36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. május 27. 01:55 | Link


indulási | május 22. | with minion army♥


Mélylevegő, kék tenger, vagy inkább kék levegő és mély tenger? El voltam kavarodva teljesen, bár senki nem mondhatja, hogy nem próbálkozom magam összeszedni. Ma kisebb közbenjárással a lányokkal, anyuval és Sebbyvel, mert volt olyan cuki, hogy segített, bár volt egy sanda gyanúm, hogy Hannah távolról irányító keze is kicsit…. meg Lewyé, nekifutottunk a második körnek ruhaügyben. Vagy tíz ruhát biztos fel kellett vennem legutóbb is és már a második után kellemetlenül és furán éreztem magam. Vagy nem tetszett, vag pontosan el tudtam képzelni, mennyibe kerül és aaaz nekem nem kell. Egyetlen nap, egyetlen alkalom. Nem értettem meg még a lényegét ennek a ruha dolognak. Biztattak, hogy majd, ha meglesz, amibe elsőre beleszeretek, megértem. De nem ment ez ilyen könnyen. Mindegyikre elmondtam vagy ezerszer, hogy csinos, szép, cuki az alja, a teteje, a kövek, a fodor, az akármi. De nem. Egyikre sem mondtam igent, mert valahogy nem volt olan, amilyen lehet kellett volna. Nem is igazán tudom, hogy mennyire kellene tetszenem magamnak benne, kellene-e egyáltalán, vagy csak legyen kényelmes, pörgős és készen van.
Mielőtt a mai nap elindult volna még reggel megnéztem Volttal Aranyhaj esküvőjét, és mikor megláttam a koronájára erősített fátylat, na, abba bele tudtam szeretni. Annyira szép az a tiara, ahj. Visszakanyarodva az eredeti dolgokhoz, jó lenne haladni. Sosem siettem el a dolgaim, de peregnek a napok, furcsán nagy tempóban. A szájamat rágcsizva pillantottam Alízra és Verocsra, ahogy beléptünk a kinézett üzletbe, aztán anyut, Sebbyt egyből le is ültették, engem kikérdezgettek mindenféle dologról, amire nem is tudtam válaszolni. Végül a szőke velem maradt, még hátrairányítottak az öltözős próbahelyiségbe, a barnaság pedig elindult körülnézni a ruhák között, hátha lát valami szépet.
- Szerinted ma meglesz? - Bizonytalan voltam, máskor is megesik, de Alízzal mindig könnyebb volt kicsit a vásárlás, talán most is megoldjuk végre. Nem éreztem különben tehernek, vagy rossznak, egyszerűen nem voltam az, aki szeret órákig próbálgatni meg nézegetni magát. Pech, biztos valaki szívesen lenne a helyemben.
- Azon gondolkodtam, hogy lehet ilyen hercegnőset szeretnék, azok szépek voltak. Neeem tudom. Láttál valami szépet kirakva?
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. május 27. 17:45 | Link

Kinézet | május 22. | with minion army♥



Egyrészt nagyon örültem a barátnőm boldogságának. Reméltem, hogy valóban megtalálta az igazit, mert nagyon megérdemelte már... másrészt kicsit aggódtam, hogy ilyen fiatalon és gyorsan összeköti az életét valakivel, de bíztam benne hogy boldogok lesznek együtt. Sok kritika érte őt a korkülönbség miatt, de én úgy voltam ezzel a dologgal, hogy belefér és miért ne szerethetnék egymást kortól függetlenül... Minden erőmmel azon voltam, hogy segítsek Majának és közösen megleljük azt a ruhát, amit megálmodott magának az esküvője napján.
- Nos, ami azt illeti láttam hármat is, amit szerintem érdemes lenne felpróbálnod. Ezek nagyon tetszenek.
Lefotóztam őket a mobilommal, amint megláttam ezeket a csodálatos ruhakölteményeket.
- Már szóltam is az eladónak, hogy hozzon belőlük egyet-egyet a ruhaméretedben - mosolyogtam a barátnőmre, végül is semmit sem veszíthetett azzal, hogy felpróbálja ezeket a csodaszép menyasszonyi ruhákat.
- Izgulsz az esküvő miatt? - kérdeztem tőle kedvesen, hiszen biztos voltam benne, hogy azért nem aggodalommentes ez az időszak. Szerettem volna, ha azt érzi, hogy én mindig ott vagyok mellette és rám mindig számíthat.

Ruhák:
Utoljára módosította:Tóth Lola, 2017. május 28. 11:35
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. május 27. 21:25 | Link


indulási | május 22. | with minion army♥


Valahol ezt a napot is el kell kezdeni, és ahogy a segítő hölgyre néztem, majd pedig a szöszire tudtam, hogy jobb lesz, ha kicsit hagyom magam segíteni. Így megvolt az esély rá, hogy el is jutunk nem az egyről a kettőre, de lassan a háromról a négyre is. Azért bármennyire szerettem volna, ha szembesétál velem az a ruha, ami eléggé nagyon megtetszik, tudtam, hogy itt egyiknek se fog lába nőni, nem fog hozzám beszélni és leginkább nem segít a döntésképtelenségemen. Bár abban nem voltam biztos, hogy a Hannah által adott linken lévő csodák közt nincs hét nyelven beszélő. Egyik-másik elképesztő mekkora volt. Azzal szerintem a kétszárnyú ajtón se lehet beközlekedni! Meg voltak elég furák, amik meg olyanok voltak, mintha vákuummal szívnák az emberre. Megijesztett, mintsem tetszett. Szóval az első harminc ruha után bezártam és csak illedelmesen megköszönve annyit mondtam, majd gondolkodom rajta. Nem úgy, mint most.
- De jó, muti. Biztos csinik, én még nem nagyon mertem, bááár most mikor bejöttünk gondoltam majd ránézek arra, ami ott volt balra. - Érdeklődve pillogtam Alíz telefonjára és némi hű és ha után a másodikra én is egyből ráböktem, hogy milyen szép a szoknyája. Olyan fodros volt és nem is pici, bár nem tudhattam, hogy áll majd. Közben be is érkezett a néni, ruhákat aggatott az oldalsó falra én pedig odasétiztem kibújva a ruhámból, hogy megnézzük az elsőt. Ami nagyjából úgy négy percig volt rajtam, mire kibukott belőlem, hogy abban milyen nagy a fenekem, és úgy tapad rám, mintha Stitch benyálazta volna. Érezhető volt, hogy az ilyen nem lesz nyerő, így elkezdtünk az Alíz által választottba átváltani.
- Hát, nem tudom. Nem vagyok ilyen körömrágós és feszült, most legalábbis. De azért nem szeretnék mondjuk elhasalni a ruhában. Egy kicsit félek tőle, hogy nem fogom tudni mit kell mondani, vagy elrontom… - Lehet ezek tipikus aggodalmak, nem csak nálam merülnek fel, de így kimondva azért megnyugtatóbb, hogy olyannal osztom meg, aki tudom, hogy támogat. Közben mivel kicsit nagy a felső rész, összecsíptette hátul a néni, én megköszöntem neki, aztán Alíz felé fordultam.
- Mit gondolsz? Megmutassuk a többieknek is? Vagy nem nagyok egy kicsit a fodrok? Szeretem a finom sütiket, de azért egy habcsók formájában nem lenne jó talán beesni a templomba…
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. május 27. 22:00 | Link

Kinézet | május 22. | with minion army♥



- Igen, a baloldali is szép ruci - mondtam neki mosolyogva, majd megvártam, amíg felveszi a soron következő ruhát, amit én választottam neki.
- Nyugi, tudni fogod, hogy mit kell mondanod a megfelelő pillanatban - nyugtatgattam a lányt kedvesen. Érthető volt, hogy egy kicsit feszült ez ügyben, mivel én is az lettem volna, így teljesen át tudtam érezni a helyzetét. Az empátiakészséggel sosem voltak gondjaim.
- Nagyon szép! A néni biztosan személyre tudja szabni! Jól érzed magad benne? Ha nem, akkor keresek másikat. De iszonyat jól áll neked! - biztattam a lányt, mert valóban tetszett a látvány, nagyon jól nézett ki ebben a ruciban. Azért gondoltam, hogy szétnézek még, úgyhogy intettem neki, hogy várjon még kicsit.
- Ezeket a ruhákat találtam még, amik szóba jöhetnek - tértem vissza a szép ruhaköltemények fényképeivel, amelyeket természetesen az eladó is hamarosan odavisz majd a próbafülkébe.
Gondolatban már megállapítottam, hogy nekem a negyedik ruha tetszik a legjobban, de ettől függetlenül simán elképzelhető volt, hogy neki más fog tetszeni. Abba is belegondoltam, hogy lehet, hogy egyik sem fogja elnyerni a tetszését, de azért próbáltam segíteni neki az ízlésem alapján megtalálni a legmegfelelőbb menyasszonyi ruhát.
Ruhák:
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2017. június 2. 21:26
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. május 27. 23:21 | Link


indulási | május 22. | with minion army♥
  Love


Kicsit sóhajtoztam, amíg a ruha le, majd az új felkerült. Kicsit elhúztam a szám, mielőtt megláttam volna magam, mert féltem tőle, hogy ebben meg még annyira se érzem magam jól. Tudom, hogy ha szorít itt-ott, azon lehet segíteni, de akkor is kellemetlen, ha úgy érzem magam benne, mintha egy tehenet próbálnának valami szűk buliruhába beleerőltetni. Mi lenne velem, ha nem sportolnék. Bele se gondoltam ennél jobban, mert biztos, hogy hazafelé nem a gumicukorbékákért mente volna be, hanem egy fej salátáért. Tuti azt hitte volna Lewy is, hogy lázas vagyok.
- Biztos így lesz, remélem. De amilyen béna vagyok, valami úgy is lesz! Nem baj. - Végül csak vigyorogva legyintettem egyet, nem hiszem hogy kétségbe estem volna ilyenektől. Persze vannak egy esküvőnek naaaagyon szörnyű forgatókönyvei, szerencsére ezeket el sem kezdtem magamban lepörgetni. Az unokanővérem szokott butaságokkal rémisztgetni, hogy mennyi embert hagynak ott az oltárnál, vagy ájulnak el mellettük és leáll az esküvő, meg arról is volt szíves mesélni, milyen lehet, mikor a ruhád elszakad, koszos lesz vagy nem megy rád a nagy napon, mikor miiindenki téged fog bámulni. Ettől még most is kirázott a hideg. Csak neeem szeretnék ilyet.
- Hát nem tudom, jobb, mint az eddigiek, csak olyan, hm, tetszik, csak… nem tudom, hogy olyan „igen, ez az” vagy csak tényleg csinos és… csinos. - Kicsit zavarban voltam, el is nevettem magam. Kííínos, de nem tudtam mást mondani rá. Néztem magammal szemben a tükörben mielőtt még kitotyogtam volna a többiek elé leszegett fejjel. Alíz közben még nézett pár ruhát, érezve, hogy azért nincs itt a vége. Én anyát figyeltem Verocs után, majd Sebbyt - végül meg kellett állapítani, hogy ez egyelőre még pihenjen kicsit. Félretették, a többi ruha, amit instant leszavaztam eltűnt. A szöszi által kinézettből kettő is előre került, az első és az utolsó darab a mutogatottakból, és még az a bizonyos bal oldali és egy párja. El is kezdtük őket rámapplikálni.
- Kezdem magam problémásnak érezni, sosem szoktam ennyit válogatni. Nem is értem… Te mit szeretnél magadnak majd egyszer, ha választanod kéne? Nagy ruhát? Kicsit? Hercegnős vagy sem?
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. június 2. 20:34 | Link

Kinézet | május 22. | with minion army♥



- Ugyan, nem lesz semmi gond hidd el nekem! - mondtam a lánynak, mert biztos voltam benne, hogy az aggódása jogos így esküvő előtt és nem is szokatlan jelenség, de úgy gondoltam, hogyha sor kerül majd a ceremóniára, akkor minden a legnagyobb rendben lesz.
- Persze, megértelek, mindenképp olyan ruhát kell választanod, amibe elsőre beleszeretsz és rögtön megtetszik neked.
Hamarosan Maja mutatott két szép ruhát, amik valóban gyönyörűek voltak. Főleg a második tetszett, úgyhogy biztattam a lányt, hogy próbálja fel őket, hogy láthassam, melyik áll neki a legjobban.
- Nos, ezen még sosem gondolkodtam el, de talán egy nagyobb, habos-babos rucit képzelnék el magamnak, olyasmiket, amiket most kiválasztottál magadnak például... meg amelyekből mutattam párat. Nagyon tetszenek a hercegnős jellegű menyasszonyi rucik. Bár még nem tudom, hogy képes leszek-e elkötelezni magam. Túl szabadelvű vagyok ahhoz... bár majd meglátom. Talán, ha majd találkozom egy olyan típusú emberrel, akibe fülig szerelmes leszek... talán... de ez még a jövő zenéje. Egyelőre nem akarom lekötni magam - mondtam válaszként a barátnőmnek mosolyogva. Sejtettem, hogy előbb vagy utóbb sor fog kerülni erre a kérdésre is, de pillanatnyilag nem tudtam elképzelni, hogy bárki mellett is lehorgonyozzak hosszabb távra, talán mivel még nem volt részem a nagy, mindent elsöprő amour-ban, de nem zártam ki annak a lehetőségét sem, hogy egyszer majd az én fejemet is bekössék. Egyelőre azonban ódzkodtam a dologtól...
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2017. június 2. 21:27
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. június 3. 16:18 | Link


indulási | május 22. | with minion army♥
  Love


- Elhiszem neked. És hajha, mindjárt itt is lesz. Lehet a végén melegítőben kell bemennem, ha ennyit válogatok.
Megnyugtatott a tudat, hogy ő is pozitívan látja a dolgokat és bennem is ott motoszkált ez. De talán tényleg csak egy egészséges drukk ez. Olyan, amit bármilyen rutinos is az ember, de még nagy versenyeken, tíz év után is érez fellépés előtt. Tudom, hogy minden a helyén van, de hiába, ennek jelentősége van, és az olyan dolgok mindig belemásznak a szívecskébe. Nálam legalábbis biztosan. Ettől persze egy perccel sem lett kevesebb a ruhakeresésre fordítandó idő és a sikerességet sem láttam növekedni. Tényleg csodaszépek a ruhák, de azért az sem utolsó, hogy még mindig kiráz a hideg, mióta az egyik ruha árát elmondták a másik boltban. Bár azóta lepisszegtek ezért, de akkor is. Egyszer veszem fel - jobb esetben, vagy mit lehet erre mondani -, mégis ennyi. Persze én is szeretnék naaaagyon csinos lenni, legalább annyira, hogy Lewy mikor meglát, nekem is akarjon dinnyébe faragni szerelmesen, vagy homokvárat építeni… mint Stitch csinálta.
- Igen-igen, anya is ilyesmit mondott, meg azt is, hogy majd mikor rajtam lesz, tudom melyik a legszebb. De akkor is nehéz. Mi van, ha rosszat választok?
Tisztában vagyok vele, hogy katasztrófa a döntési képességem, ettől még hiszek abban, hogy majd meglátom magam és akkor hercegnősen visszaintegetek a tükörből és iiigen, lehet, hogy ezt szeretném. Eeesetleg, lehet. Közben még a ruhák próbálás alatt voltak és nézegettük részleteiben, inkább arra figyeltem, Alíz mit is mesél. Persze felnevettem a végén, mert teljesen megértettem. Azt hiszem mostanra már egészen megszoktam, hogy furának néznek emiatt is, nem csak amúgy. Hogy sok a kérdés és a kétkedő, meg hogy leginkább okot keresnek rá, miért futunk ebbe a kviddicses sztárral ilyen korán. Bár kinek korán ugye.
- Azok nagyon szépek, igen. Olyan nagy és ha forogsz, olyan haaatalmas fehér sütinek látszol. Ez tök cuki - szerintem legalábbis. Aztán mosolyogva folytattam, ahogy ránéztem már a rajtam lévő újabb ruhát szemlélgetve. - Persze, nem siet az élet sehova, megértelek. Majd csak megtörténik, aztán puff. Repülnek a szívecskék, mint a messengeres beszélgetésünkben.
Beszéd közben szépen illusztráltam is a kezemmel kapdosva a levegőbe, mintha el akarnék pár kis piros édeset kapni. Közben vigyorogva végigsimítottam a rajtam lévő ruha felső részén, ami amúgy nagyon tetszett. Legalább valami.
- Ez annyira szééép. Úgy simul is meg minden. Csak széép, a szoknya kicsit fura ilyen féloldalt, az úgy... nem is tudom. - Ezt gyorsan megosztottam a segítő hölggyel is Alíz mellett, aki láthatóan felsóhajtott, hogy nyomon vagyunk. Közben kicsit eljátszva az időt forogtam meg táncikáltam a rajtam lévő ruhában. Neeem nagyon szeretem a stresszes ácsorgást, no. Aztán mikor megszédültem, inkább megálltam és kimásztam a hatalmas szoknyából, megvárva még behoz kettő darabot nagyon vigyorogva a nő. Talán ő már tud valamit, amit én nem. A kinti várakozó banda pezsgőzött, Alíznak is felajánlották, nekem viszont amúgy se ment volna egy korty iszi se le a torkomon így csak elvoltam.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. június 3. 16:58 | Link

Kinézet | május 22. | with minion army♥



- Ugyan, biztosan megtalálod a neked megfelelőt. Végül is azért vagyok itt, hogy segítsek ebben - mondtam neki biztatásul és megnyugtatásul egyaránt.
- Nem fogsz rosszat választani, nyugodj meg. Én is megmondom a véleményemet, szóval ami rosszul áll neked, az eleve felejtős - válaszoltam neki mosolyogva. Teljesen meg tudtam őt érteni, hiszen ez mégis csak élete nagy eseménye lesz.
Miután Maja felvette azt a rucit, ami nekem is nagyon tetszett, láttam, hogy jól nézett volna ki benne, ha nem állt volna el oldalt az a fránya szoknya.
- Igazad van, nem jó! Csere! Várj, mindjárt keresek másikat! - mondtam neki határozottan, miközben már a ruhák sokasága felé vettem az irányt.
Sok szép ruha volt, azt meg kellett hagyni, de valahogy egyik sem illett Majához, nem voltak igazán hercegnősek. Végül az utolsó sorban ráleltem az igazira, amelyet rögvest lefényképeztem a barátnőmnek.
- Ezt nézd Maja, ez biztosan tetszeni fog! Próbáld fel! Mindjárt itt lesz! - mondtam neki izgatottan. Ez a ruha szerintem tökéletesen illett hozzá és már el is képzeltem benne őt gondolatban, reméltem, hogy a valóságban is meg fogja állni a helyét az elképzelésem miután felpróbálta ezt a gyönyörű ruhát.
- A férfiaknak azért könnyebb dolguk van, választanak egy jó öltönyt, aztán kész, ott nem igazán lehet mellényúlni - fejtettem ki a rövid elgondolásomat a lánynak, majd közben megérkezett a várva várt ruha.

Ruha:
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2017. június 3. 16:58
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. június 5. 00:50 | Link


indulási | május 22. | with minion army♥
  Love


Valószínűleg teljesen elvesztem volna már, ha nincsenek mellettem azok a határozott és támogató kezek. Nagyon szerencsés vagyok, hogy bár nem mondhatom el magamról azt, rengeteg a barátom, az a pár, aki mégis itt van nekem, na Ők a lehető legjobbak. Bizton merem állítani, hogy senki nem kívánhatna náluk jobbat. Szeretem őket, és örülök, hogy még most sem futottak ki a világból, pedig anyu is megjegyezte, hogy ők se nézhettek normálisnak az elmúlt egy éven belül történtek kapcsán. És igazuk is van valahol, gondolom. De én máshogy érzek, ilyen ez.
- Helyes, nem akarok egy zsák krumplira hasonlítani, mondd is meg! Vagyis nem igazán tudom mire akarok… nem szokott úgy foglalkoztatni... jó ez így nem igaz, csak a legtöbbször nem, hogy extrán-hiper-szuper csini legyek. Pfuh…
Megint sikerült megzavarodnom, de már különösebben zavarba sem jöttem ettől. Fújtattam egy nagyot végül, hát tök egyértelmű, hogy ez a vőlegényem esetén nem így működött. Oké, ott sem estem túlzásokba, nem másztam kevesebbet négykézláb a gyerekünk után, vagy koszoltam össze magam kevésbé. Ugyan úgy melegítőben jártam és sportcipőben futni, vagy haza edzés után. Nem húztam fölöslegesen magassarkút vagy éppen naaagyon-nem-otthoni rucit. De ettől még persze tetszeni akartam és néha mégis próbálkoztam ilyen-olyan módon. Ez pedig az a nap. Kimaradt azt hiszem az életemből eddig, hogy mint más lányok, kezdetektől tervezgessem milyen szép lesz. Hiába voltam optimista, talán ilyenekbe sosem akartam kezdeni inkább. Meg egyébként sem voltam nagy babázós, hogy eljátsszam ezt ötször vagy hatszor.
- Mi? Bocsi, elkalandoztam… Csere, bizony. Pedig már majdnem, vagy nem… Azt mondod te is? Meglátjuk mindjárt - mondtam mosolyogva. Igazából a hirtelen nagy öröme rám is ragadt és egész pozitívan láttam, hogy valami nagyon jó dolgot talált nekem. Meg egy kicsit akartam is, hogy így legyen. Félreértés ne essék, örültem éppen. Nagy dolog közeledett, egy hatalmas és jó, és ez is része volt. Egyszerűen csak túl kellett esni a számomra kellemetlen részeken is. Mint a keresős-válogatós-megtalálós.
- Bizony, mondjuk a kicsinek is keresnie kell valami cuki dolgot, az biztos tovább tart, lehet az öltöny is, nem tudom, sosem vettem ilyeneket… igazából a ruháimat se válogatom eddig… utoljára talán anyával valami esküvőre nézelődtünk többet, de az is nagyjából pár óra alatt megvolt.
A mondandóm elején egy percre megakadtam, de annyit utaltam már a kutyusra ilyen meg olyan jelzőkkel, hogy úgy voltam vele, Alíz tudja, hogy rá gondolok. Imádom Voltot és néha kicsit úgy is érzem, túlesek a pacin azzal, amennyit mutogatom képeken vagy beszélek róla, éppen mit tanulunk együtt. Tööök hasznos dolgokat. Sem, de legalább édi közben. Ez idő alatt a hölgy elkezdte kibontani a tartójából a ruhát, majd megkért, hogy maradjak egy kicsit nyugton és lassan elkezdett átbújtatni engem rajta. Háttal álltam a tükörnek, talán, ha nem keresem rögtön mi az, ami nem biztos hogy kellene, vagy mi lehet sok vagy drága rajta, kiicsit könnyebb lesz. Bár az előző ruhánál se jött be, de talán majd most. A szájamat rágcsizva figyeltem a szöszi mit szól, hiszen ő előtte már lassan teljes lett a kép, én még nem láttam. Csak egy nagy és fehér süti voltam magamra tekintve. Azzal mondjuk nincs baj…
- Na? Mennyire….?
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. június 11. 19:58 | Link

Kinézet | május 22. | with minion army♥



- Nyugi nem fogsz egy zsák krumplira hasonlítani, hiszen azért vagyok itt, hogy ezt elkerüljük - válaszoltam mosollyal az arcomon. Úgy voltam vele, hogy őszintén megmondom, ha nem tetszik valamelyik ruha a lányon, hiszen ez lesz élete egyik legfontosabb napja, és biztos voltam benne, hogy találok neki egy olyan ruhakölteményt, amely tökéletesen fog állni neki. Persze ez nem ment elsőre, jó pár ruhán át kellett "verekednünk" magunkat, míg rá nem találtunk az igazira.
- Egyelőre azzal foglalkozz, hogy neked meglegyen a csini ruhád, aztán majd ráérsz máson is agyalni. Összpontosíts most erre! - mondtam Majának komoly arccal, hiszen most arra kellett koncentrálnunk, hogy meglegyen az a ruha, amelyet szívesen fog majd viselni az esküvője napján.
Hamarosan meghozta a hölgy is azt a ruhát, amelyet kiszemeltem a barátnőmnek, izgatottan vártam, hogy hogyan fog rajta állni.
- Ó! Ez csodaszép! Ez lesz az igazi! Nézd meg magad a tükörben! Gyönyörű vagy benne! - lelkendeztem, miután Maja felvette ezt a csodálatos ruhakölteményt. Valóban nagyszerűen állt neki, olyan volt benne, mintha ráöntötték volna és direkt neki tervezték... ennél szebb rucit aligha láttam idáig, hiszen egyik sem közelítette meg sem kinézetben sem úgy magában, azaz nem adtak neki olyan fantasztikus összképet, mint ez a ruha. Nagyon kíváncsi voltam, hogy mit szól hozzá a barátnőm, ha meglátja magát a tükörben, reméltem, hogy látja majd, hogy mennyire csodásan néz ki benne és osztozni fog a lelkesedésemben.
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
say yes to the dress
Írta: 2017. június 13. 00:05
| Link


indulási | május 22. | with minion army♥
  Love


Kicsit úgy éreztem magam, mint a kisnyuszik szokták, mikor sarokba szorítják őket. Csak el akartam ugrani a felém nyúlkáló kezek elől, és fellélegezni kicsit, hogy talán nem is kéne ezzel ennyit törődni. Aztán percről percre fontosabb lett még nekem is az a bizonyos nap. Össze akartam magam szedni és most tényleg az a cuki lányos lány lenni gondolatban is, aki vigyáz a ruhájára és értékeli a szépet, meg látja is azt magán. Ezt néha a táncnak sikerül is belőlem kihozni, talán az önbizalomhoz valami határozottságot is ad, de ebben sajnos kimerül. Ezért is vagyok itt a bajban… de szerencsére van nekem egy Alízom, akire rá is mosolyogtam. Teljesen igaza van mindenben.
- Igen-igen, figyelek, nagyon. Szeretném megtalálni, annyira nagy megkönnyebbülés lenne, ha nem kéne ezen izgulni már… - Komolyan is gondolom azt, amit kimondok. Nagyon igyekszem és nem bánom egy percig se, hogy nem én válogatok. Bízom a szösziben és a segítőnkben is, beszélgettünk eleget mindenről, hogy amit ajánlanak nekem, azok között megtaláljam a magamét. Reméltem, tényleg, nagyon. Annyira, hogy az új ruhácskát meg sem mertem nézni a tükörben magamon, csak a barátnőm arcát vizslattam. Kiszélesedett a mosolyom, aztán kicsit belepirulva eltakartam az arcom a kezeimmel úgy fordultam szembe a tükörképemmel. Kilestem az ujjaim között, de még nem nyitottam utat a látványnak.
- Ahj, elhiszem neked, de ha tééényleg és tééénylegtéényleg…akkor. Na jóóó, lássuk…
Azzal lassan lefejtettem magamról az ujjaim, de a szemem csukva volt, még a kezem a szoknyáig ereszkedett, aztán kinyitva néztem magamon végig a tükörben. A szám nyitva felejtettem pár pillanatra, lehet levegőt se vettem, de mivel még eléggé élek, talán ez megvolt, csak nagyobb kihagyással. Belemarkoltam két oldalt a fehér anyagba, hogy kicsit lóbáljam a szoknya alját egészen elvigyorogva magam. Aztán kinyújtva magam előtt a kezem összefűztem az ujjaim, és a legszebb kisgyermeki vigyorommal bámultam magamat. Iiiiiiigen, ez ooolyan széép csooodás és hercegnős. És igen. Azt hiszem ezt szeretném. Sőt, igen. Ezt. Viii. Picit megremegett a szám, elé kaptam a kezem, mikor látva a nagy magamban örülésem felajánlotta a hölgy, aki velünk van, hogy felrakja a fátylat menjek ki úgy és mutassam meg mindenkinek. A szöszire pillantottam, ő mit gondol?
- Kikísérsz? Menjünk ki. - Buta kérdés, de szükségem volt most rá, hogy megfogja a kezemet és kimenjünk. Azt hiszem azon kívül, hogy éppen pont úgy néztem a ruhámra, mint elsőre Voltra, akibe belezúgtam szinte rögtön, elég jel volt. Ráadásul az is eljutott a buksimig ezzel, hogy mennyire közel is van az esküvő és mennyire komoly dolog is ez. A fátyollal a fejemen, - és Alíz kezét szorongatva, ha követett - mentem ki, ahol beállítottak középre, mint a kirakati babákat, hogy mindenki jól nézzen meg.
- Na?
A lányok vigyorogtak, Sebby nem igazán tudtam mit csinál a telefonnal, mintha segítséget kérne, mindegy is volt, a legvégén néztem csak anyucira, kicsit félve, de ahogy végigmért… na ott már lassan tört el a mécses, és nem a rossz értelemben.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. június 17. 13:47 | Link

Kinézet | május 22. | with minion army♥




A barátnőm csodásan mutatott ebben a gyönyörű menyasszonyi ruhában, mintha csak rá szabták volna! Nagyon szép volt az összkép, ráadásul a fátyol még jobban feldobta az amúgy is hercegnős megjelenését, amire annyira vágyott.
- Persze, hogy kikísérlek! Mindenkinek eláll majd a lélegzete, ha meglát! - feleltem a lánynak mosolyogva.
Kicsit szomorú volt belegondolnom, hogy én egyáltalán valaha meg fogok-e házasodni, mert túl szabadelvűnek tartottam magam ahhoz, hogy bárki mellett is hosszabb távra lehorgonyozzak. Persze tudtam, hogy még nem találtam rá az igazira és azzal is tisztában voltam, hogy még változhat a véleményem ez ügyben, de egyelőre nem tudtam elképzelni, hogy valaha is összekössem az életemet valakivel.
- Bocs, megint elbambultam - mondtam mentegetőzve, majd gyorsan elkaptam Maja kezét és elindultunk a többiekhez. Miután odaértünk gyorsan beálltam a várakozók közé, hogy mindenki a lányra összpontosíthasson, hiszen most ő volt a főszereplő.
Láttam a barátnőmön, hogy kissé meg volt illetődve, de ahogy elnéztem a reakciókat, mindenki arcára kiült a döbbenet, mégpedig pozitív értemben. Csodálkoztam volna, hogyha nem tetszett volna nekik a látvány, hiszen Majácska varázslatosan festett ebben a fantasztikus ruhakölteményben.
- Ugye milyen gyönyörű? - kérdeztem a többiek felé tekintve, majd egy nagy mosolyt küldtem biztatásul a lánynak, akinél a meghatottságtól eltörött a mécses. Gyorsan kivettem egy zsebkendőt a táskámból, majd felpattanva a helyemről átnyújtottam neki.
- Te leszel a világ legszebb menyasszonya - mondtam neki büszkén és vidáman, hiszen ez volt a véleményem.
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. június 19. 22:47 | Link


indulási | május 22. | with minion army♥
  Love


Elmosolyodtam és a szájamat rágcsizva kuncogtam a szöszire, mert hát hinni akartam neki nagyon is, de olyan fura volt mennyi bókot hallottam ezekben a ruhákban tőle is, a csajoktól odakint és igen, még anyutól is. Bár legalább ezektől nem váltottam eridonos házikedvenc szerepkörbe, az még mindig Lewy reszortja, hogy előidézze. Meglepő módon ez sem veszett ki belőlem, ahogy az a lelkességem se, amivel az első pillanatban viszonyultam hozzá, még akkor sem, ha azóta egészen mást, többet és jobbat is érzek, gondolok. Olyan furcsa, hogy lassan egy éve beköszöntött az életemben teljes valójában is, most pedig itt állok, nézek magamra a tükörben és alig várom azt a bizonyos pénteket. Nem a pompa, a buli vagy éppen az emberek miatt, hanem azért, mert valami erősebb, valami végleges Ohanát kapok. Be kellett látnom nézegetve a gyűrűt az ujjamon, hogy nem hogy ilyen gyorsan, de a pozitív gondolkodásom ellenére később se hittem, hogy lesz majd egy hely, ahol ennyire lenni akarok, szeretek és sosem adnám semmiért, és úgy érzem, hiszem, hogy engem sem adnának. De a lengyel mellett ezt kaptam, ez történt. Megtörtént.
- Semmi baj, kicsit azért izgulok azt hiszem, a pocim is összeugrott, uh, pedig még éhes voltam, mikor jöttünk. Utána elmehetnénk azért valamit hamizni...
Hadarom el még mielőtt kiérnénk mindenki elé, aztán belém is fagy a szó elég rendesen, egy kibukó kérdés kivételével, amire tudni akarom a választ, a reakciót, valamit. Az arcok viszont mindennél többet mondanak - és ha úgy vesszük rontanak is ennyit. Jönnek, látnak, örülnek én pedig azt hiszem meg is könnyebbülök és örülök is egyszerre, mikor elkezdenek potyogni a krokodilkönnyim. Már rutinosan és kicsit se ízlésesen emelném a karim hogy letörölgessem, mikor Alíz megmentésemre siet, hálásan veszem el a zsepit, aztán egyik kezemmel az arcom törölgetem, a másikkal pedig magamhoz húzva ölelem jó szorosan meg. Örülök, sőt, azt hiszem nem ezzel lehetne igazán kifejezni, de most muszáj valakit jól megszorongatnom. Kis idő után elengedem, megigazítják a fátylat a buksimon, elegyengetik a szoknyát, hogy forogjak benne, nézzem magam kicsit, aztán felteszik a nagy kérdést, mire anyukám is mellénk sétál.
- Kisasszony, megvan álmai ruhája? Megtaláltuk az igazit? - Én pillogok kicsit minden irányba, szorongatom a fehér anyag legfelső hullámát, aztán, mivel azt mondta Hannah meg a vőlegényem, hogy ne foglalkozzak olyanokkal, mint mennyibe kerül, Sebbyre pillantok de valahogy ennyiben kimerül az a kötözködésem, ami eddig a legtöbb majdnem jó ruhánál felmerült. Sóhajtva nézek szembe saját magammal, aztán letörölve a pofim elmosolyodom és bólogatok.
- Igen, ezt a ruhát akarom… - Kicsit bátortalanra sikerült az a végszó, de őszinte volt és furcsa tőlem. Közben még megcsodálgattak, még kép is készült, de persze nagy titokban, hiszen nem szeretnénk, hogy bárki más - kivéve a szőke német felügyelet valahol a világban - lássa a szertartás előtt. Ezután én elvonultam visszaöltözni kicsit remegve és lefehéredve, még mindig szorongatva kicsit a barátnőm a próbaszobában.
- Köszönöm, köszönöm, köszönöm.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek