36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Lepsényi Zalán
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 1788
Írta: 2016. április 3. 20:26 | Link

Gwen
Aquaworld Resort Budapest || Szünidőben


Általában a diákok alig várják már, hogy hazautazhassanak a családjukhoz és kellemesen eltöltsék a szünidejüket. Nos, ez nálam kicsit máshogy néz ki. Én is nagyon örültem, hogy végre befejeződött a tanév és egy ideig nem kell tanulni, viszont szívesen maradtam volna az iskolában. Itthon mindig csak a veszekedés ment, a köztem és apám között folyó szűnni nem akaró konfliktus teljesen elátkozta a családi légkört. A kajálások, főleg az ebéd kínosan zajlottak volna, ha a húgom és anyám nem igyekeztek volna tenni ellene. A húgom folyamatosan jártatta a száját, talán fogalma sem volt, hogy mennyire utáltam az apám előtt ülni az asztalnál, anyám pedig tudatosan küzdött a kínos csenddel és a feszült hangulattal. Éppen egy ilyen ebéd után üldögéltem a szobámban és olvastam egy könyvet, amit a polcomról vettem le. Talán valamelyik születésnapomra kaphattam, de még nem olvastam el. Harminc oldal után csörtetésre figyeltem fel az ablaknál. Bagoly jött. Mutatóujjamat az aktuális oldalnál hagyva becsuktam a könyvet és az ablakhoz ugrottam, hogy beengedjem Beck-et, az amerikai uhu baglyomat. Szerettem az állatot, hozzám hasonlóan csendes volt, egyáltalán nem idegesített. Sokszor hagytam, hogy a szobámban legyen, hisz elég tiszta, igényes madár volt. Most sem zavartam el, miután elvettem tőle a levelet, felrepült a könyves szekrényem tetejére és onnan figyelt tovább. Meglepő volt, hogy a levél Gwentől jött. Jóban voltam a lánnyal, csak nem vártam, hogy szünetben is gondol rám. Mikor az felolvasta magát – Gwen hangjával –, belelkesültem. „Az aquaworldben várlak.” Egy egészen jó indok, hogy lelépjek itthonról.
Annyira sok idő nem telt el a levél megérkezése óta, talán csak háromnegyed óra. Annyi idő pedig kellett, hogy összedobjam a cuccaimat, az irataimat és a tömegközlekedés is elvett néhány percet az életemből. Alig tudtam otthon tartani a húgomat, nagyon velem akart jönni, de közöltem vele, hogy most nem. Szóval abban a tudatban volt, hogy randim lesz és mindenféle hülye kérdést feltett. Idegesítő nőszemély. Feltételeztem, hogy Gwen már bent várt a medencéknél és nem majd csak utánam érkezik. Könnyedén bejutottam és átöltöztem az egyik kabinban. A cuccomat beraktam az értékmegőrzőbe és csak egy törülközővel a vállamon léptem be a medencék birodalmába. Rohadt nagy volt a hely és nehezen belátható is. Elindultam körbe a medencék mentén szememmel Gwent keresve. Ha a csúszdáknál volt éppen, akkor az szívás. Nem adtam fel. Útközben elmentem egy üres napozóágy mellett, ezért lefoglaltam magamnak, ami abból állt, hogy lehajítottam rá a törülközőmet. Még pár métert haladtam, amikor elértem a jacuzzikhoz, melyeknek pereme magasított volt, azaz nekem pont a hasamnál könyökölhettek az emberek. Halkan mentem oda, mintha csak osontam volna, ám nekem ilyen volt az átlagos járásom. Odamentem Gwen mögé, aki már relaxálva ázott a medencében és finoman a vállaira tettem a kezeimet. Nem szándékoztam megijeszteni, inkább csak közölni vele, hogy megérkeztem, bizony eljöttem.
- Szia! – Köszöntem neki, amikor rájött, hogy a csupasz vállán lévő kezek hozzám tartoznak. – Elég meleg a víz? – Kérdeztem, mintha csak azon gondolkodnék, hogy bemenjek-e mellé, de valójában tudtam a választ, hiszen már sokszor jártam itt.
Hozzászólásai ebben a témában

Gwen L. Blake
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2016. április 3. 21:08 | Link

Zalán
Bikini | szünet

Most nem kellett annyit utaznia hazafelé, mint eddig. Kivételesen Ella házához ment, mert keresztapjáék is ott tartózkodnak. Egy baráti dolog miatt jöttek a fővárosba, a lány pedig szeret náluk időzni. Kevinre bízta a házat, amiből lehet semmi nem marad, mire hazamegy, de nem rakhatta ki a fiút. Vagy... Legközelebb magával fogja rángatni. Keresztfiával is rengeteg dolgot csinálnak együtt, és imádják egymást. Ilyenkor minél több időt próbál a kisfiúval tölteni, iskola közben ugyanis ez szinte lehetetlen. De Ferdinándnak szüksége van a nagyszülői gondoskodásra, úgyhogy a nagymamája nemrég vitte magával. Ilyenkor szokott a leginkább unatkozni, mert itt nem lehet kviddicsezni, és egyéb varázslattal kapcsolatos dolgokat csinálni, nehogy a muglik észrevegyék. Dávid és Ella valami magánjellegű dologgal voltak elfoglalva, a lány sejti miről van szó, de a gondolatnál tovább nem akart vele foglalkozni, helyette a szobájában próbált kitalálni valami elfoglaltságot. Itt még ismerősei sincsenek, vagyis csak két fiú, de az egyikkel nem tartja a kapcsolatot, a másik pedig, vele igazából nincs semmi. Már csak valamivel üzenni kéne neki, mert a baglyokat se hozhatták magukkal. Hogy képesek a varázslók, ilyen körülmények között élni? Viszont ma rámosolygott a szerencse, mert az ablaka előtt repült egy madár. Nagy nehezen magához édesgette az állatot, majd megírta a levelet. A bagoly kirepülése után elkezdett készülődni, mindent összeszedett amire szüksége lehet. Nem szokta annyira megpakolni a táskáit, csak a legszükségesebbeket viszi magával, nem szeretné, ha leszakadna a válla. Egy "Majd jövök!" kiáltással elköszönt az otthoniaktól és a villamos felé vette az irányt. Ez az egy negatívuma van a városnak: a közlekedés. A helybelieknek könnyű lehet, de nála még térkép sincs, úgyhogy kétszer is rossz járműre száll. A végén annyira megunja a dolgot, hogy inkább segítséget kér. Így már sokkal egyszerűbb.
A nagy fürdőkben mindig sokan szoktak lenni, ez most sincs másképp, perceket kell sorban állnia. Nem írt időpontot a papírra, de Zalán nem lehet még bent, vagy, ha mégis majd észreveszik egymást. Az öltözőben ledobta a cuccait, csak a legszükségesebbeket hagyta elől. Kétszer is meggyőződött, hogy jól bezárta-e a szekrényt, majd indulhatott körbenézni. Ezen a helyen eddig csak egyszer járt, általában Hajdúszoboszlóra szoktak járni. A kinti csúszdák biztos valahol hátul lehetnek, vagy nem is üzemelnek, tekintve, hogy még csak tavasz van. Ledobja a cuccait a jacuzzihoz közeli napágyra majd beül a vízbe. Ez a medence közel van a bejárathoz, szóval hamar észrevehető. Nem is kell sok idő, mire valaki megérinti a vállait, ő pedig arrafelé fordítja a nyakát és felfele pillant a fiúra.
- Szia! Igazából túl meleg, szóval keressünk valami mást, ha nincs ellenedre - húzta el a száját a lány, mert a meleg dolgok nem a kedvencei, legalábbis ilyen tekintetben nem. Jobban szereti a hideg vizeket, ahová az idősebbek nem mennek bele, mert lefagy a fenekük. De ő hívta a fiút, szóval a választást is rá hagyja.

 
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Lepsényi Zalán
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 1788
Írta: 2016. április 4. 18:14 | Link

Gwen
Aquaworld Resort Budapest || Szünidőben


Gwen levele kiút volt a pokolból. Oké, ez persze túlzás, de nem szerettem otthon tartózkodni és a délutánra még csak programot sem tudtam szervezni magamnak. A lány lehet ráérzett erre. Rögtön nekiálltam összedobálni az aquaworld-höz szükséges cuccaimat. Annyira nem laktunk messze tőle, kétségtelen, hogy sokkal bonyolultabb dolgom lett volna eljutni oda, ha teszem azt, Kelenföldön laknánk. De nem. Körülbelül háromnegyed óra után már a fürdőkomplexum öltözőjében álltam és pakoltam el a nem kellő dolgaimat. Simán pánikba eshettem volna, hiszen nálam – és feltételeztem, hogy Gwennél szintén – nem volt elérhetőség, legyen az muglis eszköz, vagy egyéb. Azonban higgadt maradtam és nem kezdtem el idegeskedni, előbb-utóbb úgyis rátalálunk majd egymásra, gondoltam. Ez szerencsére így is lett, nem sokkal azután, hogy leraktam a törülközőmet egy szabad napágyra, megpillantottam a lányt éppen a bugyogó medencében. Még jó is, hogy nem mentem el mellette lazán, habár képes lettem volna, amilyen vak vagyok ilyenkor. „Nem látom a fától az erdőt.” De Gwent kiszúrtam a tömegből és odamentem mögé. Óvatosan értem csak hozzá vállához, mert nem akartam megijeszteni. Fura, pedig a gyengédség nem az én stílusom.
A köszönés után egy kérdéssel indítottam. Butaság volt a részemről, de tudatosan tettem fel. A lány válaszára csak bólintottam, elvégre nekem sem kedvenceim a meleg vizes medencék. Megvártam amíg Gwen kimászik onnan. Pár év volt közöttünk, mégis én voltam a magasabb, ezt végre pontosan is meg tudtam állapítani, mert ezúttal közel egymás mellett álltunk. Az egészséges (nagyjából) öt centi megvolt köztünk, ami valószínűleg tovább fog nőni az idők során.
- Az a medence? – Böktem jobbra, egy nagy és kellemesen langyos vizű medence felé. Nekem az volt az egyik kedvencem, mert a falánál végig ülőkék voltak, valamint egyes helyekről áramlott a víz, mely hol a nyakunkat masszírozhatta a vízsugár, hol pedig a hátunkat. Továbbá elég nagy volt a tere, vagyis a tömegnyomort is el tudtuk kerülni. Amennyiben Gwen beleegyezett, elindultam vele együtt a közelben lévő lépcső felé. Előtte még levettem a papucsomat, aztán belépegettem a vízbe. Nem ment azonnal, kellett kis idő mire hozzászoktam a hideg (amúgy langyos) vízhez. Bár még mindig jobb helyzetben voltam, mint a szőke, hisz a meleg víz után ezt fokozottan hidegnek érezhette. Mikor meguntam, hogy járva lassú és tehetetlen voltam a köldökig érő vízben, belemerültem nyakig és siklottam pár métert befelé. Majd megálltam, hátrafordultam és megvártam a lányt. Nem kérdeztem, inkább hagytam, hogy menjen amerre akart, én passzívan követtem őt.
Hozzászólásai ebben a témában

Gwen L. Blake
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2016. április 7. 20:11 | Link

Zalán

Nincs baja Budapesttel, csak a közlekedés egy nem idevalósinak bizony nehéz. A sok metró, villamos, busz és vonat közül soha nem tudja, melyiket kell választani és a térkép nélkül el van veszve. Kocsival biztos könnyebb lenne a furikázás, de neki nincs jogsija és eddig azt gondolta nem is lesz rá szüksége, de ezek után muszáj lesz letennie. És holnap mozizni akart menni, meg kínait enni. Az aquaparkba is több idő volt eljutni, mint remélte volna, de megérte, mert áztathatja magát. A következő napjai sem fognak unalmasan telni, ahogy Ferdinándot ismeri, a fiú addig rágja majd a fülét, amíg őt is elhozzák ide. Néha rosszabb tud lenni a lányoknál, bár, aki tudja, hogy kell kiengesztelni annak, nincs nehéz dolga.
Míg a meghívott személyt várja, addig körbenéz, hogy melyik medencébe menjen először. Alapvetően nem szereti a nagyon melegeket, de kezdetnek talán az lenne a megfelelő. És, ha már itt van, akkor azt választja, ami még bubikat is csinál, vagyis a jacuzzit. Azokban nem szokott hely lenni, mert az idős nénik és bácsik elfoglalják és egész nap ott ücsörögnek, és beszélgetnek, mást nem engedve oda. Most is csak egy hely akad, amire a szőke rögtön lecsap, természetesen, ha valaki idősebb helyet foglalna, illedelmesen átadná neki. Alig tíz perce élvezi a buborékok masszírozását, mikor valaki megérinti a vállait, ő pedig hátradöntött fejjel néz az illetőre. Mosolyogva konstatálja, hogy nem egy idegen személy az, hanem, akinek a levelet küldte. A rövid köszönés után megbeszélik, hogy ez a medence nem megfelelő, és inkább keresnek másikat. Kilépve onnan felveszi a papucsát, majd abba az irányba pillant, amit a fiú említ.
- Nekem megfelel - válaszol mosolyogva. Odaérve leveszi a lábbelit, és belép a vízbe. Ez tényleg hideg! Megáll egy pillanatra az első lépcsőfokon, aztán csak lassan indul tovább. Biztos azért van ilyen érzése, mert a meleg után átjött a hidegbe, viszont erre nem számított. A karján is látszik, hogy fázik, ugyanis libabőrös lesz. Végül megembereli magát és folyamatosan beljebb nyomul. Akkor kap majdnem szívrohamot mikor két egymást fröcskölő kisgyerek véletlen őt találja el, ennek következtében a hideg víz már nem csak a lábait éri, hanem a felsőtestét illetve a haját is. Ideje sincs megnézni kik azok, mert sűrű bocsánatkérések közepette eltűnnek.
- Most már mindegy - mondja mellékesen, majd lebukik a víz alá. Egy pillanatig kellemetlen neki, aztán hozzászokik az érzéshez. Miután feljött arcához tapadt haját oldalra rakja úgy, hogy kilásson.
- Végre élvezhetem a szüntet. És neked, hogy telik? - érdeklődik a fiútól, miután leültek.

Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Lepsényi Zalán
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 1788
Írta: 2016. április 8. 19:15 | Link

Gwen
Aquaworld Resort Budapest || Szünidőben


Amint beértem a medencetérbe, a meleg és végletekig párás levegő azonnal megcsapott. Legtöbbször ki nem állhattam az ilyen légkört, az aquaworldben azonban muszáj volt megszoknom, és a meztelen felsőtestem miatt jól is esett, hogy nem hideg. Nem mérgelődtem miatta, csak egy pillanatra jött elő belőlem az undor, de azonnal elfogadtam és arra gondoltam, hogy végre elszabadulhattam otthonról. Ráadásul találkozhattam Gwennel, aki remélhetőleg egyedül jött fürdeni. Szerencsére igen, egy ismerősével sem társalgott a meleg vizes medencében. Odamentem hozzá és elkezdtünk beszélgetni, egyelőre még arról, hogy hol lenne jobb fürdeni, mivel a jakuzzi tele volt. Javasoltam egy másikat, a hely egyik legnagyobb és legkellemesebb medencéjét, mely éppen mellettünk volt. A lány egyetértésével elmentünk a lépcsőig, majd onnan belépkedtünk a medencébe. Én előbb hozzászoktam az egyébként langyos vízhez, hamarabb elmártóztam benne nyakig és úgy figyeltem a libabőrössé váló Gwent. Elmosolyodtam rajta, amikor pár gyerek a közelében játszott és véletlenül lefröcskölték a szőkét, aki feltűnően kiakadt rájuk. Gwennek a legjobban a mosolya áll és ezt majdnem megmondtam neki, hogy lenyugodjon a kölykök után, de végül nem volt bátorságom ilyet kijelenteni. Inkább csendben a medence széléhez úsztam és leültem a lazulás céljára kialakított padkára az angollal körülbelül egyszerre. Felvettem egy kényelmes pózt, ami annyi volt, hogy hátradőltem és könyökeimet a medence szélén pihentettem. Gwen is lazulni kezdett, miközben megemlítette, hogy végre tényleg érzi a szünet lényegét. Kérdésére a vizet kezdtem el bámulni magam előtt és elmélkedtem, hogy most mit kéne mondanom erre. Úgy döntöttem, hogy nyitott leszek a lánnyal, úgyis régóta ismertük egymást és kedveltem is.
- Jobb volt a suliban. - Mondtam némi csend után, hangomban kis szomorúság és diszharmónia csengett. - Otthon nem mennek egyszerűen a dolgok. Ha nem lógok haverokkal, akkor mondhatni egyedül vagyok a szobámban és elfoglalom magam. Semmiben sem más, mint év közben, a kastélyban legalább nincs folytonos veszekedés, amitől állandóan ideges és kiábrándult lennék. - Megeredt a nyelvem, viszont maradtam továbbra is higgadt és halk. Gondoltam, Gwen sem azért jött, hogy a gondjaimat hallgassa, én pedig nem akartam, hogy miattam menjen el a vakációtól a kedve. A lányon kívül azonban kevés embernek beszéltem a gondjaimról, az iskolából pedig még ő az egyetlen. Nekem tökéletes, ha a többiek azt hiszik, a családi hátterem stabil és kiegyensúlyozott. Érdekes, hogy pont Gwennek árultam el a valóságot, mikor a lányt jobban megkedveltem másoknál és éppen azt akartam, hogy ne aggódjon miattam.
Hozzászólásai ebben a témában

Gwen L. Blake
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2016. április 8. 22:49 | Link

Zalán

A fiú sem késik sokat, majd mikor a lány megpillantja, elmosolyodik. A beszélgetés kezdetben arról szól, hogy hová menjenek, majd megegyeznek az egyik hűvösebb víztömegben. Itt kevesebben vannak, mint ahol eddig a szőke lány tartózkodott, és itt a gyerekek vannak többen, akik előszeretettel fröcskölik egymást, játék céljából. Az egyik ilyen akciójuk alkalmával a szőke lányt sem kímélik, de nem direkt csinálták. Bár a lánynak meglepődik és mérgesnek tűnik, nem az, megérti a két gyerkőcöt. Ő is volt fiatalabb, amikor mindig a rokonainak a nyakába zúdította a vizet, vagy több alkalommal is eltalálta az öregek buksiját gumilabdával. Ők már nem voltak annyira elnézőek, mint Gwen, sőt rosszalló szavakat is kapott alkalomadtán.
Próbál beszélgetést kezdeményezni, mert nem azért hívta a fiút, hogy csöndben üljenek és nézzenek maguk elé, mint a birkák. Szeretne többet megtudni róla, az eddig elmondott dolgok mellett és ez nem csak a mostani alkalomra szól. Ha nem fog rosszul végződni a fürdés, akár holnap is elhívhatná magával a városba, és talán akkor nem tévedne el. Ketten csak könnyebb a tájékozódás, főleg, hogy Zalán helybeli. De a hangsúly illetve a válasz nem lendíti pozitív irányba a társalgást. Sajnos a levitásnak is vannak otthon gondjai, amiről eddig nem beszélt a szőkének. Nem adódott alkalom, mikor ez feljöhetett volna, és ez sem a legmegfelelőbb, de nem mehet el a kijelentés felett, főleg, hogy ő hozta szóba és kérdezte meg.
- Veszekedés? Kivel veszekedsz? - kérdezi egy kis aggodalommal a hangjában. Néhány ember van, akikkel ilyen stílusban képes beszélni, és a fiú az egyik közülük. Nem tartozik rá a dolog, akár meg is tarthatja magának, ha nem szeretné elmondani, de, ha ennyit elárult a lánynak, a többit sem tartja magában, legalábbis a szőke ezt reméli. Szeretne segíteni, amennyire csak tud, hátha utána nem ilyen szomorú témákról kell majd társalogniuk, de ahhoz Zalán együttműködése is szükséges.
- De, ha nincs közöm hozzá, akkor ne mond el, nem fogok rákérdezni többször, ígérem - szögezi le gyorsan, hogy nem kötelezi semmire, csak segíteni szeretne.
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Lepsényi Zalán
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 1788
Írta: 2016. április 9. 19:02 | Link

Gwen
Aquaworld Resort Budapest || Szünidőben


Nekem kellemes volt a víz, habár az elején tényleg kicsit hideg volt a még száraz bőrömnek, de amint már teljes testtel (a fejem kivételével) a medencében voltam, hozzászoktam. Nem volt tömeg, ha sokan tartózkodtak volna a medencében, akkor nem is javasoltam volna Gwennek, hogy jöjjünk ebbe. Mihelyst a lány is megmártózott és elfelejtette a kis játszadozó gyerekeket, a medence széléhez mentünk, hogy ott leülhessünk. Én úszva tettem meg a távot, mert számomra nehezebb volt a mellkasig erő vízben sétálni, vízszintes helyzetben azonban alig telt néhány karcsapásba.
Az első témát a lány teremtette meg. Először magam sem tudtam, hogy miként válaszoljak a kérdésére, az igazságot haboztam elárulni neki, mert éppen most sikerült neki is kikapcsolódnia és nem akartam zaklatni a családi ügyeimmel. Ha simán elintéztem volna annyival, hogy "jól", akkor azzal hazudtam volna neki, ezt pedig nem szerettem volna. Neki nem. Maradt az elhallgatás lehetősége, viszont udvariatlanság lett volna, ha nem, vagy teljesen másról kezdenék el beszélni, arról nem is beszélve, hogy mennyire átlátszó lett volna ez a magatartás. Tehát döntöttem az első válasz mellett és elmeséltem neki azt, amit előtte még kevés embernek. A régi haverjaimnak nem kellett erről beszélnem, egyszerűen csak tudták, hogy mi folyik nálunk, az újakkal az iskolában pedig nem osztottam meg e tényt. Amúgy sem nagy dolog, bizonyára még sok családban vannak konfliktusok, amik durvábbak a megszokottnál, vagyis nem csak azon veszekszik az apa a fiával, hogy miért nem tanul jól. Hozzáteszem, ez nálunk pont nem a fő probléma, a fater az első vizsgáim után kicsit visszafogta magát, hisz kitűnő lettem, de sajnos maximalizmusa miatt sosem kaptam biztató dicséretet.
- Főként apámmal. - Válaszoltam a lány újabb kérdésére szinte rögtön. Fura, de nem zavart, hogy a személyes dolgaimról beszéltem neki, el kellett ismernem, hogy jól esett végre megosztanom valakivel, ez a valaki pedig Gwenen kívül nem hiszem, hogy lett volna más.
- Kiskorom óta nehezen jövünk ki. Néha tényleg úgy gondolom, hogy jobb lenne, ha inkább csak anyánkkal élnénk, de a húgomnak látszólag szüksége van rá, ezért hagyom a dolgot és inkább én megyek el otthonról. - Veronika pont abban a korban van, amikor fontos, hogy mindkét szülője meglegyen. Ha azt látná, hogy a családunk nem stabil és netán elveszne az otthoni nyugalom, akkor az kihatna az majdani életére. Nehezen tanulna, folyton stresszelne és abban a tudatban nőne fel, hogy a válás egy megoldás az konfliktusokra, a család pedig nem minden esetben összetartó és megbízható. Jelenlétében nem is szoktunk sokat veszekedni, ilyenkor általában beállt a kínos csend, hacsak eleve nem ignoráltuk egymást az apámmal. Kicsit elgondolkoztam ezen, de nem akartam magam felidegesíteni, ezért Gwen felé fordultam és hagytam, hogy a lány elfelejtesse velem a problémákat.
- Jól esett ezt veled megosztanom és ne gondold, hogy nincs közöd hozzá. - Reagáltam a közben általa megfogalmazott kételyekre, igaz kis fáziskéséssel. Hozzá közelebbik kezemmel arca felé nyúltam és óvatosan füle mögé tűrtem az eltévedt, szeme alatt arcához tapadt vizes hajtincsét. - Hisz barátok vagyunk, nem? - Magyaráztam meg utána, hogy miért gondoltam úgy, hogy köze van a dolgaimhoz.  
Utoljára módosította:Lepsényi Zalán, 2016. április 9. 19:03
Hozzászólásai ebben a témában

Gwen L. Blake
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2016. április 9. 20:19 | Link

Zalán

Otthoni veszekedések. Nem idegen téma a lánynak, főleg mióta megismerkedett az anyjával. Lehet, hogy ő indított rosszul, de a nő sem fogta vissza magát, mikor a parancsolgatásról volt szó. Emiatt a szőke nem látogatja gyakran, ami újabb veszekedéseket szül, legalábbis az özvegy nő gyakran küld lányának rivallót. Sokáig azt gondolta, hogy ennél nehezebb helyzetben nem sokan lehetnek, de több barátja is hasonló cipőben gyalogol. Soha nem szerette ezt a témát, nem tapasztalhatta meg milyen felnőni egy normális családban. Nem arról van szó, hogy nem szereti a keresztszüleit, vagy az itteni családja többi tagját, de az azért mégsem ugyanolyan. A bátyját inkább már meg se említsük.
A fiú szavait kíváncsian hallgatja, hogy nála vajon mik lehetnek a problémák. Az ő esetükben a másik végletről beszélhetünk, ő az apukájával nem jön ki jól.
- Van húgod? - bukik ki belőle a kérdés, bár most nem ez a legfontosabb. Talán említette is Zalán, de nem emlékszik erre az apróságra. Ahogy kivette a szavaiból, a kislány sokkal fiatalabb nála és neki még szüksége van az apjára, amit Gwen teljesen megért, de lehet, hogy később nehezebben fogja feldolgozni a dolgot, ha az édesapjuk vele szemben is ilyen lesz. Ő még most is nehezen dolgozza fel, hogy az édesanyjával való kapcsolata borzalmas. Szüksége lenne a nő támogatására, de csak irányítani akarná a lány életét, ha közelebbi viszony alakulna ki közöttük, így inkább marad távolságtartó a lány.
- Tényleg nem túl rózsás a helyzeted, de az anyukádon kívül van, akire számíthatsz. Én például itt vagyok - mosolyodik el a válasz közben. Szívesen segít Zalánon, bár nem úgy, mint egy nővér, vagy hasonló, inkább a maga módján, ha mondhatjuk így. Kissé déjá vu érzése van, aztán rájön, hogy mikor esett át hasonló beszélgetésen. Akkor és ott az lett a vége, hogy a lány segített a másik személynek, aki boldog volt és örült. Talán most is fel kéne ajánlania ezt a lehetőséget. A legutóbb sem volt semmi, amiért egy addig idegen személyt vitt haza, senki nem bánta meg, talán csak egy picit Krisz. A lány sok csínytevés áldozatául tette az ottléte alatt.
- Ühm... Ha ennyire rossz otthon, akár nálunk is töltheted a szünetet. Vagyis a keresztapám nem haragszik meg érte és a keresztanyám szeret főzni meg sütni, őt sem zavarnád. Meg Ferdi is biztos örülne neked. És ne kérdezd meg, hogy zavarsz-e, mert, ha zavarnál nem kérdezem meg. És komolyan is gondoltam - ajánlja fel, talán kissé hadarva. Az sem biztos, hogy Zalán tisztán hallotta, de Gwen szívesen elismétli. Otthon tényleg nem lesz baj, talán néha kell majd azt hallgatnia a keresztapjától, hogy a fiú a barátja, de majd a felesége leállítja, ő mindig segít a lánynak ezekkel kapcsolatban.
- Ha van más és szeretnéd elmondani, én szívesen meghallgatlak és nem csak most - válaszolja a lány, miközben bólint egyet, ezzel alátámasztva a mondottakat. Szívesen meghallgatja a fiúval kapcsolatos dolgokat, és nem feltétlenül csak a családjáról. Az érintés meglepi, de nem húzódik el, hagyja, hogy a fiú elvigye onnan a tincset. Az ezt követő kérdésre pillantásával a vizet kezdi fixírozni, mintha valami érdekes lenne ott. Nem szeretne a fiú szemébe nézni, úgy nem, hogy most hazudni fog.
- Barátok.

Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Lepsényi Zalán
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 1788
Írta: 2016. április 9. 21:36 | Link

Gwen
Aquaworld Resort Budapest || Szünidőben


Nem vagyok panaszkodós típus, bár induljunk ki abból, hogy beszédes sem, ebből kifolyólag magamról is keveset mesélek másoknak, a problémáimról pedig aztán végképp semmit. De most megtettem, Gwennek elmondtam, hogy mennyire nem szeretek otthon tartózkodni a családommal, különösen az apámmal. Az említett személyt a bátyám sem szereti, bár látszólag kevesebbet veszekszik vele, mint én. A húgom pedig egy kis bárány, az egészből szerintem fel sem fog semmit. Nekem pedig pont ez a célom, külön próbálom visszafogni magam, hogy nehogy olyat mondjak a faterra a lány előtt, ami durva lenne. Gwen meglepődött, hogy van húgom, ebből is jól látszik, hogy mennyire bezárkózok a saját világomba és nem vagyok nyitott személyiség, hogy ilyen apróságokat megosszak másokkal. Bólintással megerősítettem, hogy bizony van testvérem. Veronika most tizenhárom éves, az kora kamaszkorba lépett, tehát bármi kényes gesztust teszünk felé, az meglátszik rajta. Csak reménykedek, hogy nem fog elkezdeni kiakasztó ruhákat hordani, habár a drága szüleim amúgy sem hagynák neki, mivel már azért is beszólnak nekem, hogy sok a fekete ruhám, vagy hogy nem eléggé kulturált a hajam, vagy ha kapucnival a fejemen járok az utcán.
- Tündér vagy! - Oké, ez valóban érdekesen hangozhatott az én számból, de Gwen annyira aranyos volt, ahogy megpróbált felvidítani. Egyébként nem voltam szomorú, sem pedig ideges, ezért hogy megnyugtassam a szőkét, egy erőltetett, de mégis szolid mosolyt kerítettem az arcomra. Ám jól mondta, tényleg itt van nekem, ebben a pillanatban is itt van, hiszen pont ő volt az, aki miatt el tudtam jönni otthonról egy nyomós indokkal. Felajánlotta, hogy akár átmehetek hozzájuk a szünetre. Ez számomra lehetetlen volt, több napot biztosan nem maradnék nálunk, legfeljebb, ha elmenekülnék otthonról és nem mondanám meg senkinek, hogy hová megyek, de idővel úgyis kiderülne és nekem semmi kedvem nem volt úgy összekapni a családdal, hogy az már szívfacsaró legyen. Miután egyszer elszaladt velünk a ló, apám kijelentette, hogy nem érdeklem őt, magasról tesz a dolgaimra, felőle akár el is mehetek, de akkor az utcára hajítja az összes cuccomat. Nagyon úgy tűnt, hogy komolyan gondolja, viszont költözésnek még nincs meg az ideje. Lassan tizenhét leszek, aztán már csak egy év és törvényesen felnőtté válok, akkor pedig gondmentesen saját (vagy megosztott) lakásba költözhetek.
- Kösz, de még bírom. Viszont ha szükségem lesz rá, küldök egy baglyot. - Válaszoltam, ám tudtam, hogy nagyon is akartam az egész szünetet vele tölteni, csak nem úgy, hogy menekülök és hogy mások segítségére szorulok.
- Te is megoszthatsz velem bármit, ugye tudod? - Gwen mondjuk nem tartozott a lakatszájúak közé, de feltételeztem az ő életében is történtek mozzanatok, amiket inkább megtart magának, minthogy kivetítse a világnak. Szomorú témáról beszéltünk, én mégis inkább boldog voltam. Gwen valahogy megoldotta, hogy ne csak a családtagjaimon járjon az eszem. Hogy végképp kiverjem őket a fejemből, a lányhoz fordultam és megigazítottam egy hajtincsét, de csak játékból. Örültem, hogy van nekem a szöszi, akivel időnként megoszthatok olyasmiket, amiket mással nem. Ilyenek a jó barátok, az igazán szoros kötelékek. Mikor ennek hangot is adtam egy költői kérdés formájában - amire egyébként én nem tulajdonítottam nagy jelentőséget -, Gwen viselkedése megváltozott. Elkapta a tekintetét rólam és úgy erősítette meg a barátságunkat. Arcát kezdtem figyelni, mert attól tartottam, hogy megbántottam, vagy valami.
- Rosszat mondtam? - Lehet, hogy az egyik barátjával hasonló történt, akivel aztán rossz lett a viszonya, vagy valami oknál fogva nem találkoztak többet. Azt tudtam a lányról, hogy sok barátját vesztette el az elmúlt időben, féltem, hogy most pont ezzel felelevenítettem egy emlékét. Persze lehet, hogy teljesen másról volt szó.  
Hozzászólásai ebben a témában

Gwen L. Blake
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2016. április 9. 23:11 | Link

Zalán

Bár a család nem a kedvenc témája, mások történeteit szereti hallgatni. Ahány ember, annyiféle sztori. Van, akié boldogabb, van, akié szomorúbb. Most az utóbbiból fogott ki egyet, ahogy a legtöbb barátja története az volt. Alízé, Elenáé, Krisszé, Kiliáné, Kathé, szóval majdnem az összes barátjáé. Vonzza az ilyen embereket, nincs ezzel baj, legalább jobban megértik egymást.
Sajnos Zalán sem különbözik ettől, de Gwen próbálja mutatni a felé, hogy nincs egyedül. Nem a szavak embere, azért így is megerősíti a dolgot. A megnevezés ismerős számára, sokan mondták neki, ezzel azonban régebben nem értett egyet. Akkor nem gondolta magát annak, most viszont nagyon aranyosnak tartja a fiút, amiért ezt gondolja. Majd ha később megismeri, nem biztos, hogy így lesz. Kezdetben mindenki tündérnek tartja a lányt, aztán több időt töltenek vele és vége a varázsnak. Ezt viszont nem árulja el most.
A felajánlást nem fogadja el, ami kissé lelombozza a lányt, de az javít a helyzeten, hogy majd küld baglyot az esetleges dolgokat illetően. És nem mondta, hogy Gwen nem írhat neki. Még több mint egy hét van a szünetből, amit elvileg itt fognak tölteni, ha a lány nem szeretne visszamenni Bogolyfalvára. Elméletileg a pécsi házat is megkapná erre a pár napra, de mit csinálna ott egyedül?
- Rendben, de azt is írd le, hogy hogyan jutok oda, mert most is rossz metróra szálltam. Nem ismerem itt a járást - vakarja meg zavartan a tarkóját. Ezzel nem szokott problémája lenni, ha ismeri a várost. De Budapest nagyon nagy és bonyolult és sok térkép kell hozzá. Ez persze, nem igaz, a lány fogja fel kissé hisztisen, de szerinte így van.
Elmondhat neki bármit. Több helyről hallotta ezt, de vannak, akik nem gondolták komolyan, vagy nem tartották be az ígéreteiket. Ahogy ismeri, Zalán nem ilyen és ennek kifejezetten örül. A mai időkben nehéz igaz barátokat találni.
- Tudom! De most a legnagyobb problémám, hogy mi legyen velem az elkövetkezendő időben, abban pedig sajnos nem dönthetsz helyettem. Mennyivel könnyebb is volna, de nem lehet - int egyet a fejével. Az ezzel kapcsolatos dolgokat elregélheti Zalánnak, de a probléma nem oldódik meg, esetleg könnyebb lesz.
A következő kérdés kicsit lelombozza a lányt, de mégis örül annak, hogy itt lehet. A fiú a barátjának tartja és, ha úgy vesszük, Gwen is őt.
- Nem, nincs semmi baj, csak eszembe jutott valami. Inkább örülök, hogy itt vagy - ezzel a mozdulattal megöleli a fiút. A szőkénél egyre nagyobbak a hangulatingadozások, amik mások nem gondolnak pozitívnak, de szerintem nincs velük baj, ilyen esetben. Inkább hirtelen öleljen meg másokat, minthogy sírjon egész nap. Egyébként Elena hibája, sok időt töltött a másik Eridonossal és átvette néhány szokását.
- Bocs, tudom, hogy nem szereted az ölelést - kér elnézést és elhúzza a száját. Nem akarta kínos helyzetben hozni a másikat.


Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Lepsényi Zalán
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 1788
Írta: 2016. június 8. 21:35 | Link

Gwen
Aquaworld Resort Budapest || Szünidőben || Elnézést a hatalmas késésért


Valóban rossz, ha valaki úgy jár a fővárosban, hogy fogalma sincs a helyi közlekedésről, az úthálózatról és egyéb, turistáknak fontos információkról. Egyébként hamar meg lehet szokni, bele lehet tanulni, habár én könnyen beszélek, mikor Budapesten születtem és nőttem fel. A legtöbbeknek sikerül, kivétel a reménytelen eseteknek, mint például az a nő a kelenföldi metróvégállomáson, amikor is lefelé a mozgólépcsőn megkérdezte a barátnőjétől, hogy melyik metróval menjenek. Akkor azért vertem a fejemet a falva, még ha nem is szó szerint. Egy másik ilyen, ennél talán még durvább szituáció az volt, amikor egy öreg nő odajött hozzám a déli pályaudvari metróra várva, hogy legyek szíves megmondani neki, melyik metró megy a délibe. Na ezt most hogyan kellett volna lereagálnom? Próbáltam nem nevetni és szolidan megfogalmazni, hogy semelyik. Gwen náluk sokkal értelmesebb lány volt, biztos voltam benne, hogy hamar megtanulja a budapesti fortélyokat.
Kevés ember volt, akinek nyugodtan mertem mesélni magamról, vagy az érzéseimről. Zárkózott vagyok, de Gwennek mégis belátást engedtem a családi hátterembe, az otthoni problémáimba. Mondtam a lánynak, hogy ő is bármit megoszthatott velem, hisz kíváncsi voltam a mindennapjaira és nem fecsegtem volna tovább a hallottakat. Szerencsére a magas fokú elzárkózottságom az évek során enyhült, észrevettem, hogy kicsit megváltoztam és már jobban viszonyulok az emberekhez és az idegenekhez. Ezt nem is lehetett volna hatásosabb helyen megtanulnom, mint egy bentlakásos suliban. Gwennek azonban egyelőre nem volt szüksége arra, hogy megossza velem a problémáit és érzéseit, szóval arra még várnom kellett.
Határozottan látszódott rajta, hogy valami megbántotta, jobban mondva a szavaim benne feleleveníthettek egy történetet, egy emléket, vagy ki tudja mit. Mikor erre rákérdeztem, inkább nem akart róla beszélni, amivel esély lett volna a jelenlévő hangulat elrontására. Még mielőtt reagálni tudtam volna a válaszára, Gwen átölelt. Erre tényleg nem számítottam, ám nagyon pozitívan ért. Másokkal ellentétben neki engedtem, az ő közelsége jó volt és eszembe sem jutott, hogy én egyébként utáltam, ha hozzámértek, vagy ha túlságosan közel léptek hozzám. Kezeimet a lapockájára tettem keresztbe, így még szorosabban a karjaimban lehetett és talán jobban érvényesült az ölelés nyugtató hatása.
- Annyira nem is rossz, meg tudnám szokni. – Mondtam meglehetősen jókedvűen, majd homlokomat a jobb vállára hajtottam le. Távolról nézve úgy tűnhetett, mintha sírnék, de erről szó sem volt, ezt Gwen is jól tudta. Én csupán kiélveztem a helyzetet, a lány ölelését azt, hogy végre a családi viszályok után nyugodt és boldog közegben lehettem egy olyasvalakivel, aki közel állt hozzám. Egy idő után azonban felemeltem a fejem ismét normális állásba és a szemébe néztem.
Hozzászólásai ebben a témában

Gwen L. Blake
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2016. június 9. 19:26 | Link

Zalán

Nem szeretné elrontani a hangulatot, de nincs is mivel, hiszen jelen pillanatban az a legnagyobb problémája, hogy mit csináljon az elkövetkezendő időben. Mindenki azt mondja, menjen mesterképzésre, de nincs kedve még két-három évet a padban ülni, tudva, hogy idén is alig ment át. Inkább elmegy kviddicsezni egy külföldi csapathoz és az tökéletes lesz neki. Megoszthatná ezt Zalánnal, de még semmi sem biztos, inkább majd akkor.
Nem szokta sok embernek elfecsegni a gondjait, leginkább csak a barátaival osztja meg őket, ahogy ölelgetni sem szokott mindenkit, csak, akik igazán közel állnak hozzá. Magát is meglepte ezzel a mozdulattal, de úgy tűnik, a fiút nem zavarja.
- Most már ne csak főzzek és süssek neked, hanem ölelgesselek is? Nem lesz ez egy kicsit sok? - kérdezi nevetve, de nem hajol el, hagyja, hogy Zalán a vállán pihenjen. Hülyén venné ki magát a mozdulat, hiszen ő kezdeményezte, a fiú viszonozta. Nem tud megszólalni, sem ennél jobban reagálni, jobb híján mozdulatlan lesz, miután kicsit jobban magához húzta a fiút. Túlságosan is jól esik neki az ölelés, eddig egy embernél érzett ilyesmit, az is már két éve volt. Elbizonytalanodik magában, hiszen, ha tényleg az a helyzet áll fent, mint anno Krisznél, akkor bizony többet érez a fiú iránt, mint az eddigi barátság. Örül neki, hogy Zalán megbízik benne, elárulja azokat a dolgait, amit mások nem tudnak, és a családi helyzetét sem titkolja. Bár nem lenne miért, a lányt bántja, hogy nem tud rajta segíteni. Ő a mugliknál is betöltötte a felnőttségi határt, ezért könnyebb a dolga a költözéssel kapcsolatban, az anyja már tényleg nem szólhat bele a dolgaiba. Kiskorúként nehezebb lenne a helyzete.
A pillanat nem tart sokáig, a fiú elhúzódik tőle, ami kicsit letöri a lányt. Nem mutatja ki, mert tényleg nem azért hívta ide, hogy szomorkodjanak, inkább majd Szofinak meséli el a problémáit. A rellonos minden esetben meghallgatja, most sem lesz másképp. Aztán a srác pillantása megtalálja Gwenét, és a lány azt sem tudja, mit csináljon, vagy éppen mit ne csináljon. Egy másodperc töredéke alatt döntött, bár nem csinált még ilyet. Csókolt már meg fiút, és kezdeményezett is, de nem első csókot. Általában elveszett a pillantásokban, képszakadás és utána nem volt mit csinálni. Most mégis ő hajol közelebb a fiúhoz, természetesen, csak, ha hagyja, és nem húzza el a fejét. Mindeközben a szemeibe néz, figyeli az esetleges reakcióit, hátha valamilyen tiltakozást lát.

Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Lepsényi Zalán
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 1788
Írta: 2016. június 29. 15:22 | Link

Gwen
Aquaworld Resort Budapest || Szünidőben || Elnézést a hatalmas késésért


Még én sem értettem, hogy mi a franc ütött belém. Elsős koromban még alig szóltam az emberekhez és mindenkit – oké, a legtöbb embert – elutasítottam magamtól. Szerettem egyedül lenni, a magam világába merülni. Erre most már kevésbé voltam antiszociális, többször vetettem bele magam közös összejövetelekbe és bulikba, habár a tömeget még mindig ki nem állhattam, ahogy azt is, ha egy általam nem igazán jól ismert valaki hozzám ért. De Gwen nem ilyen volt, ő minden szempontból egy különleges lány számomra és ezt muszáj volt bevallanom magamnak. Sokáig törtem a fejemet az érzéseimen, próbáltam azokat megfejteni, vagy csupán elhessegetni, ám utóbbi reménytelen volt és egyben butaság is. Az ölelés is ezt erősítette meg. Talán Gwen tudta, hogy alapjáraton nem szoktam senkihez sem hozzáérni, ha nem kell és az ölelés tőlem nem megszokott, mégsem húztam el magam. A lány szavai azonban elgondolkoztattak. Tényleg sokat kérek tőle? Talán el kéne engednem és akkor nem kéne ilyeneken törnöm a fejem és ő sem tenne fel az előzőhöz hasonló kérdéseket.
- Semmi sem kötelező. Nyugodtan ellökhetsz magadtól és mondhatod azt, hogy nem. – Kissé ironikus volt a helyzet, tekintve hogy Gwen is nevetett közben és továbbra is egymás vállán és karjaiban pihentünk meglehetősen idilli környezetben, de közben ilyen megjegyzéseket tettünk, én még eléggé komoly hangon is ráadásul, elvégre nem vicceltem. Ha valami sok neki, megmondhatta.
Kényelmes volt a vállán pihenni, valóban kezdtem azt érezni, hogy megnyugszom és boldogság váltja fel az otthoni haragot. Most már minden rendben volt, kikapcsolódhattam. Viszont nem akartam a fejem súlyával terhelni a lányt, egy idő után felegyenesedtem és a szemébe néztem. Hová máshová, mint egyenesen előre, rá?  Fogalmam sem volt, hogy mi jöhetett ezután, mikor kiegyenesedtem olyan állapotban voltam, akár csak ha mély álomból ébredtem volna és ez az álom úgy tűnt, folytatódott. Alig fogtam fel, hogy Gwen ajkai pár centire voltak az enyémtől és ez a fikarcnyi távolság is csökkenni látszott. Minden annyira természetesen történt, mintha ezt csináltuk volna már legalább fél éve. De nem, ez a mi első csókunk volt. Egy hajszálnyira oldalra döntöttem a fejem, hogy az orraink ne jelentsenek akadályt, majd becsuktam szemeimet és átadtam magam az ösztöneimnek. Szánk összetapadt miközben kezeimet a derekáról felcsúsztattam a tarkójára és hüvelykujjaimat gyengéden két oldalt az állkapcsára helyzetem, mint egy tollpihét. Több volt ez egy szájra puszinál, ajkaimmal követtem Gwenét és kiélveztem a pillanatok adta minden érzéki mámort. Ám semmi sem tarthatott ökörré. A lánnyal egy időben számmal eltávolodtam tőle pár centire, de ujjaim és homlokom tovább tapadt vizes bőréhez. Nem tudtam mit mondani, ebből mindketten megtudtuk a másik érzését, egyedül szemeimet nyitottam ki, hogy ha valamit meg akart tudni, hát onnan kiolvashatott mindent: boldog voltam és kiegyensúlyozott, végre. Kétség kívül egy új fejezet kezdődött el az életemben.
Hozzászólásai ebben a témában

Gwen L. Blake
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2016. július 4. 22:38 | Link

Zalán
~ zárás

Nem jó az ilyen témákkal kezdeni a kikapcsolódást, de csak az igazat mondják egymásnak, valamint jobb letudni most, mint később előkeríteni őket. Ölelés közben érzi, ahogy Zalán megnyugszik, ő pedig elmosolyodik. Szeretne segíteni neki, de jelenleg a támogatásnál többet nem tehet. Úgy tűnik a fiúnak most ez is elég, és Gwen karjai közt megnyugszik. Addig maradnak így, amíg a fiúnak jólesik, ő a fontos a lánynak.
- Miért löknélek el, ha én öleltelek meg? Nekem ez így most nagyon jó - ismeri be az érzéseit a lány, bár az utolsó mondatot inkább suttogja. Így is lehet hallani, ő maga sem tudja miért halkította le a hangját, de ezt követően eltávolodik tőle a fiú. Először nem mer a szemeibe nézni, egy ilyen mondat után kitudja, mit gondol róla, de aztán megteszi, és még tovább is megy. Nem gondolta, hogy ez lesz a vége a találkájuknak, eredetileg nem is randira hívta meg, csak kikapcsolódni, de, ha így alakult, legalább megtudja a másik érzéseit. Megfordul a fejében, hogy talán nem kellene, elronthatja vele a barátságukat, de a szemeibe nézve elfelejti az aggályait és a pillanatokra koncentrál. Mielőtt ajkai elérnék a fiúét, becsukja szemeit és a válaszra vár. Sajátjával megtalálja a fiút és egy pillanatra nem tudja, mit csináljon. Nem gondolta volna, hogy Zalán is így érez, és nem fog elmozdulni. Aztán megérzi a fiú karjait a tarkóján. Ekkor már biztos volt benne, hogy Zalán is ugyanazt érzi, amit ő és ez biztatás volt a számára. Karjait a nyaka köré fonta, ezzel húzva még egy picit közelebb magához, de nem volt tolakodó. Az is szokatlan volt számára, hogy ő vezetett, hiszen, mint említettem, első csókot még nem kezdeményezett. Az ilyen pillanatok megismételhetetlenek és sajnos hamar véget érnek, a lány legnagyobb bánatára. Most már 100%-osan biztos volt benne, hogy bármit elmondhat a fiúnak, és ez fordítva is így van. Ajkaik elválása után, nem húzódik el egyikőjük sem ezt még csukott szemekkel is érzi. Mégsem tartja sokáig csukva őket, szeretné látni, mit érez a másik, mert, ahogy ő sem, úgy Zalán sem szólal meg. Most nem kellenek szavak, elegek a beszélő pillantások, amik most is rengeteg dolgot elmondanak a másiknak, leginkább a boldogságukat.
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek