29. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek: Tanári és képességoktatói pályázat reloaded, részletek a hírben!
Nagy baj van, kérem, riadó! Halló, halló, már megint egy Évnyitó!
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: « 1 2 ... 5 ... 13 14 [15] 16 17 ... 25 ... 106 107 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Warrenné PszichoSzója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 502
Összes hsz: 1058
Írta: 2015. április 5. 00:00 | Link

Dwayne

Beszélnek hozzá, figyel is, ám az alapokat tudja. Nagyjából sejti azt is, hogy mire számíthat, azonban most úgy érzi, sokan vannak itt bent, és mégis hálás ezért. Furcsa ez a kettősség. Aztán a mondandó végén elhátrálnak az ágytól, és csak akkor fogja fel, hogy hárman maradtak. Élete két pasijával egy kórteremben ő maga is igen elveszett, ám érzi a férfin, hogy most a nagy auror egy nyuszi bátorságával figyeli a csomagot, meg a két kis kezecskét, melyek időnként megmozdulnak.
- Dwayne, ülj ide.
A hangja tanárnős, szigorú, határozott, tán kicsit parancsoló is, azonban a férfi ebből legalább egész biztosan ért. Nem szeret parancsolgatni neki, vagy bárkinek, sem szigorú hangnemet megütni, azonban határozottan úgy érzi, hogy most a helyzet megköveteli, ahogy azt is, hogy ezt a szerencsétlen újszülöttet a szerencsétlennek tűnő apja kezébe nyomja, határozottan, szinte beállítva Dwaynet. Persze senki se úgy képzelje ezt el, hogy gyakorlatilag a kezébe vágta a gyereket, azért Zójában megvan az anyai ösztön ahhoz, hogy úgy bánjon a kicsivel, mint a hímes tojással, ám most a helyzet megköveteli, hogy határozott legyen.
- Igen. Persze még alakulni fog, de olyan lesz, mint te. A szeme vonala, a vonásai rád fognak hasonlítani. Bárki, aki ismer téged fel fogja ismerni a fiadban is, hogy ki az apja.
Érzi, hogy kell a biztatás neki, és valljuk be, örömmel meg is adja neki. Szereti őt, és szeretné, ha nem ijedten tekintene a gyerekére. Pontosan tudja milyen az, amikor váratlanul egy kis lila gombócra kell vigyázni, és vele együtt újra és újra rácsodálkozni arra, milyen is érdekes is az élet.
- Boldog vagyok, hogy te vagy a gyerekeim apja.
Simogatja meg a férfi hátát biztatóan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
KARANTÉN


officer friendly
offline
RPG hsz: 1575
Összes hsz: 3608
Írta: 2015. április 5. 01:03 | Link

Dr. Mácsai Zója
Szent János Kórház
április 4, hajnal




Látott már újszülöttet, tartott a kezében, ismeri a súlyukat, az édeskés illatukat és azt a fintorgást, amivel a világot bámulják. Ez már nem okoz neki meglepetést és semmi köze ahhoz a szorító érzéshez, ami a mellkasát szorítja össze, mint egy kőbilincs. Ám a helyzet más, mint korábban. Ez az újszülött ugyanis az övé, állítólag a véréből való, még ha olyannyira szürreális is az elképzelés. Minával ezt nem volt alkalma átélni, őt tíz éves korában ismerte meg, ennek okán máig nem érzi a gyerekének, legalább is biztos nem úgy, ahogy arról a vízautomata mellett pletykáló gyerekes kollégáit hallja nyilatkozni. Ez más, hisz itt van. Ő nem menekült. Most pedig felelősséggel tartozik érte, kötelessége életben tartani, gondoskodni róla és szeretni.
Ez utóbbit vajon már most éreznie kéne, ahogy vonakodva átül a nő mellé a fehér takaró szélére? Ha igen, akkor benne miért nincs ilyen?
A bőr kabátja anyaga a takaróhoz és, súrlódik rajta, összeolvad vele. A jelentéktelen súly a karjára nehezedik, ő lenéz és bár tudja, hogy egy újszülött szeme ebben a távolságban már egyáltalán nem lát, megkeresi a gyermek tekintetét a puffadt arcon.
A halálát kívánta. Magának nem tagadhatja, amikor tudomást szerzett Zója terhességéről, Adam kanapéján azt kívánta, bárcsak a természet magától elintézné a problémát, amit a születendő gyermeke jelent. Bűnös és visszataszító gondolat volt, ami az agya legmélyén született - ám tagadhatatlanul valós. Ha korábban tudomást szerez róla, gondolkodás nélkül kényszerítette volna Zóját a terhessége megszakítására, a döntését pedig nem bánta volna meg. Lénát akarta, a régi és megszokott életét, nem pedig a gyereket, akinek életéről nem kapott döntési jogot.
Léna azonban már nincs. Sem az életében, sem a szívében. Az érzés pedig átalakult - ezt a drasztikus változást pedig nehéz megemészteni. Hogy mit gondol tehát, amikor a gyereket nézi a kórházszagú takaróba csavarva?
Bizonytalanságot és bűntudatot.
A nő érintésére megrezzen, halovány, hálás mosoly kúszik át markáns vonásai közt. Az jobbját óvatosan mozdítja meg, az ujjai megérintik az ökölbe szorult, apró kezeket.
   -  Le akartam lépni - dünnyögi halkan - Amikor kiderült. Rohadt dühös voltam. Felkavartad az életem, ezzel az egésszel. Szerintem utáltalak is - nem néz rá, ám elpillant az ajtó felé, majd vissza a gyermek arcára - De már nem utállak. És nem fogok elmenni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Warrenné PszichoSzója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 502
Összes hsz: 1058
Írta: 2015. április 5. 10:13 | Link

Dwayne

Nézi a férfit, ahogy az apró gyereket tartja, annyira valótlan, mégis kézzel fogható a dolog. Nem tud, nem mosolyogni, ahogy itt ülnek. Ilyennek kellett volna lennie az első alkalomnak is, ez Mina is megérdemelte volna, és már nem tudja visszacsinálni. A bűntudat, ami mostanában többször is legyőzte az örömét könnyeket csal a szemébe, el kell fordulnia, le kell hunynia a szemét, hogy visszaszorítsa a feltörő könnyeit. Jobb kezével meggyűri a takarót az ölében, mintha oda akarná kivetíteni minden fájdalmát.
- Hm.
Arra, amit a férfi mond, egy apró hanggal felel csak először, szemeit kinyitva fordul az ablak felé, hallgatva, ahogy egy párkányra leszálló madár csipog párat, majd továbbszáll.
- Nem akartam tönkretenni az életed, ahhoz túlságosan szeretlek. Én csak...
Nem is tudja mit mondhatna, mit is gondolt akkor. Rengeteg minden kavargott a fejében, pozitív és negatív dolgok egyszerre, az egész olyan volt, mintha valaki össze akarná zavarni egy különösen gonosz átokkal.
- ... reménykedtem egy második esélyben.
Reménykedett, hogy a férfi talán mégiscsak szereti őt, úgy, ahogy ő Dwaynet, hogy talán még helyre lehet hozni mindent. Azonban újranézve az egészet, már a jelenben, inkább látja magát állomásnak Léna két megjelenése között, mint olyan embernek, akit tudna szeretni. Ezért is nem hisz a házassági ajánlatban, vagy abban, hogy éjjel nem csak ő fog közel kerülni a gyerekhez.
- Tovább kell lépnem.
Váratlanul jelenti ki ezt, csendesen, mégis határozottan. A keze elindul a férfi felé, meg akarja érinteni, a vállára akarja hajtani a fejét, egy hosszú pillanatig szeretné családnak gondolni magukat, azonban a mozdulat megáll, a keze az ölébe hull, és a tekintete is inkább hideg ujjait nézi, melyeket összekulcsol az ölében, pedig nem a sajátjaival szeretné. Ez az egész nem valóság, ez az egész nem történhet meg.
- Annyi fájdalmat okoztam neked, pedig boldognak kellene lenned. Soha többet nem kerülhetünk közel egymáshoz. Soha többet, ha boldog akarsz lenni, mert én csak felborítani tudom az életed.
Végre, csak sikerült kimondania a nyilvánvalót. A saját érzelmeivel, hogy neki mi mennyire fáj most nem foglalkozik, csak a férfiével, elvégre igaza van. Soha sem kellett volna visszajönnie, a muglik között minden annyival egyszerűbb volt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
KARANTÉN


officer friendly
offline
RPG hsz: 1575
Összes hsz: 3608
Írta: 2015. április 5. 21:51 | Link

Dr. Mácsai Zója
Szent János Kórház
április 4, hajnal



Feljebb emeli a karját és a könyökét kissé, vele együtt a gyereket, aki megközelítőleg három héttel a kiírt dátum előtt született, ezzel együtt könnyebb és kisebb, mint egy átlagos újszülött. A vékony csuklón lazán lóg a mugli kórház karszalagja, a kezei ökölbe szorulnak, lassan pislog, apró szája ásításra nyílik. Ő figyeli őt, miközben hallgatja a nő szavait, bár nm néz felé. A felkelő nap fényében hallja, ahogy kinn a város, a falak közt pedig a kórház is életre kel. Gyermeksírás, beszélgetés, csoszogó léptek és mindenféle azonosíthatatlan zaj. Csak idebenn van csönd, melyet Zója hangja tör meg, csöndes és szomorú.
Óvatosan áll föl, a karjai közt tartott gyermek épp csak megrezzen a mozdulatra. Megfordul, lehajolva visszaadja a nőnek, a pulóverébe azonban beleivódik az újszülöttek tiszta és romlatlan élet- szaga. Tétován ér az apró, pihés hajjal fedett koponyához, a homlokhoz, egy kósza, ügyetlen simítás, miközben kiegyenesedik, akár egy apai áldás.
   -  Megoldjuk majd, jó?
Szándékosan nem reagál a nő egyetlen mondatára sem, pedig megérti őket és érzi azoknak fájó súlyát. De most nem akar erről beszélni, hiszen tudja, Zójának pihennie, kellene, nem gondolkodni és egyszerűen maga mögött hagyni a problémákat egy időre. Visszaül mellé a takaróra.
   -  Csak ne aggódj. Túl vagy... ezeken a dolgokon. Innen minden tök jó lesz.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Warrenné PszichoSzója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 502
Összes hsz: 1058
Írta: 2015. április 5. 22:22 | Link

Dwayne

Érzi, ahogy a férfi felkel mellőle, tekintetét azonnal felé fordítja, hiszen a kezében van a fia is. Bízik benne, de nem szeretné, ha elvinné, hiszen még csak most érhetett hozzá először. Máris elvinné? Nem, azt nem akarja. A férfi azonban nem viszi el, visszaadja neki, ő pedig olyan finoman simít végig a kis arcon, mintha félne, hogy az érintése rossz hatással van itt. Az előbb még benne mocorgott ez a kicsike, most meg apró ujjait szorítja ökölbe, és apró szájával ásít egy újabbat. Olyan törékeny, olyan kicsi, és mégis olyan erős egyszerre.
- Megoldjuk.
Engedelmesen ismétli, bár maga se tudja, hogy mit is jelent most ez pontosan. Megoldani, együtt. Még mindig gyanúsan kezeli ezt a dolgot, túlságosan sérülhet ettől. Az előbbi mondandójára nincs válasz, ám érzi, hogy nem azért, mert a férfi nem akarta meghallani. Eljutott a tudatáig, de ki kell találnia, hogy mi is legyen tovább. Jogos.
- Igazad van. Meg kell köszönnöm Lorinak a segítséget.
Halványan elmosolyodik, eléggé ki van borulva, aminek az se tesz jót, hogy fáradt, mégis tartania kell magát a férfi előtt, nem szabad pont most teljesen a padlóra kerülnie, hiszen akkor elfut, és az most sem Seannak, sem Minának nem tesz jót.
- Umm...
Felpillantva rá, hosszan nézi a férfit. Kérni akar még valamit. Egy apróságot, amire mégis úgy érzi, hogy most hatalmas szüksége van. Nézi a férfi arcát, a vonásait, és csak remélni tudja, hogy nem nézi teljesen hülyének azért, amit most mondani fog neki. Bátorság Zója, bátorság. Arcán apró, rózsaszínes zavarfoltok jelennek meg, ahogy a tekintetük találkoznak.
- Kérhetek egy ölelést? Olyan jól esne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
KARANTÉN


officer friendly
offline
RPG hsz: 1575
Összes hsz: 3608
Írta: 2015. április 6. 16:14 | Link

Dr. Mácsai Zója
Szent János Kórház
április 4, hajnal



A kialvatlanság a nappal együtt ébred föl és erősödik benne, most, hogy az ágy szélén ül, szíve szerint elfeküdne és biztos, hogy nyomban elnyomná a zaklatott, fárasztó álom. Éjjel nem tűnt fel neki, hisz hozzászokott már az éjszakázáshoz, a várakozás, a stressz és a kilencvenöt Forintos automatás kávé éberen tartotta az agyát és mozgásban a testét. Most egyszerre elszakad az ékszíj, a homlokára egy ólmos súly nehezedik, a fények erősödnek, a hangok és illatok tompulnak körülötte. A tenyere élével megdörzsöli a homlokát, a haját kirázza a szeméből, visszanéz a nőre.
Jegyezd meg ezt a két arcot, mert innentől bármit is csinálsz, a sorsodon hordod őket, mint egy tetoválást. Ha bajuk lesz, az neked fáj, ha meghalnak, velük halsz. Ha utálod is a gondolatát, ha nem, ez már veled marad.
Lassan mozdul meg, sután simít végig a nő vállán, majd óvatosan fonja köré a karjait. Cigaretta, föld és kórházillatú ruháit durvának és piszkosnak érzi, mintha felsérthetnék vagy megfertőzhetnék a nő bőrét. Egy ölelés, eltávolodva egy biztató, könnyed, figyelmetlen érintés az arcélén.
Dwayne, menj haza.
   -  Vigyázz magadra, rendben? - szólal meg rekedten - Minának szólok reggel, ha meg van valami, hívj.
Utoljára módosította:Dwayne Warren, 2015. április 6. 21:57 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Warrenné PszichoSzója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 502
Összes hsz: 1058
Írta: 2015. április 6. 22:16 | Link

Dwayne

A kérés talán sokaknak gyerekesnek, vagy ostobának tűnhet, azonban ez most a nőt a legkevésbé sem érdekli. Szüksége van most egy emberi érintésre, sőt, szüksége van most arra, hogy ez az ember Dwayne Warren legyen. Nem érdekli, hogy nem helyes, hogy ellentétben áll azzal, amit az előbb mondott. Most csak az érdekli, hogy egy pillanatig kiszakadhasson a valóságból, hogy egy pillanatig elveszhessen a karjaiban.
A férfi lenül, persze óvatosan vannak mind a ketten, hiszen köztük van a baba, mégis jólesőn bújuk hozzá, lehunyt szemekkel, élvezve a meghitt csöndet, ami körülveszi őket. Nem tart sokáig, hamar vége szakad, és hamar kell újra kinyitnia a szemét, azonban ez a kis pillanat mégis olyan szinten melengeti meg a lelkét, hogy az arca szinte kivirul, az arcélén történő finom simításról nem is beszélve.
Felnézve a férfire egy mosoly is megjelenik, végre tényleg boldog kismamának tűnik, olyannak, amilyennek illene lennie, hiszen a kicsi, bár korábban született, egészséges, és bár picike, sokkal jobban néz ki, mint amilyet sejtett. Minden rendben lesz. A kérés megválaszolása előtt finoman megnedvesíti nyelvével az ajkait, és bólint is hozzá egy aprót.
- Ígérem, hogy vigyázok, mindkettőnkre.
Fáradt. Eddig nem is érezte, azonban most, hogy Dwayne felkel, először csak finoman kúszik be, majd hirtelen üti meg a fáradság tagadhatatlan érzése. Tényleg itt lesz az ideje egy kicsit pihenni.
- Köszönöm, hogy eljöttél. Sokat jelent.
És sok kételkedését is megválaszolta, sok mindent tisztábban lát, azonban ezek egy jó része veszekedésre adna okot, így inkább mélyen hallgat róluk, bár valószínűleg már korábban, a tekintetéből kiolvasható volt minden.
- Rendben, az nagyszerű lesz.
Küld egy mosolyt még a férfi felé, ahogy finoman lejjebb csúszik az ágyban, és teljesen a baba felé fordítja a figyelmét, nem sokkal a férfi távozása után pedig az álomtalan pihenés felé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bánkúti Izabella
KARANTÉN


#Zizi #Pocahontas
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 933
Írta: 2015. április 10. 18:16 | Link

Ádám bácsi
Budapest, III. kerület
A baleset után pár nappal...

Kicsit biztosabban mosolyog, amikor a dinnyére megerősítést kap, és úgy tűnik neki osztják a nézeteit. Lehet, hogy senki számára nem prioritások azok, maik neki igen, azonban ő 14 éves létére még mindig erőteljesen hisz abban, hogy nem késett el sehonnan, hihet még abban, amiben szeretne, törődhet még azzal, amivel akar, bár vannak fordulatok, amik ezt felülírhatják. Mint az elemi mágia. Lánykánk az alap félelmén túl lehet attól is megijedt kicsit, hogy ez felelősséggel jár, és az olyan nagyoknak való dolog, nem neki, pedig közelíti a tizenötödik életévet, másodikos lesz hamarosan, és már kész nagylány.
- De az égési sérülések legnagyobb részét a tűz és a tűzijátékok okozzák, nem a forróvíz, vagy a vegyszerek, vagy sugárzás. Ez elég félelmetes, ha mégis rosszul sül el... de még ha igaza is van a bácsinak, mást se akarok bántani.
Na, ha másban nem, ebben kijön az, hogy nem butácska lány ám annyira, csupán nem szeret azzal villogni, amikkel tisztában van, viszont ha saját magáról van szó, enyhe én-komplexusa életbe lép és bármi, amit tud, felhasznál a nézetei mellett. Jóval nyugodtabban beszél, bár néha megakadva, mint eddig. Az állatos érdeklődése legalább kirántja egy kicsit ebből a sokkos állapotból és csak mered nagy szemekkel arra, hogy barátkozzon a kis makival. Aztán viszont kis idő után ugyan, de nagy beszédbe kezd, ilyenkor, a hirtelen fordulatokkal, a nagy szájával és a határozott makacsságával egyáltalán nem tagadhatná le a házát.
- Tuzin? Fura...fajta. De ő nem fél tőle? Pedig olyan pici, ésésés tényleg szeret játszani? Mit? Bármit? Hát, ebben mindketten rászorulunk. Én se tudok semmit... és ha mindketten elrontjuk és...megint meggyullad valami?
Kicsit lemondó sóhaj az, amivel a végét kimondja, de kezét nem húzza el a kicsi állatkától, aki láthatóan barátságosan közelít felé, amit Izzy nagyon is jó néven vesz, főleg, hogy ebből is úgy tűnik neki, a rajongásuk kölcsönös. Szereti ha rajonganak érte, és ő is szeret rajongani.
- Lehetne a neve... Vatta, mint a Vattacukor. - lesüti a szemeit egy percre, hát igen, a kreativitás a gyomrától indul, de ennyi baj legyen. - adhatok neki egy falatot most?
Csörgette meg a zacskócskát, ami nála van, majd óvatosan arrébb húzta a kezét, hogy megsimogassa  a puha kis szőrcsomót. Elég picike lélek, de egyébként nagyon aranyosnak tűnik Izzynek, sokáig mered maga elé és nézi az állatka nagy szemeit, aztán bátorságot véve magán, leteszi a zacskót és két kézzel nyúl felé, hogy a szimpatikusabba belekapaszkodva átmásszon hozzá Vatta. Aki reméli, örül az új nevének. Határozottan elterelődtek egy kicsit a gondolatai, nem kezd könnyezni, nem remegnek úgy a végtagjai, de félő hogy időleges csak, ugyanis, mikor felnéz Ádámra, megint görcsben van a gyomra.
- A bácsi is ilyen... szóval pyromágus?
Csak kimondta a szót, amit hallott a napokban eleget, de nagyon mihez társítani nem tudta azon túl, hogy önmagából tüzet csihol, gyújtogat, bármikor megéghet, mert forró, és ha hozzá ér biztos bántó, és a haja, a keze, a mindene jahj.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gareth S. Nightingale
Gondnok, Illúziómágus, Végzett Diák, Független varázsló


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 522
Összes hsz: 2165
Írta: 2015. július 14. 14:39 | Link


[Nightingale-lakás, madagaszkár után]


Kicsit tartott a mai naptól – már egy ideje tudta, hogy eljön és megpróbálta rá valamennyire felkészíteni Jaredet is, de azon túl, hogy bízott Agatha emberismeretében, nem sokat tehetett. Őszintén szerette volna, ha Márk és a fia jófejek, mert örült volna, ha annyi év özvegység után nevelőanyjuk valódi társra, családra talál, amiben ők is jól érezhetik magukat, viszont tisztában volt azzal is, hogy egy férfi elfogadása sokkal nehezebb lesz. Ehhez képest az első néhány óra viszonylag gyorsan eltelt és a Márknál elköltött ebéd és délutáni program után estére már visszatértek a másik lakásra, ami tágasabb volt és nekik nyújtotta a hazai terep előnyét. Amíg zuhanyozott, kicsit kikapcsolt, nem gondolkodva, csak áztatva magát egy ideig – annyira elbambult, hogy jóformán megint nekiállt megborotválkozni, pedig az ebéd kedvéért kicsípte magát (Jared ki is röhögte, amiért szinte eufórikus állapotban örült az ingének, amit egy ideje álcája miatt nem hordhatott - elég kevés tizenéves táplál az övéhez hasonló rajongást ezen ruhadarabok irányába). Ha nem varázslónak születik, mostanra valószínűleg már hetedíziglen elátkozott volna minden borotvagyártót – összehasonlíthatatlanul egyszerűbb volt egy pálcaintéssel válni meg mostanában jelentkező (és roppant idétlen) arcszőrzetétől, ami így nem is bosszantotta annyira.
Felöltözött, fogat mosott, aztán felhelyezte a szemszínváltó bűbájt és nyakába csapta a törülközőjét, hogy átsétáljon a szobájukba.*
- Mehet a következő.-*Jelentette, haját szárogatva.*
Utoljára módosította:Gareth S. Nightingale, 2015. július 15. 09:37 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szépvölgyi Richárd
Független varázsló, Elemi mágus


aeromágus mentőorvos
offline
RPG hsz: 410
Összes hsz: 1031
Írta: 2015. július 14. 14:42 | Link



Már egy ideje tudatosan készültem erre; igazság szerint nem sokat tudtam a „családunk” új részéről, csak annyit, hogy a nőt Agathanak hívják. Aztán, mikor odaértem, és megtudtam, hogy Gareth Nightingale az egyik fiú (a másik pedig bizonyos Jared), azért kicsit megfordult velem a világ. Gyakorlatilag gyorsan sikerült ezt elrendeznem magamban (vagy inkább csak elhatároztam, hogy majd kiakadok, mikor egyedül leszek), habár nem voltam a lehető legnyugodtabb; főleg annak hallatán lettem elég feszült, hogy egy számomra idegen házban kell aludnom egy sráccal, akit nem ismerek (de nem úgy szűrtem le, hogy kifejezetten kedvelne), és egy másikkal, akinek zokogva meséltem el minden bajomat – de nem, vagy csak alig emlékszik rá. Nem tűnt túl jó felosztásnak. Ahogy ültem az ágyamon, egy szobában Jareddel, zavart csendbe burkolóztam, s körmeim piszkálásával próbáltam elterelni a figyelmem. Nem nagyon tudtam, mit lehetne kezdeni ezzel az egésszel; nyilvánvaló volt, hogy Gareth és Jared nagyon összetartóak. Ezt szinte rögtön le lehetett szűrni… és egy kívülálló, hogy jön ehhez? Mit keresek én itt? Gyakorlatilag ezt a kérdést éreztem a levegőben, bár lehet, hogy csak beképzeltem. A frissen fürdött Gareth nyomán másfelé néztem. A nemrég beszerzett élményeim bőven elegek voltak ahhoz, hogy még csak ránézni se merjek.
– Mész? – kérdeztem halkan Jaredre pillantva. Persze, szívesebben „bújtam volna el” egy kicsit a fürdőben, de próbáltam olyan elővigyázatosan reagálni és létezni ebben az idegen házban, amennyire csak tudtam. Nem én vagyok itt a „házigazda”, nem vagyok idősebb, meg semmilyen se, ami kirángatna engem az alárendelt helyzetből. Remek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Gareth S. Nightingale
Gondnok, Illúziómágus, Végzett Diák, Független varázsló


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 522
Összes hsz: 2165
Írta: 2015. július 14. 14:46 | Link


Belépve volt egy pár másodperce, hogy felmérje a szobában uralkodó helyzetet, bár leginkább süket csönd fogadta és mintha senki sem moccant volna, mióta fürödni indult. Jared egyértelműen fáradtság jeleit mutatta – tartotta magát ahhoz, amit Gareth javasolt neki, hogy ha úgyis fejlesztésre szorul legtöbb társasági készsége, akkor használja ki az alkalmat és legyen nyitottabb Márkékkal, még akkor is, ha az iskola és munkájuk miatt kevés időt fognak velük tölteni. Mindenesetre, megérte a belefektetett energiát, mert az asztalnál nem fagyott meg a hangulat és konfliktus nélkül, simán túljutottak a nap ezen részén. Ricsi most is, mint az ebédnél, inkább feszengőnek tűnt, amit nem tudott csodálni – idegen helyen, összezárva az öccse „hagyjatok lógva” arckifejezésével, amit könnyen félre lehetett értelmezni, semmiképp sem könnyítette meg az egész elfogadását.
Amint Jared holmiját felkapva elcsattogott és kettesben maradtak a Rellonossal, még feltűnőbbé vált, hogy Ricsi kerüli a szemkontaktust, sőt, még csak felé se néz. Gareth érzései szerint ennek oka valahol elfelejtett beszélgetésük lehet, bár még így is furcsa, elvégre annak a végén megölelte, nem gondolta, hogy ilyen messzemenő változások állnak be, ha az, amit mondott – legyen az bármi is – leülepedett. Mindenesetre, aggasztotta. Ahogy a törülközőt a radiátorra dobta és lehuppant az emeletes ágy alsó részére, megszokásból bekönyvjelzőzve az ott hagyott kötetet és félretéve, bár tudta, hogy Jared emlékezetében tartja az utolsó oldal számát.*
– Haragszol rám? –*Törte meg aztán a csendet, nem kényszerítve Richárdot, hogy farkasszemet nézzen vele, pusztán a plafonnak intézte a kérdést. Nem mintha sok módja lett volna kiengesztelni, de ha tényleg neheztel rá, akkor tudomásul veszi és kitér előle, hogy ne okozzon felesleges konfliktust.
Utoljára módosította:Gareth S. Nightingale, 2015. július 15. 09:36 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szépvölgyi Richárd
Független varázsló, Elemi mágus


aeromágus mentőorvos
offline
RPG hsz: 410
Összes hsz: 1031
Írta: 2015. július 14. 14:50 | Link



Nem igazán tudtam mit kezdeni a helyzettel. Komolyan. Ha valaki nem kíváncsi rám – márpedig Jared láthatólag, sőt, szinte tüntetőleg nem volt kíváncsi rám –, akkor békén hagyom. Azonban ez hosszútávon igencsak kellemetlen érzés lesz, hiszen egy fedél alatt kényszerülünk majd élni például egész nyáron, meg a hétvégéken, amiket itthon töltünk, ünnepekkor, családi összejövetelekkor, meg minden ilyesmi. Jared a kortársam volt, talán egy évvel volt idősebb nálam, de mégis úgy viselkedett, mintha nem is tudom, mi lettem volna. Egy betolakodó kisgyerek. Persze, igyekeztem nem magamra venni a dolgot, neki is fura ez a helyzet, én sem vagyok túl emberszerető vagy barátságos fajta, de mégis elég kellemetlenül éreztem magam így.
Végül egy flegma „ja”-val válaszolva tűnt el törülközőjével együtt az ajtó mögött. Egy apró sóhaj kíséretében nyúltam a könyvemért (Daniel Keyes – Az ötödik Sally), megpróbálva nem kimutatni kellemetlen érzésem Gareth irányába.
Kérdése őszintén meglepett, ugyanakkor eszembe juttatta azt a beszélgetős estét, azokat a szavakat, amik rengeteg gondolkodásra ösztökéltek és ösztökélnek a mai napig. Csodálkozó tekintettel néztem rá.
– Miért haragudnék?… – kis szünet. – Ha a beszélgetésre gondolsz… egyáltalán nem haragszom. Mármint… segített. Tényleg sokat segített.
Hisz valóban; anélkül nem tudtam volna ilyen jól reagálni már rögtön aznap este Erikék borzalmas viselkedésére, se David Bennett attrakciójára a Fürdőfülkékben hajnali egy órakor. Bár a családommal kapcsolatos tanácsokat egyelőre nem voltam képes feldolgozni.
– Akartam is mondani hogy… jövök neked egyel. – tettem hozzá egy kicsit zavartan, de hangomban érezhette a komolyságot. Tudom, hogy azzal a „kemény” tizenöt életévemmel nem sokat tudtam neki segíteni, de azért mégis. Ez így sokkal korrektebb.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Gareth S. Nightingale
Gondnok, Illúziómágus, Végzett Diák, Független varázsló


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 522
Összes hsz: 2165
Írta: 2015. július 14. 15:02 | Link


– Akkor jó.–*elmosolyodott, ahogy a másik ránézett, könnyebbülve, főleg amikor őszinteséget érzékelt – ha csak picit is, Ricsi felengedett és ez kezdetnek jó volt. Örült, hogy segíthetett, mert a fiú még most is ijesztően vékonynak és megviseltnek tűnt, valószínűleg eredendő sápadtsága ellenére is - Márk nem alaptalanul aggódott. Amikor arra kérte, hogy figyeljen rá helyette, amíg az iskolában lesz, tulajdonképpen gondolkodás nélkül beleegyezett. A legtöbb emberrel könnyedén ki tudott jönni, mert nevelése és színészi vénája lehetővé tette, hogy simulékonyan elkerüljön minden konfliktust, de vele ezt nem tehette meg. Egyrészt, mert már elvetette ennek a lehetőségét, amikor a bájitalt felajánlotta, másrészt, családon belül nem akart színlelni vagy hazudni, amennyiben el tudta ezt kerülni. Nem érezte helyesnek, mert Agatha tudta az igazat és ha minden a tervek szerint halad, akkor nekik lesz esélyük önként hagyni fel a bujkálással és akkor fontos lesz, hogy minél kevesebb ilyen álljon közéjük és mások elfogadása közé.*
– Szerintem hagyd –*ingatta a fejét, mert míg nem tudta, pontosabban, nem emlékezett a történtekre, inkább nem kért a hálából, nem érezte helyesnek. – Ne értsd félre, nem arról van szó, hogy ne tudnád viszonozni, de nem érzem, hogy annyira nagy dolgot tettem volna.–Talán motiválta az is, hogyha esetleg valaha hasonló helyzetbe kerül az öccse, remélhesse, hogy valaki neki is segít majd, de alapból nem akart semmit az óráért cserébe. Mint sok „önzetlen” ember, a lelki nyugalmáért és jó érzésért tette, bár ez nem csökkentette a tett jelentőségét a fogadó szemszögéből. Részéről viszont a téma le lett zárva, nem akarta, hogy többet felmerüljön, mert öccsének eddig elfelejtette említeni az esetet, azt pedig végképp, hogy családjuk legifjabb tagját is érinti.*
– Ami Jared mufurcságát illeti, ne vedd magadra, semmi személyes. Koraérett és távolságtartó, de megszokható.–*Nem oszlathatta el teljesen a feszültséget, de talán csökkenthette azzal, ha megpróbálja egy hullámhosszra hangolni őket - azt tervezte, hogy ha lehetősége nyílik, a fivére kíváncsiságát is felkelti, elvégre Richárd egyértelműen érdeklődött a tudományok iránt, szívesen olvasott nehéz könyveket és szintén kicsit elveszett volt, ami az emberi kapcsolatokat illette.
Utoljára módosította:Gareth S. Nightingale, 2015. július 15. 09:37 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szépvölgyi Richárd
Független varázsló, Elemi mágus


aeromágus mentőorvos
offline
RPG hsz: 410
Összes hsz: 1031
Írta: 2015. július 14. 15:08 | Link



Zavartan piszkáltam a kezemben lévő könyv lapjait, aztán amint rájöttem, hogy ez igencsak zavaró hanghatásokkal jár, áttértem a (most már kicsit túl bő) fölsőm csavargatására, hogy valamibe beleöljem a zavarom és a kellemetlen érzésem.
Eléggé meglepődtem Gareth válaszán, elvégre az elsők között volt, akiknek megemlítettem, hogy tartozok valamivel. Annak ellenére, hogy ezt most elutasította, mindenképpen megjegyeztem magamnak ez a dolgot, s elhatároztam, hogyha egyszer szüksége lenne erre, fel fogom neki ajánlani. A tartozásaimat amúgy sem szoktam elfelejteni soha. Utálok tartozni.
– Pedig tettél. – jegyeztem meg halkan, szinte már csak magamnak. – De ahogy gondolod.
Kezdtem kicsit megijedni Garethtől, mert olyan volt, mintha kitalálta volna a gondolataimat. Ahogy elkezdtem az öccsén agyalni, szinte rögtön megjegyezte, hogy nem személyem ellen irányul a viselkedése. Ennyire nyilvánvalóan ki lenne írva az arcomra, hogy mit gondolok? Vagy csak sima megérzés. Amilyen emberséges Gareth, ez is előfordulhatott, hogy automatikusan rá tud hangolódni az ember bajaira, és ráérezni, mi nyomja a lelkét.
– Ööh, rendben van, akkor nem aggódom. Remélem, azért… majd megbékélünk.
Csak ennyit nyögtem ki, mert nem tudtam, hogyan fejezhetném ki a gondolataimat. Én sem vagyok túl beszédes fajta, nem azt reméltem, hogy majd éjszakába menően társalgunk Jareddel, még azt sem, hogy beszélgetünk, csak hogy nem fogom ennyire feszélyezve érezni magam a jelenlétében. Azért az nem lett volna rossz. Akkor legalább itthon nem érezném magam rosszul a saját szobámban, nem úgy, mint a Bagolykőn. Erikék... fuh. Nem is gondolok inkább rájuk.
Végül nem folytathattuk tovább a párbeszédet, ugyanis Jared visszajött, én pedig szinte rögvest felkaptam a fürdős cuccom, és egy kényelmes tempóban elindultam a fürdő felé.
Utoljára módosította:Szépvölgyi Richárd, 2015. július 14. 15:16 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Gareth S. Nightingale
Gondnok, Illúziómágus, Végzett Diák, Független varázsló


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 522
Összes hsz: 2165
Írta: 2015. július 14. 15:11 | Link


- Ha türelmes leszel, szerintem menni fog. Nekünk is új a helyzet.-*Valamivel talán jobban kezelik, elvégre ők ketten vannak és főként egymásra támaszkodnak, ám ettől még Jared pont annyira nem tud mit kezdeni a helyzettel, mint Ricsi. Valószínűleg azt forgatja a fejében, hogy majd szépen megkerüli az egészet, az nagyon rá vallana. Ennek ellenére nem hitte, hogy ha a másik közeledni próbálna, csak úgy elmarná, bár Ricsinek szüksége lesz némi kitartásra, amíg megtanulja, hogy Seb nyers őszintesége elsősorban nem bántásnak van szánva.
Tovább nem jutottak, mert az emlegetett szamár lépett be az ajtón és Ricsin volt a sor, hogy fürödni menjen. Alig húzta ki a lábát a szobából, Jared levetette magát az ágyra, megélénkülve - Gareth csak elkapta a pillantását és már hallotta is a kimondatlan kérdést, halk sóhajjal adva meg magát. Legyen, elemezzenek.*
- Márk első benyomásra Solomonra emlékeztet. Nyugodt, türelmes, aggódó, gondos és barátságos, amilyennek egy gyógyítónak lennie kell. Illik Agathahoz.-*Amennyire meg tudta ítélni, kiegyensúlyozott kapcsolatuk lehetett, derűs és megértő, ami inkább lelki kapocsra, semmint testiségre épült. Összekötötte őket a munkájuk, a család- és emberszeretet, békés, de erős jellemük.*
- Richárd nehezen barátkozó, kissé bizalmatlan, komplexusos, de értelmes. Egyszer már találkoztam vele, érdekli a csillagászat és a pszichológia. Többet én se tudok.-*Egy egészen picit ferdített, de a többi sejtése vagy megérzése nem segített volna ebben a helyzetben, így jobbnak látta egyelőre nem adni nekik hangot.*
- Mire jutottál te?-*Dobta vissza a kérdést, hogy kimozdítsa kicsit makacs zárkózottságából.
Utoljára módosította:Gareth S. Nightingale, 2015. július 15. 09:38 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jared S. Nightingale
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 763
Összes hsz: 3237
Írta: 2015. július 14. 15:12 | Link

Gareth És Richárd

Jared nem nagyon számított erre a fordulatra, de ha őszinték akarunk lenni, akkor nem is nagyon rázta meg. Az a fajta ember volt, aki jót akart a szeretteinek, márpedig Agathát oda sorolta, úgyhogy igyekezett jó képet vágni mindenhez. A hapsi egyébként is rendesnek tűnt, a kölyök meg nem sűrűn érdekelte őt, alig lesz idő, amit kénytelenek lesznek együtt tölteni. Az ágyán ült, amíg Gareth fürdeni volt, és olvasott, amig a másik srác ki tudja mit csinált. Nem figyelt rá, nem is akart, nem is érdekelte, holnap már úgyse lesznek egy szobába zárva, az egész napos jópofizás pedig végképp kimerítette minden jómodor tartalékát, gyakorlatilag már csak aludni akart. Aztán Gareth végzett, ő pedig összeszedte a holmiját.
Hosszan folyatta magára a vizet, hajat is mosott, hogy közben csináljon valamit. Végre egyedül volt egy kicsit, próbálta átlátni a helyzetet, de nem jutott tovább annál, hogy igazából az ő életében ez a két idegen nem sok vizet zavar, hiszen az ideje nagy részét az iskolában tölti, ráadásul még a szünetei is kérdésesek a munkája miatt. Végül úgy döntött, hogy fáradt most ehhez, és inkább visszament a szobába.
Mikor kiment Richárd, Jared némileg felszabadulva ült a testvére mellé. Kicsit tényleg betolakodónak érezte a srácot, de nem jobban, mint eleinte a szobatársukat, de ennek könnyen lehetett az az oka, hogy még nem látta át minden hátulütőjét a helyzetnek. Ennek ellenére is igyekezett nem zsigerből elutasító lenni, de ez komoly erőfeszítésekbe került neki napközben is, most pedig… hát már elég késő volt hozzá.
Márk nekem is szimpatikus – bólintott Gareth szavaira. – Valószínűleg jót tesz majd Agathának a jelenléte, mindig sajnáltam, amiért annyira egyedül van – merengett el. A férfi egyébként kifejezetten annak a fajtának tűnt, aki nem is próbálja majd más gyerekeit irányítgatni, hanem inkább egy afféle felnőtt-haverként lehet hozzáállni, már ha találkoznak ehhez eleget. Egyébként is felkeltette Jared érdeklődését, hogy ért a bájitalokhoz, ezért lehet, hogy egyszer még megpróbál majd vele spontán társalogni is a témáról.
A fiú furcsa – folytatta aztán. – Nem ellenszenves vagy ilyesmi, inkább csak annyi, hogy nem túl kellemes az… aurája? – vitte fel a hangsúlyt, mert nem találta a jó szót. – Valószínűleg amiatt, hogy zárkózott, de kicsit olyan semmilyennek tűnik így az első benyomás alapján – Tény, ami tény, Jared tisztában volt azzal, hogy ő maga sem arról híres, hogy rögtön barátsággal fordul mindenki felé, sőt, de határozottan úgy érezte, hogy ha ő képes volt rá, akkor a srác is egy picit jobban megerőltethette volna magát, mert bár udvarias volt, de nem különösebben érdeklődő. Jaredet ez nem is azért bántotta, mert vágyott volna rá, hogy egy idegen ismerkedjen vele, hanem Agathával szemben érezte igazságtalannak, mert szerinte a nő ennél több kedvességet érdemelne a leendő nevelt fiától. Ezt pedig szóvá is tette.
Szerintem sértő, hogy mennyire nem érdekelte Agatha. Attól csak boldog vagyok, ha velem nem akar bratyizni, de annyira már nem kicsi, hogy erre a karót nyelt stílusra szorítkozzon egész délután és este – mondta, de a hangja nem vádló volt, sokkal inkább merengő, mint aki azon tűnődik, hogy ez miért van így. – Őszintén szólva engem sem érdekel Márk, de már csak Agatha iránti tiszteletből is beszélgettem vele és érdeklődtem felőle. Ezt hiányoltam visszafelé – fejezte be. Az elmondottak ellenére azért nem skatulyázta be a srácot teljesen, hiszen nem sokat voltak együtt még, de az tény volt, hogy nem tett rá olyan jó benyomást, mint az apja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gareth S. Nightingale
Gondnok, Illúziómágus, Végzett Diák, Független varázsló


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 522
Összes hsz: 2165
Írta: 2015. július 14. 15:16 | Link


- Azt hiszem, ő egyedül próbál megvívni mindig, minden csatát.-*Csak benyomásokról beszélhetett, de emberek megfigyelésében mindig is remekelt, ha nem is tudta tudományosan alátámasztani azt, amit a látottak és hallottak kiváltottak belőle. Sosem könyvekből, hanem gyakorlatban, élesben kellett tanulnia, így elemzés helyett gyorsabb, ösztönösebb módon értékelt és reagált. Jared feltevésére megcsóválta a fejét, nem tudott igazán egyetérteni, de nem is ismerte annyira Ricsit, hogy igazán érvelhessen ellene.*
- Mondja ezt az, akiről még mindig csak én tudom, hogy van humora. Vagy max az imádott főnököd.-*Helyesbített, bár számára Osztravszky és az öccse kapcsolata egy merőben furcsa dolog volt. Azt pedig végképp nem értette, hogyan sikerült összeszedni ehhez a workaholic aktakukachoz a vadőrt, aki megérkezése óta furcsábbnál furcsább pletykákat gerjesztett lépten-nyomon. Szó se róla, jó benyomást tett rá és szimpatikus volt neki, ettől függetlenül ahogy ő a Jaredszabású pokrócmorc embereket, az öccse úgy vonzotta mágnesként a különcöket.*
- Jóval nagyobb stressz alatt van. Nem érzem, hogy a kapcsolatuk Márkkal túl szoros lenne, hogy érzelmileg függne tőle. Egyszerre három, nála idősebb idegennel kellett szembenéznie, támogatás nélkül. És hagy ne kelljen emlékeztetnem rá, milyen voltál te először Agathaval.-*amikor megérkeztek ebbe az idegen országba, hogy sorsukat letegyék ennek a sosem látott nőnek a kezébe, egyikük sem állt a helyzet magaslatán – ő egy merő idegesség volt, amire a kialvatlanság csak rátett, ennek köszönhetően viszont az öccse is ugyanilyen módon reagált mindenre. Olyanok voltak, mint két farkaskölyök.*
- Adj neki időt, Sebby. Nem lehet mindenki olyan, mint te vagy én.-*Ami nekik apróságnak tűnt, másnak lehetett nagyobb és nehezebben leküzdhető akadály.
Utoljára módosította:Gareth S. Nightingale, 2015. július 15. 09:39 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jared S. Nightingale
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 763
Összes hsz: 3237
Írta: 2015. július 14. 15:21 | Link

Gareth és Richárd

- Meglehet - fogadta el Gareth véleményét, bár nem teljesen volt meggyőződve az igazáról. Ennek ellenére azt el kellett ismernie, hogy mindig is a testvére volt a jobb emberismerő közülük, úgyhogy ellenkezni nem akart vele.
Addig helyezkedett közben az ágyon, hogy végül felült egészen a falhoz, a térdeit felhúzta, és arra helyezte az állát. Az egész lényéből szinte sugárzott, hogy nagyon erősen gondolkodik az egész helyzeten, ami azért jó jel volt, hiszen megtehette volna, hogy egy az egyben elhatárolja magát az eseményektől, de ettől azért jobban szerette Agathát, nem akarta, hogy azt higgye a nő, hogy nem támogatja őt.
Gareth szavaira aztán csak fintorgott egyet.
- Jó, tudom, én sem vagyok a nyitottság mintaképe, de ez... - nem fejezte be, az előbb már kifejtette, hogy mi a problémája. Ráadásul a vitázáshoz most már nagyon fáradt volt, pedig ha a másik oldalról nézte, akkor éppen mert nem kötődött Richárd Márkhoz, azért kellett volna sokkal kevésbé megviselnie a dolognak. De hát nem látott bele a fiú fejébe, illetve ha akart volna belelát, de nem volt az a fajta, aki csak úgy engedély nélkül effélét tesz. Persze ha eltekintünk néhány balesettől és kényszerű helyzettől.
- Szerintem a mi helyzetünk azért sokkal komolyabb volt ennél - sóhajtott fel. Nem úgy tűnt, mintha a srác halálos veszélyben forogna vagy menekülnie kellene.
Mintha a gondolataira válaszolt volna a testvére, mikor türelemre intette.
- Ideje mint a tenger - felelte. Akárhogy is, nem tetszett neki ez az új felállás, sokkal jobb lett volna, ha a csomagban csak egy férj van Agatha számára. - Még jó, hogy nem egy házban vagyunk a suliban - zárta le részéről a témát, aztán eltűnődve bámult egy ideig a felső ágy aljára. Nem esett jól felmásznia.
- Veled aludhatok? - érdeklődött, aztán ha igenlő volt a válasz, akkor bevackolt a takaró alá a fivére mellé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Alexander Magnus
INAKTÍV


Illúziómágus
offline
RPG hsz: 33
Összes hsz: 94
Írta: 2015. július 14. 15:26 | Link

Gareth S. Nightingale

Elég időt adott arra Garethnek, hogy összepakoljon minden számára fontos dolgot, ami nélkül két hétig úgy érzi, hogy nem lesz képes majd boldogulni – és arra, hogy megbeszélje mindenkivel a távollétét, akivel kívánja. Sárával ugyanígy tett, végül úgy döntött, hogy jobb ugyanarra az időszakra tenni mindkét diák esetében a felméréseket, legalább tényleg megismerik egymást kicsit jobban. Szükség lesz rá, a tanulmányaik során sokat fognak együtt gyakorlatozni, főleg, mivel közel egy szinten állnak. Ha volt bármelyiknek kérdése vagy kérése azzal kapcsolatban, milyen egyéb tárgyakat, varázstárgyakat, holmikat szeretnének magukkal vinni, azt végül is engedélyezte. A másik, hogy az előkészületekkel eltelt napokban megkapta a fiútól is a várt listát az eddig elolvasott szakirodalmakról. Nem egészen úgy nézett ki, ahogyan azt várta, ami azt illeti, eléggé meglepte, hogy egy átlagos könyvlistát tükörírással felfirkantva látott maga előtt. Még egy szemöldökemelést is kiváltott belőle, amire Dwayne, jó irodatárs lévén fel is hívta a figyelmét, az amerikaiak diszkréciójával és szofisztikáltságával („miva’?”). Ettől függetlenül sikerült megoldania a dolgot, fogta magát és egy egyszerű bűbájjal megfordította az írást, hogy neki se kelljen bogarásznia a szavakat. Mit gondolt a fiú? A tanulmányaival nincs gond, nem gondolná, hogy mindig így ír, szóval őt tüntette most ki ezzel a kis trükkel. Halványan félrebiccenti a fejét, elgondolkodva, de aztán inkább maga elé húzza ismét a lapot és átolvassa. Szorgalmasan olvasott, majdhogynem minden olyan, a témában értékelhető kötetet, ami az iskolai könyvtárban fellelhető; ez valahol értékelendő tulajdonság. Annyiban biztos, hogy kevesebbet kell majd fáradnia esetében az elméleti alapok magyarázatával. Különben sem tudná részletesebben elmondani azt, amit a könyvek, az ő dolga nem a száraz tananyag oktatása, hanem, hogy a kötetekben leírtaknak életet, gyakorlati hasznot és jelentést adjon a diákjai számára. Summa summarum: gyorsan elteltek a felkészülés napjai. Vasárnap estére kérte oda Sárát és a fiút is az előcsarnokba, hogy ott találkozzanak, addigra elrendezte a budapesti szállásukat, közel a normafai gyakorlópályához. Egy jól felszerelt, varázslóknak fenntartott szállót választott végül, ahol, annak elhelyezése miatt, gyakran szállnak meg aurorok, de alapvetően nem nekik van fenntartva, más vendégek is megfordulnak. Talán ez a fiatalokat kevésbé fogja frusztrálni, mintha ténylegesen egy laktanyába helyezte volna el magukat. Egy régi zsebórából elkészített zsupszkulccsal utaztak és egy gyors eligazítás után (ami azt foglalta magába, hogy rendezkedjenek be – ugyanabban a szobában – és Gareth reggel hétre legyen az előtérben, a pálcáját pedig mindenképpen hozza magával), magára is hagyta a két diákot. A szálló a normafa egy nyugodtabb részén, távol a budapesti nagy forgalomtól fekszik, erdős területekkel övezve, lejtős részen. Lefelé egy sarokra van egy kisbolt, amúgy főleg lakóházak és a fogaskerekű vasút sínjei. Reggel hét előtt tíz perccel érkezik, Sárának hagyott a szobában olyan illúziómágiával foglalkozó könyveket, amiket a lány még nem olvasott. Az első két napon külön-külön fog foglalkozni velük, aztán felváltva lesznek közös és egyéni foglalkozások. A mai nap Garethé. Most sem öltözött nagyon másként, eddig is feltűnő volt, hogy Alexander nem viseli a varázslók számára tradicionálisnak számító talárt, helyette a kényelmes, de visszafogott, nem hivalkodó, praktikus eleganciát részesíti előnyben.
Utoljára módosította:Alexander Magnus, 2015. július 14. 20:48 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

„Light thinks it travels faster than anything but it is wrong. No matter how fast light travels, it finds the darkness has always got there first, and is waiting for it.”
Szépvölgyi Richárd
Független varázsló, Elemi mágus


aeromágus mentőorvos
offline
RPG hsz: 410
Összes hsz: 1031
Írta: 2015. július 14. 15:42 | Link



A fürdő szintén ismeretlen terep volt számomra, de ezzel a helyiséggel sokkal jobban tudtam azonosulni, mint egy olyannal, ahol két számomra szinte ismeretlen fiú van.
A zuhany nagyon jól esett, segített tisztán látni a dolgokat, és mint minden hozzám hasonló embernek, nekem is itt jöttek általában a „világmegváltó” gondolataim. Ahogy a víz rám folyt, úgy kezdtek el áradni a gondolataim is.
Ahogy Agathara és Márkra pillantottam a vacsora közben, harmóniát láttam köztük. Teljes egyetértést; olyan volt, mintha teljesen egymásra találtak volna. Agatha egyébként kedvesnek tűnt, bár tartottam tőle, hogy előbb-utóbb előjön az anyáskodó énje, még akkor is, ha egyelőre nem így tűnt. Nem tudtam róla sokat, nem is akartam hamar ítélni, de első blikkre egy nagyon nyugodt embernek tűnt. Nem árt valaki Márk mellé, aki visszatartja bizonyos dolgoktól, Agatha pedig alkalmasnak tűnt.
Ami Jaredet illeti, volt vele kapcsolatban egy határozott megérzésem, s bár én nem szoktam hallgatni vagy támaszkodni az ilyenekre, most mégis olyan erős volt ez a benyomás, hogy nem hagyhattam figyelmen kívül. Jaredben volt valamiféle vadság, már ha nem is a szó szoros értelmében vesszük. Persze, ezt a „megfigyelést” nem tudtam semmire se alapozni, mégis valahogy ez jött le; hogy Jared olyan, mint… mint valamilyen bokor, vagy nem tudom. Nem árt senkinek alapvetően, de úgy fog nőni, ahogy akar. Amint ezt a gondolatot megfogalmaztam magamban, rám jött a nevethetnék, ugyanis hasonlatot még soha senki sem fogalmazott meg ilyen szörnyen. Ezért nem szoktam ilyesmikben gondolkodni.
Gareth egy olyan személy, akit egyelőre nem tudtam definiálni, mert túlságosan elrejtette a személyiségét, legalábbis úgy gondoltam. A beszélgetésünk alapján megvannak a saját gondolatai, de nem feltétlen osztja meg a külvilággal, hacsak nem szükséges (mint ahogy a testvére, és én is ilyenek vagyunk). A másik, ami egyből lejött, hogy figyelmes, és ahogy láttam, neki is tehetsége volt ahhoz, hogy megtalálja az ember rését a védelmi rendszeren.
A zuhanyzóból kiszállván eszembe jutott, hogy ha Márkra és Agathara nézek, teljes harmóniát látok. Ha Jaredre és Garethre, úgyszintén. Csak én vagyok ilyen kívülálló. Ez egyelőre ellentétes érzéseket keltett bennem.
Immár pizsamában, de egy kicsit még mindig csöpögő hajjal indultam meg a szoba felé. Be akartam volna nyitni, de az ajtó előtt megtorpantam. Kopogjak, vagy ne kopogjak? Ez a kérdés vetődött fel bennem. Ahogy ott álltam, mint valami szerencsétlen, egyszer csak annyit hallottam: „nem lehet mindenki olyan mint te, vagy én”. Érdeklődve hajoltam közelebb az ajtóhoz. „Még jó, hogy nem egy házban vagyunk a suliban”, hallottam Jared hangját. Azt hiszem, jobb lenne kopogni…
Tehát egy halk kopogás után benyitottam. Hajamat még egyszer megborzoltam a törölközővel, majd felnézvén láttam, ahogy Jared Gareth mellé vackolva fekszik az ágyban. Egy pillanatra meglepődtem, aztán valahogy mosolyogni lett volna kedvem rajtuk, végül viszont elfordítottam a fejemet, és felemeltem a könyvemet. Már majdnem kiolvastam.
Igazság szerint tényleg nem mertem megszólalni. Nem akartam zavarni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Gareth S. Nightingale
Gondnok, Illúziómágus, Végzett Diák, Független varázsló


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 522
Összes hsz: 2165
Írta: 2015. július 14. 15:56 | Link


Magában sóhajtott - nem fognak egyhamar dűlőre jutni, de ha legalább annyit elér, hogy Jared ne utasítsa el a másik fiút csípőből, már sikernek könyvelheti el az estét. A kérdésre bólintott, sosem mondott volna nemet, ezt mindketten tudták, mégis megmaradt valamiféle kis szertartásnak ez az egész. Eligazította némileg a takarót, bár öccsével ellentétben pillanatok alatt melege lett alatta, az itteni nyár, főleg panelben, még mindig megkínozta. A kopogásra felpillantott, tekintete találkozott Ricsiével és a meglepett arcon mintha átsuhant volna egy majdnem-mosoly. Visszamosolygott, de addigra a másik már elkapta a tekintetét és a könyvéért nyúlt, ügyet sem vetve a testvérekre. Hagyta, nem erőltetve rá a társaságát, de némi rossz érzés telepedett rá. Nem tudta kiszámítani a másik reakcióit.
Jared nem igazán zavartatta magát, az Eridonban alighanem megszokta már, hogy akad egy-két plusz fő a szobájukban, úgyhogy kényelmesen befészkelte magát a fal és közé, apránként addig tekeregve és rakosgatva a tagjait a takaró alatt, amíg meg nem találta a tökéletes pózt. Ilyenkor roppant macskás volt, sokáig  helyezkedett, de amint jól érezte magát, jóformán azonnal elnyomta a buzgóság és hamarosan most is meghallotta azt a halk, békés szuszogást, ami arról árulkodott, hogy öccse már mélyen alszik. Sokszor riadt éjszaka a másik forgolódására, amire a kisebbik Nightingale egyáltalán nem is emlékezett, de nem bánta, mert mindig arra ébredt, hogy ott van vele és pillanatok alatt megnyugodott és vissza tudott aludni. Most azonban még kicsit se érezte magát álmosnak – fáradtnak igen, de amíg az agya zakatolt, úgysem bírt pihenni. Jólesett volna egy szál cigaretta, de eddig még csak gondolatban sem hozakodott ezzel elő, mert nem akart vitázni, ha már megúszták katasztrófa nélkül ezt a napot. Hosszú percek teltek, amíg a plafon helyett a másik ágy alját nézegette, latolgatva a lehetőségeit, majd Ricsire nézett, akiről szinte el is feledkezett, annyira csendben volt, mintha levegőt sem venne. Tanulmányozta egy kicsit, tartását, rezzenéseit, aztán döntött, óvatosan kicsusszanva Jared mellől-alól, betakarva, mielőtt felült. Ricsi felé intett, hogy felhívja magára a figyelmét, az ajtó felé bökve fejével, egy félmosollyal, hogy ne ijessze meg.*
- Hozd a könyvedet is, ha akarod.-*Suttogta, majd felkelt és elindult kifelé, kiengedve maga előtt a kisebbet, hogy leolthassa a villanyt. A konyhában nem volt teljesen sötét, beszűrődtek a város fényei, aztán meggyújtotta a pult feletti kis neont. A szütyő a kezében himbálózott.*
- Rá akartam gyújtani egyre, és úgy láttam, te sem tudsz aludni.-*Richárdról ordított a feszültség, legalábbis számára egyértelmű volt, hogy amíg ő ébren lesz, a másik sem alhat. Nem a legideálisabb kombináció, tényleg jobb, hogy nem laknak állandóan egy szobában, mert az őrületbe kergetné szegény gyereket az összevissza alvásával és kelésével.*
- Kérsz egy kakaót?-*Érdeklődött, mert más ötlete nem igazán volt – persze, főzhetett volna teát, de úgy érezte, inkább beszélgetéssel oldható a gond, semmint gyógyfüvekkel.
Utoljára módosította:Gareth S. Nightingale, 2015. július 15. 09:40 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szépvölgyi Richárd
Független varázsló, Elemi mágus


aeromágus mentőorvos
offline
RPG hsz: 410
Összes hsz: 1031
Írta: 2015. július 14. 15:59 | Link



Nem akartam zavarni. Tudtam, tisztábban voltam vele, hogy egy családi idillnek nevezhető dolgot rontok el éppen, de ez ellen semmit se tehettem. Így hát azzal próbáltam védekezni, hogy olvastam, és meghúztam magam. Emellett persze megvan az a jó szokásom, hogy ha egy szobában alszom valakikkel, én szeretek elaludni utolsónak – illetve, addig nem tudok, amíg mindenki el nem szenderül. Valószínűleg a rellonos szobatársaim okozta „paranoia” miatt alakult ki ez a stikkem. Nemsokára hallottam, ahogy valamelyikük – felpillantva konstatáltam, hogy Jared – már alszik is testvére oldalán. Ilyenkor azért titkon én is vágytam egy testvérre, de ezt a világért se ismertem volna be magamnak.
Félig fekve, félig ülve temetkeztem bele a könyvembe, próbálván nem tudomást venni a mellettem lévő családi összetartásról, azonban mozgásra figyeltem fel; Gareth felhívta a figyelmemet, és intett, hogy menjek ki vele a konyhába. Ha nem Gareth lett volna, meggondoltam volna a dolgot, azonban valahogy ösztönösen mozdultam a hívására. Ezen el kellett volna gondolkodnom, de a fáradtság rajtam is kezdett úrrá lenni, így hát nem ez volt rá a legalkalmasabb időpont. A könyvvel a kezemben slisszoltam ki előtte az ajtón, bár fogalmam sincs, miért hoztam magammal, ugyanis biztosra vettem, hogy mellette nem fogok olvasni. Nem gondoltam egyébként, hogy konkrét megbeszélnivalója lenne velem, csupán annyi lehetett ez az egész, hogy egyrészt hagyni akarja aludni a testvérét, másrészt… figyelmesség. Gondolom.
– Nem… tényleg nem tudok. – A részletekbe már nem avattam be, csak figyeltem, ahogy előkerül a cigaretta. Nem gondoltam volna róla, hogy dohányzik, de így nézve beleillett a képbe. Olyan tipikusnak tűnt. A vigyázó nagy testvér.
Felajánlása komolyan meglepett, egy kicsit meg is illetődtem.
– Igen, kérek. – válaszoltam halkan. Úgy éreztem magam, mint egy félős kisgyerek. Furcsa volt újra megtapasztalni ezeket a családi dolgokat, eszembe juttatták a kilenc éves korom előtti emlékeket. A nagymamám, Márk anyukája mindig cukrot pörkölt nekem, amit tejbe áztatott, gyakorlatilag karamelles tejet ittam nála minden egyes este, mielőtt lefeküdtem volna aludni. Akármennyire is utáltam, hogy így van, de megmosolyogtatott az emlék. Hiányzott az a gondtalanság…
– Te… hogyhogy nem tudsz aludni? – kérdeztem, hogy megpróbáljam kicsit kiszakítani magam a gondolatmenetemből, és amúgy is; érdekelt.
Tisztábban voltam vele egyébként, hogy ez mindnyájunknak új helyzet, de valahogy úgy gondoltam, hogy ők hárman – Agatha, Jared és Gareth – együtt birkóznak meg vele, én viszont ebben nem számítok (számíthatok) Márk segítségére. Ahogy elnéztem Garethet, az fogalmazódott meg bennem, hogy szívesen belelátnék a gondolataiba egy pillanatra, vagy legalább kikérném a véleményét a helyzetről, Márkról, saját magamról, a viselkedésemről…
Utoljára módosította:Szépvölgyi Richárd, 2015. július 14. 16:00 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Gareth S. Nightingale
Gondnok, Illúziómágus, Végzett Diák, Független varázsló


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 522
Összes hsz: 2165
Írta: 2015. július 14. 16:02 | Link


- Tegyek bele csokoládét? Vagy fűszert?-*Könyékig eltűnt a fenti szekrényben, egy csuprot és egy pléh bögrét kerítve, amibe aztán cukrot és kakaót adagolt, összekeverve és felöntve tejjel – Agatha ellenezte az instant italokat és ételeket, ő pedig ráhagyta, mert egyébként sem fűlt a foga különösebben ezekhez a mugli rémségekhez. Ha Ricsi nem kért semmit, akkor nem erőltette a dolgot, elvégre nem értett hozzá annyira, mint Jared, aki játszi könnyedséggel ízesített bármit és többnyire el is találta a dolgot. Amíg a tej melegedett, elpakolta az alapanyagokat és miközben időnként megkeverte a lassan gőzölögni kezdő italt, megsodorta a cigarettáját, ráérősen és nyugodtan. Első pillantásra tényleg sablonosnak tűnhetett, de sosem érdekelte igazán a kívülállók véleménye, még akkor sem, amikor ilyen vagy olyan okból rokonszenvük elnyerésén fáradozott, bár mostanában apránként gyűltek az olyan emberek, akiknek igenis nyomott a szavuk a latban.
- Rossz alvó vagyok. Későn fekszem, mert éjjel tudok zavartalanul olvasni, kísérletezni, vagy csak mert az agyam tovább kattog.-*Halkan magyarázott, de a lakásban olyan csönd honolt, hogy nem is nagyon kellett megemelnie a hangját. A pultnak támaszkodott, szórakozottan játszva a kész cigarettával, azokon a fél- és negyedmosolyokon töprengve, amiket a mellette ácsorgó fiú olyan gyorsan és szorgalmasan fojt el, jóformán csírájukban, amíg észbe nem kapott, kitöltve a kakaót és odaadta Ricsinek.*
- Tessék. Van kedved kiülni?-*Intett aztán a balkon felé, ahol beszélgethettek volna – a másik lehetőség a nappali, bár ha ott telepednek le, esélyesen megint hajnalig nem alszik, mert Agatha zenegyűjteménye mindig elcsábította. Mindenesetre, a másik döntésére bízta magukat.
Alig helyezkedett el, öngyújtó kattant és pár pillanatig narancsos fény villant. Ritkán gyújtott rá – nagyon stresszes napok után, néha Kins társaságában és ha álmatlanság gyötörte, így nem érződött a ruháján vagy látszott az ujjain. Ma kifejezetten kívánta ezt az egy szálat, jóleső sóhajjal fújta ki az első korty füstöt.*
- Mesélj.-*Vetette fel, némi hallgatás után.
Utoljára módosította:Gareth S. Nightingale, 2015. július 15. 09:40 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jared S. Nightingale
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 763
Összes hsz: 3237
Írta: 2015. július 14. 16:12 | Link

Gareth és Richárd

Azt már nem hallotta, mikor Richárd visszajött a szobába, mert túl hosszú volt a nap és pillanatok alatt elaludt. Megnyugtatta őt, hogy ott volt vele Gareth, jólesett odabújni hozzá, mert biztonságot jelentett neki ebben a felfordult helyzetben is. Nem álmodott semmit, és tulajdonképpen egészen hamar fel is riadt arra, hogy eltűnt az előbbi kényelmes langyosság, meg egyébként is, valahogy túlságosan nagy csönd volt. Felkapcsolta a kislámpát az ágy mellett, csak hogy szétnézzen, mert az már biztos volt, hogy Gareth nincs mellette, de ez nem szokatlan, viszont hogy a másik srác is eltűnt, az már homlokráncolásra késztette. Mi a fene. Egy darabig gondolkodott rajta, hogy hagyja-e ennyiben és aludjon tovább vagy keresse meg őket, de végül az utóbbi verzió mellett döntött. Nem értette a dolgot, persze lehet, hogy nem is együtt vonultak el valahova, ki tudja, de jobb lesz, ha utána néz. Meglepetésként érte, hogy Gareth éppen kakaót készített a kölyöknek, mikor rájuk talált. Hirtelen ismeretlen érzés kerítette hatalmába, némi dac és düh keveréke - avagy féltékenység -, mert azt hitte, hogy ennyire azért nincsenek jóban. Hangtalan követte őket, mikor elindultak valamerre, hogy aztán az ajtó mögött megállva figyelje, hogy miről van szó. Nem szép dolog hallgatózni, de néha szükséges, és egyáltalán nem tetszett neki, hogy Gareth ennyire barátságosan viselkedik egy vadidegennel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szépvölgyi Richárd
Független varázsló, Elemi mágus


aeromágus mentőorvos
offline
RPG hsz: 410
Összes hsz: 1031
Írta: 2015. július 14. 16:16 | Link



– Ahogy gondolod. – Ráhagytam a dolgot, egyrészt, mert nem akartam nagyon gyerekesen csillogó szemekkel kimondani, hogy „rakj bele nekem fahéjat!”, másrészt meg kíváncsi voltam, hogy dönt. Nem tudom, miért.
A másik bizonyította válaszával, hogy ugyanúgy, mint én, az éjszakai baglyok közé tartozik. Én is szerettem esténként fent maradni – amíg nem kezdtem el tanulmányaimat a Bagolykőben, gyakoroltam is ezt a szokásomat, azonban bezárva a körletembe (ami egy pince, és még a csillagokat sem lehet nézni) nem volt épp a legizgalmasabb program fennmaradni.
A kísérlet szó hallatán akaratlanul is felcsillant a szemem, de még nem kérdeztem rá, miken dolgozik; egyszer már elmondta pár szóban, és nem akartam tolakodó lenni, vagy ilyesmik. Azért reméltem, hogy valamikor kifigyelhetem majd, milyen Gareth, mikor éjszaka dolgozik… hiszen az emberek olyankor mutatják meg az igazi arcukat, mikor a szenvedélyüknek élnek, és ezt egyedül teszik.
A meleg italt a kezembe véve még egy igazi mosolyt is az arcomra engedtem, ahogy felnéztem. Na, nem vigyorogtam, de ritkaságszámba ment, hogy valakire akár csak kicsit is, de őszintén mosolyogjak.
– Köszönöm szépen. – Ismét kisgyereknek éreztem magam. A magam csendességében azért próbáltam kedves lenni Garethtel, de az a tény, hogy az emberekkel sosem, vagy alig kommunikálok, nem segítette elő az eszköztáram fejlesztését.
Arra a kérdésre, hogy kiüljünk-e, bólintottam; amikor hazautazom, minden esti percemet valamilyen ablak mellett töltöm, hogy lássam a csillagokat. Tényleg borzasztó frusztráló tud lenni a Rellon földalattisága.
Ahogy mesélésre biztatott, rögtön eszembe jutott az előző „mesélésem”, s észre kellett vennem, hogy mi Garethtel csak csillagok mellett, vacsora után tudunk párbeszédet folytatni. Furcsa érzéssel töltött el ez a látszólagos mintázat, valahogy megnyugodtam egy kicsit, de feszült is lettem, nagyon ellentétes dolog volt.
– Istenem, de bánom, hogy megittad azt a bájitalt…! – sóhajtottam. Mennyivel könnyebb lenne folytatnom az előző gondolatmenetemet, amit már ott elkezdtem! Így nem tudok mesélni neki. Ez így nem megy, hiszen az alapvető dolgaimat akkor és ott tudta meg, a többit csak erre tudtam volna építeni.
– Hát… – kezdtem, s felpillantottam rá, miközben kortyoltam a kakaómból. – Furcsa ez a helyzet. Valahogy nem tudok vele mit kezdeni. De gondolom, ezt látod.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Gareth S. Nightingale
Gondnok, Illúziómágus, Végzett Diák, Független varázsló


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 522
Összes hsz: 2165
Írta: 2015. július 14. 16:19 | Link


- Hmmm...-*Ha nem döntésképtelen, nem kérdezi, de ebben a helyzetben talán teljesen ártalmatlan dolog kihasználnia képességét – lassan húzza végig ujját a fűszerek során, mintha gondolkodna, valójában azonban Ricsi apró rezzenéseit lesi, a fahéjnál állapodva meg. Erre reagált, ezt kedvelheti, bár arra is figyelnie kell, mennyit tegyen bele, mert magától meg nem mondaná és ha eltúlozza, akkor az egész ihatatlanná válik (saját vállat megpaskolós tapasztalat).  A fiú őszinte mosolyát látva úgy érezte, megérte ehhez az egyébként megvetett  eszközhöz folyamodni, még ha egy kicsit csalásnak is tűnt a szemében.
- Szívesen.-*Ha Ricsi nem is kommunikált túl jól vagy beszélt túl sokat, számára elég érthető volt. Nem mindig, mert számos tettére vagy épp nem-tettére nem talált igazán magyarázatot, de a lényeget általában megértette. Egyelőre nem tehetett mást, mint hogy elég időt és teret hagy neki, hogy Ricsi biztonságban érezhesse magát, és megvárja, amíg saját tempójában leküzdi ezeket a korlátokat.
Odakint szélcsend volt, úgyhogy igyekezett úgy fújni a füstöt, hogy ne menjen a másik orra alá – az lustán kacskaringózott felfelé, halovány, kísérteties mintákat rajzolva. Kényelmesen elhelyezkedett a fotelben, ráérősen mozdult, nem engedve, hogy fáradtsága is látszódjon.
- Inkább ez, mint hogy azt bánd, hogy nem ittam meg.-*Válaszolta, valószínűleg ugyanazzal a logikával, ami akkor is mozgatta. Azt viszont jó jelnek tartotta, hogy Ricsi kibékült annak gondolatával, hogy valakivel megossza terheit, még akkor is, ha legközelebb esetleg nem rá esik a választása. Inkább meséljen másnak, semhogy mindent elfojtson és aztán ostobaságot csináljon.
- Minden kezdet nehéz, de igazából, elsülhetett volna ez a nap sokkal rosszabbul is. Részemről örülök, hogy megúsztuk baleset, vita és veszekedés nélkül.-*Ez a helyzet mindüknek furcsa volt, talán Agatha kivételével, aki őket is úgy fogadta be és ráadásul le kellett küzdenie a származásukkal kapcsolatos félelmeit és előítéleteit is. Tudta, hogy jelenleg ő áll a legjobban – felnőtt, jövőre befejezi az alapképzését, van munkája és még a legrosszabb esetben is el tudna úgy lavírozni a többiek közt, hogy ne gerjesszen további súrlódást. Ezért is igyekezett megkönnyíteni Márkéknak a beilleszkedést, főleg Ricsinek, aki a legelveszettebbnek tűnt most.
Utoljára módosította:Gareth S. Nightingale, 2015. július 15. 09:44 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szépvölgyi Richárd
Független varázsló, Elemi mágus


aeromágus mentőorvos
offline
RPG hsz: 410
Összes hsz: 1031
Írta: 2015. július 14. 16:21 | Link



Fahéj. Amikor Gareth lassan végighúzta ujját a fűszereken, a fahéjnál összepréseltem az ajkaim. A másik ekkor levette a kis tasakot a polcról, én pedig konstatáltam, hogy ebben a házban nem csak én tudok a testbeszédből olvasni. Bár az is előfordulhatott, hogy merő véletlen volt az egész…
A hűvös szél jól esett ebben a melegben; kissé lehűtött, segített összeszedni magam legalább egy minimális szinten. A fahéjas kakaóval és a csillagokkal valahogy még jobb volt ez az egész. Pár pillanatig egészen bensőséges érzésem volt, amit nem tudok megfogalmazni…
Gareth logikája érthető volt, én azonban… örültem volna, ha emlékszik azokra a dolgokra, amiket mondtam neki. Ezt felfogván zavar lett úrrá rajtam és értetlenség; mégis miért szeretném azt, hogy valaki tudja minden apró cseprő titkomat? Hogyan is lehetne logikus, hogy kiadom magam valakinek? Sóhajtottam. Szerencse, hogy megitta, ezt akartam gondolni, de valami mégsem engedte.
– Milyen igaz!… – Igazság szerint bele se gondoltam, hogy igen rosszul is elsülhetett volna a mai nap; valahogy biztos voltam benne ezidáig, hogy semmi komolyabb konfliktus nem lesz. Én kordában tartom magam, s valahogy evidensnek tűnt, hogy a többiek is ezt fogják tenni.
Felpillantottam az égre, s igyekeztem egy kicsit kizárni a stresszes gondolataimat. Annyi minden bajom volt az elmúlt időszakban, hogy gyakorlatilag egy merő görcs vagyok, s nem vagyok képes kommunikálni az emberekkel semmilyen formában, csak ha rá vagyok kényszerítve. Változtatnom kellett volna ezen, de bestresszeltem már csak a gondolattól is.
Kilélegeztem, és ismét megpróbáltam magam összeszedni, mert két pillanat alatt képes voltam szétesni. Hihetetlen, hogy mennyire gyenge vagyok.
– Gondolom, majd megszokjuk ezt az egészet, ugye? – Ez gyakorlatilag nem kérdés volt, inkább magamat akartam biztatni. – Mármint, úgy mindenki.
Gondoltam itt főként Jaredre. Komolyan feszélyezve éreztem magam tőle. Belekortyoltam a kakaómba, s eztán Garethre pillantottam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Jared S. Nightingale
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 763
Összes hsz: 3237
Írta: 2015. július 14. 16:22 | Link

Gareth és Richárd

Nem tetszett neki ez a helyzet. A bátyja olyan módon beszélt Richárddal, ami nem úgy tűnt, hogy alig ismerné, vagy hogy csak pár szót váltottak ez előtt. Már pedig ha ez így van, akkor lehet, hogy Gareth nem mondott neki igazat? Jared még sohasem került olyan helyzetbe, hogy effélét kelljen feltételeznie, úgyhogy ez most nem érintette kifejezetten jól. Erősen fülelt, mert igazságtalanul nem akarta a bátyját vádolni, de aztán egyszer csak a másik fiú mondott egy furcsát. Bájital? Vajon miféle bájitalról van szó? Jarednek hirtelen eszébe jutott, hogy mintha a konyhapulton látta volna a bájitalos szütyőt, úgyhogy visszahátrált addig, és megnézte, hogy vajon mi változott a bájitalok között. Először nem jött rá, mert minden ugyanolyannak tűnt, mint eddig, de aztán a kezébe akadt a Bordeaux-bájital, ami határozottan másik üvegcsében volt, és nem abban, amit ő töltött meg. Mély lélegzetet vett, hogy végiggondolja a dolgot. A bátyja egy állítólag ismeretlenre pazarolta a bájitalt, aminek nem épp átlagos a hatása, és neki még azt sem mondta el, hogy ez megtörtént. Pedig kérdezte tőle, hogy mi a véleménye és hogy ismeri-e. Oké, ha megitta a bájitalt, akkor nem is emlékszik arra, amit Richárd mondott, de ettől még annyit megoszthatott volna vele, hogy valamiért már egyszer úgy döntött, hogy beszélget vele valami valószínűleg komoly dologról. De nem, ezt nem tette meg, még akkor sem, ha nem is tudott volna titkot elárulni, ehelyett viszont kakaót főzött ennek kis taknyosnak és vele múlatta az időt, amíg őt meg egyedül hagyta a szobában. Valószínűleg a késői időpont és az amúgy is zűrös nap tette, de Jared a szokásaival ellentétben most teljesen kikelt magából. Nem tűrte a hazugságot és bár saját maga előtt nem vallotta be, de féltékeny is volt, nem is akármennyire. Ez biztatta arra, hogy megzavarja az édes kettesben beszélgetést és tudassa, hogy bizony, hallotta. Gyorsan visszapakolt a szütyőbe, de közben észrevett egy régi, még viccből készített bájitalt, amit csak próbaképp kevert, hátha el lehetne adni. A dolog ötletet adott neki, és miután a teljes alsó szint hangszigeteléssel volt éjszakára ellátva a házban, nem kellett attól tartania, hogy Agatha fel fog ébredni a kiváltott hangokra. Visszament az ajtóhoz és még egy pillanatra belehallgatott a beszélgetésbe, azonban mivel az még mindig a túl meghitt kategóriát képviselte az ő szemében, pillanatok alatt döntött. Levette a fiola kupakját és a padlóra dobta az üvegcsét a fiúk közé, aztán becsapta maga mögött az ajtót. Odakint pedig iszonyatosan büdös záptojásszag kezdett terjengeni. Ez után részéről elintézettnek tekintette az ügyet, illetve majd még később leoson, hogy kitakarítson a szag után, ha az a kettő nem tenné, de most csak mérgesen felcsattogott a szobába, magához vette a pálcáját és az ágyneműjét, majd átvonult Agatha dolgozószobájába és magára zárta az ajtót.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gareth S. Nightingale
Gondnok, Illúziómágus, Végzett Diák, Független varázsló


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 522
Összes hsz: 2165
Írta: 2015. július 14. 16:24 | Link


- Eddig biztatóan al...-*Már nem jutott el a mondat végéig, mert hirtelen mozgást érzékelt, aztán valamit a lábukhoz dobtak és hatalmas csattanást hallott (mint később tudatosította, a balkonajtót csapták rájuk teljes erőből). Az első gondolata az  volt, hogy támadás érte őket és nem is igazán állt meg gondolkodni, mennyire logikátlan ez, csak amikor már kivont pálcával, átkozásra készen állt, nem a szabályos párbajpózt, sokkal inkább egy közelharcra is kész testhelyzetet véve fel. Eltelt azonban egy-két pillanat és további varázslatok nem érkeztek, síri csend borult mindenre és átható rothadásszag kezdett terjengeni, aminek köszönhetően összeállt a fejében, mi is történt.
- Jared!-*Csattant fel, a keretbe bokszolva öklével, de válasz nem érkezett, az ajtót pedig szintén nem hatotta meg a dolog. Horkanva legalább a bájital maradékait eltüntette egy intéssel, hogy ne lengje be őket a záptojásszag, majd a korlátig hátrált, hogy nekidőlhessen és így képletesen és fizikailag is némi távolságot halmozzon maga és a probléma közé. Az öccse épp kipróbálta rajtuk az egyik félresikerült főzetét és kizárta őket a balkonra, miután valószínűleg teljes harci truccban elcsörtetett aludni. Ok? Hallgatózás. A beszélgetés egyetlen része, a bájitalok említése elég volt, hogy az öccse ellenőrizze a készletét és rájöjjön, miről van szó, na meg arra is, hogy nem osztotta meg vele a történetet (aminek kilencven százalékára nem is emlékezhetett...). Ez még mindig kevés, normál esetben rákérdezne.*
- Egyeseknek nehezebben fog menni, mint gondoltam...-*Meredt az üvegre, amiben jelenleg csak a város tükröződött, az ő elmosódott körvonalaival egyetemben. Ő már tudta, amit Ricsi nem – nem csak az ajtó zárult be előttük, hanem az arra és a lakás köré szórt valamennyi védőbűbáj is, amik tekintettel a lehetséges veszélyekre, nem gyerekes kis jelzővarázslatok voltak. Innen nem fognak bejutni, hacsak nem akar instant szívrohamot okozni az összes odabent alvónak.*
- F***.-*Közölte gondolatmenetének egyik hangsúlyos részét hangosan is, bár különösebb beleélés nélkül, mert még mindig jócskán lekötötte a döbbenet, amit Jared reakciója váltott ki belőle. Lassan kezdett egyértelművé válni, hogy akármilyen hihetetlen is, a fivére féltékeny. Őszintén szólva hitetlenkedve és tanácstalanul állt a helyzet előtt, mert ha hasonlóan más hangot is ütött meg Ricsivel, mint Matthew vagy Agatha társaságában, messze nem volt vele annyira nyitott vagy közvetlen, mint amennyire külső szemlélőnek tűnhetett.
- Oh, for f***'s sake...-*Mostanra tűnt fel neki, hogy valami nem ül és jókora késéssel tudatosította, hogy rövid pánikjában markába gyűrte a cigarettáját, mielőtt még elolthatta volna, csak épp a keze érzéketlensége miatt nem regisztrálta, hogy égeti. Remek. Egy újabb seb, amiről folyton el fog feledkezni és még meg se mutathatja Agathanak. Ingerülten hajította el a csikket, pedig egyébként soha nem szemetelt.*
- Azt hiszem, a legegyszerűbb, ha hoppanálunk valahova. Nem akarok magyarázkodni már az első estén és a bűbájoktól nem jutunk be.-*Foglalta össze a dolgokat, nagy levegőt véve és kifújva, várva, hátha a másiknak több ötlete van.
Utoljára módosította:Gareth S. Nightingale, 2015. július 15. 09:45 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szépvölgyi Richárd
Független varázsló, Elemi mágus


aeromágus mentőorvos
offline
RPG hsz: 410
Összes hsz: 1031
Írta: 2015. július 14. 16:28 | Link



Egyszer csak üvegcsörömpölést, majd egy nagy csapódást hallottam; szörnyű záptojásszag kezdett el terjengeni, Gareth pedig kivont pálcával pattant fel. Én is felálltam, azonban amint az eszközért nyúltam volna, a másik felcsattant, hogy „Jared!”…
– Basszus… – közöltem nemes egyszerűséggel. Féltékenység, egyből ez jutott eszembe, noha nem értettem az okát. Kijöttem Garethtel beszélgetni, ő csinált nekem egy kakaót…
Eszembe jutott, hogy honnan lehet a bájital, amit egyébként Gareth idő közben eltüntetett; gondolom, abból a szütyőből, amit én is láttam elővillanni az után a vacsora után, ergo biztosan megnézte a dolgot annak nyomán, hogy a bájitalt emlegettem. Nem beszélték volna meg? Gareth nem mondta el neki, hogy… És Jared emiatt haragudna? Vagy valami teljesen más? Mindenesetre egyelőre ezt vettem alapul, hogy miattam van az egész. Mert hogy miattam van.
Gareth közben angolul káromkodott, én inkább nem szóltam semmit. Leültem a székre, s a kiloccsant kakaóm maradékát kortyoltam. Hogyan fűtsünk családi viszályt két mondattal; megvolt. Remek, Szépvölgyi, elintézted, hogy ez a két testvér, akik szinte össze vannak nőve, összevesszenek. Nagyon jó…! Pedig ez most tényleg nem volt célom, sőt – azt szerettem volna, ha minden nyugis marad. De hát, nem így lett, természetesen.
– Azt hiszem, kicsit elkiabáltad a „biztatóan alakulnak a dolgok”-at. – jelentettem ki halkan az erkélyajtót fixírozva. – Bocs, ez az én saram. Nem akartam…
Élmény lesz ezek után hazajárni. Jared úgy fog rám nézni, mintha meg akarna ölni, ebben biztos voltam, és ez nem éppen örömteli dolog volt. Tényleg azt hittem, hogy nyugodt mederben fog folyni ez az egész, nem lesz nagy felhajtás, megpróbálunk illeszkedni egymáshoz, és nem lesz olyan szörnyű, mikor haza kell jönnöm. Nos de. Az lesz.
– Bűbájoktól? – kérdeztem összevont szemöldökkel. – Milyen bűbájoktól?
Sóhajtottam. Hova is tudnánk hoppanálni? Sejtettem, hogy Agathat és Márkot nem akarjuk felverni, de akkor mégis hova mehetnénk? Megfordult a fejemben, hogy éjszakázhatnánk az erkélyen is, de az nem lenne túl jó. Pénz nem volt nálam (és gondolom, hogy Garethnél sem), hogy valami hotelbe menjünk esetleg, szóval ötletem sem volt.
– Hova menjünk? – nem néztem fel rá, csak a körmeimet piszkáltam, hogy elrejtsem a… bűntudatom? Ja. Olyasmi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában




Oldalak: « 1 2 ... 5 ... 13 14 [15] 16 17 ... 25 ... 106 107 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek