[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=429203#post429203][b]Vikohino Thaihasy - 2014.12.01. 11:30[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=435578#post435578][b]Dr. Mácsai Zója - 2014.12.11. 19:41[/b][/url]

- Imádom az ünnepeket.
Szól hátra a mögötte álldogáló férfinek, akinek tegnap felvetette, hogy ha már Pesten van dolga, akár össze is futhatnának. Örömmel vette, hogy a férfi igent mondott, és azt is, hogy kifogások nélkül meg is jelent.
- Köszönöm.
Egy kis borravalóval, és két forralt borral fordul a férfi felé. Kérdezte, hogy Dwayne milyet kér, de csak a vállát vonta , így hát a listát végigbogarászva választott egy jól hangzót, az övé se akármilyen eperbor, ami annyira finom, hogy nagyon. Szereti, de piszok drága, és nem is nagyon venné meg csak a maga kedvéért. Különben is, a lánya kitiltott mindent, ami alkohol a házból, így egy kis dugi készleten kívül nincs semmi és ezt nem tudná nem elújságolni neki.
- Fogd meg egy kicsit.
Átnyújtja neki a két italt, majd a pénztárcáját gyorsan a táskájába dobja, visszazárja, a vállára veszi és, visszaszerzi a poharát. Hópelyhes kesztyűs kezeit pohara köré fonja, arcára vágyakozó kifejezés ül. Pomponos sapkájában, és kék kabátjában igen feltűnő jelenség, de élvezi, hogy nem kell a téli cuccait hanyagolnia. Bár nem az a kimondottan tél típusú ember, most mégis jól esik ezt a sok göncöt felhúzni magára.
- Mina felvetette, hogy szívesen töltené veled az ünnepeket. Nekem nincs kifogásom ellene, már ha te is szeretnéd…
Tudja, hogy a lánya a legutóbb nem túl rózsás hangulatban jött haza, és azt is, hogy mi az oka. Bár nem akarta elmondani, de ő meg erőltette. Szegény Mina, annyit talán az elmúlt években nem zokogott, mint akkor az ölébe fúrva a fejét. A tények megdöbbentőek voltak. Nem csak az, hogy Léna visszajött, hanem, hogy a lánya pontosan tudta, mi folyik a szülei között. Sajnálja, hogy nem mert őszinte lenni vele, de félt, ha megtudja, hogy alakul közöttük valami, akkor elbízta volna magát, és lám, ez összejött anélkül is.
-… és Lénát se zavarja.
Mivel kivételesen nem húzott magassarkút, ezért fel kell néznie a férfire, ami érdekes eset, hiszen az a pár centi egy magasságba hozta őket. Most azonban olyan alacsony, mint egyébként is, ami meglepő és furcsa érzés. Bár ebből most van benne jó pár. Kíváncsian nézi a férfi arcát, hogy miként reagál a nő nevének kiejtésére.  
- Volt egy olyan érzésem, hogy kerülsz engem. Kicsit tartottam tőle, hogy nem jössz el.
Belekortyol a borba, isteni, mint mindig. Egy hosszú pillanatig behunyja a szemét, és finoman elmosolyodik. Igen, határozottan imádja a telet az ilyen csodálatos dolgok miatt.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=437532#post437532][b]Aileen Aurora - 2014.12.16. 13:46[/b][/url]

A karácsonyi bál másnapján mentem haza. Meglepő módon több hely kellett az ajándékoknak, mint a saját cuccaimnak. Azt hiszem az utazgatás közben megszoktam, hogy kevés holmit cipeljek magammal.
Hazaérve aztán meséltem, mindenről, ami velem történt, hogy hogyan vagyok, mit tervezek, milyen a munka, mind a kettő... Közben nagymamámnak segítettem a konyhában, majd apámnak a nappali feldíszítésben. Idén ugyanis kisebb bulit tart: barátaival, kollégáival tervezi eltölteni a karácsony előtti estét. Nekem arra a napra más terveim voltak, illetve hát erre a napra, hiszen a nagy karácsonyi készülődés közepette gyorsan telt az idő. Én pedig most itt állok két tálca sütivel és néhány kisebb ajándékkal Alexék háza előtt.
Fogalmam sincs, hogy ők mivel ütik el a karácsony előtti napot, de remélhetőleg lesz annyi idejük rám, hogy odaadhassam azt, amivel készültem. Jó, mondjuk terveim szerint szeretnék itt is aludni, elvégre nincs kedvem hazamenni a hangos társaságba, és ami jóval fontosabb: szeretnék négyszemközt beszélni Alexszel.
Sóhajtok egy nagyot, a kiáramló levegő fehéren gomolyog az orrom előtt. Kezdek fázni bár annyira fel vagyok öltözve, hogy még én sem ismertem magamra otthon a tükörben. A nagy, pufi kabát, a szemig húzott sál és a fél arcot eltakaró csuklya nehezítheti a felismerést még akkor is, ha kéklő szemem és néhány kósza, aranyló hajtincsem próbálkozik is felhívni a figyelmet magára.
Újabbat sóhajtok, majd elsétálok az ajtóig és bekopogok. Most már nincs is már dolgom, mint várni és imádkozni, hogy Alexék itthon töltik a karácsonyt és nem mondjuk Ausztriában forrócsokiznak egy hegy tetején. Valami kellemesen meleg nekem is jól jönne most. Finoman vacogva toporgok a küszöbön, várva arra, hogy beengedjenek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=439886#post439886][b]Szendrei Ella - 2014.12.22. 12:37[/b][/url]

Tudta ő előre, hogy nem jó ötlet egyedül a nyakába vennie a mugli fővárost, és megtalálni benne valahol azt a részt, amit csak varázslók és boszorkányok laktak, nevezetesen Budanekeresdet. Tudta ő, igen, csak épp nagyjából két perccel azelőtt kezdte el tudni, hogy már tökéletesen el volt tévedve.
Pedig a legutóbbi vonatútja Lengyelországból Bogolyfalváig egészen jól ment, tekintve, hogy odatalált. És akkor még sötét is volt. Most inkább csak magát érezte sötétnek.
Jó, a cím megvolt, de sikerült rossz helyen leszállnia, nem gondolta volna, hogy ez a Keleti pályaudvar nevű helyet muglik használják. Elvégre olyan szép, és ódon volt, idegennek tűnt a modern üvegpalotáikba bújt varázstalanoktól.
Hogy valóban nem jó helyen járt, azután derült ki, miután többeket leszólított, hogy megkérdezze, merre található a művésznegyed, azok pedig próbálták kitalálni, mire gondolhat bolond lány ezalatt. Voltak, akik elirányították valamerre, de az utcanéven csak mosolyogtak, vagy a fejüket rázták, mondván ilyen nincs. Volt, aki elővette azt a fura világítós készülékét, és nekiállt simogatni, csak, hogy aztán öt perccel később közölje, hogy ilyen utca nem is létezik. Ezt persze Ella végül nem is nagyon értette, minek várta ki, hiszen abból a ketyeréből már kezdte kapisgálni, hogy egy muglival van dolga, akinek halvány lövése sem lehet Budanekeresdről.
Oké, szóval ez nem épp muglimentes városrész. Eltévedtem - állapította meg vidoran a vörös hajkorona alatt a lányka, majd tehetetlenül felkacagott. Elvégre mókás volt, ha bosszantó is.
Kisétált az állomás hatalmas ajtaján, le a lépcsőn, és a szürke fellegek alatt álló szürke városban találta magát. Lehangoló látvány volt, és ami nagyobb baj, hogy tökéletesen ismeretlen.
Összehúzta magán piros szövegkabátját, megigazította sárga-fekete sálját, majd elindult balra, hogy aztán megpördüljön, és elinduljon inkább jobbra. Nem egészen volt maga sem biztos benne, hogy merre menjen, de valamiért a balra nem tűnt jónak. De aztán kiderült, hogy a jobb is ugyanolyan bal. Hajjaj. Ilyenkor mi van?
Végül úgy döntött, hogy a már egyszer bevált megoldásnál marad, mégha az itt kevésbé nyerő is. Mikor a Bagolykőbe érkezett, és a diribát kellett keresnie, nem egy jó nagy rakás olyan ember közt próbált segítségre lelni, akinek semmi dolga nem volt ott.
- HAHÓ! Ki tudja, merre van Budanekeresd!? - kiáltotta a reggeli sürgés-forgásba.
Zsebre dugta kezét, és forgolódva, vigyorogva fogadta a megdöbbent és szúrós szemű pillantásokat. Sajnos azonban egyelőre egyikük tekintetében sem látszott ezek mellett az, hogy tudnák, miről beszél ez az eszelős.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=446682#post446682][b]Csornay Vince Levente - 2015.01.02. 14:52[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=453706#post453706][b]Osztrovszky K. Konstantin - 2015.01.16. 17:49[/b][/url]

Kávássy A. HenriettaBudapest, Váci utca. 2015. január 17. Szombat

Amint delet üt az óra, tömbösíti az asztalán nagy összevisszaságban álló iratokat, különböző méretű és formájú papírfecniket, és dátum szerint listázza a legfontosabb küldeményeket, melyeket aztán kollégája asztalára tesz le, hogy a férfi mielőtt belevág a nagy családi hétvégéjébe, még szaladjon el a bagolyházba, és értesítsen ki minden címzettet. Ma ugyanis ő nem marad bent délutánra, bár hétvégén ha lehet, még a nyüzsgő hétköznapoknál is jobban kedveli azt a másoknak leírhatatlan légkört. Letörli a karcos asztallapot, még egyszer be les minden fiókjába, és csak akkor hagyja el irodáját, amikor mind részlegét, mind saját magát - úgymint nyakkendő, ing, mellény, zakó - tökéletesen rendben találja.
Tudniillik, kora délután szüleivel találkozik Budapest egy előkelő vendéglőjében, amely édesapja régi nagy kedvence. A recepció falára akasztott tükörben még rápillant visszanéző képmására, és egy, a saját magának küldött biztató mosoly után kilép a hivatalból, hogy néhány perc múlva már Budapest egyik legnépszerűbb utcája melletti sikátorában találja magát. A hoppanálás még jó néhány év után is megviseli, hiába a sok gyakorlás, és a megfelelő óvintézkedések, a megérkezés utáni pillanatokat egyszerűen  képtelen megszokni. Émelygő gyomrára tapasztott kézzel siet a Fatál nevezetű vendéglőbe, hogy a kirakatüvegben még egyszer megigazítsa nyakát szorító kendőjét, és csak azután lépjen be a csilingelő ajtón. Édesanyját azonnal észreveszi, és a nővel szemben ülő férfiben is hamar rácsodálkozhat kopaszodó öregére. Kölni illatú, frissen borotvált arcán végigsimít, ahogy megközelíti idősödő szüleit; anyját arcon csókolja, míg apjával tisztelettudón kezet ráz. A férfi bár megpocakosodott, és hajlottabb, mint egykoron volt, még így is tükrözi régi valóját. Konstantin tisztelettudón, szerény csöndbe burkolózva foglal helyet közöttük, de kedélyessége már az előétel közben haragra gyullad. Apjával szinte minden találkozásukat elrontják a politikával, és az abból fakadó eltérő nézetükkel, nem kímélve így a mellettük türelmesen várakozó asszonnyal. A főétel alatt a férfiú munkahelyére terelődik a szó, végül, a desszertet fogyasztva szóba kerül családi állapota is. Édesanyja félti, hogy ugyanolyan sorsra jut, mint ők, apja viszont egyenesen tiltja a korai házasságot. Ráérsz még, mondja minduntalan. Ezután a szülőpár heves vitája következik, amely alatt Aliz, a húszas évei végét taposó Konstantin anyja, éveket öregszik.
- Köszönöm az ebédet, és utólag még egyszer hálás vagyok a gramofonért is - mondja búcsúzásul az öltönyös férfi, és homlokáról letörölve néhány apró izzadtságcseppet, kilép a hűvös utcára. Végre. Hogy merre indul, fogalma sincs, csak felveszi a tömeg tempóját, az út alatt hol cipője orrát, hol az üzletek fényeit nézve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=461434#post461434][b]Mesélő - 2015.02.04. 11:43[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=465066#post465066][b]Adam Kensington - 2015.02.17. 12:31[/b][/url]

Verseny a budai hegyekben. Erre készülünk barátommal, ahogy megbeszéltük. Fehér Jaguar XJ-S XJ27em begördül a helyszínre, ahol az auror már ott vár a szürke Volvo S40ével. Meglehetősen másfajta verdák, az övé kevéssé alkalmas arra, amire készülünk. Úgy tudom, otthon az USAban van neki egy menőbb járgánya, de teljesen mindegy, feszültséglevezető, lélekfelszabadító céljainknak ez is tökéletesen megteszi.
A térképet kiterítjük a motorháztetőmre és kijelöljük a pályát, a teljesítendő távot. Izgalmasnak tűnik. Rábólintok. Tőlem mehet! Bepattanunk hát kocsijainkba, a starthoz hajtunk, stílusosan bőgetjük motorjainkat, letekert ablakainkon át sandítva egymásra, és megkezdjük a visszaszámlálást, fokozatosan keményedő és erősödő hanggal. Három... kettő... egy... Maga a kezdő jelzés pedig már csak valami morduló kiáltás mindkettőnk részéről. Számat összepréselem, orromat megráncolom és a gázra taposok. Csikorognak a kerekek, kavarog a por, mi pedig szépen eltűzünk.
Általában egyedül szoktam repeszteni kihalt útszakaszokon. Ez így társaságban egészen más. Még pezsdítőbb élmény. Néha barátom felé sandítok, máskor az úton tartom a szemem, és eszem ágában sincs a fékre lépni. Egyre jobban átadom magam az önfeledt száguldásnak. Sápadt ábrázatomra lassan, de biztosan egy játékos, elégedett mosoly kúszik, megállapodva rajta.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=466910#post466910][b]Bánkúti Izabella - 2015.02.24. 13:54[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=471149#post471149][b]Osztrovszky K. Konstantin - 2015.03.05. 14:06[/b][/url]

Almásy LénaFebruár 16. Budapest, Váci utca.
   
Majd harmincévesen is ugyanolyan nehezére esik hoppanálni, mint mikor éppen tanulta, vagy az első években kisebb-nagyobb nehézségek árán hasznosította megszerzett tudását. Imbolyogva igazítja meg öltönymellénye felett elmozdult sötét nyakkendőjét, míg kiér az étterem mögötti zsákutcából. Csak néhány szemetes konténer, és üres doboz fekszik ott. Elvétve előfordul egy-két autó is, és van, hogy új plakátot ragasztanak a hirdetőtáblára, azonban a Váci utcán nincs ennél elhagyatottabb, s ezáltal jobb hely arra, hogy megérkezzen a szokásos, már-már kötelező, havonta megrendezésre kerülő családi ebédre. Már az étterem ablakában megpillantja szüleit, akikről távolról lerí, hogy szóváltásba keveredtek, és anyja, mint mindig, úgy most is alulmaradni látszik makacs apjával szemben.
Dünnyögve nyitja ki az ajtót, zakóját a hozzásiető pincérnek adja át, majd a zongora mellett helyet foglaló idős párhoz sétál. Anyját arcon csókolja, apjával tiszteletteljesen kezet ráz, és mihelyst elhelyezkedik díszes asztaluknál, nyomban értesül is a vita tárgyáról: vajon elrontott házaséletük miatt nem alapított még családot egy szem gyermekük?
Konstantin - csakúgy, mint minden találkozójuk alkalmával - hidegfejjel, meglehetős türelemmel igyekszik levenni anyja válláról ezt a terhet, nyugodtan érvel szeretett munkája, és nőtlen élete mellett, ám bármikor erre terelődik a szó, Aliz elnézést kér, és még azelőtt kisiet a mosdóba, hogy fia befejezhetné megkezdett mondatát. Az asztalnál maradó férfiak eztán az étlapba bújva ütköztetik a muglivilág politikai hanyatlásáról szóló képzeteiket, s mikor visszatér körükbe a megnyugvást nem találó asszony, az összes kényes téma kerülésével, kizárólag bulvár - és sajtóhírek felreppentésével fogyasztják el ebédjüket. A desszert alatt mindannyian csendesebbek, asztaluknál csupán az ezüst evőeszközök hangja hallatszik, végül apja nehézkes köhögés után hátradől székén, és imára kulcsolt ujjakkal jelzi; befejezettnek ítéli találkozójukat.
- Köszönöm az ebédet! Vigyázzatok magatokra, ne veszekedjetek annyit, azt a csekkfüzetet pedig tedd el, mert nem szorulok rá - utasítja el anyagi támogatást ajánló szüleit, majd egy rövid ölelésbe zárja édesanyját, a kézfogás alatt pedig hallgatagon megszorítja apja vállát. Nincs jól mostanság az öreg, tudja és egyre inkább látja is rajta. Szüleit hátrahagyva, az ajtóban álló fogadópincértől visszakapott öltönyzakóját magára kanyarítva lép ki a hűvösbe, és körbepillantva az utcán, egy közeli antikvitáson akad meg a szeme. Zsebébe süllyeszti fázós kezeit, és a zsibongó tömegen át elindul a régiségek felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=482918#post482918][b]Bakonyi Annamária - 2015.03.28. 18:51[/b][/url]

Zutty, lehuppan egy padra és elveszetten néz körbe egy sóhaj kíséretében. Talán jó lenne megkérdezni valaki, hogy hol is van pontosan és hogyan jut el az állomásig, mert úgy tűnik, teljesen sikerült eltévednie. Nem kellett volna benézni a vásárra, vagy abba a rengeteg boltba, vagy nem is tudja, hol veszítette el a fonalat, csak azt, hogy visszafele a főtérről már nem is tudta, hogy melyik utcán kellene befordulnia. Ez nagyszerű. Előveszi a telefonját megszokásból, hogy megnézze az időt, ám hamar kiderül, hogy itt sincs jel. Nem baj, ott a karórája, amit még évekkel ezelőtt kapott. Meg is látszik rajta, hogy nem mostanság lett a tulajdona, tele van ugyanis karcolással, hiába igyekszik vigyázni rá. Ezüstös színű fém, és apró mutatók forognak körbe a számlap fölött jelezve a pontos időt. Állítólag még vízálló is, bár azt sose próbálta ki. Alaposan megszemléli a mutatókat, mennyi is az idő, majd lemondóan sóhajt. Mindjárt kettő. Igaz, hogy van még vonat, de szerette volna elérni az elsőt, amivel a leghamarabb hazajuthat. Na persze így legalább szerzett egy puha kötött sálat a bátyjának. Majd valamikor ismét belopózik a szobájába és elrejti a dolgai között, ahogy az már szokása lett az utóbbi időben, amióta csak felfedezte, hogy lehet besurranni a sárgákhoz. Elrejti táskája mélyén a telefont is, futólag rápillant a sálra, meg a beszerzett tankönyvekre, amikért egészen idáig utazott, aztán becsukja a táskáját és ölébe húzva hátradől a padon. Ez a nap is érdekes. Onnan indult egyébként az egész, hogy akadt egy szabadnapja a csárdában, és úgy döntött, kihasználja. Két legyet egy csapásra alapon kirándul kicsit Budanekeresdre, és még néhány tankönyvet is beszerez. Nem volt a legjobb ötlet nekivágni térkép nélkül a városkának, még ha első ránézésre ez se tűnik túl bonyolultnak, ahol különösebben sikerülne eltévedni. Lám, mégis sikerült neki. Esetleg megkérdezhetne valakit, hogyan is jut az állomásig, de abba bele is pusztulna, mert ő aztán igazán boldogul egyedül, és bizony nem fogja feladni. Ha végigbolyongja is a városka minden zugát, egyedül fog eljutni a célba. Fel is pattan a padról azon nyomban nagyon határozottan, mert nem egy megmentésre szoruló hercegkisasszony, hogy a lovag nélkül ne tudjon két szalmaszálat keresztbe tenni, és határozott, sietős léptekkel indul el találomra előre. Nicsak, az a földön egy fél fülbevaló. Az elhullatott ékszert éppen az orra előtt szúrja ki a köveken, lehajol, majd a csillogó-villogó fémből és gyöngyökből készült, fára emlékeztető ékszerrel a kezében körbepislog. Úgy tűnik, senki nem keresi, hát közelebbről is megszemlélve indul neki az útnak, és nyomban neki is csapódik valakinek. Ügyes lány.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=483371#post483371][b]Annelie Freya Blomqvist - 2015.03.29. 15:40[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=487949#post487949][b]Warrenné PszichoSzója - 2015.04.04. 08:39[/b][/url]

Dwayne

Maga a folyamat, onnantól, hogy beindult, fele annyi időt vett igénybe, mint Minánál, ami nem volt egy rossz húzás, ám a fájdalom, a félelem benne sokkal erősebbek voltak. Nem volt hajlandó ispotályba menni, ragaszkodott a doktornőhöz, aki iránt bizalmat érzett, és akinek el tudta hinni, hogy minden rendben lesz. A mesterséges úttól is megkímélték, amit szintén szeretett volna elkerülni. Egy valami azonban hiányzott. Egy kéz, amit foghat miközben megszüli a gyermekét. Persze, reálisan fel tudta fogni, hogy Dwayne nem lesz mellette, ám az emocionális fele, főleg most, ebben a túlérzékeny állapotában mégis várt egy férfit, aki mellette lesz, míg ő életet ad a gyereknek.
A gyermek felsírt, elvitték tőle, egyetlen pillanatig érinthette csak meg. Eltelt azóta több, mint másfél óra, ő pedig tisztán, rendezetten fekszik az ágyban, várva, hogy visszahozzák a kicsit hozzá, vagy, hogy legalább valaki mondjon már valamit. A lélegzése már szabályos lenne, ha éppen nem áztatnák könnyek az arcát. Egyedül volt bent, és most végre elkezdte realizálni, hogy ez már így is marad. Dwayne nem fog megváltozni, nem fogja őt akarni, akkor se, ha bármit megtenne neki, amit csak kér. Fél az egyedülléttől, jobban, mint eddig bármikor. Hiába tűnik kívülről erősnek, aki mindig tartotta magát Mina miatt, belül mégiscsak egy elveszett nő, akinek támogatásra, szeretetre van szüksége.
Nehezen még, és talán nem is teljesen szabályosan, de kikászálódik az ágyból. Nem bír nyugton maradni, sosem volt az a fajta. Mina után persze sokat feküdt, összetört szívvel, depressziósan, nem foglalkozva azzal, amit Kriszta mond neki, most azonban nem akar megint arra a félzombi állapotra eljutni, amiben akkor volt. Nem teheti meg, hiszen már két gyereke van, nagy korkülönbséggel, és mind a két gyereknek odafigyelés, törődés kell, Minának jobban, mint eddig.
Az ágyból kikelve az ablakhoz vánszorog, megtámaszkodva a párkányon, letörölve a könnyeit. Azt azonban, hogy sírt, elrejteni nem tudja, és talán nem is akarja, azonban a lemenő és felkelő nap mindig csodálattal tölti el, így most elgalább ez, kicsit lefoglalja a kusza gondolatokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=494721#post494721][b]Gareth S. Nightingale - 2015.07.14. 14:39[/b][/url]

[Nightingale-lakás, madagaszkár után]

Kicsit tartott a mai naptól – már egy ideje tudta, hogy eljön és megpróbálta rá valamennyire felkészíteni Jaredet is, de azon túl, hogy bízott Agatha emberismeretében, nem sokat tehetett. Őszintén szerette volna, ha Márk és a fia jófejek, mert örült volna, ha annyi év özvegység után nevelőanyjuk valódi társra, családra talál, amiben ők is jól érezhetik magukat, viszont tisztában volt azzal is, hogy egy férfi elfogadása sokkal nehezebb lesz. Ehhez képest az első néhány óra viszonylag gyorsan eltelt és a Márknál elköltött ebéd és délutáni program után estére már visszatértek a másik lakásra, ami tágasabb volt és nekik nyújtotta a hazai terep előnyét. Amíg zuhanyozott, kicsit kikapcsolt, nem gondolkodva, csak áztatva magát egy ideig – annyira elbambult, hogy jóformán megint nekiállt megborotválkozni, pedig az ebéd kedvéért kicsípte magát (Jared ki is röhögte, amiért szinte eufórikus állapotban örült az ingének, amit egy ideje álcája miatt nem hordhatott - elég kevés tizenéves táplál az övéhez hasonló rajongást ezen ruhadarabok irányába). Ha nem varázslónak születik, mostanra valószínűleg már hetedíziglen elátkozott volna minden borotvagyártót – összehasonlíthatatlanul egyszerűbb volt egy pálcaintéssel válni meg mostanában jelentkező (és roppant idétlen) arcszőrzetétől, ami így nem is bosszantotta annyira.
Felöltözött, fogat mosott, aztán felhelyezte a szemszínváltó bűbájt és nyakába csapta a törülközőjét, hogy átsétáljon a szobájukba.*
- Mehet a következő.-*Jelentette, haját szárogatva.*

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=494793#post494793][b]Alexander Magnus - 2015.07.14. 15:26[/b][/url]

Elég időt adott arra Garethnek, hogy összepakoljon minden számára fontos dolgot, ami nélkül két hétig úgy érzi, hogy nem lesz képes majd boldogulni – és arra, hogy megbeszélje mindenkivel a távollétét, akivel kívánja. Sárával ugyanígy tett, végül úgy döntött, hogy jobb ugyanarra az időszakra tenni mindkét diák esetében a felméréseket, legalább tényleg megismerik egymást kicsit jobban. Szükség lesz rá, a tanulmányaik során sokat fognak együtt gyakorlatozni, főleg, mivel közel egy szinten állnak. Ha volt bármelyiknek kérdése vagy kérése azzal kapcsolatban, milyen egyéb tárgyakat, varázstárgyakat, holmikat szeretnének magukkal vinni, azt végül is engedélyezte. A másik, hogy az előkészületekkel eltelt napokban megkapta a fiútól is a várt listát az eddig elolvasott szakirodalmakról. Nem egészen úgy nézett ki, ahogyan azt várta, ami azt illeti, eléggé meglepte, hogy egy átlagos könyvlistát tükörírással felfirkantva látott maga előtt. Még egy szemöldökemelést is kiváltott belőle, amire Dwayne, jó irodatárs lévén fel is hívta a figyelmét, az amerikaiak diszkréciójával és szofisztikáltságával („miva’?”). Ettől függetlenül sikerült megoldania a dolgot, fogta magát és egy egyszerű bűbájjal megfordította az írást, hogy neki se kelljen bogarásznia a szavakat. Mit gondolt a fiú? A tanulmányaival nincs gond, nem gondolná, hogy mindig így ír, szóval őt tüntette most ki ezzel a kis trükkel. Halványan félrebiccenti a fejét, elgondolkodva, de aztán inkább maga elé húzza ismét a lapot és átolvassa. Szorgalmasan olvasott, majdhogynem minden olyan, a témában értékelhető kötetet, ami az iskolai könyvtárban fellelhető; ez valahol értékelendő tulajdonság. Annyiban biztos, hogy kevesebbet kell majd fáradnia esetében az elméleti alapok magyarázatával. Különben sem tudná részletesebben elmondani azt, amit a könyvek, az ő dolga nem a száraz tananyag oktatása, hanem, hogy a kötetekben leírtaknak életet, gyakorlati hasznot és jelentést adjon a diákjai számára. Summa summarum: gyorsan elteltek a felkészülés napjai. Vasárnap estére kérte oda Sárát és a fiút is az előcsarnokba, hogy ott találkozzanak, addigra elrendezte a budapesti szállásukat, közel a normafai gyakorlópályához. Egy jól felszerelt, varázslóknak fenntartott szállót választott végül, ahol, annak elhelyezése miatt, gyakran szállnak meg aurorok, de alapvetően nem nekik van fenntartva, más vendégek is megfordulnak. Talán ez a fiatalokat kevésbé fogja frusztrálni, mintha ténylegesen egy laktanyába helyezte volna el magukat. Egy régi zsebórából elkészített zsupszkulccsal utaztak és egy gyors eligazítás után (ami azt foglalta magába, hogy rendezkedjenek be – ugyanabban a szobában – és Gareth reggel hétre legyen az előtérben, a pálcáját pedig mindenképpen hozza magával), magára is hagyta a két diákot. A szálló a normafa egy nyugodtabb részén, távol a budapesti nagy forgalomtól fekszik, erdős területekkel övezve, lejtős részen. Lefelé egy sarokra van egy kisbolt, amúgy főleg lakóházak és a fogaskerekű vasút sínjei. Reggel hét előtt tíz perccel érkezik, Sárának hagyott a szobában olyan illúziómágiával foglalkozó könyveket, amiket a lány még nem olvasott. Az első két napon külön-külön fog foglalkozni velük, aztán felváltva lesznek közös és egyéni foglalkozások. A mai nap Garethé. Most sem öltözött nagyon másként, eddig is feltűnő volt, hogy Alexander nem viseli a varázslók számára tradicionálisnak számító talárt, helyette a kényelmes, de visszafogott, nem hivalkodó, praktikus eleganciát részesíti előnyben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=498285#post498285][b]Dwayne Warren - 2015.07.20. 21:41[/b][/url]

A szélvédőn szaporán doboló esőn keresztül az utcai lámpák narancssárga fénye elmaszatoltan vetül az öreg Volvo utasterébe. A műanyag műszerfalon a rádobott telefon gombjának ledje pár másodpercenként villan egyet, ám a bejövő üzenet nem érdekli a gazdáját annyira, hogy előre hajoljon érte. Külső Csepelen csönd és egyfajta nyári melankólia ül, melyt lassan áztat a július végi, éjszakai eső.
A férfi megvakarja a tarkóját, röviden benn tartja a levegőt, majd szusszan egyet. Az autó plüss kárpitú ülése másfél óta múltán kezd kényelmetlenné válni, a levegő fülledtté, a társaság pedig... szörnyen, rettentően kínossá. A bezártságba fojtott szótlan várakozásnál mindössze egy rosszabb van: érezni a nő jelenlétét a jobbján, hallani a légzését és a mozdulatait, a szeme sarkából figyelni az arcának változatlan kifejezését. A jobb keze ujjai ökölbe feszülnek majd elernyednek, a balja lehullik a kormányról, ahol eddig nyugtatta, hogy a zsebében kezdjen kotorászni. Márpedig a kommandó sötétszürke egyenruháján zsebből akad egy pár.
   -  Bocs, ha zavar.
Ennyit mormog a maga rekedtes hangján, egy doboz cigarettát dob maga mellé az ülésre, pár centiméterre letekeri az ablakot, ahol így még nem esik be a monoton, hűvös eső. Kérdésre nem várva gyújt rá, két kézzel őrizve a lángot, hamarosan annak helyén pedig csak a cigaretta vége parázslik.
Már csak két óra.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=498370#post498370][b]Mihael Gérard Saint-Venant - 2015.07.20. 23:40[/b][/url]

Már negyed órája ülnek egymás mellett, és bámulják az eléjük tolt papírt. Szintfelmérő, illetve „Általános ismeretek” típusú kérdőív… Az a baj, hogy már kifizették a beiratkozási díjat, nem táncolhatnak ki belőle pénzveszteség nélkül. Ráadásul kaptak valami diákigazolványt is, ilyen nemzetközit, amivel a mugli világban is kedvezményesen utazhatnak, és egyéb extrákra is feljogosítja őket. Ez mind szuper és jó, de…
- Roxy… Te tudod, hogy kell disznót vágni? – Ott van feketén-fehéren a lapon: „Szerinted hogy zajlik a disznóölés?”. Igaz, odaírták a felhívásba, hogy az átlagostól kicsit eltérő kurzust indítanak, de hogy ennyire? Életében nem vágott még disznót, azt sem tudja, hogyan kellene legyilkolni. Mert ezek szerint van ennek egy bizonyos technikája. De úgy tűnik, Roxyban már dúlnak az ötletek, mert lejegyzett egy-két gondolatot válaszként a kérdéshez.
- Áhh, megvan. Még nem éltél eleget Magyarországon, hogy tudd, de itt, az EU szabvány szerint a legsz*rabb zenékkel ölik meg a disznókat. A fejükre teszik a fülhallgatót, és Zámbó Jimmy-t hallgattatnak velük, míg ki nem múlnak! – Magyarázza tudálékos arccal a kérdésen doboltatva ujjait közben. Ő is meglepődött, mikor rákeresett a neten, de tényleg, ferdüljön ketté, ő valóban ezt értette: ezek fos zenére vágnak állatot. Az extra fosra!
- Nem tudom, erre gondoltak-e, de ez is belefér. Írjuk fel a többi mellé. – Akkurátusan kidugva nyelvét elkezdi leírni Roxy válasza mellé ezt a lehetőséget is. Szóval eddig van Roxy verziója, és az övé.
- Következő kérdés: „Milyen bort kínálnál a csirkehús mellé?” – Itt megáll a kezében a ceruza, az arca észrevehetően elsötétül. – Milyen bort… Ezek hülyének néznek minket? Bort? Csirkéhez? Na jó… - Bőszen lefirkálja az egyezményes helyes választ: Minél töményebb az ital, annál jobb!
- Johh… „Sorold fel az általad ismert marharészeket!”. Ez nem nehéz. – Diadalittasan elvigyorodik, büszkén kihúzza magát.- A legfontosabb… A STEAK! – Férfi. Csak a hasára gondol. Csak a húsra. Naná, hogy mást sem ismer a steak részen kívül. Ha ismer is, biztos nem tudja a nevét. Nem mutatkoznak be egymásnak a hússal evés előtt. Oh boy…
- Miért gondolják, hogy erre a kurzusra hentesek iratkoznak be elsősorban? Te vágtál már le állatot? – Oldalra pillant Roxyra azzal a tipikusan vizualizáló arccal, mint aki próbálja elképzelni, hogy festene Roxy hentesként egy vágóhídon. Bizarr kép! Inkább elhessegeti, kirázza a fejéből, és a lány elé tolja a papírt. Megunta az írást, pedig van még néhány kérdésük.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=498660#post498660][b]Osztrovszky K. Konstantin - 2015.07.21. 20:10[/b][/url]

Előzmény
 

Egy kétes mozdulattal simít végig frissen borotvált állán, majd egy mély sóhaj kíséretében az oldalán álló, ismét felöltözött nőre pillant. A szülői lakás míves ajtaja előtt várakoznak, de a férfi egyelőre még nem kopogtatott be. Ha eddig nem is volt, hát most különösen ideges, de koránt sem azért, amit Katherine hisz. Biztos benne, hogy a vámpírt sem származása, sem fiatalsága okán nem fogják elítélni, elég csak belegondolni abba, hogy szülei között is súlyos korkülönbség húz szakadékot. Sokkal inkább tart attól, hogy az idősödő házaspár felé hogyan fordul majd? A felszíni kedvesség alatt mennyi minden halmozódhatott fel a hosszú évek ritka találkozói során, amiért lassan kezdetét veheti a törlesztés.
Konstantin az oroszlánfejű kopogtatóhoz nyúl, háromszor leüti, majd Katherine mellé lépve, átöleli derekát. Ujjai dobolnak a előbb még a lányról lefelé csúszó anyagon, s egy pillanatra felrémlik előtte a zárt ajtó mögötti órácska. Arca kipirul a hirtelen odatóduló vértől, s egy, a gondolatairól mindent eláruló pillantást küld a volt diáknak.
- Szervusztok! Fáradjatok be - tárul fel néhány perccel később az ajtó, és tűnik ki mögüle egy egykor gyönyörű, mára már megöregedett nő őszbe borult feje. Hajában már csak néhol táncol egy-egy szőke szál, szoros kontya egyébként teljesen fehér.
- Anya - hangzik Konstantin mély, rekedtes hangja, s megköszörülve torkát, maga elé tessékeli Katherine-t, és a tágas folyosóra érve, a becsukódó ajtó mögött lehajol édesanyjához, hogy átfogva karját, üdvözlő csókot adjon arcára. - Hogy vagy? Apa?
Az asszony szelíd mosollyal néz a nála jóval magasabb gyermekére, de mielőtt válaszolna neki, kék színű pillantása az életükbe lépő első nőre esik. Szája megremeg, keze nyomban szívére tapad.
- Gyuri, hagyd a bort, gyere ide - szól hátra az étkező irányába, mire egy Konstantinéra ijesztően hasonlító hang méltatlankodva visszakiált: Jóvanmá', jövökmá'. Aliz tekintete újra Katherine arcára esik, amitől lassan már a hivatalnok is kellemetlenül érzi magát. Köhint egyet, és a vámpír hátát simogató kezét annak vállára teszi. - Elnézésed kérem, csak tudod Koloskám mindig azt mondta, hogy ne is várjam, nem fog megnősülni, és én már nem mertem bíz...
- Tudjuk, anyukám, tudjuk. Hagyd bemutatkozni - jelenik meg az öregedő asszony mellett egy még öregebb férfi, aki bár valaha olyan magas lehetett, mint most fia, mostanra elvesztett jó néhány centit, ráadásul az irodai munka hatására még görnyedt is. Az öltönyviseletről azonban - mint ahogyan Aliz sem szeretett kosztümjeiről - még otthon sem mond le.
- Khm... anya, apa - torkában dobogó szívvel kezd bele Konstantin. A rendhagyó bemutatás szokatlanul jó érzéssel tölti el. Míg beszél, szája szegletébe költözik egy jól látható, boldog mosoly. - Ő itt Katherine, a menyasszonyom. Katherine, édesanyám Aliz és édesapám György.
Az idős férfi hol a vámpírra, hol fiára pillant, egyelőre szavak nélkül méregeti a lakásába lépő párt. Az asszony viszont le sem veszi tekintetét leendő menyéről, szemébe lassan könnyek gyűlnek. Az anyai szív.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=500392#post500392][b]David Bennett - 2015.07.26. 22:38[/b][/url]

Honnan a fenéből gondolhattam volna, hogy az éjszaka kellős közepén valaki izomból tapad rá a kapucsengőn a 14-es számra, mely az én szobámba visít a fülembe? Az első 1-2 másodpercben pusztán annyit hittem, hogy valami zakkant félnótás félrenyomta a gombot, de mikor már vagy 5 másodperce ott bömböltette, akkor nagyon hirtelen magamhoz tértem. Felgyújtottam a villanyt, de még ez se késztette arra a tagot, hogy végre levegye a piszkos ujját arról az ártalmatlan gombról. Egy fekete alsónadrág volt rajtam, csíkos apró csíkokkal tartkítva, amik a fekete részhez érve kockákat alkottak. A telefonba, ami lent közvetíti a látogatómnak a mondandómat, beleugattam, hogy ha reklámot akar rám sózni, akkor agyonlövöm, de még erre se eresztette el az az átokverte csengőt. Persze mostanra már Baileys torkaszakadtából elkezdett ugatni és láttam a lelki szemeim előtt, amint a szomszédok Ukrajnától kezdve Szibériáig elküldenek. Hát jó, legyen: egy nálam kezelhető gombot megnyomtam, mire kinyílt az ajtó és a mélyen tisztelt látogatóm így bebocsátást nyerhetett az épületbe. Szépen anyázva kipenderültem az ajtóm elé tettre készen: ha kell, lelököm a lépcsőházban aztán gurulhat lefelé azon, mint holmi béna apáca.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=501033#post501033][b]Szentmihályi Norbert Dávid - 2015.07.28. 20:00[/b][/url]

A bakancslista úgy tűnik szűkülni készül. Drága kviddicses csapattársa, Bakonyi kisasszony társaságában ül most jelenleg egy régi filmeket vetítő moziban, hogy végig nemsírja a csodálatos hajótörés romantikusan drámai történetét.
Ti kis butusok, ez nem randevú! Miután Annamari megmentette Gergőt a gurkók pusztításától, ráadásul nem is egyszer - kétszer! -, így a meccs után fiunk odament, hogy illedelmesen megköszönje az amúgy teljesen magától értetődő munkát. És mi történt emberek? Csűrték-csavarták hát a szót tovább és hosszabban, minek következtében eljutottak a filmekig és, mint tudjuk, ezzel a témával kenyérre lehet kenni Norbertót. Mit ad isten, szóba került, hogy még egyikük se nézte meg a Titanicot könnyekben úszás nélkül, s az is, hogy ez egyik tétele a fiú bakancslistájának. Innen hát az ötlet, hogy lessék meg együtt. A százas pézsé persze ott csücsül kettejük között egy hatalmas üdítő és egy kis popcorn társaságában, de feltett szándékuk száraz szemmel végigülni ezt a marhatóni alkotást.
Nos tehát eljöttek Budapest egyik szívébe, ahol is beültek az egyik moziba - logikusan oda, ahol adják a filmet - és most már megismerkedett Jack és Rose. Hát nem romantikus? Drága Norbinknak már szinte könnyezik a szeme. Hiába, ilyen ez a film, maga a hajó monumentalitása is megríkatja az embert.
- Jaj Anna, én el fogok bukni - szipog egyet, de nem, visszapislogja a kicsordulni vágyó sós folyadékot. Ezúttal nem veszíthet. Meg amúgy is, mi az már, hogy egy lány jobban bírja a Titanic-ot, mint ő? Hát nem is vagy férfi apukám! Embereljed meg magadat de baromi gyorsan oszt röhögj a sok hülyén, aki megfullad. Fogd fel komédiaként. Jaj, de nem egyszerű az élet, ha ilyen szentimentális Szentmihályik tarkítják...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=501653#post501653][b]Roxanne Megane Saint-Venant - 2015.07.30. 22:21[/b][/url]

Nem is gondoltam volna, hogy ilyen príma koncertre rángat el Kinga. Nem mintha valami túl sokat értenék ebből a nyelvből, de a koncert meg a jó buli szavak azok nagy általánosságban eléggé nemzetköziek. Kétségtelenül eleinte tartottam tőle, de amint beléptünk a fedetlen részre és nagy nehezen előre furakodtunk, elkapott engem is a hév. Fehéres-vaj színű pólóm alját egy azték mintás szoknyába bujtattam, a szokványos magassarkú helyett most viszont egy egyszerű vászoncipőt varázsoltam a lábikómra. Amint feljött az együttes, kezdetben nem szenteltem túl nagy figyelmet az énekesnek s biza beletelt vagy fél órámba, mire leesett, hogy honnan olyan ismerősek a vonásai. Kisebb szívroham kíséretében ért el a döbbenet első tünete, ám amint feldolgozásra került ez a hihetetlen információ-tömkeleg, úgy csak még jobban elöntött a felszabadultság-érzet. A koncert végéig ott tomboltunk többnyire az első sorba, habár azért néha-néha elénk nyomultak a magas colos barmok.
 Az egész végére még folyt rólam az izzadság, tiszta víz volt a pólóm (jah, mert ránk is borítottak egy-egy pohár sört), és én így álltam be a sorba, ahol aláírásért lehet kuncsorogni a VIP szektorban. Legalább 20 percbe tellett, mire sorra kerültem és eléggé sanszosnak tűnt, hogy a barátnőm már meglépett valakivel ennyi idő alatt. Az énekeshez kerültem és valamiért az a furcsa izgalom fogott el, ami aztán jócskán megemelte szívem dobbanásainak számát.
- Hey. Uhm.. can I get a signature? - nem hiszem, hogy egyáltalán megismert, bár igazán el lennék ragadtatva, ha ez megtörténne. No persze reálisan erre az esély igencsak csekély, de hát ki tudja. Hátha tettem rá olyan mély benyomást..

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=501725#post501725][b]Grósz Anna - 2015.07.31. 03:33[/b][/url]

Mély, nyugodt lélegzet, koppanó cipő, pálcaintés s nyomában egy fekete talár. Anna úgy tekeri magára a drága szövetet, legelső lépésként, ahogy elszabadult a másik világtól, mint egy szeretett, királyi palástot. Nem mondhatni, hogy ennek praktikussági okai volnának, hogy ronda mugli ruhákat fedne el, mivelhogy díszes, vékony bőrből készült mellényével, különleges anyagú sima, sötét nadrágjával nem erőltette meg magát túlzottan, hogy beolvadjon a varázstalanok közé. Némán, seszínű tekintettel indul tovább, Pestseholse sötét piactere csak látszólag elhagyatott; itt is, ott is bukkannak fel arcok a sötét sarkokban, elhaladó árnyak, halk, fojtott beszélgetések. Ahogy pedig kifordul a gyéren kivilágított utcára, megjelennek az első kétes árusok is, a cégérek, a kopott macskakő és a kirakatok sötét ablaküvegei. Nappal se sok embernek akad erre tisztességes dolga, de az éj leszálltával a környék egyike az ország legmocskosabb területeinek. Anna most egyszerűen...a kocsmába igyekszik.
Útja során senki se szólítja le, nem köszönnek egymásnak az ismerősök se, csak szivarjára gyújt rá séta közben. A drága dohányt, ha teheti, soha nem pazarolja Budapest erre érdemtelen területein. A legelső ember, akivel aztán vált egy pár fukar szót, már maga a pultos. Régi vendég, régi asztal, régi pohárban a legremekebb single malt, a füstös levegőben szinte idilli békesség. A fogadó némiképp hangosabb ugyan, mint nappal, de felszínen uralkodó részeg kiáltozások s hangos röhögések mögött ugyanaz a társaság, ugyanaz a munka burjánzik, mint mindig; a fogadó, ahogy az lenni szokott, a városrész központja, annak minden előnyével és hátrányával együtt.
 Elégedett kis mosoly - bizarr módon itt ez az ember is békésebbnek látszik, ha leheletnyi is a különbség, de eltűnt arcáról a muglivilágban érződő türelmetlenség. Máskülönben nem olvasható róla semmi, hideg pillantással fut körbe teremben apró biccentéssel néhányuk felé, itt senkinek nincs ingerenciája rá, hogy céltalan csevegésbe bonyolódjon. Miután aztán a terem egyik belső sarkában helyet foglalt és kényelmesen hátradőlt, érdektelen nézelődésével sejteti, egészen máshol jár, valószínűleg valamelyik munkája körül. Vajon mennyi idejébe fog kerülni, mire megszerzi a francia családnak az ereklyét...vajon mennyi galleont húzhat rá az általuk nyújtott árajánlatra? Az édes arany, csörrenő tárcák.
Második kör, utána már belemélyed az asztalra széléhez helyezett vékony, fekete könyvbe, melyben a saját kézírása látszik - az avatatlan szem ennél többet nem is igazán tud kiolvasni belőle. Talán az is a felkeresendő területekről szól.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=505256#post505256][b]Mat Filips - 2015.08.14. 13:01[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=505447#post505447][b]Egerszegi Nina Viktória - 2015.08.14. 20:45[/b][/url]

Végre egy kis kikapcsolódás! Tudjátok, vannak azok a bizonyos szürke hétköznapok, amikor már arra se emlékszel, miért a dupla fülű csészébe töltöd a kávédat, csak hétfőn úgy kezdted és vasárnapra bevésődött. Ekkor érkezik el a történelmi pillanat, hogy azt mondom, f*ck it, és pontban délután ötkor - van, aki akkor iszik kávét - átviharzom a Minisztériumba, ahol Dwayne-nek most úgysincs semmi dolga, mert ha van sincs és kirángatom. Nem kérdezem meg, hogy nincs-e épp egy fontos ügy kellős közepén. Nem érdeklődöm a hogyléte vagy a gyereke felől, ahogyan Zóját sem hozom szóba. Egyetlen mondatot közlök vele: megyünk inni.
Így eshet meg, hogy jelenleg Budanekeresd egyik viszonylag konszolidált kocsmájában ülünk kettecskén és az ég egy adta világon nem beszélünk semmi olyanról, ami rombolná a kedvünket. Pasik vagy nők, gyerekek vagy öregek, rokonok vagy idegenek, kit érdekelnek? Engem speciel már a hideg kiráz az összes témától és igenis hiányzik a mentes élet. A drámamentes élet. Igen, eszembe jutott az az este, mikor Dwayne-ből "Hercegnőcipelő" Warren lett, meg amikor táncoltunk és igazából az asztal alá ittuk magunkat. Jó, én ittam, de megbántam, hibás döntés volt. De olyan jól éreztem magam! Igen, hiányzik a legjobb barátom, mert nekem az auror az - még akkor is, ha ez olyan csúnya friendzone, hogy már üvölt.
- Fogalmam sincs, mikor ültünk be valahová utoljára így - poharamat forgatom kezeim között, miközben tekintetem a férfin tartom. Jaj, az a fránya nosztalgia! Egyébként látszik a fejemen, hogy lassanként ellazulok. - Mi van veled mostanság Dwayne? Alig találkozunk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=505847#post505847][b]Rosemarie S. Argent - 2015.08.15. 22:52[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=513548#post513548][b]Osztrovszky K. Konstantin - 2015.09.05. 17:00[/b][/url]

Jobbjában narancssárga kosár lóg, míg baljával újra és újra végigsimítja állát, észrevétlen játszva sercegő borostájával. Elmélázva nézegeti az előtte tornyosuló megannyi csempét, járólapot és követ. Feje lassan mozdul, fáradt szemei egyik mintáról ugranak a másikra. Bár határozott elképzeléssel érkezett, most, hogy a kézzelfogható választék előtt áll, egészen elveszettnek érzi magát.
Drágábbat vagy olcsóbbat válasszon? Matt legyen, hideg hatású vagy fényes? Egyáltalán, mi különbség van a krapp és alizarin között?
Hümmögve lép egyet jobbra, tekintete ráesik egy egyszerű, fényes fekete burkolólapra, ami az oxid nevet kapta. Nagy levegőt vesz, majd lassan, fejcsóválva fújja ki. Fogalma sincs mit akar.
Magával hozhatta volna Jaredet, és talán még a Neviczky lány is elkísérte volna a gyors előremenetel érdekében, de hiába is lennének itt, a fiú éppen azzal a faarccal bámulná a színkavalkádot, mint ő teszi, a lány meg sértetten tenné-venné magát mellette, amire nincs szüksége. Váradi a családjával van, Katherine otthon, ő meg hunyorogva sétál a burkolólapok melletti betonplaccon fel és alá, hátha kiszúrja a megfelelőt.
Aztán megáll, sóhajtva körbenéz, de senki sincs ott, aki megtudná mondani, melyik lenne ideális még fel sem épült helyiségeibe. Megvakarja arcát, majd fekete tincsei között végigszántva elindul a fa járólapok felé.
Agglegénylakása kezdi kinőni magát, és bár sohasem gondolta, hogy egyszer bővítésbe kell fognia, otthona lassan átjáróházzá alakul, amit így, ebben a formában nem szívesen viselne el huzamosabb ideig. Nem mellesleg pedig szeretne egy kis szobát is, ahol kislánya lehet, mikor hétvégente nála van.
Hm, milyen nagy is már a kis boszorkány! Őt kellett volna magával hoznia, gond nélkül megmondta volna neki miből milyen színűt vegyenek. Elmosolyodva nyújtja ki karját, tenyerét egy szép, cseresznyefa anyagon húzza végig.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=520497#post520497][b]Jared S. Nightingale - 2015.09.19. 19:02[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=521588#post521588][b]Farkas Kamilla - 2015.09.21. 22:12[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=525560#post525560][b]Kolf Krisztián - 2015.09.29. 22:04[/b][/url]

A titkárságon nagyon rendesek vele. Mindent részletesen elmagyaráznak, a kezébe nyomják az órarendet, a házirendet, a tanárok névjegyzékét, az iskola térképét, és még ki tudja mennyi és milyen adatot tartalmazó tömérdek papírlapot. Krisz csak bólogat, és próbál megjegyezni mindent, de tudja, hogy a felét már akkor sem fogja tudni felidézni, mikor kilép az ajtón.
Ebben egyébként igaza is lesz, bár talán nem a rémes memóriája miatt, sokkal inkább a látvány veri ki fejéből a megjegyzendő információkat. A folyosó végén ezüst villanás hívja fel magára a figyelmet, és ő engedelmesen fordul oda, akárha tényleg szólítaná őt az, az apró, kulcs formájú medál. A nő haja szabadon, kiengedve takarja el vállait, mint mindig. Karcsú alakját némileg elrejti a magához szorított jegyzetfüzet. A lány mosolygósan odaköszön a portásnak. Krisz megállapítja, hogy ezt látni olyan érzés, mintha mellette kisütne a nap. Mint mikor reggel arra ébredsz, hogy egy kósza napsugár betévedt a függöny ráncai között, és éppen az orrodat csiklandozza, hogy felébredj. Egy cseppnyi tavasz.
Ekkor végre ráeszmél, hogy túl régóta bámulja a nőt, és ez talán kezd kínossá is válni, bár talán ő még nem vette észre a fiút. Krisz lehajtott fejjel indul el kifelé, csupán szeme sarkából követve a lány mozgását. Mikor mellé ér, halk köszönést morog az orra alatt, olyan "kriszeset". Ekkor hangot hall a háta mögül:
- Krisz!
Egyszerre fordulnak a hang felé, de csak akkor eszmél rá, hogy valószínűleg nem neki szóltak, mikor a saját morgós "igen"-jével együtt felcsendül a mellette álló nő hangja is. És bár ez kínosabb, mint az előző jelenet, csak az jár a fejében, hogy most hallotta először ilyen közelről a hangját, és hogy mennyire furcsán dallamosan ejti a szavakat. Vagy csak beképzeli?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=529906#post529906][b]Nemes L. Izabella - 2015.10.11. 10:50[/b][/url]

Az idő kellemes, se nem túl hideg és se nem túl meleg, egyszóval majdnem tökéletes az egyik kedvenc filmem újranézéséhez. Hogy miért csak majdnem tökéletes az idő? Hát ez egyszerű: egész éjszaka esett az eső és mindenhol tócsák állnak, ettől függetlenül a hőmérséklet is jó helyen van ahhoz, hogy ezt kellemesnek lehessen mondani. Már csak a célszemélynek kell megérkeznie és teljes lesz a szett. Amíg viszont ez nem igen akart megtörténni, a szobámban ücsörögtem és hol a falra pillantottam az egyik Kapitányt ábrázoló poszterre, hol az előttem fekvő laptopra meredtem, majd gyakorlottként kerestem ki a letöltött filmek mappámból a megfelelőt. Még bele is néztem picit, természetesen a legjobb részbe: ahol Bucky is szerepel. Amint visszapörgettem az elejére és eltüntettem a pirítósom maradékát már csengettek is. A tányért felkapva siettem le a lépcsőn és a konyhába bedobva -nem szó szerint- a tálat már mentem is ajtót nyitni.
- Anyaaa...! - kiáltottam még vissza, miközben a kitárt ajtó előtt ösztönösen húztam össze a kardigánom, hogy azért ne fagyjak meg, míg Zétény méltóztatik befáradni. - Na, helló. Remélem villamossal jöttél a sok mugli között és nagyon jól érezted magad.
Nem tudtam megállni, hogy ne piszkáljam egy kicsit, az ajtót pedig rögtön csaptam is be, miután tényleg befáradt, aztán eltávolodva attól a lépcső egyik alsó fokára léptem. Anya pedig azon nyomban jött is elő a konyhából, bemutatkozott, megdicsérte a rellonos haját(?), majd miután megkérdezte mit kérünk, biccentve visszatért a konyhába. Még szerencse, hogy apámnak valami roppant fontos ügy miatt a parancsnokságra kellett mennie és nem veregethette meg Zétény vállát istenesen. De kár. Meg sem várva, hogy édesanyám alakja teljesen eltűnjön a konyhaajtó mögött ragadtam meg Zétény kezét és húzni kezdtem felfelé.
- Egy szót se szólj, majd fent - sziszegtem még hátra, mert természetesen én sem vagyok hülye és tudtam, hogy emlékszik a faluban történtekre, viszont nem akartam anyu és Vivien (a nővérem is valahol a konyhában lehetett) előtt vitázni a fiúval, így miután sikeresen feljutottunk az emeletre beterelgettem a szobámba és az ajtót halkan becsukva nekidőltem a fának.
- Csüccs - mutattam a fehér, puha, bolyhos takarómmal leterített ágyamra és én magam is helyet foglaltam a laptop előtt. Amiről kérdőn tekintettem Zétényre, nem voltam ugyanis biztos benne, hogy ismeri a gépet.