetis tanonc, Világalkotó, Független boszorkány


méhecske° | mom, the bee°| Queen-bee°
offline
RPG hsz: 1292
Összes hsz: 4895
Írta: 2017. július 9. 16:07 | Link


volt egyszer... | 12 évvel ezelőtt | ZOO *-*


Hinni akartam neki, hogy ő bizony tényleg nem olyan fiú, aki majd két perc múlva meggondolja magát és átvált bunkó és bántó figurába. Nem akartam hogy olyan legyen, nem azért, mert félnék, hogy tényleg mondjuk meghúzza a hajam, vagy éppen csúnyát mond, de így olyan rendes volt és kedves és ez sokkal jobb. Ez így nagyon jó, tényleg.
- Elhiszem, hogy betartod ám, nem rossziból mondtam. Én is be fogom, megígértem, és azt meg kell tartani. - Erősítettem meg a dolgot még egyszer, aztán fejeztem be az örülést is az ígérete terén. Ilyet azt hiszem csak a nagyfiúk mondanak a nagylányoknak, nem csak ígérgetéssel, hanem amúgy. Pont ezért elég különlegesnek, meg kicsit furinak éreztem. De nagyon szélesen mosolyogtam. Igazából még arra se kértek soha rendesen, hogy valakinek a barátja legyek, nem még esetleg sok-sok év múlva én legyek a nagylány, akivel majd együtt játszik, néz mesét meg jár eszizni, meg amiket még szoktak. - Én azt nem mindig tudok, de szoktam gyakorolni. Múltkor kivártam még hazaér anya, mielőtt bekapcsoltam a mesét! Te szereted őket, ugye? Az unokatesóim mindig azt mondják fúúúúj…
A szemeim is megforgattam, ahogy kifiguráztam a lehurrogásukat, amit rendszeresen kapok. Ezt úgy utálom, pedig nincs ezekben semmi rossz, sőt, aranyosak és okos dolgok is vannak benne. És viccesek! Közben inkább felajánlottam neki, hogy nasizhatna velem, ilyet se csináltam soha, aztán kicsit csalódottan hümmögtem és rántottam meg a vállam, hogy hát ha nem akar, nem muszáj. A papi majd hamizik velem, ha meglesz. - Van sós is.
Azért nem bírtam ki, hogy ne próbálkozzam kicsit, nem esett jól a lelkecskémnek a dolog, de a mondandója jórészén csak áttipegtem fejben. Meg azon voltam, hogy ne nagyon fogdossam és érjek hozzá, az olyan nagyon fuuuuuri volt. Azt mondta egyszer a mami, hogy majd a férjemet, ha nagyon nagy leszek és lesz, simizhetem, addig jobb, ha nem, asszem igaza van, addig tök izés.
- A kabalám…óóó! PAPIIIIII! - Erős visítás mellett hívtam fel a figyelmet magunkra, nem mintha ne szegezte volna már amúgy is ránk a szemeit, mintha mérges lett volna, én is hasonlóan néztem rá, aztán megvártam, hogy az új pajtim letesz-e vagy így odamegyünk, de amint közel kerültünk hozzá, jól leszóltam, ahogy Kincsecskézett nekem. - Te jól elvesztél, most mi lett volna, ha nem talállak meg? Ne csinálj ilyeneket, papi!
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
Tanár, Világalkotó, Végzett Hallgató


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1183
Összes hsz: 2247
Írta: 2017. július 9. 18:20 | Link


dat vörös | 12 évvel ezelőtt...|pesti állatkert



Megegyeztünk, hogy én is jó leszek, meg ő is, sőt, hogy ha tényleg betartja, akkor esetleg majd meg is kérem a kezét. Mert hát ha ő egy édes lány és a többiek meg nem, akkor miért kéne másikat keresnem? Majd visszajövök, jól megkérem a kezét és élünk boldogan. Gondolom?
- Nem tudom, nem szoktam meséket nézni, nem igen van időm rá. De majd a következő találkozás előtt bepótolom a dolgot, amennyire lehet - bólogattam aprókat és komolyan is gondoltam. Majd nézem a furi disney bigyókat, anya még úgysem ábrándult ki belőlem eléggé.
Érzékeltem azt a bizonyos csalódottságot szóval az ajkamba harapva sunytam le kicsit a fejemet, majd gyorsan korrigáltam is, mielőtt még komolyabban bedurcázik.
- Öm... hát, ha nem zavarok... persze - biccentettem aprókat ismét, kis sóhajjal, majd inkább az állatkákat figyeltem. Aztán csak észrevettem, hogy itt a bácsi, akire illik a leírás és halványan elvigyorodva hívtam fel rá a kishercegnő figyelmét is, hátha kapásunk van. A jegesmacikat úgyis túl sokan nézegetik. Nekem is elegem lenne, ha minden nap így bámulnának rám.
Leraktam Majust a nyakamból, de nem szándékoztam eltűnni a tömegben, helyette lassan utána baktattam és bemutatkoztam a bácsinak is, nehogy nekem udvariatlannak nézzen. Én jó fiú vagyok.
- Csókolom...
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
Művészetis tanonc, Világalkotó, Független boszorkány


méhecske° | mom, the bee°| Queen-bee°
offline
RPG hsz: 1292
Összes hsz: 4895
Írta: 2017. július 9. 19:59 | Link


volt egyszer... | 12 évvel ezelőtt | ZOO *-*


- Következő találkozás? Lesz olyan? És mikor? - Azt hiszem indokolatlanul lekesedtem a semmiért, nem sok ember van, akikkel összejárnék az ovin kívül, leginkább a rokonok járnak csak át hozzám játszani is, szóval ez meglepet, de olyan kellemes volt. Persze azért csak hallgattam inkább, mert nem akartam megijeszteni azzal, hogy majd így ráragadok, mint a hajamra múltkor az epres. Nem szomorodtam el, hogy nem annyira mesés, nem lehet mindenki ilyen, de azért örültem, hogy ő nem úgy csinált, mint a többi fiú. Van aki ezért kicsúfol, vagy azt mondja, hogy baba vagyok. Pedig nem is, már náluk sokkal nagyobbra nőttem. Meg járni is tudok és szebben beszélek. A nyálam sem folyik mindig!
- Dehogy zavarnál, hát miért hívnálak akkor? De ha van jobb dolgod, nem tartalak fel, menj nyugodtan. Csak megérdemled, segítettél megtalálni a vidrákat meg a macikat is. - Meg a papust is, ami ezt követően derült ki számomra, de annyira bebambultam, hogy fáziskéséssel szálltam le és szaladtam a papi elé. Nem volt boldog, határozottan nem.
- Mit beszéltél meg anyáddal? Hogy mindig fogod valaki kezét, nem császkálsz el és nem állsz szóba idegenekkel, igaz? Szervusz, fiam! - Szomorú is volt, láttam rajta, ettől én is rosszul éreztem magam, leszegtem a fejemet és a kavicsot piszkáltam a lábaimmal, mikor hallottam az új pajtim köszönni. Felnéztem rá, aztán meg a papára, aki kezet nyújtott neki, meg megkérte, hogy ne csókolomozzon.
- De én... ő megfogta a kezem ne legyen baj, és nem beszéltem idegennel, ő Levi. Ő meg a papa. - Ami asszem a Levente becézése, ezt mondta, nem? Mindegy is. Igaz akkor ismertem meg, de mire megfogta a kezem és beszéltünk már nem volt idegen! Azt hiszem ha hazamegyünk nagy bajban leszek. Nagyot sóhajtott, úgy nézett minket, aztán összefonta a karjait.
- Anyádnak ezt inkább ne meséld el, és mit fogunk most csinálni, kisasszony? - Én erre bólintottam párat, aztán a fiúra néztem, hogy akkor hogy is áll a nasival, már le is vettem a hátim a kezeimbe fogva.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
Tanár, Világalkotó, Végzett Hallgató


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1183
Összes hsz: 2247
Írta: 2017. július 9. 23:22 | Link


dat vörös | 12 évvel ezelőtt...|pesti állatkert


- Hát, nem tudom, ez nem csak rajtam múlik, én messze lakom innen - közöltem kissé a hajamba túrva, mert hát Varsó akárhogy is nézzük, nem a szomszéd falu. Én pedig még nem vagyok elég nagyfiú ahhoz, hogy egyedül hoppolgassak. Pedig én próbáltam megértetni a szüleimmel, hogy ez bizony fontos a részemről.
Közben meginvitált, hogy igazán piknikezhetnék vele, szóval kénytelen voltam belemenni, még ha ez azt is jelentette, hogy este extra felülésekkel kell majd búcsúztatnom a napot. Mert hátha egy lány szépen néz rád, akkor be kell adnod a derekadat, nincsen mese.
- Nincs más dolgom, majd táborozni indulok, de még maradunk egy darabig az állatkertben, szóval végül is ráérek... - közöltem kissé vonakodva, de attól még én akartam a dolgot. Aztán megjelent a papa, aki nem igazán volt elragadtatva tőle, hogy a hölgy elkalandozott. A kéznyújtásra halványan elmosolyodtam, mert csak nagyon ritkán szoktak privát emberek nem gyerekként kezelni.
- Lewy vagyok. Vigyáztam a hercegnőre, míg körbefutotta az állatkertet - jegyeztem meg elbűvölő mosollyal, hátha kicsit megenyhül az amúgy sem túl harapós bácsi. - Ne mesélje? Szerintem se. Azt mondta huszonnegyvenhat éves koráig ne házasodjon, én pedig megígértem neki, hogy majd térden csúszva kérem meg a kezét, ha nem lezs buta lány.
Közöltem a leendő családtaggal széles mosollyal, majd ledobtam magamat a fűre.
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
Művészetis tanonc, Világalkotó, Független boszorkány


méhecske° | mom, the bee°| Queen-bee°
offline
RPG hsz: 1292
Összes hsz: 4895
Írta: 2017. július 10. 01:33 | Link


volt egyszer... | 12 évvel ezelőtt | ZOO *-*


- A Balatonnál? - Mert ugye az messze van, én is onnan jövök, tudom, soookat kell vonatozni, de megéri, pláne ilyen állatokért. Egyébként szeretek utazni, lehet kinézni az ablakon, szendvicset enni, szoktunk kártyázni, bár sose tudom mit csinálunk, én csak rakosgatom a lapokat. De a papi szokott szólni, ha nyertem és vége. Sokszor nyerek, szerintem béna a nagypapám. De mindig örülök és boldog leszek, és azt mondta azt szereti. Ellenben azzal, mikor rossz vagyok, és elveszni olyan, azt tökre sajnálom.
- Tábor? Te is szoktál? Edzőtáboros? Engem nem engednek még el az ott alvósba, majd talán jövőre, este haza kell mennem minden nap… - Nem tudom miért mesélem el, de úgy gondoltam mért ne. Szeretem a táncis dolgainkat, csak furi, hogy a nagylányok pizsipartizhatnak, értem meg mindig jön valaki, elköszönök és csak reggel pont kezdésre érek vissza. De már várom, hogy hat éves legyek, mert akkor maradhatok rendesen azt ígérték. Közben hagytam, hogy a papi meg ő nagyfiúskodjanak, én csak álltam köztük és mellettük nézve egyikre, majd a másikra.
- Azt mindjárt gondoltam, mi volt a sláger? Párduc? Teve? - Ez szégyenletes, emlékezhetne, hogy reggel óta a vidrákat akartam látni, meg a macikat is. Csúnyán is nézek rá és rázom a fejem, hogy rosszul gondolja. - Tessék? Hát fiam, sok sikert, a házasság nem könnyű, de a jó lánykáért megéri. Azokból nem lesz sárkány csak királylány.
Aztán csak nevetett a papi, még a hasát is megfogta, nem értettem, de vicces volt a jelenet, így én is ezt tettem vele, miközben lehuppantam a fűbe törökülésbe. A tatyóm az ölembe húztam és elkezdtem kipakolni. - Van chipsem, ropim, vaníliáskarikám és nápolyim, karaizé, ez cukorka, az mindegy, és keksz. Mit szeretnél?
Úgy jöttem el otthonról, mintha költöznék a mami szerint, de ez sose baj, éhen halni sehol nem jó, nem az állatkertben akartam elkezdeni. A papinak odanyújtottam a nápolyit, tudom, hogy azt szereti, én meg szürcsöltem az iszim, még kibontottam a vaníliás karikáim. - Kééépzeld, felvett ám magasra, és láttam miiiindent. És neki nem fáj ám a háta, nem mondta, hogy sózsák vagyok.
A nagy beszámolómat persze nem tartottam meg, csak ilyen kis apróságokat mondtam, ami jól megragadt a buksimban.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°

Oldalak: [1] 2 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek