[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=672459#post672459][b]Leon Rjurik - 2017.04.04. 23:47[/b][/url]

Fogalma sincs, hogyan keveredhetett ide. Egyszerűen felfoghatatlan a számára, hogyan csöppent egy csendes kis utcácskából egyenesen egy hatalmas tüntetés kellős közepébe. Megkockáztatom, még nem is feltétlenül a tüntetés a probléma vagy a tömeg, hiszen az elégedetlenség lendíti előrébb a világot. Na de most mire fel ez a felhajtás? Leon kifejezetten tájékozott, rendszeresen olvassa az újságokat - ha már máguséknál nem dívik a híradó -, erről azonban még csak nem is hallott. Érdekes.
Na de mit is keres Budanekeresden? Egy csomó bájital hozzávalója fogyott el mostanában, az pedig, hogy Bárciánnak odaadta az utolsó üvegcséit, nem segített túl sokat amúgy is hátrányos helyzetén. A mai nap tűnt a legalkalmasabbnak a beszerzésre, ám végül ez is, mint életének egy igen nagy része, katasztrófába igyekszik torkollni. Az emberek lökdösődnek, iszonyatos a hangzavar, hiszen nem elég, hogy egyes szónokok bűbájjal hangosítják fel hangjukat, a forgatag még üvölt, füttyög és tapsol is, vagy épp egységesen "hú"-zik. Gyógyítónk próbálja kiverekedni magát a tömegből, ám nem jár sikerrel, sőt még beljebb is taszítják.
Kétségbeesetten furakszik, mert bár nincs baja a sok emberrel, most már kezd fullasztó lenni ez a tömeg. Nem akar a tüntetés része lenni, nem akar elérni semmit, még a hozzávalókat is hagyná a fenébe, csak hazamehessen. Azonban nem árt tudni, hogy ahol ennyi ember megfordul, ott előbb-utóbb mindenki ismerősbe botlik - néha szó szerint is akár. Ezúttal botlásról szó sincs. Leon épp próbálja exkuzálni magát, amiért valakit megtaposott a nagy dulakodásban, mikor hátulról lökést érez. Tudjátok, azt a bizonyos lökést, amitől csak azért nem borulsz fel, mert annyian vagytok, mint ropik a zacskóban. Dülöngéltek ugyan, de képtelenség, hogy tényleg vízszintesbe kerüljetek. Na de a lényeg, hogy ennek köszönhetően ösztönösen emeli maga elé kezeit, hogy védekezzen. Hát igen, így viszont tenyerei egy mellkasnak ütköznek, de nem akármilyennek. Egy kemény, erős mellkasnak. Ijedten pillant az áldozatára, aki... Aki nem más, mint...
Bárcián.
Képtelenség.
Egy pillanatra szóhoz sem jut, a kezdeti sokktól pedig a kezét is elfelejti levenni a férfiról. Kell pár pillanat, hogy először elkapja jobbját és balját, majd feldolgozva az információt meg is szólaljon. Hangja, ha nem is cérnavékony - hiszen hogy nézne már az ki? -, mégis riadt. Látszik rajta, hogy menekülne, bár az vitatott, hogy a tömeg, vagy a Levita fejének ottléte okozza-e ezt a hihetetlen intenzív reakciót. Talán is-is. - Ne haragudj.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=672532#post672532][b]Drávecz Bálint - 2017.04.05. 17:41[/b][/url]

Mondhatni, hogy az elmúlt pár hét számára szokatlan idillben, illetve kettős életben telt. Néha muszáj volt hazudnia a nőnek, voltak olyan találkozásai, amelyeknek nem örült volna és semmi esetre sem kívánt belegázolni a lelkébe. Felállított egy jó kis rendszert, amelynek köszönhetően nem ütötte egymást a munka és az Aurórával, illetve Hannával töltött idő. Valami okból kifolyólag nem tudott elszakadni tőlük, sőt már nem is akart, azonban ennek a barátai nem kifejezetten örültek. Többször is hangot adtak nem tetszésüknek, amelyet Bálintnak eddig mindig sikerült hárítani, azonban a mai estét hatalmas dörömböléssel zavarják meg.
A férfi komótosan kel fel a kanapéról és nyugodtan lépked az ajtóhoz, amit csak résnyire tár ki. Esze ágában sincsen beengedni az alkoholtól bűzlő férfiakat, ezért kilép a folyosóra és ott áll le velük beszélgetni, ezzel Aurórát és Hannát magára hagyva a lakásban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=673490#post673490][b]Sonja Ainsworth - 2017.04.09. 23:39[/b][/url]

Lelépett. Nagyot szív a friss levegőből, élve azzal a kósza ábránddal, hogy segít. Nem segít. Sose segít. Még az Isten tudja hányadik szál cigi sem, amit most gyújt meg. Lábait lóbálja a stégen, próbálva megtalálni azt a r*hadt lelkibékét, amihez elfelejtettek neki térképet adni. Nézi a hajókat, a víz fodrozódását, próbálja kikapcsolni az agyát, visszatoloncolni a ködöt. Nem megy.
Az egész tartása feszült, körül lengi az a fajta aura, ami bárkit meggátol abban, hogy most a közelébe menjen. Hall olykor közeledő, aztán gyorsabban távolodó lépteket, de nem érdekli. Nyúl a mellette lévő üveghez. Meghúzza. Az segít, az mindig segít. Tompít, nem érez... nem úgy érez, és az jó. Nézi a kacsákat, nem lesz nyugodtabb, nem párolog a köd, egyre csak sűrűsödve telepszik az agyára. Mint egy porcelánbaba, mered maga elé pislogás nélkül, nem itt van. Otthon van, otthon... pff...  
Elfogy a cigi, elpöcköli, megint meghúzza az üveget, még a hajókürtre se rezzen össze. Nem fél. Sose fél, pedig kéne.
Nem akar a kastélyban lenni, így nem lehet. Így nem láthatják, mert ez ő. Tényleg Ő.
Ég a szeme, sőt, mintha belülről marná valami, de nagyon régóta semmi nem jön onnan ki. Nem sír, nem tud sírni, pedig akar... szeretne, nem megy. Lassan őrőli fel a saját múltja. Nyúl a dobozért, újabb szálat vesz ki, kattan az öngyújtó, a cigi vége vörösen izzik fel, marad a láng, azt nézi. Nincs rajta dzseki... nem fázik, a lába sem, semmi sem, egy orosz ilyen időben sose fázik, még akkor sem, ha csak jeget érez mindenhol.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=674647#post674647][b]Sonja Ainsworth - 2017.04.16. 00:08[/b][/url]

Nincs megbotránkozás, sem visszatáncolásra való késztetés benne. Még a családnak is írt, hogy hová küldjék ezentúl a baglyot. Nem fogta bő lére, majd ha hazamegy, beszámol. Engedélyt már rég nem kell kérnie, az a kor már elmúlt, a szülei meg amúgy is megbíznak benne, és a nyakát rátenné, hogy anyja máris többet lát a dolgok mögé, mint amiről ez az egész szól.
- Kész... mehetünk? - pislog még az ex-rellonosra, akit becsempészett magával, hogy ne egyedül kelljen úgy visszajönnie. Ha a másik biccent, el is hagyja a kastélyt vele, meg a rellont is meg mindent. Persze, nem végérvényesen, az órákra ugyanúgy bejár majd, de... lényegesen kevesebbet lesz a falak között, ami jó. Megpróbálta, nem ment neki, vagy ha ment is... csak ennyire.

Legközelebb már a városi levegőt szippantja magába, kivételesen átadva a férfinak az irányítást, lévén most látja először, hol lakik ő. Sonjának egyébként nincsenek nagy igényei, bárki bármit is hisz, nem az a fajta ő. Az utat figyeli közben, nem fog Ward nyakán lógni, és eltévedni nem lenne jó itt. A négy fal között se bírja sokáig, főleg nem egyedül, evidens, hogy majd császkálni fog  a környékbeliek legnagyobb bánatára.
- Laknak itt muglik? - halkan kérdez, ezt azért nem ártana tudni, hisz az elég visszatartó erő.
- Belefogtam valamibe... - vállat von, nem is néz igazából rá, csak pár másodperc múlva, akkor is semmi jót nem sejtető mosoly ül ki az arcára.
- Illúziómágiát fogok tanulni - mintha egyébként nem is lenne közveszélyes, kell ez még neki, úgy van.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=676393#post676393][b]Tristan Devereux - 2017.04.21. 17:14[/b][/url]

Hazalátogatott pár napra húsvét alkalmából – csak tudná, milyen indíttatásból jutott egyáltalán eszébe. Semmi sem változott azóta, hogy legutóbb otthon járt volna. Apja az ünnepekre hivatkozva a szokásos mennyiség legalább másfélszeresét fogyasztotta, mintha csak ehhez hasonló béna kifogásokra támaszkodhatna...  Szóval abban a csekélyke időben is inkább járta a várost, és látogatott el mindenféle érdektelen helyre, minthogy családja körében kelljen szenvednie az ilyenkor szokásos, fárasztó szarságokkal, tudjátok, a ’jaj, hogy megnőttél!’, ’milyen az iskola? Van már barátnőd?’ és társai. Isten ments.
Most pedig levezetésképp a magyar főváros egyik fancy romkocsmájában időzik, amit egészen megkedvelt az országban tartózkodása óta. Bár már láthatóan nem szomjas, baljában egy majdnem teli korsó, jobbjában pedig egy mikrofon. Karaoke est van; néhány borzasztó előadás után úgy döntött, átveszi az irányítást. Gyanúsan elkezdett megfogyatkozni a társaság, aztán meg komolyan félti érzékeny hallását.
Taps és füttyögés kíséri első előadását. Önelégülten vigyorog, majd kiválasztja a következő számot, az állványra teszi mikrofonját, és ismét rákezd. Meg sem várva, hogy elcsendesedjenek, arra pedig egyáltalán nincs tekintettel, hogy valaki esetleg szintén szeretné megmutatni nem létező tehetségét. Inkább elszórakoztatja egész este az összeverődött jónépet, legalább finanszíroznak neki még egy-két kört is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=677102#post677102][b]Farkas Kamilla - 2017.04.24. 20:35[/b][/url]

Hosszú léptekkel, sietve, leszegett fejjel kanyarodom be a szűk, sötét utcába. Nagyokat nyelek, úgy érzem magam, mintha követne valaki, de tudom, hogy nem jön utánam senki. Nagyon kell koncentrálnom, hogy a most, a megszokottnál is sokkal instabilabb erőm a kezeim között maradjon. Elvégre a rémálmom, valamint a tanerőtől való folyamatos félelmem amúgy sem tett jót neki, a Noellel való szakítás csak még inkább tetézett a dolgokon. És most itt vagyok, és bele se merek gondolni, hogy ha Iannel a szingliségem előtt mi történt, mi történhetne most.
Aztán mégis megtörténik. Valami megzavar, elpattan a hajszálvékony szál, ami a kontrollom alatt tartja a dolgokat. Hogy mi ez? Őszintén, már fogalmam sincs. Lehet egy hirtelen felnyávogó macska ami megrémít, ahogy valakinek a köhögése, esetleg egy kutya ügető léptei. Először nem történik semmi. Először csak egy apró szellő söpör végig a talajon, kitakarítja azt, papírzacskók, és pillepalackok sodródnak a macskakövezett úton. Majd egy erősebb löketnek köszönhetően felborul egy kuka, hatalmasat csattanva, közvetlenül mellettem, mire felsikítva ugrok arrébb, és szorulok neki a hideg falnak. Lüktető fejemre szorítom kezeim, a szél süvít a vékony sikátorban, és érzem, ahogy lassan kezd kialakulni körülöttem az a káosz, ami a koponyám alatt lapul. Mikor következőre kinyitom szürkéim, a tárolóból kiborult szemétdarabok békésen lebegnek a levegőben. Pillanatok alatt gyengülök le, érzem, hogy itt még nincs vége, hogy ennél csak rosszabb lesz. A vihar tombolni akar. Homlokomra tapasztom kezeim, mintha csak vissza akarnám taszítani a borzalmat oda, ahova való. A fal mentén lecsúszok a földig, összekuporodom. Iszonyúan fáj a fejem, mintha szét akarnák hasítani, és sajognak az izmaim, ahogy a csontjaim is. Dörögni kezd, majd nem sokkal később lecsap egy villám. Haza akarok menni, viszont felfogom, hogy ilyen állapotban nem okos dolog hoppanállni. Nem akarok úgy járni, mint Noel, még véletlenül sem, és ha azt nézzük, itt nem lehet különösebb bajom. Azon kívül, hogy az elmém halálra meríti a testem. Nehézkesen veszem a levegőt, zihálni kezdek, gyorsakat, felületeseket lélegzem, esélyt sem adva a tüdőmnek, hogy teljesen megteljen, vagy kiürüljön. Az ég egy újabb dörrenésével, a felhők egy újabb villanásával egyetemben felszakad belőlem az elállíthatatlan zokogás is. Nem akarok itt lenni. Otthon akarok lenni, az apukámmal, ahol süt a nap, és nem ez van.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=677316#post677316][b]Csornay Vince Levente - 2017.04.25. 20:34[/b][/url]

Kényelmetlen. Nem tudja, hogy mi, de valami nagyon. Félálomban van, nem akar felkelni, még levegőt venni is nehezére esik. Amikor iszogatásra invitálta Hajnát, akkor nem egészen erre gondolt, mert hát ittak és ittak.
Ahogy fordul egyet, hogy javítson a kellemeltlen állapotán, valami édeskés illat tolakodik be az agyába, ami egyszerre ismerős és ismeretlen. Fél szemét kinyitja, az illat forrása után kutatva. Az első, amivel szembe találja magát egy jó adag szőke hajfürt, szinte mindent beterít, elterül párnán és nem hagyja ki a az ő arcát sem. Szemöldökét összevonja és lassan felül, reménykedve, hogy a fejfájás még nem érkezik meg a mozdulattal. S ekkor minden hirtelen teljesen tiszta lesz. A tegnap este történései lepörögnek lelki szemei előtt, nem hagyva ki egyetlen apró részletet sem.
Hajna nem egyedül jött. Hanem elhozta Szofit is, akiről azelőtt csak néhányszor hallott, szerencséje nem volt hozzá, eddig. A szőke lány merőben más volt, mint amihez eddig a szeme hozzászokott, az újdonság varázsa mellett pedig ott volt néhány dolog, amit nem lehetett figyelmen kívül hagyni és ami azt illeti, nem is hagyta. Tekintetét végigvezeti a lány sziluettjén, egy-két helyen meg is állapodik egy rövid időre, végül, mintha csak valami rosszat tett volna, zavarában megvakarja a tarkóját. Be kell ismernie, hogy az életében nem látott még ilyen szépet, szinte tökéletes. Felsóhajt, majd a takaróért nyúl, hogy eltakarja a szöszkét, még maga elől is. Fogalma sincs, mennyi lehet az idő, de abban biztos volt, hogy ezt nem tudja itt hagyni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=680712#post680712][b]Scarlett Conroy - 2017.05.13. 20:03[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=682579#post682579][b]Dobrovitz Máté - 2017.05.24. 18:34[/b][/url]

Most először vett normális ruhát. Nem szokott túl sokat beletenni a külcsínbe, számára ez a legtöbb esetben harmadrangú volt. Azonban most először hívta el Hajnát egy igazi randira és bár hangosan nem mondta még ki ezt a szót, magában emésztgette egy kicsit, amíg a faluban állva, zsebre vágott kézzel várt a lányra. Szürke, kockás inget húzott, az ujját feltűrte, így szabadon hagyva a tetoválásai egy részét, a terepszínű nadrágot feketére cserélte, és még egy rózsát is beszerzett, ha már Hajna olyan lány volt a délelőtt, akkor ő most olyan férfi lesz.
Nem volt türelmetlen ember, órákig képes volt egy helyben állni egy szó nélkül, most azonban, ahogy a kezei között forgatja a virágot és egyik lábáról a másikra teszi a súlyt, meg kell állapítania, hogy ez nem ő terepe. Minden annyira idegen volt számára. Idegenek voltak a körülötte lévő házak, a talpa alatt a föld, a kastély, Hajna. Ez nem az ő világa, nem ide tartozott, úgyhogy talán érhető volt a türelmetlensége, vagyis ő erre fogta, erre akarta. Mert az nem lehet, hogy egy este ennyire kikészítse. A baj csak az volt, hogy túl sok múlott ezen az estén, úgy érezte most fog minden eldőlni. Nem beszéltek még arról, mi is ez kettőjük között, hogy vajon érdemes-e energiát fektetni bele, pedig az idő, amikor mennie kellett vészesen közeledett és valószínű volt, hogy hónapokig nem fogják látni egymást. Vagy soha, ez jelenleg még nem dőlt el, majd fog, remélhetőleg. Addig is, fel-fel pillantott a kastély felé, a macskaköves utat pásztázta, majd elunta az ismeretlen arcokat és inkább hátat fordított, hogy a szökőkutat bámulhassa.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=682804#post682804][b]Czettner L. Maja - 2017.05.27. 01:55[/b][/url]

Mélylevegő, kék tenger, vagy inkább kék levegő és mély tenger? El voltam kavarodva teljesen, bár senki nem mondhatja, hogy nem próbálkozom magam összeszedni. Ma kisebb közbenjárással a lányokkal, anyuval és Sebbyvel, mert volt olyan cuki, hogy segített, bár volt egy sanda gyanúm, hogy Hannah távolról irányító keze is kicsit…. meg Lewyé, nekifutottunk a második körnek ruhaügyben. Vagy tíz ruhát biztos fel kellett vennem legutóbb is és már a második után kellemetlenül és furán éreztem magam. Vagy nem tetszett, vag pontosan el tudtam képzelni, mennyibe kerül és aaaz nekem nem kell. Egyetlen nap, egyetlen alkalom. Nem értettem meg még a lényegét ennek a ruha dolognak. Biztattak, hogy majd, ha meglesz, amibe elsőre beleszeretek, megértem. De nem ment ez ilyen könnyen. Mindegyikre elmondtam vagy ezerszer, hogy csinos, szép, cuki az alja, a teteje, a kövek, a fodor, az akármi. De nem. Egyikre sem mondtam igent, mert valahogy nem volt olan, amilyen lehet kellett volna. Nem is igazán tudom, hogy mennyire kellene tetszenem magamnak benne, kellene-e egyáltalán, vagy csak legyen kényelmes, pörgős és készen van.
Mielőtt a mai nap elindult volna még reggel megnéztem Volttal Aranyhaj esküvőjét, és mikor megláttam a koronájára erősített fátylat, na, abba bele tudtam szeretni. Annyira szép az a tiara, ahj. Visszakanyarodva az eredeti dolgokhoz, jó lenne haladni. Sosem siettem el a dolgaim, de peregnek a napok, furcsán nagy tempóban. A szájamat rágcsizva pillantottam Alízra és Verocsra, ahogy beléptünk a kinézett üzletbe, aztán anyut, Sebbyt egyből le is ültették, engem kikérdezgettek mindenféle dologról, amire nem is tudtam válaszolni. Végül a szőke velem maradt, még hátrairányítottak az öltözős próbahelyiségbe, a barnaság pedig elindult körülnézni a ruhák között, hátha lát valami szépet.
- Szerinted ma meglesz? - Bizonytalan voltam, máskor is megesik, de Alízzal mindig könnyebb volt kicsit a vásárlás, talán most is megoldjuk végre. Nem éreztem különben tehernek, vagy rossznak, egyszerűen nem voltam az, aki szeret órákig próbálgatni meg nézegetni magát. Pech, biztos valaki szívesen lenne a helyemben.
- Azon gondolkodtam, hogy lehet ilyen hercegnőset szeretnék, azok szépek voltak. Neeem tudom. Láttál valami szépet kirakva?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=682843#post682843][b]Scarlett Conroy - 2017.05.27. 17:53[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=686762#post686762][b]South West - 2017.06.21. 21:07[/b][/url]

Könnyű volt Easttől jegyeket kérni az előadásra. Igazából nem is kellett kérnie, hisz mire hazaért a kávézóból, már szinte le is volt rendezve minden. Milyen szerencsés az ember, ha a testvére legilimentor!
A cél ezúttal is az volt, hogy a nem túl kedves nyomozónőhöz közelebb kerüljön. Legalább annyira, hogy kellő mennyiségű információt ki tudjon szedni belőle. Már ami a nyomozást illette. Így amennyire Mátétól telt, szépen kiöltözött és rendbe szedte magát. Felhúzta fehér ingét, rá a fekete zakóját. Hátrafésülte haját, és szemüvegét is gondosan megtörölgette, mielőtt felrakta volna magára. Összességében egészen kellemes látványt nyújtott. East szerint mindenképpen. Felajánlotta partnerének, hogy esetleg elé megy, de a visszautasítást is tűrnie kellett, így a jegypénztár közelében várta őt, a két darab tiszteletjeggyel a kezében. A legjobbaknak ugyanis páholy járt a musicalre.
Időben érkezett, talán kicsit túl korán is. Addig felmérte az embereket. A legtöbb boszorkány és varázsló inkább csak sznobságból, mint élvezetből járt a színházba. Pont olyanok voltak, mint a saját családja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=687943#post687943][b]Maja Bojarska - 2017.06.30. 19:41[/b][/url]

Fogalmam sincs ki találta ki a Budapesti közlekedést, de valahogy van egy olyan érzésem, hogy vagy magánrepülővel, vagy autóval, vagy seprűvel közlekedik, merthogy nem lehet egyik busszal elérni a másikat, vagy a villamost rendesen, esetleg időben a metrót, az is tuti. Nem szeretek nagyon itt egyedül csámborogni, mert túl nagy és túl ismeretlen az egész. De ez már viszonylag ismert út. Van még vagy négy, inkább öt órám elütni az időt, mielőtt elindulunk. Valamiért úgy érzem életem leghosszabb tíz napja vár rám, elképzelésem sincs miért. Arról se, mióta ironizálok magamban. Vettem egy nagy levegőt, ahogy lassan elhagyva a belvárosi forgatagot a kicsit kevesebb emberrel bővelkedő kis utcákat kezdtem el róni. Van két lány a táncisok között, akik szintén hókuszpókuszolnak, mint én, csak őket ez jobban érdekli nálam. Ezzel mondjuk senkit nem lepnek meg, majdnem mindenki többet törődik bármilyen tanulással, nemhogy a varázslással nálam. Már majdnem rosszul is érzem miatta, de jelenleg nem tud letörni ez sem, hiszen azért ne feledjük, táncolás jön, nagy mennyiségben, menő módon, a legjobbakkal. Megbeszéltük, hogy van itt egy direkt varázslók és boszorkányok számára kialakított kávézó és finom a fagyijuk, szóval azt keresem éppen nagy lelkesen. Az utca már megvan, de csak nem lelem, hogyan és merre kéne forognom vagy figyelnem. Közben nagyban dúdolgattam és egy-egy lépés között táncikáltam a járdán. A nagy igyekezetben, meg mert nem látok sokszor a szememtől, sikeresen belegyalogoltam valakibe, aztán rémülten fagytam le előtte.
- Ú, elnézést, nem akartam. - Kezdtem bele, miközben a kapott szórólapot gyűrögettem, aminek a hátára a címet írták nekem. Megfordult a fejemben, hogy rá kéne kérdezni, de mi van, ha hülyének néz, mert ez is egy olyan cím, amiről azok, akik csak sima emberek, nem ismernek. Eh. Utálom a sok bonyodalmat, ami ezzel jár. Félve néztem fel az ismeretlenre, aki talán morcosnak is tűnt, de lehet én képzeltem oda.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=688259#post688259][b]Drávecz Krisztina - 2017.07.03. 19:06[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=688763#post688763][b]Lewy Bojarski - 2017.07.06. 15:37[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=689006#post689006][b]Hunter Bailey - 2017.07.08. 23:36[/b][/url]

Rapunzel

Budapest szívében, néhány méterrel a már előre kinézett ékszerüzlet előtt torpan meg, és pillant le a karján ülő kicsi lányára. A rámeredő átható kék tekintetre, és kacajra álló, nyáladzó szájacskára előbb szélesen elmosolyodik, majd lebiggyedő ajkakkal Szofiára pillant.
- Nem – rázza meg a fejét, és dob egy aprót Natashán, hogy mindkettejüknek kényelmesebb legyen. – A-a. Mi nem megyünk be oda.
Jelentőségteljesen fordul az üzlet díszes bejárati ajtaja felé, majd sértett tekintetét visszavezeti gyermekei anyjára. Igaz, hogy ezen már ezerszer átrágták magukat, és Szofi a beszélgetések végére mindig meggyőzte őt arról, hogy ez egyszerű rutinművelet, ami gyakorlatilag semmilyen kockázattal nem jár, és egyébként is, nézzen már körbe, világszerte millió nőnek van fülbevalója, többek között neki is, mégsem szenved életreszóló mellékhatástól – maximum Huntertől, aki jobban tenné, ha befogná.
- Ez emberkínzás – tátogja a mestertanonc úgy, hogy a kacagó-nyáladzó kicsi lányt mellkasához tartja, és szabad kezével befogja a fülét, nehogy idejekorán olyan szitokszavakat halljon meg, mint ember, vagy kínzás. – Az én beleegyezésem is kell ahhoz, hogy kilyukaszd a lányunk gyönyörű, tökéletes fülét, huh?
Mert, ha igen, Merlin a tanúja, ő soha nem egyezik bele. Már a kötelező védőoltásokon is gyötrelem volt túlesni apának és lányának egyaránt, így nem csoda, hogy ez a ma délutáni tortúra egyikőjüknek sem hiányzik.
- És ha mellészúrják? - hangját ismét lehalkítja, de kikerekedett szemei elárulják a tervezett hangerőt. Ujjaival közben puhán végigsimít a kislány szöszke fején, majd - míg sértetten farkasszemet néz Szofival - apró, védelmező puszit nyom a samponillatú babahajba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=690139#post690139][b]Dwayne Warren - 2017.07.13. 16:01[/b][/url]

Egy ideje már a platánfa leveleit bámulja.
Hallja az elsétálókat, távolabbról gyerekzsivajt, kutyacsaholást, a Hermina úton elhaladó buszok háttérzaját, amit időről időre megnyugtatóan megtörnek a fia cipőinek puffanásai a füvön. Legutóbb. úgy fél órával ezelőtt még mókusokra vadászott a bokrok közt, ez azt jelenti, hogy legközelebb további negyed óra múlva kell vizuális megerősítést szereznie róla, hogy Sean valóban életben van. Addig pedig, a pokrócon elterülve, a táskájával a feje alatt nézheti a leveleket.
Néhány napja költözött be végleg a városba, a ligettől nem messze vett lakást, és bár évek óta a munkája Budapesthez köti, szoknia kell a változást. A költözés komoly mögöttes jelentéssel bír számára: most már egy darabka Magyarország tulajdonosa, itt él, ide telepedett le és ha csoda nem történik, itt is fogják elkaparni. Hazudna, ha azt állítaná, a színét nem szorítja össze a gondolat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=690548#post690548][b]Maja Bojarska - 2017.07.14. 23:01[/b][/url]

Sokszor van velem, hogy reggel nem vagyok hajlandó felkelni, de most nem is kívántam ilyet tenni. Ha tudnék napot ugrani, már megtettem volna. Nem mondanám, hogy nyuszi lennék, de sem az orvosokat, főleg az ismeretleneket, se a vizsgálatokat nem szeretem. Ijesztőek, néha fájdalmasak és kellemetlenek is, semmi jót nem tartogatott a nap, ráadásul délután volt csak a nagyobb így fél nap semminek tűnt. Bár Lewy azt mondta megoldjuk. Elhittem neki, mire kiimádkozott az ágyból és hajlandó voltam felöltözni is rendesen. Szépen, és viszonylag időben indultunk el, hogy felérve Pestre, a klinikát megtalálva bejelentkezzünk. Nem éreztem magam túl jól, de leginkább mert ideges voltam. Amikor pedig felvilágosítottak, hogy mindez egy vérvétellel kezdődik reggel, hát eléggé lesápadtam. Lecsücsültettek, aztán úgy megcsapoltak, hogy reménykedtem benne, hagytak valamennyi vért bennem is, azt hiszem az egy szükséges alkotóelemem. Zavartan lóbáltam az ágyról lelógó lábaim, nem nagyon sikerült odanéznem, mit csinálnak. Csak, mikor megszabadítottak a kis eszköztől és kiengedtek lélegeztem fel. Szegény férjecske kezét addigra szerintem pici mazsolává szorongattam.
De ennek a rémálomnak is vége lett, ehettem is végre, amitől legalább morcos nem voltam. Aztán kiderülhetett volna, hova is készülünk, még várni kell. De ez úgy tűnt várat még magára.
- Addig mit fogunk akkor csinálni? Mármint, én eleszegetek itt, de az sokba kerülne, és úgy kéne visszaguríts oda. - Mutattam a nagy épületre, ami majd még egy csúnya körben érdeklődik irántunk. Széles mosollyal bújtam hozzá, aztán kicsit fintorogva hajlítottam be a kezem, hogy még a bucit oda szorítsam, ahogy mondták. Ugyan oda ragasztották a kezemhez, nem tudtam, hogyan is jó. De még nem mertem kidobni.
- Szerinted mire visszamegyünk, már megmondják az eredményt?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=691696#post691696][b]Lasch Ervin Balázs - 2017.07.19. 21:52[/b][/url]

Olykor, mint kisegítő alkalmazott, egy - egy húzósabb éjszakán kisegítek itt is. Mivel olyan a munkám, hogy az estéim szabadok, így csak azt kell eldöntenem, hogy alvással, társasággal vagy az itteni munkával töltöm-e. Jó pénzt fizetnek, és bár jelen pillanatban igen vagyonos ember vagyok, azért nem szállok el rögtön magamtól. Azt tudom, hogy a pénz, amit az az idegen az információért fizetett, valódi arany, be is tettem a bankba úgy, hogy háromszor mentem be, így nem volt olyan feltűnő sem. Nem akartam belemenni, de a polgi azt mondta, ebből még jól is kijöhetünk, az a pénz meg nekem csak jól jön. Végül is, nem követtem el bűncselekményt, mert a károsult beleegyezésével tettem, miután alaposan összeválogattuk a kiadható információkat.
Ezt a munkát ugyan elhagyhatnám, de fellelkesít, és ha visszamegyek az egyetemre, akkor muszáj lesz megtartanom ezt a bevételi forrást. Nem akarok biztonsági háló nélkül maradni. Amúgy az este legnagyobb hulláma lement, elég gyorsan arrébb álltak azok az emberek, akik hangosak, de tiszteletlenek is, így most már kissé hígult a társaság, inkább a vidámabb egyetemisták vannak itt, akik kihasználják az italakciót, majd ennek következtében elhiszik, hogy tudnak énekelni, ami fokozza a hangulatukat, és még több alkoholt rendelnek. Teljesen ideális ez így nekem, mert akad olykor pár érdekes beszélgetésem, vagy kapok érdekes ajánlatot, amit megvallom, a legtöbbször elteszek és kihasználok.
- Tessék, a ház ajándéka.
A pultnál ülő lány elé tolok egy nagy, menta színű italt, amibe aranyszínű, rendezetlen minta vegyül. Pont ettől lesz olyan izgalmas. Az ital az egyik újításunk, még csak teszt alatt áll, éppen ezért fel vagyok hatalmazva rá, hogy ha arra alkalmas embert látok, akkor készítsek neki egyet. A göndör hajú fruska volt az első ma, akinél úgy gondoltam, hogy illene hozzá egy ilyen teszt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=691836#post691836][b]Sárközi Erik Levente - 2017.07.20. 14:27[/b][/url]

Kell vegyek magamnak inget, fehér inget, mert az utolsót beletörtem a fűbe, meg a földbe, jó szokásom szerint. Sajnálatos módon, mind minden jómódú gyerekben, az én szöveteimbe is beleivódott egy általános finnyásság a ruháim illetően, megvannak a boltjaim, meg a márkáim, ahonnan szeretek vásásrolni - és máshonnan nem is nagyon veszek semmit, ha nem muszáj. Elgondolkodva tapogatom meg az egyik ingjelölt anyagát, majd elhúzva szám lépek át egy másik fogashoz. Amennyit a húgommal jártam ilyen kis körutakra, már csak ilyen tapizásból képes vagyok megállapítani, hogy milyen mennyiségű műszálat tartalmaz - és ez a kelleténél több volt.
Allergiás vagyok a műszálas ruhákra. Komolyan, ha sokáig viselem őket, kipirosodik tőle a bőröm, viszketni kezd, és a nagy vörös mezőben megjelennek ilyen átlagos bőrszínű pöttyök, amik égnek. Borzalmas. Szusszanva veszek el egy sötétkék darabot - tudom, tudom, fehérért jöttem -, majd arrébb is oldalazok, mikor valaki megjelenik mellettem. Ezért nem szeretek ide járni, mert rengeteg az ember, olyanok, akik csak így lézengenek, és nincs is elképzelésük, mire van szükségük, csak úgy vásárolnak. Nem úgy kéne ide jönni, hogy az ember tudja, és csak elviszi? Másképp olyan pénzdobálás az egész, nem mintha én bármikor is éreztem volna ilyen problémákat. Nem azt mondom, hogy úszkálunk a milliókban, mint a szomszéd Loveguard, de azért megszorításaink se nagyon vannak.
- Nem hiszem el, hogy nincs egy normális pamut ing ebben a szarban - egy kicsit kezdek türelmetlen lenni, de ezt is lényegében az orrom alatt dünnyögöm el, ahogy arrébb tolok egy karfát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=692994#post692994][b]Máté Csinszka - 2017.07.28. 18:40[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=693033#post693033][b]Mikola Keve Áron - 2017.07.28. 22:23[/b][/url]

Ráérős léptekkel, idegesen járkál a kórháztól távolabbi, dohányzásra kijelölt kertrészen már legalább fél órája, mikor megcsörren a telefonja. Mélyet slukkol a cigarettába mielőtt megnézné újra, nem a mostani értesítését, hanem azt a bizonyos reggel érkezett üzenetet, amiért késő délután itt toporog. Többször átfutja, miközben a szavak súlyként nehezednek rá. Ahogy a káros füstbázistól megszabadul levágódik a padra, végigfekve azon, lehunyja szemeit és úgy mantrázza magában, hogy lehet ha elalszik, kiderül, hogy az egész meg sem történt. Ez a cselekménysor folytatódik újra és újra, immár negyedszerre teszi mindezt.
A sok mozgástól és idegességtől a gyomra lázadni kezd és idő előtt görnyed a kültéri kuka fölé, hogy idegességén könnyítsen, majd ennek hatására sikerül magát annyira összeszedni, hogy a fehér épület bejáratához sétáljon. A portástól megkérdezi mi és merre, elsőre egy mosdót célozva meg. Az arcát leöblíti, a kezére hideg vizet enged, majd a tükörbe nézve bámul saját magára, mielőtt kilépne a folyosóra, hogy megkeresse a megfelelő emeletet. Előre érzi, hogy semmi jó nem vár rá, mióta tisztában van ennek a napnak az eljövetelével több országnyira kerülte el az idősebbik Faraday lányt, most is azt figyeli nem-e jön vele pont az a nő szembe. Egy nővérke eligazítja, ekkor Keve a kezeit a zsebébe csúsztatja és leszegett fejjel a kórtermek helyett előbb a gyermek betekintő felé lépdel különösebb szemkontaktus felvétele nélkül.
Valahol elég szar embernek érzi magát, hogy elkésett, a tény miatt is, de itt akar lenni, érdekli a gyereke, tudni akarja ki, mi, milyen... viszont még nem egészen dolgozta fel, hogy apa lett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=694525#post694525][b]Czettner R. Luca - 2017.08.06. 21:00[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=698157#post698157][b]Dr. Mácsai Zója - 2017.08.28. 20:54[/b][/url]

Kivételesen nincs olyan forróság, de azért nem kell attól félni, hogy ha kilépnek, akkor megfagynak majd. Még mindig elég egy könnyedebb ruha. Egyszerűen csak nem ég el az ember. Pár hete közösen sétáltatták a kutyát, aztán beindult a vizsgaidőszak, és valahogy nem került sor rá megint. Tegnap viszont megígérte Seannak, hogy elmennek apához korábban, nem csak este, vacsorakor, sétálnak egy nagyot, és sétáltathatja megint ő a kutyát. De csak finoman. Most tehát ez a helyzet, Sean előttük halad néhány méterrel, a kutya megadóan és egészen felelősségteljesen sétál hol mellette, hol előtte kicsivel - az első alkalommal nagyon aggódott emiatt - ők ketten pedig mögöttük sétálnak. Zóján érződik, hogy mondana valamit, egész nap érződött, de valahányszor elkezdte, mindig félbe maradt. Most is, hol Seant nézi, hol a tájat, de közben lopva mindig Dwayne-re pillant.
- Jó, hogy már nincs olyan meleg.
Mert pont nem érdekel amúgy ez senkit, hogy milyen idő van éppen, csak hát valahogy el kell kezdeni. Elkezdjük szépen Ádámtól és Évától, majd kihagyunk pár fejezetet, és akár bele is csaphatunk a közelébe. Majd mindjárt. Csak még előtte meg kell próbálnia valamit. Elfordítva a tekintetét, mint valami szűzies leány, megsimogatja ujjaival Dwayne ujjait, és finoman megpróbálkozik azzal, hogy megfogja a másik kezét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=698181#post698181][b]Haruka Yamasaki - 2017.08.28. 22:20[/b][/url]

A kikapcsolódás az, amit jó ideje hírből sem ismertem. Néha sikerült egy kis időt szakítanom arra, hogy ne csak az ételosztályon nézelődjek, de tény, hogy mióta elköltöztem, túl sokat dolgoztam. Nem aggódtam, hogy valaha is problémám akadna abból, hogy már nem vagyok alkalmazott munkás, de még idén elő akartam rukkolni egy saját márkával. Minimum három-négy seprűt jelent ez, bár én leginkább tízre gondoltam. Ehhez még fel kell mérnem...
Várjunk. Én nem azért jöttem el otthonról, hogy ezen filózzak. Sóhajtottam egyet, közben nekidőltem az épület falának, miközben Gwenre vártam. Nem olyan régi ismerősöm, de ő volt az első, akire gondoltam, mikor társaságot kerestem magam mellé. Nem is csalódtam, egész hamar lebeszéltük, hogy Budapesten egy bár előtt találkozunk. Onnan pedig hová megyünk? Majd eldől. Nem agyalni jöttem ide, épp ellenkezőleg, csak szórakozni.
Ahogy kiszúrtam a szőke lányt, mosolyogva indultam meg felé.
- Szia - köszöntem, talán egy kicsit túl lelkesen is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=698776#post698776][b]Jamie Leroux - 2017.08.31. 15:21[/b][/url]

A hely mostanra zsúfolásig telt, a zene hangosan morajlott, megrezegtetve olykor a pultot, a parkettát meg a régi falakat. Az emberek között sűrűn gomolygott a füst. Átláthatatlan volt, tejfehér, mint a hajnali köd, egyedül csak a villódzó fények hatoltak át rajta. Én a pultnál álltam, és a többieket figyelve vártam a sorban tálcára kerülő italokat, hogy majd azokkal együtt üljek le én is a színpadhoz legközelebb eső asztalhoz, ahol a kollégák már láthatóan nagyon jól érezték magukat. Egymáshoz közel hajolva nevetgéltek, és csak néha küldtek felém amolyan mikor jössz már? pillantásokat.
Bevallom, nem így terveztem a ma estét, de a havonta tartott karaoke buli alól nem volt kibúvó - még nekem sem. A délutános műszak összes fiatal kollégája itt volt, így nem hivatkozhattam arra, hogy hosszú napom volt, fáradt vagyok és egyébként is javítanom kell még. Majd egész nap az ispotályban voltak ők is, velem együtt élték át a szolgálat minden percet, az egyetemi kötelességeimmel pedig inkább csak cukkolni próbáltak, mintsem komolyan belebonyolódni. Nevettünk egyet, ha épp szóba került, és az élet ment tovább. Persze tudtam, hogy a szívük mélyén büszkék rám, néha - egészen véletlenül - még el is szólták magukat.
- Én nem fogok énekelni - szögeztem le, mikor végre leültem közéjük, és koccintottunk egy újabb sikeres napra. Állítólag a mi asztalunktól volt a legjobb rálátás a színpadra, és a bátorságukat már előzőleg összegyűjtő, mámoros tekintetű alkalmi fellépőkre.
A semmiből jövő, tisztán felcsendülő hangra aztán elfordultam a többiektől, és a mély, szélesszájú poharam fölött pillantottam rá a mikrofon mögött álló lányra. Asztalon pihenő balommal dőltem hátra, lassan kortyoltam a borostyánszínű italból. A tekintetem eközben hozzátapadt a lány hangokat formáló szájához, a lecsukódó szeméhez és nőies arcvonásaihoz. Ugyan hallottam a mellettem ülők beszélgetését, és küldtem is feléjük egy-egy sejtelmes vigyort, eszemben sem volt becsatlakozni hozzájuk. Addig legalábbis, míg ez a lány állt odafent, biztosan nem. Újabb korty, újabb pillantás. És egyszeriben már egyáltalán nem bántam, hogy a vizsgalapok helyett ezt a bulit választottam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=698779#post698779][b]Szofia Elena Chenkova - 2017.08.31. 15:58[/b][/url]

A lány aprókat mozdított keresztbe vetett lábán, miközben az étteremben ülő embereket méregette. Mióta az édesanyja elment a kicsikkel Hunter feltűnően szótlanná vált. A nagymama szeretett volna egy kis időt hármasban tölteni az unokáival, a nő pedig csak néhány röpke óra erejéig szívesen kilépett volna az anyaszerepből.
Szofit aggasztotta, hogy a férfi ennyire nincsen jelen, sokkal jobban, mint általában. Tudni szerette volna, pontosan mi jár a levitás fejében, de nyilvánvaló volt, hogy ez nem lesz ennyire egyszerű. Valószínűleg sohasem látta még Huntert ennyire mélyen elgondolkodva, egyértelmű volt tehát, hogy komolyan bántja valami. Az orosz végigpörgette a fejében az elmúlt néhány nap eseményeit, hátha rábukkan valamire. Bármire, ami segíthet.
A férfi háta mögött elsuhanó pincérre pillantott és anélkül tett fel a kérdést, hogy kereste volna a szemkontaktust.
- Történt valami?
Nem tudta biztosan, hogy ez kizökkenti-e majd gyermekei apját a jelenlegi állapotából, de egy próbát mindenképpen megért.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=698855#post698855][b]Sárközi Norbert Dorián - 2017.08.31. 18:46[/b][/url]

Zsong a fejem, és nem attól, mert valami nyomja, hanem azért, mert napok óta és megállíthatatlanul hangok cikáznak benne. Nem gondolatok, vagyis nyilván gondolatok, de biztos vagyok benne, hogy nem a sajátjaim. Olyan ez, mint abban a filmben, amikor a férfiba belecsap egy villám, és elkezdi hallani a nők gondolatait. Én azonban nem csak a nők gondolatait hallom, hiszen vannak itt férfiak is. „Szerencsétlen pára”, „Pedig olyam masszívnak tűnik”, „Kimagasló életösztöne van.” Mintha egy lovardában lennénk, és egy egykoron tekintélyes csődör végszenvedését kellene végighallgatnom húsz különböző hangon. Agyon kéne ütniük szegény párát.
Meg akartam nézni a lovat. Érdekelt, hogy milyen. Vajon arany szőre van-e, vagy ébenfekete. Jó, az arany túlzás, tekintve, hogy a mágia csak dajkamese. Hosszú idő telik el így – öt nap is, bár az időt nem tudom mérni –, időről időre próbálom a szemeimet kinyitni, ám sikertelenül. Mikor végre megtörténik, hajnalodik. A hangok megváltoznak. Már nem a ló a téma, hanem az, hogy kinyitottam a szemem. Szerintem is szép eredmény, de nem értem, miért olyan nagy esemény ez. Aztán szépen lassan estére megértem. Kórházban vagyok. Lehet, hogy lovagoltam? Nem, nem ló volt az, motor.
A levegőt csak fájdalmasan tudom venni, marja a torkomat minden. A testem, ha megmozdulok, összerándul, a fejemen kötés. A hangok miatt zsong, de már nem olyan vészes. Mintha kezdenének kimászni a fejemből. Szerencsére, mert már attól féltem, hogy felrobban a fejem a sok idegen gondolat miatt.
Amikor éppen nem vizsgálnak, alszom, és van, hogy akkor is alszom, amikor vizsgálnak. Gyenge vagyok és zavart. Próbálom felidézni a nevem, a korom, a lakcímem. Kérdezgetnek, tárgyakat mutogatnak, játéknak tűnnek. Egy bot, egy igazolvány. Lehet, hogy van egy gyerekem, vagy egy unokaöcsém, akivel a baleset előtt játszottam. Lehet, hogy óvoda közelében dolgozom, sőt, az is lehet, hogy szatír vagyok, vagy gyerekrabló. Ennyi furcsa játékkal nálam. Különben is, mi az, hogy auror? Nevetséges egy szó. Talán bohóc vagyok. Nem tudom. A lemenő nap a szemembe süt, de nem zavar, élvezem, ahogy lassan újra alhatok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=699120#post699120][b]Eszterházy Zsófia Johanna - 2017.09.01. 20:21[/b][/url]

Budapest tele van fura szerzetekkel: szipós, cigis, szakadt,  harsány, emós, tökmindegy. Egy főváros voltaképp a kultúrák olvasztótégelye; itt megfér a rongyos a luxussal, a különc a szürkével, és még egy Lenon-napszemüveges, vékony bőrdzsekis (27 fok van, az Isten áldjon meg!) kiscsaj sem túl feltűnő jelenség az orr- és ajakpiercingjével, szénfekete hajával, a kihúzott szemei meg már nem is látszanak. Maximum a lekozmetikázott pattanásai, a suttyós járása, de ezek magyar viszonylatban teljességgel beleférnek a napi átlagba. Láttunk már rosszabbat is, aki meg idelátogat városnézni, majd megszokja.
Ugyanilyen, már-már szokványos dolog a tolvajlás is kis hazánkban, noha a legtöbb érték-eltulajdonító egyén szakadt anyagi sorsa miatt fanyalodik erre a megoldásra. Nem úgy Zsófia, aki pusztán tinédzserkori agyi- és képzavaraitól szenvedve döntött úgy, hogy eme bájos estén ahelyett, hogy az iskola falai között húzná össze magát mikroszkopikus méretűre, és tanulna, mert ismételten meg_fog_bukni, inkább elkirándul Budapestre (mert szerinte ő Eszterházy Zsófiaként ezt megteheti), és kipróbálja a "veszélyes életet" (látszik, hogy soha nem kapott még két büdös nagy pofont sem a szüleitől, sem az élettől). Tevékenységét abban véli megvalósítani, hogy majd jól kipróbálja a zsebtolvajkodást, elvégre nem lehet egy túl sok IQ-t igénylő művelet valaki zsebébe belenyúlni. Majd taperolásnak álcázza... Móricka, és az ő elképzelései.
A Keleti közelében levő Aréna pláza egy remek helynek kínálkozik tesztelni a -szerinte létező- készségeit, úgy hogy kiválasztja beérkezést követően az első olyan egyént, aki magas, izmos, eléggé standard Ken babának tűnik, és ezzel együtt izomagynak (gyerekek, nem illik általánosítani!), hogy megfejhesse.
A feladat egyszerű: hozzásimul, végigsimít, tárca ellop, elhúz. Hátnos... végül is csak egy férfi fenekét kell végigtaperolja (jó esetben), mi az már hamvas kis lelkének igazán... A kéz végre célt ért, ha minden igaz, s ha csak egy másodpercre is...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=699583#post699583][b]Evena Noxen - 2017.09.04. 12:51[/b][/url]