Imádok a barátnőkkel lógni, főleg, ha azokkal ilyen helyekre megyünk. Panka ötlete volt a Bubu, én pedig nem ellenkeztem, sőt szerettem ott lenni. Ő ismertette meg velem a helyet, lehet előtte hallottam már máshonnan felőle, azonban nem maradt meg az emlékezetemben, míg el nem vonszolt oda. Első alkalommal nem volt lehetőségem megkóstolni a sushit, csak a rámenüket, viszont, ami késik, nem múlik, most arra is sor kerül. Összefolyik a nyál a számban, ahogy a kajára gondolok, most tele fogom tömni a pocakomat finomabbnál finomabb falatokkal.
Úgy beszéltük meg a lánnyal, hogy ott találkozunk, sajnos ismét hozom a formámat és több mint öt perc késésben vagyok. Illene leszoknom erről, azonban képtelen vagyok rá, és ismerhet a lány, tudja, hogy nem a pontosságomról vagyok híres. Sietve lépek az üzletbe, majd leadom a teára vonatkozó rendelésemet. Megvárom, míg elkészíti, a többi kaját később is ráérek beszerezni, helyette elindulok felfelé a lépcsőn. Fent megpillantom a lányt, akinek ugyanolyan húzott szemei vannak, mint a barátomnak, és mosolyogva huppanok le hozzá, miközben szavaimat felé intézem, ki máshoz.
- Bocsi, foghatnám a metróra is, de nem miattuk késtem – vallom be az igazságot. Még otthon szedelőcködtem, ugyanis elhúzódott a sütés, amit a barátomnak csináltam. Majd később odaadom neki, most a szemben ülő lánykával kell foglalkoznom, ugyanis egy csajos napot akarunk tartani, amikor talán vásárolni is megyünk, de ebben nem vagyok biztos.
- Kaját rendeltél már, vagy megvártál? – kérdezem, mert ez fontos momentuma az egésznek. Ha nem, és később szeretne, akkor tudok várni, viszont, ha ugyanolyan éhes, mint én, akkor rögtön pattanhatunk fel a finom rámenért és sushiért, meg talán az édességért is. ha keresztapámék tudnák milyen finom kaját eszek, biztos a sárga irigység enné őket, nem mintha Pécsett nem lehet hasonlóakat beszerezni. Kíváncsian pillantok a lánykára, remélem nem ment el a kedve semmitől a késésem miatt, az elég ciki lenne számomra, és számára is.
- És a beszélgetés után van valami elképzelésed, vagy ülünk itt zárásig, és utána kitaláljuk mi lesz velünk? – teszem fel a fontos kérdést, mert akkor úgy kell tervezzünk. Szerintem egyikőnk sem akar zárásig itt ülni, az kicsit sok lenne, bár a zene, és a hely hangulata úgy  repíti az időt, mint más soha.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=665200#post665200][b]Gwen L. Blake - 2017.03.07. 18:32[/b][/url]

Imádok a barátnőkkel lógni, főleg, ha azokkal ilyen helyekre megyünk. Panka ötlete volt a Bubu, én pedig nem ellenkeztem, sőt szerettem ott lenni. Ő ismertette meg velem a helyet, lehet előtte hallottam már máshonnan felőle, azonban nem maradt meg az emlékezetemben, míg el nem vonszolt oda. Első alkalommal nem volt lehetőségem megkóstolni a sushit, csak a rámenüket, viszont, ami késik, nem múlik, most arra is sor kerül. Összefolyik a nyál a számban, ahogy a kajára gondolok, most tele fogom tömni a pocakomat finomabbnál finomabb falatokkal.
Úgy beszéltük meg a lánnyal, hogy ott találkozunk, sajnos ismét hozom a formámat és több mint öt perc késésben vagyok. Illene leszoknom erről, azonban képtelen vagyok rá, és ismerhet a lány, tudja, hogy nem a pontosságomról vagyok híres. Sietve lépek az üzletbe, majd leadom a teára vonatkozó rendelésemet. Megvárom, míg elkészíti, a többi kaját később is ráérek beszerezni, helyette elindulok felfelé a lépcsőn. Fent megpillantom a lányt, akinek ugyanolyan húzott szemei vannak, mint a barátomnak, és mosolyogva huppanok le hozzá, miközben szavaimat felé intézem, ki máshoz.
- Bocsi, foghatnám a metróra is, de nem miattuk késtem – vallom be az igazságot. Még otthon szedelőcködtem, ugyanis elhúzódott a sütés, amit a barátomnak csináltam. Majd később odaadom neki, most a szemben ülő lánykával kell foglalkoznom, ugyanis egy csajos napot akarunk tartani, amikor talán vásárolni is megyünk, de ebben nem vagyok biztos.
- Kaját rendeltél már, vagy megvártál? – kérdezem, mert ez fontos momentuma az egésznek. Ha nem, és később szeretne, akkor tudok várni, viszont, ha ugyanolyan éhes, mint én, akkor rögtön pattanhatunk fel a finom rámenért és sushiért, meg talán az édességért is. ha keresztapámék tudnák milyen finom kaját eszek, biztos a sárga irigység enné őket, nem mintha Pécsett nem lehet hasonlóakat beszerezni. Kíváncsian pillantok a lánykára, remélem nem ment el a kedve semmitől a késésem miatt, az elég ciki lenne számomra, és számára is.
- És a beszélgetés után van valami elképzelésed, vagy ülünk itt zárásig, és utána kitaláljuk mi lesz velünk? – teszem fel a fontos kérdést, mert akkor úgy kell tervezzünk. Szerintem egyikőnk sem akar zárásig itt ülni, az kicsit sok lenne, bár a zene, és a hely hangulata úgy  repíti az időt, mint más soha.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=670037#post670037][b]Kovács Panka - 2017.03.25. 11:30[/b][/url]

Nem mondom, hogy nem örültem Zalánnak, de a viszontlátás azért nem volt teljesen felhőtlen, és egy ideig ezért próbáltam is lehetőleg a szobámban maradni, hogy ne futhassunk össze, viszont pontosan tudom, hogy a bújkálás nem a legjobb megoldás, egyszerűen csak nem tudtam volna úgy ránézni, ahogyan kellett volna. Talán még mindig szerettem, és szerintem mindig is szeretni fogom, viszont az tagadhatatlan, hogy rengeteget szenvedett az amnéziám miatt, ami végül arra késztette, hogy szakítson velem. Mindig azt gondoltam, hogy ennek én vagyok az oka, és még mindig bűntudatom volt miatta. Pont ezért nem vettem fel nek ia telefont, és nem érdekelt az se, ha keresett. Végre valamit jól akartam csinálni, amit ő kért tőlem. Biztos voltam benne, hogy megbánta a szavait, ennek ellenére azt is tudtam, hogy amit kimond, azt már nem szívhatja vissza, így csak ugyanúgy ellöktem magamtól és elvágtam az utakat, ahogyan ő is tette velem. Talán nekünk az volt a sorsunk, hogy ne legyünk együtt.
Viszont időközben sikerült összebarátkoznom egy lánnyal, aki igaz kicsit idősebb nálam, de kedvesnek és befogadónak tűnt, így úgy voltam vele, hogy épp itt volt annak az ideje, hogy végre menjek vele valahova. Örültem neki, hogy együtt tölthetünk egy kis időt, sőt még én is ajánlottam fel neki, hogy menjünk el a Bububa. Nem leszek olyan szánalmas, hogy nem megyek el egy helyre csak azért, mert Zalival is jártunk arra anno. Nem csak a mi helyünk, pont annyi jogom van a barátaimmal odamenni, mint vele. Szóval szerintem bőven jó lesz a hely, meg amúgy is imádom a teájukat és a sushi is elég jó, szóval szerintem jó lesz egy csajos délutánhoz. Mivel jó idő van, és amúgy is szeretem az ilyesmi lenge ruhácskákat – csak nem suliba – szóval tökéletes lehetőség volt, hogy felvegyem azt, amit újonnan kaptam anyáéktól. Most kivételesen a cipőmet sem retkesen vettem fel, mert úgy gondoltam, hogy kár lenne érte. Még egy kevés sminket is feltettem, és két tincset hátrafogtam a hajamból, a maradékot csak hagytam lógni az arcom körül, hadd hulljon a vállamra. Amikor tükörbe néztem, kifejezetten jó kedvem lett és megfogadtam, hogy ha hazaérek, akkor majd fél órával többet fogok tanulni a közelgő vizsgákra.
Előbb értem oda, és egyáltalán nem bántam, hogy várnom kellett Gwenre, addig fent elfoglaltam magunknak egy asztalt és kikértem a kedvenc jázminos-almás teámat. Rendeltem két adat sushit is, mert tudtam, hogy biztosan szívesen enne, aztán majd később rendezzük a dolgok anyagi részét.
Amikor megláttam, mosolyogva integettem neki, hogy biztosan észrevegyen, aztán amikor felért csak vállat vontam a magyarázatára.
- Ugyan hagyjad már. Megszoktam. – szúrtam vissza egy picit, hogy azért be tudjak szólni neki – Órát fogsz kapni szülinapodra, bár nem hiszem, hogy segítene valamit. Tuti elfelejted majd megnézni.
A következő kérdésére mielőtt válaszoltam volna csak egyszerűen megpöcköltem a homlokát, és utána mondtam neki a dolgokat.
- Szerinted nem gondolkoztam előre? Pontosan tudtam, hogy késni fogsz, mindjárt itt a kaja. – nevettem el magam, és egyáltalán nem leszúrni akartam, de az, hogy párszor már sikerült összefutnom vele, eredményezte, hogy tudjam mennyire nem képes betartani az időkorlátokat, ezért inkább előre gondolkoztam, és kikértem a kaját.
- Menjünk vásárolni. – mosolyogtam rá – Be kell még szereznem néhány új cuccot, nem sok mindent tudtam elhozni Szöulból. Persze csak ha van kedved.
Ki vagyok én, hogy megmondjam mit csináljunk? Szívesen csinálok bármit, csak legyen könnyed napunk.
- Tudom, hogy nem vagy oda érte túlzottan, de tök szép lány vagy, ezért csinosnak kéne lenned – jegyeztem meg, holott ez az én számból furcsa volt ha belegondolunk, mert mindenhova koszos cipőkbe járok, és a nadrágjaim nagy része szaggatott, vagy én magam szaggatom ki a bénázásommal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=680825#post680825][b]Gwen L. Blake - 2017.05.14. 12:03[/b][/url]

Tényleg meg kéne tanuljak, pontosnak lenni, Szofi is megmondta, hogy a késés nem elfogadott, bár akkor munkáról volt szó. Az egy másik ügy volt, nem fontos. Egy baráti találkozó teljesen más, habár nem szabadna megvárakoztatnom Pankát, még a végén ő is késni fog máskor, aztán elkerüljük egymást.
A reggeli készülődés egyébként nem tartott sokáig, azzal hamar megvagyok, inkább az éjszakába nyúló tanulás nem tett jót, a végén már a házamban lévő két srác is elküldött aludni, még a könyvemet sem adták vissza. Pár napja lettem HVH, de a kékek olyan édesek, hogy nem lehet betelni velük. Mindegy! Amilyen gyorsan csak tudom, szedem a lábaim, de ezekben a cipőkben nem lehet szaladni. Bánom, hogy nem maradtam a megszokott sportcipőnél, ami sokkal kényelmesebb. Beérve az üzletbe, megveszem az italom, majd fizetek és elindulok felfelé, ahol meg is pillantok a nálam fiatalabbat.
- Ha te megszoktad, akkor a régebbi ismerőseim mit szóljanak? – nevetem el magam, majd hallgatom a további szavakat. Óra? Ez nem is lenne rossz ötlet, ha másról lenne szó. Én nem szoktam nézni a karomat, maximum, ha ékszert viselek, vagy valaki felhívja rá a figyelmemet. Ilyen nem sok esetben adódik, furcsa is lenne, az egyszer biztos.
- Van telefonom, azt se nézem, legalábbis nem az időt figyelem rajta, szóval az óra befuccsolt. De, gondolkozom a hopponálás megtanulásán, az még az aurori szakmában is jól jönne, bár akkor is valószínűleg elkésnék. Javíthatatlan vagyok. - ezt nem veszem rossz néven, hisz igaza van mindenkinek. Megfelelő indokom nincs, a tanuláson, és a kajakészítésen kívül. Még tojást is kértek a srácok az utolsó utáni pillanatban, én meg elkészítettem nekik. Ismerve Kevint és Zalánt, mire hazaérnék, csatatérré változtatnák a konyhát, és abban az esetben is éhesek maradnának. Ezzel nem viccelek, ez így lenne, nekem meg bűbájjal sem lenne kedvem takarítani.
Én nem ettem, ezt a hasam jelzi is, mire felvetem a kaja témát. Szerencsére Panka ismer annyira, hogy tudja, nagy az étvágyam és szeretek enni. Megrendelt mindent, amit kell. Nem vagyok bunkó, nem hívatom meg magamat semmire, vele biztos, de a számlát ráérünk később is rendezni szerintem.
- Köszi, életmentő vagy – vigyorodom el. Ha pár percen belül nem kapok valami ételt, tuti elájulok, vagy hasonló. Közben megkóstolom a teámat is, ami nagyon finom lett, még a gumicukrok és a zselék is ízletesek benne. Máskor is el fogok jönni ide, nagyon szuper ez a hely, majd a bandának is megmutatom, természetesen külön-külön. Ha egyszerre becsődítenék mindenkit, el sem férnénk.
A vásárlás nem tartozik a kedvenc programjaim közé, azonban amilyen személyek megfordultak az életemben, simán elviselem az ilyesmit. Szofit rendszeresen kísérem el a boltokba nézelődni, valamint két esküvői ruhapróbán is voltam, az egyiken szétuntam a fejem, a másikon pedig a kuzinom rám erőltetett egy fehér ruhakölteményt, én pedig tiltakozni sem tudtam. Ő volt a menyasszony, de megtetszett neki egy darab, ami rá nem illet, és nekem passzolta. Jaj, Kath.
- Mehetünk, engem nem zavar, viszont akkor a könyvesboltba is muszáj betérnünk, meg kell nézzek valamit – ja, ebből a megnézésből minimum fél óra nézelődés lesz, ahogy a szőkeséget ismerem. A következő mondatra felvonja a szemöldökét. Mondtak már neki hasonlót, próbálták megszerettetni vele a ruhákat, eddig nem nagy sikerrel. Sóhajt egyet és a lánykára pillant.
- Az a baj a csinos ruhákkal, hogy kényelmetlenek, de, ha így gondolod nem láttad még a lábbelimet. De egyébként tudok csinosan öltözködni, ha a hely megköveteli. Most is próbálkoztam, otthon kérdezték miért csíptem ki így magam – vigyorodik el a végére. Neki ez már túlságosan is csinosnak számít, jobban szereti a hétköznapi viseletet. Randik, vagy más összejövetelek előtt, képes órákat a fürdőben tölteni, ha úgy adja a helyzet, de egy baráti találkozónál ne kelljen így tennie.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=688856#post688856][b]Kovács Panka - 2017.07.07. 12:15[/b][/url]

A lábaimat lóbálva vártam a barátnőmre, és már épp azon gondolkoztam, hogy inkább előkapom a jegyzeteimet, amikor végre fogta magát, és megjelent a drága hölgyemény. Szinte biztos voltam benne, hogy rohadt sokat fog késni, velem ellentétben neki nem sorolható a pontosság a legjobb tulajdonságaihoz. Persze ezzel nem magamat akarom magasztalni, Isten ments, egyszerűen tényleg szeretek nem késni és mindig mindent időben megcsinálni, lerendezni. Mindennek a titka az aranyos, kiskutyás jegyzettömböm, amit magammal cipelek a legtöbb helyre, hogy lehetőleg ne hagyjam el még a fejemet is. Amúgy elég feledékeny vagyok –khmmmm – szóval most már minden felírok, és még két naplót is vezetek arról, hogy mi a helyzet velem, a másikban meg arról írok, hogy pontosan mik jutottak eszembe. Így került be négy kérdőjellel az idősebb Lepsényi fiú neve, és a fiatalabb kellemes, férfias illata mellé. Érdekes, hogy az nem is naplónak tűnik, csupán egy füzetnek, amibe össze-vissza írogat az ember random dolgokat, ugyanis egyelőre még nem emlékek, hanem csak benyomások jutnak eszembe, de azok folyamatosan.
- Elég jellemző tulajdonságod – mosolyogtam rá kedvesen – De azt beszélik, hogy a nagyvárosokban mindenki késik, mert sokszor elkerülhetetlen, szóval ne vedd rossz néven. Szöulban velem is megesett a dolog, nem is egyszer.
Bár ott sokkal modernebb a közlekedés, így ritkán történt meg, hogy nem értem be a suliba, nagyjából csak akkor, ha az utakon baleset volt. Nem is csináltam még meg a jogosítványt, teljesen felesleges lett volna ott gyakorolni, mindenki úgy száguldozik, mint egy idióta, sokszor forgalommal szembe. Így a tanulást azt inkább itt szeretném majd elkezdni.
Az órás ajánlatomra tett válaszán csak felnevettem, és megráztam a fejem.
- Pedig az óra a legjobb ajándék. Ha valami szépet kapsz, akkor automatikusan szereted majd nézegetni, csak hát ilyenkor szerintem te mindent néznél, csak az időt nem – csóváltam meg a fejem vigyorogva, miután egy picit odaszurkáltam neki. Tény és való, hogy nálam kiskoromban még bevált a dolog a kis békás mutatójú órával, és most is imádom őket, mint kiegészítők, leginkább a barna, egyszerű darabokat, de az is igaz, hogy nem mindenki van oda értük. Én úgy vettem észre, hogy egyre divatosabb kiegészítők.
- Azért az őrangyalod nem leszek, az a szerep már foglalt. – mosolyogtam rá, bár egy kis szomorkás él is vegyült a vigyoromban, ahogy Zalán arca jelent meg a lelki szemeim előtt. Anya mesélte, hogy mennyit főztem rá, mennyi sütit sütöttem neki, mert eléggé otthonosan mozgok a konyhában. Hogy mindig vittem neki plusz uzsonnát, hátha elfelejtené, és azt délután, együtt ettük meg. Egyszer elvileg még csokit is csináltam neki szépen becsomagolva, szóval mondhatni Zali volt számomra a fiú, akit elhalmoztam a kedvességemmel, illetve pár napja ugrott be az emlék, ahogyan a zebránál kölcsönösen húztuk vissza a másikat, ha rosszkor akart lelépni. Soha életemben nem találtam még embert, akivel ennyire egyenrangú lehettem volna.
Az emlékeket kiverve a fejemből kortyoltam bele a teámba, majd Gwen hangjára kezdtem el figyelni, hogy az végképp elűzze a fejemből a fiút. Nem szabad Zalánra gondolnom, különben sosem felejtem el.
- Rendben, én is meg akarok venni valamit ott – bólintottam, mivel tényleg napok óta kinéztem már egy könyvet, amit nagyon szeretnék elolvasni, az egyik Navinés lány ajánlotta nekem.
- Nem feltétlenül azok, az emberek sokféleképpen lehetnek csinosak – lóbáltam meg a pad alatt a lábaimat – Szerintem én most kifejezetten csinosan öltöztem fel, a koreai nők nagyon elegánsan öltözködnek, anyu is. Vannak kényelmes darabok, csak meg kell találni őket.
Az én ruhatáram nagy része inkább praktikus dolgokból áll, de tény, hogy vannak elegáns és szép cuccaim. Annyi a fontos a ruhaválasztásnál, hogy légies, könnyed esésű fazont nézzünk ki, lehetőleg ne a legfeszülősebb cuccal, sarokból pedig érdemes vagy a most nagyon divatos törpesarkú cipőket – amik nekem nem tetszenek, mert a legtöbb elég nagyis – vagy pedig vastagabb sarkakat viselni, esetleg telitalpú cipőt, balerinacipőt... Rengeteg lehetőség van a kényelmesen csinos megjelenésre.
- Azzal a cipővel semmi baj, Koreában a nők tíz centikben úgy futnak, mint a versenyzők – mosolyodtam el kedvesen, aztán folytattam – De akkor tudom milyen ruhákat fogunk neked nézni. Bízd csak rám.
Tény és való, hogy a mostani ruhája amúgy egészen jó, talán nekem a színe egy picit túl harsány és sötét, de ez azért van, mert leginkább fehérből és pasztell árnyalatokból, fényes anyagú ezüstös ruhákból áll a szekrényem tartalma.
- Sportosabb, hétköznapibb egybe ruháid nincsenek? – néztem rá, miközben kortyoltam egyet a teámból, a pincér pedig felhozta a sushinkat, szóval hátrahúzódtam, hogy letehesse elém – Mint ami rajtam is van. Azt simán felveheted egy ilyennel.
Előrenyújtottam a lábam, amin most éppen drapp színű, kissé magasított talpú sportcipő volt, így már nem is néztem volna ki annyira törpének Gwen mellett, de ő is magassarkút választott. Én jobban szeretem a különleges fazonú, egyszerű ruhákat, amihez illik az, hogy két tincsemet hátrafogva viselhessem, szóval összességében szerintem az öltözködésem csinos annak ellenére, hogy kerülöm a nagyon magas sarkú cipőket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=705619#post705619][b]Gwen L. Blake - 2017.10.14. 18:34[/b][/url]

Sietek amennyire tudok, azonban a tömegközlekedés nem a legkegyesebb velem, hopponálni pedig nem tudok, illetve nem is szabadna közterületen, ami megnehezíti a varázslók, és boszorkányok életét. A villamos nem tartozik a kedvenc tömegközlekedési eszközeim közé, többször rossz irányba indulok velük, míg a metróval könnyebben boldogulok. Az a legrosszabb, mikor mindkettőt igénybe kell vegyem, és pont elmegy az egyik, mire odaérek. Nem hosszú idő, míg várakoznom kell, mégsem a legkellemesebb érzés. A teámat kikérve szaladok fel az emeletre, miközben a jéghideg innivalót szorongatom. Mások ilyenkor még melegen kérik, vagy legalább langyosan, de esetemben, aki télen is képes jégkrémet reggelizni, ez nem így van. majd akkor lehet változás, ha torokgyulladást kapok, és nem mehetek sehová, még randizni sem, mert meghalok a fájdalomtól, illetve enni sem tudok. Még belegondolni is rossz. Mosolyogva lépek mellé, miközben beszélgetni kezdünk.
- Én a faluban is elkések, akkor azért, mert a lehető legutolsó pillanatban indulok, amolyan minek előbb gondolkodással, aminek ez lesz a vége általában. De van, ahonnan nem kések, mondjuk az nem az iskola vagy ilyesmi, azonban van olyan személy, aki nem panaszkodhat – Zali az ilyen, neki eddig maximum egyszer kellett várnia, sőt volt, amikor én értem oda előbb. Komolyan, ilyen is történt az életben.
Az órával sem lenne egyszerűbb az életem. Volt nekem, nem is egy, még anno Barbie-sat is hordtam, de azóta, sok idő eltelt, és szégyen vagy nem, kell fél perc, mire rájövök, mennyit mutatnak a mutatók. A digitalizálódással együtt eltűntek azok a régi fajta időmutató eszközök, mára inkább kiegészítőként hordják az emberek.
- Próbáltak már nekem órát venni, még olyan okosat is, ami hasonlít egy telefonhoz, de az sem vált be, hát még a régi. Vagy szoros volt, vagy laza, és kényelmetlen, egy napnál tovább nem bírtam, meg eltakarja a jegyeimet a karomon – bizony, azt a csoportot támogatom, akik nem szedik le rögtön a karszalagjukat, hanem ott hagyják, amíg az le nem esik. Nem egyszer állítottak meg, hogy hol voltam, milyen koncerten, sőt egy eladó is kérdezett róla, miközben fizettem. Közben a kaja is megérkezik, aminek nagyon örülök, nem tudtam normálisan kajálni, akkor még tuti nem lennék itt. Nem tehetek róla, az ágyban fetrengés, és pihenés, túlságosan jó dolog, és elkényelmesedtem az utóbbi időben. Néha jó, csak úgy pihenni, nem gondolni a kinti világ zajaira, bár ezt télen értékelem a legjobban. Akkor bekuckózom a meleg szobába, magamra húzom a takarót, készítek ki finom teát, vagy kávét, amit egy jó könyv, vagy film társaságában elfogyasztok. Ez még jobb, ha nem egyedül vagyok, hanem mondjuk, valakit leverhetek egy Mortal Kombatban. De várom a mostani telet is.
- Sajnálom, ez a poszt már foglalt, de neked is kitalálhatok valamit – válaszolom nevetve, mielőtt elcsendesedem. Feltűnik, hogy nem teljesen őszinte a mosolya, és kissé megváltozik a hangulata. Biztos rossz emlék vegyül ehhez a témához, viszont az emberi kapcsolatok kialakításában, megtartásában, vagy épp a tanácsadásában kissé szar vagyok, emiatt nem tudom, hogyan kérdezzek rá. Lehet nem is kellene, majd egyszer elmondja, de az bunkóság lenne, vagy megsértődik, amiért érzéketlen vagyok. – Baj van? Rosszat mondtam? – kérdezem meg végül. Remélem nem haragszik meg, amiért figyelmes szeretnék lenni, nem tépek fel semmilyen sebet a múltjában, vagy ilyesmi.
A hangulatváltozás nem áll közénk, nemsokkal később ismét vidáman trécselünk tovább, méghozzá a vásárlásról, ami nekem egy kissé kínos pont az életemben. A többi nővel ellentétben, én kifejezetten gyűlölök ruhákat venni, felpróbálni, mert megnézek négyet, mindegyik jó, abból megveszünk kb. kettőt. Jó, felnőttként máshogy működnek a dolgok, el tudom dönteni magam, hogy mi tetszik, mi nem, de valamennyi anyagi támogatást kapok az otthoniaktól, így nehéz lenne saját lábra állni még. Majd, ha elvégeztem egyetemet, és sikerül munkát vállalnom. Az egyetlen kivétel a vásárlás alól, mikor könyveket, és játékokat kell keresgélni, akkor órákig képes vagyok az adott üzletben lébecolni.
- A keresztanyám, és a nagynéném is csinosak szoktak lenni, bár tőlük ezt várják el. Egy kviddicses, és egy auror férjjel nem járkálhatnak megfelelő megjelenés nélkül az összejövetelekre. Majd egyszer elviszlek, és meglátod, milyen csinos tudok lenni, ha úgy adja a helyzet – belegondolni is rossz, hogy ott miket viselnek az emberek. Másik oldalról az sem jó, ha mindig egyszerűbb ruhákat hordok, meg kell mutatni, amim van, különben még oltárhoz is sportcipőben állnék.
Bízzam rá magam, ez nem olyan egyszerű, ha ismerem, hogy miket szeretne nézni nekem. Bízom benne, és nem húzatna fel velem kínzóeszközöket, mégsem tudok teljesen nyugodt lenni.
- Na, velem olyan sosem lesz, magassarkúban menni is alig tudok. Vannak, vagyis van maximum három, vagy csak kettő? Egyáltalán megvannak még? – kérdezem magamtól, mert régóta nem láttam azokat, lehet már Pécsről sem hoztam fel őket. Közben a sushi, illetve a tea szép lassan fogy, majd a kaja végeztével elindulhatunk a megfelelő helyre, ha neki is megfelel még.
- Merre? – teszem fel a leghelyénvalóbb kérdést. Pesten millió árkád, és bevásárlóközpont van, így nehéz dönteni közöttük.