Hideg vaaan. De olyan nagyon hideg, az a "bemászom a kabátod alá és kirázlak a bőrödből is a nyár után" hideg. Elképesztő, milyen pálfordulást jelent a nyár után betoppanó ősz mind öltözködés, mind kedv terén. Újra iskolapadba ülnek a nebulók, ismét fel kell kelni reggelente, tanulni a változatosság kedvéért, hozzászokni a változásokhoz, no és persze akad ezer és egy más teendő a listán, ünnepek, elvégzendők, beadandók, fúhh... Alig győzte kapkodni a fejét újabban, hogy mik történtek az iskolában, de hát ma délelőtt azért szabadult ki az Ádámtól kölcsönzött engedély segítségével, hogy felkészüljön az idei hajrára. Ugyanis teljesen lemerültek a készletei, füzetek nulla, írószer nulla, olvasnivaló NULLA. Ez a legborzalmasabb az egészben, hogy nem lesz mit olvasson esténként. Ja és azt nem is említettük, hogy nem tudtak együtt jönni a barna hajú hercegével, mert amannak gyakorlata van. Természetesen. Nem szereti néha az aurori mestertanonc gárdáját. Ellopkodják tőle a fontos személyét, de ha egyszer ez Greg hivatása, fejet hajt előtte egy kis nyögvenyeléssel.
A budapesti utcák szombat dacára nyüzsögnek; a Keleti környéke (ahova berobogott a szerelvény) tele van egyrészt gyanús alakokkal, portékájukat kínálgatom simlisekkel, másrészt, ahogy megindul az előzőleg már feltérképezett utcán, végigbaktat egy másikon és kiér a Hősök teréhez, no ott meg a ferde szemű embertársak tolonganak kamerákkal a kezükben. Muglik- somolyogva dugja zsebre apró kezecskéit, miközben helyre rakja fején a napszemüveget. Villódzó őszi napra ébredtek ma és elindulni enélkül a kellék nélkül öngyilkosság a retinára nézve.
Kissé fázósan húzza összébb magán a széldzsekijét, feljebb tornázza a hátizsákját és jókislány módjára megindul... az Andrássy-n egy darabon. Já, Runa szeret nézelődni újabban, felfedezni azt, amiről már olvasott és Budapesten nem olyan sűrűn engedik kóvályogni, lévén borzasztó az egyensúlyérzéke. Ádám most is csak olyan "felszerelésben" eresztette ki a kapun, ami megtartja minden porcikáját és még sebtapasz is került a cókmókjához. Mint egy vérbeli óvodásnál, szörnyű.
Nos, az mind szép és jó, hogy elindul, de ugyebár ő kinézett magának helyeket és az iskolában internet nincs, a faluban pedig elfelejtette Ádám gépéről kikeresni a koordinátákat. Az ám, így hogy fogja megtalálni az antikváriumot? Jó kérdés. Ekkor jön a képbe mások megszólítása, hm... Igen, Runáról beszélünk. Aki leszólítana egy embert. Segítséget kérne. Abszurd helyzet, fatal error, warning during processing information. Ennyire még nincs kiképezve a kisasszony és bár a szándék megvan, hogy az előtte haladó, létrányi magas fickót megszólítsa, nincs annyi hangja, hogy mindezt kivitelezze is. Egy szerencsétlen momentumában ráadásul oly sikeresen megbotlik, hogy nekivágódik homlokkal előre a másik hátának. Veregesd magad vállon, kislányom, csodás szerencsétlenkedést okoztál ismét.
- Sa-Sajnáálom.... - Dadogja a kis ügyetLenke, miközben még mindig nem volt képes kiegyengetni magát a másik hátából, csak ott balszerencséskedik, hogy kihúzza magát. Azt mondani sem kell, hogy a folyamat közben vagy kétszer még megfejeli itt-ott szegény fiatalembert, egyszer alkaron, egyszer meg vállon. Szép kis kezdés.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=391416#post391416][b]Katie Runa Blackwood - 2014.09.24. 21:07[/b][/url]

Hideg vaaan. De olyan nagyon hideg, az a "bemászom a kabátod alá és kirázlak a bőrödből is a nyár után" hideg. Elképesztő, milyen pálfordulást jelent a nyár után betoppanó ősz mind öltözködés, mind kedv terén. Újra iskolapadba ülnek a nebulók, ismét fel kell kelni reggelente, tanulni a változatosság kedvéért, hozzászokni a változásokhoz, no és persze akad ezer és egy más teendő a listán, ünnepek, elvégzendők, beadandók, fúhh... Alig győzte kapkodni a fejét újabban, hogy mik történtek az iskolában, de hát ma délelőtt azért szabadult ki az Ádámtól kölcsönzött engedély segítségével, hogy felkészüljön az idei hajrára. Ugyanis teljesen lemerültek a készletei, füzetek nulla, írószer nulla, olvasnivaló NULLA. Ez a legborzalmasabb az egészben, hogy nem lesz mit olvasson esténként. Ja és azt nem is említettük, hogy nem tudtak együtt jönni a barna hajú hercegével, mert amannak gyakorlata van. Természetesen. Nem szereti néha az aurori mestertanonc gárdáját. Ellopkodják tőle a fontos személyét, de ha egyszer ez Greg hivatása, fejet hajt előtte egy kis nyögvenyeléssel.
A budapesti utcák szombat dacára nyüzsögnek; a Keleti környéke (ahova berobogott a szerelvény) tele van egyrészt gyanús alakokkal, portékájukat kínálgatom simlisekkel, másrészt, ahogy megindul az előzőleg már feltérképezett utcán, végigbaktat egy másikon és kiér a Hősök teréhez, no ott meg a ferde szemű embertársak tolonganak kamerákkal a kezükben. Muglik- somolyogva dugja zsebre apró kezecskéit, miközben helyre rakja fején a napszemüveget. Villódzó őszi napra ébredtek ma és elindulni enélkül a kellék nélkül öngyilkosság a retinára nézve.
Kissé fázósan húzza összébb magán a széldzsekijét, feljebb tornázza a hátizsákját és jókislány módjára megindul... az Andrássy-n egy darabon. Já, Runa szeret nézelődni újabban, felfedezni azt, amiről már olvasott és Budapesten nem olyan sűrűn engedik kóvályogni, lévén borzasztó az egyensúlyérzéke. Ádám most is csak olyan "felszerelésben" eresztette ki a kapun, ami megtartja minden porcikáját és még sebtapasz is került a cókmókjához. Mint egy vérbeli óvodásnál, szörnyű.
Nos, az mind szép és jó, hogy elindul, de ugyebár ő kinézett magának helyeket és az iskolában internet nincs, a faluban pedig elfelejtette Ádám gépéről kikeresni a koordinátákat. Az ám, így hogy fogja megtalálni az antikváriumot? Jó kérdés. Ekkor jön a képbe mások megszólítása, hm... Igen, Runáról beszélünk. Aki leszólítana egy embert. Segítséget kérne. Abszurd helyzet, fatal error, warning during processing information. Ennyire még nincs kiképezve a kisasszony és bár a szándék megvan, hogy az előtte haladó, létrányi magas fickót megszólítsa, nincs annyi hangja, hogy mindezt kivitelezze is. Egy szerencsétlen momentumában ráadásul oly sikeresen megbotlik, hogy nekivágódik homlokkal előre a másik hátának. Veregesd magad vállon, kislányom, csodás szerencsétlenkedést okoztál ismét.
- Sa-Sajnáálom.... - Dadogja a kis ügyetLenke, miközben még mindig nem volt képes kiegyengetni magát a másik hátából, csak ott balszerencséskedik, hogy kihúzza magát. Azt mondani sem kell, hogy a folyamat közben vagy kétszer még megfejeli itt-ott szegény fiatalembert, egyszer alkaron, egyszer meg vállon. Szép kis kezdés.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=391572#post391572][b]Jimnie Meccoy - 2014.09.24. 22:12[/b][/url]

Mindent összevetve nem állíthatjuk, hogy a Garay utcai olcsó kis kínai büfében jó lett volna a koszt. Szezámmagos csirkegolyóik nélkülözték mind a valódi húst, mind a valódi szezámmagot, ellenben klassz édes-savanyú öntet járt hozzájuk, a trutyis fajtából. Ez azért is remek, mert a szósz használatával a pult mögötti minden étel egyféle ízű lesz – a választási hiba így minimálisra csökkenthető –, másrészt az enyhén avas összetevők mellékízét is elnyomja.
Jimnie e gondolatokkal a fejében bámult kifelé a kifőzde ablakán, miközben zöldséges tésztája maradékát felcsavarta a villára (előzőleg pálcikát kért, de hamar kiderült, hogy a hagyományos evőeszközökkel egyelőre még gyorsabban megy az étkezés). Egy nehezen analizálható zöldségdarab cigányútra ment, s csak félperces köhögéses haláltusa után került vissza ismét a tányérba (a fajtáját ekkor sem sikerült megállapítani). Miután az étel elfogyott, Jimnie (egy Rákóczis bankóval szegényebben) kilépett a büféből, gondosan táskájába csúsztatva a pergamenköteget, amit olvasott. Nemrég jelentkezett az iskolába tanárnak – ennek esélyét nem sokkal korábban még abszolút minimálisnak látta volna, de hát változnak az idők –, s a pozitív választól felderülve indult el hazafelé.
A Jókai utcában volt lakása. Udvari kis garzon, az a fajta, ahová a szomszéd Terike néni bájos csevegése éjjel-nappal behallatszik, s ahová a tűzhelyen piruló hagyma cseppet sem kellemes szaga is előszeretettel kígyózik be. Most, hogy már csak napokat tölthet otthon – mivel nemsokára ismét nagy szeretettel várja a kastély egy dohos szobája –, mindenképpen szeretett volna hazaérni s aludni egy jót. Az ablakokat mindig gondosan bezárta, általában le is függönyözte – az állandóan elfüggönyözött lakás pedig bizony pletykákat szült a házban, amit Terike, Ilonka és Marika néni előszeretettel terjesztett tova. Valójában csak annyi volt az ok, hogy ne lássa meg senki, amint pálcájával varázsol, de ezt persze a szomszédság nem tudhatta. Isten tudja, mit hittek hát.
Már az Oktogon fele járt, mikor felötlött benne, hogy utolsó pesti napjai egyikén bedob egy csokis mekfrízt, irányt változtatott hát. Ám még mielőtt a gyorsétterem kapujához odaért volna, valami hatalmas dolog ütődött a hátának, ő pedig térdre borult, elejtve a kezében tartott táskát. Hátrasandított – valami ismeretlen fiatal lány esett neki a hátának, halványan ismerősnek tűnt… De nem, kizárt, hogy ismeri.
- Nézzen már az orra elé – szólt hátra ingerülten, és megmasszírozta vészjóslóan megcsikordult vállát. A lányra kissé udvariatlanul bár, de ügyet sem vetett többet – annál inkább a táskájára szegeződött a pillantása, amiből különféle holmik estek ki, ízléses bazárt kialakítva a macskakövön. Szájába harapott, amikor észrevette, hogy varázspálcája tőle két méterre hevert az aszfalton – a járdán siető legalább harminc fő pedig hol az ő furcsa kettősüket, hol a pálcát figyelte csodálkozó pillantással.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=408630#post408630][b]Katie Runa Blackwood - 2014.10.24. 06:13[/b][/url]

A mai nap majdnem minden pillanatát gondosan megtervezte már indulás előtt napokkal. Leírta, hogy mit kell vásárolnia, kikereste, mit szeretne megnézni, be akart merészkedni a híres-neves nyolckerbe, elzötyögni busszal a Parlamentig, sétálni egyet a rakparton, megtekinteni az Olimpiai Parkot, aztán felült volna a hetvennyolcas trolira, kizötyög a Keletihez. És persze ott van a négyes metró, mert a kettest már megjárta, és élvezte, elmentek Ádámmal az egykori Moszkva térig, majd további a Délihez, le a Balatonhoz vonattal... Még a nyáron... Szép volt, az emlékek mind a fejébe ivódtak, nem is kellett erőlködnie érte, hiszen aki fényképes memóriával születik, első kézből tud felidézni bármit, bárkit.
Szóval állíthatjuk, hogy tele van tervekkel még most is, mialatt a híres utat koptatja, csak éppen prioritást élvez az antikvárium és a bevásárlólista. Ha azokat bevégezte, indul várost nézni. Igen ám, de hogyan jut el első számú céljához, ha azt sem tudja, merre keresse pontosan? Hiába dilemmázik a járdán, nem lesz tőle okosabb, de még önmagát sem tudja iránytűvé vagy térképpé varázsolni (még), hogy odataláljon csettintésre. A helyzeten az sem javít, hogy szerencsétlenkedése közbeszól és konkrétan belefejel egy vadidegen emberbe, akit leszólított volna útbaigazításért, ha van elég bátorsága. Ejj, ez nem indul jól, hiába kér bocsánatot, nyilvánvalóan felhúzta a vérnyomás indexet Létra bácsinál. Behúzza a nyakát, szörnyen sajnálkozva pislog az úriember szemeibe, mialatt ő is letérdel járdát imádni, ám nem kerüli el a figyelmét a kiömlött vásárlási tartalom. Kínos érzései ekkor csapnak át szörnyen rosszba, hiszen miatta terült-fordult ekkora zavar az éterben és váltig kötelességének érzi helyrekattintani az egyetemes egyensúlyt.
- Tényleg sajnálom, segítek összeszedni. - Makogja most márt egy fokkal nyugodtabb hangon, belül önmagára szólva, hogy nyúlsz>ívűséggel és esetlenkedéssel nem ér el semmit. Tekintetét elsősorban a pálca ragadja meg, ami mugli környezetben szörnyen szokatlan jelenség- ebből is le tudja szűrni, hogy jóval nagyobb galibát kavart, mint kellett volna. A Titokvédelmi Alaptörvény nagyon is érvényben van még, csúnya következményei lennének, ha most ez a bámuló minitömeg elkezdene furkálódni utánuk, hogy ugyan mi a csuda az a fadarab? Nem, ezt nem szabad, így hát gyorsan a pálca meg a tasak után kap, utóbbiba szabályosan belelöki a varázseszközt, a tasakot pedig szegény áldozata ujjai közé nyomja jelentős slunggal.
- Izé... segítek a többit is összeszedni. - Igazából most kezd pörögni az agya azon, mi van, ha csak egy utánzat hobbipálcáról van szó? De nem, általában a megérzések elég erősek... oké, ezen a ponton nincs konkrét bizonyítéka, hogy valós varázseszközt látott. Lehet, hogy szegény pasi csak egy mezei varázslórajongó, mint ahogy léteznek Sailor Moon és Star Treck fanok is. Ha most elkezdene neki Alaptörvényről és varázspálcáról regélni, még a végén lehetséges, hogy őt vinnék el a Varázsbűn-üldözési Kommandó tagjai, vagy a Félrevezetési Ügyosztály elé citálnák, hogy plusz munkát adott nekik. Rengeteg kérdés dúl a buksijában, de a keze nem pihen, sorra szedi össze az elhullajtott, elgurult holmikat, már amit elér, mert feltételezi, hogy a tulajdonos sem hagyja parlagon heverni az értékeit, így a pakolás is hamar véget ér, a nézőközönség meg még hamarabb oszolhat fel, miután az ügyefogya kislány képtelen kinyögni, miért olyan nagy szám egy darab fa, a férfi meg aligha fog válaszolni ennyire indiszkrét kérdésekre.
- Nem lett baja? Mármint a pálcának... Őőőő... Ha megrongálódott bármije, tessék szólni és megtérítem, tényleg. - Egy pillanatra a kétségeit is elfelejti, mikor a pálcáról érdeklődik, mert hát a pálca választja a varázslót, az tényleg nagy baj, ha újat kell szerezni helyette. A kis törpe viszont meglepően hamar továbblendül ezen a problémán és pár másodperc múlva már vidám mosollyal csimpaszkodik a letarolt úriember karjába.
- Izé, tudom, hogy pofátlanságnak fogja tartani... vagyis tessék elhinni, nem annak szánom, csak eltévedtem, és fogalmam sincs, merre van ez az antikvárium - A férfi orra alá tol egy papírost rajta a "Font Antikvárium" névvel. - és meg akartam szólítani az előbb, csak orra buktam és elütöttem hátulról. De esküszöm, nem nincs rossz szándékom. Szóval... szóval tessék mondani, ön tudja, hol van ez a bolt? Mert, ha igen, akkor ha el tetszik odáig kísérni, nagyon hálás leszek. - Most képzeljük el, hogy mindezt végighadarta és ugyan érthető a szövegelése, azért roppant zavaró a beszédsebessége, és hogy végig képtelen behúzni a kéziféket.
- És hát... bocsánat a fellökésért... Unikornisszőr, sárkányszívizomhúr vagy főnixtoll? - Hirtelen a semmiből böki ki a három legnépszerűbb pálcamag típust, hogy kiszűrje, igazi mágussal van-e dolga, vagy valami hobbi pálcagyártóra akadt a tömegben és nem kell annyira paráznia, mit látott ez a harminc fő az imént.