29. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek: Nagy baj van, kérem, riadó! Halló, halló, már megint egy Évnyitó!
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2014. augusztus 18. 19:08 | Link

Dwayne
/Mesélőmentes övezet!/


A szédítő pörgés váratlanul véget ért. Talpam, mely eddig a semmiben úszott, utcakövön csattant; zsigereim a helyükön voltak és egész testem sikeresen materializálódott, csak a hajam állt kissé szanaszéjjel.
És még csak meg sem tántorodtam, ami nálam a hoppanálás állandó velejárója volt, mert minden alkalommal megszédültem tőle. De most volt kibe kapaszkodnom, így biztos lábakon álltam a budapesti napsütésben.
Felpillantottam Dwayne, bizonytalanul elmosolyodtam - kissé émelyegtem még -, majd mikor már éreztem, hogy nem lesz baj, elengedtem a karját. Nem csak azért karoltam bele az utazás előtt, hogy a végén ne mutassak be neki egy újabb Tilda-féle borulást (Az a konyhás eset még mindig olyan kínos volt!), de így biztosabb is volt, hogy pontosan ugyanoda érkezünk meg a hoppanálásból. Márpedig nagyon nem szerettem volna, ha elkeveredünk egymás közeléből, hiszen ő miattam volt itt. Megkértem rá.
- Még egyszer köszönöm, hogy elkísérsz, Dwayne! - Körülkémleltem, hogy az óvatosságunk ellenére nem-e vett észre minket egy mugli, majd elindultunk az utcán. A belvárosban voltunk, két sarokra egy bizonyos antikváriumtól. Nem, ezúttal nem regények miatt, és a magam szórakoztatására jövök ide. Ha erről lenne szó, nem jöttem volna el idáig. És főként nem védelemmel.
Már nem is tudom, mióta nem hagytam el Bagolykő hegyét. Próbáltam megfeledkezni róla, arra fogni, hogy sok a dolgom, házvezető helyettes is lettem, meg minden, de akkor is ott volt az ügy. Az a bizonyos ügy Annabellel, nagyapámmal, és az egész rejtéllyel, melyet ő a nyakamba varrt. Annyira próbáltam róla tudomást sem venni, hogy hónapokig még csak nem is nyomoztam. De aztán váratlanul, és még csak nem is akarattal új nyomra bukkantam.
- Ez lesz az - mondtam, mikor végre megpillantottam az utcanévtáblát. Régi volt, olyan, ami nem illett a mugli utcaképbe, ami nem is volt véletlen, ők nem látták a sikátort se, melyet jelölt.
Csendes volt, és látszólag teljesen kihalt, a Nap csak kis részeken tudta sugaraival a macskaköves út sötét, kacskaringós folyamát megtörni. Az utca vége egészen sötétbe veszett.
- Ez gyanúsnak számít? A sötét? - sandítottam az aurorra bizonytalanul.
Hozzászólásai ebben a témában

Lori Ann
Dwayne Warren
KARANTÉN


officer friendly
offline
RPG hsz: 1575
Összes hsz: 3608
Írta: 2014. augusztus 18. 19:34 | Link

Gryllus Matilda



A következő lélegzetet a Mátra kellemes hűvös helyett már a belvárosban veszi. Elfintorodik, ahogy a tüdeje megtelik a körút környéki ocsmány csatornaszaggal, amely mindent átjár és mindenbe beleivódik, mintha az épületek párája volna. Sosem volt egy városi srác, ez a kelet-európai főváros pedig minden ésszerű biztosítékot kiver nála.
Ahogy a nő elengedi a karját ellép tőle, felvéve egy egészséges távolságot, majd megmozgatja kissé elgémberedett könyökét. Bár Tilda aurori mivoltában kérte meg a kíséretre, mégis civilben érkezett, saját, nyomott mintás pólójára cserélve az annyira gyűlölt minisztériumi egyenruhát. Valójában pálcán kívül semmi mást sem hozott volna, ám tiszteletben tartva a nő érthetetlen paranoiáját még pár eszközt zsebre vágott úgy "a biztonság kedvéért".
A hálálkodásra mindössze félszegen, kurtán biccent egyet. Nem igazán tudja lekezelni az ilyesmit, így szótlanul követi a nőt a keresett utcáig. A tábla alatt ő is megáll, szeme egy ideig összeszűkülve kutatja annak sötétbe vesző végét.
   -  Nyugalom Kisegér, ez nem az Oroszlánkirály, az árnyékos részek sem rosszabbak, mint a többi - megvonja a vállát, tétován lép egyet előre, várva, hogy Tilda is kövesse - Akkor lenne max gyanús, ha nem lenne különben is alkonyat, de hát így annyira nem.
Hozzászólásai ebben a témában
Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2014. augusztus 18. 21:04 | Link

Dwayne


Paranoia ide vagy oda, rendkívül hálás voltam a férfinak. Nem csak azért, mert hajlandó volt elkísérni a városba, de azért is, mert nem kérdezősködött. Pedig felkészültem több mesével is, kezdve a félek az utcakölyköktől a köröz az Interpolig mindennel, sőt, még az igazság kurtított verzióját is átpörgettem a fejemben többször is, ám Dwaynet nem érdekelte, vagy legalábbis nem adta jelét, hogy tudni akarná, miért van szükségem testőrre.
Pedig egyszerű: egyszer már megtámadtak itt. De ha ezt elmondom, felmerül a kérdés: miért?
Ráadásul az is szorosan követi, hogy akkor mit keresek itt. És erre nem is az, hogy nem akartam, de nem is tudtam volna felelni. Nagyapám szerint semmit sem kellett tennem, ő bebiztosította Annabell védelmét. Csakhogy eközben nem mulasztotta el többször törölni az emlékeimet. És ez nem volt jó így.
- Oké, bocsi, alkonyat, igen - bólogatok, és elszánt arckifejezést öltve indulok meg Dwayne után. Csak nyugi, velem van egy auror, a lehető legképzettebb harcos mágus, nincs okom tartani egy kis sötét, teljesen beláthatatlan utca miatt.
- Amúgy régóta vagy auror? Sokszor voltál életveszélyben, meg ilyesmi? Próbáltak már.. bántani?
Idegességemben, és hogy figyelmem eltereljem, természetesen fecsegni kezdek, és közben akaratlanul is a férfi mellé zárkózom, össze is akadunk majdnem.
- Hoppá.. - ahogy felé kapom a tekintetem, hirtelen észreveszem a keresett hely cégérét is. Az antikvárium kirakatán át gyér fény világlik ki, odabent látszólag senki sincsen.
Közelebb lépek, és belesek. Még az eladónak sincs nyoma.
- Talán hátrament a raktárba..? - tűnődöm. Az ajtón "Nyitva" felirat díszeleg.
Utoljára módosította:Gryllus Matilda, 2014. augusztus 18. 21:05
Hozzászólásai ebben a témában

Lori Ann
Dwayne Warren
KARANTÉN


officer friendly
offline
RPG hsz: 1575
Összes hsz: 3608
Írta: 2014. augusztus 19. 12:06 | Link

Gryllus Matilda



Kellemes sétatempóban ballagnak a szűk sikátorban, a körút távoli morajlásán kívül csak cipőik koppanása veri föl a csöndet. Fölfelé sandít, a nyolcemeletes, körfolyosós házak óvón borulnak össze fölöttük, az ablakok közt néhol szárítókötél függ, rajtuk fekete talárok lengenek fenyegető gyászlobogókként. Valahonnét veszekedés és egy csecsemő sírása hallatszik, ide- oda verődve a falakon.
   -  Úgy érted megölni? - tekintete hosszan időzik a nő arcán, aztán fordul a macskakövek felé - Tíz év alatt? Persze. De ezt a kockázatot vállalnunk kell. Inkább engem, mint az ártatlanokat és tudod, ha arról van szó, hogy a Halálos Átok rajtam menjen keresztül vagy egy gyereken, hát...
Megvonja a vállát. Ő sosem kereste a halált, nem kert vele táncra, mint más kollégái és sosem kérkedett halhatatlansággal. Ő mindössze tisztában van azzal, amit feltétlenül tudnia kell: vagy így, vagy úgy, de a maga fajtáért sosem puha ágyban jön el a megérdemelt halál. Lélekben felkészült rá, hogy ismeretlenektől körülvéve, ismeretlen helyen szenvedjen ki, már amennyire erre lehetséges felkészítenie magát, és tudja, hogy ez ellen semmit sem tehet. Ez mégsem jelenti azt, hogy ne rettegne attól a bizonyos naptól minden zsigerével. De ez is csak vele jár.
Ahogy a nő megáll, ő is megtorpan. Szeme elidőzik a cégéren majd a koszos üvegre vándorol, ami mögött az üzlet üres és mozdulatlan.
   -  Ja. Lehet.
Ráhagyja, közelebb lép, hogy jobb öklével megzörgesse az ajtót, melyre annak üvege megremeg a keretében.
Hozzászólásai ebben a témában
Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2014. augusztus 19. 21:08 | Link

Dwayne


Igen, úgy értettem. Pedig nem ismeretlen az érzés, úgy értem, mikor legutóbb itt jártam, és az a kisebb csoport rám támadt, elég világossá tették, hogy meg fognak ölni. De valahogy nem fogtam fel igazán. Olyan álomszerű, és közben mégis annyira valóságos. Tényleg megtörténhetett velem mindez? És megismétlődhet?
Talán így nem, hogy Dwayne itt van, és vigyáz rám. De azért nagyon remélem, hogy a végén csak nevet rajtam egy jót, hogy ennél fölöslegesebb munkája még soha nem volt. Az lenne a legjobb. Nézzen inkább bolondnak.
- Értem. Ez igazán szép tőled.. mármint, szóval tényleg elkötelezett vagy a munkádnak - motyogom mosolyogva, és közben arra gondolok, hogy vajon ugyanígy megvédene-e engem is a Halálos Átoktól.
Elfog a bűntudat. Ha valami balul sül itt el, és miattam meghal.. nem, erre gondolni sem akarok. Nem lesz semmi baj, csak én reagálom túl a dolgokat. Az a szedett-vedett banda mostanra már biztosan börtönben van.
Ezt azonban igen erősen kell szugerálnom magamba, mert a teljesen üresnek tűnő bolt nagyon nem tetszik. Úgy érzem, mintha valaki riadót fújna a fejemben. Nyugi Tilda, csak a múltkori eset miatt van.. nem lesz semmi baj, biztos itt van a tulaj valahol.
Dwayne bezörget, válasz azonban nem érkezik. Nem mozdul odabent semmi. Ismét felpillantok a cégérre. Anguilla Antikvárium. Egész biztos, hogy innen kaptam a levelet.
- Menjünk be - indítványozom. Odabent legalább látni valamit, a sikátor viszont egyre inkább körülvesz minket a sötétségével.
Lenyomom a kilincset és belépek az üzletbe. Száraz dohszag, ismerős illat köszönt, olyan, ami a legtöbb könyvesboltot, könyvtárat jellemzi. A helyiséget körös-körül könyvek százai alatt roskodozó polcrendszerek, és egy kopott pult tölti ki, mely mögött ajtó simul a falba.
- Hahó! Van itt valaki?
Ekkor végre valami neszelésre leszek figyelmes, és egy pillanattal később magas, sötét hajú, keskeny arcú férfi lép ki a pult mögötti ajtón, és sietve be is csukja maga után. Kapkodva megigazítja magán kissé szűk ruháját, és üres mosollyal az arcán fordul felénk.
 - Szép jó estét, segíthetek?
- A tulajt keresem, bizonyos Merdhárt urat.
 - Ó, igen-igen, én volnék az. Hozott netán valami könyvet, Gryllus kisasszony?
- Ööö, nem, azt írta, ön adna nekem egyet. A nagyapámmal kapcsolatban. - Kicsit furcsálltam, hogy tudja a nevem, bárki más is bejöhetett volna a tulajt keresve. Felismerni meg honnét ismert volna?
 - Hát persze, igaz is.. a nagyapja.
A férfi szeme Dwayne-re siklott, majd vissza rám, és a hátam mögé az utcára, majd ismét az aurorra.
 - Egy pillanat, és hozom, ne menjenek sehova. - Azzal eltűnt az ajtó mögött.
Dwayne sandítottam.
- Mindjárt végzünk is.. bocsánat, hogy ilyen butasággal raboltam az idődet.
Hozzászólásai ebben a témában

Lori Ann
Dwayne Warren
KARANTÉN


officer friendly
offline
RPG hsz: 1575
Összes hsz: 3608
Írta: 2014. augusztus 27. 11:19 | Link

Gryllus Matilda



Hölgy társaságának ésszerű indítványozására félszegen biccent egyet. Még utoljára hátranéz, hunyorogva fürkészi a sikátorba bekúszó szürkületet, majd Tilda nyomában ő is átlépi az apró üzlet küszöbét.
A felkavarodó por és száradó doh szaga azonnal marni kezdi az utóbbi időben egyre érzékenyebbé vált, kényes szaglását. A szeme végigfut a könyvekkel roskadásig rakott, ódon polcokon, a porlepte bútorzaton, az arcára alig észrevehető, enyhe fintor kúszik. Ez annyira, annyira... öreg. Köhög kettőt, zsebre csúsztatja a kezeit, a nőre hagyja a szólongatást. A könyvek sorai által a hangja furcsán tompává válik, nem ver visszhangot az üzletben.
A motoszkálást hallva fordul a pult irányába ismét. Alakja furcsán idegennek tűnik ebben a környezetben, mintha egy afrikai bennszülöttet pottyantottak volna Manhattan utcáira. Az érkező, idős férfi azonban szinte teljesen idomult az üzletéhez, ha nem köhécselne párat, szinte ide illő bútordarabnak nézné. Türelmesen hallgatja az eszmecserét, közben közelebb ballag az egyik polchoz, hogy oldalra billentett fejjel tanulmányozza a könyvek kopott, ódon gerinceit.
   -  Híres volt a nagyfaterod, hogy könyv is van róla?
Hátrapillant Tildára, majd vissza a könyvekre, tovább bogarászva azok címeit. A saját nagyapja jut eszébe, igen, a maga módján ő is rendelkezett egyfajta hírnévvel és abban is biztos, hogy egy-két történelemkönyv oldaljegyzékében feltűnhet a Warren vezetéknév. Elvégre kevés olyan lelkes náci mágus élhetett a déli államokban, mint neves felmenője. A vélák tudnának mesélni.
Hozzászólásai ebben a témában
Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2014. augusztus 27. 22:02 | Link

Dwayne


Valami egészen furcsa, szokatlan érzés kerít hatalmába.
Nem először voltam pedig régi, porlepte könyveket árusító boltban, sőt olyanhoz is volt szerencsém, ahol már némelyik könyv is konkrétan porból állt, érintésre szétmálló szemét volt csupán. De akkor is csak bánat fogott el, hogy egy újabb könyv lett az enyészeté, és még csak a címét sem fogom soha megtudni.
Most azonban nem érzek ilyesmit, a szürke szemcsés ruhába öltözött helyiség baljóslatú, rossz érzést kelt bennem, úgy érzem, mintha.. mintha valami lesne rám.
Megőrültél, Matilda! Csak a félelem, az üldözési mániád beszél belőled, bemeséled magadnak, hogy veszélyben vagy!
Amíg várakozunk, Dwayne felé fordulok; a könyveket lesi. Zsebredugott kézzel, látszólag nem túl nagy érdeklődéssel bogarássza a sorokat. Kérdésére egy pillanatra elgondolkodom, majd közelebb lépek hozzá, és én is - szokatlanul érdektelenül - nézegetni kezdem a kötetek gerincét.
- Konkrétan őróla nincs könyv, de megemlítik néhányban a mai kori elismert mágusok között. Nem kimondottan híres, csak a területén belül. - A csodálatos történetekre gondolok, amiket kiskoromban mesélt nekem. Akkor úgy hittem, és még nem sokkal ezelőttig is, hogy ő a legnagyszerűbb mágus a világon.
- Régész volt, olyan mágikus tárgyak után kutatott, és olyan mítoszokat és legendákat vizsgált, melyekben még a varázstársadalom sem nagyon hisz.
Azt nem teszem hozzá, hogy mennyire is volt sikeres, és hányan tartották eszelősnek. Már nem akarok nagyapámról beszélni.
Ez az egész is miatta van. Egy könyv.. persze, tudta jól, hogy erre úgysem mondok nemet, mintha jós lett volna, és látta volna, mi minden fog történni, ha már ő meghalt. Pedig nem bonyolult a képlet. Egyedül az volt furcsa, hogy ha arra ösztökélt, hogy ne akarjak utánajárni ennek az egésznek, miért hagy mégis nyomokat hátra?
Gondolataimból váratlanul valami mozgás szakít ki, amit a szemem sarkából pillantok meg először csupán. Az üzlet előtt egy árny suhan el, majd rögtön egy másik. Valakik vannak kint.
- Dwayne.. nem tetszik ez nekem.
Hozzászólásai ebben a témában

Lori Ann
Dwayne Warren
KARANTÉN


officer friendly
offline
RPG hsz: 1575
Összes hsz: 3608
Írta: 2014. augusztus 28. 11:09 | Link

Gryllus Matilda



A tekintete  vaskos, porlepte könyv gerincéről a mellette álló nő vonásaira vándorol. Szótlanul hallgatja Tilda beszámolóját az elhalt zseniről, a figyelmét azonban egészen más, sokkal érdekesebb köti le. Az apró rezdülések és vonások, amik megfeszülnek a nő csinos kis arcán, ahogy a testét átjárja valami furcsa, tompa félelem. Látta már ezt. Érezte már. És pontosan tudja, mit jelent.
Levegőt vesz, épp megnyugtatná, ugyan, ne aggódj, bármitől tartasz, csak bemeséled magadnak.
Mikor meglátja.
Kutya módjára kapja föl a fejét az ajtón kívüli mozgásra. Először puszta képzelgésnek véli, amit a nő paranoiája sugallt belé, láthatóan azonban nem ő az egyetlen, akinek feltűnt a dolog. Nyel egyet. Hátat fordít a polcnak, a kezeit lassan kihúzza a zsebéből, baljával megfogja a nő csuklóját, annál fogva utasítja közelebb a könyvekhez, egészen maga mögé.
   -  Nincs valami, amiről tudnom kellene, kiscsillag?
Egészen halkan kérdi, egykedvű nyugalommal. Ha a nő megriad két elsuhanó árnyék láttán, annak bizonyára oka van, amiről sajnos elfelejtett szólni neki. Na ezzel még számolniuk kell.
Hozzászólásai ebben a témában
Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2014. augusztus 31. 18:08 | Link

Dwayne


Nem félelmet érzek, legalábbis nem azt, amit a félelemként definiálnak a földbe gyökerező lábakkal és a görcsösen megdermedő tagokkal. Minden idegszálam reagál arra, amit látok, ösztöneim vadul életre kelnek, sebesen kapkodom a mozgó árnyak között tekintetem, ugrásra készen. Összerezzenek, ahogy a férfi megragadja a kezem, és maga mögé utasít. Hogy védjen, gondolom.
Előhúzom pálcámat, és felemelem Dwayne mellett. Talán így érti a célzást, kérdésére ugyanis nem tudom, mit felelhetnék. Megkértem, hogy kísérjen el. Mit gondolt, randira hívtam? A buta gondolat máskor pírt csalna az arcomra, most azonban feszülten meredek előre. Egyelőre semmi más mozgásra nem figyelek fel. Az odakint ólálkodó alakok vagy elmentek, vagy mozdulatlanul várnak.
- Ki kell jutnunk innen, és dehopponálni, amilyen gyorsan csak lehet - suttogom a férfi füléhez hajolva. - Sajnálom, nem lett volna szabad.. tudhattam volna, hogy csapda.
Hirtelen egy robbanással kivágódik mögöttünk a raktár ajtaja, melyet még két átok sugárzó fénye követ. Vadul ellököm magamtól a férfit, így mindketten egy-egy irányba tántorodunk, ahol pedig álltunk, lángok csapnak fel az porlepte könyvek között. Megrettenve bámulok rá a padlóról, és kis híján emelem a pálcám, hogy eloltsam a tüzet, de még időben észbe kapok. Most magunkat kell mentenünk.
Amilyen gyorsan csak tudok, a pultnak hátrálok-csúszok, túloldalán két belépő alakkal. Közben pedig a bejárati ajtó is nyílik, varázslatok reppennek be, és két másik alak ront be utánuk. Pálcámat az egyik könyvekkel teli szekrényre irányítom, és az útjukba rántom.
Utoljára módosította:Gryllus Matilda, 2014. augusztus 31. 18:10
Hozzászólásai ebben a témában

Lori Ann
Dwayne Warren
KARANTÉN


officer friendly
offline
RPG hsz: 1575
Összes hsz: 3608
Írta: 2014. szeptember 3. 12:03 | Link

Gryllus Matilda



Megkérte, hogy kísérje el, bizony. Azt azonban már nem említette, hogy a veszély igencsak valós és nem egy ijesztő mutogatós bácsi az, akitől Tilda ennyire retteg. Dühös, megsemmisítő pillantást vet a nőre, majd a szemét visszakapja a bejárat felé.
Épp időben.
A nő meglepő erővel rántja magával, persze a veszélyt érzékelve nemigen ellenkezik. Az elhanyagolt, öreg padló felkavarodó pora az orrába jut, a térdét pedig jócskán beveri, ahogy ráesik, mégis, elnézve a lángokba boruló polcot, ennek jelenleg hálás lehet. A szeme a kelleténél tovább ragad meg a könyveket beborító, ragyogó lángokon, mintha egészen megbűvölné, ledermesztené a látvány.
Az átok a feje mellett csapódik be.
Mindkét kezét az arca elé kapja, mellyel kivédi a roppanó pult szilánkjainak egy részét és megóvja a szeme érzékeny világát. Füst és por, ez a kettő gomolyog egyre fullasztóbban az apró üzletben, lapos kúszásban iramodik a nő után, hogy egy rántással megállítsa.
   -  Itt maradsz! Csináljál zsupszkulcsot!
Parancsolón löki vissza a nőt a földre. Valójában egyáltalán nem biztos benne,  hogy Tilda képes ilyesmire, bár ki tudja, ez a könyvmoly kisasszony annyi mindent összeolvasott már eddigi életében. Majdcsak föltalálja magát. Vagy nem.
Egy skarlátszínű átok a válla mellett éri a pultot, kénes szagú, égetett lyukat hagyva a lakkozott fában. Két lábra áll. Négyen kettő ellen. Vagy öten. Túlságosan sokan.
Sűrűn pislog a kavargó füstben, a pálcával hirtelen lendít, egy átok éles villanással csapódik, majd még egy.
Hozzászólásai ebben a témában
Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2014. szeptember 3. 18:44 | Link

Dwayne


Ez most más volt, mint a korábbi eset. Nem fenyegetőztek, nem szóltak egy szót sem, egyszerűen csak felállították a csapdájukat, én pedig belesétáltam. Vajon valós volt egyáltalán a tulaj üzenete, tényleg létezett az a könyv, ami egy újabb nyom lett volna, amit nagyapám hátrahagyott nekem? Vagy kitalálták az egészet, hogy előcsaljanak? Lehet, hogy sosem tudom meg.
Ahogy a tűz kezdett körülöttünk elharapódzani, és a por- és füstfelhő egyre több teret nyert magának az üzletben, kezdtem pánikba esni. Ennél rettenetesebb véget elképzelni sem tudtam volna: égő könyvek közt halni meg.
 - Az Warren! Egy auror, ti szerencsétlenek! - hallottam meg valamelyik támadónk kiabálását átkok becsapódása közepette. De ekkor már Dwayne ott kuporgott előttem, és durván a földre lökött, hogy ne legyek könnyű célpont. Nem mintha amúgy nagyon ugráltam volna.
Bólintottam, megért egy próbát. Bár még sosem csináltam ilyesmit, és megvolt az esélye, hogy nem is fog működni, ugyanazon okból, amiért dehoppanálni sem tudtunk volna innen. Továbbra is biztos voltam benne, hogy ki kell jutnunk a boltból, különben nincs esélyünk.
Gyorsan ráböktem a mellettem fekvő könyvre, mely ironikus módon egy útikönyv volt, és elmormoltam a Portus varázsigét. A kötet kék fénnyel felizzott. Már csak meg kellett fognunk, és elvileg Bogolyfalva főterén kötünk ki.
Ekkor ütött szöget a fejemben, hogy miért érdekes az, hogy a támadóink észlelték, hogy egy aurorral van dolgok. A varázslatok megváltoztak. Több irányból is a kábító átokkal próbálták eltalálni Dwayne-t, valaki pedig felejtésátkokat lövöldözött az egyik sarokból. Látszólag mindegy volt nekik, melyik talál előbb, az eredmény ugyanaz. Nem akarták, hogy egy minisztériumi dolgozó eltűnése feltűnést keltsen. Ha pedig nem is emlékszik rá később, hogy itt volt, az én eltűnésem sem fog egy darabig gyanút kelteni.
Furcsa módon ez kissé megnyugtatott. Legalább bármi is lesz, Dwayne-nek nem lesz komoly baja a hibámból. Az más kérdés, hogy velem mit terveznek.
  - Kész! - kiabáltam Dwayne-nek, de ekkor az egyik könyvespolc nyöszörögve dőlni kezdett felém, miután egy eltérített varázslat szilánkokká zúzta az alsó sorát, és kénytelen voltam kúszva-mászva eliramodni az útjából. A fojtogató, szürke füstben botorkálva, pálcámat szorongatva néztem vissza. A zsupsz-kulcsra ráborult egy másik rakás könyv. Ha működött is, igencsak nem számított jelenleg.
Ellenben ott, ahol a könyvespolc állt az előbb, szabaddá vált a falfelület, és rajta egy ablak, mely mögött a sikátor sötétlett. Ennek a túloldalán senki nem volt. Kezem összeszorult pálcámon, tekintetemmel Dwayne-t kerestem. Reméltem, hogy ő is látja, amit én.
Utoljára módosította:Gryllus Matilda, 2014. szeptember 3. 18:58
Hozzászólásai ebben a témában

Lori Ann
Dwayne Warren
KARANTÉN


officer friendly
offline
RPG hsz: 1575
Összes hsz: 3608
Írta: 2014. szeptember 3. 20:07 | Link

Gryllus Matilda



A jobb keze mereven és nehézkesen mozdul, a könyöke alatt erős fájdalom nyilall belé. A pálcát átveszi némileg ügyetlenebb baljába egy lélegzetvételnyi szünetben, amit két átok kétségbeesett kivédése közt talál. Tilda közelében marad, saját, nálánál jóval masszívabb testét használva élő, ám gyorsan fáradó pajzsként. Elvégre erre tanították, erre tartották és nevelték, mióta belépett az Egységbe.
Mintha a nevét hallaná. Ennek jelentőségét azonban abban a pillanatban egyáltalán nem fogja fel, ahogy az átkok változását is valahonnan távolról, az agyának peremvidékén érzékeli. A térde kissé megremeg, ismét szélesen int a pálcájával, a fal mellett álló szekrénysor döngve vágódik el, ahogy már legalább négy társa eddig. Távolról hallja egy férfi fájdalmas nyögését, ahogy több száz kötet zúdul a nyakába, a másik azonban ügyesen elugrik az útjából, skarlátvörös átkot küldve felé. Ő épp hogy kitér előre.
Durranás, reccsenés majd vérfagyasztó nyikorgás.
A hang irányába kapja a fejét, a szája kissé elnyílik, azonnal füsttel és porral telik meg. Érzi, hogy Tilda mászni kezd a lába mellett, ő is előre görnyedve botorkál arrébb, behúzza a nyakát. A szekrény becsapódása ismét sűrű port kavar. Köhögve hunyorog a homályban, hunyorogni próbál, ám a füst égeti a szemét, tüdejét, közben pedig tompítja őt.
A tűz hője egyre közelebb nyomul. A könyvek gyorsan kapnak lángra, egymást követve az enyészetbe, a lakkozott fa szintén jól ég, csinos máglyává alakítva a boltot. Köhögve egyenesedik föl, amennyire tud, az összedőlt polcrendszer némileg elszeparálja őket a támadóktól, akiknek egyike a bútorokat arrébb lökdösve igyekszik közelebb.
Kissé, mintha émelyegne. Pillanatokig áll mozdulatlanul, mintha az esélyeiket latolgatná. Ebből pedig nincs sok, ő, nincs ám. Tilda felé néz, úgy fest, mondana valamit. Ekkor azonban ő is meglátja.
Krízishelyzetekben a Dwayne félék is meglepően gyors gondolkodásra képesek. A jelenlegi pedig, egy égő szobában gyilkosokkal körülvéve, nos, minden bizonnyal a legtöbb skálán megkapná a krízishelyzet- jelzőt. Egy ablak. Jelenleg egy ilyen egyszerű tárgy válaszfal lehet az élet és kínhalál között.
Mintha mi sem lenne egyszerűbb, a nőt a grabancánál fogva ragadja meg és rángatja magával, ahogy előre görnyedve az ablakhoz siet, mint egy rosszcsont kölyökmacskát. Lovagiassági kérdésekben úgy gondolja, később dűlőre jutnak majd. Ép keze könyökével veri ki az ablak poros üvegét, azon  át hűvös levegő árad be, egy részről kitisztítva egyre kóválygóbb fejét, más részről azonban jobban felszítva a lángokat.
Mély levegőt vesz.
Egy, kettő, három.
Tildát egy rántással kihajítja az ablakon.
Hozzászólásai ebben a témában
Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2014. szeptember 6. 16:31 | Link

Dwayne


A réges-régi, roskadásig rakott polcok úgy ropogtak és sisteregtek az őket nyaldosó lángok alatt, akár egy kínlódó szörnyeteg. Nem adta könnyen magát, ha már pusztulnia kellett, magával rántott, akit csak tudott.
Láttam, amint az egyik támadóra egy lángruhába öltözött polc borul, és fülsiketítő reccsenéssel bekebelezi, és nekünk sem sokon múlt, hogy nem tudtuk elkerülni egy másikat.
Kizárólag a menekülésre koncentráltam, de még így is hallottam, hogy az előbbi férfi hangja ismét eldörren, és figyelmezteti társait, hogy nehogy eltaláljanak engem. A füst és por olyan koncentrációban kavargott körülöttem, hogy a torkomban éreztem a halál ízét, és valahogy nem tudtam elhinni, hogy nem azért vannak itt, hogy megöljenek. Pedig valahol tudtam, hogy mit akarnak. Illetve kit. Ahhoz pedig élve kellettem.
Aztán Dwayne is észrevette az ablakot.
Én vártam, megdermedtem, és nem mertem mozdulni addig, amíg ő nem látja, amit én, pedig rohannom kellett volna és kivágódni rajta. De én megvártam a férfit. Persze így se tartott néhány másodpercnél tovább, hogy ott teremjen, és a ruhámat megragadva rángasson oda.
A könyökével verte ki az üveget, fülsértő csilingelése beleveszett a fellobbanó lángok morajába. Valaki odabent felordított.
Én pedig jóformán repültem, ahogy Dwayne kipenderített. A földre zuhantam, majd gyorsan a hátamra fordultam, és felkászálódtam. Dwayne ott volt, tisztán látott engem. Nem vesztegethettem több időt, mert azzal az életét kockáztatom.
Dehopponáltam. A világ elmosódott, kavargó színtengerré vált körülöttem, benne Dwayne arcával, amely mellett egy zöld fénycsóva villant és süvített el, egyenesen felém.
A színek kivesztek a világból, és helyükbe sötétség költözött. És fájdalom.
Hozzászólásai ebben a témában

Lori Ann
Dwayne Warren
KARANTÉN


officer friendly
offline
RPG hsz: 1575
Összes hsz: 3608
Írta: 2014. szeptember 6. 17:51 | Link

Gryllus Matilda


Négykézláb érkezik a sikátor piszkos, nedves betonjára. Érzi, ahogy a lehullott, apró szilánkok a tenyere bőrébe fúródnak. Köhögve tápászkodik föl, majd fordul szembe a kivert ablakkal, melyen át fekete füstben táncoló, fénylő pernyék kavarognak kifelé. Hallja a reccsenéseket, hogy a bútorok öreg és kiszáradt fái sorban megadják maguk a hőnek, ebbe kiabálás vegyül, amiből egy szót sem ért.
A pálcát görcsösen szorítja a baljában, hátrál pár lépést, kis híján felbukik egy fejre fordított acél szemetesben, amely csörömpölve gurul arrébb. A szemével, ami füsttel és apró hamuval ment tele, nehézkesen, hunyorogva találja meg a nőt, a tekintetük találkozik, mielőtt az dehoppanálna.
Az átok a szemközti falba csapódik, széles területen a tégláig leverve a vakolatot. Megrettenve húzódik arrébb, ismét hátrál, egészen a falig. Aprót int a pálcájával, pár elvesztegetett pillanatra behunyja a szemét, a sikátor sötétjét egy fénylő hófehér, nagydarab vaddisznó alakját öltő patrónus világítja be, majd szökken tova a segítség irányába. A körfolyosós, öreg házat ablakai felől különféle emberi hangokat hall, kavargó, zsibbadt fejjel, szinte csodálkozva néz fölfelé. Az átkok odabentről elhalnak, mindössze a tűz ropog rendületlenül.
Bal keze a jobb vállához nyúl, ott megragad valamit, majd egy hirtelen rántással kihúzza onnan. A hosszú, leginkább nyílhegyre emlékeztető fa szilánk gonoszul csillog a rá tapadt vértől.
Tilda.
Egy mély levegőt véve veti bele magát a semmibe, majd dehoppanál. Tudnia kell, hogy ő jól van-e.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek