Fogalma sincs, hogyan keveredhetett ide. Egyszerűen felfoghatatlan a számára, hogyan csöppent egy csendes kis utcácskából egyenesen egy hatalmas tüntetés kellős közepébe. Megkockáztatom, még nem is feltétlenül a tüntetés a probléma vagy a tömeg, hiszen az elégedetlenség lendíti előrébb a világot. Na de most mire fel ez a felhajtás? Leon kifejezetten tájékozott, rendszeresen olvassa az újságokat - ha már máguséknál nem dívik a híradó -, erről azonban még csak nem is hallott. Érdekes.
Na de mit is keres Budanekeresden? Egy csomó bájital hozzávalója fogyott el mostanában, az pedig, hogy Bárciánnak odaadta az utolsó üvegcséit, nem segített túl sokat amúgy is hátrányos helyzetén. A mai nap tűnt a legalkalmasabbnak a beszerzésre, ám végül ez is, mint életének egy igen nagy része, katasztrófába igyekszik torkollni. Az emberek lökdösődnek, iszonyatos a hangzavar, hiszen nem elég, hogy egyes szónokok bűbájjal hangosítják fel hangjukat, a forgatag még üvölt, füttyög és tapsol is, vagy épp egységesen "hú"-zik. Gyógyítónk próbálja kiverekedni magát a tömegből, ám nem jár sikerrel, sőt még beljebb is taszítják.
Kétségbeesetten furakszik, mert bár nincs baja a sok emberrel, most már kezd fullasztó lenni ez a tömeg. Nem akar a tüntetés része lenni, nem akar elérni semmit, még a hozzávalókat is hagyná a fenébe, csak hazamehessen. Azonban nem árt tudni, hogy ahol ennyi ember megfordul, ott előbb-utóbb mindenki ismerősbe botlik - néha szó szerint is akár. Ezúttal botlásról szó sincs. Leon épp próbálja exkuzálni magát, amiért valakit megtaposott a nagy dulakodásban, mikor hátulról lökést érez. Tudjátok, azt a bizonyos lökést, amitől csak azért nem borulsz fel, mert annyian vagytok, mint ropik a zacskóban. Dülöngéltek ugyan, de képtelenség, hogy tényleg vízszintesbe kerüljetek. Na de a lényeg, hogy ennek köszönhetően ösztönösen emeli maga elé kezeit, hogy védekezzen. Hát igen, így viszont tenyerei egy mellkasnak ütköznek, de nem akármilyennek. Egy kemény, erős mellkasnak. Ijedten pillant az áldozatára, aki... Aki nem más, mint...
Bárcián.
Képtelenség.
Egy pillanatra szóhoz sem jut, a kezdeti sokktól pedig a kezét is elfelejti levenni a férfiról. Kell pár pillanat, hogy először elkapja jobbját és balját, majd feldolgozva az információt meg is szólaljon. Hangja, ha nem is cérnavékony - hiszen hogy nézne már az ki? -, mégis riadt. Látszik rajta, hogy menekülne, bár az vitatott, hogy a tömeg, vagy a Levita fejének ottléte okozza-e ezt a hihetetlen intenzív reakciót. Talán is-is. - Ne haragudj.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=672459#post672459][b]Leon Rjurik - 2017.04.04. 23:47[/b][/url]

Fogalma sincs, hogyan keveredhetett ide. Egyszerűen felfoghatatlan a számára, hogyan csöppent egy csendes kis utcácskából egyenesen egy hatalmas tüntetés kellős közepébe. Megkockáztatom, még nem is feltétlenül a tüntetés a probléma vagy a tömeg, hiszen az elégedetlenség lendíti előrébb a világot. Na de most mire fel ez a felhajtás? Leon kifejezetten tájékozott, rendszeresen olvassa az újságokat - ha már máguséknál nem dívik a híradó -, erről azonban még csak nem is hallott. Érdekes.
Na de mit is keres Budanekeresden? Egy csomó bájital hozzávalója fogyott el mostanában, az pedig, hogy Bárciánnak odaadta az utolsó üvegcséit, nem segített túl sokat amúgy is hátrányos helyzetén. A mai nap tűnt a legalkalmasabbnak a beszerzésre, ám végül ez is, mint életének egy igen nagy része, katasztrófába igyekszik torkollni. Az emberek lökdösődnek, iszonyatos a hangzavar, hiszen nem elég, hogy egyes szónokok bűbájjal hangosítják fel hangjukat, a forgatag még üvölt, füttyög és tapsol is, vagy épp egységesen "hú"-zik. Gyógyítónk próbálja kiverekedni magát a tömegből, ám nem jár sikerrel, sőt még beljebb is taszítják.
Kétségbeesetten furakszik, mert bár nincs baja a sok emberrel, most már kezd fullasztó lenni ez a tömeg. Nem akar a tüntetés része lenni, nem akar elérni semmit, még a hozzávalókat is hagyná a fenébe, csak hazamehessen. Azonban nem árt tudni, hogy ahol ennyi ember megfordul, ott előbb-utóbb mindenki ismerősbe botlik - néha szó szerint is akár. Ezúttal botlásról szó sincs. Leon épp próbálja exkuzálni magát, amiért valakit megtaposott a nagy dulakodásban, mikor hátulról lökést érez. Tudjátok, azt a bizonyos lökést, amitől csak azért nem borulsz fel, mert annyian vagytok, mint ropik a zacskóban. Dülöngéltek ugyan, de képtelenség, hogy tényleg vízszintesbe kerüljetek. Na de a lényeg, hogy ennek köszönhetően ösztönösen emeli maga elé kezeit, hogy védekezzen. Hát igen, így viszont tenyerei egy mellkasnak ütköznek, de nem akármilyennek. Egy kemény, erős mellkasnak. Ijedten pillant az áldozatára, aki... Aki nem más, mint...
Bárcián.
Képtelenség.
Egy pillanatra szóhoz sem jut, a kezdeti sokktól pedig a kezét is elfelejti levenni a férfiról. Kell pár pillanat, hogy először elkapja jobbját és balját, majd feldolgozva az információt meg is szólaljon. Hangja, ha nem is cérnavékony - hiszen hogy nézne már az ki? -, mégis riadt. Látszik rajta, hogy menekülne, bár az vitatott, hogy a tömeg, vagy a Levita fejének ottléte okozza-e ezt a hihetetlen intenzív reakciót. Talán is-is. - Ne haragudj.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=672462#post672462][b]Béres Bárcián - 2017.04.05. 00:52[/b][/url]

Legalább annyira szándékozott a tüntető tömeg közepére kerülni, mint amennyire Leon - semennyire. Kollégájához hasonlóan ő is csak pár dolgot szeretett volna venni, amikor egyszer csak arra eszmélt, hogy minden teljesen járhatatlan. Persze igazából megmenekülhetett volna az embertömegtől, ha nagyon meg akart volna - ő nem hoppanálva érkezett, így a csődület szélébe szaladt bele, nem a közepébe - de éppen ezért nem tette. Mivel továbbra sem folyamodott semmilyen hopp-hálózattal kapcsolatos eszközhöz, mióta az majdnem az életébe került, adta magát, hogy mindenhova lábon kell eljutnia. Márpedig neki a tömeg másik oldalán volt dolga. Tehát valahogyan át kellett jutnia, így megindult befelé, így került az egész közepére.
Persze hamar rájön, hogy ez hiba volt. Mégsem lesz ez az átjutás annyira könnyű, ő pedig kezd elveszni az embertömegben, léptei pedig olyan csigalassúságúvá válnak, hogyha át is jut, már minek?
Ekkor egyszer csak tompa puffanással landol valami a mellkasán. Pontosabban valaki. Pár másodpercen belül pedig az is kiderül, hogy ismerősről van szó. Kékjei elkerekednek meglepődésében, majd tekintete Leon mancsaira siklik, amelyeket egy röpke pillanatra rajta felejtett. Ezek szerint nem csak őt lepte meg a találkozás. A férfi persze azon nyomban szabadkozni kezd - erre mondjuk akár az éves fizetését is feltette volna.
- Helló - mosolyodik el, azt pedig nem is mondja, hogy semmi baj, mert teljesen egyértelmű. Úgy tűnik azonban, hogy valaki más nem így gondolja.
- Mit lökdösődsz, mi?! Te is egy rohadt minisztériumi eb vagy? - hördül fel a Berci mellett álló férfi, aki szintén kaphatott egy kicsit az iménti lökésből. Ha nem is Leonéból, de ugyanabból az adagból, ám láthatóan a gyógyítónak tulajdonítja az őt ért sérelmet. A fekete hajú, magas és izmos férfi kötekedőn taszít is egyet Leon vállán, azon nyomban megtorlást követelve, amiért fellökték.
- Szerintem ez szükségtelen - mondja Bárcián, megpróbálva a két férfi közé állni, és bevetni a mágiáját a feldühödött férfin, hogy kicsit megnyugodjon, ám lehet elkésett - a férfinek már a kezében van a pálcája. Nincsen könnyű dolga, hiszen ő is meglehetősen ideges a kialakult szituáció miatt, ilyenkor pedig az ereje is gyengébb. De talán elég erős. Hátha.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=672533#post672533][b]Leon Rjurik - 2017.04.05. 17:52[/b][/url]

Nem tehet róla, túl ösztönösen és túl sokszor kér bocsánatot. Sokan mondták már neki, hogy teljesen felesleges, de virág lelke nem viselné el, ha bárkit is megbántva hagyna. Így lehetséges, hogy bár abszolút nem az ő hibájából ment neki Bárciánnak, mégis elnézést kér.
A köszönésre már reagálna is, mikor egy igen magas és igen termetes férfi úgy dönt, beleszól a még el sem kezdett diskurzusba. Ráadásul agresszív is. Leon egy pillanatra beharapja szája szélét, mert az lenne a vég, ha most párbajra kerülne a sor. Az tudott, hogy a férfi remekül ért a gyógyításhoz és bájitalkészítéshez, azonban az is tiszta sor, hogy egyetlen hatalmas gyenge pontja a pálcaforgatás. Csak azért rugdosták át egy-egy elégségessel a sötét varázslatok kivédésén és a bűbájtanon, mert minden másban kiemelkedőnek bizonyult. Ha a tehetség hiánya nem volna elég, hát ügyetlensége mellett szól még pálcája is. Mind magja, mind fája abszolút alkalmatlan átkok végrehajtására, s ha esetleg sikerülne is kicsikarnia egyet-egyet, nem tisztázott, ki járna rosszabbul. Akinek szánja, vagy ő, aki végrehajtja. Ez van, nem mindenki tökéletes.
Mire ezek a gondolatok végigfutnak agyán, már taszítanak is rajta egyet, minek hatására ismét megtántorodik, ezúttal azonban sikerül megtartania egyensúlyát. Ez remek hír, hiszen nem haragít magára újabb csürhét.
Nem ellenkezik hát különösebben, mikor Bárcián beáll kettejük közé és azt is könnyen leszűri, hogy különleges mágiájával igyekszik majd megnyugtatni újdonsült ellenfelét. Ez mind szép és jó, csakhogy a korábbi bájital, amit ennek elnyomására ivott meg, illetve a gyógykezelés ugyan véget ért, még közel sem tudja olyan hatékonyan alkalmazni képességét, mint eddig. Ezt pedig ki tudhatná jobban, mint Leon? Mégsem szól, mert ahogy általában, most is szinte lemerevedik az agresszióval érintkezés hatására.
- Kérem bocsásson meg, nem szándékos volt. Folyamatos a dulakodás, megbotlottam, ezért történhetett ez a kis baleset - ami egyébként semmiség, mert hát mekkora része juthatott el a lökésnek a kétajtós ruhásszekrény méretű idegenig? Nagyjából semennyi. Talán hozzáért Bárcián. Ez aztán a hatalmas ügy. A férfi azonban nem óhajt tágítani, mi több, úgy tűnik, csak egyre felpaprikázottabb.
- Hazudsz, ahogy a társaid is mind! - idegesen fröcsögi és ekkor már kezd körülöttük megnyílni a tömeg. Egészen konkrétan kezd egy kisebb kör kialakulni. A nép vért kíván, párbajra éhes. Menniük kéne és Leon szíve szerint hoppanálna is rögvest, de ahogy az lenni szokott, a döbbenettől egyetlen hely sem jut eszébe. Csak az jár a fejében, hogy itt bizony oltári nagy baj lesz. És, hogy miből gondolja? Az éppen elhangzó átok egészen tökéletes bizonyíték rá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=672592#post672592][b]Béres Bárcián - 2017.04.05. 20:39[/b][/url]

Nem gondolkodik, rögtön cselekszik. Tudja hogy baj lesz, de megállítani már nem tudja a férfi átkát, amely telibekapja Leont. A Carbunculus hatására Leonon égető kelések jelennek meg, Bárcián pedig felszisszen egy pillanatra, hiszen még a látvány is fájdalmas. Pálcája már a kezében, egyetlen pillanat alatt került oda - úgy tűnik ez a rutinos mozdulat még benne van a kezében. Pár pillanat alatt von egy Protego-t Leon és önmaga köré, amely hamar meg is gyengül, mivel a támadó nem adta fel, újabb átka pedig az imént pattant le a pajzsról.
- Morsosso! - mondja ki magabiztosan a varázsigét, amely hál' Istennek eléri a férfit, aki ennek hatására megtántorodva ejti el a pálcáját, kétségbeesetten kapva a csuklója után, értetlenül konstatálva, mennyire rémesen fáj az egész karja. A lábain is alig áll az átok által keltett fájdalomérzet miatt, azonban Berci nem bízza a véletlenre.
- Invito - ejti ki nyugodtan a varázsigét, látva, hogy a férfi már nem támadóképes. Az idegen pálcája a kezében landol, ő pedig elmormol egy gyors Finite-t, hogy megszüntesse a férfi fájdalmát, aki azóta már a macskaköveken térdel, segítségért kiabálva. A segélykiáltások abbamaradnak, a férfi azonban továbbra is a sokktól bénultan ül a földön.
A pálcát az egyik bámészkodó kezébe nyomja, ezzel valamennyi időt nyerve maguknak, elvégre addig sincs annál az idiótánál. A következő másodpercben azonban már Leon felé fordul, aki láthatóan nincsen túl jó állapotban. Segítségre van szüksége. Mivel Berci számára a hoppanálás nem opció, tudja, hogy minél gyorsabban le kell lécelniük innen, mégpedig lábon. A tömeg az egyik irányban már nem tűnik olyan végtelennek, így úgy dönt, arra fognak kijutni.
- El kell tűnnünk innen, utána meggyógyítalak - hajol közelebb Leonhoz, hogy az őket bámuló tömeg ne hallhassa, mit mond neki. Utána pedig megragadja a férfi kezét, és amennyire gyorsan csak lehetséges, igyekszik átverekedni magukat az embereken.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=672627#post672627][b]Leon Rjurik - 2017.04.05. 21:23[/b][/url]

Mikor elhangzik az átok, csak remélni meri, hogy nem ér célt - mert ugye mindenki magából indul ki. Sajnálatos azonban, hogy az ismeretlen férfi igen jó pálcaforgató, így tökéletes pontossággal találja el Leont, aki egyből felnyög, ahogy megjelennek rajta a kelések. A levegővétele egyre szaporábbá válik, legszívesebben felüvöltene a fájdalomtól. De nem, ezt az örömet senkinek sem adja meg, egyszerűen csak összeszorítja fogát és próbálja egyenletesen venni a levegőt. Ezek a kelések mocskosul tudnak ám fájni. Létezik olyan átok, amely képes vándorkeléseket okozni, amit gyógyítani is kétszer olyan nehéz, mint a sima változatát. Akárki is találta ki ezeket, nem volt normális.
Alig észlel valamit a kialakuló párbajból, arca elég gyorsan sápad, homloka pedig gyöngyözni kezd az erőlködéstől, hogy ne mutassa, mennyire fáj neki. Csak arra ocsúdik fel, hogy Bárcián kezében két pálca van, de hogy addig mi történt, azt már nem tudná felidézni. Tudja, mit kéne tennie, hát persze, viszont minden bájitala otthon maradt, a lakásán, ahová ilyen dekoncentráltsággal életveszélyes lenne hoppanálni. Az biztos, hogy nincs ideje nekiállni beszerezni a hozzávalókat és elkészíteni a gyógyfőzetet, mert előbb esik össze, minthogy sikerül neki. Azonnali segítségre lenne szüksége, mégsem eshet itt össze vagy agonizálhat. Bárcián sem nagyon tehetne vele semmit, ha most hirtelen bepánikolna. Elvégre Leon szakképzett gyógyító: ha ő kétségbe esik, akkor az ex-auror mit csinálna? Na ugye. Különben sincs veszve semmi.
Nagyjából sikerül összeszednie magát, mikor a férfi megragadja a kezét, hogy kihúzza a tömegből. Még mindig elég rosszul néz ki, de elkezd uralkodni a fájdalmán. Megpróbálja helyén kezelni a keléseket, tudva, hogy hamarosan jobban lesz. Hagyja, hogy végre egy nyugalmas, viszonylag kihalt szakaszhoz érjenek, ott pedig egyből meg is áll.
- Van itt valahol egy bájitalbolt. Sürgősen kell Unguentum ferveo főzet, hogy lekenhessem vele a keléseimet - mielőtt bármit is tudna mondani, például nekikezdene a hálálkodásnak, rögtön a tárgyra tér. Mással nem tüntethetőek el ezek a borzalmak. Egyébként, ha már erre jár, előhalássza a pálcáját, hogy elmormoljon egy fájdalomcsillapító bűbájt és kicsit visszazökkenjen a rendes kerékvágásba. Nincs könnyű dolga, csak az segíti előre még ekkor is, hogy bízik Bárciánban. Elvégre éppen most húzta ki egy igen nagy csávából. - Köszönöm a segítséged. Azt hiszem, nem kezelem jól ezeket a helyzeteket... - amint arra került a sor, hogy megoldást találjon a keléseire, rögtön profi üzemmódba váltott, de egészen addig, míg a "harcmezőn" volt... Na hát azt inkább hagyjuk. Eközben körbenéz és az utca végén megpillantja azt a boltot, amit keresett. Hallelujah!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=672646#post672646][b]Béres Bárcián - 2017.04.05. 22:11[/b][/url]

Ahogy eloszlik a tömeg, úgy száll fel az ijedtség Leonról is, akinek pillanatról pillanatra, szinte láthatóan tér vissza a lélekjelenléte. Mintha ólomsúly hagyná el a mellkasát, úgy könnyebbül meg Bárcián, látva, hogy a helyzet nem annyira súlyos, hogy a gyógyító teljesen elhagyta volna miatta önmagát.
Nem telik el sok idő, mire kiérnek egy viszonylag csendes térre. A távolban ugyan hallatszik a dühös tömeg kiabálása, mégis van valami nagyon nyugodt a légkörben az öreg budanekeresdi házak között. Ekkor jön rá, hogy még mindig fogja Leon kezét, így aztán egy bocsánatkérő mosollyal elengedi a férfi ujjait. Ő már láthatóan összeszedte magát kicsit, szerencsére. Sőt, éppen fájdalomcsillapító bűbájt tesz önmagára, Bercinek pedig átsuhan az agyán a gondolat, hogy ezt ő is igazán megtehette volna. Most már mondjuk késő bánat.
- Szerzünk! - vágja rá rögtön, tekintetével a bájitalbolt után kutatva, miközben törzsből is fordul kicsit, hogy megfelelően körülnézhessen. Ő is megpillanatja a boltot, ám hirtelen visszafordul és Leonra néz, mivel a férfi beszélni kezd. A férfi megjegyzésére leheletnyien halk kuncogás hagyja el Berci ajkait, majd kicsit közelebb lép, és kiszed egy falevelet a férfi hajából, ami még a dulakodáskor kerülhetett oda.
- Hát nem. - Kicsit talán túl őszinte, de közben végig kedvesen mosolyog. Nincsen ezzel semmi baj, tudja ő már régóta, hogy nem mindenki viseli hozzá hasonlóan jól az ilyesfajta helyzeteket. Mások vagyunk, ez már csak így van. Végül finoman megveregeti a férfi vállát, aztán megpördül a sarka körül, ám előtte még az alábbi szavakat intézi hozzá:
- Na gyere, eltüntetjük rólad ezt a borzalmat!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=672650#post672650][b]Leon Rjurik - 2017.04.05. 22:31[/b][/url]

Kínosan rosszul kezelte a szituációt, de szerencsére kettejük közül legalább Bárciánnak volt annyi lélekjelenléte, hogy elintézze azt a pasast. Az utómunkálatokhoz meg Leonnak van esze és gyakorlata. Látszik, melyikük miben jártas.
Azért gyógyítónk valahol kedvesnek találja, hogy társa a bajban ennyire lelkesen szeretne rajta segíteni. Nem lett volna kötelessége kihúzni a pácból a fiamat, még csak megvédenie sem, nemhogy nyugodt helyre hoznia. Az pedig, hogy ezután is segít... Ilyesfajta kedvességgel ritkán találkozni manapság, éppen ezért ez rendkívüli hálát ébreszt hősünkben. És, ha már itt tartunk, ennek ideje hangot is adnia, mely miután megtörténik... Mit csinál? Miért lép közel? Felé nyúl. Úristen. Csak egy falevél volt. Édes egek. Fogalma sincs, hogy ez a hirtelen kialakult komfortzónán belüli tartózkodás vagy a pimasz helyeslés háborítja-e fel jobban, végül azonban csak egy mosoly telik tőle. Picit kisfiúsnak érzi magát, ettől a gondolattól pedig kis híján el is pirul. De végül nem! Mi van vele mostanában...?
- Ha már a párbajban nem tudtam kidomborítani, miért is vagyok hasznos, talán most majd sikerül. Te nem sérültél meg? - jut eszébe hirtelen és azonnal felpillant a mellette gyaloglóra. Merthogy idő közben már a bolt felé tartanak. Végső soron Leon így mindent beszerezhet: a főzetet és egyéb hozzávalókat is, amiket amúgy is venni akart. Igyekszik gyorsan kapkodni a málnakeverőit, hogy mihamarabb odaérjenek, amint pedig mindez megtörténik, lendületből nyit be.
Nos, nem kell kétszer elmondania, mi a nyűgje, tisztán látható a karján, a nyakán, sőt, még az arcán is. És biztos abban, hogy a hátán is van. Hogy azt hogy fogja bekenni, még fogalma sincs, de a hídon tán majd akkor megy át, ha odaért. Folyamatosan sorol minden olyan dolgot, ami elfogyott nála, majd a vásárlás végén fizet. Érdekes módon annyira leköti a figyelmét az egész, hogy Bárciánról egy ideig meg is feledkezik. Egészen pontosan annyira imádja a munkáját, hogy nem foglalkozik közben mással.
- Köszönöm még egyszer, hogy elkísértél. Viszont... Lehetne egy kérésem? Mondhatsz nemet is, de szükségem volna még egy kis segítségre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=673920#post673920][b]Béres Bárcián - 2017.04.12. 14:04[/b][/url]

- Ó, hogy ez egy hasznossági verseny? - kérdez vissza félig-meddig nevetve, jól láthatóan remekül szórakozva. Neki még véletlenül sem jutott volna eszébe erre az egészre így tekinteni. Nem igazán szokott az emberekre úgy gondolni, hogy vajon mennyi hasznuk van egy adott szituációban, vagy mennyi nincs. Maximum csak akkor, hogyha egy fontos munkáját hátráltatják, de akkor is egyszerűen csak praktikussági megfontolásból.
- Semmi bajom - vonja meg a vállát, mert hát még ha lenne is, akkor is semmiség lenne Leon gondjaihoz viszonyítva, de még csak ennyiről sincsen szó. Igazán nem vele kell most itt törődni. Félreértés ne essék, ezt nem is hagyná.
Leon láthatóan átszellemül, miközben a munkájával foglalkozik. Ebben hasonlítanak ők ketten, jobban mint azt Bárcián gondolta volna. Csendesen figyeli az eseményeket, a férfit egy pillanatra sem zavarva, háttérbe húzódva. Látja, hogy szinte teljesen meg is feledkezik róla, ezzel viszont nincs is semmi baj. Türelmesen figyeli a folyamatot, majd Leon nyomában indul el kifelé a boltból, mikor már minden megvan.
Mit ne mondjak, Leon kicsit ijesztően vezeti fel a kérését, mintha minimum arra kérné majd, hogy takarítson kutyakakit zacskó nélkül, vagy a fene tudja. Így aztán egy pillanatra elbizonytalanodik, azon tűnődve, mégis mi a fenét akarhat kérni. No persze a legegyszerűbb megkérdezni, ugyebár.
- Na mesélj - mondja végül felvont szemöldökkel, várakozó tekintetét a férfi ábrázatán tartva. Elő a farbával, csak nem lehet olyan vészes.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=678364#post678364][b]Leon Rjurik - 2017.04.29. 18:05[/b][/url]

Természetesen azonnal zavarba jön a visszakérdezéstől. Nem egészen így értette, igazából ismét próbált vicces lenni és, Bárcián nevet, szóval sikerült neki, nem? Jaj szegény fejének!
- Inkább nem próbálnék meg versenyezni - úgy csinál, mintha lerázná magáról a kérdést, de valahol mélyen picit elgondolkodik ezen. Esélye sem lenne egy ilyen versenyen, ki az, akit lekörözhetne? Jó, egy gyógyítóra igenis szükség van, mi több, életeket ment és nélkülük milliónyi varázsló halna meg naponta. Na jó, túlzok, de nagyon sok. Épp ezért előkelő helyen szerepelne, mégsem érzi úgy, hogy megmérettetés tárgyaként kellene magára tekintenie.
Mivel a férfi kijelenti, hogy kutya baja, bólint egyet, elkönyvelve, hogy ezek szerint tényleg csak saját magának kell vásárolnia. És így is tesz. Ha nem lennének rajta ezek az undormányok és nem érezné a fájdalomcsillapító ellenére is, biztosan csillogna a szeme, ahogy az idős hölgy összeszedi neki a dolgokat. Ez a kis kitérő eltereli figyelmét az iménti intermezzóról, valamelyest visszatér belé az élet és lelkesedés, ami fekélyekkel a testén nem kis teljesítmény. De hát, kicsit munkamániás a szentem, nem meglepő. A boltból kilépve viszont úgy érzi, kérnie kell egy szívességet, ezt pedig igen nagy hűhóval vezeti fel. Nem örül, hogy még több segítséget fog kapni, elvégre felnőtt férfi. Mégis, néha sokkal esendőbb, mint azt be merné ismerni akár magának, akár másnak.
- El tudnál jönni velem a faluig? Illetve hazáig? Nem érzem magam igazán jól és nem örülnék, ha valami idegen kanalazna össze valahol - elhúzza a száját és érződik rajta, hogy tényleg rosszul érzi magát, amiért ekkora szívességet kér. Végső soron ugyanarra mennek, hiszen a kastély egy tíz perces sétára van Bogolyfalvától és mégis... Kínos ez neki. - Persze, ha nem, az is rendben van - még fejét is elfordítja, olyan kis cuki! Pedig szerintem feleslegesen aggódik, ez igazán nem nagy áldozat, nemde?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=678373#post678373][b]Béres Bárcián - 2017.04.29. 18:33[/b][/url]

Miközben a férfi válaszol Berci mosolya kicsit elhalványul, addigra pedig szinte teljesen eltűnik, mire Leon befejezi a mondatot. Kétféleképpen lehet érteni, amit mond: Nem versenyzem, mert nincsen rá szükség, vagy nem versenyzem, mert úgysem nyernék. A hangsúlyból és Leon korábbi megnyilvánulásaiból Bárcián erősen sejti, hogy itt az utóbbiról van szó. Persze tudja ő, hogy Leon nagyon máshogyan látja magát, mint ahogyan ő látja - ez nyilvánvaló is - mégsem egészen érti, hogy egy ilyen férfi hogyan gondolhat önmagáról ilyen keveset. Habár normális esetben itt vége lenne a beszélgetés ezen részének, Leon annyira elesettnek tűnik így sérülten, ezután a mondat után pedig végképp, hogy úgy érzi, mondania kell még valamit.
- Helyes, adj esélyt másoknak is! - mosolyog rá bátorítóan. Persze fogalma sincs honnan gondolja, hogy Leonnak pont az ő bátorítására lenne szüksége, de úgy van vele, minden kedves szó jól jöhet.
Úgy negyed óra múlva már egészen más szituációban állnak egymással szemben, ő pedig érdeklődve várja, mi lehet az a hatalmas szívesség, amit meg kell tennie. Meglepődve vonja fel a szemöldökeit a férfi kérésére, a szabadkozásra pedig végképp elcsodálkozik. Fel sem merült benne, hogy Leon ilyet fog kérni, elvégre az ilyesmit nem kell kérni. Tőle legalábbis biztosan nem.
- Eszem ágában sem volt ebben az állapotban egyedül hagyni téged - rázza meg a fejét határozottan, elvégre így igaz. Az este befejezése eddig is úgy élt a fejében, hogy a férfi otthonánál válnak el útjaik, bárhol legyen is az.
- Csak mutasd az utat.