29. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Tanári és képességoktatói pályázat reloaded, részletek a hírben!
Nagy baj van, kérem, riadó! Halló, halló, már megint egy Évnyitó!
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Annelie Freya Blomqvist
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Queen of Dragons | Heda
offline
RPG hsz: 450
Összes hsz: 10557
Írta: 2015. március 29. 15:40 | Link


Kinézet
Budapest, Merkovszky szülők otthona
A szünet alatt
[zárt]


Nem szokása női magazinokat olvasni, most viszont kivételt tett. Sokan súgtak össze a háta mögött az utóbbi időben, otthon is és a kastélyban is, hiszen a szünetben a legtöbb időt otthon töltötte, de a DÖK eseményére visszautazott a kastélyba Mátéval.
Amikor már megunta, hogy nem tudta mi olyan érdekes rajta egy hete, rákiabált egy évfolyamtársára, aki a kezébe nyomta az újságot. Egyből a címlapon ott szerepelt az anyja és az elemi mágia tanára neve, olyan címmel amitől felfutott a szemöldöke. Kíváncsian lapozott bele az újságba, bár nem hitt a címnek. A cikk nem volt hosszú, de bőven benne volt minden amitől elzsibbadtak a végtagjai.
Modern boszorkány cikke
Mielőtt még újra akaratlanul előjött volna az ereje, összecsukta az újságot és elszaladt a minisztériumi kirendeltségbe, hogy hopp-hálózattal hazajusson. Nem adott volna a hírre, hiszen bármilyen légből kapott dolgot megírnak, de mivel minden esemény hihetőnek tűnt...jobbnak gondolta az anyjától megtudakolni az igazságot, mint rágódni a dolgokon.
Otthon az édesanyja háromszor olvasta el a cikket, majd végül szó nélkül hagyta. Anne hosszan kérlelte, hogy mondjon valamit, de Anna csak a vállát vonogatta és gondterhelten fordult el a lányától.
- Tudja, hogy ki vagy. Janrik tudja. Kicsim, nézd... - édesanyja sóhajtva ült le a kanapéra. - Nem vagyok büszke arra amit tettem. Fiatal voltam, a bátyád születése után muszáj volt lazítanom...
A lány csaj dermedten állt és hallgatta azt, amit anya már régóta elhallgatott előle.
- Nem emlékszem arra az estére, gondolom Ádám sem.
- Hazudtál nekem.

Hosszú beszélgetést tudtak maguk mögött néhány órával később, Annelie nehezen dolgozta fel, hogy az eddigi majdnem tizenhét évét hazugságban élte le. Van egy anyanyelve, ami amúgy nem is kellene, hogy az legyen, két testvére, akik csak féltestvérek és egy tanára, aki az igazi apja... Sosem volt édesapja, nem is hiányzott neki. Kibírta volna anélkül, hogy ez kiderül.

Még ezen az estén levelet írt Merkovszkynak.




Ezt követően az anyja tudta nélkül utazott el Budapestre, bár nem kíséret nélkül. Harold, a bátyja kísérte el, akinek elmesélt mindent a történtekről. Szerencsére nem változott a kapcsolatuk, sőt, talán még erősödött is a testvéri kapcsolat.
Nem volt nehéz odatalálni a mágusok lakta részbe, de a lánynak a torkában dobogott a szíve. A táskájában lapult az újság, a fejében cikáztak a gondolatok. Harold magára hagyta amikor megtalálták a házat. Szerette volna minél előbb letudni a dolgot, elképzelése sem volt róla, hogy mi lesz a tanára reakciója az egészre. Talán nem is kellett volna felhoznia...de biztos,hogy előbb vagy utóbb eljutott volna hozzá is a hír.
Az ajtó előtt megállt, megigazította a haját és a ruháját, aztán félve, de bekopogott. Az ajtónyitásig még lett volna ideje elfutni...
Hozzászólásai ebben a témában

Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2015. március 29. 16:29 | Link


Budapest, szüleim háza
A szünet alatt

[zárt]

Brannek és Ashleynek hála a tanév végére kénytelen lettem beismerni, hogy hozzáértő segítségre van szükségem, így hát felkerestem Johnt, régi barátomat. Talán egyes szabályok szerint nem kezelhetett volna, mint ismerősét, de hát mikor nem tettünk mi a szabályokra? Másrészt pedig elég kevés olyan ember él a világon, aki képes visszafogni egy tetramágus erejét, és ez a szakterülete is. Egészen pontosan ő az egyetlen.
Természetesen titokban tartottuk, hogy miért járok hozzá, és senki nem is gondolta furcsának, hiszen amúgy is együtt szoktuk tölteni a nyár nagy részét. Úgy is mondhatnánk, hogy nála szoktam továbbképezni magam, na és persze, ő a legjobb barátom is. Titkolózásunk legfőbb oka persze azért továbbra is - remélhetőleg egyre inkább elenyésző - hírnevem volt, és szerencsére ennek hála, az újságok címlapjain sem én, sem a problémáim nem szerepeltek.
Mikor nem Johnnál múlattam az időt, akkor szüleimnél próbáltam kiheverni veszteségeimet, és végül is, lassan, de biztosan kezdtem kilábalni a depressziómból. Nem kellett emlékeztetni rá, hogy néhanapján egyek, nem délben keltem ki az ágyból, és reggelenként még arra is kapható voltam, hogy elhúzzam a függönyt, és beengedjek a szobába némi napfényt. Leszoktam arról is, hogy kutyává alakulva meneküljek el a problémáim elől, és szüleim támogatásának köszönhetően a közérzetem is javult. Úgy éreztem, jó lesz majd visszamenni az iskolába, ahol foglalkozhatok a tanoncaim fejlődésével. Furcsa, de az évek során kialakult bennem egyfajta apasági kényszer, amit saját gyermekeim... elvesztése, még inkább fokozott. Éppen ezért úgy gondoltam, visszatérve még inkább ragaszkodni fogok a diákjaimhoz, amit remélhetőleg ők hősiesen tűrni fognak.
Egy egészen átlagosan semmittevős napnak indult a mai is. Konkrétan a lustaság jegyében telt. Mikor meghallottam a kopogást, éppen legyőzött apám a varázslósakk elemi mágikus változatában - amiben megjegyzem, depresszióm előtt, sosem veszítettem -, így aztán pont kapóra jött a váratlan látogató. Felkászálódtam a fotelből, majd a konyha mellett elhaladva bekiáltottam mostohaanyámnak, hogy "Majd én nyitom!", végül az ajtó elé érve meg is tettem ezt.
Kicsit meghökkentett, hogy a küszöbön az egyik tanítványom áll, egészen addig, míg fel nem rémlett a tegnap esti bagoly, és a levél, amit hozott. Régebben ennyire feledékeny sem voltam, ez tisztán jelzi, hogy még nem vagyok teljesen jól, ugyanakkor annak legalább örülök, hogy még az előtt eszembe jutott, hogy tegnapi válaszomban én magam jelöltem meg a találkozás helyét és időpontját mielőtt rákérdeztem volna, hogy mit is keres itt.
- Szép napot! - mosolygtam a lányra, majd félreálltam az útjából. - Kerülj beljebb!
Közben felidéztem üzenetét, de ami látogatásának célját illeti, tanácstalan maradtam. Hogy megtudjam, felvezettem a lányt az emeletre, ahol van egy kisebb társalgónk. Úgy gondoltam, azon a helyen kisebb az esélye, hogy a szüleim ránk nyitnának, és megzavarnák a lányt. Elvégre valami komoly dolognak kell lennie, ha szünetben képes volt a tanárát a saját lakásán felkeresni.
- Kérlek, foglalj helyet! - intettem a választható ülőalkalmatosságok felé, majd, ha leült, én is elhelyezkedtem a közelében. - Hallgatlak - néztem rá komolyan, vártam, hogy felfedje jövetele okait és célját.

A szoba
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)
Annelie Freya Blomqvist
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Queen of Dragons | Heda
offline
RPG hsz: 450
Összes hsz: 10557
Írta: 2015. március 29. 16:44 | Link


Kinézet
Budapest, Merkovszky szülők otthona
A szünet alatt
[zárt]


A csinos házikó egyáltalán nem vonta el a figyelmét arról, ami miatt érkezett. Egyfolytában a lehetséges reakciókat vette sorra magában, mert hát ki tudja, milyen rosszul fogja érinteni Ádámot ha megtudja, hogy ő az apja, vagy elhiszi-e egyáltalán.
A kopogás után nem kellett sokat várnia, nehézkesen, de valamiféle mosolyt varázsolt az arcára a tanárra pillantva.
- Jó napot - köszönt udvariasan. Valahogy másnak tűnt a férfi a legutóbbi találkozásuk óta, bár nem tudta volna megmondani, milyen értelemben. Beljebb kerülve egy szó nélkül ment az emeltre, amerre irányították, a kellemes társalgóban pedig ismét csak egy mosolyra futotta tőle.
- Sajnálom, hogy itthon zavarom...én... - a pillantását is elkapta róla. Mintha ezer szempár figyelte volna a szoba minden szegletéből, lesütötte a szemét. Ott ült, Ádám várta a vallomást, ő pedig nem bírt megszólalni, csak az izzadó tenyerét nézte.
Kis idő után erőt vett magán, a nadrágjába törölte a kezét és a táskájából előhalászta az újságot melyen már látszott, hogy legalább százszor elolvasták.
- Emiatt jöttem - a Modern boszorkány március közepi számát átnyújtotta a férfinak, majd várta, hogy elolvassa, vagy nevesse ki, bármit.
Hozzászólásai ebben a témában

Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2015. március 29. 17:26 | Link


Budapest, szüleim háza
A szünet alatt

[zárt]

Csendben ültünk a szobában. Én nem akartam megzavarni a lány gondolatait, és vártam szavait, ő pedig láthatóan nehezen vette rá magát a beszédre. Egyre kevésbé tudtam elképzelni, hogy mi lehet a probléma. Már az is eléggé szokatlan, hogy a szünetben keresett fel - tehát vélhetően sürgős a dolog -, de érezhető bizonytalansága és hezitálása még inkább gondolkodóba ejtett.
Egy depressziósnak nehéz felkelteni a figyelmét, úgy általában, de tény, hogy azokban a pillanatokban feszült figyelemmel kísértem nyomon tekintetemmel minden mozdulatát. A kezembe adott újságra mégis zavartan tekintettem. ~Talán írtak valamit rólam, ami miatt megrendült bennem a bizalma, és azt akarja közölni, hogy más tanárhoz fog járni? Végül is tettem pár dolgot, amire nem vagyok éppen büszke. De a legtöbb már eléggé régi história, nem hinném, hogy bármelyiket is előrángatták a múltból. Már nem vagyok a rivaldafényben, nem érné meg...~
Ekkor pillantottam meg a cikk címét, majd a képre vándorolt pillantásom, végül átfutottam a szöveget. ~Ez nem lehet igaz.~ Ez az egy mondat visszhangzott a fejemben. Mégis, ahogy emlékeim között kutattam, igenis elképzelhetőnek tartottam. ~Nem mintha rémlene maga az éjszaka, de amilyen fiatalkorom volt, nem kéne meglepődnöm ezen. De az eléggé gyanús, hogy ő már a második lányom, akinek a születéséről nem tudtam. Komolyan, a nőkben soha nem merül fel, hogy fel kéne keresni a gyerek apját? Vagy legalább küldeni neki egy levelet? Hogy aztán ne az újságokból tudja meg X évvel később. Ez egyszerűen.... hihetetlen.~
- Én... nem emlékszem - sóhajtottam végül. Ötletem sem volt mit mondhatnék, mit vár egyáltalán tőlem, egyelőre abban sem voltam biztos, hogy mit érzek. Az azért felrémlett, hogy, ha Temi ezt megtudja, többé biztosan nem jön haza.
- Anyukád... Anna, mit mondott? - Igen, a cikkből lestem a nevet, és igen, ez szánalmas, de mit tehetnék, legalább tizenöt éve volt, hogy utoljára láttam egyáltalán a nőt, és életem során igen kevés kapcsolatomból rémlik fel egy-egy név.
Utoljára módosította:Merkovszky Ádám, 2015. március 29. 18:42
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)
Annelie Freya Blomqvist
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Queen of Dragons | Heda
offline
RPG hsz: 450
Összes hsz: 10557
Írta: 2015. március 29. 18:05 | Link


Kinézet
Budapest, Merkovszky szülők otthona
A szünet alatt
[zárt]


Az egészben a tehetetlenség zavarta leginkább. Az, hogy nem tudta befolyásolni Ádám reakcióját, elképzelni sem tudta. Csak ült ott, átadta az újságot ami miatt jött, azt is csak azért, hogy ne húzza szegény ember idegeit a váratással. Egyszer túl kell esni rajta...
Csendben figyelte, minden reakciója érdekelte. Egy szót sem szólt közben, de a lába járni kezdett és csak akkor fújta ki a levegőt amikor végre megszólalt. Az anyja válaszaira volt kíváncsi, de mindent nem tudott volna két perc alatt elmondani, így egy pillanatig habozott.
- Beismerte. A mi apánk...akit annak nevezett...ő csak a két testvérem apja. A bátyám születése után nem találkoztak, de anyám elmondta neki, hogy terhes - megvonta a vállát, hiszen ez még csak egy része volt annak, amit megtudott. - Ő nem ismer minket, a nevemet se tudja.
Várakozott, igazából most jött elő belőle a düh, amit eddig elfojtott. Legszívesebben üvölteni tudott volna, hiszen eddig csak hallotta, most azonban saját maga mondta ki a tényeket.
- Tudja milyen érzés megtudni, hogy az állítólagos apám nem is az apám, és...nem vagyok svéd? - ez bosszantotta legjobban. Hogy beszél egy olyan nyelvet, amihez igazából semmi köze. Ezzel elég sok minden kiderült, például az is, hogy testvéreivel ellentétben ő aranyvérű, nem félvér, ahogy tudta.
- Nem akartam letámadni... - szabadkozott végül és felállt a kanapéról. Az ajtó felé indult, majd visszalépett, és megint az ajtó felé...
Hozzászólásai ebben a témában

Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2015. március 29. 18:41 | Link


Budapest, szüleim háza
A szünet alatt

[zárt]

A legtöbb emberrel ilyesmi soha nem történik meg. Az én életemben ez volt a második alkalom. Mondhatnám, hogy már legalább van benne tapasztalatom, de csak az járt a fejemben, hogy vajon a fiatalkori énem hányszor fog még előbukkani az életem során, hogy röhögve megmutassa, még mindig ő irányítja a sorsunkat? Nem mintha Annelievel bármi bajom lett volna, hiszen nem is ismertem őt, egyszerűen ez sok volt nekem. Miért nem akkor bukkant ez a dolog felszínre? Miért nem az a gőgős, idióta, nagyképű alak az, akinek viselnie kell tetteinek a következményeit? Persze semmit nem jelent, hogy azóta már megváltoztam. Az a kölyök is én voltam, így tetteiért is én vagyok a felelős.
Anne beszélni kezdett, elmondta, amit anyjától megtudott, és én éreztem fortyogni benne a dühöt. Ahogy én, úgy ő sem kérte ezt a káoszt az életébe. Minden, amit eddig ismert, tudott, bizonytalannak tűnhetett számára. Az előző alkalommal összehasonlítva talán rosszabb is lehetett neki. Elvégre egy árva lánynak bevallani, hogy valójában talán soha nem is akartak lemondani róla, teljesen más, mint egy olyan lánnyal megpróbálni kiépíteni valamiféle szülő-gyermek kapcsolatot, aki egészen eddig mást hitt az apjának, másnak hitte saját magát, máshogy képzelte el a múltját és a jövőjét.
Dühe végül egy kérdésben robbant ki, amire nem tudtam válaszolni. Nekem sosem volt ilyen problémám, másmilyen gondjaim voltak, a családom másmilyen módon tért el az átlagtól.
A lány felállt, távozni készült... vagy mégsem. Láthatóan őrlődött, nekem pedig lépnem kellett. Felálltam, és, ha hagyta, finoman megérintettem a vállát.
- Semmi gond. Ez engem is elég váratlanul ért, nem csak téged. Viszont egyáltalán nincs ellenemre az, hogy megismerjelek. - Ebbe bele sem gondoltam, de ahogy kimondtam, tudtam, igaz. Szerettem volna megismerni a lányom, függetlenül attól, hogy tudtam-e eddig a létezéséről. Nem akartam csak úgy elegendni, mert az kuderc lett volna. Az én újabb kudarcom. - Tudom, hogy még találkoznánk az iskolában, de örülnék neki, ha még maradnál, és mesélnél magadról. Vagy bármiről, amit fontosnak találsz. Kérdezhetsz is, ezek után nem hiszem, hogy lenne titkolnivalóm.
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)
Annelie Freya Blomqvist
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Queen of Dragons | Heda
offline
RPG hsz: 450
Összes hsz: 10557
Írta: 2015. március 29. 20:37 | Link


Kinézet
Budapest, Merkovszky szülők otthona
A szünet alatt
[zárt]


Kifakadása után nem tudta eldönteni, hogy menni akar vagy sem, mégis mihez kezdjen. Hiszen nem mindennap történik az emberrel olyasmi, ami megváltoztatja nem csak a jövőjét, de múltját is. Volt egy elképzelése az apjáról, a mugli férfiról akiről igazából nem akart többet tudni, mint amit elmondtak neki. Sosem érdekelte az, aki nem méltatta arra sem, hogy megkeresse a gyerekét. Mondhatni semmi gond nem volt a családjában, Zoltán, a cirkuszbeli apapótléka bőven elég volt neki az anyja és testvérei mellé.
Az ajtónál állva hirtelen megérezte a vállán a férfi érintését, amire kicsit összerezzent. Nem, egyáltalán nem szereti a testi kontaktust, csak néhány embertől viseli el, azoktól, akik kellően közel állnak hozzá és abból nincsen túl sok. Ennek ellenére nem húzódott el, csak kellemetlennek, szokatlannak találta.
Meglepetten pislogott rá. Hogy Ő szeretné megismerni? Az a tanár, aki a következő tanévtől az elemét fogja figyelni? Aki az apja? Felfoghatatlan.
- Elég sűrűn - elhúzta a száját, szívesen hozzátette volna olyan epésen, hogy apu, de inkább elnyelte a szót, hiszen csak magára haragudott ebben a pillanatban. Lassan visszaült az előző helyére.
- Elhiszi? Mármint...én biztos nem hinném el csak így... - gondolt itt arra, hogy jött a semmiből, és egy cikken alapozva előadott egy sztorit. Ami egyébként teljes mértékig igaz, de tudja, hogy ha ő lett volna Ádám helyében, mélyebben utána akart volna járni mielőtt ténylegesen elhiszi és elkezd egy olyan embert megismerni akit nem is biztos, hogy kellene.
- Hányan vagyunk? Vannak testvéreim? - talán elsőre durva és késforgatós kérdés volt, de ez olyan, ami nagyon érdekelte.
Hozzászólásai ebben a témában

Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2015. március 29. 21:39 | Link


Budapest, szüleim háza
A szünet alatt

[zárt]

Próbáltam visszatartani, nehogy csak úgy elmenjen, bár lehet, hogy jobb lett volna, ha hagyom, hogy előbb legyen időnk megemészteni a hírt, és csak utána kellett volna ténylegesen beszédbe elegyednünk. De, ha már eljött hozzám, nem akartam elszalasztani az alkalmat. ~Ki tudja, lehet, hogy később majd kerülni fog. Én az ő helyében lehet, hogy elutasítanám, hogy bármiféle közünk legyen egymáshoz, elvégre ki akarna ilyen apát?~
Megjegyzését figyelmen kívül hagytam, inkább követtem példáját, és visszaültem a kanapéra. Kérdését hallva egy rövid, erőltetett nevetés után bal kezemmel idegesen beletúrtam a hajamba.
- Nem mintha ez lenne az első alkalom - húztam el a szám. - Nem látom okát, amiért hazudnál, vagy hazudnátok édesanyáddal. A cikk írója nem túl hiteles forrás, de az, hogy itt vagy, elég meggyőző. Gondolom, ha nem lennél biztos a dologban, nem akartál volna találkozni velem. Mindazonáltal, ha gondolod, egy apasági teszt nem árthat, hogy a kételyeket megszüntessük.
~Ha végül kiderülne, hogy az egész mégsem igaz, akkor sem származhat hátrányom abból, hogy jobban megismerem az egyik tanítványomat. Ráadásul végre valami átjutott a közönyösségem páncélján. Végre van valami, ami érdekel, amire odafigyelek. Ez haladás, és mióta felismertem a problémámat, azon vagyok, hogy kilábaljak belőle.~
- Vannak - bólintottam szűkszavúan első - és egyből mennyire találó és fájdalmas - kérdésére. Vettem egy mély lélgeztetet, mely aztán reszketve szállt ki tüdőmből, de nem szólaltam meg. Tekintetemet az ablakkeretre szegeztem, éreztem, hogy kezem ökölbe szorul, ajkaim megfeszülnek. Pillantásom az ajtóra rebbent, és ekkor felismertem, hogy a kiutat keresem. ~Menekülni próbálok a valóság elől, mert nem akarom kimondani azt. John szerint a gyógyulás felé vezető úton ott van az elfogadás. Ha sikerül elfogadnom a dolgokat, amik történtek, könnyebben továbblépek. De, ha kimondom, azzal véglegesítem is egyben, legalábbis így érzem, pedig az eszemmel tudom, hogy már rég végleges és megmásíthatatlan.~
- Van egy örökbe fogadott lányom, Runa, ő és legidősebb lányom, Niki, a Bagolykőbe jártak. Illetve - vettem még egy mély levegőt, ujjaimat erővel próbáltam kiegyenesíteni, testemet ellazítani - télen születtek volna hármasikreink a feleségemmel. Vagyis jelenleg hárman vagytok, mindhárman lányok.
Tekintetemet a lányra emeltem, és csak remélni mertem, hogy hamis mosolyomat igazinak látja, és nem tűnik fel neki a szemeimet betöltő szomorúság és üresség.
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)
Annelie Freya Blomqvist
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Queen of Dragons | Heda
offline
RPG hsz: 450
Összes hsz: 10557
Írta: 2015. március 29. 22:18 | Link


Kinézet
Budapest, Merkovszky szülők otthona
A szünet alatt
[zárt]


Bólogatott, az apasági tesztet jó ötletnek tartotta. Na nem mintha ő nem bízott volna anyja szavaiban, de azért a teszt mégiscsak meggyőzőbb egy pletykánál. Úgy tudja, van egy olyan bájital, amibe hajszálat, vagy ilyesmit kell tenni és a színe mutatja ki az eredményt. Erre nem sajnálna egy szál barna hajacskát.
- Az jó lenne...most már szeretném tudni, ki Ön nekem - mondta kicsit nyugodtabban.
Végül is nem akarta lerohanni a kérdéseivel, de egyet mindenképp tudni akart. Hogy vajon egyedüli gyerek-e vagy sem, illetve kik tartoznak még hozzá. A válasz végül is várható volt, mégis valamiért reménykedett benne, hogy nincs testvére. Hiszen van kettő, őket szereti, ha ő választhatott volna jövőt, abban biztos nem lett volna még plusz ember.
Várta a további választ, de a szemöldökét összevonva figyelte a tanárját. Valami nem volt rendben vele és ezt szinte érezte. Talán az elemi miatt, talán csak mert feszülten figyelte, de kifejezetten érezte. A viselkedése is megváltozott és ezen az a mosoly sem változtatott amit a kifejtett válasz után erőltetett magára. Igazából ebből a válaszból értelmet nyert a feszültsége, Annelie nem is gondolta, hogy ilyen mélyen a lényegre tapintott.
Csak mereven bámulta a férfit, aki egyértelmű választ adott neki. Néhány másodperc telt el csupán így, ennyi idő alatt úgy nézte, hogy feltűnt neki ami eddig nem. Hogy hasonlítanak. Nem sokban, hisz ő inkább az édesanyja kiköpött mása, de a szeme formája és a haja is valamennyire olyan, mint Ádámé.
A következő lépés teljesen önkéntelenül jött, hogyha ő irányította volna, nem tette volna meg. De egy pillanat alatt felállt a kanapéról, az apjához sétált és amint leült mellé, átlépte a saját és a két idegen közötti határt. Részben bocsánatkérően, részben pedig támogatóan ölelte át.
Hozzászólásai ebben a témában

Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2015. március 29. 22:47 | Link


Budapest, szüleim háza
A szünet alatt

[zárt]

Az apasági teszt ötlete, végül is logikus volt, Annelie is rábólintott, elvégre ezzel lehet a legkönnyebben eldönteni, hogy lesz-e értelme megpróbálni közelebb kerülni a másikhoz, és ezáltal a jövője részévé válni, vagy érdemesebb megmaradni a tanár-diák kapcsolatnál.
- Akkor majd valamikor a héten bemehetnék a Fővárosi Ispotályba. Gondolom, minél előbb, annál jobb - mondtam, majd Annelie az általam felajánlott lehetőséggel élve kérdezett, valószínűleg nem sejtve, hogy kérdése mennyire szíven talált.
Nem mondtam ki, legalábbis egyenesen nem. Még akkor sem. Nem voltam rá képes. Tudtam, mi történt, éreztem a fájdalmat, de nem bírtam rávenni magam, hogy kimondjam. Ha elismertem volna a veszteséget, könnyebb lett volna? Nem tudom, talán már nem is lényeges, de akkor és ott hihetetlenül gyávának éreztem magam, ugyanakkor megkönnyebbültem, hogy még egyszer sikerült elodáznom, hogy kiejtsem azokat a szavakat.
Rámosolyogtam a lányra, és próbáltam úgy tenni, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. A nagy Merkovszkyt semmi nem döntheti le a lábáról, rendületlenül megy tovább bármi történjék is. Csak épppen remegett a szám széle, reszkettek az ujjaim, a szemeim pedig nem tudtak a számmal együtt hazudni. Pillantásom az ölembe ejtett kezeimre tévedtek. Szemügyre vettem a körmeimet, miközben valójában nem láttam őket. Fel sem tűnt, hogy a lány elhagyta a helyét, csupán arra észleltem fel, hogy mellettem van és átölel.
~Tehát észrevette, úgy látszik, már nem hazudok olyan jól, mint régen.~ Óvatosan megérintettem egyik karját, majd puhán végigsimítottam a haján. Kedvessége jól esett, de nem akartam elijeszteni magam mellől. Emlékeztem arra, hogy mikor először megérintettem a vállát, kicsit megrezzent. Nem kellett külön tudatosítanom magamban, hogy mi ketten idegenek vagyunk egymás számára. Apa és lánya, tanár és diákja, ugyanakkor szinte semmit nem tudunk egymásról. Ő egy kicsit megismerte a fájdalmamat, én láttam egy cseppet a dühéből, de ez még édeskevés.
- Köszönöm - mondtam, bár szinte suttogva. - Kedves vagy - mosolyodtam el újra, ezúttal pár fokkal vidámabban, igazibban.
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)
Annelie Freya Blomqvist
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Queen of Dragons | Heda
offline
RPG hsz: 450
Összes hsz: 10557
Írta: 2015. március 29. 23:15 | Link


Kinézet
Budapest, Merkovszky szülők otthona
A szünet alatt
[zárt]


- Rendben...de anyám nem tud róla, hogy itt vagyok - ezt nem akarta igazából beismerni, de gondolta, hogy valami szülői engedély kellhet majd hozzá, vagy ki tudja. - De elmondom neki - gyorsan hozzátette, hogy nem akarja eltitkolni, csak nem volt kedve erről beszélni vele azután, hogy megvádolta a hazugsággal. Na nem mintha nem így lett volna, de durva lehetett szegény nőnek ahogy a szemébe mondta.
Lassacskán kiderült az, amit még fontosnak tartott a lány. Mert hát rendben, van egy apja, na de a család hány taggal növekszik még? Ráadásul a férfinak felesége is van, akiről tudja, hogy szintén valami köze van a Bagolykő tanári karához, de nem követi annyira mások magánéletét, hogy tudjon ilyeneket pontosan.
Nem tudta volna megmondani, hogy mi ütött belé amikor odament hozzá és átölelte, de abban a néhány másodpercben ezt érezte helyesnek, sőt, egészen jónak. Aztán Ádám szavai észhez térítették és lassan elhúzódott. Eléggé zavarban volt, el nem pirult, de felállt onnan, mit sem törődve a megjegyzéssel, miszerint kedves. Francokat kedves.
Az újságot felvette az asztalról, a táskájába rejtette és határozottan lépett az ajtóhoz. Kifejezéstelen arccal fordult a férfi felé.
- Akkor én most megyek. Van min gondolkodnunk - kisöpörte arcából a haját aztán várakozóan tekintett felé. Nem akart egyedül kimenni, remélte, hogy az apja majd kikíséri.
Hozzászólásai ebben a témában

Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2015. március 29. 23:39 | Link


Budapest, szüleim háza
A szünet alatt

Zárás

Nem tudom miért, de nem ért meglepetésként, hogy a lány anyja nem tud arról, hogy Annelie meglátogatott engem. ~Talán azért, mert ilyen esetben ő is jött volna vele? Bár ki tudja, mennyire szoros a kapcsolatuk?~ Ezt a problémát félretéve csak bólintottam egyet, elvégre evidensnek tűnt, hogy erről a döntésről mindenképpen szólni kell a nőnek... ~akinek majd mindenképpen megtanulom a nevét.
Majd az után, hogy kihevertem a lánya kérdése okozta sokkot. Vagy a sokkot, hogy megtudtam, van még egy lányom? Érdekes lesz beavatni a földszinten éppen mit sem sejtő szüleimet? Vajon mit szólnának, ha lekiabálnék, hogy "Nézzétek, megjött az unokátok!"? Na, jó, ezt nem próbáljuk ki.~

Annelie vigasztalását kedves gesztusnak tartottam, engem még az sem különösebben zavart, hogy voltaképpen idegen számomra. Engem mindig is kevésbé zavart, ha ismeretlen emberek értek hozzám, mint az emberek többségét. Bizonyára kisebb személyes térre van szükségem, és nem vagyok annyira ingerült attól sem, ha valaki belép az intim zónámba. Persze mindent én se tűrök el, de megszoktam, hogy sok ismeretlen ember van a közelemben, ezért kicsit érzéketlenebb vagyok azokra a privát zónákra, ami másokat már minimum szemöldökráncolásra késztet.
Láthatóan Annelienek is sok volt az ölelés, még, ha ő is kezdeményezte. Távozási szándéka ezúttal sokkal határozottabbnak tűnt, mint korábban, így hát felállva elé siettem, és kinyitottam előtte az ajtót, majd lekísértem a földszintre.
A konyha előtt elhaladva egy pillanatra elméláztam. A helyiségből kihallatszott a rádió halk hangja, és mostohaanyám dúdolása. Az újság zörgéséből, és apám morgásából arra következtettem, hogy ő éppen Ramona mellett, az étkezőasztalnál ülve olvassa a reggeli újságot. Ez a szokásos kép, melyet már annyiszor láttam, hogy már elég csak a hangokat hallanom és magam elé tudom képzelni a legapróbb mozdulatokig, elgondolkoztatott. ~Vajon én mit fogok csinálni ennyi idősen, és kivel? Nekem is lesznek hasonló szokásaim, berögződéseim? Vajon a lányaim, akiket nem én neveltem fel, fognak hasonló nosztalgiával és gyengédséggel gondolni rám, mint ahogy én gondolok a szüleimre? Valószínűleg nem.~
- Vigyázz magadra! - szóltam még Annelie után, mikor átlépte a küszöböt, majd egy darabig még ott álltam és néztem utána. Megvártam, míg eltűnik a szemem elől, és csak ekkor csuktam be az ajtót. ~Vajon ilyenkor mit tesz az ember? Elmondja a szüleinek a nagy hírt, vagy elrohan a terapeutájához egy újabb kezelésre?~ Nem sokáig tűnödtem a dolgon, s végül beléptem a konyhába...
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek