[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=607724#post607724][b]Farkas Balázs - 2016.07.09. 08:55[/b][/url]

Egy hosszadalmas megbeszélést követően fáradtan lép ki a minisztériumi ajtón, ujjaival megdörzsöli egyre jobban sajgó homlokát. Dühösen néz fel az alkonyodó égre, azonban nem tudja hova tenni a fájó pontot ott a fején. Sosem kellett ilyen problémákkal küzdenie még ezelőtt, és most sem épp a legalkalmasabb, hogy ezzel szembenézzen. Továbbra is az ajtó előtt álldogálva pillant körbe egyszer, majd még egyszer, végül úgy dönt, hogy nem megy még haza. Lánya ma a kastélyban alszik, valamit szerveznek a barátnőjével és inkább fent marad, így nincs miért hazasietnie; Maya épp olyan jól elvan egyedül.
Zakóját megigazítva magán indul el az egyik utcában, a már jól ismert bár, szórakozóhely, vagy étterem felé, ki hogyan hívja ugyebár. Az egyébként szépen felújított hely nem mondható igazán egyiknek sem, de mindhárom előbb felsorolt opcióként funkcionál, általában nem is zajos és senki sem köt bele a férfiba, mondhatni tökéletes hely.
Kényelmes tempóban halad a célja felé, annak ajtaját elérve pedig valami megkönnyebbült sóhaj szakad ki belőle, mintha erre várt volna már nem is tudom, hetek vagy évek óta. Pedig csak Budapestig kellene jönnie, hogy láthassa kedvenc csaposát, aki nem is a kedvence, mert amúgy alig ismeri, de hé! Most itt van és mindenkit szeret, na jó nem. Őt sem szereti mindenki, és ez be is bizonyosodik rögtön a belépését követő három másodpercben; ahogy körbenéz a helyiségben, az egyik nagyobb, vidám társaságban kit szúr ki rögtön? Hát persze, hogy az Egerszegit. Elkapva a fejét Nináékról a pulthoz sétál és valami csoda folytán úgy ül le, hogy még csak véletlenül se találkozzon szembe a nő pillantásával. Ezt most még inkább ne. Inkább kér egy italt, és ha már itt van, ideje megismerkedni az előbb még kedvencnek titulált pincérnővel. Aki valamiért nagyon viccesnek tartja, hogy minden kedves szóra idétlenül nevessen fel.
Az a nagy helyzet, hogy az Egerszegi-Farkas páros azóta nem találkozott, mióta a nő sietősen távozott a legutóbbi csók után. Az lehetett körülbelül másfél két hete, szóval amúgy elég régóta. Kínosan kerülték egymás társaságát, de olyannyira, hogy mikor meglátta a nőt hazafelé sétálni tőle talán öt méterre, inkább megfordult és kerülővel ment, mert Nina talán ezt akarta volna. Már maga sem tudja, mire fel volt ez a nagy finomkodás, de most, hogy látta Ninát biztos kezekben, vagy valami olyasmiben, többet inkább nem kér abból a mosolyból. Mosolyogjon annak a nyeszlett, semmilyen gyereknek ott mellette, ő majd készségesen csinálja, amit a nő akar. Féltékeny? Áhh, dehogy.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=608168#post608168][b]Egerszegi Ákos - 2016.07.11. 22:02[/b][/url]

Nem tudta magát távol tartani. Pedig talán jobban tette volna, ha nem jön ide, hanem szépen otthon marad a fenekén. Hála istennek, Ákossal van dolgunk, aki sosem az okos döntéseket választja, hanem azt, amelyikre jobban vágyik. És erre vágyott, hogy lássa a fellépést. Hogy valaki zsebéből kilopja a jegyet, besurranhasson. Megigazíthassa öltönyét, leüljön a hátsó sorba. Ezzel senkinek nem árt, Nina pedig nem tud róla, merre jár. Csendben, éberen figyeli végig az előadást. Ismerősek Lilla mozdulatai, sokszor látta már őket, miközben gyakorolt. Most is csak őt figyeli, senki más nem érdekli, csak az, amíg ő táncol. Pedig azt hitte, elrendezte magában a dolgokat és ennyiről szól majd az egész. Idejön, végignézi, aztán elmegy, eltűnik és itt sincs. Lilla meg sem tudja az egészet, és nem esik baja...
De az előadás végeztével az sem érdekli, baja esik-e a lánynak. Csak szeretne pár szót váltani vele. Az előtte lévő sorban valaki az ülés alatt hagyta az ajándéknak szánt virágot. Egy egyszerű mozdulattal tulajdonítja el a csinos rózsát. Megszimatolja, féloldalas mosolyra húzza az ajkait, és már ott sincs, mielőtt még valaki észrevenné a rózsa hiányát. Sajnos nincs ideje megvárni a tapsot és még időzni is egy kicsit, gyönyörködni a balerinákban.
Inkább kimegy az épület elé, úgy sejti, Lillának talán pár barátja, családtagja is eljött megnézni, és talán velük fog majd találkozni. Nem szívesen mutatkozna be a famíliának, meg amúgy is, már ég a vágytól, hogy egy szál cigit elszívhasson. Így kiérve az épület elé, a falnak dől, egyik lábát felrakja. Meggyújtja a cigijét, másik kezével céltalanul lógatja a rózsát. Az előadásnak, tapsnak vége, az embertömeg lassan megindul, a balerinák pedig a háttérben készülődnek, családjukkal, barátaikkal, esetleg a többi táncossal beszélgetnek. Ő pedig türelmesen vár, és azon kattog az agya, hogy el kellene mennie, és azon gondolkozik, mennyi ideje lehet, hogy még rávegye magát a távozásra? Az óráját nézi, de képtelen nem figyelni az összes vékony alakot, ahogy elhagyják az épületet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=610116#post610116][b]Adrian Ivanorovics Black - 2016.07.28. 10:25[/b][/url]

Fogadtunk. Vesztettem. És most itt rothadok, ahelyett, hogy mondjuk a szobámban fetrengeném szét Aiden ágyát, vagy mondjuk Cole ágyát. Vagy mondjuk a nővérem ágyát, miközben az agyára megyek. Vagy ha esetleg megnyertem volna, akkor valószínűleg most Ian valamelyik legújabb seprűjén repkedhetnék, ami mondjuk limitált kiadású. De nem. Mert nekem ilyen hülye vetélkedős főzős műsorokban kell szerepelnem, meg fűzni ______tanulnom. Amikor amúgy tudok főzni, de még jó, hogy tudok. A nővérem is tud, ez nálunk ilyen családi örökség, erre.. Jó, hagyjuk. Belépek a bejárati ajtón, felmutatom a kártyám, hogy nekem itt kötelező itt lenni és semmi gáz, hogy bejöttem, aztán a sisakot meg a bőrdzsekit felakasztom a fogasra. A nekünk fenntartott öltözők felé irányítom lépteim, még jó, hogy erre is gondoltak. Azért okosak ezek a muglik, ha nem lennék egoista, és nem tekinteném magam felsőbbrendűnek még valószínűleg szeretném is őket, de.. Nem. Az edzőm szeretem, az edzőm bírom, az edzőm azon kevesek egyike, akiket egyenrangú félként kezelek, és itt kimerül minden, varázstalanok iránt táplált érzelmem. Sad life.
Benyitok az öltözőbe, lecserélem a nadrágot egy szürke melegítőre, berakom a cuccaim egy szekrénybe. Elindulok a stúdió vagy mi a fene felé, felveszem a kötelező kötényt - amitől úgy érzem maga mint egy öregasszony, komolyan. Nem szeretem az öregasszonyokat. Feltűzöm a nevem jelző kis táblát, a már megszokott kis asztalkámhoz indulok, aztán leülök az ott levő, támla nélküli kis forgós székre, és jobb híján a telefonom kezdem nyomkodni, amíg el nem kezdődik a műsor.
Az egyik séf megjelenik, felpillantok, egy pillanatra elgondolkodom azon, hogy vajon mennyit fizethetnek neki ezért az egészért, hogy egy ilyen hülyeségben bíráskodjon, amelyiket többnyire az élet értelmét kereső szingli nők nézik, meg azok a férfiak akik nagy valószínűséggel papucsok, és a létük nagy szerelmének akarnak megfelelni. Borzalmas. Elmondja a szabályokat, mindenkinek pár biztató szót, még annak is, akiről amúgy lerí, hogy teljesen reménytelen és csak a nézettség miatt tartják még bent. Vagy a mostaniban, vagy a következő körben biztos ki fog esni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=610761#post610761][b]Farkas Balázs - 2016.08.03. 16:43[/b][/url]

Lilla nem veszi észre rajta, de feszeng. Kellemetlenül érzi magát az előadás kezdete óta, mert nem erre számított. Nem rá számított. A plakátokon sem ez a név volt feltüntetve, többször is ellenőrizte, hogy Lilla biztosan azt lássa, akit a kedvencének nevez minden alkalommal. Még külön előadást is tartott a színésznőről, akinek ma a főszerepet kellene játszania. Kellene. Lilla arca csak úgy sugárzik a boldogságtól, ami minden bosszantó tényező ellenére őt is mosolygásra készteti. Ma van a születésnapja, nem lehet bosszús, viselkednie kell. Lilláért erre könnyedén képes, érte bármit megtenne. Az pedig, hogy a húga ma ismét idősebb lett egy évvel, csak még egy ok a boldogságra. Ma semmi sem ronthatná el a kedvüket, és már csak pár perc van vissza a darabból. Már csak pár percig kell néznie, és utána mindennek vége lesz. Utána hazamehet és elfelejtheti ezt a napot. Elfelejtheti az arcát, a kecses mozdulatait, barna haját, lecsukódó szemét, törékeny testét. Pulzusa meglódul, a taps felhangzik, visszazökken a valóságba. Állkapcsa megfeszül a nő mellett álló férfi láttán, Lilla meglöki a vállát. Oldalra pillant, majd vissza a színpadra, kezeit maga elé emeli, lustán összecsapja tenyerét. Már menne.
A tapsot lassan felváltja az emberek beszélgetése, hamarosan senki sem fogja hallani a saját hangját. Vet még egy utolsó pillantást a színpadra, majd megsimítja húga kezét, távozásra késztetve ezzel a nőt. Ideje eltűnni innen. Lilla a fejét rázza, maradna még, nagy a tömeg az ajtónál, soha nem fognak így kijutni. A férfi felmordul, hangja elveszik az emberek zúgolódásának zaja közt. Így sosem fog hazajutni. Percek múlva sem javul a helyzet, Lilla is belátja, egy morgós testvérrel nem valami élvezet az ücsörgés, feláll. A férfi követi szőke húgát ki a sorból, megragadja annak csuklóját, nehogy a tömeg elsodorja tőle. Lilla közel sem olyan kemény, mint amilyennek mutatja magát, és ha most hagyja, hogy elszakadjon tőle, talán órákig tartana megkeresni. Néha olyan, mint egy rossz gyerek, pedig már harminc is elmúlt. Kijutva aztán félrehúzódik, hogy a sokaság oszoljon valamerre, húga puszit nyom az arcára, majd el is tűnik mellőle, míg ő egy kislánnyal van elfoglalva, aki az anyukáját keresi. Az emberek eltakarják előle a kis szöszit, maga mellé pillantva saját szőkéjét már nem leli. Bosszúsan sóhajt fel, az egyre csökkenő csődületben azonban könnyedén találja meg húgát. Elindul Lilla felé, aki egy páros után igyekszik, megállítja őket, amikor viszont azok megfordulnak, megtorpan. Állkapcsa ismét megfeszül a nő láttán, ahogy egy másfél-két órája is. Már azt sem tudja igazán, mikor kezdődött a darab, elvesztette az időérzékét, mikor meglátta fent. Most pedig ott áll és a húgával beszélget, benne pedig csak egy kérdés fogalmazódik meg: miért? Kezeit a zsebébe süllyeszti, lassú léptekkel indul meg feléjük, úgy látszik Lilla nem akar még elmenni. Mosolyogva beszélget a férfival, aki ma a főszerepet játszotta. Aki ki is volt írva. Húga mellé érvén köszön a párosnak, elidőzik a barna szépség arcán, majd elkapja tekintetét és inkább a cipőjét kezdi el tanulmányozni. Lilla nem veszi észre rajta, de feszeng.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=611025#post611025][b]Brandon Norrey - 2016.08.04. 21:13[/b][/url]

Annak, hogy itt és most jjelen legyünk, rengeteg buktatója volt.
Hol is kezdhetném...? Talán ott, hogy nem sokkal a Sziget kezdete előtt a rellonos lány felől olyan hírek érkeztek, hogy a gyengélkedőn kötött ki. Igen, ez már könnyedén szabotálhatta volna a kettőnk már rég eltervezett programját, de ennyi természetesen nem volt elég.
Történt ugyanis az az ominózus Catbúcsúztató tábortűz Izzyvel, amikor az Amerikába visszaköltözött Navinés angyalkár.... lányra emlékeztető ingóságokat a lángok közé dobtuk a tanoncok házának hátsókertjében. Na ja, ez szép lenne, na meg jó, ha a sok közös kép és plüssállatka közé valahogy nem került volna oda az a fránya fesztiválbérlet. Zsenik vagyunk, tudom.
A vásárlást bizonyító papír hiánya csak az indulás előtti napon, pakolás közben realizálódott bennem, amikor az agyamat rögtön pánik-módba kapcsolva nekiálltam a biztonsági másolat keresésének. Bizony, ennyi év alatt kiismertem magam, tudtam, valami biztosan történni fog még azzal a mappában, asztalon pihenő dokumentummal.
Tehát így is füstbe ment tervvé avanzsálódhatott volna a közös kis szórakozásunk, pedig a fodrásznál is jártam, a ruhaboltokat is kiürítettem az elmúlt hetekben.
 De végre itt vagyunk, jól vagyunk és ez a lényeg. Szorosan egymás mellett lépdelünk a délutáni záportól nedves avaron, körülöttünk fiatalok arctalan csoportjai vonultak a kivilágított színpad irányába.
A párás levegőben izzadtság, alkohol, és szúnyogriasztó illata elegyedett valami gyomorforgatóan karakteres aromává, amely tökéletesen summázta a fesztivál lényegét.
- El sem hiszem, hogy végre itt vagyunk. Nagyon régóta el akartam jönni egy koncertjükre. - tény, hogy van a bandának egy stílusa, amit nem sokan kedvelnek és ami miatt engem is biztosan kinéznek majd az nyancat mintás ingemért... De valami megfogott a szomorúan üvöltöző bagázsban. A színezett lencséjű napszemüvegen keresztül figyelem, ahogy a méregzöld nap alábukik. Kisvártatva a csillagok is előbukkannának, de a reflektorok okozta fényszennyezés ezt lehetetlenné teszi. - Szerinted melyik számmal fognak nyitni? - fordulok Kamilla felé, miközben lecsavarom a kezemben szorongatott palack kupakját és belekortyolok a hydromágiával hidegen tartott vízbe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=612540#post612540][b]Gwen L. Blake - 2016.08.14. 17:43[/b][/url]

Nem is tudom, miért mászkál ilyen későn a fővárosban. Sokszor mondtam, hogy ennek a lánynak nincs félelem érzete és ezt mindig bizonyítja valamivel. Nem az a lényeg, hogy egyedül sétálgat a főváros utcáin késő éjszaka, hanem, hogy ezt halál nyugalommal teszi. A korabeli nőket szeretik elkapni az emberrablók, ők a könnyű prédák, azonban ez őt nem zavarja, ahogy az sem, hogy nem ismeri Budapest utcáit. Nem gyakran fordul meg itt, de ahová éppen tart, jobban mondva a helynek ismeri a koordinátáit, szóval nem fog elkerülni. És, hogy miért nem fél az éjszakai kóborlástól? Ennek több indoka is van, most felsorolok párat. Legfőképpen mert boszorkány ennek minden pozitívumával és negatívumával együtt, nála van a pálcája, amit nem fél használni, és ami ellen a muglik nem igazán tudnak semmit se tenni, maximum kiverik a kezéből a fegyvert, de akkor is biztos van egy B terve, amit be tud vetni.
A mai találka egy számára fontos személlyel fog történni, aki megnehezíti a szőke életét, de mégis szereti, legalábbis barátilag, meg rokonilag. Ahogy az várható, ismét késésben van, pedig a férfi nem szereti, ha késnek, és ezt a szöszi jól tudja, ezért is csinál ilyet. Szereti húzni az agyát. Nem érti a késői találkozó okát, sokkal jobban örült volna egy normálisabb, emberibb időpontnak, de nem neki mostanra kell ilyet szerveznie. Pedig nem is aludt volna egyedül Gwen. Már nemsokára ott van, még ezen a sarkon kell befordulnia és megérkezik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=622551#post622551][b]Hunyadváry Borbála - 2016.09.26. 23:49[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=624557#post624557][b]Ardai Tánya - 2016.10.03. 10:15[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=627356#post627356][b]Warren Mina - 2016.10.11. 20:48[/b][/url]

Nem olyan vészes ez az év, persze még csak két hét telt el belőle, ilyenkor még minden szép és jó, aztán ez szépen átfordul kibirhatatlanul rosszba, majd a kínok után jön a felszabadulás. Addig azonban még sokat, egy egész tanévet végig kell aludni, és ez nagyon nem könnyű, ha az ember tervez és már most látni akarja, hogy hol lesz egy vagy két év múlva.
A mostani hétvégén anya és Sean az oviban valami programon vesznek részt, ami nagyon is kapóra jön, hogy egy kicsit kettesben legyek apával. Mostanában sokat voltunk hármasban, olykor négyesben, de kettesben ezer éve nem, pedig szükségem van a véleményére, a tanácsaira, arra, hogy segítsen eldönteni néhány fontos kérdést.
Ahhoz azonban, hogy nyugodtan beszéljünk, tudom, hogy ennie kell, ezt anya mondta mindig, így most bevetem ezt a "cselt", és a drága atyámat elcsalom a Spílerbe, amit akkor fedeztem fel, amikor Isabelle - ék meglátogattak. Igazából akkor merült fel bennem az is, amiről apával beszélni akarok.
- Azt kérsz, amit csak akarsz, én fizetek.
Igen, így kezdődnek a megvesztegetések, és igen, meg is akarom vesztegetni. Először azzal, hogy ne beszéljen erről a beszélgetésről anyával, aztán pedig azzal, hogy mégiscsak utaljon rá vagy legalábbis álljon mellém, amikor ezt prezentálom neki is, mert azt tudom, hogy anya ki fog kattani, nem is kicsit.
A mai beszédemet nagyon szépen megterveztem. Felépítettem, hogy mit szeretnék mondani, és azt is, hogyan nézzek ki. Először kislányosra vettem a figurát, de ahogy a tükörbe néztem, rá kellett jönnöm, hogy pont ezzel fogok veszíteni. Még a végén mélyebb apai érzéseket hozok fel, ha lófarokba fogom a hajam, és rózsaszín, gyerekmintás ruhát húzok. Egy fekete nadrág, ujjatlan, kék selyemblúz, farmerkabát összeállítás mellett döntöttem. Erre jött az anyától kölcsönvett fekete kabát, és egy nem túl magas, de felnőttes fekete cipő. A hajam kiengedtem, és még sminkeltem is, így egészen felnőttesnek hatottam, ahogy  beléptem mellette a helyre.
- Üljünk mondjuk oda hátra.
Mutatok egy viszonylag csendes sarokra. Remélem nem futunk össze senkivel, mert most aztán tényleg szükségem van az apukámra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=634139#post634139][b]Adrian Ivanorovics Black - 2016.11.04. 11:05[/b][/url]

Ez a legunalmasabb esküvő, ahol valaha voltam. Pedig szeretem a menyasszonyt, tényleg, meg biztos a férje is jó fej, de, hogy ezt nem tudták megszervezni, az biztos. Elhúzva szám nézek a kezemben tartogatott pohár tartalmára, ahogy zsebre dugom szabad kezem, s kicsit megmozgatva benne a bort támasztom hátam a puccos oszlopnak. Aztán megszagolom, s körbenézve bele is kóstolok. Mit keresek én itt? A nővel talán akkor találkoztam, amikor ide kerültem, aztán most meg meghívott, mert why not. Biztos csak az ajándék miatt. Tudom, hogy erre utaznak a magyarok.
- Unatkozom - ahogy kiszúrok egy úgy-ahogy ismerős arcot, el is indulok felé, majd le is ülök a szőkeség mellé, és nagyon remélem, hogy ő is unatkozik. Mert két unatkozó ember, mikor egymásra talál, akkor az jó.
- Téged ismerlek, nem? - bele is kezdek máris a közepébe, nincs kedvem lefutni a "heló, Adrian vagyok, 19 éves" köröket. Mert unalmas. És ennél több unalmat már nem bírnának el az agysejtjeim, bár szerintem már így is sorba harakiriznek.
- Fel kéne dobni... ezt - elfintorodva nézek az üresen hagyott táncparkettre. Komolyan, hogy lehetnek az emberek ennyire tunyák? Pedig az a szerencsétlen zenekar tényleg próbálkozik. Még egyet kortyolok a pohárba, aztán az iskolatársamra pillantok, amolyan "jössz?" nézéssel. Nem hiába fáradtam el idáig.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=641471#post641471][b]Tanizawa Daisuke - 2016.11.22. 20:51[/b][/url]

Két napja elküldtem azt a baglyot, és legszívesebben abban a pillanatban találkoztam volna az öcsémmel. Eddig nem viselkedtem megfelelő testvérként, tekintve, hogy leléptem és egy szót sem szóltam neki, ahogy senkinek sem. Nem kérem, hogy értsék meg a helyzetem, viszont változtatni sem tudok rajta, így muszáj nekik is elfogadniuk. Nem jókedvemből hagytam itt őket, de nem folytathattam azt, ami otthont ment, így pontot tettem a dolgok végére, legalábbis részemről lezártnak tekintem, mindazonáltal fogok még beszélni a szüleimmel, ha akarják, meg, mert apával kell is Zalán miatt. Nem említettem őt nekik, kihagytam, hogy ő az egyik indokom az országban maradásra, holott ő az egyik legnyomósabb a három közül. Szofival megbeszéltem a dolgokat, valamennyire sikerült megbékítenem, de még tepernem kell a szőkénél, az öcsivel most akarok beszélni amennyiben hagyja, Lanettát pedig meglepem még egy gyűrűvel. Kész gyűjteménye lesz annak a lánynak, minden szituációnál azt kap tőlem, mintha ennyire jól állnék anyagilag. Még egy személlyel kell, majd beszéljek, de róla tudom, hogy nem haragszik már, ebből a szempontból őt szeretem a legjobban, mert nem haragtartó, de nem kérdezem meg miért, lehet olyan választ kapnék, ami nem tetszene.
Idegesen lépkedek a megírt hely felé, nem írtam meg előre mit fogok mondani, szóval érthető miért vagyok feszült és tűröm meg nehezebben az embereket ezen a csodás őszi napon. Általában nem szólok másokhoz, vagy csak nagyon indokolt esetben, de most nem tudtam megállni, hogy ne szóljak vissza a tagnak, aki mellém akart ülni a tömegközlekedésen, holott ezer másik hely volt még. Ha azt hitte velem barátkozni tud, akkor félreismert. Jöhettem volna mágikus úton is, de azokat az elmúlt időszakban annyira megutáltam, hogy inkább így járok. Van időm gondolkodni is, van min, hiszen amíg nem voltam itt sok dolog változott. Szerencsére Sora nem szerzett tudomást erről az egészről, nem tudom, hogy tudná feldolgozni apánk félrelépést és a plusz egy bátyót, akit kapna. Nem Zalánnal van baj, azonban hatalmas változás mind az ő életében, mind a miénkben. Az utam során döntöttem el, hogy szeretnék az ő testvére is lenni, legalább olyan mértékben, mint a húgomé, és ez eddig nem sikerült, ezért változásokra van szükség. Én teszem meg az első lépést, ami azt jelenti lesz képem odaállni elé és megkérdezni, amit ő tett pár hónapja. Ezek után tudunk még testvérekként gondolni egymásra? Ha a válasz részéről nem lenne, megérteném, én rontottam el mindent, de az ereinkben folyó véren nem tudunk változtatni, személy szerint én nem is akarok. Remélem, megbocsájt minden hülyeségemért, mert nincs kedvem pincsikutyát játszani, de, ha kell, megteszem, mivel róla van szó. Furcsa egy helyzet, mindig azt hittem Szofim kívül nem lesz ilyen személy az életemben és hopp, ez gyökeresen megváltozott. Milyen kiszámíthatatlan az élet. Zsebre dugott kezekkel, fejemen a fejhallgatómmal és rajta a kapucnimmal járom a főváros utcáit, hogy elérjek a megfelelő utcába. Itt már tényleg nem szeretném, hogy hozzám szóljanak, időzített bomba vagyok szó szerint, amíg a megfelelő ember meg nem talál. Szeretném, hogy itt legyen és elmagyarázhassak neki mindent, és meglepjem valamivel, ami nem is kifejezetten ajándék, vagy nem tudom nevezhetem-e annak, azt majd ő eldönti. Nézem az embereket, de eddig még nem veszem észre se távol, se közel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=645049#post645049][b]Lepsényi Zalán - 2016.12.04. 13:24[/b][/url]

Örülök, hogy sikerült túltennünk magunkat az összekapáson melynek látható maradványai is lettek és amik örökké figyelmeztetnek arra, hogy  mi az, amit nem szabad hagynom megtörténni még egyszer. Ricsinek igaza volt, túl feszült voltam az utóbbi napokban és hetekben, de szerencsére Dai felbukkanása segített valamennyire, ám ettől még van bőven bennem aggodalom. Szeretjük egymást Ricsivel, azt hiszem ebben nincs semmi különleges és félreérthető. Nagyon jó testvér és jó érzés, hogy ezúttal is figyelt rám: az ő ötlete volt eljönni bulizni. Mindkettőnkre ráfért már és ami engem illet: mentőövet jelent és épp fuldokoló személy számára. Nem együtt megyünk a buliba, nekem még van egy kis dolgom előtte. Már az ötlet felvetésekor is közöltem vele, hogy ha összejön a buli, akkor majd figyeljen oda rám, mert az biztos, hogy én nem leszek komplett. Nyilván nem hitte el ezt, mert még sosem látott durván bulizni, de én valahonnan érzem, hogy most el fogom tudni engedni magam. Pár óra múlva érkezek meg a szórakozóhelyre és akkor jön a neheze, megtalálni Ricsit. Rengetegen vannak, így eltart egy ideig, közben veszek is valamit inni. Hosszú kutakodás után látom meg üldögélni és beszélgetni valakikkel. Csak a hátát látom, de így is biztos vagyok benne, hogy ő az. Lassan közeledek felé, bár nincs is miért lopakodnom, a hangos zenétől úgysem hallhat meg, max ha hátranéz, viszont remélhetőleg ez nem történik meg és én meg tudom lepni, avagy ijeszteni.
- Csáó! - mondom hirtelen közel a füléhez hajolva, amitől talán meglepődik. Egyből leülök mellé és csatlakozok a társasághoz, de mindenek előtt kortyolok ismét az italomból.
- Hű, de be vagy pörögve. - Hát éppen, hogy nem, az irónia csak úgy cseng a hangomban. Legalább táncolna a csajokkal, vagy ilyesmi. Ejjh Ricsi, Ricsi...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=649638#post649638][b]Farkas Balázs - 2016.12.20. 17:42[/b][/url]

Kissé feszülten ráncolja homlokát, miközben egyszer felnéz Nina arcára, majd gyorsan vissza is pillant a maga elé tartott étlapba. Lába idegesen rángatózik az asztal alatt, szíve hevesen dobog, ahogy olvassa, vagy legalábbis olvasni próbálja a lapra nyomtatott betűket. Csak a hülye nem látja, hogy mennyire izgul. Eléggé kellemetlenül érzi magát, ugyanis lehet, hogy a körülötte vagy a vele szemben ülő hölgy nem tudja, de borzasztóan régen volt része egy randevúban. Pláne olyanban, amit ő szervezett, így minden balul elsült dolog miatt neki lehet a fejét venni. Eleve gyomorgörccsel érkezett Nina oldalán az étterembe, és az sem segített túl sokat a helyzetén, hogy most már lassan nyolc perce ülnek egymással szemben, némán, az előbb kedvesen elküldött pincér pedig úgy tűnik, hogy már jönne vissza. Balázs lopva oldalra pillant, majd mikor látja, hogy a férfi tényleg elindul feléjük, igyekszik az étlapon írtakra koncentrálni és előállni valamilyen étellel, ha rendelésre kerül a sor. Mégsem ülhet itt kukán és vonogathatja a vállát. Elvégre ő a férfi, vagy mi.
Nina valószínűleg már észrevehette, hogy az auror nemhogy nem nyugszik meg, egyre izgatottabb lesz, idegessége viszont még így sem múlik. Egyszerűen nem tud csak úgy könnyedén átsiklani azon tény felett, hogy a félvéla szereti, ergo biztosan elnéz neki egy-két hibát, még akkor is, ha ezt a randevút tökéletesre tervezte. Tervezte. Mondjuk tervezni mindenki tud, hibák úgyis mindig a kivitelezésben vannak, mint például most is. Balázs szinte könyörögve pillant fel a pincérre, majd amikor a férfi rápillant, nyugalmat erőltetve magára adja le rendelését. Aztán rögtön kétségbe is esik, az eddig bástyaként maga elé tartott étlapot ugyanis elviszik előle, neki pedig bármennyire is nehezére esik, muszáj beszélgetést kezdeményeznie a nővel. Csak ne izgulna ennyire!
- Szóval - megköszörüli a torkát, ujjaival idegesen dobolni kezd az asztalon. És ennyi. Mást egyszerűen nem tud kinyögni. Szemeit igyekszik ugyan összekapcsolni Nináéval, hangja mégsem magabiztos, mint amilyennek kellene lennie. Nyugtalansága átragad minden testrészére, szavai így nem hatnak sem kedvesnek, sem szerelmesnek. Úgy szól a nőhöz, mintha egy ismeretlennel ülne szemben, a magára erőltetett nyugodt arc is megtörni látszik. Hiába, Melinda óta még senkivel sem volt ennyire közeli kapcsolatban, mint Ninával, eléggé kijött a gyakorlatból.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=651777#post651777][b]Czettner L. Maja - 2016.12.28. 21:23[/b][/url]

Ideges volt, tördelte az ujjait és fel s alá járkált az öltöző előtti kis folyosón a meccs előtt, miközben fejben számolt vissza annak kezdetéig. Fejben a meccset illetően összeszedett volt, de az ereiben ettől még az érzelmek pulzálása nem hagyta nyugodni. Talán csak akkor sikerült egy picit, mikor a páholyok felé fellógtak az egyik csapattársával, Gergővel és meglátta Lewyt. Ugyan nem volt sok ideje, de annyira örült neki, hogy arra nem voltak kifejezése. A lengyel megint a haját piszkálta, amit ezúttal Maja viccesen meg is jegyzett. Megegyeztek, hogy ha ügyes lesz és nyernek is, akkor bizony kezelésbe veheti azt, de egyelőre menjen csak a dolgára, így is tett. Karon ragadta a terelőjüket és futólépésben szánkáztak le a lépcsőkön, majd tűntek el egy oszlop mögött, hogy a pályáig meg se álljanak. A Viperák nevére nem hozhatnak szégyent.
Hát a meccs, arról sok minden elmondható, de az, hogy egyszerű lett volna nem. Az első negyed órában összeszedtek Majáék egy 60 pontos hátrányt, amitől a csapat fele teljesen el volt kenődve, talán kicsit mindenki el is vesztette a reményt, de a kapitányuk nem adta fel, hajtotta őket, aminek meg is lett az eredménye. Szépen támadtak és érkeztek a gólok is - Maja nagy örömére még neki is sikerült és nem is egy (!) -, bár mindennek ára van ugye. A meccs végére egy hibából a navinés egy gurkótalálatot szedett be, az ellenfél meg nagy kárörvendés közepette a fogóját vesztette kishíján. Azonban a fájdalom és minden könnyes perc megérte, mikor a kapitányuk kezében ott virított a cikesz, magasba emelve és ezzel a Visegrádi Viperák megnyerték, kiszenvedték. Mindent beleadtak.
Az öltözőben nagy volt az öröm, de az évzárós bulira terelte a szót a vezetőjük, és mindenkit pihenésre és felépülésre intett. A legtöbbeket, így Maját is viszonylag helyreraktak a gyógyítók, csak kicsit bicegett a jobb lábára, de egészen elviselhető volt az. Mire átöltöztek, összeszedelőzködtek elkezdtek a lelátók is kiürülni, Maja azonban nem akarta, hogy mindenki távozzon idő előtt. Meg amúgy is, behajtja a nyereményét.
- Hééééé, sikerült! Gyere veleeeem!
Ott libegett a nyakában a lánc, bizony, miközben hevesen gesztikulálva mutogatott Lewynek, bár éppen nem ugrált, az fájt volna neki, hogy jöjjön. A közeli panzióban szállásolták el a csapatot, bár mivel mugli hely csak sima „sportkirándulók” hírében persze, ott van a pihi meg a kaja mielőtt haza mennének. Azzal pedig nem különösebben törődött, hogy ez így normális-e. Más is hozza anyut-aput, kistesót vagy nagytesót, akkor vele mért ne tarthatna valaki? Boldog volt, úgy nagyon, ezt meg szerette másokra is átragasztani. Szóval el is indult az egyik szoba felé, ahol a csapat másik lány tagjával osztozkodott a helyen, de neki se híre, se hamva nem volt már.
- Na? Na? Láttad? Végig? – Éppen csak arra nem kéri, hogy mesélje el újra, vagy hogy mondja el mennyire tetszett, Maja is kihagyná ez utóbbit a vaspuszi miatt. Hiába kapta azt a bájitalt, nem lesz azonnal olyan tökéletes minden.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=661665#post661665][b]Sonja Ainsworth - 2017.02.23. 16:10[/b][/url]

Igent mondott.
Amikor a srác elhívta ide, fogalma se volt, mi vár itt, de idén pont a tapasztalatgyűjtésekre hajt, nem látott semmi okot arra, hogy elküldje őt. Amúgy is... egészen kedvelte, már amennyire ő tud kedvelni valakit ugyebár. A falakon ugyan lazított, viszont még most sem képes túlságosan közel engedni magához senkit. Azonban már az is hatalmas előnynek minősül, hogy eljár emberekkel, vagy éppen nem küldi el őket a francba.
- Oké, innen merre? - áll meg hirtelen, Ricsire pislantva közben. Bár nem látszik rajta, egész jó kedve van, és még a Duna látványa is nyom rajta egyet. Az időjárás nem érdekli, nem érzi ezt hidegnek, de arra már rég rájött, hogy az itteniek máshogy viszonyulnak a mínuszokhoz. Nem érti, de elfogadja a többi hülye magyar szokással együtt, mert még most is fényévekkel jobbnak tartja ezt  a helyet.
- Uhh ők hová mennek? - fordul a nagyobb csoport után, akik szépen elhaladnak mellettük. Persze, tetszik neki ez az andalgás is... aránylag, de mióta hallotta, itt Pesten milyen jó bulik szoktak lenni, teljesen ki van éhezve rájuk. Hiába a csárda meg a PUB, ott csak a pia jó, semmi hangulat, vagy épp ereszd el a hajam, Sonja pedig nagyon szereti az ilyen estéket, noha ezt sokan meg nem mondanák róla.
- És egyébként... miért hívtál el? - most már eszébe jut az is, hogy ezt a kérdést feltegye, közben pedig bele is karol Ricsibe, olyan természetességgel teszi mindezt, mintha mindig is ezt csinálták volna. Nem érdekli a sötét sem, sem a tény, hogy a kisebb-nagyobb csoportokkal együtt, a furcsábbnál furcsább alakok is kezdenek itt felbukkanni.
- Nem akarunk enni valamit? Biztos jobban ismered a magyar kajákat, vagy uhh... együnk kínait - egyszer ugyanis mindent ki kell próbálni, nem? Sonja pedig sose evett, de úgy gondolja, ha Ricsi itt van mellette, nem fenyegeti az ételmérgezés veszélye... talán.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=662037#post662037][b]Máté Csinszka - 2017.02.24. 20:12[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=662798#post662798][b]Ombozi Rebeka Liliána - 2017.02.26. 11:51[/b][/url]

A szalon még nincs készen, sok apróság hiányzik belőle, Sára nélkül azonban Rebekának sem elegendő ideje, sem erőforrása nincsen ahhoz, hogy gyorsan befejezze a megkezdett munkálatokat. Így tehát szabadidejében, mikor épp van pár elkölteni való galleonja, folytatja a szépítgetést és az eszközök beszerzését. Egy tetoválószalon nem kis tétel, már amennyiben az ember tisztességesen csinálja és ki tudhatna többet minderről, mint a televarrt Rebeka?
Már dél körül járhat, erre az apró-cseprő információra pedig korgó gyomra hívja fel a figyelmet. Mit van mit tenni, ennie kell. Kilép a helyiségből és bezárja az ajtót maga után, hogy valami étel után nézzen, ekkor pedig azt hiszi, csak káprázik a szeme. Mit keres itt Dávid - akarja mondani Krisztián? Mert bizony, az út túloldalán ott áll teljes valójában a metamorfmágiában jártas barátja. De mi oka lenne álcáznia magát, elvégre már együtt vannak, mi más késztethetné még arra, hogy valaki más arcát használja?
Valójában mindegy is, mert a kérdések elsikkadnak a tény mellett, hogy vele ebédelhet. Minő szerencse! Pompás fordulat. Körülnéz és átszalad az úton, hogy utolérje a srácot, de már előtte nyitja a száját, hogy rá kiáltson.
- Krisztián!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=663493#post663493][b]Árvai-Mózs Barnabás - 2017.02.28. 12:05[/b][/url]

Nem gondolta a fiú, hogy ennyire meg fogja lepni az utasát a mugli eszköz. Barnabás emlékezetében úgy élt, hogy a mágusok is azért használnak autót, még ha kicsit tuningoltakat is. Ennek ellenére nem kellett sokat nógatni Hellát, hogy bepakolja magát a négykerekűbe - véletlenül sem üvöltött róla, hogy még egy ilyen ismeretlen eredetű járgányba is beszáll, csak itt ne kelljen lennie. Coloska látta, hogy utasa milyen rémülten ül ott, mint egy faszent, és hogy oldja a feszültségét a másiknak, nekiállt összehordani hetet-havat. Agyzsibbasztó vicceket is nyomott néha, mint pl. hogy mit csinál a kecske, ha elfogy a vajaskenyere? Megken egyet.
Úgy 20 perc után tört rá a sebességmámor. Egy pillanatra sem ment többel, mint amennyi a megengedett, de egész megnyugodott, ahogy duruzsolt alatta a motor és suhant el mellettük a táj. Kicsit lehúzta mindkét ablakot, bal kezét a kocsiajtóra fektette és egy kézzel kormányzott, amíg nem kellett sebességet, vagy zenét váltani. A nap ragyogva verődött vissza fehér pólójáról, szemén megcsillant a fény, kezén a kis erek kezdtek kirajzolódni, izmai megfeszültek. Út közben azért rendszeresen megkérdezte Hellát, hogy meg akar-e állni, vagy akármi, és ha bármi kellett, akkor a legközelebbi pihenőnél megálltak.
Egy szűk óra után odaértek a budanekeresdi menhelyre, ahol finom parkolást követően leállította a motort, megsimította a műszerfalt és némán megköszönt egy újabb utat az autójának. Kiszállt, kinyitotta Hella ajtaját is. A hely, ahova megéreztek, nem épp egy bevásárlóközpont, de egy nagyon meleg, kellemes benyomást keltő egyaránt szabad-és zártterű épület. A hófehér, kék szemű kiscicáktól kezdve az engedélyt igénylő bestiákig elég széles volt a felhozatal. Ahogy kicsit beljebb mentek a kerítésen belülre, egy vidám, mosolygós, szőke hajú lány üdvözölte őket melegítőben és pólóban, amiken látszott, hogy nem csak a kapát támasztja egész nap, s felajánlotta a segítségét. Barnabás Hellára pillantott, hisz most a fiú a szócsöve, neki kell észrevennie a legapróbb jeleket is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=664247#post664247][b]Drávecz Bálint - 2017.03.03. 20:27[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=664730#post664730][b]Ardai Kolos - 2017.03.05. 22:13[/b][/url]

Hangos csattanással vágódott ki a bejárati ajtó, ahogyan Kolos maga mögött húzva Myrát kivágtatott a házból, ki az udvarra. Utánuk még lehetett hallani nagyapja kiabálását és átkozódó szavait, majd ahogyan nagyanyja próbálja csitítani. Az öreg éppen a pálcáját követelte, és ízes káromkodások közepette hordta el őket mindennek.
Nem így tervezte. A levelekben szülei azt írták, az öreg állapota nem rosszabbodik. Hogy jobban van és akárhányszor meglátogatta, mindig felismerte őt és Kolosként szólította. Most is úgy tűnt, hogy végre alkalmas az idő arra, hogy Myrát bemutassa neki. A lányt, akinek meg kell ismernie azt a személyt, aki miatt Kolos Kolos lett.
Olyan szépen kezdődött, és olyan ígéretesnek tűnt a beszélgetés! Nagyapja olyan volt, mint régen, mint annak idején, és Kolos megint úgy érezte, mintha minden rendben lenne az egész világon. Aztán történik az a pillanat. Csak egyetlen pillanat, mikor a világ tótágast áll, és az öreg valaki mássá válik. Jelenleg egy tajtékzó őrülté.
Próbálták ők megnyugtatni, visszarántani egy kicsit a saját világukba, csak még egy kicsit... De a vénember csak mondta a magáét, kiabált és... Kolos nem bírta tovább. Myrát maga után rángatva hagyta hátra maga mögött a múltat.
Megkerülte a lakókocsi feljáróját, és az udvaron keresztülvágva a hátsó kapu felé indult. Idegesen kotorászott a kulccsal, remegett a keze, így inkább félredobta a kerítés tövébe, és pálcájával nyitotta ki az ajtót. Ismét megragadta Myra kezét, és kilépett a macskaköves utcára. Egy szót sem szólt, csak összeszorított szájjal vágtatott keresztül a nem túl forgalmas utcán.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=664902#post664902][b]Egressy Auróra - 2017.03.06. 19:03[/b][/url]

Rora édesapja szívesen vállalta a gyermekmegőrzést, kisebb korában úgyis kevés időt tölthetett együtt az unokájával. Így aztán el tudort nyugodtan készülni, persze egy kis festék Hannára is került, de a kislány nagyon rendesen tűrte azt, hogy az édesanyja nem vele foglalkozik. Csak az ruháját irigyelte tőle, ugyanis tetőtől talpig arany volt, a csillogása senki figyelmét nem tudta elkerülni. Ehhez mérten a sminkje és a haja kifejezetten visszafogott volt. Nem szerette elrejteni az arcát, de a ruha sem sokat hagyott a képzeletre.
Mikor megjött érte a kocsi, nyomott egy rúzsfoltot a hátramaradottakra és hagyta, hogy a kocsi elvigye a Duna mellé, az igencsak csicsás hotelhez.
Nem az a fajta volt, kit lenyűgöz az ilyesmi, de nem is az, aki hozzá volt szokva. Az élet részének tekintette, hogy vannak tehetősek és kevésbé azok. Így mikor kiszállt a hotel előtt épp csak körbepillantot, majd határozott mosollyal az arcán belépett a hallba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=665200#post665200][b]Gwen L. Blake - 2017.03.07. 18:32[/b][/url]

Imádok a barátnőkkel lógni, főleg, ha azokkal ilyen helyekre megyünk. Panka ötlete volt a Bubu, én pedig nem ellenkeztem, sőt szerettem ott lenni. Ő ismertette meg velem a helyet, lehet előtte hallottam már máshonnan felőle, azonban nem maradt meg az emlékezetemben, míg el nem vonszolt oda. Első alkalommal nem volt lehetőségem megkóstolni a sushit, csak a rámenüket, viszont, ami késik, nem múlik, most arra is sor kerül. Összefolyik a nyál a számban, ahogy a kajára gondolok, most tele fogom tömni a pocakomat finomabbnál finomabb falatokkal.
Úgy beszéltük meg a lánnyal, hogy ott találkozunk, sajnos ismét hozom a formámat és több mint öt perc késésben vagyok. Illene leszoknom erről, azonban képtelen vagyok rá, és ismerhet a lány, tudja, hogy nem a pontosságomról vagyok híres. Sietve lépek az üzletbe, majd leadom a teára vonatkozó rendelésemet. Megvárom, míg elkészíti, a többi kaját később is ráérek beszerezni, helyette elindulok felfelé a lépcsőn. Fent megpillantom a lányt, akinek ugyanolyan húzott szemei vannak, mint a barátomnak, és mosolyogva huppanok le hozzá, miközben szavaimat felé intézem, ki máshoz.
- Bocsi, foghatnám a metróra is, de nem miattuk késtem – vallom be az igazságot. Még otthon szedelőcködtem, ugyanis elhúzódott a sütés, amit a barátomnak csináltam. Majd később odaadom neki, most a szemben ülő lánykával kell foglalkoznom, ugyanis egy csajos napot akarunk tartani, amikor talán vásárolni is megyünk, de ebben nem vagyok biztos.
- Kaját rendeltél már, vagy megvártál? – kérdezem, mert ez fontos momentuma az egésznek. Ha nem, és később szeretne, akkor tudok várni, viszont, ha ugyanolyan éhes, mint én, akkor rögtön pattanhatunk fel a finom rámenért és sushiért, meg talán az édességért is. ha keresztapámék tudnák milyen finom kaját eszek, biztos a sárga irigység enné őket, nem mintha Pécsett nem lehet hasonlóakat beszerezni. Kíváncsian pillantok a lánykára, remélem nem ment el a kedve semmitől a késésem miatt, az elég ciki lenne számomra, és számára is.
- És a beszélgetés után van valami elképzelésed, vagy ülünk itt zárásig, és utána kitaláljuk mi lesz velünk? – teszem fel a fontos kérdést, mert akkor úgy kell tervezzünk. Szerintem egyikőnk sem akar zárásig itt ülni, az kicsit sok lenne, bár a zene, és a hely hangulata úgy  repíti az időt, mint más soha.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=665889#post665889][b]Ombozi Noel - 2017.03.09. 20:31[/b][/url]

Kelemen Farkas

Célmeghatározás, céltudatosság, célirányosság - szól a fáma. Egész egyszerű szabálynak tűnik, amit nem lehet olyan nehéz betartani. Holló úr már az első hoppanálás órán beléjük verte, majd ezt hallgatták hosszú heteken keresztül, egészen a vizsga napjáig. Noelnek ráadásul a legtöbb társával ellentétben soha nem okozott gondot az egyik pontról való hirtelen eltűnés, és egy pillanattal később valahol máshol megjelenés. Mindig ment, mint a karikacsapás. Egy héttel ezelőtt a vizsgát kiváló eredménnyel teljesítette.
Az, hogy most valami mégsem úgy történik, mint eddig, nagyon hamar nyilvánvalóvá válik a semmiben forgó-hánytorgó mestertanoncnak. Elég csak élesen nyilalló combjára pillantania, amibe egy jókora sárkányfog szúródott, és amit most a fájdalomtól reszkető kezeivel szorongat.
Eltorzult, szenvedő arccal ordít, miközben célirányt vesztve, irgalmatlan sebességgel kezd zuhanni. Nem tudja hol van, hogy mióta forog, egyáltalán, hogy még a Nap vagy már a csillagok vannak az égen. Egyedül csak csuromvér nadrágját látja, és a fájdalomtól elharapott nyelvéből csöpögő vér ízét érzi. Aztán újabb,  egészen másfajta fájdalom hasít belé, és bal kezét hiányzó veséjének tájékára, az oldalához kapva, félelmetes ordítással csapódik bele a betonba.
Nyekken, vért nyel, prüszkölve nyög, majd a combjába kapaszkodva, egész testében remegve, fájón fordul a baljára. Úgy érzi, menten kimúlik, a feje lüktet, szédül, a halántékán vércsík szánt végig. Tarkója, ahogy végleg leteszi, halkan koppan a betonon, a szemeit ki sem bírja nyitni.
- Nhe... esh... phánikhba... nhe... nhe - szörcsögve motyogja, akai résén az elharapott nyelvéből származó vért bugyborékolja ki. Holló tanár úr homályosan derengő alakját látja maga előtt, és igyekszik a tanácsaira gondolni, hiszen abban már minden kétséget kizáróan biztos: éppen most amputoportált.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=666156#post666156][b]Drávecz Bálint - 2017.03.10. 17:01[/b][/url]

Úgy indult neki az egy hetesre tervezett tivornyának, hogy dühös és csalódott volt. Nem a szőkére, aki sikeresen beleférkőzött a fejébe, hanem saját magára. Nem lett volna szabad úgy elengedni, hogy egy pillanat alatt vált azzá az emberré, akinek az újságokból ismerik meg az emberek. Egy tökéletes seggfej volt.
Az utazását megpecsételték a pár nappal előtte történtek, de azért minden percet kihasznált, amit csak tudott, felejteni akart.
Pár napja már Magyarországon tartózkodik, az apja befogta dolgozni, így semmi ideje nem maradt arra, hogy lépést tegyen a nő felé. Még az üzenetére sem válaszolt, holott többször is neki látott, de sosem ért a végére. Pedig egyre jobban érzi hiányát, amit az esti ivással próbál elfeledni. Egy ilyen kocsmatúrának köszönhetően jut el oda, ahol Aurórát a vacsorájuk előtt felszedte az autó. Részeg, bár képes koordinálni a mozgását, tudatában van a cselekedeteinek, de már messziről látni lehet rajta, hogy nem a legelőnyösebb formájában ácsorog a családi ház kapujában.
Nem tudja mi tévő legyen, mert valami olyasmi rémlik neki, mintha a nő apja is itt élne. Vele pedig semmi esetre sem szeretne összetalálkozni. Szerencsétlenségére Káté és Ádám is itt vannak vele, akik hangosan üvöltözve adják mindenki tudtára, hogy megérkeztek és éppen mennyire nincsenek beszámítható állapotukban. Néhány rosszallópillantást küld feléjük, aztán hagyja az egészet a fenébe, csak bámulja a házat és várja a csodát, Auróra személyében.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=666634#post666634][b]Drávecz Bálint - 2017.03.11. 21:32[/b][/url]

Különösebb készülődésre nem volt ideje, mert egész délután az apjának ugrálva intézkedett. Hiába van hétvége, náluk soha nincsen megállás, valakivel mindig lehet üzletet kötni, vagy fenyegetőzni.
Arra volt ideje, hogy egy virágüzletbe beugorjon és csináltasson két csokrot. Az egyik csokor a másiknak a tökéletes mása, csak kisebb kiadásban. Pont mint Auróra és Hanna, legalábbis ő így látja őket.
Saját autójával érkezik, számára a taxizás olyan, mint egy New Yorki ficsúrnak a metró, de ezt nem akarta a nő orrára kötni. Az ajtóban ácsorog azon agyalva, hogy biztosan jól tette-e, hogy idejött. Most valahol innia kéne a srácokkal és idegen nők után fütyörészni vagy táncolni velük, ehelyett ő megint Auróránál köt ki. Olyan mint egy bumeráng, mindig visszajön, nem tud elszakadni, mondjuk már nem is szeretne. A csengőt csak egyszer nyomja meg, kezeit pedig a csokrokkal együtt a háta mögé rejti. Mikor kinyílik az ajtó egy kedves mosollyal néz arra, aki kinyitja.
- Szép Estét! Megérkeztem. Bocsánat a késésért.
Bűnbánó tekintetet igyekszik az arcára erőltetni, de ez hamar nevetésbe torkollik. Nem fog magyarázattal szolgálni a késés miértjéért, bár Auróra még nem tudja, mivel foglalkozik, de annyit már tud róla, hogy nem fog hiszti rohamot kapni, pár perc miatt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=669154#post669154][b]Drávecz Bálint - 2017.03.21. 18:33[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=669862#post669862][b]Egressy Auróra - 2017.03.24. 19:45[/b][/url]

Három napja ül a cetli fölött, amit Báint csúsztatott a zsebébe. Csak otthon vette észre, így nem volt esélye az arcába vágni. A kis celti azonban nem jagyta nyugodni, szinte kiabált neki. Többször elindult a kuka felé, hogy kihajítsa de az utolsó pillanatban meggondolta magát. Így a papírdarab hamar viseletes lett, megtépázta az ideg, amit Rorának okozott. Harmadik nap estéjén azonban megunta.
- Apa. Figyelj kérlek Hannára, elmegyek.
Kiöltözött, hát már hogyne tette volna. Sokáig készült, többször elkapta az agybaj közben, de végül kész lett a műremek. Egész csinossn nézett ki. A haja egyenes volt a változatoság kedvéért, fekete ruháját az ajándék cipővel és piros rúzzsal dobta fel. Hívott egy taxit, majd bediktálta a címet. Kellemes, lassú és kényelmes volt, az út alatt végig tudta gondolni, hogy milyen baromságra készül éppen egy férfi kedvéért. Csak fütyülnek és megy, ő nem az a fajta volt, Bálint mégis a legrosszabbat hozta ki belőle. Undorodott magától, de erősebb volt az, amit a férfi iránt érzett, bármi is volt az.
Majdnem fél órába telt, mire meggyőzte a portást, hogy engedje fel. Bármennyire is igyekezett, csak akkor sikerült neki szabad utat kapnia, amikor bevetette magát. Beszállva a liftbe remegett a gyomra, remegtek a kezei és mikor kopogott az ajtón már a levegőt is igen sűrűn szedte. Nem is tudta pontosan mire számítson. A fogadtatás nyilván nem lesz ellenséges, hiszen ő akarta, hogy ide találjon, de van egy olyan érzése, hogy a dolog nem lesz ennyire egyszerű.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=670358#post670358][b]Nemes L. Izabella - 2017.03.26. 15:02[/b][/url]

Cipőm sarka hangosan kopog a budapesti forgatagban, vállam nekiütközik egy szembejövő nőének. Sietősen kérek elnézést, majd folytatom utam az egyik hoppanálási pont felé. Mióta nem járok már haza a szüleimhez, Budapest nem tartozik éppen a kedvenc városaim közé. Szeretnék gyorsan hazakeveredni, mielőtt a nagy város ellenére is megtalál valamelyik szülőm. Még mindig nem sikerült rendezni a kapcsolatunkat, de az idő elteltével szerintem ez már így marad, mert se én, se ők nem hajlandóak arra, hogy normális emberek módjára leüljünk és megbeszéljük a dolgot. Anyám tudom, hogy teljesen kifordult önmagából, én pedig nem akarok kedve szerint ugrálni.
A nővéremmel találkoztam, akit azért jó volt látni ennyi idő után, vele még mindig tartom a kapcsolatot. Hiába kértem, hogy jöjjön inkább Bogolyfalvára, ami nekem is közelebb van és távolabb a szüleinktől, hajthatatlan volt, így most kénytelen vagyok átverekedni magam a délutáni tömegen, hogy hazajuthassak. És közben muszáj rájönnöm, hogy miért is nem rajongok annyira a nagyvárosokért: a tömeg miatt. Még mindig ki nem állhatom a tömeget.
Felpillantok az egyik kereszteződésnél, a túloldalon pedig ismerős arcot vélek felfedezni. Nem vagyok benne teljesen biztos, hogy a férfi az-e, akinek én hiszem,  de ha meg igen, akkor azt hiszem örülnöm kellene, hogy újra láthatom. Hunyorítva pillantok felé, majd amikor elfordul, elindulok felé. Próbálom tartani vele a lépést, és nagyon remélem, hogy tényleg az, akinek gondolom.
- Bálint! - utánakiabálok, hátha ezzel többet érek el, mint a szimpla követéssel, pedig lehet, hogy egy tök idegen pasas után üvöltözök. Még mindig nem vagyok benne száz százalékig biztos, hogy azt a férfit követem, akivel én olyan sok időt töltöttem gyerekkoromban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=670396#post670396][b]Grace Erin Green - 2017.03.26. 16:46[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=672262#post672262][b]Warren Mina - 2017.04.03. 20:15[/b][/url]

A szüleim elég sojáig húzták a gyógyulást, még most sincsenek rendben igazán. Én közben levizsgáztam, majd el is kezdtem a tanulmányaimat az egyetemen, méghozzá Elektromágikus kommunikáción. Eddig tetszik, de hát ez a pár nap épp csak a berendezkedésre volt elég, meg arra, hogy egy kicsit ismerkedjek a hellyel. Az időm nagy részében az egyetemen szeretnék inkább lenni, de ez nem jelenti azt, hogy elhanyagolom a családomat, vagy, hogy nem látom azt, amit a szüleim között folyik. Ráadásul anyám hangulatából ítélve, apám már megint csinált valamit. Mindig olyankor fancsali, ha nagyobb veszekedésen vannak túl, a kisebbeket már fel se vesszük.
Ennek okán hát, és némi hátsó szándékkal látogattam meg az én drága és egyetlen édesapámat, és csaltam el, hogy egy kicsit szívjon friss levegőt, mert bár nincs jól, de ha csak bent döglődik a levegőtlen lakásban, akkor nem is lesz. Apa - lánya program. Szoktunk ilyet csinálni, kajálunk vagy videojátékozunk, elvagyunk. Szeretem ez ilyen időt, mert ilyen sok anya nincs itt, sem Sean, és apa csak az enyém.
- Jobban vagy már azért?
Érdeklődöm, miközben egy kókuszos kürtöskalácsot veszek át éppen, amibe karamellaöntetes vaníliafagyit kértem. Imádom ezt a keveredést, és hogy a kedvenc édességeimet így vegyítették, Most nem kell már gondolkoznom, hogy mit is ennék, mert lehet egyesíteni őket. Imádom az ilyen ötleteket. Apát is kérdezem, nem tudom mennyire bírja a gyomra a kaját, kicsit úgy tudom elképzelni, mint az "üres pirítós, tea" mantrát, amint a háziorvosok gyakran ellőnek, ha érzik, hogy csak lógni akar a mihaszna kölyke.
- Voltam bent anyánál is. Elég rosszul van. Te látogattad?