Az idő kellemes, se nem túl hideg és se nem túl meleg, egyszóval majdnem tökéletes az egyik kedvenc filmem újranézéséhez. Hogy miért csak majdnem tökéletes az idő? Hát ez egyszerű: egész éjszaka esett az eső és mindenhol tócsák állnak, ettől függetlenül a hőmérséklet is jó helyen van ahhoz, hogy ezt kellemesnek lehessen mondani. Már csak a célszemélynek kell megérkeznie és teljes lesz a szett. Amíg viszont ez nem igen akart megtörténni, a szobámban ücsörögtem és hol a falra pillantottam az egyik Kapitányt ábrázoló poszterre, hol az előttem fekvő laptopra meredtem, majd gyakorlottként kerestem ki a letöltött filmek mappámból a megfelelőt. Még bele is néztem picit, természetesen a legjobb részbe: ahol Bucky is szerepel. Amint visszapörgettem az elejére és eltüntettem a pirítósom maradékát már csengettek is. A tányért felkapva siettem le a lépcsőn és a konyhába bedobva -nem szó szerint- a tálat már mentem is ajtót nyitni.
- Anyaaa...! - kiáltottam még vissza, miközben a kitárt ajtó előtt ösztönösen húztam össze a kardigánom, hogy azért ne fagyjak meg, míg Zétény méltóztatik befáradni. - Na, helló. Remélem villamossal jöttél a sok mugli között és nagyon jól érezted magad.
Nem tudtam megállni, hogy ne piszkáljam egy kicsit, az ajtót pedig rögtön csaptam is be, miután tényleg befáradt, aztán eltávolodva attól a lépcső egyik alsó fokára léptem. Anya pedig azon nyomban jött is elő a konyhából, bemutatkozott, megdicsérte a rellonos haját(?), majd miután megkérdezte mit kérünk, biccentve visszatért a konyhába. Még szerencse, hogy apámnak valami roppant fontos ügy miatt a parancsnokságra kellett mennie és nem veregethette meg Zétény vállát istenesen. De kár. Meg sem várva, hogy édesanyám alakja teljesen eltűnjön a konyhaajtó mögött ragadtam meg Zétény kezét és húzni kezdtem felfelé.
- Egy szót se szólj, majd fent - sziszegtem még hátra, mert természetesen én sem vagyok hülye és tudtam, hogy emlékszik a faluban történtekre, viszont nem akartam anyu és Vivien (a nővérem is valahol a konyhában lehetett) előtt vitázni a fiúval, így miután sikeresen feljutottunk az emeletre beterelgettem a szobámba és az ajtót halkan becsukva nekidőltem a fának.
- Csüccs - mutattam a fehér, puha, bolyhos takarómmal leterített ágyamra és én magam is helyet foglaltam a laptop előtt. Amiről kérdőn tekintettem Zétényre, nem voltam ugyanis biztos benne, hogy ismeri a gépet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=529906#post529906][b]Nemes L. Izabella - 2015.10.11. 10:50[/b][/url]

Az idő kellemes, se nem túl hideg és se nem túl meleg, egyszóval majdnem tökéletes az egyik kedvenc filmem újranézéséhez. Hogy miért csak majdnem tökéletes az idő? Hát ez egyszerű: egész éjszaka esett az eső és mindenhol tócsák állnak, ettől függetlenül a hőmérséklet is jó helyen van ahhoz, hogy ezt kellemesnek lehessen mondani. Már csak a célszemélynek kell megérkeznie és teljes lesz a szett. Amíg viszont ez nem igen akart megtörténni, a szobámban ücsörögtem és hol a falra pillantottam az egyik Kapitányt ábrázoló poszterre, hol az előttem fekvő laptopra meredtem, majd gyakorlottként kerestem ki a letöltött filmek mappámból a megfelelőt. Még bele is néztem picit, természetesen a legjobb részbe: ahol Bucky is szerepel. Amint visszapörgettem az elejére és eltüntettem a pirítósom maradékát már csengettek is. A tányért felkapva siettem le a lépcsőn és a konyhába bedobva -nem szó szerint- a tálat már mentem is ajtót nyitni.
- Anyaaa...! - kiáltottam még vissza, miközben a kitárt ajtó előtt ösztönösen húztam össze a kardigánom, hogy azért ne fagyjak meg, míg Zétény méltóztatik befáradni. - Na, helló. Remélem villamossal jöttél a sok mugli között és nagyon jól érezted magad.
Nem tudtam megállni, hogy ne piszkáljam egy kicsit, az ajtót pedig rögtön csaptam is be, miután tényleg befáradt, aztán eltávolodva attól a lépcső egyik alsó fokára léptem. Anya pedig azon nyomban jött is elő a konyhából, bemutatkozott, megdicsérte a rellonos haját(?), majd miután megkérdezte mit kérünk, biccentve visszatért a konyhába. Még szerencse, hogy apámnak valami roppant fontos ügy miatt a parancsnokságra kellett mennie és nem veregethette meg Zétény vállát istenesen. De kár. Meg sem várva, hogy édesanyám alakja teljesen eltűnjön a konyhaajtó mögött ragadtam meg Zétény kezét és húzni kezdtem felfelé.
- Egy szót se szólj, majd fent - sziszegtem még hátra, mert természetesen én sem vagyok hülye és tudtam, hogy emlékszik a faluban történtekre, viszont nem akartam anyu és Vivien (a nővérem is valahol a konyhában lehetett) előtt vitázni a fiúval, így miután sikeresen feljutottunk az emeletre beterelgettem a szobámba és az ajtót halkan becsukva nekidőltem a fának.
- Csüccs - mutattam a fehér, puha, bolyhos takarómmal leterített ágyamra és én magam is helyet foglaltam a laptop előtt. Amiről kérdőn tekintettem Zétényre, nem voltam ugyanis biztos benne, hogy ismeri a gépet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=529965#post529965][b]Farkas Zétény - 2015.10.11. 14:03[/b][/url]

Nem is értem magam, de tényleg, hogy mugli városba beteszem az én isteni lábam. Persze ez nekik megtiszteltetés, mégsem hajlongnak, mert nem ismernek. Talán jobb is így, akkor biztosan nem jutnék el Izabellákéhoz. Miért is megyek én oda egyáltalán? Rábeszélt, hogy nézzek meg vele egy szuperhősös filmet, de kikötöttem, hogy csak olyan helyen, ahol nincsenek muglik. Erre mit csinált ez a lány? Meghívott magukhoz, ami a múltkori szájra puszi után már majdnem gyanús. Állítólag otthon van vele az anyukája, meg a tesója is, képzelem, hogy mi jutott elsőre eszükbe erről. Izabellához átjön egy fiú filmet nézni. Persze, csak tiszta barátságból. A legnevetségesebb magyarázat, és én sem hinném el a helyükben. Az más kérdés, hogy ha már mesélt rólam, akkor tudhatják, hogy el vagyok jegyezve, tehát elvileg Izával tényleg csak barátok lehetünk, és talán engem érdekel egy film. Na persze, rohadtul, de inkább hagytam magam rábeszélni. Lehet, hogy régebben csak félrelököm őt és elviharzok, de mondhatjuk, hogy valóban barátok lettünk, ami inkább nekem meglepetés. Ahhoz képest, hogy mennyire mások vagyunk, semmi értelme, hogy barátok lettünk. Úgy értem, hogy jó dolog, persze, mert lehet ugratni a másikat, meg tudom, hogy mire számíthatok tőle, meg imádom, amikor kiakad, meg r*h*dt jó csaj, de a mentalitásuk és a gondolkodásmódunk nagyon messze áll a másikétól. Mégis, így alakult, pedig az első találkozás után ki gondolta volna? Na, mindegy, mert közben megérkezem a házuk elé. A nyálkás időre a legújabb divatú ballonkabátban érkezem, alatta egy kockás ing, és egy kényelmes sötét farmer, természetesen az egyik legszebb fekete cipőm. Ha már idejövök, illik jól kinéznem. Álldogálok még egy kicsit, mert nem tudom, hogy mennyire jó ötlet ez az egész, de végül nem akarom, hogy csalódjon Iza, meg azt sem, hogy ezt verje a fejemhez életem végéig, hogy nem mertem idejönni, vagy valami hasonlót. Becsengetek, és az esernyőmre támaszkodva várom, hogy jöjjön valaki. Nem igazán lehet komornyik, egy pár másodperccel többet váratnak, mint ahogy illene, de nyílik az ajtó és Iza jelenik meg benne mosolyogva, én is küldök neki vissza egy rövidet.
- Hellóka! Nálunk a mosónő mos, nem a villa, szóval nem, nem jöttem semmi szörnyű mugli járművel. Kifizettem egy közeli család hopphálózatának a díját, még marasztalni is akartak, de mondtam, hogy nem várathatom meg a legjobb csajt a suliban – mire befejeztem és beléptem a házba, már meg is érkezett az édesanyja, aki nem meglepően szintén nagyon csinos volt. Kölcsönösen bemutatkoztunk, tőlem kapott egy kedves kézcsókot Ninell, aki kimentette a házurát és megdicsérte a hajamat. Elmondtam neki, hogy szívesen megadnám a fodrászom számát, de úgy látom, hogy erre semmi szükség. Még viccelődve hozzátettem azt is, hogy: „Van az a mugli mondás, hogy nézd meg az anyját… sajnos tovább nem jut eszembe, elnézést.” Egy kis zavart nevetgélés, és már „olyan kis mindentudó” mosollyal ott is hagyott minket.
Iza azonnal húzni kezdett felfelé, de megállítottam, mert le kellett vetkőznöm. Cipő és kabát le, az esernyőm pedig a kabát alatti tartóra helyeztem, majd hagytam magam felrángatni. Tényleg olyan érzésem volt, mintha a fiúja lennék és még azt is el tudtam képzelni, hogy a tesója – aki sajnos nem mutatta meg magát – valahol leskelődik. Végül felértünk, ahol Iza becsukta az ajtót, engem pedig egy ilyen téglatest alakú doboz elé ültetett. Gőzöm sincs, hogy mi az, de hát ő tudja, lehet, hogy ezzel kell vezérelni az ördögi mugli szerkezetet. Közben végignéztem a szobán, aprólékosan, míg végül rajta állapodott meg a szemem. Nos, igen, ez tényleg nem egy randi, de rajtunk(?) kívül ezt senki sem hinné el.
- Egészen otthonos, illik hozzád. Nem látok itt valami izét, ahol nézzük a filmet. Nagyon csinos anyukád van… - húzogatom meg a szemöldököm, majd hátradőlök.
- Mit kell csinálnom? Csak várjak, hogy lesz valami? Még egy puszit sem adtál – fintorodok el egy kissé, mert Iza biztos nem akarta az anyukája előtt ilyen istenkáromkodást, vagy mit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=530557#post530557][b]Nemes L. Izabella - 2015.10.12. 20:24[/b][/url]

Általában nem szoktam üvöltözni és amennyiben ez mégis megtörtént, csak kviddicsmeccsek közben vagy esetleg vendégek érkezésekor következhetett be. Mint például ahogy most is. Anya amúgy is meg akarta picit ismerni Zétényt, nekem pedig muszáj volt valahogy figyelmeztetnem, hogy megérkezett és mivel nem akartam össze-vissza rohangálni a lakásban, ez maradt csak. Szerencsére pedig egyikük sem szedte le a fejem, hogy "hát mi üvöltöl, kislányom?" .
  - Ilyen főbenjáró bűnt nehogy elkövess egyszer se - bólogattam a szavaira már alig várva, hogy mikor lép be az ajtón és szoríthatom ki a hideget annak becsapásával. Anya természetesen még elbeszélgetett vele, én viszont csak a szemem forgattam a rellonos bókjaira, aztán felráncigáltam magammal a szobámba. Ahol meleg volt. Mert fűtünk. Normális emberek módjára, szeptemberben fűtöttünk. Azt hiszem majd inkább még egyszer megfontolom azt a normális jelzőt... De egyelőre törődjünk Zéténnyel.
  - Igen, tudom. Vivien hasonlít is rá, asszem - vontam meg a vállam, miközben az ágyon elnyúlva kihúztam a fiókom és kotorászni kezdtem benne a megfelelő kábel után kutatva. Merthogy nekem elég lett volna, ha csak a laptopon nézzük, de semmiképpen sem akartam, hogy a fiú bármiben is hiányt szenvedjen. Na jó, talán van ami miatt szenvedhet. Amint megtaláltam a keresett eszközt, már fordultam is vissza a laptop felé, amikor a szavak eljutottak a tudatomig és egy pillanatra lefagytam. Hogy azután úgy tegyek, mintha nem is hallottam volna meg az utolsó siránkozást, és a gépet az ölembe kapva léptem oda az ágyammal szembeni szekrényre rakott tévéhez.
  - Ezen fogod látni majd, amint megcsináltam. Addig nézd a falat, a takarót, a párnát vagy mit tudom én. Van ott egy csomó plüss is, nem tudom tudod-e mi az, de éppen rajtuk fekszel - pillantottam hátra kicsit bosszúsan Zétény hátát méregetve, de inkább csak visszafordultam a tévé felé. Pár pillanat múlva - mert én egy zseni vagyok - már meg is jelent a film első négy másodperce a képernyőn, amit egy kattintással állítottam meg s a földön ülve néztem újra a fiúra.
  - Helyezd magad kényelembe, mindjárt kezdődik. És valamelyik takaróval dobj már meg, lécci. Elég hideg van itt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=530584#post530584][b]Farkas Zétény - 2015.10.12. 21:23[/b][/url]

- Hidd el, figyelek rá – kedélyesen mosolyogtam, mert nem állt szándékomban sem megbántani, sem keménykedni vele. Úgyis pontosan tudja, hogy mi a véleményem, és tudom, hogy ezzel csak ugratni szeretne. A lényeg, hogy beenged végre, én pedig megismerkedhetek az édesanyjával. Egy gyors és rövid ismerkedést követően pedig máris bent vagyok Izabella birodalmában. Kíváncsi lennék, hogy hány fiú látta ezt eddig előttem.
- Azt hiszed? – meglepő, hogy nem tudja, pontosan, hogy a tesója hasonlít-e az anyukájára. – Nem baj, remélem ő is tiszteletét teszi, kíváncsi vagyok – vonok vállat kedélyesen, tényleg nem vagyok bunkó, sőt, nagyon is szolidan viselkedem vele.
Mégsem azon a kis izén fogjuk nézni, pedig már gondoltam rá, hogy egy bazibummal felnövesztem. Csak nem tudom, hogy varázsolhatnék-e itt egyáltalán. Ezek a törvények valahogy nem ívódtak belém. Ráadásul tényleg nem kaptam egy puszit, vagy valamit, ha már idehívott magához. Oké, már az is valami, hogy egy Farkast beenged a bárányok közé, de akkor is. Csalódottság tükröződik a képemről, miközben elmagyarázza, hogy a TV-ben - bizony, én is tudok egy-két dolgot – fogjuk nézni a filmet. Hát jó legyen. Ráültem a plüssjeire, bármik is legyenek azok, így hirtelen felpattanok és már majdnem elnézést kérek, mikor kiderülnek, hogy azok ilyen kis játékizék. Óvatosan félretettem őket és elhelyezkedtem, de Izabella leült a földre.
- Nem együtt nézzük, vagy ott jobb? Gondolom, viccelsz. Nyugi, nem mászok rád, de ez így nekem kínos – nézek rá, miközben a takarót keresem, és sikeresen találok is egyet. Majd megfogom és odanyújtom neki, miközben visszamászok az ágyára. Hát ez így nagyon hülyén néz ki, öcsém, de nem mondhatom meg neki, hogy mit csináljon. Tényleg nagyon zárkózott most, pedig ültünk mi már egymás mellett is. Mondjuk így, ha benyitnak a többiek, láthatják, hogy csak ismerősök vagyunk, és nincs semmi köztünk.
- Akkor menjen – mondom lemondóan, és próbálok koncentrálni a TV-re, de minduntalan a szőke fürtökre csúszik csalódottan a tekintetem. Persze, ha felém fordulna Iza, a TV-t nézem már, nem túl lelkesen. Remélem nem fog sokáig tartani így, mert ez nagyon nem oké. Lehet, hogy el kéne inkább mennem…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=530863#post530863][b]Nemes L. Izabella - 2015.10.13. 20:27[/b][/url]

Csak a szemeim forgattam, mikor a rellonos a nővérem emlegette és már előre is kezdtem reménykedni benne, hogy a lány nem fog felbukkanni. Holott tudtam, hogy ez teljességgel kizárt, hiszen anyu tuti be fogja küldeni valamilyen indokkal, hogy ellenőriztessen minket. Mert azt hiszi, hogyha maga helyett beküld valakit, nem fogok rájönni milyen célja is van a benyitónak. Köszi, anyu, én is szeretlek.
  - Mindjárt megyek, várjál. De meg kell nézni nincs-e valami gebasz, innen könnyebben meg tudom csinálni, mert az ágyról fel kell kelni, ide kell mászni és érted. Szóval türelem - csitítottam Zétényt, aki közben a plüsseimmel is összebarátkozott már, majd amikor úgy láttam, elhelyezkedett és megfelelően vette a levegőt, elindítottam a filmet. Lélegzetvisszafojtva figyeltem az első pár másodpercet, aztán szépen lassan elkezdtem az ágy felé csúszni, amikor azonban megjelentek a Kapitányt megmentő katonák, lecövekeltem az ágy mellett s már csak akkor észleltem fel újra, mikor Norvégia következett.
  - Nagyon figyelj - suttogtam a fiú felé fordulva és betakarózva lehuppantam mellé az ágyra, hogy aztán mintha most látnám először, csillogó szemekkel és érdeklődve figyeljem a nagy képernyőjű tévét. Nem is kicsit voltam izgatott ahhoz képest, hogy már egy csomószor láttam a filmet. Mivel ugye pedig az év nagy részében a suliban vagyok, ahol hát nem igazán fellelhető internet, itthon a szünetekben nagyon sok mindent kell behoznom, ez a film viszont olyannyira megtetszett, hogy másik helyett ezt néztem meg még kétszer.
Halkan felsikkantottam a közben már Bucky-t mutató tévé láttán és egy pillanatra Zétényre pillantottam, hogy megbizonyosodjak abban, a fiú még mindig figyel és nem aludt be Bucky láttán. Mert azért harapok. Nagyon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=531221#post531221][b]Farkas Zétény - 2015.10.14. 21:57[/b][/url]

Most nem értem, hogy miért nem tetszik neki, hogy a nővére bejön. oké, tuti itt lesz, le kell ellenőrizni a fiatalokat, nehogy valami rosszat csináljanak. Az a vicc, hogy ha a fiatalok rosszalkodni akarnak, akkor általában nem haza mennek, szóval ez a szülői óvatosság általában hülyeség. De úgy van vele biztos Iza édesanyja, hogy meg kell védeni a kicsi lányát, Ha más nem azzal, hogy beküldi a nővérkét egy sütivel, vagy valamivel. Pedig biztos vagyok benne, hogy nagyjából el mondta Iza, hogy mit is fogunk csinálni.
Persze nem tetszik, nagyon nem, hogy ő a földön akar ülni, engem meg száműzött a szőrös izéihez. Ezt muszáj kikérnem magamnak, mélyen csalódott vagyok.
Aztán jön a magyarázat persze, én meg csak vállat vonok. hiszem, ha látom, öcsém.
- Rohadt türelmes vagyok, tudhatnád. De oké, várok – persze nem adom meg magam, nekem van igazam és egyébként is, ezt előre is elmondhatta volna. Nem értek az ilyen mugli szemetekhez, nem ártott volna, ha felvilágosít kicsit. Aztán elkezdődik a film, én pedig bambulom, hogy mégis mi ez. Egy kisgyerek háborúba akar menni, hogy meghaljon. Eddig tetszik, én simán besoroznám. Azért reménykedem benne, hogy a végére meghal, mégiscsak egy mugli.
- Csupa szem vagyok – sóhajtok egy nagyot. Szóval végül eljut a vézna kissrác a háborúba. Ekkor Iza végre felmászik hozzám, ami tényleg jól esik. nem azért, mert hű de jó, hogy közel van hozzám a melle, hanem, mert hű de jó, hogy… itt van velem. Nem tudom, ezt tartom normálisnak.
Közben a srácból valami bájitallal kemény csávót csinálnak és egy „náci” fickó az ellenfele, aki okos. Találnak valami cuccot, amiből még veszélyesebb cuccot csinálnak, vagy mi. Nem egészen értem. A Kapitány meg fellép jó csajokkal, az mondjuk jó rész, mert hát a muglik között is vannak jó csajok, és úgy tűnik ide lettek válogatva. Bár eddig a szőke a nyerő, aki lekapta a kapitányt, azzal én is eljárnék egy pár táncot, persze ha más lennék, és nem idegenkednék a mugliktól.
- Minek örülsz ennyire? – kérdezem vigyorogva, majd visszanézve látom, hogy a Kapitány barátja a menő nála. Hát jóképű, de… kit érdekel, le is zuhan a p****ba. Közben a filmben sok minden történik, amit nem értek, meg azt sem, hogy hol játszódik, meg néha azt sem, hogy ki kivel van, de végül is elmegy. Azért én nem feszülök úgy rá, mint Iza, talán ha egy jó csaj lenne a főszereplő.
- Jól van, nem fogok elaludni rajta - ütöm meg a vállammal a lány vállát és hátradőlök a falnak. Nézem tovább, hátha izgalmasabb lesz. Tényleg nem rossz, sokkal rosszabbra számítottam.
- Lesz még benne csaj? – kuncogok, mert a kis ugráló libák tényleg feldobták a filmet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=531442#post531442][b]Nemes L. Izabella - 2015.10.15. 22:24[/b][/url]

Mindig fellelkesülök, ha olyan filmet kell nézni amit szeretek és amennyire is húzta először a száját, annyira fog tetszeni Zéténynek a film. Egyszerűen nem lehet nem szeretni, ez tény és való, még a rellonosnak is bele kell törődnie és előbb vagy utóbb rá fog jönni, hogy tetszik neki a film, de persze biztos nem fogja bevallani, mert hát hogy egy ilyen mugli cucc tetsszen neki? Áááá... Az bizonyára nagyon nagy csapás lenne az életében, amit ugyebár kár lenne kihagyni. Mindenkinek kell egy-egy rossz nap, ez pedig lehetne az övé.
  - Tudom - suttogtam magam elé mosolyogva, talán Zétény meg sem hallotta olyannyira a plüsseimmel törődött, én meg ugye a gépet piszkáltam, volt egy kis háttérzaj. Háttérzaj. Az. Aztán végül mindent megoldottam, el is kezdődött, Zétény is többé-kevésbé érdeklődve figyelte, én meg aztán pláne. Még nem is mutatták Steve-t már rajongtam, amikor meg szegényt megverte az a gonosz bácsi és Bucky mentette meg, hát az valami fenomenális volt. Nagyon lelkesedtem, szerintem látszott is rajtam mennyire szerettem őket nézni. Még hogy hülyeség, chh... Ne viccelj már. Közben zajlottak ám az események, és mire észbe kaptam már Bucky meghalt de közben meg mégsem. Azt a jelenetet nem szerettem, habár a Kapitány feje nagyon aranyos volt, ahogy aggódott a barátja miatt és utána még meg is könnyezte. Imádom.
  - Sosem azt nézed, ami lényeges. Borzasztó - és ez lett a végszó, kopogtak s nyílt az ajtó, belépett rajta Vivien és ennek a rímnek itt vége szakad. Szóval Vivien belépett az ajtón, én pedig óvatosan még jobban magam köré húztam a takarómat, hogy a kinti hideg levegő ne érhessen annyira. Vivi letette az ágyra a tálcát, amit hozott, majd felegyenesedve végigmérte Zétényt, bemutatkozott neki és a filmre vetve egy pillantást kilibbent a szobából. Homlokom a felhúzott térdeimnek nyomtam, sóhajtva ráztam meg a fejem miután becsukódott az ajtó.
  - Szóval ő a tesóm.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=531501#post531501][b]Farkas Zétény - 2015.10.16. 08:24[/b][/url]

Tök jó a mugli, nem alszok el rajta! Na, tessék, jobbat csináltak a muglik, mint Felagund bájitaltan órája. Még ilyet, sosem mondtam volna ki. Oké, a kung-fu is jó, bár biztos vagyok benne, hogy azt is valami mágus vezette be. A legnagyobb mesterek ugyanis túlságosan is varázslatos dolgokat tudnak ahhoz, hogy egy egyszerű mugli meg tudja csinálni. Na de térjünk vissza a filmhez. Szóval elmegy, meg minden, csak zavar, hogy a csávó, a kapitány ennyire… jó. Tényleg nincs benne semmi rossz, oké néha hibázik, de alapvetően nyálasan tökéletes. Meg jóképű, meg izmos, meg… ugyan, ilyen csak egy van, és az én vagyok. Annyi, hogy engem emiatt nem kellett begyógyszerezni.
Örülök, hogy Iza meggondolta magát és mégis odajött mellém. Na így már éreztem a törődést, és azt, amit elvártam. Bár még hozzám is dőlhetne, de ne legyünk telhetetlenek igaz? Ahhoz azt kéne, hogy vattacukorral bekenjem a vállamat, ő meg leharapdálja, szóval erre mennyi esély van? Semennyi, mert, hogy én ahhoz a ragacsos vacakhoz biztos nem nyúlok többet, öcsém. Annyira elgondolkodtam ezen, hogy Iza kislányos sikkantása hoz vissza a filmhez. Komolyan jobban tetszik neki a mellékszereplő, mint a főhős. Mondjuk az is jóképű és nem kellett begyógyszerezni. Csak hát meghal… röhögnék is, ha nem látnám, hogy a szöszi sajnálja. Még a végén megütne miatta…
- „Bádi” a lényeg, mi? Haha, nem nézem a lényeget… - zrikálom egy kicsit, már csak azért, mert tuti, hogy ez azért jó, mert jó pasikkal van tele. A vörös koponya mondjuk erős szereplő, kár, hogy néha elrontják a szerepét. Ahelyett, hogy megölné ezeket a szerencsétleneket, beszélget velük…
Nyílik az ajtó, ahogy vártuk és megjelenik Vivien, csak ő lehet. Jól megnéz magának, de én is viszonzom ezt. Nagyon csinos egy család, öcsém! Lehet, többet fogok jönni, mehehe!
- Nyugi nem lesz semmi olyan, amiről tudnotok kéne. Iza elég visszafogott – kacsintok Vivienre, aki távozik, én pedig csak mosolygok az ajtót bámulva. A film folytatódik, és tudom, hogy ezért még majd kapok a fejemre. Kicsit kinyújtózok, megropogtatom a vállam, mert kezdek elzsibbadni. Már vagy egy órája, ha nem több tart a film, és nem úgy néz ki, mintha egyhamar vége lenne. Aztán hasra fekszem, felkönyökölök és úgy nézem a kapitányt és bandáját. Iza meg nézheti a lábamat. Kicsit arrébb tolom a tálcát, amit a tesója hozott, nem vagyok éhes. Csak haladjunk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=531606#post531606][b]Nemes L. Izabella - 2015.10.16. 21:24[/b][/url]

Ha nem ismerném, azt mondnám élvezte a filmet. Tetszett neki. Jól döntött, hogy eljött és megnézte. Ilyen filmes találkozót többször is csinálni kellene, legalább okosodna is egy kicsit, csak aztán nehogy balhé legyen belőle otthon. Azért nem vállalom a felelősséget, mert hát végül is ő maga ajánlotta fel, hogy akkor megnéz velem egy filmet és egyáltalán nem erőltettem rá semmit. A fő utcán szobrozó szöszi is a tanúm rá.
  - Steve a lényeg - csóváltam csalódottan a fejem. Ezek szerint Rogers nem érte el nála a kellő hatást, vagy én nem tudom, de ő volt a középpontban, rá kellett volna figyelnie. Az már más kérdés, hogy én "Bádival" voltam elfoglalva és őt néztem egészen addig, míg le nem zuhant arról a csúnya vonatról. Tényleg szerettem és miatta is érdemes volt nézni a filmet. Miatta is. Merthogy valóban Steve volt ennek az egésznek a központjában, őt szerettem a legjobban, de kettejük közül nem tudtam volna dönteni. Bocsánat, hármójuk közül. Ott volt ugyanis még Tony is, már csak az a szerencse, hogy ebben a részben még nem igazán akaródzott élni, pedig szívesen néztem volna a cuki babapofiját.
  - Hahaha, komolyan, nagyon vicces vagy. Nézd a filmet - csóváltam mosolyogva a fejem, miközben én magam is így tettem s a mozizás további húsz perce csendben telt el. Izgultam, ahol kellett, néha lopva a fiúra pillantottam hátha elaludt vagy rosseb tudja, szerencsére azonban ilyen nem történt. Talán még élvezte is Bádi és Sztív kalandjait. Hah, ez már majdnem szív. Milyen kis kreatív vagyok. Közben izgalmas részhez érkezett a történet, Peggy és Steve utolsó beszélgetése. Talán ez volt a legszomorúbb jelent az egész filmben Bucky halála után, meg is böktem Zétény lábát, hogy nagyon figyeljen rájuk. Nem vettem volna a lelkemre, ha lecsúszik erről a mélyenszántó és megható jelenetről. A végén még kimaradna az életéből, ezt meg ugye egyikünk sem akarja. A film pedig közben véget ért, ezt azonban csak a stáblista felénél vettem észre, addig is elhallgattam a zenét és alig észrevehetően ringattam magam az ütemére.
  - Naaaaaa? - álltam fel az ágyról, hogy a laptophoz sétálva megállítsam a filmet. - Hogy tetszett?
Direkt nem csak simán a "tetszett?" kérdést tettem fel, hiszen az alap dolog, hogy Zéténynek tetszett a film. Biztos levágta már ezalatt az iszonyú gyorsan elrepült majdnem két óra alatt, hogy igencsak kényes téma lehetett ez a tetszik nem tetszik dolog. Jól vigyázzon tehát, hogy mit válaszol... Amíg pedig ő a válaszon törte a buksiját, végleg bezártam a filmet és szétszereltem a gépet, majd a laptoppal az ölemben az ágyhoz vonultam s leraktam a fiú elé. Hadd ismerkedjen meg vele egy kicsit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=531956#post531956][b]Farkas Zétény - 2015.10.17. 17:35[/b][/url]

- Steve? Óóóó – cukkolom, de tényleg ő a főszereplő, nem gondoltam volna. Pedig még a címe is az, hogy Amerika Kapitány, nahát-nahát. Szóval ez a csávó mindenkit megment, és ő a muglik erkölcsi királya. Nyilván csak filmen létezik ilyen. Lehet, hogy ha élőben is lenne valaki, aki ilyesmi, akkor talán érdekelnének a muglik. Ja, nem. Viszont nem annyira rossz, tényleg, mint, ahogy gondoltam. Néha még én is szorítottam annak az idiótának, de jobban kedveltem a Hidra vezért. Volt, hogy elmosolyodtam néhány bárgyú poénon, de hát, na, nagyon úgy néz ki, hogy ki fogom bírni a végéig és nem is fogok elaludni rajta. Nem semmi, öcsém.
Közben bejön a tesó, elszórakozok egy kicsit vele és cukkolom Izát, ahogy azt illik. Na, én nem vinném haza őt, csak úgy, először tréninget tartanék neki, hogy mit és hogyan, meg kinek mit és kinek ne. Pláne, hogy csak akkor vinném haza, ha komoly indokom lenne rá, szóval nem igen fogja meglátni életében a Farkas birtokot.
- Igenis asszonyom! – tisztelgek, mint a filmben és helyet változtatok. Hasra fekszem, és feltámasztom a könyökömet, na meg a tenyerembe a fejemet. Így nézem végig az egészet, de továbbra sem nyúlok a kajához és az üdítőhöz. Mármint gondolom, hogy az, nálunk akár bort is ihatna Iza. csak bámulom a végét, elkalandoztam egy kicsit. Furcsán jól érzem magam, olyan, mintha beengedett volna egy titkos helyre. Végül is, lehet, hogy pontosan így van. De miért pont engem? Nem tudom…
Miután ő lemászik az ágyról, hogy kezelje az ördögi masinát, a hátamra fekszem és szétdobom a végtagjaim. Enyém az ágy, ahahaha!
- Jó volt – mondom semleges hangnemben. Nem mondanám, hogy, hű de lázba hozott, de ennél jóval rosszabbra számítottam. Szóval, ahhoz képest sokkal jobb volt. Közben Iza mellém teszi azt az izét, így kénytelen vagyok odafordulni hozzá. Érzem, hogy meleget sugároz felém a gép, kicsit hátrébb is húzódom.
- Nem fogja felgyújtania házat? – érdeklődöm, majd megnyomom az egyik kis téglatestet rajta, ahol a ’z’ betű van, de nem történik semmi. Vagy nem látom, de csak ugyanaz a kép fogad. Vállat vonok, ehhez nagyon nem értek, de tényleg. Pedig biztos nagyot nőnék a szemében, ha azon az interizén küldenék neki „üzit”, ahogy a sárvérűek nyomják a folyosón. Hát ez van, ebben a tökéletességemben kell velem barátkozni.
- Jó a szobád, olyan Izás – mondom elég halkan, magam is meglepve ezzel.
- És most, mi lesz? Mit csinálunk? Vagy menjek? – ülök fel zavartam és nézem a kék szemeit. Tényleg jobb lenne, ha lenne pasija, mert így csak magába fog bolondítani. Mégis csak az lenne a legjobb, ha mennék, nem? Hacsak nincs valami jobb ötlete, talán már így is sokig maradtam.
- Nem akarok zavarni – mondom zavartan, és felülök, majd fel is állok és vizsgálni kezdem a szobát. Gyakorlatilag téblábolok és a könyveinek a címét olvasom, meg ilyesmi. Sajnos, csak a fura nyomás nő a mellkasomban, talán valami bajom van?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=532206#post532206][b]Nemes L. Izabella - 2015.10.18. 11:15[/b][/url]

Elég jól viselte a filmet, és tetszett is neki, amiért külön piros pont meg egy buksisimi jár. Tudtam én már a kezdetektől fogva, hogy biztos élvezni fogja a filmezést, de most nem arról van szó, hogy velem nézte vagy mert rá lett erőltetve, hanem tényleg azért élvezte, mert jó volt a film. Bárki bármit mondhat, a muglik is tudnak jó dolgokat csinálni, ezt pedig az előbb Zétény is beismerhette magának, akár hallottam akár nem. De biztos soha az életben nem fogom én azt hallani, hogy valami, amit a muglik csináltak jó. Így sosem fogja kijelenteni, de nem is várom el tőle. Elég, ha csak néha látom az arckifejezését. Az mindent elárul.
- Nem fogja felgyújtani a házat - ráztam mosolyogva a fejem tekintetem hol a laptopra, hol a fiúra emelve. Aranyos volt ahogy tartott attól a kis géptől, pedig semmi oka sem lehetett rá. Eddig még semmit sem gyújtott fel és biztos nem akkor akarja elkezdeni, mikor a rellonos is a közelben tartózkodik, hiszen, felgyújtani egy aranyvérű család leszármazottját milyen dolog lenne már...? Nagyon csúnya és gonosz, ezért is lenne jó elkerülni az ilyen helyzeteket.
- Nem kell elmenned - lehajtott fejjel válaszoltam, körmömmel a billentyűzet egyik gombját piszkálgattam. Kicsit zavart a kérdése, tudtam, hogy előbb vagy utóbb úgyis rá fog kérdezni arra, ami a faluban történt én meg nem akarok neki hazudni, de az igazságot meg amúgy sem fogja elhinni. Kerülni akartam a témát, de mást nem tudtam volna felhozni, hogy akkor azzal majd eltereljem a gondolatait más irányba. Zöldjeimmel a lassan elsötétedő képernyőre meredtem, és ekkor felpillantás nélkül is éreztem ahogy a fiú felállt az ágyról. Nem akartam magunkat ilyen kellemetlen helyzetbe hozni, de amíg ő nem gondol vissza a dologra, addig ez csak bennem okozhat némi lelkiismeret furdalást.
- Nem kell elmenned - ismételtem meg magam felpillantva. Zétény a polcomnál járt, és éppen a könyveimet vizsgálgatta, amiből volt egy pár.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=532254#post532254][b]Farkas Zétény - 2015.10.18. 13:33[/b][/url]

Nem tudom mennyire elégedett Iza, én végül is pozitívan csalódtam. De ezt nem kell annak venni, hogy hű meg há ez a film, csak sokkal jobb, mint amire számítottam. Gyorsan elintéztem ezt egy semleges válasszal, és láthatóan ez megnyugtatta őt. Nem hiszem, hogy sokat fogok jönni őrjöngve követelve, hogy gyerünk, nézzünk meg még egyet, de talán belefér pár nap, csak azért, hogy építsük a barátságunkat.
- Akkor jó – a szavaimmal ellentétben, még egy kicsit elhúzódom a gépizétől. Nem is értem, hogy hogyan működhet ez egyáltalán, úgy tudtam, hogy a mugli ketyeréket megbolondítja a mágia. Pedig maga a ház eléggé mágikus, látszik, hogy varázslók, illetve többnyire boszorkányok lakják. Viszont kezdett kínos lenni a beálló csend. Általában megyünk valahova, vagy jövünk valahonnan, vagy csak sétálunk és beszélgetünk, vagy ápolgatom a lelkét valami „hűdefontosIzadolog” miatt, de mindenképpen van terünk. Most nincs, egy pár négyzetméteres szobában vagyunk ketten és az, ami az ürügy volt, hogy idejöjjek már elmúlt. A csodamasina leáll, vagy elromlik, nem tudom, mert kikapcsol a kép. Gondolom az előbbi, mert a szőke nem kap idegbajt, csak lehajtott fejjel kaparássza az egyik gombot. Én már nem tudom magamban tartani ezt a kínlódást, szóval talán tényleg el kéne mennem. Ő azt mondja, ne menjek, de érzem, hogy ő sem tudja, hogy mi legyen, csak ne menjek. Hát, köszi, és ezzel mit kezdjek, hmm? Írjunk leckét közösen, öcsém? Ha. Ha. Ha. Mondjuk, lehet, hogy a végén az lesz, mert nem tudok rá nézni. Sokat jelent nekem, azt hiszem, de mivel tiltva van a közeledés, és nincs mit csinálni… f****m tudja, mit csináljak, és ez egyben zavar és idegesít egyszerre.
Nézegetem a könyveit, nagyon sok mugli író van közötte gondolom, de csak nem gyújtom fel, vagy ilyesmi…
- Már mondtad, maradok – vörösödöm is, szerintem melegem van, Elkaphattam valamit? Mondjuk egy csomó muglival találkoztam, szóval lehet, hogy ezután lefertőtlenítem magam és elmegyek az indiánhoz, hogy űzze el rólam a rossz mugli szellemeket.
- Csak szívattál ugye? A fő utcán, amikor azokat mondtad – gratulálok Zétény, sikerült még kínosabbá tenni a helyzetet. A legrosszabb az, hogy kíváncsi vagyok a válaszra. Gondolom, tudja, hogy mire gondolok, és mond valamit. Nem tudom, hogy mi lenne neki a jó. Egyébként nem fordultam felé a kérdésnél, hanem tovább böngészem a könyvtárát, és le is veszek egyet. Kihajtom és elkezdem olvasgatni, de amúgy nem tudom, hogy mi az értelme a szavaknak, mert valójában rá koncentrálok. Feszültem várom a választ. Hogy melyik lenne jó? Ha azt mondaná, hogy igen? Talán, de azt meg nem biztos, hogy elhinném, hiszen annyit szórakozunk egymással. Közben leveszek egy másik könyvet, az előzőt visszateszem a helyére. Ha azt mondaná, hogy nem? Csalódnék? Fájna? Nem értem, hogy mi van velem, de ez tutira nem normális, öcsém! Mindegy, mondjon valamit, vagy ne, csak legyünk túl rajta.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=532535#post532535][b]Nemes L. Izabella - 2015.10.18. 21:58[/b][/url]

Rákérdezett. Szívem őrült ütemben kezdett el dobolni, azt hittem akkor és ott robban ki belőlem. Azt hittem a pillanatnyilag beállt csendben meghallja, mennyire zakatol bennem, így magam elé húztam a takaróm, hátha ezzel meg tudnám akadozni, hogy meghallja. Fejem tüntetőlegesen fordítottam az elsötétült képernyő felé, felhúzott térdeimre fektettem állam és úgy bámultam a laptopot. Percekig nem válaszoltam, csak hallgattam a könyvek lapjainak halk rezgését. Szinte komolyan láttam magam előtt Zétény bús arcát, ahogy kiejtette a szavakat. Szorosan lehunytam a szemem, élesen beszívtam a levegőt és végül feltekintve szipogtam egyet.
- Nem - mondtam semmi olyat, akartam még hozzátenni de végül ez lemaradt. Alsó ajkam beharapva tekintettem fel a fiúra. Szerettem volna többet mondani, de tudtam, hogy ezzel az egyik szóval is többet ártottam, mint használtam. Amikor láttam, hogy új könyvet vett le a polcról, újra lesütöttem a szemem. Amint kikapcsolt a gép, lassan lehajtottam a tetejét és a takaróm kezdtem el piszkálni. Olyan volt ez az egész helyzet, mintha minimum arról lett volna szó, hogy megcsalt valakivel... Úristen.
- Sétálunk egyet? - valahogy mindig nyugtatóan hatott rám, ha beszélgetés közben járhatott a lábam és nem kellett kínos csendben hallgatva egy bizonyos pontot néznem. Ott legalább tudok bámészkodni, és nem is kell a szoba fullasztó levegőjét szívni. Reménykedtem az igenlő válaszban, valójában most sokkal jobb lett volna mindkettőnknek, ha egy kicsit kiszellőztethettük volna a fejünket. Nekem legalábbis mindenképp használt volna, és azt hiszem benne is kavargott néhány ide nem illő gondolat. Főleg a válaszommal kapcsolatban. Biztos voltam benne, hogy érzett valamit, amit nem kellett volna. Tudom, hogy félreérthette volna. Tudom, hogy olyat érzett irántam, amit nem tudott letisztázni magában.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=532578#post532578][b]Farkas Zétény - 2015.10.19. 09:33[/b][/url]

Sosem voltam valami jó ebben. A semmittevésben, és a kínos dolgok előhozatalában, vagy a beszélgetés elkezdésében. Nem jutott más eszembe, csak ez, és abban biztos vagyok, hogy azért, mert itt voltam Izával, kettesben. Egy csomó más témáról is beszélgethettünk volna, mondjuk a vizsgáiról, vagy a tesójáról akár, meg, hogy mutasson meg mindenfélét, amit itt szeret. Na, és persze mit is hoztam elő elsőre? Hogy viccelődött a csajjal és a szeretőmnek mutatkozott be Bogolyfalva Fő utcáján, úgy kábé mindenki előtt. De ez nyilván csak azért volt, hogy a csajnak megnehezítse a dolgát, meg, hogy velem szórakozzon. Amit egyébként én sosem bánok, mert így felhatalmaz arra, hogy én is ugyanezt tehessem vele. Viszont, ahogy kimondta, hogy ez valójában nem poén volt, én lemerevedtem azonnal. A szívem is hevesen verni kezdet és ezerféle gondolat száguldott át a fejemben. Többek között az, hogy mi lesz, mi legyen most? Poénkodjam el, hogy „jól van Iza, ne kamuzz”, vagy vegyem komolyan? Azt viszont biztosan tudom, hogy nem kamuzik, és azt is, hogy nem akarom elveszíteni a barátságát sem, sőt igazából semmit vele kapcsolatban, ami eddig összekötött minket. Tudom, hogy nem vagyok egy egyszerű eset, de a szöszi amellett, hogy erre mindig emlékeztet, de el is fogadja, nem akar megváltoztatni. Csak a mugligyűlöletemet teszi mindig próbára. Mégis tessék, most is itt vagyok, és inkább miatta, mint a film miatt, ugye öcsém? Visszateszem a könyvet és felé fordulok, és akkor találkozom a szép kék szemeivel. Ezzel mindig is levett a lábamról, csak ugye sosem gondoltam volna ilyesmire. Mondanom kéne valamit, nem? Csinálni kéne valamit? Szemétkednem kellene vele, igaz? Nem, nem tehetem és nem is akarom. Most nem tudom, hogy sajnáljam-e Izát, vagy örüljek neki, hogy elmondta? Mégiscsak tud mindenről, ami velem kapcsolatos – igaz, apám kálváriáját nem mondtam el neki -, és azt is tudja, hogy mindkettőnket nehéz helyzetbe hozott. Persze nem tehet róla, hiszen sokaknak tetszem, és nekem is sokan tetszenek, de Iza különleges helyet foglal el nálam, és ezek szerint én is nála. Csak állok ott, mint egy birka és nézem, fogalmam sincs, hogy milyen képet vágok. Ő szakítja meg a kínos csendet, és mintha egy mázsa kő esett volna le a szívemről nagy hirtelen.
- Jó ötlet – még egy halvány mosolyt is ki tudtam erőltetni magamból. – Megengedem, hogy belém karolj – mondom szelíden, úgy, hogy ne tudja eldönteni, hogy szórakozom vele, vagy nagyon szeretném ezt. Rossz idő van, de nem akarok itt maradni most vele, ahol bármikor ránk nyithatnak és csak két összezavart fiatalt látnak, nem, ez nem nekem való. Nyújtom a kezem neki, és elindulunk lefelé. Felöltözöm, ha engedi, ráadom a kabátját is – már, ha éppen felismerem, hogy melyik az övé -, az esernyőt kibontom és kiszabadulunk a szomorkás időbe.  Nagyon fogom emiatt utálni magam, mert a cipőmnek valószínűleg nem fog jót tenni a koszos víz. De nem érdekel. Felajánlom a karomat, ha elfogadja, akkor tudunk menni egy esernyő alatt, ha nem, akkor csak mellette lépkedem. A szívdobogásom azóta sem lassult, teljesen zavarodott vagyok, mint a mérgezett egér. Most mi a sz** lesz?
- Iza – kezdek bele, miután elindultunk végre, gőzöm sincs merre, hagyom, hogy ő vezessen. - Mit szeretnél? – szinte susogom, mert kiszárad a torkom, de próbálok rá nézve beszélni, és nézni az angyali arcot. A lelkemben pedig harc dúl, mert az életem nagy fordulópontra érkezhetett. A legrosszabb azon gyötrődni, hogy én mit szeretnék. Ez nem nekem való, nagyon nem. És aki ezt az egész szerelem mizériát kitalálta, az nagyon gyorsan rohadjon meg!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=532828#post532828][b]Nemes L. Izabella - 2015.10.20. 19:05[/b][/url]

Nagyon jól tudtam, hogy sehova sem tudja rakni a válaszom, és abban sem biztos, hogy ez akkor most jónak vagy rossznak számít-e. Én sem tudtam. Csak ültem az ágyon, hallgattam a könyvek lapjainak halk sercegését és próbáltam nem arra gondolni, hogy ezzel az egy pici, halkan kiejtett szóval akkor most elrontottam mindent. Talán ezzel az egy szóval tönkretettem egy több hónapos, több éves barátságot. Bele sem mertem gondolni mi lesz ezek után velem, vele, velünk. Nem akartam elveszíteni, ugyanakkor azt sem szerettem volna, ha hamis ábrándokat kergetne, és beleélné magát egy olyan helyzetbe, amely amúgy sem jönne létre még hosszú idő után sem. Nem akartam, hogy azt higgye köztünk lehet bármi, mikor az előbb még olyan választ adtam a kérdésére, amely simán jelenthette azt is, hogy igen, szeretnék tőled többet a barátságon kívül, felejts el mindent és foglalkozz csak velem. De nem ezt jelentette. Nem akartam, hogy ezt jelentse. Hiába volt rellonos. Hiába volt a srác, akit először még utáltam. Hiába akartam többször is leüvölteni a fejét, mert annyira irritált. Hiába lett volna száz meg egy lehetősége megcsókolni. Hiába tudjuk mind ketten, hogy mit érez. Hiába a legjobb barátom.
Egy percig sem akartam tovább maradni a kelleténél a szobámban, így miután beleegyezett, lesétáltunk a lépcsőn és felöltöztünk. Valahogy jobban esett most a hideg levegő, mint a benti kellemes meleg, és mintha a családom is megérezte volna a bajt, senki sem bújt elő a kérdéseivel. Hagyták, hogy csendben elhagyjuk a házat és kilépjünk a csípős hidegbe. Kint mindenütt pocsolyák álltak, az eső azonban egy időre abbahagyta s úgy tűnt, hogy a szép szürke felhők is mintha kicsit visszahúzódnának. De most nem érdekeltek a szép felhők. Nem érdekeltek a különböző formát öltő víztócsák, sem pedig a virágszirmokon és leveleken ülő vízcseppek. A közeli fán tanyát vert és dalba fogó madárka sem keltette fel az érdeklődésem. Csak csendben lépdeltem Zétény mellett, míg lassan kiértünk az előkertünkből az útra. Picit intettem a fejemmel, hogy merre is haladjunk tovább, de a kérdésére nem válaszoltam. Hangtalanul lépdeltem, magas sarkúm, ami csak pár centi magas volt, kopogása hallatszott csak a kihalt utcán. Szerettem volna elmondani neki, hogy mennyire sajnálom azokat a dolgokat, amiket néha dühömben a fejéhez vágtam, és amikért igazából utólag már bocsánatot is kértem, hogy azt szeretném, hogy minden olyan legyen mint régen, mikor még meg tudtuk volna egymást fojtani egy kanál vízben. Akkor talán nem kerültem volna ilyen helyzetbe, és akkor talán most ő sem lenne itt azon gondolkozva, vajon miért nem válaszoltam már. Nem akartam. Nem tudtam. Valójában fogalmam sem volt róla, hogy mit is kellene egy ilyen helyzetben mondani a másiknak. Igazából még abban sem voltam biztos, hogy ezek után még bármit is kellene mondanom. Hogy ezek után már csak búcsúzzak el tőle, sétáljak haza és felejtsem el, hogy bármi is történt köztünk. Hogy megcsókoltam. Hogy rákérdezett. Hogy nem válaszoltam neki. Hogy olyan helyzetbe hoztam magam, amilyenbe nem kellett volna. Hogy elmentem az iskolába, és tanulni kezdtem ott. Hogy mikor megkaptam tőle a levelet, én lementem a csárdába. Hogy milyen elutasítóan viselkedett, én mégis meghallgattam. És még akkor sem hagytam ott az italával együtt, mikor lehetőségem lett volna rá, mert olyan, számomra lekezelően beszélt velem. Hagytam, hogy megkedveltesse magát. Hogy tényleg megkedveltem. S most épp emiatt voltunk ilyen helyzetben…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=532882#post532882][b]Farkas Zétény - 2015.10.20. 21:48[/b][/url]

Kijutottunk a fojtogató szobából. Pedig nagyon is barátságos Izabella szobája, csak hát a kialakult helyzetben ezt egyikünk sem ezt nézte. Kiszabadultunk a családi fészekből is, de nem szólunk egymáshoz. Végül én töröm meg a csendet megint. Úgy tűnik Izabella, a mindig csacsogó szőke, aki nem hagyja magát soha sem, most mély hallgatóságba burkolózik. Megértem őt, de nem visz minket sehova a hallgatása. Tudom, mit mondhatna? Hogy szerelmes belém? Mit érne el vele? Szilárdan hisz abban, hogy én is Lyra hamarosan összeházasodunk, hiszen ezért kerültem ide. Átkoznám apámékat, de nem tehetem, amikor ilyen emberekkel is megismerkedhettem, mint Iza és Ly, vagy éppen Dasha. De Ombozit is megkedveltem, és nem azért, mert a javítóból visszatért, hanem mert emberi. A képek mesélték, hogy egyszer azt mondta, és most eszembe jutott, hogy: „A szerelem nem opcionális. Ha jön, nem mondhatod neki, hogy hé, figyelj már, menj már innen, mert nem vagy az én asztalom. Jön, neked meg annyi.” Mélyen egyetértek vele, de fogalmam sincs viszont, hogy mihez kezdjek. Azt sem tudom, hogy Lyra mit szólna az egészhez, hiszen egészen jól megvagyunk, jóval jobban, mint az elején, persze ez Izára is ugyanúgy igaz. Azt sem tudom, hogy Iza mit szólna ahhoz, hogy ha azt mondanám neki, nem kell az örökségem, csak te. Romantikus lenne, mi? Az, biztosan. De nem mernék ilyet mondani, mert lehet, hogy ő nyakazna le utána, és már csak azért is eltávolodna tőlem. De ezt nem tudhatom, ennyire nem ismerem. Csak két hülye tini vagyunk, akik fogalmuk sincs, hogy mit kezdjenek egymással, mert én vagyok Farkas Zétény. Igen, ez elég nagy probléma, bár erről sem tehetek. Jön, neked meg annyi.
- Nem akarlak elveszíteni - ennyit ki tudok nyögni, amikor is lefordulunk a sarkon, már jó messze elhagytuk az otthonát. Na, ez kábé jelent mindent, hiszen nem sok opció maradt erre vonatkozóan, de tényleg. Megtorpanok és nézek rá, nézem őt, hogy mégis mi az, ami idáig sodort minket, mert semmi sem indokolja ezt. Ha nem mondja odafent azt, hogy nem szórakozik, talán minden szuper lenne, vagy ha nem kérdezem meg. De az is lehet, hogy csak elodáznánk a dolgokat. Miért fogott vissza? Ha elmegyek, akkor meg tudtuk volna emészteni ezt talán, de az is lehet, hogy bujkálnánk egymás elől. Mármint, én nem tudom, de nem szoktam hazudni neki, és akkor ugyanott lennénk két hét múlva, mint most. Talán jobb is, hogy most, nem zavar minket semmi és senki, a kutya sem törődik velünk. Még a vakarcs sem, az a valaha fehér szőrű, de most sáros korcs, ami már két utcája követ minket. Talán apámék küldtek utánam egy animágust? Á, nem hiszem, minek?
Sóhajtok egyet és Iza elé lépdelek, ha tehetem, felemelem a fejét, hogy a szemeimbe nézzen, az ő csodás kékjeivel, amik néha zöldek, néha pedig szürkék. Én a legtöbbször kéknek látom, a lélektükreit, és most is ott vagyok bennük. Kérdés, hogy egy kicsivel lejjebb, neki bal oldalt mennyire vagyok ott.
- Szeretném, ha… de ugye nem lehet? Nem lehet ugyanaz, mint volt? Miért? Miért velünk, akik ennyire jól kiegészítik egymást? Még a r*h*dt filmet is képes voltam végignézni. Miattad. Nem tudom, hogy mi lenne a jó Iza, egyáltalán nem. Én valószínűleg… - lehunyom a szemem, mert nem vagyok képes kimondani. Jön, neked meg annyi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=532897#post532897][b]Nemes L. Izabella - 2015.10.20. 22:11[/b][/url]

Nem akarlak elveszíteni.
A szavai úgy visszhangoztak a fülemben, hogy azt hittem majdnem beleőrülök. Szívem a torkomban dobogott, ahogy begyorsított és elém került. Vártam. Kíváncsi voltam rá mi lesz a következő lépése, de közben meg nem akartam, hogy bármit is csináljon. Állhattunk volna ott egymás mellett, én a mellkasát nézem, ő pedig próbálkozik azzal, hogy felemeli a fejem. De nem tett semmit. Egyelőre. Nagyot nyelve próbáltam magamban megfogalmazni valami ide nem illő mondatot, aztán végül csak hagytam, hogy megemelje a fejem. Csillogó, kék szemeimet ráemeltem, arcomon tisztán látszódhatott a kétségbeesés és a szomorúság.
- Nem akartam ilyen helyzetbe kerülni – hangom elcsuklott, ahogy elfordítottam a fejem és a csuklóm kezdtem el nézni. Még az is jobb volt ennél. Hallottam a szavakat, amelyek csak jóval később jutottak el a tudatomig és észre sem vettem, hogy mikor hallgatott el. Egyszerűen nem voltam képes normálisan gondolkozni, és nem akartam, hogy tulajdonképpen egy vicc miatt ez legyen. Egy vicc. Nem volt más, mégis félre lehetett érteni, félreértette ő és én is. Néha még egy egyértelmű mozdulatot is félre lehet érteni, én viszont nem egy egyszerű mozdulatot tettem ott az utcán. Tökéletesen jól látszódhatott mindenki számára, nem csoda tehát a félreértés. De akkor miért éreztem ezt…?
- Te valószínűleg? – ujjaimmal végigszántottam a hajam, ahogy felemeltem a fejem, hogy újra Zétény szemeibe nézhessek. Nagyon reménykedtem a válaszában, közben meg nem is érdekelt annyira. Nem akartam hallani, amit mondott, nem akartam törődni a következményekkel, akkor és ott csak élni akartam. Nem tudom ez honnan jött, de hirtelen nagyon erős vágyat éreztem arra, hogy leugorjak valahonnan következmények nélkül. Csak zuhanni, miközben a föld egyre közelebb lesz hozzád, végül a levegőben tovább repülni. Gond nélkül. Mintha ezzel mindent meg lehetne oldani. Nem törődve az esetleges kérdésekkel, ujjaim az alkarjaira fonódtak, amitől bizonyára felém fordította az arcát. Pár másodpercig még picit oldalra döntött fejjel néztem a szemeit, majd áthidalva a köztünk lévő távolságot, megcsókoltam.
Zuhanni, és soha többé földet nem érni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=532994#post532994][b]Farkas Zétény - 2015.10.21. 16:39[/b][/url]

Ilyet sem tudom, hogy mondtam-e már valakinek, vagy egyáltalán az eszembe jutott. De ez az igazság, Iza nélkül nagyon is unalmas lenne a Bagolykő, talán már túl unalmas. Egyre több időt szenteltünk egymásnak, hol véletlenül, hol szándékosan találkoztunk, de valahogy sokat. És igen, egyre többször hiányzott a vigyori feje, vagy éppen a dühös arca. Valahogy jól állt neki, hogy mérges rám, még akkor is, ha megbüntetett. Kis ár volt ez, főleg, hogy nem igazán volt nehéz kibújni a munkák alól, vagy éppen megcsináltatni azokat a gólyákkal, ha úgy hozta a helyzet. Ha nagyon igazat adtam neki, még volt olyan is, hogy én magam csináltam meg. Hát nem nagyszerű vagyok?
Szavaira belesajdul valami a mellkasomra, mert igen, teljesen igaza van.
- Tudom, főleg miattam nem – mosolyra rándul az ajkam, de rögtön el is enyészik a vigyor próbálkozásom. Nem tudom mennyire vigasztaló lehet ez, nagyjából sz**t se ér, de többet nem tudok neki adni. Mert ha ő is közelebb érzi magát hozzám, mint azt mindkettőnk gondolta, az az ő döntése is volt, nem csak az enyém. De nem bánom, eddig majdnem minden szuper volt, majdnem minden.
Aztán csak megered a nyelvem, de nem merek mindent elmondani neki. Hiszen, ha bármit kijelentek az visszavonhatatlanul, erősen ott lesz, és nem oldalazhatok ki előle. Ezért nem szeretem azt, hogy egyenes vagyok. Ha kell, elmondom a rosszat is bárkinek a szemébe, legalábbis azt mindenképpen, hogy én mit gondolok, de ugyanúgy a jó dolgokat. Már ha van kedvem azokat elmondani, mert nem nagyon szoktam, minek? Arról tudnia kellene mindenkinek, hogy mi jó benne, minek a megerősítés? Nem elég erősek hozzá, igaz?
Beharapom az ajkamat, mert nem hihettem azt, hogy nem fog visszakérdezni a félbehagyott mondatra. Viszont nem foszthattam meg ettől, mert az nem én lennék. Mégis, hogy nézne ki az, ha pont én húzódnék el a saját gondolataimtól, érzéseimtől. Eddig nem is gondoltam, hogy vannak ilyenek, legalábbis ilyen mélyek, és még célpontjuk is van. Ki kell mondanom.
- Valószínűleg… - k****a nehéz ez a két szó és nem tudom, hogy miért nő egy gombóc a torkomban, amikor nem is ettem semmit. Biztosan ég a fejem is, ha most eső esne rá, elpárologna róla, az tuti.
- …beléd szerettem – sóhajtom, szinte az arcába, és valamelyest megkönnyebbülök. Nem tudom miért, talán mert magam előtt is most tisztázódott volna? Viszont nem nagyon tudok ezen elgondolkodni, mert ebben a pillanatban Iza megcsókol. Ami más esetben szörnyű égő lenne számomra, hogy egy csaj hamarabb lép, mint én, de rá vigyáznom kell. Természetesen nem állok ott, hanem visszacsókolok és hagyom magam elveszni, lehunyt szemmel forrasztom egymáshoz magunkat. Az esernyő kihullik a kezemből és magamhoz húzom, a másik kezemmel pedig a hajába túrok. Nem érdekel, ha esetleg most elered az eső, vagy bárki is meglát, csak a pillanat öröme, és egy furcsa új érzése. Egy idő után elszakadunk, és én csak bámulok a szemeibe, mi mást tehetnék, mi máshoz lenne erőm, vagy jogom? Ezzel megpecsételt valamit, és sajnálom, hogy nem én kezdtem el. Az ajkára tapasztom a mutatóujjam, és kedvesen figyelem. Igen, én.
- Várj, ne mondj még semmit. Mivel ezt most azonnal megismételjük – és az ujjamat az ajkam veszi át, még egy csók erejéig, aztán hagyom magam sodródni, lesz, ami lesz. Újra a kék szemeit bámulom, és lehet, hogy ez babonázott meg még anno a csárdában. De nem, nem hiszem, akkor még nem hittem, hogy egyetlen csóknál több lesz ő nekem, és tessék. Egy idióta vagyok, de szeretem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=533015#post533015][b]Nemes L. Izabella - 2015.10.21. 17:51[/b][/url]

Annyira idegennek tűnt, mintha csak most futottunk volna össze az utcán és éppen azt próbálnánk meg kitalálni, hogy melyikünk mozduljon előbb és melyik irányba. Kicsit sem úgy álltunk ott, mint két tizenéves varázsló, akik azt sem tudják hányadán állnak nem csak egymással, de még magukkal sem. Én legalábbis nem tudtam. Egy pillanatra elbizonytalanodtam azt illetően, hogy jó ötlet volt-e sétálni menni és nem kellett volna akkor és ott elbúcsúzni Zéténytől, hogy menjen amerre csak akar, meg hogy majd az iskolában találkozunk. Akkor nem lett volna ez, és nem kellett volna a szemeit néznem. A szemeit, amiben nem volt más a fájdalmon kívül. Tisztán láttam. Valamiért szenvedett, valamit ki akart mondani. Aztán ki is mondta. Először nem akartam figyelni rá, nem akartam hallani a szavait, csak arra tudtam gondolni, hogy élni akarok. Hogy nincs már semmi kötöttség, itt nem bánthat senki, és talán még felelnem sem kell a tetteim következményivel. Először meg sem hallottam, hogy mit mondott. Csak utólag jutott el a tudatomig a dolog, amikor is egy pillanatra lefagyva hirtelen estem kétségbe. Legszívesebben üvölteni tudtam volna, megragadni a kabátját és megrázni azt kiabálva, hogy ez nem történhet meg. De képtelen voltam. Helyette csak közelebb hajoltam hozzá, ő pedig rögtön mozdult is. Éreztem, ahogy ujjai végigszánják a hajam, másik kezével megragadta a derekam. De ezekkel nem törődtem. Hozzásimultam, kiélveztem minden egyes pillanatot, hogy aztán szomorúan csillogó szemekkel tekintsek vissza rá. Nem hagyott szóhoz jutni. Mire felocsúdhattam volna, újra magához vont, most viszont nem csókoltam vissza. Kezeimet a mellkasához téve finoman eltoltam magamtól, homlokom az ujjperceimnek döntöttem.
- Ezt nem kellett volna – motyogtam magam elé, a fiú talán meg sem hallotta. Végül inkább csak megráztam a fejem, és eltoltam magamtól Zétényt. Karjaimat összefontam magam előtt, ahogy tágra nyílt szemekkel és beharapott ajakkal néztem rá állva a tekintetét.
- Azt hiszem jobb lenne, ha most elmennél…és egy ideig nem találkoznánk - idegesen hátráltam egy lépést, közben pedig már tudtam előre, hogy ezért még nagyon kapni fogok. Nem csak a lelkiismeretemtől, hanem az előttem állótól is. Az biztos, hogy ezek után egy ideig nem akarok a szemébe nézni, nem is tudnék. Ismét olyat tettem, amivel az ellenkezőjét bizonyítottam az érzéseimnek. Azt viszont nem tudtam volna neki ott elmondani, hogy én nem viszonozom az érzéseit. Nem tudtam volna újabb kést döfni a szívébe a többi mellé. Egyszerűen képtelen lettem volna együtt élni a tudattal, hogy Zétény miattam szenvedhetne. És sajnos fog is. Méghozzá nagyon sokat…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=533023#post533023][b]Farkas Zétény - 2015.10.21. 18:30[/b][/url]

Minden úgy volt, mint egy mesében. Minden klappolt, és a végén a lovag elnyerte a királylány kezét. Legalábbis miután kimondtam, hogy szeretem, tényleg minden úgy tűnt, és már nem érdekelt semmi. Lesz, ami lesz, mindenki tehet egy szívességet, vagy kettőt. Tényleg olyan volt, mint egy álom, igazán nem is tudom mivel összehasonlítani, hiszen még sosem éltem át ilyesmi. Iza csókja, még mindig kellemesen égette az ajkaimat, tényleg beindított bennem valamit, ami eddig nem volt ott, vagy csak néha kikukucskált, hogy azért létezik, de most nincs kedve előjönni. Minden tökéletes volt abban a pár pillanatban, és nem olyan, mint amikor csak érdekből csókoltam meg valakit, csakis a testi örömök miatt. Ez teljesen más érzés volt, teljesen más mindent nyitott ki bennem.
- Mit? – néztem fel zavartan rá, és hagytam, hogy eltoljon magától. A kezem a testem mellé hullott, ahogy ellépett tőlem, lesiklott a derekáról, én pedig néztem, ahogy a karjait védekezően maga elé fonja. Most aztán igazán összezavart, valamit rosszul csináltam volna? Mi a baj, mit rontottam el?
- De miért? Mi változott meg? – kérdezem, de harag kezd gyűlni bennem, és van is neki célpontja. Talán átvert? Ez volt mindvégig a célja? Most biztosan nagyon jól szórakozik, mert sikerült neki elhitetnie velem, hogy több van köztünk, mint barátság. Tökéletes terv, tökéletes kivitelezés. Érzem, hogy a kezem ökölbe szorul, és ha nem tesz valamit, baj lesz. A szívemen mérhetetlen nagy seb lett a késtől, amit most belényomott. Nem vagyok egy szent ember, de ezt túlzásnak érzem, nem ezt érdemlem. Biztos vagyok benne, hogy csak az tart vissza, hogy ennek ellenére is szeretem ezt szőke libát. Kihasznált, mindent megettem, amit csak akart, még egy mugli filmet is megnéztem miatta. Hát normális vagyok én, öcsém?
Haragos tekintettel mérem végig valószínűleg utoljára. Engem csak egyszer lehet átverni, és tőle fáj a legjobban. Megdicsérhetném, hogy mennyire profi volt, de inkább csak haragos tekintettel figyelem. De felemelt fejjel kell távoznom, nem győzhetnek le. Majd találok mást, aki vigaszt nyújt, vagy tök mindegy, lesz valahogy. De valóban, jó ötlet, hogy ne maradjak a közelében, mert egy pár pofon gyorsan ki tud reppenni tőlem, ha nem távozok azonnal.
Felveszem az esernyőm, majd még egyszer megnézem magamnak egyszerre mérgesen és szomorúan.
- Nem kell ettől tartanod, soha többé. Szervusz – majd egy mozdulattal elhoppanálok tőle, és megérkezem a varázslócsaládhoz. Könnyezve vágtatok át hopp hálózathoz a szobákon és eltűnök gyorsan, minél távolabb várostól és Izától.