36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Borostyán Lenke
INAKTÍV


Aaron's siren
offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 108
Írta: 2016. március 16. 18:16 | Link

Budapest|valahol a belvárosban|egy tavaszi nap|

My dark peasant


Öltözék

Gyűlölöm Pestet, azt hiszem, mindig is utáltam, a szívem mélyén, legbelül. Itt nőttem fel, ide kötnek a gyermekkori emlékeim, de ha ezekre gondolok, más sem jut eszembe, csak a féltő tekintet, a madárka és az aranykalitka esete. Engem ugyanis valahogy így neveltek fel, burokba zárva, szabadságnak álcázott rabságban, ahol látszólag azt tettem, amihez éppen kedvem szottyant, gyakorlatilag azt, amit a szüleim elvártak tőlem. Két évvel ezelőtt úgy hagytam el ezt a várost, hogy soha, de soha többé nem akarom látni, és többet biztosan nem fogok visszajönni, most mégis itt vagyok. Hogy miért? Ember tervez, Isten végez, tartja a mondás. Sajnos a Parfümvarázs csődbe ment Bogolyfalván, nem volt más választásom, el kellett adnom, azonban nem engedhettem meg magamnak azt a megaláztatást, hogy ismét a bátyáimra keljen támaszkodnom, mind anyagilag, mind lelkileg. Megvan nekik a maguk baja, nem kell, hogy még az enyémet is a nyakukba vegyék. Persze, tudják, hogy mi történt az üzlettel, de már csak akkor mondtam el nekik, miután állást szereztem magamnak varázspszichológusként itt Pesten. Nem voltak elragadtatva az ötletemtől, hiszen tudják, hogy ezt a szakot csak amolyan tessék-lássék módra végeztem el, nem akartam a szakmában dolgozni, de mint azt tudjuk, a dolgok nem mindig alakulnak a számításaink szerint, ezt dobta a gép, ezt kell szeretni.
Most telt le nemrég a munkaidőm, és mint már hétköznapokon, kicsit kiszellőztetem a fejem egy kis sétával. Nem mondom, hogy mindezt félelemérzet nélkül teszem, hiszen ki tudja, bármelyik sarkon összetalálkozhatom a szüleimmel, ez a randevú pedig csöppet sem lenne szívderítő számomra. Ki tudja, talán megpróbálnának magukkal ráncigálni, hiszen, ha a faluba utánam jöttek, bármi kitelik tőlük. Mondhatni lapos kúszásban közlekedem, igyekszem észrevétlen maradni, és eljutni így a közeli parkba, hogy a madárcsicsergés segítsen kicsit lecsendesíteni harsogó gondolataimat.
Hozzászólásai ebben a témában

Aaron E. Blake
INAKTÍV


Lenke's dark peasant
offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 567
Írta: 2016. március 16. 18:42 | Link

My Siren
Budapest|valahol a belvárosban|egy tavaszi nap|

A mai főzőleckét is sikeresen vette. Csak egyszer gyújtotta fel majdnem a fél konyhát, ráadásul azt a felét, amiben nem is ő dolgozott. Mindig mondom, hogy hatalmas tehetség ez a gyerek. Csak még nem tudom, miben.
Fáradtan és kissé unatkozva őgyeleg most a városban, jobb dolga nem lévén a járókelőket figyelve. Lassan majd elindul haza, Alízhoz, a lányhoz, aki rávette arra az átkozott főzőtanfolyamra. De hát alku volt és ígéret, amit még Aaron is tudja, hogy betartani érdemesebb, mint megszegni.
A nagy bámészkodásban feltűnik neki egy nő, aki furcsán ébernek tűnik. Mintha attól félne, hogy a következő sarkon elé ugrik egy mumus. Vagy a mágiaügyi miniszter. Na, az a fickó elég ijesztően néz ki.
Aaron kíváncsian elindul a nő után, tudni akarja, mi lesz ennek a vége. Vajon tényleg követik vagy csak paranoiás? A férfi körbeles, de saját magán kívül nem lát senkit, aki különösebben érdeklődne a lány után. Vállat vonva zsebre tett kezekkel halad tovább az ismeretlen nyomában, és az a számára szórakoztató gondolat ötlik fel elméjében, hogy így most már van is oka a nőnek követésre gyanakodni. Még a végén meg is köszönheti neki, hogy bizonyította számára, nem üldözési mániában szenved. Vagy, ha mégis, legalább igaza van.
Aztán az egyik lámpánál a lány oldalra néz, Aaron pedig felismeri. Kissé elképedve lép közelebb Lenkéhez, akinek társasága mindig is felettébb szórakoztató volt számára.
Némán mögé lép, majd hirtelen megragadja a vállát. Á, nem azért, hogy a frászt hozza rá. Nem, Aaron nem ennyire gyerekes... Na, jó, de, ezért csinálja.
Hozzászólásai ebben a témában
Borostyán Lenke
INAKTÍV


Aaron's siren
offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 108
Írta: 2016. március 16. 19:19 | Link

Budapest|valahol a belvárosban|egy tavaszi nap|

My dark peasant


Öltözék

Szó szerint menekülök, mint az üldözött vad, és kívülről talán úgy fest, mintha paranoiás lennék, ha valaki azonban ismerné az életem történetét, megértené, miért vagyok ennyire óvatos és elővigyázatos.  Biztosra veszem, hogy ezt a napot nem úszom meg a kellemetlen találkozó nélkül, mondjuk, igaz, ami igaz, mióta ide járok dolgozni, minden nap így gondoltam. De, ahogy a mondás is tartja, jobb félni, mint megijedni… Ahogy így somfordálok utcáról utcára, egyre jobban kezd bennem erősödni az érzés, hogy valaki figyel és követ. Eleinte megnyugtatom magam azzal, hogy biztosan csak bebeszélem magamnak, és a kutya sem figyel rám, az egyik sarkon azonban már nem bírom tovább, megállok, hogy egy kicsit megnyugodjak, és hogy körül tudjak nézni. Leskelődöm, szerencsére nemhogy a szüleimet, de még ismerős arcot sem látok sehol, némiképp csökken a pulzusszámom, és már indulnék tovább, amikor valaki megragadja a vállam hátulról. Még az ütő is megáll bennem, elsápadok, nagyjából úgy nézek ki, mint egy jóképű hulla. Lábaim megremegnek, még szerencse, hogy a mai nap kivételesen eltekintettem a tűsarkútól, különben most biztosan kibicsaklana a bokám. Sikítani sincs erőm, szemembe könnyek szöknek, és esküdni mernék, hogy itt a világ vége, újra visszatoloncolnak az aranykalitkába, és soha többé nem élvezhetem a megszokott szabadságom.
Lassacskán megfordulok, ezer százalékig biztos vagyok benne, hogy édesapám áll mögöttem. Szerencsére még az én megérzéseim sem tévedhetetlenek, ugyanis nem jó apám, hanem egy sötét paraszt áll a hátam mögött, aki még nem tudja, kivel is húzott ujjat. Miután visszanyerem életerőm és lélekjelenlétem, mély levegőt veszek és minden, ami a csövön, akarom mondani a torkomon kifér, rákiabálom erre az idiótára.
-Mondd, te normális vagy? Vagy teljesen becsavarodtál, mióta nem találkoztunk? Hogy jut eszedbe a nyílt utcán ráhozni a frászt egy nőre? Eszednél vagy, amikor ilyen ostobaságokat művelsz? Mégis hány éves vagy, kettő? Az óvodás gyerekek, de még az a buta projekt-kölyök is értelmesebb volt, mint te vagy! Idióta…
Sarkon fordulok, és már indulok is tovább, semmi kedvem ezzel a lököttel tölteni a délutánomat. Remélem, azért lesz benne annyi férfiasság, hogy utánam jön, és elnézést kér
Hozzászólásai ebben a témában

Aaron E. Blake
INAKTÍV


Lenke's dark peasant
offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 567
Írta: 2016. március 16. 19:49 | Link

My Siren

- Hú, hát én is örülök neked. Nem gondoltam volna, hogy ennyire hiányoztam - jegyzi meg a srác egy félmosollyal, amit persze Lenke nem is láthat, mert már indul is, kezdősebességéből ítélve a végtelenbe és tovább, de legalábbis jó messzire Aarontól. Ő persze nem hagyhatja annyiban, elvégre tényleg rég látták egymást, és igaz, ami igaz, neki bizony hiányoztak a lány epés megjegyzései, és az ugratások, amikkel mindig sikerült Lenke pulzusát az egekbe pumpálni. Szóval ilyen könnyen nem fogja hagyni, hogy meglépjen.
- Túlságosan ijedős vagy - siet a lány után, bár nagyon nem kell megerőltetnie magát. Viszonylag könnyen is tartja a lépést a dühös nővel. - Mit gondoltál ki vagyok? A szatírok nem éppen verőfényes délután szoktak munkálkodni. Vagy netán bűnöző lettél, mióta nem láttalak? Á, tudom, férfiatlanítottál egy pasast, aki nem nyitotta ki előtted az ajtót. Eltaláltam?
Vigyora nem is lehetne szélesebb, kitűnően érzi magát. Végre valaki, akin levezetheti a feszültséget. Még az sem zavarja, hogy a pólóra vállrészén egy igencsak feltűnő paradicsomfolt éktelenkedik. Így jár az, aki nem hajlandó kötényt felvenni az oktató sokadszori kérésére sem. Ez az egész most egyáltalán nem számít, mert itt van Lenke, akit lehetősége van újfent kiakasztani.  
Hozzászólásai ebben a témában
Borostyán Lenke
INAKTÍV


Aaron's siren
offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 108
Írta: 2016. március 16. 20:08 | Link

Budapest|valahol a belvárosban|egy tavaszi nap|

My dark peasant


Öltözék

Hiányoztál a fenének-Dünnyögöm magamban, nem tudom, vajon meghallotta-e Aaron vagy sem, bár, ahogy ismerem, az effajta megjegyzések mindig elérik a kagylóit, ha akarja, ha nem. Nem is baj, legalább tisztában van vele, hogy csöppet sem volt hiányérzetem a legutóbbi találkozásunk óta. Na jó, ez ebben a formában természetesen nem igaz, lassan kezdem élvezni a találkáinkat, amelyek mindig hatalmas szócsatákban végződnek, persze nem annyira, mint ő, elvégre könnyen az idegeimre tud menni a tahó modorával, amit, ha jól sejtek, külön ezekre az alkalmakra tartalékol.
Igyekszem elhúzni a csíkot, amilyen gyorsan csak lehet, nem sok kedvem van egy ilyen köszöntő után megvívni az aktuális szópárbajt, végétre is most rémisztett halálra, szükségem van a regenerálódásra. Valahol legbelül azért reméltem, hogy nem hagyja ennyiben a dolgot, hanem utánam jön, hogy kiengeszteljen egy kicsit, persze csak az ő neandervölgyi modorában. Nem okoz csalódást, alig távolodom el tőle, már a sarkamban van, és csak úgy sziporkázik, kedvesebbnél kedvesebb megjegyzéseket szúr nekem, úgy látszik, pompás délután elé nézünk mindketten.
-Bocs, hogy nem vagyok felkészülve a hozzád hasonló sötét parasztok meglehetősen furcsa köszönés módjára. A szatírok nem, de hallottál már az emberrablókról, a gyilkosokról, bérgyilkosokról? Nem lepődnék meg, ha nem, elvégre te az ilyesmit mamutcsonttal vagy bunkós bottal intézed, ugye?
Nem lassítok a tempón, de ez úgy látszik, őt egy cseppet sem zavarja, egyfolytában a nyomomban van, és úgy tűnik, meg sem kell magát erőltetnie túlságosan.
-Nem, ezt a hadműveletet kifejezetten neked tartogatom, de a helyedben vigyáznék, nagyon vékony jégen táncolsz!
Rákacsintok egy hamis mosoly kíséretében, s csak most veszem jobban szemügyre, és figyelek fel a pólóján éktelenkedő foltra.
-Nem gondolod, hogy ennyi idős korodra már meg kéne tanulnod használni az evőeszközöket, vagy ha ez nem megy, akkor legalább előkét használni? Vagy netán bölényvadászatról jöttél, és azért nézel ki így?
Bökök a fejemmel a paradicsomfolt felé, igyekszem komoly maradni, de látva esetlenségét, egyre nehezebben tudom visszatartani a nevetést.
Utoljára módosította:Borostyán Lenke, 2016. március 16. 20:14
Hozzászólásai ebben a témában

Aaron E. Blake
INAKTÍV


Lenke's dark peasant
offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 567
Írta: 2016. március 16. 20:52 | Link

My Siren

Bár nem érti a lány dünnyögését, azért eléggé jó tippjei vannak arra, mit nem hallott tisztán. Viszont nem zavarja. Kicsit sem. Pont erre a reakcióra számított.
- Miért gondolod, hogy el akarnak téged rabolni? Mármint most komolyan? Ki akarna direkt összezárva lenni veled? Bár azt elhiszem, hogy vannak, akik szívesen lekötöznének és befognák a szádat - mereng hangosan a férfi. - A gyilkos viszont tényleg meredek kicsit. Mondták már, hogy élénk a fantáziád?
Elemében van éppen, kicsit sem zavartatja magát, konkrétan semmi miatt. Kerülgeti a szembejövőket, és igyekszik Lenke mellett maradni. Nem szeretne lemaradni a nő válaszáról.
- Oh, ugye tudod, hogy épp most vallottad be, hogy szívesen letapiznál? - érdeklődik kedélyesen a srác, elengedve a füle mellett a fenyegetés részét a mondatnak.
- Ez... mindegy - legyint egyet, aztán pár lépés után mégis úgy dönt, hogy megmagyarázza a foltot. - Főztem. Legalábbis próbáltam, mint azt a mellékelt ábra is mutatja, nem túl sikeresen. De hát persze a főzés nem is a férfi dolga lenne - fűzi még hozzá, mert hát tudja, Lenkét leginkább az ilyesmi akasztja ki. A férfi és a női munkák megkülönböztetése Aaron szerint biztosan idegesíti a lányt.
Hozzászólásai ebben a témában
Borostyán Lenke
INAKTÍV


Aaron's siren
offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 108
Írta: 2016. március 16. 21:19 | Link

Budapest|valahol a belvárosban|egy tavaszi nap|

My dark peasant


Öltözék


-Oh, hidd csak el, van olyan személy az életemben, aki simán fogna, és elrabolna a nyílt utcáról, ha tehetné. De persze, hol is érdekel ez téged, neked csak az ócska poénjaid a fontosak, ne is zavartasd magad, fogalmazzunk úgy, hogy megedződtem már…
Legyintek egyet, és ennyivel lezártnak is tekintem a témát. Nincs kedvem a részletekbe belemenni, és mesélni Aaronnek a családom ügyes-bajos dolgairól, egyrészt, mert nem tartozik rá, másrészt, mert úgy sem értené meg a helyzetet, az ízetlen tréfáihoz ezzel kapcsolatosan pedig semmi kedvem. Maradjon meg csak abban a naiv tudatban, hogy túlságosan sok krimit olvasok és élénk a fantáziám, az igazságot meg elég, ha én tudom.
Hamarosan megérkezünk a parkhoz, ahová eredeti tervem szerint egyedül készültem, de ha már úgy hozta a jó (vagy inkább rossz) sors, hogy társaságom is akadt, egye fene, megleszünk a padon valahogy ketten is. Az ülőalkalmatossághoz érve helyet foglalok, és csak most válaszolok a srác tapizós megjegyzésére. Esküszöm, hogy ennek elment a józan esze!
-Merlin mentsen meg attól, hogy ilyen értelemben hozzád kelljen érnem! Mondtam már neked, hogy én nem a bárból összekapart liba kategória vagyok, engem nem veszel le a lábamról az egóddal! Tapizásról itt szó sem volt, ha bekövetkezik a szóban forgó esemény, az kőkemény kínzás lesz számodra, és egyvalamit megígérhetek, nem fogom ismerni a könyörületesség szót! Szóval, jobb, ha nem húzod ki a gyufát!
Előadásom talán még hiteles is lenne, ha nem bujkálna a szám sarkában a mosoly. Hiába, ezzel a fiúval egyszerűen képtelenség komolyan beszélni, nekem legalábbis biztosan.
A téma a foltos pólójára terelődik, és ha most ásványvizet kortyolgatnék, biztosan ráköpném az egészet, ahogy a filmekben szokás nagy meglepődésekkor.
-Még, hogy te főzni? Na, ne hülyíts! Beteg vagy?-Kezemet a homlokára teszem, nincs láza, a félrebeszélést nem lehet erre fogni, de akkor meg mi baja lehet?
Szinte éreztem, hogy a feminista elveimet ma még támadás fogja érni a részéről, s bár tudom, hogy arra megy ki a játék, hogy jól felhúzzam magam, és valami epéset szóljak vissza, nem tudok uralkodni magamon, rögtön felcsattanok.
-Mondd már meg nekem, hol van az törvénybe iktatva, hogy a házi munkát, vagy speciel a főzést csak és kizárólag a nők végezhetik el? Ti, pasik sem haltok bele, ha időnként fakanalat vagy mosogatórongyot, esetleg porszívót ragadtok, és besegítetek egy kicsit. De nálad ezek a szavak, hogy segítés, házi munka, tisztelet, egyenjogúság nem szerepelnek, ugye?[/b
Hozzászólásai ebben a témában

Aaron E. Blake
INAKTÍV


Lenke's dark peasant
offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 567
Írta: 2016. március 16. 21:47 | Link

My Siren

- Hát, ha tudtam volna, hogy neked ez jön be... - röhög fel, de végül nyitva hagyja a mondat végét. Sejti, hogy a lány le szeretné zárni a beszélgetésnek ezt a részét, de ő sosem tudja, mikor kell abbahagyni. Vagy, ha tudja is, hát nagyon nem érdekli. Lehet, hogy ezért viszket sokaknak a tenyere már akkor is, ha csak szóba kerül a srác neve?
Közben beérnek a parkba, Aaron pedig magától értetődően helyezkedik el a nő mellett. Mivel nem küldték el eddig, úgy gondolja, Lenke nem bánja, ha marad még egy kicsit.
- Már a lekötözésből és az elrablásból is sejtettem, milyen a te stílusod, úgyhogy nem kell kihangsúlyoznod, hogy fájni fog, ha hozzám érsz - forgatja pimaszul a srác a szemét. - De majd egyszer megmutatom, hogy fájdalom nélkül is lehet igazán jó.
Szabadon flörtölget, talán mert felejteni vágyik. De nem gondol bele, nem, ő nem ilyen. Egyszerűen csak hagyja, hogy megtörténjen, és, ha majd már túl soknak érzi, egyszerűen lelép. Mint mindig.
- Nem kell ilyen kifogásokat kitalálnod, hogy megérinthess - vigyorog a lányra, aztán hátrébb dől, és vállat von. - Megígértem valakinek, hogy nem mérgezem meg a főztömmel, szóval kénytelen vagyok megtanulni. Bár szerintem bőven elég, ha az ember tudja kezelni a mikrót. Márpedig én azt pöpecül tudom működtetni.
A lány kifakadását hallva felölti diadalittas vigyorát, mutatva, hogy újfent ő nyert, ő akasztotta ki előbb a másikat. Ezt sosem fogja megunni. - Te is tudod, hogy a barlangban az ember nem hallott még egyenjogúságról. Mifelénk a Neander-völgyben a férfi vadászik, a nő meg otthon várja őt.
Hozzászólásai ebben a témában
Borostyán Lenke
INAKTÍV


Aaron's siren
offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 108
Írta: 2016. március 16. 22:23 | Link

Budapest|valahol a belvárosban|egy tavaszi nap|

My dark peasant


Öltözék


Mindjárt gondolhattam volna, hogy Aaron képtelen komolyan venni bármit is, és hogy halványlila fogalma sincs arról, mikor kell abbahagyni a viccet. Mert most ez az elrablásos történet tényleg nem móka tárgya… Ha csak egyszer lett volna a helyemben anno, megtudná milyen a madár élete az aranykalitkában, és nem űzne tréfát belőle. Ha egyszer jól meg akarnám szívatni, biztosan rávenném, hogy jöjjön el velem a szüleimhez, bemutatnám, mint a kedvesemet, aztán hallgathatná, hogy hány száz fős lagzit, meg hosszú menyasszonyi ruhát, meg mindenféle földi jót terveznek az őseim. Azt hiszem, az összes szál haját egyenként tépdesné ki, de én is! Brrr! Már a feltételezés is borzasztó, hogy még ha csak látszatból is, de egy párként jelenjünk meg valahol. Mondjuk, a képére kíváncsi lennék… Ki tudja, lehet, hogy április elsején megpróbálkozom ezzel a csínytevéssel .
Gondolataim kicsit messzire kalandoztak, de Aaron flörtölő hozzászólását nem tudom figyelmen kívül hagyni.
-Megmutatod? Te? Nekem? Biztos vagy te benne, hogy nekem szántad ezt a mondatot? Úgy gondolod, megengedném, hogy bármit is megmutass? Ugyan kérlek!
Ismét szemeimet forgatom. Eddig abban a hitben éltem, hogy én vagyok a naivabb kettőnk közül, de itt az ideje, hogy rádöbbenjek, a sötét parasztom sokkal ártalmatlanabb, mint azt az elején gondoltam volna.
Sejthettem, hogy tapizásként fogja megélni a lázmérés mozdulatát is, de még mielőtt bármit is reagálhatnék rá, eldob egy mondatot, amin jobban fennakadok, mint ezen.
-Úgy érted, van egy lány az életedben, akinek a kedvéért hajlandó vagy megtanulni még főzni is?
Az őszinte megdöbbenés kiül arcomra, s csak miután kimondtam szavaimat, akkor esik le, hogy ez nagyon is úgy hangzott, mintha féltékeny lennék az állítólagos nőszemélyre. Igyekszem korrigálni, remélem nem szúrt neki nagyon szemet.
-Hogy sikerült elérnie, hogy áldozatot hozz érte? Gondolom, nagy árat kell fizetnie a kedvességedért…
Vannak elképzeléseim arról, hogy mi mindent kell megtennie annak a szerencsétlen libának, aki Aaront választotta, de azt hiszem, az én gondolataim meg sem közelítik a valóságot, ismerve a fiú furcsa modorát.
-Ne haragudj, mindig elfelejtem, hogy barlangból menesztett őskövület vagy! Nem gondolkodtál még azon, hogy itt lenne az ideje felzárkóznod a huszonegyedik századhoz?
Utoljára módosította:Borostyán Lenke, 2016. március 16. 22:24
Hozzászólásai ebben a témában

Aaron E. Blake
INAKTÍV


Lenke's dark peasant
offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 567
Írta: 2016. március 16. 22:46 | Link

My Siren

Mivel a lány nem szól vissza, kelletlenül leszáll a témáról, de elraktározza magában az információt későbbre. Még jól jöhet, ha tudja, mi a lány egyik gyenge pontja.
A célozgatásait követő heves tiltakozásra csak egy néma vigyorral, és egy mindentudónak tűnő pillantással felel. Ő nem fogja győzködni a lányt, főleg úgy, hogy az egészet poénnak szánta. Lenke olyan pasinak hiszi, aki minden nap másik csajjal állít haza, és hírből sem ismeri az udvariasságot, és Aaron nem is akarja, hogy a nő jobban megismerje. Jó ez a kapcsolat neki így, ahogy van.
- Igen. Bár valójában legalább három ilyen nő van az életemben - bólint nagyon komolyan, aztán még hozzáteszi: - És egyik sem az anyám.
Az már más kérdés, hogy Bia sosem kérné ilyesmire, a harmadik nőszemély pedig többet nyávog, mint beszél, és a macskakaja is tökéletesen megfelel neki, amit mindössze kinyitni kell tudni, ahhoz nem kell főzés skill.
- Cserébe lakhatok nála - vonja meg a vállát a srác, kissé rájátszva a gigolo szerepre. Bár a szó szoros értelmében nem tekinthető kitartott férfinek, elvégre keres pénzt, tudja fizetni a számlákat. De ezt persze Lenkének nem kell tudnia.
- Á, az unalmas. Én szeretek mamutra vadászni. Meg tigrisre. Meg őzikére... - Beszéd közben végigpillant a lányon, amolyan lusta, felmérő nézéssel. Persze kiszámított tett ez is, mint minden más, ha Lenkével van. Szinte már várja, mikor fogja pofon vágni őt a nő. Tényleg eléggé tenyérbemászó a stílusa.

Hozzászólásai ebben a témában
Borostyán Lenke
INAKTÍV


Aaron's siren
offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 108
Írta: 2016. március 19. 13:54 | Link

Budapest|valahol a belvárosban|egy tavaszi nap|

My dark peasant


Öltözék

Végre valahára veszi az adást ez a tírpák, és leszáll az emberrablós témáról. Kicsit későn kapcsolt, ez igaz, de ha számításba veszem, hogy ő végtére is egy neandervölgyi ősbunkó, akkor nem is olyan vészes a helyzet. Hiába, meg kell már egyszer szoknom, hogy vénszülék szegény, ráadásnak pasiból van, ergo sokkal, de sokkal lassabban forognak a kerekei.
Teljes mértékig meg vagyok győződve arról, hogy Aaron egy nőfaló, magát a helyi vagányok közé soroló srác, aki minden nőben annyit lát, mint mókus az odvas fából. Épp ezért is bosszantanak annyira, általában igencsak gyengére sikerülő flörtölő megjegyzései, hiszen melyik nőnemű örül annak, ha olcsó húsdarabnak nézik?! Jó, talán a plázamaca-bárliba kategóriába sorolandó hölgyek lelkesednek az ilyesmiért…  Epésnek szánt mondatomra mindössze egy mindentudó pillantást kapok egy néma vigyor kíséretében. A lehető legszigorúbb és leglesújtóbb tekintetet sugárzom felé, hozzáfűznivalóm azonban nincs a dologhoz, hiszen úgy sejtem, hiába is magyaráznám neki, hogy, ha utánam hajítanák inkább elszaladnék, minthogy bármilyen szinten is foglalkozzam vele… Elkényeztették már őt a könnyű nőcskék, és mint ilyet szinte lehetetlenség visszarángatni a valóságba.
Vagy mégsem? Mégiscsak létezik olyan lány, aki a rettenetes modora, egekig szárnyaló egója ellenére el tudja őt viselni olyannyira, hogy a főztjét is megegye? Elképesztő…
-Három? Hallottál már olyasmiről, hogy az egészséges kapcsolatban EGY férfi és EGY nő vesz részt? Esetleg iszlámvallású lennél, és a hárem kialakítására gyúrsz?
Következő mondata végképp fejbe vág. Nem is tudom szó nélkül hagyni, annyira feltornássza a vérnyomásomat.
-Te kitartatod magad egy nővel? És még férfinak mered nevezni magad? Nem gondolod, hogy ez azért már tényleg szánalmas?
Elfordítom róla a tekintetem, annyira felbosszantott, hogy rá sem bírok nézni. Mindig is tudtam, hogy nem tiszteli a nőket, és azok a lányok sem magukat, akik vele kezdenek, de hogy ilyen mélyre süllyedjen, arra nem voltam felkészülve. Miután sikerül kissé lehiggadnom, íriszeimet újra rászegezem, és éppen sikerül elkapnom felmérő pillantását.
-Ugyan már, halvány lila elképzelésed sincs róla, hogy kell ezeket az állatokat elejtened. Fogadni mernék, hogy ezt is a nőd intézi helyetted.-Vetem oda foghegyről, tekintetemből némi megvetés sugárzik.
Hozzászólásai ebben a témában

Aaron E. Blake
INAKTÍV


Lenke's dark peasant
offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 567
Írta: 2016. március 20. 15:17 | Link

My Siren

Sejtette, hogy Lenke ki fog akadni a mesebeli hármas szó hallatán, úgyhogy sikerként könyveli el, hogy sejtelme beigazolódik. Egyáltalán nincs szándékában felvilágosítani a lányt arról, hogy az a hármas nem feltétlenül jelent három szerelmi kapcsolatot. Sőt az említett hölgyek közül, csak az egyik az, akiért bármit megtenne. Egy hozzá hasonlóan szőrös szívű férfihez illő bundás barátnőjének egyetlen pillantása képes arra, hogy bármire rávegye őt. És, ha így folytatja az életét, még az is megeshet, hogy egyetlen igaz szerelme a gyönyörű maine coon cica marad.
- Az igazat megvallva szerintem ők használnak ki engem - dob még néhány gallyat a lány idegességének tüzére. - Például most Alíz rávett, hogy tanuljak meg főzni. Tutira elvárja majd, hogy én főzzek rá, csak mert már képes leszek rá. Ha Bia megtudja, hogy leléptem Alízzal, biztosan utánam jön, és majd hallgathatom a szidalmait. Ami meg Shezát illeti... az a nő a rabszolgájának néz. Komolyan! Addig nem hagyhatom abba a simogatását, amíg le nem törnek a karjaim. És akkor is csak azért, mert elalszik rajtam, és nem veszi észre, hogy leállok.
Szörnyű férfisorsát drámai hangvétellel ecseteli a nőnek, és már előre élvezi, ami verbális szitokáradatot ezért kapni fog. Nem is túl rejtettem mazochista ez az ember.
- Már megbocsáss, de nem te vagy nagyra azzal, hogy a nők felsőbbrendűek, és a férfiak menjenek vissza a barlangjukba? Teljesen logikus, ha egy hozzám hasonlóan, ostoba, kőbunkó pasas egy gyönyörű, okos nőre támaszkodik, nem?
Úgy jelenti ki, mintha a világ leglogikusabb dolga lenne. Az sem zavarja, hogy Lenke már rá sem bír nézni. Végül is valami ilyesmit akart elérni. Vagy nem? Végül is mi értelme van mindannak, amit csinál? Éppen egy félig ismert nőt idegesít fel csupán azért, mert szórakoztatja. De persze Aaronnek mostanában ennyi motiváció pont elég bármihez, amit csinál. Ha már minimálisan élvezi, már megéri neki.
- Fogadni mernél? - húzza fel a szemöldökét egyszerre kérdőn és piszkálódón.
Hozzászólásai ebben a témában
Borostyán Lenke
INAKTÍV


Aaron's siren
offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 108
Írta: 2016. március 20. 17:23 | Link

Budapest|valahol a belvárosban|egy tavaszi nap|

My dark peasant


Öltözék


Tudom, hogy pontosan azt a reakciót produkálom, amit elvár, jobban mondva, amire számít tőlem, mégis képtelen vagyok uralkodni magamon. Hogy is tudnám magamban tartani a véleményemet, ha egyfolytában a feminizmusomat sértő dolgokkal hozakodik elő? Nem egészen értem a srácot, elvégre maximálisan tisztában van vele, hogy miután elköpi ezeket a megjegyzéseket, irtózatosan kiakadok, elküldöm melegebb éghajlatra, különféle jelzőket aggatok rá, és magamban is elkönyvelem egy idióta sötét parasztnak. Miért éri ez meg neki ennyire? Nem tudna magának valami más, szórakoztatóbb elfoglaltságot találni, mint az én idegeimen való táncolás? Netán mazochista lenne?
Alig fejezem be gondolatbeli eszmefuttatásomat, újabb támadás indul ellenem a részéről. Sosem unja meg?! Most épp egy panaszáradatot kell végighallgatnom tőle, amelynek lényege, hogy szegény, szerencsétlen Aaron a három nő martalékául esett, akik csak kihasználják őt.
-Ha nem tudnám, hogy hogyan is állsz te valójában a nőkkel, most azt hiszem patakokban folynának a könnyeim sanyarú sorsodért, de így, ne haragudj, de egyetlen cseppre se számíts tőlem! Jól teszik ezek a csajok, ha egy kicsit megdolgoztatnak, legalább arra a kis időre férfinak érezheted magad…
Harapom el egy kicsit a mondat végét, és kíváncsian várom a reakcióját, bár nagyjából sejtem, mit is fog mondani.
Egyszerűen nem tudom felfogni, hogyan is tűrheti el, hogy egy nő kitartsa, ezt tudtára is adom, de olyan szinten megvetem ezt a fajta életmódot, hogy rá sem bírok nézni. Tudom, hogy hírből sem ismeri a megbánást, de abban azért reménykedtem, hogy legalább a legapróbb jelei közül produkál néhányat, és ha csak a kedvemért is, de úgy tesz, mintha legalább egy kicsit szégyellné magát. De Aaron az Aaron, nem tagadja meg magát most sem.
-Épp ezért kéne visszavonulnotok, mert ostobák és kőbunkók vagytok, csak hülyítitek és kihasználjátok a nőket! Egyáltalán nem logikus, hogy a nőre támaszkodsz. A dolog úgy lenne egészséges, hogy egyikőtök sem támaszkodik a másikra, de ezt egy hozzád hasonlónak hiába is magyaráznám, úgy sem értené…
Forgatom meg dühösen a szemeimet. A téma ezután a vadászatra terelődik, illetve arra, hogy biztos vagyok benne, hogy hozzá sem tudna kezdeni a zsákmányszerzéshez, csak a száját jártatja.
-Fogadni!-Húzom ki magam diadalittasan, ajkamon mosoly terül el, szememből a kalandvágy tüze süt. Biztos vagyok a dolgomban, bármi legyen is a tét, állom.
Hozzászólásai ebben a témában

Aaron E. Blake
INAKTÍV


Lenke's dark peasant
offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 567
Írta: 2016. március 20. 17:57 | Link

My Siren

- Igenis sajnálnod kellene - néz már-már durcásan, megjátszott durcásan, a nőre. - Legalább egy kicsit. Bár tudom, nem igazán érezheted át a helyzetem, nem lévén három férfi az életedben, sőt még akkor sem érezhetnéd át, ha lenne, elvégre három nővel mégiscsak teljesen más az élet.
Szegény Aaronnek milyen borzalmas dolgokat kell kiállnia. Hát ez hallatlan. Rögtön szaladok valamiféle férfivédelmi szervezethez... Persze egoista pasasunk sem érzi úgy, hogy bármi panaszra lenne oka, de hát Lenke szinte könyörög azért, hogy felhúzzák, és kicsoda Aaron, hogy nemet mondjon neki?
- Na már most, ha mi ostobák és kőbunkók vagyunk, mégis hogyan lehetünk képesek arra, hogy hülyítsük és kihasználjuk a nőket? Mi ezt nem is érjük fel ésszel, nem? - álcsodálkozik a férfi, kissé elbutítva a tekintetét, hogy a nő lássa rajta, ő aztán tényleg azt sem tudja, hogy ezeket a szavakat eszik-e vagy isszák.
- Ha én kinyitom előtte az ajtót, kihúzom neki a széket, megfőzöm a vacsorát, az nem azt jelenti, hogy ő támaszkodik rám? Márpedig te ezeket nőként elvárnád, nem? Ha már a nő támaszkodik a férfira, miért ne lehetne ez kölcsönös? Nem úgy lenne "egészséges" - ujjaival jelzi a nőtől vett idézet jeleit -, ha egyikük támaszkodhatna a másikukra, a másik pedig tudná, hogy az egyik mindig ott van, ha szüksége van rá? Kölcsönösség. Tudod, mint amikor két részeg hazafelé egymás támogatja - vigyorodik el a végén, hátha el tud evezni a komolyabb vizekről ezzel a felettébb ide nem illő hasonlattal. Elvégre nem akar ő filozófiai mélységű elmecsatát vívni a nővel. Csak egy kicsit kieresztené a gőzt.
Ekkor Lenke megjegyzi, hogy nem hiszi őt valami nagy vadásznak, és bár Aaron csupán cukkolni akarja a fogadással, a nő belemegy. A férfi szemöldökei egész magasra felkúsznak, szája gonosz vigyorba szalad.
- Jó, akkor fogadjunk, hogy egy éven belül sikeresen levadászok egy bizonyos szirént. Bár valójában ezt a fogadást szerintem már most megnyertem, mert imád már most is, de úgy az igazi, ha be is ismeri. Így is áll a fogadás?
Reméli, hogy azzal, hogy egyrészt Lenkét, mint egy fogadás TÁRGYÁT jelöli meg, a nő leszáll a témáról, másrészt, hogy ez visszariasztja majd a fogadástól. Neki ez az egész csak játék, és bármennyire is sötétnek és parasztnak hiszi Lenke, nem igazán lenne ínyére, hogy bármilyen komolyabb módon megbántsa az ő saját szirénjét. Húzni az agyát, és kiakasztani, az egy dolog. Megpróbálni elcsábítani úgy, hogy nem szereti, az meg már egy egészen más szinte a szemétségnek.
Hozzászólásai ebben a témában
Borostyán Lenke
INAKTÍV


Aaron's siren
offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 108
Írta: 2016. március 20. 18:20 | Link

Budapest|valahol a belvárosban|egy tavaszi nap|

My dark peasant


Öltözék


-Lassan már annyit panaszkodsz, hogy kezdem úgy érezni magam, mintha a rendelésen lennék. Nem tudnád kicsit gatyába rázni magad? Természetesen, ha szükséged van varázspszichológusra, állok rendelkezésedre, de vigyázz, mit kívánsz, mert húzós ám az óradíjam!-Vigyorodom el, bár ez a vigyor inkább a durcás arckifejezésnek szól, amit Aaron produkál. Nagyjából úgy fest, mint az ovi homokozójában a kissrác, akinek lenyúlták a lapátját vagy a vödröcskéjét.
Az iménti mondatom, miszerint legalább akkor férfinek érezheti magát, amikor a nők kegyeiben járhat, nem marad reakció nélkül. Mindjárt sejtettem, hogy valami nagyot fog mondani, és igyekszik úgy csűrni-csavarni a dolgokat, hogy ő jöjjön ki jól belőle, az én vérnyomásom pedig az egekbe szökjön. Be kell vallanom, utóbbiért nem kell túlzottan megerőltetnie magát, elég, ha eldob pár hímsoviniszta mondatot. Kíváncsiságom határtalan, de nem várakoztat sokáig, azt még nem tudtam eldönteni, hogy szerencsémre vagy szerencsétlenségemre.
-Nem féltelek én benneteket, ehhez megvan az eszetek. Hülyíteni és megszerezni nem nagy kunszt egy nőt általában, viszont megtartani és szeretni, na ahhoz már kell egy értelmi- és érzelmi intelligencia szint, és ez hiányzik sokatokból, ezért váltok sötét parasztokká.
Vigyorodom el ismét. Ez a szófordulat mindig is a madagaszkári kalandunkat juttatja eszembe, amikor ez az idióta magával rántott a mélybe, és annyira hülyén jött ki a helyzet, hogy eltörte a karját. Állítja, hogy miattam tette, engem védett, na de ki is kérte őt arra, hogy ugorjon fejest a tengerbe a társaságomban?
Visszatérek gyorsan a jelenbe, épp jókor ahhoz, hogy halljam a párkapcsolati eszmefuttatását.
-Nem, azt nem várnám el, tőled pláne nem, hogy megfőzd a vacsit. Merlin mentsen meg tőle! Jobban féltem én a konyhámat attól, hogy a kezeidre bízzam!-Kacagok fel.
Le sem tudná tagadni, mennyire meglepődött azon, hogy rákaptam a fogadás ötletére. Nem tudja, honnan is tudhatná, hogy nagyon szeretek fogadásokat kötni, habár nem egyszer fordult már elő, hogy ráfáztam a dologra. Most viszont biztosra vettem, hogy Aaronnek köze sincs a vadakhoz, ezért nyugodt szívvel álltam rá a dologra, de sejthettem volna, hogy valamivel ki fog bújni alóla…
-Á-á!-Emelem fel a mutatóujjam.-Szirénekről itt szó sem volt, csak mamutról, tigrisről és őzikéről. Amúgy is, vadászatról tárgyalunk, nem horgászatról. És, csak óvatosan azzal a nagy önbizalommal, tudod, a szirének rendelkeznek egy tömény izomból álló uszonnyal, amit ha használnak ellened, nagyon nem jársz jól! Szóval, mikor megyünk őzikére vadászni?
Rákacsintok, ajkamon ismét mosoly jelenik meg, ezt nem fogod megúszni ennyivel!


Hozzászólásai ebben a témában

Aaron E. Blake
INAKTÍV


Lenke's dark peasant
offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 567
Írta: 2016. március 20. 18:53 | Link

My Siren

- Ez még mindig meglehetősen furcsa számomra. Mármint, hogy te pszichológus vagy. Mármint, hogy te megkaptad a pszichológusi diplomádat, és jogcímet arra, hogy másokat elemezz. Nagyon furcsa.
Gondterhelt arccal csóválja a fejét, és most csak félig viccel. A lány számára túlságosan is elítélő, és erőteljes véleményét soha nem is rejti véka alá. Aaron nem tudja elképzelni, hogy Lenke egy férfit is ugyanúgy tudna kezelni, mint egy nőt. Bár azt sem tudhatja, hogy a nő nem-e csak vele ilyen szélsőséges.
- Szóval okosak is vagyunk, meg szánni valóan hülyék is. Kész ellentmondás a férfiember a te szemedben. Így már nem is csodálkozom azon, hogy nincs pasid - bólint, mintha ezzel mindent megértett volna végre. A nő egyszerűen nem érti a férfiakat, számára olyanok, mint a másik bolygóról jött idegenek, és nem is akarja megérteni őket.
Azért Aaron egy mosollyal nyugtázza közben a lány vigyorát is, mert sejteni véli, mi késztette görbülésre az ajkait. Felrémlik előtte az, az őrült ugrás, meg az a bolond nyaralás, és inkább megrázza a fejét. Nem, erre most nem fog gondolni.
- Hé, a tanfolyam vezetője azt állította, hogy megtanít főzni. Ha végzek, neked is főzök valamit - int úgy, mintha király lenne, és megszánná a nőt, ő is kaphat az ő csodálatos remekművéből. - És ezt nem utasíthatod vissza! Ez ajándék. Ha nem akarsz majd beengedni a lakásodba. Eljöhetsz hozzánk, Alíz és Sheza örülni fognak neked.
Talán túl hirtelen az ajánlat, de Aaron viccesnek találna egy ilyen találkozást. Alíz egyáltalán nem olyan, amilyennek Lenke elképzeli - Sheza meg aztán pláne nem -, és Aaron kifejezetten jól szórakozna a felmerülő érdekesebbnél érdekesebb szituációkon.
- De a szirének finomabbak - vonja meg a vállát egy utolsó próbálkozással a srác, de sejti, hogy ebből már nem tudja kihúzni magát. Most már mindenképpen össze kell törnie egy lány szívét. Hacsak... Végül is lehet, hogy pont megismeri élete szerelmét, és a végén még Lenkének köszönheti, hogy összehozta egy csodálatos nővel, akit majd feleségül is vehet, és... Na, jó, nem bírom tovább röhögés nélkül. Ez teljesen elképzelhetetlen. Hé, Aaronről beszélünk!
- És különben is, különleges élmény lenne, ha egy szirén használná ellenem az uszonyát - nevet fel hangosan incselkedőn nézve a lányra. Mazochizmus, mondom én.
- Megyünk? - kerekednek el a szemei. - Mármint te is... Nem tudtam, hogy a nőkre buksz. Bocs, hogy célozgattam, felejtsd el, hogy rád hajtottam! - legyint egyet, aztán valami megfogalmazódik a fejében: - Viszont, te eléggé szadista vagy, ugye tudod? Azt akarod, hogy szedjek fel egy csajt, csak úgy fogadásból. Mondhatnám azt is, hogy te kényszerítesz rá. De mielőtt még azt mondanád, hogy túl sokat nyafogok, legyen, áll az alku. Menjünk most hétvégén, a helyet te mondod, csak, hogy ne csalhassak!
Hozzászólásai ebben a témában
Borostyán Lenke
INAKTÍV


Aaron's siren
offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 108
Írta: 2016. március 20. 19:21 | Link

Budapest|valahol a belvárosban|egy tavaszi nap|

My dark peasant


Öltözék



-Mi ebben a furcsa? Attól, mert te mindig kihozod belőlem a legrosszabbat, mások nem ennyire elmebetegek, már megbocsáss.-Felnevetek, ezt már nem lehet kibírni fapofával.-És képzeld, férfi pácienseim is vannak, akiknek épp arra van szükségük, hogy valaki, történetesen egy nő jól fejbe vágja őket a kőkemény igazsággal. Itt hangyányi szünetet tartok, ez a fél perces néma csend jár azoknak a pasiknak, akik bemerészkednek hozzám. Persze, őket nem kínzom annyira, mint amennyire Aaront próbálom, de erről neki nem kell tudnia.
- Mondjuk, igaz, ami igaz, elsőre nekem is meglepő volt anno, hogy értesz a régiségekhez, aztán eszembe jutott, hogy te végétére is a Neander-völgyből jöttél, nem csoda, hogy képen vagy az elmúlt korokkal.-Dobom oda neki a mondatot némi élccel a hangomban, ha már egymás foglalkozását szekáljuk, ne maradjon ki ő sem a jóból.
-Honnan tudod, hogy nincs? Elég sok idő telt el a legutóbbi találkozásunk óta!-Mosolyodom el, és igyekszem elbizonytalanítani a srácot. Igaza van, tényleg nincs senkim, az utóbbi időben nem igazán volt időm arra, hogy párt keresgéljek magamnak, költözés, üzletvezetés, csőd, álláskeresés, ésatöbbi, ezek nem épp a legmegfelelőbb körülmények arra, hogy az ember összefusson élete szerelmével. Mondjuk, nem is nagyon keresgéltem, ez is igaz. Mindegy, a lényeg, hogy megingassam Aaront, borzasztóan zavar, hogy nyitott könyv vagyok előtte.
A téma a főzőtanfolyamra terelődik, és persze arra, hogy én biztosan nem bíznám rá a konyhámat. Az ki van zárva! Egy tea megfőzését se hagynám neki, nem hogy egy komplett ebédét, Isten ments, nincs annyi varázsló Bogolyfalván és környékén, hogy el tudnák oltani azt a tüzet, amit Aaron összeszerencsétlenkedne.
-Rendben, főzhetsz nekem valamit, de csak és kizárólag úgy, hogy közben minden mozdulatodat figyelni fogom!  Még a végén ételmérgezés címen elteszel láb alól, kitelik tőled, tudom nagyon jól!
Vigyorodom el ismét, már némi komolyság azért felfedezhető a mondatomban. Tényleg jobban féltem az életem attól, hogy csak úgy, biztonsági óvintézkedések nélkül megkóstoljam a főztjét.
-Lehet, hogy finomabbak, de veszélyesebbek is! Ha jól tudom, a legutóbbi találkozáskor eltörted a karod egy szirén miatt. Hiányzik ez neked megint?
Néz a fiúra, mindentudó pillantással.
-Hogy mit csináltál? Rám hajtottál? Ezt nevezed te annak? Én ezt még gyenge próbálkozásnak sem hívnám.-Itt megállok, egy félpillanatnyi szünetet tartok, csak azért, hogy fel tudja fogni, nálam ez édes kevés, még akkor is, ha csak poénnak szánta.-És igen, megyünk! Ne aggódj, nem jelentek vetélytársat számodra, az identitásommal minden a legnagyobb rendben. Csak épp szeretném látni, hogy azzal a modorral, stílussal és dumával, amivel engem kitüntetsz, hány nőt tudnál meghódítani. Én választhatok helyet, pompás! Itt, Pesten a közelben van egy remek szórakozóhely. Ott aztán megmutathatod, mit is tudsz valójában!
Utoljára módosította:Borostyán Lenke, 2016. március 20. 19:29
Hozzászólásai ebben a témában

Aaron E. Blake
INAKTÍV


Lenke's dark peasant
offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 567
Írta: 2016. március 20. 20:51 | Link

My Siren - zárás

- Jah, hogy ez a legrosszabb. Jó, akkor majd ehhez viszonyítva képzelem el, milyen is lehetsz általában - mondja, és fel sem veszi, hogy éppen leelmebetegezték. Ha Lenke így érzi, hát lelke rajta, Aaront nem különösebben izgatja. - Hm... Én nem így képzeltem a pszichológusi szakmát. Bár tény, hogy te nagyon jó vagy abban, hogy mások szemébe mondd az általad vélt igazságot.
Végül is Aaron is ezért beszélget vele, nem? Igaza is lehet a nőnek, ezért már simán fizetnie kellene. Végül is számára ez a beszélgetés felér egy terápiával, bár talán nem egészen úgy, ahogy a lány képzeli.
- Na, látod, mindenre van magyarázat - nevet fel, és majdnem hozzáteszi, hogy végül is az is tény, hogy elég sokszor mászkál barlangokban is, amikor elrejtett kincsek után kutat. - A végén kiderül, hogy én még le se másztam a fáról. Azóta is ott ülök, fentről figyelem a többieket, és azon mélázom, hogy a többiek vajon miért másztak le, amikor idefentről sokkal szebb a kilátás.
Aaron szerencsére képes magán is nevetni, talán ezért lehet, hogy Lenke ritkán tud igazán fájó pontra tapintani nála. Bár a lánynak nem is sok esélye van, elvégre a férfi mindig hamis képet mutat magáról előtte.
- Kikövetkeztettem - jegyzi meg mindentudó vigyorral. Igazából nem tudja elképzelni, hogy létezik olyan férfi, aki elég jó Lenkének, és olyan pasast sem látott még, aki annyira papucs legyen, hogy kibírja Lenke minden kívánságát és feltételét. És, ha annyira papucs lenne, nem kellene a nőnek, mert nem lenne elég férfi hozzá. Ördögi csapda szirén módra.
- Hát, ha szeretnél nézni, és követni minden mozdulatomat, hát én nem tiltakozom - mondja olyan hangon és nézéssel, mintha valami sokkal erotikusabb dologra gondolna a főzésnél.
- Egy kartörés egy szirénért nem nagy ár - vonja meg a vállát, felidézve azt az esetet. A saját ostobasága miatt majdnem megsérült a lány. Kötelessége volt a nő számára lehető legjobb helyzetet teremteni belőle. Mindent megtett azért, hogy Lenkének ne essen baja. Még olcsón meg is úszta a dolgot.
- Ahhoz képest, hogy gyenge próbálkozás, még mindig itt ülsz velem, pedig elméletileg nem is bírsz engem. De eszed ágában sincs elmenni, vagy elhajtani engem a fenébe. Szerintem egész jól csinálom - mosolyodik el a tőle telhető legszerényebben, aztán belemegy a fogadásba is. - Rendben, ott találkozunk. A többit majd lebeszéljük bagoly útján, most mennem kell - les rá az órájára, aztán feláll, villant még egy fölényes, magabiztos mosolyt a nő felé, aztán zsebre tett kezekkel elsétál.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek