[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=505256#post505256][b]Mat Filips - 2015.08.14. 13:01[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=505307#post505307][b]Regős Manó - 2015.08.14. 14:24[/b][/url]

öltözet

Nyári szünet. Manónak is, aki még mindig egy budapesti magániskolába jár. Nem is akármilyenbe: affélébe, amit csak az igazán tehetős családok engedhetnek meg maguknak, és ezek közül is olyanba, ahol varázslókat oktatnak. Bár egy kicsit megtévesztő így jellemezni Manó iskoláját, tudniillik a vezetőség nem szakad meg azon igyekezetben, hogy használható varázstudást tömjön az ott tanulókba. Az ő - és valójában a családok - célja ugyanis az, hogy mágikus erejüket kontrollálni tudó, de inkább a mugli világban, és főleg az üzleti életben alaposan otthon levő fiatal felnőtteket eresszenek szélnek.
De már csak körülbelül harmincat kell aludni, és a varázstudásra éhes srác is a Bagolykő padjait fogja koptatni, átvették ugyanis ebbe a patinás Mágustanodába. Hamarosan maga mögött hagyhatja a pénzügyet és a gazdasági ismereteket, és közelebbről megnézheti magának a bűbájtant és az elemi mágiát.
De most egyelőre még szünet van, és - ahogy a gyomrában kavargó pillangók minden lépésnél emlékeztetik - Manó épp egy tetoválószalon felé igyekszik. Na nem maga akar tetoválást, és nem is ez okozza a szűnni nem akaró izgatottságot. Egy levelezőtársával fog ismét találkozni a fiú. Egyszer látták egymást élőben, a Bagolykövön. Mat - így hívják ismeretlen ismerősét - beszélgetett vele egy kicsit a navinések klubhelyiségében, mutogatta meg az ottani helyiségeket. Címet cseréltek akkor, és azóta csak bagollyal tartották a kapcsolatot olykor-olykor egészen ezidáig. Most Mat elhívta élete első tetoválásának születésére. Így hát Manó beutazott a város centrumába, elhagyta a metróaluljárót, és a nem messze berendezkedett üzlet felé vette az irányt. Szerette volna kicsit egyedül is szemrevételezni a kirakatot, de korábban kellett volna felkelnie ehhez. A zsúfolt utcán sietők egy pillanatra felfedték az épület falának támaszkodó illetőt, aki már várt rá. Manó lassított a léptein, és próbált felkészülni a találkozásra. Nem értette, miért aggódik ennyire. Váltottak már néhány baglyot, nem mintha tökéletesen idegen lenne számára a másik.
Megigazította a szemüvegét, és átlibegett a keresztirányú gyalogos had által hagyott réseken, mígnem már senki nem választotta el őket. Manó önkéntelenül elmosolyodott, ahogy rendesen megnézhette magának Matet: összeöltöztek pirosba és feketébe. Hajuk ütött el csak igazán egymástól: Manóé egy rövid, inkább fehér, mint szőke, egyenesre nyírt hajkorona, míg ismerőséé hosszabb, oldalra fésült sötét frizura, nem kevésbé gondosan beállítva. Bejött neki a másik hajviselete, de úgy döntött, mégsem indít azzal a másiknál, hogy "jó a hajad".
- Szia! - köszönt inkább ehelyett. - Ugye nem kellett sokat várnod?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=505381#post505381][b]Mat Filips - 2015.08.14. 15:57[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=505523#post505523][b]Regős Manó - 2015.08.14. 22:09[/b][/url]

öltözet

Mat is mosollyal indított, ami jó jel volt, de Manó csak egészen kicsit lett ettől nyugodtabb. Az ide úton azzal próbálta sikertelenül csitítani a zsongást a gyomrában, hogy a tetoválás aktusa alatt úgysem a beszélgetésé lesz a főszerep, így nem kell tartania kínos csendtől sem.
A szőkeség ránézett az órájára: tényleg nem késett, még néhány perccel előbb is érkezett szerencsére.
- Szívesen jöttem, köszönöm, hogy engem hívtál - válaszolt őszintén a másik hálálkodására. Tényleg sokat jelentett neki, hogy egy iskolatársa máris elhívta őt valahova. Ráadásul az első tetoválása készültére. Manó ezt egy fontos dolognak tartotta. Kívülről csak, hiszen neki nem volt tetoválása, ámbár nem zárkózott el a gondolattól, hogy egyszer csináltasson egyet.
- Mit hallgatsz? - kérdezte eztán a másik nyakában lógó fejhallgatóra célozva. Ez volt az első dolog, amit ki tudott ötölni mint beszédtéma. Persze érdekelte is a válasz. A zene nem került szóba eddig közöttük, és kíváncsi volt, vajon milyen Mat ízlése ezen a téren.
Ennél tovább azonban nem mentek a csevejjel, Mat indítványozta, hogy húzódjanak beljebb, a hűvösbe. Egyúttal tegyék meg, amiért végtére is jöttek.
- Igazad van - nyugtázta Manó, és több szót nem pazarolva benyitott a valóban légkondicionált helyiségbe. Társa kezébe adta az ajtót, hogy az becsukhassa, közben pedig szétnézett a helyiségben. A narancsszínű falakon mindenhol különféle minták kaptak helyet, némelyik bekeretezve, némelyik csak úgy. Rajtuk kívül néhány cserepes növény és afrikainak tetsző faszobor igyekezett feldobni a környezetet. A nem túl bizalomgerjesztő tetováló székeket ellensúlyozandó a srácokat fogadó művész nem olyan teljesen szétvarrt nagy darab fickó volt, mint ahogy Manó elképzelte. A vékony és magas illető egy metál együttes pólóját hordta, haja hosszú volt, lófarokba fogva. Barátságosan köszöntötte őket.
- Helló, mit tehetek értetek? - kérdezte, mikor a fiúk "felsorakoztak" egymás mellett. Manó visszaköszönt, de meghagyta a válaszolás jogát Matnek, úgyis a pult mögött balra történő eseményekkel volt elfoglalva: egy másik fickó - egy mackós alkatú nagy szakállal - éppen egy férfi hátán dolgozott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=506156#post506156][b]Isaac Matthew Philips - 2015.08.16. 22:14[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=514327#post514327][b]Regős Manó - 2015.09.06. 22:02[/b][/url]

öltözet

Nem ismerte jól a Tokio Hotelt, csak azt az egy-két számát, amit a televízió zenecsatornáján játszottak néhány éve. Tudta milyen nagy divat volt egy időben. Hatalmas port kavart ez az együttes: utálóinak tábora legalább akkora volt, mint a rajongóié. Manó nem értette, azok, akiknek nem tetszett a tagok fizimiskája vagy zenéje, minek fordítottak annyi energiát, hogy mások kedvét is elrontsák a szidalmazással. De mindezt nem tudta elmondani, hiszen kint álldogáltak a tűző napon, és Mat már nagyon szeretett volna bemenni, és végre szert tenni élete első tetoválására. Így hát megjegyzés nélkül maradt a kedvenc együttes, ehelyett beléptek a boltba.
A szőke akkor látta először a képet, amit Mat a kezeire akart tetováltatni. Egy kicsit erősnek találta, hogy levelezőtársa kezdésként rögtön egy ilyen feltűnő, finomkodást nélkülöző tetoválást választott. Míg a tetováló ember a lapot nézte - Manó remélte, nem most először látja a képet, úgy tudta, valamennyi előre tervezést igényel egy tetoválás, nem lehet csak úgy beleugrani ebbe -, ő kibogarászta fejjel lefelé a betűket. A mondanivaló tetszett neki, ő is hasonlóképpen érzett.
Manó felnézett, és összetalálkozott Mattel a tekintetük. Bátorító mosolyt küldött az izgatott srác felé. Biztosan nehéz menet lesz az érzékeny bőrön ez a sok minta. Az ott dolgozó fickó magabiztosnak tűnt, leültette a srácokat és eltűnt egy kis időre. Mat befoglalta trónját, Manó viszont nem ült le a sámlira - sejtette, az nem neki lesz -, és amúgy is jobban lát és könnyebben is beszélget, ha inkább csak áll barátja mellett. Hogy kell neki a lelki támogatás, arról mindjárt újra biztosította is Manót.
- Azért próbáld visszatartani - igyekezett megnyugtató hangot megütni, és rátette a kezét a leendő tetkótulajdonos vállára. Aztán valami téma után kutatott, hogy elterelje az izgatott fiú figyelmét. Meg akarta kérdezni, honnan jött a tetoválás gondolata, vagy hogy hallotta-e már valamelyik ismerősétől, milyen érzés a varratás. De talán olyan beszédtéma kellene, ami nem a jelen helyzetre emlékezteti a másikat.
...
Semmi ilyen nem jutott eszébe. Milyen furcsa lenne már csak úgy megkérdezni, hogy "mit fogsz csinálni a nyáron?"?! Na jó, talán nem tetézi a helyzetet azzal, ha mégis rákérdez ezekre a tetoválós dolgokra.
- Honnan jött az ötlet a tetkóra? És miért épp ez a minta?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=527331#post527331][b]Isaac Matthew Philips - 2015.10.03. 22:04[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=528046#post528046][b]Regős Manó - 2015.10.05. 17:11[/b][/url]

öltözet

- Á... - kezdte volna Manó, amikor Mat hellyel kínálta. Aztán meggondolta magát. - Na jó.
Leült a sámlira. Ha mégsem neki lesz, legfeljebb elzavarják, de mégis sok lenne végigállni a procedúrát.
Nem gondolta, hogy ilyen mélyre tapint ezzel a kérdéssel. Hogy Mat tetoválása hátterében sokkal több van, mint egy minta és egy felirat. Nem merte megkérdezni, de nagyon érdekelni kezdte, mi történhetett a fontos személlyel, és mi lehetett ez a sötét időszak, ami ráadásul nem is ért végleg véget. Jól megnézte magának Matet. Nem tűnt depressziósnak. De mit ért ő ehhez? Elhessegette a gondolatot, hiszen nem ért hozzá, és nincs joga elemezgetni levelezőtársát.
Mielőtt bármit reagálnia kellett volna erre - mivel hümmögésen vagy bólogatáson kívül mást nem tudott volna, kérdéseket pedig nem tartotta illendőnek feltenni -, szerencsére megjelent a "varrómester".
Mat szörnyen lelkes lett az újrarajzolt minta láttán. Manó elgondolkodott, vajon milyen érzés lenne számára a tetoválás küszöbén állni. Mit rakatna magára? Nem tudta.
A fiú őt is megkérdezte a mintával kapcsolatban. A szőke még mindig túl soknak és feltűnőnek tartotta, de maga a kép tényleg jó volt, és ha a gazdája örömét lelte benne, hát miért ne? Ha mindentől függetlenül nézi, tényleg menő látvány volt. Így őszintén tudta felelni:
- Igen, király lesz! - mosolyodott el újra.
A másik kép is ott volt a srác keze ügyében, Manó arra is ránézett, hátha felfedez különbségeket. Csak most, ahogy tüzetesebben megnézte, vett észre egyéb részleteket az eredeti ábrából.
- Ezek a betűk mit jelentenek? - mutatott a kézfejen lévő két-két betű felé. - És a kínai jelek ott fent?
Aztán mikor észre vette magát, mocorogni kezdett a széken. Nincs útban? Nem zavar? A tetoválómesterre nézett, mit szeretne, és hogyan ne akadályozza ebben Manó.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=534165#post534165][b]Isaac Matthew Philips - 2015.10.24. 15:49[/b][/url]

Megkönnyebbültem, mikor Manó leült, így a kis ördögöcske a belsőmben nem kezdi majd el uszolni, hogy üljön már le arra nyomi kis székre. Miután nagy vonalakban ( Haha, de vicces valaki... ) elmagyaráztam tetoválásom történetét, elmosolyodtam és levelezőtársam reakcióját vártam, egy-két hümmögéssel letudta a dolgot. Érdekes, nem is tudtam, hogy ennyire pontosan sikerült elmagyaráznom a dolgok, hogy ne maradjon a beszámolónál kérdése. Hm, good job Matt! Ekkor megérkezett a tetkós-srác. Mázli, hogy ülő helyzetben voltam, hisz ellenkező esetben tuti elkezdtem volna rongy lábazni az izgalomtól. A srác által felrajzolt minták rohadt jól néztek ki, elmondhatatlan érzés volt, hogy ezek a szépségek pár óra múlva a karomat fogják majd díszíteni. Gondoltam Manóval is lecenzúráztatom. Az, hogy nem érdekel, hogy mások mit gondolnak rólam, nem azt jelenti, hogy nem is hallgatom meg a véleményüket. És amúgy is, miért cibáltam volna el, ha ne érdekelne, mit gondola mintáról. Még kérdése is akadt, amit igyekeztem megválaszolni.
- Hát, igazából egyik se jelent nagyon semmit, a minták csak díszek, a betűk meg azért vannak, hogy kifejezzék az ásziai kultúra iránt érzett szeretetemet. -magyaráztam lelkesen. Egy kis idő múlva újra megszólaltam- Okké, akkor vágjunk bele! -adtam meg a kezdőszót, mire a tetkós helyet akart foglalni, ekkor meglátta a széken csücsülő Manót. Egy másodpercig némán nézte, majd vállat vont és odahúzott egy másik sámlit. Mielőtt rárakta volna a papírt a kezemre, meg akartam kérdezni valamit:
- Bocs, hogy is hívnak? -nevettem fel, mire a srác is elkacagta magát. - Nándor vagyok, de hívhatsz Nádornak is. -mosolygott lazán. Nádor...de jópofa... mosolyogtam magamban. Ezután nádor valami löttyöt fújt a kezemre, hogy a papír a kezemhez tapadjon. Jól odanyomkodta, majd lehúzta. A lila körvonal a kezemen maradt. Majd elővett egy pilctoll-szerűséget és elkezdte felrajzolni a betűket, a mintát pedig kiigazította a mintát, majd beizzította a gépezetet, ám mielőtt belekezdett, hozzátette:
- Csak szólok, hogy a kezeden és az ereidnél k***ra fájni fog. -húzta el a száját, majd elkezdte, én az óva intését amolyan "okkééé" fejjel nyugtáztam. Amikor a tű a bőrömhöz ért, felszisszentem, majd a kísérőmre néztem.
- Azta, ba***s, ez kemény! -mosolyogtam, azaz próbálkoztam elrejteni a fájdalmamat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=535522#post535522][b]Regős Manó - 2015.10.26. 21:54[/b][/url]

öltözet

Nem tud megszabadulni a rossz érzéstől, hogy útban van. De hát a fickó mondta, hogy üljenek le, így, többesszámban. És erre mutatott. Manó fél popóval, ugrásra készen kuporog a sámlin, ám a tetováló - Nándor - nem zavarja el, egy másik széket húz magának oda. Manó csak akkor nyugszik meg, mikor munkához lát a művész. Ekkor viszont teljes figyelmét leköti a munka. Sosem látott még ilyet, és falja szemeivel a látványt: hogy készül egy tetoválás. Olyan, mint egy kiállítás, egy különleges előadás, amit most megnézhet, és még személyessé is teszi a tény, hogy egy ismerőse ül abban a székben.
Különleges eszközt vesz kezébe Nándor, és megkezdi a beavatkozást. Matt mosolyog, de arcának rándulása elárulja Manónak, vagy legalábbis azt sejteti a szőkével, hogy nem felhőtlen érzés. Azt még Manó is tudja, hogy ez a procedúra bizony fájdalmas.
- Nem fáj? - kérdezi azért, így Matnek lehetősége van elmismásolni a dolgot, ha nem szeretné kimutatni fájdalmát. Majd hogy elterelje a srác figyelmét, visszakanyarodik egy korábbi témájukhoz.
- Mit szeretsz az ázsiai kultúrában?
Nem akarja kizárni Nándort a beszélgetésből, de neki úgyis van most egy fontos dolga. Ők pedig mindannyian hosszú ideig fognak itt ülni, valószínűleg kész sem lesz rögtön első alkalommal az egész. Ezt mondjuk Manó még nem sejti. Tenyerébe támasztott állal figyeli hol a kezet, hol Mat arcát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=536791#post536791][b]A Matt-rac szelleme - 2015.10.29. 20:38[/b][/url]

A tetkós srác...vagyis mint később megtudtam, Nándor végre hozzálátott a mintám felhelyezéséhez, majd felvarrásához. A tetkó körvonalai már a kezemen voltak, már csak az ujjperceimen lévő betűket írogatta fel, illetve a vázlatot korrigálta. Engem és Manót is egyaránt lekötött a művelet, így mindketten szó nélkül, mondhatni áhítattal néztük a mestert munka közben. Végül kezébe vette a tűt és jó felebarát módjára előrebocsájtotta, hogy a művelet nem lesz éppen fájdalommentest. Persze tisztában voltam vele. Ha az ember fia tetoválást akar, persze mindíg megkapja az "tudod ez mennyire fájdalmas" vagy éppen a "ne tedd ezt magaddal", óh, és a kedvencemet se felejtsem ki "mit fognak gondolni mások". Mindig is utáltam, ha ezzel a tipikus hegyi beszéddel untattak. Ez az én testem, én döntöm el, mit teszek vele. Aki szeret és szimpi vagyok neki, hát tetkóval is szeressen, ha meg nem, akkor el lehet menni melegebb éghajlatra is, sőt ajánlott! A tetováló-ketyere a bőrömhöz ért, én pedig átéltem a fájdalmat. Manó észrevette az arcomra kiülő műmosolyt és feltette a legegyértelműbb kérdést, amit ilyenkor fel lehet tenni valakinek.
- Húh, hát, őszinte leszek, baromira. De na, kemény vagyok, ennyi kell. -próbáltam mosolyt erőszakolni az arcomra, de az ilyesmi elég nehéz, hogyha úgy érzed, mintha valaki összekeverte volna az ujjadat egy tűpárnával.
- STORRY-TIME! -mondtam kissé magasabb hangerővel, tündérport imitálva az épp nem agyonszúrt kezemmel és "mesélni kezdtem" -Hát, ez még az emo-korszakomban kezdődött egy-két éve. Sok emo képet láttam, amin anime szereplők vannak, így elkezdtem nézni néhányat és elindult a rajongásom irántuk. Azóta Japán- és Ázsiafan vagyok. -mosolyogtam, közben teljesen megfeletkeztem róla, hogy szétszúrják a nyomorult karomat. Én is kérdezni akartam valamit, de nem jutott szembe sok minden, így végignéztem rajta és megpróbáltam kierőszakolni magamból valamit.
- Egyébként nagyon menő a hajad! -no, ennyire sikerült kreatívnak lennem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=589284#post589284][b]Regős Manó - 2016.04.24. 17:21[/b][/url]

öltözet

- Kemény vagy, mint a kád széle! - nevet levelezőtársára Manó, ahogy az éppen tetovált viaskodik az arcizmaival, és bevallja, hogy piszkosul fáj neki a procedúra.
- Van, aki élvezi ezt a fájdalmat, azt mondják - ezt a fehér hajú halkabban teszi hozzá, mintha nem is Matnek, hanem magának mondaná. Eltűnődik egy kicsit azon, milyen érzés lehet. Azt latolgatja, szeretne-e egy örök jelet a bőrén, amit nyolcvan évesen, aggastyánként is hordania kell. Lassan megcsóválja a fejét.
Mat pedig átmegy bolondozóba, amint mesélni kezdi a kapcsolatát a japán kultúrával.
- Tudom, mi az az anime...
Van egy osztálytársa, akinek szinte minden cuccán a nagy szemű, színes hajú emberek és hasonló lények virítanak.
- ...de még sosem láttam egyet sem. Megmutatod a kedvencedet? - kicsit félszegen teszi hozzá a kérdést, hiszen ez azt jelenti, meginvitáltatja magát Maték házába, vagy éppen fordítva, ő a saját házukba. Persze már beszélgettek eleget - ha írásban is - ahhoz, hogy felmérjék, milyen mértékben baltás gyilkos a másik, de mégis... ez újabb lépés előre!
Ezután még további egyszerű dolgokról beszéltek. Mat megdicsérte Manó haját, aki elmesélte, hogy mennyire utálja az eredeti színét, és hogy úgy döntött, az élete fontos változásával megengedi magának ezt a fajta kilengést. Nándor előtt a Bagolykőről nem beszélhettek, ha meg is említették, csak úgy, hogy mugli fülnek ártalmatlanul hangozzék, és közben titokban cinkos pillantásokat váltottak.
Manónak igaza volt, tényleg nem lett kész egyszerre a teljes tetoválás, no de sebaj! Így van még lehetőségük újra eljönni erre a helyre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=597119#post597119][b]Isaac Matthew Philips - 2016.05.29. 01:08[/b][/url]

- Kád? Mint a frissen vert tejszínhab please! -dobtam fel a kétértelmű poént és nagyon kíváncsi voltam, hogy lecsapja-e a feldobott labdát. Habár Manót nézve nem voltam biztos ebben, mert nem tűnt olyan embernek, aki elég piszkos fantáziával van "megáldva" de azért kivártam, hogy mi lesz. Elvégre rossz az, aki rosszra gondol, de hülye, aki nem, szóval nálam ez nem gáz. Az viszont nagyon nagymértékű pozitív csalódást váltott ki belőlem, hogy ismeri az animéket.
- Köszönöm! Végre egy élőlény! -hajoltam meg előtte, igaz, kicsit diszkrétebben, mert nem akartam az amúgy tetovált kezemet elrontani azzal, hogy kihúzom a karomat kedves Nádor kezei közül.
- Általában ha valakinek mesélek ezekről, úgy néz rám, mint aki most szökött a Jupiterről. Oké, majd mutatok párat. -kacsintottam- Szereted és vagy bírod, elviseled a horrort, a vért meg az ilyeneket? -fókuszáltam a szemeire, a választ várva. Hát igen, nem tudom, hogy mondtam-e neki, de eléggé horror fan vagyok és az ilyen dolgokat, hát nem mindenki bírta/bírja. Ezért már megtanultam előre megkérdezni az ilyet, mielőtt elkezdenék róla beszélni, vagy megmutatni másnak, némám feldobja itt a talpát, vagy mit tudom én.
- Hallod? Egyszer befested az én hajamat is? -kérdeztem, mert amúgy nem hazudtam, tényleg nagyon tetszett a haja, meg így legalább újra találkozhatunk. Idő közben Nádor végzett a tetkónak kb. csak a negyedével lett kész, de még amikor itt voltam egyeztetni, akkor mondta, hogy csak kb. 1 vagy másfél órát tud rajta dolgozni, de így is kész lett a kézfejem, illetve a mottóm is felkerült az ujjamra. A gép zaja végre leállt, Nádor pedig felállt.
- Készen vagyunk haver! Kemény voltál! -mondta a srác és megveregette a vállam, én pedig túlságosan fellelkesülve sóhajtottam fel.
- Huh, b***** meg. Oh, bocsi! -kértem rögtön bocsánatot Manótól, mert nem tudtam, hogy ő mennyire tolerálja az ilyet. Alapból nem minden második szavam káromkodás meg egyéb aranyos szavak, de na, ember vagyok, van, hogy kicsúszik. De na, remélem csak nem kezdünk veszekedni.