36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Kolf Krisztián
INAKTÍV


Alíz az öribarim. Ha hozzányúlsz, visszajövök! >:)
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 598
Írta: 2015. szeptember 29. 22:04 | Link

Az ezüst kulcsos kaland - Mesélőm

A titkárságon nagyon rendesek vele. Mindent részletesen elmagyaráznak, a kezébe nyomják az órarendet, a házirendet, a tanárok névjegyzékét, az iskola térképét, és még ki tudja mennyi és milyen adatot tartalmazó tömérdek papírlapot. Krisz csak bólogat, és próbál megjegyezni mindent, de tudja, hogy a felét már akkor sem fogja tudni felidézni, mikor kilép az ajtón.
Ebben egyébként igaza is lesz, bár talán nem a rémes memóriája miatt, sokkal inkább a látvány veri ki fejéből a megjegyzendő információkat. A folyosó végén ezüst villanás hívja fel magára a figyelmet, és ő engedelmesen fordul oda, akárha tényleg szólítaná őt az, az apró, kulcs formájú medál. A nő haja szabadon, kiengedve takarja el vállait, mint mindig. Karcsú alakját némileg elrejti a magához szorított jegyzetfüzet. A lány mosolygósan odaköszön a portásnak. Krisz megállapítja, hogy ezt látni olyan érzés, mintha mellette kisütne a nap. Mint mikor reggel arra ébredsz, hogy egy kósza napsugár betévedt a függöny ráncai között, és éppen az orrodat csiklandozza, hogy felébredj. Egy cseppnyi tavasz.
Ekkor végre ráeszmél, hogy túl régóta bámulja a nőt, és ez talán kezd kínossá is válni, bár talán ő még nem vette észre a fiút. Krisz lehajtott fejjel indul el kifelé, csupán szeme sarkából követve a lány mozgását. Mikor mellé ér, halk köszönést morog az orra alatt, olyan "kriszeset". Ekkor hangot hall a háta mögül:
- Krisz!
Egyszerre fordulnak a hang felé, de csak akkor eszmél rá, hogy valószínűleg nem neki szóltak, mikor a saját morgós "igen"-jével együtt felcsendül a mellette álló nő hangja is. És bár ez kínosabb, mint az előző jelenet, csak az jár a fejében, hogy most hallotta először ilyen közelről a hangját, és hogy mennyire furcsán dallamosan ejti a szavakat. Vagy csak beképzeli?
Hozzászólásai ebben a témában

Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2015. szeptember 29. 22:25 | Link

Az ezüst kulcsos kaland - Krisztián
Krisztina

Ez is csodálatos nap, ahogyan az összes többi. Krisztina kedélyesen beszélget a portással ugyanúgy, ahogy minden reggel teszi. Elmosolyodik, nevet, szemei csak úgy csillognak, hiszen imádja a munkáját, fiatal és üde. A hűvösre való tekintettel kicsit melegebben öltözött ma már, haja kibontva pihen a vállán, nyakában az oly jól ismert ezüst kulcs csillan meg. Az órára pillantva konstatálja, hogy itt az ideje rohanni, különben el fog késni. Egy intéssel és mosollyal elköszön és megindulna, azonban valaki utána szól. Megtorpan és azonnal a hang irányába fordul, de úgy tűnik, nem ő az egyetlen. Periférikusan észleli a fiút, aki nagyon halkan ugyan, de válaszol is egy igennel, pontosan abban a pillanatban, hogy a lány szóra nyitja száját.
- Egy pillanat és megyek! - fejét az imént említett fiú felé fordítja, de már szinte hiába, lehajtja a fejét. Nem nehéz kiszúrnia, hogy beiratkozási lapok vannak nála, szinte azonnal lép vissza egyet, hogy közelebb érjen az ismeretlenhez, aki minden bizonnyal diák. Krisztina egyébként zenetanár, zongoraoktatást végez az iskolában, tőle teljesen természetes, hogy egyszerűen leszólít másokat. Ragyogó mosollyal néz a fiúra, barna íriszeiből csak úgy árad a melegség.
- Zene vagy barkács? - az iratkupacra bök a fejével, majd mintha csak kupán verték volna, nyújtja is a kezét. - Krisztina vagyok, zongoratanár, minden rendben? Segíthetek valamiben? - a testtartása árulkodó, valóban kíváncsi a fiúra. Már párszor mintha látta volna a környéken, de nem mert volna megesküdni rá. Talán csak reménykedik, hogy újabb tanítványra tehet szert.
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Kolf Krisztián
INAKTÍV


Alíz az öribarim. Ha hozzányúlsz, visszajövök! >:)
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 598
Írta: 2015. szeptember 29. 22:43 | Link

Az ezüst kulcsos kaland - Mesélőm

Kínos a szitu, Krisz gyorsan el is slisszolna, és ebben segítségére van a portás, aki amint meglátja őt, már nyújtja is felé a gördeszkáját, amit még akkor kobozott el tőle, amikor belépett azzal az épületbe. Állítólag ez is valami házirendi pont vagy szabályzati dolog.
A srác elveszi a felé nyújtott "közlekedési eszközt", morogva megköszöni, aztán visszafordul a nő felé. Ilyen közel még egy alkalommal sem sikerült hozzá jutnia, pedig már elég sokszor látta. Ha teljesen őszinte akar lenni magához, amiatt az ezüst kulcs - na, meg a tulajdonosa - miatt van most is itt. Miatta iratkozik be az iskolába.
- Barkács - tekint fel a meleg barna szemekbe. Annyira egyszerűen jónak tűnik számára a lány, hogy valami benne önkéntelenül hátrálni szeretne, hogy ne fertőzze meg őt a belőle áradó sötétséggel. De egy másik érzés sokkal kellemesebb gondolatokkal akadályozza meg, hogy a hátráló mozdulatot valóban végre is hajtsa: úgy érzi, a lány képes lenne eltüntetni belőle ezt a sötétséget.
- Krisztián - húzza valamiféle mosolyra a száját. Vidámsága abból is fakadhatna, hogy a nevük igencsak hasonló, de valójában annak örül, hogy megtudta a nő nevét. Ügyetlenül húna alá kapja a gördeszkát, a papírokat átgyűri a másik kezébe, hogy megszoríthassa Krisztina ujjait. A lány bőre selymes tapintású, ilyen közelről illatát is érezni. Mielőtt elbódulna újszerű tapasztalataitól, inkább elengedi a kezet. - Köszönöm, de azt hiszem, nem kell segítség. Annyi papírt kaptam, hogy fél év sem lenne elég, hogy elolvassam mindet.
- Valahogy a zenéhez sosem volt érzékem - vallja be, de nem is tudja, miért beszél erről. Talán nem akarja, hogy Krisztina elmenjen. Addig szeretné nyújtani a találkozást, ameddig csak lehetséges.
Hozzászólásai ebben a témában

Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2015. szeptember 29. 22:58 | Link

Az ezüst kulcsos kaland - Krisztián
Krisztina

Ugyan a fiú nem tűnik kifejezetten bőbeszédűnek, Krisztina látott már ennél lényegesen nehezebb eseteket. Végtére is, ő legalább válaszol, nem úgy, mint annak idején Gyula, aki most már bármikor kedélyesen elbeszélget vele.
- Talán a te bútoraiddal rendezem majd be egyszer a házam - kellemesen csilingelő hangján felnevet, szavai mögött sem cinizmus, sem bántó szándék nem lapul. Egyszerűen csak reméli, hogy Krisz tényleg sokra viszi, ennyire természetesen és magától értetődően. A kézfogás eközben megtörténik és nem tudja figyelmen kívül hagyni, hogy mennyire meleg a másik keze. Határozott kontaktus ez, ami az illem szabályai szerint nem tart tovább a szükségesnél, bár még így is kisebb áramütést okoz.
- Ha a helyemben lennél, már kiszaladtál volna a világból - kissé fáradtan sóhajt fel. Rengeteg adminisztrációra van szükség egy iskolában, el sem tudja képzelni senki. Illetve ott vannak még a tananyagok, az összefirkált jegyzetek, a kották sokasága, amiket napról-napra magával kell cipelnie. Mint egy végeláthatatlan monoton ügetés. Viszont a tanítást nagyon élvezi, épp ezért hamar visszaköltözik arcára a mosoly.
- Ezt nem tudhatod, míg ki nem próbálod. Van kedved esetleg hozzá? - hátrapillant, mert tudja, hogy várnak rá, majd visszafordul, ugyanazzal az érdeklődéssel az arcán, mint korábban. Mintha nem kéne sietniük sehová és megállt volna az idő csak nekik. Mellesleg ezt a bizonyos vágjunk bele akciót most tervezte. - Ha nem érsz rá, megértem, de amíg a tanítványom átismétli a múlt órai anyagot, addig van egy kis időm - nem akarja ráerőltetni a másikra, ha nem, nem. Talán butaság is volt felajánlania, de ha csak egy cseppnyi esélyt is lát, hogy Krisztiánból jó zongorista válhat, nem szalaszthatja el - no meg kíváncsi is a fiúra kicsit közelebbről.
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Kolf Krisztián
INAKTÍV


Alíz az öribarim. Ha hozzányúlsz, visszajövök! >:)
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 598
Írta: 2015. szeptember 30. 08:31 | Link

Az ezüst kulcsos kaland - Mesélőm

Bólogat a képtelen ötletre, de egyáltalán nem hiszi, hogy annyira jó lesz valamiben valaha, mint amennyire a lány szavai pozitívan csengenek. Neki az is elég lenne, ha sikerülne megélnie belőle.
A kézfogás végén kénytelen elengedni a nő kezét, és közben kicsit tovább néz a szemébe, mint az tőle megszokott, de igazán nehezére esik elszakítania pillantását a sötét íriszekről. De aztán félrenéz, megtekinti a falat, egy kint lógó tablót, aztán tekintete újra visszatér Krisztina szemeihez. Csak, hogy aztán később újfent elkaphassa, hogy ne érjék bámuláson.
- Valószínű - bólint újfent. - Az elmélet és a papírok nem az én asztalom, jobb kedvelem a gyakorlatot.
Valójában nem sok értelmét látja olyan dolgoknak, amikről csak beszélni lehet, és elvitatkoznak róluk tudományos cikkekben, nyílt vitákon, úton-útfélen, de nincs valódi gyakorlati hasznuk. Az egész csak fölösleges időpocsékolás. Ahogy ez a rengeteg adminisztráció is. Ennyi adatnak a felére valószínűleg nincs is szükség.
- Hát korábban már... - kezdi, de aztán elharapja a mondatot. Valójában az előbbi mondat elég nagy hazugság volt, ami csak úgy kicsúszott a száján. Hiszen tud ő játszani, még a javítóban kezdte el megtanítani a legjobb haverja. Gitárból kifejezetten élvezhető hangokat, dallamokat tud kicsalni. De már annyira megszokta, hogy képességeit inkább tagadja, hogy ne kelljen elismernie, képes valamire, hogy a hazugság reflexszerűen jött. - De persze szívesen... és végül is időm az van. De te nem egész osztályokat tanítasz?
Kicsit megbizsereg, amikor letegezi a lányt, bár korban valószínűleg hasonlóak, általában a tanárokkal nem szokás ilyesmit tenni. Ha a nő emiatt nem küldi el, akkor már csak azért kell fohászkodnia, hogy ne gitártanár legyen.
Hozzászólásai ebben a témában

Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2015. szeptember 30. 09:40 | Link

Az ezüst kulcsos kaland - Krisztián
Krisztina

Talán az a legnagyobb előnye és egyben hátránya Krisztinának, hogy mindenkiben meglátja a jót, akkor is, ha az illetőben az valójában nincs. Közvetlen és kedves, megnyílik másoknak, hogy megnyíljanak neki, gondoskodik róluk, figyel rájuk. Annak idején édesanyja mindig azt mondogatta, belőle kiváló tanár lehetne, csakúgy, ahogy a nagyanyja volt, mielőtt pár éve meghalt volna. Az idős hölgynek nem volt sok pénze, mindössze egyetlen értékes zongorája, azt pedig Krisztára hagyta, ezzel megadva a végső lökést az oktatói pálya felé.
- Ebben egyetértek, de sajnos előbb jobb tudni bizonyos mechanizmusokat és utána belecsapni valaminek a közepébe - ha megkérdeznék, hát nem azért szereti a zongorázó ifjoncokat, mert taníthat nekik kottaolvasást, vagy a billentyűket, vagy akármi mást, sokkal inkább a zene az, ami élteti. Ezért kezdi a napot általában a teljesen kezdőkkel és fejezi be a profikkal. Így olyan, mintha egyetlen nap alatt valakit a legelejéről majdnem az egyik legjobb szintig tanítana, ami persze nem igaz, de szép kis elképzelése.
Látja a fiú habozását, de nem tudja, hogyan reagálhatna rá. Akkor ez most egy nem? Arcán ugyan fenn marad a mosoly, de belül kissé elszomorodik. Reménykedett, hogy talán, és most... Most mégis! Szemei megcsillannak, mintha csak karácsony reggel lenne, az arcán lévő görbület egy fokkal pedig nagyobb lesz.
- Péntek van, ilyenkor csak magánórákat adok, a többi napon vannak a csoportos oktatások. Illetve a többi napon még este adok különórát, néha hétvégén - nem zavarja, hogy tegeződnek, egyértelműen látszik, hogy korban majdnem megegyeznek. Ahogy megfordul, a fény megcsillan a nyakában lévő kulcson, de csak egy pillanat erejéig. Lassan lépdel, nem siet semerre, kényelmesen igyekszik a terem felé a fiúval együtt, majd behívja Annát is, akivel az órája lenne.
- Ismételd át, amit múlt órán vettünk, addig van egy kis dolgom. Ma valami újjal készültem - rákacsint a lányra, akinek felderül az arca. Tudja jól, hogy ez Krisztinánál mit jelent: nem unalmasan fognak gyakorolni végeláthatatlanul, következik a kihívás. Mint egy kis angyal kezd neki a munkának, míg a tanárnő Krisz felé fordul. - A szomszéd szobában meglátjuk, mit tudsz. Zongora vagy gitár? - merthogy gitározni is tud, csak nem oktatja. Minő meglepetés.
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Kolf Krisztián
INAKTÍV


Alíz az öribarim. Ha hozzányúlsz, visszajövök! >:)
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 598
Írta: 2015. szeptember 30. 11:34 | Link

Az ezüst kulcsos kaland - Mesélőm

Mint egy bólogatós kutya. Elismeri a nő szavaiban rejlő igazságot, bár teljesen nem ért egyet vele, ugyanakkor nem is találja érdemesnek a témát egy vitára, inkább csak bólint egyet.
A kezdeti megtorpanás után mégis belemegy a spontán óra lehetőségébe. Hetek óta csak azért ment el nap, mint nap az iskola előtt, hogy egy pillantást vethessen Krisztinára, még szép, hogy ragaszkodik minden pillanathoz, amit még mellette, vele eltölthet.
Mivel a lány nem bánja a tegezést, Krisz egészen felvidul, bár ezt nála csupán egy rövid időre felvillanó őszinte mosoly jelzi, ami szinte amint megjelenik, el is tűnik az arcáról. A kulcs villanása egészen barátságosan hívogatónak tűnik számára, indul is utána rögtön, bár a portás előbb szól neki, hogy, ha mégsem hagyja el az intézményt, megint kénytelen lesz leadni a gördeszkáját. Annyi baj legyen. Hanyagul átnyújtja az idősebb úrnak a tárgyat, aztán már siet is a nő után.
Csendben várja, hogy Krisztina letudja tanári kötelességét, és továbbra is némán követi őt a másik terembe, ahol szembesül azzal, hogy éppen csak megússza hazugságának következményeit.
- Zongora - vágja rá, talán túl hirtelen. Aztán kezdi rosszul érezni magát amiatt, hogy hazudott a nőnek. De azért ilyen gyorsan nem törik meg. Majd esetleg később talán bevallja neki. - Érdekesebbnek tűnik, és ritkábban látok ilyen hangszert - próbálja kimagyarázni hevességét, aztán inkább lehajtja a fejét, és a cipőfűzőit kezdi tanulmányozni.
Hozzászólásai ebben a témában

Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2015. szeptember 30. 11:53 | Link

Az ezüst kulcsos kaland - Krisztián
Krisztina

A régi diák már jól ismeri Krisztinát, még egy kicsit örül is, hogy átismételheti, amit aztán ki fog kérdezni - vagy inkább vissza akar hallani a nő. Eközben Krisztiánnal már a másik terembe mennek, ahol csend van. A zongora halk hangja átszűrődik a másik helyiségből, mire a lány megcsóválja a fejét.
- Egy hangot rontott az előbb - elmosolyodik, mert tudja, hogy nem volt könnyű a múlt órai anyag. Fél füllel természetes, hogy a tanítványát hallgatja, azonban ez a figyelem lassan lankad és átadódik teljesen a mellette álló fiúnak. Rögtön az egyik zongorához lép és kérdés nélkül elmond pár alapinformáció, például a pedálokról és billentyűkről. Nem hosszú kiselőadás ez, pusztán pár apró mondat, majd maga mellé húz egy széket.
- Szeretek a boci boci tarkával indítani, mert az az egyik legegyszerűbb dal, amit meg lehet tanítani zongorán, de gondolom ez téged nem hoz lázba - mosolya mögött nevetés bujkál, ahogy megint áthatóan pillant a fiú íriszeibe és talán egy pillanattal tovább próbálja tartani a szemkontaktust. Nincs könnyű dolga, ha tényleg a hangszerre szeretne figyelni. Azért, hogy figyelmét elterelje, inkább a zongora felé fordul. - Ha nem haragszol, kivételesen nem nagy zeneszerzők műveit fogom játszani, hanem ismertebb slágereket, hátha felismered őket, aztán egyet tanítok is - a beszélgetés végeztével feltűri hosszú ujjú felsőjét, egy pillanatra lehunyja szemét, majd kinyitva azt zongorázni kezd. Elméjét megtöltik a dallamok, kezei kecsesen suhannak a billentyűkön, ahogyan a Nothing Else Matters-t játssza le éppen. Az első profi órán mindig azt mondja: "aki ezt lejátssza nekem hibátlanul elsőre, az kap egy kiválót". Persze senki sem szokta, most azonban nem érdekli. Csak játszik és játszik, majd a dal végére érve kiengedi a benn tartott levegőt és oldalra billentve fejét néz a fiúra.
- Na mi volt ez?
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Kolf Krisztián
INAKTÍV


Alíz az öribarim. Ha hozzányúlsz, visszajövök! >:)
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 598
Írta: 2015. szeptember 30. 12:31 | Link

Az ezüst kulcsos kaland - Mesélőm

Figyelmesen hallgatja a magyarázatot, de lényegesen kevesebbszer néz a hangszerre, mint a lányra. Az információk jönnek - és, ha nem kapaszkodna beléjük erősen -, mennének is, hogy csak annyi maradjon meg belőlük, hogy mennyire édes Krisztina mosolya, milyen lelkesnek tűnik, és, hogy mennyire sötétnek és hosszúnak látszanak a szempillái.
- Valóban nem - mosolyog vissza, bár kicsit zavartan, mert elképzelése sincs róla, mi a fene lehet az a boci boci tarka. Azon túl, hogy valószínűleg egy foltos tehénre utal. De mindegy is, mert közben helyet foglal a lány mellett, és minden figyelmét leköti, hogy érezze a Krisztina testéből áradó meleget, hogy egy pillanatra egymáshoz ér a könyökük, és, hogy milyen édes illatú a lány lehelete.
Aztán a tanárnő játszani kezd, és a fiút elbűvölik a zongorából áradó hangok. Egy ideje már ismerkedik a mugli zenei kultúrával, de alig három hete kezdett el ilyesmiket hallgatni, szóval szinte egyet sem ismer. Ez a dal is teljesen új számára, de elméje felszippantja a dallamot, mint szivacs a vizet. Sejti, hogyan kellene gitáron játszani, szinte hallja is, hogyan hangzana.
Mikor vége, a nő felé fordul. Kérdésére szeretné lazán rávágni, hogy fogalma sincs, de amint észleli, mennyire közel van hozzá Krisztina, elveszíti a fonalat. Valamiért az ugrik be neki, hogy most annyira könnyen megcsókolhatná... de inkább félrefordul, rátekint a zongora billentyűire, és enyhén hátrahajol. A továbbiakban a hangszerhez beszél:
- Ötletem sincs. Tudod, öhm... a szüleim nem igazán kedvelik a zenét, és eddig nem is nagyon hallgattam ilyesmit, szóval... nem igazán ismerem ezeket.
Persze ez egy újabb hazugság, legalábbis félig-meddig. A szülei igenis kedvelik a zenét, csak éppen a mugli előadókkal szemben vannak fenntartásaik. Persze ettől még a tény nem változik, Krisz valóban teljesen fehér lap a mugli slágereket illetően. Számára most még minden dal új.
- De kifejezetten tetszett - teszi még hozzá gyorsan, megint a nőre pillantva.
Hozzászólásai ebben a témában

Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2015. szeptember 30. 12:49 | Link

Az ezüst kulcsos kaland - Krisztián
Krisztina

Ahogy sejtette, nem egy tehénnel fogja levenni a lábáról a fiút - hacsak nem szó szerint nézzük az opciókat -, vagy inkább felkelteni az érdeklődését a zongora iránt. Így a válasz hallatán elmosolyodik és belefog a játékba. Szereti ezt a dalt, mindennél jobban, ha tehetné, egész nap csak ezt játszaná egy rakat másik ismert számmal együtt. Nagy szívfájdalma viszont, hogy énekelni nem tud. Nagyon jó érzéke van a hangszerekhez, de hogy a hangszálaival is kezdjen valamit, az számára lehetetlenség. Így esik meg, hogy teljesen belefeledkezik a dalba és átadja magát neki, szinte kivirul, ahogy egyre csak játszik és játszik... A végén nem sokon múlik, hogy édesen el ne piruljon. Sosem érzi magát zavarban, ha játszik valakinek, kivéve most.
- Ó, értem - még milliónyi kérdése lenne ezzel kapcsolatban, de nem turkálhat csak úgy másnak a magánéletében. - Ez egy elég régi dal, eredetileg a rock műfajából, a Metallica együttes Nothing Else Matters című száma - rámosolyog. Semmi ítélet, semmi kellemetlen közbevágás, inkább elsiklik felette, hiszen ő az időt kellemessé és nem feszélyezetté akarja tenni. A bók hallatán enyhe pír jelenik meg arcán, így gyorsan el is fordul a hangszer felé. Csak nyugodtan.
- Mutatok még egyet, hátha azt felismered - ezúttal egy olyan zenét választ, amely a szalagavatók nagy részén felcsendül, hiszen imádnak rá keringőzni. A legtöbb fiú már álmában is menekül tőle, legalább akkora mumus számukra, mint a Once Upon A December. Mi lehetne más, mint Seal-től a Kiss From A Rose? Lágyan, finoman indít, majd a játék egyre hevesebbé és gyorsabbá válik, hogy a végén visszatérjen a kezdeti finomsághoz. Most ismét a fiúra néz, hátha ezt már el tudja találni. Utána úgyis egészen mást fog tanítani neki.
- Na, van ötleted?
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Kolf Krisztián
INAKTÍV


Alíz az öribarim. Ha hozzányúlsz, visszajövök! >:)
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 598
Írta: 2015. szeptember 30. 13:13 | Link

Az ezüst kulcsos kaland - Mesélőm

Kellemes csalódást okoz a fiúnak, hogy a lány egyszerűen átsiklik életének ezen kínos részlete felett, nem áll neki kérdezősködni, nem akarja kicsikarni belőle a válaszokat. Egyszerűen továbblép, és talán ez a magától értetődő kedves szelídség az, ami vonzza őt a nőben.
- Kösz, mindenképpen utánanézek - mondja, és nem csak udvariasságból, tényleg felkeltette érdeklődését a korábban sosem hallott dal, és az azt kitaláló együttes. Meg az elpiruló lány édes arckifejezése. Szívesen zavarba hozná megint, csak, hogy láthassa, amint a vörösség felkúszik az arcára, de nem akarja kényelmetlenné tenni a helyzetet.
- Nem vagyok bizakodó, de egy próbát megér - nevet fel, és kedve lenne hozzátenni: "Mindegy, mit játszol, amíg nekem teszed." De ez egyrészt túl nyálasan hangzana, másrészt túl tolakodónak is, ahhoz képest, hogy még csak most találkoztak hivatalosan. Ez a dallam sem rosszabb, mint az előző, de ezúttal sokkal több figyelmet fordít az előadóra, mint a dalra. Figyeli a vékony, kecses ujjak mozgását a billentyűkön. A nő arckifejezését, ahogy játszik. Elnézné még órákig, napokig, hetekig...
- Öhm... - Lassan ocsúdik fel elbambulásából, de aztán fejét megrázva válaszol: - Sajnálom, ez sem rémlik. Biztos nagyon gáz - mosollyal leplezi idegességét. Egyértelmű, hogy hatalmas lemaradása van azokkal szemben, akik muglik között nőttek fel. Talán soha nem fog elég jól beilleszkedni közéjük, kicsit mindig ki fog lógni mindenhonnan.
Hozzászólásai ebben a témában

Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2015. szeptember 30. 13:28 | Link

Az ezüst kulcsos kaland - Krisztián
Krisztina

Ha mást nem, annyit biztosan elért, hogy a szám tetszett a fiúnak és ezután meghallgatja az eredeti verziót is. Már ettől felderül arca, így nem különösebben zavarja az, hogy a másik már most bizalmatlan a még le nem játszott dallal szemben. Egy pillanatra rásandít, de aztán kizárja a külvilágot.
Egy kis része folyamatosan észleli, hogy Krisztián őt figyeli, azonban a zene szeretete képes elnyomni ezt a bizsergető érzést, ami egyébként végigfutna egész testén. Megpróbálja szívverését is csitítani, főleg azért, mert nagyon szereti ezt a romantikus számot. Túlságosan is. Felpillantva talán egy kicsit reméli, hogy a fiú felismeri, de sajnos nem. Elmosolyodik Krisz zavarán, aztán gyorsan válaszol is, nehogy azt higgye a másik, hogy kineveti.
- Ez csak annyit jelent, hogy megúsztál egy fél osztálynyi lányt, akik esküvői ruhában erre akarnak keringőzni - még hozzá tenné, ami nem nagy veszteség, de visszaemlékezve a sajátjára nem gondolja mindezt igaznak. Számára fontos volt a szalagavatója, nagyon szerette. Egy pillanatig ajkain ragad a görbe, de csak míg nosztalgiázik, aztán magához térve ismét a fiú szemeibe néz. - Ez Seal-től a Kiss From A Rose, nagyon népszerű volt annak idején, de még most is az - vállat von. Ez is szubjektív dolog. Régen az ABBA volt népszerű, aztán Madonna, most David Guetta. Az idők változnak.
- És akkor jöjjön az a dal, aminek az elejét szeretném, ha megpróbálnád majd utánam eljátszani. Ne aggódj segítek - biztatóan mosolyog Kriszre, majd ismételten átadja magát a zenének. Egyetlen egyszer suttogja csak halkan a szám címét a dallamra - kivételesen egész jól: Wake Me Up When September Ends.
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Kolf Krisztián
INAKTÍV


Alíz az öribarim. Ha hozzányúlsz, visszajövök! >:)
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 598
Írta: 2015. szeptember 30. 13:53 | Link

Az ezüst kulcsos kaland - Mesélőm

- Oh, értem. Öhm... magántanuló voltam, szóval... - hagyja nyitva a mondat végét, és kapja el újra a pillantását. Egy újabb hazugság. Már nem is számolja, hányadik. És mostantól mindenkinek ennyit kell hazudoznia, ha nem akarja lebuktatni a varázsvilágot, vagy ami lényegesebb, ha nem akarja, hogy bolondnak nézzék? Na, nem mintha korábban folyton igazat mondott volna.
Feltűnik neki a lány elmerengése, de nem zavarja meg őt, helyette elgondolkozik azon, hogy vajon hány közös vagy hasonló emléke lehet a korabeli mugli fiataloknak, amikhez neki soha nem volt köze, s így nem is osztozhat velük rajta.
- Rendben, megpróbálom - bólint, és igyekszik megjegyezni Krisztina ujjainak mozgását, a billentyűk sorrendjét, a dallamot. Gitártudása némileg segít, de azért a két hangszer jelentősen különbözik is, így gyorsan elveszíti a fonalat, a teljesen egyformának tűnő fehér és fekete részek között.
A nő suttogásától megborzong, karján végig feláll a szőr, de jóleső érzés ez, bár felettébb furcsa. Amíg Krisztina játszik, ő egy kicsit odébb ráteszi az egyik kezét a hangszerre, és a billentyűket finoman érintve próbálja utánozni a lányt anélkül, hogy ténylegesen lenyomná őket, és ezzel hangot csalna ki a zongorából. Nem akarja megzavarni tanárnőjét, csak neki könnyebb, ha csinálhatja, mint ha csak nézi. Elmélet és gyakorlat... mint már volt róla szó.
Nem teljesen tökéletes, és egy zongorista szemével nézve meglehetősen ronda tartással, de egész sikeresen ismétli a mozdulatokat. Eszébe sem jut, hogy ezzel talán le is buktatja első hazugságát, miszerint nincs hozzá érzéke.
Hozzászólásai ebben a témában

Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2015. szeptember 30. 14:22 | Link

Az ezüst kulcsos kaland - Krisztián
Krisztina

Bólint egyet a tanárnő, nem óhajtja befejezni a mondatot. Az ő öccse is az, most pedig enyhén szólva küzd a szocializálódással, de ez mind lényegtelen. Még egyszer elmosolyodik és már mondja is a következő lépéseket. Illetve inkább játssza.
Bár rendszerint belefeledkezik a dalba, most a fele környékén feltűnik a perifériás látókörében, hogy hoppá, Krisz próbálgatja. Innentől kezdve kettejükre is figyel, nemcsak magára. Persze így sokkal nehezebb számára a játék, hiszen míg a fiú az ő ujjait figyeli, Krisztina a srácét. Mégsem hibázik, egyszerűen csak megakad a tekintete azon, hogy tulajdonképpen nulla zenei érzékkel ilyen jól tudja utánozni a mozdulatokat. Persze korántsem tökéletes, főleg a tartás és a tempóbeli lassúság miatt, de ügyes, főleg elsőre. Nem nehéz rájönnie, hogy a másik valószínűleg nem mondott igazat a zenével való kapcsolatáról, de nem áll jogában firtatni mindezt, csak kicsit csalódott, hogy hazudtak neki. A dal végén egyenesen a másik szemébe néz, ajka felfelé ível.
- Nem is rossz, most cseréljünk helyet és tiéd a pálya. Én végig itt leszek és mutatom - azzal feláll és int, hogy üljön át, majd megáll a fiú mögött. Beharapja alsó ajkát most, hogy nem láthatja senki, majd egyszerűen előrehajol és nagyon finoman megfogja Krisz kezét, hogy a megfelelő billentyűkre tegye. Nem kerüli el a figyelmét a kellemes illat, ami hirtelen bekebelezi. Nyakláncán lógó ezüst kulcsa súrolja a fiú vállát folyamatosan, míg ők végtelenül közel kerülnek egymáshoz. Túl közel.
- Nem nehéz, az eleje a legkönnyebb, annál többet nem is érdemes tudni, főleg nem teljesen kezdőknek - észre sem veszi, hogy finoman utalt arra, a fiú mennyire nem most kezdi. Megemeli a kezét és a saját ujjait a fiú ujjai fölött tartva mutatja, hogy milyen sorrendben kell lenyomnia a billentyűket. Mindeközben persze vészesen zakatol a szíve, de nem mer vele foglalkozni. Nem olyan hosszú ez a dal, azután tényleg mennie kell a tanítványához.
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Kolf Krisztián
INAKTÍV


Alíz az öribarim. Ha hozzányúlsz, visszajövök! >:)
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 598
Írta: 2015. szeptember 30. 14:46 | Link

Az ezüst kulcsos kaland - Mesélőm

Krisztina szerencsére nem teszi szóvá, hogy rájött a hazugságára, Krisznek pedig eszébe sem jut, hogy esetleg lebukott, túlságosan is figyel, szeretné jól eljátszani a dalt. Ez nem is csak a lány miatt vágya, valójában eléggé kötődik a zenéhez, hiszen az segített neki a javítóban, az szerzett neki barátokat, és egykor még úgy is gondolta, hogy egy nap, majd híres sztárok lesznek Danival. Persze a pillanat már elmúlt, és talán soha nem is volt lehetséges, de a zenéhez való kötődése ma is élénken él benne.
Egészen addig még koncentrálni is tud, amíg a tanárnő mögé nem áll, és át nem karolja. Na, jó, valójában csak nagyon közel hajol, de nem sokon múlik, talán csak pár centin, hogy ezt még nem ölelésnek hívják.
A srác pulzusa meglódul, kedve lenne tenyérrel felfelé fordítani a kezét, hogy aztán megszoríthassa a nőét. Mégsem teszi, inkább szolgaian követi a vékony ujjak mozgását, óvatosan lenyomva a billentyűket. Figyel a dallamra, próbálja összeegyeztetni azzal, amit hallott, s nem telik el sok idő, mikor már nem követi a tanárnőt, hanem vele egy időben mozdítja a kezét. A dallam felismerhető, bár tempója nem tökéletes.
Eszébe jut, hogy megjátszhatná magát, direkt ronthatna, de a nő megjegyzése egyértelművé teszi számára, hogy ezt a lapot már késő kijátszani. Jobban is figyelhetett volna, de most már mindegy. Remélhetőleg nem sértette meg őt nagyon a hazugsággal. Valahogy le kell szoknia róla. Vagy kitalálhatna valami könnyen emészthető, az igazsághoz szörnyen közeli múltat magának. A javítót például kénytelen lesz bevallani. Persze csak, ha valaha történik köztük valami.
Bár már ez is sokkal több, mint amit remélt. Érzi, ahogy az aprócska kulcs neki-nekikoccan a vállának. Érzi a nő tincseinek könnyű súlyát a hátán, és az illatot, amiben képes lenne elveszni. Bár hosszabb lenne ez a dal...
Hozzászólásai ebben a témában

Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2015. szeptember 30. 15:10 | Link

Az ezüst kulcsos kaland - Krisztián
Krisztina

Túl közel vannak, ez helytelen. Krisztina mégsem húzódik el, s bár szíve őrületes módon zakatol, végül mintha megtalálná, mintha megtalálhatná a fiú szívének ritmusát, azzal együtt pumpálja a vért ereibe. Olyan közel vannak, hogy érzi Krisz illatát és melegségét, a keze szinte hozzáér a fiúéhoz. Túl közel vannak, ez pedig nagyon helytelen.
Épphogy ezek a gondolatok végigsuhannak a fején véget ér a dal és kopogtatás is hallatszik a másik teremből. Mintha csak megégette volna magát, hirtelen egyenesedik fel, arcát elönti a pír és rögtön rohan is az ajtóhoz. Még szerencse, hogy Krisz nem látja ezt a zavart az arcán, különben tán félreértené... Gyorsan nyitja a zárat és rendbe szedve vonásait kedvesen rámosolyog Annára.
- Sajnálom, hogy megváratlak, végeztél? - a leányzó bólint és bekukucskál Krisztina mellett, aki arrébb áll, hogy jól láthassa a tanítvány, csak zongoráztak. De vajon ez tényleg így volt? Bólint egyet, kivirul az arca és visszamegy a helyére, miközben a nő zavartan egy tincset igazít a füle mögé.
- Hát akkor... Nekem mennem kell - ráveszi magát, hogy Krisz szemébe nézzen és nem kevés önuralomra van szüksége, hogy megtarthassa egészséges színét és ne vörösödjön el. - Ha valamikor esetleg lenne kedved gyakorolni, nyugodtan keress meg - egy biztató görbét villant, miközben kezét nyújtja a másik felé. Előre tudja, hogy áramütés fog bekövetkezni, amint egymáshoz érnek, azonban megerősíti magát abban, hogy az illem szerint így helyes most elbúcsúznia. Ha mindez megtörtént, kikíséri Krisztiánt a teremből. Ahogy csukódik az ajtó, még egyszer megcsillan az ezüst színű kulcs a nő nyakában, pusztán egyetlen pillanatra, ennyi azonban elég ahhoz, hogy véglegesen bevésődjön a fiú emlékezetébe.
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Kolf Krisztián
INAKTÍV


Alíz az öribarim. Ha hozzányúlsz, visszajövök! >:)
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 598
Írta: 2015. szeptember 30. 15:37 | Link

Az ezüst kulcsos kaland - Mesélőm - zárás

Annyira közel vannak egymáshoz, de mégsem elég közel. Legalábbis Krisz kibírna még néhány centivel kevesebb helyet maguk között. És még annál is kevesebbet. A nő keze majdnem hozzáér az övéhez. De csak majdnem, mert a kettő között ott van egy leheletnyi távolság. Olyan, mintha érintkeznének, de mégsem. A dalnak pedig vége szakad, szinte egy pillanatban a szomszédból felhangzó kopogtatással. Krisznek még újra kell tanulnia a légcserét, mielőtt újra megszólalhatna, ezért örül is neki, hogy pár pillanatig senki nem figyel rá, és okkal mutathat hátat nekik.
Aztán persze feláll a zongora mellől, összeszedi a papírjait, és az ajtóhoz siet. A nő a szemébe néz, és a srác nem fordítja el a fejét, pupillái kitágulnak, szinte elnyelik zöld íriszét.
- Értem, és úgy lesz. De biztosan összefutunk még - int a beiratkozási papírok felé, jelezve, hogy bár a két intézmény külön működik, de egy épületben, lehetetlen, hogy sikerüljön elkerülniük egymást, főleg, ha erre egyikük sem törekszik.
Megfogja a tanárnő kezét, s bár szívesen tartaná hosszabban ujjai között az ujjait - még akkor is, ha olyan érzés, mintha éppen megcsapná a kettőhúsz, sőt, ezért főleg -, kénytelen elengedni, és búcsút inteni neki. Figyelmét még magára vonja a nő furcsa alakú medálja, aztán már siet is a kijárat felé. Gyanús, hogy vészesen elkésett utolsó munkanapján, de megérte.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek