36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: « 1 2 ... 96 ... 104 105 [106] 107 108 ... 116 ... 139 140 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
offline
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2020. március 25. 21:29 | Link


outfit|a világ egyik legcsodásabb helyén|music

Kissé ijedten pislantott a fiúra, valamiért úgy gondolta, ő szúra el a hangulatot, pedig amúgy meg sem szólalt. Inkább csendben belapátolta a még tányérján lévő ételt és telehassal hátra dőlve hallgatta a másik kettő felszabadult beszélgetését. Visszatért a jó kedve, ahogy a hangulat újra felfelé ívelt. Ha már a témához nem tudott hozzászólni legalább nem próbált meg úgy tenni, mint akinek van fogalma az aprócska utalások valódi jelentésétől. Miután a fiú is befejezete az evés elégedetten állt fel az asztaltól.
- Köszönjük szépen, ez tényleg csodás volt. Segítsünk esetleg elmosogatni? Bár lehet akkor egy épp tányérod sem marad - tolta be a székét kuncogva és a háttámlára támaszkodott. Szüksége volt egy kis testhelyzetváltoztatásra, túl sokat ült egyhelyben. Amennyiben a férfi válasza nemleges volt finoman jelezte a göndörnek, hogy lehet ideje lenne menniük, s ha ő is így gondolta érzékeny búcsút vettek újdonsült barátjuktól.
Ahogy kilépett a szabadlevegőre a napfény és a friss levegő szinte arcon csapta. Hunyorogva igyekezett hozzászokni a kint uralkodó természetes világossághoz, majd miután barna íriszei megszokták a változást a fiúra nézett.
- Terveztél még valamit, vagy ennyi volt mára? Így hogy nem megyünk esküvőre - csóválta vigyorogva a fejét. Még mindig elvetemült ötletnek tartotta, de örült volna ha élvezheti még egy kicsit Zsombor társaságát. Persze, azt is meg tudta érteni, hogyha más tervei vannak, amik között ő nem szerepel. Miért is szerepelne, alig két napja ismerik egymást. Gyorsan elfojtotta magában a reménykedést, kérdése inkább tárgyilagos volt, megpróbálta nem beleélni magát a dolgokba. Ha reménykedik és utána mégsem teljesül be, akkor csalódni fog és nem akart negatív élménnyel elválni a fiútól. Bár nem gondolta, hogy a másik tudna bármit tenni, ami miatt hirtelen homlokegyenest véleménnyel lenne róla, de ő maga sem akart azért tenni, hogy ez bekövetkezzen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
offline
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2020. március 26. 10:46 | Link


outfit

Többször összeszűrte már a levet Márkkal. Mármint átvitt értelemben. Nem tartott sokáig, hogy Sári megismerje az iskola táncos közösségének tagjait, nem telt bele két hét, hogy először lépte át a Bagolykő kapuját, máris névsora volt a hozzá hasonlókról. Szóval így került kapcsolatba a Levitással, akivel néha napján táncoltak együtt. Eléggé távol állt tőle az a stílus, amit amúgy a fiú képviselt, de néha szükség volt egy kis változatosságra, szóval kapható volt a bulira.
Múlthéten kapott egy üzenetet kedves édesanyjától, hogy lesz egy flashmob Pesten a tánc népszerűsítésére. Nem volt kérdés, hogy ott a helye. Az már annál inkább, hogy mégis mit adjon elő és akar-e vinni magával valakit. Azonnal üzent kedves iskolatársának, hogy szívesen látná ezen a kis összejövetelen, hogy színesítsék a palettát. Az előre tervezett műsorban már szerepelt néptánc, keringő, tangó, salsa, sztepp és hastánc is. Izgalmas felhozatal volt, amiről azonban hiányzott a két fő kedvence, a balett és a hip hop. Döntenie kellett, hiszen a három táncot egymás után végig csinálni talán még neki is túl kemény dió lett volna. Mert ugye ha már elhívta a fiút, akkor a swinget mindenképpen be kellett vállalnia. Hosszas mérlegelés után úgy döntött, hogy inkább a hip hopot vállalja be. Egyrészt, sokkal népszerűbb és közismertebb, másrészt féltette a spicc cipőjét a Hősök tere koszos és durva kövezetétől.
Fél háromra beszéltek meg találkozót, negyed órával előbb érkezett meg. Beugrott Biához ebédelni és eljött az első metróval amit elért, mert így is fél órába telt, hogy elverekedjen nagynénjétől a térig. Furcsa izgatottság töltötte el, ahogy felballagott az aluljáróból. Szerette ezt az érzést, mindig feltüzelte és sokkal jobban teljesített utána. Laza volt, mint a rigalánc ahogy átvágott a placcon és megállt a központi emlékműnél. Egy pillanatig habozott csupán, majd könnyed mozdulatokkal felkapaszkodott a szoborcsoport talapzatára.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2020. március 26. 20:38 | Link

LAU
a tavaszi szünetben délelőtt az Anna-réten | #letsgoGIF

- Akkor innen a rét neve? - teszem fel költői kérdésem, hiszen hát tökre valószínű, hogy igen, azért hívják így a helyet, mert a kápolnát is így hívják. Amikor elmeséli, mik vannak közel, egyedül a kisvasútra nézek valamivel értelmesebben, mert legalább sejtésem van róla, mi az meg milyen lehet; a többire vagy homlokráncolok, vagy csodálkozva pislogok kicsit.
- Libegő? Mi libeg? - kérdezek is rá erre. Érdeklődő hümmögőn bólogatok, miközben megtudom, mi ez a hely. Ilyen szemmel is körbenézek. Szóval ez a muglik közkedvelt kirándulós, kiülős környéke. Szép is, az már az igaz.
- Ügyes vagy nagyon - susogom ezt egy kissé halkan, félszegen. Fogalmam sincs, van-e szüksége bármilyen megerősítésre vagy hogy egyáltalán érdekli-e valakinek a véleménye, aki még egy magában sem tud hoppanálni, nem hogy valakit vinni magával. Oké, biztos érdekli a véleményem, csak ez most olyan... áh, mindegy. De ez tényleg nem semmi és én csak lassan fogom fel, hogy komolyan barátnőm hozott el ide. Durva.
Hálásan veszem át az innit és már kortyolok is nagyokat. Jó ég, ez szörnyen kellett! Máris jobb. Kicsit leiszom magam, szusszanó nevetéssel törölgetem az állam, aztán visszaadom neki a palackot. Felpillantok a kápolnára, amikor említi.
- Keressünk, csak belesek előbb - intek az épület felé és odaballagok, ujjaimat a rácsra fűzöm és úgy skubizok befelé az ajtón. Figyelem a szent képeket és eszembe jut valami. Miközben elmerengek, ösztönösen keresztet vetek pár laza mozdulattal, majd ellépek onnan, barátnőm elé állva, nagy mosollyal, így jelezve, hogy tőlem mehetünk.
Miközben elindulunk, megmasszírozom kicsit a mellkasom meg a fejem, mert érzem őket picit. Azonban ez sem túl tudatos, eléggé el vagyok gondolkozva azon, ami az imént beugrott és most azon agyalok, hogyan hozakodjak elő vele. De aztán kicsit magamra szólok, hogy inkább törődjek most azzal, ahol vagyunk meg hogy együtt vagyunk. Amit meg ki akarok bökni, vagy bökjem ki, vagy tegyem most félre. Mindig ezt csinálom. Annyit készülődöm lélekben még a legapróbb bejelentésekre, kérdésekre, megtennivalókra is, hogy közben nem figyelek mindarra, ami körülvesz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2020. március 26. 21:13 | Link

Thomas

 
Anna- rét, egy szép tavaszi napon a szünetben | x |o


Bólogatok, bár tudom jól, hogy már meg is kapta a választ a kérdésére. De attól én még helyeslek. Végül is lehetne akár úgy is, hogy nem. Hogy valami Anna hercegkisasszonynak volt ez a kedvenc helye és emiatt nevezték el így a rétet. A kápolna meg csak később jött. Hm, jobban belegondolva halvány lila gőzöm sincs, hogy melyik volt vajon előbb, na mindegy.
- Öhm, az egy ilyen drótkötélpálya ami a hegy tetejére vezet az aljáról. Vannak ilyen padszerűségek rajta, amikre fel lehet ülni és úgy visznek fel. Majd ha van kedved sétálgatni a környéken, akkor látni is fogod – megint bajban vagyok, hiszen olyan dolgot próbálok elmagyarázni amit én sem értek teljesen. Tudom milyen, láttam már, de még soha nem ültem rajta. Azt se tudom, hogy pontosan hogyan működtetik. Amit tudok, de azt biztosan, hogy eléggé para gondolat, hogy a hegy felett tök magasan, egy padon ücsörögve haladjak, miközben egy vékony korlát választ el attól, hogy kizuhanjak. Ja és azt ki is hagytam, hogy meg se áll az a vacak, hogy kényelmesen, nyugodtan ki-be tudj szállni, nem, úgy kell felpattanni meg lepattanni róla. – Fogalmam sincs, hogy miért pont libegő a neve – teszem még hozzá. Remélem nem azért, mert ide-oda lengedezik az a vacak. Az biztos, hogy egy fél másodpercig sem búslakodnék ha nem akarnánk kipróbálni.
Szükségem van a megerősítésre, és naná, hogy érdekel a véleménye. Hiszen pont azért gyakoroltam annyit, hogy ne lehessen – nagyon – rossz tapasztalata, hogy jó benyomása legyen a velem utazgatásról. Szóval nagyon is jól esnek a szavai, halványan el is pirulok tőlük.
- Köszönöm, nagyon igyekeztem – felelem szinte suttogva, lesütve a tekintetemet. Csoda, hogy nem fájdult meg a fejem a nagy koncentrálástól, annyira nagyon igyekeztem. De nem, teljesen jól vagyok, sőt mi több, madarat lehetne velem fogatni örömömben. Hatalmas vigyorral figyelem hát a szomját oltó fiút, a félrement limonádé maradékát, ami megúszta a letörölgetést, pedig amennyire tudom elpárologtatom. Aztán amíg ő a kápolna belsejében gyönyörködik addig én elrakom a palackot. Nagy puffanással landol a táska alján, gondolom, hogy ott és hangból ítélve az egyik doboznak ütközött.
- A hoppanálás okozta? – teszem fel a kérdést lassan lépdelve a fiú mellett magam elé meredve. Még mindig foglalkoztat, hogy ez mindig előfordul-e vele, vagy csak most. Lopva pillantok rá a fiúra, aki úgy néz ki mintha eddig ő is a saját gondolataiba lett volna mélyedve, majd körbepillantok és megtorpanok. – Szerintem itt jó lenne, szerinted? Van egy kis árnyék is ha túl meleg lenne, és elég egyenletes a talaj.
Mutatok rá a kis fára, ami mellett épp elhaladni készültünk. Csupán egy szavába kerül a fiúnak és már elő is kerül a táskámból a pokróc, le a fűre és telepedhetünk is le.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csonka Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
offline
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2020. március 27. 00:07 | Link

Rara
Meghallgatásvendég


Rara mozdult, erre pedig úgy érezte neki is kell. Feltápászkodott a székből, és miután Jimmy biztosította őket, hogy a zene elég volt neki, mint segítség, egy öleléssel elbúcsúztak. Nehéz volt újra elhagynia a férfit, mert habár eleinte nagyon ellenségesek voltak, mostanra olyanná vált számára, mint egy apafigura.
- Hát, az esküvő még mindig opció...
- incselkedett a lánnyal Zsombor, de aztán csak megvonta a vállát. - Igazából ezek közül egyik sem volt tervben. Sőt. Pest sem, így... tudod, csak vagyok - mosolygott rá. - Ellenben neked, még lehet valami terved. - Igen, ez egy kérdés volt. Zsombor módon. Kicsit furán, kicsavartan, mint amilyen a fiú is volt.
- Figyelj... - kezdte, ahogy megállt a járda szélén. Egy pillanatra elgondolkodott, hogy is folytassa. - Mikor elmondtam a nevem, abban a pillanatban tudtam, hogy hallottál már rólam - tisztázta a nyilvánvalót. Próbált úgy tenni, mintha semmi lenne az egész, de Jimmynek igaza volt. Ideje szembe néznie a múltjával. És azok után, hogy a lány követte ma Zsombort az egyik legelhagyatottabbnak tűnő helyre, az a minimum, hogy elmesél neki mindent, amit tudni akar. Vagyis hát... egy szebbik verzióját. A lényeget. Na szóval értitek. Amit muszáj.
- Biztos vagyok benne, hogy hallottál ezt-azt, kábé egy fél éve, amikor visszatértem. Szóval gyerünk, elő velük - tárta szét karjait színpadiasan, mintha csak várná a golyót a szívébe, mellyel örök nyugalomra tér. Másféle bizalmi játék volt ez, mint amit a többi ismerősével próbált, de volt valami Rarában, ami miatt nem hagyhatta úgy elmenni, hogy ne ismerné legalább egy kicsit, milyen is valójában.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

VB meglepi


|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
offline
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2020. március 27. 09:49 | Link


outfit|Pest egyik szűk utcáján|music

- Ha hajlandó vagy a továbbiakban is rám pazarolni az értékes idődet, akkor lehet, hogy van egy tervem - vigyorgott rá Zsomborra. Az igazság az volt, hogy több terve is volt, de úgy döntött, majd sétálás közben eldönti, mi legyen a nap további részében a program. Attól függően, hogy merre irányítja a sétát szóba jöhetett egy aprócska park, egy régi, elhagyatott játszótér, egy tündéri kávéház esetleg egy nagyobb sétával még a Dunapart is. Ez persze nagyban függött a fiú válaszától.
- Igen? -pillantott a másikra kérdőn. Nem tudta, mit akarhat a másik. A mondat második felét egy bólintással nyugtázta. Hát persze, hogy hallott már róla. A fiú, aki megjárta az ELMÉT. A fiú, aki ön- és közveszélyes. A fiú, aki valójában fiúk. Nem lehetett megmondani, hogy valójában ezek közül mi volt igaz. Szinte mindenkiről terjengtek gonoszabbnál gonoszabb szóbeszédek.
- Nem hallottam részleteket. Annyit mondtak, hogy valószínűleg igen komoly segítségre szorulsz, mert küzdesz ilyen-olyan problémákkal. - Ez azért a valóság sokkal szebben megfogalmazott, kissé sarkított változata volt, de azért nem akarta megbántani a fiút azzal, hogy esetlegesen olyan szavakat ejt ki a száján, amiket nem kellene. Ő is tudta milyen sérüléseket tud okozni egy-egy rosszul megválasztott szó egy hasonló kényes helyzetben és semmiképpen sem akart fájdalmat okozni Zsombornak.
- De azt tudnod kell, hogyha ezek igazak is... - tekinteté a fiúéba fúrta, drámai hatásszünetet tartott. - Engem nem érdekel. Mindenkinek vannak problémái. Nekem is, neked is, sőt annak a néninek is - mutatott a túloldalon elhaladó hetven év körüli hölgyre. Komolyan gondolta a szavait, az ő szemében ettől nem lett kevesebb a fiú. Sőt, inkább felnézett rá, hogy hajlandó volt szembe nézni velük és küzdeni ellenük. Erről persze nem szóltak a pletykák, de ha nem így történt volna, most valószínűleg nem állnának itt, ezen a csendes utcán együtt. Akkor nem ismerte volna meg, amit igazán sajnálna.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Allan Colton Fisher
INAKTÍV


pultosfiú | ColeciCa
offline
RPG hsz: 307
Összes hsz: 621
Írta: 2020. március 27. 12:10 | Link


Budapest VIII. | Műhely | február eleje

Semmi baj. Ezzel egyelőre magamat is nyugtatom, hogy Ems érezze rajtam a pozitív aurát - mármint, nem teszt-pozitív, hanem... próbálok nyugodt maradni, ennyi, és felkészülni a legrosszabb és legjobb eshetőségre is. Nem tudom, hogy a gyerek e közül a kettő közül melyik, de azt tudom, hogy a legrosszabb az, ha Ems nem boldogan lép ki ebből a lakásból, és asszem' mindent meg kell próbálnom, hogy ez ne legyen lehetséges.
Durva, hogy hozzám jött ezzel. Még akkor is, ha tudom, hogy már elég rég elástuk a csatabárdot, akkor is érzem, hogy pont én vagyok az, akit ezzel megkeresett. Mondjuk jelenleg ez a legkisebb dolog, de valahol mégis ott van a fejemben mélyen, hogy Ems bennem bízik meg ennyire, hozzám jött útmutatásért, nem Blackhez, nem valaki máshoz, hanem hozzám, és ez simogatja az egómat, jól esik.
A félmondatát már könnyek között ejti el, én meg ölelem tovább, simogatom a hátát. Minden rendben lesz, mantrázom magambam, mielőtt kitalálnám a megfelelő választ.
- Ha véletlenül pozitív lesz, annak a gyereknek egy fantasztikus anyja lesz, és mindig nyitva lesz az ajtó, ha el akar jönni a nagybátyjához. Jó élete lesz, mert gondoskodunk róla, hogy az legyen. - Mondom halkan, és még nem engedem el a húgomat, most fontos, hogy így tartsam. Nem lesz semmi baj, Ems.
Ha lesz egy gyerek, az rengeteg változást fog hozni az életünkbe, az övébe meg az enyémbe is. Talán még az apánkéba is. Az, hogy Monica esetleg látni akarná a csecsemőt, beférkőzik a tudatomba egy pillanatra, aztán elhesegetem. Távoltartási végzés, tuti megoldható. Liam biztos segítene.
- Azt elhiszem, hogy remeg, Ems, tök normális. Nyugi, sis. Minden király lesz. - Elengedem, hogy a szemébe nézzek, próbálom érzékeltetni, hogy komolyan gondolom. - Szépen megcsináljuk a tesztet, és kiderül az igazság. Meg fogsz könnyebbülni. Lehet, hogy attól félsz inkább, hogy nem tudod, mi van.
Hallgatom Emilyt a terhességi tesztek használatáról - istenem, mikor 13 voltam, ezt el sem tudtam volna képzelni... olyan szürreális, mintha csak tegnap ugráltunk volna az ágyon, miután Monica arcába robbantotta a vadmágiám a szülinapi tortámat -, én pedig figyelmesen hallgatom, bólogatok.
- Aha, jobb a tégelybe pisilős. - Talán biztonságosabb, meg én már elég sokszor pisiltem tégelybe, ebben tehetséges vagyok - például amikor orvoshoz mentem, vagy annyira be voltam állva, hogy nem tudtam volna elérni a vécéig.
- Azt mondom, menjünk be a vécébe... megnézem, van-e itthon műanyagpohár, és abba pisiljünk. Abba belemártjuk a tesztet, a tiedet a mosógépre tesszük, az enyémet meg a tükrös polcra, hogy véletlen se keverjük össze. Na? - Várom beleegyezését, majd megfogom a csuklóját, hogy magammal húzzam a konyhába, mert egy percre sem akarom egyedül hagyni. - Lássuk csak... - túrok bele a szekrényekbe, és hamarosan meg is találom a műanyag felespoharakat, amik még nagyon régről maradtak meg. - Ezek jók lesznek, menjünk... vagy ha egyedül akarsz pisilni... - ami, valljuk be, logikus lenne - ...azt is lehet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2020. március 27. 21:47 | Link

LAU
a tavaszi szünetben délelőtt az Anna-réten | #whatdoyousayGIF

Próbálom elképzelni, amit mond.
- Akkor az a pad libeg - fordítom le magamnak, elgondolkozottan bólogatva. Tudom, hogy a muglik szeretnek ilyen köteleket meg drótokat meg ilyeneket használni arra, hogy tárgyakat emeljenek, mozgassanak a magasban. Itt meg akkor azért teszik, hogy feljussanak a hegyre és közben nézelődjenek.
- Mit? - kérdezek vissza, mielőtt még egyáltalán hagynám magamnak, hogy felfogjam, vajon miről érdeklődhet. - Jaaa - jövök persze rá magamtól, mielőtt még felelhetne. A szédelgést, feltételezem. Azt meg észre se veszem, hogy most is még masszírozgatom mellkasom. - Hát... igen - vallom meg csöndesen. - Bár már rég volt ilyen különben - teszem hozzá, aztán kicsit ijedten fordulok barátnőm felé - Mármint... gondolom, idővel zökkenőmentes lesz. Első pár alkalom persze, hogy rázós még - állok neki rögtön bíztatgatni őt, nehogy már lelombozzam itt azzal, hogy igen, bizony attól lettem rosszul, ahogy idehozott. Hiába ez a helyzet, ez tényleg így van rendjén szerintem, hogy eleinte még nem megy flottul minden. - Mikor Riley először hoppanált engem, az elég kemény volt. Aztán kezdtem megszokni - mesélek kicsit erről.
- Klassz - véleményezem a kiválasztott letelepedő helyet és hamarosan terül a pokróc, helyezkedhetünk el. Lekapom cipőmet is, és törökülésbe vetem magam a plédre. Kellemeset sóhajtok. Tök jó, hogy már kezdenek ilyen enyhe, napos idők jönni. Mélyen magamba szívom a tavaszillatot.
- Lau? - szólítom meg aztán, segítve neki a holmik kipakolászásában. Amit a kezembe ad, azt elhelyezem közénk, bár látszik rajtam, lélekben kicsit máshol vagyok. Hamarosan megvagyunk a rendezkedéssel. Nagy levegőt veszek. - Szeretnélek meghívni a keresztelőmre - bököm ki azt, amit már hetek óta tartogatok. Amíg nem volt meg az időpont meg helyszín meg minden, addig valahogy még nem akartam előhozakodni. Meg ugye már megint bejött az, hogy amíg nincs valami kézzelfogható a dologgal kapcsolatban, addig még hajlamos vagyok félni tőle, hogy nem is lesz meg. Pedig hát miért ne lenne?
- Megkeresztelkedem - közlöm a nyilvánvalót, mert úgy érzem, magyarázattal tartozom (és ezzel most aztán mindent megmagyaráztam) és mert jól esik kimondani. Megilletődötten mosolygok a lányra, közben szórakozottan morzsolgatva a pokróc bolyhait. Érzem, hogy már áradna belőlem tovább az, hogy hogyan jött ez, mit jelent, hogy lesz, meg minden, de visszafogom még, hiszen meghívtam őt, inkább a hasznos infókat kéne szórnom rá először.
- Két hét múlva szombat délelőtt lesz a szertartás a templomunkban - szolgálok is hát pár érdemi tudnivalóval ahhoz, hogy meghozhassa döntését, végiggondolhassa, ott tud-e lenni. Rázom picit törökülésbe rakott lábaimat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Emily Dorothea Fisher
INAKTÍV


Mrs. Bianchi <3
offline
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1136
Írta: 2020. március 28. 10:30 | Link

Drága bátyám, Cole

Tudom, hogy ha a teszt pozitív lenne, ha terhes lennék, Nico nem hagyna el. Nem fordítana hátat sem nekem, sem a gyerekének, nem kötelezne rá, hogy elvetessem. Szeretnék családot alapítani vele, évek múlva, amikor már olyan szinten összekovácsolódtunk, hogy nincs az a Bözsi néni, aki szétválaszt minket. Ismerkedünk, beszélgetünk, megismerjük azt az embert, akibe szerelmesek lettünk, akivel olyan erős a szexuális feszültség egy unalmas kedd délelőtt is, hogy képes felrobbantani a világot. Nem történt közöttünk semmi szilveszter óta, szándékosan. Mert lassan akarunk haladni, és hiába vágyunk egymásra, ellenállunk a vágyainknak. Mintha tisztasági gyűrűt viselnénk, csak éppen ez nem lesz aktuális, ha pozitív lesz a teszt. Ne legyen, könyörgöm.
- Tudom.
Szipogok bele az ölelésébe, mert tudom, hogy jó helye lenne a gyereknek, megtennék érte mindent, de ott lenne az életünkben a tüske, mindenkiében, főleg Nicoéban, amiért akarata ellenére vált apává, még ha a gyerek anyja én is vagyok. Nem akarok tüskéket az életünkbe, nem egyszerű, és egy önérzetes olasszal még bonyolultabb minden, de tudom, hogy én is utálnám a helyzetet.
- Jó, csináljuk.
Nem vagyok valami kommunikatív, de remeg a gyomrom, folyik a könnyem, és rettegek attól hogy két csík jelenik meg a tesztemen. Nem akarom látni a két csíkot, nem akarom, hogy kettő legyen. Majd később, ha együtt vagyunk, ha békében élünk, ha már túlléptünk mindenen, ami korábban volt. Csak akkor. Állok, és nézem, ahogy intézkedik. Én szoktam elintézni mindent, de most képtelen vagyok mozdulni, segíteni, most csak arra vagyok képest, hogy lassan a fürdőszoba felé sétáljak. Ha nem vagyok terhes, akkor is el kell mondanom neki a tesztet, el kell mondanom, hogy erre mostantól jobban odafigyelek, el kell mondanom neki mindent. Beszélnünk kell erről is, hogy egy nap legyenek gyerekeink, hogy idővel váljunk majd szülőkké, de most még ne. Valamit valamiért. Ez kell ahhoz, hogy rendben legyünk.  
- Ne hagyj magamra.
Különben is, amikor gyerekek voltunk, ez nem jelentett problémát, most sem fog, csak ne nézze végig. Nem kell pisilni, de valamennyit azért megpróbálok, hogy eredményesek legyünk, ha már idáig eljutottunk, nem adom fel. Oké, az első fele megvan, ha Cole is letudta a maga körét, akkor kibontom a teszteket, az egyiket átnyújtom, a másikat beledugom a saját poharamba, majd a leírást követve zárom rá a kupakot, és riadtan lépek tőle hátra. Túl valóságos. A hátam a csempének vetve csúszok le a földre, és a kezeimbe temetve az arcom várok. Olyan lassan telik most ez az idő.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2020. március 28. 20:47 | Link

Thomas

 
Anna- rét, egy szép tavaszi napon a szünetben | x |o


Igen, libeg. Tök magasan a föld felett. Egy pad. Egy vékony korláttal. Nem nekem való és pont. Egyelőre úgy tűnik, hogy a barátomat sem hozza lázba túlzottan a dolog, legalábbis nem csap le rá rögtön. Hál’ Istennek.
Nem tudom, hogy miért így kérdeztem. Hogy miért ezt kérdeztem. Hiszen tudom, hogy a hoppanálás okozta. Azt nem tudom, hogy mindig ez van-e. Talán … talán félek megtudni a választ. Talán ezért ezt a kérdést tettem fel. Egy aprócska esélyt, reményt adva még magamnak, hogy másról lehet itt szó. De nem. Hát persze, hogy nem. Tehát rosszul van a hoppaná … oh. A jókedvem okozta fejem felett lebegő láthatatlan lufi egy pillanat alatt pukkad ki, olyan hangosan, hogy cseng tőle a fülem. Vagy a talpam alatt lévő levegőréteg, amin eddig méterekkel a föld felett lebegtem olyan váratlanul tűnt el, hogy a hirtelen földet éréstől süketültem meg egy pillanatra. Persze ezek nyilván a képzeletem szüleményei, ám az tagadhatatlan, hogy a fiú hangja olyan most számomra, mintha valamiféle rossz rádióból szólna. Már nem szokott vele ilyen lenni. Most van, amiatt hogy idehoztam, amiatt ahogy idehoztam.
- Sajnálom – mondom neki elhúzva kicsit a számat. Nem akartam, hogy rossz legyen neki, pont ezért … áh mindegy. De gyakorolhatok én akárhogy, meg igyekezhetek teljesen zökkenőmentessé tenni az egészet, ki nem tudom védeni az ő szervezetének reakcióját. Ezek szerint legalábbis, hiszen Rileyval is ilyen volt, márpedig ő biztos, hogy nagyon gyakorlott hoppanáló. De még ha nem is rajtam múlik, akkor sem szeretném, ha szenvedne. – Szóval, először mindenkivel rossz? – kapaszkodok ebbe, mint valami fuldokló a mentőövbe. Akkor, akkor nem voltam nagyon ügyetlen? Ugye? A bizonytalanság szinte sugárzik a tekintetemből, ahogy végre ránézek és felhagyok a lábam tanulmányozásával.
Hamarosan el is készül a piknikezőhelyünk, kényelembe is helyezzük magunkat és némi töprengés után kibújok én is a cipőmből. Nem engedek annak a fura késztetésnek, hogy a zoknimat levetve hagyjam, hogy a fűszálak a talpamat csiklandozzák. Ahhoz még nincs elég meleg. Így marad rajtam a mókás cicamintás zokni.
- Hm? – kérdezek vissza szorgosan adogatva a különféle felvágottakat, sajtokat, zöldségeket tartalmazó ételtartókat. És persze előkerülnek a házi zsömlécskék is, Kati néni jóvoltából. Ez az utolsó, amit kiveszek a táskából, ám le már nem teszem, megállok a mozdulatban. Csodálkozón nézek Thomasra. Keresztelőjére? Azta. Valamiért én eddig tökre abba a hitbe éltem, hogy meg van keresztelve, de rájövök, hogy ha meg lenne akkor most nem lenne neki ilyenje. Meg, hogy ugye Liam bácsi vezette be a vallásba, mentek együtt templomba satöbbi, szóval talán emiatt lett ez a kavar a fejemben. A csodálkozás széles mosollyá alakul és öröm csillog a szemeimben.
- Hiszen ez fantasztikus! – állok neki rögtön lelkesedni vele együtt örülve. Merthogy ő örül ám, tudom én azt, hogy tiszta zizgés belül. Határozottan bólogatok, amikor mondja, hogy mikor és hol lesz az esemény, pedig őszintén szólva fogalmam sincs, hogy aznapra hogy vagyok beosztva. De teljesen mindegy, mert szerencsére olyanok a kollegáim és főnökeim, hogy ütközés esetén simán át tudom variálni a beosztásom. Mázlista vagyok, na.
- Köszönöm a meghívást, mindenképpen ott leszek! – ütök meg egy kicsit hivatalos hangot, de csupán azért, mert millió dolog – főleg kérdés – van most a fejemben. – És, hogy lesz? Lesznek keresztszüleid? És fú, Liam bácsi biztos borzasztóan boldog! Azta! – ennyit a hivatalos hangról, már hadarok is lelkesen. Majd finoman elmosolyodom, nem akartam én letámadni őt, meg hát úgy is elmond mindent magától is. De, akkor is, ez fantasztikus!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eszterházy Diána
Egyetemi hallgató, Végzett Hallgató



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 683
Írta: 2020. március 29. 05:53 | Link

Daróczy Konrád

These things go through your head when there's a man on your back
And you're pushed flat on your stomach it's not a classic Cadillac
Utoljára módosította:Eszterházy Diána, 2020. március 29. 05:57 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Society: Be yourself.
Society: No. Not like that.
Csonka Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
offline
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2020. március 29. 12:29 | Link

Rara
Meghallgatásvendég


Nem válaszolt a felvetésre. Nem mert igent vagy nemet mondani. Nem, ameddig nem tisztázott dolgokat a lánnyal. Minél több időt töltöttek együtt, annál jobban megismerték egymást, és valaki régen volt ennyire az agyában, mint ahogy Rara tette az elmúlt két napban. Azzal pedig vigyázni kellett, mert az még számára is egy csapdákkal teli hely.
Nem is próbálta a lány takargatni, hogy hallott róla. Nem mondhatni, hogy meglepetésként érte ez Zsombort, de valahogy jobban szerette volna ő elmondani. És habár a lány azt mondta semmi konkrét, ezt azért nem merte biztosra venni.
Zsombor elmosolyodott a lány szavaira. Közelebb lépett, és egy hajszálat a lány füle mögé tűrt.
- Én... szeretnék most tiszta lapokkal játszani
- mondta ki, bár olyan volt, mint akinek nehezére esett megadni a jogot. Mert így is volt. Ő egy kaktusz. Mindenki, aki közel akar hozzá férkőzni, megszúr. Eleinte tudatlanul, de mióta vannak ezek a dolgok, már direkt. Hogy ne bánthasson másokat. És most ugyanezt tervezi Rarával. Elmondja neki, hogy a lány is tudja mennyire veszélyes. - Én nem az a néni vagyok. Nem is te. Egy folytonos játszmát vívok a saját elmémmel. Néha én vagyok előnyben, néha viszont ő - nézett mélyen a lány szemébe, hogy megértse, lássa, mennyire is fáj neki kimondani ezeket a szavakat. - Nem szeretném, ha ott lennél, amikor veszítek. Senkit sem szeretnék magammal rántani.
Hüvelykujja a lány arcbőrét simogatta, és vetett rá egy huncut mosolyt Zsombor, melyet olyan sokszor szokott. Csakhogy ebben volt valami szomorúság. Valami keseredettség. Kezével előrebillentette a lány fejét, és egy puszit lehelt a homlokára.
- Elmegyek, hogy megvédjelek. De ezt itt hagyom neked
- nyúlt a nyakához, és levette onnan azt a láncot a gitárpengetővel. Amit mindig hordott, amely nélkül soha nem ment. És most a lány kezébe ejtette. - Azért, hogy emlékezz, hogy te lehetsz a legjobb és leghíresebb zongorista a világon, csak bíznod kell magadban. Úgy, ahogy bennem bíztál az elmúlt két napban - zárta be a lány ujjait, és meg is fordult, hogy elmenjen. Nem fog visszanézni. Erős lesz. Addig menti meg, amíg tudja. Amíg nem késő, és önerőből képes rá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

VB meglepi


|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
offline
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2020. március 29. 18:35 | Link


outfit| Love|music

Mikor a fiú nem válaszolt, már tudnia kellett volna. Már éreznie kellett volna, hogy valami olyan fog következni, amire egyáltalán nincs felkészülve.
Figyelmesen hallgatta a másik szavait, eleinte nem igazán tudta, hová fognak kilyukadni. Annyi mindent nem értett és most még Zsombor is összezavarta. Felfogta, hogy mit mond neki a fiú, de elhinni nem akarta.
- Nem lehetsz annyira önző, hogy mindenkit ellökj magadtól. Hagyd meg nekünk a döntés jogát, hogy ott akarunk-e lenni veled - válaszolta meglepően nyugodtan, bár tudta, hogy minden szó hiába, a göndör hajthatatlan. Hiába is próbálta volna győzködni, úgysem sikerült volna, de mindenképpen tudatnia kellett a fiúval, hogy ennyivel nem fogja megúszni. Nem fogja feladni, csak azért, mert Zsombor megpróbálta ellökni magától. Neki ez többet ér annál, minthogy ennyi után visszavonulót fújjon. Ha akar valamit, azért meg kell küzdenie. És meg akarta ismerni a fiút, teljes valójában végre. Nem csak így, felületesen, mint amit az elmúlt két napban látott belőle. Tudni akart róla mindent és bármit.
- Ha így akarsz megvédeni... - befejezhette volna a mondatot, de inkább csak szomorkásan elmosolyodott és hagyta, hogy a fiú kezébe helyezze a nyakláncot. Lassan a saját nyakához emelte az ékszert és bekapcsolta, így már az ő nyakában lógott a pengető. Megigazította, hogy tökéletesen rásimuljon mellkasára. Nagy, szomorú szemekkel nézte, ahogy a fiú sziluettje eltűnik a távolban. Csak állt ott némán és egyedül, majd mikor már nem látta a másikat ő is elindult hazafelé. Arcán végigfutott egyetlen, magányos könnycsepp, amit egy határozott dühös mozdulattal tűntetett el. Nem volt oka sírásra, hiszen nem örökre búcsúztak el és Zsombor egy kis része most már mindig az övé. Megérintette a medálként függő aprócska tárgyat és könnyek helyett apró mosoly költözött arcára.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Zippzhar Márk Stefan
INAKTÍV


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 227
Összes hsz: 1491
Írta: 2020. március 29. 19:16 | Link

Sára
outfit

Amikor Sára üzent, hogy van egy ilyen event, egy pillanatig sem gondolkodtam. Mert tök jó, és végre vagyok olyan szinten, hogy azt akár "közönség" előtt is felvállaljam. Eddig inkább csak gyakorolgattunk, s ebben Sára is igen nagy segítség volt, mert ő látott dolgokat, szólt én meg korrigálhattam. Szóval örültem és rögtön vissza is üzentem, hogy ott leszek. Aztán még váltottunk pár üzenetet, mert én Flashmobot még csak internetes videókon láttam, de nem igazán tudom, hogyan működik az ilyesmi. Az üzik aztán valamennyire letisztázták a helyzetet, és abban maradtunk, hogy a Hősök terén találkozunk, s mivel a városnak ezen a részén szinte lehetetlen feltűnésmentesen hoppanálni, így a tömegközlekedést kellett választanom. Egy kissé szokatlan számomra a dolog, régen voltam buszon, meg földalattin, de végül csak megérkezem, a megbeszélt időpont előtt tíz perccel, így nyugodtan sétálok a téren nézelődve, aztán meg is pillantom a lányt a központi szoborcsoportnál, így odaveszem az utam. Messziről integetek neki, hátha kiszúr, közben próbálom kitalálni, hogy a téren levők közül vajon ki lesz még táncos, és ki az, aki tényleg turista. Nálam csak egy válltáska van, benne egy üveg vízzel, na meg a pálcámmal, mert sosem lehet tudni. Közelebb érve aztán köszönök is a lánynak.
- Szia! Mizu? Hogy telik a szünet? - kérdezgetem próbálva leplezni az izgatottságom. S ismét körbe pillantok, hogy van-e már valaki, aki elkezdte ezt az egészet, de egyelőre nincs mozgás.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
offline
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2020. március 29. 20:29 | Link


outfit

Messziről meglátta az integető fiút, de addig nem ugrott le eddigi helyéről, míg közel nem ért hozzá a fiú. Elgondolkodott, hogy bevállaljon-e valami extra mutatványt, mondjuk egy szaltót vagy ilyesmit, de nem akarta nyakát szegni még azelőtt, hogy táncoltak volna. Így aztán csak egy könnyed ugrással érkezett a talajra, ahogy felállt, megigazította fehér sapkáját és leporolta a kezeit.
- Szia! Hmm, nincs semmi izgalmas, eddig ki sem másztam az ágyból, mesét nézek állandóan - közölte a tényt kuncogva. - Na és veled mi újság? Mi jót csináltál eddig? - Reménykedett benne hogy a fiú valami sokkal hasznosabbal töltötte a szünetet, mint párnák között való sírás és egész napos zombulás a Disney műremekei előtt. Még alig telt el négy nap a szünetből, de volt olyan film, amit már háromszor nézett meg. Hát igen, tipikus szünetprogram otthonra.
- Ne aggódj, az egész csak úgy harminc perc múlva kezdődik, a többiek is itt fognak gyülekezni nagyjából. Ha minden igaz, a latinosok kezdenek, utána én jövök egy másik lánnyal, aztán néptánc, sztepp, aztán mi jövünk és a műsor többi részét már csak néznünk kell - ismertette a végső programot, mert bár az üzenethez mellékelte a listát és a sorrendet, de az utolsó pillanatban persze meg kellett variálni, mert akit eredetileg az elejére akartak volna az nem tudott pontosan érkezni, az egyik lány eltörte a lábát, a harmadik esküvőre ment, de aztán kerítettek szerencsére helyettük mást. Csak így felborult az egész terv, aminek ők itták meg a levét, mert valójában nem tudhatták, végül is mi fog következni.
- Izgulsz? - pillantott a fiúra. Rövidke pulcsija már-már illetlenül felcsúszott, ahogy nyújtózott egy nagyot, amit gyorsan igyekezett visszarángatni normális állapotába. Nem akarta mutogatni magát, főleg nem ilyen nagy közösség előtt. Elgondolkodott, hogy a sapkája vajon így, vagy megfordítva lenne-e jobb, végül ez utóbbi mellett döntött. Lekapta fejéről a fehér sapkát, beletúrt hosszú fürtjeibe, hogy kissé vissza adja a tartását, majd ezúttal fordítva ismételten fejébe húzta a fejfedőt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2020. március 29. 21:20 | Link

LAU
a tavaszi szünetben délelőtt az Anna-réten | #ohgreatGIF

Csak mosolyogva megrázom a fejem. Nincsen semmi baj, már sokkal jobban vagyok. Szinte teljesen. Meg különben sem tehet róla. Vagyis hát tehet, csak nem úgy. Nem direkt csinálta és ez ilyen.
- Nem - vonom össze a szemöldököm, mert először nem is értem, hogy érti a kérdését. - Csak maga az első alkalom volt rossz. Mármint meg utána még a továbbiak is kicsit, de aztán hozzászoktam. Szerintem, amikor már Liam bácsi vitt magával, nem volt bajom - felelem őszintén, ecsetelgetőn, nem veszem ugyanis észre, hogy mennyire ostorozza magát. Látom ugyan, hogy amolyan szomorkás, csak azt hiszem, hogy ez azért van, mert még mindig miattam aggódik vagy nem tudom. Úgyhogy szegénynek lazán elmondom azt, amit pont nem akart hallani.
Szemezek kicsit a lábáról visszanéző cicákkal, miután elkényelmesedtünk a pokrócon. Aztán meg izgatottan várom, mit szól a meghíváshoz. Szinte ragyogok, ahogy rögvest lelkesedik meg elfogadja a meghívást és kicsit jobban kiengedem én is a zsizsgésemet.
- Csodás! - bólogatok is hevesen, letörölhetetlen vigyorral.
- Igen, Riley lesz az - kezdek el felelgetni, közben kicsit izegve-mozogva ültömben. Picit rugózom néha, meg ide-oda nézek, nadrágszáram birizgálom, ilyenek.
- Az. Nagyon boldog - csillog még jobban szemem, ha ez egyáltalán lehetséges. - Tudod, az úgy volt, hogy öm... - kezdenék neki nagy lendülettel a mesélésnek, aztán eszembe ötlenek a körülmények és kicsit visszafogottabbá leszek. - Szóval éppen a talárszabászatban voltunk és ő megkérdezze, mindkét vezetéknevemet be akarom-e hímeztetni. És hát ugye arra utalt, hogy fel akarom-e venni az ő nevét is és hát... én... - kezdek még jobban akadozni. - Tök rég gondolkoztam már ezen, mert hát irtóra szeretném, csak... olyan... nehéz - nyögöm az utolsó szót, szinte fájdalmas tekintettel és úgy döntök, nem magyarázom ezt tovább. Nem is menne talán és nem is akarok erre gondolni most. Arra, hogy nem voltam képes erre.  - Ő meg... úgy elszomorodott. Láttam rajta, hogy megbántom - mesélek még ennyit erről tovább, szívszorító pillantással, idegesen masszírozva bokámat. Hiszen annyira féltem ettől. Hogy ez fog történni.  - De megállapodtunk, hogy nem kell ezt most kitalálnom és azt mondta, nincsen semmi baj, nem ettől leszünk család - folytatom feloldódón, meghatottan. - Aztán erről eszembe jutott, hogy már régen szerettem volna megkérdezni tőle, megkeresztelkedhetek-e és... annyira örült - fulladnak felszabadult sóhajba szavaim, hiszen ez felülírta mindazt, ami előtte történt. Ábrándos kis mosollyal az arcomon nézelődöm, ahogy megelevenedik előttem ismét a beszélgetés és átjár ugyanaz a megkönnyebbülés.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2020. március 29. 22:44 | Link

Thomas

 
Anna- rét, egy szép tavaszi napon a szünetben | x |o


Végül is, lehetett volna rosszabb is. Érhettünk volna földet úgy, hogy eltörik a lába. Vagy hogy hiányzik egy ujj a kezéről vagy akármi. Nem, nem érhettünk volna. De na. Oké, hogy nem tehetek róla, de ha nem így hozom ide, akkor meg aztán tényleg pláne semmi baja nem lenne. A fáradtságot leszámítva, amíg ideutazgatunk muglimódon.
Felelni kezd a kérdésemre, én pedig újra a földet szemlélgetem, ezúttal már harapdálva a szám sarkát. Nem mindenkivel rossz. Liam bácsival például nem. De, ezek szerint akkor kellemetlen lesz neki mindig velem jönni, csak … hozzászokik? Oké, én ezzel most nem tudok mit kezdeni. Nem akarok most ezzel mit kezdeni. Teljesen biztos vagyok abban, hogy mindent a szokásos módon csináltam, tehát nem ronthattam el semmit sem … de mégis én okoztam azt a rosszullétet. És nem egy egyszeri dologról van szó, hiszen innen még haz … ó. Lépteim lelassulnak, arcomból egy pillanatra kifut az összes szín. Aztán döntök.
Majd rendezkedek a pokrócon, játékosan megmozgatom a lábujjaimat a zokniban, ficánkolásra késztetve ezzel a cicusokat. Átlendültem a korábbi szomorkodáson, noha nem felejtettem ám el, csak sokkal fontosabb, hogy arra koncentráljak, hogy együtt vagyunk ezen a csodaszép helyen. Na meg az örömhírre, amit az imént osztott meg velem a barátom.
- Riley? Az nagyon klassz! Tökre el tudom őt képzelni keresztszülődnek! – jó, nem is tudok másról, aki annyira közel állna Thomashoz, vagy Liam bácsihoz, mint a doki. Figyelem az izgatott mozdulatokat, csoda, hogy egyáltalán még képes egy helyben ülni. Örömömbe belevegyül a kíváncsiság ahogy mesélni kezd, ami a félrebiccentett fejtartásomban mutatkozik meg. Tekintetembe már nem fér bele több érzelem egyszerűen. De valami nem oké a sztorival, mármint nem az a felhőtlen nagy boldogság érzetű.
- Oh – hagyja el torkomat némán ez a szó. Mindkét vezetéknév, értem már. Az nem olyan egyszerű. És sejtésem be is igazolódik, amikor kifejezi ezt. – Megértem és biztos vagyok benne, hogy ő is megérti. Persze, örült volna ha rögtön azt mondod, hogy felveszed a nevét, de … igaza van, nem ettől vagytok család – fejezem be kicsit sután a dolgot. Nem vagyok benne biztos, hogy most nyugtatgatnom kéne, hiszen már megint változott a hangulata, ahogy újabb dolgokat elevenít fel a beszélgetésből. Imádom benne ezt, hogy az egyik pillanatban még végtelenül szomorúnak hat, a következőben meg madarat lehet vele fogatni. Szeretetteljesen rá is mosolygok a barátomra.
- Ő vezetett be a hitbe – viszem fel kicsit a hangsúlyt, pedig nem is várok megerősítést. Jól emlékszem, hogy így volt. Mármint ilyesmit mondott a barátom. – Biztosan nagyon büszke rád.
Elég csak elképzelnem, hogy mennyire nagy dolog lehet ez a férfi számára, hogy a fia követi azon az úton, meg ugye Thomas izgatott, meghatott vonásait és máris vékony könnyréteg lepi el a szememet. Ez tényleg fantasztikus hír!
- Szokás vinni valamit, vagy szokott lenni a ceremónia előtt vagy után valami összejövetel? –teszek fel újabb kérdéseket próbálva visszatartani azokat a fránya könnyeket. Nincsen könnyű dolgom valljuk be őszintén.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Závodi Soma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 151
Összes hsz: 175
Írta: 2020. március 30. 20:18 | Link

Myra

- Na igen, de én meg a naplók - bármennyire is tűnt jó ötletnek, egy picit azért elhúztam a számat, mert nem arról voltam híres, mint aki jegyzetel és írogat. Ehhez meglehetősen lusta voltam, meg inkább megjegyeztem fejben a dolgokat, amit csak tudtam, de hogy naplót írogassak, azt inkább nem. Bár, az az igazság, hogy valamilyen szinten igaza volt Myrának, hisz ha rendszerezve van valami, akkor sokkal több idő jut mellette másra. Ezen el is gondolkodtam, így végül is, jó ötletnek tűnt, amikor bedobta a mobilomat ötletként. Hogy a viharba nem ugrott ez be nekem, nem is értem.
- Mobil! Hát persze, életet mentettél ezzel - jegyeztem meg nevetve, s máris kutakodni kezdtem a telefonom után, amit meg is találtam a dzsekim belső zsebében.
- Komolyan megtennéd? Hú, köszi! Értékelném, a pénz tényleg jól jönne, de pucérkodást nem vállalok. Teljesen . - tettem még hozzá, mert mondjuk egy félmeztelen fotóban azért benne lettem volna, bár attól is függött ez, hogy hova is kerül az a bizonyos fotó. Utólag átgondolva mondjuk talán jobb lett volna, ha ezt már meg sem említem, mert nem szívesen néztem volna vissza magamat utcai hirdetőtáblákon.
- Máris, ez az - sietve kikerestem a számomat a telefonomból, majd felé fordítva a képernyőt megmutattam neki. Könnyedén bepötyöghette, s ráadásul nem kellett hangosan elmondanom, hogy olyan is lejegyezze, akinek semmi köze hozzá.
- Csörgess meg, hogy meglegyen a tiéd is - ezután, ha megtette, készítettem róla is egy fotót, s a korábban említett nevén rögzítettem be őt a mobilomba.
- Tényleg fotogén vagy - jegyeztem meg, meglesve a képet, s csak ezután süllyesztettem el a telót vissza a zsebembe. A kajám is elfogyott, s magam is a kólám végét iszogattam.
- Ezt nem csodálom, jó volt ez a burrito - jegyeztem meg nevetve, majd kíváncsian pillantottam rá.  - Na, hogyhogy? Mire gondolsz? Mesélj! - el nem tudtam képzelni azt, hogy mit ért a nem unalmas alatt, hisz eddig sem volt nagyon unalmas az életem, mindig volt valami programom.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2020. március 30. 22:00 | Link

LAU
a tavaszi szünetben délelőtt az Anna-réten | #sogreatGIF

Mikor apa megkérdezte, kit szeretnék keresztszülőnek, egyértelmű volt a válasz. Kedvelek sok más felnőttet is mind Liam bácsi ismerősei, barátai közül, mind a suliban, környezetemben, de a jámborszarvast már jó ideje családtagomnak érzem. Most a keresztségben azzá válik, ő maga hiába nem vallásos.
Pici szomorúság azért még ott játszik tekintetemben arra gondolva, hogy nem vagyok képes felvenni a Laoiseach nevet. A porcikáim egy része másra se vágyik, míg a másik felük hevesen, borsózva tiltakozik a változás ellen. Az ellen, hogy többé ne Thomas Arthur Middleton legyek. Vagy csak Thomas Middleton, ahogy a legtöbben ismernek. Sok okból nem megy ez nekem, de tényleg ezer szerencse, hogy bácsikám ezt teljesen megérti. Ettől még neheztelek magamra érte és remélem, egyszer felülemelkedek az ilyen berögződéseimen. A saját érdekében főleg, hogy ne szabjak gátakat magamnak. Bár nem tudom, megvan-e bennem a képesség.
- Gondolod? - kérdezek vissza szinte lélekszakadva, várakozó mosollyal. Mintha nem láttam volna rajta és ne fejezte volna ki felém, hogy büszke rám. Talán csak arról van szó, hogy egyszerűen nem tudok betelni azzal, hogy ezt ismét halljam. Hogy ismét gyökeret verjen bennem ez az érzés újra meg újra.
- Jól vagy? - nyúlok oda, térdére rakva kezem aggódón, ahogy meglátom a könnyeket.
- Hát... mármint mit vinni? - vonom össze a szemöldököm.
- Lesz összejövetel, igen, nálunk otthon. Egy kis ilyen beszélgetős evés-ivás - mesélem a terveket boldogan. Végtelen izgatott vagyok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Charlotte Elisabeth Felagund
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 613
Írta: 2020. március 30. 22:36 | Link

Marci  Love
#Deák #este #mindigakávé #nemfázok

Inkább a séta. Mindig inkább a séta. Pedig ezek úgy eltervezték, hogy de berúgunk. Bevallom, egy pillanatra rám is rámtört a késztetés, de számomra elég elrettentő a másnap gondolata, úgyhogy csak egy darabig kísérem el a lányokat, pontosan addig a helyig, ahol szerezhetek magamnak egy kávét, az nekem bőven elég a boldogságomhoz.
Pedig másra számítottam. Szünet a Grosserliebben, letudva a Bagolykő, én meg mégis csak fellélegzek, ahelyett, hogy bármilyen hiányérzettel küzdenék, vagy visszavágynék a kastély falai közé. Nem, azt hiszem, Bogolyfalvától már rég elköszöntem, ahogy egy csomó emléktől ott. Megküzdöttem azt hiszem nagyi halálával, legalább is már el tudom fogadni, levertem azt a hülye kis kapcsolót, ami mindig olyasmire késztetett, ami csak abban a pillanatban tűnt jó ötletnek. Lenyugodtam. Talán fel is nőttem, ahhoz eléggé, hogy komolyan vegyenek. Két zenét írtam, amiket már játszanak, és elégedettséggel tölt el, hogy jól fogadták. Persze a srácok... őket nem csoda, hogy elfogadják. Én meg rájöttem, nekem ez a legtesthezállóbb. Írni, közölni, és hagyni, hogy mások énekeljék fel. Valahol mindig is sejtettem, hogy az előadó művészet nem az én asztalom, és minden tévhittel ellentétben, nem is áhítozom hírnévre, bőven elég volt nekem az a figyelem, amit a nagyi halálakor kaptam. Hála Merlinnek, az a csoda is három napig tartott csupán.
- Te is inkább minél távolabb? - "köszönök" mosolyogva Marcinak. Igen, mosolygok, mostanság egyre többször, és azt mondták, most már nem is hasonlít egy vicsorra, vagy furcsa rándulásra. Mondom én, fejlődök kérem szépen.
Marciról meg pont tudom, hogy annyira vonzódik a kastélyhoz, meg az ottani élethez, mint én, szóval... nem lepődök meg, hogy próbál ő is minél távolabb lenni tőle. Elvegyülni az átlag emberek között meg egyszerűen üdítő, kivéve, ha rossz környékre kerül az ember lánya, na de az egy másik történet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- Szeretlek!
- Hol?
-Mi?
-Mutasd meg! Hol az a szerelem? Nem látom, nem tudom megfogni, nem érzem. Hallok szavakat, de semmire sem megyek a súlytalan szavaiddal.
Vlad Z. Marcell
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 23
Összes hsz: 191
Írta: 2020. március 30. 22:55 | Link

Lisa
Deák tér | random, kellemes szombat este | 17 évesen | G-Dragon & Taeyang - Good Boy

Újabb szombat este, amit nem töltök a kastély falai között, de hát mit tehetnék, betöltöttem a tizenhetet, a felnőtt kor határán vagyok, és a csapatban van olyan, aki már legálisan vehet alkoholt, cigit, szóval van mindenünk. Nem vagyok nagy dohányos, néha egy-két szállal megengedek magamnak, de soha nem költeném rá a pénzemet. Van itt két üveg vörösbor, amit a közeli boltból szereztünk, szóval nem a legfinomabb minőség, pálinka, amit nem tudom ki hozott, de elvileg házi, nemsokára ez is kiderül. Valaki kólát is kért, így gyengítő is található, plusz pár üveg cider. Alig múlt kilenc, ha később olyan kedvünk lenne, buliba is elmehetnénk, a program a kedvünktől alakul. A város legközpontibb részén vagyunk, minden hely, legyen kajálda, szórakozóhely, bolt egy karnyújtásnyira van, és WC is található a füves rész másik oldalán. Az időjárás is a mi oldalunkon áll, sikerült olyan időpontot kiválasztani, hogy kabátban ki lehessen ülni. Nagyon várom a nyarat, csak nem itt.
Az egyik üveg vörös, el is fogyott, ahogy a pálinkát is megízleltük, ez tényleg nem a boltból való, az túl gyenge ehhez. Nem kellene kevernem, anyáék is megmondták, de hogy tanulnám meg ezeket, ha nem az én hibáimból, így kissé bódultan nyomják a következő üveget a kezembe, amit meghúzok. Közben a srácok egy idióta játékot is kitalálnak, üvegezni akarnak, amit a lányok sem bánnak. Hát legyen, nekem mindegy, ahogy a többség akarja. Lemegy pár kör, mire sorra kerülök, faszagyerekként bevállalom a merést, és persze rögtön kicsesznek velem az emberek, akiket barátaimnak nevezek. Random embereket csókolgatni, méghozzá szájon, nem az én személyiségemhez illik, de meghátrálni ciki lenne. Elindulok keresni egy leányzót, aki beleegyezik ebbe, már látótávolságon kívül esek, mikor egy ismerős szól hozzám. Hamar megismerem a volt rellonost, bőszen integetek neki.
- Kell egy kis kikapcs, épp a haverokkal lógok. És te? – annyira nem vagyok bódult, hogy ne válaszoljak normálisan. Közben megint körbenézek, potenciális jelöltek után kutatva, túlságosan feltűnően is.

Utoljára módosította:Vlad Z. Marcell, 2020. március 30. 23:08 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Charlotte Elisabeth Felagund
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 613
Írta: 2020. március 30. 23:06 | Link

Marci  Love
#Deák #este #mindigakávé #nemfázok

- Kávé -
mutatom is fel bizonyítékként. Mintha teljesen normális lenne, hogy valaki még éjjel is ezen él, de én már azt hiszem, csak az íze miatt iszom. De mindig másmilyet, szeretek kísérletezni, még annak ellenére is, hogy csomószor ráfaragok.
- Ne nézz hülyének - forgatom meg a szemem, aztán a homlokom ráncolom, mikor látom, nagyon kutat valami után. Az már az első percekben szemet szúrt, hogy lehet, már nem annyira szomjas, de ezzel én mit sem törődök. Attól, hogy nem alkoholizálok, még nem fogom megszólni azt, aki igen, ez mindenkinek a saját döntése.
- Elhagytál valamit? - mert mi más jutna elsőre az ember lányának eszébe?
- Vagy hánynod kell? - kerekedik el a szemem, és teszek is egy lépést hátra, jó, van amiről nem sikerült leszoknom. A külsőmre kimondottan finnyás vagyok, és biztosra veszem, az egész hetem tönkretenné, ha ilyesmi kerülne rám, de hát el kell nézni, nőből vagyok.
- Gyere ülj le - karolok belé, ha hagyja, aztán az egyik pad felé navigálom, mert én már elkönyveltem, hogy rosszul van. Nem, jobb emberismerő most sem lettem, de legalább a segítségnyújtás halvány szándéka megmutatkozik rajtam, ami igazán dícséretes.
- És hol vannak a haverjaid? - inkább ezt kérdezem, mint azt, milyen haverok azok, akik hagyják így flangálni... na mindegy, nem túlzom el, tényleg nem túlzom el, na.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- Szeretlek!
- Hol?
-Mi?
-Mutasd meg! Hol az a szerelem? Nem látom, nem tudom megfogni, nem érzem. Hallok szavakat, de semmire sem megyek a súlytalan szavaiddal.
Vlad Z. Marcell
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 23
Összes hsz: 191
Írta: 2020. március 30. 23:20 | Link

Lisa Love
Deák tér | random, kellemes szombat este | 17 évesen | G-Dragon & Taeyang - Good Boy

- Hm… Én tuti energiaitalt kérnék, ha álmos lennék – jelentem ki egyszerűen, bár nem kérdezte tőlem. Nem lepődök meg ezen az italon, még éjszaka sem, az előbb jelentettem ki, hogy én meg energiaitalt innék, de nem vagyok fáradt, teljesen jól vagyok.
- Miért néznélek hülyének? – kérdezek vissza. Eddig nem tettem azt, nem értem miért gondolja, hogy szerintem hülye. Indokolatlanul senkinek nem mondom azt, kivéve, ha hülyeséget kérdez, mint most, szóval most lehet lehülyéztem, de nem vagyok benne biztos. Mindegy, ha megadja a választ, eldöntöm, mit gondoljak, addig nem teszek megjegyzést.
Következő kérdései zuhanyként érkeznek, nem hagy válaszidőt az első után, rögtön jön az undorítóbb verzió. Megint értetlenség látszódik a pofimon, majd megadom a megfelelő választ.
- Nem, és nem vagyok rosszul, csak meg kell csókoljak valakit, mert ezt a feladatot kaptam, és keresek egy lányt, akivel megtehetem – ezt úgy mondom, mintha a világ természetesebbnél is természetesebb dolga lenne, holott nem az, főleg nem számomra. Nem akarom senkivel összeérinteni az ajkaimat, hazudni meg utálok, így két tűz közé kerültem.
Lehet, keresgélnem sem kellene, ahogy a karomba karol, és a padhoz vezet úgy érzem megtaláltam a megfelelő lányt, de ő egy barátom, azt hiszem mondhatom annak, vele nem akarok csókolózni. Az már nem barátság, nem olyan, ami normális lenne az én szemszögemből.
- Arra, nem messze – mutatok az egyik irányba, ha még ott vannak, és nem álltak tovább nélkülem, ami remélem nem történik meg, mert az egyiknél aludtam volna, úgy meg nem lenne alvóhelyem, ami szarügy és elég ciki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Charlotte Elisabeth Felagund
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 613
Írta: 2020. március 30. 23:35 | Link

Marci  Love
#Deák #este #mindigakávé #nemfázok #music

- Azt nem szeretem -
megvonom a vállam, mert én próbáltam, tényleg, csak valahogy nem békültem ki az ízével. Meg utána pörögtem nagyon egy darabig, aztán meg olyan fáradt lettem, mint aki hetek óta nem aludt. Nem, nekem arra nincs szükségem.
- Már megszoktam, hogy mindig magyarázkodni kell, a barátnőim abszolút nem értik, hogy tudok éjjel is kávét inni - mosolygok, meg szemet is forgatok megint, szerintem a leggyakrabban ezt látják tőlem, valahogy sose bírom megállni, hogy ne tegyem. De nem is panaszkodok, hogy fájna a fejem, ami azt illeti, jóformán azt sem tudom, milyen az.
- Óóó....óóóóóó - esik le, hogy valami fogadás lehet, vagy mi. Nem igazán vagyok képben, az ilyen játékokból ha lehet, inkább kimaradtam. Igen, most lehet nyögni, micsoda szent életet éltem, de bármennyire is fáj ez sokaknak, még most sem tartom cikinek.
- Őt?..... Inkább ne - nevetek fel, ahogy látom, a lányt akire mutatok, fél pillanat múlva, át is karolja valaki. A balhé meg azért nem kellene.
- És milyenek jönnek be? -  ülök le mellé, és áldom azért a melegítő bűbájt, ami segítségével el tudom kerülni a vesegyulladást. Nem hátsószándékkal puhatolózom, csupán...
- Tudod, könnyebb úgy lányt találni, ha megvannak a paraméterek, és neked is csak könnyebb lesz olyas valakit megcsókolni, aki még be is jön - vagy a franc tudja, még most se lesz belőlem párkkapcsolati szakértő, az tuti.
- Ahaaaa - ez sem hangzik túl bíztatóan, legalább is pont annyira nem, hogy eldöntsem, nem hagyom magára szegényt, legalább is addig nem, míg a haverjainak fel nem tűnik, hogy egy ideje távol van.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- Szeretlek!
- Hol?
-Mi?
-Mutasd meg! Hol az a szerelem? Nem látom, nem tudom megfogni, nem érzem. Hallok szavakat, de semmire sem megyek a súlytalan szavaiddal.
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2020. március 31. 19:45 | Link

Thomas

 
Anna- rét, egy szép tavaszi napon a szünetben | x |o


Fura dolog ez a névváltoztatás, van akinek könnyen megy eldobni az addig megszokott családnevet, van akinek nehezebben. Thomasnál az utóbbi az érvényes. Nem csupán a hirtelen változás miatt – bár biztos gondolkodott már rajta -, hanem szerintem azért is, mert nem sok mindenre emlékszik a szüleiről, de mégis tőlük kapta a legfontosabbakat. Azt, hogy él és a nevét. Talán úgy érzi, hogy az emléküket sérti meg ha megválna a nevétől, vagy módosítaná. Talán. De persze nem tudhatom hogy pontosan mik vannak a háttérben, csupán tippelgetni tudnék. A lényeg mindenképpen az, hogy ahogy én is, úgy Liam bácsi sem kerít túl nagy feneket az egésznek. Egyelőre a fiú nem áll készen erre és ennyi. Elfogadjuk, megértjük, nem faggatjuk.
- Hát persze, biztos vagyok benne – nyugtatom meg szelíd mosollyal az arcomon. Ezt ő is tudja nagyon jól, de szívesen ismételgetem neki, ha erre van szüksége, hogy ne eméssze magát vagy hogy tele legyen repdeső pillangókkal legbelül az örömtől. Én is tele vagyok velük, olyannyira, hogy kis híján itt kezdek el zokogni, amit hát persze, hogy észrevesz.
- Pe-persze, csak … nagyon meghatódtam, és … nagyon örülök a hírnek – sütöm le kicsit a szememet, jobbommal az arcomhoz nyúlva, hogy a szökni igyekvő cseppeket letöröljem. Na szép, örömömben sírok, ez annyira rám vall. Balomat a térdemen nyugvó kezére helyezem, finoman megszorítva azt, ezzel is nyomatékosítva, hogy rendben vagyok, de tényleg.
- Úgy tudom a mugliknál kis korban valamiféle aranyékszert szoktak adni a kislányoknak a keresztelőjükre, a fiúknak … öhm, na azt látod nem is tudom – felelem elgondolkodva. Biztos vagyok benne, hogy szoktak kapni valamit a gyerekek keresztelőjükre. De nem a muglik között vagyunk, és fogalmam sincs, hogy a varázslók között ez mennyire szokás-e. Viszont a kérdés kissé megváltozik bennem, amikor kiderül, hogy lesz náluk utána valami.
- Oda lehet vinni gondolom valami finom sütit, vagy akármit? – kérdezem izgatottan, már azt tervezgetve, hogy milyen finomsággal fogok betoppanni. Azt el is felejtettem megkérdezni, hogy lesz-e más is ott vagy csak ilyen kis szűk körű lesz, de igazából teljesen mindegy is. Így is úgy is nagyon jó lesz a hangulat. – Kell előtte valamin részt venned? Ilyen felkészítőn vagy bármin?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2020. március 31. 21:30 | Link

LAU
a tavaszi szünetben délelőtt az Anna-réten | #ermGIF

Újra felhőtlenül mosolygok, mikor kiderül, barátnőmnek semmi baja, csak... meghatódott. Awh. Így is nézek rá, hogy awh. Megsimogatom hüvelykujjammal a térdét, miközben ő megszorítja kezemet. Finoman visszahúzom aztán és körbetekintek kicsit a pokróc szétpakolt tartalmán.
- Ó... ja, hogy nekem? - lepődöm meg. Pedig hát tudok róla, hogy szokás keresztelőkör ajándékot adni, csak valamiért egyáltalán nem hoztam össze azzal, hogy most akkor én is fogok kapni talán dolgokat. - Hát öm... - kezdem el és aztán kicsit vállat vonok. Rájövök, nem tudok mit felelni. Mármint azt tudnám mondani, hogy szokás, viszont az meg teljesen olyan, mintha azt mondanám, hogy: igen, kötelező hoznod nekem valamit. Most kicsit igazából nem is értem, miért kérdezte ezt meg tőlem vagy milyen választ vár. Mert én ilyet nem akarok adni.
- Persze - mosolyodom el a zavart elgondolkozásom után. Naná, hogy jöhet a finomság! Lesz ott ugyan minden, ami kell, viszont a sütikből soha nem lehet elég.
- Igen, kell mennem. Már voltam egyen. Lesz még egy előtte. Volt egy kis beszélgetés meg átvettük, mi fog történni. Következőre azt gyakoroljuk - bólogatok, rázva kicsit a lábam. Izgulok emiatt, nehogy elrontsak valamit. Ugyan az atya azt mondta, nincsen akkor sem semmi baj, ő kisegít, ez nem valami felelés vagy színházi előadás. Nem a memóriámról meg a magabiztosságomról kell számot adnom, hanem a hitemről. Közben elkezdek összekészíteni magamnak valami harapnivalót, meg adom Launak is, ami közelebb esik hozzám és neki talán szüksége lenne rá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 559
Írta: 2020. március 31. 22:12 | Link

Rileydrága
a lakásomban Budanekeresden

Bejelentette, hogy holnap felbukkan nálam este, és képzeljétek, az a holnap már ma van. Úgy alakul, hogy lent az utcán futunk össze, mert én még beugrottam boltba. Mivel általam ismert alakjában tartott lakom felé, könnyedén utána fütyültem, ahogy észrevettem, aztán nemsokára már itt is voltunk. Kipakolásztam, őt meg leültettem a nappaliban. Ahonnan mondjuk egy az egyben rám lát, lévén, hogy egybe van nyitva. Késő van, szóval mindketten ettünk már, de némi gyümölcsmajszolás bőven belefér, csaknem kötelező, hozom is a tálat. Vagyis hát lebegtetem. Azelőtt éri a dohányzóasztalt, hogy én érném a kanapét a szépség mellett. Viszont, amikor mindkettő megvan, átvetem karom mögötte. Valahogy most a bal oldalán kötöttem ki, ez egy ritkább eset.
- Nagy megkönnyebbülés lesz, hogy máshol hever majd az a tömérdek papír. Untam már őket - zárom ezzel a csodás gondolattal az idáig tartó szófolyamomat arról, hogy beiktattuk az új titkárnőt. Állandóan csinos vörösökkel vagyok körülvéve.
- Hm. Mondd csak... - fürkészem az arcát komolyan, következő felvetésem előtt - Szerinted miért van még rajtam zakó? - érkezik a nagy kérdés, ami azután merült fel bennem, hogy olyan feszes volt átvetni a karom. A kérdést egy kelletlen talpra szökkenés követi, hogy megszabaduljak ettől az immáron felesleges ruhadarabtól. V nyakú pólómban ereszkedem... vagyis huppanok vissza a kedvesem mellé, szexin a hajamba túrva. Nem direkt csinálom szexin, csak hát szexi vagyok, nem tudom máshogy. Sajnálom.

# # #
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Riley Meyers
Iskolapszichológus, Edictum lektor, Független varázsló


jámborszarvas | non-binary metamorf/animágus
offline
RPG hsz: 469
Összes hsz: 615
Írta: 2020. március 31. 22:53 | Link

Antonkedves

Nem szokásom megfordulni a füttyögőknek, ám ha nagyon jó kedvemben találnak, néha kivételt teszek - főleg, ha Antonok találnak fütyörészni, fészkéhez ilyen közel. A bolt előtt vártam rá, hogy ne kerüljünk bajba a nálam lévő holmi miatt, de aztán már ha akart, se tudott volna levakarni, ó nem.
Arra sem egyszerű rávenni, hogy magára hagyjam a konyhában, de miután megfenyeget, hogy ha tovább lopdosom a gyümölcsöket, akkor az ujjaimból is aprít a tálra, egy utolsó epret elorozva elsompolygok és beérem a konyha-kanapé távval. Csodák csodája, hathatós segítségem nélkül már szinte pillanatok alatt elkészül és csatlakozik hozzám.*
- Nyilván a papírok elhelyezkedése a probléma forrása,-*horkantok halkan, mert bár egy pillanatig sem kérdőjelezem meg igazgatóként tett erőfeszítéseit, a gondos papírmunka nem tartozik közéjük. Ez persze nem kisebbíti érdemeit és én sem fogok szót emelni az új munkaerő ellen, amíg ez több közösen tölhető időt jelent.
- Szándékosan elkövetett szemérmességgel nem vádolhatnak,-*felelem, szemrebbenés nélkül, mintha a téma szakértője lennék*- szóval csakis gondatlanságból. Mit tudsz felhozni mentségedre?-*Annál is inkább, hogy még mielőtt odabújhattam vagy kényelmesen elhelyezkedhettem volna, már pattan is fel, s bár elkezd vetkőzni, egyetlen réteg után abba is hagyja. Ah, the agony... Pedig a nagy nézelődésben én is elfelejtek megválni puha pulóveremtől, amiből ugyan kibukkannak vállaim, de combközépig ér és cicanadrággal egészül ki.
- Szívtelen dög,-*sandítok rá, sóhajtós szusszanással követve a mozdulatot - én mit fogok széttúrni így? Ennek ellenére azért odadőlök, megcirógatva vállát orrom hegyével, meg-megpihenve, míg beszívom illatát. Hiányoztál.*
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2020. április 1. 19:13 | Link

Thomas

 
Anna- rét, egy szép tavaszi napon a szünetben | x |o


Követem tekintetét és egy pillanatra összeszalad a szemöldököm. Lehet, hogy egy kicsit túlzásba vittem volna a csomagolást? Lássuk csak: van itt szalámi, sonka, szalonna, kétféle sajt, paradicsom, paprika, retek, uborka, házi zsömlék, persze van egy kis adag vaj meg kés is akad. Kiraktam már a gyümölcsöt is, meg az innivalót, egy kis linzert … oké, határozottan sok mindent hoztam, bőséges a felhozatal.
Elég furcsán jön ki, hogy arról kérdezgetem, hogy kell-e neki ajándékot vinnem a keresztelőre. Valljuk be őszintén, hogy nem gondoltam bele úgy igazán ebbe, amikor megszólaltam. Persze én azonnal eldöntöttem, hogy fogok adni valamit a fiúnak, akár szokás akár nem, szeretem meglepni mindenfélével. Legyen az valami különleges vagy egy apró kis semmiség, mint most ez a piknik. De az, hogy vajon a varázslók közt is dívik ez a keresztelőkor ajándékozós módi az viszont érdekel. Mindenesetre ahogy a válaszát kezdi már zavarba jövök, mert nem akartam ilyen helyzetbe hozni. Ujjaimmal a pokróc mintáját kezdem el követni, csak hogy valamivel leplezzem – vagyis inkább egyértelművé tegyem – zavarom.
- Sose tudom, hogy milyen ünnepi hagyományok vannak csak a mugliknál, meg csak a varázslóknál. Lehet, hogy kéne keresnem egy könyvet ezzel kapcsolatban. Érdekesnek találom a különbségeket, meg az azonosságokat – adok magyarázatot arra, hogy miért kérdeztem rá. Szerencsére a süti téma viszont visszahozza a jó kedélyállapotot. Ezt sem tudom, hogy miért kérdeztem meg, hiszen mindenképpen vinnék. Úgy néz ki ma a felesleges kérdések napja van nálam.
- Biztos nagyon szép lesz. És milyen klassz már, hogy az első ilyen templomos élményem pont a te keresztelőd lesz – mosolygok rá sugárzón. Megfordult már a fejemben, hogy elmegyek valamiféle istentiszteletre, csak hogy tudjam mégis hogy zajlik egy ilyen. De persze nem jutottam még el. Szóval izgalmas lesz. Körülbelül úgy fogok rácsodálkozni mindenre mint … mint … mint, ahogy Thomas szokott. Ő azonban a szokásos jeleket mutatja éppen, persze nem tudatosan, így, így picit komolyabbra veszem a dolgot. – Nagyon jó, hogy előtte tudod is gyakorolni. Hogy mikor hova kell állnod meg mikor mit kell mondani, meg ilyenek. Rendes tőlük, hogy erre odafigyelnek és nem úgy mész oda, hogy fogalmad sincs mi lesz. Fel tudsz készülni egy kicsit, hogy minden zökkenőmentesen menjen a nagy napon.
Mondhatnám szimplán azt is, hogy minden rendben lesz, ne aggódjon. De fontosnak tartottam rendesen kifejteni. Közben felvágom a zsemlémet, megkenem egy kis vajjal, aztán pakolok bele sonkát, meg sajtot, meg retket.
- Oh, tányérokat nem hoztam. Pedig próbáltam rendesen felkészülni. De várj, azt hiszem van itt valahol szalvéta – rakom le a kész szendvicsemet az egyik doboz tetejére, majd vállig beletúrok a táskába. Majd diadalmas mosollyal rakom le elénk a vidám virágmintás szalvétákat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2020. április 1. 19:57 | Link

LAU
a tavaszi szünetben délelőtt az Anna-réten | #morepreparedquestionmarkGIF

Azt hiszem, túl is lendültem már ezen az ajándékozós témán. A magyarázatával végleg.
- Az első lesz neked? - emelkedik meg szemöldököm. Mármint... tudtam, hogy nem hívő, nem templomba járó, viszont valamiért azt nem fogtam fel, hogy egyáltalán nem volt misén sem meg semmi. Pedig valószínűleg egészen pontosan tudtomra hozta már ezt, csak valamiért nem voltam képes befogadni. - Elég klassz - mosolygok elmerengőn. Ez csodálatos, ha először eképpen fog részesülni egy katolikus szertartásban. Jó ég, nagyon izgulok! Persze, végtelenül kellemesen. Alig tudom elhinni, hogy ez a nap is eljön.
- Aha, szerintem is. És tényleg nagyon rendes az atya. Mindig nyugtatgat - nevetek bele kicsit mesélésembe, hiszen rám is fér a nyugtatgatás. Viszont már egyre inkább azt érzem, hogy tényleg nem lesz itt semmi baj. - De oké lesz minden - közlöm is barátnőmmel. - Végülis a szeretteim körében leszek. Nem tudok felsülni - fejtem ki és remélem, érti, hogy értem. Mert persze, belezavarodhatom majd, elronthatom, viszont nem lesz ott senki, aki előtt emiatt kellemetlenül érezném magam vagy aki ne megértően állna ehhez.
- Rendesen felkészülni?? - kérdezek vissza hitetlen vigyorral, kissé túl hangosan. Persze, én ezt nem veszem észre. Csak annyira ledöbbent, amit mond. Körbenézek a tömérdek ennivalón, amivel ellátott minket, aztán visszapillantok rá, hogy... mégis hova akart még ennél jobban felkészülni? - Minek tányér, ha ilyen szép szalvétánk van? - veszem át a csinos virágos törlőmet, ami most alátétként is üzemel majd. Folytatom én is a szendvicsem összeállítását, aztán jólesően állok neki falatozni, közben körbenézelődve a vidéket. Most éppen úgy ülök, hogy egyik lábam még mindig törökülésbe hajtva, viszont a másikat térdem felhúzva, talpam lerakva a plédre, egyik kezemen támasztom magam, a másik karomat térdemen pihentetem, amikor éppen nem harapok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 96 ... 104 105 [106] 107 108 ... 116 ... 139 140 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek