37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bagolykőtől távol→Magyarországi helyszínek
Oldalak: « 1 2 ... 5 6 [7] 8 9 ... 12 13 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Légrádi-Manó Zselyke
INAKTÍV


Dimi lánya
offline
RPG hsz: 47
Összes hsz: 424
Írta: 2018. május 19. 21:42 | Link
Kolos
csiniben
gramofon

Tésztás fakanalat tart a szájához és bár nincs egy gramofonból szóló énekesnő hangja, kívülről fújja a dalszöveget, melyet énekel is Ardai nagyi nagy örömére. Mármint tényleg, mosolyog és nevet rajta miközben a lány ott pörög és forog a konyhában két tésztakavarás között.
Itt-ott lisztes a haja, maszatos a keze és a szája szélén is csokikrém maradék van a kóstolásból, de ez nem gátolja meg semmiben. Abban főleg nem, hogy a legnagyobb dívának érezze magát a második nagyijával egy sima sütisütés közepette.
- Sweet sugar candyman - énekli tovább, majd egy perdüléssel visszatér a tészta utolsó keveréseihez. Továbbra is táncol, de már a tál fölé hajolva teszi mindezt, hogy megszagolja az alkotást. Hümmög, behunyja a szemét, lassan pedig előkerülnek a muffinpapírok. Ő válogatta és hozta a nagyinak meglepetésül. Szép színesek, van szívecskés is és olyan, amin ananászok vannak. Sokfélét vett, hogy sokat készíthessenek, mindeninek jut majd aki csak szeretne egy igazi Nagyi-Zselyciféle muffint. Vagy inkább cupcake-et, hisz a lány feltett szándéka szép színes díszítéssel ellátni minden egyes sütit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Maróti Fanni
INAKTÍV


Noelé, most, mindig, örökké
offline
RPG hsz: 112
Összes hsz: 731
Írta: 2018. május 21. 18:08 | Link
- Valahol Pesten egy délután

- Ehhez mit szólsz? - kérdem legjobb barátnőm felé fordulva, magam elé tartva egy amúgy egészen jó színű - a kék egy kellemes árnyalatában pompázik -, de egyértelműen férfiak számára kihelyezett ruhadarabot.
Valószínűleg lógna rajtam, mint tehénen az a bizonyos, de pont ezért tetszik. Meg mert az elején egy stilizált lófigura vágtat balról jobbra. Persze csak képletesen, elvégre képes voltam egy mugli ruhaboltba cipelni Adélt, hogy segítsen már kezdeni valamit a ruhatárammal, mert bár nekem semmi bajom vele, és bizonyos férfiak sem emeltek még kifogást a különféle feliratos pólóim ellen, ha netán még ebben az életben megtörténik, hogy valódi randira megyek, mégsem állíthatok be oda egy "Az ember előtt volt az erdő. Utána már csak a pusztaság." feliratú felsőben meg egy rongyos farmerban.
Szóval most próbálok úgy tenni, mint aki ért hozzá, közben pedig teljes mértékben rá akarok támaszkodni. Mégiscsak ő a nőiesebb kettőnk közül. Sőt! Nem is értem, miért nem rohan utána legalább három pasi egymás sarkát letaposva. Én meg az a furcsa csaj vagyok ott mellette. És ez nekem eddig teljesen meg is felelt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Somoskői Lilla
INAKTÍV


harci-Barbie
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 290
Írta: 2018. május 23. 20:50 | Link
Álmos

Komótosan keresgélek a szekrényemben, de kezdek egyre türelmetlenebb lenni. Nincs meg az a rohadt nadrág... Egész délután azon gondolkodtam, hova tehettem el ennyire. Önmagunkhoz képest egészen rég volt már (majdnem két hete), hogy nem aludtunk együtt Álmossal, így aztán a pizsamanadrágomra nem volt szükségem egy ideje. Elástam, mert általában nem hordok ilyesmit, csak ha Ő is velem van - olyankor kínosan ügyelek rá, hogy ne közvetítsek félreérthető üzenetet, mert lehet hogy az egy szál bugyi amiben egyébként aludni szoktam, ezt megtenné. Szinte már-már vicces, hogy mennyire szemérmesnek bizonyulok ebben a kérdésben, holott könyörgöm, táncos vagyok, a szégyenlősség aztán messze nem tartozik az alap személyiségvonásaim közé, a kapcsolatunk pedig mérföldekkel túlmegy azon a határon, amit az emberek általában "intimnek" neveznek. Akkor meg mégis miért? Talán éppen ezért, azért mert annyi szempontból közel kerültünk egymáshoz, hogy mégis kell hogy maradjon valami. Vagy azért, mert ilyen közelség mellett, ennyi idő után igenis körülményes megtartani azt a bizonyos határt, amit olyan nehéz (neki pedig velem ellentétben annyira felháborítóan könnyűnek tűnik). Nem próbálkoztam vele egyébként mindig ennyire. Egy ideig feszegettem a kettőnk között húzódó vékony vonalat, éppen csak alig észrevehetően, de szinte lepattant róla minden puhatolózásom, így aztán levontam a konzekvenciát. Úgyhogy bárhogy is legyen, de a nadrágnak _meg_kell_lennie. Kezdek ideges lenni. Hogy addig is csináljak valamit, előveszem a szekrényből a plusz ágyneműt, amit neki szoktam félretenni, feldobom az ágyra és kicsit kisimítom az ujjaimmal a takarót, ami még mindig tele van az illatával. Az ágyam szép nagy, akár úgy is elférünk rajta, hogy tudomást sem veszünk egymásról, de ilyen persze nem szokott történni, mert az álmainkban úgyis együtt vagyunk - és ezt szó szerint értem, nem szappanopera-klisé-szerűen.
A nadrágot negyed órával később találom meg, a párnám alatt. Az volt a baj, hogy végig azt hittem, hogy eltettem, holott nem. Egy beletörődő sóhajjal nézek végig a kezemben tartott világoskék és szürke kockás, salátára gyűrődött anyagra, amit a botrányos kinézete ellenére hamarosan fel kell vennem. De hol van már Álmos? Lassan be kellene már toppannia, alvásidő van, lövik a pizsit. Még ezt a rondát is, bizony.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. május 24. 17:14 | Link
Demyan Golitsyn
Pestseholse | Május 24., dél körül | Outfit


Jó pár dolgot el kellett még intéznie, és akármennyire nem akarja, egyszer muszáj lesz. Hiába volt kimért, ha papírmunkáról volt szó, addig halogatta, ameddig csak lehetett. Szívesebben ment el Mexikóba, vagy találkozott ismerősökkel, mintsem unalmas ügyintézők társaságában eltölteni jó pár órát, amit sosem fog már visszakapni.
Ezért is csak járkált a magyar főváros mágusnegyedének szívében, egészen addig, míg meg nem éhezett. Korgó gyomorral mégsem mehet a Minisztériumba, szóval először egy hangulatos éttermet kellett találnia. Mivel még nem kopogott a szeme, több előtt elsétált, megnézte a kínálatukat, mielőtt kiválaszthatott volna egyet.
Az utcán sétálva néha az emberekre pillantott, főleg, ha azok hangosan beszéltek valamiről. Nőből volt Elle is, így hát a másik nem néhány egyedét is szemügyre vette, de nem is kalandozott sokáig, a hasa fontosabb volt.
Egészen addig, amíg meg nem látott egy férfit. Ismerős volt neki, de akárhogy forgatta a fogaskerekeket, nem jutott eszébe, honnan. Rengeteg embert megismert már szerény kis élete alatt, a többségről el is tudta dönteni, honnan, ha legalább meglátta őket. Talán az éhség miatt, talán az öregedés számlájára írandó, de tényleg nem ugrott be.
Na nem mintha ez feszélyezte volna bármiben is.
Odasétált a férfihez, lágyan rámosolygott, mielőtt megszólalt volna.
- Szia, Ellie vagyok. Bocsi a rémes memóriám miatt, de mi már találkoztunk, igaz?
Azonnal rájött, hogy talán kicsit szebben is elmondhatta volna, de először is, a múlton már nem változtathat, másrészt, ha tényleg ismerik egymást, akkor a másik amúgy is tudja, milyen Elle stílusa.


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bogna Zdanowska
INAKTÍV


titkos mikkentyű
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 204
Írta: 2018. május 27. 01:27 | Link

÷ benézet ÷ május 26. ÷


Egyelőre még kattognak a fejemben a kerekek nagyjából a lépteim ütemére, hogy mennyire is jó ötlet ez vagy sem. Nem aggódom, inkább azt mérlegelem, mivel is fog járni. Azt hiszem azóta, hogy a baleset után haza sem akartam menni, most először merült fel bennem, mit gondolhatnak. De ezt se tudtam komolyan venni, szomorú. Akartam azt az ékszert és nem azon fog múlni már rég, mások mit látnak helyesnek az életemben. Betöltöttem a tizennyolcat, most már biztosan nincs is senkinek, semmihez jogalapja. Akkor sem, ha túl sok dolog életidegen nekem továbbra is. Egy ember volt, akinek erről beszéltem, úgy is gondoltam, ő majd tud ebben segíteni.
- Hova is megyünk pontosan? Ő is tetováló, vagy ő csak az ékszerekben utazik?
Akkorát nem tévedhettem, mert itt topogtam a magam alacsony termetével a magassarkú cipőmön Budapest utcáján Dávid mellett, és vártam, hogy túlessünk a dolgon. Ő jobban ismeri a helyet, az embereket, meg talán a munkájából adódóan azt is, mi lesz a legjobb. Én ettől még nem javultam semmiben, már ami a társas kommunikációt illeti, de talán kicsit izgultam. Nem fűzött különösebb vágy a városhoz, igazából az országgal is csak elvoltam, hiába jöttem el otthonról, szeretek Lengyelországban élni, és gondolom ha minden okés lesz, vissza is mehetek. Előbb dolgozni, aztán majd meglátjuk. De most kötelezően távol vagyok tartva, mintha akkora veszély lennék. Baleset volt, még csak nem is teljesen az én hibám, és túl is éltem meg a biztosító is fizetett. Mit várnak még? Hogy könnyesre sírom éjjel a párnám? Kicsit eltérnek a sokkos állapotomról alkotott elképzeléseik. Lehet, hogy pár napig utána itt képleteket mormoltam, meg újra senkivel nem voltam valami bőbeszédű, de ez normális. A szervezetemnek idő kellett, az agyam túl gyors neki.
- Ha azt vesszük, most belépek a tök átlagos tinik 62%-ba, akik viselnek bármilyen idegenkezűleg létrehozott testjelet. Ami nem feltétlenül rossz, bár van ugye az a 8%, aki rövid úton megbánta. Nem is értem, ők egyáltalán minek estek neki... Tetkóknál ez gyakori? Hogy így.. "mégsem kell, tüntesd el"?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Emily Dorothea Fisher
INAKTÍV


Mrs. Bianchi <3
offline
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1136
Írta: 2018. május 30. 19:31 | Link
Drága bátyám, Cole
Otthon
Muzsika

Itthon lenni egyre nehezebb. Azt hiszem túl sok minden nem tetszik, és bár eddig is sok minden nem tetszett, nem akartam zavarogni, mert valahogy mindig mindenki úgy tekint rám, mint a „kicsire”, és én ehhez alkalmazkodva hallgattam is, Akkor nem zavart, meg nem akartam beleütni az orrom mások dolgába, mert nem illett hozzám, és bár most is így gondolkozom, már valahogy nem tudok csendben maradni. Utálom magam ezért, utálom, hogy érzem, ahogy bőgni tudnék, hogy érzem, ahogy minden porcikám üvölt, ahogy nem jó, nem vagyok jó helyen, nem vagyok jól.
A mostani szünetre nem akartam hazajönni, de apa kérte, így jöttem. Mert olyan jó, amikor mind együtt vagyunk. Nem hittem volna, hogy az én apámat, aki a józanság mintapéldánya, elönti a szentimentalizmus és minden kis apróságon sóhajtozni kezd. Tegnap átkutattam a papírjait, amíg nem volt itthon, feltörtem az irattartóit is, papírokat kerestem arra vonatkozóan, hogy haldoklik-e, de nem találtam semmit. Persze még nem nyugodtam meg, csak egyelőre nem találtam semmit, de ez nem jelenti azt, hogy akkor nem is fogom újra megkísérelni.
Viszont ez nem ma fog megtörténni, mert Cole-nak „vendége” van. Ketten vagyunk csak itthon, pontosabban hárman, de fogalmam sincs, hogy ki a harmadik, és nem is nagyon érdekel, csak a feltámadó dühöm és a kicsorduló könnyeim. Gyűlölöm ezt az állapotot, hogy ez ennyire érzékennyé tesz. Kezdek teljesen becsavarodni. Most is, mikor az ágyamon fekszem, csak hallgatom a szomszéd szoba zajait, és igyekszem leküzdeni a feltörő érzéseimet.
Nincs kedvem kimozdulni, de már valahogy a négy fal között sem érzem magam biztonságba, hiába próbálok zenét hallgatni, olvasni, nem tudok kikapcsolni. Végső mentsvárként a csellómat veszem elő, és bele se gondolva kezdem játszani az első eszembe jutó dallamot.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Carolina Eleonore Bellini
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 53
Összes hsz: 82
Írta: 2018. június 4. 17:35 | Link
Stella
Cafe Frei, Váci utca
Ruha
06.08. 17:00

Végre visszaérkeztem Magyarországra. Kaptam egy szabad hosszú hétvégét Madame Gassariótól, mert szerinte nem pihenek eleget. Szinte egész nap főzünk vagy tanulunk, csak a hétvégék szabadok. De az utóbbi másfél hónapban egyszer se pihentem, mert bőven volt mit behoznom. A többiek nem túl segítőkészek, így egyedül tökéletesítettem a régi és az új recepteket. Ennyi kaját még sose dobtam ki, de hát a célért mindent. Mostanra egész jól behoztam magam, így el is küldött egy kis pihenőre. Így gondoltam, hogy megnézem Pestet, még úgyse töltöttem itt hosszabb időt. Egy szállodában foglaltam helyet, svédasztalos étkezések, finom ételek vannak, szóval most tényleg pihenek. Ma se csináltam semmi értelmeset, csak a várost járom, vásárlok és kipróbálom a legjobb éttermeket és kávézókat. A közelben vásároltam, ezért ide ültem most be.
Amint belépek, rögtön egy üres helyet keresek, ami persze nem olyan egyszerű szombat délután. A hely tele van, szóval biztos finom a kávé. Találok is egy szabad asztalt, közben jobban szemügyre veszem a berendezést. Elég nívós hely, jó a kialakítása, profi a kávégép, a sütik jól behűtve. Az asztalomra pillantva keresem a kávélapot, pont előttem van, így ki is nyitom. Nagy a választék, így kissé nehéz dolgom lesz. Kontinensek szerint vannak elrendezve a kávék, így szépen elolvasom mindet. Lassan lapozgatom a kávélapot, majd megakad a szemem az egyiken. Mivel meleg van, ezért egy Cannes-i fagylaltkávéra esik a választásom. Mire felpillantok, a pincér már ott áll előttem.
- Jó napot! Hozhatok valamit?
- Jó napot! Igen, egy Cannes-i fagylaltkávét szeretnék - hátralapozok a süteményekhez, végülis az is jólesne.
- És még lesz egy zimbabwei vadbarack torta diózselével.
- Rendben, azonnal hozom! - mondja, majd megy is vissza a pulthoz. A rendelés után újra megnézem a kávézót, bőven van, amit nem fedeztem még fel. A baristák dolgoznak, a pincérek felszolgálják a rendelést. Jól összeszokott csapatnak tűnik, nincs sehol fennakadás. Közben Marcira gondolok, nem is beszéltünk azóta, hogy összejöttek. Küldtem egy-két baglyot, de mindegyik válasz nélkül jött vissza. Biztos boldogan megvan Kamillával, akivel amúgy nem is illenek össze. Marcinak kell az érintés és az, hogy kifejezze, hogy szereti a másikat. Kamillától kétlem, hogy ezt megkapná. Ezen gondolkodva ráncolom össze a szemöldököm, a bal lábam pedig a jobbra helyezem. Jó lenne valami izgalom, vagy hír a Bagolykőből, de most nem oda mentem vissza. Kell még egy kis idő, hogy egyedül legyek, majd utána úgyis vissza kell mennem az utolsó évem miatt intézni a dolgokat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Apáthy Marcell
INAKTÍV


Sárgászöld vidrabocs | Újságírók gyöngye
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 290
Írta: 2018. június 5. 21:38 | Link
Lina

Ha már Pesten van, mi sem természetesebb, mint, hogy találkozom Linával, elvégre fontos a számomra. Tudom, hogy az elválásunk nem volt a legkellemesebb, bár még mindig homályos számomra számos része a dolognak, és ki tudja, talán örökre az is marad, talán nem.
Ma nincs kedvem a szerkesztőségben ülni, így jót is tesz, hogy egy kicsit kimozdulok. Úgy érzem, hogy ha bent lennék, csak kiborulnék. Mostanában ugyan javultak már a kezem, de még mindig nem tartok ott, ahonnan elindultam, és a nyomás csak nőtt azóta, hogy két újabb könyvet kértek tőlem. Egyszerre kettőre fixáltak le, az azért rengeteg így hirtelen, de nagyon örülök neki, és nagyon reménykedem benne, hogy bejön majd másoknak is, úgy, ahogy az első kettő is. Viszont egyre inkább elsajátítom azt a türelmet, ami korábban nem volt meg bennem, és ennek köszönhetően sokkal jobban teljesítek. A Liammel töltött idő és a dojo hangulata segít ellazulni, és már a saját kis birodalmamban is meg tudom teremteni azt a nyugalmat, amire szükségem van.
Sima egyszerű fekete farmer van rajtam, hozzá egy világoskék pólót választottam, amint egy fehér villám fut végig. A húgom csinálta, mondván, hogy ez kell az első legyen az új ruhatáramban. Azóta is imádom, és érzek némi összefüggést a képregények iránti szeretetem és a futás között, ami egy új szenvedély lett számomra. Ehhez a biztonság kedvéért hoztam egy fekete vékony pulcsit is, ha esetleg fáznék. A találkozót végül az Erzsébet térre beszéltük meg, az óriáskerékhez, így most itt várom a mobilomat nyomkodva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Liam Laoiseach
INAKTÍV


† lawful chaotic †
offline
RPG hsz: 210
Összes hsz: 512
Írta: 2018. június 15. 21:53 | Link

Budanekeresd | otthon | szombat reggel


Az ablak párkányán fekszem, bóbiskolok, de fülelek. Már kora hajnalban felébredtem s kiszökött az álom a szememből. Csöndben kislattyogtam a konyhába, ahol egy gyors kávéfogyasztás után levedlettem emberi formám és felkucorodtam az ablakba. A szomszédok biztos meg vannak győződve, hogy a háziállatom vagyok. Egy túlméretezett, nagyon ronda macska. Bár ha jobban ismernének, biztos nem tudnák összeegyeztetni a jellemem és az életem azzal a feltételezéssel, hogy macskát tartok.
Emlegetett szamarak. Egy vörös példány felsziszeg rám a szemközti ház kertjéből, feldomborítja a hátát és nagyon szeretne engem innen leverni, mint egy pimasz muskátlit. Elmosolyodok. Szürreális látvány lehetek. Egy mosolygó tasmán ördög.
A távolból sírás. Hegyezni kezdem a fülem, oldalra billentem a fejem is, hogy jobban halljak. Áh, csak egy gyerek. Vége a csöndes pihenésnek a szülei számára. Visszahelyezkedek a reggel első sugarainak melegébe.

Már egy hete így éldegélünk. Még mindig olyan különös. Néha elfelejtem, hogy nem egyedül lakok. Éjszakákat átvirrasztok, lesem a kinti zajokat, de az itthoniakat is. Nem hallottam olyasmit egy ideje, amiért ki kellett volna mennem, úgyhogy lassan elérem azt a szintet, hogy már-már pihentnek érzem magam. Először nem is tudom, mióta. Minden foltom és horzsolásom kezd már zöldes lenni. Egy se kék! Nagyon bizarr.

Folyton megakad a tekintetem az ajtaján. Új ajtó. Szűkösnek bizonyult hirtelen az eddig tágasnak hitt lakásom. Kellett még egy szoba. Kitágítottam a háló melletti részt és ajtót bütyköltünk a nappali irányában rá, elválasztva az enyémtől. A fürdőnek is vágtunk kijáratot a nappali fele. Még nincs teljesen berendezve a szobája, de mindent szép sorban. Hamarosan be fogja lakni. Hamarosan talán otthonnak fogja érezni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Celestyna M. Czerny
INAKTÍV


Babydoll || Property of Daddy Westwood
offline
RPG hsz: 201
Összes hsz: 290
Írta: 2018. június 22. 15:26 | Link

Budanekeresd

A festésben az a legszebb, hogy akármikor nekikezdhetsz újra, olyan, mint a biciklizés. Már, ha azt nem vesszük, hogy a biciklid jobb esetben 10 év után is ugyanolyan, csapatsz rá egy kis zsírt és már gurul is. Ezzel ellentétben a festékeim egy része teljesen beszáradt, az ecseteim fele pedig fogalmam sincs, hová tűnt, így elég morcosan sikerült betévedni a helyi boltba.
Lehet, hogy kicsit válogatósabb is vagyok, de a pasztell színű festékekből csak olyan márka volt, amivel volt már rossz tapasztalatom, szóval elhalasztotta ezt az egészet.
De most hétvége van és szabad vagyok, minden különösebb lelkiismeret-furdalás nélkül ruccantam fel Budanekeresdre, a kedvenc hobbiboltomba. Nem is értettem, hogy lehet ennyi féle festéke egy üzletnek, minden egyes alkalommal elámultam rajta. Szóval felkaptam az egyik kihelyezett kosarat és kicsit talán gyorsabban is sikerült félig pakolnom mindenfélével, mint azt gondoltam volna elsőre. És még csak nem is szégyellem.
Igazából ma egész sokan is voltak ahhoz képest, hogy volt már, hogy egyedül töltöttem itt egy teljes órát.
Utoljára módosította:Celestyna M. Czerny, 2018. július 4. 23:55 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Fellegi L. Milán
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 89
Összes hsz: 183
Írta: 2018. június 25. 21:15 | Link

Végre kicsit itthon lehet, jó pár hosszú egyetemen töltött nap után. Ennél pedig jobb része is van a napnak, mert hamarosan Andris is benéz hozzá “konzolozni” kicsit, ahogyan manapság ők hívják a dolgot, és amit már Milán anyukája is egyre egyértelműbben nem hisz el. Mindenesetre be kell látnia, hogy hálával tartoznak anyukának, mert nagyon diszkrét - Milán édesapja valószínűleg Andris létezéséről is csak futólag tud, nem hogy bármi másról. Mert hát van itt némi “bármi más”, nem is annyira kevés, hogy őszinték legyünk. Már-már olyan mértékű, hogy a legtöbb pillanatban értelmesen gondolkodni sem bír tőle, még a bájitalfőzés sem úgy megy mint eddig, éppen ezért egy új módszert próbált ki, amivel Andrisra is tud gondolni és a bájitalokra is. Win-win.
Elég fáradt. Andris nem tud róla, de már jó pár hete egy új főzeten dolgozik, aminek a tervei most is az íróasztalán vannak, a felső fiókban (ahol egyébként a konzol irányítóit is tartani szokták). Ez a bájital pedig Andrisnak készül(ne), ha haladna vele, de nagyon nem egyszerű a dolog, pedig több tanárát is bevonta és vért izzadnak együtt. Egyszerűen túl sok hatóanyag kellene, a fele eleve üti a másik felét, nem tudja mivel helyettesíthetné be… Teljesen tanácstalan. Elterülve fekszik az ágyon, Andrissal megbeszélte, hogy ma tényleg konzolozni (is) fognak kicsit, de egyelőre arra sem érzi az erőt, hogy megmozduljon. Ránéz a faliórára, bármelyik percben itt lehet. Kellemes melegség fut át rajta erre a gondolatra, elképzeli az ajtóban megjelenő bozontot. Valószínűleg Andris egyenesen fel fog jönni a szobájába, mert most egyik családtagja sincsen itthon és az ajtót direkt nyitva hagyta neki, de ha le kellene mennie érte, az sem lenne baj - az ő kedvéért még az ágyból is kikelne, még annak ellenére is, hogy szinte mindene zsibbad az agya tompaságától és a legalapabb funkciók is hirtelen nagyon nehéznek tűnnek. Úgy érzi magát, mint egy részeg este végén, amikor már annyira kimerültél, hogy semmidet nem bírod mozdítani.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Leon Tim Wolf
INAKTÍV


100% bio, ökológiailag tesztelt terromágus
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 281
Írta: 2018. június 30. 04:15 | Link

július 2 | Leon

- Ez? - nézett fel az orrát ráncolva Leon az épületre. Igen, járt már itt, de akkor vagy túl sötét volt, vagy ő nem volt olyan állapotban, hogy emlékezzen a környékre. Aminek nem mellesleg a fánkos volt az egyetlen szépsége, ha a jégkockát nem vette számításba. Egy néni lelkes integetésbe kezdett, a nevét is tudta, megkérdezte, nem-e kér sütit, mire ódzkodó fejrázás volt a válasz. Nem rajongott az idősebbekért, valahogy szorongott tőlük. Ráadásul a nénin egy kacsás blúz volt, amitől a fiú halántékán elkezdett lecsorogni egy fénylő izzadtságcsepp. Neki nem szimpatikus ez az egész, kiszolgáltatva érezte magát, így háromszor megnyomta egymás után a kapucsengőt.
- De most wirklich, Blau? Te itt laksz? - volt az első megszólalása, miután a lány hajlandó volt válaszolni a csengésre. Timnek talán nem ártott volna egy mobil, de nem érezte úgy, hogy elég szakképzett a használatához. Ennyire nem volt oda a kütyükért. Helyette inkább beslisszolt a lépcsőházba, a macskáját hámmal vontató néni után és futólépésben tette meg az utat a lakásig. Persze, látni akarta a lányt, de nem ennyire volt oda a dologért. Egyszerűen taktikailag nagyobb esélye volt így lerázni a szárnyasokat.
- A repüléses izéka kezdete óta nem is láttalak értelmesen. Ö, hoztam kakaós kekszet. Nem zavarok? - kérdezte a torkát megköszörülve, miután realizálta, hogy ő akart írni a lánynak, hogy jön, de aztán elsodorta a levelet egy rosszabb pillanatában. Nem mintha a lelkiismeretét ez bántaná.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Wittner Stella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2018. július 16. 15:26 | Link

július 14. délután ¤ outfitElla


Szipi-szupi szombat, sőt, mondhatnám, hogy ezt a napot értem találták ki és még csak nem is hazudnék. Szabad vagyok mára, mint a kismadarak, éppen ezért trappoltam be a Hivatalba, ahol apa már várt rám. Együtt jöttünk el a hoppállomásra, majd onnan kisétáltunk a belvárosba. Ma bizony szülinapom-pom-pororom van. Pontosan ezért azt csinálunk, amihez kedvem van, legalábbis így állt az egyesség. Ehhez mérten vágtunk is bele az egészbe, amit én az első perctől éltem is. Nem kellett sokkal több a boldogságomhoz.
- Kellene nacit nézni, vannak ezek a szaggatottak, meg pár sort, ez túl hosszú - néztem le magamra még meg is ingatva a fejemet. Jártunk három kis butikban, ahol szoknyákat és nyári ruhákat meg két felsőt is néztem magamnak, csak aztán kezdtünk a bevásárlóközpontok között agyalni. Apára sóztam a csomagokat én meg le sem szakadtam a kirakatokról, csak leginkább addig, még a következőhöz értem, miközben néha beszéd alatt felnéztem rá. - Nézd azt a csőtoppot, tökre kiment a divatból és tavalyi, undorító a színe is. Ide nem megyünk be, ócska cuccok vannak - jelentettem ki, majd ellépve a bejárattól tovább sétáltam éppen egy fehérnemű bolt és egy cipőbolt közé. Persze egyből balra, a lábbelik irányába fordultam és a kirakat csini, magasított edzőcipőit lestem. Méreteket, színeket. Ide talán be lehetne menni...
A gondolataim végére már bent is találtam magam és egyből hátrafelé indultam, de megtorpantam egy kitett, római stílusú szandinál. Nem volt szerelem, de az, ami alatta pihent nagyon is. Rózsaszín, keresztpántos csoda. Fel kell próbálnom, nem kérdés.
- Őt megnézzük! Tényleg, még nem is meséltél, milyen napod volt? Lecserélted már azt az undi nénikét?
Utoljára módosította:Wittner Stella, 2018. július 16. 15:45 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Andrássy Tamás Milán
INAKTÍV


mutyulii
offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 134
Írta: 2018. július 28. 01:45 | Link

~ előzményjáték | másnap, Budanekeresd ~

- Aaaaaaa - adok hangot a fájdalmamnak rögtön az ébredésem után. - Aaaa... mmmmmmmmh... aaaaah...
Igen. Ne tévesszen meg senkit, de ez bizony az a másnap, ami rám köszöntött a tegnapi ivászat után. Hogy mire gondolok ezekben a nehéz és válságos pillanatokban? Egy pohár vízre, például. Ki vagyok száradva, mint a sivatagi homok, de úgy érzem, ezzel egy időben émelygek is.
Elkezdek annyira magamhoz térni, hogy az illatokat legalább érezzem, és azt is sikerül felfognom, hogy Milán illatát érzem magam mellett, ami azt jelenti, megvan a megmentőm, bár nem érzem itt, magam mellett az ágyban.
- Miláán... mmmmmmh - adok hangot nemtetszésemnek a hívószóval, mely a megváltást jelentheti. - Fáj... - Jelentem ki a lehető legnagyobb átéléssel, amit a gyenge kis testem jelenleg ki tud préselni magából, mert ezt tartom a legfontosabbnak. Fáj. Igaz, hogy csak egy kicsit, szinte csak sajog, de fáj a fejem. És fontos, hogy ezt a világ megtudja. De főleg Milán. És csináljon valamit. Ha lehet. Légyszi.
CSING!!! Egy ilyen agresszív hangot hallok, és pár pillanat múlva sikerül csak felfognom, hogy ez bizony a telefonom lehetett. CSINGGGG! - így jelez megint, és valakinek biztos baromi sürgős, hogy irogasson, de én most nem, és különben is - elképesztő, hogy valaki nem tudja, hogy én most a halálomon vagyok.
- Mi-láán! - Reklamálok tovább az ágyában fetrengve. Aaah, utálom ezt az alkoholos szájízt. - Vizeeet - hörgöm a lehető leghangosabban, ahogy tőlem telik. Vizet akarok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nem Tomi. Nem Milán. Nem Tamás. Nem András.
Andris.
Catherine Hope Payne
INAKTÍV


Cicus =^.^=
offline
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2018. július 29. 18:00 | Link
Ilián
Így nézek ki

Nem igazán így terveztem a mai napot. Eredetileg úgy volt, hogy Katával bulizni megyünk, de aztán a csajos készülődés kellős közepén megérkezett az apja, akit az anyja küldött, mondván, hogy Katának mégiscsak haza kell mennie a hétre, és nem, nem mehet hétfőn, most kell. Ez annyira nem fair... Szóval most teljes díszben, partira készen, de mégis kedvmentesen ülök a piros minimben a teraszon. Még jó, hogy nem olyan erős a sminkem, hogy azt higgyék, valami rosszéletű nőcske vagyok, és éppen kuncsaftokra vadászom. Vissza a kastélyba nem akarok menni, ahhoz túlságosan kirittyentettem magam, meg aztán már a lelkesedés is megvolt, és most ilyen ehh állapot van, ha visszamegyek, még a végén szomorú leszek. Nem! Nekem ma még jól kell éreznem magam.
- Köszi.
Pillantok fel felturbózott pilláim mögül a srácra, és egy szép mosolyt is megengedek. Amúgy se könnyű a helyzet, délelőttre megbeszéltem egy sráccal, hogy "összefutunk", és valljuk be, van olyan jó dumám, hogy a tinder match-ok el akarjanak jönni és meg akarjanak nézni maguknak. Különösen izginek tartják, hogy a képeim mind csak sejtetik, hogy milyen is vagyok. A valódimat azonban nem láthatják, amíg meg nem jelennek. Ez a gyökkencs meg még csak el sem jött, tutira nem, mert láttam mindenkit, aki körülöttem volt. Milyen hihetetlenül unalmas és kiábrándít nap. Az italomba kortyolok, és kell egy pillanat, hogy megakadályozzam a köhögést. Úgy tűnik a srác keze egy kicsit megborult, amikor a vodkát belecsempészte a pohárba. Hűűű, király. A telefonomra visszafordítva a szemem olvasom tovább, hogy Meghan és Harry már megint nyíltan smaciztak. Egyre jobban kedvelem ezt a nőt. De komolyan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Allan Colton Fisher
INAKTÍV


pultosfiú | ColeciCa
offline
RPG hsz: 307
Összes hsz: 621
Írta: 2018. augusztus 6. 00:58 | Link

Budapest VII. | Műhely | 00:10 | tovább a hszhez (katt)
Utoljára módosította:Allan Colton Fisher, 2018. szeptember 2. 00:51 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Machay Ilián
INAKTÍV


cillian crouch
offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 114
Írta: 2018. augusztus 19. 19:53 | Link

EX'S AND OH, OH, OH'S THEY HAUNT ME

Kívülállóként egészen biztosan azt hiheted, hogy félvélaként a világ legegyszerűbb dolga megtartanod egy barátnőd, és oké, lehet, hogy ez tényleg így megy egy átlagos félvélának (mármint hé, az unokanővérem csak negyedvéla, most mégis gyereke lesz egy meleg pasitól), viszont elég nehéz úgy abszolválni ezt a dolgot, hogy többször is félrelépsz, persze nem dörgölöd az orra alá a dolgot, mert tiszteletben tartod az érzéseit (ez így hangzik szépen), folyamatosan hazudsz, random eltűnsz akár egy hónapra is, ugyan nem tudom, hogy a lány, akiről épp szó van a gondolataimban végül akkor döntött-e úgy, hogy ideje szakítanunk, amikor egyedül kellett elmennie egy barátja esküvőjére, mert nekem le ellett lépnem Oroszországba, vagy akkor, amikor rájött, hogy elfelejtettem (vagy soha nem is tudtam, opcionális) mikor van a szülinapja, de a lényegen mit sem változtatnak ezek a pontok, és ígérem, most lesz vége ennek a mondatnak.
Amúgy teljesen elvesztettem, mire akartam ezzel végül is kilyukadni.
Na de mindegy is, szóval a lényeg az, hogy hiába van neked átlagon felüli mágikus véred meg minden szarság, ha valójában egy teljesen megbízhatatlan ember vagy, és ki gondolta volna, hogy az alkoholt egyáltalán nem toleráló szervezetem amikor mégis kap három sört ilyen filozofikus gondolatokat képes szülni, a leheletnyivel igényesebb trash-kocsma emeleti teraszán (csak ezért kapja az igényesebb besorolást, mert van emelete ÉS terasza) miközben a másik kezemben épp csonkra szívom a német fekete Pall Mall szálam, eldobom, előveszek egy újat. Kellemes.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Allan Colton Fisher
INAKTÍV


pultosfiú | ColeciCa
offline
RPG hsz: 307
Összes hsz: 621
Írta: 2018. szeptember 9. 18:59 | Link

Budapest VIII. | Műhely | 01:17

Bámulom a mutatókat, ahogy körbe-körbe forognak. Hallom a ketyegést. A szélén kis vonalak jelzik az időt, és azon haladnak át a fekete karok. Hajnali 1 óra múlt 17 perccel. Pontos.
Vettem egy órát. Furcsa. Ezt az órát bámulom már jó ideje a nappaliban, a szedett-vedett kanapén ülve, amit egyébként egy lomtalanításról szedtem össze, mert megtetszett. Előttem egy kis dohányzóasztalka van egy hamutállal, és velem szemben az óra a falon. Eltakarja egy kis részét az egyik firkámnak.
Szóval van egy ágykeretem is a matracnak, amin eddig mindig aludtam, de még nem szereltem össze. Durva, nem? Eddig csak úgy lébecoltam itt, de most... most külön költöztem otthonról. Van egy szekrényem, ahol a ruháim vannak a hálóban. Nem új szekrény, valahonnan szereztem azt is, de a sajátom. És a fürdőben az én tusfürdőm van és a borotvám, a törölközőm. A nappali falához döntve pedig az éveken át a szobámban rejtegetett festményeim és firkáim. Az asztalom, az asztali lámpám és a laptopom, a tizenöt éves hifim és a CD-im. Ma hoztam át őket, a cuccaimat.
Sokszor aludtam már itt, de egyszer sem úgy, hogy tudtam, hogy ha holnap hazamegyek, nem fognak nekem is ebédet főzni. Velem már nem számolnak.
Elnyúlok a kanapén, és a plafonra festett alakot kezdem nézni, kezemben egy égő cigarettával. Nem hiszem, hogy ma fogok tudni aludni.
Egyébként nagyon szegényes ez a berendezés, mármint tényleg nagyjából annyi bútorom van, mint amennyit most elmondtam. Ebédlőasztalom vagy székeim még mindig nincsenek például, de nem is nagyon van rá szükségem. Mini venne, ha akarnék, tudom, mert azt akarja, hogy jól érezzem magam a környezetben, ahol vagyok. Én jobban szeretem, ha nincs sok mindenem, ha csak átmenetinek tűnik ez is. Pedig be fogok ide rendezkedni, tartósan. Azért is bámultam az órát olyan sokáig - ez az első dolog, amit vettem magamnak a lakásomba. Ami mutatja az időt. Tök szimbolikus, meg minden.
A laptopomon valami sorozat van benyomva, néha-néha a képernyőre pillantok, de egyébként nem figyelek rá. Durva, hogy már egyedül élek. A villódzó HD képek néha kékre, fehérre festik az arcomat, és hallgatom a ketyegést, meg a film háttérzaját. Egyedül élek.
Utoljára módosította:Allan Colton Fisher, 2018. szeptember 27. 22:32 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Andrássy Tamás Milán
INAKTÍV


mutyulii
offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 134
Írta: 2018. szeptember 15. 00:33 | Link

"Azon gondolkodott, hogy mi lett volna belőle
ha nem hátra indul el hanem, hanem előre
és hogyha számolni vissza, visszafele kezd el
nem hárommal végez hanem, hanem az eggyel"

A vizsgákkal már végezett, így otthon hesszelget pár napja. Persze szociális élete nem állt le, bár a múltkori kis baki után sokszor vették elő a társaságban, hogy ugyan, miért nem osztotta meg velük azt az apró információt, hogy párja van, aki nevezetesen fiú. A lányok egy része teljesen el volt alélva ettől a gondolattól (s nekik hiába bizonygatta, hogy ő nem csak egy, hanem két kapura játszik egyébként), a srácok közül azonban sokan nem voltak elragadtatva ettől a dologtól, elég furcsán, tartózkodóan kezelték. Andris ezen bár sokat stresszelt, mostanra mégis lazábban kezeli - hiszen ha az ő párját nem fogadják el, akkor ugye nincs miről beszélgetniük egymással, mivel Milán... Milán csak Milán. És nála nincsen jobb szerinte.
Így a mai zenekari próba előtt csak fekszik az ágyában és Ninát, hű gitárját pengeti. Mostanában ismét rákapott a 30Y-ra, így tőlük játszik éppen, ahelyett, hogy hallgatná - a szöveget hol csak dúdolja, hol halkan énekli, és jól esik neki ez a fajta nyugodtság, a saját környezete és a Lizanka által keltett halk zaj, a víz locsogása az akváriumban történő fürdőzés miatt.
Így, teljesen nyugodtan létezik Andris, egészen idilli állapotban, szinte már gondolatok nélkül, amikor lentről kiáltás szűrődik fel.
- Tamás! - Hallja az édesanyja hangját, ő pedig halkan fúj egyet. Az még hagyján, mikor Tominak hívják, már azt is épp eléggé utálja, de mikor Tamásnak, na azzal ki lehet kergetni őt a világból. Ki hallott ilyen nevet, hogy Tamás? Olyan hivatalos, és különben is, egy karót nyelt ember jut róla eszébe. Akkor szokták Tamásnak hívni, ha valami nagy bajt csinált - néha még az anyja is Andrisozza, ha hirtelen megfeledkezik magáról, ez a "Tamás" pedig semmi jót sem jelent neki. Lehet, hogy csak elfelejtett elmosogatni?
- Megyek már! - Kiált vissza, majd gitárját félretéve még odacsoszog az all inclusive wellnesfürdőjét élvező háziállathoz. - Neked bezzeg jó dolgod van. Lennék most a helyedben. - Motyogja neki egy sóhaj után.
Fájdalmas búcsút vesz végül a békától, majd kapva magát lekocog az alsó szintre, hogy aztán szüleit a konyhában találja meg. A látvány, ami elé tárul, nem biztató - az anyja éppen a mosogatónak támaszkodik, az apja pedig gondterhelten bámul maga elé, előtte a vasárnapi újság, amire nem fektet túl sok figyelmet - és ha az apja nem az újságot olvassa úgy, hogy előtte van, akkor...
- Mi az, meghalt valaki? - kérdezi hősünk gondterhelten, mire az anyja lesújtó pillantást vet rá, majd int a fejével, hogy üljön le. Hajjaj. Hajjajjajjaj. Andris kissé ódzkodik letenni magát az ülőalkalmatosságra (az ugyanis hosszú itt-tartózkodást jelentene), így csak a székhez sétál, kezét a támlára téve. - Akkor valami rosszat csináltam?
- Ülj le, Tamás - kéri az apja komoly hangon, ennek pedig már a fiú sem mer ellenkezni, hát helyet foglal a férfival szemben.
- Nyilvánosságra került rólad egy videó, tudtad ezt? - Szegezi neki az anyja a kérdést, mint egy vallatáson, a srác arcából pedig kiszalad a vér, de olyan hirtelen, hogy tényleg megszédült volna, ha állva marad.
- Igen, ömm... már mondani akartam... - kezdi bénán, majd igyekezve magán erőt venni sóhajt egyet, és bár nem hívő, most azért mégis szívesen rimánkodna a Jóistennek, hogy óvja meg ettől a csapástól.
- Hogy...? - Szinte vágni lehet a feszültséget a szobában. A nő pillantása pengeélként hasít Andrisba, amitől kicsit talán össze is szedi a bátorságát. Na, most lény Eridonos!
- Akartam mondani, hogy... szóval...
- Tamás, én - mi anyáddal úgy sejtettük egy ideje, hogy van valakid. Úgy gondoltuk, még nem akarod elmondani, mert megvárod, hogy komoly lesz-e a dolog. Remélem, hogy rosszul láttunk valamit azon a felvételen.
- Azt a valakit... Milánnak hívják. - Mondja halkan.
Pár percen belül pedig az Andrássy-házban áll a bál.
- Te most hallod magadat, anya?! Komolyan azt állítod, hogy CSALÓDÁST OKOZOK azért, mert végre boldog vagyok valakivel?! - Andris ekkor már felállt az asztaltól - ahogy hirtelen felpattant, még a szék is feldőlt mögötte, a robaj visszhangját azonban elnyomja a felháborodott hang.
- Vigyázz, hogy beszélsz az anyáddal! Fel ne merd emelni a hangodat! - Kiált vissza a nő.
- Ezt nem hiszem el, komolyan! Nem mondhatod azt, anya, hogy emiatt romlik a megítélésetek a munkahelyeteken, te tökre nem vagy normális! - És bár Andris édesanyja is kiabálni kezd, a fiú ettől függetlenül folytatja monológját, így az egész konyhában dobhártyarepesztően hangos kiabálás uralkodik el. - Ez a huszonegyedik század, édesanya, itt már nem köveznek meg és dugnak börtönbe, és ne gyere nekem azzal, hogy féltesz, mert likantróp vagyok és még barátom is van, mert komolyan főbe lövöm magam! - Ekkor pedig elcsíp egy foszlányt az anyja beszédéből. - UNOKÁK? Huszonegy éves vagyok! Nem, nem fogok huszonegy évesen unokákat csinálni neked, és különben sem akarok biológiai gyereket, de ezt is baromi sokszor elmondtam már, kösz, hogy figyelsz!
És a kiabálás csak folytatódik, miközben Andris apja szinte megsemmisülten, ám egyre növekvő dühvel hallgatja a vasárnapi újság fölött ezt a diskurzust. Az ütőér a fején, mint egy bomba pulzál, szinte kattog.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nem Tomi. Nem Milán. Nem Tamás. Nem András.
Andris.
Daisy Blue Berry
INAKTÍV


¤ kacsás lány ¤
offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 262
Írta: 2018. szeptember 25. 17:16 | Link

húgocskás # wut # szeptember 24.

Utálom a vasárnap esti műszakot, de nincs mit tenni, a pénz jó és már egészen jól álltam ahhoz, hogy ez a plusz még boldoggá tegyen annyira, motivált legyek dolgozni. A hely hivatalosan háromig van, de rendszeresen kicsúszik a zárás négyig én meg összecuccolás és takarítás után valamikor ötkor esem be az albiba, ahol T-rex éhesen hápog nekem meg ahhoz sincs erőm, hogy levegyek bármit magamról. Undorító. Végül a megetetésig mindig eljutok, de ahogy vagyok, csak be szoktam esni az ágyba, majd se kép, se hang. Most is így történt.
Éppen nagy csücsörítve, széles vigyorral álmodtam, amikor nagy csörömpöléssel felriadtam. Timtim azt hiszem kezd hiányozni, mert már második éjjel mászik bele a fejembe alváskor. Most viszont a kacsám tört össze egy bögrét, de milyen jól tette! Az óra negyed egyet mutatott, a húgom vonata meg egykor fog beérni. Végignézve magamon elkapott a pánik, mire aztán összekotortam mindent a földről és bezártam az egyik szekrénybe, neki is fekve, ki ne nyíljon, még elfordítom a kulcsot, majd a ruháim leszórva magamról a szennyesbe egyből beestem a... hát majdnem a kádba arccal, de a zuhanyig értem, és meg is ejtettem azt. A felébredéstől messze voltam, de az izgalom nagyban feldoppingolt. Így végezve magamra erőszakoltam egy fekete harisnyát, egy topot meg egy mini nacit, hogy aztán az erkélyen rágyújtva meredjek kifelé. Valahol szép volt, de nem üdítő a látkép, és ehhez az én füstöm is hozzájárult. Le kéne már szoknom erről, de... élem. Volt még 10 percem, de azt se tudtam merre meg hogyan rövidebb, így kicsit vacogva visszaléptem a lakásba, kiturkáltam a gumimacis hatalmas pulcsit - honnan van nekem ilyen és ekkora? - majd felvéve felkaptam a kis hátizsákom és T-rexet megsimizgélve elindultam otthonról. Persze az utcán már futólépésben közlekedtem, három utcán át, aminek a felét lihegve sétáltam, majd köhögve, mint egy tüdőbeteg kavarogtam be a tömeggel a vasútállomásra. Laza 8 perces késésben. Már rég leszállt mindenki úgy tűnt, így nyújtózkodva lestem a peront és kerestem a mini eprem, merre lehet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



offline
RPG hsz: 284
Összes hsz: 560
Írta: 2018. szeptember 29. 23:12 | Link
egyelőre egymagam
valahol Budanekeresden

Egy újabb hétköznap. A volt nejem felbukkant a Parancsnokságon és jelenetet rendezett, aztán meg mehettem nyomozni egy mérgezés ügyében, amiről persze csak én állítom, hogy mérgezés, mások szerint baleset. Aztán majd pár nap múlva, amikor hathatós közbenjárásommal előkerül majd valami bizonyíték, azt fogják mondani, hogy így már joggal nevezhető az ügy annak, aminek, de amikor én kardoskodtam mellette, akkor még csak találgatás volt. Ahogy a több száz előző esetnél is. Nyilvánvalóan. Fennakadnhatnék azon, hogy a varázsvilágban azt kell bizonygassam, hogy igenis léteznek dolgok attól még, hogy a másiknak fogalma sincs róla, azonban ha minden alkalommal akár csak egy gondolatot vesztegetnék erre, már rég megőszültem volna. Mondjuk mintha lenne már pár vehér hajszálam. Na mindegy is. Tényleg inkább az átlag napok egyikének tekintem, amelyekben mindenki hülye, csak én vagyok zsupszkulcs.
Budanekeresd egyik főbb utcáján baktatok egy tanú kihallhatása után. Megállok egy bódénál, ahonnan pompás rétes illat száll és veszek is magamnak egy túrósat, hiszen rájövök, hogy nem ettem ma még semmit. Miután megkaptam, lecövekelek a talponállónál és elkezdem jóízűen tömni magamba a süteményt. Röpködnek a túródarabok mindenfele. Kár értük. Miután végeztem, alaposan megtörlöm a számat, aztán az asztalra könyökölve iszogatom még a gyümölcsturmixomat, miközben az utca népét figyelem, néha valamilyen arcot vágva, amikor észlelem, hogy az elsétálók miket füllentenek, hazudnak egymásnak gátlástalanul. Főleg mosolygok rajtuk. Tudjátok, azzal az én nagyon kedves mosolyommal.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
offline
RPG hsz: 181
Összes hsz: 904
Írta: 2018. október 1. 17:09 | Link
Benjámin --
calling out bang bang kiss kiss

Percek óta csak fekszem a hátamon, hol a felkelő nap függönyök résein át beszűrődő halvány sugarait bámulva, vagy Benjámin arcát -- amikor alszik, meglepően nyugodt, azokra a görög szobrokra hasonlít amikbe istenek arcát vésték, és amikor ránézel, egyszerre csodálod és féled, a közelébe akarsz férkőzni, közelebb, közelebb, mindig csak közelebb, sosem elég a figyelme, a kedvessége, sosem elég semmi amit tesz vagy mondd, mert neked minden kell egyszerre. Nem merek megmozdulni, még egy mélyebb lélegzetet sem venni a melltartóm peremén pihenő keze súlya alatt - nem tudom, hogy az előző este folyamán mikor hoztam meg az a rossz döntést, ami miatt most itt vagyok, amikor azt mondtam a barátaimnak, hogy persze, hogy megyek velük inni, vagy amikor kellően részegen felhívtam őt, hogy mennyire gyűlölöm - rögtön utána pedig esedeztem a bocsánatáért, amiért ezt mondtam neki, elismételtem milliószor, hogy mennyire szeretem.
Lehunyom a szemeim, halványan elmosolyodom ahogy a nyakamba szuszog - el tudnék lenni itt még örökké, épp csak addig a pár millió évig, amíg fel nem ébred -- bárcsak soha ne ébredne fel, bárcsak soha ne aludna el, bárcsak ébren is megőriznék az apró ráncok a homlokán azt a kedvességet, amit a hosszú szempillái álmában hordoznak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
but sometimes girls just want to have fun, the poetry inside of me is warm like a gun
Bartók Benjámin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 6
Összes hsz: 11
Írta: 2018. október 17. 19:45 | Link
Dalma
Budanekeresd

Újabb remek napja volt a Minisztériumban, amit munka után egyenesen a bárban folytatott. Nem hiába a jó ötletek embere, ez annak ellenére, hogy nem ül itt régóta, 4 gin óta tart, ő pedig a pult mellett ülve igyekszik azzal elterelni a gondolatait, hogy beszélget a helyi barátaival - a pultossal, meg a betévedőkkel. A hétköznap kora esti óra általában nem akadálya annak, hogy itt legyenek az ivócimborái, de ma halott ügy az egész; ő is többször merül bele némán és komoran a saját fejébe. Morózus alakja is azt sugallja, hogy kicsit így elvan magában, a barátaival pedig meg se szokták próbálni, hogy a problémákról beszélgessenek. Jobb híján marad, hogy pár percenként megszólal, hogy hozzáfűzzön valamit a lusta tempójú beszélgetéshez, vagy kikacsázik hugyozni egyet, mielőtt kikérné az új pohahat az új tartalommal - ez történik ebben a pillanatban. Fizetnie se kell, egy ideje számlát vezetnek a nevére - ez hangozhatna úgy is, hogy kivételezett és kiemelt szerepben van, vagy tűnhet annak is, ami, sokatmondónak és semmi jót nem ígérőnek. Mindig egy különösen nagyot kortyol azután, hogy elkomorul a tekintete, úgyhogy gyorsan gurul minden. Az esti tervei olyanok, mint mostanában mindig; elég időt itt tölteni ahhoz, hogy eltompuljon egy mély alvásra. Az ő hivatásában remek dolog ezeket nyilvánosan tenni, biztos nem lesz rossz hatással a megítélésére. Rosszabb hatással annál, minthogy elhagyták?
Nem számít.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Emma Renae Weißling
KARANTÉN


Kismadár 2.1
offline
RPG hsz: 95
Összes hsz: 870
Írta: 2018. október 27. 20:42 | Link
A.
A tetkó

Rengeteg általam kitűzött mérföldkövet sikerült magam mögött hagynom az utóbbi időben. Nem mondom, hogy mindnek sikerült emelt fővel, teljes szívvel-lélekkel nekifutnom. Nem... meghazudtolni sosem fogom magam; rettegtem, minden egyes lépés megtétele közben. De mégsem adtam fel és egyre csak haladok előre. Kisebb-nagyobb döccenőkkel megtarkítva a folyamatot.
Remegő lábakkal léptem vissza a kastély falai közé, féltem a múltamtól és ennyire elevennek nem is éreztem sehol máshol a történteket. Igaz, eltelt már két év, lecsengett az általam kreált káosz, de másrészről, még csak két év telt el. Sokan emlékeznek... mindenre. Próbálok folyamatosan emelt fővel járni, nem emlékeztetni senkit a régi önmagamra. Mégis bármennyire is igyekszem, a béklyó neonfénnyel visít a karomról...
Nem akartam titkolni. Nem veszek fel már direkt hosszú ujjú, bő pulóvereket, hogy takarjam az általam kreált börtön rácsait. A hegeim mára már nem a gyengeségemre emlékeztetnek, inkább, hogy mikor már nem tudta hova tovább zuhanni, életemben először erős tudtam lenni.
Mégis más pont emiatt lát gyengének.
- Úgy köszönöm, hogy elkísértél. Egyedül nem éltem volna túl... csak háromszor maradtam ott majdnem a székben. - Széles mosoly kíséretében fordultam Anna felé, majd le a karomra. Sosem hittem, hogy újra tű alá fekszem, de úgy érzem, hogy a lehető legjobban döntöttem. Még vörös a karom, na meg fólia alatt rejlik a mű, de mégis, már most imádom. Sosem terveztem elrejteni a hegem... most sem ez volt a célom, legalábbis nem teljesen. Hisz átsejlik még mindig a tetováláson és ez így jó. Most már tényleg azt tükrözi, amit érzek ezzel kapcsolatban.
Erős vagyok.
- Amúgy nem mondtam senkinek, rajtad kívül, szóval... tényleg hálás vagyok a támogatásért... bemegyünk ide? Azt hiszem most rám férne egy kicsi. - Ittam már valaha? Talán egy kezemen meg tudnám számolni, hányszor. De... a fővárosban szombat éjjel mi mást lehetne tenni? Végre élni akarok... és azt valahol el kell kezdeni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Andrássy Tamás Milán
INAKTÍV


mutyulii
offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 134
Írta: 2018. október 31. 13:40 | Link

# WE GONNA RULE THE WORLD #

Nem késtem, most épp Gergőre várunk - pár pengetés hallatszik, ahogy hangolom a gitárom, miközben poénkodunk a többiekkel. Elég jól néz ki, ahogy a próbaterem végében ott vannak sorban a deszkáink, mindenki azzal jött ma, és ez a látvány több, mint biztos, hogy ott fog figyelni az instagrammomon pár óra múlva. Még arra is gondoltunk, hogy deszkázunk egy kicsit a próba után valahol, de ez attól függ, hogy Milán vajon bele fog-e menni, ugyanis most is vele fogok találkozni.
Hamarosan Gergő is begördül, nem túl ideges, nem kapkod, de egyikünk sem szokott az lenni általában. Ezek az alkalmak azért nem tartoznak a véresen komoly összeülések közé, az akkor van, ha tudjuk, hogy koncertlehetőségünk lesz, olyankor azért sokkal jobban összekapjuk magunkat.
- Szerintem toljuk le a Kinget kezdésnek, aztán majd a Rule the worldön is dolgozni kell, mert még nem állt össze - javaslom a többieknek, hamarosan pedig már bele is kezdünk a dologba. Egy idő után már tényleg belemerülünk a munkába, mást is átnézünk, de főként ezen az új számon van a hangsúly, ami bár már meg van írva, de még mindig nem nyerte el a maximálisan végleges formáját.
Az idő csak úgy repül, és mire eltelik az a két óra, a dal bizony megkapja végleges formáját, már csak be kell gyakorolni; mi pedig szokás szerint nem nézzük az időt, és huszadszor is belefogunk a számba. Ez azon ritka dalok közé tartozik, amit mindenki feltétel nélkül bír, mármint úgy értem, hogy nem voltak hatalmas viták róla, mint mondjuk a Jungle-ről, amit én mindenáron lassú dalnak szántam, de a többiek folyamatosan rá voltak pörögve, hogy gyorsítsuk és vigyük feljebb, szóval nem volt más választásom, és azóta is felrovom ezt nekik. Cserébe ők folyamatosan azzal érvelnek, hogy nem kell minden dalnak érfelvágósnak lennie.
Szóval elkezdődik a szám, és én még mindig vigyorgok, mikor elkezdem énekelni. Annyira bele tudom élni magam ezekbe a számokba, hogy sokszor egészen kivörösödöm, mikor játszunk, és mindig látom a srácokon, hogy ettől nekik is hatszor több lendületük van, és rohadtul élvezik, amit csinálunk. Ezzel tulajdonképpen egymást boostoljuk, és sokszor olyan durva energiák szabadulnak fel a színpadon, hogy az valami félelmetes, és ezért imádok velük játszani.
Komolyan annyira imádom a dalt, hogy szinte már egy koncerten érzem magam, és annyira bele is teszem magam, mintha legalább ötezer ember állna előttünk, hogy tomboljanak, pedig csak Máté barátnője van a nézőtéren, aki már befutott tíz perccel ezelőtt.
A zene szétárad a tagjaimban, ahogy játszunk, egyszerűen érzem magamban azt az erőt, ami ehhez a dalhoz kell, és ahhoz, amit ígér. Ilyenkor tényleg elhiszem magamról három perc erejéig, hogy meg tudnám váltani a világot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nem Tomi. Nem Milán. Nem Tamás. Nem András.
Andris.
Allan Colton Fisher
INAKTÍV


pultosfiú | ColeciCa
offline
RPG hsz: 307
Összes hsz: 621
Írta: 2018. november 12. 20:40 | Link

× Angels ×

Az ágyamban fekszem, a laptopom az ölemben, és éppen a legutóbbi Cat-fotózás képeit válogatom ki. Lassan már este kilenc is elmúlt, csak a monitor fénye világít a szobámban.
Mostanra egészen berendezkedtem, pedig az előző szobámban, otthon sem volt túl sok mindenem. Itt valamiért van, gondolom Mini miatt, csomószor hoz valami kis szart, amitől szerinte jobban fogom érezni magam, szóval van már éjjeli lámpám, meg székeim az étkezőasztal köré (mintha gyakran fogadnék egy tízfős társaságot). De ami a legnagyobb változás, hogy a szobának, ahol alszom, most fehérek a falai, és csak egy-két helyen van valami saját firka, mert gondoltam, jobb tiszta lapról indulni. A nappali még mindig ugyanolyan zavaros, mint eddig, azért nem kell aggódni, az egyelőre tetszik úgy.
Ma már festettem, voltam egy délutános műszakban, aztán találkoztam pár haverommal, az egyikük feldobott egy alkalmi melót, amit valószínűleg el fogok vállalni, gondolom. Szóval most itthon vagyok.
Előveszem a telefonomat, megnézem, de nem látom senki olyannak a nevét az értesítések közt, aki érdekelne. Sóhajtva ledobom magam mellé. Aztán egy perc múlva megnézem. De semmi.
Tovább görgetem a képeket, amikor megrezzen a telefonom, de csak valami hülye alkalmazás küldött valamit. Ledobom a telefont.
Aztán Minire gondolok megint, amit a múltkor mondott, hogy ne legyek ilyen magatehetetlen. Szép, lassan ott tartunk, hogy mindenben hallgatni kezdek a Szelniczky-lányra? Pár pillanatig még bámulom a sötét telefonom, aztán sóhajtok, és a kezembe veszem, hangüzenetet küldök.
- Szia Louis... - kis szünet. - Nem jössz át hozzám? Itt aludhatnál. Ömm... szóval arra gondoltam, rég találkoztunk, meg minden. - Elküldöm, de kis idő után rájövök, hogy ez így baromi szarul hangzik. - Szóval gyere át, ha van kedved, én itthon leszek.
Ledobom magam mellé a telefont az ágyra, és tovább görgetek a képek között. Valszeg' ez a huszonkettedik alkalom, hogy végiggörgetem a kiválogatottakat, hogy tovább szelektáljam őket, de nem igazán tudok rá figyelni.
Amikor megcsörren a messenger, azonnal felkapom a telefonom, szóval rögtön sóhajtok is - mi az anyámat csinálok, mikor lettem én ilyen? Várok egy kicsit, mielőtt feloldom, mert most komolyan, nem kell ennyire túltolni ezt...
Louis üzenetet küldött. Tízre érkezek, sietek, olvasom. Valami indokolatlan mosolyszerűség jelenik meg az arcomon, de mielőtt kitalálhatnám, mit írok, egy megkésett mosolygós smileyt is kapok. Beleharapok az alsó ajkamba. Mini, egyszer még megverlek ezért az ötletedért.
Cool, wait for ya, végül ezt küldöm el, aztán még gondolkozom pár másodpercet. Sőt. Elkezdem piszkálni a körmömet, ahogy még meditálok a chat fölött, azon filózva, hogy mit kéne írnom pontosan, vagy inkább hogy hogyan, hogy az legyen ott, amit ki akarok fejezni. Mindig is szar voltam ebben, de azért ennél még én is jobban szoktam teljesíteni.
De tudod mit? Inkább küldök neki egy selfiet, abból gond nem lehet, nem félreérthető, hogy kapucniban ülök az ágyamban és hesszelek, mert tényleg nincsen jelentősége. Csak úgy elküldöm, hogy küldjek valamit. Fantasztikusan elmés befejezése ez a társalgásnak, valami egészen egyedi, mi? Nagyon hasít az érzelmi intelligenciám.
Ez után a kiváló ötlet után úgy döntök, nem rontom tovább az amúgy is siralmas helyzetem, és inkább kimegyek a konyhába, hogy összeüssek valami diétás vacsorát, mert lássatok csodát, van kajám - ez, az étel ugyanis az a dolog, amire a leginkább sajnálom a pénzem -, szóval nekiállok. Csirkemellnek. Két személyre. Gondolom, éhes lesz.
Nem tart olyan sokáig, mert mindig is magamnak kellett főznöm, ha nem akartam zsíros kajákat enni, szóval legalább valamennyi gyakorlatom van már benne. Egész jó illat lesz a konyhában, furcsa is, hogy nem az olajfesték szaga terjeng itt is.
Nagyjából akkor leszek kész, mikor meghallom a kapucsengőt az előszobából, szóval beengedem őt, és meg is várom az ajtóban. Mikor kinyitom (nyilván csak az után, hogy kopogott), akkor is hülyén érzem magam, mert az agymosás a legjobb barátomtól eléggé romboló volt az önbizalmamra nézve. Úgy értem... áh, hagyjuk.
- Szia - köszönök neki, aztán nyomok egy csókot a szájára.
Utoljára módosította:Allan Colton Fisher, 2018. november 12. 20:43 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vajda Richárd
INAKTÍV


kisvajda||fontosabb, mint a globális felmelegedés
offline
RPG hsz: 219
Összes hsz: 567
Írta: 2018. november 20. 14:26 | Link
Suddenboy
Budapest, X. kerület, Hős utca környéke
késő őszi október végi nap♫

tovább a hszhez...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sárközi Norbert Dorián
INAKTÍV


#fatherofthecentury | #sukhar_deddi
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 800
Írta: 2018. november 27. 20:15 | Link
Édes kislányom

A sötét karikák amik a szemem alatt húzódnak, kivételesen nem egy napok óta megoldatlan ügy miatt kerültek elő, hanem azért, mert egyszerűen képtelen voltam aludni az éjjel. Eleve későn feküdtem le, inkább kétszer is megsétáltattam a kutyákat, és megetettem még egyszer a macskát, sőt, végre sorrendbe raktam a köteteteket a polcon, mert egyszerűen nem akartam azt, hogy életem szerelme - akinek hatszor megkérem a kezét, az már tényleg az - elkezdjen a pácienseként kezelni. A férfi, ha megcélozza az ágyat, akkor ott kettő tevékenységet kíván folytatni, és nem, egyikbe se fér az bele, hogy: "Hogy érzed magad a holnap miatt?" Nem tudom, nem akarok gondolkozni, sem elméleteket gyártani, sem hinni, remélni, vagy nem remélni, aggódni és képtelen eseteket gyártani. Csak mert nem. Lexáról van szó, vagyis bármi, de tényleg bármi előfordulhat. Ezek után az ember gyereke nem akar kockáztatni. Tegnap éjjel a feleségem rám várt, én meg tökéletes nyugalommal pakoltam össze a svéd bútorcsodákat, de nem ám pálcával, szépen, mugli módon. Talán egyszer tettem még ilyet, bár azt nem tudja, hogy szándékosan intéztem úgy.
Hajnalra elkészültem az utolsó könyvespolccal is, így Eliza végre beköltözhet a vendégszoba helyén kialakított szobájába, vagyis Lexa visszakapja a birodalmát. Korán reggel autóba ültem, Warren engedélye után nyilván én is kértem magamnak, és így lettem egy 2009-es Honda Accord Tourer Type-S-es boldog tulajdonosa. Az egyetlen, amitől tikkel a szemem, az a színe, de ilyen az, amikor a feleséged is vezeti az autót, és a bordó az, ami megy a hajához, a körméhez meg a hangulatingadozásaihoz. Áldozatok, amiket férfiak hoznak a hőn szeretett nő boldogságáért. Szóval reggel, amikor a család még aludt, autóba ültem, és nekiindultam. Tudom, hogy mire visszaérünk, addigra a legcsodálatosabb ebéd vár majd minket, meg olyan tisztaság, mintha nem is ott élnénk, csak így belebegtünk volna kicsit ünnepelni.
Parkolóhelyet épp csak sikerült csípnem magamnak, de még időben érkeztem, így arra is volt időm, hogy virágot vegyek. A karikákat leszámítva azért adtam magamra, megborotválkoztam, és a kedvenc bőrdzsekimet egy sportzakóra cseréltem. A virágokat óvva léptem be hát a vonat tervezett érkezése előtt hat teljes perccel a Keletibe, és sétáltam el a kijelzőig, amin megállapítottam, hogy a vonat éppen oda fog beérkezni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Andretzky Korinna
INAKTÍV


Cinkelány
offline
RPG hsz: 166
Összes hsz: 289
Írta: 2018. december 9. 14:35 | Link
Én és a Kisöcsém!
Felöltöztem


Tovább a hszhez!
Utoljára módosította:Maja Bojarska, 2019. január 10. 22:33 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Faith Abigail Payne
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 23
Összes hsz: 76
Írta: 2019. január 1. 18:02 | Link
Martin

Zsong már a fejem, és kezdek fázni is, de még ezt a pár helyet a listán, nagyon szeretném megnézni. A franc se gondolta volna, hogy ennyire nehéz lesz lakást találni. Nem terveztem eredetileg se sokat koleszben lenni, csak addig a kis időig, míg meg nem szokom a helyet. Szerencsére akklimatizálódok olyan gyorsan, mint a halak.
Persze így, hogy sikerült legalább Willel beszélnem, legalább egy nagy kő legurult rólam, de akad még pár. Majdhogynem nagyon kell koncentrálnom, hogy meg tudjam mondani, mennyi testvérem is van tulajdonképp, és nem, én ezt cseppet sem élvezem, végképp nem akarok vele felvágni. Mert ez a férfi a világ szégyene, és még csak észre se veszi. Kicsit örülök is annak, hogy a húgom megszorongatta, mert így talán észhez tér, és nem gyarapodik a család. Komolyan, felnőtt ember létére ilyen nehéz védekezni?
- Martin, szia - örülök meg őszintén, mikor meglátom. A gólyatáborban sikerült mély benyomást tennie, mert még meg is kérdeztem tőle, hogy ilyen fiatalon mit keres itt. Aztán meg idősebb nálam. Szép vagyok mi? De ezt az arcot legalább az emlékezetembe véstem.
- Készülsz már ZH-ra? Vagy neked bent kell megírni, vagy kimennek hozzád? - akadok fent az aprócska részleten, és ha az utóbbi, akkor még kicsit féltékeny is vagyok, mert ő tök szerencsés. Meg amúgy is.
- És egyébként mi a helyzet? Nem rossz ez a levelező dolog? - húzom el kicsit a szám, mert egyszerűen nem látom át, hogy is működhetne, én a padkoptatás híve vagyok, na.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Oldalak: « 1 2 ... 5 6 [7] 8 9 ... 12 13 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bagolykőtől távol→Magyarországi helyszínek