[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=792488#post792488][b]Machay Menta Sonja - 2020.02.08. 22:17[/b][/url]

Weiss Arion Ruben
well well
A felvágott nyelve nagyon jó helyen van ott, Ruben, te csak ne aggódj miatta. Az ideg mélyre mar a nő ösztöneiben, fúr, kutat, keresi a forrást amiből erőt merítve megszüntetheti a problémát. És szerencsére a vélamágia mintha csak erre várna, már kúszik is a felszínre, halk, csábító, alaktalan hangokkal kígyózva elő rejtekéből, elsimulva az elmén, átvéve a racionális gondolatok felett az irányítást. A sóhajnál már érzi, tudja, hogy győzött. Éhesen issza be az elgyengült szavakat, arcán levakarhatatlanul ragyog elégedett mosolya, ami nem halványul akkor sem, amikor a kéz az övére simul. Olyan odaadóan mozdul bele az érintésbe mintha összeszokott páros lennének, ujjai végigsimítanak a markáns arccsonton, elmélyítve az illúziót. Szerepet játszik, és ezt kényszeríti a másikra is, a jelenetből egyszemélyes bábszínház alakul ki ahol Sonja az előadó, Ruben az eszköz, s a körölüttök hömpölygő tömeg a nézőközönség. És hogy ki élvezi legjobban az előadást? Ó, a nő, persze, hogy ő, és ezzel pontosan tisztában is van. Jól is van ez így.

- Nem indulunk el? - búgja közelebb hajolva, miközben a feszültség lassan áramlik ki tagjaiból, hogy helyére a kihívás jelentette izgatottság kúszhasson. Már csak játszik, már nem ideges, elengedni viszont nem akarja megbabonázott áldozatát. Ki tudja, hogy reagálna miután leoldozza róla a férfi hülyesége önnön vonzotta béklyóját... így még most, amíg könnyű dolga van, és a markában tartja szeretne eltűnni a kíváncsi muglik elől. Majd odakint, a bolt mögötti lámpafények rajzolta ívek szélén meglapulva tervez kámforrá válni, amikor a férfi épp nem pillant felé. Volt, nincs, eltűnik, mint egy rossz álom, s nem marad más mögötte csak a zavartság, a kétség, az értetlenség és a düh. Ó igen, kár, hogy nem láthatja majd, ahogy lassan eltűnik tekintetéből a tompa fény, s visszaköltözik belé a dacos tartás... - Hazakísérnél? Kérlek! - nyújtózkodik, bájába csavarodva húzódva közelebb Rubenhez. A szemérmetlen meghívás miatt nem zavartatja magát, ő ismeri terveit, a férfi úgysem ellenkezhet, mások meg nem is igen hallhatják az elsuttogott szavakat. Törleszkedik, az eszét akarja venni, hogy Ruben teljes megadással kövesse, annak reményében, hogy így a kedvére tehet majd. Bűntudat nélkül, sértettségére támaszkodva szórakozik a másikkal, kiélvezve befolyását amivel térdre kényszerítette a férfi belsejében üvöltő vadállatot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=792504#post792504][b]Daróczy Konrád - 2020.02.08. 23:44[/b][/url]

A lány olyan, akár egy kezes bárány. Teszi, amit tennie kell akkor, amikor tennie kell. A mellkasának nyomódó mellek, legyen bármennyire is kemény legény, még belőle is kiváltanak ösztönös reakciókat, melyet sem természete, sem elkorcsosult személyisége nem nyomhatnak el. A gerincén jól eső hullámban fut végig a bizsergés, türelmetlensége pedig az elmélyített csók nyomán egyre csak nő. Talán ezért is lehetséges, hogy egy megnyerő mosolyon kívül nem ad választ Diánának, csak ujjaikat összefonja - mintha valami borzalmas romantikus komédiában egymásra találna a két főszereplő - és kivezeti a tömegből, de nem várja meg a friss levegőt.
Pár pillanattal később már Konrád Budanekeresden bérelt ingatlanjában kötnek ki, a férfi tökéletes hoppanálást hajt végre. Mivel egy korty alkoholt sem ivott, mindent józanul és tisztán lát, főleg a lányt. A helyiségben derengő fény van csupán, melyet a hold és az utcai lámpák fényei adnak, egyébiránt homályba burkolja a berendezés jó részét. Ha a lány mégis körbejáratja tekintetét - bár miért is tenné? -, akkor egy igen minimalista bútorzatot találna, használati tárgyakat csak elszórtan, személyeset jobb híján sehol. Ez a hely kifejezetten az ilyen alkalmakra lett kivéve és fenntartva. A tisztaságra láthatóan kínosan ügyelnek, ezt a három naponta érkező bejárónő biztosítja, mivel Konrád képtelen elviselni az őt körülvevő rendetlenséget, mi több, általában arra sarkallja, hogy a káosz okozóját felelősségre vonja.
Mégsem ez most a leglényegesebb, ugyanis az érkezés után nem sok időt hagy az eridonosnak körülnézni, teljes természetességgel lép oda hozzá, hogy derekánál fogva immáron sokkal határozottabban vonja magához és tapassza be a lány száját. Nem kíván beszélgetni, nem érdekli, hogy hívják vagy honnan jött. Neki ő egy bábu, egy könnyed játékszer és minden pillanatát ki akarja élvezni ennek az éjjelnek. Ujjai a fedetlen bőrre siklanak, érezhetően türelmetlenségről árulkodnak, mégsem fedezhető fel bennük az a fajta erőszakosság, amely megbújik a szándék mögött.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=793179#post793179][b]Myra Blackburn - 2020.02.11. 18:45[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=793808#post793808][b]Eszterházy Diána - 2020.02.13. 22:23[/b][/url]

Túlzás lenne azt mondani, hogy Diában pillanatnyilag romantikus gondolatok akarnának megfogalmazódni, pedig lenne arra is hajlama, de hát ez most nem az a helyzet. Általában nem olyan szituációkba keveredik tho, ami igazából csakis egyedül az ő felelőssége. Akárki, aki most látná, aggódva nézne utána, a nevét sem tudja a másiknak, a villódzó fények közt talán még az arcát sem látta egyelőre tisztán, mégis követi. Az alkohol megkönnyíti a döntés, amúgy sem erős felelősségérzete fellazul, minden döntés könnyebb, ha csak sodródsz a helyzettel.
Hagyja kivezetni magát a tömegből, egy pillanatra még hátranéz, keresve valamelyik barátnőjét, akinek szólhat, hogy elmegy, de senkit sem talál a táncoló tömegben, hamar le is mond a csak impulzusként, hirtelen ötletként rátörő gondolatról.
A hoppanálástól kicsit megszédül, kuncogva dől oda Konrádhoz érkezés után, keze a férfi mellkasához simul. Egy szót sem beszélnek ezután sem, semmi indíttatása sem Diánának, sem Konrádnak, és egyelőre úgy néz ki, hogy kettejük elképzelései az este további részéről nagyon hasonlóan alakulnak. Nem pillant körbe, nem ez foglalja le most, a berendezés milyensége a prioritások listájának egy homályos hátsó szegletében pihen, a lakás helyett pedig egész mást fedezne fel szívesen.
A gyengéd érintések jólesőek és folytatásra sarkallják, nem is szégyenlősködik vagy tétlenkedik, ahogy ajkaik összetapadnak, ujjai nekiállnak kioldani Konrád ingének gombjait, egyiket a másik után. Megpróbálhatná színpadiasan széttépni, de amúgy ki csinál ilyet? Azt is kétli, hogy elég ereje lenne hozzá. Enyhén hűvöskés ujjai a férfi csupasz bőrére simítanak, mintegy szándékosan tükrözve Konrád mozdulatait, kitapintja a bőr alatt feszülő inakat, izmokat, belemosolyog a csókba, pimaszul hümment. Egész a nadrág korcáig és az övig kalandozik..

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=794395#post794395][b]Weiss Arion Ruben - 2020.02.16. 20:23[/b][/url]

Egy laza csípőmozdulattal löki el maguktól a kocsit, amelybe annyira bele akarta pakolni a giccses vacakokat nem is olyan rég, hogy lenyűgözzön vele valakit, és amely most lazán gurul el tőlük, apró koccanással állítja meg egy polc széle és megáll. Senkit sem érdekel és jelenleg azt is elfelejtette, minek volt nála és ki miatt. Fejében eddig is a nő volt, de hogy nem azért, amiért most, ez biztos. Megfojtani, felpofozni, bármit, ami fáj, addig savazni, ameddig sírva nem fakad, faképnél hagyni és minden más. Ezek mintha sose lettek volna. Most őt akarja lenyűgözni, őt akarja kényeztetni, szép szavakkal, mindennel, amije csak akad. Ahogy a kezére fog, úgy erősödik benne az érzés és a vágy, úgy issza át a babona, amelyről alapesetben ódzkodna és tudja, mennyire veszélyes, mert tanult ember ő, de az is ismert, hogy miután elkap, nem ereszt addig, ameddig a másik nem akarja. És az igazság jelenleg az, hogy nem is akarja ereszteni. Nem érdekli, hogy a takarító, amely nemrég itt söprögetett, kis kocsiját tolva feléjük pillant és nem érti, hol vannak az indulatok. Mert ő közelebb húzza magához, finoman és gyengéden, óvatosan, mintha törékenyebb lenne a vázáknál. Hogy nem érdeklik valóban a virágok, amik elhervadnak, mert most csak a pillanat számít. És a vágyak. Szabad keze a törékeny derékra simul, ujjaival még így is magához láncolja, bőre belebizsereg a közelségbe. Olyasmi varázs ez, amit gyűlöl, mert nem ő műveli. Az illúziók mások, az elme irányítása főleg, ha ő csak az alapok ellen védekezik.
- Hova kívánsz indulni? - mintha csak arra vágyna, és vágyik is, hogy bárhova mehet, ameddig vele teszi. Mert őrjítő a táv, ajkaival a bőrét csókolni kívánja, akarja, nem bírja tartani magát sokáig. Nem, ez most nem AZ a vágy, nem teljesen. Ha tudná, ha ép esze, amely most mélyen sikítozik, időt kapna és teret, de nem, ez a lényege. Ő most teljesen más, ami. Egy más ember, akit nem ő alkotott. És ez rossz, még ha nem is tud róla. És jelenleg nem is akar.
- Ezer örömmel, a világ végére is – mosoly nyúlik ajkaira, gusztustalan vonásokkal, arcának talán nem idegen, de aki ismeri, meglepődne. Mi több. Nem. Ez nem ő, nem lehet ő. És mégis. Ahogy a nő nyújtózik, úgy kap merszet ő is, ujjai, amelyek derekát tartják, szorosabban fonódnak rá, közelsége – az erő – még jobban megcsapja és elszalad vele a ló.
- Ha kibírom addig... - szinte már üvölt a fejében a hang, hogy akarja, lehessen az övé. Menni fognak, de nem rest ajkaihoz hajolva csókot lopni, szinte már-már mohón kapni rá és kóstolni, bensője szinte felrobban rá, mintha sose érzett volna ilyet. És valóban, ennyire talán nem. Halk sóhaj, ahogy elválik, ha nem löki el, ha nem húzza vissza, ellép, hoz kézfejét finoman tartva teljesítse az akaratot, hogy kísérje. Lassú lépések, hogy ha repetázna, ha bármi mást kívánna, legyen idő rá. Vagy neki kell egy kis tér, mert még mindig mást akar. Teret, mindenre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=794546#post794546][b]Závodi Soma - 2020.02.17. 19:11[/b][/url]

- Oké- oké - mosolyogva intettem felé, még mielőtt beálltam volna a kasszához, hadd higgye azt, hogy majd ő fizethet. Ezt persze úgy sem hagynám, mert ugyan csóró vagyok, de az én társaságomban nem fognak lányok fizetni, ha nem muszáj.
Meg is rendeltem a finomabbnál finomabb ételeket, majd roskadozó tálcákkal tértem vissza hozzá, s le is telepedtem vele szemben a kényelmes ülőalkalmatosságon.
A helyiségben szólt a zene, s a többi vendég hangja törte meg a csendet, mondhatni tipikus kajálda hangulat volt. Egy kicsit zajos, egy kicsit nyüzsgő, de ahhoz épp megfelelő, hogy betoljunk egy burritot.
- Ne is mond, én is. Már tök rég nem ettem ilyen kaját, ki voltam éhezve rá - meséltem lelkesen, majd nagyot haraptam a burritóból, s próbáltam kiélvezni a mexikói ízeket, melyek átjárták az ízlelőbimbóimat. Imádtam. Ennél talán csak az olasz kaják lehettek jobbak, meg a kínai, és a gyros. Ó igen, egy jó kis gyros pitában, hagymával, szósszal.
Az ízorgia mellett azért továbbra is ott motoszkált bennem a kíváncsiság, hogy ugyan honnan lehet ismerős a csaj, volt is egy tippem, és ki is mondtam a szót, de elsőre úgy tűnt, mintha tévedtem volna. Végül aztán, felém nyújtotta az asztal felett a kezét, s amikor kimondta a csapatnevét, máris mosolyra görbült az ajkam.
- Óóó, tudtam! Ezért voltál annyira ismerős! - jegyeztem meg, miközben rászorítottam a kezére határozottan. - Závodi Soma, Szárnyas Okkamik - magam is mellékeltem a csapatom nevét, bár nem hiszem, hogy erről hallhatott, hisz csak nem olyan rég alakult, és iskolai szerveződésről volt szó. Ehhez képest ő a híres-neves Mennydörgők fogója volt, ami azért baromi jól hangzott. Mindig is szerettem a kviddicset, és el tudtam képzelni azt, hogy egy napon majd én is abban a csapatban játsszak.
- Mondanám, hogy a Mennydörgők, de akkor azt hinnéd, hogy csak hízelegni próbálok. Egyébként van még pár csapat, amit bírok, leginkább külföldiek- jegyeztem meg, majd újabb falatot haraptam a burritóból.
- Szóval modellkedés és játék, ez elég sok lehet egyszerre nem? Emellett dolgozol is valamit, vagy megélsz a modellkedésből? - nem voltam otthon a modellek világában, nem tudtam, hogy mennyit kereshetnek, de kíváncsi lettem. Egyszer ugyanis olvastam egy hirdetést, hogy alsógatya modellt keresnek, s bevallom, megfordult a fejemben, hogy pózoljak, feltéve, ha tényleg jól fizetnek érte.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=794715#post794715][b]Myra Blackburn - 2020.02.18. 20:49[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=794970#post794970][b]Daróczy Konrád - 2020.02.20. 15:17[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=794982#post794982][b]Eszterházy Diána - 2020.02.20. 17:47[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=794987#post794987][b]Daróczy Konrád - 2020.02.20. 18:25[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=795090#post795090][b]Eszterházy Diána - 2020.02.21. 09:47[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=795169#post795169][b]Emily Dorothea Fisher - 2020.02.21. 19:56[/b][/url]

Kényelmesen elnyúlva a kanapén, hangosan sóhajtva adok elégedettséget annak a ténynek, hogy már megint sikerült igen jót főznöm, és remélem Cole is jóllakott. Próbálok maximálisan odafigyelni arra, hogy ilyenkor ugyanazt együk, és az nekem is jó legyen. Nem vészes, ő eszik egy normál adagot, én meg egy óriásit, és akkor rendben is leszünk. A fogyasztási időnk egyforma, mert én tudok lapátolni is. Viszont ez a kajakóma, ez nagyon gyilkos tud lenni, szó szerint szétfolyva az ülőalkalmatosságon “szenvedek”.
- Lehet, hogy ma inkább itt alszom.
Vetem fel lustán, miközben az ölemben fekvő Cole haját simogatom. Esélytelen, hogy én még ma haza is menjek. Szerintem az utolsó vonatig se kapom már össze magam, és ki tudja, talán ez a nyugalom előcsalogatja a kis későmet is. Igazából a rám törő falási rohamokat, a fáradékonyságot, a rosszulléteket a túl aktív életemnek tudom be, és nem annak, hogy lehetségesen kifutottam az időből, amikor bevettem a főzetet. A terhességi tesztek azóta is a táskámban vannak, egy hónapja hordozgatom őket, de félek megcsinálni őket. Mert mi van, ha… Valamikor a jövőben, ha lesz gyerekem, szeretném, ha Nico lenne az apja, de nem úgy, ahogy most állunk. Egy közös döntés alapján, boldogságban, nem úgy, hogy részegen felajánlkoztam, ő pedig igent mondott, és bár már nem vagyunk barátok, kifejtette, hogy lépésről lépésre, lassan haladjunk. Ne szúrjuk el, mint legutóbb, és azt hiszem ez egy igen jogos kérés volt. Egyet is értettem. Erre bedobni a gyerek témát... Csak ne. Még egy pár évig ne. Fogalmam sincs, hogy mit kell tenni egy pozitív teszttel, nem is biztos, hogy valaha képes leszek megcsinálni, de ha végre megjön, én soha olyan boldogan nem fogom fogadni. Talán Cole segíthetne, ő jobb ebben a tesztelgetésben, de nagyon furcsa lenne, ha az ő tudomása szerint szingli húga ilyet kérne. Szerintem ő a legboldogabb, hogy senki sincs az életemben, megint nem kell arra gondolni, hogy elmúltam húsz éves, és másra is alkalmas vagyok, mint a nyilak dobálására. Kezet foghat Francesa-val. Valahogy nem tudtam még, hogy hogyan hozakodjak elő neki azzal, hogy mi ketten újra együtt vagyunk. Talán egy kicsit még nem kéne. De viszont a másik dolog miatt meg igen. De mi van, ha nincs semmi? Oké. A hazugság sosem jó, tudom, és nem szeretek hazudni, sosem hzudtam, inkább csak információt hallgattam el, és most az, hogy alakul a dolog Nicoval… egy kicsit még had legyen a mi titkunk. Csak ne legyek terhes, mert az nagyon elszúrna mindent.  
- Persze, csak ha neked rendben van ez így.
Nem hiszem, hogy lenne akadálya, de most már hivatalosan nem lakom itt, szóval inkább megkérdezem, hogy nem tervezett-e hirtelen valami vad orgiát. Remélem, hogy nem, mert most nem igazán lelkesednék azért, hogy másoknak jó. Nekem most így a jó, kicsit kikapcsolva, nem aggódva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=795170#post795170][b]Allan Colton Fisher - 2020.02.21. 19:57[/b][/url]

- Ems, ez a kaja… - sóhajtok. - Hallod, a világ legjobb ötlete volt az a tanfolyam. Nem mintha előtte nem főztél volna faszán - teszem hozzá gyorsan, mielőtt megütne a párnával, vagy egy kézközelben lévő asztallal mondjuk. Csak békesség.
Békesség? Mondjuk ez igencsak vicces szó, tekintve azt, hogy most van a második kiállításom a galériában, amiről persze nekem nem volt döntési jogom, mert Mínea gondolt egyet, és egy hét múlva minden be volt keretezve. Ja, az mondjuk nem volt a legjobb húzása, de legalább decembertől kezdve tudtam olyan anyagokat festeni, amik talán még méltóak is ahhoz, hogy szépen megvilágítva kínálják őket eladásra. Ja, ez mondjuk nem épp áldozatok nélküli dolog volt, mert tudom, hogy visszaestem, tegnap is használtam, de egyelőre nem tudok máshogy megállni a lábamon. A csoportba azért mindig úgy megyek, hogy már legalább két-három napja tiszta vagyok, mert feltétel az absztinencia. De legalább alkoholt nem iszok!
- Itt? Alhatsz itt, aha - bólintok rá. - Mindig be van készítve neked egy ágynemű, Ems… - Mondom, miközben elnyomok egy ásítást. Ma például meg tudom tenni, hogy nem írok rá az egyik tinder matchemre. Ez egy olyan nap, amikor el tudok nyúlni lustán Ems ölében, ahogy meg is teszem épp. Ennyire vágyom.
Egy cigi füstöl a számban - fűmentes, polgári cigi, mert a húgom előtt, ha van rá lehetőségem, csak nem tépnék. Ma tiszta vagyok. A szemem lehunyva, ahogy Ems simogatja a hajamat. Jóllaktam, és az undorító képeim egy részétől ideiglenesen megszabadultam, és ehhez nem kellett elpusztítanom őket. Míneával kávézok holnap.
- Mi? Rendben van, persze. - A fél szememet kinyitva nézek fel a húgomra. - Nem terveztem ma pávatollal hánytatós modellbemutatót. Bár, most hogy mondod… - húzom az agyát.
Vicces egyébként, hogy nekem a környezetem egyszerűen elnézi, hogy a társadalmi normákból csak úgy kilógok. Például hogy csalom a pasim. A húgom is, meg Mini is tudja, Cat is hallott róla, nos, első kézből, és valahogy mindenki örül neki, hogy csak ennyi. Hogy nem csinálom ki magam teljesen, csak ennyire. Azt hiszem, eléggé felvittem mindenkinek a toleranciaszintjét, ha úgy tetszik, megedződtek. Valamelyest sajnálom azért.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=795171#post795171][b]Emily Dorothea Fisher - 2020.02.21. 19:58[/b][/url]

- Pedig feldobhatnám az estét egy kis magánszámmal, úgyse vittük még el Bogolyfalvára a rudamat.
Mert, hogy rendeltem egyet, ilyen mobil, szét meg összeszerelhetőt, hogy tudjak otthon is gyakorolni, mert a tanítás mellett nem mindig jutok el edzésre, bár nem tudom, hogy mennyire legyek bevállalós ezzel a történettel kapcsolatban, hogy két pasi fixen, meg egy talánban beköltözik, még akkor is, ha a talános Kende. Mondom, az a Vendel nekem valahogy olyan furcsa, aztán lehet, hogy tök jó arc. Sosem tudhatjuk, hogy mit rejt a külső, meg nekem, csak a megérzésem ilyen, az meg simán tévedhet. Szóval teljesen kedves és normális is vagyok vele. Mondjuk a szobámba nem jön egyik sem, én meg nem a nappali közepén akarok gyakorolni. Csak mivel nehéz, ezért rá kellene vennem Cole-t, hogy jöjjön el velem egyik nap, segítsen összeszerelni, de mivel annyira ellene van az egész rúdtáncnak, így még a végén más alterntívát kell keresnem. Nos, az összes opció közül pedig mindegy, hogy melyiket kérem meg, mert egy másik úgyis sértődik vagy sérül. Azt hiszem, nem vagyok túl jó hatással a férfiakra.
- Jó dolog ez a tinker?
Vagy valami ilyesmi, nem jegyeztem meg a nevét, de ha már ennyit nyomogatja mindig, meg teljesen ki van simulva, akkor annyira rossz nem lehet. Mondjuk nekem nem kellene, de szívesen kipróbálnám, viszont még ha kamut is állítanék be, akkor is biztos, hogy lebuknék, és akkor aztán oda lenne az egész javítsuk a renoménkat mozgalom. Meg hát ott van még mindig az opció, hogy simán lehet, hogy szerelmünk gyümölcse érlelődni kezdett a pocakomban. Mondjuk ez még mindig egy nagyon rossz opció.
- Kereshetek neked pasit?
Teszem fel a hirtelen jött ötletet kérdés formájában Cole-nak, mert amíg a pasikon agyalok, addig sem kell a táskámban rejlő teszteken, és azok okain agyalni. Azt mondják néhány nap késés még nem a világ. A tizenkettő vajon még csak néhány vagy más komoly aggodalom vajon?
- Ja, és megtervezem venni az egyik képed, csak szólok, hogy ne akadj ki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=795172#post795172][b]Allan Colton Fisher - 2020.02.21. 19:59[/b][/url]

- Jaj, Emily! - Az arcizmaim mintha hirtelen begörcsölnének, ahogy elfintorodom. - A bátyád vagyok, húgom, akármennyire is érződök havernak. - Még a fejemet is rázom, miközben beszélek. - Épp elég megrázkódtatás volt rájönni, hogy már nem vagy szűz. Ne tetézd.
Igaz, ez azért már pár éve történt, de valahogy nehéz túltenni magamat rajta, főleg, hogy tényleg a kis húgocskámról van szó, akiről mindig is azt hittem, hogy érinthetetlen. Most meg már egy rúd előtt táncol, érted, és úgy öltözködik, mint egy felnőtt nő - mert az! -, és pasijai vannak, meg ügyes-bajos dolgai, nem mellesleg annyi diplomája, hogy már elfelejtettem, hányadiknál tartunk. Mindig is kísérteni fog, hogy mennyi mindenről maradtam le az életében, mikor eltűntem a világ szeme elől.
- Tinker? Mármint… ja, a Tinder? - Felpillantok, egy kicsit elmosolyodom. - Hát… ja, nem rossz. Érdekel, hogy működik? - Előkapom a telefonom, és megnyitom az appot, ami kijelzi a három olvasatlan üzenetet, de azzal most nem foglalkozom. - Feltöltesz egy képet magadról, bejelölöd, mi érdekel, fiú-lány vagy vegyesen, aztán már tolhatod is neki. Az én profilom ilyen…
Egy elég átlagos kép van rólam kint, a bemutatkozószövegem pedig összesen két emoji: egy mutató- és hüvelykujjal O alakot formázó kézemoji, meg egy másik, ami a mutatóujjával felé mutat, és egy kérdőjel. Elég egyértelmű az üzenet.
- És akkor kijelzi, hogy milyen messze van tőled, akit feldob… és elhúzhatod balra, ha nem szimpi, jobbra, ha igen. - Fejezem be a gyorstalpalót. - Én csak a szex miatt vagyok fent, de van, aki komoly kapcsolatot keres… asszem. Néha csak unaloműzőnek használom. És ha mindketten jobbra húzzátok a másikat, matcheltek, ezt nem mondtam.
A kezébe is adom a telefont, ha érdekli, nézegesse csak, bár az üzeneteimet, úgyis tudja, hogy csak saját felelősségre nézheti meg. Nem vagyok egy szégyenlős fajta, és mindenki, aki megtalálhat Tinderen, ismerheti a természetemet. Sosem csináltam titkot belőle, hogy milyen vagyok. Ez a szexepilem. Fasz vagyok, de legalább őszinte fasz. Általában.
- Nekem? Öh… ja, persze. - Bólintok. - De nekem is rá kell mondanom az áment, mielőtt jobbra húzod!
A legtöbben amúgy így csinálják, bár nekem eddig kevésbé volt kivel megosztanom a tinderezési szokásaim, talán csak Minivel, mert a szeretőim nem reagálnak rá túl jól; onnan tudom, hogy kipróbáltam. Volt ott sírás…
Aztán azért ledöbbenek, fel is pillantok Emsre. Megvenni… a képemet?
- Mi? Melyiket? - Zavarodottan nézek rá. - Akarsz te olyan depressziós szarokat a szobádba? - Kételkedem benne ugyanis, hogy hosszútávon jó hatással lenne rá a bátyja nyavalygása azügyben, hogy le akar szokni mindenről, amiről le lehet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=795173#post795173][b]Emily Dorothea Fisher - 2020.02.21. 19:59[/b][/url]

- Nem vagy már szűz! Istenem Cole, ez a szádból olyan, mintha ribanc lennék. Huszonnégy évesen már had ne legyek szűz.
Nem mintha kapkodtam volna, hiszen huszonegy voltam talán, amikor elveszítettem, és azóta keményen két ember volt, aki a lábaim között tudhatta magát, szóval határozottan nem kellene bűnösnek éreznem magam, ahogy ezt kimondja, mégis olyan, mintha a legrosszabbat jelezné, hogy ezt nem lett volna szabad tennem.
- Várnom kellett volna vele az esküvőmig?
Teszem fel a váratlan kérdést, mert mondjuk tételezzük fel, nem Adrian lett volna az első, hanem tényleg Nico. Hogy is kezdődött Nicoval a hivatalos titkos kapcsolatunk? Áh igen, szexeltünk a konyhaasztalon. Na elég nehéz lenne azt mondani, hogy ez a kapcsolat működőképes lett volna szex nélkül. Egyrészt élvezem vele, másrészt akarom vele. Szóval ez nem olyan dolog, hogy enélkül nem ment volna, de szerintem csak azzal együtt működőképes. Ez legalább még jól is ment, legalábbis az újévet elég jó lendülettel indítottuk, és valljuk be, hogyan is kezdődött az új, lassabb kapcsolatunk? Ja igen, szexszel.
- Persze.
Figyelmesen nézem, amiket mutogat, a bemutatkozójára inkább nem mondok semmit, de a kép, ami fent van, tetszik. Közben jegyzem is a dolgokat, a balra húzás nem, a jobbra igen, és a másik csak akkor tudja meg, hogy jobbra húztam, ha ő is jobbra húzott. Az érdeklődési körök meg akkor nem adnak ki olyat, aki nem érdekel. Remek.
- Nem bízol bennem? Borzalmas vagy. Megmutatom az első hatot, akit jobbra húznék, de utána már hagynod kell, hogy mindenkiről én döntsem el. Aztán majd onnan megoldod. Nyugi, te csak élvezd, hogy milyen király húgod van. Jól főz, és még pasit is szerez neked.
Közben elkezdem nézegetni a lehetségeseket, de az első három rögtön megy balra, a negyediknél meg a bemutatkozó után küldöm balra, mert abban pont az szerepel, amit Cole nem akar, a kapcsolat.
- Vajon mennyi ideig tart kiszeretni valakiből? Mármint mi az egészséges?
Van egy olyan érzésem, hogy akármit is mond, és azt megszorozzuk kettővel, akkor sem elég ahhoz, ahol már mi vagyunk Macival egy komolyabb szint, egy végleges, és tudom, hogy bármennyire is nehéz most a türelem, gyakorolnom kell. Viszont érdekel, hogy ő ezt hogyan látja, és szeretnék róla mesélni, mert hiányzik és azzal, hogy balra húzogatok fickókat is csak az ő hiánya növekszik. De nem. Ez most a kettőnk estéje.  
- Ő?
Mutatom felé a kijelzőt, ahol egy egészségesen kigyúrt fiú van, akinek félhosszú vörösesbarna haja és zöld szeme van. Van benne valami nagyon megnyerő, ami miatt az ember igent mondana rá.
- Vagy a szemet vagy a nőt kékben. Még nem döntöttem el. Maximum mindkettőt, és igen, akarom. Lehet veszek egy házat is a faluban, kellenek oda a festmények.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=795175#post795175][b]Allan Colton Fisher - 2020.02.21. 20:01[/b][/url]

- Jó-jó, chill, csak vicceltem! - Pillantok fel rá. - Nem várom el, hogy cölibátusban élj. Csak nehezen barátkozom meg a gondolattal, hogy jó nő lett belőled. Tök gyorsan felnőttél, tudsz róla? - Vonom fel a szemöldököm. - Örülök neki, ha boldog vagy. Csak hülye vagyok, és még a bátyád is. Kötelességem aggódni. Nem vagy ribanc. Én vagyok az, ne keverj össze minket. - Tartom fel a mutatóujjam oktató-nevelő célzattal. - De egyébként is, ha az lennél, se kellene hogy zavarjon téged, vagy engem, mert csak élveznéd, amit az élet neked ajándékozott: az ivaros szaporodás képességét.
Sokatmondóan bólintok, hogy megerősítsem a mondandómat. Na igen, mint mindig, most is nagyon igazam van, bár szexuális tanácsadónak valószínűleg nem lennék túl jó, mert nem vagyok ebben egy tipikus role model.
- Dehogy kellett volna várnod vele, hülye. Ha várni kéne addig, akkor örökre szűz maradtam volna. Undorítóan unalmas lenne az életem. - Elfintorodok. - Még későn is vesztetted el hozzám képest például, szóval nem panaszkodhatok. Csak mindig is félteni foglak azoktól, akiknek valami lóg a lábuk között, mert elég gerinctelenek tudnak lenni.
Nyilván magamat is ide sorolom, a leírás rám is illik. Ezzel a tudattal is meg kell tanulni együtt élni. Szerintem nem Évát kell hibáztatni az almába harapásért, ő csak stresszevett, miután Ádám összefeküdt a kígyóval.
- Jó-jó… az ízlésünk úgyis korrelál… - Fintorgok, de csak viccesen utalok arra, akit nem nevezünk nevén; remélem Ems is tudja, hogy csak hülyéskedek. Könnyebb úgy, ha lehet vele viccelni, nem? - De az első hatot kérem szemlére.
Ezzel a lendülettel fel is ülök, hogy kényelmesen lássam, mit mesterkedik a Tinderemen. Végülis tényleg hasonlít az ízlésünk, Black jó faszi volt, annak ellenére, hogy egy gerinctelen féreg volt velem is, meg a húgommal is.
- All inclusive húgom van. - Vigyorodok el, és oldalba bököm.
Meglepetten pillantok Emilyre, amikor a szeretetről kérdez. Pont engem. A legjobb emberhez fordult szerencsétlen húgom; hogy ilyen bátyja van, az az érzelmi fejlődésére biztos nincs pozitív hatással.
- Fú, hát… nos… - elgondolkozom. Csend. - Nem tudom, hogy nekem valaha sikerült-e. - Ezt valahogy halkabban sikerül kiböknöm, és váratlanul őszintére is sikeredett. - Már ha szeretetnek lehet hívni, ami bennem van, nemtom’... De várj… Farkasból “kiszerettem” szerintem. - Összevonom a szemöldököm. - Egyszerűen nem akarta tartani velem a kapcsolatot, ahogy emlékszem, én meg… azt mondtam, oké, nem is vagy olyan fontos, baszódj meg. Aztán évekig éltem a lakásában. - Oldalra fordítom a fejem, miközben elmerengek. - Lehet, hogy nem a legjobb metódus. De az egész gyorsan lezajlott.
- Szerintem attól függ, kiről van szó. Mármint a szerelem… na, attól, hogy kibe vagy szerelmes. Helyzetfüggő. Én… ilyen szempontból nem vagyok egy túl… egészséges példa. Ha csak Louisra gondolsz, sem… - Motyogom magam elé. Öt év, és kérdés nélkül jöttünk össze újra, vagy valami olyasmi. - Szerintem erre nincs… egészséges limit, vagy nem tudom. Vannak, akik húsz év múlva jönnek össze újra, és boldogok, nem? - Pillantok rá. - De miért kérded?
Egy férfi tűnik fel a képernyőn, egy pillanatig nézem, aztán bólintok.
- Mehet. - A vörösesbarna haj sem katasztrófa, meg hát Ems tényleg ismer.
A képválásztására sóhajtok egyet halkan. Ha tudná, miért festettem a szemet, akkor biztos vagyok benne, hogy nem akarná, hogy a házában legyen. Arra finoman meg is rázom a fejem.
- A nőt odaadom. Eszedbe ne jusson érte fizetni… de a szemet nem adhatom oda. Ne haragudj. - Másfelé pillantok. Művészet, meg minden, tudom, de  nem bírnám elviselni, ha azzal a képpel kéne találkoznom, amikor átmegyek Emshez…. az újdonsült házába? - Új házat? Hogyhogy?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=795176#post795176][b]Emily Dorothea Fisher - 2020.02.21. 20:02[/b][/url]

- Az ivaros szaporodás képességét… uh, mit ne mondjak, most azért kicsit elment tőle a kedvem.
Így megfogalmazni, hát komolyan mondom, nem hiszem el, hogy meg lehet. Értem én, hogy nehezen emészti meg, hogy felnőttem, de azért mind a ketten tudtuk, hogy ez a nap egyszer el fog jönni, oké, nem volt rá nagy esély, hiszen mind a ketten tudjuk, hogy nem voltam az a lányos lány, de az emberek változnak. Onnantól pedig, hogy Adrian eltüntette a vágásokat a hasamról, elkezdtem rájönni, hogy a lányos ruhák nem rosszak, aztán hirtelen ott volt Nico, és tetszeni akartam neki. Mindig tetszeni akarok neki.
- Szóval, szerinted jó nő vagyok?
Kérdezem vigyorogva, mert azért ő mégis máshogy néz engem, és most nem arra gondolok, hogy mert a testvérem, hanem arra, hogy művész, és nagyon sokat számít nála a test, hogy milyenek a vonások, az elrendezés, egy-egymozdulat, hogyan épül fel az izomzat, mennyire feszes a bőr. Nálam vannak magamnak tetsző és nem tetsző dolgaim, a melleimet túl nagynak találom, ahogy a csípőm és a fenekem méretét is, ugyanakkor szeretem a vékony derekamat és a hajamat. Kicsit nehéz úgy öltözködni, hogy széles vagy, de vannak ruhák, amik annyira szépen kiemelik az alakomat, hogy egész nap csak nézegetném magam.
- De hülye vagy!
Nevetem el magam vidáman, mert ezt még így sosem mondta ki. Én jóban vagyok vele, nem lennék képes rá sosem haragudni, de nem ítélem el Cole-t, amiért ő másként látja a helyzetet. Tudom, hogy szemétnek tartja, de én nem így látom, már a magam szempontjából. Adrian volt az első, mindenben, és figyelmes volt, engedékeny, türelmes, és odaadó. Rengeteget tanultam tőle, és én nagyon hálás vagyok a sorsnak, hogy ő vezetett be engem ebbe a világba, hogy tényleg egy olyan ember oldalán lehettem, akiben megbízok.
- Ugye tudod, hogy az all inclusive egy ember szempontjából nem túl kecsegtető? Szóval ezt inkább ne használd.
Emelem meg egy kicsit a szemöldököm beszéd közben, majd három srácot küldök is balra, mikor jön egy újabb jónak tűnő, egy kis izmosabb példány, felé fordítom, aztán ha kell, akkor már kettővel megvagyunk, kereshetem is a harmadikat.
- Mert hónapok teltek el, és hiába vagyunk barátok Nicoval, én nem tudok csak a barátja lenni, és szerintem ő sem tud a barátom lenni…
Na,ez az, amikor Emily Dorothea Fisher megpróbál azért közelíteni az igazsághoz, de mégsem meri azt mondani, hogy olyan jó volt az ágyban egy üveg pezsgő után, hogy Nico nem akarta, hogy kicsússzon a kezei közül, és igazából ő sem akart kicsusszanni. Viszont szépen, lassan adagol, nem kapkod, és feltett szándéka nem ma elmondani a testvérének, hogy együtt vannak. Különben is, a mi Emily-nk úgy sejti, hogy ha pozitív az a teszt, akkor Nico frászt kap - teljesen jogosan - és elmenekül. Emily is elmenekülne. Szóval maradjunk a barát témánál, hátha még a végén megtanulom azt is, hogyan kellene visszahódítani egy férfit.  
Folyamatosan küldöm arrébb a pasikat, egyikben sincs semmi, ami megfogna, és tudom, hogy Cole is így nézi őket, nem szimpátiát keres, hanem valamit, ami megmozgatja, valamit, ami igazán különlegesnek mondható, és most hirtelen a kezdeti fellendülés után mintha egyik sem lenne az, ami neki kell.
- Miért ne? Művész vagy, akinek meg kell élnie valamiből.
Nem értem ezt a ne fizessek a képért dolgot. A szemre meg inkább rá sem kérdezek, mert valamiért azt érzem, hogy csak veszekedés lenne a végén belőle, és azt nagyon nem szeretném, most olyan jó minden.
- Túl sok a szabadidőm. Most, hogy nincs ott az egyetem, a péntek délelőttjeim meg a szombatjaim szabadok. Vennék egy eléggé lerobbant házat, és felújítanám, saját kezűleg. Aztán eladnám. Csak nem tudom, hogy jó ötlet-e. Élvezném, de mi van, ha az ízlésem másnak nem jön be? Vagy ilyesmi, érted.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=795177#post795177][b]Allan Colton Fisher - 2020.02.21. 20:04[/b][/url]

Felröhögök. Eskü, nem ez volt a célom a biológiai fogalommeghatározással, de tulajdonképpen nem is rossz gondolat. Vigyorogva nézem a húgom, ahogy évődő, de inkább pimasz hangnemben válaszolok.
- Hidd el, kevésbé élveznénk, ha például tojással, vagy ikrákkal szaporodnánk… nem szántam turnoffnak, bocsi. - Még mindig kuncognom kell. Hát ne csodálkozzunk, hogy ilyen tudományosan fogalmazok. Nehéz úgy a Red Hot Chili Peppers gitárosának lenni, ha azt sem tudod, hány húr van a hangszeren. Kamaszkori alapos kutatómunkám révbe ért: hiszen traktálhatom vele a kishúgom.
A kérdésére sóhajtok, de egy kicsit még komolyabb is leszek, mint eddig voltam. Halványan mosolygok.
- Az vagy. Esztétikus vagy. - Rápillantok. - Szépek az arányaid, és nehezen lehetne őket... lemásolni, vagy… reprodukálni egy szoborra. Szép az orrod, és a szemed színe. És a füledet is szeretem. Régen néha leskicceltem. - Mosolygok ezen a szinte gyerekkori emléken. - Van az alakjában valami, ami… ne érts félre, nem rosszból mondom, de van az alakjában valami szórakoztató. Valami kellemes. - Bólintok. - És nem mellesleg te vagy az egyik legokosabb, legkitartóbb és leglelkesítőbb nő, akivel találkoztam életemben. Szóval igen, jó nő a húgom.
Furcsa, mert ha más hallaná, amiket mondok, biztosan arra a következtetésre jutna, hogy a Lannisterek házát gyarapítom, vagy ilyenek. Emily külsejéről jó sokáig tudnék beszélni, és ő is tudja, miért. Én minden értelemben az emberi testtel foglalkozom, amikor csak tehetem. Azokról festek, azokat használom vászonnak a régi-új munkámban, azokat formázom meg anyagból, és azokkal vagyok együtt meztelenül, vagy (régebben) ruhában a táncparketten. Szeretem. Azt gondolom, majdnem az egyetlen dolog, ami nem hazudik, az a testünk. Hús-vér. Igazi. Tombol benne az élet… fantasztikusan van összeillesztve, mértani pontossággal, és emellett is minden test különbözik. A test reakcióit lehetetlen elfojtani. Emily tudja, mennyire rajongok ezért, szal' ő biztos nem fog furcsán nézni rám, mert így beszéltem róla. Ez a lényeg.
- Ah, oké - fintorodok el, mintha amúgy nem tudnám, hogy ez a kifejezés nem éppen emberbarát. Azt hiszem, amióta nem használok annyit, elbaszódott a humorom, mert senki sem érti, ha poénkodok. Nehéz az élet.
Közben figyelem, ahogy Ems balra húz egy srácot, akit talán még meg is fektettem volna; valószínűleg arról nem tájékoztattam, hogy mostanában már nem csak a nálam idősebb pasik a zsánereim, hanem szívesen vadászok ártatlanokra is, mert ha valakik, ők nem beszélnek. Amúgy is könnyű préda az olyan, kettőt nézek, egyet mondok, és máris le van győzve a bizonytalanságuk.
- Várj… az maradhat - bökök rá a képernyőre. - Vagyis ő. - Szintén egy vékonyabb fiú tűnt fel ugyanis, hátha Emsnek így le fog esni, miben változik részlegesen az izésem.
Hallgatom ezt a Nicos sztorit, és komolyan figyelek rá. Nehéz pártatlannak maradni, mármint nyilván a húgom oldalán állok, de nem könnyű úgy tanácsot adnom, hogy el kell nyomjam a késztetést, hogy erényövet adjak rá. Viccesnek tűnhet, hogy így féltem - de pont a magamfajták miatt teszem.
Szóval hallgatom őt, aztán pár pillanat múlva bólintok.
- Nézd… lehet, hogy nem a legjobb tanács… de én a helyedben egyszerűen leteperném a csávót. - Mondom, miközben a távolba révedve igyekszem elemezni a dolgot. - Mondd meg neki, hogy egy hülye idióta, ha megfoszt titeket egymástól, aztán teperd le. Húzz fel valami csinosat, ami kényelmes is… aztán közöld vele, hogy ne legyen már önző. Adja meg, ami jár nektek, sis. - Rápillantok. - De annak tudatában cselekedj, hogy ezt a "szexfüggő" bátyád mondta… - vállat vonok - ...szóval ki tudja, jó ötlet-e.
Hát igen, a szerelmi ügyek tanácsadója cím messze áll tőlem. Ez az, amit nyújtani tudok; hiszen én is folyamatosan elbaszom a saját dolgaim. Utólag meggondolva lehet, hogy nem is kellett volna belepofáznom.
- Jaj Ems… van civil munkám. Szívesen adom. Ajándék. - Elmosolyodok. - Adtam már neked máskor is képet.
Például azt, amelyiken ő szerepel, még hintázó kislányként; az első mozgó képeim egyike, bár nem sok olyat festettem eddig, ami azt illeti. Különben sem tud beszélni az a lány. Csak hintázni tud. De azt mondjuk jól csinálja. Minden részlet, ami ki van rajta dolgozva… mindig is szerettem azt a képet. Ems repülni tanul rajta. És most, ha ránézek, már nem csak a szárnyait bontogatja, már nagyon rég nem. Ez azért ijesztő.
- Ez azért elég jól hangzik - bólintok rá. - Ha aggódsz az ízlésed miatt, rendezd be egy kicsit… neutrálisabban. Jó a szépérzéked, értesz te az ilyesmihez. Mondanám, hogy segítek, de… a fél lakásom te meg Mini dekoráltátok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=795178#post795178][b]Emily Dorothea Fisher - 2020.02.21. 20:05[/b][/url]

- Valószínűleg belebolondulnék, ha csak ülnék ott a tojásaimon egész nap.
Bár ha az van, ami remélem, hogy nincs, akkor hamarosan most is jön egy őrületi hullám. Semmi tánc, semmit rohangálás, semmi csípős. Ah, nem hiszem, hogy én már elég érett lennék egy saját gyerekhez. Még előbb élni szerettem volna egy kicsit. Utazni, jókat enni, táncolni. Kicsit még élni, mielőtt egy másik életért vállalok felelősséget. Attól még, hogy jó tanárnak tartom magam, olyannak, aki szeretettel és odafigyeléssel van a lányai iránt, nem hiszem, hogy mint anya, jó lennék.
- Esküszöm, sosem jöttem még ennyire zavarba attól, hogy valaki a füleimnek udvarolt.
Mert valljuk be, ez már egy kész vallomás is volt, amibe teljesen belevörösödtem, és mivel ilyenkor, amikor csak itt lógok, egyáltalán nem viselek semmilyen sminket, minden ilyen zavar egyből látszik rajtam. Cole előtt nem félek a karikás szemeimtől, vagy attól, hogy a szemöldököm nem annyira tökéletesen ívelt és szép barna, mint amilyen az átlag hétköznapokon lenni szokott. De Cole lát engem, máshogy mint mások, ő másként nézi az embert, és ha úgy tetszik, a legnagyobb kritikusom. Látott felnőni, és tudom, hogy az elmúlt években rengeteget változtam, hogy sokszor csak kapkodta a fejét, hogy be tudjon érni, de azt hiszem, mostanra ez a vége. Ez lett belőlem, már így fogok megöregedni. Lassan mélyebbé válnak a karikák és a nevetőráncok, megőszülök, és fakóbb lesz a bőröm. Évtizedek múltán persze, de azt hiszem, ez az arc már ilyen marad, már nem annyira pufók, mint fiatalon.
- Köszönöm. Azt hiszem ezt jobb, ha itt fejezzük be, mert mostanában nagyon mélyen van az önbizalmam.
Szívem szerint már sírnék, el is fordítom egy pillanatra a fejem, hogy az a minimális könny, mi belekerült a szemeimbe is eltűnjön onnan. Nem akarok érzelmeskedni, csak mostanában tényleg nagyon nehéz, nagyon nehezen fogalmazom meg azt is, hogy mit jelent nekem Nico, hogy miért fájt a hiánya, és hogy büntetett, és, hogy én tényleg mennyire féltem attól, hogy eljön az a pont, amikor annyira belefásulok ebbe az egész türelmi játékba, hogy már nem leszek képes pozitívan értékelni, ha esetleg érdeklődést mutat irántam. Nekem kell az, hogy érezzem őt, mert én ilyen vagyok, nekem kell a megerősítése, és nem tudok olyan lenni, mint mások, hogy hónapok múltán is ugyanolyan lelkesedéssel fogadják, ha a másik megérinti őket. Nekem túl sok az igényem az érintésre, és szerintem mind az öt érzelemnyelv túlteng bennem. A hülye szangvinikus formámat! Viszont, neki ezt nem merem kimutatni, kimondani, mert félek, hogy kihártál, de ilyenkor meg nagyon nehéz bent tartanom.
- De hát… ez komoly? Összeroppan alattad.
Nem mintha a bátyám annyira egy hű, de nagydarab valaki lenne, de ez a kisgyerek olyan kis semmi korú, testalkatú, hogy tényleg, egyszerűen semmi. A bordái is kilátszanak, de ha ez kell Cole-nak elhúzom, és láss csodát, neki meg Cole a szimpi, vagy a bemutatkozása.
- Na, gratulálok, match van. De azért óvatosan a kiskorúkkal, egy ponton túl a te korodban már tuti pedofília.
Hajtom a fejem Cole vállára, és jobban megnézem a balra húzottakat, de egyelőre nem találok olyat, aki szimpatikus lenne, és azt mondanám, hogy kellene Cole-nak, de figyelembe veszem az újonnan jött igényét a hamvas babapopsik irányába. Túl ezen viszont figyelek rá, és ironikusan felhorkanok arra, amit mond.
- Oké, tételezzük fel, hogy ez megvolt, megvolt a szerelmi vallomás, az életem legjobb szexuális élménye, meg a kínos búcsú is. Na akkor drága szexfüggő bátyám, mi a következő lépés?
Oké, ezt jobban is megfogalmazhattam volna, de nem akartam tovább magyarázni, lehetett volna nagyon kínos is a vége, de jól zárult, szerencsére, de ha már elindultam ezen az úton, nem fordulhatok vissza, tudni szeretném, hogy Cole hogy érez Nico iránt, és az érzéseim iránt, na meg éppen belemerültem egy egész szimpi fickó bemutatkozásába. Mondjuk balra kell majd húznom, de amit leírt, az olyan, amit Cole-nak, mint hosszútávú boldogságnak kívánnék. Sóhajtok egyet, balra húzom, majd jön egy kis szimpi, úgyhogy őt felmutatom neki.
- Mondjuk, gondolkozhatnál azon, hogy segítenél-e felnevelni nekem egy gyereket, ha hirtelen lenne egy.
Nyünnyögöm szinte a szavakat, miközben a képet mutatom neki, hogy ne feltétlenül értse meg, csak mondjon igent, az mondjuk eléggé megnyugtató lenne. Nem mintha szeretném, hogy pozitív legyen a teszt, de még mindig nem érzem azt, hogy meg kellene csinálnom. Bármelyiket is a háromból.
- Jó, de, én is dolgozom. Szóval legyen ez pénzért, és fess nekem egyet ajándékba. Lefesthetnél engem. Lenne hozzá kedved? Hátha kaszálnál a csodás alakú húgoddal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=795179#post795179][b]Allan Colton Fisher - 2020.02.21. 20:08[/b][/url]

- Látod? Most képzelj el minket, srácokat… - Röhögnöm kell. Annyira szürreális ez a beszélgetés, közben pedig annyira Ems-Cole. Valahogy képesek vagyunk ezeken lamentálni, ilyen értelmetlen dolgokba ölni a szabadidőnket; kamaszkoromban ez jelentette a menekülést mindattól, ami akkor ért. - Mondjuk a pingvineknél fordítva van, ott a csávók melengetnek. Csordában.
A szavakban szerintem sosem voltam jó. Persze, tudok egy-két szépet mondani, de ezt az évek alatt szedtem magamra, mert kellett a túléléshez - meg kellett tanulnom, hogyan kérjek bocsánatot, még akkor is, ha egyáltalán nem gondolom komolyan, és azt is, hogy hogyan bókoljak valakinek úgy életreszólóan, hogy közben csak egyetlen éjszakára volt rá szükségem. Az eszköztáram tehát valamicskét fejlődött. Emsnél viszont nincs szükség vetítésre, majdnem soha nem is volt rá szükség, és előtte nem is akarok. Amit mondok neki, azt őszintén úgy gondolom. Ezért is pirult el, azt hiszem.
- Ne haragudj, nem akartalak zavarba hozni. De ez az igazság.
Akkor látom, hogy valami van, amikor Ems az önbizalmára hivatkozva elfordítja a fejét. Rögtön kihúzom magam, öntudatlanul még közelebb is hajolok, mert Ems akkor csinál ilyet, ha baj van, én meg elvárom tőle, hogy mondja nekem, ha úgy van.
- Hey… hey gurl, mi a baj? Vagy hagyjalak vele lógva? - Összevonom a szemöldököm, ahogy nézem őt. Tudja, hogy ha annyit mond, “most ne”, akkor nem erőltetem, ez mindkettőnkre érvényes szabály. Nem basztatjuk a másikat fölöslegesen lelki dolgokkal, ha nem alkalmas. Ennyi. Egyszerű szabályrendszer a miénk, és többé-kevésbé könnyen követhető.
A vékony fiúnál való megdöbbenésre ismét felröhögök, Ems őszinte meglepettsége valahogy jól esik az egómnak; hogy ezt se néznéd ki belőlem, és láss csodát…
- Dehogy roppan. Tapasztalat. Különben sem muszáj nekem lenni felül. - Khm, krákogok egyet; eggyel több infó, mint amit Ems hallani akart? - Jézus, dehogyis. Nem vagyok oda a szexuális bűnözésért. Én is sokat hazudtam a koromról, szóval könnyen megállapítom, ha valaki ugyanezt csinálja. - Ekkor felveszem a szűzfiú pozíciót a karjaimmal, enyhén remegni kezdek, ahogy nagy szemekkel nézek a plafon felé. - “Tizenkilenc vagyok”... Hát persze. - Lazítok ki a végére.
Jó, nem csak én tudom meglepni a húgomat. Egy pillanat erejéig dafuq fejjel pillantok véremre, aztán inkább lelazítom az arcizmaimat.
- Hát… jó, hm… - Kell pár pillanat, amíg gondolkozom ezen. Mármint elképzelem magamat, ahogy sikerül behálózni valakit, fantasztikus élmény, aztán bumm, friendzone. Én kezdeményeztem, magamat nem alázhatom meg azzal, hogy megint könyörögni kezdek.
- Hát… én… ha a helyedben lennék… bár nyilván nem ismerem az illetőt… - Hát persze. - ...valószínűleg arra játszanék, hogy rájöjjön, mit hagy ki. Nyilván ha nem az a féltékeny típus, akkor nem a legjobb módszer más csávókkal mutatkozni, de ha véletlen mégis, szerintem az is megtenné. Nem kell hetyegni velük, csak férfiakkal körülvenni magad. Az általában megnöveli a tesztoszteronszintet.
Egy kicsit csöndben maradok, megpróbálok konkrét példát magam elé idézni; valakit, akit magamhoz akartam láncolni, úgy, hogy ő “nem akarja”. Csak Black jut eszembe. Nála például a féltékenység-műsor nem működött.
- Vagy csinálj apróságokat. Rakj kaját az asztalára, vagy vedd fel az egyik pólóját véletlenül… persze, csak ha van neked olyan ruhadarab, amit kölcsönvettél… az például jól hat a moráljukra. Kerülj olyan helyzetbe, ahol ki kell nyitnia neked az ajtót… És legyél boldog. Mosolyogj sokat.
- Aztán próbáld meg újra. Én mondjuk lehet, hogy áldozati szerepben tüntetném fel magam, mondjuk esőben bebotladoznék magassarkúban az udvarára, sírva, vagy ilyenek. De ez elég teátrális, és ne akarj olyan lenni, mint én.
Felmutat nekem egy arcot, akit alaposan szemügyre veszek természetesen. Nézem a szőke hajat, a vonásait, bár nem sok látszik rajta a képből. Megnézem, milyen messze van, hogy hány éves…
...és akkor, mint derült égből villámcsapás, hallok egy mondatot, amit először nem is nagyon fogok fel, hümmgök rá kettőt, aztán viszont rájövök, mit is jelentenek a szavak. Felpillantok Emilyre.
- Gyereket? - Ez csúszik ki hirtelen. Oké, embereld meg magad, Cole. G_Y_E_R_E_K_E_T. Ez, mint valami alarm visszhangzik a fejemben, tényleg, még villognak is a piros fények. - Na egy gyerekkel könnyű visszahódítani egy pasit. - Hoppá. Vagyis, azt kellett volna mondanom, hogy… - Segítenék, Ems. Szar lennék benne, mint az állat, de segítenék. - Komolyra váltok, mármint a tekintetemen is látszik, hogy komolyan gondolom. Még ha egy pillanatig is, még akkor is, ha egyáltalán nem volt időm átgondolni ezt a kérdést, akkor is ezt válaszolom. Hát lenne más választásom? És jó lenne annak a gyereknek, ha egy drogos buzi házában tengődne? Biztosan nem. Jó lenne Emsnek, hogy támogatom? Igen. És ez nekem mindennél előbbrevalóbb lesz, még a teoretikus gyereknél is.
- Hirtelen van egy? - Kérdezek rá inkább a kerülgetés helyett. - Elmondhatod. Segítek. - Azért nyelek egyet. Például abortuszra még sose kísértem senkit. Tiszta gáz, hogy ez az első gondolatom, mi? Sose segítettem még senkit abban, hogy eldöntse, akar-e egy gyereket, vagy sem. Többek közt ezért szexelek férfiakkal. Jó, mostanában nem csak…
- Szívesen lefestelek. - Még mindig nem tudok az előzőektől elvonatkoztatni, ez jár a fejemben. Kismamaképet fessek a húgomról? Rohadt fiatal. Jó, nem _annyira_, hogy kizárt legyen a gyerek, de tudom, milyen. Imád tanulni, pörögni. Most… most pedig itt lenne ez? Egy csecsemő?
- Figyelj… ha lenne baba, akkor is megtiltom, hogy vörös legyen, jó? - Mondom gyengéd hangon. Próbálok viccelni. Hátha az segít.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=795180#post795180][b]Emily Dorothea Fisher - 2020.02.21. 20:09[/b][/url]

Nem tudom elmondani, hogy mi a baj, vagy, hogy baj van-e, ez inkább csak olyan belső szenvedés azért, mert túl jó volt minden, aztán hirtelen lett a semmi. Hirtelen vége lett az egésznek, és még csak bűnös sem voltam. Nem tettem semmi rosszat, és a mai napig azt érzem, hogy rossz vagyok. Nico elképesztően hosszan volt képes haragudni rám, és én meg egyre jobban kétségbeestem, ahogy teltek a napok. Most pedig kezd minden jó lenni, és én ezzel se tudok igazán mit kezdeni. Szóval ez leginkább önmagamnak gerjesztett feszültség. Nem azt jelenti, hogy nem vagyok képes a boldogságra, csak annyira törékeny most ez, hogy nem tudom, mi lenne a helyes lépés. És akkor itt van ez a másik is, ami miatt aggódnom kell. El akarom neki mondani, csak még nem tudom, hogy hogyan lehetne kimondani, még egy kicsit próbálom formálni a szavakat.
- Jó, hát nem tudom, hogy nálatok ez mennyire más, bár, annyira gondolom nem. Én is vagyok mindenhogyan.
Vagyis, ha te megbotránkoztatsz akaratlanul is Cole a túl sok információddal, akkor én is megbotránkoztatlak téged, csak én akarattal. Egy kis odaszúrás, vizuális erőszak, hogy érezze, mennyire szeretem. Nem hittem volna, hogy valaha az életben erről fogunk beszélgetni, de mókás, ahogy megpróbálja elfogadni a tényt, hogy nem vagyok már gyerek, csak inkább hajlik afelé, hogy kb kilenc éves vagyok, és tömöm a fejem, mint egy hörcsög. Néha jobb lenne, ha tényleg kilenc éves lennék, a fejtömés így is megvan.
- Borzalmas vagy, de komolyan. Szerencséd, hogy szeretlek.
Nyomok egy puszit az arcára, és ahelyett, hogy békésen beszélgetnénk tovább, jön a következő agykiégés, ahogy elképzelem Cole-t, esőben, magassarkúban ál-összeomlani a Boglyas téren. Számomra az este itt ért véget, mert komolyan mondom, ez az elképzelt kép egyszerűen összeomlaszt. Nagyon is el tudom hinni, hogy az emberek mindenre képesek, de most egy kicsit meg kell állnom, és el kell kezdenem pónikra, szivárványokra és táncoló muffinokra gondolni.  
- Persze, nyilván nem, éppen csak mindent tudsz róla.
Mert ha valakinek, akkor neki elmondtam mindent, szóval tudja az egész történetet. Jó, most már tudja, hogy hozzácsatoltam ezt a szilveszteri hupsz lefeküdtünk eseményt is, viszont azt nem, hogy újra együtt próbálunk lenni. De igen, mindent is tud.
- Szóval azt mondod, ha simán csak mondjuk fiúkkal lógok, az is felkeltheti az érdeklődését? Először gondoltam olyanra, hogy azt mondom neki, randim lesz, de ez hazugság lenne, és mi lenne, ha azt hinné, hogy elveszített és feladná, pedig pont visszaszerezne?
Na igen, így lesznek a macskás nők, hogy abban reménykednek, hogy most jön el a pillanat, ők várnak, és várnak, meg várnak, aztán a végén megöregednek, a pasi meg régen megházasodott, és nem is emlékszik már rá.
- Van, van nálam pár, végül is, farmerrel nem rossz gondolat. És már egy csomót is mosolyogtam, olyan sokat, hogy szinte görbe állt már tőle a szám.
Jó, én amúgy is annyit vigyorgok, hogy attól görcsbe áll a szám, szóval ez nem újdonság, de tényleg próbáltam Nico tudtára adni, hogy rendben vagyok. És volt időszak, amikor rendben is voltam, csak aztán az olyan sokáig tartott, hogy már attól nem voltam rendben, hogy ő nem volt ott velem. Ez egy ördögi kör, és az is marad örökre. Elmosolyodom, hogy segítene benne, megnyugtatóan hat, hogy mellettem állna a bajban. Bennem olyan, hogy abortusz, fel sem merül, mert sem a magam, sem a másik szemébe nem tudnék nézni soha többet. Csak szimplán nem akarok még anya lenni. Nem akarom, hogy így alakuljon a történetünk.
- Nem tudom.
Ahhoz ugyebár, hogy ez kiderüljön, meg kellene csinálni a tesztet, de minél tovább nem csinálom meg a tesztet, annál jobban halogatódik a probléma. Azért persze a végtelenségig ezt sem lehet húzni. Fel kell nőnöm a feladathoz, és az nem is bonyolult, csak rá kell pisilni egy tesztre, még egy amőbának is megy. Mindjárt meg is teszem, komolyan, csak még érzem, hogy egy kis nyugalomra van szükségem, még legalább egy fiút találnék, aki szimpi, de akkor Cole megint megszólal, és pedig elejtem a telefont - még jó, hogy a kanapéra esik - és riadtan nézek rá.
- MIVAN?! LEHET, HOGY VÖRÖS LESZ?!?!
Felpattnva Cole mellé térdelek, és a két kezemmel riadtan ráfogok a hasamra.
- Hallod baba, ha bent vagy tényleg, megtiltom, hogy vörös legyél, világos?! Nem lehetsz vörös! Ha most vörösnek is érzed magad, akkor barnulj be, de nagyon gyorsan!
Nem is tudom, hogy melyik a rosszabb, ha bent van, vagy, ha vörös lesz a haja. Ne, kérlek, inkább egyik se legyen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=795182#post795182][b]Allan Colton Fisher - 2020.02.21. 20:11[/b][/url]

A vékony srácra tett megjegyzésemért azt hiszem, előre kitervelt bosszút kapok a nyakamba. Arcom egy kicsit eltorzul, ahogy grimaszolni kezdek, csóválom is a fejem.
- Ah Ems… oké, bocsi… - sóhajtok, mert arra sem egyszerű rájönni, hogy a húgodnak már van ellened fegyvere, ha a szexuális “too much information”-topikhoz érünk. Vizuális típus vagyok, ha a képeimből nem jött volna le, és nem, a húgomat nem szeretném “mindenhogyan” elképzelni, brr. A hideg ráz tőle, eleget láttam már ezt a lelki szemeim előtt, mikor épp Blackkel volt együtt.
Egyébként baromi jól esik az, mikor így random kinyilvánítja, hogy szeret, meg minden. Ezt például megtanultam így… értékelni, meg ilyenek, sőt, még azt is tudom mondani, hogy…
- Én is szeretlek, Ems. - Épp egy puszit kapok az arcomra, mikor ez elhangzik, aztán köré vetem a karomat, hogy kicsit odahúzzam magamhoz. A pszichológusom javasolta az ilyeneket egyébként, és nyilván nem mindenkivel csinálom, a végén még azt hinnék, hogy nőtt szívem - de Ems minden ilyesmi alól kivétel, mert kivel legyek ilyen, ha nem vele? Mini ugyanolyan balfasz az ilyenekben, mint én, ott furán venné ki magát; Cattel tök más a viszonyunk… Louis meg… róla inkább ne beszéljünk.
- Tényleg nagy szerencsém egyébként, hogy te lettél a kishúgom. - Kicsit még meg is borzolom a haját.
Az, amikor folyton mással hetyegsz, baromi magányossá tud tenni.
Nem is tudom, miért vállaltam be ezt a tanácsadás dolgot. Nem vagyok épp alkalmas életvezetési tippek osztogatására, ugyanis csak azért nem kerültem az utcára egy éve, mert gazdag barátaim vannak, akik kifizetik a számláim, a kajám, ha nem vagyok magamnál. Valljuk be őszintén, hogy az ő segítségük nélkül most épp a saját nyálamban fulladoznék egy nagyadag crack után.
- Jó, gondoltam diszkrét leszek, tudod, mint azok a gyóntató papok… - mondom, majd imapózba rakom a kezeim. - Mit követtél el, leányom…? - Próbálom felhúzni a csaj kedvét, hátha a bátyja állatságaitól legalább annyira feljavul, hogy lepárnacsatázzon, vagy valami. Jót tenne neki.
- Szerintem semmiképp se mondd, hogy randid lesz… ő nem olyan birtoklási mániás, azok alapján, amit meséltél. - Nyilvánítom ki a Dalai Láma bölcsességével, aztán sokatmondóan hümmögök. - Hát, ha nem flörtölsz a srácokkal, az is kiválthatja szerintem azt a reakciót, hogy bazzeg, az az én csajom volt… mi van, ha másoknak is feltűnik, milyen nő? - Egyébként nem szoktam tárgyiasítani a nőket, most sem ezt teszem - érezhető a hangsúlyomon, hogy sokkal inkább gondolok arra, hogy Ems mennyire életvidám, intelligens és szép nő, mintsem hogy “milyenjónő”.
- Látod? Na… Meg szerintem ülj le vele komolyan beszélgetni egy idő után, ha úgy érzed, eljön az ideje. A normális emberek azt szokták csinálni. - Bólogatok, mikor eszembe ötlik ez a gondolat. Láttam már ilyet.
Aztán egy sokkal komolyabb téma következik, amitől egyébként rendesen leizzadnék normál esetben, ha most nem koncentrálnék annyira Ems jólétére, hogy ez mindent elnyomjon bennem. Azért rendesen sokkban vagyok, hogy oké, lehet, hogy kilenc hónap múlva a lakásomban fog üvöltve sírni egy lilás-rózsaszínes gombóc, és látni fogom a húgom amúgy is méretesebb melleit másfélszer akkorára duzzadva, lilán feszülni, miközben eteti a jószágot. Ez nem épp tesóbarát gondolat, de ezen lépjünk túl.
- Nem tudod? Csináltál tesztet? - Kérdezem halkan, a kellő komolyságot megadva a kérdésnek. - Mióta tudod, hogy lehet, hogy…?
Visszafojtok egy nyelést és magamhoz vonom a húgomat újfent. Nem lesz semmi baj, tökre megoldjuk. Apám biztos baromira sokat segítene neki, ha megtudná, hogy unokája lesz, mert akkorát csalódott, amikor megtudta, hogy nekem soha nem lesz gyerekem, hogy hatszor annyira örülne egy új családtagnak. Szóval ő tuti segítene. Meg én is. Tökre meglennénk…
- Mi? Ems… - Szerencsétlen kikel magából, én pedig kiérdemeltem az első hatalmas facepalmomat. Nem így számítottam, azt hittem, röhögni fog, vagy valami. - Ja, meglehet az esélye, de bioszon anno azt tanultam, hogy nem olyan sok… ne már, nyugi, nyugi. - A hasát fogó kezéhez nyúlok, hogy elvegyem onnan. - Nyugi, most nehogy ezen paráztasd magad. Nem ez a legnagyobb problémád, nyugi. Ha vörös lesz, akkor sincs semmi, de nem hiszem, Nico sem vörös, te is barna vagy, te a normális géneket is örökölted, a vörös haj meg egyenlő azzal, hogy őrült vagy, de mivel azt nem örökölheti tőled, a vöröset se fogja. Nyugi. - Majdnem egy levegőre ez egy kicsit durva volt. Szusszanok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=795287#post795287][b]Emily Dorothea Fisher - 2020.02.22. 16:51[/b][/url]

Most már könnyedén meg tudom botránkoztatni, és ennek igazán örülök, mert így teljes a móka, ha nem csak én jövök zavarba, hanem képes vagyok őt is zavarba hozni. Imádom, hogy ezt a csodálatos képességet elsajátítottam, és nem, ez nem azt jelenti, hogy megtárgyalnám vele vagy bárki mással a szexuális életemet. Nem akarok kiadni semmit, ami kettőnk között történik Nicoval, elég ha nekem dereng fel egy-egy alkalom, mozzanat, pillanat, ami jóleső érzéssel tölt el, ami megmosolyogtat, ami újra szerelembe ejt.
Ahogy átölel, hozzábújok, ilyenkor szeretem magam visszarepíteni a gyerekkorunkba, igaz akkor én voltam az, aki átöleltem őt, nyugtattam, és szeretetet adtam, némán. Van, hogy nem kellenek szavak, csak az érintések, csak a pillantások, a csend, a másik szusszanásának nyugtató hangja, szívének dobbanása. Örülök, hogy abban a megtiszteltetésben lehet részem, hogy szeret engem, hogy elmondhatom magamról, hogy van egy csodás testvérem, és hogy ő kimondja a gondolatomat a maga szempontjából, csak még szélesebbre húzódik a mosolyom. Egy pillanatnyi csend a káosz előtt. Merthogy a káosz mostanában tényleg olyan, mintha csak a sziámi ikrem lenne, és ennek annyira nem örülök.
- Ittam egy csomó pezsgőt, majd átszexeltem az újévet Nicoval.
Felelem teljesen nyugodtan, mert valóban ez történt. Nem nézek a szemébe, de a szíve ritmusában bekövetkező változást hallom, így ha van, egyértelmű választ kapok onnan is. Mentségemre szóljon, hogy Nicoval csináltam, és tudom, hogy bárki más lett volna ott, nem csináltam volna. Én nem olyan vagyok, mint mások, én ha szeretek, egész szívemben szeretek, és abba nem fér bele olyan, hogy véletlenül lefeküdtem mással, sőt, olyan sem, hogy akár csak megcsókoltam mást. Az én erkölcsi szintem nagyon messze van az átlagtól. Azt nem mondom, hogy a normálistól, mert a saját elvrendszeremben a saját gondolatmenetem a normális. Én Nicot szeretem, rá vágyok, eszemben sincs mással bármit is csinálni.
- Tényleg nem az. Meg nem is bántanám meg. Tudom, hogy nagyon rosszul esne neki, és nekem is az, hogy megbántom. Nem akarok hazudni, nem szoktam, neki meg főleg nem.
Különben is, az ilyen dolgok csak galibát szülnek, vagyis kizárt, hogy ez megtörténjen. Viszont megmosolyogtatnak az opciói, hiszen minden megtörtént, ami szerinte helyes lenne, szóval egyrészt nem lettem okosabb, másrészt viszont megnyugtatott, hogy amit csinálok, azt nem csinálom rosszul, hiszen olyan lépéseket tettünk, amik építik a kapcsolatunkat. A főzés, a beszélgetés, a mosolyok. Mind olyan, ami azt mondja, hogy minden rendben lesz. Egészen addig, amíg elő nem jön életem legaggasztóbb témája, vagyis valami, amit nagyon nem szeretnék most, és amitől nagyon félek. Mi van, ha igen? Nem, erre gondolni se merek, mert még nagyon korai, még ne, még nagyon ne.
- Nem mertem.
Elpillantok a táskám felé, ösztönös pillantás, ott van benne mind a három, hordozom őket, de nem tudom kiemelni onnan, mert ha kiveszem, akkor elkerülhetetlenül meg is csinálom. És nem akarok terhes lenni. Nagyon nem.
- Késik. Tizenkét napja. De ez lehet a stressz is, nem?
Mármint tudom, hogy lehet a stressztől is. Az evés is, a rosszullétek is. Túlhajtottam magam, három államvizsgám volt, sok minden történt mostanában, ami miatt kialakulhatott ez a helyzet. Szeretném, hogy sok minden legyen, ami miatt ez kialakult, és ne egy gyerek. Érzem, hogy a vérnyomásom az egekben, talán egy kisebb pánikrohamom van, hiszen nem elég, hogy lehet, hogy terhes vagyok, az is megeshet, hogy anya hajszínét örökli majd, és én csak arra fogok tudni gondolni, hogy vajon önkínzó vagy pszichopata lesz. Ez nem túl fényes kilátás.
- Nem fér bele Cole, nem lehetek terhes. Még nem. Én nem akarok gyereket.
Ahogy kimondom az utolsó mondatot, már könnyes a szemem, szám elé kapom a kezem, mintha valami nagyon csúnya dolgot mondtam volna. A kanapéra rogyva rázom a fejem, nem tudom kiverni a gondolatot a fejemből, hogy vörös hajú lányom születik. (Amúgy is, egy vörös hajú lányt nem lehet Maria-nak elnevezni - a szerk.)
- Én még nem lennék rá képes, hogy osztozzak Nico-n. Ehhez most még túl önző vagyok.
Különben is, még csak most jöttünk újra össze, nem szabad, egyszerűen nem. A táskám felé pillantok, majd Cole-ra, majd megint a táskát, és mélyen beszívom a levegőt. Na jó.  Felkelve odasétálok, és a három dobozt kivéve, határozott arccal állok meg Cole előtt.
- Csináljuk meg a tesztet.
Egyet felé nyújtok, kettőt magamnál tartok.
- Te jó vagy ebben a tesztcsinálásban, szóval ezt te fogod lepisilni, és együtt várjuk meg az eredményeket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=795307#post795307][b]Machay Menta Sonja - 2020.02.22. 19:43[/b][/url]

Weiss Arion Ruben
well well
Hazugság lenne azt mondani, hogy a nő nem élvezi ezt, még ha tudja is, hogy a férfi szemében csillogó csodálat csupán bűvölet, s nincs mögötte valódi érzés. Mégis ösztönösen simul bele az ölelésbe, engedi, hogy karok határozottan fonódjanak köré, s háta finom, kecses ívbe húzódik, hogy minél jobban idomuljon a másik alakjához. A kocsi keltette apró csattanást kizárja, üdvözli a férfi átforduló érzelmeit, a néma, megbéklyózott vágyat. Nem lenne szabad ezt csinálnia, tudja, csakhogy kivételesen nem érdekli. Úgysem ismeri itt senki. A férfi sem fogja tudni ki is volt ő, és nem is találkoznak soha többé. Azonban még mielőtt eltűnne, felszívódna haragos értetlenséget hagyva maga után, még megenged megának egy apró szórakozást. Mert ez most az számára, bár nem szereti kihasználni képességét, minden porcikája azt sikítja, hogy ez a bunkó alak most megérdemli, és mivel később úgysem lesz belőle baja a férfinak, max egy kis önszégyen és értetlenség... Játssz velem!
Csak halkan felnevet - nem kuncog, nem az a típus - az elrebegett kérdésre, a finomkodó, alázkodó szavakra. Így, hogy a másik már nem küzd, nem is akkora kihívás, Sonja egyre nyugodtabban veszi a levegőt, már kezdi is eleszteni az érdeklődését. Megkapta amit akart, kiélvezte, azonban érzi, hogy ha nem vigyáz, hamarosan feltör belőle a bűntudat, és megsajnálja a másikat. De ó, ne szaladjunk előre.
Jobb lába már épp meglendülne hátrafelé, hogy az ölelésből kibontakozva elinduljon, amikor a férfi közelebb hajol, s száját a nőére tapasztja. Azonnal kapcsol, ujjai határozottan csúsznak a fürtök közé, ajkai elnyílnak, reszkess Ruben, a saját gondolataidat egyszer már elnyomta benned a mágia, most ezeket a frisseket, újakat is el akarja a csók, s a mellette új életre kelő bűvölet. Az érzésbe belesóhajtva támad fel újra a kíváncsiság a nőben, a megkísértő játék bizony hatással van rá is, és ismét visszadobja oda ahonnan indultak - újra a férfi fejének elcsavarása a célja. A tarkón megfeszülnek a hajszálak ahogy végül elhúzza magától, s somolyogva, ellentmondást nem tűrően bontakozik ki a karokból.
Izgalmasabb, mint várta, bár kezdi érdekelni milyen lenne, ha levenné róla a kábulatot, ha különleges mágiájának apró, mérgező csápjai visszahúzódnának bőre alá. - Gyere - szól ismét, s ezúttal már fordul is, kivezeti magukat az üzletből. Léptei szaporák, s a férfit is erre kényszeríti, de ahogy végre kiérnek, lassít. - Erre - csalja tovább a kis molylepkét a láng felé, ellentmondásosan a sötétbe, s ahogy az épület sarka mögött befordulnak, szemepördül vele. Bűbája változatlan, a hold sápadt fényében arca szinte világít, száján fényesen csillan meg korábbi csókjuk. Vacillál, levegye róla az ábrándot mielőtt eltűnik? Látni akarja a férfi arcát, ahogy az magához kezd térni, s mégsem biztos benne, hogy jó ötlet...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=795313#post795313][b]Závodi Soma - 2020.02.22. 19:59[/b][/url]

Megörültem, amikor kiderült az, hogy nem egy szimpla muglival sodort össze az élet, hanem egy varázslóval, aki ráadásul még kviddicsezik is, nem is akárhogy. Ritkán volt lehetőség neves csapatok tagjaival összefutni, az meg még ritkább, hogy beszélni is lehetett velük. Persze, nem misztifikáltam túl őket, hisz maguk is varázslók, csak valamiben kiemelkedően sikeresek. Egy pillanatra elgondolkodtam, s megfordult a fejemben az, hogy egy napon talán majd én is játszhatnék a Mennydörgők csapatában. Ha jól játszom, és gyakorlok, akkor talán még be is kerülhetek. Ehhez persze szerencse is kell, meg tehetség.
- Annyira nem friss a dolog - mosolyogtam rá, s egy picit meg is lepett a kérdésével. Létezik, hogy nem hallott még a suliról, vagy ő talán más néven ismeri?
- Te hol tanultál, a Roxfortban? - utóbbit halkan kérdeztem, nehogy a közelünkben lévő muglik felkapják a fejüket a szó hallatán. Mondjuk, ettől sem féltem annyira, mert könnyedén ki lehetne ezt dumálni bármivel, de azért biztos, ami biztos, inkább óvatos voltam. Az iskolát meg csak megtippeltem, hisz az sokkal ismertebb volt, mint ahol én tanultam.
- Hű, komoly? Benne vagyok, tök jó! - azonnal fellelkesültem a meccs szó hallatán, s szinte már magam előtt láttam a páholyban szurkoló tömeget, a seprűkön szárnyaló játékosokat és a távolban magasodó karikákat. Az efféle meccsek hoztak csak igazán lázba, s bár a suli játéka is izgalmas volt, azért a profik mérkőzésén rengeteg ember tombolt.
- Ez király, tuti jó meccs lesz - mosolyogtam rá, majd haraptam egyet a burritomból és mellé kortyoltam a kólából is, amihez még szívószál is dukált. Nem volt túl egészséges ez a cukorral tömött sötét lötty, de hébe-hóba azért belefért. Bagolykőn amúgy sem volt ez mindennapos termék, ott leginkább a csapvizet preferáltam, vagy a manók főzte teákat.
- Jogász, hú ez nagyon jól hangzik. Tehát akkor modellkedsz, kviddicsezel és még jogászkodsz is, nem semmi - elismerően biccentettem felé, ehhez nem kevés energia kellett. Sokan mások csak a sportra koncentrálnak, s amellett nincs idejük semmi másra, ennek a lánynak viszont még erre is volt ideje.
- Most elsős mestertanonc vagyok Auror szakon, aztán ha minden igaz, ezután tovább akarok tanulni és a végcél az, hogy auror legyek. Emellett a sport inkább csak hobbi, bár most eljátszottam a gondolattal, hogy bekerüljek a mennydörgők csapatába - jegyeztem meg nevetve, majd újra haraptam a burritomból.
- És mond csak, de komolyan. Ezzel a modellkedéssel lehet keresni? Jó pénzt hoz, vagy inkább csak a nyűg jár vele? - ha pénzről volt szó, akkor gyűjtöttem az infókat, hisz igaz a mondás, hogy több lábon kell élni. Nekem sem ártott volna némi plusz pénzt beszerezni, csak azt nem tudtam, hogy mégis miből, s hogyan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=795316#post795316][b]Allan Colton Fisher - 2020.02.22. 20:18[/b][/url]

Először megpróbálkozom az információgyűjtéssel ezzel a gyerek-dologgal kapcsolatban. Istenem, felsőbb erő, vagy akármi, ha létezel, mondd, hogy Ems lefeküdt Nicoval úgy három napja, és ma kellett volna neki megjönnie, de még az este folyamán vérben úszva fog felriadni az ágyában. Jó, nem úgy vérben úszva. Csak menstruáljon.
Hát, nem ez a helyzet. Szusszanok, a megfogalmazáson most nem is tudom idegesíteni magamat, sokkal jobban foglalkoztat, hogy számolni kezdjek.
- Olyan öt-hat hete. - Nyilvánítom ki. - Nem értek nagyon a terhességhez, de Monica egyszer azt mesélte, hogy Valeryvel már a negyedik héten érezte, hogy van valami, és már akkor kimutatta a teszt. Ha jól emlékszem.
Valamiért akaratlanul is eszembe jut, hogy hat hetesen már hallani lehet a szívhangot - onnan tudom, hogy Amerikában ugye nemrég letiltották az abortuszt a hatodik héttől, ezzel az indoklással, ami egyébként szerintem úgy faszság, ahogy van, mert nem lehet minden élethelyzetben bevállalni egy gyereket. A múltkor a csoportban mesélte az egyik lány, hogy terhes lett, mikor masszívan drogozott, úgyhogy elvetette, mert nem tudta volna letenni a cuccot, és azóta sem tudott teherbe esni. Lehunyom a szemem, megrázom a fejem egy kicsit. Ezek közül egyik sem tűnik olyannak, amik vigaszt jelenthetnének egy elkeseredett terhesnek. Engem anno nem vetetett el az anyám, mikor szarrá drogozta magát a terhesség közben, mondjuk őszintén szólva nem tudom, kinek tett jót ezzel, de mindegy. Ezt azért nem mondtam a gyűlésen.
- Aha... - bólogatok a Nicoval kapcsolatos dolgokra. Hát, az alapján, ahogy mesélt róla Ems, baromi rendes fickónak tűnik, szóval abban sem lennének kétségeim, hogy támogatná a húgomat, ha arra kerülne a sor. Jelenleg csak ezen tudok gondolkozni, bekapcsolt bennem a vészjelző.
Ölelem a húgom, amikor újra megszólal, akkor odahajtom a fejem az övére, és simogatni kezdem a vállát. Bólintok egyet óvatosan.
- Érthető, hogy nem merted, Ems. Semmi baj. - Próbálom megerősíteni benne, hogy nem bassza el éppen az életét. Ebben amúgy biztos vagyok, mert... ő iszonyú jó a gyerekekkel. Szeretné, ha lenne neki egy, asszem'.
- Simán lehet a stressz, sok minden volt veled mostanában. - Kis szünet. - De figyelj... addig nem fogjuk megtudni, amíg nem csinálsz meg egy tesztet. - Mondom halkan. Próbálom nem ráerőltetni, vagy mi.
A Rellonban elég sok volt régen a terhesség, volt úgy, hogy három kismama is volt egyszerre a körletben, ők meg rendszeresen dumáltak egymás közt. Egyszer, emlékszem, a női vécéből irtózatosan elkezdett valaki ordítani, egy lány. Amikor feljöttek érte a gyógyítók, és kisegítették onnan, tiszta vér volt az egész nadrágja, csak görnyedten tudott járni, és ordított a fájdalomtól. Szusszanok. Rágyújtanék, de ha Ems terhes, nem akarok mellette cigizni.
Istenem, úgy féltem.
Nem akar még gyereket, azt mondja, aztán Nicoról mond valamit, amit hirtelen nem teljesen értek, de el is siklok fölötte, mert most nem ez a legfontosabb.
- Hey, sis... - Kinyújtom felé a kezem. - Minden rendben lesz, megígérem. Mindent megteszünk érte. - Valahogy meg lehet oldani, hogy boldogan jöjjön ki ebből az egészből. Biztos vagyok benne. Lehet, hogy írnom kéne Mininek...? Ő lány.
Aztán Ems hoz három tesztet, és arra, amit mond, önkéntelenül elröhögöm magam. Megcsóválom a fejem, felpattanok a kanapéból, és átölelem mind a két kezemmel.
- Figyelj, nekem még sosem lettek komoly teszteim pozitívak, de ha ez az lesz, akkor el fogok kezdeni gyanakodni... - Nevetek. - Te hülye. Gyere, csináljuk meg. Én is rápisilek egyre. - Azzal pedig megfogom a kezét, és elkezdem behúzni a fürdőbe. - Olvasd fel a használati útmutatót, mert nekem fogalmam sincs ezekről. Mennyit kell rápisilni? És mennyit kell várni vele?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=795667#post795667][b]Myra Blackburn - 2020.02.24. 22:07[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=795788#post795788][b]Weiss Arion Ruben - 2020.02.25. 21:28[/b][/url]

Áldásos tudatlanság helyzete az, ahogy belebonyolódva némítja el a nő valódi személyét és kreál egy olyan valamit, ami neki kedves, csakis neki, senki másnak. Mert valóban, olyannyira sokszor és sokfélét játszott és játszik akár mai napig is, a pillanat heve, amelybe más is belekeveredik, mégis mindig az övé volt, csak a sajátja és ő diktált mindent. És akkor van itt most ő, ez az egész, amelyről fogalma sincs ugyan, de ha lesz, akkor az örömteli emlékei között hiába fogja majd keresni. Tenni nem tud ellene, most és jelenleg semmit, mert ha van is pillanat és alkalom arra, hogy valahogy kimásszon belőle, már rég olyan mélyen benne van, hogy képtelenség. Hogy feje tetejétől, talán még a polcokra vetülő árnyékát is olyannyira vegyíti át, hogy az nem a napot, hanem a nőt követi. Áldatlan tudatlanság, de még tart és él. Nagyon. Ahogy a nő végül mozdul, simul hozzá és szinte összetapadnak, ez már biztos és erős, egyre jobban tör fel belőle, gurgulázik és követel, mert ő nem nyugodt, nem az a férfi, akinek rajongása kimerül abban, ha bámulhat, ha beszélnek, ha rámosolyog. Nem, ő nem ilyen. Ő sokkal másabb, sokkal… hevesebb, olyan heves, mint a báj, amit kivetített, és amellyel becsapja minden érzékét. Baj lesz belőle, az, hogy kinek, hogyan, az jó kérdés. Elválik. Vágyik arra, vágyik rá, vágyik mindenre, amit csak lehet. És a másiknak fogalma sincs, hogy ha ő akar valamit, azt mennyire is követeli ki magának.
Talán dőre dolog volt a nőtől, hogy ennyire belement. Ő csak a mocskos szemétládát látta, akire büntetés és persze megtorlás vár, többet nem is láthatott, mert nem mutatott, és most mégis belekóstol, falatozik és ezzel utat is enged. Megérzi a tincsek közé fúródó ujjakat, tarkóját azon nyomban elönti a libabőr és a bizsergés, ujjaival megint csak enyhén növelve szorongat rá, tartja magánál, és bár csókja nem durva, mégis, olyan elánnak kóstolja az ajkakat, mintha az lenne számára a mennyei manna. Elméje teljesen ugyan nem üres, de ritka mód csak a nő tölti ki, vele minden vágy, akarat, vagy épp késztetés, hogy bármit mond, neki azt meg kell tennie. Máskor nincs egyszerű irányító, nincs az, hogy bárki jön, és csak úgy megmondja, nem. És ez kellemetlen, erős kellemetlen, azonban, az általa nem észlelt, éppen feltámadó mágiahullám azt is elnyomja.
Felmordul. Szinte csalódottan és követelőzően, ahogy eltávolodik tőle. Ő ezt akarja, a nő mást, és az ő kedvére kell tenni. A vágy, hogy érintse, hogy még közelebb legyen, erős, hangos a fejében, szemei csillognak, ugrásra készen, azonban mennie kell. Követni kezdi, míg amaz sebes, az ő lépései nyúlánk módon könnyedén veszi fel tempóját, vissza sem nézve hagyja el az üzletet és a megszokott mozdulat, miszerint cigaretta után nyúl, elmarad. Mert most csak Ő van, senki több. És megy ő, erre, amerre csalja, amerre… Ahol mosolya széles és azt hiszi, másképp játszanak kissé.
- Mondtam, hogy nem biztos, hogy kibírom – igen, innen kéne most eljutni bármerre, azonban mégsem. Ismét magához vonja, közel, finoman tolva az épület falának, ahonnét nem tud könnyedén meglépni. Ahol mindenhogy eléri.
- Csak egy kicsit, ígérem – mert ugye menni kellene, haza, de hát… és ismét odahajol, odakap, most mégis vadabb tempóban kapja el ajkait és mielőtt bármit szólhatna ez ellen, a sajátját rátapasztva folytatja szinte ott, ahol odabent abbamaradt. Egyiküknek sem veszélytelen ez. Vagy mégse?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=795883#post795883][b]Emily Dorothea Fisher - 2020.02.26. 17:38[/b][/url]

A negyedik héten… vagyis kettő héttel ezelőtt, ami azt jelenti, hogy én egy borzalmas anya leszek. Az anyám a húgomat már a negyedik héten érezte, én viszont itt vagyok a hatodik héten, és nem érzek semmit. De, valamit mégiscsak: Nem akarok anya lenni. Nem vagyok hívő, de most azért nagyon szeretném, ha minden vallás összes istene és Merlin az én oldalamon állna. Esküszöm, ha ott tartunk majd, mindegy, hogy hány gyerek jön, csak egészségesek legyenek, de én most nem akarok egyet sem. Nico-t szeretném visszakapni, vele lenni, és csak vele lenni. De így a közelébe se mertem menni igazán, mert mi van, ha megérzi rajtam? A filmekben a férfiak szoktak ilyeneket mondani, hogy: “Nem vagy te terhes?” És ez nyilván alapból vicces, de én tuti ziher, hogy elbőgném magam, hát már most is érzem, ahogy könnyek gyűlnek a szememben. Én nem érzem a babát, és ha ott van, akkor a baba egy borzalmas anyát fog kapni. Azt hiszem, ez az információ jobb lett volna, ha nem derül ki számomra. Mivel tudom, hogy anya nem volt éppen a legkiválóbb szülő, akit gyerek kaphatott. És igen, ez volt a finom megfogalmazásom.
Tudom, hogy muszáj megcsinálnom a tesztet, és azt is, hogy nem egyedül akarom. Hogy tudatosan jöttem ma ide, mármint, hozhattam volna másik táskát is, de nem, én ezt hoztam, amiben a tesztek vannak. És bár tudtam, hogy azt mondja, mellettem áll, mégis, hallanom kellett. De nem, fogalmam sincs, hogyan tovább, csak ne. Mármint, oké, nem lesz baj, hiszen ha terhes vagyok, attól vagyok terhes, akit szeretek, és aki szeret, és ha kisbaba lesz belőle, akkor egy csodálatos és tökéletes helyre fog születni. De én még nem érzem megfelelőnek az időt, ennyi az egész. Tudom, hogy Nico jó apa lesz, sőt, csodálatos, és hogy mellette én is jó anyává válok majd, ezen a részén nem aggódom, csak az időzítésen. Én ezt az egészet nem akarom még összetörni.
- Ha ez pozitív lesz…
Nem tudom, hogy mit akarok mondani, el is harapom a mondatot, mert nem akarom bevonzani a pozitívságát. Legyen negatív. Nem eltitkolni akarom, mert nem. El fogok menni Nicohoz, és őszintén el fogom neki mondani, hogy attól féltem, terhes vagyok, és hogy mostantól sokkal inkább oda fogok figyelni arra, hogy forduljon ez elő. Csak had mondhassam neki ezt.
- Oké. Kicsit remeg a kezem.
Nem kicsit, inkább, mint aki alkoholista és már három napja egy kortyot sem ivott, de próbálom tartani magam amennyire csak lehet.
- Azt mondja, hogy a kék kupak eltávolítása után azonnal el kell végezni a tesztet. Öt másodpercig kell rápisilni, vagy, ha ez nem biztos, hogy kivitelezhető, akkor egy tiszta tégelybe kell pisilni és abba mártani, amíg a színváltó vég el nem színeződik. Ez az utóbbi jobb lenne, nem?
Most kell rájönnöm, hogy sosem pisiltem még a testvérem előtt, és olyan furcsa lesz most elkezdeni, de ha terhes vagyok, akkor meg olyan mindegy, nem? Akkor úgyis mindig pisilni fogok. De ha nem vagyok terhes, akkor ez egy óvó jel, hogy ne egyek ennyi mindent.
- Ha ez megvan, akkor egy-három percet kell várni, és kijön az eredmény. Ha egy csík, akkor nem vagy terhes, ha kettő, akkor terhes vagy. A két csík az ilyen keresztben jelenik meg, és lehet egészen halvány is. Plusz nézni kell, hogy az ellenőrzőben is megjelenik-e a csík. Ha tíz perceben belül nincs csík, akkor nem jó a teszt. Szóval, hogyan csináljuk?