28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Aki még szeretné zárni évnyitós játékát, november 17-én éjjelig van rá lehetősége! (utána a téma pihenni tér a jövő tanévig)
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Leavey Héloise Lindsey
INAKTÍV


Loise
offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 488
Írta: 2012. október 6. 12:27 | Link

~ Chuck ~
Nyugati pályaudvar
Szept. 20.


*Már alig vártam a mai napot, igaz nagyon jó volt végre itthon, de ma végre újra találkozom Chuckkal és megláthatom mit is alkotnak a színpadon. Reggel nem kellett korán kelnem, elvégre nem olyan nagy táv ez egy varázslónak. London jó hely, és jól éreztem magam nagyon, ismét körbejártam a kedvenc részeimet és találkoztam a haverjaimmal, de ugye nem azért járok Bagolykőre, hogy itt legyek. Most utazok tehát vissza, éppen a vonaton ülök. Természetesen a muglik erre nem ülhetnek fel, de ugyanoda érkezik ez is, mint ahová az övék, csak nem tudnak róla csak a vezetőik. Éppen a Nyugatira tartok az egyik kedvenc ruhámban. Szerencsére még jó idő van, így öltözködhetek nyáriasan. Hajam egyik fele fel van tűzve, s egy közepes méretű köves liliom díszeleg benne. Hogy mit hozok magammal? Csak egy nagyobb méretű gurulós bőröndöt ami tértágító bűbájjal van ellátva és a gitáromat. A helyem kényelmes, összesen hárman vagyunk a fülkében, egy párocska és én. Szerencsére nincsenek folyamatosan összeragadva, így kellemes az út. Nézem a tájat és zenét hallgatok. Nemsokára beérünk a Nyugatira, úgyhogy megigazítom magamon az enyhe sminket, meg a hajamat, mert kicsit összetúrtam a nagy helyezkedésbe. Remélem, hogy Chuck már ott lesz, mert nem szeretek várakozni, de persze úgyis nemsokára odaér, hiszen nem szoktak ezek a járművek sokat késni. Kíváncsi vagyok hogy fog alakulni az este, és hogy hogyan fogadnak a bandatagok, illetve a szülei. Izgulok. Ritkán van ilyen velem, de tudom mennyire fontos az első benyomás. Amikor begördülünk az állomásra, már meg is pillantom a fiút a peron szélén. Össze szedem a cuccomat, még befújom magam egy kis parfümmel, majd elindulok ki a kupéból, át a folyosón az ajtó irányába. Vagyunk egy páran, úgyhogy nem megy ez olyan gyorsan, pláne nem cuccal ugye. Még jó, hogy van egy udvarias fiú, aki kiveszi kezemből a bőröndöt, s leviszi nekem azt a lépcsőn.
- Köszönöm*Rámosolygok bájosan, majd átvéve a cuccomat elindulok Chuck felé, ragyogó mosollyal az arcomon. Látszik, hogy örülök a találkozásnak, meg mindannak ami ránk vár. Odaérve nyomok az arcára három puszit.*
- Szia! Sokat kellett várnod?*Kérdem mosolyogva, miközben körbetekintek a helyen. Jártam már itt, de nem túl sokat, így megfigyelek majd mindent út közben.*

Ruha
Utoljára módosította:Leavey Héloise Lindsey, 2012. október 6. 19:06
Hozzászólásai ebben a témában
Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2012. október 13. 20:51 | Link

Loise
Nyugati pályaudvar.


Chuck totális kiegyensúlyozottsággal ül a bőröndjén kezében a gitárral, fülében a zenével. Meghallgatja kedvenc külföldi számait példaképeitől, akik miatt hajdanán eldöntötte, hogy ő bizony zenész lesz. A másik oldalon meg az befolyásolta az életét, hogy verekedős filmeken nőtt fel, meg amikor kicsi volt, a nagyobbak sokat verték... Sikerül ismét eltérni a témától; kis idő múltán abbahagyja a zenehallgatást, feláll és berakja a bőröndbe. Ekkor megérez, valami furcsa, ám kellemes, kicsit tömény illatot. Jót sejtve megfordul és bizony nem csalódik, találkozik azzal, akivel már egy kis ideje nagyon szeretne. Kap három puszit, ő sem szégyenli viszonozni a gesztust.
- Nem, dehogy... Csak pár percet. - igazából nem nézte az időt, de biztosan nem várhatott sokat, elvégre Metallica és Guns n' Roses közben csak úgy repül az idő.
-Indulhatunk? - kérdezi udvariasan; ha Loise igent mond, akkor Chuck elveszi a lány bőröndjét -mégse ő cipekedjen- és elindulnak. Békésen, nyugodt tempóval elhagyják a Nyugati pályaudvart és a villamosmegálló felé veszik az irányt. Chuck szerencsére ismeri a belvárost, rengeteget járt errefelé koncertekre, bulikra és már teljesen az emlékezetébe ivódtak az útvonalak; reméljük nem foglalnak túl sok helyet. Itt körül-belül öt percet kell várni.
- Milyen volt Londonban? - teszi fel a kérdést kíváncsian; Chuck eddig egyszer volt Angliában, de már ezt is mondtam, nem ismétlem magamat. Idő közben megérkezik a villamos. Loise száll fel elsőnek, utána meg Chuck a bőröndökkel meg a gitárjával. Fontos megjegyezni, hogy a villamosokat szokták választani közkedvelt tömegközlekedési eszköznek a nem tiszta szándékú emberek. Eddig nem igazán érdekelte a fiút, viszont, most, hogy itt van Loise, nem szívesen keveredne verekedésbe. Ránézésre meg tudna verni mindenkit, de húsz emberre azért ő sem tud figyelni, akármilyen nagy bajnok a verekedésben. Főleg, hogy most nem csak saját maga testi épségére kell csak vigyáznia.
Leszállnak a végállomás előtt kettővel, Chuck a szeme sarkából látja, hogy nem csak ők szállnak le, hanem 3 férfi is rajtuk kívül. A fiú megszólal alig hallhatóan Loise-nak címezve.
- Ha nagyon közelednek, fuss el kb. tíz méterre, ezek nem tűnnek valami nagyon nehéz ellenfélnek. - ráadásul csak hárman vannak, de ezt már csak gondolatban teszi hozzá. Addig is elindulnak a Welch família otthona felé, már csak pár száz méter; sajnos erre nem jár busz.
Hozzászólásai ebben a témában

Leavey Héloise Lindsey
INAKTÍV


Loise
offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 488
Írta: 2012. október 14. 21:04 | Link

~ Chuck ~
Szept. 20.


*Már alig vártam, hogy végre leszállhassak a vonatról. Milyen lassan megy az idő, ha nagyon vársz valamire, vagy éppen valakire. A szó szoros értelmében nem én vártam Chuckra, hanem a srác várt rám, hiszen ő már itt volt amikor megérkeztem. Viszont, ha picit elvonatkoztatunk, akkor én is vártam rá.*
- Ennek igazán örülök, legalább nem untad el magad*Mondom egy angyali mosollyal.*
- Persze*Szólalok meg ismét kedves hangomon, majd mivel a srác a bőröndömért nyúl, átadom neki a fogóját.*
- Köszönöm*Csak ennyit mondok, s elindulok vele a tömegben. Itt is sok az ember, de ugye már megszoktam, hiszen Londonban is mindig nagyon sokan vannak az utcákon. Igaz jobban szeretem azokat a helyeket, ahol kevesebben vannak, mert gyorsabb a séta, de most tulajdonképpen nem sietünk sehova.*
- Szuper! Régen voltam már otthon nagyon, hiányzott már és szerencsére a haverjaimmal is tudtam találkozni. Voltunk egy jó buliba is, bár mondjuk inkább beszélgettünk, mint táncoltunk, de nagyon jól éreztem magam*Mesélem el röviden az otthoni élményeket. Közben megérkezik a villamos is, s én felszállok rá. A gitáromat inkább a kezembe veszem, nehogy leüssek valakit, mert itt sincsenek túlzottan kevesen.*
~Jellemző~*Mindig azon a járművön vannak sokan, amin én akarok közlekedni. Szeretem az embereket, tényleg, de vannak olyan figyelmetlenek, hogy majd fellöknek, hogy fel vagy leszállhassanak, vagy éppen ülőhelyekért harcolnak. Borzalmasak. Én inkább állok, de fel nem lökök senkit, az biztos. Amikor Chuck elindul az ajtó felé, én is utána lépkedem. Gondolom nemsokára leszállunk. Aztán jelez is nekem, hogy készüljek, mire én ismét felveszem a gitártokot a hátamra. Olyan jó minden, én csak mosolygok és nézelődöm, de a leszállás után egy elég fura mondat hagyja el a fiú száját.*
- Jó*Csak ennyit tudok kinyögni. Még sohasem kerültem bajba. Nem akartak kirabolni, sem bántani, se semmi. Meghökkent a dolog, hogy az a három alak lehet ilyesmire készül. Egyelőre semmi gyanúsat nem csináltak, csak leszálltak ott, ahol mi. Remélem nem is lesz semmi probléma. Összetalálkozik Chuckkal a tekintetem, ahogy sétálunk az utcán, s ő láthat valamit a tekintetemben, valamit amit eddig még nem láthatott. A félelmet. Igen, félek. Nem vagyok még olyan régen itt és máris olyan dolgot tapasztalok, amit eddig még nem.*
~Csak ne legyen semmi.~*Kissé szorongva lépkedem. Tudom, hogy a fiú meg tud védeni, ha kell, de én akkor sem szeretem a balhét. Még a suliban sem párbajoztam soha, fel sem vettem a Sötét Varázslatok Kivédését, mert senkit sem tudnék bántani szándékosan.*
Hozzászólásai ebben a témában
Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2012. október 16. 14:54 | Link

Loise
Nyugati pályaudvar, aztán meg a Welch ház.


Chuck egy ideje már csak erre várt; Loise-szal lenni, és most végre megadatik számára. Jobban megismerheti, beszélgethet vele korlátlanul, ilyesmi...
- Értem, ennek örülök. - reagál a londoni beszámolóra.
Zökkenőmentesen érnek el a villamoshoz, ahol egy kicsit többen utaznak a megszokottnál. Biztos szezon van, vagy csak rossz napot választottak. Ilyenkor bizonyára a vezetőknek is nehezebb dolguk van. Az emberek hangoskodnak, "rosszul" viselkednek, na meg ilyenkor több is a lopás. Fel sem tűnik az embernek ilyen tömegben. Hamarosan elérkeznek ahhoz a megállóhoz, ahol Chuck-éknak le kell szállniuk, ha csak nem akarnak visszafelé gyalogolni totál fölöslegesen.
Igen ám, de a villamosról leszáll a fiatalok után 3 idősebb szerzet, ami önmagában nem is baj; viszont a tinik után mennek. Chuck ismeri a szomszédait, de őket még nem látta soha sem. Nem jó rögtön a legrosszabbra gondolni, hogy rossz szándékkal jönnek, de hát manapság mit feltételezhet az ember ebben a világban? A srác tudatja az infót Loise-szal, akinek elég erősen látszik a félelem az arcán, nem ártana megnyugtatni.
- Nyugi, nem lesz gáz. Találkoztam már ezeknél nagyobb ellenfelekkel is, és itt vagyok.- csak ennyire futotta. Viszont lehet, hogy lehetett volna ezt egy kicsit halkabban is mondani, mert miután kimondja, közeledni kezd a 3 alak; most már biztosan nem jó szándékkal érkeztek.
- Fuss! - adja ki a parancsot, nem árt, ha Loise biztonságos távolságban van.
Chuck-ban nincs félelem, jól felszívja magát és megfordul. Az egyik ismeretlen a zsebébe nyúl, de úgy néz ki, hogy ez lesz a veszte. Chuck megfogja a kezét -amivel a zsebébe nyúlt volna-, kicsavarja hátrafelé és élő pajzsként maga elé rántja, nagyon gyorsan felméri az erőviszonyokat. Meg is van a gyilkos ötlet, nem kellett sokat várni. A foglyul ejtett fickót egy precízen irányzott rúgással mozgásképtelenné teszi; a rúgás a térdét éri. Amikor összeesne, mert nem bírja a testsúlyát, odalöki a másik férfihez és most arra jön egy rövid kínzás, aki üresben maradt; Chuck-nak gyorsan kell cselekednie, hiszen ott van mellette a két másik ember. Szerencsére van egy kis ideje, mert összezavarodtak, és már csak az egyik mozgásképes. Mondjuk, a másik is, de ő már csak kúszásban, és úgy is nehézkesen... Maradjunk a tárgynál: Chuck hármat lép előre -gyorsan- és lendületből felkapja a sípcsontjánál a férfit, másik kezével a vállát fogja, majd kibillenti az egyensúlyából és a földre borítja. Már ütné is, de a másik oldalról gyorsan meg is érkezik, akihez Chuck még hozzá sem ért; na majd most. Lépne egyet felé, de a földön fekvő belekapaszkodik a lábába, ezért nem tud. Inkább kitér az első ütés elől, de megfogja az erővel meghajtott kezet és a férfi saját ereje által töri ki a csuklóját egy apró mozdulattal, aki lehajol, mert fáj neki. A végső kiütés érdekében arcon rúgja oldalról... Nincs ideje ünnepelni, mert az egyik még a lábát fogta az előbb, ebből már sikerült kiszabadulni. Beáll bokszállásba, most már minden erejét egy emberen tudja kitölteni. A másik bátortalanul botorkál Chuck felé és üt párat, de hősünk nem adja könnyen magát. Kitér az ütések elől, de a legutolsó után, amikor a másik féloldalasan áll, mert erőt fejtett ki, akkor Chuck könyökkel megelőlegez egy orrtörést, aminek következtében a másik mindkét kezét az orrához rakja- mert attól jobb lesz. Ezzel védtelenül hagyva egész testét. Chuck már nem akar sokat bajlódni, ezért kirúgja a bokáját és még mielőtt a másik eleshetne, a fiú teljes erőbevitellel, ökölbe szorított kézzel kiüti, melynek következménye enyhe eszméletvesztés.
- Mehetünk - mondja lágy hangon, ezt már Loise-nak címezve. Nem tudja, hogy Loise lelkében most mi történhet. Fel fogta-e már? Vagy azt hiszi, hogy Chuck egy utolsó, agresszív állat és otthagyja. Szerencsére az utóbbit még nem teszi meg és lehet, hogy nem is fogja már. Ezért csak megöleli a lányt, hogy érezze, nem is olyan agresszív, na meg jól is esik, nem szokott ölelkezni.
- Mondtam, hogy nem lesz baj. - az ölelés után felveszi a bőröndöket és indulásra biztatja Loise-t. Nem sokat mennek, kb. 100m-t és el is érik a Welch család házát. Chuck nem hozott az iskolába kulcsot, úgyis csak elhagyta volna. Lerakja a cuccokat a földre és megnyomja a csengőt. Most pedig várunk...
Hozzászólásai ebben a témában

Leavey Héloise Lindsey
INAKTÍV


Loise
offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 488
Írta: 2012. október 16. 21:14 | Link

~ Chuck, a megmentő ~


*Szeretek utazni, de be kell vallanom, hogy a varázslók jóval kényelmesebb járműveken utaznak, bár a tértágító bűbáj igen nagy segítség. Nyilvánvaló, hogy a mugliknak nincsenek efféle bűbájaik, maximum több járatot indítanak, de én úgy tudom, hogy nap közben Budapesten szinte minden tömegközlekedési jármű dugig van. Teljesen mindegy, hogy metró, villamos, busz... mindenki siet valahová és mindenkinek nagyon fontos dolga van. Nem szép dolog az előítélet, de én így jöttem ide, kissé ítélkezve felettük. Viszont azt álmomban sem gondoltam volna, hogy rögtön "bajba" kerülök, de ne szaladjunk ennyire előre. Miután leszálltunk a villamosról, Chuck finoman figyelmeztet arra, hogy lehet meg fognak úgymond támadni minket. Egyből meglátszik a félelem a tekintetemen. Igazából bízok a fiúban, szóval nem attól félek, hogy bajom lesz, hanem csak szimplán rettegek az ilyen helyzetektől, annak ellenére hogy még sohasem kerültem ilyesféle szituációba.*
~Kérlek...~*Már nem is tudok másra figyelni, csak a hátunk mögötti emberek lépteire. Szörnyű érzés. Már most utálom.*
- Elhiszem, de*Már nem volt időm befejezni a mondatomat, mert Chucknak elhagyta a száját egy újabb szó. Egy szó, ami ebben a helyzetben még jobban megrémített. Nem akartam futni, egy pillanatra átfordult az agyamon, hogy maradok, de hamar rájöttem, hogy úgyse tudnék semmit csinálni, így olyan 10 méternyire szaladtam tőlük. Innen is tökélesen látom azt, amit soha nem szerettem volna látni. A srác verekszik, pontosabban csak ver, de ezt is csak a ringben szerettem volna látni. Na tessék, megismerkedem valakivel, aki boxol és szinte máris "bemutatja" nekem a tudását. Tudni tud, az biztos, de én akkor is félek. Ez valamiféle fóbia lehet nálam, ugyanis egyre nehezebben veszem a levegőt, ahogy nézem a verekedést. A lábam a földbe gyökerezett, s még a fejemet sem tudom elfordítani, nemhogy a tekintetemet. Apró, kis levegőket veszek, s szinte egyből kis is fújom, nem jut túl sok oxigén a fejembe, így szédülni is kezdek, ám a fesztiválon vége, s Chuck elindul felém.*
- Nem is tudod mennyire örülök*Visszaölelek a srácnak, sőt még egy puszit is lenyomok neki. Most már minden rendben van, neki sincs semmi baja és nekem se, így hát fojtatjuk utunkat hozzájuk.*
- Nem tehetek róla, nem szeretem az ilyen helyzeteket, pontosabban még sose kerültem ilyen szituációba...*Jelentem ki egyszerűen. Remélem nem vette észre az előbb velem történteket, mert nem szeretem, ha valaki gyengének lát. Nem kell sokat sétálnunk, megérkezünk az otthonához. Lerakja a cuccokat és becsenget.*
- Ugye szóltál, hogy jövök?*A fiúk néha hajlamosak elsumákolni az ilyesmit, aztán a szülők meglepve nyitnak ajtót. Erről jut eszembe, hogy nem is tudok semmit a szüleiről, na sebaj, nemsokára elvileg meg is ismerem őket, feltéve ha itthon vannak.*
Hozzászólásai ebben a témában
Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2012. október 17. 18:00 | Link

Loise
Immáron otthon.


Ez a kis bunyó viszonylag jó tesz Chuck-nak. Bemelegítésnek megfelel, habár a bajnokság még pár nappal odébb van; rég nem bunyózott. Mostani iskolájában erre nem nagyon van lehetőség, maximum párbajozni, de abban nem valami jártas, legalábbis még nem próbálta. A kis akció végén Loise-hoz siet és megöleli; ezzel érezteti, hogy nem is olyan agresszív. Azért azt meg kell hagyni, hogy ezek az ellenfelek kritikán aluli teljesítménnyel "küzdöttek". Mintha hagyták volna magukat, hogy lehet így elindulni? Ekkora tudással? Chuck most sem csalódik a környékben, de hát ez van. Most ért haza, máris kezdődnek az utcai támadások. Pont, mint tavaly télen. A rablók kihasználták a korai sötétedést és a hazafelé tartó gyerekekkel próbálkoztak, több-kevesebb sikerrel. Egy idő után leálltak, amikor már minden gyerek Chuck-kal akart hazamenni iskola után. A legszebb az egészben, hogy a rendőrség mosta kezeit és azt mondták, hogy "nem tehetnek semmit". Ez a legegyszerűbb, de erről majd talán később. Most a Welch család otthona előtt vagyunk két tinédzser társaságában. Chuck csenget, de közben azért társalog Loise-szal, legalábbis próbál. A beszélgetésből azt szűri le, hogy viszonylag kiheverte a dolgot, aminek örül. Nem tudhatja, hogy milyen élmény ez egy olyan embernek, aki nem szokott összetűzésekbe keveredni, legalábbis erőszakosokba.
- Értem. Jó neked, egyszer el kell kezdeni. - ennyit reagál a lány mentegetőzésére, hogy miért ijedt meg. Semmi baj, ez normális. Egész jól viselte a körülményekhez képest. Még mielőtt elfelejtené, megenged magának egy kérést Loise-szal szemben.
- Ha lehet, ne említsd ezt a dolgot a szüleimnek, maximum apának, de fölösleges. Volt idő, amikor ez normális volt... - nem kezd el konkrétan beszélni a régi rossz időkről, amit én sem részleteznék. Rossz volt és kész. Loise kérdez, Chuck pedig válaszol.-milyen meglepő
- Nem szóltam, kijelentettem. - mondja egy kis mosollyal, ami a szája szélén húzódva rövidesen el is tűnik onnan.
Egy kitetovált, magas férfi lép ki a bejárati ajtón a kapu felé sétálva.
- Szia apa! Az idő kegyes volt hozzád. - egy kis szemtelenkedés, még mielőtt az öreg megszólalhatna. Kézfogással köszöntik egymást, majd Chuck rögtön a tárgyra is tér.
- Fater, ő Loise, akiről meséltem az itt alvással kapcsolatban. - bemutatja őket egymásnak. Utána elindulnak befelé a házba, hamar el is érik az ajtót és belépnek rajta.
- Hogy hogy itthon vagy? Ritkán fordul elő. Történt valami érdekes, amíg elvoltam? - buknak ki belőle a kérdések. Érthető, egy ideig távol volt tőlük. Erre az apa válaszol.
- Most nincs turné. Közvetlen a te koncerted után másnap indulunk Kanadába egy egy hónapos turnéra. Semmi érdekes, anyád szerintem mindjárt jön, elment boltba- ilyen érdekesek szoktak lenni köztük a beszélgetések. Majd az apa ismét megszólal.
- Találkoztam Gáborral és azt mondta, hogy egy órra múlva itt lesznek Laurával próbálni.
- Oké. - Chuck lepakolja a cuccokat a lépcsőhöz, majd Loise-hoz fordul.
- Nem vagy éhes? Én már igen. - na, meg kell kérdezni. Éhen ne halljanak.
Hozzászólásai ebben a témában

Leavey Héloise Lindsey
INAKTÍV


Loise
offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 488
Írta: 2012. október 21. 13:29 | Link

~ Chuck ~


- Rendben*Még biccentek is mellé, hogy megerősítsem ezzel azt, hogy nem fogok szólni egy árva kukkot sem a szüleinek erről a "kis" bunyóról. Ekkor eszembe jut, hogy nem is tudok semmit a szüleiről. Sokat gondolkoztam már rajta, hogy vajon milyenek lehetnek, hogy fognak fogadni, hol laknak, hogy néznek ki, stb., de sose jutottam semmire. Nemsokára minden kiderül, hiszen már a kapujukban ácsorgunk és arra várunk, hogy kijöjjön valaki.*
- Értem*Ezek szerint ez náluk is így megy. Én is így szoktam, kijelentem, hogy megyek valahova, illetve, hogy jön hozzánk valaki. Nem szólnak semmit a szüleim, megbíznak bennem. Tudják, hogy nem csinálok hülyeséget, hogy megválogatom a barátaimat. Nem is csalódtak még bennem soha. Jól neveltek és ennek megvannak az előnyei. Valaki kilép az ajtón, valaki akit ismerek, de mégsem ismerek.*
~Te jó ég!~*Kicsit kikerekednek a szemeim, amikor leesik, hogy Brian az ő apukája.*
~Ez Brian Welch!~*Arcomra széles mosoly húzódik amikor is Chuck bemutat az apjának. A KoRn basszusgitárosa itt áll mellettem. Ha Eric itt lenne, már összeesett volna. Teljesen odavan érte a srác, ha én ezt elmesélem neki, lehet el sem hiszi.*
- Jó Napot*Kicsit biccentek is a köszönés mellé. Ezt nem hiszem el Az én szüleim sem hátköznapiak, sőt édesanyám elismert zongorista és énekes, Magyarországon és Angliában is, de nem világhírű gitáros egyik sem...*Köszönés után én is elindulok be a házba, ahol megtudom, hogy anyukája nemsokára befut és hogy próbájuk lesz a bandával.*
- Igazából annyira nem, de azért szívesen harapnék valamit*Mondom izgatottan, majd elindulok Chuckkal a konyhába. Amikor az apukája nem figyel, halkan odasúgom a fiúnak.*
- Nem is mondtad, hogy apud a híres Brian Welch*Na nem mintha akkor jobban szerettem volna Chuckot, elvégre soha nem mentem a hírnévre, de akkor is, egy ilyen dolgot eltitkolni, bár én sem terjesztem, hogy ki az anyám...*
- Bár lehet én se mondtam volna*Én sem szeretem a hírnév vadászokat, azért szeressenek aki én vagyok, ne azért akik a szüleim. Viszont most már az anyukáját is tudom, hogy hogy néz ki, elvégre láttam már pár újságcikkben őket. Csak azt nem értem, hogy Chuckot miért nem láttam bennük sosem, bár rólam se közöltek az újságok már legalább 5 éve képet, mert nem egyeztem bele. Jobb így.*
Hozzászólásai ebben a témában
Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2012. október 24. 17:55 | Link

Loise
Otthon.


Kis várakozás után a minta apuka, Brian, beengedi a diákokat a lakásba. Nem is baj, hogy vártak, addig is tudtak nyugodtan beszélgetni. A köszöntés után az apuka szépen, fokozatosan eltűnik a színről; nagyon helyes, tudja, mit kell ilyenkor tenni. Chuck-nak volt kitől tanulnia. Bele sem gondolt még abba, hogy az apja egy híresség világszerte, igaz, ma már egyre kevesebben rajonganak az igényes zenéért. Megelégednek a leginkább robotkommunikációra emlékeztető zenével; habár, van egy-két jó abból a műfajból is. Viszont Chuck nem igazán szokott ilyeneket hallgatni, csak ha társaságban van, és ezt kívánja a nagyérdemű…
De most hagyjuk a zenét, úgyis nemsokára lesz talpalávaló a próba miatt. Na szóval, fater eltűnt, csak ők ketten vannak a konyhában. A srác leülteti a lányt az asztalhoz, ő maga pedig már menne a hűtőhöz kajáért, amikor a bejárati ajtó kinyílik és belép rajta valaki. A gyerekek nem tudhatják, hogy ki az, mert a konyhában vannak, és onnan nem esik rálátás az előszobára. Chuck rögtön megnézi, hogy ki jött, és igen, az anyukája.
- Szia anya! Hoztál pizzát? Király! – elveszi az ételt, ami még meleg –anyu frissen hozta- és már tálalja is.
- Történt valami érdekes, amíg el voltam? Apa mondta, hogy nemsoká’ megy külföldre turnézni. – Valamit elfelejtett. Mit is? Ja, tényleg.
- Anya, bemutatom Loise-t, Loise, ő itt anya. – nem túl nagy szám, de hát most ez is megteszi.
- Jó étvágyat! – egy kis mosoly. Chuck csak az után vesz egy-két szeletet a pizzából, amikor már Loise is vett.
- Ja, nem nagy szám. Megszoktam, hogy basszeros az apám. Várjunk csak… Akkor te ismered a KoRn-t? – kérdezi meglepetten, viszont örül.
- Miért, a te szüleid mivel foglalkoznak? – kérdezi kíváncsian, miközben egy fél pizzát fogyaszt, igazán gusztusos lehet.
Nem tudnak túlságosan sokáig beszélgetni, mert megérkezik Laura és Gábor. Nélkülük semmit sem ér a csapat; Laura is basszust szolgáltat, Gábor meg dobol, korához képest elég jól.
- Sziasztok srácok, már hiányoztatok… - a beszélgetés megy a maga módján. Nem is részletezném, csak egy kicsit.
- Loise, ők itt Laura és Gábor, srácok, ő Loise. – a sablon marad ugyanaz. Csak a nevek változnak. Egy kicsit még beszélgetnek, aztán kezdődhet is a próba.
Mind a négyen elindulnak a pincébe, ahol már évek alatt kialakították a tökéletes próbahelyet. A fiú nagy dilemmába van, melyik gitárral játsszon majd a koncerten? Azzal is fog majd próbálni.  Chuck átnyújtja a srácoknak a papírt, amin a számok vannak lejátszásra; mindenki egyet ért.
- Melyik gitár legyen? – kérdezi a többiektől, majd amikor eldöntik szavazás alapján, akkor Chuck megfogja a választott hangszert. Nem minden számot fognak játszani a koncerten, csak a zúzósabbakat, meg a jókat. Kezdődjön is a buli…
- Ne húzd ki a gyufát,
Mert a világ összeomlik
Az az egy kis fadarab tartja,
De lassan az is már lebomlik…


Az először énekelt dal
egyik gitár
másik
Hozzászólásai ebben a témában

Leavey Héloise Lindsey
INAKTÍV


Loise
offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 488
Írta: 2012. november 2. 12:40 | Link

~ Chuck ~


*Brian, Chuck apukája gyorsan fel is szívódik, minden bizonnyal nem szeretne zavarni. Őszintén szólva én örültem volna neki, ha kicsit beszélget velünk, elvégre nem minden nap találkozik az ember lánya ilyen híres zenésszel, mint ő. Helyet foglalok a konyha asztalnál, Chuck közben kinyitja a hűtőjük ajtaját, szívesen segítenék neki a kajakészítésben, már éppen fel is ajánlanám, hogy ketten dobjunk össze valamit, amikor is kinyílik az ajtó.*
- Jó Napot!*Köszöntöm mosolyogva Chuck anyukáját - miután a fiú bemutat neki- aki pizzával a kezében érkezik meg. A fiú máris rak elém egy tányért, meg a szükséges evőeszközöket, úgyhogy veszek is egy szelet pizzát.*
- Köszi. Jó étvágyat!*Mosolygok rá, majd bekapom az első falatot. Igazán finom és még meleg is. Igaz nekem még nem volt olyan, hogy egy pizzát rossznak találjak, ez az egyik kedvenc kajám.*
~Nem nagy szám?!~*Lehet, hogy ő már megszokta a dolgot, de szerintem majdnem minden tini odaadná a fél karját azért, hogy ilyen apja legyen.*
- Persze, hogy ismerem. Azért Angliában szerintem az emberek 90%-a ismeri őket, és a nagy részük szereti is a zenéjüket, ahogyan én is*Nem értem mi ezen a meglepő, mindenféle igényes zenét meghallgatok, néha még az igénytelenek közül is van ami megtetszik, bár az azért annyira nem jellemző rám.*
- Hát, az én szüleim...*Picit gondolkozok rajta, hogy elmondjam-e mi a helyzet velük, na nem mintha szégyellném őket, szó sincs róla, csak hát ezek után úgy érzem magam mintha egy kis pióca lennék, aki ráakaszkodik híres emberek rokonaira.*
- Szóval édesanyám Deák Eszter zongorista, énekes, Angliában egész ismert. Édesapám Leavey Steven, minisztériumi dolgozó*Nem hinném, hogy akármelyiket is ismernék, de ki tudja, attól függ mennyire szoktak "külföldi" zenét hallgatni. Egyébként anya angol és magyar számokat is ír, illetve játszik, elvégre kint is sok magyar varázsló van. Miután elmeséltem az én családi hátteremet megérkeznek a zenekar tagjai. Még jó, hogy befejeztem a nyammogást a pizzával.*
- Sziasztok!*Mindkettővel kezet fogok és adok nekik két-két puszit, nálunk így megy a bemutatkozás.*
- Már alig vártam, hogy megismerhesselek titeket*Mosolyogva figyelem a három tagot. Remélem szimpatikus leszek nekik. Aztán lassan elindulunk a pincébe, ami minden bizonnyal a próbaterem helyszíne. Ők szépen felmennek a színpadra én pedig helyet foglalok egy fotelben, nem túl távol tőlük, csak hogy mindent halljak. Egy kis megbeszélés, s kezdődik is a próba. Egy egész jó számot kezdenek el játszani, legalább ráhangolódok az esti koncertre. Egyelőre ülve figyelem őket, de ha így folytatják lehet hamarosan valamelyik asztalon, vagy széken fogok ugrálni. Figyelek a zenére, de közben már azon jár az agyam, hogy mit is vehetnék fel a koncertre, elvégre még sohasem volt ilyen eseményen, szóval nem igazán tudom mibe mehetnék, ami nekem is tetszik, de nem is fogok kitűnni a sorból. Amikor vége van a számnak tapsolok egy sort.*
Utoljára módosította:Leavey Héloise Lindsey, 2012. november 2. 12:41
Hozzászólásai ebben a témában
Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2012. november 11. 14:22 | Link

Loise
At home.


- Értem. Deák Eszter; ismerős név, de még soha sem hallottam a hangját, legalábbis úgy tudom. - reagál Loise válaszára, nem sokkal ezután megérkeznek a többiek.
.Egész jó hangulat, Chuck eddig nem is gondolkodott rajta, hogy milyen lesz az első próba a kihagyás után. Semmi különös, mintha csak tegnap váltak volna el. Azért jó érzés újra együtt lenni és együtt zúzni az alagsorban; viszont ez így mégsem ugyanaz. Most van közönség is, annak ellenére, hogy próbálnak. Chuck reméli, hogy Loise nem unja a próbát, mert mondjuk távol áll tőle ez a kultúra. Az utóbbi nem valószínű, mert felismerte a fiú apját, ami azt jelenti, hogy hallott már metált. Azt, hogy akaratán kívül vagy sem, már nem fogjuk kideríteni...
- Hol van a vészfék?
Mert valamibe kapaszkodni kell.
Tőled nem kell a részvét,
Ne játssz tovább, tudom úgysem érdekel.
Elvesztek az álmok, a mesék,
Térden csúszva, hol a büszkeség?
Négykézláb a földön kúszva, ne mondd, hogy semmiség!

Talán a legkeményebb számuk. Laura szelíd tekintetéből ki sem lehetne nézni, de ő írta a szöveget és nagyon eltalálta. Nem fogom boncolgatni, hogy miért; hiszen tudjátok. Ha kíváncsiak vagytok, akkor hallgassátok meg.
Ezután a szám után kicsit öblítenek, eléggé izzasztó a próba és hamar meg is szomjaznak. Viszont a kis szünetek után mindig új számok következnek, pontosan tíz. Kicsit több, mint egy óra gyakorlás után végeznek, kilépnek az átlátszó fallal körülvett szobából -ami azt a célt szolgálja, hogy ne süketüljenek meg a szomszédok-, Chuck Loise-hoz fordul.
- Remélem nem okoztunk csalódást. Már kicsit izgulok a mai koncert miatt. - hát, ennyire futotta. Semmi érdekes, csak felesleges rizsa, meg a többi.
- Nem ülünk ki a teraszra? - teszi fel a kérdést és várja a többiek válaszát. Ha a fiú egyedül volt régebben otthon, gyakran ott töltötte az idejét és nézte a tájat.

dal
Utoljára módosította:Chuck Welch, 2012. november 13. 21:33
Hozzászólásai ebben a témában

Leavey Héloise Lindsey
INAKTÍV


Loise
offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 488
Írta: 2012. november 26. 10:15 | Link

- Hát nem éppen ebben a világban mozog*Jegyzem meg egy bájos mosollyal, amikor is befutnak a többiek. Téma lezárva, szüleink bemutatásán túl vagyunk, igaz én részemről még nem személyesen, de ugye mindennek eljön a maga ideje. Szóval a lényeg, hogy megjött a másik két bandatag, úgyhogy húzhatunk le próbálni. Mármint ők zenélnek, én meg majd elücsörgök valahol. Az első szám egész jó, lehet nem teljesen az én világom, de hát ha már eljöttem, akkor nem fogok egy sarokban ücsörögni egész este, úgyhogy inkább hangolódok az ilyesfajta életérzésre. Az első zeneszámoknál még csak úgy lightosan dőlök erre-arra, néha tapsolok és sikítok, aztán azon kapom magam, hogy a cipőmet levéve a széken ugrálva üvöltöm a refréneket - mert ugye azokat többször éneklik -. Szerintem ki sem nézték volna belőlem, hiszen ebben a ruhában és ezzel az adottságokkal inkább angyalkának tűnök. Persze tudok én bulizni, ha van rá lehetőségem, de még mennyire tudok, ezért észre sem veszem, hogy milyen sok zene lemegy, az időt meg pláne nem nézem, viszont egyszer vége szakad a próbának és egységesen kimelegedve pislogunk egymásra. Aztán elhagyjuk a próbatermet.*
- Úgy tűnt, hogy csalódtam?*Kérdem vigyorogva.*
- Gratulálok srácok, szerintem ez nagyon király volt*Körülbelül ez az első kerek mondat, amit Gábornak és Laurának mondok.*
- Kiülhetünk, de nekem lenne egy olyan kérdésem, hogy mennyi idő van még koncertig, ugyanis szeretnék majd átöltözni előtte*Ami nekem normális esetben minimum egy óra sminkkeléssel együtt. Most meg még azt sem tudom mit veszek föl, de mire odajutok egész biztosan eldöntöm.*
Hozzászólásai ebben a témában
Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2012. november 26. 19:31 | Link

Loise
Még mindig otthon.


Chuck még nem tapasztalt soha életében annál jobb érzést, mint amikor zenélhet és ezt teljes felszabadultsággal végezze. Koncentrálhat arra, hogy elnyerje a közönség tetszését. A legjobb érzés egyszerre gitározni és énekelni, csukott szemmel, mert úgy a menő; de csak ha tudja az akkordokat fejből. Chuck úgy érzi, hogy csak egy perc volt a próba, pedig nem. Kicsit több, mint egy óra. Ha az ember olyannal foglalkozik, amit szeret, roppantmód hamar telik az idő. Megtörli izzadt arcát, majd elhagyja a próbatermet Loise és a tagok társaságában. Iszik a vizéből -amit direkt a próbára vitt-, majd reagál Loise-nak címezve.
- Örülök, hogy tetszett. - mondja egy vigyorral az arcán és elindulnak fölfelé az alagsor lépcsőin. Úgy veszi észre, Loise egész jól ki fog jönni Lauráékkal; ennek örül. Egy kicsit beüt a testébe és az elméjébe a lámpaláz, de amint elkezdenek beszélgetni, eloszlik az érzés és újabbak lépnek a helyébe, kevésbé rosszak.Ránéz az órájára és válaszol.
- Hát... Hat óra van, fél 8-kor indulnunk kéne, hogy oda érjünk és legyen időnk a hangtechnikára meg ilyenek... Te tudod mikor mész átöltözni, majd mi is megyünk átvenni az "Egyenruhát", de kb. indulás előtt 10 perccel. - ad kielégítő választ a lánynak, majd amikor felérnek, a terasz felé veszik az irányt; Chuck kinyitja az ajtót, majd utolsónak helyet foglal Loise mellett a hintaágyon.
- Ti nem izgultok? Én egy kicsit igen... - be sem tudja fejezni a mondatot, Gábor rögtön elkezdi idegesíteni, jellemző.
- Csak nem betojtunk? - érzékeltetve, hogy csak viccel, de Chuck úgy dönt, hogy most nem üt vissza a szavakkal társának. Nehogy megsérüljön a keze a koncert előtt, az tragédia lenne. Ki dobolna akkor? Majd... Majd holnap jól megdolgozza. Inkább váltsunk témát; akarna valamit mondani, de Laura megelőzi egy elég kényes, de jó kérdéssel.
- Ti most jártok? -  a kérdés durva tőrként döf a két főszereplő elméjébe, ugyanis ez egy nagyon jó kérdés. Úgy néz ki, Laura eddig tudta kerülgetni a forró kását, nem tovább.
- Hát ez elég furcsa kérdés. - mondja Laurának, utána viszont a címzett Loise, mert úgy kerek a dolog.
- Mert nekem nagyon tetszel, de nem tudom, hogy most mi van. Te hogy vagy vele? - a szín tiszta igazság. Chuck eddig még egy lány iránt sem érzett ilyen ismeretlen érzést, mint most Loise iránt. Ha meglátja összeszorul a gyomra és csak arra tud gondolni, hogy szorosan magához ölelje és megcsókolja; szívesen megtenné, de nem akarja elkapkodni a dolgot. Lehet, hogy ez túl gyors tempó a lánynak és nem akar semmit sem elsietni, ami egyébként teljesen normális; nincs benne semmi rendellenes. Sajnos Chuck-nak még nem volt dolga egy lánnyal sem és most egy kicsit leragadt, de hát egyszer el kell kezdeni, nem?...
- Vágom... - reagál Laura tőle megszokott lazasággal, ezt Chuck már megszokta, ezért nem is csodálkozik. Ő is ilyen volt nem régen; elég meredek gyerek, de azóta neveltek bele egy kis jó modort, már amennyit lehetett.(Természetesen nem az apja)
Viselet, lány/fiú
Hozzászólásai ebben a témában

Leavey Héloise Lindsey
INAKTÍV


Loise
offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 488
Írta: 2012. december 12. 12:11 | Link

*Már éppen kezd összemelegedni a kis csapatunk, amikor is egyszer csak eszembe jut, hogy még azt sem tudom mikor kezdődik a koncert. Már pedig ez igen fontos tényező számomra, hiszen nem szeretném összecsapni az előkészületeket. Amikor megtudom, hogy pontosan másfél órám van, enyhe rémület fut át rajtam és ez az arcomon is meglátszik. Ám mivel nem szeretnék cicababának tűnni, így próbálom leplezni a meglepődöttségem. Kiérve a teraszra helyet foglalok a hintaágyon. Chuck természetesen mellém kerül, én pedig mosolyogva pislogok rájuk. Mivel Gáborék találkoztak régebben a sráccal, így hagyom had beszélgessenek.*
~Lassan el kellene indulnom átöltözni~*Már éppen felállnék az ülőalkalmatosságról, amikor is Laura egy igen érdekes, ám annál kínosabb kérdést tesz fel számunkra. Arcom a bíbor színében kezd el pompázni, és amikor Chuck is nekem szegezi azt a bizonyos kérdést, zavartan mosolyogva pislogok rá.*
- Szerintem egy próbát megér*Jelentem ki egy széles mosollyal. Nem akartam túl lazának tűnni, de azt sem akartam, hogy továbbra is zavarban legyek, így ezzel a könnyű kis mondattal végül is "elintéztem a dolgot." Csókot viszont egyelőre még nem szeretnék, így csak finoman átölelem Chuckot, majd egy puszit nyomok a szájára.*
- Nem szeretnék ünneprontó lenni, de nekem sok idő kell az elkészüléshez. Merre induljak?*Kérdezem végül, miközben felállok a hintáról. Ha Chuck elkísér úgy is jó, de ha csak elmagyarázza úgy is. Becsukva magam mögött az ajtót a cuccaimhoz rohanok és előszedem a megfelelő kellékeket, majd elkezdek készülődni. Kicsit több, mint egy óra múlva sétálok végül vissza a teraszra, reményeim szerint lesz ott más is. Persze az is lehet, hogy már öltöznek és akkor nem találkozom senkivel.*


Smink, ruha, cipő
Hozzászólásai ebben a témában
Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2012. december 12. 22:26 | Link

Loise


Lassan vége a próbának, ami jól sikerült és lesz még jobb is élesben, a koncerten. Miután végeznek, kiülnek a teraszra és beszélgetés veszi kezdetét, szinte minden témát érintenek. Biztos azért, mert már régen találkoztak és Chuck is kíváncsi, hogy mi volt amíg nem tartózkodott a közelben és ugyanez visszafelé. A legkényesebb téma mégis az, amikor Laura rákérdez arra, hogy tulajdonképpen most mi van Loise és a srác között; végül jól jöttek ki belőle. Chuck kapott egy puszit a szájára meg egy ölelést, ezeket viszonozta.
- Szerintem is. - Az őszinte ölelés és a puszi után olyan érzelmi hullám megy át Chuck-on, mint még soha; legalábbis nem emlékszik ilyenre. Na de hát hamar átsiklik rajta a hullámvasút és megy tovább céltalanul, reméljük megtalálja még a fiatalokat.
Ez után Loise bejelenti, hogy neki öltözni kéne és felmerül többek közt a kérdés, merre van lehetőség átöltözni? Igazából bárhol.
- Remélem a fürdőszoba megfelel, várj... Megyek veled. - a mondat után felállnak és elhagyják a teraszt, a fürdőszoba felé véve az irányt. A terasz felől két fajta hang összemosódása hallatszik, valamiről nagyon beszélgethetnek... Amikor elérik a fürdőszobát, Chuck megfogja a lány kezét és megszólal.
- Örülök, hogy itt vagy. Sokat jelentesz nekem. - mondja és teljesen átöleli a lányt, mintha valaha elveszíthetné, pedig ez nincs így... Nehezen, de végül elengedi a kezét és kinyitja a fürdőszoba ajtaját és beereszti a lányt.
- Megyünk mi is átöltözni. Lent majd megvárunk. - rövid időre nem láthatja Loise-t, reméljük túl fogja élni és nem vetemedik semmi ostobaságra végelkeseredettségében. Összegyűjti Laurát és Gábort, majd kiveszi egy edzőtáskából a kivasalt, összehajtott, tiszta ruhát és odaadja két társának, majd maga is felkapja. Nem vonulnak félre sehova, csak lazán bent az előtérben váltanak öltözéket, majd megállapítja, hogy akire bízta a tervezést, jó munkát végzett.
- Jó lesz ez. Punk-nak megfelel. - jelenti ki és egy pillanatra belegondol, hogyha lecseng ez a koncert és esetleg jönnek új tagok, akkor átcsapnak metálba és Chuck írni fog egy-két angol dalt is. Az angolt is már anyanyelvi szinten tudja, hiszen külföldön nőtt fel. Ha lesznek új tagok, ha nem, a "korszakváltás" megkezdődik.
- Ja... - érkezik a késői reagálás mindkét oldalról. Szerencsére Laura sem szégyenlős, volt már szerencséjük ruha nélkül lenni, ráadásul most csak egyforma nadrágot vettek fel meg egy pólót, a melltartó rajta maradt, szóval nem történt eget rengető bűn Chuck felől. Ez náluk már megszokott, hiszen kiskoruk óta ismerik egymást.
Beszélgetnek többek között arról, hogy mi történt addig, amíg Chuck el volt és hogy most mi a helyzet Loise és a fiú között. Ez igazából még össze-vissza helyzet; viszonylag az elején vannak, később többet tudunk nyilatkozni, addig is búcsúzunk a fő műsorvezetői páholyból...
Loise elkészül az öltözéssel és az eredmény nagyon ott van. Chuck nem tud mást mondani, csak az első reakcióját.
- Azta... Nagyon szexi. Metál! - Hát igen. Az őszinte "szavak" többet érnek, mint a művészi megfogalmazás. A lényeg ugyanaz, a fiú szerint Loise nagyon dögös és alkalomhoz illő a ruhája. A többiek is megdicsérik körül-belül hasonlóan.
Miután Chuck kigyönyörködi magát, lassan elindulnak.
- Szerintem indulhatunk. Fater kint vár a kocsiban és azt mondta, hogy a dobot már szétszedte és berakta a csomagtartóba. Akkor a két gitárt viszem én... - fél perc leforgása alatt odaérnek az autóhoz, ami egyébként sokba fájt az apjának, de nem számottevő a családnak. Szép, fekete sportautó, oldalára gravírozva nagy betűkkel, hogy KoRn. Beülnek az autóba, majd elindulnak. A rádióban valami modern gépzeneszerűség szól, amit nem lehet szó nélkül hagyni.
- Aha... Szóval ezzel hangolódunk az estére. - Gábor ül előre és veszi az adást, hogy át kéne kapcsolni, meg is teszi...
A koncert nagyon jól zárul; annyira, amennyire még álmában sem gondolta volna. Elsöprő sikert arattak, sikerült megugraniuk életük első nagy ugródeszkáját, ám jön majd a folytatás.
Utoljára módosította:Chuck Welch, 2013. január 7. 18:52
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek