Budapest

- Azt hiszem én inkább lelépcsőzöm - szorongatom Levi kezét mint egy kis gyerek a szüleiét. Ahogy egyre kisebb a sor és vészesen csillogtatja előttem a jövőt, hogy bizony itt le kell csúszni, én viszont minden pillanattal egyre jobban parázom. Lehet inni kellett volna, vagy beszedni pár nyugtatót és akkor sokkal lazább lenne a helyzet. - Kérlek, bármit megteszek neked, csak ne kényszeríts be oda - mutogatok a fekete lyukba, amelynek ki tudja hol a vége. Alulról jó mókának tűnt, aztán ahogy jöttük felfelé, ráébredtem, hogy a bátorságomat reggel otthon felejtettem. A kisebb csúszdákkal, meg a hullámmedencével nyilván nem volt gond. De hát ezt itt, hiába nem egy óriás, mégiscsak baljós sejtelemmel néz rám. Imádom az extrém helyzeteket, viszont ez a szabadesés dolog még nekem is sok. Hogy egy kicsit húzzam az időt és felkészítsem magamat, elénk engedek néhány fiatal suhancot és szörnyülködve veszem tudomásul, hogy ezek a kis szarzsákok milyen könnyedén indulnak meg. Kezdem cikinek érezni magam.

- Azt hiszem én inkább lelépcsőzöm - szorongatom Levi kezét mint egy kis gyerek a szüleiét. Ahogy egyre kisebb a sor és vészesen csillogtatja előttem a jövőt, hogy bizony itt le kell csúszni, én viszont minden pillanattal egyre jobban parázom. Lehet inni kellett volna, vagy beszedni pár nyugtatót és akkor sokkal lazább lenne a helyzet. - Kérlek, bármit megteszek neked, csak ne kényszeríts be oda - mutogatok a fekete lyukba, amelynek ki tudja hol a vége. Alulról jó mókának tűnt, aztán ahogy jöttük felfelé, ráébredtem, hogy a bátorságomat reggel otthon felejtettem. A kisebb csúszdákkal, meg a hullámmedencével nyilván nem volt gond. De hát ezt itt, hiába nem egy óriás, mégiscsak baljós sejtelemmel néz rám. Imádom az extrém helyzeteket, viszont ez a szabadesés dolog még nekem is sok. Hogy egy kicsit húzzam az időt és felkészítsem magamat, elénk engedek néhány fiatal suhancot és szörnyülködve veszem tudomásul, hogy ezek a kis szarzsákok milyen könnyedén indulnak meg. Kezdem cikinek érezni magam.

Egész fer ajánlat. Bár megnézném, hogyan tuszkol ő bármit is, khm. De, visszaevezve a történethez, szóval még a lábaim is remegnek. Tényleg be vagyok tojva, amit még magam sem hiszek el. Egyre jobban szorongatom a kezét, csüngök rajta, mint egy szerelmes tini aztán az egyik mondatára, enyhülni látszik beszariságom. Engedek a szorításon és nagyokat pislogva, komoly arccal nézek rá.
- De hát nekem nincs is.. vagyis otthon van, de abban határozottan nincs vér - ártatlanul pislogok felé. Nem szeretném ezt túl magyarázni. Egyszerűen magas volt a labda, amit le kellett csapni. Az pedig, hogy komolyan beszéltem-e, hát biztos, hogy az én titkom marad.
Egy ideig húzom a számat, aztán ráébredek, hogy ja, mi nem is a szabadesés sorában ácsorgunk, hanem szépen kettecskén is lecsusszanhatunk. Hát így már mindjárt már, de azért ha már eddig kérettem magamat, egy kicsit még lányoskodom. Nézem őt, ahogy várakozóan pillant rám, s már éppen tenném bele magamtól a lábacskáimat, amikor ő megfog és csak úgy belepakol. - Hééé - nevetek, miközben gyengén egyszer vállba ütöm. Hát, ha már ki lehet használni az alkalmat, én biztosan nem mondok ellent. Szeretem, ha cipelik a hátsómat, meg nem is vagyok olyan nehéz, hogy egy Levi fajta ne bírna el. Na, de ülök elől, türelmesen kivárom, míg neki indulunk, aztán visítok egészen leig, mint egy újévi kismalac. A vízbe hatalmas puffanással érkezem, mert hát persze vagyok olyan szerencsétlen, hogy kiessek a matracból még ideje korán. Nagyokat hápogva érkezem fel a vízre, hajamat hátra dobom és tekintetemmel egyből Levi után kutatok. - Háhh, mégegyszeeeeer -  megjött a bátorság, a végén még ki se tud innen szedni.