A képek különböző stílusban készültek, mégis egységet alkotnak - egy történetet mesélnek el, mely sokak számára talán túl erősnek hat. Alapvetően borzongató és lelombozó hangulatú festménysor ez, gyakorlatilag ontja magából a depressziót - néhány kép itt leírásra kerül, a többit azonban az olvasók fantáziájára bízom. Fontos: egyetlen kép sem mágikus, mindegyik egyszerű mugli módszerekkel készült.
A kiállítás első része nagyjából tíz-tizenkét képből áll, különböző méretekben, melyeknek színvilága sötét, leginkább a fekete-barna-kék dominál bennük. Nem realisztikus, inkább szürreális alakok, helyzetek láthatóak, melyek mégis mértani pontossággal vannak kidolgozva. A kiállítás egésze, így a többi különálló rész is önarcképekkel van teletűzdelve, a legtöbb egyáltalán nem reális - Colton szemeit lehet talán csak felismerni, perspektíva szempontjából pedig a külső szemlélőnek olyan érzése van, mintha a tükörből nézné saját magát, még a tükör kosza is ki van dolgozva ("Ma mégsem megyek" c. kép, "How are you" c. kép, "09.01." c. kép, "Udvaribolond" c. kép). Az önarcképek fokozatosan alakulnak egyre felismerhetőbbé, ahogy a néző tovább halad a kiállításon.
Képcím: "Akt 1." Rögtön a legelső kép, mellyel szembetalálkozunk egy szobabelsőt ábrázol, mely láthatóan lelakott, a falakat kopott graffitik díszítik, minden koszos, és a helyiségben nincs egyéb berendezési tárgy, mint egy koszos matrac a földön, melyen egy foltban vér látható, mellette pedig a fórumra nem illő hátrahagyott szemét. Alsó perspekítvából készült a kép, a nézőnek az az érzése, hogy ő maga a szoba egyik sarkában kuporog, mint egy gyermek, s úgy pillant fel - minden hatalmasnak hat ebben a szinte üres térben. Fontos részlet a háttérben éppen csukódó ajtó, amely réséből alig szűrődik ki valamennyi fény - a matrac körül szerteszét szakadt és poros ruhák.
Az első rész többi képe: feltehetőleg az előző matrac széle látszik, a kép szemlélője a földet nézi, fölé pedig egy hatalmas emberi árnyék vetül; egy izmos, fekete bőrű férfi több szemszögből (pl. csak az álla, vigyora, vállai látszanak); ugyanezen kitetovált kar karol át egy nagyon fehér hasat, melynek benyomódik a bőre a szorítástól (mindez felülnézetből).
A kiállítás második része egy feltűnően vidám színezetű képpel nyit - egészen pontosan látszódik Liam Laoiseach arca, ahogy alszik egy ágyon és lelóg az egyik keze (ez a kép szintén az "Akt" címet viseli aktuális sorsszámmal). Ezt a festményt több is követi feltehetőleg ugyanerről a személyről ("Megláttalak" c. kép). A második rész valami ilyesmivel zár ("Leválasztva" c. kép).
A kiállítás harmadik része több férfit ábrázol, szinte mindegyiküket más technikával festették, azonban a legtöbben itt nem felismerhetőek. A festmények egy-egy mozdulatot vagy helyzetet mutatnak meg nekünk (pl. egy férfi keze a saját keresztbe tett lábán; egy konyhakő mely visszatükrözi egy férfi lábát), ezek a képek azonban sokszor éles és irreális színekkel operálnak, mintha csak álmok lennének. Fun fact: itt található ábrázolás Kelemen Farkasról, Ethan Saint-Venantról ("Not your buisness" c. kép), Árvai-Mózs Barnabásról, Adrian Blackről ("Knockout" c. kép - egy vásznon, jóval kisebben), és még jó pár másik emberről is - a képek a fent említett személyek kivételével sokszor befejezetlenek, néhol fekete-fehérek, vázlatosak. ("Unknown n1" c. kép, "Unknown n2" c. kép, "Unknown n3" c. kép, "Unknown n4" c. kép, "Unknown n5 - Your first" c. kép)
A kiállítás utolsó képe: "Revízió". Ez az önarckép már egy az egyben felismerhető, szintén olyan, mintha a külső szemlélő a tükörben nézné magát. Allan arckifejezése szenvtelen, de karikák futnak a szeme alatt, a tekintetén pedig mélyen érződik a lehangoltság, befásultság és negatív, szinte apokalitpikus látásmód. A képen ő maga félmeztelenül található, kissé görnyedt tartással, és éppen csak felpillant a "tükörbe", ezzel egyenesen az őt bámuló szemekbe nézve - ez pedig szintén sötét színvilággal rendelkező kép, melyen Cole fehér bőre szinte világít. Tetoválásai is kivehetőek.